HU219422B

HU219422B - Gerincrögzítő készülék

Info

Publication number: HU219422B
Application number: HU9801325A
Authority: HU
Inventors: Stephen D. Kuslich
Original assignee: Spineology, Inc.,
Priority date: 1995-03-15
Filing date: 1996-02-27
Publication date: 2001-04-28
Also published as: WO1996028118A1; ES2191089T3; CA2214509A1; CA2214509C; JPH11502437A; MX9707030A; EP0814732A4; EP0814732A1; NZ303609A; DE69625339T2; KR100230605B1; EP0814732B1; JP3303976B2; HUP9801325A3; US5591235A; ATE229309T1; AU689713B2; USRE37479E1; AU4997296A; HUP9801325A2

Abstract

A találmány szerinti gerincrögzítő készülék tartalmaz a)csigolyarögzítő rudat (12), b) legalább két menetes hüvelyt (14), alsóés felső peremmel (20, 18), külső menettel (16), a felső peremnél (18)egymással szemben fekvő, a csigolyarögzítő rudat (12) befogadó,alkotóirányú hasítékokkal (22, 24), és c) a menetes hüvelyek (14)felső pereméhez (18) illeszkedő, a csigolyarögzítő rudat (12)leszorító záródugót (26). A menetes hüvelyek (14) felső pereménél (18)belső menet (28), a záródugók (26) palástján pedig ehhez illeszkedőkülső menet (30) van. A csigolyarögzítő rúd (17) keresztmetszetekörtől eltérő, és palástján bemélyedések (40), a záródugók (26) belsőoldalán ezekbe illeszkedő nyúlványok (42) vannak. Adott esetben acsigolyarögzítő rúd (12) palástján vannak nyúlványok, a záródugók (26)belső oldalán pedig ezekhez a nyúlványokhoz illeszkedő bemélyedésekvannak. ŕ

Description

A jelen találmány tárgya gerincrögzító készülék gerincelváltozások korrigálására.

A gerincoszlop rögzítése csontos anyaggal vagy rudakkal és lemezekkel régóta ismert sebészeti eljárás számos gerincelváltozás korrigálására. Vannak olyan gerincrögzítők, amelyeknek bizonyos alkatrészei kinyúlóan helyezkednek el, igy érintkezésbe kerülnek vagy adott esetben károsítják a test bizonyos részeit, például az aortát, a véna cavát, a szimpatikus idegeket, a beleket vagy az urétert. Ugyancsak több ismert konstrukció tartalmaz olyan elemeket, amelyek viszonylag könnyen kilazulnak és ezáltal okoznak nemkívánatos problémákat. Olyan készüléket is alkalmaztak, amelyet utóbb a US Food and Drug Administration betiltott, mivel bizonyos idő után az aorta megrepedt ezen készülékek alkalmazásakor. A készülék ugyanis olyan terjedelmes volt, hogy érintkezett az aortával, a felületét erodálta és bizonyos esetekben végzetes gyomorvérzéshez vezetett.

Az US 5,152,303 számú szabadalom olyan anterolaterális gerincrögzítő készüléket ismertet, amelynek alkalmazásakor a csigolyákba üreges csavart vezetnek be és a csavarhoz merevítőrudat kapcsolnak. A beültetés során vezetőfuratot készítenek a csigolyatestben, majd az üreges csavart ebbe a furatba becsavarják, a rudat pedig az alsó és felső végénél a gerinctesthez kapcsolják a csavarok segítségével.

Az US 4,059,115 számú szabadalom szerinti sebészeti eszköz előzetesen kivágott spondylodesis operációjára szolgál csigolyaoszteokondrosis esetében. A készülék hengeres vágóelemet tartalmaz, amelynek vágóéle és fogója van. A fogóval forgatott vágó enyhe nyomás alkalmazása mellett bevezethető két szomszédos csigolyába.

Az US 5,015,247 számú szabadalom olyan eljárást ismertet, amellyel a gerinc belső stabilizálása végezhető el. Az eljárás során füróhüvelyt vezetnek a két csigolyába és a füróhüvelyen át furatot készítenek.

A jelenleg alkalmazott készülékek alapvető hiányossága, hogy nem használhatók ritkulásos csont esetében. A lágy, kis mésztartalmú csontokban nincs megfelelő tartóerő a csontcsavarok megtartásához. A csontcsavarok ugyanis ilyen oszteoporozisos csontokban könnyen kilazulnak, és rendkívüli mértékben korlátozzák a tartóerőt már eleve, a készülék beillesztésekor, illetve rögzítésekor.

Bizonyos készülékeket ellátnak olyan üreges csavarokkal vagy keresztirányú furatokkal ellátott csavarokkal, amelyek fokozzák a rögzítőképességet és lehetővé teszik a csontbenövést. Ezek a készülékek azonban általában viszonylag kis csavarokkal vannak ellátva, amelyek nem képesek nagy felületi rétegek rögzítésére.

A jelen találmánnyal ezért a fent ismertetett készülékek hátrányait kívántuk kiküszöbölni és olyan megoldást biztosítani, amelynek segítségével két vagy több csigolya megbízhatóan rögzíthető és amelynek beültetése egyszerű.

A kitűzött feladatot olyan készülékkel oldottuk meg, amelyben csigolyarögzítő rúd, legalább két, alsó és felső peremmel, valamint külső menettel ellátott menetes hüvely és a menetes hüvelyek felső pereméhez illeszkedő, a csigolyarögzítő rudat leszorító záródugó van, ahol a menetes hüvelyek felső peremeinél egymással szemben fekvő, a csigolyarögzítő rudat befogadó alkotóirányú hasítékok vannak.

A menetes hüvelyek felső pereménél célszerűen belső menet is van, a záródugók palástján pedig ehhez illeszkedő külső menet van kialakítva.

A csigolyarögzitő rúd keresztmetszete célszerűen a körtől eltérő, egy előnyös kiviteli alaknál elliptikus alakú.

A csigolyarögzítő rúd palástján bemélyedések, a záródugók belső oldalán pedig ezekbe illeszkedő nyúlványok vannak. Adott esetben a nyúlványok a csigolyarögzítő rúdon, a mélyedések pedig a záródugókon vannak kialakítva.

A találmány szerinti készülék alkalmazásakor az egyesítendő csigolyákat úgy készítjük elő, hogy gyűrű alakú furatokat készítünk, és célszerűen a gyűrű alakú furat készítésekor fennmaradó magrészt helyben hagyjuk. Ezután a menetes hüvelyeket becsavarozzuk a gyűrű alakú furatokba. A csigolyacsontokba a menetes hüvelyeken lévő hasítékoknak megfelelő kivágást készítünk, és ebbe illesztjük a csigolyarögzítő rudat. A rögzítés után a záródugókat becsavarozzuk és ezáltal a csigolyákat rögzítjük.

A találmány szerinti megoldás számos előnyt biztosít. A menetes hüvelyek rendkívül erősek, lényegesen nagyobb felületen kapaszkodnak meg, mint a hagyományos csontcsavarok. A rudat a hüvelyek hasítékaiba illesztve rögzítjük, amely így rendkívül szilárdan rögzíthető. A rögzítést segítik a csontrögzítő rúd és a záródugók közötti illeszkedő felületek: mélyedések és nyúlványok. A csigolyarögzítő rúd így a menetes hüvelyekhez legalább három ponton kapcsolódik, a hagyományos rendszereknél lényegesen nagyobb távolságban. Ezzel olyan kapcsolatot lehet létrehozni, amely lényegesen nagyobb stabilitást biztosít, mint a jelenleg használatos megoldások.

A menetes hüvelyek palástján készített furatok lehetővé teszik a csontbenövést, ami tovább fokozza a kötés szilárdságát. Minthogy a gyűrű alakú furat belsejében lévő magrészt nem távolítjuk el, a menetes hüvely falvastagsága kicsi lehet, így a csontbenövés rendkívül gyors. Ezáltal az egész rendszer igen gyorsan teljes mértékben rögzül, és a csigolyák teljesen biztos kötését biztosítja. Ezen túlmenően a csontbenövés a hüvelyek falán lévő furatokon át is megtörténik, és így a kötés az idővel nem gyengül, hanem egyre erősebbé válik. A hagyományos berendezéseknél a csontcsavarok az idő haladtával kilazulnak, és elkerülhetetlen mikromozgások jelentkeznek a csavarok és a csigolya között.

A találmány szerinti megoldásnál az alkalmazott menetes hüvelyek keresztmetszete, geometriája és felépítése, valamint a rúd méretei rendkívül nagy mértékben változtatható merevséget biztosítanak. Azáltal, hogy a csigolyarögzítő rúd keresztmetszete változik, a merevséget szelektíven lehet biztosítani különböző síkokban. Ha például fokozott flexiós-extenziós stabilitás szükséges, a csigolyarögzítő rudat úgy kell tájolni, hogy a flexiós-extenziós síkba essen, és ebben a síkban lénye2

HU 219 422 Β gesen nagyobb merevséget biztosítson, mint az oldalirányú hajlítással szemben. A készülék ezen tulajdonsága lehetővé teszi, hogy a sebész meghatározza a különböző síkokban a szükséges merevséget, és az elváltozáshoz igazítsa a készülék használatát.

Mivel a csigolyarögzítő rúd a menetes hüvelyek hasítékaiban helyezkedik el, gyakorlatilag nincs olyan nyomaték, amely a csigolyákat jelentősen terhelné. Ennek megfelelően a csigolyarögzítő rúd inkább egy, a csigolyáknál alkalmazott velőűrszegként működik. Ez lényegesen kedvezőbb olyan szempontból, hogy a csigolyarögzítő rúd a forgástengely közvetlen közelében helyezkedik el, és nem lépnek fel a hagyományos megoldásoknál mindig jelentkező nyomatékok. További előnye a megoldásnak, hogy semmiféle kinyúló alkatrésszel nem rendelkezik, így a gerincoszlop környezetében lévő életfontosságú szerveket nem irritálja vagy károsítja.

A készülék beültetése rendkívül egyszerű, csupán egyetlen gyűrű alakú furat készítését igényli csigolyánként, ezután pedig csupán a csigolyarögzítő rudat befogadó mélyedést kell kialakítani. A menetes hüvelyek bevezetése és a záródugók becsavarása is rendkívül egyszerű műveletként elvégezhető.

A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti készülék perspektivikus rajza néhány csigolyába beültetve, a

2. ábra a találmány szerinti berendezés elemeinek és egy csigolyának robbantott képe, a

3. ábra az 1. ábra III-III metszete, a

4. ábra a 3. ábra IV-IV metszete, az

5a. ábra a 4. ábra V-V metszete, az

5b. ábra a 4. ábra V-V metszete egy másik keresztmetszet esetében, az

5c. ábra ugyancsak a 4. ábra V-V metszete egy további lehetséges keresztmetszet esetén, az

5d. ábra egy további lehetséges rúdkeresztmetszetet mutat, az

5. ábra ismét egy további lehetséges rúdkeresztmetszet, a

6. ábra a 3. ábrához hasonló metszetet mutat egy másfajta záródugó alkalmazásával, a

7. ábra egy betétdarab elölnézete részben elmetszve, a

8. ábra azt a szerszámot mutatja, amellyel a menetes hüvelyek becsavarozhatók, a

9. ábra a 7. ábrán bemutatott betétdarab perspektivikus rajza, a

10. ábra egy ékes betétdarab perspektivikus rajza, a

11. ábra a 10. ábrán bemutatott ék XI-XI metszete, a

12. ábra a 10. ábrán bemutatott ék XII-XII metszete, a

13. ábra az ék egy másik lehetséges kiviteli alakja, a

14. ábra egy beteg csigolyapár képe, a

15. ábra a 14. ábrán bemutatott csigolyapár korrigált helyzetben, a

16. ábra egy másik csigolyapár, amelyek egymáshoz képest nem szabályos helyzetben vannak, például scoliozis esetén, és a

17. ábra a 16. ábrán bemutatott csigolyák metszete korrigált helyzetben.

Az 1. és 2. ábrán jól látható, hogy hogyan illeszkedik a találmány szerinti készülék a gerincoszlopba. A készülék részei a 12 csigolyarögzítő rúd és legalább két 14 menetes hüvely. A 14 menetes hüvelyeken 16 külső és 28 belső menet van. A 28 belső menet 26 záródugó befogadására szolgál. A 14 menetes hüvelyek 18 felső és 20 alsó pereme közül csupán a 18 fölső perem környezetében kell a 28 belső menetet kialakítani olyan mélységben, amilyenben a 26 záródugó igényli. A belső palást többi része célszerűen sima, annak érdekében, hogy minél kisebb nyomaték lépjen fel becsavaráskor a megmaradó csontmag és a 14 menetes hüvely belső palástja között. A 2. ábrán látható, hogy a 18 felső peremet két, egymással szemben elhelyezkedő alkotóirányú 22, 24 hasíték szakítja meg. Ezek úgy vannak kialakítva, hogy a 12 csigolyarögzítő rúd megfelelően beilleszthető legyen.

A 12 csigolyarögzítő rudakat 26 záródugó rögzíti a 14 menetes hüvelyekben. Látható, hogy a 26 záródugó tárcsa alakú és 30 külső menettel van ellátva. Homloklapján célszerűen meghatározott távolságban 34 furatok vannak, amelyek segítségével megfelelő szerszámmal becsavarhatok a 14 menetes hüvelybe. A 26 záródugó becsavarását úgy kell elvégezni, hogy egyáltalán ne nyúljon a 14 menetes hüvely 18 felső peremén túl: Adott esetben a 26 záródugó porózus anyagból lehet, vagy további furatokat tartalmazhat, amelyek elősegítik a csontbenövést és fokozzák a vérellátást a belső csontrészekben.

A 6. ábrán a 26 záródugó egy másik kiviteli alakja látható. Itt a záródugó 72 sapkaként van kialakítva oly módon, hogy gyűrű alakú horonnyal van ellátva, és ebben 74 belső menet van kialakítva. Ez a 74 belső menet illeszkedik a 14 menetes hüvely külső menetére. A 72 sapka belső lapján 42 nyúlvány van kialakítva. Ez felütközik a 12 csigolyarögzítő rúdra, illetve annak megfelelő bemélyedéseibe. Amennyiben a 6. ábrán bemutatott 72 sapkát használjuk a 14 menetes hüvelyek lezárására, a 46 csigolyából annyi csontot még le kell munkálni, hogy a 72 sapka elhelyezhető legyen.

A 12 csigolyarögzítő rúd célszerűen biokompatibilis alakítható fémből, például titánból készül. A titánrúdnak az is előnye, hogy rugalmassági modulusa hasonló a csont rugalmassági modulusához. A felhasználás előtt a rudat a sebész hajtja a műtét során kívánt alakra. Az ábrákon látható, hogy a 12 csigolyarögzítő rúd egymástól meghatározott távolságra 40 mélyedésekkel van ellátva. Ezek a 40 mélyedések lehetnek kör alakúak vagy hosszúkásak, de minden esetben a 42 nyúlványokhoz illeszkednek. Amennyiben a 40 mélyedések kör alakúak, a 42 nyúlványok megakadályozzák a 12 csontrögzítő rúdnak a 14 menetes hüvelyhez képest történő elmozdulását. Ha hosszúkás 40 mélyedéseket alkalmazunk, a 12 csigolyarögzítő rúd kismértékű elmozdulása lehetséges. Ez bizonyos esetekben előnyös.

Az 5a. ábrán a 12 csigolyarögzítő rúd egy célszerű kiviteli alakjának keresztmetszete látható. További lehetséges keresztmetszeteket mutatnak az 5b., 5c., 5d.

HU 219 422 Β és 5e. ábrák. A keresztmetszet úgyszólván tetszőleges alakú lehet, egyetlen feltétel, hogy ne legyen kör alakú. Jóllehet kör keresztmetszetű csigolyarögzítő rúd is használható lenne, a nem kör keresztmetszetű rudak torziós tulajdonságai lényegesen kedvezőbbek. A 12 csigolyarögzítő rúd méretei mindig az adott beteg méreteitől, illetve betegségétől függnek. Amint azt már korábban is említettük, a keresztmetszet gyakorlatilag tetszőleges lehet és adott esetben változó is, annak érdekében, hogy az adott felhasználáshoz a stabilitás milyen tengely irányában szükséges.

A találmány szerinti készülék beültetése rendkívül egyszerű. A sebész feltárja a 46 csigolyát és a 2. ábrán látható 50 nyílást fórja a 46 csigolyába. Célszerű a fúráshoz lyukfürészt használni, mert ekkor az 52 magrész a 3. és 4. ábrán látható módon megmarad. A 2. ábrán az egyszerűség kedvéért ezt az 52 magrészt nem tüntettük föl. Ha azonban nem hagyunk magrészt, az 50 nyílást célszerű csonttal vagy csonttörmelékkel, illetve azt helyettesítő anyaggal feltölteni. Megjegyezzük, hogy az 50 nyílást menettel is el lehet látni megfelelő menetfűró segítségével.

A14 menetes hüvely külső átmérője célszerűen valamivel nagyobb, mint a furatot készítő szerszám névleges átmérője, így biztosítható a megfelelő súrlódás a 14 menetes hüvely palástja és az 50 nyílás között. Ez azt is jelenti, hogy a belső átmérő is nagyobb valamivel, mint a magrész belső átmérője, ami viszont csökkenti a becsavaráshoz szükséges nyomatékot. Az 52 magrész csavarása ugyanis károsíthatja a vérellátást a későbbiek során. Ez semmiképpen sem kívánatos, minthogy a vérellátás csökkenése késlelteti a csontbenövést és az implantátum beépülését.

Alkalmazhatók olyan 14 menetes hüvelyek is, amelyek önmetszőek, vagyis becsavaráskor maguk vágják a szükséges menetet az 50 nyílás palástjába. Ebben az esetben a 14 menetes hüvely a becsavarással teljes mértékben rögzül.

Hasonló 50 nyílást vágunk a szomszédos csigolyákba is, majd kialakítjuk a megfelelő 54 bemetszéseket, célszerűen legalább a 12 csigolyarögzítő rúd sugarának megfelelő mélységben. Jóllehet a csigolyák összeköthetők ilyen bemetszés nélkül is, nyilvánvaló, hogy lényegesen kedvezőbb eredmény érhető el a bemutatott 54 bemetszések alkalmazásával.

A 14 menetes hüvelyeket becsavarjuk az 50 nyílásokba, mégpedig oly módon, hogy a 22 és 24 hasítékok fedésben legyenek az 54 bemetszésekkel. A 8. ábrán látható 58 szerszámot lehet a 14 menetes hüvelyek becsavarozására használni. Az 58 szerszám 60 tengelyből, 62 fogóból és 64 fejrészből áll. A 64 fejrészen 66 és 68 nyelvek vannak, amelyek a 22 és 24 hasítékokba illeszkednek. Ezek segítségével a 14 menetes hüvelyek megfelelően becsavarozhatók, mivel az 58 szerszám egyetlen része sem nyúlik túl a 14 menetes hüvely palástján.

A 12 csigolyarögzítő rudat megfelelő hosszúságúra vágjuk és a kívánt alakra hajlítjuk, majd beillesztjük a 14 menetes hüvelyek 22 és 24 hasítékaiba, illetve a 46 csigolyákban kialakított 54 bemetszésekbe. Ha a csigolyarögzítő rúd nem illeszkedik tökéletesen, ki lehet venni és addig igazítani, amíg a gerincoszlop megfelelő helyzetét biztosítja. Miután a kívánt alakot, azaz a gerincoszlop megfelelő korrekcióját biztosítottuk, a 12 csigolyarögzítő rudat leszorítjuk a 26 záródugókkal. Ekkor a 14 menetes hüvelyek a 12 csigolyarögzítő rúd és a 26 záródugók egyetlen merev egységet alkotnak.

A 14 menetes hüvelyeket célszerű minél mélyebben becsavarozni a 46 csigolyákba, ugyanakkor azonban legalább 3 mm-es biztonsági zónát kell meghagyni. Az adott 46 csigolya méretétől függően a 14 menetes hüvelyek átmérője 1,5-3,5 cm lehet. Általában a 14 menetes hüvelyek átmérője elég nagy ahhoz, hogy megfelelően bevágható legyen a csigolyák külső kemény csontrészébe is. A 14 menetes hüvelyek viszonylag kis falvastagságúak, ugyanakkor szilárdságuk és rögzítőerejük nagy.

A találmány szerinti készülék beültetés után megfelelő gerincoszlop-korrekciót és ezen túlmenően is számos előnyt biztosít. Mivel a menetes hüvelyek palástja lényegesen nagyobb, mint a hagyományos csontcsavaroké, a rögzítőerő is lényegesen nagyobb. Az egész rendszer gyakorlatilag a csigolyák felületén belül helyezkedik el, és a 12 csigolyarögzítő rúd is lényegesen közelebb van a csigolyák tengelyéhez, vagyis zavaró nyomatékok gyakorlatilag nem lépnek fel.

A találmány szerinti készüléket használhatjuk két vagy tetszőleges számú csigolya egyidejű rögzítésére. Alkalmas tumor okozta károsodások korrekciójára, törések vagy degeneratív betegségek következtében fellépő deformációk kiküszöbölésére is. A csigolyarögzítő rúdnak a körtől eltérő keresztmetszete az esetek túlnyomó többségében megfelelő hosszirányú rögzítést biztosít elfordulás ellen. A természetes gyógyulási folyamat során a menetes hüvelyeket a csontszövet benövi, és hasonlóképpen rögzülnek a záródugók, illetve a csigolyarögzítő rúd is. A menetes hüvelyeken lévő nyílások, illetve furatok elősegítik a minél nagyobb és minél gyorsabb csontbenövést, valamint ezen keresztül a rögzítőerőt.

Az 1., 5. és 9. ábrán látható, hogy a találmány szerinti készülék két vagy több csigolya között hogyan használható 80 távtartó elem segítségével. Ezt akkor használjuk, ha a csigolyatest jelentős része hiányzik, például tumor vagy törés következtében. Ilyen esetekben a csigolya nagy részét eltávolítják, és a maradék csigolyák, illetve csigolyarészek között viszonylag nagy távolság marad. A szokásos megoldás szerint a részek közé távtartó elemeket, például lemezeket, rudakat vagy kerámiabetéteket helyeznek, és ezeket hagyományosan csontcsavarokkal rögzítik. Az US 5,192,327 számú szabadalomban ismertetett megoldás szerint olyan távtartó elemet alkalmaznak, amelyen hasíték van csigolyarögzítő rúd számára. A 7. és 9. ábrán látható egy 80 távtartó elem kialakítása. Ez az elem lényegében üreges test, amely biokompatibilis anyagból, például titánból vagy kerámiából készül. Anyaga lehet porózus vagy legalábbis a végeinél érdesített, a csontbenövés elősegítésére. Tartalmazhat 82 töltőnyílást, amelyen át csonttörmelék tölthető a belsejébe. A hosszirányú 84 horony biztosítja a 12 csigolyarögzítő rúd elhelyezkedését. A használat során a megfelelő magasságú 80 távtartó elemet illesztünk az épen

HU 219 422 Β maradt csigolyák közé, és csonttörmelékkel töltjük fel. A 12 csigolyarögzítő rudat beillesztjük a 84 horonyba, és rögzítjük a 14 menetes hüvelyekben a 26 záródugókkal, illetve 72 sapkákkal. Ezáltal a 80 távtartó elem megfelelő rögzítését biztosítjuk az 1. ábrán látható módon.

A távtartó elemet mindig úgy kell kialakítani, hogy lehetővé tegyük a csontbenövést. Ehhez legalábbis a 86, 88 határolólapokat kell porózus anyagból készíteni. Készülhet azonban az egész 80 távtartó elem porózus anyagból, például titánszivacsból vagy kerámiából.

Az 1. ábrán látható, hogy a találmány szerinti készülék akkor is használható, ha egy vagy több csigolyát megcsonkítottunk vagy eltávolítottunk, és a hiányzó részt 80 távtartó elemmel helyettesítettük. A találmány szerinti készülék bármelyik kiviteli alakjánál a 14 menetes hüvelyek lényegesen nagyobb rögzítőerőt biztosítanak a csigolyarögzítő rúd számára a hagyományos megoldáshoz képest, és kiküszöbölik a korábban használt készülékek azon hátrányát, hogy a készüléken belül jelentős nyomatékok ébrednek (mint például az US 5,324,290 számú szabadalomban ismertetett megoldásnál). A jelen találmány szerinti készülékben az erőhatások alig kerülnek ki a csigolyák középvonalából, azaz lényegében egybeesnek a teherviselés, illetve mozgás irányával.

Bizonyos esetekben a gerincoszlopot korrigálni kell előre, hátra vagy oldalirányban. A 10-17. ábrákon ilyen korrekciókat, illetve az ehhez szükséges elemeket mutatjuk be.

A 10-13. ábrákon olyan ékeket mutatunk, amelyek a csigolyák közé illeszthetők az eltávolított porckorongok helyébe. A 10-12. ábrákon látható 90 ékek kerámia- vagy titántömbök lehetnek, de készülhetnek bármilyen egyéb biokompatibilis implantátumanyágból. A 90 ék 92 elülső oldala magasabb, mint a 94 hátsó fala. A 90 ék is el van látva 96 hasítékkal a 12 csigolyarögzítő rúd befogadására.

A 13. ábrán látható 100 ék formája hasonló, palástjának magassága azonban teljesen egyenletes. A fölső 102 felülete viszont legömbölyített vagy egyéb módon tér el a sík felülettől. Ezért a 100 ék 102 felülete lehetővé tesz forgó-, illetve billenőmozgást a korrekciók elvégzésére. A 100 éket is porckorong helyére lehet beültetni, ahol a szomszédos csigolyák a 102 ívelt felületeken fekszenek fel.

A 14-17. ábrákon azt mutatjuk be, hogyan lehet a bemutatott ékeket használni a gerincoszlop torzulásainak kiküszöbölésére. A 14. és 15. ábrán egy olyan gerincoszlop látható, amelyben a 104 és 106 csigolyák nem érintkeznek megfelelően, és így a gerincoszlop előrefelé billen. A 15. ábrán látható, hogy mindkét csigolyába 14 menetes hüvelyt ültettünk be, és közéjük 90 éket illesztettünk. A rendszert 12 csigolyarögzítő rúd tartja megfelelő helyzetben, a deformációt korrigálva.

Ennél a megoldásnál tehát a korrekciót nem a 12 csigolyarögzítő rúd meghajlításával, hanem a 90 ék felhasználásával értük el.

A 16. és 17. ábrán tipikus scoliosisos gerincoszlopot mutatunk, ahol a 90 éket oldalról illesztettük be oly módon, hogy legmagasabb része oldalról korrigálja a görbületet. Minden esetben először az éket illesztjük be, ezután készítjük el a furatokat és rögzítjük egymáshoz a csigolyákat a csigolyarögzítő rúd és a sapkák, illetve záródugók segítségével.

A találmány szerinti készülék a gerincoszlophoz képest elölről, hátulról és oldalról is használható, a beteg állapotától függően. A rajzokon a menetes hüvelyek elölről történő használatát mutattuk be.

Természetesen a bemutatott kiviteli példákkal a találmányt csak szemléltettük és a találmány nyilvánvalóan megvalósítható a csatolt igénypontok által meghatározott oltalmi körön belül még számos egyéb formában, anélkül hogy a találmány lényegétől eltérnénk.

Claims

1. Gerincrögzítő készülék gerincelváltozások korrigálására, azzal jellemezve, hogy tartalmaz

a) csigolyarögzítő rudat (12),

b) legalább két menetes hüvelyt (14), alsó és felső peremmel (20, 18), külső menettel (16), a felső peremnél (18) egymással szemben fekvő, a csigolyarögzítő rudat (12) befogadó, alkotóirányú hasítékokkal (22, 24), és

c) a menetes hüvelyek (14) felső pereméhez (18) illeszkedő, a csigolyarögzítő rudat (12) leszorító záródugót (26).

2. Az 1. igénypont szerinti gerincrögzítő készülék, azzal jellemezve, hogy a menetes hüvelyek (14) felső pereménél (18) belső menet (28), a záródugók (26) palástján pedig ehhez illeszkedő külső menet (30) van.

3. Az 1. igénypont szerinti gerincrögzítő készülék, azzal jellemezve, hogy a csigolyarögzítő rúd (17) keresztmetszete körtől eltérő.

4. A 3. igénypont szerinti gerincrögzítő készülék, azzal jellemezve, hogy a csigolyarögzítő rúd (12) palástján bemélyedések (40), a záródugók (26) belső oldalán ezekbe illeszkedő nyúlványok (42) vannak.

5. A 3. igénypont szerinti gerincrögzítő készülék, azzal jellemezve, hogy a csigolyarögzítő rúd (12) palástján nyúlványok, a záródugók (26) belső oldalán ezekhez a nyúlványokhoz illeszkedő bemélyedések vannak.

6. Az 1. igénypont szerinti gerincrögzítő készülék, azzal jellemezve, hogy a csigolyarögzítő rúd (12) elliptikus keresztmetszetű.