HU219632B - Síkalakzat és kapcsolókötés síkalakzatok felületi összetartására, valamint eljárás azok előállítására - Google Patents

Abstract

A síkalakzat hosszanti bordákat (9) tartalmaz, amelyek egyhullámcsúcsokkal (11) és hullámvölgyekkel (12) rendelkezőhullámréteget (10) alkotva a síkalakzat (2, 3) keresztmetszetébennézve a felső réteghez (5, 7) és egymáshoz képest is ferde helyzetetfoglalnak el. A felső réteg (5, 7) szalagjai (16, 17, 18, 19; 20, 21,22, 23, 24) rendre a hullámréteg (10) két-két hosszanti bordájához (9)vannak a hullámréteg (10) hullámcsúcsainál (11) kialakítottkapcsolódási tartományokban (13) csatlakoztatva. A kapcsolókötésben(1) a szalagok (16, 17, 18, 19; 20, 21, 22, 23, 24) kapcsolódásitartományokon (13) túlnyúló részei a kapcsolókötés (1)csatlakozóelemeit alkotják. Az eljárás során egy hullámrétegre (10)vagy egy alsó rétegen (6, 8) egymással párhuzamosan elhelyezetthosszanti bordákra (9) egy műanyagból vagy papírból, célszerűenkartonpapírból lévő felső réteget (5, 7) visznek fel, és azt azonragasztással rögzítik. A ragasztó megkötése után legalább a felsőréteget (5, 7) a hosszanti bordák (9) között azok hosszirányávalpárhuzamos irányban felvágják vagy részben eltávolítják, miáltal afelső réteget (5, 7) alkotó, közös síkban fekvő szalagokat (16, 17,18, 19 és 20, 21, 22, 23, 24) alakítanak ki, amelyek egymás felé nézőhosszú oldalai egymástól el vannak választva, és közöttük szabadtérköz (26) van kiképezve. ŕ

Description

A találmány tárgya síkalakzat, amely hosszirányában hosszanti bordákkal és/vagy hosszgerincekkel rendelkezik, amelyek csúcsain keresztirányban nézve egymáshoz képest állandó osztással és a szomszédos szalagok között egymástól rendre szabad térközzel a síkalakzat egy felső rétegének a hosszanti bordákon és/vagy hosszgerinceken keresztirányban túlnyúló, egy közös síkban fekvő több téglalap alakú szalagja vagy szalagrésze helyezkedik el. A találmány tárgyát képezi továbbá egy kapcsolókötés ilyen síkalakzatok felületi összetartására, valamint egy eljárás azok előállítására is.

A WO 89/08201 számú nemzetközi közrebocsátási irat és az abból született 364521 számú EP szabadalmi leírás egy rögzítőelemekkel ellátott bepattintható csatlakozórendszert ismertet, amely két síkalakzatelemből áll, amelyek egyik felületükön több, részben rugalmasan alakváltoztatható kampóval vannak ellátva. A csatlakozórendszer kampói függőleges sáv alakú bordákat alkotnak, amelyek rugalmasan alakváltoztatható, a bordák két oldalán elálló ajkakként vannak kiképezve úgy, hogy két egymást követő borda ajkai között az ajkak közötti térközöknél kisebb méretű szűkületek jönnek létre. Az önmagukban folytonos szalag alakú elemek felületi összetartása a bordákból kinyúló rugalmas ajkak rugalmas alakváltozása által jön létre. Ezen ismert megoldás hiányossága, hogy a bordás kialakítás csekély merevségű, és az összekapcsolt síkalakzatokból álló rendszer is csak kevéssé terhelhető.

Ugyancsak a nem kielégítő merevség és terhelhetőség a hiányossága azon ismert megoldásnak, amelyet a 4,070,515 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismertet. A kétrétegű síkalakzat itt egy felső rétegből és egy alsó rétegből áll, ahol a felső réteg szegmensekből van kialakítva, amelyeket egymástól bizonyos távolságban tartanak egy adott szerkezeti magasságban elhelyezkedő egyes bordarészek. A felső réteg több sáv alakú vagy lemez alakú szalagrészből áll, téglalap alakú keresztmetszettel, amelyek egymással párhuzamosan a bordarészeken helyezkednek el, és egyenes éleik egy közös síkban fekszenek. A szalagok azonos osztással helyezkednek el a hossztengelyre vagy a bordarészekre keresztirányban.

Szalag alakú elemeket ismertet a 235 048 számú DD szabadalmi leírás is, amely elemek struktúráját olyan hullámkarton alkotja, amelynek felső és alsó rétegét egy hullámos közbülső réteg köti össze, és a hullámréteg hosszanti bordái a felső és az alsó réteget előre meghatározott szerkezeti magasságban tartják egymástól. A megoldás jellemzője és egyben hátránya is, hogy az egyes rétegek ragasztásos kötéssel vannak egymáshoz erősítve, így azok kapcsolódása nem oldható. Hullámkartonból lévő hasonló síkalakzatot ismertet például a 28 36 617 számú német szabadalmi leírás is, ahol az egyes rétegek ugyancsak ragasztott kötéssel vannak oldhatatlan kapcsolattal egymáshoz rögzítve.

A találmány célja olyan síkalakzat létrehozása, amelyek egyszerű módon, oldhatóan csatlakoztatható egy azonos vagy hasonló kialakítású síkalakzathoz. A találmány további célja ilyen síkalakzatokhoz olyan kapcsolókötés megalkotása, amely lehetővé teszi a síkalakzatok roncsolásmentesen bontható, gyors összeerősítését és azok felületi összetartását.

A kitűzött célt a bevezető bekezdésben felsorolt ismert jegyekkel rendelkező olyan síkalakzat kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelynél a találmány új és meghatározó jellemzői szerint a hosszanti bordák egy hullámcsúcsokkal és hullámvölgyekkel rendelkező hullámréteget alkotva a síkalakzat keresztmetszetében nézve a felső réteghez és egymáshoz képest is ferde helyzetet foglalnak el, a felső réteg szalagjai rendre a hullámréteg két-két hosszanti bordájához vannak a hullámréteg hullámcsúcsainál kialakított kapcsolódási tartományokban csatlakoztatva, és a hullámcsúcsok és a hullámvölgyek egymástól a síkalakzat szerkezeti magasságát adó távolságban vannak kiképezve. A találmány szerinti síkalakzat meglepő előnye, hogy egy egyszerű felépítésű, szalagszerű síkelemet képez, amely különböző olcsó anyagokból, így például hullámkartonból, műanyagból, rugalmas habanyagokból vagy hasonló anyagokból gyártható, és úgy van kiképezve, hogy felületével tetszőleges helyzetben bármikor csatlakoztatható más hasonló vagy azonos síkalakzatok felületéhez vagy ilyen felülettagolással kialakított térbeli szerkezeti részekhez. E tulajdonságának köszönhetően előnyösen alkalmazható többek között például kirakatokban, eladóhelyiségekben, vásári pavilonokban elhelyezett reklámés hirdetőtáblákhoz. A találmány szerinti síkalakzatok segítségével gyorsan és egyszerűen lezárhatók szállítótartályok. A találmány meglepő hatása arra vezethető vissza, hogy az ilyen síkalakzatok más szerkezeti részekhez vagy testekhez, így például csomagolótartályokhoz való hozzáerősítése mechanikailag történik, ahhoz nincs szükség kémiai kötésre, és a létrehozott kötés bármikor és többször is oldható. A találmány szerinti kialakítással nemcsak különböző síkalakzatok gyors felületi összeerősítése oldható meg, hanem a létrehozott kapcsolókötés akár többször is roncsolásmentesen megbontható, majd ismételten létrehozható. Ennek köszönhetően egyszerűen módosítható a síkalakzatok relatív helyzete, azok többször is felhasználhatók, és a kapcsolókötések méretpontosan beállíthatók. A síkalakzatok ilyen kapcsolókötése lehetővé teszi a síkalakzatok legalább kitüntetett irány(ok)ban való relatív elcsúsztatását a kötés létrehozása után is. A találmány szerinti síkalakzatok gyártásához kiindulási termékként folytonos szalagpálya alakjában előre gyártott és készleten tartott kiindulási termék, így különösen például hullámkarton is felhasználható.

Jelentős szerkezeti merevítés érhető el, és ennek köszönhetően nagy felületű önhordó szerkezeti egységek is előállíthatok olyan találmány szerinti síkalakzatok kialakításával és alkalmazásával, amelyeknek egy, a hullámréteg hullámvölgyeihez erősített alsó rétege is van. A találmány szerinti síkalakzat előnyös kiviteli alakjait képezik az olyan megoldások, amelyeknek két-két egymással szomszédos, de egymástól hossztengelyirányban vagy a hosszanti bordákra keresztirányban térközzel kiképzett szalagja között elhelyezkedő, az előbbiekhez képest az alsó réteg felé magasságirányban eltoltan fekvő közbülső szalagjai is vannak. Az alsó réteg a

HU 219 632 Β hossztengelyre vagy a hosszanti bordákra vagy egy hosszgerincre keresztirányban mért állandó osztással egy közös síkban a hullámvölgyeken elhelyezkedő, egymással párhuzamosan futó több téglalap keresztmetszetű szalagból is állhat. Az ilyen kiviteli alakok előállításához hulladék anyag is felhasználható, mivel a szalagok előre gyártott formában közvetlenül felerősíthetők a hosszanti bordákra.

Előnyösnek bizonyult, ha a felső réteget és az alsó réteget alkotó szalagok egymástól a hossztengelyre keresztirányban nézve fél osztással eltoltan helyezkednek el. Az ilyen síkalakzatokból méretre vágott darabokat dobozokká összehajtogatva a felhajlított oldalelemek a szalagok segítségével csatlakoztathatók és rögzíthetők egymáshoz.

Ugyancsak előnyösnek bizonyult, ha a szalagok hosszabbik oldalainak szélei egymással közvetlenül szomszédosak és/vagy a hosszanti bordák és/vagy a hullámcsúcsok vagy hullámvölgyek hosszirányára keresztben mért szalagszélesség a hosszanti bordák és/vagy a hullámcsúcsok vagy hullámvölgyek közötti osztásnál kisebb. A találmány szerinti síkalakzatot célszerű kiviteli alakjai esetében a hosszanti bordák és/vagy hosszgerincek felső rétegtől elfelé néző oldalaira egy folytonos közbülső réteg van felfogva, amelynek a felfogott hosszanti bordáktól és/vagy a hullámréteg hullámvölgyeitől elfelé néző felfekvőfelületéhez egy másik hullámréteg vagy további hosszanti bordák vannak csatlakoztatva. A hosszanti bordák és/vagy hullámrétegek a közbülső réteg két átellenes felületére egymáshoz képest a felső réteghez tartozó hosszanti bordák és/vagy hullámréteg közötti osztása felével eltoltan lehetnek felfogva.

Előnyösnek bizonyultak a találmány szerinti síkalakzat olyan kiviteli alakjai, amelyeknél az alsó réteg egy folytonos karton- és/vagy papír- és/vagy műanyag rétegből, és az egyik réteg, különösen az alsó réteg egy folytonos, sík, megtörésálló lemezanyagból, például fából, rostlemezből, fémlemezből, vagy más, hasonló sík anyagból áll. A hosszanti bordák és/vagy a hullámréteg hullámcsúcsai és/vagy hullámvölgyei között értelmezett osztás célszerűen eltérő nagyságú a közbülső réteg egymással átellenes felfekvőfelületein és a közbülső réteg két átellenes felfekvőfelületén lévő hosszanti bordák és/vagy hullámcsúcsok vagy hullámvölgyek hossziránya egymásra merőleges is lehet.

Célszerű kiviteli alakokat képeznek az olyan síkalakzatok, amelyekben egy összefüggő, folytonos alsó rétegre vagy közbülső rétegre egyenként hullámcsúcsokat vagy hullámvölgyeket vagy hosszanti bordákat tartalmazó több hullámréteg van hosszirányában egymástól meghatározott távolságokban egymást követően fölerősítve, és az egyes hosszanti bordákon és/vagy hullámcsúcsokon vagy hullámvölgyeken a hullámcsúcsok és/vagy hullámvölgyek hosszirányára keresztirányban, adott esetben hosszirányban is túlnyúló szalagrészek vannak rögzítve. A hosszanti bordák és/vagy a hullámréteg hullámcsúcsainak vagy hullámvölgyeinek hosszirányában egymás mögött elhelyezkedő két-két hosszanti borda és/vagy hullámréteg egymástól keresztcsatomákkal lehet elválasztva, ahol is a keresztcsatomák szélességének megfelelő távolság célszerűen legalább egyenlő a szalagrészek hosszával vagy azok szalagszélességével. Egyes előnyös kiviteli alakok esetében a szalagok hosszabbik oldalai a hosszanti bordák és/vagy a hullámcsúcsok vagy hullámvölgyek hosszirányában egymáshoz képest kúposán és/vagy nyíl alakban helyezkednek el. A szalagok hosszabbik oldalainak szélei előnyösen előreugró reteszelőorrokkal vagy -fogazattal vannak ellátva, és a fogazat egyik szárnya célszerűen merőleges a hosszanti bordák és/vagy a hullámcsúcsok vagy hullámvölgyek hosszirányára. Célszerűnek bizonyult, ha a szalagok hosszanti bordákra vagy a hullámréteg hosszirányára merőleges szelvénymetszete C alakú.

A találmány szerinti síkalakzat alternatív kiviteli változatait képezik az olyan síkalakzatok, amelyek hullámrétege papírból és/vagy kartonból van kiképezve, és a hullámréteg hullámcsúcsaira egy papírból és/vagy kartonból lévő felső réteg, míg a hullámrétegnek a hullámcsúcsokkal szemben lévő hullámvölgyeire szintén egy papírból és/vagy kartonból lévő alsó réteg vagy közbülső réteg van felragasztva. Ezeknél a találmány szerint legalább a felső réteg a hullámcsúcsok között lévő hullámvölgyek tartományában fel van vágva, vagy a felső réteget a hullámcsúcsokon elhelyezett, azok hosszirányában futó szalagok alkotják, amelyek a hosszirányra keresztben nézve egymástól meghatározott térközzel helyezkednek el. A találmány szerinti síkalakzatok előnyösen hőmérséklet és/vagy nyomás és/vagy nedvesség alkalmazásával alaktartóan domborúvá, különösen C alakú keresztmetszetűvé alakított szalagokat tartalmaznak.

A találmány tárgyát képezi egy kapcsolókötés egy felső réteget és egy ettől egy adott szerkezeti magasságban elhelyezkedő alsó réteget, a rétegek között egyenlő osztástávolságokban a rétegekre merőlegesen elhelyezkedő és egymással párhuzamos hosszanti bordákat és/vagy hosszgerinceket tartalmazó első síkalakzat és egy második síkalakzat felületi összetartására, ahol az első síkalakzat felső rétege több téglalap alakú szalagból vagy szalagrészből áll, amelyek egymással párhuzamosak, és a hosszgerincekhez azokon kétoldalt túlnyúló módon vannak csatlakoztatva. A találmány szerinti kapcsolókötés egy első kivitele esetében a második síkalakzat műanyagból vagy fából, különösen pedig műanyaghabból vagy sztiroporból áll, és a szalagokat és/vagy a szalagrészeket befogadó, ugyanazzal az osztással elrendezett horony alakú, a hosszanti bordák és/vagy a hosszgerincek hosszirányával párhuzamosan elhelyezkedő csatornákkal van ellátva, a műanyagban és/vagy a műanyaghabban, vagy a sztiroporban lévő csatornák hosszirányra merőleges szelvénymetszete U vagy C alakú, és a csatornák szélessége a szalagok és/vagy a szalagrészek szalagszélességével legfeljebb egyenlő nagyságú.

A találmány szerinti kapcsolókötés egy alternatív második kivitele két síkalakzat felületi összetartására alkalmas, amelyek mindegyikének hosszirányban elhelyezkedő több hosszanti bordája és/vagy hosszgerince van, amelyek csúcsain egy felső réteg egymással párhuzamosan egy közös síkban fekvő, mindkét oldalt a

HU 219 632 Β hosszanti bordákon vagy hosszgerinceken azok keresztirányában nézve túlnyúló több téglalap alakú szalag és/vagy szalagrész van rögzítve, és két közvetlenül szomszédos szalag és/vagy szalagrész a hosszirányra keresztben nézve egymástól meghatározott térközzel és egyenletes osztással helyezkedik el. Itt a hosszanti bordák egy hullámcsúcsokkal és hullámvölgyekkel rendelkező hullámréteget alkotva a síkalakzat keresztmetszetében nézve a felső réteghez és egymáshoz képest is ferde helyzetet foglalnak el, a felső réteg szalagjai és/vagy szalagrészei rendre a hullámréteg két-két hosszanti bordájához vannak a hullámréteg hullámcsúcsainál kialakított kapcsolódási tartományokban csatlakoztatva. A hullámcsúcsok és a hullámvölgyek egymástól a síkalakzat szerkezeti magasságát adó távolságban vannak kiképezve, és a szalagok és/vagy szalagrészek kapcsolódási tartományokon túlnyúló részei a kapcsolókötés csatlakozóelemeit alkotják, ahol is az első síkalakzat csatlakozóelemei a második síkalakzat csatlakozóelemeivel alakzáró kötést képeznek. Annak köszönhetően, hogy a szalagok és/vagy szalagrészek megfelelően túlnyúlnak, a túlnyúlás mértékének megválasztásával, valamint az anyagválasztással, tehát igen egyszerű eszközökkel befolyásolható a szalagok és/vagy szalagrészek merevsége, és ezzel a kapcsolókötés tartóereje. Az egymáson síkban felfekvő síkalakzatok egyszerű módon, kölcsönös eltolás nélkül csatlakoztathatók egymáshoz és a csatlakozóelemek rugalmas alakváltoztathatósága lehetőséget nyújt a kapcsolókötés roncsolás nélküli ismételt, többszöri oldására és ismételt létrehozására.

Előnyösnek bizonyult, ha a felső és az alsó réteg szalagjainak hossztengelyei a hosszirányra keresztben nézve egymáshoz képest egy fél osztással el vannak tolva és/vagy a szalagok és/vagy szalagrészek kinyúló részei függőleges irányban rugalmasan alakváltoztatható szerkezeti elemekként vannak kialakítva. Az egyik síkalakzat előnyösen műanyagból vagy fából, vagy főképp műanyaghabból vagy sztiroporból áll, és a szalagok és/vagy szalagrészek befogadásához egy ugyanolyan osztással elhelyezett, horony alakú, a hosszanti bordák és/vagy hosszgerincek hosszirányával párhuzamosan elhelyezkedő csatornákkal van ellátva. A műanyagban és/vagy műanyaghabban vagy sztiroporban elkészített csatornák hosszirányukra merőleges szelvénymetszete előnyösen itt is U vagy C alakú, a csatornák szélessége legfeljebb egyenlő a szalagok és/vagy szalagrészek szalagszélességével, és a szalagok és/vagy szalagrészek előnyösen sík alakúak vagy a hosszanti bordák, hosszgerincek és/vagy a hullámréteg felől nézve homorú kialakításúak.

A találmány szerinti síkalakzatok előállítására szolgáló eljárás lényege, hogy egy hullámrétegre vagy egy alsó rétegen egymással párhuzamosan elhelyezett hosszanti bordákra egy műanyagból vagy papírból, célszerűen kartonpapírból lévő réteget viszünk fel, és azt azon ragasztással rögzítjük, majd a ragasztó megkötése után legalább a felső réteget a hosszanti bordák vagy hullámcsúcsok vagy hullámvölgyek között a hosszanti bordák vagy a hullámcsúcsok és/vagy hullámvölgyek hosszirányával párhuzamos irányban felvágjuk vagy részben eltávolítjuk, miáltal a felső réteget alkotó, közös síkban fekvő szalagokat vagy szalagrészeket alakítunk ki, amelyek egymás felé néző hosszú oldalai egymástól el vannak választva, és közöttük előnyösen szabad térköz van kiképezve. Az eljárás előnye, hogy például hullámkarton alkalmazása esetén csak azokat a területeket kell megfelelő szalagokkal ellátni, melyek a szerkezeti részek csatlakoztatásához szükségesek. így a többi területen megtartható a síkalakzatok zárt felülete.

A találmány lényegét az alábbiakban előnyös és célszerű példaképpeni kiviteli alakok bemutatásával, a csatolt rajz ábráira hivatkozva ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábrán két azonos találmány szerinti síkalakzat és azok kapcsolókötése látható egyszerűsített, perspektivikus ábrázolásban, a

2. ábra az 1. ábrán bemutatott két síkalakzat elölnézeti képe egymástól szétválasztott állapotban, a

3. ábra egymással felületi kapcsolókötéssel öszszetartott két találmány szerinti síkalakzat kinagyított elölnézete, a

4. ábra egy találmány szerinti síkalakzatot előállító megmunkálóegység munka közbeni perspektivikus képe, az

5. ábra a találmány szerinti kapcsolókötéssel öszszetartott, egymástól némileg különböző kivitelű találmány szerinti két síkalakzat homloknézete, a

6. ábra a találmány szerinti síkalakzat egy másik kiviteli alakját bemutató perspektivikus vázlat, a

7. ábra a 6. ábrán bemutatott síkalakzatot egy másik ilyen síkalakzattal felületi kapcsolókötésben bemutató fölülnézeti vázlat, a

8. ábra a 6. ábra szerinti síkalakzatot egy másik ilyen síkalakzattal egy más felületi kapcsolókötésben bemutató fölülnézeti vázlat, a

9. ábra a 6. ábrán bemutatott találmány szerinti síkalakzatot egy másik ilyen síkalakzattal egy még további kapcsolókötést alkotva feltüntető fölülnézeti vázlat, a

10. ábrán a találmány szerinti síkalakzat és egy eltérő anyagú és kialakítású másik síkalakzat összetartó kapcsolókötését metszetben bemutató vázlat, a

11. ábra a találmány szerinti síkalakzat és egy hajlítószerszám kiemelt részletét vázlatosan, elölnézetben bemutató vázlat, a

12. ábrán egy találmány szerinti síkalakzat és egy többréteges kapcsolókötés egy további lehetséges kiviteli alakját bemutató elölnézeti elrendezés látható, a

13. ábra a síkalakzat egy ék alakú szalagokkal ellátott kiviteli alakját mutatja be fölülnézetben, a

14. ábrán a találmány szerinti síkalakzat egy további példaképpeni kiviteli alakjának távlati képe látható, a

HU 219 632 Β

15. ábra egy olyan síkalakzatot ábrázol, amelynél a szalagok fogazott szélei másképp vannak kialakítva, a

16. ábra egy többrétegű szerkezeti egységként kialakított, találmány szerinti síkalakzat vázlatos elölnézete, a

17. ábra a 16. ábra szerinti síkalakzat egy alkalmazási lehetőségét mutatja be, a

18. ábrán a találmány szerinti síkalakzat egymást keresztező elrendezésű, szalagos, többrétegű, példaképpen! kiviteli alakjának távlati képe látható, a

19. ábra egy alkalmazási példát mutat be egyszerűsített, perspektivikus ábrázolásban, a

20. ábrán a találmány szerinti síkalakzat egy másik kiviteli alakja látható elölnézetben, amely egy többrétegű hengerszegmens létrehozására alkalmas konstrukciós jellemzőkkel rendelkezik, a

21. ábra a 20. ábrán bemutatott példaképpeni síkalakzat egy alkalmazási példáját mutatja be egyszerűsített perspektivikus ábrázolásban, a

22. ábra a 23. ábra XXII-XXII sík mentén vett metszete, a

23. ábrán a 22. ábrán bejelölt XXIII nyíl szerinti elölnézet látható, a

24. ábra egy találmány szerinti síkalakzat kialakításához szolgáló kéziszerszám vázlatosan egyszerűsített képét mutatja be távlati ábrázolásban, a

25. ábra egy találmány szerinti síkalakzat gyártására alkalmas berendezés vázlatos és egyszerűsített elölnézeti képe, a

26. ábra a 25. ábrán bemutatott berendezés vágószerkezetének kiemelt részletét oldalnézetben, nagyítva bemutató vázlat, a

27. ábra a találmány szerinti síkalakzat egy további példaképpeni kiviteli alakjának távlati képe, míg a

28. ábra a találmány szerinti síkalakzat egy még további lehetséges kiviteli alakját bemutató távlati vázlat.

Az 1-3. ábrákon a például a 4. ábrán látható szerszámmal 4 hullámkartonból előállított találmány szerinti 2 és 3 síkalakzatok, valamint azok összetartó 1 kapcsolókötése látható. A 2 síkalakzat a bemutatott kiviteli példánál egy felső 5 rétegből és egy alsó 6 rétegből, míg a 3 síkalakzat szintén egy felső 7 rétegből és egy alsó 8 rétegből áll, amelyek úgy vannak elrendezve, hogy a 2, 3 síkalakzatok felső 5, 7 rétegei egymás felé néznek. A 2, 3 síkalakzatok felső 5, 7 rétegei és alsó 6, 8 rétegei között ennél a kiviteli példánál 9 hosszanti bordák vannak, amelyeket egymással lekerekítések, például körszegmens alakú szakaszok kötnek össze. A 9 hosszanti bordák egymás felé dőlnek, szöget zárnak be az 5, 7 rétegekkel, és egy 10 hullámréteget alkotnak. A 10 hullámréteg a felső 5, 7 réteghez és az alsó 6, 8 réteghez egyaránt ragasztással van hozzáerősítve. A 10 hullámréteg 11 hullámcsúcsai és 12 hullámvölgyei 13 kapcsolódási tartományok mentén kapcsolódnak így a felső 5, 7 réteghez és az alsó 6, 8 réteghez. Maguk az 5, 6, 7 és 8 rétegek is lehetnek egy- vagy többrétegűek, és célszerűen primer vagy szekunder anyagokból, adott esetben újrahasznosított anyagokból gyártott kartonból és/vagy papírból, és/vagy műanyagból készülhetnek. Az egyes 5, 6, 7 és 8 rétegek készíthetők természetesen más sík felületű, a megtörésnek ellenálló vagy merev lemezanyagokból, így például fából, rostlemezből, fémlemezből vagy szendvicsszerkezetből és hasonlókból is.

A 12 hullámvölgyek és 11 hullámcsúcsok a 10 hullámrétegben a 2,3 síkalakzatok teljes szélességére kiterjedően egymástól azonos, a hosszirányra merőlegesen mért 14 osztással helyezkednek el, és szerkezeti magasságuk megszabja a 2, 3 síkalakzatok 15 magasságát. A 2, 3 síkalakzatok szilárdsági és merevség! jellemzőit a 14 osztás és a 15 magasság megválasztásával egyszerűen befolyásolhatjuk. Az 1-3. ábrákon feltüntetett példaképpeni kiviteli alak esetében egyformára választottuk meg a 2, 3 síkalakzatok 14 osztását és 15 magasságát. Természetesen eltérő 14 osztás és 15 magasság is választható, miáltal speciális hatások érhetők el, amelyeket további kiviteli alakok bemutatásával a későbbiekben még részletesebben ismertetünk.

A 2, 3 síkalakzatok egymás felé néző felső 5, 7 rétegei a 13 kapcsolódási tartományok irányában all hullámcsúcsok között át vannak vágva. Ezzel a 2 síkalakzat 16,17,18 és 19 szalagokat, a 3 síkalakzat pedig 20, 21, 22, 23 és 24 szalagokat tartalmaz, amelyek 25 szalagszélessége az adott kiviteli példánál kisebb a 14 osztásnál. A mindenkori alsó 8 vagy 6 réteg felé néző oldalon a 2 síkalakzat 16, 17, 18 és 19 szalagjai kölcsönösen összekapcsolódnak a 3 síkalakzat 20, 21, 22, 23 és 24 szalagjaival. A 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23 és szalagok hosszúkás téglalap alakúak, és hossztengelyükkel a 9 hosszanti bordák 13 kapcsolódási tartományaiban helyezkednek el. A 16-19 és 20-24 szalagok keresztirányban mindkét oldalt túlnyúlnak a 9 hosszanti bordákon és nagyjából egy közös síkban vannak. Előnyös, de nem feltétlenül szükséges, hogy az egyes 16-19 és 20-24 szalagok között 26 szabad térköz legyen, amely a 14 osztás és a 25 szalagszélesség különbségével egyenlő. A 16-19 és 20-24 szalagok egymás felé néző szélei továbbá célszerűen görbültek lehetnek a 12 hullámvölgyek felé, miáltal szelvénykeresztmetszetük konvex alakot vesz fel.

A 2. ábrán jól látható, hogy a két 2, 3 síkalakzatot a felületi összetartást adó kapcsolókötés létrehozásához egy fél 14 osztással el kell tolni egymáshoz képest. Az ábrán jól látható, hogy a 16-19 és 20-24 szalagok szalagszélessége nagyobb az egyes szalagok szélei és hosszanti élei között mérhető 26 szabad térköznél. A találmány szerinti 1 kapcsolókötést a 2, 3 síkalakzatok 16-19 és 20-29 szalagjainak egymás alá benyúló kapcsolódása adja, amint az legjobban a 3. ábrán látható. Lényeges, hogy ennél a kiviteli példánál a 2, 3 síkalakzatok egymás felé néző felületei, azaz felső 5, 7 rétegei ugyanúgy, azaz egyforma 14 osztással vannak kiképezve, és hogy mindegyik 2, 3 síkalakzat el van látva az 1 kapcsolókötésben részt vevő szalagokkal. Termé5

HU 219 632 Β szetesen az egyes felső 5, 7 rétegek egymáshoz képest eltérő 25 szalagszélességekkel is kialakíthatók.

A 16-19 és 20-24 szalagok kölcsönösen konvex kialakításának köszönhetően jön létre a hullám alakú 1 kapcsolókötés úgy, hogy az egymás felé néző felső 5, 7 rétegeket és a belőlük kialakított szalagokat hosszirányban egymásba toljuk. Az egymásba kapcsolódás a 2, 3 síkalakzatok felső 5, 7 rétegeinek összenyomásával, ezzel a szalagok egymásba pattintásával, és a 16-19 és 20-24 szalagoknak a 10 hullámrétegek hossziránya mentén történő egymásba csúsztatásával egyaránt létrehozható. A találmány szerinti egymásba pattintható és hosszirányban eltolható 1 kapcsolókötés olyan, hogy sérülés nélkül többször szétválasztható és újra egyesíthető, mivel a csatlakozás teljesen mechanikus alapon történik, és ahhoz kémiai egyesítőszerekre egyáltalán nincs szükség.

Az 1 kapcsolókötés szilárdsága, különösen merevsége részben a felső 5, 7 rétegek szerkezeti anyagától, annak kötőanyag-tartalmától, részben pedig a 25 szalagszélességnek az egyes 16-19 és 20-24 szalagok közötti 26 szabad térközhöz viszonyított megválasztásától függ, és így egyszerű módon változtatható.

A 2, 3 síkalakzatok szerkezeti anyagaként például papír, karton, műanyag és újrahasznosított anyag egyaránt alkalmazható a legkülönfélébb anyagvastagsággal, fajlagos tömeggel és előállítási receptúrával. Természetesen e különböző szerkezeti anyagok tetszőlegesen kombinálhatok is egymással. A 2, 3 síkalakzatok és a 4 hullámkarton előállítására a technika jelenlegi szintje szerint számos eljárás és berendezés ismert. Az 5-8 rétegek egyike készülhet például műanyag fóliából, és kombinálható kartonból gyártott 10 hullámréteggel, vagy akár fordítva is.

A 4. ábrán egy 27 megmunkálóegység vázlatos ábrázolása látható, amely egy 28 vágószerkezetet (amely a jelen kiviteli példánál egy 30 késeket tartalmazó 29 vágóberendezés), valamint egy 31 hajlítószerszámot tartalmaz. A 28 vágószerkezet 30 kései helyett természetesen pengék, forgótárcsák, lézersugarak és hasonlók is használhatók. Kialakítható olyan megoldás, amelyben a munkadarab áll és a 27 megmunkálóegység mozog, vagy helytálló elrendezésű 27 megmunkálóegységet alkalmazunk, és a megmunkálandó munkadarabot mozgatjuk.

A 2 síkalakzatnak az 1 kapcsolókötés egy részét adó felülettagolása elkészítéséhez egy célszerű megoldás szerint a 28 vágószerkezettel csíkokra vágjuk fel a 10 hullámréteg 11 hullámcsúcsai között a 2 síkalakzat felső 5 rétegét, pontosabban a felső 5 rétegből egy 32 csíkot vágunk ki, amelynek szélessége megegyezik a fentebb már említett 26 szabad térközzel. Természetesen ugyanez érvényes a 3 síkalakzat felső 7 rétegére is.

A felső 5, 7 rétegek felvágásánál ügyelni kell arra, hogy a vágás pontosan a 10 hullámréteg hosszirányába eső és a 13 kapcsolódási tartományokkal párhuzamos 33, 34 vágásvonalak mentén történjen, különben nem tolhatok vagy pattinthatok jól egymásba a 2, 3 síkalakzatok, és a vágás során a 30 kések átvághatják az egyes 10 hullámrétegeket, különösen all hullámcsúcsokat, és emiatt leválhatnak az érintett szalagok.

A 28 vágóberendezés célszerűen olyan, hogy egy műveletben alkalmas a 31 hajlítószerszámmal az egyes 16-19 szalagok kiindulási állapotban sík téglalap alakú keresztmetszetének konvex, domború alakra hozására is. Ehhez a 31 hajlítószerszám konkáv alakú 35 nyomóhengerként van kiképezve, és működése eredményeként körív alakúra hajlítódnak a szalagok. A 31 hajlítószerszám a 16-19 és 20-24 szalagok egymás felé néző széleit a 12 hullámvölgyek irányába hajlítja. így a 2, 3 síkalakzatokon kialakulnak a köztük 1 kapcsolókötést adó felületelemek. Ez az alakítás hőmérséklet és/vagy nyomás, és/vagy nedvesség adott esetben járulékos alkalmazásával is létrehozható.

Az 5. ábrán a 2, 3 síkalakzatok közötti 1 kapcsolókötés egy további kiviteli alakja látható, amelynél az előbbi kiviteli alakéval azonos szerkezeti részeket az ugyanazon hivatkozási számok jelölik.

Amint azt már fentebb ismertettük, a 3 síkalakzat egy felső 7 rétegből, egy alsó 8 rétegből, valamint a közöttük elhelyezkedő 10 hullámrétegből áll. Az ábra bal oldalán, a 24 szalag és egy másik 36 szalag között látható, hogy a felső 7 réteg csak egy, a 13 kapcsolódási tartományokkal párhuzamos egyenes mentén van felvágva. így a 20-24, 36 szalagok egymás felé néző szélei között csupán akkora 26 szabad térköz mérhető, amely elegendő ahhoz, hogy átféljenek rajta a 2 síkalakzat 37 hosszgerincei, amelyek a 2 síkalakzat alsó 6 rétegéhez csatlakoznak. A 37 hosszgerincek csak 38 vastagságúak. Emiatt elegendő csak vonal mentén felvágni a 3 síkalakzat felső 7 rétegét ahhoz, hogy megfelelően nagy szilárdságú 1 kapcsolókötés jöjjön létre. Természetesen az egyes 20, 21, 22, 24 és 36 szalagok közötti 26 szabad térköz meg is növelhető, miáltal az 1 kapcsolókötés szilárdsága a mindenkori alkalmazási követelményekhez igazítható.

Az adott kiviteli példánál a különböző 2, 3 síkalakzatoknak csupán egy lehetséges kombinációját ábrázoltuk. így a 3 síkalakzat egy kartonrétegből, például egy egyrétegű 4 hullámkartonból, a 2 síkalakzat pedig egy például extrudálással gyártott műanyag szalaganyagból áll. Lényeges követelmény azonban, hogy az egyes 2, 3 síkalakzatoknak azonos 14 osztása kell legyen ahhoz, hogy azokat 1 kapcsolókötésbe lehessen hozni.

A 6-9. ábrákon az 1 kapcsolókötést adható 2, 3 síkalakzatok további kiviteli változatait ábrázoltuk, és az azonos vagy azonos funkciót betöltő szerkezeti elemeket itt is ugyanazon hivatkozási számokkal jelöltük. Az adott kiviteli példánál a 2 síkalakzat egyrétegű 4 hullámkartonból áll, amely a felső 5 és alsó 6 rétegből és egy közöttük elhelyezett magból van kialakítva. A felső 5 réteg itt is 16, 17, 18 és 19 szalagokra van felvágva, amelyek rendre az egyes 11 hullámcsúcsoknál lévő, vázlatosan feltüntetett 13 kapcsolódási tartományok mentén csatlakoznak a magot képező 10 hullámréteghez. A 2 síkalakzat elülső részén látható, hogy az egyes 16-19 szalagok hosszirányukra merőlegesen is fel vannak vágva, és itt a 10 hullámréteg is egészen az alsó 6 rétegig el van távolítva, miáltal keresztcsatomák képződtek. így egyes 39, 40, 41 és 42 szalagrészek jöttek létre az egyes szalagokból, a szalagrészek között hossz6

HU 219 632 Β irányban 43 távolság van, és azok 44 hosszal rendelkeznek. Az egyes 39-42 szalagrészek 44 hosszát és 25 szalagszélességét, valamint a 26 szabad térközt és/vagy a 43 távolságot változtatva ennél a megoldásnál is egyszerű módon is befolyásolható a 2, 3 síkalakzatok és az ezek közötti 1 kapcsolókötés szilárdsága.

Az utóbb ismertetett kiviteli alak esetében, amint az a 7. és 8. ábrán vázlatosan látható, egy folytonos 20, 21, 22 szalagokat tartalmazó 3 síkalakzatot hosszirányban és keresztirányban egyaránt csatlakoztatni lehet egy 2 síkalakzathoz. Ehhez csupán a 25 szalagszélességet, a 44 hosszat, valamint a 43 távolságot kell összehangolni a 3 síkalakzat 20,21 szalagainak 25 szalagszélességével.

Lehetőség van olyan kivitelek kialakítására is, amelyeknél az egyes 39,40,41 és 42 szalagrészek és a köztük megmaradt 10 hullámréteg olyan csomószerű kiugrásokkal van helyettesítve, amelyek keresztmetszeti méretei megfelelnek az egyes mezőknek, és ahol azok az alsó 6 réteghez vannak csatlakoztatva vagy az utóbbival egy darabból vannak kialakítva. Szerkezeti anyagként például különböző műanyagok, préselt karton, fa és hasonlók egyaránt alkalmazhatók.

A 9. ábrán az a lehetőség látható, hogy 2 és 3 síkalakzatok megfelelő kialakítása esetén azok 45°-os 45 szögben is csatlakoztathatók egymáshoz, és közöttük az 1 kapcsolókötés úgy jön létre, hogy a 2 síkalakzat 39-42 szalagrészei a 3 síkalakzat 46,47,48 szalagrészeivel kapcsolódnak. Ehhez olyan kialakítás szükséges, amelynél a 3 síkalakzat szalagrészei soronként váltakozva fáziseltoltan vannak elrendezve.

A 10. ábrán egy egyrétegű 4 hullámkartonból kialakított 2 síkalakzat és egy ettől eltérő szerkezeti felépítésű 3 síkalakzat közötti 1 kapcsolókötés látható. Az ábrán a síkalakzat szelvényét annak az 1 kapcsolókötés létrehozása előtti, még deformálatlan állapotában szaggatott vonallal ábrázoltuk. A 3 síkalakzat rugalmas szerkezeti anyagból, előnyösen valamely műanyagból, például műanyaghabból vagy sztiroporból áll, és benne a felső 5 réteg 2 síkalakzat felé néző oldalán a 2 síkalakzat 14 osztásának megfelelő elrendezésben hosszirányú 49 csatornák vannak kialakítva, amelyek 50 szélessége legfeljebb 16, 17, 18 és 19 szalagok 25 szalagszélességével egyenlő. Ezzel biztosított az, amint az a 2, 3 síkalakzatok 1 kapcsolókötésbe hozott ábrázolásán jól látható, hogy a 16,17,18,19 szalagok a 3 síkalakzat anyagát rugalmasan deformálják, és így itt is biztos felületi összetartó kötés jön létre a 2, 3 síkalakzatok között. Az 1 kapcsolókötés szilárdsága egyszerű módon befolyásolható a 25 szalagszélességeknek a 49 csatornák 50 szélességével való összehangolásával, valamint a megfelelő rugalmas szerkezeti anyag megválasztásával. A 3 síkalakzat azonban kevésbé rugalmas anyagból, például fából, forgácslapból, papírmaséból vagy hasonló anyagokból is kialakítható, és ilyenkor az egyes 16-19 szalagok rugalmas alakváltozása adja az 1 kapcsolókötés felületi összetartását.

All. ábrán egy ugyancsak találmány szerinti 1 kapcsolókötés létrehozására és fenntartására alkalmas olyan 2 síkalakzat látható, amelynél a felső 5 réteg a hullámréteg 11 hullámcsúcsaival párhuzamos vonalak mentén fel van vágva, és az így keletkezett 16, 17, 18 és 19 szalagok hosszélei egy csupán vázlatosan érzékeltetett 51 hajlítószerkezet segítségével a 10 hullámréteg irányába lefelé meg vannak hajlítva. Ezáltal a hosszélek le vannak kerekítve, aminek köszönhetően az 1 kapcsolókötés könnyen és egyszerűen létrehozható és szükség szerint később szétválasztható, mivel a szalagélek nem hatolnak túl erősen be az ellendarab síkalakzat anyagába.

A 12. ábrán a 2 és 3 síkalakzatok közötti 1 kapcsolókötés létrehozására alkalmas szerkezeti megoldás egy további kiviteli változata látható. Az azonos vagy azonos funkciójú szerkezeti részeket itt is ugyanazon hivatkozási számok jelölik. Az 1 kapcsolókötésben részt vevő 2, 3 síkalakzatok felső 5, 7 rétegei és alsó 6, 8 rétegei egyaránt csíkosán fel vannak vágva, és a 32 csíkok el vannak távolítva, miáltal a 2,3 síkalakzatok egyrétegű 4 hullámkartonjának mindkét oldalával létrehozható 1 kapcsolókötés. így több 2, 3 síkalakzat is csatlakoztatható egymáshoz, és többrétegű 52 síkalakzatok hozhatók létre például úgy, hogy a 3 síkalakzatot keresztirányban összenyomjuk, miközben a 2 síkalakzatot hosszirányban megnyújtjuk, és így azok egyszerűen egymásba illeszthetőkké válnak. A 2 vagy a 3 síkalakzatokról akár teljesen el is távolíthatók vagy elhagyhatók az 5, 8 rétegek, pontosabban ezek szalagjai, miáltal a 2, 3 síkalakzatok mindkét külső oldalát egy-egy hullámos felület alkotja. Ezen kialakítási változatnak köszönhetően, amelynél a 2,3 síkalakzatok felső és alsó rétege egyaránt szalagokkal van ellátva, olyan többrétegű összekapcsolt szerkezeti egységek építhetők fel, amelyek merevsége, szilárdsága, rugalmassági és csillapítótulajdonságai tág határok között választhatók meg. Ez előnyös lehet például csomagolásokhoz való alkalmazás szempontjából, mert például kívánt helyeken megfelelően megerősíthetők a csomagolórétegek. Bizonyos tartományokban akár az osztás is megváltoztatható annak érdekében, hogy eltérő szilárdságú tartományok jöjjenek létre.

Több olyan 2, 3 síkalakzat összekapcsolásával, amelyeknél a hosszanti bordák különböző osztással vannak kialakítva, az osztások közötti viszonytól függően lehetőség nyílik többrétegű, feltekercselt szalag alakú síkalakzatok létrehozására. A görbület csökkenthető a csatlakoztatandó 2, 3 síkalakzatok bordáinak osztásai közötti különbség növelésével. Minél nagyobb a különbség a 2, 3 síkalakzatok bordáinak osztása között, annál jobban meggörbül a belőlük képzett szerkezeti egység. A 13. ábrán a 2 síkalakzat felső 5 rétege egyes 16,17,18 és 19 szalagjainak és a 3 síkalakzat felső 7 rétege 20, 21, 22, 23 és 24 szalagjainak összetartó, mintegy nyíl alakú kialakítása látható. A 25 szalagszélesség a 2 síkalakzat 53 végződésétől kezdve 54 hosszon 55 szalagszélességre csökken, miáltal a 16, 17, 18 és 19 szalagok közötti 26 szabad térköz az 54 hosszon 56 szabad térközre nő. A 3 síkalakzatban a ferde, nyíl alakú bordázat ellenirányú, így a 2, 3 síkalakzatok 57, 58 nyilak irányában történő egymásba illesztésekor a 2 síkalakzat 16, 17, 18, 19 szalagjai kölcsönösen összekapcsolódhatnak a 3 síkalakzat 20, 21, 22 23, 24 szalagjai7

HU 219 632 Β val. A 25 és 55 szalagszélességek, és ebből származóan az egyes szalagok közötti 26 és 56 szabad térközök megválasztásával egyszerűen változtatható 59 szög hatással van 2, 3 síkalakzatok közötti 1 kapcsolókötésre jellemző szakítóerővel. Minél kisebbre választjuk az szöget, annál jobban egymásba tolhatok a 2, 3 síkalakzatok, és meghatározott szögértéktől már önzárás jön létre.

A 14. ábrán a 16, 17, 18,19 szalagok olyan kialakítása látható, amely sík, tehát teljesen párhuzamos az alsó 6 réteggel. A 2 síkalakzat felépítése lényegében megfelel az 1-4. ábrákon bemutatott megoldásnak, és az azonos szerkezeti részeket itt is ugyanazokkal a hivatkozási számokkal jelöljük. A 16,17,18 19 szalagok mindkét szélei azonban fogazott kialakításúak, és az 1 kapcsolókötés tartásában aktívan közreműködő 61 reteszelőorrokkal rendelkeznek, amelyek 60 számyszöge nagyjából szimmetrikus a 13 kapcsolódási tartományra állított 62 merőlegesre, ami azt jelenti, hogy a bemutatott kiviteli példánál a 60 számyszög 63 szimmetriatengelye egybeesik a 62 merőlegessel. Ezáltal a 2, 3 síkalakzatok csatlakoztatása olyan 1 kapcsolókötést ad, amelynek létrehozásához és oldásához hosszirányban nagyjából azonos ellenállás legyőzésére van szükség. Ezzel szemben a 15. ábrán olyan kiviteli változat kialakíthatóságát érzékeltetjük, amelynél a 61 rögzítőorrok számyszögének 63 szimmetriatengelye a 13 kapcsolódási tartományra állított 62 merőlegessel 64 szöget zár be. A 2, 3 síkalakzatok ezen az ábrán föltüntetett 16,17, valamint 20, 21,22 szalagjai azonos kialakításúak. Ezen intézkedések eredményeként a 2, 3 síkalakzatok közöttük felületi összetartást adó 1 kapcsolókötés létesítéséhez szükséges egymásba illesztésénél 2, 3 síkalakzatok egy irányban csekély erővel egymásba tolhatok, de a 61 rögzítőorrok kialakításától függően azok egymásba reteszelődnek, és az 1 kapcsolókötés nem húzható szét, tehát önzáró, oldhatatlan kapcsolódást ad.

A 16. ábrán egy több, az adott esetben két 4 hullámkartonréteget tartalmazó 2 síkalakzat kiviteli változata látható. Ennél a 2 síkalakzat 65 közbülső rétegének mindkét oldalára egy-egy 10 hullámréteg van felerősítve, amelyet a felső 5 és a felső 6 réteg határol, és az egyes 10 hullámrétegek 11 hullámcsúcsai és 12 hullámvölgyei egymáshoz képest egy fél 14 osztással el vannak tolva. Nincs azonban akadálya annak sem, hogy az egyes 10 hullámrétegek 14 osztását egymáshoz képest különbözőre válasszuk meg. Az ilyen 2, 3 síkalakzatok előállításához, amint azt már fentebb ismertettük, az 5, 6 réteget csíkokra vágjuk fel, miáltal a 2 síkalakzat 70 alsó oldalán 66, 67, 68 és 69 szalagok, 71 felső oldalán pedig a 16, 17, 18 és 19 szalagok képződnek. Ezáltal a 2 síkalakzat 70 alsó oldalán és 71 felső oldalán egyaránt rendelkezik 1 kapcsolókötés létesítésére szolgáló és ilyenben részt vevő szerkezeti elemekkel, és így annak mindkét oldalához egyszerűen csatlakoztathatók további 3 síkalakzatok. A 17. ábra ilyen kétrétegű, mindkét felületével 1 kapcsolókötésben való részvételre alkalmas, találmány szerinti 2 síkalakzat gyakorlati alkalmazására mutat be egy példát. Egy szállításhoz becsomagolandó és védendő 72 termék 73 átlapolással is rendelkező módon be van göngyölve aló. ábrán ismertetett 2 síkalakzatba. Az 1 kapcsolókötés a 73 átlapolástartományában minden további járulékos intézkedés szüksége nélkül rögzíti a göngyöleget. Ennek köszönhetően gyorsabbá válik a csomagolás, csomagolási segédeszközök takaríthatok meg, azaz a csomagolóművelet egyszerűbbé és olcsóbbá válik.

A 18. ábrán egy olyan kétrétegű 2 síkalakzat vázlata látható, amely ugyancsak alkalmas mindkét felületével 1 kapcsolókötést képezni. A 2 síkalakzat itt is egy 65 közbülső réteg mindkét oldalán elrendezett 10 hullámrétegeket tartalmaz. A 16. ábrán bemutatott kialakítással ellentétben itt az egyes 10 hullámrétegek a 16, 17, 18, 19 és a 66, 67, 68, 69 szalagokkal együtt egymásra keresztirányban, tehát körülbelül 90°-os szögben helyezkednek el. Ezáltal a 2 síkalakzat univerzálisan használható, és más síkalakzatokhoz az egyes 1 kapcsolókötések mindenkori iránya szerint csatlakoztatható.

A 19. ábrán a találmány szerinti síkalakzat és 1 kapcsolókötés egy további gyakorlati alkalmazási példája látható, amely egy szállítási és/vagy csomagolási célra szolgáló, felállítható, felhajtható 75 oldalrészekből és egy, a 75 oldalrészeket összekapcsoló 76 középrészből álló 74 doboz. A 75 oldalrészek belső oldalán és a 76 középrész külső oldalán elhelyezett 1 kapcsolókötésnek köszönhetően a 74 doboz űrtartalma az alkalmazási feltételekhez igazodva egyszerűen változtatható, minthogy a 75 oldalrészek a 77 kettős nyíl irányában egyszerűen eltolhatok anélkül, hogy az 1 kapcsolókötés felületi összetartása megszűnne. A 76 középrészen, valamint a 75 oldalrészen is kiképzett, az 1 kapcsolókötést adó felülettagolás, különösen bordázat egyaránt szolgálja a 74 doboz részeinek összekapcsolását, megvezetését és merevítését. Belátható, hogy csupán 75 oldalrészekből is összeállítható egy doboz, ha azok megfelelő 1 kapcsolókötés létrehozására alkalmas síkalakzatokból vannak kivágva.

A 20. ábrán további két 2 és 3 síkalakzat és azokat felület-összetartó 1 kapcsolókötés látható. Az azonos szerkezeti részeket itt is ugyanazon hivatkozási számokkal jelöltük. Az adott kiviteli példánál a 2 síkalakzat 14 osztása, 26 szabad térköze és 25 szalagszélessége különbözik a 3 síkalakzat 78 osztásától, 79 szalagszélességétől és 80 szabad térközétől. Az eltérően kialakított osztásnak, szalagszélességnek és szabad térközöknek köszönhetően az egymással 1 kapcsolókötés révén felületegyesített 2, 3 síkalakzatok egy alaktartó, előre megválasztott vagy megválasztható 83 sugarú 82 hengerköpeny alakú 81 szerkezeti egységet alkotnak. Ezen intézkedéssel előre megadott sugarú és szögű hengerszegmensek is létrehozhatók, amelyek hosszirányban jelentős saját merevséggel, valamint sima, megtörésmentes és körbefütó felülettel rendelkeznek.

A 21. ábrán egy olyan többrétegű 81 szerkezeti egység látható, amely körbefütóan zárt kerületű 82 hengerköpeny alakú, és a 73 átlapolás tartományában éppen az 1 kapcsolókötés létrehozásának műveleti fázisában van feltüntetett 2, 3 síkalakzatokból van kialakítva. Az ilyen 81 szerkezeti egységek különösen alkalmasak hen8

HU 219 632 Β geres tárgyak egyszerű körbeburkolására, és a 73 átlapolás tartományában a 82 hengerköpeny kiegészítő összekötő eszköz nélkül egyetlen szerkezeti egységgé zárható össze az 1 kapcsolókötés segítségével. A 73 átlapolás kerületen mért hosszával befolyásolható a kötés szilárdsága.

A 22. és a 23. ábrán egy további példaképpeni, találmány szerinti 2 síkalakzat és 1 kapcsolókötést mutatunk be egy konkrét alkalmazási példán. Az itt egyrétegű 2 síkalakzatból 85 bevágások révén egy ugyancsak szállítási és/vagy csomagolási célra szolgáló 84 szerkezet van kialakítva. A 85 bevágások iránya merőleges az egyes 16, 17,18 és 19 szalagok hosszirányára. A 2 síkalakzat felső 5 és alsó 6 rétege egyaránt csíkokra van felvágva, vagy azokból a 32 csíkok ki vannak vágva. Ezáltal a 2 síkalakzat mindkét felülete 1 kapcsolókötés képzésére alkalmas kialakítású. Ezáltal a 2 síkalakzat egymás felé néző 86, 87 falrészei között a 73 átlapolás tartományában minden további segédeszköz nélkül azokat egymáshoz fogó 1 kapcsolókötés létesíthető. A 2 síkalakzaton elhelyezett 85 bevágások helyeinek megválasztásával kívánt alakra és keresztmetszeti méretűre összehajtogatható 84 szerkezeti egységek állíthatók elő, és a 73 átlapolás kapcsolódási hosszának megválasztásával befolyásolható a kötés szilárdsága is.

A 2 síkalakzat két 86, 87 falrésze annak köszönhetően köthető össze ilyen egyszerű módon, hogy a 84 szerkezeti egység külső oldalán lévő 16, 17, 18, 19 szalagok a 84 szerkezeti egység belső oldalán lévő 88, 89, 90 szalagokhoz képest kölcsönösen el vannak tolva. Ez az egyes szalagoknak a 10 hullámréteg 11 hullámcsúcsainál és 12 hullámvölgyeinél kölcsönösen eltolt elrendezése által lehetséges. A 86 és 87 falrészek közötti 1 kapcsolókötés nagyobb erőkifejtés nélkül szétválasztható és kívánság vagy szükség szerint újra egyesíthető, mert az összetartást kizárólag alakzáró mechanikus kapcsolat szolgáltatja.

A 24. ábrán vázlatosan látható egy példaképpeni 91 berendezés, amely az adott kivitelnél 30 késeket tartalmazó 28 vágószerkezetből és egy 92 szánból áll. A 91 berendezés 10 hullámréteg hosszirányához képesti pontos megvezetéséhez a 28 vágószerkezet kengyel alakúan kiképzett 92 szánon van elhelyezve. A 92 szán 2 síkalakzat felé néző oldalán 93 vezetőszerkezettel rendelkezik, amelyet itt 94 nyúlványok alkotnak. A 92 szán két 94 nyúlványának a 2 síkalakzat 6 rétege felé néző oldalon egy-egy 95 vezetőfelülete van, amelyek megtámaszkodnak a 10 hullámréteg 12 hullámvölgyeiben. A 93 vezetőszerkezet két 95 vezetőfelülete közötti 96 távolságnak ezért meg kell felelnie a 10 hullámréteg 14 osztása egész számú többszörösének. Ezzel biztosított, hogy a 2 síkalakzat felső 5 rétegének felvágásakor a 91 berendezés pontosan a 10 hullámréteg hosszirányában van megvezetve, és így az 5 réteg felvágásával létrejönnek a 16,17,18,19 szalagok.

Annak érdekében, hogy a 16, 17,18 és 19 szalagok közötti 26 szabad térközt vagy a 32 csíkok szélességét egyszerűen módosítani lehessen, a 28 vágószerkezet a jelen kiviteli példánál két egymáshoz képest eltolva elhelyezett 29 vágóberendezésből áll, amelyek mindegyikét egy-egy hozzárendelt 97, 98 tartószerkezet tartja. Az egyes 29 vágóegységek késeinek távolságát rendre a 14 osztásnak megfelelően kell beállítani. Miként az az ábrán vázlatosan érzékeltetve van, a 97, 98 tartószerkezetek a 99 kettős nyílnak megfelelően egymáshoz képest a 10 hullámréteg hosszirányára merőlegesen eltolhatok a 92 szán 100 felfekvőfelületén, miáltal változtatható az egyes 16, 17,18 és 19 stégek közötti 26 szabad térköz. A 28 vágószerkezet vágási mélységének állíthatósága végett a 92 szán 100 felfekvőfelülete 101 szöget zár be a 2 síkalakzat 5 rétegével, miáltal egy ferde helyzetű sík jön létre, amelyen a két 97, 98 tartószerkezet a 102 kettős nyílnak megfelelően magassági irányban állítható. Ezen a technika állásából már ismert módok bármelyikével rögzíthetők a 97, 98 tartószerkezetek és a 30 kések. A 28 vágószerkezetet célszerűen követheti a 16,17,18,19 szalagok konvex alakra alakítása a 31 hajlítószerszámmal, amely a 94 nyúlványoknak a 100 felfekvőfelületekhez kapcsolódási tartományaiban forgathatóan csapágyazott konkáv alakú 35 nyomóhengereket tartalmaz. A 28 vágószerkezet ábrán látható 30 kései helyett természetesen pengék, forgótárcsák, lézerek is használhatók. Lényeges követelmény azonban az, hogy a felső 5, 7 réteg felvágása pontosan a 10 hullámréteg hosszirányában történjék

A 25. ábrán egy találmány szerinti 2 síkalakzat előállítására szolgáló további példaképpeni 103 berendezés látható, amely egy 104 támasztószerkezetből, például egy felső oldalán a 10 hullámrétegnek megfelelően kialakított felülettel rendelkező 105 tengelyből, valamint egy 106 vágószerkezetből áll. A 106 vágószerkezet hullám alakú 107 szerkezeti egységként van kiképezve, melynek külső kerületén egymástól meghatározott távolságokban 108 bordák vannak elhelyezve. Az egymástól adott távolságra lévő 108 bordák között 109 rések vannak, amelyek 110 vágószerkezetek befogadására szolgálnak. A 103 berendezés működése során, amikor az 5 réteg a hozzáerősített 10 hullámréteggel együtt áthalad a 104 támasztószerkezet és a 106 vágószerkezet között, a 10 hullámréteg megtámaszkodik a 105 tengely 111 nyúlványain, és a 104 támasztószerkezet és a 106 vágószerkezet egyirányú, a 112,113 nyilaknak megfelelő forgómozgásának hatására a 106 vágószerkezet kerülete mentén elhelyezett 110 vágószerkezetek csíkokra vágják az 5 réteget, és ezáltal a 10 hullámréteg 11 hullámcsúcsainál létrejönnek a 16, 17, 18, 19 szalagok. A 108 bordák 104 támasztószerkezet felé néző felületének megfelelően konkáv kiképzésével lehetőség van a 16, 17, 18 és 19 szalagok egymás felé néző széleinek a 10 hullámréteg 12 hullámvölgyei felé néző behajlítására is.

A 104 támasztószerkezet és a 106 vágószerkezet között végbemenő fenti művelet során a berendezés megfelelően csíkokra vágja az 5 réteget, és eltávolítja a szalagok hosszanti szélei közül kivágott 32 csíkokat, amelyek a 107 szerkezeti egység továbbfordulása után meghatározott pozíciónál távoznak a 110 vágószerkezetből. Ezzel a kiürített 110 vágószerkezet készen áll egy új vágóműveletre. A fenti vágó-, majd adott esetben elvégzett alakítóművelet után a 2 síkalakzat létrehozásához

HU 219 632 Β rá kell vinni a 10 hullámrétegre az alsó 7 réteget. Ehhez a 10 hullámréteget, amely a 104 támasztószerkezetből és a 106 vágószerkezetből való kilépése után a hosszirányra keresztben könnyen változtatható alakkal rendelkezik egy, a kívánt 14 osztásnak megfelelő 114 pozicionálószerkezetbe vezetjük be, és azt ebben egy 115 nyomóhenger segítségével egyesítjük az alsó 7 réteggel. így a 10 hullámréteg a 14 osztásnak megfelelően van hozzáerősítve az alsó 7 réteghez, és ezzel kívánt, megfelelő kialakítású 2 síkalakzatot nyerünk.

Az egyes berendezések hajtásait és vezérléseit nem ábrázoltuk, mivel ezek a technika mai szintjén ismert tetszőleges komponensekből állhatnak.

A kifogástalan vágóművelethez a 110 vágószerkezet 117,118 vágóélei között 116 távolságot kell biztosítani, és az egyes vágóélek hosszát úgy kell megválasztani, hogy kifogástalan vágás jöjjön létre. A jelen kiviteli példánál a két 117, 118 vágóéi eltérő magasságú. Ettől eltérően azonban egyforma magas 117,118 vágóélek is kialakíthatók.

Belátható, hogy a 114 pozicionálószerkezet mögött egy további vágószerkezet is működtethető, amellyel kívánt esetben csíkokra lehet vágni az alsó 7 réteget is. A berendezés egyes szerkezetei tetszőlegesen kombinálhatok egymás között ahhoz, hogy az például többrétegű 2, 3 síkalakzatok gyártására is alkalmas legyen.

Amint az a 26. ábrán látható, a kettős vágóéllel rendelkező 110 vágószerkezet 117 vágóéle és 118 vágóéle egyaránt a vágási irány hosszirányában cakkozott kialakítású. A 32 csíkok tökéletes és teljes kivágása a 116 távolság és az 5 réteg teljes fel vágásához szükséges elmozdulás megfelelő megválasztásával biztosítható. A 117, 118 vágóélek cakkozott kialakításuk folytán könnyebben tudnak behatolni az 5 rétegbe, és ezáltal az a vágás során kevésbé deformálódik.

A 27. ábrán az 1 kapcsolókötés létrehozására alkalmas találmány szerinti 2 síkalakzat egy további kiviteli változata látható. Az ábrán az előző ábrákon már szerepelt szerkezeti elemet ugyanazon a hivatkozási számok jelölik. E kiviteli példánál a 2 síkalakzat lényegében megegyezik az 1. ábrán bemutatott kiviteli alakkal, és itt is egy egyrétegű 4 hullámkartonból áll, amelyet egy magot közrefogó felső 5 és alsó 6 réteg alkot. A felső 5 réteg itt is rendre 25 szalagszélességű 16, 17, 18, 19 szalagokra van felvágva, amelyek rendre egymástól 14 osztással elhelyezkedő, az ábrán csak vázlatosan feltüntetett 13 kapcsolódási tartományok mentén vannak hozzáerősítve a magot alkotó 10 hullámréteg 11 hullámhegyeihez, és hosszanti éleik között rendre 26 szabad térközök mérhetők. A 27. ábra hátsó részén látható, hogy a felső 5 réteg egyes 16, 17, 18, 19 szalagjai síkok, tehát nincsenek domborítva vagy más módon alakítva, de ugyanakkor hosszirányban egymást követő keresztirányú 119,120, 121 és 122 vágási élek mentén át vannak vágva. A 119 és 120 továbbá a 121 és 122 vágási élek közötti 123 távolság kisebb, mint a 120 és 121 vágási élek közötti 124 távolság. így az egyes 120 és 121 vágási élek között nagyjából négyzet alakú 39, 40, 41 és 42 szalagrészek képződnek, amint azt korábban a 6-9. ábrák kapcsán már részletesebben ismertettük.

A 123 távolság megfelel a 43 távolságnak, a 124 távolság pedig a 6. ábrán látható 44 hossznak. A 119, 120,

121 és 122 vágási élek mélysége, a felső 5 rétegből kiindulva, a 10 hullámréteget átvágva, az alsó 6 rétegig terjedhet, de ügyelni kell arra, hogy ez utóbbi ne legyen átvágva, mert különben szétesik a 2 síkalakzat. Az egyes 119,120,121 és 122 vágási éleken átmenő 125 metszősíkok merőlegesek lehetnek az 5, 6 rétegekre, de az is lehetséges, hogy a 125 metszősíkok 90°-nál nagyobb 126 szögben helyezkednek el, amely kialakítás esetén az egyes 16, 17, 18 és 19 szalagok 119, 120, 121 és

122 vágási élei túlnyúlnak a 10 hullámréteg 12 hullámvölgyeinek 13 kapcsolódási tartományain. Természetesen a 126 szög 90°-nál kisebb is lehet, miáltal a 10 hullámrétegben egy szélesebb lábrész jön létre a 10 hullámrétegnek az alsó 6 réteghez való kapcsolódásánál. A 126 szög változtatásával egyszerűen befolyásolható a 2 síkalakzatok 10 hullámréteg hosszirányában vett merevsége. Amint az a 27. ábra hátsó részén látható, a 119 és 120 vágási élek között az egyes 16, 17, 18, 19 szalagokhoz tartozó 127, 128, 129 és 130 szalagszakaszok képződnek, amelyek méretét a 119 és 120 vágási élek közötti 123 távolság, valamint a 25 szalagszélesség szabja meg. Megjegyezzük, hogy a 123, 124 távolságok, valamint a 25 szalagszélesség és a 26 szabad térköz tetszőlegesen, de mindenkor a 14 osztás függvényében változtatható, amivel szintén egyszerű módon befolyásolható a 2 és 3 síkalakzatokat felület-összetartó kapcsolószerkezet szilárdsága. Az egyes 127, 128, 129, 130 szalagszakaszok egy síkban vannak a felső 5 réteg egyes 16, 17, 18, 19 szalagjaival, amint az a

27. ábra hátsó részén jól látható. A 16, 17,18 és 19 szalagok hosszirányukra keresztben történt felvágása miatt olyan 2 síkalakzatot nyertünk, amely tetszés szerint bárhol meghajlítható anélkül, hogy ehhez külön szerszámra lenne szükség.

A 27. ábra elülső részén látható, hogy a 127, 128, 129,130 szalagszakaszok a 39,40,41,42 szalagrészekhez képest 131 magasságkülönbséggel az alsó 6 réteg irányába lefelé benyomott helyzetbe hozhatók, és így a síkalakzat hasonlít a 6. ábrán bemutatotthoz azzal az eltéréssel, hogy itt az egyes 127, 128, 129, 130 szalagszakaszok a hozzájuk tartozó 10 hullámrétegrészeken keresztül összeköttetésben maradnak az alsó 6 réteggel, és csupán magassági irányban vannak például összenyomás révén eltolva. Amint azt már a 7. és 8. ábra ismertetése kapcsán említettük, ezzel lehetővé válik az, hogy egy folytonos 20, 21, 22 szalagokkal rendelkező 3 síkalakzathoz akár hosszirányban, akár 90°-ban elforgatva, azaz a hosszirányra merőlegesen csatlakoztassunk 1 kapcsolókötés révén egy 2 síkalakzatot. Ehhez azonban lényeges követelmény, hogy a 25 szalagszélesség, a 123 távolság, továbbá a 44 hossz, valamint a 124 távolság és a 43 távolság összhangban legyen a 3 síkalakzat 20,21,22 szalagjainak 25 szalagszélességével.

Az egyes 39, 40, 41, 42 szalagrészek és az alattuk megmaradó 10 hullámrétegek helyettesíthetők csomószerű nyúlványokkal is, amelyek keresztmetszeti méretei az egyes mezőknek felelnek meg, és e csomószerű nyúlványok lehetnek az alsó 6 réteghez hozzáerősítet10

HU 219 632 Β tek vagy ezzel egy darabból készítettek is. Szerkezeti anyagként különböző műanyagok, sajtolt papírmasé, fa, és más hasonló anyagok egyaránt alkalmazhatók.

A 28. ábrán egy olyan példaképpen!, találmány szerinti 2 síkalakzat látható, amely egy másik 3 síkalakzattal találmány szerinti 1 kapcsolókötés létrehozására alkalmas, amint azt a 20. és 21. ábra kapcsán már ismertettük, és így ívelt, különösen hengeres 81 szerkezeti egységek kialakításához használható. Az azonos szerkezeti elemeket itt is a 20. és a 21. ábrán használtakkal azonos hivatkozási számokkal jelöltük. A 2 síkalakzat itt is hullámkartonból áll, amelynek van egy felső 5 és egy alsó 6 rétege, valamint egy ezek között elhelyezkedő, 11 hullámhegyekkel és 12 hullámvölgyekkel rendelkező 10 hullámrétege. Mivel a 81 szerkezeti egység íves kiképzéséhez a 2 és 3 síkalakzatokban eltérő 132 és 78 osztásokat kell alkalmazni, a 20. és a 21. ábrán látható kiviteli változat esetében a kívánt görbületi sugárnak megfelelő különböző 4 hullámkartonokat kell használni. Ennek megfelelően a 28. ábrán látható kiviteli változatnál a 2 síkalakzat felső 5 rétege a 10 hullámréteg hosszirányára, pontosabban annak 13 kapcsolódási tartományaira keresztirányban van felvágva, miáltal itt is 25 szalagszélességű, egymáshoz képest 132 osztással eltolt 16, 17, 18, 19 szalagok jönnek létre. Az egyes 16, 17,18,19 szalagok között 133,134,135 közbülső szalagok képződnek, amelyek egy 26 szabad térközöket biztosítanak a 16,17,18,19 szalagok hosszanti élei között. A felső 5 réteget többnyire a 10 hullámréteg hosszirányára merőlegesen vágjuk fel, és ezáltal a 4 hullámkarton 14 osztásától függetlenül kialakítható a felső rétegben az egyes 16,17,18,19 szalagok 78 osztástól függően szükséges 132 osztása. Ezt követően a 2 és 3 síkalakzatok közötti, találmány szerinti 1 kapcsolókötés létrehozásához, a 133, 134, 135 közbülső szalagokat az ábrán látható módon a 10 hullámréteg hozzájuk tartozó szakaszaival együtt anélkül, hogy eltávolítanánk őket, 131 magasságkülönbséggel el kell tolni az alsó 6 réteg irányába a felső 5 réteg 16, 17, 18, 19 szalagjaihoz képest, ami például egy nyomó-sajtoló technológiai művelettel megvalósítható. Ezáltal a 16, 17, 18, 19 szalagok a 13 kapcsolódási tartomány mentén a 25 szalagszélességen hozzá vannak erősítve a 10 hullámréteghez, és így a 16, 17, 18, 19 szalagok stabilan kapcsolódnak a 10 hullámréteg közvetítésével a 2 síkalakzat alsó 6 rétegéhez. A 16,17,18,19 szalagok és a közöttük elhelyezkedő 133, 134, 135 közbülső szalagok ennél a kiviteli példánál is sík kialakításúak.

Amint azt a 27. ábra ismertetése során fentebb már említettük, a felső 5 réteg és az alatta található 10 hullámréteg fel vágásának mélysége az alsó 6 rétegig terjedhet. Ügyelni kell azonban arra, hogy az alsó 6 réteg sértetlen maradjon, hogy a 2 síkalakzat egyik oldali összetartása megmaradjon.

Ezen kiviteli változatnak köszönhetően biztosított, hogy egy egységes 78 osztású 2 síkalakzat kívánt görbületi sugara szerint ívelt alakú 81 szerkezeti egységek kialakításához szükséges 132 osztással állíthatók elő standard módon 3 síkalakzatok a 10 hullámréteg 14 osztásától függetlenül, és ilyen 2, 3 síkalakzatokkal is elérhetők a 20. és 21. ábra kapcsán már ismertetett, találmány szerinti előnyök.

A rend kedvéért végül megjegyezzük, hogy a találmány szerinti kapcsolókötést és annak alkatrészeit az egyes ábrákon a felépítés és működés jobb megértése végett részben torzítva és aránytalanul felnagyítva ábrázoltuk.

Claims (30)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Síkalakzat, amely hosszirányában hosszanti bordákkal és/vagy hosszgerincekkel rendelkezik, amelyek csúcsain keresztirányban nézve egymáshoz képest állandó osztással és a szomszédos szalagok között egymástól rendre szabad térközzel a síkalakzat egy felső rétegének a hosszanti bordákon és/vagy hosszgerinceken keresztirányban túlnyúló, egy közös síkban fekvő több téglalap alakú szalagja vagy szalagrésze helyezkedik el, azzal jellemezve, hogy a hosszanti bordák (9) egy hullámcsúcsokkal (11) és hullámvölgyekkel (12) rendelkező hullámréteget (10) alkotva a síkalakzat (2, 3) keresztmetszetében nézve a felső réteghez (5; 7) és egymáshoz képest is ferde helyzetet foglalnak el, a felső réteg (5, 7) szalagjai (16, 17, 18, 19; 20, 21, 22, 23, 24; 36; 66, 67, 68,69; 88, 89, 90) rendre a hullámréteg (10) két-két hosszanti bordájához (9) vannak a hullámréteg (10) hullámcsúcsainál (11) kialakított kapcsolódási tartományokban (13) csatlakoztatva, és a hullámcsúcsok (11) és a hullámvölgyek (12) egymástól a síkalakzat (2, 3) szerkezeti magasságát (15) adó távolságban vannak kiképezve. (Elsőbbsége: 1994. 08. 30.)

2. Az 1. igénypont szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy egy, a hullámréteg (10) hullámvölgyeihez (12) erősített alsó rétege (6, 8) is van. (Elsőbbsége: 1994. 08. 30.)

3. A 2. igénypont szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy két-két egymással szomszédos, de egymástól hossztengelyirányban vagy a hosszanti bordákra (9) keresztirányban térközzel kiképzett szalagja (16, 17, 18, 19; 20, 21, 22, 23) között elhelyezkedő, az előbbiekhez képest az alsó réteg felé (6, 8) magasságirányban eltoltan fekvő közbülső szalagjai (133, 134, 135) is vannak. (Elsőbbsége: 1994.08.30.)

4. A 2. igénypont szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy az alsó réteg (6; 8) a hossztengelyre vagy a hosszanti bordákra (9) vagy egy hosszgerincre (37) keresztirányban mért állandó osztással (14) egy közös síkban a hullámvölgyeken (12) elhelyezkedő, egymással párhuzamosan futó több, téglalap keresztmetszetű szalagból (16,17,18,19; 20, 21, 22, 23, 24; 36; 66, 67,68, 69; 88, 89, 90) áll. (Elsőbbsége: 1994. 08. 30.)

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy a felső réteget (5,7) alkotó és az alsó réteget (6, 8) alkotó szalagok (16,17,18,19; 20, 21,22,23,24; 36; 66,67,68, 69; 88,89,90) egymástól a hossztengelyre keresztirányban nézve fél osztással (14) eltoltan helyezkednek el. (Elsőbbsége: 1994. 03. 03.)

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy a szalagok (16, 17, 18, 19;

HU 219 632 Β

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy a hosszanti bordák (9) vagy a hullámcsúcsok (11) vagy hullámvölgyek (12) hosszirányára keresztben mért szalagszélesség (25) a hosszanti bordák (9) vagy a hullámcsúcsok (11) vagy hullámvölgyek (12) közötti osztásnál (14) kisebb. (Elsőbbsége: 1994.08.30.)

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy a hosszanti bordák (9) vagy hosszgerincek (37) felső rétegtől (5; 7) elfelé néző oldalaira egy folytonos közbülső réteg (65) van felfogva, és a közbülső rétegnek (65) a felfogott hosszanti bordáktól (9) vagy a hullámréteg (10) hullámvölgyeitől (12) elfelé néző felfekvőfelületéhez egy másik hullámréteg (10) vagy további hosszanti bordák (9) van(nak) csatlakoztatva. (Elsőbbsége: 1994. 03. 03.)

9. A 8. igénypont szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy a hosszanti bordák (9) vagy hullámrétegek (10) a közbülső réteg (65) két átellenes felületére egymáshoz képest a felső réteghez (5, 7) tartozó hosszanti bordák (9) vagy hullámréteg (10) közötti osztása (14) felével eltoltan vannak felfogva. (Elsőbbsége: 1994. 08. 30.)

10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy az alsó réteg (6, 8) egy folytonos karton- és/vagy papír- és/vagy műanyag rétegből áll. (Elsőbbsége: 1994. 03. 03.)

11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy az egyik réteg (5, 7; 6, 8), különösen az alsó réteg (6; 8) egy folytonos, sík, megtörésálló lemezanyagból, például fából, rostlemezből, fémlemezből, vagy más hasonló sík anyagból áll. (Elsőbbsége: 1994.03.03.)

12. A 8-11. igénypontok bármelyike szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy a hosszanti bordák (9) vagy a hullámréteg (10) hullámcsúcsai (11) és/vagy hullámvölgyei (12) között értelmezett osztás (14) eltérő nagyságú a közbülső réteg (65) egymással átellenes felfekvőfelületein. (Elsőbbsége: 1994. 08. 30.)

13. A 8-12. igénypontok bármelyike szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy a közbülső réteg (65) két átellenes felfekvőfelületén lévő hosszanti bordák (9) és/vagy hullámcsúcsok (11) vagy hullámvölgyek (12) hossziránya egymásra merőleges. (Elsőbbsége: 1994. 03. 03.)

14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy egy összefüggő, folytonos alsó rétegre (6; 8) vagy közbülső rétegre (65) egyenként hullámcsúcsokat (11) vagy hullámvölgyeket (12) vagy hosszanti bordákat (9) tartalmazó több hullámréteg (10) van hosszirányában egymástól meghatározott távolságokban (43) egymást követően fölerősítve, és az egyes hosszanti bordákon (9) vagy hullámcsúcsokon (11) vagy hullámvölgyeken (12) a hullámcsúcsok (11) vagy hullámvölgyek (12) hosszirányára keresztirányban, adott esetben hosszirányban is túlnyúló szalagrészek (39, 40, 41, 42; 46, 47, 48) vannak rögzítve. (Elsőbbsége: 1994.08.30.)

15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy a hosszanti bordák (9) vagy a hullámréteg (10) hullámcsúcsainak (11) vagy hullámvölgyeinek (12) hosszirányában egymás mögött elhelyezkedő két-két hosszanti borda (9) vagy hullámréteg (10) egymástól keresztcsatomákkal van elválasztva. (Elsőbbsége: 1994. 08. 30.)

16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy a keresztcsatomák szélességének megfelelő távolság (43) legalább egyenlő a szalagrészek (39, 40, 41,42; 46,47,48) hosszával (44) vagy azok szalagszélességével (25). (Elsőbbsége: 1994. 08. 30.)

17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy a szalagok (16, 17, 18, 19; 20, 21, 22, 23, 24; 36; 66, 67, 68, 69; 88, 89, 90) hosszabbik oldalai a hosszanti bordák (9) vagy a hullámcsúcsok (11) vagy hullámvölgyek (12) hosszirányában egymáshoz képest kúposán vagy nyíl alakban helyezkednek el. (Elsőbbsége: 1994. 03. 03.)

18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy a szalagok (16, 17, 18, 19; 20, 21, 22, 23, 24; 36; 66, 67, 68, 69; 88, 89, 90) hosszabbik oldalainak szélei előreugró reteszelőorrokkal (61) vagy -fogazattal vannak ellátva, és a fogazat egyik szárnya célszerűen merőleges a hosszanti bordák (9) vagy a hullámcsúcsok (11) vagy hullámvölgyek (12) hosszirányára. (Elsőbbsége: 1994. 08. 30.)

19. Az 1-18. igénypontok bármelyike szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy a szalagok (16, 17, 18, 19; 20, 21, 22, 23, 24; 36; 66, 67, 68, 69; 88, 89, 90) hosszanti bordákra (9) vagy a hullámréteg (10) hosszirányára merőleges szelvénymetszete C alakú. (Elsőbbsége: 1994.03.03.)

20. Síkalakzat hullámkartonból, amelynek hullámrétege papírból vagy kartonból van kiképezve, és a hullámréteg hullámcsúcsaira egy papírból vagy kartonból lévő felső réteg, míg a hullámrétegnek a hullámcsúcsokkal szemben lévő hullámvölgyeire szintén egy papírból vagy kartonból lévő alsó réteg vagy közbülső réteg van felragasztva, azzal jellemezve, hogy legalább a felső réteg (5, 7) a hullámcsúcsok (11) között lévő hullámvölgyek (12) tartományában fel van vágva, vagy a felső réteget (5,7) a hullámcsúcsokon (11) elhelyezett, azok hosszirányában futó szalagok (16, 17, 18, 19; 20, 21, 22, 23, 24; 36; 66, 67, 68, 69; 88, 89, 90) alkotják, amelyek a hosszirányra keresztben nézve egymástól meghatározott térközzel helyezkednek el. (Elsőbbsége: 1994. 08. 30.)

20, 21, 22, 23, 24; 36; 66, 67, 68, 69; 88, 89, 90) hosszabbik oldalainak szélei egymással közvetlenül szomszédosak. (Elsőbbsége: 1994. 03. 03.)

21. A 20. igénypont szerinti síkalakzat, azzal jellemezve, hogy hőmérséklet és/vagy nyomás és/vagy nedvesség alkalmazásával alaktartóan domborúvá, különösen C alakú keresztmetszetűvé alakított szalagokat (16, 17,18,19; 20,21,22,23,24; 36; 66, 67, 68, 69; 88, 89, 90) tartalmaz. (Elsőbbsége: 1994. 08. 30.)

22. Kapcsolókötés egy felső réteget és egy ettől adott szerkezeti magasságban elhelyezkedő alsó réteget, a rétegek között egyenlő osztástávolságokban a rétegekre merőlegesen elhelyezkedő és egymással párhuzamos hosszgerinceket tartalmazó első síkalakzat és egy második síkalakzat felületi összetartására, ahol az

HU 219 632 Β első síkalakzat felső rétege több, téglalap alakú szalagból vagy szalagrészből áll, amelyek egymással párhuzamosak és a hosszgerincekhez azokon kétoldalt túlnyúló módon vannak csatlakoztatva, azzal jellemezve, hogy a második síkalakzat (3) műanyagból vagy fából, különösen pedig műanyaghabból vagy sztiroporból áll, és a szalagokat (16, 17, 18, 19; 36) vagy a szalagrészeket (39,40,41,42; 46,47,48) befogadó, ugyanazzal az osztással (14) elrendezett horony alakú, a hosszanti bordák (9) vagy a hosszgerincek (37) hosszirányával párhuzamosan elhelyezkedő csatornákkal (49) van ellátva, a műanyagban vagy a műanyaghabban, vagy a sztiroporban lévő csatornák (49) hosszirányra merőleges szelvénymetszete U vagy C alakú, és a csatornák (49) szélessége (50) a szalagok (16, 17, 18, 19; 36) vagy a szalagrészek (39, 40, 41, 42; 46, 47, 48) szalagszélességével (25) legfeljebb egyenlő nagyságú. (Elsőbbsége: 1994.08. 30.)

23. Kapcsolókötés két síkalakzat felületi összetartására, melyek mindegyikének hosszirányban elhelyezkedő több hosszanti bordája és/vagy hosszgerince van, amelyek csúcsain egy felső réteg egymással párhuzamosan egy közös síkban fekvő, mindkét oldalt a hosszanti bordákon vagy hosszgerinceken azok keresztirányában nézve túlnyúló több, téglalap alakú szalag vagy szalagrész van rögzítve, és két közvetlenül szomszédos szalag vagy szalagrész a hosszirányra keresztben nézve egymástól meghatározott térközzel és egyenletes osztással helyezkedik el, azzal jellemezve, hogy a hosszanti bordák (9) egy hullámcsúcsokkal (11) és hullámvölgyekkel (12) rendelkező hullámréteget (10) alkotva a síkalakzat (2,3) keresztmetszetében nézve a felső réteghez (5; 7) és egymáshoz képest is ferde helyzetet foglalnak el, a felső réteg (5, 7) szalagjai (16, 17, 18, 19; 20, 21, 22, 23, 24; 36; 66, 67, 68, 69; 88, 89, 90) vagy szalagrészei (39,40, 41,42; 46, 47,48) rendre a hullámréteg (10) két-két hosszanti bordájához (9) vannak a hullámréteg (10) hullámcsúcsainál (11) kialakított kapcsolódási tartományokban (13) csatlakoztatva, a hullámcsúcsok (11) és a hullámvölgyek (12) egymástól a síkalakzat (2, 3) szerkezeti magasságát (15) adó távolságban vannak kiképezve, és a szalagok (16, 17, 18, 19; 20, 21, 22, 23, 24; 36; 66, 67, 68, 69; 88, 89, 90) vagy szalagrészek (39, 40, 41, 42; 46, 47, 48) kapcsolódási tartományokon (13) túlnyúló részei a kapcsolókötés (1) csatlakozóelemeit alkotják, ahol is az első síkalakzat (2) csatlakozóelemei a második síkalakzat (3) csatlakozóelemeivel alakzáró kötést képeznek. (Elsőbbsége: 1994. 08. 30.)

24. A 23. igénypont szerinti kapcsolókötés, azzal jellemezve, hogy a felső és az alsó réteg (5, 7; 6, 8) szalagjainak (16,17,18,19; 20, 21, 22, 23, 24; 36; 66, 67, 68, 69; 88, 89, 90) hossztengelyei a hosszirányra keresztben nézve egymáshoz képest egy fél osztással (14) el vannak tolva. (Elsőbbsége: 1994. 08. 30.)

25. A 23. vagy 24. igénypont szerinti kapcsolókötés, azzal jellemezve, hogy a szalagok (16, 17, 18, 19; 20, 21, 22, 23, 24; 36; 66, 67, 68, 69; 88, 89, 90) vagy szalagrészek (39, 40, 41, 42; 46, 47, 48) kinyúló részei függőleges irányban rugalmasan alakváltoztatható szerkezeti elemekként vannak kialakítva. (Elsőbbsége: 1994. 08. 30.)

26. A 23-25. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolókötés, azzal jellemezve, hogy az egyik síkalakzat (3) műanyagból vagy fából, vagy főképp műanyaghabból vagy sztiroporból áll, és a szalagok (16, 17, 18, 19; 20, 21, 22, 23, 24; 36; 66, 67, 68, 69; 88, 89, 90) vagy szalagrészek (39,40,41,42; 46,47,48) befogadásához egy ugyanolyan osztással (14) elhelyezett, horony alakú, a hosszanti bordák (9) vagy hosszgerincek (37) hosszirányával párhuzamosan elhelyezkedő csatornákkal (49) van ellátva. (Elsőbbsége: 1994. 03. 03.)

27. A 26. igénypont szerinti kapcsolókötés, azzal jellemezve, hogy a műanyagban vagy műanyaghabban vagy sztiroporban elkészített csatornák (49) hosszirányukra merőleges szelvénymetszete U vagy C alakú, és hogy a csatornák (49) szélessége (50) legfeljebb egyenlő a szalagok (16,17,18,19; 20,21,22, 23, 24; 36; 66, 67, 68, 69; 88, 89, 90) vagy szalagrészek (39, 40, 41, 42; 46, 47, 48) szalagszélességével (25). (Elsőbbsége: 1994. 08. 30.)

28. A 23-27. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolókötés, azzal jellemezve, hogy a szalagok (16, 17, 18,19; 20,21, 22,23,24; 36; 66, 67,68,69; 88, 89, 90) és/vagy szalagrészek (39,40,41,42; 46,47,48) sík alakúak vagy a hosszanti bordák (9), hosszgerincek (37) vagy a hullámréteg (10) felől nézve homorú kialakításúak. (Elsőbbsége: 1994. 08. 30.)

29. Eljárás síkalakzatok előállítására, azzaljellemezve, hogy egy hullámrétegre (10) vagy egy alsó rétegen (6, 8) egymással párhuzamosan elhelyezett hosszanti bordákra (9) egy műanyagból vagy papírból, célszerűen kartonpapírból lévő felső réteget (5,7) viszünk fel és azt azon ragasztással rögzítjük, majd a ragasztó megkötése után legalább a felső réteget (5, 7) a hosszanti bordák (9) vagy a hullámcsúcsok (11) vagy hullámvölgyek (12) között a hosszanti bordák (9) vagy a hullámcsúcsok (11) és/vagy hullámvölgyek (12) hosszirányával párhuzamos irányban felvágjuk vagy részben eltávolítjuk, miáltal a felső réteget (5, 7) alkotó, közös síkban fekvő szalagokat (16, 17,18, 19; 20, 21, 22, 23, 24; 36; 66, 67, 68, 69; 88, 89, 90) vagy szalagrészeket (39, 40, 41, 42; 46, 47, 48) alakítunk ki, amelyek egymás felé néző hosszú oldalai egymástól el vannak választva, és közöttük előnyösen szabad térköz (26, 56, 80) van kiképezve. (Elsőbbsége: 1994. 08.

30.)