HU216260B

HU216260B - Folyadéktároló és eljárás annak előállítására

Info

Publication number: HU216260B
Application number: HU912505A
Authority: HU
Inventors: Leonhard Mitterecker
Original assignee: Berndorf Metall- und Bäderbaugesellschaft mbH.
Priority date: 1990-07-26
Filing date: 1991-07-25
Publication date: 1999-05-28
Also published as: HUT60340A; DE59108949D1; ATE163982T1; EP0472514A1; CZ282668B6; CS232691A3; SK279540B6; ATA156390A; AT395335B; EP0472514B1; HU912505D0

Abstract

A találmány tárgya főlyadéktárőló, melynek hidraűlikűs nyőmást felvevőtartályfala van, amely téglákkal, betőnnal vagy ahhőz hasőnlóval vanmegépítve, és amelynek több lemezből lévő főlyad kzáró bűrkőlata van,mely bűrkőlat rögzítőelemeken keresztül a tartályfallal össze vankötve, őly módőn kialakítva, hőgy a tartályfalban (2) elhelyezettrögzítőelemeknek (1) a tartály belseje felé mű ató végeilemezlapőcskával (3), példáűl lemezgyűrűvel vannak összekapcsőlva,előnyösen összehegesztve, és ahől a lemezlapőcska (3) is legalább egylemezzel (4, 11) össze van kötve, mégpedig előnyösen össze vanhegesztve. A találmányhőz tartőzik az eljárás is a fenti tartályelőállítására, a következő eljárási lépésekkel végrehajtva: atartályfalban (2) a tartályfalra (2) közel merőlegesen fűratők talakítanak ki, és ezen fűratőkba vezetik be a rögzítőelemeket (1),melyeket azűtán lemezlapőcskákkal (3) kötnek össze, tővábbá alemezlapőcskákat (3) a bűrkőlat lemezeivel (4, 11, 13) kötik össze,lőnyösen összehegesztik ezeket egymással, mégpedig úgy, hőgy alemezeket (4, 11, 13) egymással és/vagy a lemezlapőcskákkal (3)főlyadékzáróan kialakítőtt hegesztési varrattal (14) kapcsőlják össze. ŕ

Description

A találmány tárgya folyadéktároló, melynek hidraulikus nyomást felvevő tartályfala van, amely teherbíró építőanyagból, téglából, betonból vagy ahhoz hasonlókból van megépítve, és amelynek több lemezből lévő folyadékzáró burkolata van, mely burkolat rögzítőelemeken keresztül a tartályfallal össze van kötve. A találmányhoz tartozik a fenti folyadéktároló előállítására szolgáló eljárás is.

Folyadéktárolóknál a feladatot általában két részre bontják. A hidrosztatikai terhelést és a fóldnyomást egy teherbíró építőanyagból készült szerkezet veszi fel. E teherbíró falazat belsejében lehet habarcsréteg vagy vízálló beton- vagy más szigetelőréteg. A habarcsrétegeknek egyik hátrányuk, hogy sok javítást igényelnek, és nem folyadékzáróak, ha nincsenek bevonva folyadékzáró szigetelőréteggel.

A folyadéktárolók egyik sajátos változatánál, például úszómedencéknél széles körben alkalmazott műanyag fóliából megépített szigetelőrétegek rövid távon sikeresek, mivel egyrészt az UV-sugárzás a fóliát szétroncsolja, másrészt a szakítószilárdság később olyannyira csekély, hogy dinamikus terhelésnél, amit egy folyadéktároló változó telítettsége okoz, egy kismértékű beszakadás is már a fólia szétroncsolódását okozhatja. A műanyag fóliáknál az idő folyamán ridegedés és mechanikai tulajdonságok romlása következik be. További hátrány még az is, hogy ha a fóliákat bizonyos lágyítószerrel kezelik a ridegedés csökkentésére, akkor áteresztik a folyadékot.

A fenti hátrányok kiküszöbölésére fennáll annak lehetősége, hogy a szigetelőréteg egy helyszínen létrehozott műanyag réteg legyen. E célból kiváltképpen a poliésztergyanták jönnek szóba, melyek üvegmasszával vagy üvegpaplannal dolgozhatók össze, hogy mechanikailag kellőképpen tartóssá tegyék a réteget. E rétegeket vagy a nagyon költséges kézi felvitellel, vagy fecskendezőeljárással viszik fel. Az ilyen rétegzésnek természetesen előfeltétele, hogy az alapozást különösen sík felületűre alakítsák ki, és ennek a rétegnek jó mechanikai kötőképessége legyen. Az ilyen rétegeknek rendszerint az a hátrányuk azonban, hogy a legcsekélyebb termikus és/vagy mechanikai terhelés esetében az alapfelülettől elválnak, elrepednek és azután rövid időn belül széttöredeznek.

További előnytelen tulajdonság még az is, hogy az ilyen üvegszálakkal megerősített poliészterréteg maga a vízzel szemben nem kellően ellenálló, mivel fénysugárzásra, optikai hatásra az üvegszálak felülete lényegesen megnagyobbodik, és a durvább szerkezeti réteg miatt még a tisztított folyadékból is szennyeződések lerakódása következik be. A lerakodott szennyeződések pedig adott esetben fertőzési gócok lehetnek.

A gyakorlatban bevált folyadéktárolóknak korróziálló acéllemezből készült belső burkolatuk van. Ezen acéllemez mind a tartályfenéken, mind a falfelületeken a hordozófalazattal van összeköttetésben. Az egymásra lapolt, vagy más módon egymáshoz illesztett lemezek között folyadékzáró kötést hoznak létre. A lemezburkolatot a tartályfalra általában úgy rögzítik, hogy a lemezen meghatározott helyeken furatok vannak, és ennek megfelelően a falon csapokat helyeznek el. A lemezburkolat fala és a tartály teherhordó fala közötti kötést azután csavarokkal hozzák létre. Itt különös pontossággal kell eljárni, mivel minden egyes furatot külön-külön olyan méretűre kell kialakítani, hogy a csavar feje azt elfedje, mivel különben olyan hézagok alakulnak ki, melyeken a folyadék áthatol. Problémát okoz az is, hogy a lemezburkolaton lévő furatoknak igen pontosan egyezniük kell a tartályfal furataival.

A FR-A-2262177 számú szabadalmi leírásból egy reaktorhoz kialakított tartály burkolása ismerhető meg. Ennél a megoldásnál a hordozófalak betonból vannak, a tartály pedig egy egyszerű sík lemezborítással van ellátva. A lemezborítást a betonfalra rögzített profilvasak hordozzák. A betontestre közvetlenül L alakú profilvasakat rögzítenek csavarokkal, azután ezekre az L alakú profilokra, mint támaszokra, hosszirányban kiterjedő további, ugyancsak L alakban hajlított profilvasakat hegesztenek úgy, hogy a két L alakú profil a betonfalra merőleges érintkezési felületén van egymáshoz rögzítve. Az utóbbi merőleges szárú hajlított profilvasnak a betonfallal párhuzamos szára szolgál a borítólemez alátámasztására és rögzítésére.

Ezekre a profilvasakra, amelyek a betonfalat behálózzák, kerülnek fel a borítólemezek hegesztéssel. Az ismert eljárás igen költséges, sok helyszíni manuális munkaráfordítást igényel, és külön problémát jelent a megfelelő pontosság biztosítása.

Egy másik szabadalmi dokumentum, a CH 580 736 számú leírás is egy betonfalú tartály fémburkolattal való beborítását ismerteti. Ez a megoldás főleg talajba süllyesztett nagyméretű tartályokra vonatkozik, mégpedig különös tekintettel a tartályoknál fellépő korrózió, elektrokorrózió csökkentésére, valamint a kémiai és elektrokémiai káros hatások korlátozására.

A betonfal és a fémborítás közé szigetelőanyagként bitument alkalmaznak, és az elektrokémiai hatást pedig tovább korlátozzák a fémtest talajba való leföldelésével. A tartály betonfalába itt a kibetonozással egyidejűleg V ágú bekötővasakat öntenek be, amelyekhez szigetelőanyag közrefogása mellett, csavarkötéssel rögzítőlemezeket építenek be, és ezekre hegesztik rá a borítólemezeket. Ezen megoldás egyik legnagyobb hátránya, hogy pontosan szabott, helyszínen szerelt és hegesztett lemezborítást kell készíteni, amely ebben az esetben is igen munkaigényes, nagy pontosságot igényel, és csak kis mérettűrés engedhető meg.

A találmány célja, hogy a fenti hátrányokat kiküszöbölve, előre gyártott elemekből gyorsabban szerelhető, egyszerűbb és olcsóbb tartályborítást fejlesszünk ki.

A feltalálói gondolat azon alapul, hogy a borítólemezek rögzítési helyein kisméretű lemezlapocskákat alkalmazunk, amelyekhez átlapolással kapcsolódnak a nagyobb borítólemezek. A lemezek méreteinél ebben az esetben nincsenek szigorú mérettűrések, és a lemezek egymáshoz egyszerűen hozzáhegeszthetőek. Ennél a megoldásnál jóval egyszerűbbé válik a lemezek szabása, és a furatok melletti átszivárgások is könnyebben kiküszöbölhetők. Az általunk kifejlesztett lemezátlapolásokkal lecsökkentjük a helyszíni megmunkálást, az előre leszabott és előhajlított lemezek alkalmazásával a

HU 216 260 Β burkolási munka gyorsabb és olcsóbb az ismert megoldásokhoz képest.

A találmány feladata tároló és eljárás annak előállítására, melynél egy hidraulikus nyomást felvevő tartályt telepítünk, vagy pedig egy már meglévőt utólag látunk el egy mechanikai és vegyi hatásokkal szemben egyaránt különösen ellenálló szigeteléssel. A tároló belső burkolata és a fal között egy nagyon stabil kötésnek kell lennie, mely a burkolaton előre pontosan meghatározott helyen van, ezzel szemben a falon lévő rögzítési hely nagyobb eltérést tesz lehetővé. A találmány további feladata egy olyan rögzítés kifejlesztése, amely a belső tartályfal rossz felületi minősége mellett mechanikailag igen tartós kötést tesz lehetővé.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti folyadéktároló, melyeknek hidraulikus nyomást felvevő tartályfala van, amely téglákkal, betonnal vagy ahhoz hasonlóval van megépítve, és több lemezből lévő folyadékzáró burkolata van, mely rögzítőelemeken keresztül a tartályfallal van összeköttetésben, oly módon van kialakítva, hogy a tartályfalban elhelyezett rögzítőelemeknek a tartály belseje felé mutató végei lemezlapocskával, például lemezgyűrűvel vannak összekapcsolva, előnyösen összehegesztve, és ahol a lemezlapocska is legalább egy lemezzel össze van kötve, mégpedig előnyösen össze van hegesztve.

A találmány szerinti tároló egy másik ismérve szerint a lemezlapocskán furat van, a rögzítőelem tároló belseje felé mutató végének a lemezlapocskával való összekapcsolására.

Előnyös megoldás, ha a rögzítőelemnek belső menete van, melybe a lemezlapocska furatán keresztül egy kötőelem, például egy csavar nyúlik be, és a lemezlapocska a csavar feje útján a rögzítőelemhez van kapcsolva.

További előnyös kialakítás szerint a lemezlapocskában a furat körüli tartományában egy besüllyesztés van.

A lemezlapocska a tartályfal burkolattal határos felületétől a tartályfal felé van besüllyesztve és/vagy a besüllyesztett terület a tartályfalban van kialakítva. A tároló előnyös kialakításánál a lemezek széleiken a lemezlapocskákkal össze vannak kötve, előnyösen össze vannak hegesztve.

A lemezek egymást átfedik, mégpedig ott, ahol a lemezlapocskák vannak, és a lemezek szélei túlnyúlnak a lemezlapocskával átfedett területen.

A találmány egy lehetséges másik előnyös megoldása szerint a lemezek szélei mentén több lemezlapocska van elhelyezve.

Célszerű a tárolót úgy kialakítani, hogy a burkolat felső tartományán a lemezek a tároló belseje felé peremszerűen vannak meghajlítva, és e tartományban a lemezlapocskákkal össze vannak kötve. A lemezlapocskák és/vagy a tároló belseje felé hajlított lemezek tartályfallal határos területe tömítőmasszával, előnyösen szilikongumival vannak tömítve.

A borítólemezek rögzítésére előnyösen vagy beütőelemként, vagy pedig feszítőcsapként kialakított rögzítőelemeket alkalmazunk.

A találmány szerinti eljárásnál a folyadéktároló előállítására, amely teherhordó építőanyagból, például téglából, betonból vagy hasonlókból van megépítve, és ahol egy külső hidraulikus nyomást felvevő tartályfalon rögzítőelemek segítségével lemezekből egy burkolatot alakítunk ki, a következő eljárási lépésekkel járunk el: először a tartályfalban arra közel merőlegesen furatokat alakítunk ki, és ezen furatokba vezetjük be a rögzítőelemeket, melyeket azután lemezlapocskákkal kötünk össze, továbbá a lemezlapocskákat a burkolat lemezeivel kötjük össze, előnyösen összehegesztjük ezeket egymással, mégpedig úgy, hogy a lemezeket egymással és/vagy a lemezlapocskákkal folyadékzáróan kialakított hegesztési varrattal kapcsoljuk össze.

Az eljárás egyik előnyös lépése szerint a lemezeket a burkolat felső tartománya mentén lemezlapocskákkal kötjük össze, mielőtt a lemezeket felső tartományukban meghajlítjuk.

Az eljárás további ismérve szerint a tartályfal és a lemezek, valamint adott esetben a lemezlapocskák között pótlólagosan tömítőmasszával, előnyösen szilikongumival tömítést készítünk.

A találmány szerinti tartályburkolás sok előnnyel rendelkezik. Többek között a lemezlapocskában lévő furat tartományába a lemez süllyesztékkel van kialakítva, a burkolat e tartományban is felfekhet a tartályfalra, miközben vagy egy csavar feje vagy maga a hegesztés képezi a tömítést.

További előny, hogy a lemezeknek a belső tartályfalra való egyszerű felfekvése valósítható meg anélkül, hogy a lemezeket egy költségesebb mélyhúzással kellene alakítani.

Ha a lemezek fedik egymást, ott is, ahol a fedési terület alatt a lemezlapocskák vannak elhelyezve, vagy legalábbis az ehhez kapcsolódó lemez szélén keresztül átnyúlnak, akkor a lemez és a lemezlapocska közötti kötés pontosan és egyszerűen valósítható meg.

Ha a burkolat felső tartományán végig a lemezek a tartály belseje felé meg vannak hajlítva, és e tartományban a lemezlapocskákkal vannak kötésben, a burkolat lemezei között nagy felületű kötés az egyszerű hozzáférhetőség miatt különösen könnyen kivitelezhető.

Ha a tartályfal felső területén a tartályfallal határos lemezeknél, és adott esetben a lemezlapocskáknál tömítőmasszával, például szilikongumival tömítjük az esetleges hézagokat, megakadályozható a folyadéknak a burkolat és a falazott tartályfal közé való beszivárgása, amely előfordulhat a folyadéktároló tévedésből történt túltöltése következtében. A tömítés által a rés beszennyeződése is elkerülhető, és biológiai anyagok nem hatolnak be a résbe. Ugyancsak korlátozható, hogy a résekbe víz kerüljön, amely ott megfagyhat és károkat okozhat.

A találmány szerinti folyadéktárolót példaképpeni kiviteli alak alapján részletesebben ábrák segítségével ismertetjük, ahol az

1. ábra egy tartályfal részlete az arra erősített burkolólemezekkel metszeti ábrázolásban, a

2. és 3. ábra a lemezek és a tartályfal közötti kötés területe metszetben, a

4. ábra a lemezek és a tartályfal közötti kötés felső tartománya metszetben, az

5. ábra egy lemezlapocska felülnézeti ábrázolása.

HU 216 260 Β

Az 1. ábrán látható tárolónak a függőleges és vízszintes 2 tartályfalán egyaránt vannak 1 rögzítőelemek, miközben csupán a burkolat felső tartományában elhelyezett 1 rögzítőelem van 3 lemezlapocskával összekötve. A 11 lemez felső szélén a 3 lemezlapocskán keresztül az 1 rögzítőelemmel kapcsolódik a 2 falhoz. A 13 lemez meg van hajlítva, hogy a 2 tartályfal függőleges és vízszintes tartományában a függőlegesen és vízszintesen elhelyezett 4 és 11 lemezek között az átmenetet létrehozza. Ebben az átmeneti tartományban a 13 lemez pontos helyzetének beállítása meglehetősen nehéz.

Az 1. ábrán látható 2 tartályfal furataiban 1 rögzítőelemek vannak elhelyezve, melyek feszítőbetétként vannak kialakítva. Feszítőbetétek helyett azonban alkalmazhatók fémcsapok vagy ahhoz hasonlók.

A 2. és 3. ábrán a különböző lemezkötések megvalósítása látható, amellyel egy igen pontos helyzetbeállítás hajtható végre. Az 1 és a 9 rögzitőelemet a 2 tartályfalban félnézet-félmetszetben ábrázoljuk.

A 2. ábrán látható kötésnél az 1 rögzítőelem 5 feszítőfelülettel van kialakítva, melyet a 6 csavarral rögzítünk. A 6 csavar egyidejűleg a 3 lemezlapocskának az 1 rögzítőelemen történő rögzítésére is szolgál. A 6 csavar becsavarásával az 1 rögzítőelem 5 feszítőfelületeit a 2 tartályfalban lévő furat felé nyomjuk úgy, hogy a 3 lemezlapocskának a 2 tartályfal felületén való helyezése biztosítva legyen. Magán a 3 lemezlapocskán a 6 csavar feje számára egy süllyesztők van. Előnyös lehet süllyesztett fejű vagy lencsefejű csavar alkalmazása. A 4 lemezek a 3 lemezlapocskák tartományában úgy vannak meghajlítva, hogy azok egyrészt a 2 tartályfalra, másrészt a 3 lemezlapocskára simán ráfekhessenek. Az egyik 4 lemez hegesztési varrattal van a 3 lemezlapocskával összekötve, ezzel szemben a másik 4 lemez az alatta fekvő 4 lemezen túlnyúlik. A 4 lemezek átfedési felületükön, mégpedig a felső 4 lemez szabadon álló szélén egymással egyszerűen összehegeszthetőek. Az egymást átfedő 4 lemezeket célszerű a 3 lemezlapocska területén az egy vagy több lemezvastagság mértékének megfelelően meghajlítani.

Az 1 rögzítőelemnek már a 2 tartályfalba való helyezése előtt felrakható a 3 lemezlapocskája, mely például azzal össze van hegesztve. Az 1 rögzítőelem és a 3 lemezlapocska egy darabból történő kialakítása is lehetséges megoldás.

A 3. ábrán látható megoldásnál a 7 lemezlapocska egy 8 furattal is kivitelezhető, miközben a 9 rögzítőelem és a 7 lemezlapocska közötti kötés egy 10 befogóelemmel valósul meg, mely a 9 rögzítőelemet a falba rögzíti, illetve befogja. A 7 lemezlapocska a 9 rögzítőelemmel alkotott kötésének területén nincs lesüllyesztve, hanem síkban van kialakítva.

A 9 rögzítőelem ennél a kivitelnél beütőbetétként van kialakítva. Ha a 7 lemezlapocska már a szerelés előtt fel van helyezve, a 9 rögzítőelemnek a 2 tartályfalban lévő egyik furatba történő behelyezése után, annak nyílásába bevezetett tüskével a 10 befogóelemet szétfeszítjük, amely a 2 tartályfalban így végeivel megszorul.

A tárolónak a 4. ábrán bemutatott felső tartományánál a kötést 14 hegesztéssel hozzuk létre a 11 lemez meghajlított területén a 3 lemezlapocskával. All lemez, a 3 lemezlapocska és a 2 tartályfal közötti kötést szilikongumiból előállított 12 tömítőmasszával tömítjük. A 3 lemezlapocska lehet kör alakú felület. Alkalmazhatunk azonban más alakú lapocskát is, amit például az 5. ábra is mutat, lehet különböző hosszúságban nyújtott ovális alakú felület is, mint a 7 lemezlapocska.

A 3 és 7 lemezlapocskákon található 8 furaton át az 1 vagy 9 rögzítőelemmel való kötés történhet például ragasztással vagy hegesztéssel.

Az újonnan telepített vagy felújítandó folyadéktároló burkolását úgy végezzük el, hogy a 2 tartályfalban furatokat képezünk ki, melyekben azután az 1 vagy 9 rögzítőelemeket helyezünk el. Az 1 vagy 9 rögzítőelemeket a 3 vagy 7 lemezlapocskával előre is össze lehet kapcsolni, még a furatokba való behelyezés előtt. Adott esetben a 1, 9 rögzítőelemeket később kötjük a 3, 7 lemezlapocskákhoz, mégpedig előnyösen hegesztéssel. Azután a 4, 11 lemezeket a tartály belsejében úgy helyezzük el, hogy a 4, 11 lemezek szélei a 3, 7 lemezlapocskákon keresztül fekszenek fel, és ezeket egymással összehegesztjük.

A további 4, 11, 13 lemezeket pedig, melyek ezután a 2 tartályfallal már kötésben lévő 4, 11, 13 lemezeket átfedik, a 2 tartályfallal hozzuk kötésbe. A lezáró véglemezeket a tartály belseje felé hajlítjuk, amint azt a 4. ábrán látjuk. A lemezek átfedési felületeit folyadékzáró hegesztéssel egymással összekötjük.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Folyadéktároló, melynek hidraulikus nyomást felvevő tartályfala van, amely téglákkal, betonnal vagy ahhoz hasonlóval van megépítve, és amelynek több lemezből lévő folyadékzáró burkolata van, mely burkolat rögzítőelemeken keresztül a tartályfallal össze van kötve, azzal jellemezve, hogy a tartályfalban (2) elhelyezett rögzítőelemeknek (1, 9) a tartály belseje felé mutató végei lemezlapocskával (3, 7), például lemezgyűrűvel vannak összekapcsolva, előnyösen összehegesztve, és ahol a lemezlapocska (3, 7) is legalább egy lemezzel (4, 11) össze van kötve, mégpedig előnyösen össze van hegesztve.
2. Az 1. igénypont szerinti folyadéktároló, azzal jellemezve, hogy a lemezlapocskán (3, 7) furat (8) van, a rögzítőelem (1,9) tároló belseje felé mutató végének a lemezlapocskával (3, 7) való összekapcsolására.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti folyadéktároló, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelemnek (1) belső menete van, melybe a lemezlapocska (3, 7) furatán (8) keresztül egy kötőelem, például egy csavar (6) nyúlik be, és a lemezlapocska (3, 7) a csavar (6) feje útján a rögzítőelemhez (1) van kapcsolva.
4. Az 1., 2. vagy 3. igénypont bármelyike szerinti folyadéktároló, azzal jellemezve, hogy a lemezlapocskában (3, 7) a furat (8) tartományában egy besüllyesztés van.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti folyadéktároló, azzal jellemezve, hogy a lemezlapocska (3, 7) a tartályfal (2) burkolattal határos felületétől a tartályfal (2) felé irányulva van besüllyesztve, és/vagy egy be4

HU 216 260 Β süllyesztett rész magában a tartályfalban (2) is ki van alakítva.
6. Az 1 -4. igénypontok bármelyike szerinti folyadéktároló, azzal jellemezve, hogy a lemezek (4, 11, 13) széleiken a lemezlapocskákkal (3, 7) össze vannak kötve, előnyösen össze vannak hegesztve.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti folyadéktároló, azzal jellemezve, hogy a lemezek (4) egymást átfedik, mégpedig ott, ahol a lemezlapocskák (3, 7) vannak, és a lemezek (4) szélei túlnyúlnak a lemezlapocskával (3) átfedett területen.
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti folyadéktároló, azzal jellemezve, hogy a lemezek (4, 11, 13) szélei mentén több lemezlapocska (3, 7) van elhelyezve.
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti folyadéktároló, azzal jellemezve, hogy a burkolat felső tartományán a lemezek (11) a tároló belseje felé vannak peremszerűen meghajlítva, és e tartományban a lemezlapocskákkal (3) össze vannak kötve.
10. A 9. igénypont szerinti folyadéktároló, azzal jellemezve, hogy a lemezlapocskák (3) és/vagy a tartály belseje felé hajlított lemez (11) tartály fallal (2) határos területe tömítőmasszával (12), előnyösen szilikongumival van tömítve.
11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti folyadéktároló, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelem (9) beütőbetétként van kialakítva.
12. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti folyadéktároló, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelem (1) egy fém feszítőcsap.
13. A 11. vagy 12. igénypontok bármelyike szerinti folyadéktároló, azzal jellemezve, hogy a lemezlapocskák (3, 7) a tartályfalhoz (2) feszítőcsapként vagy beütőbetétként kialakított rögzítőelemmel (1, 9) vannak rögzítve.
14. Eljárás az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti folyadéktároló előállítására, amely teherhordó építőanyagból, például téglából, betonból vagy hasonlókból van megépítve, és ahol egy külső hidraulikus nyomást felvevő tartályfalon rögzítőelemeket helyezünk el, és ezen rögzítőelemek segítségével lemezekből egy belső burkolatot alakítunk ki, azzal jellemezve, hogy a tartályfalban (2) a tartályfalra (2) közel merőlegesen furatokat (8) alakítunk ki, és ezen furatokba (8) vezetjük be a rögzítőelemeket (1, 9), melyeket azután lemezlapocskákkal (3, 7) kötünk össze, továbbá a lemezlapocskákat (3, 7) a burkolat lemezeivel (4, 11, 13) kötjük össze, előnyösen összehegesztjük ezeket egymással, mégpedig úgy, hogy a lemezeket (4, 11, 13) egymással és/vagy a lemezlapocskákkal (3, 7) folyadékzáróan kialakított hegesztési varrattal (14) kapcsoljuk össze.
15. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemezeket (11) a burkolat felső tartománya mentén lemezlapocskákkal (3) kötjük össze, mielőtt azokat felső tartományukban meghajlítjuk.
16. A 14. vagy 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tartályfal (2) és a lemezek (4,11,13), adott esetben a lemezlapocskák (3, 7) között pótlólagosan tömítőmasszával, előnyösen szilikongumival tömítést készítünk.