HU220519B1

HU220519B1 - Villamos csappanókapcsoló egyenes vonalúan mozgó kapcsolótaggal, valamint kapcsolórendszer

Info

Publication number: HU220519B1
Application number: HU9603267A
Authority: HU
Inventors: Walter Neubauer
Original assignee: Itt Automotive Europe Gmbh.
Priority date: 1994-05-28
Filing date: 1995-05-16
Publication date: 2002-03-28
Also published as: EP0763247A1; DE59503278D1; ES2119452T3; DE4418707A1; WO1995033271A1; EP0763247B1; HU9603267D0; HUT75814A

Abstract

A találmány tárgya villamos csappanókapcsoló egyenes vonalúan mozgókapcsolótaggal, valamint kapcsolórendszer. A találmány céljahelytakarékos billenőkapcsoló, amelybe az alkatrészeket automatikusanlehet behelyezni, és amely általában mikrokapcsolóként van kialakítva.A feladatot úgy oldják meg, hogy a mikrokapcsoló háza (1) kétaszimmetrikusan osztott házrészből (2, 3) áll, amelyeknek acsatlakozási helye az egyik nagy oldalfelület élénél halad. Ígyviszonylag nagy behelyezési nyílás áll rendelkezésre, és azalkatrészek csökkentett hátrametszése miatt kedvező a behelyezésiirány. Ehhez járul még az, hogy a gépileg behelyezett alkatrészek kismódosításával a kapcsoló könnyen módosítható különbözőalkalmazásokhoz. ŕ

Description

A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 4 lap ábra)

HU 220 519 Bl

A találmány tárgya villamos csappanókapcsoló egyenes vonalúan mozgó kapcsolótaggal, valamint kapcsolókból álló rendszer. A csappanókapcsolók rendszerint mozgatható, előnyös módon billenthető kapcsolókarral vannak ellátva, amelyre rugóhatás útján egy kapcsolótag hat. A kapcsolótagot többnyire egyenes irányban eltolható rúd képezi.

Hirtelen kapcsolóhatás elérése végett a rugó a kapcsolótag mozgásától függően először csak a billenthető kapcsolókar hossztengelye felett, majd a hossztengely alatt fejt ki hatást. Ezzel elérhető a kapcsolókarra ható forgatónyomaték hirtelen irányváltása. Ilyen csappanókapcsolót ír le például a DE 29 28 214 számú német szabadalmi irat. Az ebben leírt csappanókapcsolónál hátrányos lehet, hogy a kapcsolókar billentési ereje röviddel az átkapcsolás! folyamat előtt a nullához tart úgy, hogy a kapcsolóérintkező röviddel az átkapcsolás előtt már nem fekszik fel biztosan. Ennek következtében röviddel az átkapcsolás előtt megnövekszik a kapcsolási ellenállás, valamint fokozódik a kopás az ívképződés miatt, és egyéb hasonló jelenségek következhetnek be.

Voltak olyan megfontolások is, hogy a kapcsolókar billentőerejét röviddel a kapcsolási folyamat előtt csökkentés helyett növelik úgy, hogy az érintkezők felfekvési ereje a kapcsolókaron a rögzített érintkező felé növekszik addig az időpontig, amelyben a kapcsolókar a viszonylag nagy billentőerő hirtelen irányváltozásának hatására lökésszerűen átkapcsol, majd nagy erővel felfekszik a szemben lévő érintkezőre. A billentőerő a rúd mozgásának befejeződése után valamennyire csökken. Hasonló kapcsolót ír le például a DE 39 40 285 számú német szabadalmi irat. Ebben az ismert kapcsolóban munkaérintkezőről van szó. Ezt a kapcsolót azonban az említett előnyöket megőrizve bontóérintkezőként vagy -átkapcsolóként lehet kialakítani.

A DE 39 40 285 számú német szabadalmi irat szerinti kapcsolónak hátránya viszont, hogy a leírásban szereplő 16 kapcsolótag és a 33 kapcsolókar lényegében egy síkban van, úgyhogy a háznak olyan hosszúnak kell lennie, hogy a két egymás mögött lévő alkatrészt be tudja fogadni. Egyébként ennél a kapcsolónál a 46 kapcsolórúd egyenes vonalú mozgását át kell alakítani a 16 kapcsolótag billenő mozgásává.

Ezért a DE 39 42 925 számú szabadalmi irat szerint áttértek arra, hogy a kapcsolótagot a házban a kapcsolókar hosszirányára lényegében merőleges, egyenes úton vezessék. Ennek az ismert kapcsolónak hátránya viszont, hogy a háza egy darabként a hordozótestbe van integrálva, vagyis a kapcsoló háza és maga a hordozótest egy darabként műanyagból van öntve. Több kapcsoló alkalmazásakor a kapcsoló alkatrészeit a kapcsolóházba csak a hordozótest irányában, vagyis a hordozótest síkjára merőlegesen lehet behelyezni. A kapcsolókar mozgási síkjával párhuzamos behelyezés azonban viszonylag bonyolult és eredményesen csak kézileg végezhető. Ennek az az oka, hogy a kapcsolókar mozgási síkjában a kapcsoló egyes alkatrészeinek kényszerűen hátra kell metszeniük, úgyhogy az egyes alkatrészeket beépítési irányban csak egymás után lehet a kapcsolóba beilleszteni. Emellett a kapcsoló oldalfalai által határolt beépítési felület viszonylag kicsi, úgyhogy a beépítéshez csak viszonylag kis beépítési nyílás áll rendelkezésre.

A találmány olyan, elsősorban gépjárművekben alkalmazható villamos csappanókapcsolóból indul ki, amelynek van egy háza, egy, a házban billenthetően csapágyazott, két véghelyzet között mozgatható kapcsolókarja, mozgathatóan csapágyazott kapcsolótagja és legalább egy bontóérintkezője, amely a házban mereven van elhelyezve és amelyre a kapcsolókar egy véghelyzetében a kapcsolókar hat. A kapcsolókar, illetőleg a kapcsolótag ékprofilt hordoz, és a kapcsolótagnak, illetőleg a kapcsolókarnak van egy rugózóan alátámasztott, az ékprofilra felfekvő kapcsolóeleme, és a kapcsolótag a házban a kapcsolókar hosszirányára lényegében merőleges, egyenes úton van vezetve.

Találmányunk célja az alkatrészek kapcsolóba való behelyezésének könnyebbé tétele és a kapcsoló olyan kialakítása, amely lehetővé teszi az alkatrészek gépi behelyezését.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a házat két, egymásba pattintható házrész képezi, amelyek közül az első házrész fogadja be a kapcsoló egyes alkatrészeit, és a második házrész lényegében a ház két nagy oldalfelületének egyikét képezi. A találmány alapgondolata tehát a DE 39 42 925 számú szabadalmi iratból ismert kapcsolóval szemben az, hogy a kapcsoló a kapcsolókat hordozó hordozótesttől független házzal van ellátva, és a ház aszimmetrikusan úgy van osztva, hogy az alkatrészeket oldalról be lehet helyezni. Ily módon minden kapcsolót az iránta támasztott követelményeknek megfelelően lehet osztottan oldalról alkatrészekkel ellátni, és behelyezés! felületként a kapcsoló egész oldalfelülete rendelkezésre áll. Ebben az irányban a kapcsoló egyes elemeinek hátrametszései is viszonylag kicsik, úgyhogy adott esetben két alkatrészt előszerelve együtt lehet az első házrészbe beilleszteni.

Az alkatrészek behelyezésének tovább egyszerűsítése céljából a találmány egyik továbbfejlesztése értelmében a második házrész úgy van az első házrész felé nyitott kamrákkal és nyílásokkal ellátva, hogy a kapcsoló alkatrészeit, így a kapcsolótagot, vagy az érintkezők hordozására szolgáló csatlakozótagokat a kamrák és nyílások nyílásirányában lehet behelyezni. A megfelelő kamrák és nyílások kiképzése biztosítja, hogy a kapcsoló minden alkatrésze a behelyezés után kellően rögzítve legyen úgy, hogy egy második szerelési ütemben, adott esetben elkülönített helyen a második házrész felpattintható, és ezzel egyidejűleg az egyes alkatrészek véglegesen rögzíthetők.

Előnyösen a csatlakozótagokat a kapcsolókarnak a bontóérintkezőkhöz vezető egyik vagy mindkét oldalán lehet elhelyezni, vagyis úgy, hogy oldalirányban eltolva helyezkednek el a kapcsolókar mozgási síkjához képest. Legalább az egyik bontóérintkező a kapcsolókarnak az oldalirányban eltolt mozgási síkjában lévő síkban elhelyezett csatlakozótagon át csatlakozónyelvként ki van vezetve a házból. Ennek előnye a járulékos helymegtakarítás, mivel a házat az ékprofilt oldalt vezető vezetőtoldatok miatt egyébként is kellően szélesre kell

HU 220 519 Bl méretezni, úgyhogy a kapcsolókar magasságában, a ház szélességében egyébként is elegendő hely áll rendelkezésre.

A csatlakozótagok szempontjából különösen előnyös az a felépítés, amelyben a csatlakozótag a kapcsolótag felett és/vagy alatt szögben megtörik, és lényegében a ház belső falával, előnyös módon az első házrésszel szemben lévő fallal szomszédosán van vezetve. A csatlakozótagoknak a ház belső felületével szomszédos elrendezése révén a házat járulékosan helytakarékos felfekvési és tartófelületként lehet használni.

A kapcsoló felépítése előnyös módon tovább egyszerűsíthető azzal, hogy a kapcsolókar számára csapágyat képező első csatlakozótag a kapcsolókar mozgási síkjára merőleges síkban helyezkedik el, és ki van vezetve a házból ebben a síkban. Eszerint a billenthető kapcsolókar számára szolgáló csapágy is szomszédos a ház egy falával, mégpedig a kapcsolókarnak az ékprofiltól távolabb eső oldalán. Ajánlatos a csatlakozótagokat a házon úgy rögzíteni, hogy a csatlakozótagokat alakzáró vagy erőzáró kötés köti össze a ház falával vagy falaival. Eszerint a csatlakozótagot a második házrész felé nyitott nyílásokba, illetőleg kamrákba lehet beilleszteni. így a csatlakozótagok ugyanakkor a műanyagból álló ház merevítését is szolgálhatják.

Ahhoz, hogy a házon kívül lévő oldhatatlan vagy oldható kötések, így például rugózó csatlakozókapcsok, felcsévélt vagy forrasztott huzalvégek és hasonlók számára helyet kapjunk, ajánlatos a találmány egy további továbbfejlesztése, amelynek értelmében a kapcsolókar felett vagy alatt lévő érintkezőkhöz vezető csatlakozótagoknak a csatlakozónyelvek síkjában lévő szakaszaik vannak, amelyek a csatlakozónyelvek hosszirányához képest el vannak tolva és/vagy ahhoz képest ferdék. Ezáltal ugyan egyrészt a bontóérintkezők egymással szemben, a kapcsolókar felett és alatt vannak, másrészt viszont a csatlakozók oldalt eltolva vannak a házból kivezetve. Ily módon a kapcsolóba, amelyekben az érintkezők egy vonalba esnek, az alkatrészeket gépileg is be lehet helyezni, ha azok átkapcsolóként vannak kialakítva.

A csatlakozótagok tekintetében további javulás érhető el azzal, hogy a csatlakozótagok rögzítéséhez az oldalfalakban a ház belseje felé nyitott kamrák vannak, amelyek a csatlakozótagok végét és/vagy szakaszait befogadják, és azok mozgását alakzáróan határolják. Ez ugyanakkor hozzájárul a rögzítéshez, valamint helymegtakarításhoz is a ház belsejében.

A csatlakozótagok járulékos biztosítását szolgálja, hogy a ház falaitól elálló rögzítőcsapok nyúlnak át a csatlakozótagokban lévő, hozzájuk rendelt lyukakba, és ezeket, adott esetben járulékos hátrametszésekkel ellátva, biztosítják.

Ha a kapcsolóval viszonylag nagy teljesítményt kell kapcsolni, akkor a találmány egy ismét további továbbfejlesztése értelmében a második házrészben adott esetben járulékosan az első és második nyíláson kívül van egy harmadik nyílás. A harmadik nyílást körülvevő perem reteszelőelemekkel van ellátva továbbá belső felületének részeivel a csatlakozótagok helyzetét biztosítja. Az első házrész számára fedélként szolgáló második házrész ezért a lehetőség mértékében egy keretre van korlátozva, amelynek a feladata az első házrésszel reteszelt állapotban a kapcsoló belsejébe beillesztett alkatrészek biztosítása. Az előnyös módon viszonylag nagy harmadik nyílás gondoskodik a kapcsoló belső terének kellő szellőztetéséről. így meg lehet oldani a kapcsoló olyan végszerelését, hogy a második házrész a szellőztetőnyílással az első házrész felett fekszik, úgyhogy a hő felfelé jól távozhat.

A házat képező, egymáshoz reteszelt két házrész vezetőkulisszát képez a kapcsolótag számára úgy, hogy magát a kapcsolótagot is az első házrész nyitott oldala felől lehet beilleszteni.

Ahhoz, hogy az első házrésznek a második házrésszel szemben lévő oldalán lévő szerelési egységek, így például csatlakozótagok is biztosítva legyenek, a második házrész a második házrésszel szemben lévő oldalon lévő csatlakozótagokat és/vagy kapcsolóelemeket előnyös módon a ház belsején átnyúló rögzítőcsapok biztosítják. Eszerint a második házrésztől elálló kiugrások szerelési irányban benyúlnak az első házrészbe úgy, hogy az alkatrészeket szerelésük után az első házrész szerelt helyzetükben tartja.

A találmány szerinti kapcsolót kis térbeli méretei, nagy terhelhetősége és a különböző kapcsolási feladatokhoz való könnyű adaptálhatósága különösen alkalmassá teszik arra, hogy kapcsolórendszerekké legyen összeállítva. Bonyolult, különböző kapcsolási feladatokat végző kapcsoló felépítése helyett több, találmány szerinti kapcsoló kombinációját javasoljuk. Ehhez több kapcsoló, adott esetben házuk megfelelő oldalfelületeivel egymással határosán egy hordozótesten van elhelyezve. Az egyes kapcsolók egymással határos összekötése nemcsak helymegtakarítást eredményez, hanem ugyanakkor hozzájárul a kapcsolórendszer megerősítéséhez. Ezért elvileg egy bonyolult kombinált kapcsoló, így például egy kormánykapcsoló kialakítható úgy, hogy csak egy hordozótestből áll, amelybe a találmány szerinti kapcsoló alkalmas kiviteli alakjai célszerű módon be vannak pattintva. A hordozótest betüremlésekkel van ellátva, amelyekbe a kapcsolókat be lehet pattintani.

Ajánlatos az egyes kapcsolókat egymáshoz képest attól függően elrendezni, hogy záróérintkező és/vagy bontóérintkező kapcsolóhatást vagy átkapcsoló érintkezőhatást kell-e elérni. Ha a kapcsolóhatást például egy nagy felületű működtetőelemnek a kapcsolótagok közös hosszirányában végbemenő mozgásával kell létrehozni, akkor például egész sorokat lehet egymáshoz képest szimmetrikusan elhelyezett kapcsolópárokból összeállítani és működtetni úgy, hogy két, az első házrész nagy oldalfelületével határos kapcsoló van a hordozótesten elhelyezve. Ha a működtetőelem a kapcsolótagok mozgási irányára merőlegesen mozog, akkor egy sorkapcsolót lehet a működtetőelemmel egyidejűleg vezérelni úgy, hogy egy a házra támaszkodó, előnyös módon spirálrugóként kiképzett visszatérítő rugó a kapcsolótagot nyugalmi helyzetében tartja, amelyben a vezetőtoldatok a házra felfekszenek.

Ha maga a működtetőelem ék alakú, akkor a kapcsolási mozgás bekövetkezhet a kapcsoló síkjára kereszt3

HU 220 519 Β1 irányban is. Ekkor a sorokat járulékosan szimmetrikus kapcsolópárok képezhetik. Az egyes kapcsolópárok működtetése ekkor időben egymás után történik úgy, hogy két kapcsolócsoport egymással szemben van elhelyezve a hordozótesten.

Ha a kapcsolórendszerben a kapcsolókat átkapcsolókként kell működtetni, akkor ajánlatos két második nyílást tartalmazó kapcsolót egymástól bizonyos távolságban a hordozótesten úgy elhelyezni, hogy a második nyílások egymás felé mutassanak, és így létrejöjjön a szükséges tér ahhoz, hogy a körmök az egyes kapcsolók vezetőtoldataihoz kapcsolódjanak. Ha a működtetőelem két egymással szemben lévő vezetőtoldatot meg tud fogni, akkor a kapcsolókat egymástól bizonyos távolságban, egymással szemben is el lehet helyezni a hordozótesten úgy, hogy két második nyílást tartalmazó kapcsoló második nyílásai egymás felé mutassanak. Ebben az esetben is lehetséges a sorképzés úgy, hogy a sorban több kapcsolópár egymás mellett van elhelyezve. Itt, és a fentebb leírt kapcsolórendszerekben is, az egymás mellett elhelyezett kapcsolók közötti távolsággal a rendszer hűtőhatását javítani lehet azáltal, hogy megakadályozzuk, hogy az egyik kapcsoló első házrésze túl erősen takarja egy másik kapcsoló második házrészében lévő nyílást. Annak érdekében, hogy a találmány szerinti kapcsolót olyan alkalmazási célokra is alkalmazni lehessen, amelyekben a kapcsoló csatlakozóinak érintkezése a vezetékekkel különösen megbízható legyen, mint például a gépjárműtechnikában, ajánlatos a kapcsolótagok csatlakozónyelveit reteszelőelemekkel ellátni, amelyekhez érintkezőhüvelyek csatlakoztathatók. Ezután nincs szükség arra, hogy a vezetékhuzalokat a csatlakozóhuzalokhoz hegesszük vagy forrasszuk. A biztosítóhüvely vagy érintkezőhüvely előnyös módon műanyagból készül. Ezáltal kis gyártási költséggel minden további nélkül elérhető a biztosítóhüvely szükséges rugalmassága.

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán a csatolt ábráink segítségével részleteiben is ismertetjük, ahol az

1. ábra két, egymással szimmetrikusan egy hordozótestbe bepattintott, kapcsolórendszert képező kapcsoló metszete, a

2. ábra az 1. ábra szerinti kapcsolórendszer felülnézete, amelyen a ház részben metszetben látható, a

3. ábra egy harmadik csatlakozótag elölnézete, a

4. ábra egy harmadik csatlakozótag oldalnézete, az

5. ábra egy harmadik csatlakozótag felülnézete, a

6. ábra egy második csatlakozótag elölnézete, a

7. ábra egy második csatlakozótag oldalnézete, a

8. ábra egy második csatlakozótag felülnézete, a

9. ábra egy első csatlakozótag mint csapágy a kapcsolókar számára, a

10. ábra egy 1. ábra szerinti módosított kapcsoló egy záróérintkezővel, a

11. ábra egy 1. ábra szerinti módosított kapcsoló egy záróérintkezővel és egy bontóérintkezővel, és a

12. ábra a 10. és 11. ábra szerinti kapcsoló átkapcsolóként kialakítva.

Az 1. és 2. ábrán látható egy 1 ház, amely egy első, 2 házrészből és egy második, 3 házrészből áll. Az első, 2 házrész 4 belső tere fogadja be a kapcsolóhoz tartozó egyes alkatrészeket, míg a második, 3 házrész az 1 ház fedél alakú oldalfalaként szolgál, és az első, 2 házrészre rápattintható. A második, 3 házrész ugyanakkor tájolja az egyes alkatrészeket, és megakadályozza, hogy ezek az első, 2 házrész 4 belső teréből kifelé vagy bármilyen más irányba mozogjanak, ami ezeknek az alkatrészeknek a működési módja szempontjából célszerűtlen. A kapcsolóban van a mozgó 5 kapcsolókar, amely az ismert módon egy 6 élcsapágyban billenthetően van csapágyazva és 7 mozgóérintkezőt hordoz. Az 5 kapcsolókar szabad végén 8 ékprofil van elhelyezve. A 8 ékprofilnak két, egymáshoz képest ferde 9 és 10 támaszfelülete van, amelyekre all kapcsolóhenger hat. All kapcsolóhengerre a spirális alakú 12 kapcsolórugó hat.

Az 1. ábrán látható helyzetben all kapcsolóhenger a 10 támaszfelületre hat, és az óramutató járásával megegyező irányú forgatónyomatékot gyakorol az 5 kapcsolókarra úgy, hogy annak 7 mozgóérintkezője egy 13 állóérintkezővel érintkezik. Ez az állapot a kapcsoló nyugvó állapota, és így a 13 állóérintkező a kapcsoló bontóérintkezőjét képezi.

All kapcsolóhenger a reá ható 12 kapcsolórugóval együtt a hosszirányban mozgatható 14 kapcsolótagban van csapágyazva, amelyet egy spirális alakú 15 visszatérítő rugó tart nyugalmi helyzetében. All kapcsolóhenger két vége két egymással párhuzamos és egymással szemben lévő 53 vezetőhoronyban van vezetve úgy, hogy a henger a 12 kapcsolórugó hatására az 1. ábra szerint vízszintes irányban mozoghat.

Ha a 14 kapcsolótag a 15 visszatérítő rugó ereje ellenében annak hosszirányában, egyenes úton lefelé mozog, akkor all kapcsolóhenger végül áthalad a 8 ékprofil 16 csúcspontján. A 12 kapcsolórugó hatásos ereje ezen a 16 csúcsponton a legnagyobb. Ezután all kapcsolóhenger a 9 támaszfelületre hat, és az 5 kapcsolókart egy második 17 állóérintkező felé billenti annyira, hogy a 7 mozgóérintkező felfekszik a 17 állóérintkezőre úgy, hogy a 17 állóérintkező záró érintkezőként működik. Az 5 kapcsolókar addig marad ebben a helyzetben, amíg a 14 kapcsolótag a legutoljára vázolt, lenyomott helyzetben marad.

A mozgó 5 kapcsolókar a 6 élcsapággyal az első, 18 csatlakozótagra támaszkodik, amely - úgy, mint a később még leírandó csatlakozótagok - ugyancsak átmegy egy 19 csatlakozónyelvbe, ami a villamos csatlakozást képezi a 7 mozgóérintkező számára. Az első, 18 csatlakozótagnak és 19 csatlakozónyelvének szerkezeti részletei a 9. ábrán láthatók. Ahogyan ez a 2. ábrán látható, a szokásos módon az 5 kapcsolókar 20 nyúlványa az oldalirányú eltolódások ellen a 18 csatlakozótag egy 21 nyílásában támaszkodik meg.

Ennek megfelelően van a 13 és 17 állóérintkező is a második, 22 és a harmadik, 23 csatlakozótagon rögzítve, amelyek a 24 és 25 csatlakozónyelvbe mennek át. Az 1. ábra szerinti metszeten nem látható 25 csatlakozónyelvet szaggatott vonalak jelölik. A második és harmadik csatlakozótag részletei a 6-9. ábrán, illetőleg 3. és

HU 220 519 Bl

4. ábrán láthatók. Ezeken az ábrákon látható, hogy például a 22 csatlakozótag az első, 2 házrész mélyebben fekvő 26 oldalfala mentén halad, majd a 17 állóérintkező befogadása végett a néző felé megtörik. A második, 22 csatlakozótag így érintkezés nélkül fekszik a mozgó 5 kapcsolókar mögött. Ahogyan ez a 3-5. ábrán látható, a harmadik, 23 csatlakozótag ehhez képest fordítva az 1. ábra szerinti metszési síkban a második, 3 házrész belső felületénél felfelé van vezetve, majd a nézőtől távolodva függőlegesen lehajlik a 13 állóérintkező befogadása céljából. Mint fentebb már említettük, a 23 csatlakozótag túlnyomó részét csak szaggatott vonallal ábrázoltuk.

Ahogyan ez különösen a 2. ábrán látható, a két, 2 és 3 házrészben nyílások vannak a 18, 22, 23 csatlakozótag befogadására. A nyílások mindig ott vannak elhelyezve, ahol a csatlakozótagok az 1 ház belső falai mentén haladnak. Ezek a nyílások a néző felé rendszerint nyitottak, úgyhogy a csatlakozótagokat az 1. ábra síkjára merőlegesen be lehet illeszteni az erre a célra szolgáló kamrákba. Az eljárás hozzájárul mind a helymegtakarításhoz, mind a csatlakozótagok helyzetének biztosításához. A csatlakozótag helyzetének biztosítását tovább javítja, hogy a műanyag házzal együtt öntött 27, 28, 29 rögzítőcsapok a 22, 23 csatlakozótagban lévő megfelelő lyukakon átnyúlnak, és így szerelés közben járulékosan biztosítják, hogy az első, 2 házrészből ne essen ki semmi.

A második, 3 házrész összepattintott rögzítése az első, 2 házrészen az alkatrészek szerelése után járulékosan hozzájárul az alkatrészek helyzetének biztosításához. Evégett a második, 3 házrészen nem ábrázolt kiugrások vannak, amelyek a két házrész által határolt téren átnyúlnak és például az egyik kiugrás a 22 csatlakozótagra támaszkodik. Ez járulékosan biztosan megakadályozza ennek a csatlakozótagnak a kimozdulását az

1. ábra szerinti síkból a néző felé. Ez értelemszerűen vonatkozik a fedélként szolgáló második házrészben lévő 30 fészekre is, amellyel a második, 22 csatlakozótagnak az 1. ábrán a rajz síkjára merőleges irányban megtört, a 17 állóérintkezőt hordozó vége van biztosítva. A csatlakozótagoknak ferde, illetőleg eltolt 31 szakasza, illetőleg 32 szakasza van (6. ábra és 3. ábra), hogy a 19, 24, 25 csatlakozónyelv között a lehető legnagyobb távolság legyen, és ugyanakkor a két állóérintkező a 7 mozgóérintkezőhöz képest egy síkban legyen.

A 14 kapcsolótag újszerű mozgási módja és mozgásiránya, a mozgó 5 kapcsolókar hosszirányában a kapcsoló különösen rövid kialakítását eredményezi. A 14 kapcsolótag felépítése és elrendezése azonban még egész sor további előnnyel jár. Az egyik előny az, hogy a DE 39 40 285 számú szabadalmi irat szerinti kapcsolórúd funkciója egyszerű módon integrálható a kapcsolótagba. Az 1. ábrán a rudat az 1 házból kiálló meghosszabbítás, a 33 működtetőtoldat képezi, és ezen még egy 34 lejtő van kialakítva. így a rudat mind függőlegesen felülről ható Pl erővel, mind oldalt ható P2 erővel működtetni lehet. Ha a Pl erő irányában ható működtetőkészüléket használunk, akkor az 1. ábra szerint több, egymás mellett elhelyezett kapcsolót egyidejűleg lehet működtetni. A kapcsolók olyan kis teret foglalnak el, hogy több ilyen kapcsolót lehet egy 35 hordozótest megfelelő betüremléseibe bepattintani. Ekkor a 2. ábra szerint egynél több kapcsolópárt lehet egymás mögé kapcsolni úgy, hogy nemcsak a 2. ábra szerinti 36 és 37 betüremlésnél, hanem a csak részben jelölt 38 és betüremlésnél vagy további betüremléseknél is lehet kapcsolókat elhelyezni. Mindezeket a kapcsolókat egy működtetőelem egyetlen Pl irányú mozgásával lehet kapcsolni. A kapcsolók vagy csak egy záróérintkezővel (lásd a 10. ábrát is), vagy egy záróérintkezővel és egy bontóérintkezővel láthatók el (lásd all. ábrát), vagy kialakíthatók átkapcsolóként is (lásd a 12. ábrát). Ha több kapcsolót egy működtetőelem egy P2 irányú mozgásával kívánnak kapcsolni, akkor például csak a 36, 38 betüremlésnél és az ebben az irányban következő további betüremléseknél, vagy a 37, 39 betüremlésnél és az ebben az irányban következő további betüremléseknél lehetnek kapcsolók. A további kapcsolók beépítése a 35 hordozótest betüremléseibe, mint fentebb már említettük, alkalmas bepattintó kötéssel történik, például úgy, hogy a betüremlés és/vagy a kapcsolók oldalfalai rugózó reteszorrokkal vannak ellátva.

Különösen akkor, ha a találmány szerinti kapcsolót átkapcsolóként kívánjuk használni (lásd a 12. ábrát), ajánlatos a találmány egy továbbfejlesztése értelmében egy másik támadáspontot használni a 14 kapcsolótagon a működtető erő számára. Erre szolgál a 40 működtetőkiugrás vagy vezetőtoldat, amely az 1 ház rés alakú nyílásában van vezetve. Ennek a 40 működtetőkiugrásnak 41, 42 hatásfelülete van mind a felfelé irányuló, mind a lefelé irányuló erő számára úgy, hogy 14 kapcsolótag a 12 kapcsolórugó ereje ellenében felfelé, illetőleg lefelé mozgatható, és ott a 7 mozgóérintkező addig marad a két, 13, 17 állóérintkező egyikén felfekvő helyzetben, míg újból ellenkező irányban nem mozgatják. Ebben az esetben a 15 visszatérítő rugónak nincs funkciója, és ezért el is hagyható, ahogyan ez a 12. ábrán látható. Annak érdekében, hogy egy erőnek a 41 hatásfelületen való támadásához lehetőséget kapjunk, a működtetőkiugrást vezető, az 1 házban lévő rés, mint első nyílás átmegy az 1 ház második nyílásába, amelyen át a 14 kapcsolótag 33 működtetőtoldata vagy meghosszabbítása kinyúlik. így a háznak ennek a két nyílásnak a környezetében nincs éle. Ez lehetővé teszi a szabad hozzáférést a 14 kapcsolótaghoz különböző irányokból. Annak megakadályozása végett, hogy a kapcsolótag a házból kiessen vagy a vezetőrésből kibillenjen, a 14 kapcsolótag 43, 44 vezetőtoldata (1. ábra,

2. ábra) ugyanakkor ütközőként is szolgál a 14 kapcsolótag számára az 1 házban úgy, hogy a 14 kapcsolótagnak a 15 visszatérítő rugó ereje hatására bekövetkező mozgását határolja. Járulékosan két, 45, 46 tartópecek alkalmazható, amelyek az 1. ábra szerinti 14 kapcsolótag mozgását felfelé és vízszintes irányban a P2 erőnek megfelelően határolják.

Mint fentebb már taglaltuk, a találmány szerinti kapcsoló kiválóan beiktatható egy kapcsolórendszerbe, amely a legkülönbözőbb feladatokat láthatja el. A 10-12. ábra szerinti különböző kapcsolóváltozatok

HU 220 519 Bl kombinálva is alkalmazhatóak. A találmány szerinti kapcsoló kiválóan alkalmas vezérlési feladatok ellátására járművekben.

A kapcsolók rugalmas kombinációja miatt arra is szükség van, hogy a kapcsoló csatlakozóit rugalmasan és ugyanakkor úgy lehessen elrendezni, hogy megbízhatóan működjenek. E célból a 19, 24, 25 csatlakozónyelven 47,48 rugószárak vannak. A 47,48 rugószárak külső felületén egymással szemben lévő és előnyös módon körcikk alakú reteszelő- 49, 55 bemetszések vannak, amelyekre 50 érintkezőhüvelyeket lehet rápattintani. Az 50 érintkezőhüvelyek itt nem ábrázolt módon oldhatatlanul vannak a csatlakozóhuzalokhoz vagy más csatlakozóelemekhez kötve.

A 10-12. ábrán még azt is bemutattuk, hogy az első, 19 csatlakozónyelv a többi csatlakozónyelv síkjába is helyezhető. Ezenkívül a három csatlakozónyelv közös síkban is elhelyezhető. Az utóbb említett ábrákon a házban kör alakú nyílások is láthatók, amelyek a házrészek összepattintására szolgálnak. All. ábrán látható továbbá annak lehetősége, hogy az 1. ábra szerinti 33 működtetőtoldatot elforgatható 51 működtetőkarral helyettesítjük, amely a Pl erő hatására egy 52 forgáspont körül a házban elfordulva, és így a 14 kapcsolótagot működteti.

A találmány szerinti kapcsoló kiválóan alkalmas viszonylag nagy áramok átvitelére. Az ekkor keletkező hő előnyösen elvezethető az 1 házban kialakított nyílásokon át. Különösen nagy nyílás alakítható ki középen a második, 3 házrészben, míg a második házrész peremrészei az első házrésszel való összekapcsolásra, valamint megfelelő, merőlegesen elálló kiugrások révén néhány, az első, 2 házrészbe előzetesen beillesztett alkatrész rögzítésére szolgálnak.

A 15 visszatérítő rugó befogadására a 14 kapcsolótagban a fenék felé kúposán szűkülő, gyűrű alakú tér alakítható ki. A gyűrű alakú tér úgy van méretezve, hogy a rugó a gyűrű alakú térbe történő besajtolás után ugyan felfekszik a fenékre, de a tapadó súrlódás következtében nem eshet ki a gyűrű alakú térből (lásd a 10-12. ábrát). Az ilyen konstrukció előnyös a 14 kapcsolótag szerelése szempontjából, mivel így a 14 kapcsolótagot egy egészként lehet raktározni, szállítani és alkalmazni.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Villamos csappanókapcsoló elsősorban gépjárművekhez, amelynek háza (1), egy, a házban (1) billenthetően csapágyazott, két véghelyzet között mozgatható kapcsolókara (5), egyenes vonalúan mozgathatóan csapágyazott kapcsolótagja (14) és legalább egy a házban mereven elhelyezett, a kapcsolókar (5) egy véghelyzetében a mozgóérintkezővel (7) érintkező állóérintkezője (13, 17) van; a kapcsolókar (5), és/vagy a kapcsolótag (14) ékprofilt (8) hordoz, és a kapcsolótagnak (14), és/vagy a kapcsolókarnak (5) van egy rugózóan alátámasztott, az ékprofilra (8) támaszkodó kapcsolóeleme (11, 12), és a kapcsolótag (14) a házban (1) a kapcsolókar (5) hosszirányára lényegében merőleges, egyenes úton van vezetve, azzal jellemezve, hogy a háza (1) két, egymásba pattintható házrészből (2, 3) egy a kapcsoló egyes részeit befogadó az első házrészből (2) és egy, lényegében a ház két nagy oldalfelületének egyikét képező második házrészből (3) van kialakítva, és a kapcsolókarnak (5) az oldalirányban eltolt mozgási síkjában lévő síkban csatlakozónyelvként (19, 24, 25) a házból (1) kivezetett mozgóérintkezői (7) és állóérintkezői (13, 17) vannak.
2. Az 1. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a második házrész (3) az első házrész (2) felé nyitott kamrákkal és nyílásokkal van ellátva, és a kapcsoló alkatrészei, így a kapcsolótag (14) vagy az érintkezőket hordozó csatlakozótagok (22,23) a kamrák nyitott oldalának irányából és a nyílásokon keresztül helyezhetőek be.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótagok (22, 23) a kapcsolókar (5) felett és/vagy alatt szögben megtörnek, és lényegében a ház (1) belső fala mentén vannak vezetve.
4. A 3. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótag (22,23) az első házrész (2) oldalfala (26) mentén van vezetve.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a kapcsolókar (5) számára élcsapágyat (6) képező első csatlakozótag (18) a kapcsolókar (5) mozgási síkjára merőleges síkban helyezkedik el, és a házból ebben a síkban ki van vezetve.
6. A 3-5. igénypontok bármelyike szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótagokat (18, 22, 23) alakzáró vagy erőzáró kötés köti össze a ház falával vagy falaival.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a kapcsolókar felett vagy alatt lévő érintkezőkhöz vezető csatlakozótagoknak a csatlakozónyelvek (19, 24, 25) síkjában lévő szakaszaik vannak, amelyek a csatlakozónyelvek (24, 25) hosszirányához képest el vannak tolva és/vagy ahhoz képest ferdék.
8. Az 1 -7. igénypontok bármelyike szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótagok (18, 22, 23) rögzítéséhez az oldalfalakban a ház belseje felé nyitott kamrák vannak, amelyek a csatlakozótagok (18, 22, 23) végét és/vagy szakaszait befogadják, és azok mozgását alakzáróan határolják.
9. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a ház falaitól elálló rögzítőcsapok (27, 28, 29) nyúlnak át a csatlakozótagokban (18,22,23) lévő, hozzájuk rendelt lyukakba, és ezeket, adott esetben járulékos hátrametszésekkel ellátva, biztosítják.
10. A 2. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a második házrészben (3) adott esetben járulékosan az első és második nyíláson kívül van egy harmadik nyílás, és a harmadik nyílást körülvevő perem reteszelőelemekkel van ellátva továbbá belső felületének részeivel a csatlakozótagok helyzetét biztosítja.
11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a házban (1) a kapcsolótag (14) vezetésére alkalmas kulissza van kialakítva.

HU 220 519 Bl
12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a második házrésze (3) a második házrésszel (3) szemben lévő oldalon lévő csatlakozótagokat (22) és/vagy kapcsolóelemeket előnyös módon a ház (1) belsején átnyúló biztosító rögzítőcsapokkal van ellátva.
13. Kapcsolókból álló rendszer, azzal jellemezve, hogy több 1-12. igénypontok bármelyike szerinti kapcsoló, adott esetben házuk (1) megfelelő oldalfelületeivel egymással határosán, egy hordozótesten (35) van elhelyezve.
14. A 13. igénypont szerinti kapcsolókból álló rendszer, azzal jellemezve, hogy a hordozótest (35) betüremlésekkel (36-39) van ellátva, amelyekbe a kapcsolókat be lehet pattintani.
15. A 13. vagy 14. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolókból álló rendszer, azzal jellemezve, hogy két kapcsoló, az első házrész nagy oldalfelületével határosán van a hordozótesten (35) elhelyezve.
16. A 15. igénypont szerinti kapcsolókból álló rendszer, azzal jellemezve, hogy két kapcsolócsoport egymással szemben van elhelyezve a hordozótesten (35).
17. A 13-16. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolókból álló rendszer, azzal jellemezve, hogy két, második nyílást tartalmazó kapcsoló van egymástól bizonyos távolságban a hordozótesten (35) úgy elhelyezve, hogy a második nyílások egymás felé mutatnak.
18. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a kapcsolótagok csatlakozónyelvei reteszelőelemekkel vannak ellátva, amelyekre érintkezőhüvelyek (50) vannak rápattintva.
19. A 18. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy az előnyös módon műanyagból kialakított biztosítóhüvely a szorítóélkötés besajtolásához felpattintható.
20. Az 1-12. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy visszatérítő rugó (15) van a kapcsolótagban (14) egy kúposán vékonyodó gyűrű alakú térbe erőzáró módon beillesztve (10-12. ábra).
21. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a kapcsolókar (5) a szabad végén az ékprofilt (8), és a kapcsolótag (14) kapcsolóhengert (11) és kapcsolórugót (12) hordoz.
22. A 10. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a két nyílás átmeneténél két egymással szemben lévő tartópecek (45,46) van, amelyek működtetőkiugrás (40) számára ütközőt képeznek és/vagy a kapcsolótagot (14) vezetik.
23. A 22. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy két, egymással szemben lévő, oldalsó vezetőtoldat (43, 44), amelyek a kapcsolókar (5) mozgásának síkjával párhuzamos síkokban helyezkednek el és az ékprofilt (8) oldalt közrefogják, két egymással párhuzamos vezetőhoronyba (53) befogadja a kapcsolóhenger (11) végeit, és a kapcsolóhengert (11) egy, a kapcsolótagra (14) támaszkodó, előnyös módon spirális rugóként kialakított előfeszítő kapcsolórugó (12) az ékprofil (8) felé irányulva előfeszíti.
24. A 23. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik vezetőtoldat (43, 44) egyidejűleg határoló ütközőt képez a kapcsolótagnak (14) a házhoz (1) viszonyított mozgása számára.
25. A 23. vagy 24. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy egy a házra támaszkodó, előnyösen spirális rugóként kiképzett, a kapcsolótagot (14) nyugalmi helyzetében tartó, és így a vezetőtoldatokat (43, 44) a házra (1) felfektető visszatérítő rugója (15) van.
26. A 20. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a kapcsolótag (14) egyik vége, előnyös módon a visszatérítő rugótól távolabb eső vége, működtetőtoldat (33) alakjában kinyúlik a ház (1) egy első nyílásából.
27. A 26. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a kapcsolótag (14) működtetőtoldata (33) a kapcsolótag működtetési irányához képest ferde felfutási lejtővel (34) van ellátva.
28. Az 1 -27. igénypontok bármelyike szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a kapcsolótagnak (14) előnyös módon a kapcsolóhengertől (11) és kapcsolórugótól (12) távolabb eső oldalán a ház (1) egy második nyílásába benyúlóan, a kapcsolótagot (14) egy kívülről csatlakozó kapcsolókörömmel mozgási útjának mindkét irányába hajthatóan kialakított kiugrása (40) van.
29. A 28. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a működtetőkiugrás (40) a második nyílás oldalfalai által vezetett módon van kialakítva, és a ház külső határfelületén belül helyezkedik el.
30. A 28. vagy 29. igénypont szerinti kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a ház (1) első és második nyílása a ház (1) egymásra merőleges felületein van elhelyezve, és ezek egymásba nyílnak.