HU217836B

HU217836B - Foszfonometil-dipeptid-származékok, eljárás előállításukra és ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények

Info

Publication number: HU217836B
Application number: HU9502852A
Authority: HU
Inventors: Marc Bigaud; Hugues D'orchymont
Original assignee: Merrell Dow Pharmaceuticals Inc.
Priority date: 1993-03-30
Filing date: 1994-02-22
Publication date: 2000-04-28
Also published as: EP0618224A1; DE69424281T2; EP0691985B1; PT691985E; FI954656A0; NO953877L; EP0691985A1; HUT72465A; CA2156742A1; IL109128A0; AU6298994A; FI954656A; NZ262996A; CN1120844A; JP3541230B2; HU9502852D0; DK0691985T3; CA2156742C; ATE192456T1; IL109128A

Abstract

A találmány tárgya az (I) általános képletű vegyületek enantiomerjei,hidrátjai, belső sói vagy gyógyászatilag elfogadható sói, ahol az (I)általános képletben R1 jelentése hidrogénatom vagy –(CH2)m-fenil-csoport; R2 jelentése hidrogénatom, –(CH2)m-fenil-csoport vagy–(CH2)m-naftil-csoport; vagy R1 vagy R2 jelentése negatív töltés, habelső só képződik, azzal a megszorítással, hogy ha R1 vagy R2 közül azegyik hidrogénatom vagy –(CH2)m-fenil-csoport, akkor a másikhidrogénatom, vagy ha belső só képződik, akkor negatív töltés; R3jelentése hidrogénatom, –(CH2)m-fenil-csoport vagy –(CH2)m-naftil-csoport; R6 jelentése hidrogénatom vagy H+2, ha R1 vagy R2 jelentésenegatív töltés, azaz belső sót képez; R7 jelentése hidrogénatom vagymetilcsoport; R8 jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, azzal amegszorítással, hogy R7 és R8 közül az egyik hidrogénatom; Z jelentése1–4 szénatomos alkilcsoport; X jelentése hidrogénatom; m jelentése 1,2 vagy 3; és n értéke 1. A találmány szerinti vegyületek gátolják azendothelinkonvertáló enzimet, s mint ilyenek alkalmasak minden olyanállapot kezelésére, amelyek az endothelintermelés gátlásávaljavíthatók. ŕ

Description

A találmány foszfonometilcsoportot tartalmazó dipeptidekre, ezek analógjaira, ezeket tartalmazó gyógyszerkészítményekre, a vegyületek és intermedierjeik előállítási eljárásaira vonatkozik. A találmány szerinti vegyületek gátolják az endothelinkonvertáló enzimet, s mint ilyenek alkalmasak minden olyan állapot kezelésére, amelyek az endothelintermelés gátlásával javíthatók.

Az endotheliumban található nagy endothelinpeptidet az endothelinkonvertáló enzim (ECE) bontja le endothelinpeptiddé. Az endothelin 21 aminosavból felépülő, érszűkítő hatású vegyület, melyet az endotheliumsejtek, a középső anginális sejtek, a vese- és epitheliális sejtek, továbbá különböző humán ráksejtvonalak és humán makrofágok termelnek.

Az endothelin biológiai hatása a vaszkuláris és nem vaszkuláris sima izmokra, a szívre, az idegszövetre, a vesére és a mellékvesére terjed ki: összehúzza az artériás és vénás ereket, növeli az artériás vérnyomást, csökkenti a szívteljesítményt és növeli a szívösszehúzást in vitro, stimulálja az ér simaizom-sejtjeinek mitogenezisét in vitro, tengerimalaclégcső-, humán húgyhólyagés patkányméhmodellen az erek sima izmait összehúzza in vitro, in vivő javítja a tűrőképességet repülőutakon, elősegíti a gyomorfekély kialakulását, stimulálja a pitvari nátriuretikus faktor felszabadulását in vitro és in vivő, növeli a plazmában a vazopresszin-, aldoszteronés katekol-amin-szintet, és gátolja a renin felszabadulását in vitro, továbbá stimulálja a gonadotropin felszabadulását in vitro [lásd például a WO 92/13545 publikációs számú nemzetközi (PCT) szabadalmi bejelentést].

Az endothelintermelést gátló hatású vegyületek például a következő indikációs területeken alkalmazhatók: szív- és érrendszeri betegségeknél (például miokardiális ischemia, szívszélhűdés, aritmia, instabil angina és magas vérnyomás), hörgőszűkület (tüdőben jelentkező magas vérnyomás, asztma), neuron működési zavarai (agyérgörcs, pókhálóhártya alatti vérzés), endokrinológiai zavarok (eklampsziát megelőző állapot), vesebetegségek (akut/krónikus veseelégtelenség), érbetegségek (atherosclerosis, Buerger-szindróma, Takayasu-arteritis, Raynaud-betegség és diabéteszes komplikációk), rák (elsősorban tüdőrák), gyomornyálkahártya-sérülés (gyomorbél rendszeri rendellenességek), valamint endotoxin eredetű sokk és szepszis [J. Mec. Chem., 36(9), 1493-1508 (1992); Neurology, 42, 25-31 (1992) és Drug Development Research, 26, 361-387 (1992)].

A találmány az I általános képletű vegyületek enantiomerjeire, hidrátjaira, belső sóira vagy gyógyászatilag elfogadható sóira vonatkozik, ahol az I általános képletben

R) jelentése hidrogénatom vagy -(CH₂)_m-fenil-csoport;

R₂ jelentése hidrogénatom, -(CH₂)_m-fenil-csoport vagy -(CH₂)_m-naftil-csoport; vagy R| vagy R₂ jelentése negatív töltés, ha belső só képződik, azzal a megszorítással, hogy ha R_t vagy R₂ közül az egyik hidrogénatom vagy -(CH₂)_m-fenil-csoport, akkor a másik hidrogénatom, vagy ha belső só képződik, akkor negatív töltés;

R₃ jelentése hidrogénatom, -(CH₂)_m-fenil-csoport vagy _(CH₂)_m-naftil-csoport;

lejelentése hidrogénatom vagy H₂, ha R, vagy R₂ jelentése negatív töltés, azaz belső sót képez;

R₇ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport;

R₈ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, azzal a megszorítással, hogy R₇ és R₈ közül az egyik hidrogénatom;

Z jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport;

X jelentése hidrogénatom; m jelentése 1, 2 vagy 3; és n értéke 1.

Az I általános képletű vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények, valamint az I általános képletű vegyületek alkalmazása olyan állapotok kezelésére, amelyek az endothelinkonvertáló enzim gátlásával javíthatók, szintén a találmány tárgyához tartoznak.

A fentiekben megadott szubsztituensdefmíciók közelebbről megjelölve a következőket jelenthetik:

Az „1-4 szénatomos alkilcsoport” 1-4 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú, 1 -4 szénatomos alkilrészt jelent, mint amilyen például a metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, η-butil-, izobutil-, szek-butil-, t-butilcsoport.

Az I általános képletben szereplő indolilcsoport számozását a II képletben mutatjuk be. Az indolrészen 5helyzetben (az I általános képletben R_g helyén) hidrogénatom vagy metilcsoport, a 4-, 5-, 6- vagy 7-helyzetben (az I általános képletben R₇ helyén) hidrogénvagy metilcsoport állhat, de R₇ és R_x közül az egyik mindenképpen hidrogénatom.

A „belső só” vagy más ismert nevén ikerion egy olyan molekula, mely pozitív és negatív töltést is hordoz, mint milyen például az 1. példa vegyülete.

Az „enantiomer” kifejezés a tükörképi izomereket jelenti. Aminosavak esetében az L/D vagy R/S jelölést használtuk a IUPAC-IUB Joint Commission on Biochemical Nomenclature, Eur. J. Biochem., 138:9-37 (1984) előírásainak megfelelően.

A „gyógyászatilag elfogadható sók” definícióba mind a savaddíciós sók, mind a fém- és aminsók beletartoznak, feltéve, hogy nem toxikusak és gyógyszerkészítmények előállítására, végfelhasználásra alkalmasak.

A gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sók az I általános képletű alapvegyület nem toxikus szerves vagy szervetlen savakkal alkotott savaddíciós sói lehetnek. Alkalmas sókat képző szerves savak például a mono-, di- és trikarbonsavak. Ilyen savak például az ecetsav, glikolsav, tejsav, piroszőlősav, malonsav, borostyánkősav, almasav, borkősav, citromsav, aszkorbinsav, maleinsav, hidroxi-maleinsav, benzoesav, hidroxibenzoesav, fenil-ecetsav, fahéjsav, szalicilsav és 2-fenoxi-benzoesav. További szerves savak, amelyekkel alkalmas sók képezhetők, például a metánszulfonsav és a 2-hidroxi-etánszulfonsav. Akár mono-, akár disavak sóit állítjuk elő, azok szokásos módon készíthetők, például úgy, hogy a szabad bázist vizes vagy vizes-alkoholos oldatban vagy a megfelelő savat tartalmazó más alkalmas oldószerben oldjuk, és a sót az oldószer elpárologtatásával izoláljuk; vagy a szabad bázist szerves oldószerben reagáltatjuk, amikor is a só vagy közvetlenül

HU 217 836 Β kicsapódik, vagy az oldat betöményítésével nyerhető ki. A találmány szerinti vegyületek savaddíciós sói általában kristályos anyagok, melyek vízben és különböző hidrofil oldószerekben oldhatók, és amelyek olvadáspontja magas, stabilitásuk pedig fokozott mértékű.

A fémekkel és aminokkal képezett gyógyászatilag elfogadható sókként azok jöhetnek számításba, melyek szobahőmérsékleten stabilak, és amelyek kationja nem módosítja lényegesen a só biológiai aktivitását. Megfelelő fémsók például a nátrium-, kálium-, kalcium-, bárium-, cink- és alumíniumsók. Ezek közül a nátrium- és káliumsók az előnyösek. Az aminokkal képzett sók olyan aminok alkalmazásával állíthatók elő, amelyek eléggé bázikusak ahhoz, hogy a képződő só stabil legyen; előnyösen olyan aminokat használunk, amelyek kevéssé toxikusak és gyógyszerkémiai alkalmazásuk gyakori és elfogadott. Ilyenek például a trialkil-aminok (elsősorban a trietil-amin), továbbá a prokain, a dibenzil-amin, az N-benzil-P-fenetil-amin, az N-etil-piperidin, a benzil-amin és a diciklohexil-amin.

„Hidrát” alatt olyan molekulát értünk, amely H₂Omolekulákat tartalmaz asszociált formában.

Egy betegség vagy állapot „kezelése” vagy ezt „kezelni” azt jelenti, hogy a beteg egészségi állapotát javítjuk vagy a kóros állapot kialakulását megelőzzük.

A „beteg” lehet meleg vérű állat (például patkány, egér, kutya, macska, tengerimalac, főemlős) vagy ember.

A találmány szerinti vegyületeket ismert analóg kémiai reakciókkal ismert kiindulási anyagokból vagy ismert eljárásokkal előállítható anyagokból állíthatjuk elő. Az I általános képletű vegyületek előállításmódjait az A reakcióvázlat és a B reakcióvázlat szemlélteti.

A reakcióvázlatokon található szimbólumok jelentése a következő.

„L” kilépőcsoportot jelent. Alkalmas kilépőcsoportok például a triflátok, alkil- vagy arilszulfonátok (például CF₃SO₂O, tozilát, mezilát) és a halogénatomok (bróm-, klór- vagy jódatom).

„Pg” alkalmas védőcsoportot jelent. Védőcsoportot a nem kívánt kémiai reakciókra hajlamos nitrogén- és oxigénatomra viszünk be. Az alkalmas védőcsoportok körét például a Protective groups in Organic Synthesis, 2nd ed., Theodora W. Greene, John Wiley & Sons, Inc., New York 1991 ismerteti, melyek teljes tartalmát a leírás részének tekintjük.

R_b R₂, R₃, X és Z a már megadott jelentésű. R_r, R₂>, R₃. és R₄> védőcsoport (Pg). Megjegyezzük, hogy R_b R₂ vagy R₃ is Pg-nek tekinthető, kivéve, ha hidrogénatomot jelentenek.

A dipeptidvázat a jól ismert stratégiával építettük fel: a megfelelő védőcsoporttal (vagy -csoportokkal), így például terc-butil-oxi-karbonil-csoporttal (BOC) védett aminosavat alkalmas reagens jelenlétében kapcsoltuk össze a peptid-észterrel. A kapcsolás történhet a karboxilcsoport diciklohexil-karbodiimiddel (DCC) való aktiválásával vagy alternatív megoldásként a vegyes anhidrides módszerrel. Ezután a BOC védőcsoport szelektív lehasításával (éteres oldatban sósavval, trifluor-ecetsavval vagy hangyasavval) megkapjuk a szabad amint. A peptidkötés kialakításának példáit például Bodánszky Miklós ismerteti (Peptid Chemistry, A Practical Textbook, Springer Verlag, Berlin, Heidelberg, 1988); ezeket a jelen leírás részének tekintjük. A kiindulási anyagok a kereskedelmi forgalomban kaphatók; így például az Aldrichtól dibenzil-foszfit, dietil-foszfít, dipropil-foszfit és dibutil-foszfit, a Beechem svájci részlegétől BOC-Leu, Leu-OMe.HCl, BOC-Phe-OH, BOC-homoPhe-OH- és BOC-D-Leu-hidrát, valamint Trp-OBz.HCl szerezhető be.

Az R₇ vagy R_s helyén hidrogéntől eltérő szubsztituenst hordozó indolilrészt tartalmazó dipeptideket olyan aminosavakból állíthatjuk elő, melyeket az Aldrich Chemical Co. of Milwaukee, Wisconsin (5-metiltriptofán), a Sigma Chemical Co. of the USA (4-metiltriptofán vagy 7-metil-triptofán) és Fluka Chemical Co. of Switzerland (6-metil-triptofán) forgalmaz.

Az A reakcióvázlat szerint a foszfonometil-csoportot (hidroxi-metil)-foszfonsav-észterek (2) segítségével visszük be; ezeket A. Foucaud módszerével [Synthesis, 916 (1982)] állítottuk elő. A hidroxilcsoportot kilépőcsoporttal (L), előnyösen triíluor-metilszulfonát-csoporttal aktiváljuk (3), és az aktív vegyületet a dipeptid (4) amino-terminális csoportjával reagáltatjuk, mely dipeptid a karboxi-terminális csoporton - rendszerint R,· észterezőcsoporttal - védett.

A (hidroxi-metil)-foszfonsav-észter (2) aktiválását például úgy végezhetjük, hogy alacsony (-60 °C és 0 °C közötti) hőmérsékleten, aprotikus oldószerben (például diklór-metán, tetrahidrofurán, dietil-éter, dimetil-formamid vagy ezek elegye) trifluor-metánszulfonsavanhidrid vagy trifluor-metánszulfonsav-klorid segítségével trifluor-metánszulfonát-csoportot viszünk be a molekulába. A protonokat szterikusan gátolt bázis (például 2,6-lutidin) vagy valamely fémhidrid (például nátrium-hidrid) segítségével semlegesítjük.

Az aktivált foszfonsav-észtert (3) ezután a (4) dipeptiddel reagáltatjuk; a (4) dipeptidet aprotikus oldószerben 0 °C és 40 °C közötti hőmérsékleten adagoljuk. A reakcióidő 1 óra és 3 nap között változhat. A reakcióban valamely, a trifluor-metánszulfonát képzésénél alkalmazott bázist használunk. A kitermelés javul, ha hexametil-foszforamidot, dimetil-formamidot vagy hasonlót alkalmazunk.

A B reakcióvázlat egy alternatív megoldást ismertet. Eszerint egy védett intermediert (5) reagáltatunk valamely aminosav-észterrel (6). A reakcióban keletkező foszfonometil-aminosav-észterről (7) az észtercsoportot eltávolítjuk, és a kapott vegyületet a (8) aminosavészterrel összekapcsolva kapjuk meg a védett foszfonometil-dipeptidet (1.1).

A reakciót például úgy végezhetjük, hogy a védett intermediert (5) hasonló körülmények között reagáltatjuk az aminosav-észterrel (6), mint amilyen körülmények között a 3 és 4 képletű vegyületek reakcióját folytattuk le. A kapott foszfonometil-aminosav-észterről (7) ezután az észterezőcsoportot valamely bázissal (nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid vagy lítium-hidroxid) vizes metanolban, vizes metoxi-etanolban vagy vizes tetrahidrofuránban szobahőmérsékleten lehasítjuk (1-24 óra).

HU 217 836 Β

A 7 vegyületből az észtercsoport eltávolítása után kapott terméket a 8 amino-észterrel reagáltatjuk az 1.1 védett foszfonometil-dipeptiddé. A reakciót a karboxilcsoport diciklohexil-karbodiimides aktivitásával végezzük, és vagy vegyes anhidridet [például izobutil-(klór-formiát)-tal] vagy acil-azidot [például difenil-foszforil-aziddal (DPPA)] képezünk. A kapott aktív észter sajátságaitól függően az amino-észterrel való reagáltatást -20 °C és 40 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Az acil-azidos reakció -10 °C és 10 °C közötti hőmérsékleten zajlik le. A reakcióidő 1 óra és 3 nap között változhat.

Az 1.1 képletű védett foszfonometil-dipeptidről ezután a védőcsoportokat egyszerre vagy részletekben hasítjuk le. Ha minden védőcsoport benzil, akkor a védőcsoportok egyszerre hasíthatók le előnyösen hidrogénezéssel, bázikus körülmények között, kétfázisú rendszerben. A termék a megfelelő I általános képletű (illetve 1.3 képletű) vegyület. Az I általános képletű vegyületek körébe tartozó 1.2 vagy 1.4 képletű vegyületek esetében a védőcsoportok részletekben való eltávolítása hidrogénezéssel, híg sav vagy bázis hozzáadásával vagy trimetil-szilil-halogenidekkel történő reakcióval történhet.

A következő példák a jelen találmány előnyös vegyületeit és ezek előállítását szemléltetik. A találmányt azonban nem korlátozzuk a példákban leírt vegyületekre, és ezek előállítását egyéb ismert módszerekkel szintén a találmány részének tekintjük.

1. példa

N-[N-(Foszfonometil)-L-leucil]-L-triptofán (III képletű vegyület)

A lépés

N-[N-(Dibenzil-oxi-foszfinil-metil)-L-leucil]-Ltriptofán-benzil-észter

372 mg dibenzil-oxi-foszfmil-metanolt 5 ml metilén-kloridban oldunk, és az oldatot lassan hozzáadjuk 0,36 ml frissen desztillált 2,6-lutidin és 0,25 ml trifluor-metánszulfonsavanhidrid 10 ml metilén-kloriddal készült, -50 °C-ra hűtött oldatához. A reakcióelegyet 10 percig -50 °C-on keveijük, majd 1 óra alatt hagyjuk 0 °C-ra felmelegedni.

A kapott trifluor-metánszulfonsav és dibenzil-oxifoszfinil-metil-észter elegyhez - ezek izolálása nélkül 0 °C hőmérsékleten 5 ml vízmentes metilén-kloridban 500 mg L-leucil-L-triptofán-benzil-észtert adunk (nincs védőcsoport az aminocsoporton). A reakcióelegyet 1 órán át 0 °C-on és 1 éjszakán át szobahőmérsékleten keveijük. A reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepárolva 1,60 g narancssárga olajat kapunk, melyet szilikagéladszorbensen (55 g, 230-400 részecskeméret) flash-kromatográfiás módszerrel tisztítunk. Az abszorbensről 1:1 és 1:0 arányok között változó etil-acetát/heptán elegyekkel eluáljuk a terméket. Az eluátum bepárlásával 240 mg cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olaj formájában. ³¹P-NMR (CDC1₃), δ (H₃PO₄ külső standard): multiplet (8 vonal) 27,0 ppm-nél (J=9 Hz).

B lépés

N-[N-(Foszfono-metil)-L-leucil]-L-triptofán

240 mg N-[N-(dibenzil-oxi-foszfinil-metil)-L-leucil]-L-triptofán-benzil-észtert 40 mg 10%-os csontszenes’ palládium jelenlétében 10 ml etil-acetátból és 89 mg kálium-hidrogén-karbonát 10 ml vízzel készült oldatából álló heterogén elegyben szobahőmérsékleten, normál nyomáson 3 órán át hidrogénezzük. Ezután a keveréket gázmentesítjük, és a katalizátort szűréssel eltávolítjuk. A szűrletből a vizes fázist elválasztjuk, etil-acetáttal mossuk, szűrjük, majd liofilizáljuk. A kapott fehér port (192 mg) 10 ml vízben oldjuk, majd 0,1 N vizes sóoldattal (11 ml) semlegesítjük. A kivált csapadékot vákuumban megszárítjuk. 115 mg cím szerinti vegyületet kapunk fehér por formájában.

3'P-NMR (DMSO), δ (H₃PO₄ külső standard): multiplet 14 ppm-nél.

Elemanalízis a C)₈H₂₆N₃O₆P.1,2H₂O összegképletre számolva:

számított: C: 49,93, H: 6,61, N: 9,70%; talált: C: 49,91, H: 6,53, N: 9,65%.

Olvadáspont: 232 °C (DSC alapján endoterm).

2. példa

N-[N-(Benzil-oxi-hidroxi-foszfinil-metil)-L-leucil]L-triptofán-benzil-észter (IV képletű vegyület)

100 mg N-[N-(dibenzil-oxi-foszfmil-metil)-L-leucil]-L-triptofán-benzil-észtert (1. példa, A lépés) 5 ml etil-acetátban oldunk, majd 15 ml 10%-os csontszenes palládium jelenlétében szobahőmérsékleten, normál nyomáson, 8 órán át hidrogénezzük. A keveréket leszűrjük, a kapott szilárd anyagot metanollal extraháljuk. Az extraktum bepárlásával 70 mg fehér, szilárd anyag formájában kapjuk meg a cím szerinti vegyületet. ³¹P-NMR (CD₃OD), δ (H₃PO₄ külső standard): multiplet 9,6 ppm-nél.

Elemanalízis a C₂₃H₃₈N₃O₆P.0,5H₂O összegképletre számolva:

számított: C: 63,99, H: 6,54, N: 7,00%; talált: C: 64,06, H: 6,32, N: 6,98%.

3. példa

N-[N-(Benzil-oxi-hidroxi-foszfinil-metil)-L-leucil]L-triptofán (V képletű vegyület)

100 mg N-[N-(dibenzil-oxi-foszfinil-metil)-L-leucil]-L-triptofán-benzil-észtert 5 ml etanolban oldunk, és az oldatot 0,30 ml 1 N vizes kálium-hidroxid-oldattal kezeljük (keverés 4 napig szobahőmérsékleten). A reakció lejátszódása után a reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk, a maradékot vízben oldjuk, és a cím szerinti vegyületet híg sósavoldattal kicsapjuk.

4. példa

N-[N-(Foszfonometil)-L-leucil]-DL-5-metil-triptofán trikáliumsöja (VI képletű vegyület)

A lépés

DL-5-Metil-triptofán-benzil-észter-hidroklorid 2,03 g DL-5-metil-triptofánt metanolos oldatban

2.17 g di(terc-butil)-dikarbonáttal és 1,02 g trietil-aminnal 4 órán át szobahőmérsékleten reagáltatunk. A reakcióelegyet bepároljuk, és a maradékot etil-acetáttal, majd vízzel extraháljuk. A vizes fázis pH-értékét 2-re állítjuk be híg sósavoldattal, majd etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist magnézium-szulfáttal vízmentesít4

HU 217 836 Β jük, majd bepároljuk. Bepárlás! maradékként fehér, szilárd anyag formájában N-(terc-butoxi-karbonil)-DL-5metil-triptofánt kapunk, melyet (2,72 g) 1:1 arányú metilén-klorid-acetonitril elegyben (100 ml) oldunk. Az oldathoz 0 °C-on 1,80 g diciklohexil-karbodiimidet és 1,31 g hidroxi-benzotriazol-hidrátot adunk. A reakcióelegyet fél órán át 0 °C-on keveijük, majd 0,97 g benzil-alkoholt és 96 mg 4-(dimetil-amino)-piridint adunk hozzá. Az elegyet 1 hétig szobahőmérsékleten keverjük, majd etil-acetáttal hígítjuk és leszűrjük. A szűrletet etil-acetáttal, majd 5%-os vizes citromsavoldattal extraháljuk. A szerves fázist vizes nátrium-bikarbonáttal, majd vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, végül magnézium-szulfáttal vízmentesítjük és bepároljuk. A maradékként kapott nyersterméket szilikagéladszorbensen (90 g, 230-400 részecskeméret) tisztítjuk; 1:4 arányú etil-acetát/heptán eleggyel eluáljuk az N-(terc-butoxi-karbonil)-DL-5-metil-triptofán-benzil-észtert, melyet 1,08 g szilárd, fehér anyagként izolálunk. Az anyagot hangyasavban szuszpendáljuk, és a szuszpenziót 5 órán át szobahőmérsékleten keveijük. A hangyasavat lepároljuk, a maradékot metanol és híg sósav elegyében felvesszük, majd bepároljuk. Maradékként a cím szerinti vegyületet izoláljuk fehér, szilárd anyag formájában.

B lépés

N-[N-(terc-Butoxi-karbonil)-L-leucil]-DL-5-metiltriptofán-benzil-észter

249 mg N-(terc-butoxi-karbonil)-L-leucin-hidrátot 344 mg DL-5-metil-triptofán-benzil-észter-hidrokloriddal 152 mg trietil-amin bázis és 209 mg diciklohexilkarbodiimid (kapcsolóágens) jelenlétében a már leírt módon reagáltatunk. A kapott 472 mg fehér nyersterméket etil-acetát/heptán elegyből átkristályosítva 329 mg terméket kapunk.

C lépés

N-(L-Leucil)-DL-5-metil-triptofán

321 mg N-[N-(terc-butoxi-karbonil)-L-leucil]-DL5-metil-triptofán-benzil-észterről a védőcsoportokat az előzőekben már ismertetett módon lehasítjuk. A nyersterméket etil-acetáttal, majd vizes nátrium-karbonátoldattal extraháljuk. A szerves fázist nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáttal vízmentesítjük, majd bepároljuk. Bepárlási maradékként 241 mg cím szerinti vegyületet kapunk (olaj).

D lépés

N-[N-(Dibenzil-oxi-foszfinil-metil)-L-leucil]-DL-5metil-triptofán-benzil-észter

171 mg dibenzil-oxi-foszfinil-metanolt az 1. példában leírt módszerrel 240 mg N-(L-leucil)-DL-5-metiltriptofán-benzil-észterrel reagáltatunk. A kapott sárga olajat 85 g szilikagélen kromatografáljuk. Az eluálást 1:1 arányú etil-acetát/heptán eleggyel kezdjük, majd tiszta etil-acetáttal folytatjuk. Az oldószer lepárlása után 136 mg sárga olajat kapunk.

³¹P-NMR (CDC1₃), δ (H₃PO₄ külső standard): multipletek 26,9 és 26,7 ppm-nél.

E lépés

N-[N-(foszfonometil)-L-leucil]-DL-5-metil-triptofán trikáliumsója

113 mg N-[N-(dibenzil-oxi-foszfmil-metil)-L-leucil]-DL-5-metil-triptofán-benzil-észter 5 ml etil-acetáttal készült oldatához hozzáadjuk 41 mg kálium-bikarbonát 5 ml vízzel készült oldatát és 30 mg 10% csontszenes palládiumot. A keveréket atmoszferikus nyomáson, szobahőmérsékleten, egy éjszakán át hidrogénezzük. A keveréket szűrjük, a szűrletet liofilizáljuk. 81 mg cím szerinti bézs színű vegyületet kapunk. ³¹P-NMR (D₂O), δ (H₃PO₄ külső standard): multipletek 12,2 és 9,8 ppm-nél.

Elemanalízis a C₁₉H₂₅N₃O₆P₃K..2H₂O összegképletre számolva:

számított: C: 39,64, H: 5,08, N: 7,30%; talált: C: 39,39, H: 5,30, N: 7,09%.

5. példa

A találmány szerinti vegyületek vérnyomáscsökkentő hatását a következőképpen igazolhatjuk.

250-300 g-os hím Sprague-Dawley-patkányokat uretánnal altattunk (1,25 g/kg ip.; szükség esetén pótadag adható). A jobb oldali nyaki verőérbe, valamint a jobb oldali femoralis vénába Tygon-katétereket helyeztünk részint az artériás vérnyomás észlelése, részint a gyógyszerek intravénás beadása céljából. Ezután 30 perc stabilizációs időt hagyunk a kísérletek megkezdéséig. Az artériás vérnyomást folyamatosan regisztráljuk TA2000 Gould rekorderrel, mely egy adatfeldolgozó rendszerrel van összeköttetésben (Dataflow rendszer, Crystal Biotechn., USA).

A patkányok random rendszerben iv. bolus injekcióban (100 μΐ/ΐ 00 g, 0,3 ml fiziológiás sóoldatban eloszlatva) vagy sóoldatot vagy dozírozott anyagot (1-100 μιηοΐ/kg) kaptak (phosphoramidont vagy valamely jelen találmány szerinti vegyületet). 5 perc elteltével az állatok 1 nmol/kg pro-ETl- (proendothelin) kezelést kaptak intravénás bolus injekcióban (10 μ1/100 g, 0,3 ml fiziológiás sóoldatban eloszlatva), majd az artériás vérnyomást 30 percig regisztráltuk. Hiba elkerülése céljából minden patkány csak egy előkezelést és csak egy pro-ETl-dózist kapott. A pro-ETl magas vérnyomást idéz elő, a phosphoramidon pedig gátolja ezt. A jelen találmány szerinti vegyületek gátlóhatását a phosphoramidonéhoz viszonyítottuk.

A humán/sertés pro-ET 1-et az osakai Peptide Institute-tól szereztük be. 0,1 %-os ecetsavval 10~⁴ M törzsoldatokat készítettünk, ezek pontos koncentrációját abszorpciós spektrofotometriás módszerrel ellenőriztük (280 mm; extinkciós koefficiens: 7245 M 'crrr¹). A törzsoldatból kivett alikvot részeket liofilizáltuk és -20 °C-on tároltuk. A peptidet a kísérlet napján oldottuk újra és hígítottuk fiziológiás sóoldattal.

6. példa

A találmány szerinti vegyületek hatását a pókhálóhártya alatti vérzések kezelésében ismert módszerrel [Life Sciences, 49, 841-848 (1991)] igazolhatjuk.

7. példa

A találmány szerinti vegyületek asztma elleni hatását bármely nemű Hartley-tengerimalacokon a követke5

HU 217 836 Β zőképpen igazolhatjuk: az állatokon specifikus antigénnel (ovalbumin) szemben nyulakban (IgC) vagy tengerimalacokban (IgG vagy IgE) termelődött antiszérummal, szívbe adott injekció útján passzív szenzibilitást idéztünk elő. Az így érzékenyített tengerimalacoknak adtuk be a találmány szerinti vegyületeket a kísérleti elképzelésnek megfelelő módon, dózisban és időpontban. Ezután a tengerimalacokon az antigénoldat aeroszolos formájával asztmát váltottunk ki, és 5 perc elteltével a halálozás előfordulását, illetve az asztmás tünetek kialakulásáig eltelt időt regisztráltuk. A negatív kontrollcsoportban olyan tengerimalacok voltak, melyek a passzív szenzibilitást követően találmány szerinti vegyületet nem kaptak; ebben a csoportban a mortalitási arány 90-100%. A pozitív kontrollcsoportban chlorphenilamine [ 1 -(p-klór-fenil)-1 -(2-piridil)-3-(N,N-dimetil)propil-amin] vagy cyproheptadine (peritol) adható a találmány szerinti vegyületek helyett.

8. példa

A találmány szerinti vegyületek hatását vértolulás okozta szívrendellenességek kezelésében ismert módszerrel [Circulation, 82(6), 2226-2230 (1990)] igazolhatjuk. A módszeren annyit változtattunk, hogy a kísérleti állatokat a találmány szerinti vegyületekkel előkezeltük.

9. példa

A találmány szerinti vegyületek hatását a veseműködés leállításának kezelésében ismert módszerrel [European Journal of Pharmacology, 221: 77-83 (1992)] igazolhatjuk.

10. példa

In vitro ECE- (endothelinkonvertáló enzim) vizsgálatok IP 1-képződés mértékének meghatározása alapján. A kísérlet során a pro-ET 1-nek a funkcionális ET- 1-gyé történő átalakításáért felelős enzim aktivitására a foszfatidil-inozit-forgalom növekedéséből - mint az ET-1-hatást igazoló jellemzőből - következtetünk.

Elvi alapok

Ismeretes, hogy az endothelin-1 (ET-1) dózisfüggően serkenti a foszfatidil-inozit-forgalmat az ET-receptorok aktiválása útján [Masaki és munkatársai: Circulation, 84, 1457 (1991)]. Az ET-1 prekurzora, azaz a proendothelin-1 (pro-ET-1) nem tudja a foszfatidilinozit-forgalmat stimulálni, kivéve ha azt egy specifikus phosphoramidonszenzitív proteáz (azaz az endothelinkonvertáló enzim, röviden: ECE) hasítja. Ismeretes, hogy az agyszövetekben ET-1-receptorok és ECE is van [Gulati és Srimal: Drug Devel. Rés., 26, 361 (1992)]. A jelen kísérletek során Brown és munkatársai módszerét [J. Neurochem, 42, 1379 (1984)] adaptáltuk.

A eljárás

A peptidek előállítása

A humán/sertés ET-1- és pro-ET-1-preparátumokat az osakai Peptide Institute-tól szereztük be. Ezekből 0,1 %-os ecetsavval 10~⁴ M-os törzsoldatot készítettünk. A pontos koncentrációt abszorpciós spektrofotométeren 280 nm-nél mért adatból a C=A/Le₂₈₀ összefüggés segítségével határoztuk meg (C az oldat peptidkoncentrációja, A a mért abszorpció, L az oldat optikai úthossza és ε₂₈₀ az oldatban lévő peptid extinkciós koefficiense; 8370 M^_1cm ¹ a pro-ET-1 és 7025 M 'cm-' az ET-1 esetében). A törzsoldatból kivett alikvot részeket liofílizáltuk és -20 °C hőmérsékleten tároltuk. A peptideket a kísérlet napján vízben újraoldottuk és hígítottuk (a többi teszthez használt peptideket is ezzel a módszerrel preparáltuk).

Szövetminták készítése

200-300 g-os hím Sprague-Dawley-patkányokat (Charles River, Franciaország) kábítás után lefejeztünk, agyukat gyors eltávolítást követően üveglemezre helyeztük. A striatumot a környező szövetek közül gy orsan kiszabadítottuk és Mcllwain aprító műanyag lemezére helyeztük. A szövetből 0,35 mm-es szeleteket vágtunk, majd ezeket 90 fokkal elforgatva másodszorra keresztirányban vagdostuk. A szeleteket fiziológiás pufferbe tettük (komponensek mM-ban: nátrium-klorid 118, kálium-klorid 5,0, kalcium-klorid 1,3, kálium-dihidrogén-foszfát 1,0, magnézium-szulfát 1,2, nátriumhidrogén-karbonát 2, glükóz 10, folyamatosan karbogénátbuborékoltatás), és így preparáltan használtuk a pro-ET- és ET-féleségek által indukált inozit-foszfátképződés mértékének meghatározására.

Pro-ET-1-gyei stimulált foszfatidil-inozit-forgalom patkányból származó agyszeleteket a fenti pufferben szuszpendáltunk, és folyamatosan karbogént buborékoltattunk át a szuszpenzión. 60 perc előinkubálás után a szeleteket rázófürdőbe tettük és 37 °C hőmérsékleten - az ülepedést megelőzendő - enyhén rázattuk. A puffért 15 percenként cseréltük. Eközben 500 μΐ gyantát (lásd alább) kisméretű oszlopba helyeztük és mindaddig vízzel öblítettük, míg az elfolyó öblítővíz neutrális nem lett. Ezután ³H-mioinozitot kevés vízzel átbocsátottunk a gyantaoszlopon, majd annyi vízzel eluáltuk, hogy a ³H-mioinozit a kívánt koncentrációban legyen jelen az eluátumban.

Az egyes szeleteket 5 mM lítium-kloridot tartalmazó, 5 ml-es, lapos fenekű fiolákba osztottuk szét. Ezután minden egyes fiolához tisztított ³H-mioinozitból egy alikvot mennyiséget adtunk (végső koncentráció 0,1 μΜ), és a szövetmintát 37 °C-on 30 percig rázófürdőben inkubáltuk. A fiolákhoz 10 ⁵ M végkoncentráció eléréséig antagonistát adtunk, 15 perccel a 10~⁶ M pro-ET-1 hozzáadását megelőzően. A kontrollfiolákhoz ugyanennyi puffert/oldószert adtunk. Az egyes adagolások után a fiolákat gyengén összeráztuk, karbogént hivattunk át, majd a fiolák lezárása után visszatértük a 37 °C-os rázófürdőbe. A pro-ET-1-gyei történő inkubálást 30 percig folytattuk, majd a reakciót 940 μΐ kloroform-metanol eleggyel (1:2 térfogatarány) leállítottuk, és a mintákat erőteljesen összeráztuk. Ezután minden fiolához további 310 μΐ kloroform-víz elegyet adtunk, majd a fázisokat centrifugálással szétválasztottuk. A vizes fázis 750 μΐ-es részletéből határoztuk meg a ³H-mioinozit-monofoszfát (-'H-IP1) képződésének mértékét.

A fenti körülmények között a pro-ET-1 által előidézett fosztatidil-inozit-képződés fokozódás az akkumulálódott ³H-IP1 mennyisége alapján becsülhető.

HU 217 836 Β

A ³H-IPl-et anioncserés kromatográfiával választottuk el a ³H-mioinozittól. 100 db BioRad Econocolumn típusú kromatografálóoszlopot (0,7 χ 15 cm) úgy helyeztünk el egy plexitartón, hogy az egyes oszlopokról az eluátumot közvetlenül a rácson elhelyezett 20 ml-es szcintillációsszámláló-fiolákba lehessen gyűjteni. Minden oszlop töltete AG 1-X8 gyanta 50%-os szuszpenziója volt (1-1 ml; 100-200 részecskeméret, formiátformára hozva). Az elúciós puffért olyan perisztaltikus pumpával mozgattuk, amely egyidejűleg 20 oszlop mosására volt alkalmas. A vizes fázis felvitele előtt a gyantát háromszor 10 ml 10 mM-os tiszformiáttal (pH 7,4) mostuk. Ezután adagoltuk a vizes fázist: kétszer 10 ml desztillált vizet, majd 10 ml 60 mMos ammónium-formiátot, mely 5 mM nátriumtetraborátot tartalmazott. Az eluátumokat félretettük. Az IP 1-et 0,1 M-os hangyasavban 0,2 M ammóniumformiátot tartalmazó oldat 8 ml-ével eluáltuk a szcintillációs fiolákba. A gyanta regenerálását a következőképpen végeztük: mosás 1 M ammónium-formiátot tartalmazó, 0,1 M-os hangyasav 10 ml-ével, majd háromszor 10 ml 2 M-os hangyasavval, majd lezárjuk, és feltöltjük 2 M-os hangyasavval. Az eluátumok tríciumtartalmát folyadékszcintillációs számláló segítségével határoztuk meg (dpm).

Az AG 1-X8 gyantát használat előtt adagonként kimostuk Kakamoto és Armstrong [J. Bioi. Chem., 237, 208 (1962)] módszerével, melyen annyit változtattunk, hogy sósav helyett hangyasavat használtunk, és az acetonos mosás után a gyantát pár percig száradni hagytuk, majd újra 1 M-os hangyasavban szuszpendáltuk (1:1 súly/térfogat) és 4 °C-on tároltuk.

Az eredmények értékelése

Minden vizsgálat három párhuzamos mérésen alapult. A vak- (nincs benne szövet) és az alapértékeket (nem stimulált minták) meghatároztuk, és a mért IP 1-változási adatokból levontuk. Meghatároztuk továbbá minden kísérletben 25 pl ³H-mioinozit aktivitását (IM, dpm-ben), és az IP 1-szint mért változásait a 10⁶ IM korrekciós faktorral megszoroztuk. A proET-1 (10⁶ M) által előidézett maximális %-os változást legalább 3 párhuzamos mérés átlagaként fejeztük ki (inhibitor nélkül mért adatok).

Ha valamelyik vegyület 10^-5 M koncentrációban több mint 50%-ban gátolta a pro-ET-1 által előidézett hatást, akkor arra a vegyületre felvettük a teljes dózishatás görbét, és az IC50-értéket (az a koncentrációérték, mely 10 ⁶ M pro-ET-1 hatását 50%-ban gátolja) grafikusan meghatároztuk. Minthogy ilyen esetben azt is fontos tudni, hogy az adott vegyület befolyásolja-e az ET-1 hatását is, az ET-1 (10^-6 M) függvényében is felvettük a dózis-hatás görbét a pro-ET-l-re részletesen leírt módszerrel. Azt a koncentrációt, mely az ET-1 (10 ⁶ M) hatását 50%-ban redukálja (RC50), grafikusan meghatároztuk.

Ha egy adott vegyület 3 χ 10~⁵ M dózisban sem gátolta 50%-ot meghaladó mértékben a pro-ET-1 vagy az ET-1 hatását, akkor az IC₅₀-, illetve az RC₅₀adatnál > 30 μΜ jelzést alkalmaztunk, és a maximális gátlás értékét jegyeztük fel.

így például a phosphoramidon (referenciaanyag) esetében míg az IC₅₀ = 6,4±l,l μΜ, addig az

RC₅₀>30 μΜ, 75±9% maximális gátlási értékkel.

Az I általános képletű vegyületek gyógyászati felhasználása előnyösen gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik formájában történhet. A hatásos dózis természetesen az indikációs területtől, az adott vegyület hatásának mértékétől, a kezelni kívánt betegség súlyosságától és természetétől, valamint a beteg adottságaitól függően változhat. Általában akkor érhető el jó eredmény, ha a vegyületet 0,01-20 mg/testsúly-kg/nap dózisban szisztematikusan adjuk be. A kúrát kis dózisokkal kell kezdeni. Orális beadás esetén alkalmazhatunk szilárd gyógyszerformát (például kapszula, tabletta, por) vagy folyékony formákat (például oldat, szuszpenzio). A vegyületek parenterálisan injekcióban is beadhatók (steril oldat vagy szuszpenzió).

A találmány értelmében a hatóanyagot előnyösen készítménybe inkorporáljuk, mely készítmény gyógyászatilag elfogadható vivőanyagot és 5-90 tömeg%ban valamely találmány szerinti vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazza. A „gyógyászatilag elfogadható vivőanyag” olyan ismert gyógyszerészeti kötőanyag lehet, melyet a gyógyhatású vegyületek formulálásánál alkalmazhatunk, ha a készítményt állatoknak belsőleg kívánjuk beadni, s mely vivőanyag lényegében nem toxikus és a felhasználás körülményei között nem vált ki túlérzékenységet. A készítmények (tabletták, kapszulák, elixírek, szirupok, emulziók, diszperziók, nedvesíthető és pezsgő porok) ismert módszerekkel állíthatók elő, és a kötőanyagot az adott készítményformának megfelelően választjuk meg.

A beadásmódok közül az orális út az előnyös. Orális beadáshoz az I általános képletű vegyületeket szilárd vagy folyékony formára készítjük ki; ilyenek például a kapszulák, pirulák, tabletták, pasztillák, szögletes tabletták, olvadékok, porok, oldatok, szuszpenziók és emulziók. Ha a szilárd gyógyszerforma kapszula, akkor a héjazat lehet kemény vagy lágy zselatin, és tartalmazhat például felületaktív anyagot, csúsztatóanyagot és inért töltőanyagot (például laktóz, szacharóz, kálium-foszfát, kukoricakeményítő). Ha a szilárd gyógyszerforma tabletta, akkor a szokásos tabletta-alapanyagok (például laktóz, szacharóz, kukoricakeményítő) mellett alkalmazhatunk kötőanyagokat (például arab mézga, kukoricakeményítő, zselatin), dezintegrátorokat, amelyek a beadást követően elősegítik a tabletta szétesését és oldódását (például burgonyakeményítő, alginsav, kukoricakeményítő, guargumi), csúsztatóanyagokat, amelyek egyrészt a tablettázásnál a gördülékenységet segítik elő, másrészt megakadályozzák, hogy a tablettázandó massza a présszerszám felületére ragadjon (például talkum, sztearinsav, magnézium-, kalcium- vagy cink-sztearát), továbbá festék-, színezőés édesítőanyagokat, melyek amellett, hogy az esztétikai benyomást javítják, elfogadhat óbbá teszik a tablettát a beteg számára. A folyékony gyógyszerformákban alkalmazható vívőanyagok például a víz és az alkoholok (etanol, benzil-alkohol és a polietilén-alkoholok), s ezek mellett adott esetben gyógyászatilag elfogadható

HU 217 836 Β felületaktív anyagok, szuszpendáló- és emulgeálószer lehet jelen.

A találmány szerinti I általános képletű vegyületek parenterálisan (intravénásán, intramuszkulárisan vagy intraperitoneálisan, illetve szubkután) is beadhatók. Ilyenkor a vegyület injekcióban beadható adagja mellett fiziológiailag elfogadható hígítószer van jelen gyógyászatilag elfogadható vivőanyaggal együtt. Ezek steril folyadékok vagy folyadékelegyek, például víz, fiziológiás sóoldat, vizes dextróz vagy hasonló cukoroldatok, továbbá valamely alkohol (például etanol, izopropanol vagy hexadecil-alkohol), glikol (például propilénglikol vagy polietilénglikol), glicerin-ketál (például 2,2-dimetil-l,3-dioxolán-4-metanol), éter (például polietilénglikol 400), olaj, zsírsav, zsírsav-észter vagy glicerid, továbbá adott esetben gyógyászatilag elfogadható felületaktív anyag (például szappan, detergens), szuszpendálószer (például pektin, karboxi-vinil-polimerek, metil-cellulóz, hidroxi-propil-metil-cellulóz vagy karboxi-metil-cellulóz), emulgeálószer és más gyógyászatilag elfogadható segédanyag. A találmány szerinti parenterális készítményekben alkalmazható olajok példái az ásványi, állati és növényi eredetű olajok, valamint a szintetikusan előállított olajok, mint amilyenek a mogyoróolaj, szójaolaj, szezámolaj, gyapotmagolaj, kukoricaolaj, olívaolaj, vazelin vagy ásványolaj. Az alkalmazható zsírsavak példái az oleinsav, sztearinsav és izosztearinsav, az alkalmazható zsírsav-észterek példái az etil-oleát és izopropil-mirisztát. Az alkalmazható szappanok a zsírsavak alkálifém-, ammónium- és trietanol-amin-sói. Az alkalmazható detergensek lehetnek kationosak, mint amilyenek a dimetil-dialkil-ammónium-halogenidek és alkil-piridinium-halogenidek; lehetnek továbbá anionosak, mint amilyenak az alkil-, aril- és olefmszulfonátok, az alkil-, olefin-, éter- és monoglicerid-szulfátok és -szulfoszukcinátok; lehetnek nemionosak, mint amilyenek a zsírsavak amin-oxidjai, a zsírsavak alkanolamidjai és a poli(oxi-etilén)-polipropilén kopolimerek; és lehetnek amfoter karakterűek, mint amilyenek az alkil-β-amino-propionátok és a 2alkil-imidazolin kvatemer ammóniumsói, s végül lehetnek keverékek. A találmány szerinti parenterális készítmények általában 0,5-25 tömeg% I általános képletű vegyületet tartalmaznak oldott állapotban. A készítmény tartalmazhat tartósítószereket és puffereket is. Hogy az injekció beadási helyén az esetleges irritáció elkerülhető vagy minimalizálható legyen, a készítmény olyan nemionos felületaktív anyagot tartalmazhat, melynek hidrofil-liofil egyensúlyértéke (HLB) körülbelül 12 és 17 közötti. A felületaktív anyag körülbelül 5-15 tömeg%-ban lehet jelen a készítményben. A felületaktív anyag lehet egykomponensű, mely komponens HLB-értéke a fenti, vagy lehet kettő- vagy többkomponensű, melyek a kívánt HLB-értékkel rendelkeznek. Ilyen felületaktív anyagtípust képviselnek például a polietilén-szorbitán-zsírsav-észterek (például szorbitán-monooleát) és az etilén-oxidnak valamely hidrofób bázissal alkotott nagy molekulatömegű adduktjai, melyek a propilén-oxid és propilénglikol kondenzációja során keletkeznek.

A találmány szerinti vegyületek topikálisan is beadhatók. Ez történhet egyszerűen a találmány szerinti vegyület oldatának az alkalmazásával, előnyösen olyan oldószert használva, melyről tudható, hogy a bőrön keresztüljutást elősegíti; ilyenek például az etanol és a dimetil-szulfoxid (DMSO), s ezeket adott esetben egyéb segédanyagok is kiegészíthetik. A topikális alkalmazás előnyösen tapasz segítségével történhet, s a tapasz lehet hordozó, lyukacsos membrán típusú vagy szilárd mátrix jellegű.

Alkalmas transzdermális eszközöket ismertetnek a 3,742,951, 3,797,494, 3,996,934 és 4,031,894 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások. Ezekben az eszközökben általában van egy hátlap, mely egyben az egyik felületet adja, van egy adhezív réteg, amely a hatóanyagot átbocsátja és egyben a másik felületet biztosítja, és van egy, a hatóanyagot tároló hordozó réteg a két előbbi réteg között elhelyezve. Alternatív megoldás lehet, hogy a hatóanyagot tartalmazó mikrokapszulák sokasága van a hatóanyagot átbocsátó rétegben eloszlatva. E két esetben egy membránon keresztül folyamatosan jut el a hordozóról vagy a mikrokapszulából a hatóanyag az azt átbocsátani képes adhezív rétegbe, mely a kezelési alany bőrével vagy nyálkahártyájával érintkezik. A hatóanyag tehát szabályzóit, előre meghatározott módon jut (abszorbeálódik) be a recipiens bőrén át a szervezetbe. Mikrokapszulák esetében a héjazat szintén membránként funkcionálhat.

A találmány szerinti vegyületek transzdermális bejuttatására szolgáló további módszer, ha a hatóanyagot egy mátrix tartalmazza, s az erről jut a szervezetbe a kívánt fokozatos, állandó és szabályzott ütemben. A mátrix diffúziós úton vagy a mikropórusokon átáramoltatva ereszti át a felszabaduló hatóanyagot. A hatóanyag felszabadulása szabályzott sebességgel megy végbe. Ilyen, membrán nélküli rendszert ismertet a 3,921,636 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. Ez a rendszer legalább két felszabadulási mechanizmust tesz lehetővé. Ha a mátrix nem pórusos kialakítású, akkor a felszabadulás diffúziós mechanizmussal megy végbe. Ilyenkor a gyógyászatilag hatásos anyag magába a mátrixba oldódik be, illetve azon át diffundál. A hatóanyagfelszabadulás mikropórusokon átáramoltatással akkor történhet, ha a gyógyászatilag hatásos anyag egy folyékony fázison át jut a mátrix pórusaiba.

A találmány szerinti vegyületekből önmagában ismert módszerekkel aeroszolos preparátumot is készíthetünk. Az aeroszol készülhet topikális adagolásra vagy inhalálási célra. Az aeroszol lehet oldat vagy szuszpenzió és tartalmazhat például oldószert, hajtógázt és/vagy diszpergálószert. Az aeroszolkészítés tipikus módjait a következő irodalmi hely ismerteti: Reminton's Pharmaceutical Sciences, 18th ed., Mack Publishing Company, Easton, Pennsylvania, 1694-1712 (1990).

Mint általában minden vegyületcsaládban, melyek terápiás célra használhatók, a találmány szerinti vegyületek esetében is van a vegyületeknek egy előnyös alcsoportja, illetve annak előnyös képviselői. Jelen esetben azok a vegyületek az előnyösek, amelyekben R, hid8

HU 217 836 Β rogénatomot jelent, R₂ jelentés nélküli, R₆ jelentése H₂, R₃ hidrogénatom vagy -(CH₂)-fenil- vagy -(CH₂)naftil-csoport, Z izobutilcsoport, és n jelentése 1.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Az (I) általános képletű vegyületek enantiomerjei, hidrátjai, belső sói vagy gyógyászatilag elfogadható sói, ahol az (I) általános képletben

R, jelentése hidrogénatom vagy -(CH₂)_m-fenilcsoport;

R₂ jelentése hidrogénatom, -(CH₂)_m-fenil-csoport vagy -(CH₂)_m-naftiI-csoport; vagy R, vagy R₂ jelentése negatív töltés, ha belső só képződik, azzal a megszorítással, hogy ha R! vagy R₂közül az egyik hidrogénatom vagy -(CH₂)_m-fenilcsoport, akkor a másik hidrogénatom, vagy ha belső só képződik, akkor negatív töltés;

R₃ jelentése hidrogénatom, -(CH₂)_m-fenil-csoport vagy -(CH₂)_m-naftil-csoport;

R₆ jelentése hidrogénatom vagy H₂, ha R( vagy R₂jelentése negatív töltés, azaz belső sót képez;

R₇ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport;

R₈ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, azzal a megszorítással, hogy R₇ és R₈ közül az egyik hidrogénatom;

Z jelentése 1 -4 szénatomos alkilcsoport;

X jelentése hidrogénatom; m jelentése 1, 2 vagy 3; és n értéke 1.
2. Az 1. igénypont szerinti vegyületek R) helyén hidrogénatomot tartalmazó képviselői.
3. Az 1. igénypont szerinti vegyületek R_fi helyén H₂ jelentésű szubsztituenst tartalmazó olyan képviselői, amelyekben R₂ jelentése negatív töltés.
4. Az 1. igénypont szerinti vegyületek R₃ helyén hidrogénatomot, -(CH₂)_m-fenil-csoportot vagy -(CH₂)_m-naftil-csoportot tartalmazó képviselői.
5. Az 1. igénypont szerinti vegyületek Z helyén izobutilcsoportot tartalmazó képviselői.
6. Az 1. igénypont szerinti vegyületek X helyén hidrogénatomot tartalmazó képviselői.
7. Az 1. igénypont szerinti vegyületek körébe eső N-[N-(foszfonometil)-L-leucil]-L-triptofán.
8. Az 1. igénypont szerinti vegyületek körébe eső N-[N-(benzil-oxi-hidroxi-foszfinil-metil)-L-leucil]-Ltriptofán-benzil-észter.
9. Az 1. igénypont szerinti vegyületek körébe eső N-[N-(benzil-oxi-hidroxi-foszfinil-metil)-L-leucil]-Ltriptofán.
10. Gyógyszerkészítmény, mely valamely 1. igénypont szerinti vegyületet tartalmaz gyógyászatilag elfogadható vivőanyaggal együtt.
11. Eljárás az (I) általános képletű vegyületek enantiomerjei, hidrátjai, belső sói vagy gyógyászatilag elfogadható sói előállítására, ahol az (I) általános képletben

R, jelentése hidrogénatom vagy -(CH₂)_m-fenilcsoport;

R₂ jelentése hidrogénatom, -(CH₂)_m-fenil-csoport vagy -(CH₂)_m-naftil-csoport; vagy Rí vagy R₂ jelentése negatív töltés, ha belső só képződik, azzal a megszorítással, hogy ha Rj vagy R₂közül az egyik hidrogénatom vagy -(CH₂)_m-fenilcsoport, illetőleg R₂ esetében -(CH₂)_m-naftil-csoport, akkor a másik hidrogénatom, vagy ha belső só képződik, akkor negatív töltés;

R₃ jelentése hidrogénatom, -(CH₂)_m-fenil-csoport vagy -(CH₂)_m-naftil-csoport;

R₆ jelentése hidrogénatom vagy H ₂, ha Rj vagy R₂jelentése negatív töltés, azaz belső sót képez;

R₇ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport;

R₈ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, azzal a megszorítással, hogy R₇ és R₈ közül az egyik hidrogénatom;

Z jelentése 1 -4 szénatomos alkilcsoport;

X jelentése hidrogénatom; m jelentése 1,2 vagy 3; és n értéke 1, azzal jellemezve, hogy

a) valamely (3) általános képletű vegyületet valamely (4) általános képletű dipeptiddel reagáltatunk - ahol a (3) általános képletű vegyületben L jelentése valamely kilépőcsoport, R_r jelentése -(CH₂)_m-fenil-csoport, R₂· jelentése -(CH₂)_m-fenil-csoport vagy -(CH₂)_m-naftil-csoport, a (4) általános képletben R₃· jelentése -(CH₂)_m-fenil-csoport vagy -(CH₂)_m-naftil-csoport - a kapott (1.1) általános képletű dipeptidről az R_r, R₂- vagy R₃. helyén álló védőcsoportot adott esetben lehasítjuk, és a kapott vegyületet a reakcióelegyből kinyerjük, vagy

b) valamely (7) általános képletű észterből - ebben a képletben Z, R_r és R₂· a már megadott jelentésű, és R,· egy alkalmas védőcsoport - a védőcsoportot valamely bázissal lehasítjuk, majd egy (8) általános képletű amino-észterrel reagáltatjuk - a (8) általános képletben R₃·, R₇, R₈, X és n a fentiekben megadott jelentésű -, és a kapott (1.1) általános képletű, védett foszfonometil-dipeptidről az R_r, R₂- vagy R_r helyén álló védőcsoportot adott esetben lehasítjuk, és a kapott vegyületet kinyerjük, és kívánt esetben gyógyászatilag elfogadható sóvá alakítjuk.