HU222738B1 - Berendezés két vagy több, egymáson fekvż rúd vagy csík levágására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya berendezés két vagy több, egymáson fekvő rúd vagycsík levágására, különösen lapos anyag vagy szalaganyag, előreösszeszerelt építmény vagy hajtókarvasalat hajtókarjának ésborítólemezének különböző, adott esetben hosszirányban egymáshozképest eltolt helyeken való elvágására, ahol a rudak vagy csíkok[hajtókar (25) és borítólemez (24)] bevezetésére alkalmas nyílássalszemben egy második nyílás (60) helyezkedik el, ahol a vágókések (42,43) a rudaknak vagy csíkoknak a második nyílásba (60) valóbevezetésekor a rudakra fordított sorrendben hatást fejtenek ki. ŕ

Description

A leírás terjedelme 8 oldal (ezen belül 3 lap ábra)

HU 222 738 Bl

A találmány tárgya berendezés két vagy több, egymáson fekvő rúd vagy csík levágására, különösen lapos anyag vagy szalaganyag, előre összeszerelt építmény vagy hajtókarvasalat hajtókarjának és borítólemezének különböző, adott esetben hosszirányban egymáshoz képest eltolt helyeken való elvágására, ahol két, egymáshoz képest munkairányukra merőlegesen eltoltan elrendezett vágókés egymástól függetlenül állványban, illetve keretben van vezetve, és szintén egymástól függetlenül erőkifejtéssel mozgathatóan van elrendezve, ahol a vágókésekhez az állványban, illetve keretben, például asztalon, egy közös, helyhez kötött támasztóüllő van hozzárendelve, és ahol a berendezés a borítólemez és a hajtókar bevezetésére alkalmas nyílással van ellátva, amely a rudak vagy csíkok egymástól való szétválasztására alkalmas feszítőszerkezet révén egy felső nyílásra és egy alsó nyílásra van szétválasztva.

Ilyen jellegű berendezést ismertet az EP 0 450 363 Bl. Ez a berendezés főleg borítólemezhajtókar (-mozgatókar) egységek lerövidítésére szolgál, amely borítólemez-hajtókar egységeket az alábbiakban általában hajtókarvasalatoknak nevezzük. A hajtókarvasalatok szárnyaknak kereten való elreteszelésére szolgálnak.

A hajtókarvasalatok helyhez kötötten a szárnyon elrendezendő borítólemezből állnak, amelyen hosszirányban mozgathatóan retesztagokkal ellátott hajtókar van befogva és megvezetve. A hajtókarvasalatoknak a szárny vagy keret különböző méreteihez való hozzáigazításához a hajtókarvasalatok lerövidítési szakasszal rendelkeznek, amelyen a hajtókarvasalatok egy alkalmas berendezés segítségével lerövidíthetők.

A berendezés az 1. ábra szerint - amely a „Roto die Baubeschlagtechnik” című céges ismertető 1993/1994. évi kiadványának 2.11.13 oldalán található - egy például pneumatikusan működtetett vágóberendezésből (A) áll, amelyen méretskála (B) van rögzítve. A méretskálán (B) tolattyú (C) van tolhatóan elrendezve, amely a méretskálán (B) történő beállításhoz ütközőéllel (D) van ellátva, és amelyen hajtókarvasalat-rész (F) felfektetésére alkalmas befogadóeszköz (E) van kiképezve. Amennyiben a tolattyút (C) - a méretskála (B) segítségével - a kívánt méretre állítják be, úgy egy alkalmas hajtókarvasalat-rész (F) a tolattyún fektethető fel, és egyik véggel (G) egy szerszám, illetve a vágóberendezéshez (A) tartozó szerkezet (I) nyílásába (H) nyúlik bele.

Ebben az esetben a szerszámon (I) az említett „Roto” céges ismertető szerint a hajtókar és a borítólemez szétfeszítésére szolgáló szerkezet van elrendezve, úgyhogy ezek egymástól különválasztva - különböző hosszúságúra - leválaszthatók. Erre azért lehet szükség, hogy a borítólemezeket egy például tolhatóan vagy elforgathatóan elrendezett arretálólemez segítségével egymással összeköthessék. Az arretálólemezek a borítólemez végeinek egyikére vannak rögzítve, és a másik borítólemezvéggel való alakzáró összekapcsolást biztosító eszközökkel vannak ellátva. Ez például rögzítőcsavar segítségével valósítható meg, amely mind az arretálólemezen, mind a borítólemezen áthatol. Ehhez viszont arra van szükség, hogy a lerövidíthető hajtókarvasalat-rész hajtókaiját a borítólemezhez képest lerövidítve vágják le, mivel egyébként a hajtókar eltolási véghelyzetében a rögzítőcsavamak ütközne. Ezenkívül a lerövidítendő hajtókarvasalat-rész borítólemezét a leválasztás során járulékosan a rögzítőcsavar számára furattal kell ellátni.

Az EP 0 450 363 Bl iratból ismert berendezésnél ezzel szemben a szerszám állványában két, egymáshoz képest eltoltan egymás mögött elhelyezkedő vágókés van vezetve, amelyekhez egy közös támasztóüllő van hozzárendelve. Az első vágókés munkalökete ebben az esetben a borítólemez és a hajtókar összvastagságának, míg a második vágókés munkalökete csupán a hajtókar vastagságának felel meg. Ennek köszönhetően a hajtókarvasalat-egység a szerszám közös nyílásába vezethető be, és feszítőszerkezet alkalmazására nincs szükség.

Bizonyos hajtókarvasalatok esetén viszont szükség van arra, hogy a hajtókarok a borítólemezeken túlnyúljanak. Az eddig alkalmazott berendezések vagy szerszámok ehhez nem alkalmazhatók, mivel az alakzáró kapcsolat (például a rögzítőcsavar átvezetését lehetővé tevő furat) a vágókések elrendezésének átalakítása nélkül nem tartható fenn. Amennyiben ugyanis a hajtókaregységet megfordítják úgy, hogy a hajtókar a borítólemez alatt helyezkedjen el, az alakzáró kapcsolatot egy másik helyen kell létrehozni.

A fentiekből kiindulva a találmány révén megoldandó feladat, hogy olyan berendezést hozzunk létre, amellyel szokásos módon hagyományos hajtókarvasalatok dolgozhatók fel, és amelyek az utóbbiként ismertetett jellegű hajtókarvasalatok levágására is alkalmasak.

A feladat megoldására olyan berendezést hoztunk létre, amelynél a rudak vagy csíkok (hajtókar és borítólemez) bevezetésére alkalmas nyílással szemben egy második nyílás helyezkedik el, amely feszítőszerkezet révén egy felső nyílásra és egy alsó nyílásra van szétválasztva, ahol a vágókések a rudaknak vagy csíkoknak a második nyílásba való bevezetésekor a rudakra fordított sorrendben hatást kifejtően vannak elrendezve.

Az első nyílás révén egy hagyományos jellegű hajtókarvasalat ismert módon választható le. A második nyílás viszont olyan hajtókarvasalatok feldolgozását teszi lehetővé, amelyek a borítólemezen kiálló hajtókarral vannak ellátva. A szerszám így tehát csupán csekély többletráfordítással mind az ismert, mind az újabb hajtókarvasalatokhoz alkalmazható, ami a vasalatok párhuzamos feldolgozását teszi lehetővé, valamint nagyobb számú berendezést kisebb számú változatban eredményez.

A találmány szerinti berendezésnek egy előnyös kiviteli alakja úgy van kiképezve, hogy a második vágókés kizárólag az alsó nyílásokhoz van hozzárendelve. Egy további leegyszerűsített kiviteli példa esetén a második vágókés a felső nyílásba bevezetett rúd áthaladását lehetővé tevő nyílással van ellátva. Ennek révén a vágókések szükséges lökete csökkenthető.

Célszerű, ha a vágókések között lyukasztótüske van elrendezve.

A találmányt az alábbiakban előnyös kiviteli példák kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással részletesebben is ismertetjük, ahol a rajzon az

HU 222 738 Β1

1. ábrán az ez idáig alkalmazott berendezések segítségével a technika állása, a

2. ábrán hagyományos jellegű, első és második hajtókarvasalat összeköttetési szakasza, a

3. ábrán egy alkalmas szerszám, valamint ezzel előállítható összeköttetés vázlatos felépítése és a keletkező hulladékdarab a szerszám első nyílásába való bevezetés során, a

4. ábrán a 3. ábra szerinti szerszám vázlatosan egy második nyílásba való bevezetés során, és az

5-7. ábrákon a szerszámmal előállítható különböző összeköttetési helyek láthatók.

A 2. ábrán jelenleg szokásos csatlakozási hely látható, amely csatlakozási helyet az 1. ábrának megfelelő berendezéssel állítottak elő.

Ebben az esetben egy első 20 hajtókarvasalat 21 borítólemezzel, valamint ez alatt hosszirányban tolhatóan vezetett 22 hajtókarral van ellátva. Egy második 23 hajtókarvasalat szintén 24 borítólemezből és 25 hajtókarból áll.

Míg a 22 hajtókar végén 26 csatlakozósaruval van ellátva, a 25 hajtókar oldalsó finom 27 fogazattal van ellátva, amely a 26 csatlakozósarun kiképzett 28 fogazattal kapcsolható össze.

Ezenkívül a 21 borítólemezen eltolhatóan elrendezett 29 arretálólemez helyezkedik el, amely a 2. ábra jobb oldali részében látható módon a 21,24 boritólemezek között lévő 30 rést fedi le. Ezenkívül a 2. ábrán felismerhető, hogy a 25 hajtókar a 24 borítólemezhez képest lerövidítve van kiképezve, úgyhogy a 24 borítólemez a 25 hajtókaron 31 méretnek megfelelően túlnyúlik. Ezenkívül a 24 borítólemezben 32 furat van kiképezve, amely a 30 réstől 33 méretnek megfelelő távolságban helyezkedik el. Az elrendezés ebben az esetben úgy van megválasztva, hogy a 29 arretálólemeznek a

2. ábrán bemutatott átfedést helyzetbe való eltolását követően 34 rögzítőcsavar a 29 arretálólemezben kiképzett 35 furaton vezethető át, ahol is a 35 furat és a 32 furat egy vonalba esik.

Ebben az esetben lényeges, hogy a 25 hajtókar tolómozgását a 34 rögzítőcsavar ne gátolja, mivel egyébként a például az első 20 hajtókarvasalaton elrendezett 36 reteszelőcsapot nem tudnánk teljes működési hosszára kiterjedően mozgatni. A 2. ábra bal oldali részében a 25 hajtókar egyik véghelyzetében látható.

A 3. ábra 40 szerszámnak 41 csatlakozási hely létrehozására való alkalmazását mutatja. Ahogy a vázlatos ábrázolásból kitűnik, több 42,43 vágókés 44 munkairányukra merőlegesen egymás mellett eltoltan van elrendezve. A 42, 43 vágókések önmagában ismert módon egymástól függetlenül egy 45 állványban vagy keretben mozgathatóan vannak ágyazva. Ezenkívül a 42, 43 vágókésekhez egy közös, helyhez kötött 46 támasztóüllő van hozzárendelve. Az egymáshoz rögzített rudakat, ebben az esetben a 25 hajtókart és a 24 borítólemezt a 40 szerszám 47 nyílásába juttatjuk, ahol a 47 nyílásban 48 feszítőszerkezet van elrendezve, amely a nyílást egy alsó és egy felső 49, 50 nyílásra osztja. A 42 vágókés ezenkívül 51 nyílással van ellátva, úgyhogy a felső 50 nyílásba betolt 24 borítólemez a 42 vágókésen az 51 nyíláson keresztül tud áthatolni. A 42 vágókés ebben az esetben 44 munkairányára merőlegesen van eltolva, úgyhogy a 42 vágókés kizárólag az alsó 49 nyíláshoz van hozzárendelve.

Ezenkívül a 45 állványban egy első 53 lyukasztótüske, valamint egy második 54 lyukasztótüske van elrendezve, amelyek a 43 vágókés két oldalán vannak elrendezve. Az 53 lyukasztótüske ebben az esetben a 2. ábrán látható, a 24 borítólemezben elhelyezkedő 32 furat előállítására szolgál. A leválasztott 55 borítólemez-szakaszok, illetve 56 hajtókarszakaszok 57 hulladékot képeznek. Világosan felismerhető, hogy a 24 borítólemez a 25 hajtókaron 31 méretnek megfelelően túlnyúlik, ahol továbbá arról is gondoskodtunk, hogy a 25 hajtókar a leválasztást követően a 32 furattól 58 méretnek megfelelő távolságban helyezkedjen el, ahol az 58 méret a 25 hajtókar lökete legalább felének felel meg.

A 4. ábrán a 40 szerszám szintén látható. Ebben az esetben viszont a hajtókaregység 25 hajtókaiját, illetve borítólemezét egy második 60 nyílásba juttatjuk, amelyet szintén egy 61 feszítőszerkezet alsó és felső 62, nyílásra osztja. Könnyen felismerhető, hogy 31 méretnek megfelelően egymáshoz képest eltoltan elhelyezkedő 42, 43 vágókések segítségével a 24 borítólemezt a hajtókarhoz képest lerövidíthetjük, ahol egyidejűleg az 54 lyukasztótüske segítségével a 24 borítólemezben furatot is létrehozunk. Az így létrehozott 41 csatlakozási helyen tehát a 25 hajtókar a 24 borítólemezhez képest 31 méretnek megfelelően hosszabbra van kiképezve.

A vonatkozó csatlakozási helyeket az 5-7. ábrákon mutattuk be.

Az 5. ábra szerinti 41 csatlakozási hely esetén a 24 borítólemez és a 25 hajtókar egy vonalba esően van levágva. Ezt például azzal valósíthatjuk meg, hogy a borítólemezt és a 25 hajtókart együttesen az alsó 49 nyíláshoz rendeljük hozzá. Az így történő leválasztás esetén viszont összeláncolás nem lehetséges, azaz az első 20 hajtókarvasalat 29 arretálólemeze a 24 hajtókart csak alakzáróan foghatja át, viszont rögzítőcsavaron vagy hasonlón keresztül a 24 borítólemezzel járulékosan nem köthető össze.

A 41 csatlakozási helynek a 6. ábrán bemutatott kiviteli alakja esetén a 40 szerszám a 3. ábrának megfelelően kerül alkalmazásra, úgyhogy a 24 borítólemez a hajtókarhoz képest nagyobb hosszal rendelkezik. A 24 borítólemezben 32 furat van kiképezve, úgyhogy egy, a 29 arretálólemezben elhelyezkedő furat a 29 arretálólemez megfelelő eltolását követően a 32 furattal egytengelyűén helyezkedik el, és így a 34 rögzítőcsavar áthatolását teszi lehetővé.

A 7. ábrán bemutatott kiviteli példa esetén, amely a 4. ábra szerinti 40 szerszám segítségével történő vágás útján valósítható meg, viszont az első 20 hajtókarvasalat meghosszabbított 21 borítólemezzel van ellátva, amely ezenkívül könyökbe hajlított 65 szakasszal van ellátva. A 21 borítólemez anyagvastagságának hozzáve3

HU 222 738 ΒΙ tőleg megfelelő mértékben felfelé hajlított 65 szakaszon 66 csatlakozószerkezet van kiképezve, amely a bemutatott kiviteli példa esetén előreugró hengeres szakaszként egyszerű módon állítható elő. A 22 hajtókar az

5. és 6. ábra szerinti kiviteli példáknak megfelelően van kiképezve, azonban a 26 csatlakozósaru nem a 21 borítólemez irányában nyílik, hanem nyílószakaszával ellenkező irányba mutat. Ilyen jellegű hajtókarvasalatot például ott alkalmazhatunk, ahol a DE 196 92 025 szerinti, számykeret előállítására szolgáló eljárást alkalmazzuk. Az eljárás - amelynek teljes terjedelmére itt hivatkozunk - ebben az esetben lehetővé teszi, hogy a szerelési sorrendet megfordítsuk, és először a hosszuk tekintetében igazítható 23 hajtókarvasalatokat szereljük össze, és ezt követően a hosszuk tekintetében nem befolyásolható 20 hajtókarvasalatokat az elkészült szárnyon rendezzük el.

Ahogy továbbá a 7. ábrán felismerhető, hogy a 66 csatlakozószerkezet a már a 4. ábra kapcsán említett 64 furatból áll, amelybe a 65 szakaszon elrendezett hengeres csap kapcsolódik.

A berendezés, illetve a 40 szerszám ezért az 5., 6. és 7. ábrán bemutatott csatlakozási helyek előállítására egyaránt alkalmazható.

Claims (4)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Berendezés két vagy több, egymáson fekvő rúd vagy csík levágására, különösen lapos anyag vagy szalaganyag, előre összeszerelt építmény vagy hajtókarvasalat hajtókaijának és borítólemezének különböző, adott esetben hosszirányban egymáshoz képest eltolt helyeken való elvágására, ahol két, egymáshoz képest munkairányukra merőlegesen eltoltan elrendezett vágókés (42, 43) egymástól függetlenül állványban (45), illetve keretben van vezetve, és szintén egymástól függetlenül erőkifejtéssel mozgathatóan van elrendezve, ahol a vágókésekhez (42,43) az állványban (45), illetve keretben, például asztalon, egy közös, helyhez kötött támasztóüllő (46) van hozzárendelve, és ahol a berendezés a borítólemez (24) és a hajtókar (25) bevezetésére alkalmas nyílással (47) van ellátva, amely a rudak vagy csíkok egymástól való szétválasztására alkalmas feszítőszerkezet (48) révén egy felső nyílásra (50) és egy alsó nyílásra (49) van szétválasztva, azzal jellemezve, hogy a rudak vagy csíkok [hajtókar (25) és borítólemez (24)] bevezetésére alkalmas nyílással (47) szemben egy második nyílás (60) helyezkedik el, amely feszítőszerkezet (61) révén egy felső nyílásra (63) és egy alsó nyílásra (62) van szétválasztva, ahol a vágókések (42, 43) a rudaknak vagy csíkoknak a második nyílásba (60) való bevezetésekor a rudakra fordított sorrendben hatást kifejtően vannak elrendezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a második vágókés (42) kizárólag az alsó nyílásokhoz (49, 62) van hozzárendelve.
3. 3. A 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a második vágókés (42) a felső nyílásba (50, 63) bevezetett rúd áthaladását lehetővé tevő nyílással (51) van ellátva.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a vágókések (42, 43) között lyukasztótüske van elrendezve.