HU221299B1

HU221299B1 - Spun fibrous pharmaceutical composition and process for producing same

Info

Publication number: HU221299B1
Application number: HU280/90A
Authority: HU
Inventors: Richard C Fuisz
Original assignee: Fuisz Pharmaceutical Ltd
Priority date: 1989-03-20
Filing date: 1990-02-22
Publication date: 2002-09-28
Also published as: KR920700028A; WO1990011017A1; EP0464040A4; AU5193290A; ES2043580T1; JP2888633B2; KR0139107B1; CA2011290A1; IL93564A0; JPH04506059A; DE69022223D1; DE69022223T2; AU640639B2; US5034421A; IL93564A; EP0464040A1; EP0464040B1; HUT58510A; ZA902139B; CA2011290C

Abstract

A találmány tárgyát képezi egy gyógyszerkészítmény, amely szacharid(például szacharóz, glukóz, laktóz vagy keverékük) és egy hidrofóbalkotórész mint hordozó kombinációjából származó sodrott szálastermék. Ez hidrofil az esetben, ha az ilyen alkotórész kiskoncentrációjú, de fokozatosan hidrofóbbá válik, ahogyan a hidrofóbalkotórész koncentrációja növekszik. A találmány tárgyát képezi akészítmény előállítására irányuló eljárás is. A rendszer stabilizálásaméhviasz, vazelin vagy ezek keveréke adagolásával valósítható meg.Példákat adnak meg a rosszízű gyógyszerek vagy más lenyelhető anyagokízének elfedésére. Leírnak késleltetett kibocsátású égési vagysebkenőcsöket is. A méhviaszt tartalmazó keverékekkel időbenelnyújtott hatóanyag-kibocsátású tabletták vagy ha- sonló formákállíthatók elő. ŕ

Description

A találmány tárgyát képezi egy gyógyszerkészítmény, amely szacharid (például szacharóz, glukóz, laktóz vagy keverékük) és egy hidrofób alkotórész mint hordozó kombinációjából származó sodrott szálas termék. Ez hidrofil az esetben, ha az ilyen alkotórész kis koncentrációjú, de fokozatosan hidrofóbbá válik, ahogyan a hidrofób alkotórész koncentrációja növekszik. A találmány tárgyát képezi a készítmény előállítására irányuló eljárás is. A rendszer stabilizálása méhviasz, vazelin vagy ezek keveréke adagolásával valósítható meg. Példákat adnak meg a rosszízű gyógyszerek vagy más lenyelhető anyagok ízének elfedésére. Leírnak késleltetett kibocsátású égési vagy sebkenőcsöket is. A méhviaszt tartalmazó keverékekkel időben elnyújtott hatóanyag-kibocsátású tabletták vagy hasonló formák állíthatók elő.

A leírás terjedelme 8 oldal

HU 221 299 B1

HU 221 299 Bl

A találmány tárgyát képezi egy szacharid és egy hidrofób alkotórész kombinálásával kapott sodrott rostos termék, amely hidrofil az esetben, ha a hidrofób alkotórész kis koncentrációjú, és fokozatosan hidrofóbbá válik, ahogyan a hidrofób alkotórész koncentrációja növekszik. A végtermék azonban hidrofil jellegűnek bizonyul, amikor a víz hőmérsékletét emeljük. A hidrofób anyagnak a szacharidra vonatkozó nagyobb aránya olyan sodrott rostos termékhez vezet, amely megnövekedett stabilitással bír. Hasonló stabilitás érhető el úgy is, hogy vagy méhviaszt, vagy vazelint adunk a szacharidhoz egy másik hatóanyag jelenlétében vagy a nélkül. A találmány szerinti termék megoldást jelent kellemetlen ízű gyógyszerek vagy más, szájon át bevihető anyagok ízének elfedésére, késleltetett felszabadulású alakban pedig égések vagy sebek ellátására.

A 4 855 326 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint különböző anyagokat, amelyek hasznos farmakológiai vagy kozmetikai tulajdonságokkal bírnak, cukorral kevernek össze és a terméket sodorják, hogy vízben könnyen oldható terméket kapjanak. Az ezekben a bejelentésekben felsorolt példák vízoldható gyógyszerek és kozmetikai anyagok alkalmazását foglalják magukban, és arra irányulnak, hogy fokozzák a különböző anyagok oldódási sebességét. A sokféle anyaggal végzett kísérletek járulékaként arra jöttek rá, hogy egy anyag cukorral való összesodrása hatására változik az a közeg, amelyben egy adott anyag vagy feloldódik, vagy diszpergálódik, miközben ez utóbbi kolloid vagy kolloidszerű diszperziót képez. Azt, hogy a különböző alkalmazásokban leírt diszperziók valódi kolloid diszperziót vagy csak pszeudokolloid diszperziókat képeznek, még pontosan nem határozták meg, de az összes bizonyíték azt a következtetést támogatja, hogy valódi kolloid képződik. Mindenesetre, amikor a tanulmány szerinti terméket vízhez adjuk, a termék magától diszpergálódik a vízben és diszpergált is marad. A legtöbb esetben megfigyelhető egy, a kolloid szuszpenzióval társult általános zavarosság.

Az 5 011 532 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás olajos anyagok, mint növényi olaj, állati zsírok, olívaolaj, margarin, lanolin, kókuszvaj és hasonlók esetében azzal foglalkozik, hogy a vízhez való affinitásuk hogyan változik, ha az olajos anyagot cukorral összekeverik, és megolvasztják vattacukorsodró szerkezetben vagy hasonló berendezésben. Az így módosított termék önmagától diszpergálódik vízben, kolloid- vagy kolloidszerű diszperziót képezve. Az ilyen módosítások képessé teszik az ilyen egyébként össze nem illő - munkaműveleteket arra, hogy (a) beépítsenek növényi zsiradékot egy lisztet tartalmazó, de tojást nem tartalmazó süteménybe, amelybe vizet adnak, hogy kelt tészta keletkezzék; és (b) édességet vagy orvosi cukorkát állítsanak elő a diszperzió dehidratálásával és a megolvadt maradék megszilárdulásával.

Vannak azonban olyan esetek, amikor a gyors feloldást vagy diszpergálást kerülni kell; rájöttünk arra, hogy az a sebesség, amelynél a sodrott rostokat vízben diszpergáljuk, szabályozható. Arra is rájöttünk, hogy melyek azok az eljárások, amelyek ennek a szabályozásnak a kivitelezéséhez szükségesek.

Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a találmányt.

A találmány egyik tárgya tehát eljárás sodort rostos gyógyszerkészítmény előállítására, amelyben a hatóanyag előre meghatározott kibocsátási programmal rendelkezik.

A találmány egy másik tárgya eljárás sodort szálas szacharidokat tartalmazó készítmények stabilizálására.

A találmány még további tárgya olyan, sodort rostokból álló rendszer, amelyben a szálak a hatóanyag hordozóiként szolgálnak.

A találmány még további tárgya dermatológiailag hatásos hatóanyagot tartalmazó gyógyászati hordozórendszer, például égési kenőcs, sodort rostokból kialakítva.

A találmány szerinti egy sodort rostokat tartalmazó orális gyógyszerkészítmény kellemetlen ízű anyagok bevitelét teszi lehetővé.

A találmány tárgyát a következőkben részletezzük. A találmány tehát egyik vonatkozásában eljárást ismertet előre meghatározott kibocsátási programú gyógyszerhordozó tennék előállítására; az eljárás abból áll, hogy a gyógyszert hordozó sodortrost-tömeget állítunk elő az említett gyógyszert és legalább egy szacharidot tartalmazó kompozíció olvasztott állapotban való sodrásával, ahol az említett kompozíció összetételét úgy választjuk meg, hogy a sodortrost-tömeg normális szobahőmérsékleten vízhez adva hidrofóbnak tűnjék, de kolloid vagy kolloidszerű diszperziót képezzen, a vízhőmérséklet megfelelő mértékben szobahőmérséklet fölé való emelésekor.

A találmány egy másik vonatkozásában eljárást biztosít sodort rostok stabilizálására; az eljárás abból áll, hogy az első lépésben legalább egy rostokká sodorható, vízben jól oldódó szacharidot összekeverünk vazelinnel, méhviasszal, vagy ezek kombinációjával, majd a viasz és/vagy vazelin és az említett szacharid kombinációját feldolgozzuk egy pelyhesítőberendezésben, és így sodort rostokhoz jutunk.

A találmány egy további szempontja szerint adagolható gyógyászati rendszene irányul, amely tartalmazza egy vízben oldódó anyag sodort rostjait és valamely gyógyszer hatékony mennyiségét, továbbá tartalmaz egy olyan alkotórészt, amely mind a sodorható anyagtól, mind a gyógyszertől eltér; ez utóbbi alkotórész stabilizálja az említett rostokat, és csökkenti azt a sebességet, amellyel az említett rostok diszpergált állapotba lépnek, amikor vízhez adjuk ezeket.

A találmány egy még további szempontja szerint egy dermatológiailag hatásos helyileg alkalmazható rendszert dolgoztunk ki, amely valamely szacharidot és egy dermatológiailag hatásos hatóanyagot tartalmazó sodortrost-tömegből áll. Ez a rosttömeg szobahőmérsékleten vízhez adva kisebb sebességgel diszpergálódik, mint a csupán szacharidot tartalmazó sodort rostok.

A találmány egy még további vonatkozása szerint szájüregbe történő bevitellel fogyasztható terméket szolgáltatunk, amelyben a termék alkotórészeinek leg2

HU 221 299 Β1 alább egyike feltűnően kellemetlen ízű, egymagában beadva; az említett termék tömör, rostokká sodort, vízben jól oldódó anyagot - amely kellemes ízű és képes arra, hogy amikor az említett kellemetlen ízű alkotórésszel együtt van jelen a szájüregben, elfedje az említett kellemetlen ízt -, bizonyos mennyiségű kellemetlen ízű alkotórészt - amely a szájüregben kisebb sebességgel oszlik el, mint a könnyen oldható anyag, ha csupán ez a két anyag van jelen -, továbbá egy olyan módosító anyagot, a könnyen oldódó anyag oldódásának késleltetésére, tartalmaz, amelynek hatására a könnyen oldódó anyag legalább addig a szájüregben marad, amíg a kellemetlen ízű alkotórész.

A találmány jobban megérthető a következő részletes leírásból, amely a jelenlegi legelőnyösebb megvalósítási módokat és formákat ismerteti.

A 4 855 326 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás eljárást ír le valamely szer kombinálására egy vagy több vízoldható, olvadt állapotban fonható cukorral és a termék sodrására; így a gyógyszer jól oldódó, pelyhes formájához jutnak. Ezt a szabadalmi leírást referenciaként beépítjük a jelen leírásba.

Az 5 011 532 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás leírja, hogy olajos anyagokból, amelyek olvadt állapotban sodorható cukorral összekeverhetők, vattacukorsodró berendezésben olyan termék állítható elő, amely vízhez adva vagy amelyhez vizet adva látszólag spontán módon homogén diszperziót képez, amely egy kolloid diszperzió tulajdonságaival rendelkezik. A leírásban található összes példa arra épül, hogy a rostos terméket szobahőmérsékleten adják a vízhez. Ezt a szabadalmi leírást referenciaként beépítjük a jelen leírásba.

A 4 873 085 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás leírja egy kozmetikailag hatásos anyag kombinálását egy vagy több vízoldható, olvadt állapotban sodorható cukorral. A keverék sodrásával a kozmetikai anyag jól oldható, pelyhes formájához jutnak. Ezen szabadalmi bejelentés leírása referenciaként épül be a jelen leírásba.

További kísérletek eredményeképpen arra jöttünk rá, hogy ha az olajos anyag és a cukor (szacharid) aránya meghalad bizonyos értéket, a rostos termék szobahőmérsékleten már nem diszpergálódik gyorsan vízben, mivel a pontos átcsapási pont az adott olajos anyag és az adott cukor minőségétől függ. Gyors eloszlás következik be viszont, látszólag kolloid rendszerként, emelt vízhőmérsékleteknél. Arra is rájöttünk, hogy hasonló eredményeket kaphatunk akkor, amikor a cukorhoz - további alkotórészekkel együtt vagy anélkül - stabilizátorként bizonyos, vízben egymagukban gyakorlatilag oldhatatlan félszilárd anyagokat (mint méhviasz vagy vazelin) megfelelő mennyiségben adagolunk. A példák szerint kialakított rostos termékek általában hidrofób megjelenést mutatnak, szobahőmérsékleten vízhez adva. A stabilizátort tartalmazó tömör rostos termékek ténylegesen a víz felületén úsznak. Mihelyt azonban a víz hőmérséklete az adott rostos termék számára kritikus hőmérsékletet meghaladja, a rostos termék gyorsan diszpergálódik a víz belsejében, kolloid diszperziónak tűnő képződményt alakítva ki. A találmányt egy sor, alább megadott példa segítségével lehet bemutatni és megértetni.

Az alábbi példákban az alábbi vattacukorsodró berendezést alkalmazzuk: Econofloss 3017 modell, amely a Gold Medál Products Co.Cincinatti, Ohio terméke. Hacsak másképpen nem jelezzük, a példákban alkalmazott szacharóz a „Gold Medál” vattacukor, Jolly Berry ízesítéssel. Hacsak másképpen nem jelezzük, a rács hőmérséklete a sodróberendezésben 82,2 °C, míg a működési sebesség mintegy 3800 fordulat/perc. A példákban a „.. .-szerű” megjelölést „.. .-hoz hasonló” értelemben használjuk.

I. példa

Szacharózt és Crisco gyártmányú, 100% tisztaságú növényi olajat (élelmiszer minőségű saláta- vagy főzőolaj, amely az élelmiszerüzletekben kapható; alapvetően szójaolaj, de tartalmazhat más olajokat, például gyapotmag, kukorica-, pálma- és kókuszdióolajat is) keverünk össze 3:1 térfogatarányban, és addig keverjük, amíg egyenletes keveréket kapunk. A keveréket a vattacukorsodró berendezésen sodorjuk, miközben további növényi olajat öntünk a gép tengelyére. Az így kapott vattacukor nagyon szívós és nagyon olajos.

Meg kell említenünk, hogy ahol a cukorral kevert alkotórész természetes állapotban folyadék, bizonyos folyadékok kiválnak a keverékből a sodrófej által létrehozott centrifugális erők következtében. így például az olaj a beinduláskor láthatóan kiválik a berendezés falára, és így a végső rostos termék olajtartalma csökken. Következésképpen, amikor ilyen folyadékokkal dolgozunk, szükségessé válhat további folyadék adagolása a forgótengelyhez, a kívánt koncentráció fenntartásához.

Ezután főzőpohárba, amely szoba-hőmérsékletű vizet tartalmaz, 1/8 térfogatnyi növényi olajos vattacukrot teszünk. 8 óra múlva az eredeti vattacukor legalább 50%-a még ép.

Amikor ugyanezt a vattacukrot mintegy 82,2 °C hőmérsékletű vízhez adjuk, ez gyorsan diszpergálódik, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogyan a kisebb olajtartalmú termék szoba-hőmérsékletű vízben diszpergálódik (lásd az 5 011 532 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást).

II. példa

Egy széles spektrumú antibiotikumot tartalmazó kenőcsöt (Borroughs Wellcome Co., Észak-Karolina, NEOSPORJN) szacharózzal összekeverünk 1 teáskanál kenőcs: 4 teáskanál szacharóz arányban. A kenőcsöt a szacharózzal spatula segítségével összedolgozzuk, amíg sima keveréket kapunk. A keveréket azután vattacukorkészítő berendezésen sodorjuk; sűrű vattacukor keletkezik, amely nem zsíros és tapintása poliészterrostok tömegére emlékeztet. Ennek a vattacukornak egy részét enyhén tömörítjük egy olyan formában, amely mintegy 1,27 cm vastag és mintegy 2,54 cm átmérőjű. Ez a termék egy olyan edénybe helyezve, amely szobahőmérsékletű vizet tartalmaz, ép marad és a víz felületén úszik. Mintegy 4 óra múlva diszpergálódik teljesen.

HU 221 299 Β1

Hasonló mennyiséget helyezünk egy vízzel telített szivacsra; a rostoknak ez esetben mintegy 6 óra szükséges a diszpergálódáshoz.

III. példa

Két teáskanál „Vaseline” gyártmánynevű vazelinzselét, amely a Cheesborough Ponds terméke, összekeverünk 5 teáskanál szacharózzal, és ugyanolyan módon dolgozzuk fel rostokká, ahogyan a II. példában leírtuk. Az így létrejövő vattacukor nagyon sűrű és még inkább poliészter jellegű, mint a II. példában (azaz még inkább hasonló egy poliésztertextília megjelenéséhez és textúrájához). Amikor a vízbe helyezzük a II. példában leírt módon, a diszperzió képződése még lassabb, és mintegy 6 óráig tart a diszpergálódás. A vizes szivacson még 8 óra után is marad egy vékony, mintegy 1,6 mm vastagságú rostréteg, ha olyan mintából indulunk ki, amely 2,54 cm átmérőjű és 1,27 cm vastag.

IV. példa

A III. példát ismételjük meg azzal a kivétellel, hogy a vazelinzselét egy tartályban megolvasztjuk gázégő fölött, mielőtt összekevernénk a szacharózzal. Az eredmények pontosan azonosak a III. példában kapott eredményekkel.

V. példa teáskanál BEN GAY fájdalomcsillapító kenőcsöt, amely a Pfizer, Inc. terméke és gyógyszertárban recept nélkül kapható, összekeverünk 4 teáskanál szacharózzal. Ezt összekeverjük, sodorjuk és megvizsgáljuk ugyanúgy, mint a II. példában. Egy edényben, amely szoba-hőmérsékletű vizet tartalmaz, a termék kezdetben a vízen úszik és a diszperzió mintegy 2 óra alatt válik teljessé. Nedves szivacson a diszpergálódás mintegy 4 órát vesz igénybe.

VI. példa

A II. példa munkamenetét követve egy sodrott vattacukrot készítünk élelmiszer minőségű disznózsírt és szacharózt alkalmazva. A vattacukor mintáit azután vízhez adjuk mind szobahőmérsékleten, mind 93 °C hőmérsékleten; az eredményeket az I. táblázat szemlélteti.

I. táblázat

Adalék	Hányados a szacharózhoz viszonyítva (teáskanál)	Vízhőmérséklet	Megjegyzések
Disznózsír	1:5	szobahőmérséklet	azonnali gyors diszpergálódás
Disznózsír	1:5	93 °C	azonnali gyors diszpergálódás
Disznózsír	1:4	szobahőmérséklet	vattacukor látható még 4 óra múlva is
Disznózsír	1:4	93 °C	azonnali gyors diszpergálódás
Disznózsír	1:3	szobahőmérséklet	vattacukor látható még 7 óra múlva is
Disznózsír	1:3	93 °C	azonnali gyors diszpergálódás
Disznózsír	1:2	szobahőmérséklet	vattacukor látható még 10 óra múlva is
Disznózsír	1:2	93 °C	azonnali gyors diszpergálódás

Az I. táblázatban bemutatott vizsgálatok mindegyikében a vattacukor diszpergálását szobahőmérsékleten keveréssel meg lehet gyorsítani. Erre a keverésre azonban 93 °C hőmérsékletű víz esetében nincs szükség.

VII. példa

A II., III. és V. példákban kialakított vattacukrok mintáit vizsgáljuk mind szoba-hőmérsékletű vízben, mind 93 °C hőmérsékletű vízben. Az eredmények gyakorlatilag azonosak azokkal, amelyeket a disznózsírral kapunk a VI. példában. Ez azt jelenti, hogy a vattacukor nem diszpergálódik azonnal szoba-hőmérsékletű vízben, de azonnal diszpergálódik a mintegy 93 °C hőmérsékletű vízben.

VIII. példa

Tiszta, fehér, gyógyászati minőségű méhviaszból egy mintegy 14 g-os darabot közönséges kávédarálóba helyezünk és kis szemcsékké őröljük, amelyek mintegy a szacharóz szemcséinek felelnek meg. Fél teáskanál méhviasz szemcsét összekeverünk 8 teáskanál szacharózzal (1:16 arány), és több percen át alaposan keverjük. A keverék sodrásával kiváló állagú vattacukrot kapunk, amely enyhén méhviaszszagú. Ez szobahőmérsékletű vízhez adva úszik a vízen, de mintegy 93 °C hőmérsékletű vízben azonnal diszpergálódik, és kolloid megjelenést vesz fel. Ebből mintát helyezve el egy kísérleti alany nyelvére, azt a megfigyelést tesszük, hogy az anyag 4-5 másodpercig változatlan marad, majd gyorsan eloszlik, bár kevésbé gyorsan, mint a tiszta, méhviasz nélküli vattacukor. A méhviasz nem okoz kellemetlen ízt.

IX. példa

A VII) példa munkamenetét ismételjük meg, de a méhviasz és szacharóz arányát 1:12-re növeljük. Ekkor a késleltetés a nyelven mintegy 3 másodperc, és további 2 másodpercbe telik a teljes diszpergálódás.

HU 221 299 Bl

X. példa

A VIII, és IX. példák szerint előállított vattacukor mintákat nedves atmoszféra hatásának tesszük ki egy nyitott tálba helyezve ezeket mintegy 2,75 méternyire egy fürdőszobában egy folytonosan működő forró zuhanytól, mintegy 60 percen át. Semmiféle említésre méltó bomlás nem történik.

XI. példa

Egy másik széles spektrumú antibiotikum-tartalmú kenőcsöt, a LANABIOTIC-ot, amely a Combé, Inc. (White Plains, New York) terméke, és amely bacitracint, neomicin-szulfátot, polimixin B-t és lidokain fájdalomcsillapítót tartalmaz lanolin-, ásványolaj- és vazelinalapban, összekeverünk szacharózzal 1:4 arányban, és sodorjuk. Az így létrejövő vattacukor kiváló szövetszerkezetű és tapintású. Szoba-hőmérsékletű vízhez adva ez a felületen úszik, de a mintegy 93 °C hőmérsékletű vízben a vattacukor azonnal és gyorsan diszpergálódik, kolloid- vagy kolloidszerű diszperziót képezve.

XII. példa

Ebben a példában „LANACORT”-ot - egy helyileg alkalmazható gyógyszert, amely 0,5% hidrokortizon-acetátot cetil-alkoholban, továbbá szorbitot, metil-parabent, aloe vera gélt, propil-parabent, illatanyagot és cink-piritiont tartalmaz, összekeverünk szacharózzal 1:4 arányban és a keveréket sodorjuk. Ezt a rostos terméket vízhez adva oldatba megy bizonyíték nélkül arra, hogy itt kolloid diszperzió képződik.

XIII. példa

A XII. példát ismételjük meg azzal a különbséggel, hogy két rész „Vaseline” vazelinzselét adunk a keverékhez és összekeverjük a sodrás előtt. Az így létrejött vattacukor a szoba-hőmérsékletű víz tetején úszik, de kolloid- vagy kolloidszerű diszperziót képez lényegében azonnal az esetben, ha 93 °C hőmérsékletű forró vízbe helyezzük.

XIV. példa

Ebben a példában 1 térfogatrész „Maalox” Antacid Órai szuszpenziót, amely a Willíam H. Rorer, Inc. (Fort Washington, Pennsylvania) gyártmánya, egy edényben összekeverünk 6 tömegrész szacharózzal. A keveréket azután sodorjuk; így fehéres-rózsaszín vattacukrot kapunk. A „Maalox” savlekötő szuszpenzió magnézium- és alumínium-hidroxid kiegyensúlyozott keveréke. Amikor vattacukorból bizonyos mennyiséget egy edényben levő vízhez adunk, a vattacukor azonnal diszpergálódik, kolloid- vagy kolloidszerű diszperziót képezve. Amikor a vattacukorból egy körülbelül 0,64-1,27 cm vastagságú szeletet egy kísérleti alany nyelvére helyezünk, ez diszpergálódik és azonnal eloszlik, észrevehető „Maalox” savlekötő utóízt hagyva hátra.

XV. példa

A XIV. példát ismételjük meg, de ekkor 1/4 teáskanál őrölt méhviaszt (USP) keverünk a keverékbe a sodrás előtt. A vattacukor ismét fehéres-rózsaszín színű. Szoba-hőmérsékletű vízhez adva a vattacukor a felületen úszik. Amikor egy vattacukorcsomót helyezünk el a kísérleti személy nyelvére, az anyag mintegy 2 másodpercig marad a nyelven, majd további 3 másodperc alatt eltűnik. A „Maalox” savlekötő utóízt ebben az esetben nem lehet érzékelni: helyette csak a szacharóz ízét lehet érezni. Ezt az ízlelési vizsgálatot még négyszer végezzük el, lényegében mindig azonos eredménnyel.

XVI példa

Almapektin tablettákat [a Kai cég termékét (Woodland Hills, Kalifornia)] összetörünk és az összetört tablettákból 1 teáskanálnyit 6 teáskanál szacharózzal és 1 teáskanál „Vaseline” vazelinzselével egy edénybe helyezünk. Ezt a kombinációt kanállal egyenletesre összekeverjük, majd sodorjuk. Kitűnő állagú vattacukrot kapunk. Amikor egy 1,27 cm vastag és 2,54 cm átmérőjű vattacukorcsomót helyezünk szoba-hőmérsékletű vízre, 3-4 órára van szükség a teljes eloszláshoz. A vazelinzselé és a pektin láthatóan a víz felületén gyülemlik fel, míg a részecskékben levő cukor feloldódik a vízben.

Az előző példák azt a célt szolgálják, hogy az olvasóval megértessék a találmány alapelveit. A szakember azonnal felismeri, hogy ezek az elvek milyen sokoldalú felhasználáshoz vezethetnek. Ezek közül néhányat az alábbiakban ismertetünk.

Súlyos égések kezelésénél jól ismert, hogy a vazelinzselé helyileg alkalmazva hatásos. A beteg égett területei azonban olyan fájdalmasak és érzékenyek, hogy gyakran erős narkotikus fájdalomcsillapító, például morfin szükséges, mielőtt a vazelinzselé alkalmazható. A jelen találmány segítségével a fájdalomcsillapító szükségessége erősen csökkenthető, vagy akár teljesen ki is küszöbölhető annak használata. Egy olyan vattacukor, amely például a III. példa szerint vazelinzseléből készült antibiotikumok és/vagy helyi fájdalomcsillapítók hozzáadásával (mint a XI. példában), jól alkalmazható az égett területen. Mivel a vattacukor különösen könnyű, egy nagy vattacsomót vagy borogatásszerű tömeget helyezhetünk el az égett felületen minimális nyomással, és horzsoló- vagy dörzsölőhatás nélkül. A vattacukortömeg először száraz, de amint az égett hús folyadékot bocsát ki, a vattacukorban levő gyógyszer fokozatosan felszabadul. A vazelinzselé, vagy legalább is a benne levő olajok, fokozatosan lerakódnak az égett szövetre. A vattacukorban levő cukor, amelynek önmagában is van terápiás értéke égési kenőcsökben, szintén felszabadul az antibiotikumokkal és/vagy helyi fájdalomcsillapítókkal együtt.

Ha vazelin az aktív alkotórész, a kibocsátási időt úgy lehet beállítani, hogy meghatározzuk a megfelelő vazelin: szacharid arányt a vattacukorban. Ha az aktív alkotórész vagy gyógyszer egy bizonyos mennyiségű vazelint is tartalmaz, a vazelin/szacharid arány megfelelő beállítása határozza meg a kibocsátási időt. Ha viszont az aktív alkotórész nem tartalmaz olajos anyagokat, a kibocsátási időt megfelelő mennyiségű méh5

HU 221 299 Β1 viasz vagy zselatin hozzáadásával lehet szabályozni. Hordozóként egy vagy több szacharidból kiindulva tehát különböző gyógyszereket állíthatunk elő, amikor is előre meghatározhatjuk a kibocsátási időt vagy kibocsátási programot. Ez úgy történhet, hogy beállítjuk a szacharid .aktív alkotórész arányt, vagy megfelelő kibocsátást szabályozó adalék anyagot adunk a keverékhez, vagy kombináljuk ezt a két lehetőséget. Mivel sokféle vazelin keverhető össze helyi alkalmazású gyógyszerekkel, a jelen találmány egy rugalmas rendszert biztosít, ahol az egyébként hidrofób kompozíciók vízben szabályozott sebességgel diszpergálhatóvá tehetők.

A II. példában említett kenőcs égési kenőcsként nyerhet alkalmazást, akárcsak a XVI. példa pektines terméke. Az ezekben a példákban leírt munkamenetet követve kiváló égési kenőcsök állíthatók elő.

Amikor tartós kibocsátásra van szükség, és a terméket külsőleg kell alkalmazni, a szachariddal és az aktív alkotórésszel együtt megfelelő mennyiségű vazelin kell a keverékbe, hacsak az aktív alkotórész maga nem tartalmaz vazelint; ez utóbbi esetben a szacharid: aktív alkotórész arányt kell megfelelően megválasztani. Amikor a terméket belső használatra szánjuk, méhviaszt lehet hozzáadni megfelelő arányban. A méhviasz késlelteti a szacharid felszabadulását, vagy hozzáigazítva ennek kibocsátási idejét az aktív alkotórész kibocsátási idejéhez, vagy egy más módon késleltetett kibocsátású gyógyszert képezve.

A X. példa a jelen találmány egy más vonását tárja fel. Ahol a szacharidos vattacukor stabilizálására van szükség a nedvesség hatása ellen, a sodrásra kerülő keverékhez megfelelő mennyiségű méhviasz adható.

A VIII., IX. és XV. példa egy további jellemzőt demonstrál, mégpedig azt a képességet, hogy egy undorító vagy kellemetlen ízű gyógyszer vagy hasonlók ízét el lehet fedni. A gyógyszer vagy aktív alkotórész általában nem abszorbeálódik olyan gyorsan a szájban, mint a szacharid. Megfelelő mennyiségű méhviasz hozzáadásával a szacharid kibocsátása és abszorpciója lassítható olyan mértékig, hogy illeszkedjék az aktív alkotórész kibocsátásához vagy abszorpciójához; ilyen módon a kifogásolható íz sikeresen elfedhető.

A méhviasz által szolgáltatott szabályozás azonban túlmegy az íz egyszerű elfedésén. Ha a gyógyszer késleltetett kibocsátása szükséges, a gyógyszert kombinálhatjuk egy vagy több szachariddal és megfelelő mennyiségű méhviasszal és így sodorhatjuk. Ha a gyógyszer magában foglal valamilyen olajos komponenst, ennek a szacharózhoz és a méhviaszhoz viszonyított koncentrációját figyelembe kell venni a késleltetett kibocsátási program meghatározásakor. A terméket azután könnyen össze lehet tömöríteni pilula vagy tabletta formába, és szájon át be lehet adni megfelelő mennyiségű vízzel együtt, amely lehetővé teszi a lenyelést. Megfelelő késleltetéssel a gyógyszerrel kapcsolatban el lehet érni, hogy a kibocsátás a gyomorbél rendszer egy előre kiválasztott pontján történjék, ahol a test számára a leghatékonyabb felhasználás megy végbe. Általában csak csekély mennyiségű méhviasz szükséges a keverékben, és ez - a kibocsátás késleltetésén kívül - segít a pirula vagy tabletta kialakításában is.

A késleltetett kibocsátás jobb megértése érdekében emlékeztetünk arra, hogy a sodort cukortermék, ha hidrofób anyagokat tartalmaz, kolloidként viselkedik. A kolloidokról nem ismeretes, hogy hatékonyan abszorbeálódnának a felső emésztőtraktusban, és normális körülmények között a belekig jutnak el, ahol a epe és más váladékok hatása révén abszorbeálódnak. A méhviasz megfelelő mértékben késlelteti a hatóanyag diszpergálódását, így ez lenyelhető, mielőtt a kolloid diszperzióként felszabadulna. Néhány további példát adunk meg, hogy elősegítsük a jobb megértést.

XVII. példa

Ebben a példában az aktív alkotórész a „DRAMAMIN” nevű folyadék, amely a Richardson-Vick Inc. (Wilton, Connecticut) terméke. Ebből egy teáskanálnyi mennyiség tartalmaz 12,5 mg dimenhidrinátot cseresznyearomával, 5% etil-alkoholt, 40. számú FD and C vörös festéket, glicerint, metil-parabent, szacharózt és vizet. 4 teáskanál őrölt méhviasszal, 7 teáskanál szacharózzal, és 1/2 teáskanál „Crisco” növényi olajjal. Az alkotórészeket egy edényben kanállal összekeverjük, majd sodorjuk, így tömör, dús vattacukrot kapunk. Ezt a vattacukrot szoba-hőmérsékletű vízhez adva a vattacukor a víz felületén úszik. 93 °C hőmérsékletű vízhez adva a vattacukor azonnal diszpergálódik, kolloidszerű diszperziót képezve. A nyelvre helyezve, fellép egy 4-5 másodperces eseménytelen időszak, ez után viszont gyors szétoszlás következik be.

A fenti vattacukrok közül néhány az ujjak között gyúrható és tömör golyócskákká formálható. Feltételezzük, hogy a méhviasz az ujj aktól származó meleg és nyomás hatására segít a vattacukor tömörítésében és összetapadásában. Amikor ezt a „pirulát” szobahőmérsékletű vízbe helyezzük, 15-20 perc szükséges ahhoz, hogy az anyag diszpergálódjék. Ez kezdetben kissé a vízfelület fölött úszik, de egy késleltetési idő után jó kolloidszerű diszperziót képez.

XVIII. példa

Por alakú bizmut-szubszalicilátot, amely a Sigma Chemical Co. (St. Louis, Missouri) terméke, összekeverünk lecitinnel 1 rész bizmut szubszalicilát: 4 rész „Natures Way” védjegyű folyékony lecitin arányban. A keveréket gázláng fölött addig melegítjük, amíg a bizmutpor a lecitinben felolvad. Az így létrejövő oldatból 1/4 csészényit hozzáadunk 3/4 csészényi szacharózhoz, és ezt mintegy 4 percen át kanállal keverjük. Ezután 1 teáskanál méhviaszt adunk hozzá, és a keveréket további 4 percen át keverjük. Ezt az anyagkeveréket azután sodorjuk, és kitűnő állagú vattacukrot kapunk. A vattacukrot azután ugyanolyan vizsgálatnak vetjük alá, amelyet a XVII. példában leírtunk, és lényegében azonos eredményeket kapunk azzal az eltéréssel, hogy a szájba helyezve az íz nem lesz olyan kellemes, mint a XVII. példában; ennek az az oka, hogy a cukron kívül a keverékben más ízesítőanyag nincs.

HU 221 299 Β1

XIX. példa

Ebben a példában 1/8 csésze „LIQUIPRIN”-t amely a Norcliff Thayer Inc. (Torrytown, New York) terméke (és amely 80 mg/1,86 ml acetominofent, mesterséges málnaaromát és más ízesítőanyagokat, citromsavat, D and C 33. típusú vörös színezéket, ffuktózt, glicerint, metil-parabent, polietilénglikolt, propilénglikolt, propil-parabent, nátrium-citrátot, nátrium-glukonátot, szacharózt és vizet tartalmaz), összekeverünk 1/2 csésze szacharózzal, 1/16 csésze „Crisco” növényi olajjal és 1 teáskanál őrölt méhviasszal, majd sodorjuk; így kiváló állagú vattacukrot kapunk. Ezt ugyanolyan vizsgálatoknak vetjük alá, mint a XVII. példában, és az eredmények lényegében az ott kapottakkal azonosak; az észlelt íz kiváló a különböző ízesítőszerek következtében.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy az őrölt méhviasz egy kis mennyiségének hozzáadása a gyógyászati kiszereléshez a XVII., XVIII. és XIX. példákban késleltetett kibocsátású gyógyászati termékhez vezetett, egyidejűleg pedig könnyebbé vált a tömörítés tabletták, pirulák, kúpok és hasonlók kialakításához.

A II-V. példák eredményeit összehasonlítva egy közös tendenciát észlelhetünk. A II. példa „NEOSPORIN” kenőcse polimixin B szulfátot, cink-bacitracint és neomicin-szulfátot tartalmaz egy speciális fehér vazelint tartalmazó alapban. A III. példában az adalék vazelin. A vazelin, akárcsak az I. példában szereplő növényi olaj, vízben gyakorlatilag oldhatatlan. Hasonlóképpen, az V. példában a hordozó lanolin, mikrokristályos viasz és szintetikus méhviasz keveréke, ahol a lanolin és a méhviasz, és valószínűleg a mikrokristályos viasz is, gyakorlatilag oldhatatlan vízben.

Az 5 011 532 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban található példákban megadott koncentrációkban az olajos anyagok, amelyek gyakorlatilag mind oldhatatlanok vízben, valahogyan kötődnek a cukorhoz, és így hidrofilként viselkednek és diszpergálhatók. Jelenleg nem kíséreljük meg az itt megadott példákban megfigyelt jelenségek elméleti megmagyarázását. A megfigyelhető helyzet az, hogy az itt használt koncentrációk vagy kompozíciók esetében a vattacukor nem diszpergálódik drámai sebességgel vízben szobahőmérsékleten, bár végül is diszpergálódik. A vízben diszpergálódás sebessége azonban növekszik a növekvő vízhőmérséklettel.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás hatóanyagot tartalmazó előre meghatározott kibocsátási programú gyógyászati készítmény előállítására, amely készítmény sodort rostokat tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a sodort rostokat egy olyan keverékolvadékból történő szál húzásával állítjuk elő, amely egy hatóanyagot, a gyógyszerkészítési technológiában szokásosan alkalmazott adalék anyagokat és legalább egy szacharidot és legalább egy lipoidot tartalmaz.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szacharid és a hatóanyag egymáshoz viszonyított térfogatarányát 1:5 fölötti értékre állítjuk be.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy lipoidként vazelint alkalmazunk.
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan keveréket vetünk alá szálhúzásnak, amely egy stabilizáló komponenst is tartalmaz.
5. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy további lipoidként méhviaszt vagy vazelinzselét alkalmazunk.
6. Eljárás szacharidot tartalmazó sodrott szálas készítmény stabilizálására, azzal jellemezve, hogy legalább egy, rostokká sodorható, vízben jól oldódó szacharidhoz megfelelő mennyiségű vazelint, méhviaszt vagy ezek keverékét adjuk, majd a keveréket sodrott szálakká dolgozzuk fel olvadékból történő szálhúzással.
7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szacharidként szacharózt alkalmazunk.
8. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szacharidként glükózt alkalmazunk.
9. Sodrott szálakból álló rendszer, meghatározott hatóanyag-kibocsátási programmal, amelyben a szálak megfelelő hordozóként tartalmazzák a hatóanyagot, és legalább egy szacharidot és legalább egy lipoidot tartalmaznak.
10. A 9. igénypont szerinti rendszer, amelyben a szálak lipoidként méhviaszt tartalmaznak.
11. A 9. igénypont szerinti rendszer, amelyben a szálak lipoidként vazelint tartalmaznak.
12. A 9. igénypont szerinti rendszer, amelyben a szálak lipodként méhviasz és vazelin keverékét tartalmazzák.
13. Sodrott száltömeg alakú gyógyászati hordozórendszer dermatológiailag hatásos hatóanyag számára, amelyben a szálak szacharidot és lipoidot tartalmaznak.
14. A 13. igénypont szerinti rendszer, amely lipoidként méhviaszt, vazelint vagy e kettő keverékét tartalmazza.
15. A 13. igénypont szerinti rendszer, amely szacharidként szacharózt, laktózt, glükózt vagy ezek keverékét tartalmazza.
16. A 13. igénypont szerinti rendszer, amelyben a vazelinzselé: szacharóz térfogatarány 1:5 feletti értékű.
17. A 13. igénypont szerinti rendszer, amely hatóanyagként egy antibiotikumot és lipoidként vazelint tartalmaz.
18. A 13. igénypont szerinti rendszer, amely hatóanyagként egy kortikoidot és lipoidként vazelint tartalmaz.
19. A 13. igénypont szerinti rendszer, amely hatóanyagként pektint tartalmaz.
20. A 19. igénypont szerinti rendszer, amelyben a (pektin + méhviasz): szacharóz térfogatarány 1:5 feletti értékű.
21. Orális készítmény, ahol a komponensek legalább egyike kellemetlen ízű, és az alábbi anyagokat tartalmazó sodort rostokból áll:

a) sodorható, vízben jól oldódó anyag;

b) valamely kellemetlen ízű alkotórész; és

c) az oldódást késleltető moderátor anyag.
22. A 21. igénypont szerinti készítmény, amely vízben jól oldható anyagként valamely szacharidot tartalmaz.

HU 221 299 Bl
23. A 21. igénypont szerinti készítmény, amely kellemetlen ízű anyagként valamely gyógyszerhatóanyagot tartalmaz.
24. A 21. igénypont szerinti készítmény, amely moderátoranyagként méhviaszt tartalmaz.
25. A 21. igénypont szerinti készítmény, amely gyógyszerhatóanyagként alumínium-hidroxid és magnézium-hidroxid kombinációját tartalmazza.
26. A 21. igénypont szerinti készítmény, amely moderátoranyagként vazelint tartalmaz.
27. A 13. igénypont szerinti rendszer, amely sodrott rostok alakjában valamely szacharidot és egy, a diszperzió szoba-hőmérsékletű vízben való képződését lassító további anyagot tartalmaz.

5
28. A 27. igénypont szerinti rendszer, amely további moderátorként méhviaszt, vazelint, vagy e kettő kombinációját tartalmazza.
29. A 27. igénypont szerinti rendszer, amely szacharidként szacharózt, laktózt, glükózt vagy ezek keveré10 két tartalmazza.

Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest