HU215986B - Lemezhajlító berendezés - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya lemezhajlító berendezés hárőm nyőmófejjel, amelyekközül kettő egymással elfőrgathatóan összekötött, egymás mellettelhelyezett hajlítófej (19, 20), és amelyek lemezérintk zési zónáinyűgalmi helyzetben lemezfelfekvési síkőt határőznak meg, tővábbá aharmadik nyőmófej egy a lemeznél adőtt műnkahelyzet és egyvisszahúzőtt helyzet között mőzgatható. A hajlítófejekkel (19 20)szemben álló ellentartófej (10), tővábbá két nyőmófej elfőrdíthatóanvan elhelyezve és egy-egy főrgatóhajtással van összekapcsőlva,valamint legalább egyik hajlítófejnek (19, 20) a lemeznél adőtműnkahelyzetű ellentartófej (10) körül történő elfőrdításával a lemezmeghajlítható. A találmány szerinti berendezés fő ismérve, hőgymindkét hajlítófej (19, 20) nyűgalmi helyzetben egymás felé néző élementén, a hajlítóberendezés szélességében, a lemezfelfekvési síktóleltőlt csűklós csatlakőzásőn (53) keresztül közvetlenül van egymássalösszekötve, valamint az egyes hajlítófejek (19, 20) lemez rintkezésizónája és a csűklós csatlakőzás (53) között a hajlítófejen (19, 20)bemélyedés van. A hajlítófejek (19, 20) a lemezhajlító berendezésszélességében egymás mellett elhelyezett, levehető szeszámszegmensekkel (55) vannak ellátva, amely szerszámszegmensek (55)párőnként csűklós csatlakőzással vannak egymással összekötve, és azösszes szerszámszegmenspár csűklós csatlakőzásai alkőtják a halítófejek (19, 20) csűklós csatlakőzását (53). ŕ

Description

A találmány tárgya lemezhajlító berendezés. A lemezhajlító berendezésnek három nyomó feje van, amelyek közül kettő egymással elforgathatóan összekötött, egymás mellett elhelyezett hajlítófej, amelyek lemezérintkezési zónái nyugalmi helyzetben lemezfelfekvési síkot határoznak meg. A harmadik nyomófej egy, a lemeznél adott munkahelyzet és egy visszahúzott helyzet között mozgatható ellentartófej. Két nyomófej elforgathatóan van elhelyezve és egy-egy forgatóhajtással van összekapcsolva, valamint legalább egyik hajlítófejnek a lemeznél adott munkahelyzetű ellentartófej körül történő elfordításával a lemez meghajlítható.

Lemezek vagy peremek meghajlításának legismertebb és legelterjedtebb módja az, hogy egy felső hajlítóvagy nyomófejet egy alsó alakítószerszámon felfekvő lemezbe nyomnak, miáltal a nyomófej belenyomja az alakítószerszámba a lemeznek azt a részét, amelyen a hajtás kialakul (lásd például FR-A 2201 973 vagy az US-A-2649128 számú iratot), és így kialakítható a lemezen a hajtás. Ez azzal a hátránnyal jár, hogy általában nem alakul ki pontosan meghatározott vagy éles hajtási él, továbbá egy alakítószerszámmal csak egy meghatározott hajtás, azaz meghatározott hajtási szög állítható elő. Ezenfelül a befektetett energia jelentős része az alakítószerszámon fellépő súrlódás következtében elveszik. A fent felsorolt hátrányok jelentkeznek az olyan alakítószerszámos berendezéseknél is, amelyeknél az alakítószerszám kettő, egy tartóban mozgathatóan elhelyezett, különösen egymással elforgathatóan összekötött szerszámrészből áll. Ilyenre látható példa a DE-C-115961 vagy EP-A-379886, FR-A1221933, illetve DE-A-1402 118, DE-A-2418 668, US-A-1 045 089, US-A-1 258 892, US-A1633 744, US-A-2433841, JP-A-62-127125,

JP-A-63-36923 és a JP-A-199028 számú iratokban. Mindezen konstrukcióknál a tulajdonképpeni hajlító munkát a felső nyomófej végzi, amelyet ennek megfelelően erősre kell méretezni, és megfelelően erősre méretezett meghajtóállványra kell helyezni.

Ugyancsak ismert egy olyan hajlítóberendezés, amelyet már profilírozott lemezekhez használnak (lásd a WO 81/02535 számú iratot), amelynél a profilírozott lemezekben hullámalakot kell kialakítani. Ennél a berendezésnél egy felső, fel és le mozgatható nyomófej egy alsó, álló nyomófejjel és két oldalon elhelyezett, ferde, a fő síkja irányában ferdén fel és le mozgatható kiegészítő nyomófejjel együttműködik. Amíg a felső nyomófej és a vele szemben elhelyezett álló nyomófej létrehozza a lemezben a hullámot, addig a két oldalsó ferde nyomófej előkészítik, a következő hullámalakot. Ez a berendezés nem alkalmas arra, hogy azzal egyszerűen, lehetőség szerint éles hajtási éllel hajlítsanak lemezeket.

Ismertek továbbá kézzel működtetett forgatható hajlítógépek, például az US-A-3 877279 számú iratból, amelyeknél a meghajlítandó lemezt egy álló alsó pofa és egy ezzel szembenyomható felső pofa közé beszorítják, és a hajlítási munkát egy alsó elfordítható hajlítópofa végzi. Hasonlóan, az US-A 3044526, illetve a DE-A-1402838, az US-A-3282076, a GB-A1 119811 és a GB-A-2050887 számú iratokban olyan hajlítóberendezéseket javasolnak, amelyekben két alsó hajlítófejet egy vízszintes tengely körül egymással szembe lehet fordítani, és ezáltal a meghajlítandó lemezt egy szembenálló felső ellentartófej köré lehet hajlítani. A két alsó hajlítófej forgatását biztosító ágyazást a hajlítóberendezés két homlokoldalán helyezik el, és ugyanígy a homlokoldalon van a forgatóhajtás is, munkahengerek formájában. Ennek a berendezésnek az a hátránya, hogy a hajlítófejeket nagyon erősre kell készíteni, különösen nagyobb (2-3 m) gépszélességnél. Ennek ellenére a gép középső részein nem érhető el a lemez pontos hajlítása, hanem a meghajlított lemez ezeken a középső részeken általában jobban szétnyílik, mint a két végén, azaz a hajtás mentén nézve a meghajlított lemez egy görbült, konvex alakot vesz fel. A hajlítófejek erős kivitele miatt az ehhez szükséges tömeg általában korlátozza a gépszélességet is. 3 m-nél hosszabb gépeket gyakorlatilag nem lehet készíteni, mivel a berendezés összsúlya roppant mértékben megnőne. Ehhez 15-20 tonnás hajtógépekre lenne szükség.

Ezért a találmány célja, hogy olyan, a bevezetőben említett típusú hajlítóberendezést adjon meg, amely lehetővé teszi lemezek éles élben történő meghajlítását, ehhez kevés energiát igényel, és többszörös hajlítással a legkülönbözőbb profilok előállítását is lehetővé teszi. Ezenfelül a lehetőség szerint egyszerű szerkezeten alapuljon, és különösen kevésbé erős hajlítófejet és tartószerkezetet igényeljen, mint az eddigi berendezések, lehetővé téve a berendezés súlyának jelentős csökkentését. Továbbá cél, hogy a lemez hajlítása a lehetőségekhez mérten kímélően történjen.

A találmány szerint a fenti célok olyan lemezhajlító berendezéssel érhetőek el, amelynél mindkét hajlítófej nyugalmi helyzetben egymás felé néző éle mentén, a hajlítóberendezés szélességében, a lemezfelfekvési síktól eltolt csuklós csatlakozáson keresztül közvetlenül van egymással összekötve. Emellett az egyes hajlítófejek lemezérintkezési zónája és a csuklós csatlakozás között a hajlítófejen bemélyedés van, és a hajlítófejek a lemezhaj lító berendezés szélességében egymás mellett elhelyezett, levehető szerszámszegmensekkel vannak ellátva. A szerszámszegmensek páronként csuklós csatlakozással vannak egymással összekötve, és az összes szerszámszegmens-párok csuklós csatlakozásai alkotják a hajlítófejek csuklós csatlakozását.

A találmány szerinti lemezhajlító berendezésnél tehát adva van egy csuklós csatlakozás a két hajlítófej között a munkatartományban, amely csuklós csatlakozáson keresztül a lemez meghajlításakor olyan erőhatás lép fel, amely legalább részben kiegyenlíti a hajlítás során fellépő vízszintes erőkomponenseket, és azokat a csuklóba vezeti. Továbbá lényeges, hogy ez közvetlenül a munkatartomány közelében lép fel, ami által egyrészt feleslegessé válik a berendezés homlokfelületein elhelyezett masszív forgócsapágyazás, másrészt feleslegessé válik magát a hajlitófejet erősre készíteni. A kísérletek alapján egy 15 tonnás hajlítógép hajlítási teljesítményét a találmány szerint kialakított hajlítóberendezés körülbelül 2 tonnás összsúly mellett tudta elérni, vagyis ötödére2

HU 215 986 Β tizedére csökkenthető a berendezés súlya. A csuklós csatlakozást a lemezfelfekvési síkból eltávolítva és a hajlítófejekben bemélyedéseket alkalmazva a fentieken felül a lemez kímélő hajlítása is megvalósítható, továbbá optimális lesz az erőáttétel a hajlítás kezdetén. A hajlítófejeket egymással páronként csuklósán összekötött egyes szerszámszegmensekkel ellátva lehetséges a hajlítóberendezés gyors újraszerszámozása, akár különböző munkaszélességek is beállíthatóak.

A kívánt súlycsökkentésre való tekintettel különösen előnyös, ha mindkét egymástól függetlenül elforgatható hajlítófejet több, a lemezhajlító berendezés szélességében elosztva elhelyezett forgatóhajtás hajtja meg, és az ellentartófej csak lineárisan mozgatható.

Többszörös hajlításnál előfordul, hogy a második vagy harmadik hajlításnál a lemez nekiütközik az ellentartófejnek egy már meghajlított részével (úgynevezett ütközési eset). Ezt például úgy lehet elkerülni, ha az ellentartófej elforgatással kitérhet. Ehhez szükség van az ellentartófej forgatható ágyazására, ahol mind az ellentartófejet, mind az ágyazást úgy kell méretezni, hogy elegendő ellenerőt tudjon átadni a lemez meghajlításához. Ezért célszerű arra törekedni, hogy abban a nem feltétlenül szükséges, de előnyösnek tekinthető esetben is, amikor az ellentartófej csak lineárisan tud mozogni, legyen lehetőség az „ütközési esetben” a lemez meghajlítására. Vagyis lehessen a lemezt tovább hajlítani, amikor már nekiütközne az ellentartófejnek. Ezért előnyös, ha mindkét hajlítófejnek egymástól független forgatóhajtása van. A független hajtásokkal megtehető, hogy az ütközési esetben az egyik hajlítófejet megállítjuk, vagyis a meghajlítandó lemezt ennél a hajlítófejnél, ahol a már meghajlított lemezrész van, csak rögzítve tartjuk, míg a másik hajlítófejet tovább forgatjuk, és ezzel a lemezt tovább hajlítjuk. Ennél az aszimmetrikus eljárásnál is a fellépő hajlítóerők vízszintes komponenseinek nagyobb része kiegyenlítődik a csuklós csatlakozáson keresztül, azaz a hajlítófejekbe és azokból a vázba csak kisebb erőkomponensek adódnak át.

Az ismertetett kiviteli alakkal kinematikai szempontból azonos, ám a hajlítóberendezés álló részét tekintve (a hajlításkor a lemez álló rögzítése miatt) olyan kiviteli alak előnyös, amelynél az egyik hajlítófej állandó helyzetű, a másik hajlítófej és az ellentartófej elforgathatóan van ágyazva, továbbá az elforgatható hajlítófej az ellentartófejhez képest kétszeres szögsebességgel hajtható meg.

Általában az ismertetett hajlítóberendezés a megadott csuklós kapcsolat miatt alkalmas különösen extrém hajlítási munkák elvégzésére, és különösen előnyös, ha az ellentartófej visszahúzható a hajlítófejektől, lehetővé téve a lemezhaj lítás utolsó fázisában a lemez behajtását.

A találmány szerinti lemezhajlító berendezésnél, a hajlítófejek csuklós csatlakoztatásának köszönhetően előnyösen lehet a szerszámszegmenseket az egyébként szerszámtartóként működő hajlítófejnek a lemezérintkezési zónával ellentétes oldalán, egyszerű összedugott csatlakozással, például horonyeresztékes csatlakozással megfogni.

Ugyancsak előnyös a szerelés és a szerszámszegmensek cseréje szempontjából, ha a szerszámszegmenspároknak saját, a szegmenshosszhoz illesztett csuklótengelye van. Abból a célból, hogy az egymás mellett elhelyezett szerszámszegmenseket össze lehessen fogni, célszerű, ha a szerszámszegmens-csuklótengelyek az egyik oldalon átnyúlnak az illeszkedő szerszámszegmenspár csuklószemeibe. Szerszámcserénél például mindegyik, egymással egy vonalban levő tengelyt a szomszéd szegmensbe való átnyúlás mértékének megfelelően együtt egyenes mentén el lehet tolni addig, hogy a szegmenseket ne fogják össze.

Másfelől viszont stabilitási szempontokból az is előnyös lehet, ha a lemezhajlító berendezésnek egy közös, végigmenő csuklótengelye van, amely végignyúlik mindegyik szerszámszegmensen.

A használat közben fellépő kopásra tekintettel célszerű, ha a kopásnak kitett részek cserélhetőek, ezért előnyös, ha a szerszámszegmensek a lemezérintkezési zónát alkotó külön betétekkel vannak ellátva. Ez úgy is megvalósítható, hogy a betétek rá vannak csavarozva a szerszámszegmensekre.

Különösen hatékonynak és előnyösnek bizonyult egy olyan hajtás, amelynek körív alakú fogasléce van, amely mereven van rögzítve a hozzátartozó hajlítófejhez, és a fogaslécet tengelyen ülő fogaskerék hajtja. Ennél a kivitelnél szintén előnyös, ha a fogasléc körív alakú ágyazásban, például egy vázon elhelyezett álló ágyazatrészben kiképzett vezetőhoronyban van ágyazva. Ezzel együtt lehetséges, azaz a fogasléceken, a hajlítófejeket ágyazni a hajlítóberendezés alvázán. Ehhez szintén előnyös, ha a két hajlítófejhez tartozó tengely forgatóhajtásához két külön elektromos motorja van.

A találmányt a továbbiakban a mellékelt rajzokon ábrázolt, különösen előnyös kiviteli alakok kapcsán részletesebben is ismertetjük, azonban ezek nem jelentik a találmány kizárólag lehetséges megvalósítását.

Az 1. ábra a találmány szerinti lemezhajlító berendezés ránézeti összképe nyugalmi helyzetben, a

2. ábra az 1. ábra szerinti berendezés egy részének ránézeti képe, a hajlítószerszámok környezetében munkahelyzetben, az 1. ábránál nagyobb léptékben, a

3. ábra az 1. és 2. ábra szerinti hajlítóberendezés fő részeinek sematikus homloknézete, a

4. ábra az 1-3. ábra szerinti hajlítóberendezés csuklós csatlakozással ellátott szerszámszegmens-párja egymástól széthúzott ábrázolásban, az

5., 6, és 7. ábra a hajlítószerszámok és egy meghajlítandó lemez sematikus ábrázolása homloknézetben, a hajlítási munka különböző fázisaiban, a

8. ábra az 1-7. ábra szerinti hajlítóberendezés hajlítófejének homloknézete, de az 1-7. ábrákon láthatóakkal szemben módosított kiviteli alakban, a

9. ábra a 8. ábrához képest módosított kivitel, annak megfelelő homloknézetben, a

HU 215 986 Β

10. ábra további, módosított kivitelű hajlítószerszámokkal ellátott hajlítóberendezés sematikus, ránézeti képe és a

11., 12., és 13. ábra az 5., 6. és 7. ábrához hasonlóan, a 10. ábrán ábrázolt hajlítóberendezéssel végzett lemezhaj lítás különböző fázisait mutatja, ahol all. ábrán a kiindulási helyzet, a

12. ábrán egy közbenső helyzet, és a 13. ábrán a véghelyzet látható.

Az 1. ábra szerint az 1 lemezhajlító berendezésnek, hajlítógépnek vagy hajlítóprésnek a különösen előnyös kiviteli alakjában 2 váza van, amelynek homlokoldalain 5 vezetésekkel kiképzett 3,4 főtartó van. Az 5 vezetésekben felső 9 szerszámtartó van függőlegesen fel és le mozgathatóan megvezetve, amely 9 felső szerszámtartóban pofa- vagy kardszerű 10 ellentartófej van. A 10 ellentartófej előnyösen cserélhetően van a 9 szerszámtartóban elhelyezve, de lehet azzal egy darabban is. A 10 ellentartófejen előnyösen egy vagy több élben végződő 13 hajlítóperem van (lásd a 3. ábrán), de az előállítandó hajtástól függően más keresztmetszetű is lehet.

A 10 ellentartófej fel és lefelé történő mozgatását például önmagában ismert 14 csigahajtás végezheti, amint az 1. ábrán sematikusan ábrázolva van. A 14 csigahajtás példaképpen, nem ábrázolt villanymotorral áttételen és tengelykapcsolón keresztül meghajtott 16 csigaorsót, a szerszámtartóval összekötött 17 csigaanyát tartalmaz. A 17 csigaanya és a 16 csiga együttműködése eredményeképpen a 16 csigaorsó forgatásakor a 10 ellentartófej és a 9 szerszámtartó fel és le mozgatható az 5 vezetésekben. A 14 csigahajtás stb., még részletesebben is ismertetendő meghajtóelrendezések önmagukban ismert módon vannak a 2 vázon elhelyezve.

A 18 lemez meghajlításához (lásd az 5-7. ábrát) a 2 vázon két további alsó, lemez vagy pofa alakú 19, hajlítófej van. Mindkét 19, 20 hajlítófej a 2 vázon a következőkben közelebbről ismertetett módon forgathatóan van ágyazva. A 19, 20 hajlítófejeket közös forgástengely körül lehet elforgatni. A 21 forgástengely (5-7. ábra) a 18 lemezen előállítandó 22 hajlítási él környezetében, de valamivel az alatt fekszik, de különösen egyben az 5 vezetések által meghatározott, a ellentartófej fel és lefelé mozgásának 23 síkjában is (3. és 5. ábra).

Az alsó 19, 20 hajlítófejek elforgatására a közös 21 forgástengely körül olyan forgatómechanizmus szolgál, amely az ismertetett kiviteli alaknál az 1 hajlítóberendezés szélességében el van osztva több, az 1-3. ábrákon sematikusan ábrázolt 24 forgatóhajtásra, amelyek fogasléces meghajtásként vannak kialakítva. Ezekben egyenként mindben van egy körív alakú 61, 62 fogasléc vagy fogazott sín, mereven rögzítve az alsó 19, 20 hajlítófejek alsó részére, amint ez az 1-3, valamint a 8. és 9. ábrákon is látható. Ezek a 61, 62 fogaslécek vagy szegmensek az egymással, valamint a 19, 20 hajlítófejekkel párhuzamos 27, 28 tengelyeken ülő, például egyforma nagy 63, 64 fogaskerekekhez illeszkednek. Mindkét 27, 28 tengelyt egy-egy például elektromos 72, 73 hajtómotor hajtja meg, adott esetben közelebbről nem ábrázolt áttételen keresztül, amint ez az 1.

ábrán is látható. Mindkét 27, 28 tengely az 1 hajlítóberendezés teljes szélességében végigér, és a homlokoldalakon, valamint közbenső helyeken alábbiakban részletesebben is bemutatott 75 csapágyrészekben vannak forgathatóan csapágyazva a 2 vázon. Mindegyik 24 forgatómeghajtásnál van egy 61 illetve 62 fogasléc, valamint a megfelelő 27, 28 tengelyen elfordulásmentesen rögzített 63, 64 fogaskerék, és amint fentebb említve volt, több fogasléces hajtás van elosztva az 1 hajlítóberendezés szélességében, amelyek így elosztva tudják átadni a meghajlításhoz szükséges nyomatékot. A 27, 28 tengelyek forgatóhajtásakor a 61, 62 fogaslécek egy körív alakú pályán mozognak, amely pálya középpontja a 21 forgástengelyen van. A forgatás során a 61, 62 fogaslécekkel összekötött alsó 19, 20 hajlítófejek egymástól széttáródva egymástól elfordulnak, amint ezt az

5., 6. és 7. ábra mutatja (ez utóbbin látható az egymástól elfordított munkahelyzet).

Egyrészt a 27, 28 tengelyek, másrészt a 19, 20 hajlítófejek korábban említett csapágyazásához a 2 vázon egy merev 74 kereszttartón elhelyezett, a 24 forgatóhajtások helyén a gépszélességben több, a 74 kereszttartóra merőlegesen fekvő 75 csapágyrészek vannak rögzítve. Ezek a 75 csapágyrészek egyrészt a levehető 76 csapágyfedéllel lefedett cserélhető 77 csapágyakat tartalmaznak a 27, 28 tengelyek számára, másrészt a felső részükön mindkét oldalon körív alakú 78 vezetóhomyokkal vannak ellátva (lásd a 2. ábrán jobbra). A 78 vezetőhornyokban vannak megvezetve a körív alakú 61,62 fogaslécek, a rajtuk kialakított, megfelelő körív alakú 79 vezetősínek, vezetőékek vagy vezetőélek segítségével. Ilyen módon a 75 csapágyrészen két 61, 62 fogasléc van csúsztatva megvezetve, amelyek közül az egyik a 27, a másik a 28 tengelyhez tartozik. Ezzel a csapágyelrendezéssel, és a viszonylag mereven kivitelezett 61, 62 fogaslécekkel, és a hozzátartozó 79 vezetősínekkel és körív alakú 78 vezetőhomyokkal illetve a 75 csapágyrészekkel a gép szélességében elosztott terhelésfelvétel érhető el, amelynél a hajtás során fellépő erőket a 2 vázba illetve a 74 kereszttartókba lehet vezetni. Sőt, elegendő a 75 csapágyrészeket is kevésbé erősre méretezni.

Megemlítendő, hogy a 3. ábrán csak a 27 tengelyen ülő 63 fogaskerék látható, amely az 1. és 2. ábra szerinti kivitelnél a 75 csapágyrész előtt helyezkedik el, és ezért ennek megfelelően a 3. ábrán a 28 tengelyen ülő 64 fogaskereket, amely a 75 csapágyrész mögött helyezkedik el, csak szaggatott vonallal ábrázoltuk. Másrészt a 3. ábra szerinti ábrázolásmódban a jobb oldali 28 tengelyen látható a 76 csapágyfedélen át hozzáférhető 77 csapágy, amely a 28 tengelyt tartja (lásd a 2. ábrát is). Továbbá a 3. ábrán az is látszik, hogy mindkét 27, 28 tengely keresztmetszete sokszögidomszerűen van kialakítva, aminek eredményeképpen a 63, 64 fogaskerekek a keresztmetszet gyengítése nélkül rögzíthetők elfordulásmentesen a tengelyekre, szemben például egy ék-horony rögzítési móddal. A 19, 20 hajlítófejeket például egyszerű összedugott vagy szorítóillesztéssel lehet rögzíteni a 61, 62 fogasléceken, azokkal egy darabban kiképzett 80,81 illesztő kiemelkedések között (lásd a 3. ábra mellett a 8. és 9. ábrát is). Elképzelhető csavaros rögzítés is.

HU 215 986 Β

A 2. és 3. ábrán látható, hogy a 19, 20 hajlítófejek a felső, belső peremüknél vannak egymással összekötve egy 53 csuklós csatlakozással, mégpedig a teljes munkaszélességben. A 4. ábrán látható, hogy ebből a célból egymásba nyúló 52 csuklószemek adottak, amelyeken összeépített állapotban egy 54 csuklótengely van átdugva. Ez az 53 csuklós csatlakozás és az 54 csuklótengely határozza meg a fent említett 21 forgástengelyt, amely körül mindkét 19, 20 hajlítófej üzem közben elforgatható.

Külön megvizsgálva, az egyes 19, 20 hajlítófejek olyan szerszámtartóként vannak kialakítva, amelynek különálló, levehető és cserélhető 55 szerszámszegmensei vannak, és az 55 szerszámszegmensek páronként a hosszuknak megfelelő 54 csuklótengelyeken keresztül csuklósán össze vannak egymással kötve. Ezek az 55 szerszámszegmensek egyszerű összedugós illesztéssel, például hosszanti 82 eresztékkel és hozzáilleszkedő horonnyal vannak a szerszámtartóként működő 19, 20 hajlítófejeken rögzítve. így az 55 szerszámszegmensek cseréjét különösen gyorsan és egyszerűen lehet elvégezni. Meglepő módon azt találtuk, hogy a szerszámtartó, azaz a 19, 20 hajlítófej és az 55 szerszámszegmensek között nincs szükség szilárd rögzítésre, ami azzal is összefügg, hogy üzem közben a hajlítás során fellépő erők vízszintes komponensei nagyrészt kiegyenlítődnek az 53 csuklós csatlakozáson keresztül, és így az összedugós illesztésen (83 horony, 82 ereszték) át gyakorlatilag csak függőleges, azaz a 19, 20 hajlítófej síkjában ható erők adódnak át, amelyet az ismertetett horonyeresztékes illesztők minden további nélkül át tud adni. Tekintettel az üzemeltetés közben fellépő kopásra, célszerű lehet szerszámbetétként 85 betéteket alkalmazni, amelyek a tulajdonképpeni hajlítási munkát végzik a lemezérintkezési zónán keresztül, (lásd a 3. és 4. ábra mellett a 8. ábrát is). Ezek a 85 betétek keményfémből készülhetnek, és 86 csavarokkal lehet azokat az 55 szerszámszegmensekre vagy a 19, 20 hajlítófejekre csavarozni (8. ábra). A 9. ábrán egy olyan változat látható, amely a 8. ábrához képest kiegészítő 87 horonyeresztékkel rögzíti a 85 betétet. A 8. és 9. ábrán szaggatott vonallal tüntettük fel az 55 szerszámszegmenseket (az 1-7. ábrának megfelelően). A 85 betéteket az 55 szerszámszegmenseknek megfelelően szintén szegmensekre lehet osztani.

A továbbiakban az ismertetett 1 lemezhaj litó berendezés működését az 5-7. ábra sematikus vázlata és a 2. és 3. ábra segítségével ismertetjük (ezeken a bal oldali 19 hajlítófej elforgatott állapotban van ábrázolva).

Az 1 lemezhajlító berendezés kiindulási vagy nyugalmi helyzete az 5. ábrán kihúzott vonallal van feltüntetve. Ekkor a felső 10 ellentartófej a 18 lemeztől felemelt felső nyugalmi helyzetben van, és ebben a helyzetben a meghajlítandó 18 lemezt kézzel vagy gépi úton be lehet helyezni az 1 lemezhajlító berendezésbe, és a megfelelő pozícióba lehet tenni. Amikor egy hajlítási ciklus elkezdődik, először a 10 ellentartófej leereszkedik a 14 csigahajtás segítségével (lásd az 1. ábrát), egészen addig, amíg a 10 ellentartófej 13 hajlítópereme megérinti a meghajlítandó 18 lemezt, amelyet előtte a

19, 20 hajlítófejekre helyeztek. Ez a fázis, amikor a lemez gyakorlatilag a három nyomófej között be van szorítva, az 5. ábrán szintén látható, szaggatott vonallal ábrázolva.

Ezután bekapcsoljuk az alsó 19, 20 hajlítófejek 24 forgatóhajtásait meghajtó 27, 28 tengelyek meghajtását. Ennek megfelelően a 61, 62 fogaslécek a 78 vezetőhomyokban elmozdulnak, és egyben elforgatják a 19, 20 hajlítófejeket a közös 21 forgástengely körül, egymással ellenkező irányban, vagyis az 5. és a 6. ábra szerinti ábrázolásmódban a bal 19 hajlítófej az óramutatójárásával egyező, a jobb 20 hajlítófej az óramutató járásával ellenkező irányban fordul el. Az elforduló alsó szerszámok segítségével a 18 lemez felfekszik a felső 10 ellentartófej alsó 13 hajlítóperemére, és például szimmetrikusan meghajlik, miáltal előáll a 22 hajtáséi (6. ábra). Ez alatt a hajlítási folyamat alatt a 10 ellentartófejet célszerűen a helyzetében rögzíteni vagy arretálni kell, például a 14 csigahajtás segítségével, és így állandó ellentartást biztosít a hajtási eljárásnál. A 18 lemez körülbelül 90 fokban hajlik meg a 22 hajtáséi körül (6. ábra). Amint a 7. ábra mutatja, ezzel a hajtási módszerrel minden további nélkül hegyesszögben is meg lehet hajlítani a 18 lemezt. Amennyiben a 18 lemez már korábban is meg volt hajlítva, és a korábban visszahajtott 34 perem alakult ki (5-7. ábra), akkor az ún, ütközési eset állhat elő, vagyis a korábban visszahajtott 34 perem nekiütközik a 10 ellentartófejnek. Ha ebben a helyzetben továbbhajtanánk a 19, 20 hajlítófejeket, akkor a 18 lemez nem kívánt módon deformálódna. Ennek a megakadályozására például a felső 10 ellentartófejet egy vízszintes tengely körül forgathatóan lehet ágyazni, és ekkor ki tud térni a 34 perem ütközése elől. Az ehhez szükséges csapágyazás a 10 ellentartófej számára megtakarítható, ha az ütközési esetben más megoldáshoz folyamodunk. Előnyösen kihasználható, hogy az 53 csuklós csatlakozáson át erőkiegyenlítés megy végbe. Ennek alapján az ismertetett eljáráson kívül, amikor is az alsó 19,20 hajlítófejek egymással szemben, szimmetrikusan mozognak, különösen azonos szögsebességgel, az is elképzelhető, hogy a 19, 20 hajlítófejek meghajtása aszimmetrikus. Ebben az esetben is csak viszonylag kicsi marad az eredő vízszintes erőkomponens. A fenti 1 hajlítóberendezésnél előnyösen mindkét 19, 20 hajlítófejnek független forgatóhajtásai vannak, az itt ismertetett kiviteli példában különálló 72, 73 hajtómotor és azok által meghajtott 27, 28 tengely. így a már leírt ütközési esetben, amikor a 34 perem nekiütközik a 10 ellentartófej oldalának (7. ábra), akkor a 34 perem oldalán levő 20 hajlítófejet meg lehet állítani, ezzel szemben a másik 19 hajlítófejet tovább lehet forgatni, amíg be nem fejeződik a 18 lemez meghajlítása, amint az a 7. ábrán is látható.

Ehelyett azonban elképzelhető az is, hogy a két 19, 20 hajlítófejet már kezdettől fogva (5. ábra) különböző sebességgel forgassuk úgy, hogy folyamatos munkával érjük el a 7. ábrán látható véghelyzetet.

Adott esetben lehetséges az is, hogy miután elértük a 7. ábrán látható véghelyzetet, a 10 ellentartófejet fel5

HU 215 986 Β felé kiemeljük a 18 lemezbe hajlított profilból, miután a két 19, 20 hajlítófej egymástól széttárulva felfelé fordul tovább. Ezzel a 22 hajtási él környezetében egy behajtott perem áll elő, vagyis a 7. ábrán látható bal oldali lemezszél közvetlenül fekszik fel a 18 lemezre. Azt találtuk ugyanis, hogy ebben a hajlítási fázisban elegendőek a 84 lemezérintkezési zónán fellépő súrlódási erők ahhoz, hogy a már alaposan meghajlított 18 lemezt a 19, 20 hajlítófejek között tartsák, anélkül, hogy szükség lenne a 10 ellentartófejre.

A kezdődő hajlítási folyamat szempontjából (5. és 6. ábra) az ismertetett 1 lemezhajlító berendezésnél annak is jelentősége van, hogy a leírt 84 lemezérintkezési zónák, amelyek nyugalmi helyzetben (5. ábra) meghatározzák a 18 lemez 91 lemezfelfekvési síkját, egy 90 bemélyedésen keresztül mennek át az 53 csuklós csatlakozásba. A hajlítás kezdetén ezek a 90 bemélyedések biztosítanak helyet a 18 lemez számára a kialakuló 22 hajlítási él környezetében, és így ott a 18 lemez nem csípődik be, ahogy ez egyébként a sík, felső oldalukkal érintkező hajlítófejekkel előfordulhat. Egyébként az 5. ábrán az is látszik, hogy a csukló- illetve a 21 forgástengely kevéssel a 84 lemezérintkezési zónák által meghatározott 91 lemezfelfekvési sík alatt fut végig (ez a sík egyben a 18 lemez alsó oldala az 5. ábrán). Ennek következtében a hajlítás kezdeténél előnyösen egy emelőkarhatás jelentkezik, amikor a hajlítási nyomaték átadódik a 18 lemeznek.

A hajlítás befejeződésekor a 10 ellentartófej és a 19, 20 hajlítófejek különböző meghajtásait visszafelé működtetjük, és a 19, 20 hajlítófejeket visszaforgatjuk a függőleges kiindulási helyzetbe, valamint a 10 ellentartófejet felemeljük (amennyiben ez még nem történt meg), az 5. ábra szerinti helyzetébe. Ezután a meghajlított 18 lemez a következő hajlítási helyzetbe vihető, vagy eltávolítható az 1 hajlítóberendezésből.

A 10-13. ábrákon egy további 1 lemezhajlító berendezés lényeges munkafázisai láthatók teljesen sematikus ábrázolásban. Ennél a berendezésnél a 10 ellentartófej és a 19, 20 hajlítófejek egymáshoz viszonyított mozgásukat tekintve teljesen az előzőekben ismertetett kiviteli példának megfelelően viselkednek, azonban a hajlítás folyamata során nem a felső 10 ellentartófej áll egy helyben, hanem az egyik, a 10-13. ábra szerint jobb oldali alsó 20 hajlítófej. A másik alsó 19 hajlítófej a 18 lemez meghajlításánál elfordul, úgy mint eddig (11-13. ábra). A nyomó-hajlító fejek közötti relatív mozgás előállításához a felső 10 ellentartófej fordul el, előnyösen az alsó 19 hajlítófejhez képest félakkora szögsebességgel. Ezt a helyzetet mutatja a három nyomó-hajlító fej 12. ábrán bemutatott állása, valamint a

13. ábra szerinti végállás. Amennyiben ennél a kiviteli alaknál (a 10-13. ábra szerint) a mozgásfolyamatokat a 10 ellentartófejről, mint nyugalmi helyzetből vizsgálnánk, akkor az elfordulások hasonlóan mennének végbe, mint ahogy azt az 1-9. ábra kapcsán ismertettük. Azonban az egyes mozgási fázisokat a 10-13. ábrákon az álló 2 vázról nézve ábrázoltuk (a 2 váz a 10-13. ábrákon nincs feltüntetve.) Az 10-13. ábrán szemléltetett kinematikájú berendezésre akkor lehet szükség, ha a lemezt a hajtási él egyik oldalán csak nagyon kevéssé, vagy egyáltalán nem lehet mozgatni.

Részletesen, a 10-13. ábra szerinti kiviteli alaknál a két alsó 19, 20 hajlítófej ismét csuklószerűen, egymásba nyúló 52 csuklószemekkel van összekötve, amelyek az 53 csuklós csatlakozást alkotják. Az 54 csuklótengely végignyúlik a teljes csuklós elrendezésen. Az csuklós csatlakozás két oldalán, ahol a 18 lemezzel érintkeznek, a 19, 20 hajlítófejeknek lekerekített pofája van. Hasonlóan, mindkét 19, 20 hajlítófejet egyes 55 szerszámszegmensekből is fel lehet építeni, amelyek az 57 csavarokkal vannak rögzítve az 56 szerszámtartón, a könnyebb cserélhetőség végett. A bal alsó hajlítófej forgató hajtását körív alakú 58 vezetősínekkel lehet megoldani, amelyek alsó oldalán közelebbről nem ábrázolt fogazat van, és amelyek a másik hajlítófej 56 szerszámtartóján kiképzett 59 vezetőréseken nyúlnak keresztül. Az 58 vezetősíneket a 60 fogaskerekek hajtják, hasonló elven működve, mint a 63, 64 fogaskerekek az 1-9. ábra szerint. A 60 fogaskerekek meghajtását az 1-9. ábrán mutatott módon hajtómotorral és áttétellel lehet megoldani (ez utóbbiak a 10. ábrán közelebbről nincsenek bemutatva).

A 10. ábrán szaggatott vonallal vázlatosan látható, hogy a 60 fogaskeréknek az óramutató járásával ellentétes irányú forgatásával (lásd a nyilat) a bal oldali 19 hajlítófej kifelé, a jobb oldali 20 hajlítófejtől eltávolodva elfordul. Az egyszerűség kedvéért nem tüntettük fel, hogy az alsó 19 hajlítófejnek ezzel az elfordulásával együtt a felső 10 ellentartófej is elfordul, előnyösen az alsó 19 hajlítófejhez képest feleakkora szögsebességgel.

A felső 10 ellentartófej hajtását hasonló elven lehet megvalósítani, mint az alsó 19 hajlítófejét, egyben egy áttétel által biztosítva az előnyös 2:1 áttételi arányt. Az ilyen meghajtás önmagában ismert, ezért itt nem szükséges bővebben kitérni erre.

Megemlítendő még, hogy a felső 10 ellentartófej ágyazását a 10. ábra szerinti 1 hajlítóberendezés közelebbről nem ábrázolt vázán hasonló elven lehet megoldani, azaz a homlokoldalon elhelyezett főtartókkal, amelyeket azonban a csigás meghajtással vagy más, hasonló meghajtással együtt forgathatóan kell felszerelni az alvázon. Ezt szakember számára kézenfekvőén, önmagában ismert módon lehet megoldani.

A 11-13. ábrán fel van tüntetve az alsó 19, 20 hajlítófejek közötti relatív elfordulás 21 forgástengelye, amely itt egybeesik az 53 csuklós csatlakozás 54 csuklótengelyének (10. ábra) geometriai tengelyével. A hajlítás közben a 21 forgástengely körül a felső 10 ellentartófej is elfordul, amint ez a 12. és 13. ábrán jól látható.

Természetesen a körív alakú 58 vezetősínek központja szintén a 21 forgástengelyen van (vagyis az csuklötengely geometriai tengelyén).

A találmánynak a fentebb ismertetett különösen előnyös kiviteli alakjain kívül még további módosításai lehetségesek, a találmány szellemén belül maradva. Példaképpen az is elképzelhető, hogy az 1-9. ábrákon ismertetett 53 csuklós csatlakozást a teljes gépszélességnek megfelelő hosszúságú, végigmenő 54 csuklóten6

HU 215 986 Β gellyel lássuk el. Ugyanakkor a 4. ábra szerinti elosztott csuklós csatlakozás elrendezésnél az is lehetséges, hogy több 54 csuklótengelyt alkalmazunk, amelyek némileg túlnyúlnak az egyes 55 szerszámszegmenseken az egyik oldalon, és beleérnek a következő szerszámszegmenspár 52 csuklószemeibe, és ilyen módon összekötik az egyes szerszámszegmenspárokat.

Továbbá az is elképzelhető, hogy az 1 lemezhajlító berendezés függőleges kialakítása helyett, amikor a meghajlítandó 18 lemezt vízszintesen helyezzük el, más elrendezést alkalmazunk, például ferde elrendezést. Ennél a 18 lemez a kiindulóhelyzetben ferdén helyezkedik el, és a váz részeit ennek megfelelően kell kialakítani.

A 72, 73 hajtómotorokat illetően, amelyek a 19, 20 hajlítófejeket forgatják, valamint a két 14 csigahajtás meghajtómotorjait megfelelő elektromos vezérlőáramkörökkel lehet ellátni, amelyek ezeket a hajtómotorokat igény szerint ki- és bekapcsolhatják. Elvben természetesen az elektromos hajtómotorok helyett például hidraulikus motorokat illetve nyomóhengereket is lehet alkalmazni.

Továbbá még az is lehetséges, hogy a felső 10 ellentartófejet például excentermeghajtással vagy munkahengerrel mozgassuk fel és le, amelynél adott esetben a 10 ellentartó fej reteszelését az alsó munkahelyzetben (2., 3., 6., és 7. ábra szerint) egyszerűen az excenterhajtásnak ebben a helyzetben történő leállításával lehet elérni.

Egy, az 1. ábra szerinti gyakorlati kiviteli alaknál a gép szélessége 1500 mm volt, az 55 szerszámszegmensek szélessége 125 mm, az 54 csuklótengely vastagsága 8 mm volt. A 24 forgatóhajtások 400 mm-enként voltak elosztva, ahol a szélső hajtóegységek az 1 hajtóberendezés homlokoldalától 150 mm-rel voltak beljebb. Az 1 lemezhajlító berendezés össztömege 500 kg alatt maradt, és a berendezéssel probléma nélkül lehetett 2 mm vastag lemezeket meghajlítani.

Claims (13)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Lemezhajlító berendezés (I) három nyomófejjel, amelyek közül kettő egymással elforgathatóan összekötött, egymás mellett elhelyezett hajlítófej (19, 20), amelyek lemezérintkezési zónái (84) nyugalmi helyzetben lemezfelfekvési síkot (91) határoznak meg, továbbá a harmadik nyomófej egy, a lemeznél (18) adott, munkahelyzet és egy visszahúzott helyzet között mozgatható, a hajlítófejekkel (19, 20) szemben álló ellentartófej (10), továbbá két nyomófej (19, 20; 10, 19) elforgathatóan van elhelyezve és egy-egy forgatóhajtással (24) van összekapcsolva, valamint legalább egyik hajlítófejnek (19, 20) a lemeznél (18) adott munkahelyzetű ellentartófej (10) körül történő elfordításával a lemez (18) meghajlítható, azzal jellemezve, hogy mindkét hajlítófej (19, 20) nyugalmi helyzetben egymás felé néző éle mentén, a hajlítóberendezés (1) szélességében, a lemezfelfekvési síktól (91) eltolt csuklós csatlakozáson (53) keresztül közvetlenül van egymással összekötve, valamint az egyes hajlítófejek (19, 20) lemezérintkezési zónája (84) és a csuklós csatlakozás (53) között a hajlítófejen (19, 20) bemélyedés (90) van, és a hajlítófejek (19, 20) a lemezhajlító berendezés (1) szélességében egymás mellett elhelyezett, levehető szerszámszegmensekkel (55) van ellátva, amely szerszámszegmensek (55) páronként csuklós csatlakozással vannak egymással összekötve, és az összes szerszámszegmenspárok csuklós csatlakozásai alkotják a hajlítófejek (19, 20) csuklós csatlakozását (53).
2. 2. Az 1. igénypont szerinti lemezhajlító berendezés (1), azzal jellemezve, hogy mindkét, egymástól függetlenül elforgatható hajlítófejet (19, 20) több, a lemezhajlító berendezés (1) szélességében elosztva elhelyezett forgatóhajtás (24) hajtja meg, és az ellentartófej (10) csak lineárisan mozgatható.
3. 3. A 2. igénypont szerinti lemezhajlító berendezés (1), azzal jellemezve, hogy az ellentartófej (10) visszahúzható a hajlítófejektől (19, 20), a lemezhajlítás utolsó fázisában a lemez (18) behajtását biztosítva.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti lemezhajlító berendezés (1), azzal jellemezve, hogy az egyik hajlítófej (20) állandó helyzetű és a másik hajlítófej (19) és az ellentartófej (10) elforgathatóan van ágyazva, továbbá az elforgatható hajlítófej (19) az ellentartófejhez (10) képest kétszeres szögsebességgel hajtható meg.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti lemezhajlító berendezés (1), azzal jellemezve, hogy a szerszámszegmensek (55) az egyébként szerszámtartóként működő hajlítófejeknek (19, 20) a lemezérintkezési zónával (84) ellentétes oldalán, egyszerű összedugott csatlakozással, például horonyeresztékes (82, 83) csatlakozással vannak megfogva
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti lemezhajlító berendezés (1), azzal jellemezve, hogy a szerszámszegmenspároknak saját, a szegmenshosszhoz illesztett csuklótengelye (54) van.
7. 7. A 6. igénypont szerinti lemezhajlító berendezés (1), azzal jellemezve, hogy a szerszámszegmensek (55) csuklótengelyei (54) az egyik oldalon átnyúlnak az illeszkedő szerszámszegmenspár csuklószemeibe (52).
8. 8. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti lemezhajlító berendezés (1), azzal jellemezve, hogy egy közös, végigmenő csuklótengelye (54) van, amely végignyúlik mindegyik szerszámszegmensen (55).
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti lemezhajlító berendezés (1), azzal jellemezve, hogy a szerszámszegmensek (55) a lemezérintkezési zónát (84) alkotó külön betétekkel (85) vannak ellátva.
10. 10. A 9. igénypont szerinti lemezhajlító berendezés (1), azzal jellemezve, hogy a betétek (85) rá vannak csavarozva a szerszámszegmensekre (55).
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti lemezhajlító berendezés (1), azzal jellemezve, hogy a forgatóhajtásnak (24) körív alakú fogasléce (61, 62) van, amely mereven van rögzítve a hozzátartozó hajlítófejhez (19, 20), és a fogaslécet (61, 62) tengelyen (27, 28) ülő fogaskerék (63, 64) hajtja.

    HU 215 986 Β
12. 12. A 11. igénypont szerinti lemezhajlító berendezés (1), azzal jellemezve, hogy a fogasléc (61, 62) körív alakú ágyazásban, például vázon (2) elhelyezett álló csapágyrészben (75) kiképzett vezetőhoronyban (78) van ágyazva.
13. 13. A 11. vagy 12. igénypont szerinti lemezhajlító berendezés (1), azzal jellemezve, hogy a két hajlítófejhez (19, 20) tartozó tengely (27, 28) forgatóhajtásához két külön elektromos hajtómotorja (72, 73) van.