HU219847B - Csatlakozóberendezés közegátáramlást biztosító szerelvénycsoport két szerkezeti eleme részére - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya csatlakoztatóberendezés közegátáramlás-biztosítószerelvénycsoport két test (3, 3’, 3”) eleme részére. Acsatlakoztatóberendezés a két test (3, 3’, 3”) egymás felé fordulóillesztési felületein (9, 9’) összekapcsoló eszközzel (46)rendelkezik, amelyek a testek (3, 3’, 3”) eltolható és egyidejűleg azösszeszerelési irányban (5) alakzáró rögzítését teszik lehetővé.Továbbá a szemben fekvő testoldalakon (13, 14) csatlakozta- tótagok(24, 25) vannak elrendezve, amelyek közül legalább egy tartó- ésbiztosítótagok (57) segítségével az összetolt testeken (3, 3’, 3”)rögzíthető, és azokat az egymáshoz képest felvett helyzetben rögzítiés egyidejűleg megkönnyíti egy, a csatlakoztatótagon (24) felütközőösszeszorító egység (32) felhelyezését. A csatlakozta- tóberendezés atestek (3, 3’, 3”) egyszerű, biztos és gyors összekapcsolását teszilehetővé. ŕ

Description

Iroda Kft., Budapest (54) Csatlakozóberendezés közegátáramlást biztosító szerelvénycsoport két szerkezeti eleme részére

KIVONAT

A találmány tárgya csatlakoztatóberendezés közegátáramlás-biztosító szerelvénycsoport két test (3, 3’, 3”) eleme részére. A csatlakoztatóberendezés a két test (3, 3’, 3”) egymás felé forduló illesztési felületein (9, 9’) összekapcsoló eszközzel (46) rendelkezik, amelyek a testek (3, 3’, 3”) eltolható és egyidejűleg az összeszerelési irányban (5) alakzáró rögzítését teszik lehetővé. Továbbá a szemben fekvő testoldalakon (13, 14) csatlakoztatótagok (24, 25) vannak elrendezve, amelyek közül legalább egy tartó- és biztosítótagok (57) segítségével az összetolt testeken (3, 3’, 3”) rögzíthető, és azokat az egymáshoz képest felvett helyzetben rögzíti és egyidejűleg megkönnyíti egy, a csatlakoztatótagon (24) felütköző összeszorító egység (32) felhelyezését. A csatlakoztatóberendezés a testek (3, 3’, 3”) egyszerű, biztos és gyors összekapcsolását teszi lehetővé.

HU 219 847 B

A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 4 lap ábra)

HU 219 847 Β

A találmány tárgya csatlakoztatóberendezés egy, különösen közegátáramlást biztosító szerelvénycsoport különösképpen modulokból felépített, sűrített levegő előkészítésére szolgáló berendezés két teste részére, amely a testek összeépítési irányára keresztben, egymással szemben fekvő testoldalakon elhelyezkedő, egymásra helyezett testeknél egymással páronként egymáshoz rendelt tartószakaszokkal és csatlakoztatott helyzetben a páronként egymáshoz rendelt tartószakaszokhoz hozzárendelt csatlakoztatótagokkal rendelkezik, amelyek egy összeszorító egység segítségével az összeszerelési irányra keresztben futó összeszorítási irányban az egymáshoz rendelt tartószakaszpárokat és ezzel a testek az egymás felé fordított illesztési felületeit összeszorítja.

Ilyen típusú csatlakoztatóberendezést ismertet az EP 0 261 711 A2 irat. Ezt a csatlakoztatóberendezést több, sűrített levegő előkészítésre szolgáló egymást követően elrendezett berendezések háztesteinek páronkénti oldható csatlakoztatására alkalmazzák. Az ilyen típusú berendezéseket karbantartó készülékeknek is nevezik, amelyek modulokból kialakított karbantartó készülékek egymáshoz való csatlakoztatását teszik lehetővé. A karbantartó készülékeket, illetve karbantartó egységeket sűrítettlevegő-hálózatba kapcsolják és előkészítésre szolgálnak, tehát a sűrített levegő kezelésére, ahol az egység szokás szerint egy szűrőberendezésből, egy sűrítettlevegő-szabályzó berendezésből és egy olajozóberendezésből áll.

Az összekötendő testeken az illesztési felületek szakaszán az egymás felé fordított testoldalak mindegyikén egy tartószakasz van kialakítva. Az egymáshoz helyezett testek esetén ezek a tartószakaszok páronként szomszédosán egymáshoz fekszenek. Annak érdekében, hogy a testeket az összeépítési irányban összetartsák, kapocsszerű csatlakoztatótagok állnak rendelkezésre, amelyek a szemben lévő testoldalakon a tartószakaszokra felhelyezhetők, és azokra ekkor rákapcsolódnak. Egy szorítóberendezés segítségével, amely mindkét csatlakoztatótaghoz kapcsolódó és ezeket egymáshoz húzó szorítócsavarokkal rendelkezik, bekövetkezik a tartószakaszok ütköztetése, úgyhogy a háztestek az illesztési szakaszon összeszorítva rögzítésre kerülnek.

Egy hasonló csatlakoztatóberendezést ismertet a JP 58-142 084 A irat.

Az ismert csatlakoztatóberendezések hátránya azoknak nehézkes, körülményes kezelése. Először is az összekapcsolandó testeket a megkívánt összeszerelési helyzetben kell tartani, azután a csatlakoztatótagokat kell felilleszteni, majd végül a szorítócsavarokat kell behelyezni. Mindezen műveletek együttesen viszonylag nehézkesek, mert egyidejűleg nagyszámú szerkezeti elemet kell tartani.

Ennek a problémának megoldására az US 5 383 689 irat egy olyan megoldást ismertet, amely szerint az összekapcsolandó testeket a szorítóberendezés felhelyezése és szerelése előtt egy közlappal lehet egymáshoz rögzíteni, amely a szomszédos testek közé betolható, és az összeszerelési irányba a testeket alakzáróan rögzíti. Mindenesetre a veszély továbbra is fennáll, hogy az előrögzített testek figyelmetlen szerelés esetén a szorítóberendezés felhelyezése előtt a közlapról lecsúsznak és leesnek, minek következtében meg is sérülhetnek.

Fentiek figyelembevételével a találmány feladata egy csatlakoztatóberendezés létrehozása, amely gyorsan, egyszerűen és biztosan szerelhető.

A feladat találmány szerinti megoldása csatlakoztatóberendezés egy különösen közegátáramlást biztosító szerelvénycsoport különösképpen modulokból felépített, sűrített levegő előkészítésére szolgáló berendezés két teste részére, amely a testek összeépítési irányára keresztben, egymással szemben fekvő testoldalakon elhelyezkedő, egymásra helyezett testeknél egymással páronként egymáshoz rendelt tartószakaszokkal és csatlakoztatott helyzetben a páronként egymáshoz rendelt tartószakaszokhoz hozzárendelt csatlakoztatótagokkal rendelkezik, amelyek egy összeszorító egység segítségével az összeszerelési irányra keresztben futó összeszorítási irányban az egymáshoz rendelt tartószakaszpárokat és ezzel a testek egymás felé fordított illesztési felületeit összeszorítja, ahol mindkét test egymás felé forduló illesztési felületeinek szakaszán a csatlakoztatótagok felhelyezését megelőzően a testek egy adott összekapcsolását biztosító összekapcsoló eszközök vannak elrendezve, amelyek a testeknek az összeszorítási irányban egymáson való viszonylagos eltolását és egyidejűleg az összeszerelési irányban az egymáson való alakzáró rögzítését biztosítják továbbá legalább egy csatlakoztatótagon és a testnek ez irányba eső testoldalán tartó- és biztosítótagok vannak kialakítva, amelyek csatlakoztatott állapotban a felhelyezett csatlakoztatótagot az összeszorító egység működtetését megelőzően a testeken tartják és egyidejűleg a két testet elcsúszásbiztosan rögzítik.

A testeken elrendezett csatlakoztatóeszközök lehetővé teszik az összekapcsolandó testeknek a kívánt irányba történő egymáson való előrögzitését, mielőtt a csatlakoztatótagok összeszorítására sor került volna. Ezt követően legalább egy tartó- és biztosítótaggal ellátott csatlakoztatótag felhelyezésével a testek az összeszorítási irányban már nem tudnak elmozdulni, úgyhogy a testek legalábbis lényegében abban a relatív helyzetben vannak pozícionálva, amely helyzetet a testek az összeszorító egység felszerelése után felvesznek. A tartóeszközök biztosítják, hogy az érintett csatlakoztatótag a testen felvett csatlakoztatott helyzetét azután is megtartja, ha azt szabadon engedjük. Ezáltal a szerelésnél az egyik kezünk szabadon marad az előrögzített testek tartására, a másik kezünkkel pedig a szorítóegységet szerelhetjük, ahol az együtt működő tartóeszközök előnyös módon elősegítik, hogy az érintett csatlakoztatótag a szorítóegység felhelyezésekor a helyén maradjon. Ezáltal egyetlen személy minden további nélkül a két testet gyorsan és azok megsérülésének veszélye nélkül egymáshoz tudja rögzíteni. A csatlakoztatóberendezés így alkalmas mindenekelőtt háztesteknek egymáshoz való bontható rögzítésére, ahol a háztestek sűrített levegő előkészítésére szolgáló berendezés különböző alkotóegységei lehetnek. Mint egy további előnyös alkalmazási terület említhető egy szelepelrendezés építőelemeinek csatlakoztatása, például szelepeknek szerkezeti csoporttá való összekapcsolásánál vagy egy alaplapra való rögzítésnél.

HU 219 847 Β

Lehetséges volna a testek eltolással szembeni biztosítására szolgáló biztosítóeszközt és a testekre felhelyezett csatlakoztatótagok tartására szolgáló tartóeszközt szétválasztva kialakítani. Mindazonáltal előnyösnek mutatkozott egy olyan kialakítás, amelynél a tartó- és biztosítótagok szerkezeti egységként kerültek kialakításra és kettős funkciót látnak el.

Előnyös, ha a tartó- és biztosítótagokkal ellátott csatlakoztatótag mint reteszelőelem van kiképezve, amelynek tartó- és biztosítótagja a testeken elrendezett tartóés biztosítótag mögé csatlakoztatott helyzetben az összeszorítási irányra keresztben benyúlik. Ezáltal különösképpen alakzárás útján létrejött eltolás elleni biztosítás alakul ki az összekapcsolandó testek között.

A kezelés különösen egyszerű, ha a reteszelőtagot a test használati helyzetében felülről a csatlakoztatott helyzetbe bevezetjük, ahol is a reteszelőtag a saját súlya folytán helyben marad. A reteszelőtag ily módon nagyon egyszerűen hozható a kívánt helyzetbe.

Az összeszorító egység célszerűen úgy van kialakítva, hogy az hatást kifejtő állapotban egyidejűleg mindkét csatlakoztatótagba behatol és azokat egymáshoz húzza, úgyhogy azok a tartószakaszokkal össze vannak szorítva. Ezen a módon szükségtelenné válik a csatlakoztatótagoknak külön a hozzájuk rendelt tartószakaszpárral való összeszorítása.

Általában a csatlakoztatóberendezés két egymással szemben lévő testoldalon elrendezett csatlakoztatótaggal rendelkezik. Előnyös, ha ezen csatlakoztatótagok egyike tartó- és biztosítótagokkal van ellátva, ahol ez a csatlakoztatótag különösképpen a szerelő személyhez viszonyítva a test hátulsó oldalán van elrendezve. Megfelelő tartó- és biztosítótag hiányában a másik csatlakoztatótag különösebb reteszelő mozgás nélkül nagyon egyszerűen felhelyezhető a hozzárendelt tartószakaszpárra, úgyhogy fennáll a lehetősége az összeszorító egység szorítócsavarjait ezen a csatlakoztatótagon kiesés ellen biztosítottan elhelyezni.

Az illesztési szakaszon az összekapcsolandó testek között egy tömítés helyezhető el, ha az egymáshoz kapcsolódó áramlási csatornák átmenetét tömíteni kell. Ebben az esetben előnyös, ha az összekötendő testek közül legalább egy, az illesztési felületnek az összeszorítási irányba mutató peremszakaszán ferdén le van csapva, amely lecsapás a tömítés mentén való eltolást megkönnyíti. A testek kezdeti csatlakoztatása azáltal egyszerűsíthető, ha a csatlakoztatóeszközök oly módon vannak egymáshoz illeszkedően kialakítva, hogy a létrehozott alakzáró csatlakozás a csatlakoztatótagok felhelyezését megelőzően egy bizonyos csekély játékot biztosít a testek között az összeszerelési irányban.

Csatlakoztató eszközként célszerűen páronként együtt működő, az összeszorítási irányban fekvő sínelemek állnak rendelkezésre, amelyek mint külön szerkezeti elemek vannak kialakítva, és reteszelőcsatlakozással kapcsolódnak a megfelelő testhez.

A találmányt a továbbiakban kiviteli példa kapcsán rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1. ábra egy közegátömlést biztosító szerelvénycsoportot szemléltet, amely több, a találmány szerinti csatlakoztatóberendezéssel oldhatóan egymáshoz kapcsolt testből áll, és amely a testek közül kettőt és az azokhoz hozzárendelt csatlakoztatóberendezést az összeszerelés előtt különválasztott állapotban mutat be, a

2. ábra az 1. ábra szerinti elrendezés metszete a

II—II metszősík mentén az illesztőszakaszban, ahol azonban a csatlakoztatótagok metszetben vannak szemléltetve, és ahol egy tartó- és biztosítóeszközzel ellátott csatlakozó tag felhelyezett csatlakoztatóhelyzetben van ábrázolva, a

3. ábra a 2. ábra jobb oldalán bemutatott szakasz a csatlakoztatótag alapállásában, a csatlakoztatóhelyzetbe való behelyezést megelőző állapotban, ahol pontvonallal jelölve egy lehetséges kiindulási állás van szemléltetve, amelyből a csatlakozó tag az ábrán látható nyíl irányába az alapállásba bebillenthető, a

4. ábra két egymással összekapcsolt test hosszmetszete az 1. ábrán feltüntetett IV-IV metszősík mentén, az

5. ábra két egymással összekapcsolt test keresztmetszete az illesztési szakaszban az összeszorítási irányra merőlegesen az 1. ábrán szemléltetett V-V metszősík mentén, és a

6. ábra két egymásra helyezett, a csatlakoztatóeszközzel előrögzített test oldalnézete, ahol a hozzárendelt csatlakoztatótag pontvonallal van jelölve az 1. ábrán feltüntetett VI nyíl irányából.

Az 1. ábra egy közelebbről nem ábrázolt sűrített levegőt szállító vezetékhez csatlakoztatható, a sűrített levegő feldolgozására szolgáló 1 berendezést személtet. A berendezést lehet a sűrített levegő részére mint karbantartó berendezést vagy kondicionálóberendezést megjelölni. A berendezés egységekből felépített, üzemben közegáramlást biztosító szerelvénycsoport, amely például három csak sematikusan ábrázolt munkaegységből áll, úgymint például egy 2 szűrőegységből, egy 2’ nyomásszabályzó egységből és egy 2” olajozóegységből.

Az egyes munkaegységek példaképpen hasáb vagy kocka alakú házzal vannak kialakítva, amely házakat a továbbiakban általában 3 „test”-nek fogunk nevezni. Valamennyi 3 testen például annak alsó oldalán lehetséges egy 4 funkciós egységet elrendezni, amelyet az egyszerűség kedvéért csak sematikusan jelöltünk.

Valamennyi 3 test rendelkezik egy 6 áramlási csatornával, amely az illető 3 test szemben fekvő homlokoldalain torkolatokkal van kialakítva. A 3 testeket tetszés szerinti számban páronként egymáshoz lehet csatlakoztatni, úgyhogy több, egy 5 szerelési irányban egymást követően összeszerelt 3 test egy szerelvénycsoportot képez. Az egymáshoz szerelt 3 testek az egymás felé eső homlokfelületükkel szorosan egymáson fekszenek, ezért ezeket a homlokfelületeket a továbbiakban 9, 9’ illesztési felületeknek nevezzük.

HU 219 847 Β

A 3 testek összeszerelt állapotában az egyes 6 áramlási csatornák egy együttes átmenő áramlási csatornát képeznek. Az egymás felé forduló 9,9’ illesztési felületek által definiált 10 illesztési szakaszban célszerűen egy gyűrű alakú 11 tömítés van elhelyezve, amely az egymással koaxiális 6 áramlási csatornák átmenetét tömíti. All tömítés a 6 áramlási csatornák torkolati szakaszát célszerűen koncentrikusan fogja körül, ahol a 11 tömítés egy megfelelően kialakított 7 tartóhoronyba van behelyezve, amely a 9, 9’ illesztési felületek egyikében van kialakítva. A 3 testek összeszerelése előtt a 11 tömítés az 5 összeszerelési irányban kismértékben a 7 tartóhoronyból a hozzárendelt 9’ illesztési felület síkja fölé nyúlik, úgyhogy az egymással összekapcsolt 3 testek esetében a másik test 9 illesztési felülete a tömítést a szükséges tömítőhatás kialakítása céljából összenyomja.

A 6 áramlási csatornák torkolati szakaszai menetekkel lehetnek ellátva, amelyek lehetővé teszik a szerelvénycsoport végén elhelyezkedő 3 testhez a 4. ábrán példaképpen szemléltetett 12 csatlakozódarab rögzítését, amely csatlakozódarab egy továbbvezető sűrítettlevegő-vezeték csatlakoztatását teszi lehetővé.

A különböző munkaegységek 3 teste előnyösen azonos szélességgel rendelkezik. Ezáltal a 13, 14 testoldalak, amelyek a szemben fekvő hosszirányú oldalakon helyezkednek el, a testek összeszerelt állapotában egy síkba esnek. Gyártástechnológiai okokból a 3 testek az említett oldalsó testoldalaikon, amelyek a kiviteli példa esetében egy elülső és egy hátsó testoldalt képeznek, egy mélyedéssel vannak kialakítva, amelyek szokásos módon egy közelebbről nem ábrázolt fedéllel vannak lezárva.

Az egyes 3 testek páronként a 9, 9’ illesztési felületeikkel egymásra helyezhetők és az egymásra helyezett állapotban bonthatóan egymáshoz rögzítetten összeszoríthatók. Az 1. ábra két 3’, 3” testet szemléltet, még különválasztott állapotban, ahol az egyik 3” test már egy további 3”’ testhez hozzá van szerelve.

Minden 3 test rendelkezik az 5 összeszerelési irányra merőleges, két egymással szemben lévő 13,14 testoldalain mindkét 9, 9’ illesztési felületeinek szakaszán legalább egy 15, 16; 15’, 16’ tartószakasszal. Előnyösen mindkét 13, 14 testoldal mindkét 9, 9’ illesztési felületéhez pontosan egy olyan 15, 16; 15’, 16’ tartószakasz van hozzárendelve, amely célszerűen a vonatkozó test magassági irányában magasságközpontosan van pozícionálva. Amennyiben a testek a 9, 9’ illesztési felületeikkel egymásra vannak helyezve, a két egymással határos 3 test 15, 15’; 16, 16’ tartószakaszainak páros egymáshoz rendelése alakul ki. Példaképpen a 15, 15’; 16, 16’ tartószakaszok párosán egymáson fekszenek.

A 15,15’; 16,16’ tartószakaszok előnyösen a 3 testekből egy darabból kiképzett nyúlványokként vannak kialakítva, amelyek egy, a 17 kettős nyíllal jelölten a 3 testek magassági irányával egybeeső hosszkiterjedéssel rendelkeznek, és ezenkívül az 5 összeszerelési irányra merőlegesen a 3 testekből kiemelkednek. Az említett tartószakaszok bordaszerűen lehetnek kiképezve.

A15, 15’;16, 16’ tartószakaszoknak az 5 összeszerelési irányban a hozzájuk rendelt 9, 9’ illesztési felületekkel szemben lévő oldala egy első 18 felütköző felülettel van ellátva. Ez a felület a 10 illesztési szakasszal meghatározott, az 5 összeszerelési irányra merőleges 22 illesztési sík (5. ábra) irányába dőlten helyezkedik el oly módon, hogy e felület a 3 test 5 összeszerelési irányban fekvő 23 hossztengelyétől távolodva a 22 illesztési síkhoz közeledik. A 15, 15’; 16, 16’ tartószakaszpárok első 18 felütköző felületei ezért kifelé ferdén egymás felé futnak, ahol a tartószakaszpárok gyakorlatilag egy kiemelkedést képeznek, amely kifelé elvékonyodik.

Összefűzött 3 testek esetében az ily módon 15, 15’; 16, 16’ tartószakaszokból kialakult párokra egy 24, 25 csatlakoztatótag helyezhető fel. A felhelyezett állapotban kialakult helyzetet, amelyet példaképpen a 2. ábra jobb oldali része, valamint az 5. ábra szemléltet, csatlakoztatott helyzetnek nevezzük.

Valamennyi csatlakoztatótag rendelkezik egymástól távközzel kialakított 29 ellentartószakaszokkal, amelyek csatlakoztatott helyzetben a hozzájuk rendelt 15, 15’; 16, 16’ tartószakaszokból képzett párok szakaszán az első 18 felütköző felületeket átfogják. Előnyösen a 24, 25 csatlakoztatótagok rúd- vagy lécszerű hosszelemekként vannak kialakítva, amelyek egyik hosszoldalukon egy 30 mélyedéssel vannak kiképezve, amelynek oldalain peremek nyúlnak ki, amelyek a 29 ellentartószakaszokat alkotják. Az ezeken a 29 ellentartószakaszokon kiképzett, a 30 mélyedést oldalt határoló oldalfelületek képezik a második 19 felütköző felületet, amelyek egy, az első 18 felütköző felület ferdén futó síkjához illesztett ferdén futó síkkal rendelkeznek. Ez a kialakítás azáltal érhető el, hogy a 24, 25 csatlakoztatótagok keresztmetszetében a 30 mélyedések alapjuk felé szűkülnek. Amennyiben a 24, 25 csatlakoztatótagok a csatlakoztatott helyzetüket veszik fel, az 5 összeszerelési irányban egymástól távközzel elrendezett második 19 felütköző felületek a hozzájuk rendelt első 18 felütköző felületeken fekszenek fel, amint ez az

5. ábrából világosan kitűnik.

Annak érdekében, hogy felhelyezett 24, 25 csatlakoztatótagok esetében a 13,14 testoldalak között a lehető legsimább átmenet legyen biztosítható, a 3 testek az említett 13, 14 testoldalaikon úgy vannak kiképezve, hogy a 3 testek egymásra helyezett állapotában a 22 illesztési síkon áthaladó 31 felületi mélyedések vannak kialakítva, amelyekbe a hozzájuk rendelt csatlakoztatótag teljesen befekszik. A 15, 15’; 16, 16’ tartószakaszoknál a 3 testek vájatokkal vannak ellátva, amelyek egymásra helyezett állapotban az említett 31 felületi mélyedéseket kiegészítik.

A csatlakoztatott helyzetben lévő 24, 25 csatlakoztatótagok egy 32 összeszorító egység segítségével a 33 összeszorítási irányt jelző kettős nyíl irányában keresztben és az 5 összeszerelési irányra merőlegesen az egymáshoz rendelt 15, 15’; 16, 16’ tartószakaszokból képzett párok összeszoríthatók. A 33 összeszorítási irány al5,15’;16,16’ tartószakaszokból képzett párok útján előálló kiemelkedő képződménynek a magassági irányával esik egybe. Példaképpen az összeszorító erő azáltal fejthető ki, hogy a 32 összeszorító egység két vonóhorogszerű 34 szorítóelemmel rendelkezik, amelyek

HU 219 847 Β hatást kifejtő állapotban a 10 illesztési szakaszban a 3 testeken keresztül áthaladnak és egyidejűleg mindkét 24, 25 csatlakoztatótagban be vannak horgonyozva, amelyek a 34 szorítóelemek segítségével egymáshoz húzhatók. Az összehúzás útján a 24, 25 csatlakoztatótagok a második 19 felütköző felületeikkel a 15, 15’; 16, 16’ tartószakaszokból képzett párok ugyancsak ferdén kiképzett első 18 felütköző felületeire hatnak, úgyhogy egy, az 5 összeszerelési irányban kifejtett erőkomponens jön létre, amellyel az egymáshoz rendelt 15, 15’; 16, 16’ tartószakaszok és ezzel mindkét 3 test a 9, 9’ illesztési felületeikkel szorosan egymáshoz nyomódnak. Tekintettel arra, hogy a 10 illesztési szakaszon semmilyen közbülső elem nem helyezkedik el, egy közvetlen és ezáltal különösen biztos összeszorított helyzet jön létre, miközben az összeépített szerelvénycsoportoknak az 5 összeszerelési irányban rendkívül kompakt méretei alakulnak ki.

Annak érdekében, hogy a 34 szorítóelemek az elülső 13 testoldalról szerelhetők legyenek, példaképpen mint 35 szorítócsavarok vannak kiképezve, amelyek 36 csavarfejjel és egy 37 menettel ellátott 38 szárral rendelkeznek, ahol a szár hossza mintegy a 3 test szélességének felel meg. Az elülső 13 testoldalhoz hozzárendelt 24 csatlakoztatótag hosszirányban egymástól távközzel elrendezett 41 áttörésekkel rendelkezik, amelyek a 3 testtel ellentétes oldalon egy 42 kibővítéssel vannak ellátva, amely a 36 csavarfejet befogadja. A 41 áttörés szűkebb szakasza egy belső menettel van ellátva, ahol a 35 szorítócsavarok a második ábra alsó részén ábrázoltaknak megfelelően a viszonylag rövid menetükkel keresztülcsavarhatók, míg a vékonyabb 38 szárak a 41 áttöréseken áttolhatok. Ezen a módon a 35 szorítócsavarok az elülső 24 csatlakoztatótagban kicsúszás ellen biztosítva vannak.

A hátoldali 25 csatlakoztatótag az elülső 24 csatlakoztatótagban kialakított menetes furatokkal közös tengelyű 43 menetes furatokkal rendelkezik, amelyek a 35 szorítócsavarok 37 menetének becsavarását lehetővé teszik.

A 3 testek egymásra helyezett állapotában a 10 illesztési szakaszon két 44 csatorna van kialakítva, amelyek a 13,14 testoldalak felé nyitottak és a csatlakoztatott helyzetben lévő 24,25 csatlakoztatótagok 41 áttöréseivel, illetve a 43 menetes furatokkal azonos geometriai tengellyel vannak kiképezve. A 44 csatornák lehetővé teszik a 35 szorítócsavarok átfűzését. Célszerűen a 44 csatornák a 23 hossztengelyre és a 6 áramlási csatornára vonatkoztatva átmérőirányban szemben lévő oldalakon fekszenek, ahol az ábrázolt előnyös, gyakorlatban használatos helyzetben a 6 áramlási csatorna fölött és alatt helyezkednek el és a 33 összeszorítási irányban vannak hossztengelyeikkel kialakítva.

A mindenkor összekapcsolandó 3 testeken a 9, 9’ illesztési felületek szakaszain és célszerűen a 10 illesztési szakaszon belül 45, 46 összekapcsoló eszközök vannak elrendezve, amelyek a 24, 25 csatlakoztatótagok felhelyezése előtt a 3 testeknek oly módon való összekapcsolását teszik lehetővé, hogy a 3 testek egy, a 33 összeszorítási iránnyal egybeeső 33’ eltolási irányban egymáshoz viszonyítva eltolhatok, és egyúttal az 5 összeszerelési irányban alakzáróan egymáshoz rögzíthetőek legyenek. Tehát ez azt jelenti, hogy a tulajdonképpeni összeszorítási megelőzően egy előzetes rögzítés lehetséges a további műveletek megkönnyítése érdekében. Annak érdekében, hogy a 3 testek az előzetesen rögzített helyzetbe kerüljenek, a 3 testeket először az 5 összeszerelési irányra merőlegesen egymáshoz kapcsolható helyzetbe hozzuk, ahol egyidejűleg a 45, 46 összekapcsoló eszközöket beállítjuk, majd a két 3 testet a 33 összeszorítási iránnyal egybeesőén egymáshoz toljuk mindaddig, amíg azok a kívánt helyzetet fel nem veszik oly módon, hogy a 6 áramlási csatornák geometriai tengelyei egybeessenek. Ehhez a művelethez igénybe vehetünk egy reteszelőeszközt, amely az egzakt központosítást megkönnyíti.

A kiviteli példa esetében az összekapcsolandó 3 testek egymás felé fordított 9, 9’ illesztési felületein két, egymástól távközzel elhelyezkedő, egymást kiegészítő 45, 46 összekapcsoló eszköz van elrendezve, amelyeket a 33 összeszorítási irányban elhelyezkedő 47, 48 sínelemek alkotnak. Ezek célszerűen a hozzájuk rendelt testeket illetően külön építőelemeket képeznek, amelyek az érintett 3 testen oldhatóan rögzíthetőek. A 47, 48 sínelemek példaképpen 51 reteszelőkapcsolatot létesítő berendezéssel kerülnek a 9,9’ illesztési felületeken rögzítésre. E célból a 47,48 sínelemek végein azoktól keresztirányban kiálló oldalirányban rugalmasan kihajlítható 49 reteszelőnyelvek vannak kialakítva, amelyek egy reteszelőnyúlvánnyal rendelkeznek és a 9, 9’ illesztési felületek egy 50 reteszelőnyílásába benyúlnak és a reteszelőnyúlványokkal az 50 reteszelőnyílás egy reteszelőszakasza mögé bekapcsolódnak. Ezt az elrendezést természetesen fordítva is ki lehet alakítani. Annak érdekében, hogy a 47, 48 sínelemek a megkívánt irányba helyezkedjenek el, a 33 összeszorítási irányban kialakított 53 tartóhoronyba is befekszenek, amelyek a 9, 9’ illesztési felületekben vannak kialakítva. A 47, 48 sínelemek célszerűen egy darabból, műanyagból kiképzett építőelemek.

Amint ez különösképpen a 4. ábrából kitűnik, az egymáshoz rendelt 47,48 sínelemeken 54,55 csatlakoztatószakaszok vannak kialakítva, amelyek összekapcsolt állapotban az 5 összeszerelési irányban egymásba kapcsolódnak. Az egymásba kapcsolódás úgy van megválasztva, hogy egy viszonylagos hosszirányú elmozdítás lehetséges. Az egymáshoz rendelt 54, 55 csatlakoztatószakaszok e célból együtt működő 56 csúszófelületekkel rendelkeznek. Ez az elrendezés oly módon is ki lehet alakítva, hogy a 47, 48 sínelemekből alkotott párok 54, 55 csatlakoztatószakaszai fecskefark alakúan nyúlnak egymásba és egymáson eltolhatóan vannak kialakítva.

Az együtt működő 54, 55 csatlakoztatószakaszok célszerűen úgy kerülnek kialakításra, hogy a formazáróan előzetesen rögzített 3 testek a 32 összeszorító egység felhelyezését és felszerelését megelőzően az 5 összeszerelési irányba játékkal rendelkezőén kerülnek egymásra felfektetésre. Ezáltal biztosítható, hogy a 3 testek viszonylag könnyen egymásra tolhatok, és az

HU 219 847 Β egyik 9’ illesztési felületből kismértékben kiálló 11 tömítés nem sérül meg. Egymásra tolt állapotban a 11 tömítés kismértékű előfeszítettsége egy bizonyos erőzáró helyzetrögzítést idéz elő a 33 összeszorítási iránnyal egybeeső 33’ eltolási irányban.

Annak érdekében, hogy all tömítés sérülését elkerüljük, lehetséges all tömítéssel szemben fekvő 3 test 9, 9’ illesztési felületének a 33’ eltolási irányba mutató peremszakaszát ferdén lemunkálni. Ezt az 52 ferde lemunkálást az 5. ábra szemlélteti.

A kiviteli példa továbbá úgy van kialakítva, hogy a 47, 48 sínelemek oly módon vannak kiképezve, hogy azok a csatlakoztatott állapotban egy-egy átmenőnyílást definiálnak, amelyek a korábban leírt 44 csatornákat képezik, amelyeken át a 35 szorítócsavarok átvezethetők. Ezen a módon szükségtelenné válik a 3 testekben magukban a megfelelő 44 csatornák kiképzése. Minden egyes sínelem rendelkezhet egy vályú alakú mélyedéssel, amelyeket az adott sínelemhez hozzárendelt másik sínelemben kiképzett vályú alakú mélyedés egy 44 csatornává egészít ki.

A szerelvénycsoport szerelésének további megkönnyítésére a hátul elhelyezkedő 14 testoldalhoz hozzárendelt 25 csatlakoztatótag egy első 57 tartó- és biztosítótaggal rendelkezik, amely csatlakoztatott helyzetben a 3 test hozzárendelt 14 testoldalán kialakított második 58 tartó- és biztosítótaggal megfelelő módon együtt működik. Ez az együttműködés oly módon jön létre, hogy a szóban forgó 25 csatlakoztatótagot a 32 összeszorító egység szerelését megelőzően csatlakoztatott helyzetben rögzítjük, miáltal egyidejűleg egy eltolási biztosítást létesít a 45, 46 összekapcsoló eszközökkel előzetesen rögzített 3 testek részére. Ezáltal biztosítható, hogy az előzetesen rögzített 3 testek helyzetüket megőrzik, ha a szerelés folyamán megdöntött helyzetbe kerülnek, amelynél a 33 összeszorítási irány és ennek megfelelően a 33’ eltolási irány a vízszintessel szöget bezáróan helyezkedik el. Ezenkívül a 25 csatlakoztatótag rögzítése is elérhető olyannyira, hogy a 35 szorítócsavarok 37 meneteinek becsavarása során a 25 csatlakoztatótag a csatlakoztatóhelyzetéből nem tolható ki, úgyhogy a 35 szorítócsavarok behelyezhetők és becsavarhatok anélkül, hogy a 43 menetes furattal rendelkező 25 csatlakoztatótagot kézzel rögzített helyzetben kellene tartani.

Mind a 25 csatlakoztatótag, mind a 3 test 57, 58 tartó- és biztosítótagjai előnyösen úgy vannak kiképezve, hogy azok szerkezetileg és ezzel funkcionálisan egy egységet képezzenek. így a tartófunkció és a biztosítófunkció egy és ugyanazon szerkezeti elemekkel megoldható.

A 3 testeken kialakított második 58 tartó- és biztosítótagok a kiviteli példa esetében például bordaszerű 62 nyúlványokként vannak kiképezve, amelyek keresztben és a 33 összeszorítási irányra, illetve az ezzel egybeeső 33’ eltolási irányra merőlegesen helyezkednek el. A 3 testek a 14 testoldalukon a 9, 9’ illesztési felületeken előnyösen két második 58 tartó- és biztosítótaggal rendelkeznek, amelyek a 17 kettős nyíllal jelzett magassági irányban egymástól távközzel vannak elrendezve. Az említett szerkezeti elemek továbbá úgy vannak elrendezve, hogy külön-külön két, az azonos magasságban elhelyezkedő 58 második tartó- és biztosítótag a 3 testek egymásra helyezésénél páronként egymással szemben fekszenek, ahogy ezt a 6. ábra szemlélteti. A hosszirányú kiterjedéssel rendelkező 25 csatlakoztatótagon megfelelően több, hosszirányban egymástól távközzel elrendezett első 57 tartó- és biztosítótag van kialakítva. Ezek csatlakoztatott állapotban a testeken kiképzett második 58 tartó- és biztosítótagokkal összekapcsolódnak a 33 összeszorítási irányra és a 33’ eltolási irányra keresztben. A 25 csatlakoztatótag ily módon mint reteszelőelem van kiképezve, amely csatlakoztatott helyzetben a 3 testek előzetesen rögzített pozícióját reteszeli.

Részleteit tekintve a kiviteli példánál a 25 csatlakoztatótag felső első 57 tartó- és biztosítótagja mint a test irányába és lefelé kinyúló 63 horogelem van kiképezve, amely csatlakoztatott helyzetben egyidejűleg mindkét 3 test hozzárendelt második 58 tartó- és biztosítótagjába belekapaszkodik. Az utóbbiak belenyúlnak a 25 csatlakoztatótag egy horony alakú 64 mélyedésébe, úgyhogy egy előnyösen játékkal rendelkező alakzáró rögzítés jön létre.

A 25 csatlakoztatótag alsó részén két 65 orr van kiképezve mint első 57 tartó- és biztosítótag, amelyek csatlakoztatott helyzetben egy-egy, a 3 test 62 nyúlványként kiképzett második 58 tartó- és biztosítótagjával összekapcsolódik. A 62 nyúlványok a 25 csatlakoztatótag 66 nyílásaiba nyúlnak be, amelyeket a 65 orrok határolnak. Ugyancsak az alsó első és második 57, 58 tartó- és biztosítótagok együttműködése a 33’ eltolási irányban kisjátékkal bíróan lehet kiképezve, különös tekintettel a 25 csatlakoztatótag felhelyezésének megkönnyítése céljából.

Amint a 2. ábrán jól látható, a felső első és második 57, 58 tartó- és biztosítótagok a tartó- és ellentartószakasz fölött, míg az alsó első és második 57, 58 tartóés biztosítótagok az alsó tartó- és ellentartószakaszok alatt vannak elrendezve. Előnyös ezeket a 43 menetes furatok szakaszán elhelyezni, miáltal optimális feltámasztás jön létre, amikor a 35 szorítócsavarokat becsavarjuk.

A 3. ábrából kitűnik, hogy a 25 csatlakoztatótagokat hogyan lehet a legegyszerűbben a csatlakoztatóhelyzetbe hozni. A 25 csatlakoztatótagot ferde helyzetben az alsó első 57 tartó- és biztosítótagjával a 3 test alsó második 58 tartó- és biztosítótagjába helyezzük. Ebben a helyzetben a 25 csatlakoztatótag enyhén meg van emelve. Ezután a 67 nyíl irányában az alaphelyzetébe fordítjuk be, amely helyzetben a 25 csatlakoztatótagot a 3. ábrán összefüggő vonallal ábrázoltuk. Ebben a helyzetében a 25 csatlakoztatótag már felveszi a csatlakoztatáshoz szükséges irányát a 3 test vonatkozásában, mindazonáltal a felső első 57 tartó- és biztosítótag és a felső második 58 tartó- és biztosítótag még nincsen csatlakoztatva. A következő lépésben a 25 csatlakoztatótagot a még kismértékben megemelt alaphelyzetéből lefelé a csatlakoztatóhelyzetbe toljuk. Ily módon a 25 csatlakoztatótagot konstrukciója, illetve funkciója szempontjából tolóretesznek tekinthetjük. A rendelkezésre álló játék következtében a tolómozgáshoz

HU 219 847 Β nincs szükség különleges erőkifejtésre, lényegében elegendő a 25 csatlakoztatótagot elengedni, úgyhogy az saját súlya következtében a csatlakoztatóhelyzetbe kerül, és abban is marad.

Magától értetődik, hogy a 67 nyíl irányába történő befordító mozgás elmaradhat, ha az első és második tartó- és biztosítótagok összehangoltan vannak kialakítva, tekintettel a 15, 15’; 16, 16’ tartószakaszok és a 29 ellentartószakaszok méreteire, úgyhogy a 25 csatlakoztatótag a 33’ eltolási irányban alaphelyzetbe hozható, és azt követően lesüllyeszthető.

Annak érdekében, hogy a 3 testek tetszés szerinti irányú helyzetükben csatlakoztathatók legyenek, az elülső 13, 14 testoldalak szakaszán hasonló második 58 tartó- és biztosítótagok vannak elrendezve. Ezek funkciójára a kiviteli példa kapcsán nem kerül sor, minthogy a hozzárendelt elülső 25 csatlakoztatótag nem rendelkezik első 57 tartó- és biztosítótaggal. Ily módon lehetővé válik a 24 csatlakoztatótagot kizárólag egy, a 33’ eltolási iránnyal párhuzamos felhelyező mozgás keretén belül a csatlakoztatóhelyzetbe hozni, úgyhogy a kicsúszás ellen biztosított előszerelt 35 szorítócsavar a felhelyezés közben nem akadályoz. Különösképpen nem előszerelt 35 szorítócsavarok esetében volna lehetséges az elülső 24 csatlakoztatótagot az ismertetett első 57 tartó- és biztosítótaggal ellátni.

Annak érdekében, hogy az elülső 24 csatlakoztatótagot pontosan a csatlakoztatóhelyzetbe hozzuk, előnyös, ha ez a csatlakoztatótag a 33’ eltolási irányra merőlegesen és például a 17 kettős nyíllal jelzett magassági irányban lefelé mutató 68 pozicionálófelületekkel rendelkezik, amelyekkel a 24 csatlakoztatótag felhelyezett állapotban a testen kialakított ellenkező irányultságú 68’ pozicionáló ellenfelületeken felfekszik. Ezáltal a csatlakoztatótag viszonylagos magassági helyzete a 3 test vonatkozásában előre meg van határozva. Példaképpen a 24 csatlakoztatótag felső oldalának szakaszán és az alsó oldalának szakaszán 68 pozicionálófelületekkel rendelkezik, ahol az alsó 68 pozicionálófelület a 24 csatlakoztatótag homlokoldalán és a felső 68 pozicionálófelület egy, a másik 25 csatlakoztatótag irányába előrenyúló 62 nyúlvány alsó oldalán van elrendezve.

A hátulsó 25 csatlakoztatótag ugyancsak rendelkezik az ismertetett 68 pozicionálófelületekkel, ahol a felső 68 pozicionálófelületek célszerűen az előrenyúló 63 horogelemen vannak kialakítva.

Az 57 tartó- és biztosítótagokkal ellátott 25 csatlakoztatótag célszerűen kiegészítésképpen egy 72 kezelési nyúlvánnyal is rendelkezik, amely szétszerelés esetében megkönnyíti a 25 csatlakoztatótagnak a csatlakoztatóhelyzetből való kiemelését. A 72 kezelési nyúlvány példaképpen a 25 csatlakoztatótag hátoldali szakaszán előálló tagként lehet kialakítva.

Mindkét 24,25 csatlakoztatótag tehát célszerűen beakasztható elemként van kialakítva, ahol legalább az egyik ezen tagok közül beakasztható úgy, hogy ez a 25 csatlakoztatótag nemcsak a 17 kettős nyíllal jelzett magassági irányban, hanem egyidejűleg a 33’ eltolási

Claims (23)

irányban is rögzítve van a 3 testeken. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Csatlakoztatóberendezés egy különösen közegátáramlást biztosító szerelvénycsoport, különösképpen modulokból felépített, sűrített levegő előkészítésére szolgáló berendezés két teste részére, amely a testek összeépítési irányára keresztben, egymással szemben fekvő testoldalakon elhelyezkedő, egymásra helyezett testeknél egymással páronként egymáshoz rendelt tartószakaszokkal és csatlakoztatott helyzetben a páronként egymáshoz rendelt tartószakaszokhoz hozzárendelt csatlakoztatótagokkal rendelkezik, amelyek egy összeszorító egység segítségével az összeszerelési irányra keresztben futó összeszorítási irányban az egymáshoz rendelt tartószakaszpárokat és ezzel a testek egymás felé fordított illesztési felületeit összeszorítják, azzal jellemezve, hogy mindkét test (3,3’, 3”) egymás felé forduló illesztési felületeinek (9, 9’) szakaszán a csatlakoztatótagok (24, 25) felhelyezését megelőzően a testek (3, 3’, 3”) egy adott összekapcsolását megvalósító, a testeknek (3, 3’, 3”) az összeszorítási irányban (33) egymáson való viszonylagos eltolását és egyidejűleg az összeszerelési irányban (5) az egymáson való alakzáró rögzítését biztosító összekapcsoló eszközök (45, 46) vannak elrendezve, továbbá legalább egy csatlakoztatótagon (25) és a testnek (3, 3’, 3”) ez irányba eső testoldalán csatlakoztatott állapotban a felhelyezett csatlakoztatótagot (25) az összeszorító egység (32) működtetését megelőzően a testeken (3, 3’, 3”) tartó és egyidejűleg a két testet (3, 3’, 3”) elcsúszásbiztosan rögzítő tartó- és biztosítótagok (57, 58) vannak kialakítva.

2. Az 1. igénypont szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy a tartó- és biztosítótagok (57, 58) szerkezeti egységként vannak kiképezve.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy a tartó- és biztosítótaggal (57) ellátott csatlakoztatótag (25) reteszelőtagként van kiképezve, amelynek tartó- és biztosítótagja (57) csatlakoztatott helyzetben az összeszorítási irányra (33) keresztben a testeken (3,3’, 3”) elrendezett tartó- és biztosítótag (58) mögé benyúlik.

4. A 3. igénypont szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy a reteszelőtag egy alaphelyzetben az Összekapcsolandó testekre (3, 3’, 3”) felhelyezhetően és azokon egy eltolási irányban eltolhatóan, valamint csatlakoztatóhelyzetbe hozhatóan toló-reteszelő elemként van kiképezve.

5. A 4. igénypont szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy az eltolási irány az illesztési síkkal (22) és az összekapcsolandó testek (3, 3’, 3”) tartóés biztosítótaggal (58) rendelkező testoldalával (14) párhuzamosan fut.

6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy a tartó- és biztosítótaggal (57) rendelkező csatlakoztatótag (25) egy beforgató mozgással az alaphelyzetébe hozhatóan van kiképezve.

7. A 3-6. igénypontok bármelyike szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy a csatlakoztatótag (25) a test (3, 3’, 3”) használati helyzetében a csatla7

HU 219 847 Β koztatóhelyzetbe felülről bevezethetően, és ebben a helyzetben az önsúlya által megtartóan van kialakítva.

8. Csatlakoztató berendezés az 1-7. igénypontok bármelyike szerint, azzal jellemezve, hogy a csatlakoztatótag (25) tartó- és biztosítótagja (57) legalább egy horogelemként (63) van kiképezve, amely csatlakoztatott helyzetben legalább egy, a testoldali tartó- és biztosítótaghoz (58) tartozó nyúlvány (62) mögé benyúlik.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy legalább egy csatlakoztatótag (25) hosszelemként van kialakítva, és több hosszirányban egymástól távközzel elrendezett tartó- és biztosítótaggal (57) rendelkezik.

10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy a tartószakaszok (15, 15’; 16,16’) a testeken (3, 3’, 3”) elhelyezkedő nyúlványokként vannak kiképezve, amelyeket csatlakoztatott helyzetben a csatlakoztatótagokon (24, 25) kialakított ellentartószakaszok (29) összefognak.

11. A 10. igénypont szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy az ellentartószakaszokat (29) a csatlakoztatótagok (24, 25) mélyedéseinek (30) oldalsó határolónyúlványai képezik.

12. A 10. vagy 11. igénypont szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy a tartószakaszok (15, 15’; 16, 16’) és/vagy az ellentartószakaszok (29) egymáson felfekvő, az illesztési sík (22) felé hajló felütköző felületekkel (18,19) rendelkeznek.

13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy az összeszorító egység (32) legalább egy, célszerűen azonban két szorítóelemmel (34) rendelkezik, amelyek hatást kifejtő állapotban a két test (3, 3’, 3”) között az illesztési szakaszon (10) keresztülhaladnak, és a két csatlakoztatótagot (24,25) összefogják.

14. A 13. igénypont szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy a szorítóelemek (34) szorítócsavarokként (35) vannak kiképezve, amelyek egy menettel (37) rendelkeznek, amellyel a szorítócsavarok (35) hatást kifejtő helyzetben legalább egy tartó- és biztosítótaggal (57) ellátott csatlakoztatótag (25) menetes furatába (43) be vannak csavarva.

15. A 13. vagy 14. igénypont szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy a szorítóelemek (34) csavarfejjel (36) rendelkező szorítócsavarokként (35) vannak kialakítva, és a csavarfejek (36) a szorítócsavarok (35) hatást kifejtő helyzetében a szorítócsavarokat (35) célszerűen kicsúszás ellen biztosított helyzetben tartó tartó- és biztosítótag (57) nélküli csatlakoztatótagon (24) felfekszenek.

16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy a csatlakoztatótagokat (24,25) csatlakoztatott helyzetben a két test (3, 3’, 3”) által közösen képzett mélyedések (31) befogadják.

17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy a testek (3, 3’) legalább egyike illesztési felületének (9) a szorítást irányban fekvő pereme ferdén le van csapva.

18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy az összekapcsoló eszközöknek (45, 46) egymáshoz illesztett állapotában az alakzáróan egymáshoz rögzített összekapcsolt testek (3, 3’, 3”) az összeszerelési irányban játékkal rendelkeznek.

19. Az 1-18. igénypontok bármelyike szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy a mindkét testen (3, 3’, 3”) elrendezett összekapcsoló eszközök (45,46) az összeszorítási irányban (33) kiterjedő, csatlakoztatott helyzetben az összeszerelési irányban (5) egymásba kapcsolódó csatlakoztatószakaszokkal (54, 55) rendelkeznek.

20. A 19. igénypont szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy a csatlakoztatószakaszok (54, 55) páronként együtt működő összeszorítási irányban (33) fekvő sínelemekként (47,48) vannak kialakítva.

21. A 20. igénypont szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy a sínelemek (47, 48) a hozzájuk rendelt testektől (3, 3’, 3”) különálló és cserélhető szerkezeti elemekként vannak kiképezve.

22. A 20. vagy 21. igénypont szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy a sínelemek (47, 48) reteszelőkapcsolatot létesítő berendezésekkel (51) vannak a hozzájuk rendelt testekhez (3, 3’, 3”) rögzítve.

23. A 20-22. igénypontok bármelyike szerinti csatlakoztatóberendezés, azzal jellemezve, hogy a sínelemek (47, 48) úgy vannak kiképezve, hogy azok csatlakoztatott helyzetben legalább egy, az összeszorítási irányban (33) fekvő átvezetőcsatomát (44) képeznek mindkét csatlakoztatótagot (24, 25) összefogó szorítóelem (34) részére.

HU 219 847 Β

Int. Cl.⁷: F 16 L 39/00

HU 219 847 Β

Int. Cl.⁷: F 16 L 39/00