HU219352B

HU219352B - High pressure process for producing liposome-dispersion

Info

Publication number: HU219352B
Application number: HU9400827A
Authority: HU
Inventors: Anton Klaus Dr; Lene Frederiksen; Van Hoogevest Peter Dr
Original assignee: Novartis Ag
Priority date: 1993-03-24
Filing date: 1994-03-22
Publication date: 2001-03-28
Also published as: JPH06315624A; EP0616801B1; DE59406065D1; US5700482A; HU9400827D0; IL109070A0; NZ260154A; FI941317A0; ZA942037B; AU676257B2; NO306846B1; NO941054L; NO941054D0; CA2119610A1; PH30470A; AU5788894A; ATE166573T1; HUT67384A; FI941317A; IL109070A

Abstract

A találmány tárgya eljárás liposzómadiszperzió előállítására, ahol aliposzómadiszperzió tartalmaz a) liposzómába kapszulázandó, vízoldhatóvagy hidrofil tulajdonságú anyagot vagy anyagkeveréket; b) legalábbegy (I) általános képlet szerinti foszfolipidet, ahol R1 jelentése10–20 szénatomos alkil-karbonil-csoport, R2 jelentése hidrogénatomvagy 10–20 szénatomos alkil- karbonil-csoport, R3 jelentésehidrogénatom, 2-(trimetil-amino)-1-etil-, 2-amino-1-etil-, 1–4szénatomos alkil-, karboxicsoporttal helyettesített 1–5 szénatomosalkil-, hidroxicsoporttal helyettesített 2–5 szénatomos alkil-,karboxi- és hidroxicsoporttal helyettesített 2–5 szénatomos alkil-,illetve karboxi- vagy aminocsoporttal helyettesített 2–5 szénatomosalkilcsoport vagy ezen vegyületek sói; c) az alkalmazáshoz szükségestisztaságú vizet és adott esetben d) az alkalmazásnál szokásossegédanyagokat. A találmány szerinti eljárást az jellemzi, hogylegalább egy fenti b) foszfolipidet és adott esetben az alkalmazásnálszokásos fenti d) lipofil segédanyagot, szén-dioxidot és polárosszerves oldószert (modifikátort) tartalmazó mobil hordozófázisttartalmazó keveréket a tiszta szén-dioxid-fázis kritikus nyomásánál éskritikus hőmérsékleténél magasabb nyomáson és magasabb hőmérsékletentartják, a kapott összenyomott keverékfázist normálnyomáson kiengedik,és fenti a) liposzómába kapszulázandó, vízoldható vagy hidrofiltulajdonságú anyagot vagy anyagkeveréket és adott esetben azalkalmazásnál szokásos fenti d) segédanyagokat tartalmazó vizesfázisba viszik át, majd szükség esetén a szerves oldószerteltávolítják és/vagy egy meghatározott átmérőjű tartományba esőliposzómafrakciót leválasztanak, és/vagy a liposzómadiszperziót azalkalmazásnak megfelelően formulázzák. ŕ

Description

A találmány tárgya új és előnyös eljárás liposzómadiszperzió előállítására.

A különböző zárványvegyületeket és foszfolipideket, mint például lecitint tartalmazó liposzómadiszperziókat már számos publikációban ismertették és klinikailag is kipróbálták. A technika állásának bemutatására az EP-A 178 624 számú szabadalmi leírást említjük, amelyben egy foszfolipidként szintetikus, tisztított nátrium-1,2-di(9-cisz-oktadecenoil)-3-sn-foszfatidil-Sszerint és l-n-hexadekanoil-2-(9-cisz-oktadecenoil)-3sn-foszfatidil-kolint és kapszulázott hatóanyagként lipofil N-acetil-D-muramil-L-alanil-D-izoglutaminil-Lalanin-2-/l,2-dipalmitoil-sn-glicero-3-(hidroxi-foszforil-oxi)/-etil-amidot vagy hidrofil doxorubicint tartalmazó liposzómadiszperziót ismertetnek. Ezek a diszperziók egyebek között intravénásán is alkalmazhatók.

Ismertek továbbá egyéb, különös gyógyászati hatás nélküli liposzómadiszperziók is, mint például cink-ftalocianin, radioaktív jelölővegyületek vagy fluoreszkáló vegyületek. Példaként az EP-A 451 103 számú szabadalmi leírást említjük, amelyben cink-ftalocianint tartalmazó liposzómadiszperziót írnak le, amely intravénás alkalmazás után nyalábolt lézerrel besugározva fotodinamikus kemoterápiára alkalmas.

Az irodalomból számos eljárást ismert liposzómadiszperzió előállítására, például vizes foszfolipid-diszperzió ultrahangos kezelése; foszfolipidek és tenzidek diszpergálása vizes fázisban és a tenzidek eltávolítása dialízissel; foszfolipidek feloldása szerves oldószerben, az oldószer eltávolítása liofilizálással és a vizes fázisú maradék diszpergálása; infúziós eljárások vagy reverz fázisú bepárlás.

Sok ismert eljárás hátrányos, mivel a felhasznált foszfolipid-mennyiségnek csak egy töredéke képez liposzómát, és ezen a liposzómáknak csak egy kis hányada tartalmaz zárványvegyületeket. Ezenkívül még keverékmicellák, gélstruktúrák és definiálatlan méretű kettős rétegű aggregátumok képződhetnek. Ismertek ezenkívül a stabilitási problémák, a liposzómák erősen változó méreteloszlása, az eljárások reprodukálhatóságának hiánya, a szerves oldószermaradékok nagy mennyisége, maradék tenzidek stb.

Az összes ismert előállítási eljárás közös hátránya továbbá, hogy a kapszulázandó anyagnak vagy anyagkeveréknek csak egy kis hányada kapszulázódik ténylegesen a kettős rétegű membránban vagy a liposzómák belső terében. Lipofíl anyag vagy anyagkeverék alkalmazásával a kapszulázott hatóanyag-mennyiség növelhető. Ha azonban vízoldható vagy hidrofil anyagokat akarunk kapszulázni, akkor a kapszulázott anyagmennyiség aránya az össztömeghez képest mindig alacsony marad. A vízoldható vagy hidrofil anyagok nemigen hajlamosak arra, hogy a vizes fázisból lipidfázisba átmenve feldúsuljanak. Ezenkívül a lipidmembránok stabilitása csekély. A membrán szétesésekor a liposzómák belső terének vizes tartalma a liposzómákat körülvevő vizes fázissal kicserélődik, ezért a vízoldható hatóanyag dúsulási foka csökken a liposzómákban.

A találmány feladata olyan új, javított eljárás megadása vízoldható vagy hidrofil anyagok bezárására alkalmas liposzómák előállítására, amely az ismert eljárásokhoz képest a ténylegesen bezárt anyag vagy anyagkeverék arányának meglepő növekedését eredményezi és gyógyászati alkalmazás esetén steril munkakörülményeket biztosít.

Ezt a feladatot a jelen találmány szerinti, lipszómadiszperzió előállítására vonatkozó új és előnyös eljárás megoldja. A liposzómadiszperzió tartalmaz

a) liposzómába kapszulázandó, vízoldható vagy hidrofil tulajdonságú anyagot vagy anyagkeveréket;

b) legalább egy (I) általános képlet szerinti foszfolipidet, ahol

Rj jelentése 10-20 szénatomos alkil-karbonil-csoport, R₂ jelentése hidrogénatom vagy 10-20 szénatomos alkil-karbonil-csoport, R₃ jelentése hidrogénatom, 2(trimetil-amino)-l-etil-, 2-amino-l-etil-, 1-4 szénatomos alkil-, karboxilcsoporttal helyettesített 1-5 szénatomos alkil-, hidroxilcsoporttal helyettesített 2-5 szénatomos alkil-, karboxil- és hidroxilcsoporttal helyettesített 2-5 szénatomos alkil-, illetve karboxil- vagy aminocsoporttal helyettesített 2-5 szénatomos alkilcsoport vagy ezen vegyületek sói;

c) az alkalmazáshoz szükséges tisztaságú vizet és adott esetben

d) az alkalmazásnál szokásos segédanyagokat.

A találmány szerinti eljárásra az jellemző, hogy legalább egy fenti b) foszfolipidet és adott esetben az alkalmazásnál szokásos fenti d) lipofíl segédanyagot, széndioxidot és poláros szerves oldószert (modifikátort) tartalmazó mobil hordozófázist tartalmazó keveréket a tiszta szén-dioxid-fázis kritikus nyomásánál és kritikus hőmérsékleténél magasabb nyomáson és magasabb hőmérsékleten tartjuk, a kapott összenyomott keverékfázist normálnyomáson kiengedjük, és a fenti a) liposzómába kapszulázandó, vízoldható vagy hidrofil tulajdonságú anyagot vagy anyagkeveréket és adott esetben az alkalmazásnál szokásos fenti d) segédanyagokat tartalmazó vizes fázisba visszük át, majd szükség esetén a szerves oldószert eltávolítjuk és/vagy egy meghatározott átmérőjű tartományba eső liposzómafrakciót leválasztunk, és/vagy a liposzómadiszperziót az alkalmazásnak megfelelően formulázzuk.

Egy különösen előnyös eljárási változatnál a foszfolipidet, azaz az l-n-hexadekanoil-2-(9-cisz-oktadecenoil)-3-sn-foszfatidil-kolint (POPC) egy modifikátorként 5-7% etanolt tartalmazó szén-dioxid mobil hordozófázisban levő lipofíl koleszterin segédanyaggal együtt a tiszta szén-dioxid-fázisra vonatkozó kritikus nyomásánál és kritikus hőmérsékleténél magasabb nyomáson és magasabb hőmérsékleten (>72 bar>32 °C) tartjuk. Ezt az összenyomott keverékfázist normálnyomáson kiengedjük, majd vízoldható hatóanyagot, mint például EDATREXATE (lO-EDAM)-ot tartalmazó vizes keverékkel elegyítjük. Eközben spontán képződnek olyan liposzómák, amelyek jelentős hányadban tartalmaznak ilyen vízoldható zárványvegyületeket.

A korábban és a későbbiekben említett fogalmakat a következők szerint definiáljuk.

A fogalom: liposzómába kapszulázandó, vízoldható vagy hidrofil tulajdonságú anyag vagy anyagkeverék

HU 219 352 Β

- a technika állása szerint ismert olyan hidrofil vagy vízoldható tulajdonságú anyagot vagy anyagkeveréket jelent, amelynek ismert jellemzője, hogy foszfolipidek kettős rétegébe bezárható.

A liposzómák az irodalomban számos kiadványban le vannak írva. Felépítésük és alkalmazásuk számos kutatás tárgya. Megkülönböztetünk egylamellás liposzómákat egyetlen kettős réteggel és soklamellás liposzómákat több foszfolipidet tartalmazó kettős réteggel (héjjal), amelyek hagymahéjszerűen helyezkednek el. A liposzómák mérete 1,0 χ 10⁸ és 1,0 χ 10 ⁵ m között változik.

A liposzómák, különösen a lipofil gyógyászati hatóanyagok hordozókénti gyógyászati alkalmazása ismert. Ezenkívül javasolták a liposzómák alkalmazását más biológiai hatású lipofil anyagok, mint például proteinek, antitestek vagy enzimek, hormonok, vitaminok vagy gének hordozójaként, illetve analitikai célra jelzett vegyületek hordozójaként.

A liposzómák és előállításuk leírása megtalálható Gregoriadis G. (kiadó) Liposome Technology, Vol. II, Incorporation of Drugs, Proteins and Genetic Matériái, CRC Press 1984, összefoglaló munkájában.

A liposzómába kapszulázandó anyagnál vagy anyagkeveréknél megkülönböztetjük a hidrofil vagy vízoldható tulajdonságot. Egy anyag vagy anyagkeverék hidrofil tulajdonságán azt a tenzideknél is ismert hajlamot értjük, hogy a víz fázis-határfelületén feldúsulnak. Ez feltételezi az adott anyag vagy anyagkeverék molekulaszerkezetében az úgynevezett hidrofil csoportok jelenlétét, amelyek a vízzel vonzási (vonzó) kölcsönhatásba lépnek.

Vízoldhatónak nevezünk egy anyagot vagy anyagkeveréket, ha bemért mennyiségének részleges vagy teljes oldási folyamata a vizes fázisban megtörtént, és az anyag vagy anyagkeverék egy részmennyisége vagy teljes mennyisége a víz oldószerben molekuladiszperz eloszlásban van jelen. Gyógyászati célra elegendő, ha a hatóanyag hatékonysághoz szükséges legkisebb koncentrációja van jelen a vízben, adott esetben kolloid diszperz eloszlásban, ahol nem következhet be az anyagok ülepedése.

A nehezen oldódó hatóanyagokat vízoldható, gyógyászatilag elfogadható sókká, például hidrobromiddá, hidrokloriddá, meziláttá, acetáttá, szukcináttá, laktáttá, tartaráttá, fiunaráttá, szulfáttá, maleáttá vagy hasonlókká lehet alakítani és az eljáráshoz alkalmassá lehet tenni. Ezenkívül a nehezen oldódó hatóanyagokat vízoldható származékokká lehet alakítani vagy a későbbiekben részletezett oldékonyságnöveló adalékokkal (szolubizátorokkal) vízoldhatóvá lehet tenni.

Ilyen gyógyászatilag alkalmas, vízoldható formára hozott hatóanyagok, például vízoldható sók formájában előállított vagy oldékonyságnöveló adalékokkal vízoldhatóvá tett gyógyszerek ismertek például mint gyulladásgátló szerek, mint például dexamethason, nátrium-dexamethason-szulfát, hydrocortison vagy prednisolon, koronáriatágítók, mint például nifedipin, isosorbit-dinitrát, nitroglicerin, dilthiazem, trapidil, dipyridamol vagy dilazep, prosztaglandinok, mint például prosztaglandin-El, -E2 vagy -F2a, perifériás értágítók, mint például ifendropil, cinepazet-maleát, cyclandelat, cinnarizin vagy pentoxyphyllin, antibiotikumok, mint például ampicillin, amoxycillin, cephalexin, cefradin, cefroxadin, cefaclor, erythromycin, bacampicillin, minocyclin vagy chloramphenicol, görcsoldó szerek, mint például propanthelin, atropin vagy scopolamin, köhögéscsillapítók és asztma elleni gyógyszerek, mint például theophyllin, aminophyllin, methylephedrin, procatechol, trimethoquinol, codein, clofedanolol vagy dextromethorphan, vízhajtók, mint például furosemid vagy acetazolamid, izomlazítók, mint például chloiphenesincarbamat, tolperison, eperison vagy baclofen, gyenge nyugtatok, mint például oxazolam, diazepam, clotiazepam, medazepam, temazepam vagy fludiazepam, erős nyugtatok, mint például sulpirid, clocapramin vagy zotepin, béta-blokkolók, mint például pindolol, propranolol, carteolol, oxprenolol, metoprolol vagy labetalol, szívritmus-szabályozók, mint például procainamid, disopyramid, ajimalin vagy quinidin, köszvényellenes szerek, mint például allopurinol, véralvadásgátlók, mint például ticlopidin, epilepsziaellenes szerek, mint például phenytoin vagy valproat, hisztamingátlók, mint például cholpheniramin, clemastin, mequitazin, alimemazin, cyproheptadin, rosszullét és szédülés elleni szerek, mint például diphenidol, methochlopromid, domperidon vagy bethahistin, vérnyomáscsökkentők, mint például reserpin, rescinnamin, metildopa, prazosin, clonidin vagy budralazin, szimpatomimetikumok, mint például dihydroergotamin, isoproterenol vagy etil-efrin, köptetők, mint például bromhexin, karbocisztein, -etil-cisztein vagy L-metil-cisztein, szájon keresztül szedhető diabetikumok, mint például glibencamid vagy tolbutamid, kardiovaszkuláris szerek, mint például ubidecarenon vagy adenosin.

Előnyösek az immunoszuppresszánsok, mint például ciclosporin, a citosztatikumok, mint például EDATREXATE (10-EDAM), doxorubicin, cytarabin, trifosamid, cyclophosphamid, fluoro-uracil vagy methotrexat, valamint a phthalocyanin vízoldható szulfoszármazékai, mint például tartasulfophtalocyanin, amelyek a fotodinamikus kemoterápiában alkalmazhatók.

A liposzómadiszperzió gyógyászati hatóanyag vagy -hatóanyag-kombináció helyett más kapszulázandó anyagokat, például radioaktív jelzővegyületeket vagy fluoreszkáló vegyületeket is tartalmazhat.

Az (I) általános képletű foszfolipidek nevezéktana és a szénatomok számozása az IUPAC-IUB Commission on Biochemical Nomenclature (CBN, biokémiai származéktan bizottsága) által az Eur. J. of Biochem. 79, 11-21 (1977) „Nomenclature of Lipids” (lipidek nevezéktana) című ajánlásainak (sn-származék-tan, sztereospecifíkus számozás) felel meg.

A 10-20 szénatomos alkil-karbonil-csoport jelentésű Rj és R₂ szubsztituensek előnyösen egyenes láncú, 10-20 szénatomos alkanoilcsoportok páros számú szénatomokkal, és 10-20 szénatomos alkenoilcsoportok kettős kötéssel és páros számú szénatommal.

A 10-20 szénatomos alkanoilcsoportot tartalmazó, páros számú szénatomos Rj és R₂ például n-dodeka3

HU 219 352 Β noil, n-tetradekanoil, n-hexadekanoil vagy n-oktadekanoil lehet.

Az R, és R₂ helyén egyenes láncú, 10-20 szénatomos alkenoilcsoportot tartalmazó szubsztituens kettős kötést és páros számú szénatomot tartalmaz, ami például 6-cisz-, 6-transz-, 9-cisz- vagy 9-transz-dodecenoil-, -tetradecenoil-, -oktadecenoil- vagy ikozenoil-, különösen 9-cisz-oktadecenoil-csoport (oleoilcsoport) lehet.

Az (I) általános képletű foszfolipid, ahol R₂ 2-(trimetil-amino)-l-etil-csoportot jelent, triviális neve lecitin, és az (I) általános képletű foszfolipid, ahol R₃ 2amino-1-etil-csoportot jelent, triviális neve kefalin. Alkalmasak például a természetben előforduló kefalin és lecitin, például a szójababból vagy tyúktojásból kinyert, különböző vagy azonos R, és R₂ alkil-karbonilcsoportot vagy azok keverékét tartalmazó kefalin vagy lecitin.

Előnyösek a szintetikus, lényegében tiszta (I) általános képletű, különböző vagy azonos Rj és R₂ alkilkarbonil-csoportot tartalmazó foszfolipidek.

A „szintetikus”, (I) általános képletű foszfolipid alatt olyan foszfolipideket értünk, amelyeknél Rj és R₂összetétele egységes. Ilyen szintetikus foszfolipidek a korábban definiált lecitinek és kefalinok, amelyek Rj és R₂ alkil-karbonil-csoportjai definiált struktúrával rendelkeznek, és körülbelül 95%-nál magasabb tisztaságú definiált zsírsavból vannak származtatva. Rj és R₂ azonos vagy különböző, és telítetlen vagy telített lehet. R, előnyösen telített, például η-hexadekanoil-, és R₂ előnyösen telítetlen, például 9-cisz-oktadekanoil-csoport (=oleoilcsoport).

A „természetben előforduló”, (I) általános képletű foszfolipid alatt olyan foszfolipideket értünk, amelyeknél Rj és R₂ összetétele nem egységes. Az ilyen foszfolipidek ugyancsak lecitinek és kefalinok, amelyeknél viszont az Rj és R₂ alkil-karbonil-csoportok szerkezete nem definiálható, és amelyek a természetesen előforduló zsírsavkeverékekből származtathatók.

A „lényegében tiszta” foszfolipid megszorítás az (I) általános képletű foszfolipid 95 tömeg% fölötti tisztaságát úja elő, ami megfelelő meghatározási eljárásokkal, mint például papirkromatográfiásan kimutatható.

Különösen előnyösek a szintetikus, lényegében tiszta, (I) általános képletű foszfolipidek, amelyeknél Rj egyenes láncú 10-20 szénatomos alkanoilcsoportot jelent páros számú szénatomokkal, R₂ pedig 10-20 szénatomos alkenoilcsoportot jelent egy kettős kötéssel és páros számú szénatomokkal.

Különösen előnyösek továbbá az olyan (I) általános képletű foszfolipidek, amelyeknél Rj jelentése n-dodekanoil-, η-tetradekanoil-, n-hexadekanoil- vagy n-oktadekanoil-csoport és R₂ jelentése 9-cisz-dodecenoil-, 9cisz-tetradecenoil-, 9-cisz-hexadecenoil-, 9-cisz-oktadecenoil- vagy 9-cisz-ikozenoil-csoport.

Az (I) általános képletű foszfolipideknél R₃ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, például metil- vagy etilcsoport.

Ha R₃ jelentése karboxicsoporttal helyettesített 1-5 szénatomos alkilcsoport, hidroxicsoporttal helyettesített 2-5 szénatomos alkilcsoport, illetve karboxivagy hidroxicsoporttal helyettesített 2-5 szénatomos alkilcsoport, akkor az például 2-hidroxi-etil-, 2,3-dihidroxi-n-propil-, karboxi-metil-, 1- vagy 2-karboxi-etil-, dikarboxi-metil-, 2-karboxi-2-hidroxi-etil- vagy 3-karboxi-2,3-dihidroxi-n-propil-csoport lehet.

Karboxi- és aminocsoporttal helyettesített 2-5 szénatomos alkilcsoportot jelentő R₃ például a 3-amino-3karboxi-n-propil- vagy 2-amino-2-karboxi-n-propil-csoport, előnyösen a 2-amino-2-karboxi-etil-csoport. Az ilyen csoportokat tartalmazó (I) általános képletű foszfolipidek sók, például nátrium- és káliumsók formájában fordulhatnak elő.

Egy különösen előnyös (I) általános képletű foszfolipid a 95%-nál nagyobb tisztaságú szintetikus 1-nhexadekanoil-2-(9-cisz-oktadecenoil)-3-sn-foszfatidilkolin (POPC).

Az (I) általános képletű foszfolipidek acilmaradékaira a zárójelben megadott elnevezések a szokásosak: 9-cisz-dodecenoil (lauroleoil), 9-cisz-tetradecenoil (mirisztoleoil), 9-cisz-hexadecenoil (palmitoleoil), 6-ciszoktadecenoil (petroseloil), 6-transz-oktadecenoil (petroselaidoil), 9-cisz-oktadecenoil (oleoil), 9-transz-oktadecenoil (elaidoil), 11-cisz-oktadecenoil (vaccenoil), 9cisz-ikozenoil (gadoleoil), n-dodekanoil (lauroil), n-tetradekanoil (myristoil), n-hexadekanoil (palmitoil), noktadekanoil (stearoil), n-ikozanoil (arachidoil).

Az (I) általános képletű foszfolipidek sói előnyösen gyógyászatilag alkalmas sók. A sókat az R₃ szubsztituensben előforduló sóképző csoportok, valamint a foszfornál a szabad hidroxicsoport határozza meg. Lehetséges továbbá belső sók képzése is. Előnyösek az alkálifémsók, különösen a nátriumsók.

Az alkalmazáshoz szükséges tisztaságú fenti c) víz összetevőt a liposzómadiszperzió tartalmazza, amely például a nemzeti gyógyszerkönyvek előírásai szerint csíra- és pirogénmentesítve van. Például befecskendezési célra alkalmas víz vagy befecskendezési célra alkalmas sterilizált víz alkalmazható.

A liposzómadiszperzióban ezenkívül további fenti

d) segédanyagok lehetnek, amelyek például az izotóniás feltételek biztosításához szükségesek, például ionos adalékok, úgymint konyhasó vagy nemionos adalékok (sűrítőanyagok), úgymint szorbit, mannit vagy glukóz, vagy vízoldható stabilizátorok a liposzóma diszpergálásához, úgymint laktóz, fruktóz vagy szukróz. Ezeket az adalékokat, például a konyhasót vagy a mannitot, előnyösen az előírt, az izotóniás feltételek biztosításához szükséges mennyiségben adagoljuk. A találmány szerinti eljárás egy különösen előnyös változatánál a liposzómadiszperziót lipofil segédanyagként koleszterinnel állítjuk elő. Ezt a segédanyagot a fent említett foszfolipiddel a szén-dioxidból és modifikátorból álló mobil hordozófázishoz adjuk hozzá. Ezt a vizes fázisban lévő keverékfázist normálnyomáson kiengedjük, miközben liposzómák képződnek, ahol a koleszterin segédanyag a foszfolipidekből álló kettős rétegben van beágyazva. A kettős rétegben koleszterint tartalmazó liposzómák nagyobb stabilitást mutatnak.

A vízoldható segédanyagokon kívül a liposzómadiszperzióban folyékony gyógyászati formulázó segéd4

HU 219 352 Β anyagok is előfordulhatnak, amelyek az említett anyagok vízoldhatóságát növelik. Ilyenek például az emulgátorok, nedvesítőszerek vagy tenzidek, különösen emulgátorok, mint például olaj sav, zsírsav-polihidroxialkohol-észter típusú nemionos tenzidek, úgymint szorbitán-monolaurát, -oleát, -sztearát vagy -palmitát, szorbitán-trisztearát vagy -trioleát, zsírsav-poli(hidroxi-alkohol)-észterek, úgymint poli(oxi-etilén-szorbitán)-monolaurát, -oleát, -sztearát vagy -palmitát, -trisztearát vagy -trioleát poli(oxi-etilén)-adduktumai, polietilénglikol-zsírsav-észter, úgymint poli(oxi-etil)-sztearát, polietilénglikol-400-sztearát, polietilénglikol-2000-sztearát, különösen Pluronic (R) (Wyandotte Chem. Corp.) vagy Synperonic (R) (ICI) típusú etilén-oxid-propilénoxid tömbpolimerek.

A találmány szerinti eljárás előnye, hogy alkalmas nagy mennyiségű vízoldható hatóanyag, különösen gyógyászatilag alkalmazható hatóanyag, mint például EDATREXATE (10-EDAM), Doxorubicin, Cytarabin vagy Trofosamid, liposzómákba kapszulázására. A vízoldható hatóanyagok kapszulázására eddig ismert eljárások hátrányosak, mivel ezeknél csak kis mennyiség kapszulázható a liposzómába, miközben a nagyobb mennyiség továbbra is a vizes fázisban van feloldva.

Foszfolipidként célszerűen a korábban definiált természetes vagy szintetikus, lényegében tiszta lecitinszármazékokat, különösen l-n-hexadekanoil-2-(9-cisz-oktadecenoil)-3-sn-foszfatidil-kolint (POPC) alkalmazzuk. Szokásos lipofil segédanyagként előnyösen koleszterint alkalmazunk. Ennek a segédanyagnak a beépülésével, amely a stabil, természetes membránokban is megtalálható, különösen stabil liposzómaszerkezetekhez jutunk, amelyek több hónapos raktározás esetén is stabilak maradnak.

A szén-dioxidot és poláros szerves oldószert (modifikátort) tartalmazó mobil hordozófázis olyan keverékfázist jelent, amely szén-dioxidot és poláros szerves oldószert tartalmaz, a keverékfázis kritikus pontjához közeli vagy a fölötti nyomáson és hőmérsékleten. Az alkalmazandó nyomás és hőmérséklet a tiszta szén-dioxid-fázis kritikus nyomása és hőmérséklete (72 bar és 32 °C) fölött van. Poláros szerves oldószerként (modifikátorként) célszerűen etanolt vagy akár metanolt, tercbutanolt, izopropanolt, n-propanolt, metil-izobutil-ketont, acetont stb. alkalmazunk.

A szén-dioxidot és modifikátort, célszerűen etanolt tartalmazó mobil hordozófázis nyomását zárt rendszerben (1. ábra) legalább 72 bar-ra növeljük. Célszerű a tiszta szén-dioxid-fázis kritikus nyomása fölötti értékeket választani 1000 bar-ig, előnyösen 400 bar-ig, különösen 200 és 300 bar között. Munkahőmérsékletként célszerű a szobahőmérséklet fölötti hőmérsékletet választani 100 °C-ig, különösen 50 és 60 °C között. A tiszta szén-dioxid-fázis kritikus pontjához tartozó minimális értékek 72 bar és 32 °C (a kissé eltérő fiziokémiai táblázati értékek a különböző mérési eljárásokból adódnak).

Az összenyomott keverékfázis a kritikus nyomás és hőmérsékleti értékek fölött vagy azok közelében tartott, mobil hordozófázist, fenti b) foszfolipidet és adott esetben az alkalmazásnál szokásos fenti lipofil d) segédanyagot, különösen koleszterint tartalmazó homogén keveréket jelent.

A létrehozott liposzómák mérete a vizes fázisban különböző keretfeltételektől függ, például a mobil hordozófázis összetételétől, a hatóanyag és a lipidkomponensek mennyiségétől és azok keverési arányától és koncentrációjától a vizes diszperzióban, a nyomás és hőmérséklet megválasztásától, az átfolyási sebességtől, a keverőtípus vagy a kapillárisgeometria változtatásától, például a kiengedő kapilláris hosszától és keresztmetszetétől az eljáráshoz alkalmazott berendezésben.

A gyógyászati alkalmazáshoz adott esetben szükséges szerves oldószer (modifikátor) eltávolítására többféle eljárás is megfelel, például elpárologtatás, dialízis vagy gélfiltráció/gélkromatográfia. Az etanol gélfiltrációval [Sephadex (R) G 50] eltávolítható a vizes oldatból. Az etanolt előnyösen szén-dioxiddal az ellenáramoltatás elve szerint távolítjuk el a kritikus nyomás és hőmérséklet feletti értékeken az US 4,492,808 számú szabadalmi leírásban megadott eljárásnak megfelelően.

A savasan reagáló vizes diszperziókat pH 7,0-7,8re, előnyösen pH 7,2-7,4-re pufferoljuk. Ehhez célszerűen gyógyászatilag alkalmas pufferoldatok használhatók, amelyek előállítása a különböző nemzeti gyógyszerkönyvekben, például az európai, amerikai, német vagy angol gyógyszerkönyvben van leírva. A diszperziót gyógyászatilag alkalmas, hígított vizes bázis, például hígított vizes nátrium-hidroxid hozzáadásával is lehet semlegesíteni. A semlegesítést szokásosan egyidejű pH-ellenőrzés mellett végezzük. Szükség esetén steril, csíramentes és pirogénmentes vizet töltünk rá.

A liposzómadiszperzió utókezelésével, például ultrahangos besugárzásával vagy páros pórusú szűrőn [például Nucleopore (R)] átvezetéssel a liposzómák különösen egyenletes méreteloszlása érhető el.

Nagyméretű liposzómák frakciójának leválasztása a kisméretű liposzómák frakciójáról, amennyiben egyáltalán szükséges, szintén hagyományos leválasztást módszerekkel történik, például gélfiltrációval vagy ultrafiltrációval hordozóként Sepharose (R) 4B vagy Sephacryl (R) (Pharmacia SE) alkalmazásával, liposzómák útépítésével ultracentrifugában, például 160 000xg nehézségi gyorsulás mellett. Ebben a nehézségi erőtérben többórás, például háromórás centrifugálás után a nagyméretű liposzómák kiülepednek, míg a kisméretű liposzómák diszpergálva maradnak és dekantálhatók. Többszörös centrifugálással elérhető a nagy- és a kisméretű liposzómák teljes szétválasztása.

Különösen gélfiltrációval az összes vizes fázisban lévő, 6,0 χ 10⁸ m átmérőjű liposzómát és a nem kapszulázott komponenseket és maradékokat, a nagymolekulás aggregátumban előforduló diszpergált lipideket le lehet választani és ezáltal viszonylag egységes méretű liposzómaffakciót tartalmazó vizes diszperziót állíthatunk elő.

A liposzómák képződése és a liposzómák méreteloszlása a vizes fázisban ismert módon különböző fizikai mérési eljárásokkal kimutatható, például fagyasztva lebontott (freeze fracture) mintákkal és vékony rétegű

HU 219 352 Β mintákkal elektronmikroszkóp alatt vagy röntgendiffrakcióval, vagy dinamikus fényszóródással, analitikus ultracentrifugában a filtrátum tömegmeghatározásával és mindenekelőtt spektroszkópiásan, például magrezonancia-spektrumban (*H, ¹³C és ³¹P).

A liposzómadiszperzió a szerves oldószerek eltávolítása után közvetlenül alkalmazható vagy fagyasztva szárítással liofilizátummá alakítható, amelyet közvetlenül a felhasználás előtt az injekciós térfogatnak megfelelő térfogatú víz hozzáadásával lehet visszahí- 10 gítani.

Az eljárást egy zárt berendezésben hajtjuk végre, amely az 1. ábrán látható, amelyen a jelölések jelentése a következő:

1 CO₂-tartály	tiszta (99,9%) CO₂-tartályból merülőcsővel (Carbagas CH-Basel)	15
2 CO₂-szivattyú	Gilson 306 (Synmedic AG, CH-Zürich) MGW Lauda RM6, IG hűtőaggregáttal	20
3 szivattyúnyomásbiztosíték 4 nyomáshullám-	Gilson 8055 (Synmedic)
csillapító	csökkenti a szivattyúlöketeket 2 m 1/8 kapillárisátmérőben (Supelco SA, CH-Gland)	25
5 hulladéktartály	oldószermaradékok számára
6 modifikátortartály	etanolmodifikátor
7 modifíkátorszivattyú 8 szivattyúnyomás-	Gilson 305 (Synmedic)	30
vezérlő	Gilson 305-be beépítve
9 statikus keverő	Lee Visco Mixer, Lee TCMA2520 113T 648430, 2 darab, Lee hidraulikus minikomponensek, D-Frankfurt	35
10 dinamikus keverő	Gilson 81 IB (Synmedic)
11 szűrő	SSI 05-0150 (Supelco)
12 injektor	Gilson 231 és Gilson Dilutor 401 (Synmedic)	40
13 visszacsapó szelep	Spectra-Physics Checkvalve hüvellyel (Ciba-Geigy, CH-Basel) (Spectra Physics, CH-Allschwiíl)
14 biztonsági		45
nyomószelep	No. 20631 25, 2500-25 000 Psig (Haskel Inc. Burbank Ca., USA)
15 keresztcső	Valco (Supelco SA, körülbelül 0,5 mm átmérőre felfurva)	50
16 manométer	0-600 bar (IKA, D-Staufen) az I. visszakeringtető rendszerhez
17 visszakeringtető
szivattyú	Gilson 303 (Synmedic) fűtőcső (Ciba-Geigy)	55
18 UV-detektor	lineáris UVIS 200 SFC cellával és fütőcsővel, 1,4 μΐ cellatér, 2 mm úthossz (Henngeler, CH-Riehen)	60

19 extrakciós cella	acélcső csavaros csatlakozással
20 statikus keverő	1-3 keverőelem (SMXE DN 3,2) (Sulzer Chemtech, CH-Winterthur) acélcső csavaros csatlakozással (Ciba-Geigy)
21 nyomásérzékelő	PA-15 típusú, 15 sorozatú piezorezisztív (Keller AG, CH-Winterthur) csatlakozás minimális holttérfogattal (Ciba-Geigy)
22 nyomásszabályozó	piezo-nyomásszabályozó piezokristállyal és fűtőelemmel (EP-A-0 427 671)
23 piezomeghajtó	P-864 és PZT-control E-808 (Polyscience AG, CH-Cham)
24 T idom	SSI 01-0165 (Supelco) 24b előnyösen 0,5 mm-re felfurva
25 statikus keverő	1 rúd 5 darabra (SMV-2 DN 10) (Sulzer Chemtech, CH-Winterthur) acélcső csavarkötéssel (Ciba-Geigy)
26 gyűjtőedény	háromnyakú kördugattyú (50 ml)
27 visszakeringtető
szivattyú	tömlőprésszivattyú (Kontron Inst. AG, CH-Zürich) Kontron Analytic LC-Pump fűtőaggregáttal
28 vízfürdő
29 T idom	mint 24
30a/30b visszacsapó
szelep	mint 13, 30b előnyösen
31a/31b adagoló-
szivattyú	vízoldható anyaghoz mint 7, 31b előnyösen
32a/32b edény	vízoldhatóanyag-tartály, 32b
előnyösen
33 statikus keverő	mint 20
A, C, D, F, G, I, J, L, N	háromutas szelep SSI 02-0124 (Supelco)
Β, Ε, Η, K, Μ, O	kétutas szelep SSI 02-0120 (Supelco)

A 2 CO₂-szivattyú és 7 modifíkátorszivattyú az 1 CO₂-tartályból és a 6 modifikátortartályból szállítja a szén-dioxidot és a modifikátort a berendezésbe. A 2 CO₂-szivattyút előnyösen -10 °C-ra hűtjük, ahol a CO₂ sűrűsége körülbelül 1 g/ml, és így jól szivattyúzható. A 2 CO₂-szivattyú és a 7 modifíkátorszivattyú nyomását 3 szivattyúnyomás-biztosíték jelzi. A szivattyúknál a dugattyú visszahúzódásakor fellépő nyomásimpulzusokat 4 nyomáshullám-csillapító csillapítja. A 2 CO₂szivattyú és 7 modifíkátorszivattyú átfolyását és fáziskeverési arányát 8 szivattyúnyomás-vezérlő biztosítja. A 9, 20, 25 és 33 statikus keverőknek nincs mozgó alkatrésze. A keveredés az acélcsőben való áramlás hatására következik be, amit több beépített keverőelem

HU 219 352 Β (áramlástörők) biztosít, amelyek az áramlási vonalakat megbontják és újraegyesítik. A 10 dinamikus keverőnek van mozgó alkatrésze. A mozgás hatására turbulens áramlás jön létre, ami a bevitt fázisokat összekeveri. A beépített 11 szűrő a szén-dioxidot és modifikátort tartalmazó mobil hordozófázis nemkívánatos idegentestrészecskéit visszatartja. A 12 injektor további modifikátorok hozzáadását szolgálja. A 13 visszacsapó szelep a mobil hordozófázist csak A-> B irányban engedi át. Ha a nyomás a B oldalon leesik, és kisebb, mint az A oldalon, akkor az összenyomott fázis utántöltődik egészen addig, amíg egyenlő nagyságú stabil nyomás ki nem alakul. A beállítható 14 biztonsági nyomószelep a nemkívánatos túlnyomás hatására nyit. A 15 keresztcső minden irányban nyitott. Aló manométer jelzi az I recirkulációs körben uralkodó nyomást. Ezt a kört a C-D-1920-F-G-18-17-15-C vagy előnyösen a C-15-17-18-G-F20-D-C elemek határozzák meg. Az I recirkulációs körben található az összenyomott, homogén körülmények közötti homogén keverékfázis. A 17 visszakeringtető szivattyú szállítja a szén-dioxidot és modifikátort tartalmazó mobil hordozófázist a 19 extrakciós cellán és a 20 statikus keverőn keresztül az I recirkulációs körben. Eközben a 19 extrakciós cellában található lipofíl alkotórészek (foszfolipid és adott esetben koleszterin) feloldódnak. A 18 UV-detektor jelzi ki a 19 extrakciós cellában lévő lipofíl alkotórészeket tartalmazó összenyomott, lipidtartalmú keverékfázis homogenizálási fokát. A detektor kimenőjelét írómű rögzíti. A 19 extrakciós cella csavaros kötéssel rögzíthető nyomásálló acélcső, amelynek a bemeneti és kimeneti oldalán szűrő van. Erre a célra kiürített kromatográfiás cellák is felhasználhatók. A 21 nyomásérzékelő méri a nyomást az I recirkulációs kör után. A 22 nyomásszabályozóban piezokristály van, amelyet a 23 piezomeghajtó vezérel, és ezzel biztosítja a szükséges nyomás beállítását. A 23 piezomeghajtó automatikusan beállítja a kívánt üzemi nyomást, függetlenül az áramlási viszonyoktól. A 24a, b T idomból 30a, b visszacsapó szelepből, 31a, b adagolószivattyúból és 32a, b edényből álló elrendezésben gyűjthető össze a vízoldható vagy hidrofil anyag, amelyet a liposzómába kell kapszulázni. A kiengedési szakaszon lévő, 24b T idomból, 30b visszacsapó szelepből, 31b adagolószivattyúból és 32b edényből álló elrendezés előnyös, de a nagynyomású szakaszon lévő 24a T idomból, 30a viszszacsapó szelepből, 31a adagolószivattyúból és 32a edényből álló elrendezés is választható. A 25 statikus keverő gondoskodik a liposzómaképződésnél a homogenizálásról. A 27 visszakeringtető szivattyú a vizes fázist a 26 gyűjtőedényből a 33 statikus keverőn keresztül a II recirkulációs körbe szállítja viszsza. Ezt a kört a 29-3426-27-29 elemek határozzák meg. Az ellenőrizetlen habképződést a keverékfázis kiengedésénél ezek az elemek megakadályozzák és biztosítják a kiengedett keverékfázis homogenitását. A 28 vízfürdő biztosítja az I recirkulációs körben, a 17 visszakeringtető szivattyú szivatytyúfejében és a 18 UV-detektorban az állandó hőmérsékletet. Az A, C, D, F, G, I, J, L, N háromutas szelepek átvezetik az összenyomott fázist (egy kimenet állandóan nyitott) vagy két irányban elosztják azt (két kimenet nyitott). A Β, Ε, Η, K, Μ, O kétutas szelepek vagy átvezetik, vagy lezárják az áramlást.

Az 1. ábra szerinti zárt berendezésben végrehajtható eljárás és az anyagáramok egy reprezentatív foszfolipid és egy reprezentatív lipofíl segédanyag (koleszterin) alkalmazásával és egy vízoldható anyag hozzáadásával a következő eljárási részlépésekkel adható meg.

i) A korábban az 1. ábra alapján ismertetett berendezésbe CO₂/etanol (=mobil hordozófázis) keverékfázist adagolunk (nyomásszabályozó: 250 bar, hőmérsékletnyomás szabályozó: 90 °C, vízfürdő hőmérséklete: 54 °C, beállítás a 21 és 28 pozícióknál). A D, F, J, L és N szelepek zárva vannak. Az A,B, C, E, G, Η, I, K, M és O szelepek nyitva vannak. A mobil hordozófázis a berendezésben az A, B, C, D, E, F, G, Η, I, 21, G, 18, 17, 15, C úton vagy az A, B, C, D, 15, 17, 18, G, Η, I, 21 úton és az A, I kerülő úton, de a 19 extrakciós cellán nem áramlik keresztül. A nyomást a 22 nyomásszabályozóval 250 bar értékűre állítjuk be. A 31b adagolószivattyú átfolyási sebessége a lipidek koncentrációjától függ a keverékfázis nyomáskiengedésénél.

ii) A foszfolipidet, például POPC-t és a koleszterint extrakciós cellában bemérjük (mólarány 7:3). Az extrakciós cellát beépítjük a 19-es pozícióba, és az A utáni és 21 előtti pozíciók mindegyikét 60 °C-os állandó hőmérsékleten tartjuk. A szelepek az i) eljárási lépéssel azonos helyzetben vannak beállítva.

iii) A mobil hordozófázis homogenitását a 18 UVdetektomál mérjük. Az UV-abszorpciós görbét íróművel rögzítjük.

iv) A D és F szelepet nyitjuk, az E és H szelepet zárjuk. Az összes többi szelep az a) eljárási lépéssel azonos helyzetben marad. Ezáltal a C, D, 19, 20, F, G, 18, 17, 15, C pozíciókkal meghatározott I recirkulációs kör, illetve a C, 15,17,18, G, F, 20,19, D, C pozíciókkal meghatározott II recirkulációs kör záródik. A 13 visszacsapó szelep (fakultatív) állandó értéken tartja a nyomást az I recirkulációs körben. A nyomáskiegyenlítést 2 CO₂-szivattyú, 7 modifikátorszivattyú, A-I kerülő utas elemek és a 22 nyomásszabályozó biztosítja.

v) A 19 extrakciós cellában bemért foszfolipid- és koleszterin-egyensúlyi állapot beálltáig oldódik összenyomott keverékfázisban.

vi) Stabil egyensúlynál (18 UV-detektor stabil UVabszorpciót jelez) az A, I, D és F szelepeket zárjuk, és a 31b adagolószivattyút bekapcsoljuk. Az E és H szelepet nyitjuk. A többi szelepet az eljárási lépéssel azonos helyzetbe állítjuk be.

vii) A foszfolipidet és koleszterint tartalmazó összenyomott keverékfázist az I recirkulációs körből 22 nyomásszabályozóval kiengedjük, és a 24 T idomnál vizes fázissal hozzuk érintkezésbe. Eközben liposzómák képződnek spontán módon.

viii) A 29-34-26-27-29 pozíciókból álló II recirkulációs körben a vizes liposzómadiszperziót hígítjuk és homogenizáljuk.

ix) Ha az UV-abszorpció a mobil hordozófázis eredeti szintjét elérte (nincs kimutatható abszorpció a foszfolipideknél) és az abszorpció az iii) eljárási lépésnél megfelelő, akkor a kísérletet befejezzük, és a liposzó7

HU 219 352 Β madiszperziót HPLC útján minőségi és mennyiségi analízisnek vetjük alá. A szuszpenzió egy részét fénymikroszkóppal tekintjük meg.

1. Példa 5

Placebokísérlet l-n-hexadekanoil-2-(9-cisz-oktadecenoil)-3-sn-foszfatidil-kolin (POPC) foszfolipiddel és koleszterinnel. Az eljárást az 1. ábra szerinti berendezésben hajtjuk végre az i)—ix) eljárási lépéseknek megfelelően a II recirkulációs kör alkalmazása és vízoldható 10 anyag hozzáadása nélkül. A megadott pozíciók megfelelnek az 1. ábra korábban ismertetett hivatkozási jeleinek.

Bemérés:	52,86 mg POPC 8,97 mg koleszterin
Mobil hordozófázis:	CO₂ és etanol (96 térfogat%)	15
Detektálás:	UV-abszorpció 210 nm-en
CO₂-átáramlás:	0,465 ml/perc a 2 szivattyún
Modifikátorátáramlás:	0,035 ml/perc a 7 szivattyún
Nyomás:	az extrakciós cella előtt a 8 és 16 pozíciónál: körülbelül 300 bar, az extrakciós cella után a	20
	22 pozíciónál: körülbelül 250 bar, 17 visszakeringtető szivattyú alkalmazásával körülbelül 10 bar nyomásingadozás lép fel (a dugattyú visszahúzódásakor)	25
Hőmérséklet:	28 vízfürdő: 54 °C 18 UV-detektor: körülbelül 54 °C, 17 visszakeringtető szivattyúfej: körülbelül 54 °C, nyomásszabályozó: 90 °C	30
Extrakciós cella:	Valco típusú (előoszlopos), 350 μΐ térfogatú	35

A HPCL-analízis nem mutatott ki lebontási termékeket a liposzómadiszperzióban. A POPC és a koleszterin a liposzómák képződése közben nem bomlik le. Az előállított liposzómadiszperzióban a következő anyag- 40 mennyiségeket találtuk:

POPC 29,5 mg (55,8% kinyerés) koleszterin 6,2 mg (69,4% kinyerés)

2. példa Bemérés:

CO₂-átáramlás: Modifikátorátáramlás: Áramlási sebesség 0,00-5,59 perc 6,00-10,59 perc 11,00-17,00 perc

12,20 mg koleszterin USP XX 59,40 mg POPC POPC koleszterin mólarány 2,5:1 0,425 mg/ml cink-ftalo-cianin-tetraszulfonát [ZnPc(SO₃H)₄] desztillált vízben

1,86 ml/perc a 2 szivattyún 0,14 ml/perc a 7 szivattyún a 31 adagolószivattyún 12,0 μΐ/perc

4.5 μΐ/perc

1.5 μΐ/perc

Az eljárást az 1. példánál megadott feltételekkel analóg módon hajtottuk végre. A HPCL-analízis nem mutatott ki lebontási termékeket a liposzómadiszperzióban. A POPC, a koleszterin és a cink-ftalocianin-tetraszulfonát a liposzómák képződése közben nem bomlik le. Az előállított liposzómadiszperzióban a következő anyagmennyiségeket találtuk a gélszűrés előtt:

POPC koleszterin POPC: koleszterin mólarány

45,7 mg (bemérés 77%-a) 8,14 mg (bemérés 67%-a)

3:1

1,0 ml liposzómadiszperziót (1,03 mg koleszterint és 5,78 mg POPC-t) átszűrünk, hogy a nem bezárt ZnPc(SO₃H)₄-et eltávolítsuk. A liposzómafrakciókban a következő mennyiségeket találtuk:

POPC: koleszterin: ZnPc(SO₃H)₄

4,84 mg (bemérés 84%-a)

0,90 mg (bemérés 87%-a)

3,6 pg, ebből 2,6 pg a liposzómákban

72% hatóanyag bezárva mintegy 0,7 1/mol lipidzárvány-térfogattal

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás liposzómadiszperzió előállítására, ahol a liposzómadiszperzió tartalmaz

a) liposzómába kapszulázandó, vízoldható vagy hidrofil tulajdonságú anyagot vagy anyagkeveréket;

b) legalább egy (I) általános képlet szerinti foszfolipidet, ahol

Rj jelentése 10-20 szénatomos alkil-karbonil-csoport, R₂ jelentése hidrogénatom vagy 10-20 szénatomos alkil-karbonil-csoport, R₃ jelentése hidrogénatom, 2(trimetil-amino)-l-etil-, 2-amino-l-etil-, 1-4 szénatomos alkil-, karboxicsoporttal helyettesített 1-5 szénatomos alkil-, hidroxicsoporttal helyettesített 2-5 szénatomos alkil-, karboxi- és hidroxicsoporttal helyettesített 2-5 szénatomos alkil-, illetve karboxi- vagy aminocsoporttal helyettesített 2-5 szénatomos alkilcsoport vagy ezen vegyületek sói;

c) az alkalmazáshoz szükséges tisztaságú vizet és adott esetben

d) az alkalmazásnál szokásos segédanyagokat, azzal jellemezve, hogy legalább egy fenti b) foszfolipidet és adott esetben az alkalmazásnál szokásos fenti d) lipofil segédanyagot, szén-dioxidot és poláros szerves oldószert (modifikátort) tartalmazó mobil hordozófázist tartalmazó keveréket a tiszta szén-dioxid-fázis kritikus nyomásánál és kritikus hőmérsékleténél magasabb nyomáson és magasabb hőmérsékleten tartjuk, a kapott összenyomott keverékfázist normálnyomáson kiengedjük, és fenti a) liposzómába kapszulázandó, vízoldható vagy hidrofil tulajdonságú anyagot vagy anyagkeveréket és adott esetben az alkalmazásnál szokásos fenti d) segédanyagokat tartalmazó vizes fázisba visszük át, majd szükség esetén a szerves oldószert eltávolítjuk és/vagy egy meghatározott átmérőjű tartományba eső liposzómafrakciót leválasztunk, és/vagy a

HU 219 352 Β liposzómadiszperziót az alkalmazásnak megfelelően formulázzuk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a) kapszulázandó anyagként vagy anyagkeverékként radioaktív jelzővegyületeket vagy fluoreszkáló ve- 5 gyületeket, gyógyászati hatóanyagokat vagy hatóanyagkombinációkat alkalmazunk.
3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a) kapszulázandó anyagként vagy anyagkeverékként hidrofil vagy vízoldható tulajdonságú gyógyászati hatóanyagokat alkalmazunk.
4. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a) kapszulázandó anyagként vagy anyagkeverékként cink-ftalocianin-tetraszulfonátot [ZnPc(SO₃H)₄] alkalmazunk.
5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy b) foszfolipidként szintetikus, lényegében tiszta l-n-hexadekanoil-2-(9-cisz-oktadecenoil)-3-sn-foszfatidil-kolint alkalmazunk.
6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, 20 hogy c) komponensként injekció céljára alkalmas steril vizet alkalmazunk.
7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy lipofil d) segédanyagként koleszterint alkalmazunk.
8. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy d) segédanyagként az izotóniás feltételek megteremtéséhez szükséges vízoldható segédanyagokat alkalmazunk.
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mobil hordozófázis szén-dioxidot és etanolt tartalmaz.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 72 és 400 bar közötti nyo10 mástartományt alkalmazunk.
11. A 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 200 és 300 bar közötti nyomástartományt alkalmazunk.
12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti eljá15 rás, azzal jellemezve, hogy körülbelül 32-100 °C-os növelt hőmérsékletet alkalmazunk.
13. A 12, igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy körülbelül 50-60 °C-os növelt hőmérsékletet alkalmazunk.
14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az előállított liposzómadiszperziót intravénás alkalmazáshoz megfelelően formulázzuk.