HU221499B

HU221499B - 27-hydroxyrapamycin and derivatives thereof, pharmaceutical compositions containing them and intermediates thereof

Info

Publication number: HU221499B
Application number: HU9500432A
Authority: HU
Inventors: Frances Christy Nelson
Original assignee: Wyeth Corp
Priority date: 1992-08-13
Filing date: 1993-08-12
Publication date: 2002-10-28
Also published as: CA2142288A1; MX9304868A; AU5007193A; WO1994004540A1; DK0655065T3; DE69306585T2; HU9500432D0; EP0655065A1; JPH08501084A; HUT71614A; ES2096941T3; DE69306585D1; ATE146179T1; EP0655065B1; GR3022730T3

Abstract

A találmány tárgya (I) képletű vegyület és 27-alkanoil-oxi-származékai, melyek hasznos immunoszuppresszáns, gyul- ladásgátló,gombaölő, tumorellenes és antiproliferatív szerek. Az (I) képletűvegyületet 27-hidroxi-rapamicinnek, vagy más néven 27-dezoxo-27-hidroxi-rapamicinnek nevezik. A találmány tárgyát képezik az (I)képletű vegyület és 27-acetoxi-származékának 31,41-bisz(trietil-szilil)-éterei is, mint intermedierek. ŕ

Description

A találmány (I) általános képletű 27-hidroxi-rapamicinre és származékaira vonatkozik, valamint kiterjed a vegyületeket tartalmazó immunoszuppresszió előidézésére, transzplantációs kilökődés kezelésére, gazda versus implantátum betegség kezelésére, autoimmun betegségek, gyulladásos betegségek, szolid tumorok, gombafertőzések és hiperproliferatív érrendellenességek kezelésére szolgáló gyógyszerkészítményre.

A rapamicin Streptomyces hygroscopicus által termelt makrociklusos trién antibiotikum, melynek gombaölő hatása van különösen Candica albicans ellen, in vitro és in vivő egyaránt [C. Vezina és munkatársai, J. Antibiot. 28, 721 (1975); S. N. Sehgal és munkatársai, J. Antibiot. 28, 727 (1975); H. A. Baker és munkatársai,

J. Antibiot. 31, 539 (1978); 3 929 992 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás és a 3 993 749 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás].

A 4 885 171 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint a rapamicin önmagában vagy picibanillal kombinálva (4 401 653 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), tumorellenes hatást mutat. R. Martel és munkatársai [Can. J. Physiol. PharmacoL 55,48 (1977)] leírták, hogy a rapamicin hatékonynak mutatkozik kísérleti allergiás encephalomyelitis modellen, a multiplex szklerózis modellen, adjuváns artritisz modellen, reumatoid artritisz modellen és hatékonyan gátolta az IgE típusú antitestképződést.

A rapamicin immunoszuppresszív hatását leírták FASEB 3, 3411 (1989) irodalmi helyen. A ciklosporin A és FK.-506, más makrociklusos molekulák is hatékonynak bizonyultak immunoszuppresszív szerként, és ezért hasznosak transzplantációs kilökődés megelőzésében [FASEB 3, 3411 (1989); FASEB 3, 5256 (1989); R. Y. Calne és munkatársai, Láncét 1183 (1978); és 5 100 899 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalom],

A rapamicin hasznosnak bizonyult ezenkívül szisztémás lupus erythematosus megelőzésében és kezelésében (5 078 999 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), tüdőgyulladásnál (5 078 999 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) és inzulinfüggő diabetes mellhúsnál [Fifth Int. Conf. Inflamm. Rés. Assoc. 121 (Abstract), (1990)] és érsérülést követő simaizomsejt-szaporodásnál és érbelhártyavastagodásnál [Morris, R. J. Heart Lung Transplant 11 (pt.2): 197(1992)].

A 28. és 43. helyzetben észterezett mono- és diacilezett rapamicinszármazékok hasznosnak bizonyultak gombaölő szerként (4 316 885 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), és ezeket alkalmazták a rapamicin prodrugjainak vízoldékonnyá tételére (4 650 803 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás). Nemrégiben a rapamicin számozási konvenciója megváltozott, ezért a Chemical Abstracts nómenklatúra szerint a fent leírt észterek a 31- és 42helyzetben lennének. A régi számozási konvenció szerint a 27-hidroxi-rapamicin neve 24-hidroxi-rapamicin volna.

Az 5 102 876 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás 15-hidroxi-rapamicint és 15,27-biszhidroxi-rapamicint említ, melyeket a rapamicin redukálásával állítottak elő diizobutil-alumínium-hidrid segítségével, és itt szerepel egy módszer is, melyben felhasználják ezeket immunoszuppresszív gyulladásgátló és gombaölő szerként. A 27-hidroxi-rapamicint nem lehet az 5 102 876 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban leírt szintetikus módszer szerint előállítani.

Az 5 138 051 és 5 169 851 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban 33-hidroxirapamicinről írnak, melyet rapamicin redukálásával állítottak elő nátrium-triacetoxi-bórhidrid segítségével, valamint leírták immunoszuppresszivként, gyulladásgátlóként és gombaölő szerként történő alkalmazásukat. A 27-hidroxi-rapamicint nem lehet előállítani az 5 138 051 és 5 169 851 számú szabadalmi leírásokban említett szintézismódszer szerint.

A jelen találmány (I) képletű vegyületre vonatkozik, amely immunoszuppresszív, gyulladásgátló, gombaölő, tumorellenes és antiproliferatív szer. A (I) képletű vegyület 27-hidroxi-rapamicin és nevezhető 27dezoxo-27-hidroxi-rapamicinnek is. A 27-hidroxirapamicint adagolhatjuk orálisan, parenterálisan, intranazálisan, intrabronchiálisan, transzdermálisan vagy rektálisan a leírással összhangban.

A találmány kiterjed a 27-hidroxi-rapamicin származékaira is, melyek hasznos immunoszuppresszánsok, gyulladásgátlók, gombaölők, tumorellenes és antiproliferatív szerek, melyeket a (II) képlettel jellemezhetünk, ahol

O

II

R¹ jelentése -CR² és

R² jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

Gyógyászatilag elfogadható sókat képezhetünk a (II) általános képletű vegyületekből és szerves és szervetlen savakból és szervetlen kationokból. Előnyös szerves és szervetlen savak például az ecetsav, tejsav, citromsav, borkősav, borostyánkősav, maleinsav, malonsav, glükonsav, sósav, hidrogén-bromid, foszforsav, salétromsav, kénsav, metánszulfonsav stb. Előnyös szervetlen kationok például a nátrium, kálium stb. A leírás alapján más gyógyászatilag elfogadható sókat is képezhetünk, ez a szakember számára nyilvánvaló.

A (II) általános képletű vegyületeket orálisan, parenterálisan, intranazálisan, intrabronchiálisan, transzdermálisan vagy rektálisan adagolhatjuk a találmány szerint.

A találmány kiterjed olyan gyógyszerkészítményekre is, amelyek hatékony mennyiségű 27-hidroxi-rapamicint, vagy a (II) általános képletű vegyületek bármelyikét és gyógyászatilag elfogadható hordozót tartalmaznak.

Ha a találmány szerinti vegyületeket immunoszuppresszánsként vagy gyulladásgátló szerként használjuk, akkor adagolhatok egy vagy több más, immunszabá2

HU 221 499 Β1 lyozó szerrel együtt. Ilyen más kilökődést gátló kemoterápiás szerek lehetnek például azatioprin, kortikoszteroidok, például prednizon vagy metil-prednizolon, ciklofoszfamid, rapamicin, ciklosporin A, FK-506, OKT3 és ATG. Ha a 27-hidroxi-rapamicinit vagy származékát más ilyen gyógyszerekkel vagy immunoszuppressziót előidéző szerrel vagy gyulladást kezelő szerrel kombináljuk, akkor a kívánt hatás eléréséhez mindegyik szerből kevesebb mennyiség is elég. Ezt a kombinációs terápiát Stepkowski állapította meg, akinek eredményei azt mutatták, hogy a rapamicin és ciklosporin A kombinációjának alkalmazása szubterápiás dózisokban lényegesen meghosszabbította a szív allograft túlélési időt. [Transplantation Proc. 23: 507 (1991)].

A 27-hidroxi-rapamicin előállítását az 1. reakcióvázlatban felsorolt reakciósorral hajthatjuk végre rapamicinból kiindulva.

1. reakcióvázlat

A rapamicin 31- és 42-hidroxilcsoportját először megfelelő védőcsoporttal védjük, például trietil-szililéter védőcsoporttal. A hidroxilcsoportok védelme a redukció előtt szükségesnek látszik a túlredukálódás és gyűrűlebomlás megakadályozására. A 27-keton redukcióját szelektíven hajtjuk végre L-Selectride-del (lítium tri-szek-butil-bórhidrid), és így a 27-hidroxi-rapamicin 31,42-bisz-trietil-szilil-éterét kapjuk. Az 5 102 876 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban leírt DIBAL-lel végzett redukció nem eredményezett olyan terméket, amelyben a 27-keton volt az egyedüli ketocsoport, amely redukálódott. A szilil-éter védőcsoportok eltávolítását enyhén savas körülmények között végezzük, például ecetsav, víz és tetrahidrofurán elegyével. A szilil-éter védőcsoportok eltávolítását fluoridiont fejlesztő reagenssel is végezhetjük, például hidrogén-fluorid és piridin elegyével. A 31- és 42-hidroxilcsoportokat védhetjük más szililezőszerrel is, például triizopropil-szilil-kloriddal vagy t-butil-dimetil-szilil-kloriddal, és így a rapamicin 27-keton szelektív redukcióját érhetjük el.

A találmány részbeni tárgyát képező 27-hidroxirapamicin származékokat előállíthatjuk úgy, hogy a 27hidroxi-rapamicin 31,42-bisz-trietil-szilil-éter intermediert megfelelő elektrofíl szerrel kezeljük, például acilezzük az intermediert

HO(CO)R² képletű savval vagy reakcióképes származékával, ahol R² jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport, majd a védőcsoportokat a 31- és 42-helyzetből eltávolítjuk.

A (II) képletű 27-acil-származékokat a 4. és 5. példában leírt módon állíthatjuk elő. A (II) képletű 27acil-származékot előállíthatjuk úgy is, hogy a 27-hidroxi-rapamicin 31,42-bisz-trietil-szilil-éter 27-es hidroxilcsoportját acilezőszerrel reagáltatjuk a4316885 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban leírt módszerrel, illetve az EP-A 46661 számú európai szabadalmi bejelentés szerint, majd a 3. vagy 5. példák szerint a védőcsoportot eltávolítjuk.

A találmány szerinti reprezentatív vegyületek immunoszuppresszáns hatását in vitro standard farmakológiai teszttel értékeltük ki, mellyel mértük a limfocitaszaporodást (LAF), és in vivő standard farmakológiai teszttel értékeltük ki a „pinch” bőr túlélési idejét.

A komitogénnel előidézett timocitaproliferációs eljárást (LAF) használtuk a reprezentatív vegyületek immunoszuppresszáns hatásának in vitro mérésére. Röviden, a normális BALB/c egerek timuszának sejtjeit, azaz csecsemőmirigysejtjeit 72 óra hosszat tenyésztettük PHA-val és IL- 1-gyel, és az utolsó 6 órán keresztül triciumtartalmú timidinnel pulzáltuk. A sejteket különböző rapamicin, ciklosporin vagy tesztvegyület koncentrációival vagy anélkül tenyésztettük. A sejteket begyűjtöttük és meghatároztuk az egyesített radioaktivitást. A limfoproliferáció gátlását úgy becsültük meg, hogy megnéztük a percenkénti számlálás százalékos változását a nem gyógyszerkezelt kontroliból kiindulva. Az eredményeket IC₅₀-ben fejeztük ki.

A találmány szerinti egyik reprezentatív vegyületet in vivő is kiértékeltük egy tesztmódszerrel, amelynek az a célja, hogy meghatározza a „pinch bőr grafl” túlélési időt hímnemű BALB/c fogadóknak transzplantált hímnemű DBA/2 donorokból. A módszert Billangham R. E. és Medawar P. B., J. Exp. Bioi. 28:385-402 (1951) szakirodalmi helyen leírt módszeréből alakítottuk ki. Röviden, a donorból származó „pinch bőr graft”-ot beültettük a fogadó mint „homograft” hátába, és ugyanebben a régióban kontrollként egy „autografl”ot használtunk. A fogadókat különböző koncentrációjú ciklosporin A-val kezeltük mint tesztkontrollal, vagy a tesztvegyülettel intraperitoneálisan. A kezeletlen fogadók kilökődési kontrollként szolgálnak. A transzplantátumot naponta nyomon követjük, és a megfigyeléseket regisztráljuk, amíg a transzplantátum meg nem szárad, és egy elfeketedett heget nem képez. Ezt tekintjük a kilökődési napnak. Az átlagos transzplantátum-túlélési időt a gyógyszerrel kezelt csoportban (napok számai S. D.) összevetjük a kontrollcsoporttal.

Az alábbi táblázat a találmány szerinti vegyületek eredményeit összegzi ebben a három standard tesztmódszerben.

1. táblázat

Vegyület	LAF(IC_J0)	Bőrtranszplantátum (nap+SD)
27-hidroxi-rapamicin	3,7 nmol	8,5 ±1,2* 8,17±0,75* 8,00±0,63* 9,17±0,98⁺ 9,17±0,75⁺
5. példa	99 nmol#
Rapamicin	4,8 nmol	12,0±l,7*
Kezelés nélkül		7,2 ±0,45

* 4 mg/kg dózisnál értékeltük ki a bőrtranszplantálási eljárásban + 16 mg/kg dózisnál értékeltük ki a bőrtranszplantálási eljárásban # A T-sejt-proliferáció 94%-os gátlása 1 pmol-nál és 69%-os gátlása 0,1 pmol-nál

HU 221 499 Bl

Ezen standard farmakológiai teszteljárások eredményei azt mutatják, hogy a találmány szerinti vegyületek mind in vitro, mind in vivő immunoszuppresszáns hatással rendelkeznek. Az LAF-teszt-módszerben kapott eredmények azt jelzik, hogy a T-sejt-proliferáció gátolva van. Minthogy a transzplantált bőrgraftok 6-7 napon belül lökődnek ki immunoszuppresszáns szer alkalmazása nélkül, a bőrtranszplantátum megnövekedett túlélési ideje a találmány szerinti vegyületekkel történő kezelés után tovább demonstrálja alkalmasságukat mint ímmunoszuppesszáns szerek.

Minthogy a találmány szerinti vegyületek szerkezetileg hasonlítanak a rapamicinhez, és hasonló hatásspektrumuk van, mint a rapamicinnek, a találmány szerinti vegyületeket is tumorellenes, gombaölő és antiproliferatív hatásúnak tekintjük.

A találmány szerinti vegyületek tehát hasznosak tanszplantációs kilökődések kezelésére, például szív-, vese-, máj-, csontvelő- és bőrátültetéseknél, valamint autoimmun betegségeknél, mint amilyen a lupus, reumatoid artritisz, diabetes mellitus, miasthenia gravis és multiplex szklerózis; gyulladásos betegségeknél, például pszoriázis, dermatitisz, ekcéma, seborrhea, gyulladásos bélbetegség és szem-uveitis, szolid tumorok, gombafertőzések és hiperproliferatív érbetegségek, például restenosis.

Ezenkívül a 27-hidroxi-rapamicin felezési ideje 17,5 óra 0,1 mól foszfátpufferben (pH 7,4, 37 °C), míg a rapamicin felezési ideje ugyanilyen körülmények között 11,8 óra. Ezért a 27-helyzetű keton reakciója révén a 27-hidroxi-rapamicin előnye a rapamicinhez képest, hogy megelőzi a lebontó gyűrűfelnyitási reakciókat, ezáltal stabilabb vegyületet eredményezve. A (II) képletű 27-hidroxi-rapamicin-származékok várhatóan jobban ellenállnak a gyűrűlebomlási reakcióknak, mint a rapamicin, és a 31- és/vagy 42-szubsztituált rapamicinszármazékok. A 27-acetoxi-rapamicin felezési ideje 0,1 mól foszfátpufferben (pH 7,4, 37 °C) 34 óra.

Minthogy a 27-hidroxi-rapamicint és a 5. példa szerinti vegyületet a 2. példa szerinti 31,42-szililezett közbenső terméken keresztül állítjuk elő, a 2. példa szerinti vegyület ezen két vegyület intermedierjeként hasznos. Ezenfelül a 27-acetoxi-hidroxi-rapamicin 31,42-bisztrietil-szilil-étere szintén hasznos intermedier az 5. példa szerinti vegyület előállításánál.

A találmány szerinti vegyületeket tisztán vagy gyógyászati hordozóval együtt szerelhetjük ki emlősök számára. A gyógyászati hordozó szilárd vagy folyékony lehet. Szilárd hordozóként használhatunk egy vagy több anyagot, mely egyben ízesítőként, kenőanyagként, oldóanyagként, szuszpendálóként, töltőanyagként, csúszást elősegítő szerként, sajtolást elősegítő szerként, kötőanyagként vagy tablettaszétesést elősegítő szerként szolgál, és lehet kapszulázóanyag is. A porokban a hordozó finom eloszlású szilárd anyag, melyet összekeverünk a finom eloszlású hatóanyaggal. A tablettákban a hatóanyagot a megfelelő préselési tulajdonságokkal rendelkező hordozóval keverjük össze megfelelő arányban, a kívánt formára és méretre sajtoljuk. A porok és tabletták előnyösen legfeljebb 99% hatóanyagot tartalmaznak, megfelelő szilárd hordozók lehetnek, például kalciumfoszfát, magnézium-sztearát, talkum, cukor, laktóz, dextrin, keményítő, zselatin, cellulóz, metil-cellulóz, nátrium-karboxi-metil-cellulóz, polí(vinil-pirrolidin), alacsony olvadáspontú viaszok és ioncserélő gyanták.

Folyékony hordozókat használunk oldatok, szuszpenziók, emulziók, szirupok, elixírek és nyomás alatti készítmények előállításához. A hatóanyagot feloldhatjuk vagy szuszpendálhatjuk egy gyógyászatilag elfogadható folyékony hordozóban, például vízben vagy szerves oldószerben, vagy mindkettő elegyében, vagy gyógyászatilag elfogadható olajokban vagy zsírokban. A folyékony hordozó tartalmazhat más gyógyászati segédanyagot is, például oldószert, emulgeálószert, puffért, konzerválószert, édesítő- vagy ízesítőszert, szuszpendálószert, sűrítőszert, színezéket, viszkozitást szabályzó szert, stabilizáló vagy ozmózist szabályzó szert. A folyékony hordozókra orális és parenterális adagolásnál példaképpen említhetők a víz (részben a fenti adalékokkal együtt, például cellulózszármazékok, előnyösen nátrium-karboxi-metil-cellulóz oldat), továbbá alkoholok (beleértve az egyértékű alkoholokat és a többértékű alkoholokat, például glikolokat és származékaikat), valamint olajok (például frakcionált kókuszdióolaj és mogyoróolaj). Parenterális adagolásra a hordozó lehet olajos észter is, például etil-oleát és izopropil-mirisztát, steril folyékony hordozókat is használhatunk steril folyékony készítmények előállításánál parenterális adagolásra. A folyékony hordozó nyomás alatti készítményekhez lehet halogénezett szénhidrogén vagy más gyógyászatilag elfogadható felhajtógáz.

A folyékony gyógyszerkészítmények, melyek steril oldatok vagy szuszpenziók, használhatók például intramuszkulárisan, intraperitoneálisan, vagy szubkután injekció útján. A steril oldatokat intravénásán is adagolhatjuk. A találmány szerinti vegyületeket adagolhatjuk orálisan, folyadékban vagy szilárd készítmény formájában.

A találmány szerinti vegyületek adagolhatok kúp formájában és rektálisan.

Az intranazális vagy intrabronchiális inhalálással, vagy belélegzéssel történő adagolásnál a találmány szerinti vegyületeket vizes vagy részben vizes oldat formájában szereljük ki, melyet aeroszol formájában lehet felhasználni. A találmány szerinti vegyületeket adagolhatjuk transzdermálisan is, transzdermális tapasz formájában, amely a hatóanyagot tartalmazza, és van benne hordozó is, amely a hatóanyaghoz képest inért, és a bőrre sem toxikus, és elősegíti a szer szisztémás felszívódását a véráramba a bőrön keresztül. A hordozó bármilyen formájú lehet, például krém, kenőcs, pép, gél, vagy lehet abszorbeálókészülék is. A krémek és kenőcsök lehetnek viszkózus folyadékok vagy félig szilárd emulziók, vagy „olaj a vízben” vagy „víz az olajban” típusúak. A hatóanyagot tartalmazó, hidrofil petróleumban vagy petróleumban diszpergált abszorptív porokból állnak a pépek. Különböző felszívókészüléket használhatunk a hatóanyag felszívódására a véráramba, például félig áteresztő membrán formájában alkalmazhatjuk, amely a hatóanyagot hordozóval vagy anélkül tartalmazó tartályt, vagy egy hatóanyagot tartalmazó

HU 221 499 Β1 mátrixot jelent. Egyéb felszívódást elősegítő készülékek is ismeretesek az irodalomból.

Ezenkívül a találmány szerinti vegyületeket alkalmazhatjuk oldatként, krémként, lotionként, és ezeket úgy szereljük ki, hogy gyógyászatilag elfogadható, 0,1-5%, előnyösen 2% hatóanyagot tartalmazó közeget használunk, melyet a gombafertőzött felületre adagolhatunk.

A dóziskövetelmények változnak a különböző készítmények szerint, továbbá függnek az adagolás módjától, a tünetek komolyságától és a kezelendő pácienstől. A standard farmakológiai teszteljárásokban kapott eredmények alapján a napi intravénás dózis a találmány szerinti vegyületből 0,001-25 mg/kg, előnyösen 0,005-5 mg/kg, még előnyösebben 0,01-0,5 mg/kg. A napi orális ajánlott dózis 0,005-75 mg/kg, előnyösen 0,01-50 mg/kg, és még előnyösebben 0,05-10 mg/kg.

A kezelést általában kis dózisban kezdjük, amely az optimális dózisnál alacsonyabb. Ezután növeljük a dózist, ameddig a körülmények közötti optimális hatást el nem érjük. A pontos dózist orális, parenterális, intranazális, intrabronchiális, transzdermális vagy rektális adagolását az adagoló orvos szabja meg, a kezelt páciensen nyert tapasztalat alapján. Általában a találmány szerinti vegyületeket leginkább olyan koncentrációban alkalmazzuk, amely hatékony eredményt tesz lehetővé káros mellékhatás nélkül.

A találmány további részleteit a következő példákkal illusztráljuk.

1. példa

Rapamicin-31,42-bisz-trietil-szilil-éter g, 2,18 mmol rapamicin 10,9 ml diklór-metánnal készített oldatához 0 °C hőmérsékleten hozzáadunk cseppenként 1,17 ml, 10,1 mmol 2,6-lutidint és l, 13 ml, 5,03 mmol trietil-szilil-trifluor-metánszulfonátot. A reakcióelegyet még 45 percig keverjük 0 °C-on, majd hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, és egész éjjel keverjük. Ezután nátrium-hidrogén-karbonáttal az elegyet befagyasztjuk, etil-acetáttal hígítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, 2 n sósavval, nátrium-hidrogén-karbonáttal és telített sóoldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot hexán és etil-acetát 4:1 arányú elegyét eluálószerként alkalmazva kromatografáljuk, és 1,04 g, 42% rapamicin-31,42-bisz-trietil-szilil-étert kapunk.

IR (KBr): 3500 (m, széles), 2925 (s), 2875 (s), 1720 (s), 1640 (s), 1450 (s), 1370 (w), 1235 (w), 1185 (w), 1100 (s), 980 (m), 815 (m), 745 (m);

'H-NMR (400 MHz, CDC1₃): δ 0,44-0,50 (komp m, 6H), 0,52-0,60 (komp m, 6H), 0,67 (m, 1H), 0,82-0,96 (komp m, 24H), 1,00-1,04 (komp m, 9H), 1,06-1,25 (komp m, 4H), 1,30-1,60 (komp m, 12H), 1,61, 1,64 (d, rotamerek, J=3,74, 0,80 Hz, 3H), 1,68-1,83 (komp m, 5H), 1,72, 1,74 (d, rotamerek, J=l,04 Hz, 3H), 1,96 (m, 1H), 2,25 (m, 2H), 2,32 (dd, J=3,00, 15,88 Hz, 1H), 2,58 (dd, J=8,09, 16,00 Hz, 1H), 2,68 (m, 1H), 2,87 (m, 1H), 3,10, 3,11 (s, rotamerek, 3H), 3,24 (s, 3H), 3,33 (m, 3H), 3,37, 3,39 (s, rotamerek, 3H), 3,68 (m, 2H), 3,75 (m, 1H), 3,82 (d, J=6,23 Hz, 1H), 4,10 (d, J=5,60 Hz, 1H), 4,68 (d, J= 1,66 Hz, 1H), 5,00 (m, 1H), 5,20 (d, J= 10,17 Hz, 1H), 5,28 (d, J=4,57 Hz, 1H), 5,53 (dd, J=8,20, 15,05 Hz, 1H), 6,02 (dd, J=l,04, 10,79 Hz, 1H), 6,14 (m, 1H), 6,34 (qd, J= 10,48, 28,94 Hz, 2H);

'3C-NMR (100 MHz, CDC1₃) δ 4,63, 4,72, 5,01, 6,68, 6,72, 6,79, 10,14, 12,33, 13,72, 14,94, 15,42, 16,06, 21,64, 25,14, 26,86, 27,31, 31,29, 31,82, 32,97,

33.88, 33,98, 34,08, 35,24, 36,15, 38,60, 38,67, 39,87, 41,70, 42,44, 44,03, 47,03, 51,25, 55,78, 58,07, 58,15, 66,92, 75,61, 79,26, 84,05, 84,11, 84,80, 98,67,126,81, 127,12, 129,36, 130,68, 132,85, 135,84, 138,16, 139,18,166,29,169,61,193,41, 208,34, 211,46;

Nagy felbontású tömegspektrum (negatív ion FAB) m/z; 1141,7 [(M-H); C₆₃H₁₀₆NO₁₃Si₂ képletre számított: 1141,6],

2. példa

27-Hidroxi-rapamicin-31,42-bisz-trietil-szilil-éter

400 mg, 0,35 mmol rapamicin 31,42-bisz-trietil-szilil-éter 3,5 ml tetrahidrofüránnal készített oldatához -78 °C hőmérsékleten hozzácsepegtetünk 0,4 ml, 0,4 mmol L-Selectride/tetrahidrofuránnal készített 1 mólos oldatát. 2 óra múlva a reakciót vízzel és etilacetáttal leállítjuk, és a reakcióelegyet hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni. A vizes fázist elválasztjuk, etilacetáttal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, telített sóoldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A maradékot gyorskromatográfíásan tisztítjuk, hexán és etil-acetát 3:1 arányú elegyét használjuk eluálószerként. 140 mg, 35% 27-hidroxi-rapamicin 31,42-bisz-trietil-szilil-étert kapunk.

IR (KBr) 3300 (s, széles), 2950 (s), 2880 (s), 1720 (sd), 1640 (s), 1450 (s), 1190 (w), 1100 (s), 1010 (m), 800 (m), 749 (m);

'H-NMR (400 MHz, CDC1₃): δ 0,47 (m, 6H), 0,49 (m, 6H), 0,57 (m, 1H), 0,81-1,00 (komp m, 27H), 1,01-1,04 (komp m, 6H), 1,14-1,58 (komp m, 16H), 1,60 (d, J=0,83 Hz, 3H), 1,63 (d, J=O,83 Hz, 3H), 1,64-1,82 (komp m, 8H), 2,00 (m, 2H), 2,31 (m, 2H), 2,43 (m, 1H), 2,78 (m, 1H), 2,88 (m, 1H), 3,11 (s, 3H), 3,21, 3,23 (s, rotamerek, 3H), 3,37 (m, 3H), 3,40, 3,41 (s, rotamerek, 3H), 3,54 (m, 1H), 3,70 (m, 1H), 3,73 (d, J=7,26 Hz, 1H), 3,789 (m, 1H), 4,06 (d, J=7,06 Hz, 1H), 4,81 (s, 1H), 5,02 (m, 1H), 5,23 (d, J=8,72 Hz, 1H), 5,33 (dd, J=0,42, 4,78 Hz, 1H), 5,66 (dd, J=7,15, 15,04 Hz, 1H), 6,00 (d, J=9,75 Hz, 1H), 6,13 (m, 1H), 6,30 (m, 2H);

'3C-NMR (100 MHz, CDC1₃) δ 4,69, 4,99, 5,03,

6.74, 6,82, 10,03, 12,12, 13,78, 14,14, 15,42, 16,16,

20.89, 21,38, 25,37, 27,06, 27,36, 29,69, 31,25, 31,86, 33,20, 33,86, 34,07, 34,15, 34,70, 36,17, 36,37, 38,70,

38.74, 39,71, 42,61, 44,21 51,17, 55,79, 58,15, 58,22, 67,07, 71,59, 75,70, 79,23, 84,23, 84,85, 98,44,126,78, 129,51, 130,11, 131,12, 133,31, 135,40, 136,02, 139,27,167,00,169,73,192,86, 212,62;

Nagy felbontású tömegspektrum (negatív ion FAB) m/z: 1143,7 [(M-H); C₆₃H₁₀₈NO₁₃Si₂ képletre számított: 1143,6].

HU 221 499 BI

3. példa

7-Hidroxi-rapamicin

101 mg, 0,088 mmol 27-hidroxi-rapamicin-31,42bisz-trietil-szilil-étert feloldunk 1,5 ml HOAc: THF :H₂O 3:1:1 arányú elegyében. Még 0,1 ml tetrahidrofuránt adunk hozzá, hogy az oldást teljessé tegyük. A reakcióelegyet egész éjjel keveijük, majd etil-acetáttal hígítjuk és nátrium-hidrogén-karbonáttal mossuk. A vizes fázist visszaextraháljuk etil-acetáttal, a szerves fázisokat egyesítjük, telített sóoldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, vákuumban bepároljuk. A maradékot gyorskromatográfiásan tisztítjuk, kloroform és metanol 90:5 arányú elegyével eluálva. 57 mg (70%) 27-hidroxirapamicint kapunk.

IR (KBr): 3440 (s, széles), 2920 (s), 1740 (s), 1650 (s), 1440 (s), 1370 (w), 1190 (w), 1085 (m), 985 (m);

'H-NMR (400 MHz, CDC1₃): δ 0,68 (m, IH), 0,83-1,08 (komp m, 15H), 1,16-1,62 (komp m, 12H),

1.66 (s, 3H), 1,68 (s, 3H), 1,71-1,88 (komp m, 8H),

1.98 (m, 2H), 2,14 (m, 3H), 2,28 (m, 0, 2,39 (m, IH),

2.66 (s, IH), 2,84 (m, IH), 2,94 (m, IH), 3,13 (s, 3H), 3,28 (d, J=l,18 Hz, IH), 3,34 (s, 3H), 3,42 (s, 3H), 3,47-3,58 (komp m, 3H), 3,58 (d, J=7,24 Hz, IH), 3,65 (m, IH), 3,81 (m, IH), 4,13 (m, IH), 4,84 (s, IH),

4.99 (m, IH), 5,31 (m, 2H), 5,55 (dd, J=9,0, 24,0 Hz, 1NHO, 5,94 (d, J=10,5 Hz, IH), 6,15 (m, IH), 6,35 (m, 2H);

13C-NMR (100 MHz, CDC1₃) δ 10,09, 12,52, 14,03, 15,67, 16,16, 16,22, 20,56, 21,93, 25,27, 26,94,

27.22, 31,22, 31,27, 31,89, 33,22, 33,31, 33,62, 34,00, 35,37, 35,46, 37,99, 38,77, 38,82, 39,03, 40,09, 40,92,

44.22, 51,33, 55,82, 56,62, 60,03, 67,17, 73,65, 73,92, 78,06, 78,89, 84,46, 85,17, 98,42, 126,25, 129,80, 130,31, 131,01, 133,20, 133,73, 135,16, 140,43, 167,06, 170,14,192,30,217,19.

Nagy felbontású tömegspektrum (negatív ion FAB) m/z: 915,3 [(M-H); C₅₇H₈₀NO₁₃ képletre számított: 915,2].

4. példa

7-Acetoxi-rapamicin-31,42-bisz-trimetil-szilil-éter

0,74 g, 0,64 mmol 27-hidroxi-rapamicin-31,42bisz-trietil-szilil-éter 3,2 ml diklór-metánnal készített oldatához hozzácsepegtetünk 0 °C hőmérsékleten 0,02 ml, 2,58 mmol piridint és 0,092 ml, 1,29 mmol acetil-kloridot. Az elegyet 30 percig 0 °C-on tartjuk, majd hagyjuk felmelegedni szobahőmérsékletre és 3 órát keverjük. További 0,050 ml, 0,61 mmol piridin és 0,023 ml, 0,32 mmol acetil-klorid ekvivalenseket adunk hozzá 0 °C hőmérsékleten. Az elegyet ismét hagyjuk szobahőmérsékletre felmelegedni, majd 1,5 óra múlva nátrium-hidrogén-karbonáttal befagyasztjuk és etil-acetáttal hígítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, 1 n sósavval, nátrium-hidrogén-karbonáttal és telített sóoldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, vákuumban bepároljuk. A maradékot hexán és etil-acetát 4:1 arányú elegyével mint eluálószerrel kezelve kromatografáljuk, és 0,237 g, 31% 27-acetoxi-rapamicin 31,42-bisz-trietil-szílil-étert kapunk 0,154 g, 20% visszanyert kiindulási anyaggal együtt.

IR (KBr): 3400 (w, széles), 2940 (s), 1740 (s), 1650 (m), 1460 (m), 1240 (s), 1105 (s), 1005 (w), 740 (m);

'H-NMR (400 MHz, CDC1₃): δ 0,46-0,54 (komp m, 6H), 0,57-0,63 (komp m, 6H), 0,75 (m, IH), 0,81-0,99 (komp m, 27H), 1,05 (m, 6H), 1,54 (s, 3HO, 1,22-1,63 (komp m, 16H), 1,64 (d, J=l,8 Hz, 3H), 1,66-1,98 (komp m, 8H), 1,99 (s, 3H), 2,06 (m, IH), 2,32 (m, 2H), 2,62 (m, IH), 2,78 (m, IH), 2,89 (m, IH), 3,14 (s, 3H), 3,23 (s, 3H), 3,42 (m, 2H), 3,43 (s, 3H), 3,54 (m, IH), 3,75 (d, szuperponálva m-en, J=7,2 Hz, IH), 3,76 (m, 2H), 4,08 (d, J=6,7 Hz, IH), 4,87 (dd, J=0,41, 4,98 Hz, IH),

4,99 (m, IH), 5,03 (m, IH), 5,20 (d, J=0,4 Hz, IH), 5,41 (m, IH), 5,78 (m, IH), 6,00 (m, IH), 6,13 (m, IH), 6,37 (m, 2H);

'3C-NMR (100 MHz, CDC1₃) δ 4,6, 4,9, 6,7, 6,8, 9,9 14,0, 14,9, 15,3, 16,2, 20,6, 20,8, 20,9, 25,4, 27,3, 27,4, 30,1, 31,3, 31,7, 33,1, 33,3, 33,5, 33,9, 34,0, 34,2, 36,2, 38,2, 38,6, 39,9, 42,6,44,0, 50,8, 55,6, 58,0, 58,3, 66,9, 73,7, 75,6, 75,9, 76,4, 79,1, 84,1, 84,4, 98,2, 126,6, 129,6, 129,9, 130,0, 133,6, 134,5, 135,9, 139,0, 167,1,169,3,170,5,191,6,212,0;

Nagy felbontású tömegspektrum (negatív ion FAB) m/z: 1185,7 [(M-H); C₆₅H₁₁₀NO₁₄Si₂ képletre számított: 1185,6].

5. példa

7-Acetoxi-rapamicin

0,16 g, 0,13 mmol 27-acetoxi-rapamicin-31,42-bisztrietil-szilil-étert feloldunk 2,5 ml HOAc:THF:H₂O 3:1:1 arányú oldatában. Az elegyet egész éjjel keverjük, majd nátrium-hidrogén-karbonáttal befagyasztjuk és etil-acetáttal hígítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, nátrium-hidrogén-karbonáttal, telített sóval mossuk, majd nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot diklór-metán és metanol 20:1 arányú elegyével eluálva kromatografáljuk, majd nagy nyomáson folyadékkromatografálva tisztítjuk, 70:30 arányú hexán/etil-acetát gradienssel 60 percig, egészen 100%-os etil-acetátig, és így 0,050 g (40%) 27-acetoxirapamicint kapunk.

H-NMR (400 MHz, CDC1₃): δ 0,68 (m, IH), 0,95-1,04 (komp m, 15H), 1,13-1,69 (komp m, 18H), 1,59 (s, 3H), 1,66 (d, J=5,6 Hz, 3H), 1,78-1,98 (komp m, 9H), 2,02 (s, 3H), 2,30 (m, 2H), 2,68 (m, IH), 2,85 (m, IH), 2,95 (m, IH), 3,13 (s, 3H), 3,37 (d, 3H), 3,43 (s, szuperponálva m-en, 3H), 3,43 (m, 2H), 3,59-3,70 (komp m, 3H), 3,79 (m, IH), 4,09 (d, J=7,9 Hz, IH), 4,80 (m, 2H), 5,17 (s, IH), 5,25 (d, J=10,0 Hz, IH), 5,35 (d, J=5,35 Hz, IH), 5,76 (dd, J=8,9, 19,8 Hz, IH), 5,90 (d, J=9,l Hz, IH), 6,14 (m, IH), 6,36 (m, 2H);

Nagy felbontású tömegspektrum (negatív ion FAB) m/z: 957,2 [(M-H); C₅₃H_g2NO₁₄ képletre számított: 957,5].

Elemanalízis a Ü5₃H_g2NOi₄'0 ,lEt₂O képletre számítva:

számított: C%=65,9, H%=8,66, N%=1,45; talált: C%=65,9, H%=8,72, N%=1,34.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1.27-Hidroxi-rapamicin.
2. (II) képletű vegyület, ahol

O

II

R¹ jelentése -CR² és

R² jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport, vagy gyógyászatilag elfogadható sója.
3. A 2. igénypont szerinti vegyület, amely 27-acetoxi-rapamicin.
4. Gyógyszerkészítmény, amely hatékony mennyiségben 27-hidroxi-rapamicint és gyógyászatilag elfogadható hordozót tartalmaz.
5. Gyógyszerkészítmény, amely hatékony mennyiségben 27-hidroxi-rapamicin és kilökődést gátló kemoterápiás szerként azatioprin, kortikoszteroid, ciklofoszfamid, rapamicin, ciklosporin A, FK-506, OKT-3 vagy ATG nem szinergetikus kombinációját és gyógyászatilag elfogadható hordozót tartalmaz.

5
6. Gyógyszerkészítmény, amely (II) általános képletű vegyület hatékony mennyiségét vagy gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazza, ahol a képletben

O

II

10 R* jelentése -CR² és

R² jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport, gyógyászatilag elfogadható hordozóval együtt.
7. 27-Hidroxi-rapamicin 31,42-bisz-trietil-szililétere.

15 8. 27-Acetoxi-rapamicin 31,42-bisz-trietil-szililétere.