HU216211B - Eljárás és készülék adathordozó szalag gyors áttekercselésére - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya adathőrdőzó szalagnak egy első csévéről egy másődikcsévére történő győrs áttekercselésére vőnatkőzó eljárás, valamint atalálmány szerinti eljárás főganatősítására szőlgá ó készülék. Azáttekercselési idő lehetőleg rövid, és az adathőrdőzó szalagmechanikűs igénybevétele, valamint annak hűrkőlódása minimális kellhőgy legyen. A találmány szerint meghatárőznak egy végf rdűlatszámőt(Wő), amelyről a szalag erős mechanikai igénybevétel nélküllefékezhető egy fékezőkészülék segítségével. Meghatárőznak tővábbá egymaximális névleges késleltetést (al), ame yet szőkásősan egyalkalmazőtt hajtóeszköz (elektrőmőtőr) csökkentett hajtásával érnekel, az említett fékezőkészülék működtetése nélkül. Ezt a névlegeskésleltetést (al) úgy választják meg, hőgy a hűrőkképződéstelkerüljék, és a szalagnak különleges jelzéseket, mint példáűlvideőszalagőn a filmkezdetjelzést, érzékelő eszközre történőfelfekvését biztősítsák. A letekercselődő első c évét a találmányszerint mindaddig győrsítják, ameddig a névleges késleltetéssel (al) avégfőrdűlatszámra (Wő) történő lassításhőz a fennmaradó idő elegendő.A fennmaradó időt az átteke cseléshez szükséges idővelösszehasőnlítják őlyan tagők összehasőnlítása által, amelyek között avégfőrdűlatszámőn (Wő) és a névleges késleltetésen (al) kívül az üzemimennyiségek, mint az első és másődik cséve sűgara, és az ezekheztartőzó főrdűlatszámők szerepelnek. A találmány szerinti rendszerelőnyösen videőkazetták áttekercselésénél alkalmazható. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás adathordozó szalag gyors áttekercselésére, valamint a találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló készülék.

Információk feljegyzésekor, mint például adatfeldolgozó berendezéseknél digitális adatoknak a felvételekor, vagy digitális vagy analóg adatoknak a felvételekor hang- vagy képlejátszó készülékeknél olyan adathordozó szalagokat lehet alkalmazni, amelyek az információt tárolják. Ez történhet mágneses, optikai vagy más, szakember számára ismert eljárással.

Az említett adathordozó szalagok használatakor ezeket szokásos módon különböző sebességekkel előre, illetve hátrafelé áttekercselik. Gyakran különbségek vannak egyrészről azon sebességek között, amelyeknél az adathordozó szalagról az információt leolvassák, ezek az úgynevezett lejátszási sebesség és az úgynevezett kereső futtatás.

Az adathordozó szalagot másrészről alkalmanként gyorsan előre, illetve hátra tekercselik. Abban az esetben, ha a mindenkori szalagvégig tekercselik, akkor gyors áttekercselésről beszélünk.

A továbbiakban a találmányt egy videokazetta gyors áttekercselése kapcsán ismertetjük. Felhívjuk a figyelmet azonban arra, hogy a találmány nem korlátozódik erre az esetre.

Szokásos módon, egy videokazetta mágnesszalagjának mindkét vége előtt néhány centiméterre egy szalagvégjelzés van, amely átlátszó szalaggal van megvalósítva. Ezt a jelzést az alkalmazott videofelvevó felismeri, amely erre az első csévét, amelyről az adathordozó szalag letekercselődik, valamint egy második csévét, amelyre az adathordozó szalag felcsévélődik, egy fékezőkészülékkel lefékezi.

Mivel ez a lefékezés csak egy adott maximális fékezéssel történik, előfordulhat, hogy a szalag megengedhetetlenül nagy sebességgel éri el az ütközőt. Ez szalagszakadást okozhat. Amennyiben a lefékezés erősebb fékezéssel történik, úgy szalaggyűrődés léphet fel.

Ismert megoldásokkal az áttekercselés sebességét, vagy pontosabban az áttekercselendő első cséve fordulatszámát korlátozzák, amelynek értéke olyan nagy, hogy a fékezési művelet késése elegendő legyen annak elkerülésére, hogy a szalag az ütközőig jusson.

Az áttekercselési sebességnek erre a maximális értékre történő korlátozásával azonban az áttekercselés túlságosan sokáig tart.

A találmány elé célul tűztük ki egy megoldás kidolgozását adathordozó szalagnak az áttekercselésére, amelynél egyrészről az áttekercseléshez szükséges idő lecsökken, másrészről megakadályozzuk, hogy az áttekercselendő adathordozó szalag megengedhetetlenül nagy sebességgel jusson el az üközőig.

A kitűzött célt a bevezetőben meghatározott rendszernél, amely a találmány szerinti eljárásból és a találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló készülékből áll, az 1. igénypont, illetve az első szerkezeti igénypont jellemzőivel értük el.

A találmány szerint először egy végfordulatszám névleges értéket határozunk meg, amellyel az első cséve, vagyis amelyikről az adathordozó szalagot letekercseljük egy, a szalagvégjelzés által vezérelt fékezőkészülékkel történő lefékezése előtt forog. Ez a meghatározás történhet például a fékezőkészülék fékhatásának függvényében, valamint annak a távolságnak a függvényében, amennyire a szalagvégjelzés a tényleges szalagvégtől van.

Ezen túlmenően meghatározunk egy névleges értéket a késleltetés számára, amennyi idő alatt az első cséve egy fordulatszáma a végfordulatszámra változik. Ez például azáltal történhet, hogy az az erő, amellyel a második cséve van meghajtva, vagyis az, amellyel az adathordozó szalag tekercselése történik, lecsökken. Ez az adathordozó szalag, a csévék teljes tömegének, valamint további tényezők figyelembevételével történik.

Annak érdekében, hogy az áttekercselési időt lehetőleg alacsony értéken tartsuk, a második csévét egy meghajtómotorral maximális fordulatszámra gyorsítjuk, és szokásos módon - a meghajtómotor tulajdonságaitól függően - ezen a fordulatszámon tartjuk. Az első cséve fordulatszáma folyamatosan növekszik, ami többek között annak a következménye, hogy a feltekercselődő adathordozó szalag átmérője folyamatosan növekszik, míg a letekercselődő szalagé folyamatosan csökken.

Annak megakadályozása érdekében, hogy az adathordozó szalag megengedhetetlenül nagy sebességgel érje el az ütközőt, az első cséve W1 fordulatszámát egy Wm maximális fordulatszámra mindaddig növeljük, amennyire a hátramaradó áttekercselési idő elegendő ahhoz, hogy az adott al késleltetés névleges értéke szerint az első cséve fordulatszáma egy adott Wo végfordulatszámra legyen késleltetve.

A találmány szerinti rendszer előnye, hogy a késleltetés kellő időben történő elkezdése egyrészről az alkalmazott adathordozó szalag mechanikus igénybevételét csökkenti, másrészről nő a kezelési kényelem.

Abban az esetben, ha az áttekercselési időt azon tényleges menetszámból határozzuk meg, amely az első csévén található, akkor ennek különösen az az előnye, hogy a találmány szerinti rendszer akkor is kielégítően működik, ha különböző hosszúságú adathordozó szalagokat alkalmazunk, vagy ha az áttekercselési akkor kezdjük meg, amikor a szalagnak egy részét már áttekercseltük.

A tényleges menetszám az adathordozó szalag vastagsága alapján, adott esetben egy cséve sugárméretéből, amelyre az adathordozó szalagot feltekercseltük és az első csévén lévő teljes adathordozó szalag vastagságából állapítható meg. Ezáltal egy egyszerű rendszer áll rendelkezésre a tényleges menetszám meghatározására.

A meglévő érzékelők felhasználásával, és figyelemmel az igénypontokban is megadott eljárási lépésekre, egyszerű és olcsó rendszerek valósíthatók meg.

A találmányt az alábbiakban a mellékelt rajzokon is bemutatott kiviteli példák kapcsán ismertetjük részletesebben, ahol az

1. ábra a találmány szerinti készülék egy kiviteli példáját szemlélteti, a

2. ábra a találmány szerinti eljárás első kiviteli példájának folyamatábrája és a

3a., 3b. ábrák az áttekercselési sebességnek a találmány szerinti változását mutatják.

HU216211 Β

Mielőtt a kiviteli példákat részletesen ismertetjük, felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ábrákon szereplő egyes egységek csupán a találmány szerinti megoldás jobb megértését célozzák. Szokásos módon egy vagy több ilyen egység egyetlen egységbe foglalható. Ez történhet integrált vagy hibrid áramkörökkel, vagy programvezéreit mikroszámítógéppel, illetve ennek vezérlésére szolgáló program részeként valósítható meg.

Nyilvánvaló, hogy az egyes fokozatokban lévő elemek egymástól elválasztva is megvalósíthatók,

A következőkben az azonos eszközöket és jeleket az ábrákon azonos hivatkozási jelekkel látjuk el.

Az 1. ábrán a találmány szerinti készülék egy lehetséges kiviteli példája látható vázlatosan. Ebben az esetben egy videofelvevő, illetve -lejátszó készülék részletéről van szó, amelynél egy megfelelő kazettát tekercselünk át. Csak azokat az eszközöket ábrázoltuk, amelyek a találmány megértése szempontjából lényegesek.

Egy elektronikus 10 vezérlőkészülék egy első 11 fordulatszám-érzékelőtől érkező jeleket veszi, amelyek az első 12 cséve W1 fordulatszámának mértékét képviselik, amely 12 csévéről egy 13 adathordozó szalagot egy második 14 csévére tekercselünk fel.

Az első 12 csévét egy Ro sugarú első 12a agy, valamint a 13 adathordozó szalag N1 menetszámból álló 12b szalagmaradéka alkotja, amelynek e vastagsága van, és ezzel a 12b szalagmaradék teljes Dl vastagsága a

Dl=Nle összefüggésből adódik.

Az első teljes RÍ sugár ezáltal Rl=Ro+Dl.

A második 14 cséve az első 12 csévéhez hasonlóan egy második 14a agyból áll, amely ebben az esetben az első 12a aggyal azonos módon Ro sugarú, valamint egy N2 menetszámú 14b feltekercselt szalagból áll, amelynek D2 vastagsága:

D2=N2e.

Ebből adódik a második teljes R2 sugár: R2=Ro+D2.

A második 14 cséve W2 fordulatszámát egy második 15 fordulatszám-érzékelő érzékeli, amely az ennek megfelelő jeleket az elektronikus 10 vezérlőkészülékhez továbbítja.

A 11, illetve 15 fordulatszám-érzékelők előnyösen úgy vannak kialakítva, hogy digitális jeleket érzékeljenek, amelyek egy, az ábrán fel nem tüntetett forgórészre vannak felvive, így ezek a fordulatszámhoz kapcsolódnak. Ezen forgórészek egyikének fordulatszáma a hozzá tartozó 12, illetve 14 cséve fordulatszámával van csatolva, így az egyes jelzések közötti időközök fordítva arányosak az illető fordulatszámmal.

Az elektronikus 10 vezérlőkészülék egy 16 szalagvég-érzékelőtől BE jeleket kap, amely a 13 adathordozó szalag szalagvégjelzését ismeri fel. Ez lehet villamos, optikai, mágneses vagy hasonló jelzés, és a 16 szalagvég-érzékelő ennek megfelelően van kialakítva.

Az első 12 cséve egy első 17 forgatókészülékkel van kapcsolatban, amely egy nem ábrázolt első hajtóeszközt tartalmaz, mint például egy villamos motort a hozzá tartozó hajtással, továbbá tartalmaz egy szintén nem ábrázolt fékezőeszközt. Az elektronikus 10 vezérlőkészülék Ml jeleket ad le az első 17 forgatókészüléknek, amelyek az említett hajtóeszközt vezérlik, továbbá Bl jeleket, amelyek az említett fékezőeszközt vezérlik.

Egy második 18 forgatókészülék az első 17 forgatókészülékhez hasonlóan egy nem ábrázolt második hajtással és egy nem ábrázolt második fékezőeszközzel van ellátva. Ezek az elektronikus 10 vezérlőkészülék megfelelő M2, illetve B2 jeleit kapják.

A két hajtóeszköz helyett, amelyek a 17 és 18 forgatókészülékekben vannak, egy egyetlen hajtóeszköz is alkalmazható, amelynek hajtása alkalmas átváltó eszközzel a mindenkor meghajtandó 12, illetve 14 csövével kapcsolható össze.

Az első hajtóeszköz, illetve a hajtás átváltása az első 12 csévére az áttekercselés céljából csak akkor szükséges, amikor az a második irányban, vagyis a második 14 csévéről az első 12 csévére történik. Egy ilyen áttekercselési művelet hasonló ahhoz, amit most részletesebben ismertetünk.

Egy 19 tárolóban a maximális Wo végfordulatszámra vonatkozó névleges érték, a maximális al késleltetésre vonatkozó érték, a 13 adathordozó szalag vastagságára vonatkozó e érték, a 12a, illetve 14a agy Ro sugarának értékei vannak tárolva, és ez a 19 tároló ezeknek megfelelőjeleket továbbít az elektronikus 10 vezérlőkészülékhez. A 19 tároló ezen túlmenően egy q felületi értéket is tárol, amelyet az alábbiakban határozunk meg.

Alkalmazható ezeken túlmenően egy 20 olvasófej, amely a 13 adathordozó szalagon rögzített járulékos jelzéseket érzékeli. Ezáltal adott jelek, mint például „filmkezdet”-azonosító, az elektronikus 10 vezérlőkészülékbe kerülnek, amire az az áttekercselés közben leállító utasítást ad ki.

A 13 adathordozó szalag vezetésére két 21 és 22 terelőgörgő van alkalmazva.

A találmány szerinti eljárást a következőkben a 2. ábrán bemutatott folyamatábra, valamint a 3. ábra diagramjai alapján ismertetjük.

Miután a 100 lépésben egy áttekercselési műveletet elindítottunk, az elektronikus 10 vezérlőkészülék a 101 lépésben a következő értékeket olvassa ki a 19 tárolóból :

- a Wo végfordulatszám névleges értékét, amellyel az első 12 cséve kell hogy forogjon a fékezőkészülék által történő lefékezése előtt,

- az al késleltetés maximális értékét,

- az e szalagvastagság értékét,

- q felületi értéket, amely az átcsévélendő és átcsévélt 13 adathordozó szalag teljest felületétől, valamint a 12a, 14a agyak felületétől függ, a következő összefüggés szerint q²=n(Rl²+R2²),

- Ro sugár értékét.

Ennek a kiviteli alaknak egy első változata szerint az említett 19 tárolóban tárolt értékek gyárilag vannak meghatározva és középértékeknek, illetve kritikus végértékeknek felelnek meg, amelyek szokásos videokazettáknál fordulnak elő.

HU216211 Β

További változatoknál ezeket az értékeket egy szalagfelismerés alapján az alkalmazott lejátszókészülékkel lehet meghatározni.

A 102 lépésben a W1 és W2 fordulatszámértékeket all, illetve 15 fordulatszám-érzékelőről beolvassuk.

A beolvasott mennyiségekből a 103 lépésben egy első TI tagot számítunk:

(2a/)/e(Rl-Ro) (1)

A 104 lépésben egy második T2 tagot számítunk a következők szerint:

Wl²-Wo² (2)

Az (1) szerinti tag a

4·π·α/·Ν1 (3) kifejezés átalakításából adódik.

A (3) szerinti kifejezés a következő alapösszefüggésekből adódik.

DNl/dt=Wl/(2·π) (a) amely az első 12 csévén lévő NI menetszám időbeni változása és W1 fordulatszáma közötti összefüggést adja meg.

További alapösszefüggés, amely a (3) kifejezést befolyásolja:

dWl/dt=-a/, (b) amely a W1 fordulatszám időbeni változása és az al késleltetés névleges értéke közötti összefüggés.

Az (1) kifejezésbe a p=Rl/R2 (c) egyszerűsítés behelyettesítésével, és figyelemmel az

Rl=p-q/(l+p2)i/2 (d) egyenlőségre, a következő egyenlőséget eredményezi :

Tl=2-a//e-(p-q/(l+p²)^1/2-Ro). (4)

Ezáltal a TI tag (1), illetve (4) alakjában az egyes mennyiségek már említett meghatározásainak figyelembevételével egy olyan értéket ad az áttekercselési időhöz, ami ahhoz szükséges, hogy az első 12 cséve fordulatszámát az al késleltetéssel az adott Wo végfordulatszámra késleltessük.

A 105 lépésben megvizsgáljuk, hogy az első TI tag nagyobb-e, mint a második T2 tag. Amennyiben „IGEN”, akkor következik a 106 lépés, amelyben az első 12 cséve W1 fordulatszámát tovább növeljük. Ezt követően az eljárás a 102 lépésben folytatódik, így a 102-105 lépések megismétlődnek.

Amennyiben a 105 lépésben azt állapítjuk meg, hogy az első TI tag nem nagyobb, mint a második T2 tag, úgy a 107 lépés következik, amelyben az első 12 cséve W1 fordulatszámát az al késleltetés névleges értékének megfelelően csökkentjük.

A találmány szerinti eljárás működése a 3a. és 3b. ábrákból álló 3. ábrán látható. Az első 12 cséve W1 fordulatszáma egy Wm maximális értékig növekszik, majd ez után az adott Wo végfordulatszám értékére késleltetjük a névleges al késleltetéssel.

A 3b. ábra a W1 fordulatszám különböző lefolyásai láthatók. Ezek például az áttekercselés különböző indítási pontjaiból adódnak.

Látható, hogy az al késleltetés névleges értéke, valamint a Wo végfordulatszám mindig azonos nagyságú.

A Wm maximális fordulatszám értékei azonban különbözők.

Egy második kiviteli példa esetében az első és második tagot úgy alakítjuk át, hogy a számítás és az ezt követő összehasonlítás az elektronikus 10 vezérlőkészülék által lehetőleg gyorsan mehessen végbe. Mivel a p=Rl/R2 (c) hányados az áttekercselési művelet vége felé nagyon sokkal kisebb, mint 1, a (d)-ből megközelítően

Rl=qp, (e) ezáltal (4)-ből és (2)-ből új első TI ’ tagként

Tl’=dT²(2-a//e(q-p-Ro)+l/dTo²), (5) aholT=l/Wl és To=l/Wo.

Az új, (5) szerinti első TI’ tagot most megvizsgáljuk, hogy az nagyobb-e, vagy kisebb-e, mint az új második T2’ tag, amely állandóan „1” értékű.

A megfelelő eljárás a 2. ábra folyamatábrájával analóg módon megy végbe, azonban TI helyett Tl’-t és T2 helyett T2’-t kell behelyettesíteni.

A számítás további gyorsítására egy további kiviteli példa ad lehetőséget.

A második hajtás, amelyet a második 18 forgatókészülék tartalmaz, egy nem ábrázolt forgórésszel mereven össze van kötve, amely optikai, mágneses vagy más tulajdonságokkal rendelkező digitális jelzéseket tartalmaz. Ezeket a jelzéseket egy alkalmas érzékelővel érzékeljük.

Az első 12 cséve egy körülfordulása alatti jelzéseinek száma hozza létre az FG1 jelet, és a második 14 cséve egy körülfordulása alatti jelzéseinek száma hozza létre az FG2 jelet.

Mivel a második 14 csévét a második hajtás szokásosan a maximális fordulatszámmal hajtja, a 14 cséve fordulatszáma, és ezzel együtt az FG2 jel állandó.

Az első 12 cséve fordulatszáma ezzel szemben az első Rl sugár csökkenésével növekszik. Erre érvényes a következő összefüggés:

Rl/R2=FGl/FG2=p (c’)

Az (5) szerinti új első tagok számítása felgyorsítható, ha a konstansokat egyesítjük, mint például:

dT² (Kl FG1K2), (5a) ahol

Kl=2-a/-q/(e-FG2);

K2 = l/dTo2-2 · al · q · Ro/(e · FG2).

Ezen túlmenően az (5), illetve (5a) szerinti tagban további szokásos közelítések végezhetők el.

A mindkét említett kiviteli példa egy változatánál azt az esetet vesszük figyelembe, hogy olyan 13 adathordozó szalagot alkalmazunk, amelynek jellemző méretei, mint az e vastagság, a mag Ro sugara, q felületi értéke stb. a 19 tárolóban középértékként tárolt értékektől erősen eltérnek.

Ebben az esetben előfordulhat, hogy az (5), (5a) szerinti új első tag negatív lesz. Mivel a számításokat szokásos módon digitális úton végezzük el, adott körülmények között előfordulhat, hogy komplemens érték képződik, ami nagy pozitív értékre utal, így a 105 lépésben vizsgált kérdés „IGEN”-t eredményez, és a késleltetési fázisban ismét gyorsulás jön létre.

Ez úgy kerülhető el, hogy a késleltetési fázis bevezetésekor, vagyis a Wm maximális érték átlépésekor,

HU 216 211 Β egy jelzőbit (flag) átvált, ami az ezt követő gyorsítást lecsökkenti.

Lehetséges az is, hogy a figyelt tagok értékének állandó változását lekérdezzük.

Amennyiben a figyelt tag negatív, akkor az áttekercselés állandó Wo végfordulatszámmal történik.

A bemutatott kiviteli példák további megoldásai a következő változatok legalább egyikét tartalmazhatják:

- annak eldöntésére, hogy gyorsítani kell-e vagy késleltetni, egyes értékek helyett sok érték szolgál, amelyekből mindenkor egy megfelelő középértéket képezünk;

- a 105 lépésben történő lekérdezésnél lehet egy hiszterézis, amellyel az erős szabályozási lengések elkerülhetők;

- az Rl, R2 sugarak nem ábrázolt érzékelőkkel meghatározhatók. így a Dl, D2 vastagságok optikai mérésekkel, mint például a külső menetnek egy vonatkoztatási ponttól lévő távolságával, vagy a mágneses mennyiségek mérésével, vagy más, a szakember számára ismert eljárással Rl és R2 sugarak meghatározhatók;

- a Wm-ről Wo-ra történő késleltetési fázis alatt egy elektromotor hajtásánál alkalmazott PID-szabályozó D részét úgy változtatjuk, hogy a túllendülést messzemenően lecsökkentsük.

Ezáltal egy eljárásból és egy, az eljárás foganatosítására szolgáló készülékből álló rendszert hoztunk létre, amellyel egy adathordozó szalagot egyik csévéről a másik csévére gyorsan áttekercselhetünk.

A találmány szerint meghatározunk egy végfordulatszámot, amelyről a szalagot nagy mechanikai terhelés nélkül egy fékezőkészülékkel lefékezhetjük.

Meghatározunk továbbá egy maximális névleges késleltetést, amit szokásos módon úgy érünk el, hogy az alkalmazott hajtóeszközt (elektromotor) csökkentett mértékben hajtjuk meg az említett fékezőkészülék nélkül. Ezt a névleges késleltetést úgy választjuk meg, hogy a szalaghurkolódást elkerüljük és a szalag az érzékelőkre felfeküdjön, amelyek különleges jelzéseket, mint például egy videoszalagon filmkezdetjelzést, felismernek.

A letekercselődő első csévét a találmány szerint mindaddig gyorsítjuk, ameddig a fennmaradó áttekercselési idő a névleges késleltetéssel a végfordulatszámra történő késleltetéshez elegendő.

A fennmaradó áttekercselési időt összehasonlítjuk a szükséges idővel a tagok összehasonlításával, amelyekbe a végfordulatszám és a névleges késleltetésen túlmenően az üzemi mennyiségek, mint az első és második cséve sugara és az ezekhez tartozó fordulatszámok, és hasonlók vannak bevéve.

Figyelembe veszünk továbbá olyan mennyiségeket is, amelyek az alkalmazott adathordozó szalagok fajtájától függenek. Ezek a mennyiségek egyik lehetséges módon mint középértékek, egy tárolóban vannak tárolva és a számításnál vesszük figyelembe. Egy másik lehetséges módon az alkalmazott adathordozó szalagot egy szalagfelismerő készülékkel felismerjük. E célra jellemző értékeket alkalmazhatunk, amelyeket előzőleg egy táblázatban helyezünk el, vagy a megfelelő értékeket kiszámítjuk.

A találmány szerinti rendszerrel a szükséges áttekercselési idő az ismert rendszerekkel szemben jelentősen lecsökken (mintegy 100 s egy 180 perces videoszalag esetében). Ezen túlmenően az adathordozó szalag nagy mechanikus terhelését elkerüljük, és az olvasófejjel állandó érintkezést biztosítunk.

Kiegészítésképpen megjegyezzük, hogy nagy 12a, 14a magok alkalmazásánál a (d) egyenlet közelítésénél a nevezőben p= 1 lesz.

Claims (7)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás adathordozó szalagnak egy első csévéről egy második csévére történő gyors áttekercselésére, azzal jellemezve, hogy az első cséve fordulatszámát (Wl) egy maximális fordulatszámig (Wm) mindaddig növeljük, ameddig a fennmaradó áttekercselési idő elegendő ahhoz, hogy az első cséve fordulatszámát egy adott névleges késleltetéssel egy adott végfordulatszámra (Wo) késleltessük.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy, a fennmaradó áttekercselési idő mértékéül szolgáló értéket határozunk meg az első csévén (12) lévő adathordozó szalag (13) tényleges menetszámából.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tényleges menetszámot az adathordozó szalag (13) vastagságából (e), az első cséve (12) agyának (12a) sugarából (Ro), amelyre az adathordozó szalag (13) fel van tekercselve, valamint az első csévén (12) lévő adathordozó szalag (13) egészének vastagságából állapítjuk meg.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy, a második cséve (14) fordulatszámával (W2) összekapcsolt sebességgel forgó forgórész fordulatszámát érzékeljük, és a fennmaradó áttekercselési időt egy első és egy második értékből számítjuk, amelyeket az említett forgórész azon időtartam alatti fordulatszámából határozunk meg, amely alatt az első cséve (12), illetve a második cséve (14) egy fordulatot megtesz.
5. 5. Készülék adathordozó szalagnak (13) egy első csévéről (12) egy második csévére (14) történő gyors áttekercselésére, azzal jellemezve, hogy érzékelők üzemi értékeit fogadó, egy tárolóból (19) megadott értékeket (Wo, al, Ro, e, q) kiolvasó eszköze van, amely számítások és összehasonlítások alapján egy második hajtóeszközt oly módon vezérel, hogy az első cséve (12) fordulatszáma (Wl) egy maximális fordulatszámig (Wm) mindaddig növekszik, ameddig a fennmaradó áttekercselési idő elegendő ahhoz, hogy az első cséve (12) fordulatszámát (Wl) egy adott névleges késleltetéssel (al) egy adott végfordulatszámra (Wo) késleltessük.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az eszköz a tényleges menetszámot az adathordozó szalag (13) vastagságából (e), az első cséve (12) agyának sugarából (Ro), amelyre az adathordozó szalag (13) fel van tekercselve, valamint az első csévén (12)

   HU 216 211 Β lévő adathordozó szalag (13) egészének vastagságából határozza meg.
7. 7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy egy érzékelője van, amely egy, a második cséve fordulatszámával (W2) összekapcsolt sebességgel forgó forgórész fordulatszámát érzékeli, és ennek megfelelő jelet továbbít az eszközhöz, amely a fennmaradó áttekercselési időt egy első és egy második értékből számítja, amelyeket az említett forgórész azon időtartam alatti fordulatszámából határozza meg, amely

   5 alatt az első cséve (12), illetve a második cséve (14) egy fordulatot megtesz.