HU216385B - Csavaros szorítóbilincs - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya csavarős szőrítóbilincs, amely egy önmagára gyűrűalakban visszahajlítőtt, rűgalmas anyagú, általában fémből készültlemezcsíkból áll, amelynek egyik vége főgasléce képezőkidőmbőrődásőkkal és/vagy bemélyedésekkel van ellátva, míg a másikvégére egy kengyel van felerősítve, amely egy, a tengelye körülfőrgathatóan felszerelt csavar támasztékaként van kiképe ve, ahől acsavar egy, a kengyelhez képest rűgó ellenében tengelyiránybanelmőzdítható ütközőre támaszkődik. A találmány lényege az, hőgy arűgót egy példáűl félkör alakban meggörbített fémlapka (3) képezi,amely a bilincs belseje felé hőmőrú, és amelynek végei (3a és 3c)őldalt érintkezésben állnak a kengy l (2) őldalfalaival (2b), emelletta fémlapka (3) első vége (3a) tengelyirányban rögzítve van akengyelhez (2), és egy, a csavar (4) végének (4a) elcsúszásátmegengedő kivágással van ellátva, űgyanak őr a fémlapka (3) másik vége(3c) legalább részben körülveszi a csavar (4) nyakrészét (4b) acsavarfej (4c) közelében, és ezen csavarfej (4c) ütközőjét képezi,mimellett a fémlapka (3) ezen másik vég (3c) a kengyel (2)őldalfalaihőz (2b) képest elcsúsztathatóan van felszerelve. ŕ

Description

A találmány tárgya csavaros szorítóbilincs, amely egy önmagára gyűrű alakban visszahajlított, rugalmas anyagú, általában fémből készült lemezcsíkból áll.

Az US 2522494 lajstromszámú és a DE-OS 4108 852 lajstromszámú szabadalmi leírás, illetve a WO 80/01199 és WO 87/00602 számú közzétételi iratok alapján már ismert olyan szorítóbilincs, amely egy önmagára gyűrű alakban visszahajlított, rugalmas anyagú, általában fémből készült lemezcsíkból áll. Ezen lemezcsík egyik vége, legalább a külső felületén, fogaslécet képező kidomborodások és/vagy bemélyedések sorozatával van ellátva. A lemezcsík másik végére egy kengyel (vagy sapka) van felerősítve, amelynek lényegében két oldalfala van, és ezek egy csavar támasztékát képezik, amely csavar a tengelye körül forgathatóan van felszerelve. A csavar tengelye lényegében párhuzamos a lemezcsík hosszanti irányával, vagyis egy, a szorítóbilincshez húzott érintővel, amikor a lemezcsík önmagára gyűrű alakban vissza van hajlítva. A csavar kengyelhez, illetve sapkához képesti hosszirányú helyzete változtatható, és legalább egy ütköző által van meghatározva, amely egy rugó ellenében tengelyirányban elmozdítható a kengyelhez képest. Erre az ütközőre támaszkodik a csavar végének egy megfelelő része. Bizonyos esetekben a csavarnak a kengyelben való ágyazását a kengyel megközelítőleg hengeres formája révén biztosítjuk, míg más esetekben két csapágy van felszerelve a csavar menetes szárának ágyazására, mégpedig a csavar fejének, illetve a végének közelében.

A kengyel emellett rendelkezik egy keresztirányban húzódó réssel, amelyen keresztül a lemezcsík szabad vége áthatol, miközben a lemezcsík kidomborodásai kapcsolódásba kerülnek a csavar meneteivel, ami lehetővé teszi a bilincs összeszorítását a csavarnak egy megfelelő szerszám általi forgatása révén.

Az ilyen típusú csavaros szorítóbilincs igen elteijedten használatos az iparban, különösen, ha automatikusan kompenzálni kívánják az összeszorított tárgy átmérőjének esetleges csökkenését, azonban ezen megoldásnak általában legalább egy komoly hiányossága van.

Valójában az ismert szorítóbilincsek nem teszik lehetővé a „hézagokba való kapaszkodást” a szorítás pillanatában; bizonyos esetekben azt lehet tapasztalni, hogy a csavar menetei kiakadnak a lemezcsík fogaslécéből, megakadályozva ily módon a bilincs összeszorításának elvégzését.

A találmány által megoldandó feladat a bevezetőben ismertetett típusú csavaros szorítóbilincs olyan kialakítása, amely lehetővé teszi az említett probléma kiküszöbölését.

A kitűzött feladatot a találmány értelmében azáltal oldottuk meg, hogy az ütköző rugóját egy például félkör alakban meggörbített fémlapka képezi, amely a bilincs belseje felé homorú, és amelynek végei oldalt érintkezésben állnak a kengyel oldalfalaival. Emellett a fémlapka első vége tengelyirányban rögzítve van a kengyelhez és egy kivágással van ellátva, amelyben a csavar vége elcsúszhat, ugyanakkor a fémlapka másik vége legalább részben körülveszi a csavar nyakrészét a csavarfej közelében és ezen csavarfej ütközőjét képezi, mimellett a fémlapka ezen második vége a kengyel oldalfalaihoz képest elcsúsztathatóan van felszerelve.

A találmányt részletesebben kiviteli példa kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti szorítóbilincs oldalnézete, a 2. ábra a találmány szerinti szorítóbilincs 1. ábrával analóg oldalnézete, a kengyel egyik oldalfalának elhagyása mellett, a 3. ábra a találmány szerinti szorítóbilincs nézete az 1. ábrán látható F nyíl irányából nézve.

Amint az az 1-3. ábrákon látható, a találmány szerinti csavaros szorítóbilincs alapvetően egy önmagára gyűrű alakban visszahajlított, általában fém anyagú 1 lemezcsíkból áll, amely legalább az la külső végén bemélyedések és kidomborodások által képzett lb fogasléccel van ellátva. Az 1 lemezcsík le belső végére egy 2 kengyel van felerősítve, amelyet egy egyszerű U alakú idom képez, amelynek a kengyel középső tartományában elhelyezkedő 2a alja össze van kötve az 1 lemezcsíkkal valamely arra alkalmas módon, például hegesztéssel vagy szegecseléssel, vagy akár az 1 lemezcsík becsúsztatásával ezen 2a alj réseibe.

A 2 kengyel 2b oldalfalai között egy például félkör alakúra meggörbített, általában rugóacélból készített 3 fémlapka van elrendezve, amely a szorítóbilincs belseje felé homorú. A 3 fémlapka végei érintkezésben állnak a 2 kengyel 2b oldalfalaival, így a 3 fémlapka tehát ezek közé van befogva.

A 3 fémlapkának az 1. és 2. ábrán bal oldalt látható elülső 3a vége rögzítve van a 2 kengyelhez. E célból a 3 fémlapkának két 3b oldalnyúlványa van, amelyek behatolnak a 2b oldalfalakban kiképzett 2c nyílásokba. Előnyösen a 3b oldalnyúlványok kiálló részei rá vannak zömítve a 2b oldalfalak külső oldalára, vagy kampó alakkal vannak kiképezve, hogy biztosítsák rögzülésüket a 2b oldalfalakon.

A 3 fémlapka másik 3c vége előnyösen szintén két 3d oldalnyúlvánnyal van ellátva, amelyek a 2 kengyel 2b oldalfalainak hosszúkás 2d réseiben vannak elrendezve.

Ily módon a 3 fémlapka tengelyirányú elmozdulás ellen rögzítve van a 3a végén, viszont tengelyirányban elmozdítható a 3c végén, legalábbis a csúszópályát képező 2d rések tengelyirányú hosszának mértékében. A későbbiekben részletezett okokból a 2d rések 2e alsó széle előnyösen lejtéssel van kiképezve a 2 kengyel középső tartománya irányában.

Végül a 2 kengyel 2b oldalfalai között egy 4 csavar van elrendezve, amelynek tengelye lényegében párhuzamos a 2 kengyel 2a aljával, vagyis az 1 lemezcsík hosszanti irányával ebben a tartományban; a 4 csavart a 3 fémlapka megfelelően kialakított 3a és 3c végei tartják a helyén.

Tulajdonképpen a 3 fémlapka 3a vége egy legalább részben kör alakú, ágyazást képező 3e kivágással van ellátva, amelybe a 4 csavar 4a végének hengeres szakasza illeszkedik. A 3 fémlemez másik 3c vége szintén hasonló módon van kialakítva, és ugyancsak befogad

HU 216 385 Β egy hengeres szakaszt, mégpedig a 4 csavar 4b nyakrészének hengeres szakaszát a 4c csavarfej közelében.

Itt hangsúlyozni kell, hogy a 4 csavar 4a végének hengeres szakasza a 3 fémlemez 3a végén innen egy adott d távolságra terjed ki, amikor a 4c csavarfej a szorítóbilincs összeszorítása előtt a 3 fémlemez mozgatható 3c végére támaszkodik. Gyakorlati szempontból előnyös, később részletezendő okokból, ha a d távolság nagyságát tekintve közel esik a csúszópályát képező 2d rés tengelyirányú hosszához.

A 4 csavar hengeres szakaszokként kialakított 4a vége és 4b nyakrésze között van kiképezve a 4 csavar 4d menetes tartománya.

A leírtak szerint a 2 kengyelhez rögzített 1 lemezcsíknál annak la külső vége az 1. és 2. ábrán balról be van vezetve a 2 kengyel 2a alja és a 4 csavar 4d menetes tartománya közötti résbe. A 4 csavar megfelelő irányba való forgatása balról jobbfelé meneszti az 1 lemezcsík la külső végét, és ezáltal csökkenti a szorítóbilincs átmérőjét.

Amikor a bilincset felszereljük az összeszorítandó tárgyra, a 4 csavar ezt követő forgatása úgy váltja ki a szorítást, hogy a 4c csavarfej feltámaszkodik a meggörbített 3 fémlapka 3 c vége által képzett ütközőre. Ahogy a szorítás intenzívebbé válik, a 3 fémlapka deformálódik a 4c csavarfej által a 3c végére gyakorolt erő hatására, így ez a 3c vég bizonyos mértékben közelíteni fog a 2 kengyelhez rögzített 3a véghez.

Az ily módon rugót képező 3 fémlapka tulajdonságait azon szorítóerő függvényében határozzuk meg, amelyet az adott összeszorítandó tárgynál alkalmazni kell, sőt, a kívánatos szorítóerőnél számításba lehet venni a 4c csavarfejre gyakorolt csavarozási nyomatékot is, különösen akkor, ha a szorítást motoros csavarkulccsal végezzük. Ily módon lehetőség van a szorítóerő bármely megfelelő értékre való korlátozására.

Másrészt, a megfelelő csavarozás után a 2. ábrán látható d távolság érzékelhetően csökken, ahogy a 3 fémlapkát összenyomjuk.

Ha a használat során az összeszorított tárgy átmérője csökkenni kezd, akkor a meggörbített 3 fémlapka igyekszik visszanyerni kezdeti alakját, ily módon biztosítva a kellő mértékű szorítás fenntartását.

Amint azt egy szakember a fentiekből már megállapíthatta, a találmány szerinti szorítóbilincsek gyártása rendkívül egyszerű.

A kengyel lényegében csupán a fémlapka végein levő oldalnyúlványok befogadására szolgáló nyílásokkal van ellátva, hogy biztosítsuk a fémlapka egyik végének mozdulatlanságát, ugyanakkor lehetővé tegyük a másik vég tengelyirányú elmozdíthatóságát. A kengyel aljának és a szorítóbilincs lemezcsíkjának összeerősítése, illetve a fémlapka és csavar összeszerelése után ezen két részegységet a kengyel oldalfalainak egyszerű visszahajlítása révén fogjuk össze egymással; ez az egyetlen művelet létrehozza a fémlapkát és a csavart egyaránt magában foglaló járomszerű idomot, így a szorítóbilincs már kész is a használatra.

Mindazonáltal ez a művelet, amely megvalósítható például automatikus sajtókon, egymást követő hajlítási és sajtolási műveletekkel, mégiscsak meghagy bizonyos hézagokat (.játékokat”), például a 3 fémlapka 3a és 3c végei számára a 2 kengyel oldalfalai között, és a 3b oldalnyúlványok számára a 2c nyílásokban. Az összeszorítás folyamán a 4 csavar meneteinek ferdesége az 1 lemezcsík hossztengelyéhez képest a 4 csavar kis mértékű oldalirányú elmozdulását váltja ki, lehetővé téve ezáltal a „hézagokba való kapaszkodást”; egyidejűleg és főként a 3c kivágás által képzett helyben maradó ágyazásnak mint radiális felfekvési pontnak köszönhetően a 3 fémlapka deformációja elfordítani igyekszik a 4c csavarfejet az 1 lemezcsík felé, minthogy a 3d oldalnyúlványok el tudnak mozdulni a csúszópályákként kialakított 2d résekben. Ennek a hatásnak köszönhetően a 4 csavar menetei egyre erősebben nyomódnak az lb fogaslécre az összeszorítás folyamán. A 4c csavarfej ezen elfordulását megkönnyíti a 2d rések 2e alsó széleinek lejtése.

Claims (4)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Csavaros szorítóbilincs, amely egy önmagára gyűrű alakban visszahajlított, rugalmas anyagú, általában fémből készült lemezcsíkból áll, amelynek egyik vége fogaslécet képező kidomborodásokkal és/vagy bemélyedésekkel van ellátva, míg a másik végére egy kengyel van felerősítve, amely egy, a tengelye körül forgathatóan felszerelt csavar támasztékaként van kiképezve, ahol a csavar egy, a kengyelhez képest rugó ellenében tengelyirányban elmozdítható ütközőre támaszkodik, azzal jellemezve, hogy a rugót egy meggörbített fémlapka (3) képezi, amely a bilincs belseje felé homorú, és amelynek végei (3a és 3c) oldalt érintkezésben állnak a kengyel (2) oldalfalaival (2b), emellett a fémlapka (3) első vége (3a) tengelyirányban rögzítve van a kengyelhez (2) és egy, a csavar (4) végének (4a) elcsúszását megengedő kivágással (3e) van ellátva, ugyanakkor a fémlapka (3) másik vége (3c) legalább részben körülveszi a csavar (4) nyakrészét (4b) a csavarfej (4c) közelében és ezen csavarfej (4c) ütközőjét képezi, mimellett a fémlapka (3) ezen másik vége (3c) a kengyel (2) oldalfalaihoz (2b) képest elcsúsztathatóan van felszerelve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a fémlapka (3) első vége (3a) két oldalnyúlvánnyal (3b) van ellátva, amelyek a kengyel (2) oldalfalaiban (2b) kialakított, az oldalnyúlványok (3b) alakjának megfelelő alakú nyílásokba (2c) vannak illesztve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a fémlapka (3) másik vége (3c) két oldalnyúlvánnyal (3d) van ellátva, amelyek a kengyel (2) oldalfalaiban (2b) tengelyirányú csúszópályaként kialakított résekbe (2d) vannak illesztve.
4. 4. A 3. igénypont szerinti szorítóbilincs, azzal jellemezve, hogy a csúszópályaként kialakított rések (2d) alsó széle (2e) a kengyel (2) középen elhelyezkedő alja (2a) irányában lejtő módon van kiképezve.