HU219399B

HU219399B - 11-Benzaldoxim-17béta-metoxi-17alfa-(metoxi-metil)-ösztradién-származékok, eljárás előállításukra és az azokat tartalmazó gyógyászati készítmények

Info

Publication number: HU219399B
Application number: HU9402695A
Authority: HU
Inventors: Walter Elger; Günther Kaufmann; Anatoli Kurischko; Michael Oettel; Gerd Schubert; Lothar Sobeck
Original assignee: Jenapharm Gmbh.
Priority date: 1993-09-20
Filing date: 1994-09-19
Publication date: 2001-04-28
Also published as: KR100190775B1; RU2130944C1; KR950008531A; NO942952L; UA39101C2; SK95894A3; EP0648779A3; AU682373B2; EP0648779B1; FI943688A0; CZ196994A3; SK280315B6; PL305091A1; ES2102144T3; DE4332284C2; HUT68315A; JPH07149790A; GR3023644T3; RU94029667A; NZ264228A

Abstract

A találmány (I) általános képletű, új 11-benzaldoxim-17?-metoxi-17?-(metoxi-metil)-ösztradién-származékokra – a képletben Z jelentéseCH3CO–, C2H5–O–CO–, fenil–NH–CO–, C2H5–NH–CO–, C2H5–CO–, CH3– vagyfenil–CO-csoport – és gyógyszerészetileg elfogadható sóikra,előállításukra és e vegyületeket tartalmazó gyó- gyászatikészítményekre vonatkozik. A találmány szerinti vegyületek csekélyglukokortikoidaktivitás mellett erős antigesztagén hatásokat mutatnak. ŕ

Description

A találmány új 11-benzaldoxim-ösztradién-származékokra, előállításukra és e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítményekre vonatkozik.

A Ιΐβ-szubsztituált fenil-ösztratriének ismert vegyületek. A l^-aril-17a-propionil-ösztra-4,9-diének előállítását például az EP 057 115 számú szabadalmi leírásban, a l^-(4-formil-fenil)-ösztra-4,9-dién-3-onok hidroxil-aminnal történő átalakítását a DE 3 504 321 számú szabadalmi leírásban ismertették. A megadott eljárásokban úgy a Ιΐβ-formil-fenil-csoportot, mint a 3ketocsoportot oximmá alakítják át. Ezenfelül a C-3helyzetben szün- és antiizomerek keletkeznek. A leírt vegyületek hatásáról eddig semmit sem közöltek.

A progeszteront a ciklus folyamán a terhesség alatt nagy mennyiségben választja ki a petefészek és a méhlepény. Szabályozószerepének összes vonatkozását eddig feltehetően nem tisztázták.

Megállapították, hogy a progeszteron az ösztrogénekkel együtt a menstruációs ciklusban és a terhességnél befolyásolja a méhnyálkahártya ciklikus változásait. A megnövekedett progeszteronszint hatására ovuláció (peteérés) után a méhnyálkahártya olyan állapotba jut, hogy abba az embrió (blasztociszta) be tud ágyazódni. A szövet fenntartása, amelyben a növekedő embrió teijeszkedik, szintén a progeszterontól függ.

Terhességnél a méh izomszöveti funkciójában drámai változás megy végbe. Terhességnél a méhizomzat gyengén vagy egyáltalán nem reagál olyan hormonális vagy mechanikus ingerekre, amelyek a terhességen kívül fájdalmat váltanak ki. Nem kétséges, hogy ebben a progeszteron kulcsszerepet játszik, noha a terhesség bizonyos fázisaiban, például közvetlenül a szülés előtt rendkívül magas progeszteron-plazmaszint mellett a méhizom nagy reakciókészsége mutatható ki.

A terhesség más jellemző folyamatai ugyancsak a nagyon magas progeszteronszint eredményei. Példa erre az emlőmirigyek felépítése és a méhszáj szoros záródása a szülést megelőző időpontig.

A progeszteron az ovulációs folyamatok finom szabályozásában is részt vesz. Ismeretes, hogy a progeszteron nagy dózisban ovulációellenes tulajdonságokat mutat. E tulajdonságok a hipofízis általi gonadotropinkiválasztás, azaz a tüszőérés és ovuláció előfeltételét képező folyamat gátlásának eredményei. Másrészt az is ismeretes, hogy az érő tüsző viszonylag kis fokú progeszteronkiválasztása aktív szerepet játszik az ovuláció előkészítésében és kiváltásában. Itt hipofízis eredetű folyamatok (progeszteronnal a gonadotropinszekrécióra gyakorolt átmeneti, korlátozott feed-back szabályozása) felismerhetően fontos szerepet játszik [Loutradie D. Humán Reproduction 6, 1238-1240 (1991)].

Az érő tüszőben és magában a sárgatestben kevésbé vizsgálták a progeszteron kétségkívül meglévő funkcióit. Az utóbbi időben itt is endokrin tüsző- és sárgatest-funkcióra kifejtett serkentő és gátló hatásokat tételeznek fel.

A progeszteron és progeszteronreceptorok feltehetően jelentős szerepet játszanak kórélettani folyamatokban is. Progeszteronreceptorokat endometriosisgócokban, de az uterus, az emlő és a központi idegrendszer daganataiban (meningeomákban) is kimutattak. E receptorok szerepe a kórosan megváltozott megfelelő szövetek növekedési tulajdonságaiban nem függ feltétlenül össze a vér progeszteronszintjével. Kimutatták, hogy a progeszteronantagonistákként azonosított anyagok, mint az RU 486 (Mifepristone) (EP-0 057 115 számú szabadalmi bejelentés) és a ZK 98299 (Onapristone) (DE-OS-35 04 421 számú nyilvánosságrahozatali irat) e szövetekben akkor is mélyreható fünkcióbeli változásokat okoznak, ha a vér progeszteronszintje elhanyagolhatóan alacsony. Lehetségesnek tűnik, hogy ilyenkor a progeszteron által el nem foglalt progeszteronreceptorok transzkripciós hatásainak változásai az antagonistákon át játszanak fontos szerepet [Chwalisz K. és munkatársai, Endocrinology 129, 317-322 (1991)].

A nemi szervek szöveteiben és más szövetekben a progeszteron hatásai a progeszteronreceptorokkal való kölcsönhatás által nyilvánulnak meg. A sejtben a progeszteron nagy affinitással kötődik receptorához. Ezáltal a receptorfehéijékben változások jönnek létre: konformációs változások, két receptoregység komplex formájában történő dimerizációja, a receptor DNS-kötőhelyeinek felszabadulása egy fehérje (HSP 90) lehasadása útján, a DNS hormonfüggő elemeihez való kötődés. Végül bizonyos gének transzkripciójának szabályozása következik be [Gronemeyer H. és munkatársai, J. Steroid Biochem. Molec. Bioi. 41, 3-8 (1992)].

A progeszteron vagy progeszteronantagonisták hatása nem csak plazmakoncentrációjuktól függ. A receptorkoncentráció a sejtben szintén erős szabályozás alatt áll. Ösztrogének a legtöbb szövetben serkentik a progeszteronreceptorok szintézisét. A progeszteron gátolja az ösztrogénreceptorok és saját receptorai szintézisét. Feltehető, hogy az ösztrogének és gesztagének közötti említett és más kölcsönhatások magyarázzák meg, miként befolyásolhatják a gesztagének és antigesztagének az ösztrogénfüggő folyamatokat anélkül, hogy ösztrogénreceptorokhoz kötődnének. E kapcsolatok természetszerűleg nagy jelentőségűek az antigesztagének terápiás alkalmazása szempontjából. Ezek az anyagok alkalmasnak látszanak arra, hogy beavatkozzanak a női szervezet reprodukciós folyamataiba, például ovuláció után a nidáció, azaz a megtermékenyített petesejt megtapadásának gátlására, késői terhességnél a méh prosztaglandinok és oxitocin iránti reakciókészségének fokozására vagy a méhnyak tágítására és felpuhítására („érés”).

Az antigesztagének különböző szubhumán főemlősfajoknál gátolják a peteérést. E hatás mechanizmusát egyértelműen még nem tisztázták. A gonadotropinkiválasztás gátlása mellett petefészek eredetű mechanizmus is szóba jöhet a para- és autokrin progeszteronfünkció megzavarása által.

Az antigesztegének módosítani vagy gyengíteni tudják az ösztrogének hatásait, noha citoplazmaszinten maguk nem mutatnak lényegében affinitást az ösztrogénreceptorok iránt, és hatásukra az ösztrogénreceptorkoncentráció növekedhet. Hasonló hatásokról endometriosisgócok, illetve ösztrogén- és progeszteron-recep2

HU 219 399 Β torokat tartalmazó tumorszövetek esetében a betegség kedvező befolyásolása várható. E kedvező hatás különleges előnyei betegségeknél, mint endometriosisnál akkor adottak, ha egy antigesztagén gátló hatásához a szöveti hatás útján ovulációgátlás is társul. Az ovulációgátlás következtében a petefészek hormontermelésének egy része is kiesik, a kórosan megváltozott szövetre gyakorolt serkentő hatás elmaradásával együtt. Súlyos endometriosisnál kívánatos lehet a peteérést meggátolni, és a szülőtraktus egyébként állandó átépülésben levő szöveteit reverzibilisen nyugalmi állapotba hozni.

Fogamzásgátlás céljából is szóba jön az olyan eljárás, amelynél az antigesztagénkezelés a peteérést visszaszorítja, majd egy rákövetkező gesztagénkezelés által a méhnyálkahártya szekretórikus átalakulása jön létre, úgyhogy antigesztagénekkel és gesztagénnel történő kezelési napokkal és kezelésmentes napokkal egy szabályos megvonási vérzéssel járó, körülbelül 28 napos ciklus idézhető elő [Baulieu, E. E., Advances in Contraception 7, 345-351 (1991)].

Az antigesztagének különböző hormonális és antihormonális tulajdonságokkal rendelkezhetnek. Különös terápiás fontosságúak az antiglukokortikoid tulajdonságaik. Ezek olyan gyógyászati alkalmazásoknál hátrányosak, ahol a terápia előterében a progeszteron-receptorok gátlása áll, minthogy a szükséges gyógyászati adagolásoknál nem kívánt mellékhatásokat okozhatnak, amelyek megakadályozzák a terápiás szempontból ésszerű dózis beadását, vagy a kezelést félbe kell szakítani. Az antiglukokortikoid tulajdonságok részleges vagy teljes csökkentése a gesztagénkezelés fontos előfeltétele, különösen olyan javallatoknál, amelyek heteken vagy hónapokon át tartó kezelést irányoznak elő.

Az 1. ábra ciklusban lévő tengerimalacok antigesztagénkezelésének a méhtömegre kifejtett hatását szemlélteti. Méhtömeg (arány: kísérletek/kontroll).

A 2. ábra a J 867 és az RU 486 antiglukokortikoid hatását hasonlítja össze. Az ábrán a CAT-indukció gátlása látható, ZR75/AGP-763 humán emlőrák sejtvonalban ΙΟ^-7 M dexamethazon-indukciónál.

A 3. ábra szintén a J 867 és az RU 486 antiglukokortikoid hatását hasonlítja össze. Az ábrán a TATindukció gátlása látható H4-IIE patkányhapatoma sejtvonalban 10^-8 dexamethazon-indukciónál.

Találmányunk (I) általános képletű új Ιΐβ-benzaldoxim-ösztra-4,9-dién-származékokra és gyógyszerészetileg elfogadható sóikra, továbbá előállításukra alkalmas eljárásra vonatkozik. A találmány további célkitűzése az (I) általános képletű vegyületet vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóját tartalmazó gyógyszerkészítmény előállítása.

Az (I) általános képletben

Z jelentése -CO-CH₃, CO-O-C₂H₅,

-CO-NH-fenil-, -CO-NH-C₂H₅, CO-C₂H₅—CH₃ vagy -CO-fenil-csoport.

A találmány szerinti vegyületek a következők:

β- [4-acetoxi-/imino-metil/-fenil]-17 β-metoxi- 17 a(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-on;

β- {4-[/etoxi-karbonil/-oximino-metil]-fenil} -17 βmetoxi-17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-on;

β- {4-[/etil-amino-karbonil/-oximino-metil]-fenil}17β-ιηεΙοχί-17α-(ιηεΙοχί-ιηεΙί1)-05ζΐΓ3-4,9^ίέη-3-οη;

17β-ιηεΙοχί-17α-(ιη6ΐοχϊ-ιηεη1)-11β-{4-[/ίεηί1-ΒΠΐΐηοkarbonil/-oximino-metil]-fenil}-ösztra-4,9-dién-3-on;

β-[4-/ρΓορίοηί1-οχίηπηο-πΐ6ΐί1/-ίεηί1]-17 β-metoxi17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-on;

11β-[4-/πΐ6ΐϊ1-οχίππηο-ιη6ίί1/-ί6ηϊ1]-17β-ιηβΙοχί-17α(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-on és β-[4-/0εηζοί1-οχίιηίηο-Γηβύ1/-Γ6ηί1]-17β-πΐ6ΐοχϊ17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-on.

A találmány további tárgya eljárás az (I) általános képletű vegyületek vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóik előállítására, mely szerint egy (II) képletű vegyületet észterezünk vagy éterezünk, és adott esetben a kapott vegyületet sóvá alakítjuk át.

Az (I) általános képletű vegyületek előállítása észterezés, éterezés vagy uretánképzés útján önmagában ismert módon acilezőszerekkel, mint savanhidridekkel vagy savkloridokkal történhet bázisok, előnyösen piridin jelenlétében; az éterezés metil-jodiddal történhet metanolban bázisok, előnyösen kálium-terc-butanolát vagy diazo-metán jelenlétében; az uretánképzés alkilvagy aril-izocianátokkal hajtható végre inért oldószerekben, előnyösen toluolban, vagy karbamoil-kloridokkal reagáltatva bázisok, előnyösen trietil-amin jelenlétében.

A (II) képletű kiindulási vegyületet a (III) képletű 5a,10a-epoxidból állítjuk elő [lásd például Nédélac, Bull. Soc. chim. Francé, 2548 (1970)].

A fenilcsoportot a Ιΐβ-helyzetbe a (IV) képletű A9/10/,5a-hidroxi-szerkezet kialakítása közben réz(l)sójával katalizált Grignard-reakcióval vezetjük be [Tetrahedron Letters 2051, (1979)] p-bróm-benzaldehidketál, előnyösen p-bróm-benzaldehid-dimetil-ketál segítségével, 0 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten.

A -CH₂O-CH₃ csoportot a 17-helyzetbe önmagában ismert módon az (V) képletű spiroepoxidon át vezetjük be trimetil-szulfonium-jodiddal és kálium-tercbutanoláttal való reagáltatás útján dimetil-szulfoxidban [Hübner és munkatársai, J. prakt. Chem. 314, 667 (1972); Arzneim. Forsch. 30, 401 (1973)], majd alkoholátokkal gyűrűfelnyitást hajtunk végre [Ponsold és munkatársai, Z. Chem. 11, 106 (1971)]. A képződő (VI) képletű 17a-CH₂-O-CH₃ vegyületek savas hidrolízissel, előnyösen p-toluolszulfonsawal acetonban (Teutsch és munkatársai, DE 2801416) a megfelelő aldehidekké hasíthatok, vagy a szabad hidroxilcsoportokat alkil-halogenidekkel kálium-terc-butanolát jelenlétében éterezve először 5a,^-diéterré alakítjuk át (Kasch és munkatársai, DD 290 893), amelyeket azután savas hidrolízissel, előnyösen p-toluolszulfonsavval acetonban a megfelelő (II) képletű aldehidekké alakítunk át hidroxil-amin segítségével.

Adott esetben a kapott (I) általános képletű találmány szerinti vegyületet savaddíciós sóvá, előnyösen fiziológiásán elfogadható szervetlen és szerves savval, mint hidrogén-kloriddal, hidrogén-bromiddal, foszforsavval, kénsavval, oxálsavval, maleinsawal, fumársav3

HU 219 399 Β val, tejsavval, borkósavval, almasavval, citromsavval, szalicilsavval, adipinsavval vagy benzoesawal képezett sóvá alakítjuk át. További alkalmas savakat írnak le például a „Fortschritte dér Arzneimittelforschung” 10, 224-225, Birháuser kiadás, Basel és Stuttgart (1966) kézikönyvben és a J. Pharmaceutical Sciences 66, 1-5 (1977) közleményben.

A savaddíciós sókat általában úgy állítjuk elő, hogy önmagában ismert módon a szabad bázist vagy oldatát a megfelelő savval vagy oldatával keverjük össze szerves oldószerben, mint rövid szénláncú alkoholban, például metanolban, etanolban, n-propanolban vagy izopropanolban, vagy rövid szénláncú ketonban, mint acetonban, metil-etil-ketonban vagy metil-izobutil-ketonban, vagy éterben, mint dietil-éterben, tetrahidrofuránban vagy dioxánban. A kristálykiválás elősegítése céljából a fenti oldószerek elegyei is használhatók. így az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sóinak fiziológiásán elfogadható vizes oldatai vizes savoldatban állíthatók elő.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sói önmagában ismert módon például lúgokkal vagy ioncserélőkkel szabad bázissá alakíthatók át. A szabad bázisból szervetlen vagy szerves savakkal, különösen gyógyászatilag használható sók képzéséhez vezető savakkal további sók állíthatók elő. Az új vegyület említett és egyéb sói, például a pikrát a szabad bázis tisztítására is felhasználhatók, amikor is a szabad bázist sóvá alakítjuk át, a sót elkülönítjük, és a sóból ismét a bázist szabadítjuk fel.

A találmány tárgyát orális, rektális, szubkután, intravénás vagy intramuszkuláris alkalmazásra szolgáló gyógyszerkészítmények is képezik, amelyek szokásos hordozó- és hígítószerek mellett hatóanyagként az (I) általános képletű vegyületet vagy savaddíciós sóját tartalmazzák.

A találmány szerinti gyógyászati készítmények szokásos szilárd vagy folyékony hordozó- vagy hígítószerekkel és a kívánt alkalmazási módnak megfelelő, általánosan használt gyógyszerészeti segédanyagokkal ismert módon állíthatók elő. Az előnyös készítmények orálisan adható adagolási formák. Ilyenek például a tabletták, a filmtabletták, a drazsék, a kapszulák, a pirulák, a porok, az oldatok vagy a szuszpenziók, vagy a depóformák.

Természetesen parenterális készítmények, mint injekcióoldatok is tekintetbe jönnek. További készítményekként említhetők meg a végbélkúpok.

Megfelelő tabletták előállítása céljából a hatóanyagokat ismert segédanyagokkal, például inért hígítószerekkel, mint dextrózzal, cukorral, szorbittal, mamuttal, poli(vinil-pirrolidon)-nal, szétesést elősegítő szerekkel, mint kukoricakeményítővel vagy alginsavval; kötőanyagokkal, mint keményítővel vagy zselatinnal; síkosítóanyagokkal, mint magnézium-sztearáttal vagy talkummal, és/vagy depóhatás elérése céljából karboxil-polimetilénnel, karboxi-metil-cellulózzal, cellulóz-acetátftaláttal vagy poli(vinil-acetát)-tal keveijük össze. A tabletták több rétegből is állhatnak.

Drazsék előállítása céljából a tablettákhoz hasonlóan előállított magokat szokásos bevonóanyaggal, például poli(vinil-pirrolidon)-nal vagy sellakkal, arab mézgával, talkummal, titán-dioxiddal vagy cukorral vonjuk be. A drazsébevonat több rétegből is állhat, ekkor a tablettáknál fentebb leírt segédanyagok használhatók.

A találmány szerinti hatóanyag oldatai vagy szuszpenziói kiegészítőleg ízjavító szert, mint szacharint, ciklamátot vagy cukrot, valamint aromaanyagokat, mint vanillint vagy narancskivonatot tartalmazhat. Ezenfelül szuszpendáló segédanyagokat, mint nátrium-karboximetil-cellulózt vagy tartósítószereket, mint p-hidroxibenzoátot tartalmazhatnak. Hatóanyag-tartalmú kapszulákat például úgy állítunk elő, hogy a hatóanyagot inért hordozóval, mint tejcukorral vagy szorbittal keveijük el, és zselatinkapszulákba töltjük.

Alkalmas kúpok előállítása céljából például a hatóanyagot megfelelő hordozókkal, mint neutrális zsírokkal vagy polietilénglikollal, illetve származékaikkal keverjük össze.

A találmány szerinti Ιΐβ-szubsztituált benzaldoximösztra-4,9-diének antigesztagén hatásúak. In vivő hatásuk felülmúlja az RU 486 vegyületét (2. táblázat), és antiglukokortikoid hatásuk kifejezetten kisebb az RU 486 vegyületénél, amit a csökkent glukokortikoid-receptorkötés (1. táblázat) mutat.

1. táblázat

Az 1. és 2. példában megadott vegyületek receptorkötése

A példa vegyülete	Relatív moláris kötési affinitás (RBA) (%) a glukokoitikoidreceptor iránt (Dexamethazon=100%)
1. (J 914)	73
2. (J 900)	66
Összehasonlításhoz:
RU486
(Mifepristone)	685
ZK 98299
(Onapristone)	39

A tulajdonságok e kombinációja alapján várható, hogy a találmány szerinti antigesztagének kiemelkedően gátolják a progeszteront, az antiglukokortikoidaktivitás egyidejű csökkenése mellett. Ez az előny különösen olyan javallatoknál lényeges, amelyek az alkalmazás időtartama miatt különösen jó elviselhetőséget kívánnak meg. Ciklusban az uterustömeget döntően a keringésben levő ösztrogének határozzák meg. A redukált méhtömegek az ösztrogénfúnkció gátlásának az eredményei. Ciklusban levő tengerimalacnál az uterustömegre gyakorolt és az RU 486 vegyületét felülmúló hatás a találmány szerinti vegyületek (indirekt) antiösztrogén tulajdonságaira utal. E hatásoktól különösen olyan kórosan elváltozott szövetek kedvező befolyásolása várható, amelyekben az ösztrogének serkentik a növekedést (endometriosisgócok, myoma, emlőtumor és genitális karcinóma, jóindulatú prosztatahipertrófia).

HU 219 399 Β

2. táblázat

RU 486 és J 914 (1. példa) és J 900 (2. példa) korai abortív hatása patkánynál, a terhesség 5-7. napján történő se. alkalmazás után (alkalmazás 0,2 ml/állat/nap, benzil-benzoát/ricinusolaj 1+4 térfogatarányú elegyben)

Csoport, anyag	Dózis (mg/állat/nap)	Komplett terhességgátlás⁺	ed₅₀ ⁺⁺ (mg/állat/nap)
N*/N	%
Hordozó	-	0/25	0	-
RU486	3,0	5/5	100
	1,0	2/5	40	1,1
	0,3	0/5	0
J 900	1,0	9/10	90	0,6
	0,3	0/5	0
J914	3,0	5/5	100
	1,0	7/10	70	0,6
	0,3	1/5	20
	0,1	0/6	0

+ - üres uterus.

N - megtermékenyített nőstények száma.

N* - nem terhes nőstények száma.

+ H— grafikus meghatározás.

A következő példák a találmány bemutatására szolgálnak.

1. példa

180 mg lip-[5-hidroxi/-imino-metil/-fenil]-17pmetoxi-17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-ont 5 ml ecetsavanhidrid/pridin (1:1) elegyben acetilezünk. Víz hozzáadása után háromszor etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázist hígított sósavoldattal és vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. 172 mg nyersterméket kapunk, amelyet vékonyréteg-kromatográfiával szilikagél PF_245+366 hordozón toluol/aceton (4:1) oldószereleggyel tisztítunk.

115 mg 113-[4-/acetil-oximino-metil/-fenil]-17Pmetoxi-17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-ont kapunk. A terméket etil-acetátból kristályosítjuk.

Olvadáspont: 115-120 °C (etil-acetát).

[a]_D=+218° (CHCIj).

IR-spektrum KBr-ban (cm^-1): 1754 (OAc); 1654 (C=C-C=C-C=O); 1602 (fenil).

UV-spektrum MeOH-ban: X_max =271 nm ε=28 157, ^max=297nrn ε=26 369.

•H-NMR-spektrum CDCl₃-ban (δ, ppm): 0,511 (s, 3H, 17p-OCtf₃); 3,247 (s, 3H, 17β-(Χ7/₃); 3,408 (s, 3H, 17a-CH₂OC7/₃); 3,386, 3,431, 3,544, 3,580 (m, 2H, CH₂OCH₃); 4,399 (d, 1H, J=7,2 Hz, H-lla); 5,785 (s, 1H, H-4); 7,242, 7,266, 7,618, 71 647 (m, 4H, aromás protonok AA’BB’-rendszere); 8,315 (s, 1H, C7/=NOAc).

MS m/e: 446 C₂₈H₃₂NO₄ M+ - CH₂OCH₃+.

2. példa

210 mg 113-[4-/hidroxi-imino-metil/-fenil]-173-metoxi-17a-(metoxi-metil-ösztra-4,9-dién-3-onhoz 5 ml piridinben 0,3 ml klór-hangyasav-etil-észtert csepegtetünk. Fehér csapadék képződik. 30 perc múlva vizet adunk hozzá, ekkor oldatot kapunk, majd fehér csapadék válik ki, melyet leszívatunk, és vízzel mosunk. Szárítás után a kitermelés 133 mg. A vizes fázist kloroformmal extraháljuk, hígított sósavoldattal és vízzel mossuk, szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kitermelés 66 mg. Mindkét szilárd anyagot egyesítjük, és preparatív vékonyréteg-kromatográfiával szilikagél PF_{245 + 366} hordozón toluol/aceton (4:1) oldószereleggyel tisztítjuk.

150 mg l^-[47etoxi-karbonil/-oximino-metil/-fenil]-^-metoxi-17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-ont kapunk, melyet aceton/hexán elegyből átkristályosítunk. Olvadáspont: 137-148 °C.

[a]_D=+204° (CHC1₃).

UV-spektrum MeOH-ban: X_max =270 nm ε=27 094,

X_max =297 nm ε=25 604.

•H-NMR-spektrum CDCl₃-ban (δ, ppm): 0,507 (s, 3H, H-18); 1,383 (t, 3H, J=7,0 Hz, OCH₂C77₃); 3,246 (s, 3H, 17β-Ο0/ί₃); 3,410 (s, 3H, 17a45 CH₂OC//₃); 3,39-3,56 (m, 2H, Ctf₂OCH₃); 4,35 (d, 1H, J=7,0 Hz, H-lla); 5,784 (s, 1H, H-4); 7,23, 7,26, 7,61, 7,64 (m, 4H, aromás protonok AA’BB’rendszere); 8,303 (s, 1H, C7/-NR).

MS m/e: 431,24701 C₂₈H₃₃NO₃ M+ - C₂H₅COOH.

3. példa

190 mg l^-[4-/hidroxi-imino-metil/-fenil]-176metoxi-17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-ont 10 ml toluolban szuszpendálunk. Egymás után 0,5 ml fenil-izocianátot és 1 ml trietil-amint adunk hozzá. 3 órán át szobahőmérsékleten keverjük, 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk, a fehér csapadékot leszívatjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. 310 mg világosbarna, szilárd anyagot kapunk, melyet preparatív vékonyréteg-kromatográfiával szilikagél

HU 219 399 Β

PF_245+366 hordozón, toluol/aceton (9:1) oldószereleggyel tisztítunk.

mg 17p-metoxi-17a-(metoxi-metil)-lip-{4-[/fenil-amino-karbonil/-oximino-metil]-fenil}-ösztra-4,9dién-3-ont izolálunk.

Olvadáspont: 241-246 °C (aceton).

[a]_D= + 178° (CHC1₃).

UV-spektrum MeOH-ban: λ,^ =238 nm ε=29 444, ^_max.=300nm ε=29 649.

'H-NMR-spektrum CDCl₃-ban (δ, ppm): 0,474 (s, 3H, H-18); 3,245 (s, 3H, 17β-00//₃); 3,405 (s, 3H, 17a-CH₂OCJ/₃); 3,406-3,545 (m, 2H, ABX-rendszer, 17a -C77₂OCH₃); 4,413 (d, 1H, J=6,8 Hz, H-lla): 5,797 (s, 1H, H-4); 7,264 (m, 5H, aromás gyűrű); 7,272, 7,293, 7,548, 7,575 (m, 4H, aromás protonok AA’BB’-rendszere); 8,0 (s, 1H, CH=N-).

MS m/e: 431,24249 C₂₈H₃₃NO₃ M+

- C₆H₅CNO+H₂O.

4. példa

708 mg l^-F4-/hidroxi-imino-metil/-fenil]-176metoxi-17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-ont 15 ml toluolban oldunk. Egymás után 1,5 ml etil-izocianátot és 3 ml trietil-amint adunk hozzá. 6 órán át szobahőmérsékleten keveijük, éjszakán át állni hagyjuk, 20 ml vizes ammóniaoldatot adunk hozzá, a fázisokat elkülönítjük, toluollal ismét extraháljuk, vízzel, vizes ammónium-kloridoldattal és vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. 800 mg világossárga, szilárd anyagot kapunk, melyet preparatív vékonyréteg-kromatográfiával szilikagél PF_{254 +366} hordozón toluol/aceton (9:1) oldószereleggyel tisztítunk.

610 mg l^-{4-[/etil-amino-karbonil/-oximinoιηβΰ1]-ίεηί1}-17β-ιη6ΐοχΐ-17α-(ιη6ΐοχί-ιηβΰ1)-08ζϋ·34,9-dién-3-ont izolálunk.

Olvadáspont: 142-147 °C (fényben bomlás) (éter/aceton/hexán).

Ή-NMR-spektrum CDCl₃-ban (δ, ppm): 0,522 (s, 3H, H-18); 1,241 (t, 3H, J=7,5 Hz, NHCH₂CH₃); 3,253 (s, 3H, 17β-ΟΟ/ί₃); 3,415 (s, 3H, 17a-CH₂OCH₃); 3,366-3,574 (m, 4H, ABX-rendszer, 17a-Ctf₂OCH₃, NHCtf₂CH₃); 4,410 (d, 1H, J = 7,2 Hz, H-lla); 5,790 (s, 1H, H-4); 6,238 (m, 1H, NHCO); 7,258, 7,286,7,561, 7,589 (m, 4H, aromás gyűrűbeli protonok AA’BB-rendszere); 8,294 (s, 1H, C7/=N-).

5. példa

500 mg 11β-[ΗΰΓθχί7™ίηο^εΗ1/-ίεηί1]-17βmetoxi-17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-ont 4 ml propionsavanhidrid/piridin (1:1) elegyben védőgáz alatt 2,5 órán át keverünk. Jeges vízbe öntjük, a ragadós masszát kloroformmal extraháljuk, a szerves fázist hígított sósavoldattal és vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A világossárga habot kromatográfiával tisztítjuk, és etil-acetátból átkristályosítjuk. A kitermelés 306 mg 11 6-[4-/propionil-oximino-metil/-fenil]-17 β-metoxi17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-on.

Olvadáspont: 110-114 °C (etil-acetát).

Ή-NMR-spektrum CDCl₃-ban (δ, ppm): 0,515 (s, 3H, H-18); 1,241 (t, 3H, J=7,6 Hz, OCOCH₂Ctf₃); 3,253 (s, 3H, 17β-ΟΟΗ₃); 3,415 (s, 3H,

17a-CH₂OCH₃); 3,4-3,6 (m, 2H, ABX-rendszer, 17a-C7/₂OCH₃); 4,128 (d, 1H, J=7,2 Hz, H-lla); 5,790 (s, 1H, H-4); 7,244, 7,271, 7,627, 7,655 (m, 4H, aromás gyűrűbeli protonok AA’BB’-rendszere); 8,322 (s, 1H, CH=N-).

6. példa

170 mg 113-[4-/hidroxi/imino-rnetil/-fenil]-17p-metoxi-17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-onhoz 5 ml metanolban, jeges hűtés közben annyi éteres diazo-metán-oldatot adunk, amíg halványsárga szín képződik. 2 órán át 5 °C-on keveijük, hígított nátronlúgoldatot adunk hozzá, éterrel extraháljuk, semlegesre mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, és a szerves fázist csökkentett nyomáson bepároljuk. A sárga gyantát preparatív vékonyréteg-kromatográfiával szilikagél PF_254+366 hordozón toluol/aceton (4:1) oldószer-elegygyel tisztítjuk.

110 mg 11β-[4-/ιηε1οχϊ/ϊιηϊηο-πιβΙί1/-ί6ηί1]-17β-Ηΐ0roxi-17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-ont kapunk színtelen lapocskák formájában.

Olvadáspont: 83-89 °C.

[a]_D= + 197° (CHC1₃).

IR-spektrum CHCl₃-ban (cm-1): 1700 (C=NOCH₃); 1649 (C=C-C=C-C=O); 1590 (aromás gyűrű).

UV-spektrum MeOH-ban: X_max=275nm ε=23 098, ^max.=300nm ε=22 872.

Ή-NMR-spektrum CDCl₃-ban (δ, ppm): 0,529 (s, 3H, H-18); 3,247 (s, 3H, 17β-ΟΟΗ₃); 3,408 (s, 3H, 17a-CH₂OC//₃); 3,39-3,598 (m, 2H, ABX-rendszer, 17a-CH₂OCH₃); 4,381 (d, 1H, J=7,5 Hz, H-lla); 5,773 (s, 1H, H-4); 7,173, 7,201, 7,463, 7,491 (m, 4H, aromás gyűrűbeli protonok AA’BB’-rendszere); 8,023 (s, 1H, C/í -fenil).

7. példa

500 mg llβ-[4-/hidroxi/imino-metil/-fenil]-17βmetoxi-17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-onhoz 2 ml benzoil-klorid és 3 ml piridin átszűrt elegyét adjuk. 2 óra múlva 150 ml jeges vizet adunk hozzá keverés közben. A szteroid ragadós massza formájában válik ki. 5 ml hígított sósavoldatot adunk hozzá, etil-acetátban felvesszük, a fázisokat szétválasztjuk, a szerves fázist vizes nátrium-bikarbonát-oldattal és vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, leszűrjük, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A sárga olajat (1,57 g) kromatográfiával 40 g szilikagél 60-on, toluol/etil-acetát gradiens segítségével felszabadítjuk az apoláros termékektől. A főfrakciót (0,7 g) preparatív vékonyréteg-kromatográfiával szilikagél 60 PF_254+366 adszorbensen, kloroform/aceton oldószereleggyel tisztítjuk. 410 mg színtelen habot kapunk, amelyet metanolból átkristályosítunk.

263 mg 113-[4-/benzoil-oximino-metil/-fenil]-17pmetoxi-17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-ont kapunk színtelen kristályok alakjában.

HU 219 399 Β

Olvadáspont: 115-122 °C (metanol).

[a]_D=+216° (CHClj).

UV-spektrum MeOH-ban: k_max =279 nm ε=33 720, k_max=299nm ε=30 120.

•H-NMR-spektrum CDCl₃-ban (δ, ppm): 0,527 (s, 3H, H-18); 3,253 (s, 3H, 17p-OCH₃); 3,415 (s, 3H, 17a-CH₂OCH₃); 3,403-3,589 (m, 2H, ABXrendszer, 17a-CH₂OCH₃); 4,416 (d, IH, J=7,2 Hz, H11a); 5,792 (s, IH, H-4); 7,299-7,615 (m, 5H, aromás gyűrűbeli protonok, CO-fenil); 7,701, 7,729, 8,111, 8,140 (m, 4H, aromás protonok AA’BB’-rendszere); 8,520 (s, IH, CH-fenil)

8. példa

Receptorkötési affinitás mérése

A receptorkötés affinitását egy specifikusan kötődő, ³H-jelzett hormonnak („tracer”) és a vizsgálandó vegyületnek állati célszervekből nyert citoszol receptoraihoz való kompetitív kötődése útján határozzuk meg. Ennél receptortelítettséget és reakció-egyensúlyt kívánunk elérni. A következő inkubációs körülményeket alkalmazzuk.

Glukokortikoidreceptor: mellékveseirtott patkány timuszcitoszolja, a timuszok tárolása -30 °C-on. Puffer: TED (20 mM Tris-HCl, pH 7,4; 1 mM EDTA, 2 mM ditiotreitol). Tracer: ³H-dexamethazon, 20 nM. Referenciavegyület: dexamethazon.

0-4 °C-on történő 18 órai inkubálás után a megkötött és szabad szteroid szétválasztása aktív szén/dextrán (l%/0,l%) hozzákeverése útján. Centrifiigálás és a felülúszóban a kötött ³H-aktivitás mérése.

Koncentrációsorozatok mérési adataiból meghatározzuk a vizsgálandó vegyület és a referenciaanyag IC₅₀-értékeit, és a két érték hányadosaként (x 100%) a relatív moláris kötési affinitást.

9. példa

Korai terhesség gátlása patkánynál

Nőstény patkányokat proösztruszban pároztatunk. Másnap a hüvelykenetben spermiumok kimutatása után ezt a napot tekintjük a terhesség 1. napjának (=dl). A tesztanyaggal vagy a hordozóval való kezelés a d5-d7 időszakban történik, a boncolás időpontja d9. Az anyagokat 0,2 ml hordozóban (benzil-benzoát/ricinusolaj 1 +4) szubkután injekcióként adjuk be. A különböző csoportokban a teljesen meggátolt terhességek arányát az 1. táblázat mutatja be. Megállapítottuk, hogy a J 917 és J 900 vegyület nidációgátlása felülmúlja az RU 486 hatását.

Claims

1. (I) általános képletű Ιΐβ-benzaldoxim-ösztra4,9-dién-származékok, ahol a képletben

Z jelentése -CO-CH₃, -CO-O-C₂H₅, -CO-NH-fenil, -CO-NH-C₂H₅, -CO-C₂H₅, -CH₃ vagy -CO-fenil-csoport, valamint e vegyületek gyógyszerészetileg elfogadható sói.

2. Az 1. igénypont szerinti vegyületek közül a

11 β- [4-/acetoxi-imino-metil/-fenil]-17 β-metoxi- 17a(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-on;

11 β- {4- [/etoxi-karbonil/-oximino-metil]-fenil} -17 βmetoxi-17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-on;

11 β- {4-[/etil-amino-karbonil/-oximino-metil]-fenil} 17β-ιηβίοχί-17α-(ιηβίοχί-πιεΙί1)-05ζΐΓη-4,9-0ίέη-3-οη; 17β-ιηείοχΐ-17a-(metoxi-metil)-11 β- {4-[/fenil-aminokarbonil/-oximino-metil]-fenil}-ösztra-4,9-dién-3-on; 11 β- [4-/propionil-oximino-metil/-fenil] -17 β-metoxi17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-on;

11 β-[4-/πΐ6ύ1-οχίιηϊηο-ιη6ΐί1/-ίεηί1]-17β-πΐ6ίοχί-17α(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-on és l^-[4-/benzoil-oximino-metil/-fenil]-^-metoxi17a-(metoxi-metil)-ösztra-4,9-dién-3-on.

3. Eljárás az 1. igénypont szerinti vegyületek és gyógyszerészetileg elfogadható sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) képletű vegyületet a Z csoport bevitelére alkalmas vegyülettel észterezünk vagy éterezünk, és kívánt esetben a kapott vegyületet sóvá alakítjuk át.

4. Gyógyászati készítmény, amely legalább egy, az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületet vagy fiziológiailag elfogadható sóját, és legalább egy gyógyászati szempontból elfogadható hígítószert és/vagy vivőanyagot tartalmaz.