HU215784B

HU215784B - Eljárás végtelen vagy vágott szál gyártására alkalmas üveg előállítására

Info

Publication number: HU215784B
Application number: HU905929A
Authority: HU
Inventors: Bernard Dubois; Stéphane Maugendre
Original assignee: Saint-Gobain Recherche Sa.
Priority date: 1989-09-18
Filing date: 1990-09-17
Publication date: 1999-02-01
Also published as: DK0419322T3; US5346864A; NO178493C; AR244649A1; FR2652078B1; CA2025482C; ZA906881B; DE69002146T2; FI103039B1; KR100196231B1; HUT63818A; NO178493B; FR2652078A1; US5420082A; CN1033314C; NO904035L; DE69002146D1; NZ235099A; ES2044486T3; EP0419322A1

Description

A találmány tárgya eljárás végtelen vagy vágott szál gyártására alkalmas üveg előállítására, közelebbről egy olyan üveggyártási eljárás - az üveget üvegképző anyagok keverékének a megolvasztásával nyerik -, amely szerint a rendszer oxidációs-redukciós foka a kívánt szinten szabályozható. A találmány célja olyan üveg előállítása, amely alkalmas arra, hogy végtelen szálat lehessen belőle gyártani mechanikus húzással, vagy vágott szálat centrifugálással és/vagy folyadékos húzással.

A Chemical Abstract 91. kötet (1979), 337. oldal, No. 2603 8x irodalmi helyről ismert egy átlátszó, színtelen üveg előállítása. Cérium-oxidot és nátrium-nitrátot tartalmazó üveg nagyobb fényáteresztő képességgel rendelkezik, mint az ezen vegyületeket nem tartalmazó, hasonló összetételű üveg. A dokumentumban nem utalnak arra, hogy a cérium-oxidot oxidáló célból adták volna az üvegkompozícióhoz.

A Chemical Abstract 110. kötet (1989), 330. oldal, No. 100447j irodalmi helyről olyan üvegkészítmény ismert, amely az ultraibolya sugarakat jól elnyeli, és amelyből szálakat állítanak elő. A szokásos komponenseken kívül a kompozíció egy oxidot, így CeO₂-ot, TiO₂-ot, MnO₂-ot vagy As₂0₅-ot tartalmaznak, vagy CeO₂+As₂O₅, illetve CeO₂+NaNO₃ kombinációt. A vegyületek hatását nem ismertetik. Feltételezhető, hogy a vegyületeket az ultraibolya sugarak jobb elnyelése céljából adagolják.

Nem utalnak arra, hogy a hozzáadott oxidok vagy kombinációk a kapott üveg oxidációs-redukciós fokára hatással lennének.

Az üvegszálak előállítására alkalmas üveg természetes nyersanyagokból készül, amelyek különböző szennyeződéseket tartalmaznak, legfőképpen vas-oxidot. Ha az eljárás feltételei nem teszik lehetővé a megfelelő mértékben oxidált üveg nyerését, akkor ez a körülmény komoly hátrányokat jelent. Ennek következtében a vas(II)/vas(III) arány az olvadt üvegben növekedni fog, amelynek következménye az üveg sugárzásvezető képességének a csökkenése. A vezetőképességnek ezt a redukcióját tükrözi az a tény, hogy az üvegfurdő két adott pontján mért hőmérsékleti értékek differenciája megnövekszik. Ez a jelenség az üveg konvekciós áramainak a módosulását okozza, és zavart okoz a kemence teljesítményében, különösen akkor, ha elektromos kemencéről van szó, amely sokkal érzékenyebb a vastartalomra, mint a lánggal működő kemence.

Ismeretes, hogy Na₂SO₄-ot, Ca₂SO₄-ot vagy (NH₄)₂SO₄-ot tesznek az üvegképző keverékbe. E vegyületeknek az a szerepe, hogy a keverék olvadását megkönnyítse, és az üvegfinomítást elősegítse. Ha az üveg oxidációja nem elégséges, a szulfát disszolúciós képessége alacsonyabb. Ebből következik, hogy a keverék olvadási sebessége lelassul, és így ezt a hátrányt csak az olvadási zóna hőmérsékletének az emelésével lehet kompenzálni. így ez a kompenzáció az üveg olvasztására szolgáló energiamennyiség megnövekedését, és a kemence falát és aljzatát borító tűzálló bevonat gyorsabb elhasználódását eredményezi.

Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy az üveg redukciója gáztartalmának csökkenését is okozhatja. A szulfátfölösleg, amely oldott állapotban van jelen, SO₂ formájában felszabadul, és egy szigetelő réteget hoz létre az üvegképző keverék és az olvadt üveg között. Ez a jelenség lényegesen akadályozza az olvasztást.

Az is ismert tény, hogy azok a szálak, amelyek az elégtelenül oxidált üvegből készültek, csökkent mechanikai tulajdonságokkal rendelkeznek. „A szénrögök hatása az E-üvegszálak erősségére” (Glass Technology, 1969, 10, 90-91) című közlemény világosan rámutat erre a jelenségre az E-üveggel kapcsolatban, amelyet elteijedten használnak a végtelen szál előállítására.

Egy minimális oxidációs fok fenntartása ezért feltétlenül szükséges az üveg előállítására szolgáló berendezések jó működése, valamint a szálak előállításához szükséges minőség biztosítása érdekében.

A fent említett hátrányok kivédhetők, ha olyan nyersanyagot használnak, ami nagyon kevés szennyeződést tartalmaz, különösen nagyon kevés vasat. Ezeket az anyagokat nagyon gyakran a felhasználó helytől távol vonják ki az alapanyagból, ami ezzel arányosan árnövelő hatású. Az is szokásos, hogy nem visznek be túl nagy mennyiségben az üvegképző keverékbe olyan terméket, amely az üveg redukálására képes. Ez az óvatosság rendkívül limitálja az újrahasznosítható melléktermék menynyiségét, amely például úgy keletkezik, hogy az üvegszálakat szerves termékek vonják be. Jelenlegi ismereteink szerint a hulladék nagy mennyiségének újrahasznosíthatóságára az egyedül gazdaságos eszköz az, hogy jelentősen növelik a szulfát mennyiségét az üvegképző keverékben. Ennek azonban határt szab a légköri szennyezés szulfátra elfogadott határértéke.

A jelen találmány tárgya olyan üveggyártási eljárás - végtelen vagy vágott szálakká alakítás céljára -, amely kiküszöböli az ilyen eljárások során rendszerint keletkező hátrányokat, és lehetővé teszi az említett üveg oxidációs fokának a szabályozását.

A találmány célja egy olyan üveggyártási eljárás kidolgozása, amelynek során - anélkül, hogy a kohó termelési kapacitása csökkenne, vagy a termelt üveg minősége romlana - lehetővé válik kevésbé tiszta üvegképző nyersanyagok felhasználása, mint amilyeneket az üvegszálipar ez idáig rendszeresen használt, és egyúttal a szennyező emanációkat az elfogadható határértéken tartja.

E találmánynak kiemelten célja olyan üveggyártási eljárás kidolgozása, amely lehetővé teszi olyan üvegképző keverék megolvasztását, amely keverék természetes nyersanyagokból és üvegalapú hulladék termékekből képződött, miközben biztosítja a kohó termelési kapacitását és a termelt üveg minőségét. Ez, az újrahasznosított hulladék összetételét tekintve éppúgy tartalmazhat üvegszálakat, mint üvegtartályok felaprításából származó üvegcserepet.

Ezeket a célokat úgy értük el, hogy kidolgoztunk egy eljárást végtelen vagy vágott üvegszálak előállítására alkalmas üveg előállítására, amely üvegnek a vastartalma Fe₂O₃ t%-ában kifejezve egyenlő vagy kevesebb 1%-nál, üvegesíthető termékek keverékének megolvasztásával, amelyre jellemző, hogy az üveg oxidációs fokát úgy szabályozzuk, hogy a keverékbe legalább

HU 215 784 Β kétféle oxidálóanyagot adagolunk, amelyek egyike egy szervetlen nitrátvegyület, a másik egy oxidált mangánvegyület, amelyben a mangán oxidációs állapota 2-nél nagyobb, és a FeO/Fe₂O₃ hányados értéke 0,4 vagy ez alatti érték.

Alkalmazható második komponensként kálium-dikromát vagy cérium-oxid is, ezek azonban drága alapanyagok, ezért ipari jelentőségük kicsi.

Előnyösen az oxidálóanyagok tulajdonságát és mennyiségét úgy választjuk meg, hogy a FeO/Fe₂O₃hányados értéke 0,2 és 0,3 közötti legyen.

„Üvegképző termékeken” értjük mind az üvegszál alapú természetes nyersanyagokat és hulladékokat, mind az üveg csomagolóanyagok és üvegezésre használt anyagok felaprításából származó üvegőrleményt.

A mangán oxidált vegyülete általában természetes nyersanyag, előnyösen MnO₂- vagy Mn₂O₃-tartalmú anyag.

Ténylegesen azt ismertük fel, hogy ha az üvegképző keverékbe beleteszünk legalább egy nitrátvegyületet, mint például nátrium-nitrátot, kalcium-nitrátot vagy ammónium-nitrátot, és legalább még egy másik oxidálóanyagot, például mangán-dioxidot, ezzel lényegesen nagyobb oxidációs kapacitás érhető el, mint amilyet eddig az üvegszáliparban az üveggyártásnál eddig hagyományosan alkalmazott eszközökkel kaptak. Ezek az eszközök a keverékbe bejuttatott egy vagy több szulfátvegyületet jelentenek, mint például azt a fentebb említett dokumentumban leírják.

A találmány szerinti eljárásban az oxidálóanyagok kombinációjának az oxidációs kapacitása olyan, hogy lehetővé teszi a keverékbe adagolt szulfát mennyiségének lényeges csökkentését, esetleg annak teljes elhagyását. így a találmánynak köszönhetően a hátrányok, amelyek a szulfát jelenlétéhez kapcsolódnak, nagymértékben lecsökkennek, vagy teljesen kiküszöbölődnek.

A találmányban leírt oxidálóanyag-kombinációk közül kiváló oxidációs kapacitásuk és alacsony költségkihatásuk miatt külön megemlítjük azokat, amelyek nátrium-nitrátból és/vagy kálium-nitrátból és/vagy kalcium-nitrátból és mangán-dioxidból állnak.

Megállapítottuk, hogy az üveg oxidációs fokának a szabályozása megfelelő módon elvégezhető úgy, hogy az üvegképző keverékbe beviszünk 0,05-6 tömegrésznyi oxidálóanyagot a keverék 100 tömegrészére számítva.

Az oxidálóanyagok szükséges mennyisége előnyösen 1-3 tömegrész az említett keverék 100 tömegrészére számítva.

A találmány szerinti eljárásban a nitráttartalom általában 0,02-3 tömegrész az üvegképző keverékben. Az olvasztás folyamán felszabaduló NO_X általános képletű gázok mennyiségének a csökkentésére, és ebből kifolyólag a szennyező emanáció csökkentésére ajánlatos a nitráttartalom limitálása 1,5 tömegrészre.

Az összes nitráttartalom általában 0,5-1,5 tömegrész között van.

A találmány szerinti eljárás alkalmazható a legkülönfélébb olyan üvegre, amely vágott szállá alakítható a különböző ismert eljárások szerint. Ilyen eljárás például az, amelyikben egy perifériáján nyílásokkal rendelkező készülékben lévő olvadt üveg centrifúgálásával állítanak elő szálakat.

így a találmány szerinti eljárás alkalmazható például oxidálóanyagoknak a keverékbe történő bevitelével olyan üveg előállítására, amelynek - számítások alapján

- a kémiai összetétele a következő tömegszázalékokkal jellemezhető: SiO₂: 61-72% - A1₂O₃: 2-8% - CaO: 5-10% - MgO: 0-5% - Na₂O: 13-17% - K₂O: 0-2% - B₂O₃: 0-7% - F₂: 0-1,5% - BaO: 0-2,5%

- összes vas Fe₂O₃-ban kifejezve: kevesebb, mint 11%, a különböző üvegképző anyagokkal bevitt szennyeződések és más elemek jelenléte kevesebb, mint 2 t%. A találmány szerinti oxidálóanyagok hozzáadása miatt az üveg végtermék tartalmazhat továbbá mangán-oxidot is. Ez utóbbi oxid tömegszázaléka elérheti a 3%-ot.

A találmány szerinti eljárás alkalmazható az olyan üvegfajtákra is, amelyek végtelen szálakká alakíthatók az olvadt üveg mechanikai húzásával.

A találmány szerinti eljárás alkalmazható például az oxidálóanyagoknak a keverékbe történő bevitelével olyan üveg előállítására, amelynek - számítások alapján - a kémiai összetétele a következő (t%-ban): SiO₂: 52-58% - A1₂O₃: 12-16% - CaO és adott esetben MgO: 19-25% - B₂O₃: 4-8% - F₂: 0-1,5% - alkáli-oxidok: kevesebb, mint 2% - összes vas vasoxidban (Fe₂O₃) kifejezve: kevesebb, mint 1%, a különböző üvegképző anyagokkal bevitt, más elemeket is tartalmazó szennyeződések mennyisége kevesebb, mint 2%. Mint az előző példában is, az üveg végtermék tartalmazhat mangán-oxidot is, ezen oxidnak a mennyisége elérheti a 3 t%-ot. Azon üvegeknél, amelyek nagyon kevés alkálifém-oxidot tartalmaznak, ajánlatos nem alkáli-nitrátokat felhasználni, hanem másféléket, például kalcium-nitrátot.

A találmány előnyei jobban értékelhetők az alábbiakban leírt különböző eredményeinken keresztül. A találmány illusztrálására olyan üveget választottunk ki, amely vágott szálak előállítására használatos, amelynek kémiai összetétele az alábbi komponensek alapján oldható meg a következő tömeghatárok szerint: SiO₂: 64%

- A1₂O₃: 3,3% - CaO: 7% - MgO: 2,9% - Na₂O: 15,8% - K₂O: 1,4% - B₂O₃: 4,5%. Ezek a különböző százalékok módosulhatnak a vastartalom függvényében az üveg végtermékben és a keverékbe bevitt oxidálóanyagok oxidtartalmának a függvényében.

Az I. táblázatban együtt adjuk meg azokat a mérési eredményeinket, amelyeket egy elektromos fűtésű kemencében előállított üvegekkel kaptunk. Az 1-8. számú üvegek megközelítően a fent leírt kémiai összetételeket mutatják. Mivel az elektromos kemence nagyon érzékeny a vastartalomra és különösen a FeO mennyiségére, a vizsgált üvegek kevesebb, mint 0,15% összes vasat tartalmaznak, Fe₂O₃-ban kifejezve.

Az 1-8. számú üvegek olyan üvegképző keverékből készültek, amelyek növekvő mennyiségben tartalmaztak üvegszál hulladékot. Ez a hulladék termékmaradványokból keletkezett, amelyeket bekeverés előtt megőröltünk és megszárítottunk. Ezek a keverékek nem tartalmaztak szándékosan hozzáadott szulfátot nyersanyag formájá3

HU 215 784 Β bán, mint például nátrium-szulfátot. Mindazonáltal az így nyert üvegek tartalmazhatnak egy kevés SO₃-ot, ha újrahasznosított hulladékot tartalmaznak, és ha a hulladék olyan üvegből származik, ami hagyományos módon készült.

Ezek a keverékek nem tartalmazták a találmányban ajánlott oxidálóanyagokat. Ezt az üvegsorozatot referenciaként használtuk. Látható ebből, hogy a hulladék milyen mértékben okozza az üvegek redukcióját. Az üveg erősebben vagy gyengébben redukált állapotát a FeO/Fe₂O₃ hányados mérésével lehet értékelni.

A II. számú táblázat a hasonló módon gyártott üvegek mérési eredményeit mutatja. A 6-13. számú üveg egyetlen oxidálóanyagnak, egy nitrátnak a hatását mutatja az előállított üveg oxidációs-redukciós állapotára. (A nitrátot a hulladéktartalmú keverékbe tesszük.) A fokozatosan növekvő mennyiségű nitrát bevitele a keverékbe a FeO/Fe₂O₃ hányados értékét csak meglehetősen lassan csökkenti. Legkevesebb 1,5 t% nitrátot szükséges bevinni ahhoz, hogy a 101% hulladék jelenléte által okozott redukáló hatást közömbösítsük (vesd össze az

1. számú és 13. számú üveggel).

A FeO/Fe₂O₃ hányados egyértelműen nagyobb, mint 0,5, míg azoknál az üvegeknél, amelyek szulfát hozzáadásával, de hulladékmentes standard keverékből készülnek, ez az érték 0,3 körüli vagy annál kevesebb.

Ezen vizsgálatokból az következik, hogy a nitrát oxidációs kapacitása kicsi.

A III. számú táblázat a fentiekkel azonos módon, elektromos kemencében előállított üvegek mérési eredményeit mutatja. Ez a sorozat a MnO₂-nak mint egyetlen oxidálóanyagnak a hatását mutatja a gyártott üveg oxidációs fokára.

A 14-18. számú üvegsorozat adataiból kitűnik, hogy a MnO₂-nak csak igen csekély befolyása van a FeO/Fe₂O₃ hányados értékére egészen 2%-ig. A 18. számú üvegminta mutatja, hogy 3%-tól a MnO₂-nak lényegesen megnő a hatása, ennél a megfigyelésnél figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a hulladék mennyisége csak 5%.

A FeO/Fe₂O₃ hányados értékének 0,3 alatti szinten tartása a MnO₂ egyedüli alkalmazásával is biztosítható, de az erősen redukáló üveget eredményező keverékbe nagy mennyiséget kellene adagolni. Ez nehezen fogadható el, mert a keverék árának az emelkedését, és az üveg tulajdonságának néhány nemkívánatos módosulását is eredményezné.

A találmány lehetővé teszi annak bebizonyítását, hogy legalább két oxidálóanyag együttes hatása amelyből az egyik alacsony hőmérsékleten (nitrát), a másik (Mn_xO_y) az előzőnél magasabb hőmérsékleten bomlik le - egy nem várt oxidációs kapacitásban mutatkozik meg.

Valójában felismertük, hogy e kétfajta oxidálóanyag keverékének az oxidációs kapacitása nagyobb, mintha ugyanebben az arányban, de egyenként használtuk volna azokat. Az alábbi példák lehetővé teszik ezen állításunk illusztrálását.

A IV. számú táblázat megfelel egy olyan üvegsorozatnak, amelyet egy olyan kemencében olvasztottak, amelynek az alapjába elektródák voltak szerelve, és a kiindulási anyag, az üvegképző keverék különösen szennyezett homokot tartalmazott. A SiO₂ mellett ez a homok még viszonylag nagy mennyiségű Al₂O₃-ot, CaO-ot és Na₂O-ot juttatott be az üvegbe; valamint különösen nagy mennyiségű vasat. Ez magyarázza a 19-23. számú üvegek összvastartalmát.

A 19. számú üveg Na₂SO₄-ot tartalmazó keverékből készült, és ezt a keveréket tekintve a FeO/Fe₂O₃hányados normál értéket mutat. Az összes vastartalom miatt a FeO-koncentráció 1500 ppm nagyságrendű; következésképpen az üveg sugárzási vezetőképessége nagymértékben lecsökken, amit az elektromos kemence aljának és felső nyílásának hőmérséklet-növekedése jelez.

A találmány szerinti eljárást a 20-23. számú üvegek illusztrálják. A FeO/Fe₂O₃ hányados azonnal lecsökken egy nagyon alacsony értékre, miközben az oxidálóanyagok összmennyisége nem haladja meg a 2 t%-ot. A 22. és 23. számú üvegnél a FeO-koncentráció 500 ppm nagyságrendű, és ez lehetővé teszi, hogy az elektromos kemence talp- és torokhőmérséklete megfeleljen a normálisan működő elektromos kemencében mért értékeknek.

Az V. számú táblázat szemlélteti a találmánynak azt a lehetőségét, amelyet az felkínál a hulladék újrahasznosítására, az elektromos kemence korrekt működési feltételeinek biztosítása mellett. A 14. és 8. számú üvegminták referenciaként szolgálnak az 5 és 10 t% hulladékot tartalmazó keverékekre. A különböző üvegképző keverékeket az elektromos olvasztáshoz általánosan használt nyersanyagokból készítettük, az olvadt üveg összes vastartalma nem haladta meg a 0,15 t%-ot.

Összehasonlítva a 24., 25., 26-29. számú üvegmintákat azokkal, amelyek a II. és III. táblázatban szerepelnek, láthatjuk, hogy a találmány szerinti eljárás előnyösebb, mint azok a keverékek, amelyek csak egyetlen oxidálóanyagot tartalmaznak. A 18. számú üvegnél a 3 t% MnO₂ és az 5 t% hulladék bevitelével nyert FeO/Fe₂O₃ érték összehasonlítva a 29. számú üvegminta ugyanezen értékével, amit szintén 3 t% oxidálóanyag, de kétszeres hulladék anyag bevitelével kapunk, egyértelműen jelzi a találmány által nyújtott oxidációs kapacitást.

E találmánynak köszönhető, hogy az üvegképző keverékbe még 201% üvegszál alapú hulladék is bekeverhető, és hogy az ily módon nyert üveg oxidációs-redukciós foka biztosítja az olvasztókemence normál működését és az üvegből készülő szálak minőségét.

A vágott szálak gyártásához előállított üvegek területén - a találmánynak köszönhetően - elérhetővé vált egy olyan üvegképző keverék, amelynek összetevői természetes nyersanyagok és üveghulladékok, ahol ez utóbbinak a kémiai összetétele különbözik a keverék megolvasztása után keletkező üveg kémiai összetételétől. Ily módon az újrahasznosított hulladék származhat végtelenszál-termék hulladékából, sőt törött üvegpalackból vagy ablaküvegből nyert őrleményből is. A természetes nyersanyagokból álló keverékek összetételét nyilvánvalóan mindig ki kell számolni.

HU 215 784 Β

A törött üvegedényekből vagy ablaküvegből származó őrlemények esetében még az is lehetséges, hogy olyan hulladékot hasznosítsunk újra, amelynek FeO/Fe₂O₃ értéke nagyobb, mint 0,4.

Előállítottunk egy üveget, amelynek összetétele megfelel annak az üvegnek, amelyet a találmány illusztrálására az előzőekben már bemutattunk, egy 59,4 t% üvegpalack őrleményt tartalmazó keverékből, amelynek átlagos összetétele a következő: SiO₂: 71,15% A1₂O₃: 2,00% - Na₂O: 12,9% - K₂O: 0,70% - CaO: 10,10% - MgO: 1,80% - Fe₂O₃: 0,34% - SO₃: 0,23% - B₂O₃: 0,33%.

Az előállított üveg FeO/Fe₂O₃ értéke kisebb, mint 0,3, ami a keverékben jelenlévő 0,4 t% MnO₂-nak és 0,3 t% NaNO₃-nak köszönhető.

Mindegyik üveg, amelyeket a példáinkban említet5 tünk, olyan keverékből készült, amely nem tartalmazott szulfáttartalmú szándékosan hozzátett nyersanyagot. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárás keretében lehetőség van ennek a vegyületnek a hozzáadására, annak a biztosításával, hogy az anyag koncent10 rációja a szennyező emanációra elfogadható határérték alatt marad.

I. táblázat

üveg (szám)	1	2	3	4	5	6	7	8
hulladék (t%)	0	1	2	3	4	5	7	10
FeO/Fe₂O₃	0,56	0,60	0,63	0,64	0,65	0,69	0,68	0,74
összes vas Fe₂O₃ t%-ban	0,12	0,12	0,12	0,09	0,10	0,10	0,10	0,10

II. táblázat

üveg (szám)	6	9	10	11	12	13
hulladék (t%)	5	5	5	5	5	10
NaNOj (%)	0	0,2	0,4	0,8	1	1,5
FeO/Fe₂O₃	0,69	0,67	0,65	0,63	0,60	0,59
összes vas Fe₂O₃ t%-ban	0,10	0,10	0,10	0,10	0,10	0,10

III. táblázat

üveg (szám)	14	15	16	17	18
hulladék (t%)	5	5	5	5	5
MnO₂ (%)	0	0,5	0,8	2	3
FeO/Fe₂O₃	0,58	0,59	0,62	0,52	0,11
összes vas Fe₂O₃ t%-ban	0,12	0,10	0,11	0,12	0,12

IV. táblázat

üveg (szám)	19	20	21	22	23
Na₂SO₄ (t%)	0,4	-	-	-	-
MnO₂ (%)	-	0,5	0,8	0,8	1,5
NaNO, (%)	-	0,5	0,5	1	0,5
FeO/Fe₂O₃	0,30	0,16	0,13	0,11	0,08
összes vas Fe₂O₃ t%-ban	0,50	0,48	0,49	0,50	0,49

V. táblázat

üveg (szám)	14	24	25	8	26	27	28	29
hulladék (t%)	5	5	5	10	10	10	10	10
MnO₂ (%)	-	0,8	1	-	1	1	1	1,5
NaNO, (%)	-	1	1	-	1	1,5	2	1,5
FeO/Fe₂O₃	0,58	0,18	0,08	0,74	0,53	0,44	0,47	0,15
összes vas Fe₂O₃ t%-ban	0,12	0,12	0,12	0,10	0,12	0,12	0,12	0,12

Claims

1. Eljárás végtelen vagy vágott üvegszálak gyártására alkalmas üveg előállítására, amely üvegnek a vastartalma a Fe₂O₃ t%-ában kifejezve egyenlő vagy kevesebb 1%-nál, üvegesíthető termékek keverékének megolvasztásával, azzal jellemezve, hogy az üveg oxidációs fokát úgy szabályozzuk, hogy a keverékbe legalább kétféle oxidálóanyagot adagolunk, amelyek egyike egy szervetlen nitrátvegyület, a másik egy oxidált mangánvegyület, amelyben a mangán oxidációs állapota 2-nél nagyobb, és a FeO/Fe₂O₃ hányados értékét 0,4 vagy ez alatti értéken tartjuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az oxidálóanyagok természetének és mennyiségének megválasztásával a FeO/Fe₂O₃ hányados értékét mintegy 0,2 és 0,3 közötti értéken tartjuk.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a keverékbe nátrium-nitrátot és/vagy kalcium-nitrátot és mangán-dioxidot adagolunk.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a keverékbe mintegy 0,05-6 t%, előnyösen 1-3 t% oxidálószert adagolunk.

5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a keverékhez 0,02-3 t%, előnyösen 0,5-1,5 t% nitrátot adagolunk.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az oxidálószereket olyan üvegképző keverékbe adagoljuk, amelyben a szulfátbevitel - több, mint 90 t% szulfátot tartalmazó alapanyag formájában - nulla.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az oxidálóanyagokat a következő kémiai összetételű üvegnek megfelelő keverékbe adagoljuk: SiO₂: 61-72 t% - A1₂O₃: 2-8 t% - CaO: 5-101% - MgO: 0-5 t% - Na₂O: 13-17 t% - K₂O: 0-2 t% - B₂O₃: 0-7 t% - F₂: 0-1,5 t% - BaO: 0-2,5 t% - Fe₂O₃: kevesebb, mint 1 t% - szennyeződések : kevesebb, mint 2 t%, az üveg végtermék tartalmazhat továbbá mangán-oxidot is, amely a hozzáadott oxidálóanyagokból származik.

8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan keveréket alkalmazunk, amelynél a keverékből gyártott üvegben a mangán-oxid-tartalom elérheti a 3 t% értéket.

9. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az oxidálóanyagokat a következő kémiai összetételű üvegnek megfelelő keverékbe adagoljuk: SiO₂: 52-58% - A1₂O₃: 12-16% - CaO és adott esetben MgO: 19-25% - B₂O₃: 4-8% - F₂: 0-1,5% - alkáli-oxidok: kevesebb, mint 2% - Fe₂O₃: kevesebb, mint 1% - szennyeződések: kevesebb, mint 2%; az üveg végtermékben lehet még mangán-oxid is, a már említett oxidálóanyagokból eredően.

10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan keveréket alkalmazunk, amelyből az előállítandó üveg mangán-oxid-tartalma elérheti a 3 t%-ot.

11. A 7-10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az oxidálóanyagokat olyan keverékbe adagoljuk, amely üvegesíthető természetes nyersanyagokat és gyártási hulladékból származó üvegszálat tartalmaz.

12. A 7. vagy 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az oxidálóanyagokat olyan üvegesíthető keverékbe adagoljuk, amely üvegesíthető természetes anyagokat és üveg csomagolóanyagok és/vagy ablaküveg őrléséből eredő üvegport tartalmaz.