HU220852B1 - A method of manufacturing a coil of flexible object and core therefor - Google Patents

Description

A leírás terjedelme 16 oldal (ezen belül 10 lap ábra)

HU 220 852 Bl (7) egybeesőre alakítják ki, és ezáltal olyan magegységet hoznak létre, amelyen a támgyűrűk (20,21) központosító elemeit (29) a nyílásba (6) vezetik és rászorítják a körkörös támfelületre (7), és a támasztóelemek (3) belső oldalaira (14). A magegység lényege, hogy a magegységnek előre meghatározott számú és azonos hosszúságú támasztóelemei (3) vannak, ezek olyan végrészekkel (9, 10) vannak ellátva, amelyek párhuzamos homlokfelületekkel (11, 12), valamint külső oldalakkal (13) és belső oldalakkal (14) rendelkeznek, továbbá két sík, és egymással párhuzamos véggyűrűje (1, 2) van, ezek mindegyike központi nyílással (6), belső körkörös koncentrikus támfelülettel (7) van ellátva, amely a központi nyílást (6) határolja, és előre meghatározott sugara van. Továbbá, a támasztóelemek (3) előre meghatározott számú bevágással (8) vannak ellátva, ezek a támfelületekkel (7) kapcsolódóan vannak elrendezve és a nyílás (6) felé nyitott kialakításúak. A támasztóelemek (3) végrészei (9, 10) kapcsolódnak a bevágásokkal (8) és a véggyűrűket (1,2) egymással párhuzamosan, a támasztóelemeket (3) pedig a véggyűrűkre (1, 2) merőleges helyzetben tartják, továbbá a támasztóelemek (3) belső oldalai (14) a véggyűrűk (1,2) támfelületeivel (7) egybeesőén vannak elrendezve, valamint a támasztóelemek (3) szélső homlokfelületei (11, 12) a véggyűrűk (1, 2) külső oldalaival egybeesőén vannak elrendezve.

A találmány tárgya flexibilis termékből tekercs készítésére való eljárás, amellyel hosszú flexibilis termékből, például tömlőből, csövekből, kötelekből és hasonlókból tekercs készíthető. A találmány tárgya továbbá az ilyen eljáráshoz való magegység.

Az ilyen eljárásnál a flexibilis terméket, például tömlőt feltekercselnek, és az így nyert tekercset burkolják, ezáltal olyan csomagot készítenek, amely a felhasználási helyre szállítható. Ezt a flexibilis terméket axiálisan nyitott magegységre tekercselik fel. A tekercselési eljárás a következő lépésekből áll:

a) a magegységet rögzítőszerkezetbe helyezik, eközben a szerkezet egymással párhuzamos támgyűrűi közé befogják, miközben a támgyűrűkben kialakított központosító elemmel központosítják, és ezáltal forgatható egységet hoznak létre,

b) a tekercselendő terméket rögzítik a forgatható egységhez, majd tekercselőgépben az egységet úgy forgatják, hogy eközben a terméket feltekercselik és ezáltal tekercset hoznak létre,

c) amikor a terméket elvágják, folytonos hevederekkel a belső oldala felől körülveszik a magegységet és a magegységen elhelyezkedő tekercset, és a támgyűrűkkel való kapcsolódás nélkül a hevedereket megfeszítik és ezáltal csomagot hoznak létre.

Ilyen tekercs alakban tömlőket, flexibilis csöveket, vagy például kisebb mennyiségekben optikai kábeleket forgalmaznak. A tekercs általában jelenleg magegység és külső burkolóanyag nélkül készül és szalagok tartják össze. A felhasználási helyen a tekercset speciális szerkezetbe helyezik, amelyen azután a tömlő letekercselhető, miután az összekötő szalagokat átvágták. Olyan megoldás is ismert, amelynél a tekercset a padlóra helyezik és a szalagok átvágása után a tekercset egyszerűen kiterítik, ami meglehetősen kényelmetlen művelet. A fenti hagyományos technológiák a rövidebb hosszúságú tömlők kiszállításakor jöhetnek legfeljebb szóba.

Főleg a hosszabb tömlők és flexibilis csövek szállításához (500-2000 m közötti hosszúságoknál) hagyományos fadobokat alkalmaznak. Mivel a tömlők és flexibilis csövek viszonylag nagy hajlítási sugarúak, következésképpen ezeknek a fadoboknak olyan magrésszel kell rendelkezniük, amelynek átmérője legalább 1 m-es, a magrész hengeres palástjának átmérőjét értve ezalatt. A hagyományos fadob befoglaló méretei tehát szükségszerűen nagyok, amivel az is jár, hogy a gyártás és a mozgatás költségei tetemesek. Ha például flexibilis tömlőt ilyen fadobon szállítunk a felhasználási helyre, akkor a fadobot speciális letekercselőszerkezetbe kell helyezni és ezzel lehet a tömlő vagy flexibilis cső letekercselését elvégezni. A hagyományos fadob azonban gyakran ferde vagy aszimmetrikus, ezért a tömlő letekercselése gyakran igen körülményes és időigényes művelet. Továbbá, az üres fadobot újra vissza kell szállítani a tömlőgyártóhoz, hogy arra új tömlőt tekercselhessenek. Ez pedig tovább növeli a költségeket, ugyanakkor a fadobok ismételt felhasználásánál számolni kell a kopásra és a sérülésveszélyre a durva kezelésmód következtében.

Az SE-9101042-1 számú szabadalmi leírás ismertet olyan szerkezetet, amely folytonos flexibilis termékek, így például tömlők, csövek kezelésére való. Ez a kezelés magában foglalja a tekercselést is, valamint a tekercsnek a felhasználóhoz csomagként való továbbítását. A tekercset itt úgy készítik, hogy a flexibilis terméket axiális irányban nyitott, hengeres hüvelyre tekercselik fel. Mielőtt a tekercselést megkezdenék, a központi hüvelyt két sík külső védőgyűrűvel látják el, ezeknek koncentrikus támasztófelületeik vannak, amelyek együttműködnek a hüvely belső és külső felületeivel. A hüvelyt ezután olyan szerkezeten rögzítik, amelynek két párhuzamos támasztógyűrűje van, és ezek mindegyike központosító elemekkel van ellátva. Amikor tehát a hüvelyt a támasztógyűrűk közé befogják, a központosító elemek azt egyúttal központosítják, így forgatható szerkezeti egység jön létre. Ezután a feltekercselendő termék végét rögzítik a forgatható egységhez és ezt követően a forgatható egységet tekercselőgépben forgatják, és ezáltal hozzák létre a termékből a tekercset. A kész tekercset védőburkolattal látják el, majd rögzítőszalagokat vezetnek keresztül a hüvelyen, amelyekkel rögzítik a tekercset és a védőgyűrűket és ezáltal szállítható csomagot hoznak létre. A támasztógyűrűket ezután eltávolítják a kész csomagról és azokat újból felhasználják további tekercsek készítéséhez.

A kész csomagot kiszállítják a munkahelyre, ahol azt újabb szerkezetre helyezik és ezzel elvégzik a termék letekercselését. Ennek a letekercselőszerkezetnek ugyan2

HU 220 852 Bl csak két, egymással párhuzamos támasztógyűrűje van, amelyek hasonlóképpen egymás felé irányuló központosító elemekkel vannak ellátva. A csomagnak a támasztógyűrűk közé való befogásával és központosításával olyan forgatható egységet nyernek, amely vízszintes vagy függőleges forgástengely körül elforgatva például speciális letekercselőgépben alkalmazható a termék letekercselésére. Ehhez előzetesen a rögzítőszalagokat át kell vágni és el kell távolítani a csomagról a védőburkolatot, ezután következhet a tényleges letekercselés.

Ha a fenti svéd szabadalmi leírás szerinti megoldást alkalmazzák például optikai kábelek vagy tömlők fel- és letekercselésére, a gyakorlati tapasztalatok szerint az ilyen tekercscsomag készítése viszonylag drága és túl súlyos. Ennek oka egyebek között az, hogy amint azt a fadobokkal kapcsolatban már említettük, az ilyen tekercskészítéshez is magegység szükséges, az adott esetben hüvely formájában, amelynek átmérőjét legalább 1 m-esre kell választani. Ehhez jönnek még az oldalsó védőgyűrűk, amelyeknek a külső átmérője gyakran eléri a 2,5 mt. Az ilyen csomagok mozgatása és raktározása igen körülményes és nagy ráfordítást igénylő művelet.

A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan tökéletesített megoldás létrehozása, amellyel a flexibilis termékekből létrehozandó tekercs lényegesen alacsonyabb költségráfordítással készíthető, ugyanakkor kellően, de nem túlságosan erős, kevesebb anyagfelhasználást igényel, és ezáltal csökkentett tömegű.

A kitűzött feladatot a bevezetőben részletezett eljárás továbbfejlesztésével oldottuk meg, amelynek lényege a találmány szerint, hogy előre meghatározott számú hosszúkás és azonos hosszúságú támasztóelemek végrészeit összekapcsoljuk két sík, egymással párhuzamos véggyűrűvel, azok megfelelő bevágásaikon keresztül, amelyeket belső körkörös és koncentrikus támfelülethez közel helyezünk el. Ezzel központi nyílást határolunk, amelyben nyitottra alakítjuk ki a bevágásokat, így a támasztóelemek homlokfelületeit a véggyűrűk külső oldalaival egybeesőre alakítjuk ki. Továbbá, a támasztóelemek belső oldalait a körkörös támfelülettel egybeesőre alakítjuk ki és ezáltal olyan magegységet hozunk létre, amelyen a támgyűrűk központosító elemeit a nyílásba vezetjük és rászorítjuk a körkörös támfelületre és a támasztóelemek belső oldalaira.

A találmány szerinti eljárás célszerű foganatosítási módjánál a támasztóelemeket kapcsolódásba hozzuk a véggyűrűkkel és eközben súrlódásos kapcsolatot alakítunk ki járulékos rögzítőeszköz nélkül.

A találmány szerinti eljáráshoz olyan magegység használható, amelynél a tekercs burkolattal ellátott csomagot képez a felhasználói helyre történő továbbításhoz. Lényege, hogy a magegységnek előre meghatározott számú és azonos hosszúságú támasztóelemei vannak, ezek olyan végrészekkel vannak ellátva, amelyek párhuzamos homlokfelületekkel, valamint külső oldalakkal és belső oldalakkal rendelkeznek. Továbbá, két sík, és egymással párhuzamos véggyűrűje van, ezek mindegyike központi nyílással, belső körkörös koncentrikus támfelülettel van ellátva, amely a központi nyílást határolja és előre meghatározott sugara van. A támasztóelemek előre meghatározott számú bevágással vannak ellátva, ezek a támfelületekkel kapcsolódóan vannak elrendezve és a nyílás felé nyitott kialakításúak. A támasztóelemek végrészei kapcsolódnak a bevágásokkal és a véggyűrűket egymással párhuzamosan, a támasztóelemeket pedig a véggyűrűkre merőleges helyzetben tartják. A támasztóelemek belső oldalai a véggyűrűk támfelületeivel egybeesőén vannak elrendezve, valamint a támasztóelemek szélső homlokfelületei a véggyűrűk külső oldalaival egybeesőén vannak elrendezve.

Előnyösen a végrészek beeresztésként vannak kialakítva, ezek mindegyike befelé egy vagy két keresztirányú támasztófelülettel rendelkezik. Ezek a véggyűrűk számára axiális ütközőként szerepelnek, továbbá a hosszuk a véggyűrűk vastagságának megfelelően van megválasztva.

Célszerűen a támasztóelem a belső oldalán olyan horonnyal van ellátva, amely a szélső homlokfelületek között helyezkedik el, és a tekercs és a magegység burkolásakor hevedereket befogadó kialakítású.

Egy további előnyös kiviteli alaknál a támasztóelemek keresztmetszete megegyezik.

Célszerűen a támasztóelemek a véggyűrűk közötti pontra számítva a kerület 10-70%-át, előnyösen 10—60%-át elfoglaló elrendezésűek.

Előnyösen a bevágások fecskefarokszerű kialakításúak a véggyűrűk homlokoldala felől tekintve, továbbá a végrészek ennek megfelelő keresztmetszetűek.

Egy még további célszerű kiviteli alaknál az átmérője legalább 0,8 m, a véggyűrűk belső felületei között mérve.

Előnyösen a támasztóelemek és a véggyűrűk közötti kapcsolat pusztán súrlódásos kapcsolatként van kialakítva, azaz ragasztás, szegezés vagy más járulékos rögzítőegység alkalmazását mellőzve.

Célszerűen a támasztóelemek száma és szélessége a tekercselendő termék merevségétől és a magegységre tekercselésekor! hőmérsékletétől függően van megválasztva.

Egy újabb előnyös kiviteli alak szerint fából vagy farostanyagból van kialakítva.

Előnyösen a támasztóelemek fémet, főleg alumíniumot tartalmaznak, a véggyűrűk viszont farostanyagból vannak kialakítva.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:

az 1. ábra a találmány szerinti magegység első példakénti kiviteli alakjának perspektivikus képe;

a 2. ábra az 1. ábra szerinti megoldás szétbontott perspektivikus képe;

a 3. és 4. ábrákon a találmány szerinti magegység második példakénti kiviteli alakjának összeszerelt és szétbontott perspektivikus képe látható;

az 5-10. ábrákon a forgatható egység létrehozásának különböző műveleti lépéseit szemléltettük vázlatos perspektivikus képben.

HU 220 852 Bl

Az 1. ábrán a találmány szerinti tekercsmagként szereplő magegység első példakénti kiviteli alakja látható, a 2. ábrán pedig az 1. ábra szerinti megoldás perspektivikus képét szétbontott állapotban tüntettük fel. A magegység két, sík, egymással megegyező és koaxiális elrendezésű 1 és 2 véggyűrűvel rendelkezik, ezek között előre meghatározott számban hosszúkás 3 támasztóelemek vannak elrendezve, amelyeknek hosszúsága megegyezik a magegység tekercsbefogadó méretével.

Az 1 és 2 véggyűrűknek belső 4 oldaluk és külső 5 oldaluk, valamint központi 6 nyílásuk van. Az 1 és 2 véggyűrűk úgy vannak méretezve, hogy azok belső koncentrikus 7 támfelületei előre meghatározott sugarúak és a 6 nyílást határolják. A 7 támfelülettel kapcsolódóan az 1 és 2 véggyűrűk előre meghatározott számú 8 bevágással vannak ellátva axiális irányban, amelyek radiális irányban befelé, azaz a 6 nyílás felé nyitottak. A 8 bevágások száma megfelel a 3 támasztóelemekével. A 8 bevágások hossza, azaz kerületi irányban mért mérete a 7 támfelülettől befelé, az 1 és 2 véggyűrűk irányába nő, ezáltal a 8 bevágásnak fecskefarokszerű kialakítása van. A szomszédos 8 bevágások közötti távköz a 7 támfelület kerülete mentén azonos.

Az 1 és 2 véggyűrűk, valamint a 3 támasztóelemek alaktartó kialakításúak, azaz például tömlő feltekercselése és letekercselése közben fellépő terheléseknek ellenállóak. Az 1 és 2 véggyűrűk szélessége, azaz a belső támfelület és külső 18 kerület közötti távköz úgy van megválasztva, hogy megnyugtatóan rögzítse a 3 támasztóelemeket minden irányban, és hogy kellően ellenálljon a radiális terhelésnek. Ebből a célból az 1 és 2 véggyűrűk szélességét 50-100 mm-re választottuk, azaz a külső és a belső átmérő közötti különbség körülbelül 100-200 mm. Szükség esetén nagyobb szélességek is alkalmazhatók, de ez óhatatlanul növeli a költségeket és az anyagfelhasználást, valamint a tömeget, amely paraméterek növekedését alapjában csökkenteni szándékoztunk.

A támasztóelemek mindegyikének két-két 9 és 10 végrésze, és 11, 12 homlokfelületei, valamint belső 14 oldala van. A 3 támasztóelem 9 és 10 végrészei az 1 és 2 véggyűrűk 8 bevágásaiba illeszkedő kialakításúak. A 3 támasztóelemek 11 és 12 homlokfelületei egymással párhuzamosak és egyúttal párhuzamosak az 1 és 2 véggyűrűkkel is. Az 1. és 2. ábrán látható példakénti kiviteli alak esetében a 3 támasztóelemek szélesebbek, mint a bevágások hossza (kerületi irányban tekintve), továbbá a 9 és 10 végrészek beeresztésszerűen vannak kialakítva, oldalnézetben tekintve a 8 bevágásnak megfelelő keresztmetszettel. A beeresztésszerű 9 és 10 végrészek a jelen esetben fecskefarokszerű kialakításúak, ezek hossza axiális irányban tekintve megegyezik az 1 és 2 véggyűrűk vastagságával. A 9 és 10 végrészek kialakítása tehát központosán helyezkednek el és minden oldalukon 15 és 16 támasztófelületekkel rendelkeznek, ezek viszont úgy vannak elrendezve, hogy az 1 és 2 véggyűrűk belső 4 oldalával érintkezzenek és ezáltal ütközőket képezzenek.

Összeszereléskor a 9 és 10 végrészeket először behelyezzük a 8 bevágásokba az 1 és 2 véggyűrűk belső 4 oldalának irányába, és így hézagmentes beeresztéses kapcsolatot alakítunk ki. A 3 támasztóelemek ilyen fecskefarokszerű beeresztett kialakításával megakadályozzuk, hogy azok radiális irányban kiessenek a 8 bevágásokból. A 3 támasztóelemek belső 15 és 16 támasztófelületei együttműködnek az 1 és 2 véggyűrűkkel, úgyhogy ezek párhuzamos helyzetükben vannak rögzítve egymáshoz képest és a lehető legkisebb távköz van közöttük. Annak érdekében, hogy jó kezelhető magegységet készítsünk az alább ismertetésre kerülő műveleti lépések eredményeként, a 3 támasztóelemeket a 8 bevágásokban való megtartásához elegendő, ha a 9 és 10 végrészek oldalfelületei és a 8 bevágások közötti megfelelő súrlódásos kapcsolatot hozunk létre. Ez tehát a találmány szerinti megoldás egyik sajátos előnye, hogy semmiféle szegezésre vagy ragasztásra nincs szükség ahhoz, hogy a szerkezeti elemek között megnyugtató alakzáró kapcsolatot érjünk el.

A 3 támasztóelemek mindegyike a belső oldalán központi 17 horonnyal van ellátva, amely a 11 és 12 homlokfelületek között helyezkedik el és előre meghatározott keresztmetszetű.

A 3. ábrán a találmány szerinti magegység másik példakénti kiviteli alakja látható, és ennek részletei jól nyomon követhetők a 4. ábra szétbontott képén. Ennél a kiviteli alaknál egyetlen lényeges különbség a fentebb ismertetett kiviteli alakhoz képest, hogy a 3 támasztóelemek lényegesen szélesebbek, a 8 bevágások pedig jóval hosszabbak.

A 3 támasztóelemek szélessége és száma egyebek között attól függően vannak megválasztva, hogy milyen a feltekercselendő tömlő merevsége és hőmérséklete a gyártási művelet végén és az azt követő tekercseléskor.

Az 5. ábrán az 1. ábra szerinti magegységgel társítandó szerkezet is látható egyelőre összeszerelés közbeni állapotban, ezek együttesen forgatható egységet képeznek, amely összeszerelve a 6. ábrán látható. Ennek a szerkezetnek két kerékszerű alaktartó 20 és 21 támgyűrűi vannak, amelyek fémből, a jelen esetben acélból vagy alumíniumból vannak kialakítva, és a 20 és 21 támgyűrűket egymáshoz képest rögzítő és kapcsoló elemekkel van ellátva. A 20 és 21 támgyűrűk mindegyike külső 22 gyűrűrésszel van ellátva, továbbá 23 agya és 24 küllői vannak, amelyek támasztják és központosítják a 23 agyat. Az 5. és 6. ábra szerinti kivitelnél a 23 agynak kifelé túlnyúló 25 tengelye van, a kapcsolóelemek pedig egymással kapcsolatba hozható 26 és 27 csapokból állnak, amelyek a 23 agy belső oldalából kinyúlnak és egymással összekapcsolva 28 forgástengelyt képeznek.

A 20 és 21 támgyűrűk a belső oldalukon 29 központosító elemmel is el vannak látva, amely koncentrikus elrendezésű a 28 forgástengellyel és előre meghatározott sugarú. A jelen esetben a 29 központosító elem végtelenített gyűrűként van kialakítva, amelynek külső hengeres felülete olyan sugarú, amely megfelel az 1 és 2 véggyűrűk 7 támfelületének sugárméretével, hogy azzal hézagmentesen kapcsolódjék. A 26 és 27 csapok megfelelő reteszelőelemmel vannak egymáshoz kapcsolva (külön nem ábrázoltuk). A 20 és 21 támgyűrűk koaxiális elrendezésűek az egész magegységet tekintve és a 24 kül4

HU 220 852 Bl lök központosító helyzetűek a 3 támasztóelemek és a 9 és 10 végrészek között.

Az összeszerelt forgatható egység a 6. ábrán látható. Ez külön nem ábrázolt tekercselőgépre helyezhető és erre előre meghatározott hosszúságú 30 tömlő feltekercselhető, ezáltal 31 tekercset nyerünk (7. ábra). Itt jól kivehető, hogy a flexibilis 30 tömlő érintkezik az 1 és 2 véggyűrűk belső oldalaival, valamint a 24 küllők belső oldalával.

Az így nyert 31 tekercset ezután rögzítjük a magegységhez 32 hevederek segítségével, amelyek könnyen keresztül vezethetők a 17 hornyokon a 3 támasztóelemek belső 14 oldalánál, hiszen azok nyitottak, és így hozzáférhetők a 20 és 21 támgyűrűk 29 központosító elemeinek mindkét oldalán. A 31 tekercs további védelme szempontjából 34, 35 védőelemeket helyezünk fel kétoldalt és azokra a helyekre, ahol a 32 hevederek helyezkednek el.

A 32 hevederek meghúzása és rögzítése után a 8. ábrán látható végtelenített kapcsolatot hozzuk létre, ilyenkor a 20 és 21 támgyűrűk egymástól szét vannak választva és ezeket eltávolítjuk a kész 33 csomagról, amint az látható a 9. és 10. ábrákon. Ezután a kész 33 csomagot a felhasználási helyre továbbíthatjuk, ahol hasonló szerkezetre helyezzük, amely két támgyűrűvel és központosító elemekkel van ellátva, valamint a támgyűrűket összekapcsoló elemekkel. Erre felszereljük a

33 csomagot és forgatható egységet hozunk létre, és így helyezzük az egészet az önmagában ismert letekercselőberendezésre.

A 32 hevederek átvágása és eltávolítása után a 30 tömlő letekercselhető. Ezután a magegység szabad15 dá válik és az részben vagy egészben adott esetben elégethető a helyszínen, attól függően, hogy tartalmaz-e olyan újrahasznosítható részeket, mint például az alumíniumból készült 3 támasztóelemek.

Claims (2)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás tekercs készítésére flexibilis termékből, főleg tömlőből, csőből, kötélből és hasonlóból, amelynél a terméknek (30) a felhasználóhoz való szállításához a tekercset (31) burkolva csomagot (33) készítünk, a terméket (30) axiális irányban nyitott magegységre tekercseljük fel a tekercs (31) előállításához, továbbá amelynél:

   a) a magegységet rögzítőszerkezetbe helyezzük, eközben a szerkezet egymással párhuzamos támgyűrűi (20, 21) közé befogjuk, miközben a támgyűrűkben (20, 21) kialakított központosító elemmel (29) központosítjuk, és ezáltal forgatható egységet hozunk létre,

   b) a feltekercselendő terméket (30) rögzítjük a forgatható egységhez, majd tekercselőgépben az egységet úgy forgatjuk, hogy eközben a terméket (30) feltekercseljük és ezáltal tekercset (31) hozunk létre,

   c) amikor a terméket (30) elvágjuk, folytonos hevederekkel (32) a belső oldala felől körülvesszük a magegységet és a magegységen elhelyezkedő tekercset (31), és a támgyűrűkkel (20, 21) való kapcsolódás nélkül a hevedereket (32) megfeszítjük és ezáltal csomagot (33) hozunk létre, azzal jellemezve, hogy előre meghatározott számú hosszúkás és azonos hosszúságú támasztóelemek (3) végrészeit (9, 10) összekapcsoljuk két sík, egymással párhuzamos véggyűrűvel (1, 2) megfelelő bevágásaikon (8) keresztül, amelyeket belső körkörös és koncentrikus támfelülethez (7) közel helyezünk el, ezzel központi nyílást (6) határolunk, amelyben nyitottra alakítjuk ki a bevágásokat (8), így a támasztóelemek (3) homlokfelületeit (11, 12) a véggyűrűk (1, 2) külső oldalaival (5) egybeesőre alakítjuk ki, továbbá a támasztóelemek (3) belső oldalait (14) a körkörös támfelülettel (7) egybeesőre alakítjuk ki és ezáltal olyan magegységet hozunk létre, amelyen a támgyűrűk (20, 21) központosító elemeit (29) a nyílásba (6) vezetjük és rászorítjuk a körkörös támfelületre (7), és a támasztóelemek (3) belső oldalaira (14).

   2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a támasztóelemeket kapcsolódásba hozzuk a véggyűrűkkel (1, 2), és eközben súrlódásos kapcsolatot alakítunk ki járulékos rögzítőeszköz nélkül.

   3. Magegység forgatható egységhez, folytonos flexibilis termékből (30) tekercs (31) készítéséhez, főleg tömlőkhöz, flexibilis csövekhez, kötelekhez és hasonlókhoz, amely tekercs (31) burkolattal ellátott csomagot (33) képez a felhasználói helyre történő továbbításhoz, azzal jellemezve, hogy a magegységnek előre meghatározott számú és azonos hosszúságú támasztóelemei (3) vannak, ezek olyan végrészekkel (9, 10) vannak ellátva, amelyek párhuzamos homlokfelületekkel (11, 12), valamint külső oldalakkal (13) és belső oldalakkal (14) rendelkeznek, továbbá két sík, és egymással párhuzamos véggyűrűje (1, 2) van, ezek mindegyike központi nyílással (6), belső körkörös koncentrikus támfelülettel (7) van ellátva, amely a központi nyílást (6) határolja és előre meghatározott sugara van, továbbá a támasztóelemek (3) előre meghatározott számú bevágással (8) vannak ellátva, ezek a támfelületekkel (7) kapcsolódóan vannak elrendezve és a nyílás (6) felé nyitott kialakításúak, továbbá a támasztóelemek (3) végrészei (9,10) kapcsolódnak a bevágásokkal (8) és a véggyűrűket (1, 2) egymással párhuzamosan, a támasztóelemeket (3) pedig a véggyűrűkre (1, 2) merőleges helyzetben tartják, továbbá a támasztóelemek (3) belső oldalai (14) a véggyűrűk (1,2) támfelületeivel (7) egybeesőén vannak elrendezve, valamint a támasztóelemek (3) szélső homlokfelületei (11, 12) a véggyűrűk (1, 2) külső oldalaival egybeesőén vannak elrendezve.

   4. A 3. igénypont szerinti magegység, azzal jellemezve, hogy a végrészek (9, 10) beeresztésként vannak kialakítva, ezek mindegyike befelé egy vagy két keresztirányú támasztófelülettel (15, 16) rendelkezik, ezek a véggyűrűk (1,2) számára axiális ütközőként sze5

   HU 220 852 Bl repelnek, továbbá a hosszuk a véggyűrűk (1, 2) vastagságának megfelelően van megválasztva.

   5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti magegység, azzal jellemezve, hogy a támasztóelem (3) a belső oldalán (14) olyan horonnyal (17) van ellátva, amely a szélső homlokfelületek (11, 12) között helyezkedik el és a tekercs (31) és a magegység burkolásakor hevedereket (32) befogadó kialakítású.

   6. A 3-5. igénypontok bármelyike szerinti magegység, azzal jellemezve, hogy a támasztóelemek (3) keresztmetszete megegyezik.

   7. A 3-5. igénypontok bármelyike szerinti magegység, azzal jellemezve, hogy a támasztóelemek (3) a véggyűrűk (1, 2) közötti pontra számítva a kerület 10-70%-át, előnyösen 10-60%-át elfoglaló elrendezésűek.

   8. A 3-6. igénypontok bármelyike szerinti magegység, azzal jellemezve, hogy a bevágások (8) fecskefarokszerű kialakításúak a véggyűrűk (1,2) homlokoldala felől tekintve, továbbá a végrészek (9, 10) ennek megfelelő keresztmetszetűek.

   9. A 3-8. igénypontok bármelyike szerinti magegység, azzal jellemezve, hogy az átmérője legalább 0,8 m, a véggyűrűk (1, 2) belső felületei között mérve.

   10. A 3-9. igénypontok bármelyike szerinti magegység, azzal jellemezve, hogy a támasztóelemek (3) és a véggyűrűk (1, 2) közötti kapcsolat pusztán súrlódásos kapcsolatként van kialakítva, azaz ragasztás, szegezés vagy más járulékos rögzítőegység alkalmazását mellőzve.

   11. A 3-10. igénypontok bármelyike szerinti magegység, azzal jellemezve, hogy a támasztóelemek (3) száma és szélessége a tekercselendő termék merevségétől és a magegységre tekercselésekor! hőmérsékletétől függően van megválasztva.

   12. A 3-11. igénypontok bármelyike szerinti magegység, azzal jellemezve, hogy fából vagy farostanyagból van kialakítva.

   13. A 3-11. igénypontok bármelyike szerinti magegység, azzal jellemezve, hogy a támasztóelemek (3) fémet, főleg alumíniumot tartalmaznak, a véggyűrűk (1,
2. 2) viszont farostanyagból vannak kialakítva.