HU221584B - Új vastagbél- (colon) vagy csípőbél- (ileum) specifikus, cukortartalmú szteroidszármazékok, ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények és előállításuk - Google Patents

Abstract

A találmány tárgyát (A) általános képletű, kémiailag cukormolekuláhozkötött glükokortikoszteroidok (GCS) és gyó- gyászatilag elfogadhatósóik, e vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények és mindezekelőállítására szolgáló eljárások képezik. Az (A) általános képletbenGCS1 jelentése a májban „first-pass" metabolizmus révén nagymértékbenátalakuló glükokortikoszteroidból (GCS1–OH) származtatható (I)általános képletű csoport, beleértve az epimerek keverékét és amegfelelő tiszta 22R- vagy 22S-- epimereket is, mely képletekben X1 ésX2 jelentése azonos hidrogén- vagy fluoratom, R jelentése 1–3szénatomos alkilcsoport és az 1,2-helyzetű kötés telített vagy kettőskötés lehet, cukor1 jelentése D-glükózból vagy D-glükuronsavbólszármazó glikozilcsoport, melyhez a GCS1-csoport a 21-es helyzetűszénatomján glikozidos kötéssel kapcsolódik. A vegyületeket tartalmazógyógyszerkészítmények a vastagbél és a csípőbél gyulladásosbetegségeinek kezelésére alkalmazhatók. ŕ

Description

A találmány tárgyát olyan új vegyületek és gyógyászatilag elfogadható sóik képezik, amelyek kémiailag cukormolekulához kötött glükokortikoszteroidok (CGS) és különleges specificitással képesek a glükokortikoszteroidokat a vastagbélbe (colon) vagy a csípőbélbe 5 (ileum) juttatni, ahol azok a gyulladásos bélnyálkahártyát elérve közvetlenül, helyileg fejtik ki hatásukat.

A találmány tárgya továbbá eljárás e vegyületek és a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. 10

A találmánnyal azt kívántuk elérni, hogy egy gyulladásgátló hatású glükokortikoszteroidot, amelynek az úgynevezett „first-pass” metabolizmusa (ez az angol nyelvű szakirodalomból átvett kifejezés azt a folyamatot jelenti, amelyen minden, a belekből felszívódott anyag 15 átmegy a májba, mielőtt bejutna a szisztémás keringésbe) nagyon intenzív, és kémiailag egy cukormolekulához van kötve, illetve egy, a szóban forgó glükokortikoszteroid-cukor-származékot tartalmazó gyógyszerkészítményt alkalmazva biztosítani tudjuk, hogy a glüko- 20 kortikoszteorid nagy specifitással a vastagbélbe vagy a csípőbélbe jusson, és ott a gyulladásos bélnyálkahártyán helyileg fejtse ki a hatását.

A fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa) a vastagbél, illetve leggyakrabban a hasüreg bal oldalán 25 található leszálló vastagbél és az úgynevezett szigmabél (a vastagbél S alakú része) súlyos gyulladásos betegsége. A Crohn-betegség ugyancsak egy veszélyes gyulladásos betegség, amely néha elsődlegesen a vastagbélre terjed ki, de sokkal gyakrabban a vékonybél terminá- 30 lis részének, azileumnak, azaz a csípőbélnek a betegsége. Ezek a gyulladásos folyamatok jól reagálnak a glükokortikoszteroidokra, azonban mind ez ideig hatékony, hosszan tartó kezelést a szisztémás keringésbe bejutott glükokortikoszteroidok súlyos mellékhatásai (pél- 35 dául csontritkulás, cukorbetegség előidézése, blokkolt hipofízis-mellékvesekéreg-tengely s a többi) miatt nem lehetett végezni.

A gyulladás szempontjából leginkább érintett, az emésztés útját tekintve távolabbi vastagbélszakaszok 40 helyi kezeléséhez a béltartalomban a szteroidnak olyan koncentrációban kell jelen lennie, ami a vastagbél felszálló ágában történő szisztémás felszívódást figyelembe véve is megfelelő hatékonyságot biztosít. Az ideális vastagbél-specifikus terápiát egy olyan nagy hatáserős- 45 ségü glükokortikoszteroiddal lehetne megvalósítani, amely csak a vastagbélben válna szabaddá, és amelynek a first-pass inaktiválódása a májban megfelelően nagyarányú lenne. Ehhez olyan megoldást kellene találni, hogy a hatóanyag, azaz a glükokortikoszteroid folya- 50 matos és teljes szabaddá válása az alatt az idő alatt történjen meg, ami alatt az orálisan bejuttatott készítmény áthalad a vastagbélen. Mind a mai napig a legjobb terápiás hatást a budezonid néven ismert hatóanyaggal lehetett elérni, amelyben előnyösen ötvöződött két fontos tu- 55 lajdonság, nevezetesen a vegyület helyileg alkalmazva nagy hatékonyságot mutat, ugyanakkor a májon áthaladva, a first-pass inaktiválódás következtében jelentős mértékű és gyors átalakulást szenved [Can. J. Gastroenterol. 4, 407-414 (1990)]. Ahhoz, hogy a budezonid 60 a vastagbél távolabbi szegmensében a bélnyálkahártyán helyileg fejthesse ki a hatását, a hatóanyagot olyan bevonattal kell ellátni - olyan gyógyszerformává kell átalakítani -, amelyből orális beadás után az ileum terminális szakaszán kezdődik meg a budezonid szabaddá válása. Ilyen gyógyszerkészítményt írnak le a

WO 91/07172 számú nemzetközi közzétételi iratban.

Mindazonáltal fontos tudni, miszerint ilyenféle készítményekkel nehéz elérni, hogy a vastagbélen áthaladva a glükokortikoszteroid teljes mértékben szabaddá váljék, mivel - legalábbis a betegség egyes periódusaiban

- ez az áthaladási idő rövid és tág határok között változhat, következésképpen a hatóanyag tekintélyes része gyakran anélkül ürül ki, hogy szabaddá válna.

A vastagbél-specifikus gyógyszerhatás egy másik megközelítése kémiai úton történhet, és ez azon alapszik, hogy a glükokortikoszteroid olyan, úgynevezett „prodrug”, például β-D-glükozid formájában juttatják a szervezetbe, amelynek az elhasítása baktériumspecifikus módon történhet. A dexamethazont és hidrokortizont illetően ilyen prodrug-származékokat írtak le az utóbbi években megjelent publikációkban [lásd például EP 123 485 számú szabadalmi irat; J. Med. Chem. 28,

51-57 (1985); Pharmaceutical Rés. 8,445-454 (1991>;

Advanced Drug Delivery Reviews 7, 149-199 (1991)]. í

Ezek a glükokortikoszteroid-glikozidok azonban - bár annak deklarálták - nem tekinthetők vastagbél-specifikus szereknek, mivel a szabaddá vált glükokortikosz- | tereid first-pass inaktivációja a májban túlságosan kis- f mértékű [Can. J. Gastroenterol. 4,407-414 (1990)]. Embernél a szabaddá vált glükokortikoszteroid jelentős hányadáról eleve megjósolható, hogy változatlan formában bejut a szisztémás keringésbe, miáltal kiváltja a már tárgyalt mellékhatásokat. Csupán a glükokortikoszteroid-glikozidok alkalmazásával nem valósítható meg továbbá a hatóanyag megfelelő ütemű, folyamatos szabaddá válása a vastagbélben, ugyanis ha a glikozid talál- Γ kozik a vakbélben (caecum) vagy a vastagbél felmenő ⁴ ágában (colon ascendens) a glikozidázt tartalmazó baktériummal, gyors hidrolízis megy végbe a bélen belül, ami a glükokortikoszteroid felszívódásához vezet. Ez a folyamat határozottan csökkenti azokat a kilátásokat, hogy a hatóanyag a vastagbél további szakaszaiban, így a harántirányban haladó részben (colon transversum), a leszálló vastagbélben (colon descendens) vagy a szigmabélben (colon sigmoideum), illetve a végbélben (rectum) helyileg fejti ki a hatását, pedig a felsorolt bélszakaszok sokkal inkább hajlamosak a gyulladásos betegségekre, mint a vastagbél felmenő ága. Sajnálatos módon ^; korábban nem foglalkoztak azzal a ténnyel, hogy a glikozid típusú prodrug-származékokból az aktív glükokortikoszteroid helyileg rosszul hozzáférhető.

A Crohn-betegségben szenvedőknél leggyakrabban az ileum sérült. Az ileumra kiterjedő betegség esetében ezeknél a pácienseknél nagyon gyakran sor kerül az ileocekális szeleppel - rendes körülmények között ez akadályozza meg, hogy a baktériumok ellenirányú moz- Ü gásuk révén bejussanak az ileumba - együtt az ileum végső szakaszának rezekciójára. Mostanában hozzáfér- * hetővé vált adatok szerint, egy olyan bélszakasz szennye2

HU 221 584 BI ződése bélsárral, amely egyébként, normális esetben nincs kitéve nagyszámú baktérium hatásának, hozzájárni a súlyos gyulladásos folyamat gyakori, visszafelé irányuló tovaterjedéséhez és a klinikai tünetek kiújulásához. Gyakorta ezeket a betegeket ismételten meg kell operálni, ami az ileum újabb szegmensének kimetszését vagy az ileum lumenének kitágítását jelentheti. Jelenleg a vékonybél Crohn-betegségének glükokortikoszteroidokkal való kezelése hagyományos tablettákkal történik, amelyek szteroidtartalma a felső bélszakaszban válik szabaddá. Mivel ezek a tabletták szisztémás kezelést tesznek lehetővé, következésképpen nagy dózisokat kell alkalmazni, és súlyos mellékhatásoknak tesszük ki a beteget. Legújabban kísérleteket végeztek késleltetett kioidódású, úgynevezett retard gyógyszerformák alkalmazására, ilyen módon javítva az ileum nyálkahártyájának közvetlen elérhetőségét a hatóanyaggal, azonban a jelenlegi retard készítményekkel, amelyeknél a késleltetett kioldódás a pH vagy az ozmózis szabályozó mechanizmusa alatt áll, nem sikerült megoldani az aktív glűkokortikoszteroid összpontosított felszabadítását a baktériumokkal elárasztott vékonybélszakasz előtti részben. Arra vonatkozóan, hogy az ileumot érintő Crohn-betegséget szteroid-glikozidokkal helyileg kezelték volna, korábbi adatok nem állnak rendelkezésre.

A találmány tárgyát képező új vegyületek - és ez a találmány lényege - egy új típusú, a bélnyálkahártya gyulladásos állapotával jobb összhangban levő vastagbél-specifikus hatóanyagtraszportot tesznek lehetővé.

A vékonybél gyulladásos állapotának kezelésére a Crohn-betegségben - különösen a rezekción átesett vagy funkcionálisan sérült ileocekális szeleppel élő páciensek esetében — az ideális terápiás szer egy olyan glükokortikoszteroid-glikozid, amelyből nagy hatáserősségű, de a májban a first-pass metabolizmus által rendkívül gyakran inaktiválódó glükokortikoszteroid válik szabaddá. Ha egy ilyen vegyület a baktériumok első vonalával az ileum szintjén találkozik, arra számíthatunk, hogy az aktív glükokortikoszteroid sokkal magasabb helyi koncentrációt fog elérni ezen a helyen, mint a korábbi típusú gyógyszerkészítmények esetében.

A találmány szerinti vegyületek (A) általános képlettel jellemezhetők, amely képletben GCS¹ egy, a májban first-pass metabolizmus révén nagymértékben átalakuló szteroid (GCS¹-OH) molekularészt jelent, és cukor¹ jelentése a baktériumok glikozidáz enzimjeinek szubsztrátjaként megfelelő szénhidrát molekularész, amely a szteroid 21-es helyzetű szénatomjához a vastagbél mikroflórájának glikozidáz enzimjei által bontható glikozidos kötéssel kapcsolódik.

A GCS¹ szimbólumnak megfelelő, szteroidból származtatható csoport lehet egy 16,17-diol-acetál - így további könnyen metabolizálható csoport található a molekulában -, például egy (I) általános képletű acetál, ahol a képletben R 1-3 szénatomos alkilcsoportot jelent; az 1-es és 2-es szénatomok között a szaggatott vonal azt fejezi ki, hogy egyszeres vagy kettős kötés kapcsolhatja össze ezeket az atomokat, Xj és X₂ jelentése azonosan hidrogén- vagy fluoratom.

A GCS¹ szimbólummal jelölt szteroid molekularészben az 1,2-helyzetű kötés egyaránt lehet telített kötés vagy kettős kötés, ami azt jelenti, hogy Δ4 vagy

Δ1,4 kettős kötés van az A gyűrűben.

Az (I) általános képletű acetál vagy tiszta epimerek formájában - azaz az (1) általános képletű csoport például az (IA) általános képletű, tiszta 22R-epimer vagy az (IB) általános képletű, tiszta 22S-epimer valamelyike -, vagy epimerek keverékeként van jelen a molekulában. Előnyös, ha az (I) általános képletű csoport a 22R-epimerből származtatható csoport.

A találmány szerint a legelőnyösebb glükokortikoszteroidcsoportok a következők: a budezonid 22R-epimerjéből (GCS¹-OH) származtatható (III) képletű csoport;

a 22R-epimer, (IV) képletű 16a,17a-(butilidén-dioxi)6a,9a-difluor-113-hidroxi-4-pregnén-3,20-dion-21 -ilcsoport, amelyet itt a leírásban a következőkben 22Repimer-(GCS*-IV)-csoportnak nevezünk; és a 22R-epimer, (V) képletű 16α, 17a-(butilidén-dioxi)6a-9a-difluor-ll(3-hidroxi-l,4-pregnén-3,20-dion-21il-csoport, amelyet a következőkben a 22R-epimer(GCS'-Vj-csoportnak nevezünk.

A cukor¹-OH monoszacharid, például D-glűkóz vagy D-glűkuronsav lehet. A cukor¹ jelentése D-glükózból vagy D-glükuronsavból származtatható glikozilcsoport, mégpedig β-glikozilcsoport.

A legelőnyösebb találmány szerinti vegyületek: a 22R-epimer-budezonid^-D-glükozid; a 22R-epimer(GCSi-IV)-3-glükozid; a 22R-epimer-(GCS‘-V)-P-Dglükozid; a 22R-epimer-budezonid-p-D-glükoziduronsav; a 22R-epimer-(GCS¹-IV)-P-D-glükoziduronsav; és 22R-epimer-(GCS¹-V)-P-D-glükozÍduronsav.

A találmány szerinti vegyületek tehát tartalmaznak egy aktív glükokortikoszteroidot, amely szabaddá válva helyileg erős gyulladáscsökkentő hatást mutat, és ugyanakkor a hepatitus first-pass inaktiválódása csaknem teljesnek (85% vagy több) mondható. Ezt a kedvező terápiás összhangot az tette lehetővé, hogy a jelentős first-pass metabolizmust mutató glűkokortikoszteroidok valamelyikét és a baktériumspecifikus enzimreakció közvetítésével működő, a vastagbélre irányuló hatóanyagtranszportot kombináltuk.

A találmány szerinti vegyületek körébe beleértjük természetesen a GCS'-O-cukor¹ általános képletű vegyületek gyógyászatilag elfogadható sóit is.

A találmány szerinti vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy a cukor¹ csoportot kialakító, HO-csoportjain védett cukrot egy (VI), (VIA) vagy (VIB) általános képletű vegyülettel - a képletekben a szaggatott és egyenes vonal együttesen az 1-es és 2-es helyzetű atomok között egyszeres vagy kettős kötést jelent, R, Xj és X₂ pedig az előzőekben megadott jelentésűek - kondenzálunk, majd a cukorrészen lévő védőcsoportot eltávolítjuk.

A találmány szerint a (VI), (VIA) vagy (VIB) általános képletű vegyületeknek a megfelelő 21-glikoziddá történő átalakítása során úgy járunk el, hogy a kiválasztott monoszacharid megfelelően védett származékát visszük kondenzációs reakcióba a szteroiddal vagy a

HU 221 584 Bl szteroid valamilyen származékával, azután a kapott kondenzációs tennék védőcsoportjait eltávolítjuk a molekulából.

A legalkalmasabb glikozilezési eljárásnak az bizonyult, amikor az anomer glíkozidos hidroxilcsoportot 5 lecseréljük egy jobb kilépőcsoportra, illetve a glikozidos hidroxilcsoportot olyan csoportra cseréljük, amely megfelelő aktiváló reagens hatására átalakul egy kilépőcsoporttá. Előnyösen glikozil-bromidokat vagy glikozil-kloridokat kondenzálunk alkoholokkal, például a 10 következő aktiváló reagensek jelenlétében: ezüst-(trifluor-metánszulfonát), ezüst-perklorát, ezüst-karbonát, higany(II)-bromid/higany(II)-cianid, ezüst-zeolit, cinkklorid vagy tetraetil-ammónium-bromid.

A glikozil-észtereket alkoholokkal előnyösen Le- 15 wis-savak, például (trimetil-szilil)-(trifluor-metánszulfonát), ón(IV)-klorid, ón(IV)-klorid/ezüst-perklorát vagy bór-trifluorid-dietil-éter (1/1) jelenlétében reagáltathatjuk.

Az alkil- vagy aril-tioglikozidok reagáltatása külön- 20 böző, úgynevezett tiofil aktiváló reagensek, előnyösen például N-jód-szukcinimid/trifluor-metánszulfonsav, jodónium-dikollidin-perklorát, metánszulfenil-(trifluor-metánszulfonát), metánszulfenil-bromid, (fenilszelenil)-(trifluor-metánszulfonát), nitrozónium-[tetra- 25 fluor-borát], metil-(trifluor-metánszulfonát), szulfonildiklorid/trifluor-metánszulfonsav, dimetil-(metil-tio)szulfónium-(trifluor-metánszulfonát) vagy dimetil-(metil-tio)-[tetrafluoro-borát] jelenlétében történhet.

A glikozil-fluoridokat előnyösen (trimetil-szilil)- 30 (trifluor-metánszulfonát), bór-trifluorid- dietil-éter (1/1), tetrafluor-szilán, titán-tetrafluorid, trifluor-metánszulfonsavanhidrid, ón(H)-klorid/ezüst-(trifluor-metánszulfonát) vagy ón(II)-klorid/ezüst-perklorát aktiváló reagensekkel együttesen használjuk. 35

A pentenil-glikozidok aktiválását végezhetjük halóniumionokkal, előnyösen N-bróm-szukcinimiddel, jodónium-dikollidin-perkloráttal vagy N-jód-szukcinimiddel, mégpedig úgy, hogy ezeket a regenseket trifluormetánszulfonsawal, ezüst-(trifluor-metánszulfonát)-tal 40 vagy (trietil-szihlKtrifluor-metánszulfonát)-tal kombináljuk.

További glikozilezőszerek az 1,2-ortoészterek, az 1,2-oxazolinok, az 1,2-tioorto-észterek, az l,2-(cianoetilidén)-származékok, a glikozil-tiocianátok, a gliko- 45 zil-szulfoxidok, a glikozil-szulfonok, az S-glikozilxantátok, az S-glikozil-ditiokarbamátok, az anhidrocukrok és a glikal típusú származékok.

A glikozilező molekulában a védőcsoportok elrendezése a glíkozidos kötés sztereoszelektivitása miatt 50 fontos. Különösen érvényes ez a megállapítás a glikozilező molekula 2-es helyzetű védőcsoportjára, ha ugyanis a 2-es helyzetben acetil- vagy benzoilcsoport található, akkor például glükózból vagy glükuronátokból, illetve származékaiból túlnyomó részben a β-kon- 55 denzált termékek keletkeznek, míg azok a védőcsoportok, amelyek irányítása szempontjából közömbösek (non-participating group), például az allil- vagy benzilcsoport, a cukormolekula 2-es helyzetében olyan glükozil- vagy glükozil-uronát-terméket eredményez- 60 nek, ahol a szteroidhoz kapcsolt csoport főként a-helyzetű.

A kondenzációs reakció kivitelezése során általában valamilyen aprotikus oldószert, például metilén-dikloridot, kloroformot, szén-tetrakloridot, dietil-étert, toluolt, dioxánt, etilén-dikloridot, acetonitrilt, etilénglikol-dimetil-étert vagy különböző, ezekből összeállított elegyeket használunk. Az oldószer és a hőmérséklet gyakran befolyással vannak a reakció sztereokémiái következményéire. Például a galaktozilcsoport beépítése során, ha a 2-es helyzetben valamilyen közömbös, „non-participating” csoport található, dietil-éter rendszerint az a-kondenzációt segíti elő, míg acetonitrilben inkább a β-kondenzációnak megfelelő tennék keletkezik.

Egy másik eljárásváltozat szerint a glikozilezést végezhetjük úgy is, hogy a glikozilező molekula anomer hidroxilcsoportját először valamilyen bázissal, például nátrium-hidriddel, majd egy olyan szteroidszármazékkal reagáltatjuk, amelyben 21-helyzetben egy alkalmas kilépöcsoport, például [(trifluor-metil)-szulfbml]-oxicsoport található. A glikozilező vegyületet az anomer hidroxilcsoportjánál fogva különböző kondenzálószerek segítségével is - ilyen például a trifenil-foszfin és a dietil-(azo-dikarboxilát) - hozzákapcsolhatjuk a szteroidhoz. A monoszacharidokat azonfelül kondenzálhat- -j juk szteroidokkal, például katalitikus mennyiségű trifluor-metánszulfonsav jelenlétében, megfelelő oldószerben, például dimetil-szulfoxidban. i

A kondenzációs termék molekulájából a védőcső- | portokat ismert eljárásokkal távolíthatjuk el. Az acilcsoportoktól például, amennyiben ilyen csoport a védőcsoport, átészterezéssel - ez történhet például nátrium-metiláttal - szabadulhatunk meg.

A találmány további tárgyát képezik a vastagbélgyulladás megfelelő kezelésére lehetőséget nyújtó gyógyszerkészítmények, amelyek lehetnek hagyományos készítmények, illetve olyanok, hogy mérsékelten visszatartják a hatóanyag - itt a megfelelő prodrug - szabaddá válását a vakbélben és a felszálló vastagbélben, miáltal sokkal teljesebbé és folyamatosabbá válik az aktív glükokortikoszteroid hozzáférhetősége a legfontosabb vastagbélszakaszokban, például a szigmabélben.

A találmány szerinti gyógyszerkészítmény tehát, amellyel a fenti leírtak megvalósíthatók, prodrug formájában tartalmazza a kiválasztott glükokortikoszteroidot, és el van látva egy olyan védőbevonattal, amely előre meghatározott időtartam elteltével, például 5-10 órával azt követően, hogy a készítmény a gyomrot elhagyta és éppen a felszálló vastagbélben tartózkodik, szétre- <

ped. A készítmény sértetlenségét a gyomorban enteroszolvens bevonattal biztosítjuk.

A találmány célját megvalósíthatjuk továbbá olyan módon is, hogy a glükokortikoszteroidot prodrug formájában tartalmazó készítményt egyféle poliszacharidbevonattal látjuk el, amelyet a bél mikroflórája képes lebontani. Az így biztosított védelemnek olyannak kell lennie, hogy a hatóanyag főtömege a felszálló vastag- i;

bélszakasz után váljék hozzáférhetővé. Adott esetben az ilyen készítményt is elláthatjuk enteroszolvens védő- i bevonattal.

HU 221 584 BI

A találmány szerinti gyógyszerkészítmények mibenlétét az itt következő részben részletesen ismertetjük:

a) A glükokortikoszteroid prodrugból ismert és megfelelő gyógyszerészeti segédanyagok, köztük egy különleges szétesést előidéző anyag, úgynevezett dezintegráns, például térhálósított poli(vinil-pirrolidon), (kaiboxi-metil)-cellulóz-nátriumsó vagy keményítö-glikolát-nátrium-só felhasználásával, jól ismert eljárásokat - ezek megfelelő technológiai műveletekből, például granulálás, préselés, bevonatkészítés állnak - alkalmazva drazsémagot készítünk. Ezt követően a drazsémagot először egy olyan réteggel vonjuk be, amely szabályozni képes a víz bejutási sebességét a magba. A bevonat összetevői lehetnek bizonyos oldhatatlan polimerek, például etil-cellulóz, (hidroxi-propil)-cellulóz, Eudragit RS vagy Eudragit RL, valamilyen hidrofób komponenssel, például egy fém-sztearáttal együtt. A polimer és a fém-sztearát aránya és/vagy a réteg vastagsága határozza meg a késleltetési időt, vagyis azt az időtartamot, ami alatt a víz áthatol a bevonaton, bejut a magba, ott a szétesést előidéző anyag ennek hatására megduzzad és szétrepeszti a membránt, miáltal hozzáférhetővé teszi a glükokortikoszteroid prodrugot. Az egy réteggel bevont drazsémagot elláthatjuk azonfelül enteroszolvens bevonattal - ennek az anyaga általában egy polimer, például Eudragit L, Eudragit S cellulóz-acetát-ftalát vagy (hidroxi-propil)-metil-cellulóz-ftalát - is, amely mindenképpen megakadályozza a víz áthatolását a bevonaton az alatt az idő alatt, amíg a készítmény a gyomorban tartózkodik.

b) A glükokortikoszteroid prodrug-szánnazékát valamilyen alkalmas kötőanyaggal, például poli(vinil-pirrolidonj-nal együtt, forgódobos eljárással vagy fluidágyas eljárással rárétegezzük egy megfelelő magra, majd az így kapott drazsémagot olyan bevonattal látjuk el, amely egy oldhatatlan polimerben - ez lehet például etil-cellulóz, Eudragit R, Eudragit S vagy Eudragit NE - a bél mikroflórája által lebontható poliszacharidot, például pektint, guargyantát, dextránt, karraginánt, amilózt vagy kitozánt tartalmaz. A poliszacharid lebontásához szükséges időtartamot, vagyis a glükokortikoszteroidot prodrug szabaddá válásának idejét a poliszacharid és az oldhatatlan polimer arányával és/vagy a réteg vastagságával szabályozhatjuk. Adott esetben ezt az utóbbi réteget még egy újabb, valamilyen enteroszolvens polimerből - ez lehet például Eudragit L, Eudragit S, cellulóz-acetát-ftalát vagy (hidroxi-propil)-metilcellulóz-ftalát - készült réteggel vonhatjuk be.

A találmány további szemléltetésére szolgálnak az itt következő példák, amelyek azonban semmiképpen nem lehetnek az oltalmi körre korlátozó érvényűek.

Az itt közölt eljárások kivitelezése során a bepárlást mindig vákuumban, 40 °C alatti fiirdőhőmérséklet mellett végeztük. Az olvadáspontok meghatározásához Metder PF82 Olympus BH-2, fütőlapos, mikroszkóppal felszerelt készüléket használtunk. Az NMR-spektrumokat Varian VXR-300 spektrométerben vettük fel, és vonatkoztatási alapként trimetil-szilán (δ: 0,00; Ή; kloroform) vagy metanol (δ: 3,35; Ή; CD₃OD) jele szolgált. A jelek hozzárendelésénél a glükózhoz és a glü10 kuronsavhoz tartozó atomok adatait felső indexbe tett vesszővel jelöltük meg. A molekulatömeget FAB (fást atom bombardment) tömegspektrumok alapján határoztuk meg. Az oszlopkromatográfiás elválasztásokhoz szilikagélt (6 nm, 40-63 pm; Merck. Darmstadt, Németország) használtuk. A nagynyomású folyadékkromatográfiás analíziseket C_lg oszlopon (pBondapak 10 pm 150x3,9 mm; vagy Supelcosil 5 pm 150x4,6 mm) végeztük, az eluens acetonitríl-viz elegy vagy acetonitril, 20 mM tetraetil-ammónium-bidrogén-szulfát-oldat és 10 mM, 7-es pH-jú foszfátpuffer elegye. A porított molekulaszitát 0,4 nm; Fluka, Buchs, Svájc) éjszakán át 300 °C-on, vákuumban aktiváltuk. A metilén-dikloridot és a toluolt 0,4 nm molekulaszitán, a metanolt 0,3 nm molekulaszitán szárítottuk.

I. példa [(22R)-16a.,l 7a-(Butilidén-dioxi)-6a, 9a.-difluor-ll βhidroxi-4-pregnén-3,20-dion-21-il]-$-D-glükopiranozid [22R-epimer-(CGS^I-IV)-^-D-glükozid]

Bemérünk 1,09 g (2,32 mmol) (22R)-16a,17a-(butilidén-dioxi)-6a,9a-dÍfluor-11 β,21 -dihidroxi-4-pregnén-3,20-diont, 2,30 g (3,48 mmol) 2,3,4,6-tetrabenzoil-a-D-glükopiranozil-bromidot, 8,0 g 0,4 nm molekulaszitát és 100 ml metilén-dikloridot, az elegyet nitrogéngáz-atmoszférában -20 °C-ra, majd mintegy 5 perc alatt beadagoljuk 1,19 g (4,64 mmol) ezüst-(trifluor-metánszulfonát) 20 ml toluollal készült oldatát. Ezt követően a hőmérsékletet 1 óra alatt hagyjuk -10 °C-ra emelkedni, azután előbb 3,0 ml piridint, majd újabb 30 percnyi kevertetés után 50 ml 0,5 M nátrium-tioszulfát-oldatot adunk az elegyhez. A nátrium-tioszulfát-oldat hozzáadása után a reakcióelegyet Celite-rétegen megszüljük, a szerves fázist vízzel, 1 M kénsavval, ismét vízzel, végül telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és bepároljuk. A párlási maradékot egy 50 χ 4,0 cm méretű oszlopon kromatográfiás eljárással tisztítjuk, metilén-diklorid és etil-acetát 9:1 térfogatarányú elegyével eluálva az oszlopot. Az így kapott 2,03 g amorf anyag 2’, 3’, 4’, 6’-tetrabenzoil-[(22R)-l6α, 17a-(butilidén-dioxi)6a,9a-difluor-11 p-hidroxi-4-pregnén-3,20-dion-21 il]-P-D-glükopiranozid, a kitermelés 83%. Nagynyomású folyadékkromatográfiás analízis alapján a tennék 96,4%-os tisztaságú.

•H-NMR-spektrum(CDCJ, δ): 0,92 (t, H-25); 0,95 (s, H-18); 1,41 (m, H-24); 1,56 (s, H-19); 4,01 (m, H5’); 4,39 (m, H-ll); 4,55 (t, H-22); 4,89 (d, H-16); 5,25 (d, J_V)2.=7,9 Hz, H-l’); 5,29 (2m, H-6); 5,54 (dd, H-2’); 5,75 (t, H-4’); 5,91 (t, H-3’); 6,15 (széles s, H-4). Tömegspektrum; m/z [M+Na]+=1069; (a nuklidok tömegének összegéből számított érték: 1046,4).

1,11 g (1,06 mmol) fenti terméket feloldunk 50 ml 1:3 térfogatamyú metilén-dildorid-metanol elegyben, azután az oldathoz szobahőmérsékleten 4,0 ml 0,5 M metanolos nátrium-metilát-oldatot adunk. Az elegyet éjszakán át keveredni hagyjuk, majd másnap Dowex 50 (H+) gyantával semlegesítjük, szüljük és bepároljuk. A párlási maradékot egy 30x4,0 cm méretű oszlopon kromatográfiás eljárással tisztítjuk, az eluens metilén5

HU 221 584 Bl diklorid és metanol 5:1 térfogatarányú elegye. Ilyen módon amorf anyagként 554 mg, a címben megnevezett vegyületet kapunk, a kitermelés 83%. Nagynyomású folyadékkromatográfiás analízis alapján a termék 97%-os tisztaságú.

‘H-NMR-spektrum (CDC1₃, δ): 0,96 (s, H-18); 0,99 (t, H-25); 1,51 (m, H-24); 1,60 (s, H-19); 3,70 (m, H-6’a); 3,93 (széles d, H-6’h); 4,33 (m, H-l 1); 4,38 (d, 1_Γ>2·=7,6 Hz, H-l’); 4,60 (d, H-21a); 4,72 (t, H-22); 4,89 (d, H-21b); 5,45 (2m, H-6); 6,05 (széles s, H-4). Tömegspektrumban megtalálható az [M+H]⁺ ion; m/z 631; és az [M+Na]⁺ ion: m/z=653. A nuklidok tömegének összegéből számított érték: 630,3.

2. példa [(22R)-16a.,17a-(Butilidén-dioxi)-ll$-hidroxi-pregna-l,4-dién-3,20-dion-21-il]-fi-D-glükopiranozid[22R-epimer-budezonid-$-D-glükozid]

Mindenben az 1. példában leírtak szerint eljárva, 1,00 g (2,32 mmol) budezonidot reagáltatunk 2,30 g (3,48 mmol) 2,3,4,6-tetrabenzoil-a-D-glükopiranozil-bromiddal. A terméket egy 50 χ 4,0 cm méretű oszlopon kromatográfiás eljárással tisztítjuk, az eluens metilén-diklorid és etil-acetát 7:1 térfogatarányú elegye. Az így kapott 1,96 amorf anyag 2’, 3’, 4’, 6’-tetrabenzoil-[(22R)-16α, 17a-(butilidén-dioxi)-11 β-hidroxipregna-l,4-dién-3,20-dion-21-il]-p-D-glükopiranozid, a kitermelés 84%.

Nagynyomású folyadékkromatográfiás analízis alapján a tennék 98,8%-os tisztaságú.

Ή-NMR-spektrum (CDClj, δ): 0,87 (t, H-/S/25); 0,90 (t, H-/R/25); 0,98 (s, H-/R/18); 1,02 (s, H-/S/18); 1,50 (s, H-/RS/19); 5,21 (d, J,- ₂-=7,8 Hz, H-/S/1’); 5,23 (d, J,- ₂.=7,8 Hz, H-ZR/l’j; 5,54 (dd, H-/R/2’); 5,56 (dd, H-/S/2’); 5,74 (t, H-/S/4’); 5,76 (t, H-/R/4’); 5,92 (t, H-/RS/3’); 6,03 (széles s, H-/RS/4); 6,29 (dd, H-/S/2); 6,31 (dd, H-/R/2).

Tömegspektrum; m/z [M+Na]⁺=1031 (a nuklidok tömegének összegéből számított érték: 1008,4).

1,22 g (1,21 mmol) fenti terméket az 1. példában leírtak szerin dezacilezűnk, és a nyersterméket ugyancsak az ott megadott eljárást követve tisztítjuk. Ilyen módon 674 mg anyagot kapunk, a kitermelés 94%. A 22R- és 22S-epimereket félig preparatív nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárással egy 25x2,25 cm méretű, Apex Prepsil ODS 8 pm oszlopon választjuk szét, az eluens acetonitril és víz 23:77 arányú elegye. Az így kapott cím szerinti vegyület amorf anyag, amelynek a tömege 280 mg, a kitermelés 83%.

Nagynyomású folyadékkromatográfiás analízis alapján a tennék 98,5%-os tisztaságú.

‘H-NMR-spektrum (CDjOD, δ): 0,96 (t, H-25); 0,99 (s, H-18); 1,46 (m, H-24); 1,53 (s, H-19); 3,69 (m, H-6’a); 3,93 (d, H-6’b); 4,37 (d, J_v^=7,7 Hz, H-l’); 4,47 (m, H-l 1); 4,59 (d, H-21a); 4,67 (t, H-22); 4,86 (d, H-21b); 4,90 (d, H-16); 6,06 (széles s, H-4); 6,30 (dd, H-2); 7,50 (d, H-l).

Tömegspektrum megtalálható az [M+Na]⁺ ion: m/z 615; és az [M+H]⁺ ion: m/z 593. A nuklidok tömegének összegéből számított érték: 592,3.

3. példa

Nátrium-{[(22R)-l6o.,17a.-(butilidén-dioxi)-6a.,9a.-difluor-ll$-hidroxi-4-pregnén-3,20-dion-21-il]-$-D-glükopiranoziduronát} [22R-epimer-(GCS^I-/V)-^-D-glükoziduronát]

1,20 g (2,56 mmol) (22R)-16a,17a-(butilidéndioxi)-6a,9a-difluor-11 β,21 -dihidroxi-4-pregnén3,20-dion, 2,39 g (4,10 mmol) metil-[(2,3,4-tribenzoila-D-glükopiranozil-bromid)-uronát], 9,0 g porított 0,4 nm molekulaszita és 125 ml 4:1 térfogatarányú metilén-diklorid-toluol elegy összeöntése után, nitrogéngáz-atmoszférában, -20 °C-on, mintegy 15 perc alatt beadagoljuk 1,38 g (5,38 mmol) ezüst-(trifluor-metánszulfonát) 25 ml toluollal készült oldatát. A hőmérsékletet ezután 2 óra alatt hagyjuk 10 °C-ig emelkedni, előbb 5,0 piridint, majd 70 ml 0,5 M nátrium-tioszulfát-oldatot adunk az elegyhez, végül mindenben az 1. példában leírtakat követve, feldolgozzuk a reakcióelegyet. A nyersterméket egy 50 χ 4,0 cm méretű oszlopon kromatográfiás eljárással tisztítjuk, az eluens toluol, metilén-diklorid és etil-acetát 40:20:15 térfogatarányú elegye. Az így kapott 1,59 g amorf anyag a metil-{2’, 3’, 4’-tribenzoil-[(22R)-16a,17a-(butilidén-dioxi)-6a,9adifluor-11 β-hidroxi-4-pregnén-3,20-dion-21 -il ]-β-Dglükopiranoziduronát}, a kitermelés 64%. Nagynyomású folyadékkromatográfiás analízis alapán a termék 97,7%-os tisztaságú.

‘H-NMR-spektrum (CDClj, δ): 0,89 (s, H-18); 0,94 (t, H-25); 1,44 (m, H-24); 1,53 (s, H-19); 3,64 (s, COOCHj); 4,34 (d, H-5’); 4,44 (m, H-ll); 4,54 (d, H21a); 4,60 (t, H-22); 4,90 (d, H-16); 4,91 (d, H-21b); 5,25 (d, Jj, ₂-=7,6 Hz, H-l’); 5,28 (2M, H-6); 5,58 (DD, H-2’); 5,67 (t, H-4’); 5,94 (t, H-3’); 6,15 (széles s, H-4).

Tömegspektrum: m/z [M+Na]⁺=993 (a nuklidok tömegének összegéből számított érték: 970,4).

1,38 g (1,42 mmol) fenti terméket feloldunk 65 ml 3:1 térfogatarányú tetrahidrofurán-víz elegyben, majd 0 °C-on beadagolunk 9,1 ml 1,0 M lítium-hidroxid-oldatot Ezt követően hagyjuk az oldatot szobahőmérsékletre melegedni, azután 24 órán át kevertetjük, végül 1,0 ml ecetsavval semlegesítjük és bepároljuk. A párlási maradékot félig preparatív nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárással (Apex Prepsil ODS 8 pm, 25x2,25 cm) tisztítjuk, 5,0-ös pH-jú, 33:67 arányban etanolt és 40 mM vizes trietil-ammónium-acetát-oldatot tartalmazó eleggyel végezve az eluálást A kívánt terméket tartalmazó frakciókat összeöntjük, lépcsőzetes víz-metanol gradienselúciót alkalmazva egy C-18 oszlopon (10 g, Isolute; International Sorbent Technology, Hengoed, Mid Glamorgan, U. K.) sómentesítjük az oldatot, végül a terméket egy 4x2,5 cm méretű, náriumion-fázisban lévő Dowex 50Wx2 gyantával töltött oszlopon ioncserének vetjük alá, és a terméket nátriumsóvá alakítjuk Az oldatot liofilizálva 305 mg amorf anyagként kapjuk a címben megnevezett vegyületet, a kitermelés 32%. Nagynyomású folyadékkromatográfiás analízis alapján a tennék 97,3%-os tisztaságú.

‘H-NMR-spektrum (CDjOD δ): 0,95 (s, H-18); 0,99 (t, H-25); 1,51 (m, H-24); (s, H-19); 4,35 (m, H6

HU 221 584 Bl

11); 4,44 (d, J_r)2.=7,6 Hz, H-l’); 4,73 (t, H-22); 4,74 (d, H-21a); 5,45 (2m, H-6); 6,05 (széles s, H-4).

4. példa

Nátriwn-{[(22R)-16a,17a-(butilidén-dioxi)-ll$-hidroxi-pregna-l,4-dién-3,20-dion-21-il]-$-D-glükopiranoziduronát} [22R-epimer-budezonid-$-D-glükoziduronát]

200 g (2,464 mmol) (22R)-16a,17a-(butilidéndioxi)-lip-hidroxi-pregna-l,4-dién-3,20-dion, 406 mg (0,696 mmol) metil-[(2,3,4-tribenzoil-a-D-glükopiranozil-bromid)-uronát], 1,2 g porított 0,4 nm molekulaszita és 10 ml metilén-diklorid elegyét nitrogéngázatmoszférában -50 °C-on hűtjük, majd beadagoljuk 238 mg (0,928 mmol) ezüst-(trifluor-metánszulfonát) 4,0 ml toluollal készült oldatát. Az elegyet 2 óra alatt hagyjuk 0 °C-ra melegedni, azután hozzáadunk 600 μΐ piridint, valamint 10 ml 0,5 M nátrium-tioszulfát-oldatot. Ezt követően a reakcióelegyet az 1. példában megadott eljárást követve feldolgozzuk, és a nyersterméket egy 30 χ 3,0 cm méretű oszlopon kromatográfiás eljárással tisztítjuk, metilén-diklorid és etil-acetát 5:1 térfogatarányú elegyével eluálva az oszlopot. Az így kapott 397 mg amorf anyag a metil-{2’, 3’, 4’-tribenzoil[(22R)-16a,17a-(butilidén-dioxi)-lip-hidroxi-pregnaI, 4-díén-3,20-dion-21 -il]- β-D-glükopiranoziduronát}, a kitermelés 91%. A termék nagynyomású folyadékkromatográfiás analízis alapján 99,0%-os tisztaságú.

•H-NMR-spektrum (CDClj, δ): 0,92 (s, H-18); 0,92 (t, H-25); 1,40 (tn, H-24); 3,67 (s, COOCHj); 4,33 (d, H-5’); 4,54 (m, H-ll, 21a, 22); 4,87 (d, H-16); 4,87 (d, H-20b); 5,25 (d, J_Vj2.=7,3 Hz, H-l’); 5,57 (dd, H2’); 5,70 (t, H-4’); 5,93 (t, H-3’); 6,03 (széles s, H-4); 6,30 (dd, H-2).

Tömegspektrum: m/z [M+Na]+=955 (a nuklidok tömegének összegéből számított érték: 932,4).

360 mg (0,386 mmol) fenti terméket 0 °C-on feloldunk 18 ml 3:1 térfogatarányú tetrahidrofürán-víz elegyben, majd beadagolunk 2,5 ml 1,0 M vizes lítium-hidroxid-oldatot. A reakcióelegyet hagyjuk szobahőmérsékleten melegedni, azután 22 óra elteltéve 290 μΐ ecetsavat adva hozzá semlegesítjük, majd bepároljuk, és a párlási maradékot kromatográfiás eljárással egy 30x2,0 méretű oszlopon tisztítjuk Az eluens etil-acetát, ecetsav, metanol és víz 16:3:3:2 térfogatarányú elegye. Ezt követően az oldatot sómentesítjük, ioncserének vetjük alá, végül liofilizáljuk a 3. példában megadottak szerint, aminek eredményeképpen amorf anyag foimájában 220 mg, a címben megnevezett vegyületet kapunk, a kitermelés: 91%. Nagynyomású folyadékkromatográfiás analízis alapján a tennék 98,2%-os tisztaságú.

•H-NMR-spektrum (CDjOD δ): 0,96 (s, H-25); 0,98 (s, H-18); 1,47 (m, H-24); 1,53 (s, H-19); 4,43 (d,

J, · 2 =7,6 Hz, H-l’); 4,48 (m, H-ll); 4,68 (t, H-22); 4,71 (d, H-21a); 4,86 (d, H-21b); 4,89 (d, H-16); 6,05 (széles s, H-4); 6,30 (dd, H-2); 7,52 (d, H-l).

A következő példákkal, amelyek azonban szintén nem jelenthetik az oltalmi kör bármiféle korlátozását, a találmány szerinti gyógyszerkészítmények előállítását szemléltetjük.

5. példa

Tabletta előállítása

Tablettát a hagyományos préseléses eljárással állítunk elő az alábbi összetevőkből: 22R-epimer-budezonid-p-D-glükozid; vagy 22R-epimer-budezonid-p-D-glükoziduronsav-só; vagy 22R-epimer-(GCS¹-IV)-|i-D-glükozid; vagy 22R-epimer-(GCS'-lV)-p-Dglükoziduronsav-só 5 mg laktóz 80 mg mikrokristályos cellulóz 20 mg

Crosspovidon 5 mg poli(vinil-pirrolidon) 5 mg magnézium-sztearát 2 mg

6. példa

Enteroszolvens bevonattal ellátott tabletta előállítása

Az 5. példában megadottak szerint előállított tablettákat bevonattal látjuk el, amelynek összetétele a következő:

Eudragit L30D 3,7 mg polietilénglikol 6000 0,4 mg talkum 0,9 mg

7. példa

Késleltetett kioldódáséi kapszula előállítása

7,1 g hatóanyagot [ez lehet: 22R-epimer-budezonid-fl-D-glükozid; 22R-epimer-budezonid-P-D-glükoziduronsav-só; 22R-epimer-(GCS*-IV)-3-D-glükozid; vagy 22R-epimer-(GCS * -IV)-P-D-glükoziduronsavsó], 300 g laktózt, 128 g mikrokristályos cellulózt, 75 g térhálósított poli(vinil-pirrolidon)-t és 25 g poli(vinilpirrolidon)-t alaposan összekeverünk, a keveréket vízzel granuláljuk, préseljük és szferoidizáljuk, hogy hozzávetőleg 1 mm átmérőjű részecskéket kapjunk. Ezeket a gömböcskéket szárítjuk, megszitáljuk, majd egy fluidágyas berendezésben bevonattal látjuk el, amelynek az összetétele a következő: 255 g Eudragit NE30D, 77 g magnézium-sztearát és 250 g víz. Az utolsó művelet az enteroszolvens bevonat készítése, ami úgy történik, hogy 11 g Eudragit L30D diszperzióból, 3 g trietil-citrátból és 15 g talkumból keveréket készítünk, amelyet a gömböcskékre permetezünk. A szemcséket ezután egy fluidágyas berendezésben megszárítjuk, átengedjük egy szitán, végül keményzselatin-kapszulákba töltjük.

8. példa

A bél mikroflórája által irányított kioldódáséi kapszula előállítása

6,6 g 22R-epimer-budezonid-p-D-glükozid vagy 22R-epimer-budezonid-p-D-glükoziduronsav-só hatóanyagot 1 g (hidroxi-propil)-metil-cellulóz 50 ml vízzel készült oldatában szuszpendálunk, majd az elegyet egy fluidágyas berendezésben 510 g, szferoidizált szemcsékből álló cukorra permetezzük. A következő lépésben 85 g guargyanta, 30 g (szilárd tartalom) Eudragit RL30D és 15 g talkum, valamint összesen 900 g 1:1 arányú víz-izopropil-alkohol elegy felhasználásával keveréket készítünk, amelyet az előzőleg kapott gömböcskékre permetezünk, végül elkészítjük az

HU 221 584 Bl enteroszolvens bevonatot, amelynek az összetétele: 100 g Eudragit L30D diszperzió, 3 g trietil-citrát és 15 g talkum, majd ezt is a gömböcskékre permetezzük. A szemcséket ezután egy fluidágyas készülékben megszárítjuk, szitán átengedjük, végül keményzselatinkapszulákba töltjük.

9. példa

A bél mikroflórája által irányított kioldódású kapszula előállítása g szentjánoskenyér-gyanta, 5 g (szilárd tartalom) Eudragit RL30D és 2 g talkum, valamint összesen 220 g 1:1 arányú víz-izopropil-alkohol elegy felhasználásával egy keveréket készítünk, amelyben felszuszpendáhmk 6,8 g 22R-epimer(GCS^l-IV)-[J-D-glükozid; vagy 22R-epimer-(GCS¹-IV)-P-D-glükoziduronát-só hatóanyagot. Ezt a keveréket egy fluidágyas berendezésben rápermetezzük 510 g, szferoidizált szemcsékből álló cukorra, majd 80 g szentjánoskenyér-gyanta, 40 g (szilárd tartalom) Eudragit RL30D és 15 g talkum, továbbá összesen 900 g 1:1 arányú víz-izopropil-alkohol elegy felhasználásával újabb keveréket készítünk, és ezt is az előzőleg kapott gömböcskékre permetezzük. Az utolsó műveleti lépés az enteroszolvens bevonat elkészítése, ami úgy történik, hogy 100 g Eudragit L30D diszperzióból, 3 g trietil-citrátból és 15 g talkumból készült keverékkel permetezzük be a szemcséket, majd ezeket egy fluidágyas készülékben megszárítjuk, szitán átengedjük és keményzselatin-kapszulákba töltjük.

10. példa

Farmakológiai vizsgálatok

Az új prodrug-származékok vastagbélgyulladást csökkentő hatását az itt ismertetendő kísérletes vastagbélgyulladás-modellen vizsgáltuk. Annak bizonyítására, hogy a találmány szerinti prodrug-származékok valóban a célként megjelölt terápiás eredményt nyújtják, és a várt módon viselkednek, azaz a bélben bomlanak el, amikor is szabaddá válik az aktív glükokortikoszteroid, olyan kísérleti elrendezést alkalmaztunk, miszerint a vegyületeket orálisan kapják az állatok, a gyulladáscsökkentő hatás megítélésére pedig a vastagbél legtávolabbi (disztális) szakasza szolgál.

Az in vivő vizsgálatokhoz patkányokban oxazolonnal kiváltott vastagbélgyulladást hozunk létre. Az előkészítés során úgy járunk el, hogy patkányokat bőrön át oxazolonnal szenzibilizálunk, majd a végbélbe juttatott hepténnel (oxazolon) úgynevezett T-sejt dependens vastagbélgyulladást váltunk ki. A gyulladás akut fázissal kezdődik, és az anafilaxiás ingert követően 24 óra múlva a gyulladásos sejtek beszűrődése, a vastagbél nedves tömegének megnövekedése, ami ödémára utal, vérbőség és csekély mértékű fekélyesedés figyelhető meg. Néhány nappal később krónikus gyulladás fejlődik ki, ami a nedves tömeg növekedésének állandósulásával és a sejtinfiltrátumban a T-sejtek dominanciájával jár.

A kísérlet menete

Szürke, Agouti-patkányokat szenzibilizálunk olyan módon, hogy két egymást követő napon 12 mg oxazolon 0,3 ml 1:4 arányú aceton-95%-os etanol eleggyel készült oldatát a bőrre kenjük. 7 nappal a szenzibilizálás után az állatoknak rektálisan befecskendezve, Orabase® és földimogyoró-olaj egyenlő arányú, összesen 200 μΐ-nyi keverékével készült emulzió formájában, 6 mg oxazolont adunk, majd további 4 nap múlva ezeket az állatokat leöljük, és a disztális vastagbélszakaszokat megmérjük, hogy megkapjuk azok nedves tömegét. A vastagbélgyulladás súlyosságát a kialakult ödéma jelzi, ami a bélszakasz nedves tömegének a fiziológiás nátrium-klorid-oldattal kezelt kontrollcsoporthoz viszonyított növekedésében nyilvánul meg. Egyidejűleg mérjük és feljegyezzük a csecsemőmirigy (tímusz) tömegét is, ami a nemkívánatos szisztémás hatásról ad felvilágosítást.

A glükokortikoszteroid-glikozidokat a lehető legkisebb mennyiségű etanolban oldjuk, azután 0,9%-os nátrium-klorid-oldattal meghigitjuk a kapott oldatot. A kísérleti állatok 3 napon át a testtömegre számítva 30 vagy 300 nmol/kg szteroidot kapnak orálisan, szondán keresztül, ugyancsak a testtömegre vonatkoztatva 10 ml/kg térfogatban. A kezelést az anafilaxiás ingerlést követő napon kezdjük, a kontrollcsoportba tartozó állatok fiziológiás nátrium-klorid-oldatot kapnak. Egyegy csoportban 6 állatot kezelünk.

Az eredményeket az 1. táblázatban foglaltuk össze.

1. táblázat

Glükokortikoszteroid hatóanyag és dózis (nmol/kg)	Vastagbél- ödéma	Atimusz tömege
(a kontrollcsoport %-ában)
Budezonid (30)	101±15	96±4
Budezonid (300)	85±19	54±3
Budezonid-p-D-glükoziduronsav-só (30)	90±17	77±7
Budezonid-P-D-glükoziduronsav-só (300)	58±4	45±6
22R-epimer-(GCSl-IV)-Ü-Dglükoziduronsav-só (30)	73±12	86±4
22R-epimer-(GCS1-IV)-P-Dglükoziduronsav-só (300)	37±8	36±2
22R-epimer-(GCSl-V)-P-Dglükoziduronsav-só (30)	28±6	84±4
22R-epimer-(GCS'-V)-P-Dglükoziduronsav-só (300)	0±9	32±3

Az 1. táblázat adatai azt mutatják, hogy a találmány szerinti új vegyületek hatáseróssége és hatékonysága orális adás esetén lényegesen meghaladja a tudomány jelenlegi állását reprezentáló budezonidét és budezonid-p-D-glükoziduronsavét. Míg az utóbbi vegyület 300 mg/kg dózisban a vastagbélödémát illetően legfeljebb mintegy 40%-os csökkenést eredményez, az új vegyületeknek az ödéma kialakulását gátló hatása eléri a 65% körüli értéket, vagy esetleg teljes gátlás figyelhető

HU 221 584 Bl meg. A 22R-epimer-(GCS¹-V)-P-D-glükuronsav lényegesen erősebb gátlást okoz 30 nmol/kg dózisban, mint a korábban ismert vegyületek 300 nmol/kg dózisban, ami tehát az új származékok több mint tízszeres hatékonyságát bizonyítja. 5

Figyelemre méltó továbbá, hogy az új vegyületek esetében szembeötlően kedvezőbb az ödémaellenes hatás és a tímusz visszafejlődését mutató érték - ami a nemkívánatos szisztémás glükokortikoid hatást jelzi viszonya. Ez különösen akkor válik nyilvánvalóvá, ha a 10 három β-D-glükoziduronsav-származékot azonos dózisszinten hasonlítjuk össze. Jól látható, hogy míg a tímusz visszafejlődésére utaló értékek alig különböznek egymástól, a vastagbélödéma tekintetében az új vegyületek sokkal hatékonyabbnak bizonyultak. 15

Claims (28)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Egy (A) általános képletű vegyület és gyógyásza- 20 tilag elfogadható sói, mely képletben

   GCS* jelentése a májban „first-pass” metabolizmus révén nagymértékben átalakuló glükokortikoszteroidból (GCS'-OH) származó (I) általános képletű csoport, beleértve az epimerek keverékét és a megfe- 25 lelő tiszta 22R- vagy 22S-epimereket is, mely képletekben

   X] és X₂ jelentése azonosan hidrogén- vagy fluoratom,

   R jelentése 1-3 szénatomos alkilcsoport és az 1,2- 30 helyzetű kötés telített vagy kettős kötés lehet, cukor¹ jelentése D-glükózból vagy D-glükuronsavból származó glikozilcsoport, melyhez a GCS'-csoport a 21-es helyzetű szénatomján glikozidos kötésen keresztül kapcsolódik. 35
2. 2. Az 1. igénypont szerinti vegyület, melynek képletében GCS¹ jelentése 22R-epimer (I) általános képletű csoport.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti vegyület, melynek képletében GCS¹ jelentése 22R-epimer budezonidból szár- 40 mazó (III) képletű csoport vagy 22R-epimer (IV) képletű csoport vagy 22R-epimer (V) képletű csoport.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti vegyület, melynek képletében cukor¹ jelentése D-glükózból származó glikozilcsoport. 45
5. 5. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti vegyület, melynek képletében cukor¹ jelentése D-glükuronsavból származó glikozilcsoport.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti vegyület, melynek képletében cukor¹ jelentése D-glükózból származó β-gliko- 50 zilcsoport.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti vegyület, melynek képletében cukor¹ jelentése D-glükuronsavból származó βglikozilcsoport.
8. 8. A 2. igénypont szerinti vegyület, melynek képle- 55 tében cukor¹ jelentése D-glükózból származó β-glikozilcsoport.
9. 9. A 2. igénypont szerinti vegyület, melynek képletében cukor¹ jelentése D-glükuronsavból származó βglikozilcsoport. 60
10. 10. A 3. igénypont szerinti vegyület, melynek képletében cukor¹ jelentése D-glükózból származó β-glikozilcsoport.
11. 11. A 3. igénypont szerinti vegyület, melynek képletében cukor¹ jelentése D-glükuronsavból származó βglikozilcsoport.
12. 12. Egy 2. igénypont szerinti vegyület, mely a [(22R)-16a,17a-(butilidén-dioxi)-6a,9a-difluorl^-hidroxi-4-pregnén-3,20-dion-21-il]^-D-glükopiranozid.
13. 13. Egy 2. igénypont szerinti vegyület, amely a [(22R)-16a,17a-(butilidén-dioxi)-l^-hidroxi-pregna1,4-dién-3,20-dion-21-ΐΓΙ-β-D-glükopÍranozid.
14. 14. Egy 2. igénypont szerinti vegyület, amely a nátrium- {[(22R)-16a,l 7a-(butilidén-dioxi)-6a,9a-difluor-l^hidroxi-4-pregnén-3,20-dion-21-il]^-D-glükopiranoziduronát}.
15. 15. Egy 2. igénypont szerinti vegyület, amely a nátrium- {[(22R)-16a,17a-(butilidén-dioxi)-l Ιβ-hidroxipregna-1,4-dién-3,20-dion-21 -il]-p-D-glükopiranoziduronát}.
16. 16. Eljárás az (A) általános képletű vegyületek, mely képletben

    GCS¹ jelentése a májban „first-pass” metabolizmus révén nagymértékben átalakuló glükokortikoszteroidból (GCS*-OH) származtatható (I) általános képletű csoport, beleértve az epimerek keverékét és a megfe- j lelő tiszta 22R- vagy 22S-epimereket is, mely képle- | tekben (

    Xi és X₂ jelentése azonosan hidrogén- vagy fluoratom,

    R jelentése 1-3 szénatomos alkilcsoport és az 1,2helyzetű kötés telített vagy kettős kötés lehet, cukor¹ jelentése D-glükózból vagy D-glükuronsavból származó glikozilcsoport, melyhez a GCS'-csoport a 21-es helyzetű szénatomján glikozidos kötésen keresztül kapcsolódik, és gyógyászatilag elfogadható sóik előállítására, azzal * jellemezve, hogy a tárgyi kör szerinti cukor¹ csoportot kialakító, hidroxilcsoportján védett cukrot egy (VI), (VIA) vagy (VIB) általános képletű vegyülettel - mely képletekben X_b X₂ és R jelentése a tárgyi körben megadott - kondenzálunk, majd a cukorrészben lévő védőcsoportot eltávolítjuk.
17. 17. A 16. igénypont szerinti eljárás a 2-15. igénypontok bármelyike szerinti vegyület előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat reagáltatjuk.
18. 18. Gyógyszerkészítmény, amely hatóanyagként az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti vegyületet tartalmazza.
19. 19. A 18. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely a hatóanyagot egységnyi dózisnak megfelelően adagolható gyógyszerformában tartalmazza.
20. 20. A 18. vagy 19. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely a hatóanyagot egy gyógyszerészetileg elfogadható vivóanyaggal kombinálva tártál- w mázzá.
21. 21. Eljárás gyógyszerkészítmény előállítására, azzal r jellemezve, hogy egy 16. igénypont szerint előállított

    HU 221 584 BI (A) általános képletű vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható sóját a szokásosan alkalmazott hordozó- és segédanyagokkal összekeverve gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.
22. 22. A 21. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemez- 5 ve, hogy hatóanyagként [(22R)-16a,17a-(butilidéndioxi)-6a,9a-difluor-11 P-hidroxi-4-pregnén-3,20dion-21-il]-P-D-glükopiranozidot alkalmazunk
23. 23. A 21. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként [(22R)-16a,17a-(butilidén- 10 dioxi)-11 β-hidroxi-pregna-l ,4-dién-3,20-dion-21 -il]β-D-glükopiranozidot alkalmazunk.
24. 24. A 21. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként nátrium-{[(22R)-16a,17a-(butilidén-dioxi)-6a,9a-difluor-11 |3-hidroxi-4-pregnén- 15

    3,20-dion-21-il]-P-D-glükopiranoziduronát}-ot alkalmazunk.
25. 25. A 21. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként nátrium-{[(22R)-16a,17a-(butilidén-dioxi)-llβ-hidroxi-pregna-l,4-dién-3,20-dion21-il]^-D-glükopiranoziduronát}-ot alkalmazunk.
26. 26. A 21. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy bélnyálkahártya gyulladásos állapotának kezelésére szolgáló gyógyszerkészítményt állítunk elő.
27. 27. A 26. igénypont szerinti eljárás, αζζα/ jellemezve, hogy fekélyes vastagbélgyulladás kezelésére szolgáló gyógyszericészítményt állítunk elő.
28. 28. A 26. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy Crohn-betegség kezelésére szolgáló gyógyszerkészítményt állítunk elő.