HU220683B1 - Eljárás kefe előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás kefe előállítására, amely sörtehordozóvalés különálló műanyag sörteszálakból lévő sörtebetéttel rendelkezik,olyan eljárási lépésekkel végrehajtva, hogy először az egyessörteszálakat (4) befogási végeikkel (14) előre egy lyuksablon (7)lyukaiba (13) behelyezik, amely lyukak (13) lyukátmérője kissénagyobb, mint a sörteszál (4) átmérője, és a sörteszálakat (4) egyolyan lyukmintázat szerint pozicionálják, amely megfelel asörtehordozó (15) belüli vagy annak egy részével megegyezőelrendezésnek, és a sörteszálakat (4) úgy vezetik be, hogy azokbefogási végeikkel (14) a lyuksablon (7) szemben lévő oldalán közelazonos mértékben túlnyúlnak, majd a sörteszálakat (4, 16) axiális ésradiális elrendeződésük után a lyuksablonba (7) rögzítik, ezután asörtehordozó (15) rögzítőoldali felső felületén legalább egy ágyat (3)állítanak elő folyékony, kikeményedő anyagból, és ahol a sörteszálakat(4, 16) az ágyba (3) nyúló befogási végeikkel (14) bemerítik afolyékony anyagba és azzal körülfolyatják, végül az ágyat (3)kikeményítik. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás kefe előállítására, amely sörtehordozóval és különálló műanyag sörteszálakból lévő sörtebetéttel rendelkezik.

Kefe alatt a jelen összefüggésben mindenféle kefét értünk, amely lehet padlótisztító berendezés kefebetétje, ecsetek minden fajtája, sávecset, laposecset, törlőecset, és hasonlók, amelyek sörteszálakból állnak. Főleg testápoló kefékről van szó, mint a fogkefe, masszírozókefe, hajkefe és hasonlók, vagy ecset például pakolás vagy valamilyen kozmetikai gyógyhatású anyag és hasonlók felvitelére, vagy pedig ha még tágabban értelmezzük, ide tartozhatnak például lábtörlők, kefeszalagok, polírszalagok és hasonlók is.

Szokásosan az ilyen keféknél a sörtéket kötegekben vagy nagyobb csomagokban összefogják és ebben a formában fogják be a sörtehordozóba. A kötegek rögzítése megkövetelte korábban a mechanikus eljárást, ahol egy befogóeszközbe a sörteköteg be volt bújtatva és egy horog segítségével kellett a sörtehordozóban rögzíteni. A befogásnak és rögzítésnek ez a módja költséges és néhány alkalmazási esetben, mindenekelőtt a higiéniai keféknél, kellemetlen mellékhatásokhoz vezet, a sörtehordozóban a befogáshoz szükségszerűen kiképzett lyukakban megtelepednek a baktériumok, és szennyeződés is lerakódik. Kötegeltnél vagy sörtecsomagoknál, ahol nagyobb átmérők szükségesek, mint például ecseteknél, a kötegek vagy csomagok egy kittmasszába vagy ragasztóanyag ágyba vannak rögzítve. Műanyag sörtéknél a rögzítés más lehetőségei is megnyílnak, mégpedig az, hogy a köteget a sörtehordozóval összehegesszük, vagy pedig a kötegvéget a képlékenyen folyós hordozóanyagba beolvasszuk.

Minden eljárásnak, amelynél a sörteköteget vagy -csomagot egy többé-kevésbé folyékony masszába beágyazzuk, és annak kikeményedése által azok rögzítve lesznek, egy lényeges hátrányos tulajdonsága van, mégpedig az, hogy a sörték elégtelenül vannak lerögzítve. Ezért a kötegeket vagy csomagokat a massza kikeményedése után ki kellene fésülni, hogy a laza vagy kihullt sörteszálakat eltávolítsuk. Az alkalmazás során még mindig kiválnak további sörteszálak, amelyeknek a kihúzással szembeni rögzítésük nem elég nagy. Ez sok alkalmazási esetben kellemetlen következményekkel jár, mindenekelőtt ecseteknél és felhordókeféknél, vagy hasonlóknál, mert a kivált sörteszálak a felhordott közegben ismét megtalálhatók és onnan csak nehézségek árán távolíthatók el, anélkül, hogy nyomot ne hagynának. A fogkeféknél ez különösen kellemetlenségekhez vezet, itt a kivált sörteszál gyakran a fogközbe beszorul és csak nehezen távolítható el.

Amíg a sörtehordozók és a sörték - mint ez ma messzemenően gyakori - műanyagból vannak, és hegesztéssel egymással összeköthetőek, azoknak azonos műanyagból vagy megfelelő anyagpárból kell lenniük, amelyek egymással anyagzáróan összehegeszthetőek, hogy egy kielégítő, kihúzás elleni szilárdságot adjon.

Ezt az előfeltételt csak kevés anyagpár teljesíti, és főleg nem olyanok, amelyek nagyon különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. Ez gyakori eset keféknél. A kefehordozónak, ami szokásosan a kefe nyelét vagy szárát is képezi, előírás szerint merevnek kell lennie, amíg a sörteszálak drágább műanyagból készülnek, amelyeknek összehasonlíthatóan jobb kopásállóságának, jó hajlékonyságának és magas váltakozó hajlítófeszültségűnek kell lennie. Sörtehordozóként elsősorban poliolefínek jönnek szóba, míg a sörték számára ezzel szemben a poliamid az ajánlott anyag. Ezek, mint más tulajdonságú műanyag párok, egyáltalán nem vagy csak rosszul hegeszthetők egymással. Hasonlók érvényesek a sörteszálak beolvasztására, itt kiváltképpen a sörteszálak felső felületi szorítóerejének kell a szükséges húzófeszültséget biztosítania, mialatt az anyagzáró kapcsolat csak korlátozott kiterjedésen érvényesül. A sörtéket ezért a végeiken meg kell vastagítani olvasztással, hogy a sörtehordozóban egy kiegészítő erőzárás keletkezzen.

Ismertek olyan kefék, amelyeknél a sörtebevonat a sörtekötegek mellett különálló egyes sörteszálakat is tartalmaz vagy teljesen ilyen egyes sörteszálakból áll. Erre példa az EP 0 165 546 Al szabadalmi dokumentum szerinti fogkefe, amelynek a keferésze részben sörtekötegekból, részben pedig egyes sörtékből van. Az egyes sörteszálak síkban fedve vannak elrendezve, éppen úgy mint a sörtekötegek, és hegesztés útján a műanyagból lévő kefehordozóra vannak rögzítve. Ennek előfeltétele, mint már említettük, meghatározott anyagpárok megválasztása, és ez azzal a követelménnyel jár, hogy rendszerint a sörtehordozót a sörtékkel való összeillesztés érdekében egy sokkal drágább műanyagból kell választani. Ehhez jön még, hogy a sörték stabilitásukat és hajlékonyságukat, valamint mindenekelőtt ezáltal a tartós hajlítási rugalmasságukat megőrzik, az extrudált monofilament megnyúlik, illetve kiterjed és még rendszerint termikusán stabilizálva lesz, hogy molekuláris hosszrendezettséget kapjon. Ez a molekuláris rendezettség elvész, ha a sörték magasabb hőmérsékletnek vannak kitéve. Következésképpen a sörteszálak befogásoldali végei károsulnak. A sörteszálak elveszítik hajlékonyságukat és ezzel a visszaállási képességüket. Hasonlók érvényesek a sörtekötegeknek az ömlékeny műanyag kefetest bespriccelésénél, ahol a sörték és a kefehordozó számára azonos műanyag ajánlott.

További ismert fogkefék az US 4 592 594 dokumentum szerint, ahol a különálló sörteszálak egy, a teljes sörtebetétet képező csomaghoz hozzá vannak fogva, és egy keretszerű sörtehordozóba behelyezve. A sörték a körbefogó érintkezési felületeik mentén egymással össze vannak hegesztve. A sörték lehetséges károsodása mellett ennél a kivitelnél a sörték kihúzódás elleni feszültsége sem elegendő, itt a kör alakú sörtekeresztmetszetnél az érintkezési felület gyakorlatilag csak vonal alakú és a sörteszálak következésképpen csak ilyen hosszirányú érintkezési felületek mentén vannak egymással összekötve.

Ecsetek esetében ismert megoldásokat tartalmaznak a DE 1 050 304 A és az US 2 664 316 szabadalmi dokumentumok, amelyeknél a teljes sörtecsomag a felerősítésoldali végeiken meg van ömlesztve és egy síkszerű megvastagítással átalakítva, ami a sörtecsomagnak a hordozóban való megtartására szolgál.

HU 220 683 Β1

Továbbá ismert a DE 812 304 B szerinti megoldás, ahol a sörtecsomag a sörtehordozó folyékony műanyag masszájába van beöntve. Mindenekelőtt az először említett kivitelnél fordul elő a sörtetalpak már vázolt károsodása. Ecsetek előállításánál ez az eljárás alkalmazástechnikai okokból alkalmatlan, mert a sörteszálak sűrűn vannak, és csak kevés tárolóhely áll rendelkezésre a hordozóközeg felvételére. Az ilyen tárolóterek az ecseteknél a szokásos módon betétdarabok vagy hasonlók révén valósul meg (DE 92 06 071 Ul és DE 30 25 010 Al), amelyek a rögzítózónán belül vannak, és a sörteszálak ebben a tartományban oldalirányban vannak benyomva úgy, hogy közvetlen kapcsolatban a betéten egy kamraszerű szabad teret nyer, amely a hordozóközeg felvételére és az ecset rányomásánál valamint a sörteszálak behelyezésénél szabadon marad.

Ezek a kamrák képezik az egyenletes anyagfelvitel előfeltételét, azaz hogy egy ecsethúzással egy megfelelően nagy felület legyen lefedve. Ez műanyag sörték esetében különösen fontos, mert szemben a természetes sörteszálakkal, rossz hordozóközeg-felvételi tulajdonsága van. Ezenkívül messzemenően tekintetbe kell venni minden ecsetnél és kefénél, hogy azon közegek viszkozitás! tulajdonságai, amelyeket fel kell vinni az ecsetekre, igen különbözőek.

Ez érvényes magukra a fogkefékre is, amelyekkel pasztaállagú közeget, mint a fogápoló krém, kell felvinni és elosztani. Ebből következik, hogy alkalmazástechnikai okokból az ecsetek és kefék egy meghatározott tartományba eső viszkozitással rendelkező felvitt anyagok esetében optimális eredményeket nyújtanak, míg más felvitt hordozóanyagoknál hiányosan használhatók. Ez főleg ecseteknél azt követeli meg, hogy széles termékválasztékot kell nyújtani.

Nem hiányoztak az ide vonatkozó kísérletek, hogy a sörteszálakat egyenkénti különálló elrendezésben rögzítsék a sörtehordozóban. A bevezetőben leírt anyagtechnológiai okokból alkalmatlan hegesztésre a EP 0165 546 dokumentum szerinti ismert megoldás. Egy másik ismert megoldásban, a DE 44 1 236 dokumentumban feltárt eljárásban a sörte monofilamentje hurkot képez, ahol a hurkok tartományában a lánc- és vetülékszálak soronként előre rögzítve vannak, majd a rögzítés tartományában plasztikus anyaggal kiöntve. Ez az eljárás különösen költséges és a sörtebefogó rész viszonylag nyitott szerkezetéhez vezet.

Továbbá, ahol a különálló sörteszálak nagyobb átmérőjűek (EP 0 292 693), a sörteszálakat a hordozóval vagy összehegesztik, vagy ismételten hurkolják és mechanikus lerögzítő segítségével a kefehordozóba rögzítik. Mindkét rögzítési mód hátrányait már ismertettük. Végül ismert egy további megoldás (GB 2 035 076), ahol a sörteszálak rögzítőpecek alakban vannak fröccsöntve és a hordozón rögzítve, vagy pedig együtt a hordozóval egy öntőformában előállítva (US 3 583 019; CH 661 851 A5). Ezekben az esetekben nem a tulajdonképpeni értelemben vett sörteszálról van szó, hanem a pecekszerűen kiképzett viszonylag nagy átmérőjű tüskékről, amelyek a hordozóközeg számára szükségszerűen teljesen alkalmatlan visszatartási képességgel rendelkeznek, így csak például hajkefék esetében felel meg.

A találmány feladata, hogy az ismert megoldások hátrányait kiküszöbölje és kifejlesszen egy olyan eljárást kefe előállítására, ahol az egyes sörteszálak rögzítése a hordozófejben erős, és ellenáll a fellépő kihúzóerőnek.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti eljárás kefe előállítására, amely sörtehordozóval és különálló műanyag sörteszálakból lévő sörtebetéttel rendelkezik, oly módon kialakítva, hogy az egyes sörteszálakat befogási végeikkel előre egy lyuksablon lyukaiba behelyezzük, amely lyukak lyukátmérője kissé nagyobb, mint a sörteszál átmérője, és a sörteszálakat egy olyan lyukmintázat szerint pozícionáljuk, amely megfelel a sörtehordozón belüli vagy annak egy részével megegyező elrendezésnek, és a sörteszálakat úgy vezetjük be, hogy azok befogási végeikkel a lyuksablon szemben lévő oldalán közel azonos mértékben túlnyúlnak, majd a sörteszálakat axiális és radiális elrendeződésük után a lyuksablonba rögzítjük, ezután a sörtehordozó rögzítőoldali felső felületén legalább egy ágyat állítunk elő folyékony, kikeményedő anyagból, és ahol a sörteszálakat az ágyba nyúló befogási végeikkel bemerítjük a folyékony anyagba és azzal körülfolyatjuk, végül az ágyat kikeményítjük.

Az eljárás egy további ismérve szerint lyuksablon segítségével a sörteszálakat befogási végeikkel a folyékony anyagból lévő ágyba merítjük be. Ezen a módon az egyes sörteszálak egymástól egy meghatározott távolságra vannak, és előre meghatározott elrendezésben vannak összekötve a sörtehordozóval. Emellett az is lehetséges, hogy a sörtebetéten belül a sörteszálak minden kívánt távolságát, éppúgy, mint a sörteszálak kívánt elrendezését a megfelelő lyuksablon útján valósítjuk meg. Ezzel biztosítható az, hogy ha a sörték nincsenek szorosan egymás mellé helyezve, jóval nagyobb meghatározott kapillárisok keletkeznek. Továbbá minden kívánt kapillárisforma, a sörték elrendezése és minden kívánt kapilláris-keresztmetszet pedig a sörték térköze útján valósítható meg.

Az ilyen kefék előállításánál az alkalmazási célnak való optimális megfelelés, főleg a feldolgozandó felhordóközeg mindenkori viszkozitásához illeszkedő geometriai alak előre való megválasztásával lehetséges. Az alacsony viszkozitású felhordóközeg számára a távolságot szűkebbre választják, mint a magasabb viszkozitású közegek esetében.

A sörteszálak definiált távolsága révén biztosítható mindenekelőtt, hogy minden egyes sörteszál befogási vége az ágyban teljesen körbefolyjék és a kikeményedő ágyanyagba beágyazódik. Minden egyes sörteszál kifogástalanul „lehorgonyzódik” és minden sörtének azonos kihúzási szilárdsága lesz. Az egyes sörteszálak nem válnak ki, tehát nem szükséges a kefebetét kitisztítása, mint a korábbi keféknél a gyártás befejezése után. Ehhez járul még alkalmazástechnikai tekintetben a kefebetét kifogástalan tisztítása leöblítés útján. Ennek különösen a higiéniai keféknél, fogkeféknél és ecseteknél van jelentősége. Továbbá a kefebetét használat után

HU 220 683 Bl gyorsan ki tud száradni, ami a baktériumok megtelepedését megakadályozza.

Továbbá a sörték használati tulajdonságai jobban érvényesülnek, mint a köteg- vagy csomagszerű elrendezés esetében, ahol a belül elhelyezkedő sörteszálak a külső sörték által meg vannak támasztva, és ennek következtében a hajlékonysági tulajdonságuk egyáltalán nem használható ki. Másrészt a kívül fekvő sörteszálak erősebben vannak igénybe véve, következésképpen hamarabb deformálódnak mint a többiek, vagy más módon válnak használhatatlanná.

A fentiekkel szemben az egyes sörteszálakból álló sörtebetét esetében, az egymástól adott távolságra lévő sörteszálak mindegyike ki tudja fejteni hatását, és minden sörteszál lényegében azonos módon van igénybe véve úgy, hogy az élettartamuk megnövekedhet, és nem vezet az egyes sörteszálak idő előtti kihullásához.

Előnyösen a sörték a lyuksablon útján a folyékony anyagú ágyba lesznek bemerítve. Emiatt természetesen az ágyat a rögzítetten álló lyuksablonnal szemben el kell tudni mozdítani.

A találmány egy további ismérve szerint a sörteszálak befogási végeinek bemerülési mélységét előre úgy határozzuk meg, hogy a lyuksablont a befeszített sörteszálakkal egy beállítható úthosszon mozgatjuk. Ezen a módon a sörteszálak kívánt vagy szükséges beágyazási hosszuk és ezáltal azok kihúzási szilárdsága egzakt és reprodukálható módon előre meghatározható.

Az eljárás egy másik ismérve szerint az egyes sörteszálakat mint végtelen monofilamentet vezetjük be a lyuksablonba és abba behúzzuk, és miután rögzítettük a végtelen monofilamentet a lyuksablonban, a sörtéket a lyuksablon hozzávezetési oldalán egy kívánt hosszúságban levágjuk. A sörteszálak természetesen az ágy kikeményedése után is levághatóak.

A csévén egy vagy több végtelenített monofilament tárolható, és erről a csévéről húzzuk le a monofilamentet a sörteszál képzéséhez. Amennyiben egy csévén több monofilamentet tárolnak, azok a lyuksablonba vezetve lesznek szétválasztva. A fentiek helyett a sörteszálak hosszabb monofilament-szakaszokból vagy pedig hosszra vágva is feldolgozhatok.

A találmány szerinti eljárással a sörteszálak problémamentes feldolgozása akkor is lehetséges, ha a sörteszálak különböző anyagból vannak, különböző átmérővel és/vagy keresztmetszettel (kör alakú, sokszögletű stb.), valamint különböző felületi struktúrával (sima, érdesített, bolyhozott) rendelkeznek. Az ismert eljárásoknál különösen a strukturált vagy poligonális keresztmetszetű sörteszálak csak nehézkesen voltak feldolgozhatóak, és a kötegek közötti ellenőrizhetetlen kapilláris terekhez vezethettek. A találmánnyal azonban itt is meghatározott viszonyok teljesülhetnek.

A találmány ismérveihez tartozik, hogy a sörtehordozón belül sörteszál nélküli szabad tereket képezünk, mégpedig úgy, hogy sörteszálakat csak a lyuksablon azon lyukaiba vezetjük be, amelyek a sörtehordozón a sörteszálak helyzeteivel fedésben vannak.

Ezáltal a sörtebetéten belül a kapillárisok nagyobb keresztmetszetet vagy kamraszerű nagyobb teret kapnak, hogy a kívánt keresztmetszetű tárolótér létrejöjjön. Továbbá az is lehetséges, hogy egyetlen lyuksablonnal egy olyan kefebetétet állítsanak elő, amelynek különböző sörtetávolságai vannak, aszerint ahogy a sablon lyukmintázatában a rasztertávolságokban elhelyezkednek a sörteszálak.

Egy másik megoldás a fenti helyett, hogy a lyuksablon lezárható abban a tartományban, amelyben a sörtebetétnek nagyobb résekkel kell rendelkeznie.

A találmány szerinti eljárás további ismérve, hogy a kefeáru előállítására az egyes sörteszálak mellett kiegészítőleg kötegekből kialakított sörteszálakat is alkalmazunk, és az egyes sörteszálakat valamint a kötegekbe összefogott sörtéket egyidejűleg helyezzük egy lyuksablonba, amelynek lyukmintázata megfelel a sörtehordozón belüli egyes sörteszálak és kötegek pozicionálásának, a sörteszálakat és a kötegeket befogási végeikkel előrefelé vezetjük be a lyuksablon lyukaiba úgy, hogy azok végei a lyuksablon átellenes oldalán kiálljanak, és aztán az egyes sörteszálakat és a kötegeket egy ágyba merítjük. Ezen a módon a kefeáru meghatározott, különböző hatású sörtefelületeket kap.

A sörtehordozón lévő ágy vagy folyékony ragasztóanyagból, vagy pedig hidegen vagy mérsékelt hőmérsékleten polimerizálódó műanyagból, vagy magából a megömlesztett sörtehordozóból vagy annak felső megömlesztett felületéből van kialakítva. A sörte és az ágy minden egyes választott anyagpárja egy erő- és/vagy anyagzáró kötést hoz létre.

Az egyes sörteszálak kihúzási szilárdsága még azáltal is növelhető, hogy az egyes sörteszálakat a lyuksablonba való bevezetés után a kiálló befogási végeiken felületileg strukturálják vagy termikusán vagy pedig mechanikusan alakítják és ezt követően merítik az ágyba úgy, hogy pótlólag egy formazárást is adnak.

A találmány szerinti eljárás további megvalósításában, miután a sörteszálakat a lyuksablonba vagy egy, az elé kapcsolt hasonló lyuksablonba beszorítottuk, ezután a befogási végeikkel szemben lévő végeiket síkban levágjuk, és a sörteszálak végeit ettől a vágásfelületi síktól eltérő kontúrban lemunkáljuk előnyösen lekerekítjük. Majd ezután a sörteszálakat a befogási végeikkel a lyuksablon útján a az ágyba merítjük.

A sörteszálak használati végeinek megmunkálása csak a kifogástalanul elkülönített elrendezés esetén történhet optimálisan, akár mechanikus módon, például élezéssel, vagy vegyi kezeléssel vagy hőkezeléssel például lézersugárral. Főleg az utoljára említett módszernél jut érvényre az egyes sörteszálak elkülönült elrendezésének előnye. A sörtevégek lekerekítési célból történő lézermegmunkálása jóllehet ismert. A módszer eredményesnek ígérkezik a kötegekben elrendezett sörteszálaknál, itt a kötegen belüli különböző hosszúságú a sörtevégek esetén, és éppen ezért egzakt módon nem meghatározott sörteszálaknál, hogy a sörteszálak egy része egymással össze lesz hegesztve.

A találmány szerinti eljárással csak a sörtevégek reprodukálható és egymástól kifogástalanul elkülönített elrendezése esetében lehetséges lézerforrással a sörtevégek irányítása.

HU 220 683 Bl

A találmány szerinti eljárás végrehajtásának további ismérve, hogy a sörteszálak beszoritását a végeik megmunkálása után feloldjuk és a megmunkált végekkel különböző mértékű axiális irányú eltolás útján egy, a vágási síktól eltérő, ívelt burkolófelületbe helyezzük át azokat, és ezután a befogási végeket síkban levágjuk, majd ennek megfelelően merítjük az ágyba.

Ezzel az eljárási változattal el lehet érni, hogy a sörtehordozón belül a sörteszálak használati végeik egy kívánt topográfiai elrendezésben legyenek. Az ecseteknél előnyös, hogy az ecsetbetét egy kúposán elvékonyodó alakot nyerhet. Hasonló előny adódik a fogkeféknél azáltal, hogy a leghosszabb sörteszálak a fogközökbe hatékonyan behatolhatnak, míg a rövidebb sörteszálak a fogfelületet tisztítják.

A találmányt közelebbről rajzok kapcsán ismertetjük, ahol az

1. ábra az eljárás első lépésének elvégzésére alkalmas berendezés vázlatos ábrázolása, a la. ábra egy lyuksablon kiviteli alakjának felülnézeti képe, a

2. ábra az 1. ábra szerinti berendezés az eljárás egy további lépésében, a

2a. ábra a kész kefeáru felülnézetben, a

3a-c. ábrák ecsetszerű kefeáru egyik kiviteli alakja elölnézetben, metszetben és oldalnézetben, a

4a-c. ábrák egy másik ecsetszerű kiviteli alak ugyancsak három nézetben, mint az előző ábrákon, az

5a., 5b. ábrák egy fogkefe elölnézetben és felülnézetben, végül a

6. ábra egy lyuksablon felülnézetben a befűzött sörteszálakkal.

Az 1. és 2. ábrákon ábrázolt kiviteli alak ecset előállítását mutatja.

Az ecsetnek 1 nyele és 2 ecsetbefogóval ellátott feje van, amely egy tokozást képez, és kívülről körbeveszi az ecset sörtebefogó betétjét. Belülről a 2 ecsetbefogó egy folyékony vagy folyékonnyá tehető anyagból lévő 3 ágyban van befogva. Az 1 nyél, a 2 ecsetbefogó és a ágy együttesen képezik a sörtehordozót.

Az 1 nyél a gyártóberendezésbe közelebbről nem ábrázolt módon van pozícionálva.

A sörtehordozón a 4 sörteszálak egyenként vannak rögzítve. Az 1. és 2. ábrán bemutatott kiviteli példák esetében a sörték a 6 csévéről vezetett végtelen 5 monofilamentből lesznek kialakítva. A végtelen 5 monofilament előrefutó vége egy összetett 7 lyuksablonba van bevezetve és abba behúzva. Ezen célhoz a 7 lyuksablon többrészes kivitelű, három darab azonos módon egymással fedésben lévő 8,9 és 10 sablonrészből áll, és ezek között 11, 12 szorítólapok vannak, amelyek a vízszintes irányban bejelölt nyilak irányában mozgathatóak. A 7 lyuksablon valamennyi 8, 9, 10 sablonrésze egymással fedésben lévő 13 lyukakat tartalmaz, amelyek átmérője kevéssel nagyobb, mint a 4 sörteszál keresztmetszete. Továbbá a 7 lyuksablon egy lyukmintázattal is rendelkezik, amely pozicionálással és az egyes sörteszálak elrendezésével az ecset sörtebefogóján belül fedésben van. Ez az la. ábrán felismerhető, ahol a sablonrész kitört ábrázolását mutatja, és alatta all szőri tólap látszik.

A végtelen 5 monofilament előrefutó végével a 7 lyuksablonba be van húzva vagy tolva, amíg az előremenő vég a 7 lyuksablon ellentétes oldalán kinyúlik. Ezek képezik aztán a 4 sörteszálak 14 befogási végeit. Ebben a helyzetben all és 12 szorítólapok a szorítópozícióba (az ábrán nyílirányban jobbra) el lesznek csúsztatva úgy, hogy a 4 sörteszálak axiális és radiális irányban befeszülnek. Utána a 9 sablonrész a beszorított 4 sörteszálakkal a sörtehordozó irányába lesz mozgatva, míg a 14 befogási végek a folyékony 3 ágyba bemerülnek. Egyidejűleg az elülső 10 sablonrész és az egyik 12 szorítólap a 2 ecsetbefogóba kerül úgy, hogy ezek közben centrírozva vannak. Ezalatt pedig a 9 sablonrész a 2 ecsetbefogó szabad homlokfelületére felül, és ezzel a 14 befogási végek merülési mélysége a 3 ágyba előre meg van határozva.

Ezután a 4 sörteszálak a 7 lyuksablon felső- vagy hátoldalán egy keresztben futó késsel a végtelen 5 monofilamentről le lesznek vágva.

A 7 lyuksablon természetesen egy más helyzetben is megtölthető 4 sörteszálakkal, és a teljesen előkészített sörtehordozó a 2. ábra szerinti pozícióba lesz áthelyezve. A lyuksablon helyett alkalmazható más helyi rögzítősablon a sörtehordozó ellenében.

A 3 ágy kikeményítése vagy előkeményítése után a 7 lyuksablon vissza lesz állítva korábbi helyzetébe, hogy a 2a. ábrán látható kész ecset kivehető legyen, és a következő sörtehordozót elkészítési pozícióban fogadni tudja, és az 5 monofilament ismét lehúzható legyen a 4 sörteszál adott hosszúságaiban.

Mint a 2. és 2a. ábrákon látható, az egyes 4 sörteszálak egymástól egy meghatározott távolságban vannak, amelyet a jobb áttekintés érdekében a felső ábrán nagyított formában ábrázolunk. Minden további nélkül felismerhető, hogy a sörtebefogón belül a 7 lyuksablon nem minden 13 lyukát lehetne nagyobb réssel előállítani, ami a felhordóközeg számára tárolótérként szolgálhatna.

A 3. ábra egy ecsetszerű kiviteli alakban mutat be kefeárut. A 4a. ábrán a 15 sörtehordozó látható, amely a befogási oldal felső felületén a kikeményített ágyazóanyagot tartalmazza. Az egyes 16 sörteszálak egymástól egyenlő távolságra vannak elrendezve és beágyazva, azonban mint a 3c. ábra mutatja, különböző hosszúságúak úgy, hogy a sörteszálak a szabad végükön különböző hajlékonyságot mutatnak és ehhez még hozzájárul, hogy a rövidebb és hosszabb sörtevégek között tárlóhely alakul ki, különösen jól látható a 3c. ábrán. A sörtevégek lefeküdhetnek egy meggörbített burkolófelület mentén is.

Az előállítás a következő módon történik: a 7 lyuksablonba befogott 16 sörteszálak a 14 befogási végükkel szemben fekvő végükön közel síkban le vannak vágva, és utána ezek a végek lesznek megmunkálva úgy, hogy azok például ferdén meggörbített 17 lekerekített végeket kapnak. Majd ezután a sörték a kívánt topográfiának megfelelően, a 11 és 12 szorítólapok zárásának feloldása után különböző mértékben axiális irányban be lesz5

HU 220 683 Bl nek tolva. Az ellentétes oldalukon egyenlőtlen hosszban kiálló sörtevégek le lesznek síkban vágva. Ezután a 16 sörteszálak a 7 lyuksablonon át, túlnyúló végeikkel a 3 ágyba (1. ábra) lesznek bemerítve és rögzítve.

A 4. ábra egy módosított kiviteli alakot ábrázol, amelynél a 15 sörtehordozó hosszanti felezősíkjában a 7 lyuksablon egyes 13 lyukai közül nem mindegyik fogad be 16 sörteszálat, vagy a 7 lyuksablon ott le van zárva úgy, hogy a 15 sörtehordozón belül kamraszerű 18 szabad terek keletkeznek, amelyek a hordozóközeg számára szintén tárolóhelyül szolgálhatnak.

Az 5. ábra egy fogkefét mutat sörtehordozónak kiképzett 19 kefefejjel. A teljes sörtebetét egyenként álló 20 sörteszálakból van kiképezve, amelyek azonos távolságra vannak egymástól és a 19 kefefej felső felületét jól kitöltve a 19 kefefejen vannak rögzítve. A 20 sörteszálak 21 végei le vannak kerekítve. A 21 végek burkolófelülete hullámprofil alakban van kialakítva, ahol keresztirányban (a rajz síkjára merőlegesen) végigfutó hullámhegyek és hullámvölgyek vannak.

Minden további nélkül belátható, hogy a találmány szerinti eljárás a sörtebetéten belül tetszés szerinti sörteelrendezés és ezzel egy kefeáruhoz illeszkedő, a mindenkori alkalmazási célnak megfelelő optimális módon kialakított eljárást valósít meg. A 6. ábra csupán példaképpen mutat egy „blendéket” képező 7 lyuksablont, amellyel lehetséges az egyes különálló 4 sörteszálak mellett a lyukakba 21 kötegeket Is bevezetni és ott rögzíteni, és ahol a 21 kötegek megfelelően nagyobb lyukakba lesznek vezetve a sűrűn elrendezett 4 sörteszálak között.

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás kefe előállítására, amely sörtehordozóval és különálló műanyag sörteszálakból lévő sörtebetéttel rendelkezik, azzal jellemezve, hogy az egyes sörteszálakat (4, 16) befogási végeikkel (14) előre egy lyuksablon (7) lyukaiba (13) behelyezzük, amely lyukak (13) lyukátmérője kissé nagyobb, mint a sörteszál (4, 16) átmérője, és a sörteszálakat (4, 16) egy olyan lyukmintázat szerint pozícionáljuk, amely megfelel a sörtehordozó (15) belüli vagy annak egy részével megegyező elrendezésnek, és a sörteszálakat (4,16) úgy vezetjük be, hogy azok befogási végeikkel (14) a lyuksablon (7) szemben lévő oldalán közel azonos mértékben túlnyúlnak, majd a sörteszálakat (4,16) axiális és radiális elrendeződésük után a lyuksablonba (7) rögzítjük, ezután a sörtehordozó (15) rögzítőoldali felső felületén legalább egy ágyat (3) állítunk elő folyékony, kikeményedő anyagból, és ahol a sörteszálakat (4, 16) az ágyba (3) nyúló befogási végeikkel (14) bemerítjük a folyékony anyagba és azzal körülfolyatjuk, végül az ágyat (3) kikeményítjük.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lyuksablon (7) segítségével a sörteszálakat (4, 16) befogási végeikkel (14) a folyékony anyagból lévő ágyba (3) merítjük be.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sörteszálak (4, 16) befogási végeinek (14) bemerülési mélységét előre úgy határozzuk meg, hogy a lyuksablont (7) a befeszített sörteszálakkal (4, 16) egy beállítható úthosszon mozgatjuk.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az egyes sörteszálakat (4, 16) mint végtelen monofílamentet (5) vezetjük be a lyuksablonba (7) és abba behúzzuk, és miután rögzítettük a végtelen monofílamentet (5) a lyuksablonban (7), a sörtéket (4, 16) a lyuksablon (7) hozzávezetési oldalán kívánt hosszúságban levágjuk.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sörteszálakat (4,16) a végtelen monofilamenttől (5) az ágy (3) kikeményedése után vágjuk le.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sörtehordozón (15) belül szabad tereket (18) képezünk, mégpedig úgy, hogy sörteszálakat (4, 15) csak a lyuksablon (7) azon lyukaiba (13) vezetjük be, amelyek a sörtehordozó (15) sörtepozicionálásával fedésben vannak.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kefeáru előállítására az egyes sörteszálak (4, 16) mellett kiegészítőleg kötegekből kialakított sörteszálakat is alkalmazunk, és az egyes sörteszálakat (4, 16) valamint a kötegekbe (21) összefogott sörtéket egyidejűleg helyezzük egy lyuksablonba (7), amelynek lyukmintázata megfelel a sörtehordozón (15) belüli egyes sörteszálak (4,15) és kötegek (21) pozicionálásának, a sörteszálakat (4,16) és a kötegeket (21) befogási végeikkel (14) előrefelé vezetjük be a lyuksablon (7) lyukaiba (13) úgy, hogy azok végei a lyuksablon (7) átellenes oldalán kiálljanak, és aztán az egyes sörteszálakat (4, 16) és a kötegeket (21) egy ágyba (3) merítjük.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az egyes sörteszálakat (4, 16) a lyuksablonba (7) való bevezetés után a kiálló befogási végeiken (14) felületeiket strukturáljuk, vagy termikusán vagy mechanikusan formázzuk, és azután az ágyba (3) merítjük.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sörteszálakat (4,16) - miután bevezettük a lyuksablonba (7) vagy egy elé kapcsolt azonos lyuksablonba - beszorítjuk és a befogási végeikkel (14) szemben lévő végeiket síkban levágjuk, és ezután a sörteszálak (4, 16) végeit ettől a vágásfelületi síktól eltérő kontúrban lemunkáljuk, majd a sörteszálakat (4,16) a befogási végeikkel (14) a lyuksablon (7) útján az ágyba (3) merítjük.
10. 10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sörteszálak (4, 16) beszorítását a végeik megmunkálása után feloldjuk és a megmunkált végekkel különböző mértékű axiális irányú eltolás útján egy, a vágási síktól eltérő, meggörbített burkolófelületbe helyezzük át azokat, és ezután a befogási végeket (14) síkban levágjuk, majd ennek megfelelően merítjük az ágyba (3).