HU215379B - Abszorbens termék - Google Patents

Description

A találmány tárgya egyszer használatos abszorbens termék, például pelenka, inkontinencia betét, egészségügyi betét, vagy fehémeművédő, amely tartalmaz egy abszorbens magot (3), amely egy folyadékáteresztő felső réteg (1), amely használat közben a felhasználó felé esik, és egy alsó réteg (2) közé van elhelyezve, amely utóbbi használat során a felhasználótól távolabb esik, tartalmaz továbbá a termék rugalmas elemeket (32,33).

A találmány lényege abban van, hogy egy központi vevő tartomány mindkét oldalán tömlőszerűen kiképezett hajtások (20, 21) vannak, amelyek hajlékony rugalmas anyagrétegből a termék hosszirányában vagy keresztirányban azon az oldalon vannak elhelyezve, amely használat során a felhasználó felé esik, és lényegében folyadékgátat képeznek, minden egyes hajtás (20, 21) első és második végrészből (27, 28) és egy közbenső részből (29) áll, a hajtások (20, 21) két hajtási vonal (24, 25) mentén hajlanak ki, és amelyek a hajtások (20, 21) hossziránya mentén vannak elhelyezve, az első hajtási vonalak (24,25) egymáshoz közel vannak elhelyezve, és lényegében egy vonalba esően egy közös alapvonalat (26) képeznek, a hajtások (20, 21) az alapvonaltól (26) mindkét irányban kifelé hajlóan vannak elrendezve, és a két rugalmas elem (32, 33), amely lehet rugalmas szál, szalag vagy hasonló, van a tömlőszerűen kiképezett hajtásokban (20, 21) azok mentén előfeszített állapotban elhelyezve, mindegyik rugalmas elem (32, 33) az alapvonal (26) egy-egy oldalán van elhelyezve, vízszintes irányú maximális méreteiket második hajtási vonalak (36, 37) határozzák meg az alapvonal (26) két oldalán, a rugalmas elemek (32, 33) ezen második hajtási vonalak (36,37) mentén vannak a hajtások (20,21) végrészeiben

HU 215 379 B

A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 3 lap ábra)

HU 215 379 Β (27, 28) elrendezve, és a folyadékáteresztő réteghez (1) egy sík, folyamatosan lenyomott állapotban vannak csatlakoztatva, a rugalmas elemek (32, 33) a hajtásokhoz (20, 21) a második hajtási vonalak (36, 37) mentén vannak a hajtások (20, 21) végrészeinél (27, 28) csatlakoztatva, továbbá a hajtások (20,21) közbenső része (29) és a rugalmas elemek (32, 33), amelyek ezeken vannak átvezetve, szabadon mozgathatóra vannak elrendezve, a termék megnyújtott sík állapotában a tömlőszerű hajtások (20,21) szinték síkban vannak elrendezve, beleértve a közbenső részt (29) is, a két rugalmas elem (32, 33) az alapvonal (26) megfelelő oldalain van elhelyezve, és amikor a termék használati helyzetébe kerül, úgy a viselőjének a testéhez illeszkedik, és a hajtások (20, 21) közbenső része (29) a rugalmas elemek (32,33) hatására felemelkedve folyadékgátat képez.

A találmány tárgya olyan egyszer használatos eldobható abszorbens termék, amely pelenkaként, inkontinencia gátként vagy egészségügyi betétként, vagy akár nadrágszerű termékként is használható, amely tartalmaz egy olyan abszorbens betétet, amely egy folyadékáteresztő felső vagy belső réteg és egy külső réteg közé van elhelyezve, ahol a belső réteg használat közben a viselője felé esik, míg a külső hátsó réteg használat közben a viselőtől távolabb esik, és az abszorbens termék még kissé rugalmasra is ki van képezve.

Az ilyen abszorbens termékek abszorbens betét elemeinek szerepe, hogy a viselője által kiürített testfolyadékot felfogják. Az ismert abszorbens termékek, például pelenkák esetében is, problémát jelent az, hogy rövid idő alatt igen nagy mennyiségű folyadék ürül ki, és ez a nagy mennyiségű folyadék nem képes arra, hogy a folyadékáteresztő burkolaton elegendő gyorsan áthatoljon, és ott felszívódjon. További problémát jelent, hogy ha ürülék kerül ki a szervezetből, ez gyakran egyáltalán nem képes arra, hogy a külső burkolatot képező rétegen áthatoljon, hacsak a burkolatnak nincsenek olyan speciális méretei, amely ezen hatást figyelembe veszi. Ennek eredményeként az ürülék, és adott esetben néha a vizelet is a pelenka felső részén lévő befogadó tartományban marad, azaz a felhasználó és a belső réteg között, amely számos problémát okoz, és ezenkívül pedig a viselőjének kellemetlen közérzetet is jelent. A folyadék és ürülék, általában pedig a híg ürülék szabályozás nélkül folyik a belső rétegnek a tetején, és a legegyszerűbb utat választva a gravitációs erő hatására halad tovább, és korábban vagy későbben, de a folyadék, illetőleg a híg ürülék a pelenka peremein kívülre jut, ily módon nedvesíti a ruhát vagy ágyneműt, és mind a viselője számára, avagy a szülők vagy a gondozó személyzet számára számos problémát okoz.

A folyadék és/vagy ürülék a pelenkának az oldalperemeinél és a végeinél is el tud folyni, attól függően, hogy a viselőjének a teste éppen milyen helyzetben van. Ezek a szivárgások vagy elfolyások elsődlegesen azonban a pelenka oldalperemeinél következnek be. A pelenkának az a része, amely a viselőjének a lábai között, a fehérnemű úgynevezett lépésbetét részében helyezkedik el, adott esetben eltolódhat, és ily módon a vizelet vagy ürülék csak igen rövid utat kell megtegyen ahhoz, hogy a pelenkának az oldalperemét elérje. A pelenka peremétől a szivárgásnak a kockázata már rendkívül nagy, különösen akkor, ha a viselője fekszik vagy az oldalán fekszik, így nagy mennyiségű vizelet vagy híg széklet ürülhet hirtelen rövid idő alatt.

Az úgynevezett perem-szivárgás problémát jelent ezeknél a termékeknél, még akkor is, hogyha a havivérzés során keletkező folyadékokhoz használjuk, azaz például egészségügyi betéteknél is, mivel maga a termék általában nagyon keskeny, hiszen ezeket diszkréten kell viselni, ugyanakkor kényelmesnek is kell lenniük. Ismeretes az is, hogy az ilyen jellegű termékek oldalirányú szivárgás okozta kellemetlen közérzet megakadá20 lyozására általában hosszirányban rugalmas elemeket használnak, például rugalmas szálakat, szalagokat vagy hasonlókat, amelyek olyan rugalmas szárnyakat képeznek, amelyek az abszorbens betételem oldalperemei mentén kívül vannak elhelyezve, és ezek a szárnyak a viselőjének a lépésbetét részét megfelelően tömítik. Ilyen jellegű megoldás van például a 7906765-9. számú svéd szabadalmi leírásban, vagy az EP 0091412. számú szabadalmi bejelentésben ismertetve. Az oldalszárnyak általában a külső borítás egy részeként vannak kiképez30 ve, és úgy nyúlnak túl a borításon, és legalább részben az abszorbens betét peremei mentén oldalirányban túlnyúlnak ott, ahol az abszorbens betételem külső borításai egymással össze vannak kapcsolva.

A GB 2161059 számú szabadalmi leírásból ismert egy olyan elrendezés, ahol a belső borítórétegbe vékony visszahajtott részek vannak kiképezve a viselőjéhez legközelebb eső részen. Ezek a visszahajtott részek magában a burkolatban vannak kiképezve, és egy hosszirányú alapvonalból kihajlóan vannak kiképezve, ahol a visszahajtásnak a szemben lévő oldalfalai a visszahajtás teljes hossza mentén egymáshoz vannak csatlakoztatva. A visszahajtott részekbe rugalmas elemek is be vannak építve, amelyeknek az a szerepe, hogy ezeket a visszahajtott részeket a külső burkolat felületéről és síkjából megemeljék. A visszahajtott részek két végrésze a pelenka megfelelő végrészeinél van, és itt oldalirányba a pelenka közepe felé vannak visszahajtva, és így vannak a burkolathoz rögzítve.

Az EP 0311 333 A2 leírás egy olyan pelenkát is50 mértét, ahol a megfelelő oldalperemeknél egy úgynevezett „lebegő” tartomány van kialakítva, ezt a lebegő tartományt oldalirányban két csatlakozó rész határolja, amelyek között a burkolatot képező réteg szabadon van ahhoz az anyaghoz csatlakoztatva, amely a burkolat alatt helyezkedik el. Ezek a csatlakozó helyek úgy vannak elrendezve, hogy a lebegő tartománynak egy adott szélessége legyen. Ebben a lebegő tartományban egy olyan rugalmas elem van elrendezve, amelynek végei a burkolathoz vannak rögzítve, közbenső része pedig leg60 alább az alsó rétegtől szabadon tud elmozdulni, és ily

HU 215 379 Β módon teszi lehetővé ez a rugalmas elem, hogy a tartomány lényegében szabadon lebegjen, ugyanakkor azonban ebben a tartományban meg is emelje a burkolóréteget.

A GB 2216393 számú szabadalmi leírás egy olyan pelenkát ismertet, amelynek gátat képező számyrészei vannak, amelyek a pelenka oldalperemei mentén vannak elrendezve. Ezeknek a gátként kiképezett szárnyaknak van egy fő része, amely a pelenkából kifelé nyúlik, van egy belső lépésbetét része, amely a fő rész felől a pelenka irányába van kiképezve, és van egy külső lépésbetét része, amely a fő részből a pelenkától távolodva van kiképezve. A lépésbetét rész mindkét része tartalmaz rugalmas elemeket, amelyek biztosítják azt, hogy a már előbb említett részek rugalmasan tömítsenek a felhasználó felé. A példakénti kiviteli alaknál a gátként kiképezett szárnyaknak a fő része legalább két, egymáshoz csatlakozó rétegből áll. Az egyes lépésbetét részeknek a fő rész legfelső részénél megfelelő irányban egy-egy szárny van kiképezve, amelyek a szárnyaknak T vagy Y alakot kölcsönöznek. Feltételezzük azt, hogy a rugalmas rész a viselőjének a lábszárain belül támaszkodik meg, anélkül, hogy dörzsölné a lábszárak közötti részt.

Ezek a keskeny visszahajtott részek, vagy lebegő tartományok azonban számos hátránnyal is rendelkeznek. A GB 2161059 számú leírásban ismertetett keskeny visszahajtott rész oldalirányba nyúlik ki, illetőleg visszahajtódva, és felfekszik a burkolaton, azaz a visszahajtott rész a továbbiakban nem jelent semmiféle védelmet a szivárgás ellen, a folyadék pedig a visszahajtott rész fölött ki tud folyni. Mivel a visszahajtott résznek a két végrésze oldalirányban befelé van visszahajtva, a rugalmas elemek mindig a visszahajtott rész bázisvonalához képest belül helyezkednek el, és ily módon visszahajtott résznek a rugalmas tömítése nem jó hatásfokú. A gyakorlatban az a feszültség, amely szükséges ahhoz, hogy a rugalmas elemek a bázisvonal egyik vonalán a helyzetükből fölfelé felemelkedjenek, olyan nagy, hogy annak hatása a viselő számára már kényelmetlen. Másrészt viszont, ha a rugalmas elemet kevésbé nyújtjuk meg, úgy nagy lesz annak a kockázata, hogy a visszahajtott rész és a viselő bőre között rés alakul ki, mivel a rugalmas elem megfeszítése nem elég hatásos ahhoz, hogy a visszahajtott részeket a vízszintes helyzetből felemelje. A visszahajtott részek közötti részt az is korlátozza, hogy a visszahajtott részek a pelenkába befelé kell irányuljanak, így biztosítva azt, hogy a vizelet vagy széklet a visszahajtott részeken belül gyűljön össze. A trigonometria törvényei szerint a lebegő tartomány ott, ahol a csatlakozó helyek egymástól távol vannak, ahogyan ez az EP 0311 333 számú szabadalmi leírásban is ismertetve van, nem tud elérni elegendő magasságot, és a lépésbetét részben nem fog hatásos védelmet nyújtani a szivárgás ellen, éppen ott nem, ahol a szivárgásnak a valószínűsége a legnagyobb, és ahol a leginkább stabil gátat kellene képezni.

Fennáll tehát az igény egy olyan abszorbens termék iránt, amely adott esetben pelenka, inkontinencia gát vagy egészségügyi betét lehet, ahol a perem mentén történő szivárgás ellen nagyobb védelmet kell biztosítani.

A találmány tehát egyszer használatos abszorbens termék, például pelenka, inkontinencia betét, egészségügyi betét, vagy fehémeművédő, amely tartalmaz egy abszorbens magot, amely egy folyadékáteresztő felső réteg, amely használat közben a felhasználó felé esik, és egy alsó réteg közé van elhelyezve, amely utóbbi használat során a felhasználótól távolabb esik, tartalmaz továbbá a termék rugalmas elemeket.

A találmány szerinti termék lényege abban van, hogy egy központi vevőtartomány mindkét oldalán tömlőszerűen kiképezett hajtások vannak hajlékony rugalmas anyagrétegből kiképezve, és a termék hosszirányában vagy keresztirányban azon az oldalon van elhelyezve, amely használat során a felhasználó felé esik, és lényegében folyadékgátat képeznek, minden egyes hajtás első és második végrészből és egy közbenső részből áll, és két hajtási vonal van kiképezve, amelyből a hajtások kihajlanak, és amely mindig a hajtások hossziránya mentén van elhelyezve, az első hajtási vonalak egymáshoz közel vannak, és lényegében egy vonalba esően egy közös alapvonalat képeznek, a hajtások az alapvonaltól mindkét irányban kifelé hajlóan vannak elrendezve, a két rugalmas elem, amely lehet rugalmas szál, szalag vagy hasonló van a tömlőszerűen kiképezett hajtásokban azok mentén előfeszített állapotban elhelyezve, a rugalmas elemek az alapvonal két oldalán vannak elhelyezve, és a hajtások vízszintes irányú maximális méretét második hajtási vonalak határozzák meg az alapvonal két oldalán, a rugalmas elemek ezen második hajtási vonalak mentén vannak a hajtások végrészeiben elrendezve, és a folyadékáteresztő réteghez már sík, folyamatosan lenyomott állapotban vannak csatlakoztatva, a rugalmas elemek a hajtásokhoz a második hajtási vonalak mentén vannak a hajtások végrészeinél csatlakoztatva, továbbá a hajtások közbenső része és a rugalmas elemek, amelyek ezeken vannak átvezetve, szabadon mozgathatóra vannak elrendezve, a termék megnyújtott sík állapotában a tömlőszerű hajtások szintén síkban vannak elrendezve, beleértve a közbenső részt is, a két rugalmas elem az alapvonal megfelelő oldalain van elhelyezve, és amikor a termék használati helyzetébe kerül, úgy a viselőjének a testéhez illeszkedik, és a hajtások közbenső része a rugalmas elemek hatására felemelkedik, és így képeznek a hajtások folyadékgátat.

A találmány egy további előnyös kiviteli alakja úgy van kialakítva, hogy az alapvonal az abszorbens mag megfelelő oldalperemein belül van elhelyezve.

A találmány egy további példakénti kiviteli alakjánál a két rugalmas elem a hosszirányú hajtásokban egymástól olyan távolságra van elhelyezve, amely távolság az adott elemben megegyezik a visszahajtott rész szélességével a megfelelő végrészeken. A rugalmas elemek a megfelelő hajlékony réteg anyagához a hajtás megfelelő végrészein vannak illesztve, és ezek a végrészek azután a burkolóréteghez vannak úgy illesztve, hogy az elemek közötti távolság a megfelelő végrészeken biztosítva legyen. Amikor a pelenkát használat során összehajtjuk, oldalról nézve általában U alakot vesz fel, és a rugalmas

HU 215 379 Β elemek a megfelelő végrészek felől egy, a végrészek közötti közbenső tartomány felé eső irányba közelíteni fognak, ahol is a rugalmas elemek adott esetben egy vonalba is eshetnek. A hajtások ugyanakkor ugyanebbe az irányba keskenyednek, és ezzel egyidejűleg fokozatosan elemelkednek a burkolat felületéről, és a legkeskenyebb részt és legmagasabb részt ugyanabban a tartományban, megközelítőleg a végrészektől azonos távolságra fogják elérni, ahol a rugalmas elemek legközelebb esnek egymáshoz, vagy adott esetben egy vonalba is esnek. Ily módon tehát a visszahajtás a legnagyobb magasságát megközelítőleg a két végrésztől azonos távolságra fogja felvenni, amely abban az esetben, ha a visszahajtás a pelenkának az oldalperemei mentén van kiképezve, a pelenka lépésbetét részébe fog esni, oda, ahol a legnagyobb szükség van arra, hogy a folyadékzáró gát a lehető legmagasabb legyen. Ez a magasság gyakorlatilag megegyezik a hajtások végrészeinek a szélességével, azaz azzal, hogy a rugalmas elemek egy vonalba esnek. A magas, keskeny hajtások ettől a tartománytól kezdve a hajtások végéig fokozatosan szélesednek, mivel a rugalmas elemek arra törekszenek, hogy oldalirányba váljanak el egymástól. A visszahajtásoknak a magassága ezzel egyidejűleg fokozatosan csökkenni fog. Mivel a rugalmas elemek végrészei a bázisvonal megfelelő oldalán adott távolságra vannak elhelyezve, a hajtás az oldalirányú deformációnak ellen fog állni. További előnye a találmány szerinti elrendezésnek, hogy a gát lényegében a teljes hossza mentén függőlegesen kiemelkedik akkor, amikor a pelenkát úgy hajtjuk, hogy a viselőjének a testéhez illeszkedjen. Ez a megoldás az ismert konstrukcióknál nem volt tapasztalható.

A találmány egy további előnye annak köszönhető, hogy a hajtások viszonylag szélesek a hosszuk viszonylag hosszú részén, továbbá a hajtások lágyan és komfortérzetet keltőén illeszkednek a viselőjének a bőréhez. Egynél több rugalmas elem felhasználása lehetővé teszi, hogy az elemeket kevésbé feszítsük meg, mint abban az esetben, ha csak egyetlen rugalmas elemet használnánk, amely megint csak a komfortérzet szempontjából előnyös. Nyilvánvaló az is, hogy kettőnél több rugalmas elem is elhelyezhető az alagútszerűen kiképezett hajtásokban, ahol is a távolság a két legkülső rész között lesz egyenlő a visszahajtott rész szélességével a végrészeknél. Különféle rugalmas elemek használata tovább javíthatja és növelheti a komfortérzetet.

A találmány egy további lényeges jellemzője, hogy a visszahajtott rész oldalfalai nem kapcsolódnak egymáshoz, és a rugalmas elemek kizárólag a hajtások végrészeihez kapcsolódnak, a többi részéhez nem. Ha ugyanis a többi résznél is kapcsolódnának, úgy a kötőanyag a hajtásoknak merevséget és keménységet kölcsönözne, ami a komfortérzetet csökkentené. A legkedvezőtlenebb esetben a kötőanyag adott esetben még a hajtásokon is áthatolhat, és azt a burkolathoz rögzítené, és így megakadályozná azt, hogy a hajtások a már előbb leírt módon megfelelően felemelkedjenek.

Egy további ok, ami miatt kötőanyagot nem használunk, hogy a levegővel telített hajtások, tehát olyan hajtás, ami szinte lélegezni tud, követelmény annak érdekében, hogy a komfortérzet is megfelelő legyen. A találmány szerint kialakított, levegővel töltött alagútszerű elrendezés a visszahajtott rész belső és külső falai között lehetővé teszi, hogy a külső fal függetlenül a belső faltól mint egy szivárgást gátló elem működjön. Ily módon tehát a folyadék kényszerítve van, hogy a belső falon, és az oldalfalak közötti folyosón haladjon át, mielőtt elérné a külső oldalfalat.

A visszahajtott részek végrészei oldalirányban az alapvonaltól befelé és kifelé hajolnak el, az egyik rugalmas elem az alapvonalon kívüli részhez, míg a másik az alapvonalon belüli részhez van illesztve. Amikor elhelyezzük a hajtások megfelelő részeit és egy belső rugalmas elemet a bázisvonalon belül a termék elülső és hátsó részén, akkor a hajtásokkal egy olyan közbenső részt képezünk, amely lényegében egy gyűjtőtartályt vagy csatornát képez a burkolat és a hajtások belső oldalfala között. Ez a gyűjtőtartály a pelenkába befelé irányul, és a hajtások mentén hosszirányban alakul ki a hajtások végei közötti, célszerűen középső tartományig, ahol a hajtások a legkeskenyebbek és a legmagasabbak.

Előnyös lehet továbbá egy olyan megoldás is, amikor a visszahajtás egy részét és egy külső rugalmas elemet a bázisvonalon kívül helyezünk el a termék elülső és hátsó részénél egyaránt. A visszahajtott részek közötti távolság, amelyet így a termék oldalperemeinél létre tudunk hozni, nagyobb, mint hogyha a visszahajtott részt teljes egészében az alapvonalon belülre nyúlóan képeznénk ki. Ez utóbbi eset nagymértékben korlátozná a vizeletfelfogó, illetőleg székletfelfogó felületet a két visszahajtott rész között. Ennél az elrendezésnél a külső rugalmas elem lényegében ellensúlyt képez a belső rugalmas elemhez képest, amely a visszahajtott részt befelé mozgatná el az alapvonalhoz képest, a külső rugalmas elem azonban ellenkező irányban akarja elmozdítani az elrendezést. Ily módon tehát a két rugalmas elem együttműködve adja a visszahajtott résznek azt az alakját, amely úgy változik, hogy széles alacsony hajtásokat képez a termék elülső és hátsó részénél, és fokozatosan keskenyedő és magasabb hajtásokat a két végrész közötti középső része közelében. Felülről nézve a visszahajtott részt képező hajtások hosszirányban elnyúló X alakot képeznek, amelynek oldalperemei egymáshoz képest ellenkező irányban fognak görbülni, és ellentétes előjelű szögeket zárnak be. Amikor a két rugalmas elem egymáshoz illeszkedő részei az alapvonaltól egyenlő távolságra vannak, a hajtások végrészein és az alapvonal ellentétes oldalain helyezkednek el, a hajtások rugalmas tömítő hatása a viselőjének a bőrére függőleges irányba fog hatni a burkolat síkjához képest, és ezt a hatást közvetlenül a közös alapvonal fölött fejti ki, ott, ahol a hajtásoknak a hajlásszöge 0. Ennek eredménye, hogy a visszahajtás rugalmasan fog fel és le mozogni, attól függően, hogy a viselője által a kifejtett nyomás növekszik vagy csökken. Ha a viselője a visszahajtott részen a nyomást növeli, úgy a hajtások könnyedén összenyomódnak és ugyanakkor kissé kiszélesednek, és lényegében egy háromszög alakú keresztmetszetet vesznek fel, ahol a háromszögnek az alapja helyezkedik el felfelé. Maga a hajtás nem defor4

HU 215 379 Β málódik előnytelen módon, és az érintkezés a viselője bőrével ezen lefelé történő elmozdulás során is megmarad. Ha a viselője által kifejtett nyomás csökken, úgy ez a visszahajtott rész rugalmasan felfelé mozdul el, miközben elkeskenyedik, és ily módon növekszik a visszahajtott rész magassága, úgy, hogy az illeszkedés a bőrhöz megmarad, azaz teljes egészében betölti a folyadékgát szerepét.

Jóllehet előnyös, ha a visszahajtásnak azonosan nagy végrészeit alakítjuk ki a közös alapvonalon belül is és kívül is, így érhető el ugyanis maximális hajtásmagasság, és a kedvező rugalmas tömítő hatás közvetlenül az alapvonal fölött. Adott esetben azonban elfogadható egy olyan megoldás is, amikor a hajtások végrészeit az alapvonalhoz képest oldalirányban eltoljuk. Adott esetben a termék végperemeinél a hajtások kialakíthatók úgy is, hogy a hajtás nagyobbik része van az alapvonalon belül, és a kisebbik az alapvonalon kívül. Ily módon érhető el ugyanis a legnagyobb belső tömlő. A hajtások közötti elegendő távolság követelmény mindenesetre az olyan pelenkáknál vagy terméknél teljesül, amikor a terméknek a végperemei biztonságos távolságra vannak egymástól. Az olyan terméknél, ahol a hajtások az oldalperemek mentén vannak, előnyös lehet például, ha a hajtások végeit a termék elülső részén oldalirányban befelé és kifelé különböző mértékben toljuk el az alapvonaltól, azaz különböző méretű belső falat és külső falat hozunk létre, amely a burkolathoz illeszkedik, míg a termék hátsó részén a visszahajtásnak a nagyobbik része van az alapvonaltól kifelé, és a kisebbik része az alapvonaltól befelé. Ily módon tudtuk ugyanis a lehető legszélesebb rést biztosítani a hajtások között a termék hátsó végénél.

Mivel a hajtásnak tömlő alakja van, és mivel a rugalmas elemnek az a középső része, amely azon pontok között helyezkedik el, amelynél az elem a hajtás megfelelő végrészeihez van illesztve, képes arra, hogy szabadon mozogjon mind oldalirányban, mind pedig függőlegesen, a hajtás adott esetben a felhasználási célnak megfelelően irányítható úgy, hogy a hajtást a közös alapvonalhoz képest eltoljuk, amikor a hajtásnak a végrészeit a külső burkolathoz felerősítjük. Mindezt anélkül lehet megtenni, hogy a hajtásnak a szélességét jelentősen változtatnánk, vagy pedig az alapvonal nem lineáris görbe lenne. Vegyük például azt, hogy van egy alapvonal, amely a terméken hosszirányban teljes egészében végig van vezetve, és a hajtásnak a végeit oldalirányban adott mértékben eltoljuk. Ekkor végeredményben egy olyan hajtást nyerünk, amely a termék hosszirányú tengelyéhez képest változtatja méretét anélkül, hogy a hajtásnak a szélességét adott részeken változtatni kellene. Ez a gyártás során igen nagy fokú rugalmasságot biztosít, hiszen az olyan termékek, mint például a pelenka, igen sok féle méretben és alakban készülnek, és mindegyiknél szükség van a megfelelő minta szerinti kialakításra a két hajtás segítségével, például úgy, hogy a pelenkának az oldalperemei mentén vannak a hajtások elhelyezve, annak érdekében, hogy a pelenka megfelelően működjön, és biztosítva legyen a komfortérzet, ugyanakkor szivárgásbiztos kivitelű is legyen. A gyártás tekintetében rendkívül előnyös az, hogy az alapvonal lényegében egy olyan egyenes, amely a termék hosszirányú vagy keresztirányú tengelyével párhuzamos. Ez azért előnyös, jóllehet nem szükséges, mivel a terméket igen nagy gyártási sebességgel és termelékenységgel gyártják, és egy olyan eljárási lépés, amelynek során valamivel párhuzamos vonalat kell húzni, sokkal egyszerűbb mind eljárási, mind technológiai szempontból. Mindennek ellenére adott esetben az alapvonal szöget is zárhat be, akár a hosszirányú, akár a keresztirányú tengellyel, ha azt úgy tartjuk szükségesnek. Értelemszerű azonban, hogy a találmány szerinti hosszirányú vagy keresztirányú hajtások kombinálhatok, például mindegyik perem körül kialakíthatunk ilyen gátakat, azaz úgy alakíthatjuk ki az elrendezést, hogy teljes egészében körülvesszük a folyadék- és székletfogadó felületet, azaz ez a terület hajtásokon belül fog elhelyezkedni.

A találmányt a továbbiakban példaként! kiviteli alakjai segítségével a mellékelt ábrákon ismertetjük részletesebben.

Az 1. ábrán látható egy, a találmány szerint kialakított pelenka felülnézetben arról az oldalról, amely a viselője felé néz használat közben, láthatók a rugalmas elemek, itt azonban kifeszített állapotban, az egyik hajtásnak a részeit azonban az ábrázolás egyszerűsége kedvéért elhagytuk, a 2. ábrán az 1. ábrán bemutatott pelenka II—II vonal mentén vett metszete látható, a

3. ábrán az 1. ábrán bemutatott pelenka III—III vonal mentén vett metszete látható, a

4. ábrán szintén az 1. ábrán bemutatott pelenka

IV-IV vonal mentén vett metszete látható, míg az

5. ábrán az 1. ábrán bemutatott pelenka III—III vonal mentén vett metszete látható, de abban az állapotban, amikor a rugalmas elemek a kifeszített állapotukból összehúzott állapotukba kerülnek, a

6. ábrán pedig egy, a találmány szerint kialakított pelenka térbeli rajza látható akkor, amikor a rugalmas elemek a kifeszített állapotból összehúzott állapotba kerülnek, a

7. ábrán egy, a találmány szerint kialakított egészségügyi betét felülnézete látható, a rugalmas elemek kifeszített állapotában arról az oldalról, amely használat során a felhasználó felé esik, a

8. ábrán látható a 7. ábrán bemutatott egészségügyi betérnek egy részlete, ahol a hajtástartomány a rugalmas elemek összehúzott állapotában figyelhető meg, a

9. ábrán felülnézetben látható egy, a találmány további példakénti kiviteli alakja szerint kialakított pelenka, a rugalmas elemek itt is előfeszített állapotban vannak, és ez a nézet a használat során a viselőjétől távolabb eső oldalról mutatja a pelenkát.

HU 215 379 Β

Az 1. ábrán látható tehát egy találmány szerint kialakított pelenka felülnézetben, amely tartalmaz egy 1 folyadékáteresztő réteget, egy 2 folyadékzáró réteget és egy 3 abszorbens magot, amely az 1 folyadékáteresztő réteg és 2 folyadékzáró réteg között van elhelyezve. Az 1 folyadékáteresztő réteg a viselőjéhez közelebb elhelyezkedően van elrendezve, és például hajlékony, nem szövött szövedékből van. A 2 folyadékzáró réteg az ellenkező oldalon van, és például polietilén lapból van kiképezve. Maga a 3 abszorbens mag például cellulózpehely szálakat vagy egyéb abszorbens szálakat tartalmaz. A 3 abszorbens mag tartalmazhat úgynevezett szuperabszorbenseket is, olyan anyagokat, amelyeknek az abszorpciós képességük többszöröse a saját súlyuknak. A szuperabszorbens anyagok szintén lehetnek polimerek, például térhálósított poliakrilátok, és a formájuk lehet pehely, granulátum, por vagy szál. A szuperabszorbensek és a cellulózpehely szálak a három abszorbens magban többé-kevésbé homogén alakot képezően vannak összekeverve, adott esetben azonban a szuperabszorbensek réteget képezően is elhelyezhetők a három abszorbens magban. Maga a 3 abszorbens mag egy vagy több abszorbens rétegből van kialakítva, amelyek mind alakjukat, mind méretüket, sűrűségüket, felületsúlyukat stb. tekintve azonosak vagy különbözők lehetnek. Az egyszerűség kedvéért a példakénti kiviteli alakoknál a 3 magot egyetlen rétegként jelöltük meg.

Az 1. ábrán látható kiviteli alaknál a pelenka el van látva 4 és 5 oldalperemekkel, és 6 és 7 végperemekkel, lényegében tartalmaz egy 8 elülső részt, amely a viselőjének az első részénél helyezkedik el, és egy 9 hátsó részt, amely használat közben a viselő hátoldalánál helyezkedik el, valamint tartalmaz egy 10 lépésbetét részt, amely a 8 elülső rész és a 9 hátsó rész között helyezkedik el. A pelenka is, és a 3 abszorbens mag is kissé módosított T alakú, ahol a T-nek a keresztirányú szára helyezkedik el a pelenka 8 elülső részénél.

Az 1 folyadékáteresztő réteg és a 2 folyadékzáró réteg a 3 abszorbens magon túlnyúlóan helyezkedik el, és két 11 és 12 oldalperemet képez, amely 11 és 12 oldalperemek 13 és 18 oldalsó szárat képezően vannak egymással összekapcsolva. A két 1 folyadékáteresztő réteg és 2 folyadékzáró réteg egymással a 6 és 7 végperemeknél van összekapcsolva, anélkül, hogy itt szárny lenne kiképezve, egyszerűen a 2 folyadékáteresztő réteg a 15 és 16 végperemek mentén vissza van hajtva, és az folyadékáteresztő réteg alá becsúsztatva. Ezt az ábrán külön nem jelöltük. Az 1 folyadékáteresztő réteg és a folyadékzáró réteg önmagában ismert módon, például ragasztó, hőre történő kötés vagy ultrahangos hegesztés segítségével vannak egymással összekapcsolva.

A 9 hátsó rész felől a 8 elülső rész felé nyúló oldalak mentén elhelyezett 13 és 14 oldalsó szárnyakba 17 rugalmas szálak, mint előfeszített rugalmas elemek vannak elhelyezve. A rugalmas elemek lehetnek szalagok, habosított anyagok, film vagy hasonló, ezeket adott esetben a 17 rugalmas szálak helyett lehet alkalmazni. A 17 rugalmas szálak a 3 abszorbens magon a pelenka 8 elülső részétől kezdődően végignyúlnak. A 17 rugalmas szalagok a 13 és 14 oldalsó szárnyakban együttesen egy

V alakú mintázatot képeznek, ahol a V alaknak a csúcsa helyezkedik el a pelenka 8 elülső részénél.

A pelenka 9 hátulsó részének a megfelelő 4 és 5 oldalpereménél egy pár 18 és 19 rögzítő fül van önmagában ismert módon elhelyezve, ezek a 18 és 19 rögzítő fülek teszik lehetővé, hogy a pelenkának a 9 hátulsó részét azt követően, hogy a viselője testéhez illesztettük, a pelenka 8 elülső részéhez rögzíteni lehessen.

A pelenka 4 és 5 oldalperemei mentén az 1 folyadékáteresztő rétegben két tömlőszerű 20 és 21 hajtás van kiképezve. Ezek a 20 és 21 hajtások lehetnek henger alakúak is vagy tömlőszerűek, mindegyiknek van egy 22 belső fala, és egy 23 külső fala. A 22 belső fal a pelenka belseje felé, míg a 23 külső fal a pelenkától kifelé mutat, amikor a 20, illetve 21 hajtás felemelt helyzetben van, ahogyan ez az 5. ábrán is jól látható.

A 22 belső fal és a 23 külső fal a megfelelő 24 és hajtási vonalaktól elhajlik az 1 folyadékáteresztő rétegben. Ezek a 24 és 25 hajtási vonalak olyan közel vannak egymáshoz elhelyezve, hogy lényegében egy vonalba esnek, és ezek képezik a hosszirányban elhelyezkedő alapvonalat, amely a 20 és 21 hajtásoknál azonos. Ez a 26 alapvonal a megfelelő 11 és 12 oldalperemektől befelé helyezkedik el, és lényegében egyenesen van végigvezetve az első 6 végperemtől a második 7 végperemig.

A 20 és 21 hajtásoknak van két 27, illetőleg 28 végrésze és egy 29 közbenső része. A 20 és 21 hajtások szélessége lényegében egyenletesen azonos a 27 és 28 végrészeknél és a 29 közbenső résznél. ATI és 28 végrészek az 1 folyadékáteresztő réteghez vannak illesztve az oldalirányú 30 és 31 illesztési tartományban, amelyek a 26 alapvonal két oldalán helyezkednek el kifelé, illetőleg befelé, és oldalirányban második 36 és 37 hajtási vonalak határolják. A 20 és 21 hajtások végrészei adott esetben az 1 folyadékáteresztő réteghez ragaszthatok is, vagy ultrahangos hegesztéssel, vagy hővel, vagy más, önmagában ismert módon rögzíthetők.

Mivel a 20 és 21 hajtások szélessége a teljes hosszuk mentén azonos, és a 26 alapvonal a pelenka hosszirányába van kiképezve, a 20, illetőleg 21 hajtások belső 22 oldalfala, illetőleg külső 23 oldalfala jól illeszthető az 1 folyadékáteresztő réteghez. A 22 belső oldalfal a 26 alapvonalon belül van a 30 illesztési tartományban rögzítve, míg a 23 oldalfal a 26 alapvonalon kívül a 31 illesztési tartományban van rögzítve. A 20 és 21 hajtások oldalirányban úgy vannak eltolva, hogy azon hajtásrészek, amelyek a 26 alapvonalon kívül helyezkednek el, lényegében ugyanolyan méretűek, mint azok a hajtásrészek, amelyek a 26 alapvonalon belül vannak. A technológiai, illetőleg eljárási lépések egyszerűségéért célszerű, ha a 20 és 21 hajtásoknak a szélessége a 27 és 28 végrészeknél valamivel kisebb, amikor a 27 és 28 végrészeket az 1 folyadékáteresztő réteghez csatlakoztatjuk, így elkerülhető a 22, illetve 23 oldalfalak akaratlan összegyűrődése.

A 20 és 21 hajtásokba 32 és 33 rugalmas elemek, például előfeszített rugalmas szálak, szalagok vagy hasonlók vannak elhelyezve. A 32 és 33 rugalmas elemek a 20 és 21 hajtások 27 és 28 végrészeihez vannak például ragasztással rögzítve, úgy, hogy a 32 és 33 rugal6

HU 215 379 Β más elemek a 29 közbenső részben szabadon tudnak mozogni. A 22 belső oldalfal és a 23 külső oldalfal a 20, illetőleg 21 hajtás 29 közbenső részénél nincs összekapcsolva. A 32 és 33 rugalmas elemek a 20, illetőleg 21 hajtásban olyan távolságra vannak elhelyezve egymástól, amely megegyezik a 20, illetve 21 hajtások és 28 végrészeinek a szélességével, azaz a megfelelő és 37 hajtási vonalak mentén vannak elhelyezve. Amikor a pelenkát kinyújtjuk, azaz az 1. ábrán látható módon helyezzük el, a 32 és 33 rugalmas elemek lényegében párhuzamosak egymással, és a második 36 és hajtási vonalak mentén helyezkednek el a megfelelő és 21 hajtás teljes hossza mentén. Minél nagyobb a távolság a 32 és 33 rugalmas elemek között a 20, illetőleg 21 hajtás 27 és 28 végrészeinél, annál távolabb helyezkednek el a 32 és 33 rugalmas elemek egymástól a 20, illetőleg 21 hajtás mentén, mielőtt a 32 és 33 rugalmas elemek egymással egyesülve a 20 és 21 hajtásokat a pelenka 10 lépésbetét részében a maximális helyzetig felemelik akkor, amikor a pelenkát a viselőjének a testéhez illesztjük. Ez lehetővé teszi, hogy a 20, illetőleg hajtás megfelelően megfeszüljön, és a pelenkának a elülső részében és a 9 hátsó részében megfelelő szélességgel és stabilitással rendelkezzen. Nyilvánvaló az is, hogy akár eljárási, akár műszaki indokok miatt a 32 és 33 rugalmas elemnek nem kell pontosan a hajtás szélessége által megkívánt maximális távolságra elhelyezkedniük, 1-2 mm eltérésnek nincsen jelentősége, mivel a 20, illetőleg 21 hajtások szélessége legalább cm. A legfontosabb feltétel a 32 és 33 rugalmas elemek szempontjából, hogy olyan távol legyenek egymástól, amennyire csak lehetséges.

A 2-4. ábrákon a találmány szerinti 1. ábrán bemutatott pelenka három különböző helyen vett metszete látható, azaz a 8 elülső résznél, a 10 lépésbetét résznél és a hátsó résznél. A példakénti kiviteli alaknál jól láthatók a különböző szélességek, hosszúságok és vastagságok közötti arányok. Természetesen itt csak az arányokról van szó, mivel az egyes rajzokat annak érdekében nagyítottuk vagy kicsinyítettük, hogy minden elem világosan felismerhető legyen.

A 2. ábrán látható a két 20 és 21 hajtás, ahogyan azok a 20 alapvonalhoz képest az 1 folyadékáteresztő réteghez vannak csatlakoztatva, éspedig a megfelelő 30 és 31 csatlakozási tartományokban. A 2. ábrán jól látható az is, hogy hogyan helyezkednek el a 32 és 33 rugalmas elemek a 20, illetőleg 21 hajtás megfelelő 27 és végrészeinél. A 17 rugalmas elemek a pelenka oldala mentén vannak elrendezve, és a 8 elülső részben lévő abszorbens mag megfelelő 11 és 12 oldalperemein belül vannak illesztve a 3 abszorbens mag és az 1 folyadékáteresztő réteg között. A 17 rugalmas elem a pelenka 8 elülső részéről indulóan van a 9 hátsó részig vezetve. A 10 lépésbetét részen a pelenka 4 és 5 oldalperemével párhuzamosan van vezetve, majd a 10 lépésbetét részről hátrafelé a 13 és 14 oldalsó szárnyakban, ahogyan ez a 3. és a 4. ábrákon látható. A 3. ábrából jól látható az is, hogy amikor a 17, 32 és 33 rugalmas elemek meg vannak feszítve, a 20 és 21 hajtások a 3 abszorbens mag 11 és 12 oldalperemeitől kissé kifelé fognak elhelyezkedni, mivel a 3 abszorbens mag keskenyebb a 10 lépésbetét résznél, mint a pelenkának a 8 elülső és 9 hátulsó részénél. A 4. ábrán látható elviekben, hogy a két 20 és 21 hajtás a 9 hátsó részhez hasonló módon van rögzítve, mint a 8 elülső részhez. A 4. ábrán láthatók még a 18 és rögzítő fülek is, amelyek a 2 folyadékzáró réteg külső felületéhez vannak Z alakot képezően rögzítve.

Amikor a 17, 32 és 33 rugalmas elemek a megfeszített állapotukból összehúzódnak, a pelenkának a két és 21 hajtása felemelkedik a 10 lépésbetét részben, ahogyan ez az 5. ábrán látható. Az 5. ábrán vett metszet ugyanazon a helyen készült, mint a 3. ábrán vett metszet. Az 5. ábrán látható állapotban a két 32 és 33 rugalmas elem együtt mozdul el és emelkedik ki a pelenka síkjából. A 17 rugalmas elem összehúzódása okozza azt is, hogy a 13 és 14 oldalszárnyak fölfelé hajolnak el, ahogy az szintén az 5. ábrán látható.

A 6. ábrán a találmány szerinti pelenka térbeli rajza látható. Itt látható az is, hogy a 27 és 28 végrészek a 6. ábrán bemutatottól eltérően vannak elrendezve, jóllehet a pelenka lényegében megegyezik az 1. ábrán bemutatott pelenkával.

A 6. ábrán jól látható, hogy a 20 és 21 hajtások hogyan keskenyednek a 27 és 28 végrésztől lefelé haladva a 22 közbenső részig, és ugyanakkor hogyan emelkednek függőlegesen ezzel egyidejűleg a 26 alapvonal fölé. Két 34 és 35 szalag a megfelelő 6 és 7 végrészeken van elhelyezve az 1 folyadékáteresztő burkolat és a megfelelő 27 és 28 végrészek fölött. A 34 és 35 szalagok azt a szerepet töltik be, hogy a 20 és 21 hajtások 27 és 28 végrészeit az 1 folyadékáteresztő réteghez rögzítik és kisimítva, nyújtott állapotban tartják.

A 7. és 8. ábrán egy, a találmány szerint kialakított egészségügyi betét példakénti kiviteli alakja látható. Az egészségügyi betét tartalmaz egy 101 folyadékáteresztő réteget, egy 102 folyadékzáró réteget, amely a hátlapját képezi, és egy ezek között elhelyezett 103 abszorbens magot. A 101 folyadékáteresztő réteg a használatkor a viselője felé esik, és célszerűen nem-szövött termékből vagy perforált műanyag filmből van. A 2 folyadékzáró réteg például műanyag film vagy nemszövött termék lehet, amely célszerűen hidrofób. A 103 abszorbens mag egy vagy több abszorbens anyagból készült rétegből áll, lehet például cellulózpehely, amelyhez adott esetben szuperabszorbens anyagok vannak keverve. A 8. ábrán látható kiviteli alaknál a 103 abszorbens betételem egyetlen rétegből van kiképezve.

A példakénti kiviteli alaknál a két 104 és 105 oldalperem és a két 106 és 107 végperem is jól megfigyelhető. A 101 folyadékáteresztő és 102 folyadékzáró réteg 111 és 112 peremei, és a 103 abszorbens mag 115 és 116 peremei egymáshoz vannak csatlakoztatva, és ezek képezik a 113 és 114 oldalszárnyakat. A 101 folyadékáteresztő réteg és a 102 folyadékzáró réteg önmagában ismert módon, például ragasztással, hőkötéssel vagy ultrahang hegesztéssel vannak egymáshoz csatlakoztatva. A 101 folyadékáteresztő rétegen két 120 és 121 hajtás van, amely a betét 104 és 105 oldalperemei mentén elnyúlóan vannak elrendezve. Ezek a 120 és 121 hajtások a 7. ábrán sík kinyújtott

HU 215 379 Β állapotukban láthatók. A 8. ábrán azonban jól látható, hogy a 120 és 121 hajtások lényegében henger alakú vagy tömlő alakú elrendezésűek, amikor felemelt állapotukban vannak, és van egy 122 belső faluk és egy

123 külső faluk. A 122 belső fal a betét belseje felé esik, míg a 123 külső fal kifelé.

A 122 belső fal, illetőleg a 123 külső fal a 101 folyadékáteresztő rétegen kiképezett megfelelő 124, illetőleg 125 hajtási vonalak mentén vannak elhelyezve. Ezek a

124 és 125 hajtási vonalak egészen közel helyezkednek egymáshoz, gyakorlatilag egy vonalba esnek, és így képezik a közös hosszirányú hajtási 126 alapvonalat. A 126 alapvonal az abszorbens betét 111 és 112 oldalperemein belül helyezkedik el, és lényegében egyenes vonalként a betét egyik 106 végperemétől a másik 107 végpereméig nyúlóan van kialakítva.

A 120 és 121 hajtásoknak 127 és 128 végrészei vannak, és vannak közöttük lévő 129 közbenső részek, lényegében a két 127 és 128 végrésznél ugyanaz a szélességük, mint a 129 közbenső tartományban. A 127 és

128 végrészek a 101 folyadékáteresztő réteghez vannak az oldalirányban elhelyezkedő 130 és 131 illesztési tartományban rögzítve, a 130 és 131 illesztési tartományok a 126 alapvonalon belül, illetőleg kívül helyezkednek el, és rögzítve vannak a 101 folyadékáteresztő réteghez is és a 127 és 128 végrészeknél síkba terítve vannak a 191 folyadékáteresztő réteghez rögzítve úgy, hogy a 120 és 121 hajtások megfelelő második 136 és 137 vonalak mentén helyezkednek el. A 120, illetőleg 121 hajtások 127, illetőleg 128 végrészei például ragasztóval, ultrahang hegesztéssel vagy hővel rögzíthetők, vagy egyéb más, önmagában ismert eljárással.

Mivel a 120 és 121 hajtásoknak a szélessége a teljes hosszuk mentén megegyezik, és mivel a 126 alapvonal a betét hosszirányába nyúlik el, a 122 belső fal és a 123 külső fal a 101 folyadékáteresztő réteghez rögzíthetők, a 122 belső fal a 130 csatlakozási tartományba, amely a 126 alapvonalon belül helyezkedik el, a 123 külső fal pedig a 131 csatlakozási tartományban, amely a 126 alapvonalon kívül helyezkedik el. A 120 és 121 hajtások oldalirányba el vannak tolva úgy, hogy a 120 és 121 hajtások azon részei, amelyek a 126 alapvonalon kívül vannak rögzítve, ugyanolyan méretűek legyenek, mint azok a részei, amelyek a 126 alapvonalon belül vannak rögzítve.

A 120 és 121 hajtásokba két 132 és 133 rugalmas elem van például előfeszített rugalmas szalag vagy hasonló elhelyezve, hasonló módon, mint az 1-6. ábrákon bemutatott pelenka példakénti kiviteli alakjánál.

A 8. ábrán jól látható, hogy a 132 és 133 rugalmas elemek a 121 hajtáson belül megközelítik egymást, és a

129 közbenső részben gyakorlatilag egy vonalba fognak esni. A 121 hajtás széles és alacsony a 127 végrészénél, de kiemelkedik és elkeskenyedik, ahogyan haladunk a 129 közbenső rész felé. A 121 hajtás lényegében egy magas stabil, kényelmes és rugalmas szigetelő gátat képez, amely hatásosan akadályozza meg, hogy a havivérzés során kilépő folyadék kilépjen a betét oldalperemein.

A 9. ábrán a találmány egy olyan kiviteli alakja látható, amelynél 20’ és 21 ’ hajtások vannak a pelenkánál keresztirányban elhelyezve a korábbi hosszirányú elrendezés helyett. A 9. ábrán látható kiviteli alaknál a 20’ és 21’ hajtások megegyeznek az 1. ábrán bemutatott kiviteli alaknál látható 20 és 21 hajtásokkal. Az 1. ábrán megfigyelhető 18 és 19 rögzítő fülek nincsenek. A 9. ábrán látható pelenka is ellátható természetesen rögzítő fülekkel, amelyek hasonló módon helyezhetők el, mint az 1. ábrán látható kiviteli alaknál.

A 9. ábrán látható tömlőszerű 20’ és 21’ hajtások lényegében megegyeznek az 1. ábrán bemutatott 20 és 21 hajtásokkal, a megfelelő szerkezeti elemeiket ugyanolyan hivatkozási jellel jelöltük, csak ‘-t tettünk hozzá. A tömlőszerű 20’ és 21’ hajtások a 9. ábrán a pelenka 6 és 7 végperemei mentén vannak elrendezve. A 20’ és 21’ hajtások más szempontból ugyanolyanok, mint a hosszirányban elnyúló 20, illetőleg 21 hajtások. Amikor a pelenkát a viselőjéhez illesztjük, úgy a 6 és 7 végperemeket a gyomor és a hátrész körül helyezzük el, és a 20’, illetőleg 21’ hajtások kiemelkednek sík helyzetükből a megemelt helyzetbe, hasonlóan, mint a 20, illetőleg 21 hajtások, és lényegében egy szivárgást gátló részt képeznek. Ez a pelenkaelrendezés olyan szivárgásgátat is képez, amely rugalmasan illeszkedik a viselője testéhez, függőleges irányban is, mivel a 32’ és 33’ rugalmas elemek szintén a 20’, illetőleg 21’ hajtáson belül a közös 26’ alapvonalhoz képest szimmetrikusan helyezkednek el.

A találmányt néhány példakénti kiviteli alakja segítségével mutattuk be, természetesen számos más kiviteli alak is megvalósítható, adott esetben egy második folyadékáteresztő réteg is elhelyezhető az abszorbens mag és azon külső burkolat között, amelyből a hajtások vannak kiképezve. Ezen további burkolat szintén ellátható hajtásokkal, ily módon kettős külső, illetőleg kettős belső falú hajtásokat kaphatunk. Az a kiviteli alak, amikor két folyadékáteresztő burkolatot használunk, különösen akkor alkalmazható, amikor a hajtások a hosszirányban nincsenek a termék teljes hossza mentén kiképezve. Ebben az esetben a kettős burkolat kizárólag a lépésbetét részben van, ahol a legfontosabb a használat során a folyadékgát képezése, és a hajtásoknak a végrészei a termék elülső, illetőleg hátsó részéhez vannak adott távolságra megfelelő végperemekhez rögzítve.

Ahelyett, hogy a folyadékáteresztő rétegben hajtást képeznénk, természetesen a hajtás egy további rétegben is kiképezhető, amely a termék külső burkolatán van elhelyezve, és amely nem nyúlik túl a hajtási vonalakon, vagy ha igen, akkor nem nyúlik túl a termék peremein. Ez a további anyagréteg egyetlen önálló hajtás is lehet megfelelő méretben, vagy pedig amelyik a hajtási vonalakon befelé nyúlik, vagy pedig két, egymás mellett elhelyezett hajtás is lehet.

Lehetőség van arra is, hogy a hajtások alapvonalát az oldalperemen vagy végperemeken kívül helyezzük el, a hajtás teljes hossza mentén, vagy pedig csak annak egy része mentén.

HU 215 379 Β

Claims (11)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Egyszer használatos abszorbens termék, például pelenka, inkontinencia betét, egészségügyi betét, vagy fehémeművédó, amely tartalmaz egy abszorbens magot (3), amely egy folyadékáteresztő felső réteg (1), amely használat közben a felhasználó felé esik, és egy alsó réteg (2) közé van elhelyezve, amely utóbbi használat során a felhasználótól távolabb esik, tartalmaz továbbá a termék rugalmas elemeket (32, 33), valamint egy központi vevő tartomány mindkét oldalán tömlőszerűen kiképezett, lényegében folyadékgátat képező hajtásokat (20, 21), amelyek hajlékony vagy rugalmas anyagrétegből, a termék hosszirányában vagy keresztirányban vannak azon az oldalon elhelyezve, amely használat során a felhasználó felé esik, minden egyes hajtás (20, 21) első és második végrészből (27,28) és egy közbenső részből (29) áll, a hajtások (20, 21) két első hajtási vonal (24, 25) mentén vannak kihajtva, amelyek a hajtások (20, 21) hossziránya mentén vannak kiképezve, az első hajtási vonalak (24, 25) egymáshoz közel, és lényegében egy vonalba esően egy közös alapvonalat (26) képezően vannak elrendezve, azzal jellemezve, hogy a hajtások (20, 21) az alapvonaltól (26) mindkét irányban kifelé hajlóan vannak elrendezve, és a két rugalmas elem (32, 33), amely lehet rugalmas szál, szalag vagy hasonló, a tömlőszerűen kiképezett hajtásokban (20, 21) azok mentén előfeszített állapotban van elhelyezve, a rugalmas elemek (32, 33) az alapvonal (26) két oldalán vannak elhelyezve, a hajtások (20, 21) vízszintes irányú maximális méretét második hajtási vonalak (36, 37) határozzák meg az alapvonal (26) két oldalán, a rugalmas elemek (32, 33) a második hajtási vonalak (36, 37) mentén vannak a hajtások (20, 21) végrészeiben (27, 28) elrendezve, és a folyadékáteresztő réteghez (1) sík, folyamatosan lenyomott állapotban vannak csatlakoztatva, a rugalmas elemek (32,33) a hajtásokhoz (20,21) a második hajtási vonalak (36, 37) mentén, a hajtások (20, 21) végrészeinél (27, 28) vannak csatlakoztatva, a hajtások (20, 21) közbenső része (29) és a rugalmas elemek (32, 33), amelyek ezeken vannak átvezetve, szabadon mozgathatóra vannak elrendezve, a termék megnyújtott sík állapotában a tömlőszerű hajtások (20, 21) szintén síkban vannak elrendezve, beleértve a közbenső részt (29) is, a két rugalmas elem (32, 33) az alapvonal (26) megfelelő oldalain van elhelyezve, és amikor a termék használati helyzetébe kerül, úgy a viselőjének a testéhez illeszkedik, és a hajtások (20, 21) közbenső része (29) a rugalmas elemek (32, 33) hatására felemelkedve folyadékgátat képez.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti termék, azzal jellemezve, hogy a hajtás (20, 21) az alapvonaltól (26) oldalirányban azonos távolságra nyúlik ki mindkét oldalon, legalább a hajtás (20, 21) egyik végrészénél (27, 28).
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti abszorbens termék, azzal jellemezve, hogy a hajtások (20, 21) oldalirányú kiterjedése az alapvonal (26) megfelelő oldalain, legalább a végrészeknél (27, 28) különböző mértékű.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti abszorbens termék, azzal jellemezve, hogy a hajtások (20, 21) a folyadékáteresztő réteg (1) visszahajtásával, illetőleg hajtogatásával vannak kiképezve.
5. 5. A 4. igénypont szerinti abszorbens termék, azzal jellemezve, hogy a hajtások (20, 21) alatt egy további anyagréteg van elhelyezve, és van az alapvonal (26) két oldalához csatlakoztatva a hajtások (20, 21) megerősítésére.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti abszorbens tennék, azzal jellemezve, hogy az alapvonal (26) az abszorbens mag (3) megfelelő oldalperemein (11,12) belül van elhelyezve, a hajtások (20,21) a folyadékáteresztő rétegen (1) elhelyezett további külön rétegből vannak kiképezve.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti abszorbens termék, azzal jellemezve, hogy a hajtások (20, 21) hosszirányban vannak kialakítva és az alapvonal (26) az abszorbens mag (3) megfelelő oldalperemein (11, 12) belül van.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti abszorbens termék, azzal jellemezve, hogy a hajtások (20, 21) hosszirányban vannak olyan folyadékáteresztő rétegből (1) kialakítva, amely a felső borítórétegre van elhelyezve, és amelynek a végpereme a termék megfelelő végperemeitől adott távolságra van.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti abszorbens termék, azzal jellemezve, hogy hajtások (20, 21) hosszirányban vannak kialakítva, és a termék olyan pelenka, amely oldalszárnyakban (13, 14) elhelyezett rugalmas elemeket (17) tartalmaz, az oldalszárnyak (13, 14) a folyadékáteresztő réteg (1) és a folyadékzáró réteg (2) részeit képezik, amelyek oldalirányban az abszorbens mag (3) peremein (11, 12) túlnyúlnak, és a rugalmas elemek (17) ezen oldalszárnyakba (13, 14) vannak beépítve, és lényegében mint rugalmas elemek működnek a használat során.
10. 10. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti termék, azzal jellemezve, hogy a tömlőszerű hajtások (20’, 21’) keresztirányban vannak, a termék végperemeihez közel elrendezve.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti termék, azzal jellemezve, hogy a tömlőszerű hajtások (20, 20’, 21,21’) mind hosszirányban, mind keresztirányban el vannak rendezve.