HU216366B - Eljárás mérési adatok átvitelére - Google Patents

Abstract

Eljárás mérési adatők átvitelére nagyszámú mérőegységből (10, 10i) egyközpőnti kiértékelő egységbe (16), amelynek sőrán a mérőegységeket(10, 10i) a kiértékelő egységgel (16) különböző időp ntőkban egy közösműnkafrekvencián működő rádiós adatátviteli vőnalőn keresztülösszekötik, a mérőegységben (10, 10i) az átadandó mérési adatőkat amérőegységre (10, 10i) jellemző azőnősító adattal e y adatcsőmaggáállítják össze, a mérőegységekből (10, 10i) az adatcsőmagőkatsztőchasztikűs módőn meghatárőzőtt időpőntőkban tővábbítják azadatátviteli vőnalra, valamint a kiértékelő egységben (16)műnkafrekvencián vett jelsőrőzatők közül elkülönítik az átfedésesadatcsőmagőkat, és az ezűtán megmaradt, egy-egy adatcsőmagnakmegfelelő jelsőrőzatőkat tővábbi kiértékelésre átveszik. Az eljárást atalálmány szerint az jellemzi, hőgy a mérőegységekben (10, 10i) amérési adatcsőmagőkat szabályős időközönként tárőlják, és a tárőlásiidőpőntők között mindenkőr több sztőchasztikűsan elősztőtt adásiidőpőntban tővábbítják az adatátviteli vőnalra. ŕ

Description

A mérési adatok átvitele a gyakorlatban sok esetben adatátviteli kábeleken bonyolódik le, melyek egy központi kiértékelő egység és több, ezzel összekötött mérőegység között helyezkednek el. A kiértékelő egységben van egy multiplexer, amely előre meghatározott időpontokban a mérőegységek egyikét összeköti a kiértékelő egység egy ki/bemeneti csatlakozójával.

Számos esetben azonban nem alkalmazható ilyen típusú átvitel vagy azért, mert túl nagyok a mérőegységek és a kiértékelő egység közötti távolságok, vagy pedig azért, mert a különböző adatátviteli kábelek telepítése a költségek, vagy az ezzel kapcsolatos terhelések miatt nem fogadható el. Erre az esetre példa a távolsági fogyasztásleolvasás már létező épületekben. Itt önmagában véve nagyon kívánatos lenne, hogy az egyes mérőegységekhez történő hozzáférés nélkül lehessen leolvasni a különböző fogyasztásmérő készülékeket, melyek víz, gáz, olaj, villamos energia, hő stb. fogyasztását mérik, és amelyek egy ház különböző lakóegységeiben, különböző helyeken vannak telepítve. Itt a mérőkészülékek leolvasása nagy személyi jellegű költségekkel párosul, különösen azért, mert a legtöbb egyszemélyes háztartásban napközben senki sem található otthon.

Ilyen esetekben, amikor adatátviteli kábelek pótlólagos telepítése nem jön számításba, csak drótnélküli adatátvitelre lehet gondolni. Ekkor azonban az a probléma adódik, hogy frekvenciák csak nagyon korlátozott tartományban állnak rendelkezésre, és ebből kifolyólag költségesek a modemek minden egyes átviteli csatornához szükséges vevőrészei. A fogyasztásmérő készülékek távleolvasása esetében azonban fontos kívánalom, hogy az adatátvitel költségei semmi esetre se legyenek nagyobbak a tényleges mérési adatfelvétel költségeinél.

Az US 5056107 szabadalmi leírásban mérési adatoknak nagyszámú mérőegységtől egy kiértékelő egységhez való továbbítására szolgáló eljárást ismertetnek, amelyben a mérőegységek pszeudovéletlen időpontokban az általuk összeállított adatcsomagokat a kiértékelő egységhez rádiós adatátviteli vonalon továbbítják. Ennél a megoldásnál előfordulhat, hogy a különböző mérőegységektől egyidejűleg küldött adatcsomagok átlapolódnak. Ezen probléma kiküszöbölésére az US 5056107 szabadalmi leírásban javasolt megoldás szerint a központi kiértékelő egységhez legalább két vevőállomást rendelnek, amelyek veszik a különböző mérőegységektől a rádiós adatátviteli vonalon elküldött adatcsomagokat. Amennyiben az adatcsomagok átlapolódnak, a nagyobb térerővel vett adatcsomagot átveszik, míg a kisebb térerővel vett adatcsomagot eldobják.

A DE 3119119 szabadalmi leírásban szintén mérési adatok átvitelére szolgáló eljárást ismertetnek, amelynél nagyszámú mérőegység sztochasztikus időpontokban adatcsomagokat sugároz. Az átlapolódásokat azáltal ismerik fel, hogy a vett impulzusok hosszabbak, mint a nem átlapolódó adatcsomagoknál, vagy azáltal, hogy az adatcsomagok egy ellenőrző szót tartalmaznak, amely alapján az átvitt adatok helyességét ellenőrizhetik, illetve azáltal, hogy minden adatcsomagot többször egymás után továbbítanak, és egy adatcsomagot csak akkor vesznek át, ha azt legalább kétszer változatlanul vették.

Felismertük azonban, hogy az ilyen típusú mérésiadat-átviteli esetek nagy része, különösen a fogyasztásmérő készülékek távleolvasása, csak viszonylag kis adatmennyiségre vonatkozik. Egy mérőegység esetén az átvitelhez szükséges időtartamok néhányszor 10 msos tartományban lehetnek. Ilyen esetben minden kérdéses mérőegység egy közös munkafrekvencián adhat, miközben az egyes mérőegységekhez sztochasztikusan kiosztott keskeny adási ablak van hozzárendelve. Ekkor az összes mérőegységhez egyetlen kiértékelő egység lehet előirányozva, amelynek vevőrésze a közös munkafrekvenciára van hangolva. Mivel a fent említett rövid időperiódusok mellett naponta nagyszámú időszelet (néhány millió) realizálható, nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy két mérőegység, melyek száma 100 és 1000 között lehet egy tipikus lakókomplexum fogyasztásleolvasása esetén, azonos időben adjon. Az egyidőben különböző mérőegységek által küldött adatcsomagokban fellépő kisszámú átfedést a kiértékelő egység felismeri, és az ennek megfelelő jelsorozatok eldobásra kerülnek.

A találmány tehát eljárás mérési adatok átvitelére nagyszámú mérőegységből egy központi kiértékelő egységbe, amelynek során a mérőegységeket a kiértékelő egységgel különböző időpontokban egy közös munkafrekvencián működő rádiós adatátviteli vonalon keresztül összekötjük, a mérőegységben az átadandó mérési adatokat a mérőegységre jellemző azonosító adattal egy adatcsomaggá állítjuk össze, a mérőegységekből az adatcsomagokat sztochasztikus módon meghatározott időpontokban továbbítjuk az adatátviteli vonalra, valamint a kiértékelő egységben a munkafrekvencián vett jelsorozatok közül elkülönítjük az átfedéses adatcsomagokat, és az ezután megmaradt, egy-egy adatcsomagnak megfelelő jelsorozatokat további kiértékelésre átvesszük. A találmány szerint a mérőegységekben a mérési adatcsomagokat szabályos időközönként tároljuk, és a tárolási időpontok között mindenkor több sztochasztikusan elosztott adási időpontban továbbítjuk az adatátviteli vonalra.

Ezáltal a találmány szerinti adatátviteli eljárás kis kapcsolástechnikai ráfordítással és biztonságosan valósítható meg.

Egy olyan feladatból kiindulva, amely a lakóblokkokban lévő fogyasztási adatok távleolvasására jellemző, elegendő 20 mW-os nagyfrekvenciás adási teljesítmény alkalmazása, ami az üzemi kapcsolás körülbelül 200 mW-os tápteljesítményének felel meg. Az említett rövid, 10 ms-os nagyságrendű adási idők esetén adódó teljes áramfogyasztási adatok hosszú élettartamú elemek használata esetén lehetővé teszik a mérőegység tipikusan 10 évig tartó működését. Ezáltal a rádióátvitel működőképessége összehasonlíthatóvá lesz a mérőegységek hitelesítési periódusával, így általában elégséges azokat 10 éves időközönként cserélni.

Egy mérőegységtől mérési adatok küldésére előnyösen csak akkor kerül sor, ha azok a legutóbb küldött mérési adatokhoz képest lényeges mértékben megváltoztak. így például nyári időszakban, amikor nem futeonc'nrxAir'. i n

HU 216 366 Β nek, hőfogyasztási mérőegységeknél napokra és hetekre el lehet tekinteni a mérési adatok küldésétől. Ezáltal a mérőegység hosszú élettartamú elemének hosszabb használati ideje érhető el.

Önmagában véve adatok továbbításánál ismert az, hogy a tulajdonképpeni továbbítandó adatokból egy előre megadott algoritmus segítségével járulékosan egy ellenőrző számot vagy egy ellenőrző bitet képeznek, amelyet az adatokkal együtt vezetnek keresztül az átviteli szakaszon. A vevőoldalon ezután a tulajdonképpeni adatokból az ellenőrző szám ismét kiszámítható, és a továbbított ellenőrző számmal összehasonlítható. Ha a két ellenőrző szám megegyezik, akkor az adatátvitel rendben volt. A találmány egyik előnyös foganatosítást módjánál ezt az önmagában véve ismert ellenőrzési eljárást arra használjuk, hogy egyszerű módon határozzuk meg az adatcsomagok átfedéseit, mert két különböző mérőegység által egymástól függetlenül küldött adatcsomagok időbeli átfedésénél teljesen más bitmintával rendelkező együttes jelsorozat adódik, amely lényegében a két egyedi minta VAGY-kapcsolatának felel meg. Ha a két részminta közötti időbeli eltolódás nagy, akkor az együttes sorozat végén a kiértékelő egység által felismert ellenőrző szám, amely az időben későbbi bitmintához tartozik, nem felel meg az együttesen azelőtt kapott adatoknak. Kis időbeli eltolódásnál az együttes sorozat végén vagy nem kapunk felismerhető ellenőrző számot, vagy egy olyan számot kapunk, amely nem felel meg az előzőleg érkezett adatsornak.

Előnyös, ha a kiértékelő egységben egy hibátlanul felismert adatcsomaggal együtt azt az időpontot is tároljuk, amelyben az adatcsomagot megkaptuk. Ezáltal egyrészt lehetővé válik a mérési adatok időbeli változásának követése, másrészt megállapítható, ha magában a mérőegységben hiba keletkezett, mégpedig abból a tényből, hogy egy bizonyos mérőegységtől az utoljára hibátlanul kapott mérési adatcsomag már régen érkezett.

Azáltal, hogy a kiértékelő egység órajel-generátorát előnyösen meghatározott időközönként normálidőre állítjuk be, hosszú ideig is biztosítható a beérkező mérési adatok idő-hozzárendelésének időbeli pontossága.

A találmány egy másik előnyös foganatosítást módjánál a kiértékelő egységben a hibátlanul átvitt adatcsomagokat előre megadott kritériumok szerint összehasonlítjuk legalább egy előzőleg kapott adatcsomaggal, és az új adatcsomagot csak akkor tároljuk, ha az ezeknek a kritériumoknak megfelel. Ez a foganatosítást mód pótlólagos hibafelismerési lehetőséget tartalmaz. A fogyasztásmérő egységeknél ellenőrzési kritérium lehet például az, hogy az átadott mérési adatoknak monoton növekedést kell mutatniuk. Hibára utal az olyan mérési adat átvitele, mely kisebb a legutóbb hibátlanul átadott mérési adatnál. Az egy mérőállomástól kapott adatcsomagot azonban nemcsak ugyanazon mérőállomás előző adataival, hanem más mérőállomások adatcsomagjaival is össze lehet hasonlítani, amennyiben azok között érdemi összefüggés van. Ha például egy lakókomplexumnál más mérőegységek adatcsomagjaiból az adódik, hogy az összes hőfogyasztás stagnál, például a fűtőberendezés kikapcsolása miatt, és ennek ellenére egyetlen mérőegységnél az átadott adatcsomagok alapján a hőfogyasztás jelentős mértékben növekszik, akkor ez vagy a mérőegység hibájára, vagy annak hibás telepítési helyére utal.

A kiértékelő egységben célszerűen a kritériumoknak nem megfelelő adatcsomagokat külön tároljuk, előnyösen beérkezési idejükkel és a kritériumok nem teljesülésének fajtájával együtt. így a keletkezett hibák egy későbbi hibakiküszöbölést célzó kiértékelés számára készenlétben tarthatók.

A sztochasztikus adási időpontokat előnyösen az egyes mérőegységekre jellemző kimeneti számból kiindulva véletlen-generátorral határozzuk meg. Ezáltal egyszerű módon egyforma véletlen-generátorok felhasználásával valósítjuk meg a különböző mérőegységek küldési időpontjainak sztochasztikus eloszlását.

Célszerű továbbá, ha a sztochasztikus adási időpontokat ezen túlmenően valamely függetlenül változó fizikai jellemző függvényében határozzuk meg. Ezzel biztosítható, hogy a véletlen-generátorok, illetve az azokban alkalmazott algoritmusok egyformasága miatt a küldési idő számításában fellépő maradék nemvéletlenségek kiküszöbölhetők legyenek. Ellenőrizetlenül változó fizikai változóként egy nagyfelbontású mérőkészüléknél a mért érték utolsó vagy utolsó két decimális számjegye használható fel.

A következőkben a találmány példaképpeni kiviteli alakjait ábrák alapján ismertetjük, ahol az

1. ábra egy épületkomplexumban lévő hőfogyasztásmérés berendezésének kapcsolási tömbvázlata, a

2. ábra az 1. ábra szerinti berendezés kiértékelő egységének számítógépében alkalmazott ellenőrző program folyamatábrája, és a

3. és 4. ábrák az 1. ábrához hasonló kapcsolási tömbvázlatok, amelyek egy épületkomplexumban lévő hőfogyasztásmérő berendezés más kiviteli alakjait mutatják.

Az 1. ábrán hőfogyasztásmérő 10 mérőegység 12 adóantennán keresztül szabálytalan időközönként egy adatcsomagot sugároz, mely a következő felépítéssel rendelkezik: blokk-kezdet-jel, mérési adatok (a hőfogyasztásmérés pillanatnyi állása), azonosító adatok (a mérőegység száma és adott esetben típusa), blokkvég-jel. Ezek az adatok egy tipikus hőfogyasztásmérő 10 mérőegységnél egy körülbelül 10 ms időtartamú nagyfrekvenciás jelcsomagba illeszthetők.

A nagyfrekvenciás jelcsomagot 14 vevőantenna fogja fel, amely olyan 16 kiértékelő egységhez tartozik, amely az épületkomplexumban egy leolvasó számára hozzáférhető helyen van felállítva.

A 16 kiértékelő egység demodulálja a nagyfrekvenciás jelcsomagot, ellenőrzi és egy a 10 mérőegységhez rendelt tárolóterületen (RAM és/vagy merevlemez) eltárolja a 10 mérőegység hőfogyasztási adatait, amint azt a későbbiekben részletesebben is leírjuk.

A 10 mérőegység egy önmagában véve önálló egység, amely nincs a villamos hálózat áramára utalva, és amely egy épületkomplexum lakóegységében egy szoba fűtőtestére van szerelve, vagy a lakóegység egy melegvízfogyasztás-mérőjéhez van hozzárendelve.

HU 216 366 Β

További nagyszámú lOi mérőegység az épületkomplexum távolabbi helyein elosztva van telepítve. A 16 kiértékelő egységgel együttműködő lOi mérőegységek együttes száma 20 és 1000 között lehet, a lOi mérőegységek 12i adóantennával rendelkeznek.

A 10 mérőegység egy 18 hőmérséklet-érzékelőt tartalmaz, amely a hozzárendelt fogyasztóval termikus kapcsolatban áll. Egy 20 rögzítettérték-tárolóban a 10 mérőegység számára egy azonosító jel van tárolva, például egy, a 10 mérőegységhez rendelt szám formájában.

A 18 hőmérséklet-érzékelő kimenőjelét egy 22 számítóáramkör adott módon előre megadott mértékben súlyozva integrálja, és az így kapott fogyasztási érték mérési jelét a 20 rögzítettérték-tároló által átadott azonosítójellel, valamint egy blokk-kezdet- és egy blokkvég-jellel egy adatcsomaggá állítja össze.

A 22 számítóáramkörtől mindig rendelkezésre álló adatcsomag egy 24 tárolóba kerül, amely az itt tárgyalt kiviteli példánál mindig éjfél körül aktivizálódik beolvasásra.

Ehhez a 10 mérőegység 26 órajel-generátora egy huszonnégy óra nulla percre programozott első 28 kapcsolóóra-áramkörhöz van kapcsolva, amelynek kimenete össze van kötve a 24 tároló vezérlőbemenetével.

A 28 kapcsolóóra-áramkör kimenőjele továbbá egy 30 véletlen-generátort indít. Ez három bemenőjelet kap, mégpedig a 20 rögzítettérték-tároló tartalmát, egy 32 csonkítóáramkör által a 18 hőmérséklet-érzékelő egy tizedesjegyre csonkított kimenőjelét, valamint a mindenkori saját kimenőjelét. Ebből a három bemenőjelből a 30 véletlen-generátor egy előre megadott algoritmus szerint egy sorozat, egy nap alatt véletlenszerűen elosztott adási időpontot számít. Az itt tárgyalt kiviteli példánál tegyük fel, hogy naponta hat adási időpont szükséges, melyek közepes eltolódása ekként 4 óra.

A hat adási időpontnak megfelelő jel a 30 véletlengenerátor kimenetéről egy második 34 kapcsolóóraáramkörhöz van vezetve, amely ezen kívül a 26 órajel-generátor által szolgáltatott napi időjelet is megkapja.

Ha a pillanatnyi napi idő megegyezik a 30 véletlengenerátor által számított adási idők egyikével, akkor a 34 kapcsolóóra-áramkör egy 36 adóáramkört aktivizál. Ez utóbbi bemeneti oldalról a 24 tárolóval van Összekötve, és aktiváláskor attól mindig átvesz egy teljes adatcsomagot, melynek felépítése megfelel a fent részletezett „blokk-kezdet-jel, mérési adatok, azonosító adatok, blokkvég-jel” összetételnek. A 36 adóáramkör az adatcsomagot soros jellé alakítja, és a soros bitminta felhasználásával modulálja egy nagyfrekvenciás generátor kimenőjelét, amely a 36 adóáramköihöz tartozik, és az ábrán nincs külön ábrázolva. A nagyfrekvenciás generátor körülbelül 20 mW adási teljesítménnyel rendelkezik, és felső MHz-es, illetve alsó GHz-es tartományban működik.

A 36 adóáramkör energiaellátását egy hosszú élettartamú 38 adóelem szolgáltatja, mely a 36 adóáramkör meghajtásához szükséges körülbelül 200 mW-os teljesítményt a fent említett rövid adási periódusokra körülbelül 10 éves időtartamon keresztül tudja szolgáltatni.

A 10 mérőegység elektronikus logikai áramköreinek ellátása ezzel ellentétben egy hosszú élettartamú 40 mérési elemen keresztül történik, amely az 1. ábrán csak vázlatosan van berajzolva anélkül, hogy az ábra egyenként megadná az egyes áramkörökhöz vezető összekötéseket.

Hogy a fogyasztó információt kapjon arról, hogy a 10 mérőegységből milyen adatok kerülnek át a 16 kiértékelő egységbe, a 24 tároló kimenetére egy 42 kijelzőegység is csatlakoztatva van.

A 16 kiértékelő egység rendelkezik egy 44 vevőáramkörrel, mely a 14 vevőantennán kapott jeleket demodulálja és átalakítja. Ezután a kapott jelfolyam egy 46 számítógép bemenetére kerül, amely a beérkező mérési adatok kiértékelését és tárolását a 2. ábrán szemléltetett blokkdiagram alapján végzi.

A 46 számítógép a beérkező jelfolyamot először egy blokk-kezdet-jelre vizsgálja. Ha talál ilyet, akkor az ezt követő jelek a blokkvég-jel megállapításáig beolvasásra kerülnek.

Az így kapott adatcsomagból a 46 számítógép leválasztja a blokk-kezdet- és blokkvég-jeleket, továbbá elkülöníti az ellenőrző bitet. A mérési adatokból ezután egy kontroll-ellenőrzőszámot számít, amelyet összehasonlít az átadott ellenőrző számmal. Ha ezek nem egyeznek meg, akkor a program visszatér kiindulási pontjára.

Ha a kontroll-ellenórzőszám megegyezik az átadott ellenőrző számmal, akkor a 46 számítógép egy vele összekapcsolt írható/olvasható 48 tárolóból - amely egy megfelelően nagy kapacitású RAM, merevlemez vagy lemezmeghajtó egység lehet - kiolvas egy vagy több abban eltárolt, a kapott mérési adatcsomag azonosítási számához tartozó 10 mérőegység által korábban átadott mérési adatcsomagot.

Egy további lépésben ezután az új mérési adatcsomagot hihetőségvizsgálatnak vetjük alá, amely hőfogyasztásmérés esetén például abból állhat, hogy megvizsgáljuk, hogy az új hőfogyasztási érték nagyobb-e, mint a legutoljára eltárolt érték. Bonyolultabb alkalmazások esetén a hihetőségvizsgálat annak vizsgálatát is tartalmazhatja, hogy az éppen átvett mérési adatcsomag több azelőtt vett adatcsomag állandó és hihető továbbfejődése-e.

A korábban kapott mérési adatcsomagokat más mérőegységek hihetőségvizsgálatába is bevonhatjuk, ha azok mérési jelei érdemi összefüggésben állnak.

Ha az éppen átvett mérési adatcsomag kiállta a hihetőségvizsgálatot is, akkor a mérési adatcsomag a 46 számítógép 50 órajel-generátora által szolgáltatott idővel összevonásra kerül, és beíródik a 48 tárolóba a tárgyalt 10 mérőegység számára előirányzott területre.

Ez a terület a gyakorlatban állhat egyetlen tárolócellából, előnyösen azonban a tárolási terület legalább annyi tárolócellát tartalmaz, amennyi elegendő egy 10 mérőegység által egy nap alatt küldött adatcsomagmennyiség számára.

A 48 tárolót egy fölérendelt, a rajzon nem ábrázolt vezérlőközpont egy 52 modemen keresztül rendszerint naponta egyszer kiolvassa. Az 52 modem lehet például egy TEMEX-egység.

Ha a különben hibátlan adatcsomag nem állja ki a hihetőségvizsgálatot, akkor az adatcsomag az időponttal együtt egy 54 hibatárolóba kerül, amely szintén egy írható/olvasható tároló, és amelyet a 48 tárolóval együtt

HU 216 366 Β a vezérlőközpont az 52 modemen keresztül naponta egyszer kiolvas. Az előfordult hibákból ezután nagyjából vissza lehet következtetni a megfelelő javítási intézkedésekre, vagy a telepítést érintő javításokra. A gyakorlatban a 48 tároló és az 54 hibatároló egyetlen nagy tároló résztartományai lehetnek.

A 46 számítógép helyi vizsgálatához és karbantartásához ahhoz 56 billentyűzet és 58 monitor csatlakoztatható, például egy hordozható számítógép formájában.

Az 1. ábra szerinti berendezés fent megadott leírásából látható, hogy az teljes mértékben kiküszöböli a 16 kiértékelő egységből a különböző 10, lOi mérőegységekhez történő adatátvitelt. Ezért a gyakorlatban költséges 44 vevőáramkört csak egyszer kell tervbe venni. A berendezés időben pontos mérési adatgyűjtést tesz lehetővé, bár az egyes 10,1 Oi mérőegységek által tartalmazott órajel-generátorok kismértékű gyártási hibák miatt az idők folyamán a valós időtől eltérnek. A 16 kiértékelő egységhez történő mérési adatátvitel fent leírt eljárásánál azonban az egyes 10, lOi mérőegységekben nincs szükség a helyi idő utánállítására.

A 3. ábra szerinti kiviteli példánál az 1. ábra szerinti 10, lOi mérőegységek elektronikája a 24 tároló és a 28 kapcsolóóra-áramkör elhagyásával egyszerűsödik. Egyrészt az éppen érvényes adási időből mindig csak egyetlen következő adási idő van számítva a véletlengenerálás elve szerint, mégpedig egy olyan adási idő, amely az itt tárgyalt kiviteli példánál az éppen érvényes adási idő utáni négy órán belül, tetszőleges időpontban van. A 36 adóáramkör a 22 számítóáramkör kimenetével is össze van kötve, és a 34 kapcsolóóra-áramkör kimenete a 26 órajel-generátorhoz és a 30 véletlen-generátorhoz is csatlakoztatva van.

A 4. ábra szerinti berendezés abban különbözik az

1. ábra szerinti berendezéstől, hogy a 24 tároló kimenetére egy további 60 tároló kapcsolódik, amely átveszi a mindenkori legutoljára küldött mérési adatcsomagot (C=órajelbemenet, 1=adatbemenet, 0=adatkimenet). A 24 és 60 tároló adatkimenetei össze vannak kötve egy 62 komparátor bemenetéivel, amely akkor szolgáltat kimenőjelet, amikor a két bemenőjel egy előzőleg megadott értéknél nagyobb mértékben különbözik, amit például egy 64 potenciométeren lehet beállítani. A 34 kapcsolóóra-áramkör kimenete és a 36 adóáramkör vezérlőbemenete közé egy 66 ÉS-kapu van beiktatva, amelynek egyik bemenete a 62 komparátor kimenetével van összekötve. A 66 ÉS-kapu kimenete a 60 tároló C órajelbemenetére is csatlakoztatva van. Ilyen módon a 36 adóáramkör vezérlése abbamarad, amíg a mérési adatok lényegesebben meg nem változnak.

Claims (9)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás mérési adatok átvitelére nagyszámú mérőegységből egy központi kiértékelő egységbe, amelynek során a mérőegységeket a kiértékelő egységgel különböző időpontokban egy közös munkafrekvencián működő rádiós adatátviteli vonalon keresztül összekötjük, a mérőegységben az átadandó mérési adatokat a mérőegységre jellemző azonosító adattal egy adatcsomaggá állítjuk össze, a mérőegységekből az adatcsomagokat sztochasztikus módon meghatározott időpontokban továbbítjuk az adatátviteli vonalra, valamint a kiértékelő egységben a munkafrekvencián vett jelsorozatok közül elkülönítjük az átfedéses adatcsomagokat, és az ezután megmaradt, egy-egy adatcsomagnak megfelelő jelsorozatokat további kiértékelésre átvesszük, azzal jellemezve, hogy a mérőegységekben (10, lOi) a mérési adatcsomagokat szabályos időközönként tároljuk, és a tárolási időpontok között mindenkor több sztochasztikusan elosztott adási időpontban továbbítjuk az adatátviteli vonalra.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mérőegységekben (10, lOi) tároljuk a legutoljára továbbított mérési adatokat, és a következő adási időpont sztochasztikus meghatározását csak akkor végezzük el, illetve az adást csak akkor aktiváljuk, ha a pillanatnyi mérési adatok a legutoljára továbbított mérési adatoktól egy előre megadott értéknél nagyobb mértékben különböznek.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mérőegységekben (10, lOi) az átadandó mérési adatokból egy előre megadott algoritmus szerint egy ellenőrző számot határozunk meg, és így a mérési adatok számára egy ellenőrző jelet szolgáltatunk, amellyel egy kibővített adatcsomagot hozunk létre, valamint hogy a kiértékelő egységben (16) a kibővített adatcsomagokból az ellenőrző jelet leválasztjuk, a mérési adatokból ugyanazon előre megadott algoritmus szerint egy kontroll-ellenőrzőszámot számítunk, és az átvett adatcsomagot csak akkor tároljuk, ha az átadott ellenőrző jelnek megfelelő ellenőrző szám és a kontrollellenőrzószám egymással megegyezik.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiértékelő egységben (16) egy hibátlanul felismert adatcsomaggal együtt azt az időpontot is tároljuk, amelyben az adatcsomagot megkaptuk.
5. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiértékelő egység (16) órajel-generátorát (50) meghatározott időközönként normálidőre állítjuk be.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiértékelő egységben (16) a hibátlanul átvitt adatcsomagokat előre megadott kritériumok szerint összehasonlítjuk legalább egy, előzőleg kapott adatcsomaggal, és az új adatcsomagot csak akkor tároljuk, ha az ezeknek a kritériumoknak megfelel.
7. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiértékelő egységben (16) a kritériumoknak nem megfelelő adatcsomagokat külön tároljuk, előnyösen beérkezési idejükkel és a kritériumok nem teljesülésének fajtájával együtt.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sztochasztikus adási időpontokat az egyes mérőegységekre (10, lOi) jellemző kimeneti számból kiindulva véletlen-generátorral (30) határozzuk meg.
9. 9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sztochasztikus adási időpontokat ezen túlmenően valamely függetlenül változó fizikai jellemző függvényében határozzuk meg.