HU222413B1 - Programozható cilinderzár mesterkulcsokkal - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya programozható cilinderzár, amely állórésszel (1),az állórészben (1) fészekkel, a fészekbe helyezett és kulcsnyílássalellátott forgórésszel (9), kulcsváltó művelet folyamán a zárat azeredetileg hozzárendelt kulcstól (C) különböző kulccsal (C) történőhasználatra alkalmassá tevő programozómechanizmussal, valamintlegalább egyetlen, két vagy több alkatrészre osztott, két- vagytöbbféle kulcs (C) alkalmazásával is nyitott helyzetbe hozhatóreteszelőcsappal (20), vagy reteszelő-ellencsappal (31) rendelkezik. Aprogramozómechanizmusban, az állórészben (1) lévő fészekben kiképzetthorony (3) van, valamint állórész- (1) fészkek (8) csoportja, továbbárete- szelő-ellencsapok (31), az állórész (1) fészkeiben (8) pedigrugók (32) vannak. Kedvező kiviteli alakban az állórészben (1), aforgórésszel (9) együtt működő, és a kulcsváltó művelet során akulcsnyílás (10) szabad végének lehatárolására szolgáló, valamintkulcsváltó helyzetben csak különleges alakú, meghatározott kulcskihúzását, és ezzel a zár újraprogramozását lehetővé tevő rugalmas,villa alakú gyűrű van elhelyezve. ŕ

Description

A találmány tárgya programozható cilinderzár mesterkulcsokkal, állórésszel, az állórészben fészekkel, a fészekbe helyezett és kulcsnyílással ellátott forgórésszel, kulcsváltó művelet folyamán a zárat az eredetileg hozzárendelt kulcstól eltérő kulccsal történő használatra alkalmassá tevő programozómechanizmussal, valamint legalább egyetlen, két vagy több alkatrészre osztott, két- vagy többféle kulcs alkalmazásával is nyitott helyzetbe hozható reteszelőcsappal, vagy tüskével.

A leírásban a „zár” fogalma egyaránt jelenti a szokásos nyílászáró vagy ajtózárakat, és bármilyen speciális zárat, mint például lakatokat és hasonlókat.

Ismertek azoknak a cilinderzáraknak a különböző kiviteli alakjai, amelyek a fent vázolt módon működnek, és különösen az EP-0226 252 szabadalmi leírás szerinti. A további leírásban alapvetően azokra a programozható mechanizmusokra utalunk, amelyek az említett európai szabadalmi leírásnak felelnek meg, de hangsúlyozzuk, hogy a jelen találmány nem korlátozódik ezekre a mechanizmusokra, különböző programozható mechanizmusok is alkalmazók cilinderzárakhoz.

A szakmai gyakorlatban jól ismertek azok a mesterkulcsokkal ellátható zárak, amelyek a két vagy több csoportra osztott reteszelőcsapok használatának köszönhetően alkalmasak arra, hogy egy, az adott zárhoz készített egyetlen kulccsal, és egy vagy több, mesterkulcsnak nevezett más kulccsal is nyithatók legyenek, ezek pedig más zárakat is nyithatnak, amelyek mindegyike szintén nyitható a saját kulcsával. Ez lehetővé teszi, hogy a zárak meghatározott csoportján belül két- vagy többszintű hierarchiát hozzunk létre, amelyben minden zár nyitható a saját, a csoport más zárait nem nyitó kulcsával, és nyitható egy mesterkulccsal, amely nyitja a csoport többi zárát is, sőt lehetővé válik az is, hogy a hierarchia alacsonyabb szintjén legyen egy vagy több másik mesterkulcs is, amelyek mindegyike egy alcsoport összes zárát nyitja, de a szóban forgó egész zárcsoport más alcsoportjainak zárait nem.

Az ismert kiviteleknél azonban a programozható cilinderzárakat nem lehet mesterkulcsokkal ellátni, a mesterkulccsal ellátott zárakat pedig nem lehet programozni.

A találmány elsődleges célja, hogy olyan cilinderzárat hozzon létre, amelyet mesterkulcsokkal lehet ellátni.

A találmány további célja az, hogy olyan, mesterkulcsokkal ellátott programozható cilinderzárat hozzon létre, amelyet ipari méretekben gazdaságosan elő lehet állítani.

A találmány még további célja, hogy olyan mesterkulcsokkal ellátott programozható cilinderzárat hozzon létre, amelynek az erőszakos feltöréssel szemben, mechanikai tulajdonságai folytán, különleges ellenálló képessége van.

A találmány további célja, hogy olyan, mesterkulcsokkal ellátott programozható cilinderzárat hozzon létre, amelynek programozását a használó könnyen, biztonságosan és gyorsan elvégezheti.

Végezetül a találmány célja az is, hogy olyan, mesterkulcsokkal ellátott programozható cilinderzárat hozzon létre, amelynek programozását csak a megfelelő kulcs birtokában lévő személy végezheti el.

Kitűzött célunkat olyan programozható cilinderzár kialakításával értük el, amely állórésszel, az állórészben fészekkel, a fészekbe helyezett és kulcsnyílással ellátott forgórésszel, kulcsváltó művelet folyamán a zárat az eredetileg hozzárendelt kulcstól különböző kulccsal történő használatra alkalmassá tevő programozómechanizmussal, valamint legalább egyetlen, két, vagy több alkatrészre osztott, két- vagy többféle kulcs alkalmazásával is nyitott helyzetbe hozható reteszelőcsappal, vagy tüskével rendelkezik. A programozómechanizmusban, az állórészben lévő fészekben kiképzett legalább egyetlen, hosszirányban elnyúló horony, valamint állórészfészkek csoportja, továbbá tüskék, az állórész fészkeiben pedig rugók vannak, továbbá a forgórészben, a kulcsnyílásba nyíló első fészkek csoportja, az első fészkek csoportjával párhuzamos második fészkek csoportja, valamint a fészkekre merőleges, és a forgórész tengelyével párhuzamos első rés, és második rés, valamint az első fészkekbe hosszirányban és keresztirányban elmozdulni képesen beillesztett, és a kulcsnyílásba helyezett kulcs fogaival együtt működő bütyökemelők csoportja van. Minden bütyökemelő egyik peremén nyúlvány, szemben lévő permén pedig csúsztatható csatlakozóelem, és csatlakozórugó van, valamint a forgórész második fészkeiben, az állórész tüskéinek megfelelő, elcsúsztathatóan illesztett, reteszelőcsapok csoportja van elhelyezve, amelyeken a bütyökemelók nyúlványaival szemben számos első vájat, és a bütyökemelőkkel ellentétes oldalon egy vagy több második vájat van kiképezve. A forgórész első, merőleges résébe a reteszelőcsapok második vájatainak irányában álló nyúlványokkal, és az ellenkező irányban álló, az állórész hornyával együtt működő folytonos felületű domborulattal ellátott, és első rugók által kifelé nyomott ütközőrúd van illesztve. A forgórész második merőleges résébe, második rugók által kifelé nyomott közlőrúd van illesztve, amelyen egyrészt a bütyökemelők csúsztatható kapcsolóelemeinek beakasztására alkalmas, elmozgatható kapcsolóelemek vannak, másrészt pedig, az ellenkező irányban álló, és az állórész hornyával együtt működő, folytonos felületű domborulat van. A felsorolt alkatrészek együtt működésre alkalmasan vannak elrendezve oly módon, hogy az ütközőrúd folytonos felületű domborulatának az állórész hornyából történő kilépése esetén az ütközőrúd nyúlványai, a reteszelőcsap második vájataival való összekapcsolódásra, és az első rugók hatására létrejövő, kifelé mozgás következtében az állórész hornyába történő illeszkedéskor a reteszelőcsap második vájataival alkotott kapcsolat megszakítására alkalmas módon vannak kialakítva. A bütyökemelók nyúlványai, a közlőrúd folytonos felületű domborulatának az állórész hornyából történő kilépése esetén, a reteszelőcsap megfelelő vájataival való összekapcsolódásra, és a közlőrúdnak második rugók hatására létrejövő, kifelé mozgása következtében az állórész hornyába történő illeszkedésekor a reteszelőcsap második vájataival alkotott kapcsolatnak, az egymásba kapcsolódó, csúsztatható kapcsolóelemek révén, a bütyökemelők elrántásával megvalósuló megszakítására alkalmas módon vannak kialakítva. A zárban a közlőrúdnak, a bütyökemelők elhúzásával, és a

HU 222 413 Β1 bütyökemelők, valamint a reteszelőcsapok közötti kapcsolat megszűnésével együtt járó, az állórész hornyába történő illeszkedése, és így külső helyzetbe kerülése következtében előálló, a kulcs kihúzását megengedő, és a zár átprogramozását lehetővé tévő helyzet van.

Egy kedvező kiviteli alakban a két vagy több csoportra osztott reteszelőcsapok vagy tüskék száma egynél több.

A találmány egyik jellegzetessége többek között az, hogy a záron belül különböző szerkezeteket kombinálunk, amelyek önmagukban ismertek ugyan a szakmai gyakorlatban, ám amelyek közül mindig csak az egyiket vagy a másikat alkalmazzák, de sohasem kombinációikat.

Ennek a jellegzetességnek köszönhetően a zárat két vagy több olyan kulccsal is működtetni lehet, amelyek egymástól csak két vagy több csoportra osztott reteszelőcsapok, vagy reteszelőcsap működtetésére szolgáló foguk, vagy fogaik magasságában különböznek egymástól. Ennek folytán, azoknak a helyzeteknek az alkalmas megválasztásával, amelyekben a két vagy több csoportba elrendezett reteszelőcsap, vagy reteszelőcsapok megszakításai vannak, lehetővé válik zárak olyan csoportjainak kialakítása, amelyekben minden zárat csak saját kulcsával, vagy legalább egy mesterkulccsal lehet nyitni, és ezeket a zárcsoportokat egynél több szinten lehet elrendezni. Továbbá a programozható mechanizmusnak köszönhetően lehetővé válik az is, hogy előre gondoskodjunk jó néhány egyedi- és mesterkulcskészletről, és a zárakat úgy állíthassuk be, hogy az említett kulcskészletek egyikéhez vagy másikához tartozó kulcsokkal legyenek működtethetőek.

Előnyösen a zár tartalmaz még egy vagy több olyan reteszelőcsapot, amelyeket nem osztunk szakaszokra. Ezek a reteszelőcsapok nem vesznek részt sem a zár programozásában, és a mesterkulcsok alkalmazhatóságával sem függnek össze, de a megvalósítható kombinációk számának növelésével biztosítják a zár biztonságát, és mivel az említett osztatlan reteszelőcsapokat gazdaságosabban lehet gyártani és szerelni, jelenlétük elősegíti a zárak ipari méretekben történő gazdaságosabb gyártását.

Előnyös az is, hogy a programozómechanizmusok, a két vagy több szakaszra osztott reteszelőcsapok, és az osztatlan reteszelőcsapok csoportokat képezzenek. Ez lehetővé teszi a zárak szerelésének és gyártásának legkedvezőbb racionalizálását és megszervezését. Mindazonáltal a záron belüli különböző csoportokat, vagy egyedi alkatrészeket bármilyen módon elrendezhetjük.

Előnyösen a zárnak olyan állórésze van, amelyben fészek van kiképezve. Ebbe az fészekbe forgórész van elrendezve. A forgórészben kulcsnyílás van kialakítva. A programozómechanizmus tartalmaz az állórészben lévő legalább egy, az említett fészekben kiképzett hosszanti hornyot, állórészülékek és reteszelő-ellencsapok, valamint az állórészülékekbe ágyazott rugók lehetséges csoportját, továbbá tartalmazza még a forgórészben lévő, és a kulcsnyílást metsző első fészkek csoportját, továbbá ezekkel párhuzamos második fészkek olyan csoportját, valamint első és második rést, amelyek merőlegesek a fészkekre és párhuzamosak a forgórész tengelyével, valamint bütyökemelők csoportját, amelyek hosszanti, valamint keresztirányban mozgathatóak a forgórészfészkeken belül annak érdekében, hogy együtt működjenek a kulcsnyílásba helyezett kulcs fogaival, továbbá minden bütyökemelő egyik szélén számos nyúlvány van, szemben levő másik szélén pedig elcsúsztatható csatlakozótag van, továbbá egy csatlakozórugó, valamint tartalmazza a forgórészfészkekbe elcsúsztathatóan beültetett reteszelőcsapok csoportját, amelyek az említett reteszelő-ellencsapoknak felelnek meg, és számos első bemélyedést, amelyek szemben vannak a bütyökemelők nyúlványaival, továbbá egy vagy több második vájatot, amelyek közvetlenül szemben varnak az említett bütyökemelőkkel; továbbá egy ütközőrudat, amely az említett forgórész résébe van behelyezve. Ezen az ütközőrúdon egyrészt olyan nyúlványok vannak, amelyek a reteszelőcsapok említett második vájataival szemben helyezkednek el, másrészt pedig olyan folytonos felületű nyúlvány, amely az ellenkező irányba nyúlik, és amely alkalmas arra, hogy együtt működjön az állórész hornyával. A forgórész tartalmaz továbbá első rugókat, amelyek kapcsolatban vannak az említett ütközőrúddal annak érdekében, hogy azt kifelé nyomják; tartalmaz egy közlőrudat is, amely a forgórész merőleges második résébe van beillesztve, és elcsúsztatható csatlakozótagokkal rendelkezik, amelyek alkalmasak arra, hogy elérjék a bütyökemelők említett elcsúsztatható csatlakozótagjait, továbbá tartalmaz egy folytonos felületű nyúlványt, amely az ellenkező irányba nyúlik ki, és amely alkalmas arra, hogy együtt működjön az állórész hornyával; tartalmaz továbbá a közlőrúddal összeköttetésben lévő második rugókat, amelyek a közlőrudat kifelé nyomják; az említett alkatrészeket úgy hangoljuk össze, hogy az ütközőrúd említett nyúlványai elérjék a reteszelőcsapok említett vájatait akkor, amikor az ütközőrúd folyamatos nyúlványa nem illeszkedik az állórész hornyába. Ilyen módon megszűnik a nyúlványok közötti kapcsolat, amikor az állórész hornya lehetővé teszi az ütközőrúd számára, hogy az említett első rugók működése következtében elmozduljon. Amikor a közlőrúd folyamatos nyúlványa nem érintkezik az állórész hornyával, az említett bütyökemelők elérik a reteszelőcsapokon lévő, megfelelő vájatokat, és amikor az állórész hornya lehetővé teszi, hogy a közlőrúd a második rugók hatására kifelé mozogjon, elengednek, akadályozva a kulcs bütyökemelőit, a megfelelő elcsúsztatható csatlakozótagok által. Továbbá az említett közlőrúd kifelé mozog, amikor érintkezik az állórész hornyával, és a bütyökemelőkkel alkotott kényszerkapcsolata révén a bütyökemelőket eltávolítja a reteszelőcsapoktól, és ebben a helyzetben lehetővé válik a kulcs kivétele, lehetővé téve a zár különböző módon történő programozását.

Előnyös továbbá, hogy a zár ezenkívül tartalmaz egy rugalmas, villa alakú gyűrűt, amelyet az állórészben rögzítettünk, és amely együtt működik a forgórésszel azért, hogy lehatárolja a kulcscsere művelete alatt a kulcsnyílás szabad végét. Ily módon a kulcs alkalmas kialakításával lehetővé válik, hogy csak speciá3

HU 222 413 Bl lis joggal felruházott kulcsokat lehessen behelyezni és kihúzni a kulcscsereművelet közben, ennélfogva csak azok tudják módosítani a zár programozását, akik az említett különleges jogkörű kulcsokkal rendelkeznek.

A továbbiakban a találmányt kiviteli példák és a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesen. A rajzon az

1. ábrán a találmány szerinti zár alkatrészeinek szétbontott axonometrikus képét láthatjuk, a

2. ábrán a zár axonometrikus ábrázolását láthatjuk, kitörésekkel és néhány olyan külső résszel, amelyet elmetszettünk annak érdekében, hogy a belső alkatrészek is láthatóvá váljanak, a

3. és a 4. ábrán a zár belső részeinek axonometrikus ábrázolását láthatjuk bal oldalról, illetve jobb oldalról nézve, az

5., 6. és 7. ábrán a zárban lévő mechanizmusok három fajtáját láthatjuk axonometrikus ábrázolásban, a

8. ábrán a zár központi, hosszanti, függőleges metszetét láthatjuk, nevezetesen a 9. ábra VIII-VIII vonala mentén, a

9. ábrán a 8. ábra IX-IX vonala menti metszetét láthatjuk, a

10., 11. és 12. ábrák a 8. ábra XII-XII, X-X és XI-XI vonalai menti függőleges keresztmetszetek, a

13-16. ábrákon azt szemléltettük, hogy a találmány szerinti zár hogyan működik két különböző kulccsal (a saját kulcsával és a mesterkulccsal), és a

17-22. ábrákon azt láthatjuk, hogy a találmány szerinti zár hogyan programozható annak érdekében, hogy két különböző kulccsal nyitható legyen.

Az 1., 2. és 8-12. ábrákon a találmány szerinti zárat látjuk. Ennek 1 állórésze van, amely az ábrázolt kiviteli alakban kör keresztmetszetű, lefelé meghosszabbodó nyúlvánnyal, vagyis olyan alakkal rendelkezik, amelyet elterjedten használnak a hengeres záraknál. Megjegyezzük, hogy az 1 állórész alakja nem különösképpen mérvadó, mivel azt bármilyen más módon is ki lehet alakítani annak érdekében, hogy megfeleljen bármely specifikus beépítési szükségletnek. Az 1 állórésznek hengeres 2 fészke van a 9 forgórész befogadására, és a fészek mentén, legalább a programozómechanizmusnak megfelelő részen oldalsó, hosszanti 3 horony van kiképezve (12. ábra). Ebben a kiviteli alakban egyetlen horony van, amely a később tárgyalandó reteszelőellencsapokat befogadó nyílásokra merőlegesen fut, ez azonban nem az egyetlen lehetséges elrendezés, és ettől eltérő kiviteli alakokban két vagy több hornyot is elképzelhetünk, különböző szögekben elhelyezve. Továbbá, az ábrázolt kiviteli alakban az 1 állórésznek 4 hornya van a 6 tollal rendelkező 5 gyűrű befogadására, amely 6 toll a 9 forgórészhez csatlakozik, így a zárszerkezet működtető eleme. Természetesen más kiviteli alakokban a 6 tollat bármilyen más elemmel helyettesíteni lehet, mint például excentrikus kulcstengellyel. Az 1 állórészen függőleges irányú 7 és 8 furatok vannak, amelyek a zár reteszelő-ellencsapjainak befogadására szolgálnak, ezekről azonban később ejtünk szót.

Az 1 állórész 2 fészkébe illesztett, és rugalmas 37 gyűrűvel, valamint 38 gyűrűvel, és villa alakú 39 gyűrűvel rögzített hengeres 9 forgórészben lapos C kulcs behelyezésére szolgáló kulcsnyílás van.

Az 1. ábrán látható kiviteli alakban, a 9 forgórész 1 állórészben történő elhelyezésekor a 9 forgórész 36 csatlakozóelemek közbeiktatásával érintkezik az 5 gyűrűvel, amelyen 8 fürat van, ennek mozgatása céljából. Egy hátul elhelyezett 40 dugasz zárja le a 2 fészket.

Az 1 állórészen és a 9 forgórészen belül háromféle mechanizmus található, amelyeket az 5-7. és 10-12. ábrák alapján ismertetünk.

Az első típusú mechanizmus (5. és 10. ábrák) olyan mechanizmus, amely hagyományos kivitelű reteszelőcsapokkal és reteszelő-ellencsapokkal rendelkezik, és ennek a mechanizmusnak minden egysége tartalmaz egy-egy 41 reteszelőcsapot, amely a 9 forgórész 11 furatában van elrendezve, amely 11 furat metszi a lapos C kulcs számára szolgáló 10 kulcsnyílást, továbbá tartalmaz egy reteszelő 42 ellencsapot, egy 43 rugót és egy 44 közdarabot, ezek mindegyike az 1 állórész 7 furatában helyezkedik el és más alkatrészekkel együtt egy 35 rögzítőcsappal van rögzítve, amelyet az 1 állórész megfelelő hosszanti furatában helyeztünk el. Ez a mechanizmus önmagában jól ismert, és megengedi, hogy elforgassuk a 9 forgórészt az 1 állórészhez viszonyítva, de csak akkor, ha a C kulcs 41 reteszelőcsapra ható fogának magassága akkora, hogy a 41 reteszelőcsap és a reteszelő- 42 ellencsap felületei közötti rés illeszkedik az 1 állórész és a 9 forgórész közötti hengeres csatlakozófelülethez (5. ábrán P vonallal jelölve). Minden más helyzetben a 41 reteszelőcsap vagy a reteszelő- 42 ellencsap túlnyúlik az említett csatlakozófelületen és reteszel, így meggátolja a 9 forgórész elfordulását.

Újra hangsúlyoznunk kell, hogy ez a hagyományos, első típusú mechanizmus a zár biztonságához járul hozzá, miután növeli a lehetséges kombinációk számát a kulcs kódolásánál, valamint reteszelőtagot képezve hozzájárul a zár ellenálló képességéhez is, de nem járul hozzá a zár programozhatóságához, sem pedig ahhoz, hogy a zárat mesterkulcsokkal lehessen ellátni. Előnyös néhány ilyen mechanizmus alkalmazása, mivel előállításuk és szerelésük egyszerű, de a találmány szerinti zárat meg lehetne valósítani ilyesfajta első típusú mechanizmus nélkül is, mivel a zárak természetesen nem tartalmazhatnak kizárólag első típusú mechanizmusokat.

A második típusú mechanizmus (6. és 11. ábrák) a mesterkulcsokkal rendelkező zárak jellemző mechanizmusa. Ugyanúgy szereljük be, ahogy azt már az első típusú mechanizmusnál leírtuk, azonban a 45 reteszelőcsapot két vagy több részre osztjuk abban a régióban, amely elválasztja a reteszelő- 46 ellencsaptól. Ennek a tulajdonságnak köszönhetően, a második típusú mechanizmus lehetővé teszi a 9 forgórész elfordulását az 1 állórészhez képest, amikor a C kulcs 45 reteszelőcsapra ható fogának magassága akkora, hogy a 45 reteszelő4

HU 222 413 Bl csap és a reteszelő- 46 ellencsap közötti elválasztófelületek bármelyike, vagy a 45 reteszelőcsap részei közötti felület illeszkedik a 9 forgórész és az 1 állórész közötti hengeres csatlakozófelülethez (6. ábra, P vonal). Minden más helyzetben a 45 reteszelőcsap egy része, vagy a reteszelő- 46 ellencsap túlnyúlik az említett csatlakozófelületen és reteszel, ami meggátolja a 9 forgórész forgását. Ennek folytán a zár nyitásához megfelelő felület beállításának érdekében ez a mechanizmus a C kulcs megfelelő fogának számos különböző magasságát elfogadja, a 45 reteszelőcsapot alkotó részek számával megegyező számban.

A második típusú mechanizmus viselkedését a 13-16. ábrák világítják meg, amelyeken a 45 reteszelőcsapot négy rész alkotja. A 13. ábrán látható, hogy a C kulcs kérdéses mechanizmushoz illeszkedő fogának magassága olyan, hogy a 45 reteszelőcsap első és második része közötti elválasztófelület illeszkedik az 1 állórész és 9 forgórész közötti hengeres csatlakozófelülethez. Ennek folytán, ahogy az a 14. ábrán látható, a 9 forgórész szabadon elfordulhat; a 45 reteszelőcsapnak pedig csak az első része forog a 9 forgórésszel, így a 45 reteszelőcsap többi része a reteszelő- 46 ellencsap vonalában marad. Másrészt, a 15. ábrának megfelelően, a C kulcs kérdéses mechanizmushoz illeszkedő fogának magassága olyan, hogy a 45 reteszelőcsap harmadik és negyedik része közötti elválasztófelület illeszkedik az 1 állórész és 9 forgórész közötti hengeres csatlakozófelülethez. így, ahogy az a 16. ábrán látszik, a 9 forgórész szabadon elfordulhat; a 45 reteszelőcsap első három része fordul a 9 forgórésszel együtt, így a helyben maradó negyedik rész a reteszelő- 46 ellencsappal egy vonalban marad, mozdulatlanul. Természetesen ennek a példának megfelelően a C kulcsnak még két másik fogmagassága van, amelyek a 9 forgórészt engedik elfordulni.

így minden második típusú mechanizmus 45 reteszelőcsapját alkotó különböző részek hosszúságának és számának alkalmas megválasztásával lehetővé válik, hogy egy- vagy többszintű mesterkulcsot hozzunk létre, amely képes a zárak egy csoportjának bizonyos számú tagját működtetni, és ezen zárak mindegyike nyitható saját kulcsával is, amely azonban nem képes a csoport többi tagját működtetni.

Különösen számos alcsoportra osztott zárcsoportban van lehetőség arra, hogy csúcsszintű mesterkulcsot készítsünk, amely az egész csoport összes zárát képes működtetni, továbbá számos alacsonyabb szintű mesterkulcsot, amelyek mindegyike az alcsoportnak megfelelő összes zárat képes működtetni, de más alcsoporthoz tartozó zárakat nem. így a mesterkulcsok hierarchiáját akár több mint két csoportra is kiteijeszthetjük.

A második típusú mechanizmus az, amely a záraknak a mesterkulcsokkal történő nyitás lehetőségét adja, és így a találmány szerinti zár legalább egy második típusú mechanizmust igényel, de a gyakorlatban előnyös, ha az ilyen mechanizmusok száma több mint egy.

A második típusú mechanizmusok leírásánál azt mondtuk, hogy a 45 reteszelőcsapokat két vagy több részre osztjuk. Meg kell jegyeznünk, hogy ugyanezt a viselkedést éljük el, ha a sok részre osztást a reteszelő46 ellencsapok esetében alkalmazzuk. Más szavakkal, teljesen közömbös, hogy az osztott részeket a 45 reteszelőcsapokhoz, vagy a reteszelő- 46 ellencsapokhoz tartozónak tekintjük-e.

A találmány szerinti zárnak programozómechanizmust is tartalmaznia kell, amelyet harmadik típusú mechanizmusként a következőkben mutatunk be, bár a bemutatott kiviteli alak nem korlátozza a találmány oltalmi körét.

A harmadik típusú mechanizmus (7. és 12. ábra) olyan programozómechanizmus, amely ebben a kiviteli alakban, alapvetően megfelel annak a programozómechanizmusnak, amelyet az EP-0226 252 számú szabadalmi leírás tárgyal. Ennek a mechanizmusnak a felépítése során a 9 forgórészt első 12 fészeksorral látjuk el (8. és 9. ábra), amely metszi a lapos C kulcs számára kiképzett 10 kulcsnyílást, és ellátjuk második 13 fészeksorral is, amely párhuzamos az első 12 fészeksorral, csakúgy mint az első 14 vájattal és a második 15 vájattal, amelyek merőlegesek a fészkekre és párhuzamosak a 9 forgórész tengelyével. A programozómechanizmus minden egységében egy-egy 16 bütyökemelőt helyezünk el, amelyek hosszirányban és keresztirányban mozgathatók az 9 forgórész 12 fészeksorának egyikében, annak érdekében, hogy együtt működhessenek a 10 kulcsnyílásban elhelyezett C kulcs fogaival. A 16 bütyökemelő egyik szélén 17 nyúlványok vannak, a másik szélén pedig elcsúsztatható csatlakozó- 18 elemek, és kapcsolatban van a 19 rugóval, amely fölfelé nyomja (az ábrán látható helyzetben). 20 reteszelőcsap van elcsúsztathatóan illesztve az említett második 13 fészeksor egyikébe, és el van látva számos első vájattal, amelyek szemben állnak a 16 bütyökemelőhöz tartozó 17 nyúlványokkal, csakúgy mint egy vagy több második vájattal, amelyek szemben állnak a 16 bütyökemelővel. 23 ütközőrudat helyezünk a 9 forgórész első merőleges 14 vájatába, és egyrészt olyan 24 nyúlványokkal látjuk el, amelyek szemben állnak a 20 reteszelőcsap második 22 vájatával, másrészt olyan 25 folyamatos nyúlvánnyal, amely az ellenkező irányba nyúlik, és alkalmas arra, hogy illeszkedjen az 1 állórész 3 hornyába. A 23 ütközőrúd összeköttetésben van a 26 rugóval, amely azt kifelé nyomja. 27 közlőrúd van a 9 forgórész második merőleges 15 vájatában, és el van látva elcsúsztatható 28 kapcsolóelemmel, amely elérheti a 16 bütyökemelő csatlakozó- 18 elemét csakúgy, mint az ellenkező irányba kinyúló folyamatos 29 domborulatot, és képes illeszkedni az 1 állórész 3 hornyába. A 27 közlőrudat a 30 rugó kifelé nyomja.

ellencsapot helyezünk az 1 állórész 8 furatába annak érdekében, hogy ez együtt működjön a 34 rögzítőcsap ellenében a 33 elem segítségével megtartott 32 rugóval nyomott 20 reteszelőcsappal, amelyet az 1 állórész megfelelő furatába helyeztünk el. A 31 ellencsapot azért helyeztük el, hogy nagyobb ellenállást adjon a zárnak. Alkalmazása nem elkerülhetetlen, és a 9 forgórész blokkolását elérhetjük pusztán a 20 reteszelőcsappal is, így a rögzítő 31 ellencsap, a megfelelő 32 rugók, a 33 elemek és a 34 rögzítőcsap is kihagyható a találmány szerinti zárból.

HU 222 413 Bl

A 17-22. ábrák alapján a programozás mechanizmusa a következő:

Kulcs hiányában (17. ábra), vagy abban az esetben, ha rossz kulcsot helyeztünk be, a 20 reteszelőcsap és a záró- 31 ellencsap (ha van) átnyúlik az 1 állórész és 9 forgórész közötti érintkezőfelületen, és meggátolja a 9 forgórész mozgását. A 20 reteszelőcsapok szilárdan össze vannak kötve a 16 bütyökemelőkkel, a 21 vájatok és a 17 nyúlványok közötti érintkezésnek köszönhetően. A 26 rugók működése közben, a 23 ütközőrúd 25 folytonos felületű domborulatával az 1 állórész 3 hornyába illeszkedik, ennek folytán a 22 vájatok és 24 nyúlványok nem érintkeznek, és amikor a kulcsot behelyezzük vagy kivesszük, a 20 reteszelőcsapok elmozdulása a megfelelő 16 bütyökemelők mentén szabaddá válik. Ha a megfelelő kulcsot helyeztük be (18. ábra), a 20 reteszelőcsapok és reteszelő- 31 ellencsapok végei közötti elválasztófelület érintkezésbe kerül az 1 állórész és 9 forgórész közötti érintkezési felülettel, és ennek folytán a 9 forgórész a zár működtetése céljából 360°-kal elfordítható. Ennek a forgásnak a végén minden alkatrész kezdeti helyzetét foglalja el, és a kulcsot ki lehet húzni.

Ha ezzel szemben a 9 forgórészt 180°-kal fordítjuk el kulcscsereállásba (19. ábra), a 27 közlőrúd 29 nyúlványa a 30 rugók hatására beilleszkedik az 1 állórész 3 hornyába és az egymásba kapaszkodó csúsztatható csatlakozó- 18 elemek, valamint a csúsztatható kapcsoló- 28 elemek, keresztirányban elmozdítják a 16 bütyökemelőt, és a 17 nyúlványok eltávolodnak a 21 vájatokból. Másrészt a 23 ütközőrúd, amely nem illeszkedik többé a 3 horonyba, arra kényszeríti a 24 nyúlványokat, hogy érintkezésbe lépjenek a 22 vájatokkal, így rögzítve helyzetükben a 20 reteszelőcsapokat. Ha ebben a helyzetben ki lehet húzni a C kulcsot (ahogy azt a későbbiek folyamán megmagyarázzuk), minden 16 bütyökemelőt elmozdítanak a 19 rugók, méghozzá pályájuk végéig (20. ábra), és a zár ezzel elvesztette programozottságát.

Ekkor egy új kulcs behelyezésével (21. ábra) a 16 bütyökemelők az új kulcsnak megfelelő programhelyzetet veszik fel. A 9 forgórész ismételt 180°-os elfordításával a zár visszatér starthelyzetébe, most azonban már egy másik kulcshoz van programozva.

Természetesen ahhoz, hogy mindez lehetséges legyen, szükség van arra is, hogy az új kulcs kompatibilis legyen az első típusú mechanizmussal (amennyiben ez jelen van a zárban), továbbá kompatibilisnek kell lennie a második típusú mechanizmusokkal is, amely mechanizmusokat nem lehet programozni és nem lehet módosítani.

Általában nem tanácsos, hogy bárki, akinek kulcs van a birtokában, módosíthassa a zár programját. Ezért előre gondoskodunk arról, hogy egy normálkulcsot ne lehessen a zárból kihúzni, ha az 180°-kal van elfordítva, vagyis kulcscserehelyzetben van, valamint, hogy csak különleges tulajdonságokkal rendelkező kulcsot lehessen kihúzni ebben a helyzetben, és ennek folytán módosítani lehessen a zár programozásán.

Ezt a célt rugalmas villa alakú 39 gyűrű szolgálja, amely a 9 forgórész külső végéhez közel kiképzett kerület menti 47 horonyba illeszkedik, és amikor a 9 forgórészt az 1 állórész 2 fészkébe behelyeztük, a 39 gyűrű a 2 fészekben kialakított megfelelő belső kerület menti horonyba illeszkedik, így rögzítve marad, amikor a 9 forgórész forog. A rugalmas villa alakú 39 gyűrű úgy van kiképezve, hogy a kulcs behelyezése után, amikor a 9 forgórészt elfordítjuk a startpozícióból, együtt működik a 10 kulcsnyílással. Olyan T alakú bemetszést alakítottunk ki a C kulcson, közel a markolatához, amely megengedi, hogy a kulcs szabadon elfordulhasson annak ellenére, hogy a rugalmas villa alakú 39 gyűrű a helyén van, de a 39 gyűrű a T alakú bemetszésben futva meggátolja, hogy a C kulcsot ki lehessen venni, amikor az 180°-kal elfordul.

A program módosítására szolgáló kulcsnak csökkentett tollmagassága van, például olyan, mint amilyet az 5. ábrán látható B szaggatott vonal mutat. Egy ilyen kulcsot nem tart vissza a rugalmas villa alakú 39 gyűrű, és ezért ki lehet húzni akkor is, amikor a 9 forgórész 180°kal elfordult, és ezt követően egy eltérő kódolású, de megfelelően csökkentett magasságú kulccsal elvégezhető a zár újraprogramozása.

Az a különleges alakzat, amely megengedi a zár programozását, rajta lehet minden mesterkulcson, vagy csak közülük néhányon, vagy csak egy speciális mesterkulcson, ekkor ez az egyetlen kulcs, amellyel módosítani lehet a zár programozását.

Ahogy azt már jeleztük, a kívánt zárfajta elkerülhetetlen bonyolultsága ellenére, a találmány szerinti zár ipari gyártása viszonylag könnyű és célszerű. Sőt, a zár programozását módosító műveletek, amelyeket a felhasználó végez el, rendkívül egyszerűek és ugyanakkor a maximális biztonságot nyújtják. A zár szerkezete lehetővé teszi nagyszámú, különböző kulcs létrehozását. Továbbá, elkerülhetetlenül kényes belső mechanizmusai dacára a zár ellenállása igen nagy. Annak érdekében, hogy fúróval, vagy hasonló eszközökkel végrehajtott erőszakos behatolásokkal szemben különleges ellenálló képességet éljünk el, megoldható, hogy a 9 forgórészben nagyon kemény anyagú csapot helyezzünk el, ahogy az az 1. ábrán látható.

Meg kell jegyeznünk, hogy a találmány oltalmi köre nem korlátozódik a fenti leírásra és kiviteli példákra. Például a zár 1 állórészét el lehet látni egyetlen 3 horonnyal, amely arra szolgál, hogy együtt működjön mind a 23 ütközőrúddal, mind pedig a 27 közlőrúddal, ahogy azt leírtuk és bemutattuk, de el lehet látni két vagy több 3 horonnyal is, amelyek különböző szögeknek megfelelően varnak elrendezve, annak érdekében, hogy lehetővé tegyük a C kulcs cseréjét egy vagy több helyzetben. Ezek a változtatások és mások, csakúgy mint az egyenértékű technikai eszközökkel megvalósítható helyettesítések, nem befolyásolják a találmány igénypontokban megfogalmazott oltalmi körét.

Claims (6)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Programozható cilinderzár, fészekkel ellátott állórésszel, a fészekbe helyezett és kulcsnyílással ellátott forgórésszel, kulcsváltó művelet folyamán a zárat az

   HU 222 413 Β1 eredetileg hozzárendelt kulcstól különböző kulccsal történő használatra alkalmassá tevő programozómechanizmussal, valamint legalább egy, két vagy több alkatrészre osztott, két vagy több különböző alakú kulcs alkalmazásával is nyitott helyzetbe hozható reteszelőcsappal, vagy reteszelő-ellencsappal, azzal jellemezve, hogy a programozómechanizmusnak legalább egy, az állórész (1) fészkében (2) kiképzett hosszirányú hornya (3), valamint az állórészben (1) kialakított furatai (8), továbbá e furatokban (8) tüskéi (31) és rugói (32) vannak, továbbá a forgórészben (9) a kulcsnyílást (10) metsző első fészkei (12), és ezekkel párhuzamos második fészkei (13), valamint a fészkekre (12, 13) merőleges, és a forgórész (9) tengelyével (0) párhuzamos első rése (14), és második rése (15), valamint az első fészkekbe (12) hosszirányban és keresztirányban elmozdíthatóan beillesztett, és a kulcsnyílásba (10) helyezett kulcs (C) fogaival együtt működő bütyökemelői (16) vannak, továbbá minden bütyökemelő (16) egyik peremén nyúlványokkal (17), szemben lévő peremén pedig csúsztatható csatlakozóelemmel (18), és ezzel társított rugóval (19) van ellátva, valamint a forgórész (9) második fészkeiben (13), az állórész (1) tüskéinek (31) megfelelő, elcsúsztathatóan illesztett reteszelőcsapok (20) vannak elhelyezve, amelyeken a bütyökemelők (16) nyúlványaival (17) szemben számos első vájat (21), és a bütyökemelőkkel (16) ellentétes oldalon egy vagy több második vájat (22) van kiképezve, valamint a forgórész (9) első, merőleges résébe (14) a reteszelőcsapok (20) második vájatainak (22) irányában álló nyúlványokkal (24), és az ellenkező irányban álló, az állórész (1) hornyával (3) együtt működő folytonos felületű domborulattal (25) ellátott, és első rugók (26) által kifelé nyomott ütközőrúd (23) van illesztve, továbbá a forgórész (9) második merőleges résébe, második rugók (30) által kifelé nyomott közlőrúd (27) van illesztve, amelyen egyrészt a bütyökemelők (16) csúsztatható kapcsolóelemeinek (18) beakasztására alkalmas, elmozgatható kapcsolóelemek (28) vannak, másrészt pedig az ellenkező irányban álló, és az állórész (1) hornyával (3) együtt működő, folytonos felületű domborulat (29) van, továbbá a felsorolt alkatrészek együtt működésre alkalmasan vannak elrendezve oly módon, hogy az ütközőrúd (23) folytonos felületű domborulatának (25) az állórész (1) hornyából (3) történő kilépése esetén, az ütközőrúd (23) nyúlványai (24), a reteszelőcsap (20) második vájataival (22) való összekapcsolódásra, és az első rugók (26) hatására létrejövő, kifelé mozgás következtében az állórész (1) hornyába (9) történő illeszkedéskor a reteszelőcsap (20) második vájataival (22) alkotott kapcsolatot megszüntethetően vannak kialakítva, továbbá oly módon, hogy a bütyökemelők (16) nyúlványai (17), a közlőrúd (27) folytonos felületű domborulatának (29) az állórész (1) hornyából (3) történő kilépése esetén, a reteszelőcsap (20) megfelelő vájataival (21) való összekapcsolódásra, és a közlőrúdnak (27) második rugók (30) hatására létrejövő, kifelé történő mozgása következtében az állórész (1) hornyába (3) történő illeszkedésekor a reteszelőcsap (20) második vájataival (22) alkotott kapcsolatnak, az egymásba kapcsolódó, csúsztatható kapcsolóelemek (28,18) révén, a bütyökemelők (16) elrántásával megvalósuló megszakítására alkalmas módon vannak kialakítva, továbbá a zárban, a közlőrúdnak (27), a bütyökemelők elhúzásával, és a bütyökemelők (16), valamint a reteszelőcsapok (20) közötti kapcsolat megszűnésével együtt járó, az állórész (1) hornyába (3) történő illeszkedése, és így külső helyzetbe kerülése következtében előálló, a kulcs (C) kihúzását megengedő, és a zár átprogramozását lehetővé tévő helyzet van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti zár, azzal jellemezve, hogy a két vagy több részre osztott reteszelőcsapok (45), vagy a reteszelő-ellencsapok (46) száma egynél nagyobb.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti zár, azzal jellemezve, hogy a zárban egy vagy több, osztatlan reteszelőcsap (41) , vagy reteszelő-ellencsap (42) is van.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti zár, azzal jellemezve, hogy a programozásban részt vevő alkatrészek, a reteszelőcsapok (45), vagy reteszelő-ellencsapok (46) két vagy több részre vannak osztva, és a beépíthető, osztatlan reteszelőcsapok (41), vagy reteszelő-ellencsapok (42) a záron belül különféle módon elrendezhető csoportokba vannak rendezve.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti zár, azzal jellemezve, hogy az állórészben (1) a forgórésszel (9) együtt működő és a kulcsváltó művelet során a kulcsnyílás (10) szabad végét lehatároló, ezáltal kulcsváltó helyzetben csak különleges alakú, speciális kulcsoknak (C) a kulcsnyílásból (10) való kihúzását megengedő, és ezzel a zár újraprogramozását lehetővé tevő rugalmas, villa alakú gyűrű (39) van elhelyezve.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti zár, azzal jellemezve, hogy a zár forgórészébe (9) megfúrással, vagy más szerszámokkal végrehajtott felfeszítés megakadályozására szolgáló - nagyon kemény - anyagból készült csapok (49) vannak beépítve.