HU221602B - Fémkationnal komplexet képező, interferont tartalmazó, szabályozott hatóanyag-leadású gyógyszerkészítmény - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya fémkationnal komplexet képező interferonttartalmazó szabályozott hatóanyag-leadású gyógyszerkészítmény. Atalálmány szerinti készítmény a) egy biokompatibilis polimert és b)fémkationnal komplexet képező interferonszemcséket tartalmaz, ahol aszemcsék a biokompatibilis polimeren belül, diszpergált állapotbanvannak. E készítményt a találmány szerint úgy alakítják ki, hogy egypolimer oldására alkalmas oldószerben a polimert oldják, a polimeroldatában diszpergálják a fémkation – interferon-komplexszemcséket,majd a polimert megszilárdítva alakítják ki az interferonszemcsékdiszperzióját tartalmazó polimermátrixot. A polimermátrix előnyösanyaga a poli(laktid-koglikolid). Előnyös komplexképző ion a Zn+2-,Mg+2-, Cu+2- és Ca+2-kation. A találmány szerinti készítmény előnye,hogy tartós, egyenletes, nem ingadozó interferon-vérszintet biztosít,aminek további eredményeként a terápia kisebb mennyiségű hatóanyaggalis megoldható. ŕ

Description

KIVONAT

A találmány tárgya fémkationnal komplexet képező interferont tartalmazó szabályozott hatóanyag-leadású gyógyszerkészítmény.

A találmány szerinti készítmény

a) egy biokompatibilis polimert és

b) fémkationnal komplexet képező interferonszemcséket tartalmaz, ahol a szemcsék a biokompatibilis polimeren belül, diszpergált állapotban vannak.

E készítményt a találmány szerint úgy alakítják ki, hogy egy polimer oldására alkalmas oldószerben a polimert oldják, a polimer oldatában diszpergálják a fémkation - interferon-komplexszemcséket, majd a polimert megszilárdítva alakítják ki az interferonszemcsék diszperzióját tartalmazó polimermátrixot. A polimermátrix előnyös anyaga a poli(laktid-koglikolid). Előnyös komplexképző ion a Zn+²-, Mg⁺²-, Cu⁺²- és Ca⁺²-kation.

A találmány szerinti készítmény előnye, hogy tartós, egyenletes, nem ingadozó interferon-vérszintet biztosit, aminek további eredményeként a terápia kisebb mennyiségű hatóanyaggal is megoldható.

A leírás terjedelme 24 oldal (ezen belül 11 lap ábra)

HU 221 602 B1

HU 221 602 Bl

A találmány tárgya készítmény fémkationnal komplexet képező interferont tartalmazó szabályozott hatóanyag-leadású gyógyszerkészítmény, és eljárás előállítására.

Az interferon szerepe: a természetes immunitás közvetítése (mediálása) baktériumfertőzések elleni védelem céljából; valamint bakériumfertőzések elleni, gyulladásos reakciók megindítása (iniciálása). Kimutatták továbbá, hogy az interferon hatásos daganatgátló, illetve rákellenes hatóanyag.

Előzőleg az interferon adagolása gyakran megkövetelte szubkután injekciók beadását sűrű időközökben, s ez hullámzó (fluktuáló) terápiás szintekhez (koncentrációkhoz) vezetett. Ezzel szemben számos, interferonterápiával kezelt kóros állapot az interferon szabályozott szintjeire (koncentrációra) kedvezőbben reagálhat, és ennek eredménye kedvezőbb profilaktikus vagy terápiás hatás lehet.

Kísérleteket végeztek embereken és állatokon a terápiás szintek szabályozására és fenntartására az adagolások között. Újabban ezekbe a kísérletekbe bevonták biológiai körülmények között leépülő polimerek (rövidebben: biológiailag leépülő polimerek) alkalmazását mátrixokként gyógyszerek felszabadításának szabályzására. Egyes esetekben a biológiailag leépülő polimerek in vivő körülmények között robbanásszerűen, a későbbiekben igen lassú ütemben szabadították fel a gyógyszert.

Továbbá, a szabályozott felszabadulású készítmények kialakítására alkalmazott módszerek gyakran a gyógyszer hatásfaiak elvesztését (veszteségét) idézték elő a gyógyszer instabilitásának, valamint kémiai kölcsönhatások következtében, amelyek a gyógyszer és más olyan komponensek között lépnek fel, amelyeket felhasználtak a szabályozott hatóanyag-leadású készítményben, vagy annak kialakítása során; gyógyszerveszteség lépett fel, továbbá a gyógyszerforma előállítási eljárása következtében is.

Ennélfogva fennáll az igény az interferon szabályozott felszabadításának olyan módszerére, amely a felszabadított interferon aktivitását, illetve hatékonyságát rendszertelen formában nem csökkenti. A 4 871 538 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban interferon-réz-komplexet és puffért tartalmazó vizes injekciós készítményeket ismertetnek A technika állásából nem ismertek interferon-kation-komplexet polimermátrixban tartalmazó, szabályozott hatóanyag-leadású készítmények.

Az alábbiakban összegezzük találmányunkat.

A találmány tárgya interferont szabályozott módon leadó gyógyszerkészítmény, valamint eljárás e készítmény előállítására. A találmány szerinti, szabályozott hatóanyag-felszabadulású készítmény biokompatibilis (biológiailag összeegyeztethető) polimerből és fémkationnal komplexet képező interferon részecskéiből (szemcséiből) áll, és a szemcsék a biokompatibilis polimeren belül diszpergált állapotban vannak.

Az interferon szabályozott felszabadítására alkalmas készítmény előállításának találmány szerinti módszere abban áll, hogy a polimert egy polimer oldására alkalmas oldószerben oldva a polimer oldatát alakítjuk ki, ebben a polimeroldatban diszpergáljuk a fémkationnal komplexet képező interferon szemcséit (részecskéit), majd a polimert megszilárdítva polimermátrixot alakítunk ki, amely a fémkationnal komplexet képező interferon szemcséinek diszperzióját tartalmazza.

Az interferon szabályozott felszabadulását biztosító készítmény előnyei például a következők: a betegek együttműködése erősödik, és a készítményt kedvezőbben fogadják, mert a szubkután injekciók száma csökken; az interferon vérszintjeinek ingadozásai kiküszöbölődnek, ami a terápiás előny növekedését jelenti; és várhatóan csökkenthető az interferon összesen adagolt mennyisége is az ingadozások kiküszöbölésével. További előnyt jelent az interferon biológiai aktivitásában fellépő veszteség csökkenése, ami lehetővé teszi kisebb mennyiségű interferon felhasználását a szabályozott felszabadulású készítmény kialakítása során.

Az alábbiakban röviden ismertetjük az ábrákat.

Az 1. ábra az interferon-a,2b (lFN-a,2b) szérumkoncentrációjának (NE/ml) az időtől való függését szemlélteti 6 napos időközben patkányokon, amelyeknek szubkután úton a 2. példa szerinti, szabályozott IFN-a,2b felszabadulású mikroszemcséket (mikrogömböket) adagoltuk.

A 2. ábra az IFN-a,2b szérumkoncentrációjának (NE/ml) függését mutatja az időtől 6 napos időközben patkányokon, amelyeknek szubkután úton a 3. példa szerinti az IFN-a,2b szabályozott felszabadítását biztosító (szabályozott felszabadulású) mikroszemcséket* adagoltuk.

A 3. ábra az IFN-a,2b szérumkoncentrációjának (NE/ml) függését mutatja az időtől egy 7 napos időközben patkányokon, amelyeknek szubkután úton a 4. példa szerinti, az IFN-a,2b szabályozott felszabadulását biztosító mikroszemcséket adagoltuk.

A 4. ábra az IFN-a,2b szérumkoncentrációjának (NE/ml) függését mutatja az időtől egy 10 napos időközben patkányokon, amelyeknek szubkután úton az 5. példa szerinti, az IFN-a,2b szabályozott felszabadulását biztosító mikroszemcséket adagoltuk.

Az 5. ábra az IFN-a,2b szérumkoncentrációjának (NE/ml) függését mutatja az időtől egy 7 napos időközben patkányokon, amelyeknek szubkután úton a 6. példa szerinti, az IFN-a,2b szabályozott felszabadulását biztosító mikroszemcséket adagoltuk.

A 6. ábra az IFN-a,2b szérumkoncentrációjának (NE/ml) függését mutatja az időtől egy 7 napos időközben patkányokon, amelyeknek szubkután úton a 7. példa szerinti, az IFN-a,2b szabályozott felszabadulását biztosító mikroszemcséket adagoltuk.

A 7. ábra az lFN-a,2b szérumkoncentrációjának (NE/ml) függését mutatja az időtől egy 7 napos időközben patkányokon, amelyeknek szubkután úton a 8. példa szerinti, az IFN-a,2b szabályozott felszabadulását biztosító mikroszemcséket adagoltuk, ahol a cink-karbonátnak az IFN-a,2b-hez viszonyított aránya 1:1.

A 8. ábra az IFN-a,2b szérumkoncentrációjának (NE/ml) függését mutatja az időtől egy 7 napos időközben patkányokon, amelyeknek szubkután úton a 7., illetve 8. példa szerinti, három különböző, az IFN-a,2b sza2

HU 221 602 Bl bályozott felszabadulását biztosító mikroszemcséket adagoltuk, ahol a cink-karbonátnak az IFN-a,2b-hez viszonyított aránya 1:1, illetve 3:1, illetve 8:1.

A 9. ábra az IFN-a,2b szérumkoncentrációjának (NE/ml) függését mutatja az időtől 29 napos időközben patkányokon, amelyeknek szubkután úton: a) a 8. példa szerinti, IFN-a,2b szabályozott felszabadulását biztosító, előnyösen kialakított mikroszemcséket adagoltuk, ahol a patkányok immunvédelmét ciklosporin A-val és hidrokortizonnal (két csoportban) gátoltuk; és b) a patkányoknak IFN-a,2b szabályozott felszabadulását biztosító, ugyanúgy kialakított mikroszemcséket adagoltunk, ahol a patkányok immunvédelmét nem gátoltuk.

A 10. ábra az IFN-a,2b szérumkoncentrációjának (NE/ml) függését mutatja az időtől egy 14 napos időközben majmokon, amelyeknek szubkután úton: a) a 8. példa szerinti, IFN-a,2b szabályozott felszabadulását biztosító mikroszemcséket adagoltuk, ahol a cink-karbonát IFN-a,2b-hez viszonyított aránya 5:4; és b) azonos IFN-a,2b mennyiséget adagoltunk 0,9%-os konyhasóoldatban.

A 11. ábra az IFN-a,2b szérumkoncentrációjának (NE/ml) függését mutatja az időtől 700 órás időközben patkányokon, amelyeknek szubkután úton hetenként négy alkalommal azonos dózist tartalmazó injekcióban: a) az IFN-a^b szabályozott felszabadulását biztosító, előnyösen kialakított mikroszemcséket adagoltuk; és b) hetenként négyszer az IFN-a,2b-t 0,9%-os konyhasóoldatban tartalmazó bóluszinjekciókat adagoltuk.

A következőkben találmányunkat részletesen ismertetjük.

E leírásunkban az interferon (IFN) az IFN valamennyi formáját, így az IFN-a, IFN-β és IFN-y-alakot jelenti. Az IFN lehet természetes eredetű vagy klónozott és tisztított [Rubenstein és munkatársai: Biochem. Biophys. Acta 695, 705-716 (1982); Nagata és munkatársai : Natúré 284,316-320 (1980); 4 289 690 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalom, (Pestka és munkatársai); valamint a 4 530 901 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (C. Weissmann)].

E leírásunkban az interferon szabályozott felszabadulása az interferon tartós és/vagy módosított felszabadulását jelenti egy biokompatibilis polimermátrixból. A tartós felszabadulás során az IFN felszabadulása hosszabb időn át megy végbe, mint az az időtartam, amely alatt az IFN biológiailag szignifikáns mennyisége szabadulna fel az IFN oldatának közvetlen adagolása után. A tartós felszabadulás előnyösen annyit jelent, hogy az IFN körülbelül egy héttől körülbelül hat hónapig terjedő időszakban szabadul fel. Az IFN tartós felszabadulása polimermátrixból folytonos vagy nemfolytonos lehet, a felszabadulásnak viszonylag állandó vagy változó sebességei szerint. Az IFN felszabadulásának azaz IFN felszabadulási koncentrációjának folytonossága egy vagy több típusú polimer-összetétel alkalmazásával, az IFN-terheléssel (adaggal) és/vagy segédanyagok (vivőanyagok) megválasztásával befolyásolható a kívánt hatás elérésére.

Az IFN módosított felszabadulása során - amely például akkor megy végbe, ha a polimermátrixban megfelelő fémkation-komponenst diszpergálunk - az IFN felszabadulásának legalább egy jellemzője - így az IFN felszabadulásának kezdeti szintje (koncentrációja), az ezt követő IFN-felszabadulási szintek, a felszabadulás időtartama és/vagy a felszabadult IFN mennyisége - különbözik egy olyan IFN-felszabadulási jellemzőitől, amely diszpergált fémkation-komponenst nem tartalmazó polimermátrixból szabadul fel.

A fémkationnal komplexet képező interferon (a továbbiakban: „M⁺ⁿ IFN komplex”) ebben a leírásunkban olyan részecskét (szemcsét) jelent, amely biológiailag aktív IFN-t és legalább egy típusú, többértékű fémkationt tartalmaz, amelynek vegyértéke +2 vagy több, s ahol a kation az IFN-re jelentős oxidáló hatást nem fejt ki. Ennek alapján az M⁺“-ben n jelentése 2 vagy ennél nagyobb egész szám. Az M⁺ⁿ az IFN-nel komplexet alkot. Az M⁺ⁿ IFN komplexben az IFN hajlama a csomósodásra egy mikroszemcsén belül hidratálás során, és/vagy biológiai aktivitásának vagy hatékonyságának vesztesége - a szabályozott felszabadulású készítmény kialakítási eljárása során, vagy a szabályozott felszabadulású készítmény kémiai jellemzőinek következtében csökkenthető, úgy, hogy az M⁺ⁿ-IFNkomplex-szemcsék kialakítása előtt az IFN-t fémkationokkal (M⁺ⁿ) keverjük. Ezt követően az M⁺ⁿ-IFNkomplex-szemcséket a polimermátrixban diszpergálva alakítjuk ki a találmány szerinti, szabályozott felszabadulású készítményt.

E célra alkalmas, IFN-nel komplexet képező alkalmas fémkationok például az olyan biokompatibilis, többértékű fémkationok, amelyek az IFN-t jelentős mértékben nem oxidálják. Az IFN fémkation általi oxidációja általában nem jelentős akkor, ha az oxidáció következtében az IFN hatékonyságában fellépő veszteség körülbelül 10% vagy csekélyebb. Egy fémkation akkor biokompatibilis, ha a kation a befogadó szervezetre nem toxikus az alkalmazott mennyiségekben, és a befogadó szervezetre semmi jelentősebb, káros vagy nem kívánt hatást - például az injekció helyén fellépő immunológiai reakciót - nem okoz.

Megfelelő, az IFN-nel komplexet képező fémkationok például a nem átmenetifémek kationjai, például az Mg⁺²- és Ca⁺²-kation. Alkalmas, az IFN-nel komplexet képező fémkationok továbbá az átmenetifémek kationjai, igy a Cu⁺² is. Előnyös megvalósítási formában IFN-stabilizáló fémkationként Zn⁺²-t alkalmazunk. Az IFN-nel komplexet képező alkalmazható fémkationokat a szakterületen jártas egyén könnyen megállapíthatja úgy, hogy különböző, a stabilitást és komplexképzést jelző eljárást végez, amilyen például a poliakrilamidon végzett gélelektroforézis, izoelektromos fokuszálás, fordított fázisú kromatográfía, HPLC (túlnyomásos folyadékkromatográfia), valamint a hatékonyság vizsgálata fémkationokat tartalmazó, liofilizált IFN-szemcséken az IFN hatékonyságának meghatározására liofilizálás után; továbbá a mikroszemcsékből végbemenő felszabadulás időtartamára vonatkozóan, amint ezt a 9-13. példákban leírjuk.

A találmány szerinti, szabályozott felszabadulású készítmény polimermátrixának kialakítására alkalmas

HU 221 602 Bl polimerek biokompatibilis polimerek, amelyek biológiailag leépülő vagy le nem épülő polimerek, vagy ezek keverékei, vagy kopolimeqei lehetnek.

„Biológiailag leépülő” e leírásunkban azt jelenti, hogy a készítmény in vivő körülmények között bomlás 5 vagy erózió következtében kisebb kémiai egységekké alakul. Ez a lebomlás például enzimes, kémiai és fizikai folyamatok eredménye lehet. Alkalmas biokompatibilis, biológiailag leépülő polimerek például: a polilaktidok, poliglikolidok, poli(laktid-koglikolidok), po- 10 litejsavak, poliglikolsavak, poli(tejsav-koglikolsav), polikaprolakton, polikarbonátok, poli(észter-amid)-ok, polianhidridek, poliaminosavak, poli(orto-észter)-ek, poliacetálok, poli(ciano-akrilát)-ok, poli(éter-észter)-ek, polidioxanonok, poli(alkilén-alkilát)-ok, polietiléngli- 15 kol és poli(orto-észter) kopolimeqei, biológiailag leépülő poliuretánok, valamint ezek keverékei és kopolimeqei.

A találmány szerinti, módosított felszabadulású készítmények céljára alkalmas biokompatibilis, biológiai- 20 lag le nem épülő (biológiai körülmények között nem bomló) polimerek például: a poliakrilátok, az etilén-vinil-acetátok polimeqei és más, acilcsoporttal szubsztituált cellulóz-acetátok, le nem épülő poliuretánok, polisztirolok, poli(vinil-klorid), poli(vinil-fluorid), poli(vi- 25 nil-imidazol), klór-szulfonilezett poliolefínek, poli(etilén-oxid), valamint ezeknek a keverékei és kopolimeqei.

Egy polimer, vagy polimermátrix akkor biokompatibilis, bt sem a polimer, sem a polimernek lebomlási 30 termékei a befogadó szervezet számára nem toxikusak, és a befogadó szervezettel szemben semmiféle káros vagy nem kívánt hatást - igy immunológiai reakciót az injekció helyén - nem okoz (nem vált ki).

Továbbá a polimer blokkolt, blokkolatlan vagy biok- 35 költ és blokkolatlan polimerek keveréke lehet A hagyományos meghatározás értelmében a „blokkolt polimer” specifikusan blokkolt karboxil-végcsoportokat tartalmazó polimert jelent. A blokkoló csoport általában a polimerizáció iniciátoranyagából származik, és általában 40 alkilcsoport. A blokkolatlan polimer a hagyományos meghatározás szerint jellemző módon szabad karboxilvégcsoportot tartalmaz.

A találmány szerint alkalmazott polimerek elfogadható molekulatömegét a szakterületen jártas egyén meg- 45 határozhatja olyan tényezők figyelembevételével, mint például a kívánt polimer lebomlási sebessége; fizikai sajátságok, így mechanikai szilárdság, valamint a polimer oldódási sebessége oldószerben. Általában a molekulatömegeknek elfogadható tartománya körülbelül 50 2000 Dalton és körülbelül 2 000 000 Dalton között van. Előnyös megvalósítási formában a polimer biológiailag leépülő polimer vagy kopolimer. Előnyösebb kiviteli formában a polimer poli(laktid-koglikolid) (a következőkben röviden: PLGA), ahol a laktid:glikolid 55 arány körülbelül 1:1, és molekulatömege körülbelül 5000 Dalton és körülbelül 70 000 Dalton között van.

Egy még előnyösebb kiviteli formában a találmányban alkalmazott PLGA molekulatömege körülbelül 5000 és körülbelül 42 000 Dalton tartományban van. 60

Az IFN azon mennyisége, amelyet egy szabályozott felszabadulású készítmény polimermátrixán belül diszpergált M⁺ⁿ-IFN-komplex-részecskék tartalmaznak, olyan terápiásán vagy profilaktikusan (megelőzésre alkalmazható) hatásos mennyiség, amelyet egy szakterületen jártas egyén - figyelembe véve olyan tényezőket, mint a testtömeg, a kezelésre szoruló állapot, az alkalmazott polimer típusa, és a felszabadulás sebessége a polimerből - meg tud határozni.

Egy megvalósítási forma szerint egy szabályozott felszabadulású IFN-készítmény a készítmény száraz tömegére vonatkoztatva körülbelül 0,01 tömeg%-tól körülbelül 50 tömeg%-ig teqedő mennyiségű IFN-t tartalmaz. Az IFN alkalmazott mennyisége az IFN kivánt hatásától, a tervezett felszabadulási koncentrációktól (szintektől), valamint az IFN felszabadulásának időtartamától függ. Az IFN-terhelés előnyös tartománya körülbelül 0,01 tömeg% és körülbelül 30 tömeg% IFN között van; az IFN-terhelésnek egy még előnyösebb tartománya körülbelül 0,5 tömeg% és körülbelül 15 tömeg% IFN közötti érték.

Egy másik kiviteli alak szerint a szabályozott felszabadulású IFN-készítmény egy második fémkationtartalmú komponenst (fémkation-komponenst) is tartalmaz, amelyet nem az M⁺ⁿ-stabilizált IFN-szemcsék nem tartalmaznak, azonban a polimeren belül diszpergált állapotban van. A második fémkation-komponens: j adott esetben azonos fajtájú fémkationt tartalmazhat, mint az IFN-fel komplexet képező M⁺ⁿ-kation, és/vagy^! egy vagy több különböző fajta fémkationt tartalmazhat.

A második fémkation-komponens hatása abban nyilvánul meg, hogy az IFN-nek a szabályozott felszabadulású készítmény polimermátrixából végbemenő felszabadulását modulálja, és képes az IFN stabilitásának növelésére a készítményben. A felszabadulás módosítására· alkalmazott fémkation-komponens általában legalább egyféle típusú többértékű fémkationt tartalmaz. Az IFN ** felszabadulásának módosítására alkalmas, második * fémkation-komponensek például a következők:

Mg(OH)₂, MgCOj [így 4MgCO₃.Mg(OH)₂.5H₂O],

ZnCO₃ [így 3Zn(OH)₂.2ZnCO₃), CaCO₃,

Zn₃(C₆H_JO₇)₂, Mg(OAc)₂, MgSO₄, Zn(OAc)₂, ZnSO₄,

ZnCl₂, MgCl₂ és Mg₃(C₆H_sO₇)₂. A második fémkation-komponensnek a polimerhez viszonyított célszerű tömegaránya körülbelül 1:99 és körülbelül 1:2 között van. Az optimális arány a polimertől és az alkalmazott második fémkation-komponenstől függ. Polimermátrixokat írnak le - amely polimermátrixok biológiailag hatásos anyag felszabadulásának módosítá- -sára diszpergált fémkation-komponenst tartalmaznak az 5 656 927 számú amerikai egyesült államokbeli sza- y badalmi bejelentés, valamint a WO 95/29644 számon közzétett nemzetközi szabadalmi bejelentésben.

Egy még további megvalósítási forma szerint legalább egy pórusképző anyagot - igy vízben oldható j sót, cukrot vagy aminosavat - foglalunk mikroszem- j csébe a mikroszemcse mikroszerkezetének a módosítására. A polimeroldathoz adott pórusképző szer aránya körülbelül 1 tömeg%-tól körülbelül 30 tömeg%-ig tér- T jed. Előnyösen legalább egy pórusképző anyagot a talál4

HU 221 602 BI mány szerinti egyik, biológiailag le nem épülő polimer mátrixába foglalunk.

Egy szabályozott felszabadulású IFN-készítményben az interferon szintén keverve lehet más segédanyagokkal (adalékokkal), például stabilizálószerekkel, oldékonysá- 5 got növelő szerekkel és térfogatnövelő szerekkel. A stabilizálószereket azért adjuk hozzá, hogy az IFN hatékonyságát felszabadulásának időtartama során megtartsuk. Alkalmas stabilizálószerek például: a szénhidrátok, aminosavak, zsírsavak és felületaktív szerek, amelyek a szak- 10 területen jártas egyén számára ismertek. A stabilizálószer alkalmazott mennyisége a stabilizálószemek az IFN-hez viszonyított tömegarányától függ. Aminosavak, zsírsavak és szénhidrátok - így szacharóz, laktóz, mannit, dextrán és heparin - esetén a szénhidrátnak IFN-hez 15 viszonyított mólaránya általában körülbelül 1:10 és körülbelül 20:1 között van. Felületaktív szerek, így a Tween™ és Pluronic™ esetén a felületaktív szer IFNhez viszonyított tömegaránya általában körülbelül 1:1000 és körülbelül 1:20 közötti érték. 20

Az oldékonysággal kapcsolatos szereket az IFN oldhatóságának módosítása céljából adagoljuk. Alkalmas, oldékonysággal kapcsolatos szerek például: komplexképző anyagok - például az albumin és protamin - amelyek felhasználhatók az IFN felszabadulási sebességé- 25 nek befolyásolására a polimermátrixból. Az oldhatósággal kapcsolatos szemek az IFN-hez viszonyított tömegaránya általában körülbelül 1:99 és 20:1 között van.

A térfogatnövelő szerek általában inért anyagok, amelyek a szakterületen jártas egyén számára ismertek. 30 A találmány szerinti, szabályozott felszabadulású

IFN-készítmény számos formában - például film, pellet, henger, korong (lemez) vagy mikroszemcse formájában - kialakítható. E leírásunkban a mikroszemcsén (mikrorészecskén) olyan polimerkomponenst értünk, 35 amelynek átmérője körülbelül 1 milliméternél kisebb, és diszpergált M⁺ⁿ-IFN-komplex-szemcséket tartalmaz. A mikroszemcsék alakja lehet gömbszerű, nem gömbszerű vagy szabálytalan. A mikroszemcse előnyösen gömbszerű. A mikroszemcse mérete általában be- 40 fecskendezésre alkalmas. A mikroszemcsék átmérőjének előnyös mérete körülbelül 1 mikrontól körülbelül 180 mikronig teijedő tartományban van.

Szabályozott felszabadítású IFN-készítmény kialakítására a találmány szerinti módszer értelmében megfe- 45 lelő mennyiségű, M⁺ⁿ-IFN-komplex-szemcsét polimeroldatban diszpergálunk. Az IFN-szemcsék az oldatban keveréssel, ultrahangkezeléssel vagy más, ismert keverőeszközzel diszpergálhatók. Ezután az M⁺ⁿ-IFN-komplex-szemcsék diszperzióját tartalmazó polimeroldatot 50 megfelelő eszközzel megszilárdítva alakítjuk ki a találmány szerinti szabályozott felszabadulású IFN-készitményt. Alternatív módon, az M⁺ⁿ-IFN-komplex-szemcsék és a polimer elegyíthető valamilyen polimert oldó oldószerrel egymást követően vagy fordított sorrendben, 55 elkülönítetten vagy egyidejű hozzáadással (adagolással), s így az M⁺ⁿ-IFN-komplex-szemcséket egy polimeroldatában tartalmazó diszperziót képezünk.

Megfelelő polimeroldat az alkalmas, biokompatibilis polimert körülbelül 1 tömeg% és körülbelül 30 tömeg% 60 közötti mennyiségben tartalmazza, ahol a biokompatibilis polimer általában egy megfelelő polimer oldószerben oldva van. A polimeroldat előnyösen körülbelül 5 tömeg%-tól körülbelül 20 tömeg%-ig terjedő mennyiségben tartalmazza a polimert Körülbelül 10 tömeg%tól körülbelül 15 tömeg%-ig terjedő mennyiségű polimert tartalmazó polimeroldat a legelőnyösebb.

E leírásunkban alkalmas polimer oldószeren olyan oldószert értünk, amelyben a polimer oldható, azonban az M⁺ⁿ stabilizálta IFN-szemcsék lényegében oldhatatlanok, és nem reaktívak. E célra megfelelő polimer oldószerek például a poláris szerves folyadékok, így a diklór-metán, kloroform, etil-acetát és aceton. Az M⁺ⁿIFN-komplex-szemcsék előállítására az interferon alkalmas oldószerben legalább egy, megfelelő IFN-nel komplex képzésére alkalmas fémkationnal összekeverve M+“-IFN-keveréket alakítunk ki, ahol a keverék minden egyes komponense szuszpenzióban vagy oldatban, vagy ezeknek valamilyen kombinációjában lehet. Az M⁺ⁿ-IFN-komplex kialakítása során az oldatban az M⁺ⁿ:IFN moláris arány általában körülbelül 1:2 és körülbelül 100:1 között van, előnyösen körülbelül 1:1 és körülbelül 10:1 közötti érték. Az oldalban az IFN koncentrációja általában körülbelül 0,1 és körülbelül 20 mg IFN az oldószer 1 ml-ére vonatkoztatva, előnyösen az oldószer 1 ml-ére vonatkoztatva körülbelül*

1,0-5,0 IFN.

Nyilvánvaló, hogy az IFN szilárd vagy oldott állapotban lehet mielőtt a fémkation-komponenssel érintkezésbe hozzuk. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a fémkation-komponens szilárd vagy oldott állapotban lehet, mielőtt az IFN-nel érintkezésbe hozzuk. Előnyös megvalósítási forma szerint az IFN pufferolt vizes oldatát a fémkation-komponens vizes oldatával elegyítjük.

Alkalmasak az olyan oldószerek, amelyben mind az IFN, mind a fémkation-komponens legalább kissé oldható, e célra alkalmas egy vizes nátrium-hidrogénkarbonát pufferoldat, vagy egy vizes foszfát pufferoldat. Vizes oldószerek esetében az alkalmazott víz előnyösen ionmentesített víz vagy injekciós célra alkalmas víz.

Az M⁺ⁿ-IFN-keveréket ezután szárítjuk - például liofilizálással - s így szemcsés, (részecskékből álló) M⁺ⁿ-IFN-komplexet alakítunk ki. Az M⁺ⁿ-IFN-keveréket liofilizálhatjuk egy tömegben vagy kisebb adagokban, amelyeket külön-külön liofilizálunk. Előnyös kiviteli forma szerint az M⁺ⁿ-IFN-keveréket mikronizáljuk - például ultrahang-szórófej (fuvóka) alkalmazásával, majd liofilizálással alakítjuk ki az M⁺ⁿ-stabilizált IFN-komplex-szemcséket. Az M⁺ⁿ-IFN-komplex liofilizálásánál figyelembe vehető eszközök például a szakterületen ismert eszközök.

Egy előnyös megvalósítási mód szerint az interferont legalább egy, alkalmas IFN-nel komplex képzésére alkalmas fémkationnal, például Ca²⁺-kationnal és megfelelő oldószerrel hozunk érintkezésbe az M⁺ⁿ és f

IFN komplexének képzésére megfelelő pH-körülmények között. Általában az M⁺ⁿ-komplex alakjában lévő T

IFN homályos csapadékot formál, mely az oldószerben

HU 221 602 Bl szuszpendálva van. Az M⁺ⁿ-komplex alakjában lévő IFN azonban oldatban is lehet. Egy még előnyösebb megvalósítás szerint az IFN Zn²⁺-kationnal alkot komplexet.

Az M⁺ⁿ és IFN komplexének kialakítására megfelelő pH-körülmények általában körülbelül 4,0 és körülbelül 8,0 közötti pH-értékek. Az előnyös pH-tartomány körülbelül 5,0 és körülbelül 7,4 között van. Az alkalmas pH-feltételeket általában vizes puffer, például nátrium-hidrogén-karbonát alkalmazásával érhetjük el, amely az IFN és fémkation-komponens oldószeréül szolgál. A Zn⁺²-stabilizált IFN-szemcsék szintézisét az 1. példában részletesebben leíljuk. Zn⁺²-stabilizált IFN-szemcséket tartalmazó mikroszférák további leírását a 2-4. példákban közöljük.

A találmány szerinti módszer (eljárás) egyik megvalósítási módja szerint a polimeroldathoz megfelelő mennyiségű M⁺ⁿ-IFN-komplex-szemcséket adunk. Egy másik megvalósítási alakban a polimeroldatban egy második fémkation-komponenst is diszpergálunk, amelyet az M⁺ⁿ-stabilizált IFN-szemcsék nem tartalmaznak.

Nyilvánvaló, hogy egy második fémkation-komponens és M⁺ⁿ-stabilizált IFN egy polimeroldatban diszpergálható egymást követően, fordított sorrendben, megszakításokkal, külön-külön vagy egyidejűleg végzett adagolásokkal. Biológiailag hatásos anyagnak biológiailag leépülő polimerből végbemenő felszabadulásának modulálására alkalmas készítmény előállításának módszerét részletesebben közli az 5 656 297 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés. Zn+MFN-komplex-szemcséket és egy második fémkation-komponenst tartalmazó mikroszférák részletesebb leírását közöljük az 5-8. példákban.

Egy polimeroldatból szabályozott felszabadulású IFN-készítmény kialakításának egyik alkalmas eljárása szerint az oldószert bepárolják, amint ezt a 3 737 377 számú (Schnoring és munkatársai), 3 523 906 számú (Vranchen és munkatársai), 3 691090 számú (Kitajima és munkatársai), valamint 4389 330 számú (Tice és munkatársai) egyesült államokbeli szabadalmakban ismertetik Az oldószer lepárlását általánosan alkalmazzák, mint szabályzott felszabadulású IFN mikroszemcsék kialakítására alkalmazható módszert (eljárást).

Az oldószerlepárlás eljárása során egy M⁺ⁿ-IFNkomplex-szemcsés diszperziót tartalmazó polimeroldatot egy folytonos fázissal elegyítenek vagy kevernek, ahol a polimer oldószere részben elegyedik, s igy emulziót képeznek. A folytonos fázis általában víztartalmú oldószer. A folytonos fázisba - az emulzió stabilizálása végett - gyakran emulgeálószereket is foglalnak. A polimeroldat oldószerét ezután néhány óra vagy hosszabb idő alatt lepárolják, s így a polimert megszilárdítva polimermátrixot képeznek, amely a benne tartalmazott, M⁺ⁿ-stabilizált IFN-szemcsék diszperziójával rendelkezik.

Egy polimer oldatából szabályozott felszabadulású IFN mikroszemcsék kialakítására alkalmazható, előnyös módszert közölnek az 5 019 400 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban (Gombotz és munkatársai), valamint a WO 96/36317 számon közzétett nemzetközi szabadalmi bejelentésben. A gömbszerű mikroszemcsék kialakításának ez az eljárása más módszerekkel, például a fáziselkülönítéssel összehasonlítva - tovább csökkenti az interferonnak azt a mennyiségét, amely specifikus interferontartalmú szabályozott felszabadulást biztositó készítmény előállításához szükséges, és minimalizálja az IFN aktivitásának veszteségét a mikroszemcse kialakítása során. A mikroszemcsék e módszerrel végzett kialakításának további ismertetését adjuk meg a 2-8. példákban is.

Ezen eljárás során az M⁺ⁿ-IFN-komplex szemcséinek diszperzióját tartalmazó polimeroldatot olyan cseppekké alakítjuk, ahol a cseppeknek legalább szignifikáns része polimeroldatot és M⁺ⁿ-IFN-komplex-szemcséket tartalmaz. Ezeket a cseppeket azután mikroszemcsék formálására alkalmas eszközökkel megfagyasztjuk. A polimeroldatos diszperzióból cseppek kialakítására alkalmas módok, például a diszperzió átvitele egy ultrahang-működtetésű szórófejen, nyomás alatt álló szórófejen, Rayleigh-féle porlasztón vagy más ismert eszközön, oldatok kialakítására valamilyen oldatból.

Mikroszemcsék formálása céljából cseppek fagyasztására alkalmas módszer például a cseppek irányítása cseppfolyósított gázba vagy annak közelébe, például cseppfolyós argonba vagy nitrogénbe, fagyasztott mikrocseppek kialakítása céljából, amelyeket azután a cseppfolyósított gáztól elkülönítünk. Ezután a fagyasztott mikrocseppeket folyékony, oldásra nem képes szerrel, például etanollal vagy etanol és hexán, vagy etanol és pentán elegyével hozzuk érintkezésbe. A fagyasztott mikrocseppekben lévő oldószert, mint szilárd és/vagy folyós anyagot extraháljuk az oldásra nem képes szerben, s így M⁺ⁿ-IFN-komplexet tartalmazó mikroszemcséket képezünk. Az etanolnak más, oldásra nem képes szerekkel, például hexánnal vagy pentánnal való elegyítése az oldószeres extrakció sebességét megnövelheti az önmagában etanollal elérhető érték fölé egyes polimerekből, így poli(laktid-koglikolid)-polimerekből végzett extrakció során.

A cseppek méretének - például az ultrahang-működésű szórófej átmérőjének változtatásával - végzett módosítása útján a szabályozott felszabadulású IFN mikroszemcsék méretének széles körű változtatása válik lehetővé. Ha igen nagy mikroszemcsék kívánatosak, akkor a mikroszemcsék egy injekciós tűn át közvetlenül a hideg folyadékba extrudálhatók. A polimeroldat viszkozitásának növelésével szintén növelhető a mikroszemcse mérete. A mikroszemcséknek ezen eljárással megvalósított mérete széles határok között változhat, például az átmérő hossza több mint körülbelül 1000 mikrométertől körülbelül 1 mikrométerig, vagy még kisebb méretig variálható.

Egy polimer oldatából szabályozott felszabadulású IFN-készitmény formálásának még további módszere a filmöntés, például öntőformában, valamilyen film vagy más idom kialakítása céljából. Eljárhatunk például úgy, hogy az M⁺ⁿ-stabilizált IFN-szemcsék diszperzióját tartalmazó polimeroldatot öntőformába helyezzük, majd a polimer oldószerét a szakterületen ismert módszerekkel

HU 221 602 Bl eltávolítjuk; vagy a polimeroldat hőmérsékletét addig csökkentjük, amíg maradandó száraz tömegű filmet vagy idomot nem nyerünk. Biológiailag hatásos anyagot tartalmazó polimeroldat filmöntését részletesebben ismerteti az 5 656 927 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés, amely egyidejűleg vizsgálat alatt áll.

Szabályozott felszabadulású IFN-készitmény kialakítására a találmányunk szerinti eljárás is alkalmazható : egy másik citokint szabályzott sebességgel felszabadító készítmény formálására, ahol a citokin hasonlóképpen halmozódásra (csomósodásra) érzékeny hidratálás során és/vagy érzékeny az aktivitás vagy hatékonyság veszteségére a kialakítási eljárás következtében vagy a szabályozott felszabadulású készítmény kémiai sajátságának következtében.

Nézetünk szerint az IFN felszabadulása két különböző mechanizmus útján mehet végbe. Az IFN felszabadulhat a polimermátrixban kialakított (képezett), vízzel töltött csatornákon át végbemenő diffúzió útján - például az IFN oldódásával; vagy a polimer oldószerének eltávolításával létesülő üregek útján, a szabályozott felszabadulású készítmény előállítása során. A második mechanizmus az IFN felszabadulása a polimer leépülése következtében.

A polimer leépülési sebessége szabályozható a polimer olyan sajátságainak a változtatásával, amelyek a polimer hidratálási sebességét befolyásolják. Ilyen sajátságok például: a különböző monomerek - például a laktid és glikolid - aránya, amelyekből a polimer áll; egy monomer L-izomerjének a használata a racém keverék helyett; a polimer végcsoportja; valamint a polimer molekulatömege. Ezek a tulajdonságok befolyásolhatják a hidrofilitást és kristályosságot, amelyek a polimer hidratálásának sebességét szabályozzák. Hidrofil segédanyagok (adalék anyagok), például sók, szénhidrátok és felületaktív anyagok szintén beépíthetők a hidratálás fokozása céljából, valamint a polimererózió sebességének módosítására.

A polimer sajátságainak módosítása útján szabályozható a diffúzió és/vagy a polimer leépülésének részesedése az IFN felszabadulásában. így például egy poli(laktid-koglikolid)-polimer glikolidtartalmának növelése és a polimer molekulatömegének csökkentése fokozhatja a polimer hidrolízisét, s így az IFN felszabadulását növelheti a polimer eróziójának következtében.

Továbbá a polimer hidrolízisének sebességét nem közömbös pH-értékek növelik. Ennélfogva a polimeroldathoz - amelyet mikroszférák kialakítására alkalmazunk - savas vagy bázisos segédanyag adható a polimer eróziós sebességének a módosítására.

A találmány szerinti készítmény embernek vagy más állatnak injekció, (például szubkután, intramuszkuláris, intraperitoneális, koponyán belüli, hüvelyen belüli és intradermális úton adott injekció, beültetés útján), vagy a nyálkahártya-membránokon (például intranazálisan vagy végbélkúp útján) végzett adagolással, vagy in situ bevitellel (például aeroszolpermet útján) adagolhatok az IFN kívánt adagjának a biztosítására olyan ismert paraméterek alapján, amelyek különböző, kóros állapotok IFN-nel végzett kezelésére alkalmazhatók.

A találmányt az alábbi, nem korlátozó jellegű példákban részletesen ismertetjük.

1. példa

Zn⁺²-interferon-komplex előállítása

Az alábbi példákban felhasznált lFN-a,2b azonos a Rubenstein és munkatársai által leírt IFN-a,2-anyaggal [Biochem. Biophys. Acta 695, 705-716 (1982)], azzal az eltéréssel, hogy az IFN-a,2 23-helyzetében lévő lizint az IFN-a,2b-arginm helyettesíti.

Az IFN-a,2b-t különböző térfogatú 10 mM nátrium-hidrogén-karbonát pufferoldatban (pH 7,2) oldjuk, így 0,1-0,5 mM koncentrációjú IFN-oldatokat állítunk elő. Másrészt 10 mM Zn⁺²-oldatokat állítunk elő ionmentesített vízből és cink-acetát-dihidrátból, és ezeket az oldatokat az IFN-oldatokhoz adva olyan Zn+²IFN-oldatokat képezünk, amelyek végső IFN-koncentrációja körülbelül 1,3 mg/ml, és a Zn⁺² :IFN moláris aránya 2:1, illetve 4:1, illetve 10; 1. Ezt követően a Zn+²IFN-oldat pH-értékét 1%-os ecetsav hozzáadásával 7,1re állítjuk. Valamennyi oldatban Zn⁺²-IFN-komplexből álló homályos, szuszpendált csapadék képződik.

A Zn⁺²-IFN-komplex szuszpenzióját ultrahang-működésű szórófejjel (fúvókával) (Type VIA; Sonics and Meterials, Danbury, CT) alkalmazásával mikronizáljuk, 17 cm átmérőjű, 8 cm mélységű polipropiléncsőbe permetezzük, amely cseppfolyós nitrogént tartalmaz, s így fagyasztott szemcséket alakítunk ki. Ezután a polipropiléncsövet -80 °C hőmérsékletű fagyasztóba tesszük, amíg a cseppfolyós nitrogén el nem párolog, majd a Zn⁺²-stabilizált IFN-komplexet tartalmazó, fagyasztott szemcséket liofilizálva Zn⁺²-stabilizált IFNkomplex-szemcséket kapunk.

2. példa

2:1 moláris arányban Zn⁺²: IFN-t tartalmazó, blokkolt PLGA gömbszerű mikroszemcsék előállítása 0,42 blokkolt PLGA-t (amelynek belső viszkozitása

0,15 dl/g; Birmingham Polymers, Birmingham, AL) 4,2 ml diklór-metánban oldva polimeroldatot képezünk. Ehhez a polimeroldathoz 80 mg liofílizált Zn+²IFN-komplex-szemcsét adunk, amely az IFN 1 móljára vonatkoztatva 2 mól cinkiont és körülbelül 19 mg nátrium-hidrogén-karbonátot tartalmaz.

Ezután a polimeroldatot és Zn⁺²-IFN-komplexszemcséket ultrahangszonda (Virtis, Co., Gardiner, NY) alkalmazásával hangkezeljük a Zn⁺²-IFN-komplex-szemcséknek a polimeroldatban való felaprítása és szuszpendálása céljából. A Zn⁺²-IFN-komplex-szemcsék mérete a hangkezelés után 2-6 mikron. Ezt követően az IFN-szuszpenziót 10 ml-es gázbiztos fecskendőbe helyezzük.

A hengeres polipropiléncsőbe 168 ml 100%-os etanolt adunk, és a csövet folyékony nitrogénnel körülvéve fagyasztjuk, majd a fagyasztott etanolt 500 ml folyékony nitrogénnel fedjük. Ekkor az IFN-szuszpenziót a fecskendőből fecskendőszivattyú segítségével (Orion Sage Pump Model 355, Orion Research Inc., Boston, MA) a fecskendőből 1,7 ml/perc sebességgel ultrahang-működésű fúvókába szivattyúzzuk, amelyet

HU 221 602 BI a cseppfolyós nitrogénnel fedett, fagyasztott etanolt tartalmazó tartóedény fölé helyezünk. A fíivóka (szórófej) az IFN-szuszpenziót olyan cseppekké porlasztja, amelyek a folyékony nitrogénnel érintkeztetve megfagynak, és gömbszerű mikroszemcsékké alakulnak, ame- 5 lyek a fagyasztott etanol felületére süllyednek.

A tartóedényt -80 °C hőmérsékletű fagyasztóba helyezve a folyékony nitrogént elpárologtatjuk, és az etanolt felolvadni hagyjuk. Amidőn az etanol felolvad, a mikroszemcsék az etanolba süllyednek. A hőmérsékle- 10 tét -95,1 °C-ra csökkentjük, és a mikroszemcsékből a diklór-metánt extraháljuk. 24 óra múlva 168 ml, előzőleg -80 °C-ra előhűtött, 100%-os etanolt adunk a tartóedénybe. A mikroszemcsék előállítása után 3 nappal az etanol-mikroszemcse-szuszpenziót 0,65 mikron szűrő- 15 nyílású Durapore™ membránon (Millipore, Bedford, MA) szűrjük, és a szűrt mikroszemcséket vákuumban, liofilizálóberendezésben szárítjuk.

3. példa 20

A Zn⁺²-t az IFN-hez képest 4:1 moláris arányban tartalmazó, blokkolt PLGA-mikroszemcsék előállítása

Blokkolt PLGA-mikroszemcséket állítunk elő a 2. példában leírt eljárással, azzal az eltéréssel, hogy 80 mg 25 1. példában előállított Zn⁺²-IFN-komplex-szemcsét adunk a polimeroldathoz, amely az IFN1 móljára vonatkoztatva 4 mól Zn⁺²-t és 18 mg nátrium-hidrogén-karbonátot tartalmaz.

4. példa

A Zn⁺²-t az IFN-hez képest 10:1 moláris arányban tartalmazó, blokkolt PLGA gömbszerű mikroszemcsék előállítása

Blokkolt PLGA gömszerű mikroszemcséket állí- 35 tünk elő a 2. példában leirt eljárással, azzal az eltéréssel, hogy 0,504 g blokkolt PLGA-t oldunk 5,04 ml diklór-metánban, s igy kapjuk a polimer oldatát Ehhez a polimeroldathoz 96 mg Zn⁺²-IFN-komplex-szemcsét adunk, amely az IFN 1 móljára vonatkoztatva 10 mól 40 cinkiont és 18 mg nátrium-hidrogén-karbonátot tartalmaz (a szemcséket az 1. példában leírt eljárással állítjuk elő).

A továbbiakban az IFN-szuszpenziót 202 ml 100%os, folyékony nitrogénnel fedett etanolt tartalmazó tar- 45 tóedénybe permetezzük. 24 óra múlva a tartóedénybe további 202 ml -80 °C-ra előhűtött 100%-os etanolt adunk.

5. példa 50

Magnézium-karbonátot és a Zn⁺²-t az IFN-hez viszonyítva 2:1 moláris viszonyban tartalmazó, blokkolt PLGA-mikroszemcsék előállítása

Blokkolt PLGA-mikroszemcséket állítunk elő a 2. példában leírt eljárással, azzal az eltéréssel, hogy a po- 55 limeroldathoz az IFN 1 móljára vonatkoztatva 2 mól cinkiont tartalmazó 40 mg Zn⁺²-IFN-komplexszemcsét (amelyet az 1. példában leirt módon állítunk elő), és 9,5 mg nátrium-hidrogén-karbonátot adunk.

A polimeroldathoz továbbá 40 mg (Spectrum Chemical 60

Manufacturing Corp. Gardena, CA cégtől beszerzett), mikron szűrőnyílású szitán megszitált magnéziumkarbonátot adunk. A polimeroldat ultrahangkezelése után az ultrahanggal kezelt, Zn⁺²-IFN-komplex-szemcsék és más szemcsék mérete 3-15 mikron.

6. példa

Magnézium-karbonátot és Zn⁺²-t az IFN-hez viszonyítva 2:1 moláris arányban tartalmazó, blokkolatlan PLGA gömbszerű mikroszemcsék előállítása A blokkolatlan PLGA-mikroszemcséket az 5. példában leírt módszerekkel állítjuk elő, azzal az eltéréssel, hogy a blokkolatlan polimer oldatához 14 mg Zn+²kationnal komplexet képező, az IFN 1 móljára vonatkoztatva 2 mól cinkiont tartalmazó IFN-szemcsét és 3,3 mg nátrium-hidrogén-karbonátot adunk. (A szemcséket az 1. példában leirt módon állítjuk elő.) 0,436 g hidrofil, blokkolatlan PLGA-t alkalmazunk, amelynek belső viszkozitása 0,17 dl/g (Boehringer Ingelbeim Chemicals, Inc., Montvale, NJ).

Továbbá 4,36 ml polimeroldatboz 50 mg szitált magnézium-karbonátot adunk. A továbbiakban a diklór-metánnak a mikroszemcsékből történő extrakciójához két, egyenként 174 ml-es etanolaliquotot alkalmazunk. 3

7. példa J

Cink-karbonátot és Zn⁺²-t az IFN-hez viszonyítva j

2:1 moláris arányban tartalmazó, blokkolt gömb- f szerű PLGA-mikroszemcsék előállítása

Blokkolt PLGA-mikroszemcséket állítunk elő a 2. példában leírt eljárással, azzal az eltéréssel, hogy 0,436 g PLGA-t 4,36 ml diklór-metánban oldva állítjuk elő a polimer oldatát Ehhez az oldathoz 14 mg, 1 mól í

IFN-re vonatkoztatva 2 mól cinkiont és 3,3 mg nátrium-hidrogén-karbonátot tartalmazó Zn⁺²-IFNkomplex-szemcsét adunk. A polimeroldathoz továbbá 50 mg, 38 mikrométeres szűrőnyíláson át szitált cink- * karbonátot adunk.

Ezután az IFN-szuszpenziót 174 ml fagyasztott,

100%-os etanolt tartalmazó tartóedénybe permetezzük.

óra múlva további 174 ml, -80 °C-ra előhűtött 100%-os etanolt adunk a tartóedénybe.

Ezzel az előállítási módszerrel olyan mikroszemcsékhez jutunk, amelyek a cink-karbonátot az IFN-hez viszonyított 3:1 tömegarányban tartalmazzák.

8. példa

Változó mennyiségű cink-karbonátot és a Zn⁺²-t az f

IFN-hez viszonyítva 2:1 moláris arányban tartalmazó, blokkolt PLGA-mikroszemcsék előállítása Cink-karbonátot IFN-hez viszonyítva 1:1, illetve 8:1 tömegarányban tartalmazó mikroszemcséket állítunk elő a 2., illetve 7. példában leirt eljárással, azzal az eltéréssel, hogy 0,410 g blokkolt PLGA-t 4,10 ml diklór-metánban oldva készítjük a polimer oldatát. Az 1:1 tömegarányú mikroszemcséket úgy állítjuk elő, hogy 40 mg, az IFN 1 móljára vonatkoztatva 2 mól cinkiont tartalmazó, Zn⁺²-IFN-komplex-szemcsét és 10,0 mg nátrium-hidrogén-karbonátot használunk. To8

HU 221 602 Bl vábbá 50 mg cink-karbonátot adunk a polimer oldatához.

A cinkiont az IFN-re vonatkoztatva 8:1 arányban tartalmazó mikroszemcséket úgy állítjuk eló, hogy a polimeroldathoz 7 mg 2:1 Zn⁺²-stabilizált IFN-szemcsét és 85 mg cink-karbonátot adunk.

Minden egyes IFN-szuszpenziót külön-külön tartóedénybe peremetezünk, amelyek mindegyike 164 ml fagyasztott, cseppfolyós nitrogénnel fedett etanolt tartalmaz, mint az előző példákban. 24 óra múlva további 164 ml -80 °C-ra előhűtött 100%-os etanolt adunk minden egyes tartóedénybe. Az előnyös IFN mikroszemcseforma a cink-karbonátot az IFN-hez viszonyítva 1:1 tömegarányban tartalmazza.

9. példa

Nemfémes kationos stabilizálókkal kapszulázott

IFN és Zn⁺²-IFN-komplex összehasonlítása

IFN-a,2b 10 mM nátrium-foszfát-pufferes oldatához annyi dextrán 70-et (Spektrum Chemical Manufacturing Co., Gardena, CA) adunk, hogy a dextrán: IFN tömegarány 1:1 legyen. Az oldatot ultrahangműködésű fúvókán az 1. példában leírt módon mikronizáljuk, majd a fagyasztott szemcséket liofilizáljuk. Ezt követően az IFN-dextrán-szemcséket blokkolt PLGA-ban mikrokapszulázzuk a 2. példában leírt módon, igy IFN-dextrán-mikroszemcséket alakítunk ki. A Zn⁺²-stabilizált IFN-szemcséket (amelyekben a Zn*²: IFN arány 2:1) szintén a 2. példában leírt módon mikrokapszulázva formáljuk a Zn⁺²-IFN-komplexmikroszemcséket.

A fenti két mikroszféra gyógyszerformán in vitro körülmények között oldékonysági próbát végeztünk, úgy, hogy mindkét típusú mikroszférából 20 mg-ot pufferoldatban 37 °C hőmérsékleten inkubáltunk. Az IFN-mikroszemcsékből végbemenő felszabadulást BioRad proteinméréssel követtük (BioRad Inc., Richmond, CA).

Az IFN felszabadulása az IFN-dextrán-mikroszemcsékből az első 10 nap alatt lineárisan ment végbe 6,4%/nap átlagos felszabadulási sebességgel. A10. naptól a 14. napig a felszabadulás 0,4%/nap sebességgel folytatódott, így az összes kumulatív felszabadulás a

14. napon 66%-ot tett ki. A mikroszemcsékből további protein felszabadulását nem észleltük. A 28. napon a mikroszemcséket megszárítottuk. Az IFN-dextránmaradékot a mikroszemcsékből extraháltuk, és a proteint úgy jellemeztük, hogy megvizsgáltuk oldékonyságát vízben, valamint monomertartalmát nátrium-dodecil-szulfátos (SDS) poliakrilamid gélelektroforézissel (PAGE). A mikroszemcsékben visszamaradó proteineknek csak 18%-a volt vízben oldható. Az oldhatatlan proteint SDS alkalmazásával szolubilizáltuk, és gélen futtattuk. Az oldhatatlan anyag 19% kovalens aggregátumot és 85% nem kovalens aggregátumot tartalmazott.

Ezzel szemben a Zn⁺²-IFN-komplexet tartalmazó mikroszférák legalább 28 napon át, 2,7%/nap sebességgel lineáris felszabadulást mutattak. Az elemzések mutatták, hogy az IFN-nek cinkkel kialakított formája stabilisabb, ennek eredményeként a mikroszemcsékből a protein folytonos felszabadulása hosszabb idő alatt megy végbe.

10. példa

IFN-a,2b felszabadulása polimer mikroszemcsékből in vivő körülmények között patkányokban

A 2-8. példákban leírt módon előállított, Zn+²IFN-komplexet tartalmazó mikroszemcsékből az IFNa,2b felszabadulását vizsgáltuk patkányokban in vivő körülmények közöt. A normálpatkányokat a Taconics Inc. cégtói (Germantown, New York) szereztük be. Az állatokat szabványétrenden tartottuk, vizet szabadon ihattak. 3-4 patkánynak a lapockák közötti felületen szubkután úton a 0. napon 0,6-2,0 mg IFN/kg dózisban a 2-8. példák szerinti IFN-mikroszemcséket adagoltuk. A befecskendezés után 1,2,4,8,10, (adott esetben) 24, 36 és 48 órával vérmintákat vettünk minden egyes patkány farokvénájából. Ezután a következő 4-5. napon naponta egyszer további vérmintákat vettünk.

A patkányszérummintákban az IFN-α koncentrációját az IFN-α radioimmunméréssel határoztuk meg (a következőkben röviden: ,JRMA”-mérés) (Celltech, Slough,

U. K.). Az IRMA-mérőmódszer pontosságának alsó méréshatára 6 NE/ml. Úgy találtuk, hogy az IFN-a,2b szérumszintje olyan kontrollpatkányokban, amelyek Zn⁺²-IFN-komplexet tartalmazó mikroszemcséket nem kaptak, 6 NE/ml-nél kisebb.

Az 1-7. ábrákban mutatjuk be a 2-7. példák szerint készült mikroszemcsékkel kezelt patkányokon végzett IRMA-mérések eredményeit, továbbá a 8. példa szerinti előnyös forma eredményeit. Az 1-7. ábrák mutatják, hogy ezek a befecskendezhető mikroszemcseformák immunológiailag aktív IFN-α tartós felszabadulását eredményezték.

11. példa

Cink-karbonát hatása IFN-a,2b felszabadulási szintjére patkányokban

Három vizsgálati csoportban egyenként 4 patkányt kezeltünk befecskendezéssel a 10. példában leirt módon a 8. példa és 7. példa szerint előállított mikroszemcsékkel. Az IFN-adag minden egyes patkány esetében körülbelül 0,8 mg/kg.

E vizsgálat célja annak eldöntése, hogy az in vivő körülmények között a kezdeti robbanásszerű felszabadulás, illetve tartós szint az IFN-a,2b esetében módosítható-e a cink-karbonátnak IFN-a,2b-hez viszonyított arányával a mikroszemcsékben (amint ezt a 8. példában leírtuk).

A cink-karbonátnak IFN-hez viszonyított tömegarányát a kezdeti robbanásszerű felszabadulás szempontjából vizsgált mikroszemcsékben 0:1-, 1:1-, 3:1-,illetve 8:1-nek vettük. A vizsgálatok azt mutatták, hogy cinkkarbonátnak a készítményhez való hozzáadása az in vivő körülmények közötti, kezdeti robbanásszerű fel- f!

szabadulást mérsékli. Részletesebben: a kezdeti robba- } násszerű felszabadulás - amelyet a mikroszemcsékben lévő összes IFN-mennyiségnek első 24 óra alatt felsza9

HU 221 602 Bl badult százalékos mennyiségében mértünk - a fentebb említett 0:1,1:1,3:1. illetve 8:1 tömegarányok esetében 35±13%-, 23±7%-, 13±5%-, illetve 8±l%-nak adódott.

A robbanásszerű kezdeti felszabadulás eredményei 5 valószínűsítik, hogy a polimerben lévő fémkation mennyisége felhasználható a robbanásszerű felszabadulás megváltoztatására.

A tartós felszabadulás vizsgálata során a mikroszemcsékben a cink-karbonát IFN-hez viszonyított tő- 10 megarányát 1:1-, 3:1-, illetve 8:l-re állítottuk be.

A 8. ábrán szemléltetjük a tartós felszabadulásnak a tesztben kapott eredményeit.

A 8. példában leírt készítmény - ahol a tömegarány 1:1- tartós szintje az 5-7. napok alatt 250±30 NE/ml 15 értéknek adódott. A 3:1 tömegarányt tartalmazó készítmény szintje az 5-7. napok alatt 180±10 NE/ml-nek adódott, míg a 8:1 tömegarányt tartalmazó készítmény megfigyelt értéke 110±10 NE/ml.

12. példa

Együttesen adagolt ciklosporin és hidrokortizon hatása az interferon farmakokinetikájára 400±50 g testtömegű, hím Sprague-Dawley-patkányok egy csoportját (kontrollcsoport; állatszám 2) a 25

10. példában leírt módon a 8. szerinti, előnyös mikroszemcsékkel injekcióztuk. Egy másik patkánycsoportban (vizsgálati csoport; állatszám 2) naponta intraperitoneális injekcióban 10 mg ciklosporin A-t (Sandimmune^R Injekció, Sandoz, East Hanover, NJ) és 30 5 mg hidrokortizont (Spectrum Co., Gardena, CA) adagoltunk 0,5 ml sterilizált, injekcióra alkalmas konyhasóoldatban (USP: az Egyesült Államok Gyógyszerkönyve szerinti minőség) a 0. naptól a 14. napig, majd az injekciókat a 15. naptól a 28. napig hetenként két- 35 szer adagolva folytattuk. Ezeknek az injekcióknak az adagolása abból a célból történt, hogy a patkányok immunrendszerének válaszát az IFN-α,2b in vivő felszabadulásával szemben elnyomjuk. Ezekben a patkányokban a kezelés időtartama alatt antitesttitereket nem mu- 40 tattunkki.

A kontrollcsoportot nem kezeltük injekciókkal IFN-α,2b-re adott immunválaszuk elnyomására. Ezekben a patkányokban a 7. nap után antitesteket mutattunk ki. 45

A kísérleti csoport és a kontrollcsoport IFN-α,2b szérumszintjét IRMA-mérőmódszerrel 29 napon át (696 órán, illetve 480 órán át) meghatároztuk. Ezeket az eredményeket a 9. ábrán mutatjuk be. Mindkét csoportra vonatkozó eredmények azonosak az első 7 na- 50 pon át, ami valószínűsíti, hogy a ciklosporin A-val és hidrokortizonnal végzett kezelés az IFN mért szérumkoncentrációit nem érinti. Az eredmények azt mutatják, hogy a kontrollcsoport mért IFN szérumszintjei a természetestől eltérően magasak az IFN-α,2b elleni an- 55 titesttermelésük következtében. A kísérleti csoport eredményei - ahol az antitest képződését elnyomtuk - azt mutatják, hogy az IFN-α,2b a 8. példa szerinti előnyös míkroszemcsékből legalább 29 napon át tartósan szabadul fel. 60

13. példa

IFN-α,2b felszabadulása polimer míkroszemcsékből in vivő körülmények között majmokban

Vizsgáltuk az IFN-α,2b felszabadulását a 8. példa szerint előállított (előnyös) míkroszemcsékből négy hím „cynomolg” majomból álló kísérleti csoportban (Charles River Primates fej). Az állatokat szabványétrenden tartottuk, vizet szabadon ihattak. Minden egyes majomnak szubkután úton körülbelül 0,12 mg IFN/kg dózist adtunk a 0. napon.

Ezzel párhuzamosan 4 majomból álló kontrollcsoportban minden egyes majmot azonos étrenden tartottunk ivóvíz szabad fogyasztásával; ezeknek az állatoknak szubkután injekcióban majmonként körülbelül 0,12 mg IFN-t tartalmazó vizes konyhasóoldatot fecskendeztünk be.

A befecskendezés után 0, 1, 3, 6, 12, 24, 48, 96, 120,144,168,240, illetve 336 órával az állatok combvénájából vérmintát vettünk. A majmok szérummintáiban az IFN-α,2b koncentrációját mind a citopátiás hatás mérőmódszerével (CPE; Pharmacopeial Prewiews, United States Convention, Inc., 1990. nov.-dec., 1241. old.), mind az IRMA-módszerrel meghatároztuk. A CPE mindkét csoportra vonatkozó eredményeit a 10. ábrán szemléltetjük.

A vizsgálati csoportban az IRMA- és CPEmódszerrel kapott eredmények hasonlónak adódtak, és azt mutatták, hogy az IFN-α,2b a míkroszemcsékből tartósan szabadult fel.

A kontrollcsoportban - amelynek tagjai vizes INFa,2b injekciót kaptak - a CPE- és IRMA-módszer eredményei arra utaltak, hogy az IFN-α,2b koncentrációja a tesztelés 2. napja előtt a kimutatható határok alatt volt.

A 10. ábra szemlélteti, hogy a 8. példa szerinti, előnyös injekciós (befecskendezhető), mikroszemcsekészítményből biológiailag aktív IFN-α tartós felszabadulása ment végbe.

Ekvivalens megvalósítási fonnák

A szakterületen jártas egyének elismerik - vagy legfeljebb rutinszerű kísérletezés alkalmazásával megbizonyosodhatnak arról - hogy a leírásunkban konkrétan ismertetett, találmány szerinti megvalósítási fonnának számos ekvivalense van. Úgy tekintjük, hogy ezek az ekvivalensek az alábbi igénypontok oltalmi körébe tar-

Claims (32)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Interferonnak polimermátrixból végbemenő, sza- Γ bályozott felszabadítására alkalmas készítmény, amely

   a) egy biokompatibilis polimert és

   b) fémkationnal komplexet képező interferonszemcséket tartalmaz, ahol a szemcsék a biokompatibilis polimeren belül, diszpergált álla- i pótban vannak. p
2. 2. Az 1. igénypont szerinti, szabályozott felszabadu- ;

   lású készítmény, ahol a biokompatibilis polimer valami- ^:' lyen biológiailag leépülő polimer.

   HU 221 602 Β1
3. 3. A 2. igénypont szerinti szabályozott felszabadulású készítmény, ahol a biológiailag leépülő polimer polilaktid, poliglikolid, poli(laktid-koglikolid), politejsav, poliglikolsav, poli(tejsav-koglikolsav), polikaprolakton, polikarbonát, poli(észter-amid), polianhidridek, poliaminosav, poli(oito-észter), poliacetál, poli(ciano-akrilát), poli(éter-észter), polidioxanon, poli(alkilén-alkilát), polietilénglikol és poli(orto-észter)-kopolimerek, biológiailag leépülő poliuretánok, valamint a fentiek keverékei és kopolimeqei.
4. 4. A 2. igénypont szerinti szabályozott felszabadulású készítmény, ahol a polimer poli(laktid-koglikolid).
5. 5. Az 1. igénypont szerinti szabályozott felszabadulású készítmény, ahol a biokompatibilis polimer biológiailag le nem épülő polimer.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti szabályozott felszabadulású készítmény, amely kiegészítőleg a biológiailag le nem épülő polimeren belül diszpergált, pórusképző szert is tartalmaz.
7. 7. Az 5. igénypont szerinti szabályozott felszabadulású készítmény, ahol a biológiailag le nem épülő polimer biológiailag le nem épülő poliuretán, poliakrilát, poli(etilén-vinil-acetát), poli(acilcsoporttal szubsztituált cellulóz-acetát), poliszacharid, polisztirol, poli(vinil-klorid), poli(vinil-fluorid), poli(vinil-imidazol), klór-szulfonilezett poliolefin, poh(etilén-oxid), a fentiek keverékei vagy azok kopolimerjei.
8. 8. A 8. igénypont szerinti szabályozott felszabadulású készítmény, ahol a polimer blokkolt polimer, nem blokkolt polimer vagy ezek keveréke.
9. 9. Az 1. igénypont szerinti szabályozott felszabadulású készítmény, ahol a fémkation-interferon-komplex fémkationként legalább egyféle típusú biokompatíbilis, többértékű kationt tartalmaz, ahol a kation az interferont jelentős mértékben nem oxidálja.
10. 10. A 9. igénypont szerinti szabályozott felszabadulású készítmény, ahol a többértékű kation Zn⁺², Ca⁺², Cu⁺², Mg⁺² vagy azok kombinációja.
11. 11. Az 1. igénypont szerinti szabályozott felszabadulású készítmény, amely kiegészítőleg egy második fémkation-tartalmú komponenst is tartalmaz, ahol a második fémkation-tartalmú komponenst nem az interferonszemcsék tartalmazzák, s ahol a második fémkation-tartalmú komponens a biokompatibilis polimeren belül van diszpergálva az interferonnak a polimermátrixból végbemenő felszabadulásának módosítására.
12. 12. A 11. igénypont szerinti szabályozott felszabadulású készítmény, ahol a második fémkation-tartalmú komponens magnézium-hidroxid, magnézium-karbonát, kalcium-karbonát, cink-karbonát, magnézium-acetát, cink-acetát, magnézium-szulfát, cink-szulfát, magnézium-klorid, cink-klorid, cink-citrát, magnézium-citrát vagy azok kombinációja.
13. 13. Eljárás interferon szabályozott felszabadítására alkalmas készítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy

    a) egy biokompatíbilis polimert polimer oldására alkalmas oldószerben oldva a polimer oldatát állítjuk elő;

    b) a polimeroldatban fémkationnal komplexet képező interferonszemcséket diszpergálunk; és

    c) a polimert megszilárdítva az interferonszemcsék diszperzióját tartalmazó polimenmátrixot alakítunk ki.
14. 14. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan fémkationnal komplexet képező interferonrészecskéket diszpergálunk, amely fémkationként legalább egyféle típusú biokompatibilis, többértékű kationt tartalmaz.
15. 15. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan fémkationnal komplexet képező interferonrészecskéket diszpergálunk, amely többértékű kationként Zn⁺²-, Ca⁺²-, Mg+²-, Cu⁺²-kationt vagy azok kombinációját tartalmazza.
16. 16. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy kiegészítő lépésben a polimeroldaton belül egy második fémkation-tartalmú komponenst is diszpergálunk, ahol a második fémkation-tartalmú komponenst nem az interferonszemcsék tartalmazzák.
17. 17. A 16. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan második fémkation-tartalmú komponenst diszpergálunk, amelyben a fémkation több vegyértékű.
18. 18. A 17. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy második fémkation-tartalmú komponensként magnézium-hidroxidot, magnézium-karbonátot, kalcium-karbonátot, cink-karbonátot, magnézium-acetátot, cink-acetátot, magnézium-szulfátot, cink-szulfátot, magnézium-kloridot, cink-kloridot, cink-citrátot, magnézium-citrátot vagy ezek kombinációját diszpergáljuk.
19. 19. Eljárás fémkationnal komplexet képező interferon előállítására, azzal jellemezve, hogy

    a) interferont tartalmazó oldatot állítunk elő;

    b) egy több vegyértékű fémkationt tartalmazó komponenst a fémkationnak az interferonhoz viszonyított 1:1 és 10:1 közötti moláris arányában diszpergálunk az interferon oldatában a több vegyértékű fémkation és az interferon komplexképzésének megfelelő pH-kőrűlmények között, s így a fémkation és interferon komplexének szuszpenzióját alakítjuk ki; és

    c) a szuszpenziót megszilárdítva a fémkationnal komplexet képező interferont állítunk elő.
20. 20. A 19. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy több vegyértékű fémkationt tartalmazó komponensként kationként Zn⁺²-, Ca⁺²-, Cu⁺²- vagy Mg⁺²iont, vagy azok valamilyen kombinációját tartalmazó komponenst diszpergálunk.
21. 21. A 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy több vegyértékű fémkationt tartalmazó komponensként cink-acetátot diszpergálunk.
22. 22. Interferonnak polimermátrixból végbemenő, szabályozott felszabadítására alkalmas készítmény, amely

    a) 5000 Dalton és 42 000 Dalton közötti molekulatömegű poli(laktid-koglikolidot); és

    b) Zn⁺²-kationnal komplexet képező interferonszemcséket tartalmaz, amelyekben a cinknek az interferonhoz viszonyított moláris aránya 1:1 és 10:1 között van, ahol a szemcsék a poli(laktidkoglikolidon) belül diszpergált állapotban van11

    HU 221 602 Bl nak, és ahol a szabályozott felszabadulású készítményben az interferon mennyisége 0,5 és 15 tömegszázalék között van, és ahol a cinkionnal komplexet képező interferont tartalmazó mikroszemcsék adott esetben nátrium-hidrogén- 5 karbonátot is tartalmaznak.
23. 23. Interferonnak polimermátrixból végbemenő, szabályozott felszabadulására alkalmas készítmény, amely

    a) 4000-15 000 Dalton molekulatömegű blokkolt 10 poli(laktid-koglikolidot); és

    b) Zn⁺²-ionnal komplexet képező interferonszemcséket tartalmaz, amelyekben a cinknek az interferonhoz viszonyított moláris aránya 2:1; ahol a Zn⁺²-ionok cink-acetátból származnak; 15 ahol a polimernek Zn⁺²-kationnal komplexet képező interferonhoz viszonyított tömegaránya

    10:1 és ahol a szemcsék a polimermátrixon belül diszpergált állapotban vannak; és

    c) cink-karbonát-szemcséket tartalmaz a polimer- 20 mátrixban diszpergált állapotban, ahol a cinkkarbonátnak a Zn⁺²-kationnal komplexet képező interferonhoz viszonyított tömegaránya 1:1.
24. 24. A 22. igénypont szerinti szabályozott felszaba- 25 dulású készítmény, ahol a Zn⁺²-ionnal komplexet képező interferonszemcsék nátrium-hidrogén-karbonátot is tartalmaznak.
25. 25. A 22. igénypont szerinti szabályozott felszabadulású készítmény, ahol az interferon a-interferon.
26. 26. Az 1. igénypont szerinti készítmény terápiás alkalmazásra, előnyösen a vírusfertőzések elleni természetes immunitás javítására, baktériumfertőzések elleni védelmet szolgáló gyulladásos reakciók kiváltására, valamint rák kezelésére.
27. 27. A 26. igénypont szerinti készítmény, ahol az interferon a-interferon.
28. 28. A 26. igénypont szerinti készítmény, ahol a fémkationnal komplexet képező interferonszemcsékben lévő fémkation Zn+², Ca⁺², Cu+², Mg+² vagy azok kombinációi.
29. 29. A 26. igénypont szerinti készítmény, ahol az interferon cink-acetáttal képez komplexet.
30. 30. A 26. igénypont szerinti készítmény, ahol a polimer anyag biológiai körülmények között leépülő polimer.
31. 31. A 30. igénypont szerinti készítmény, ahol a biológiai körülmények között leépülő polimer poli(laktidkoglikolid).
32. 32. A 31. igénypont szerinti készítmény, ahol a cink-karbonát-szemcsék poli(laktid-koglikolid)-ban vannak diszpergálva.

    HU 221 602 Bl IntCl.⁷: A61K 9/16

    100000 ί