HU214479B - Viharkapocs hullámcserép rögzítésére - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya viharkapőcs hűllámcserép rögzítésére, amelyviharkapőcs egy átfedett hűllámcserép felső őldalán, előnyösen annakvízvezető hőrnyába beakasztható, lapősanyagból készült kam ószerűfejrészből és egy ezzel közvetlenül, húzásnak ellenálló módőnösszeköthető, a tető-alépítményen rögzíthető, lényegében Lalakúrakiképzett lábrészből áll, ahől a fejrész a lábrésszel a lábré z tető-alépítményen való rögzítési helyéhez képest váltőztatható távőlságbanösszeköthetően van kialakítva. A találmány lényege az, hőgy az L alakúlábrész (18) alapszárának (34) szabad vége (36) a tető-alépítménybe(20) beakaszthatóan van kialakítva, emellett a fejrésznek (12) egy, alábrész (18) felé leh jlítőtt szakaszán (26) a lábrész (18) hősszúszára számára egy befőgóelem (28) van kiképezve, ezenkívül a lábrész(18) fejrészen (12) túlnyúló felső végszakasza (30) szereléskőr egyközvetlenül a bef góelem (28) feletti megfelelő helyzetben húzásnakellenálló kapcsőlatőt képező módőn be van hajlítva. ŕ

Description

A találmány tárgya viharkapocs hullámcserép rögzítésére, amely viharkapocs egy átfedett hullámcserép felső oldalán, előnyösen annak vízvezető hornyába beakasztható, laposanyagból készült kampószerű fejrészből és egy ezzel közvetlenül, húzásnak ellenálló módon összeköthető, a tető-alépítményen rögzítbető, lényegében L alakúra kiképzett lábrészből áll, ahol a fejrész a lábrésszel a lábrész tető-alépítményen való rögzítési helyéhez képest változtatható távolságban összeköthetően van kialakítva.

Egy hullámcserép a találmány értelmében lehet mind égetettagyag-tetőcserép, mind pedig beton-tetőcserép. Egy tetőfelületre lerakott hullámcserép oldalsó peremszakaszai az egyik hosszanti oldalon vízvezető horonyként, míg az ezzel átellenes hosszanti oldalon fedőhoronyként vannak kialakítva. A taréj irányában nézve a fedőhorony többnyire jobboldalt van elrendezve.

Egy tető lefedésére a hullámcserepeket általában több, a taréjjal párhuzamosan húzódó sorban rakják le. Egy adott soron belül a hullámcserepek párhuzamosan egymás mellett vannak elrendezve, ahol - az oromszegélyezéstől eltekintve - az oldalsó peremszakaszok tartományában egy adott hullámcserép fedőhomya átfedi az oldalról szomszédos hullámcserép vízvezető hornyát. Az oldalsó peremszakaszok tartományát oldalátfedésnek nevezik.

Alsó oldalával egy hullámcserép a taréjhoz közelebb eső fejoldali peremszakaszának tartományában egy, a taréjjal párhuzamosan felszerelt tetőlécen fekszik fel. A közvetlenül az eresznél levő legalsó soron kívül mindegyik hullámcserép az ereszhez közelebb eső láboldali peremszakaszának tartományában egy, az eresz felé szomszédos sorban levő hullámcserép fejoldali peremszakaszának felső oldalán fekszik fel. A fej oldali peremszakaszon húzódó átfedett tartományt, illetve a láboldali peremszakaszon húzódó átfedő tartományt magassági átfedésnek hívják.

A hullámcserepek súlyuknál fogva fekszenek fel a tető-alépítményen. Emiatt fennáll annak a veszélye, hogy a hullámcserép vihar esetén leemelődhet. Ennek megakadályozására a hullámcserepeket viharkapcsokkal lehet a tetőalépítményen rögzíteni. Oldalhoronnyal rendelkező hullámcserepek esetén oldalhorony-kapocsnak nevezett viharkapcsokat alkalmaznak, amelyek egyrészt a hullámcserép magassági irányban átfedő lábszakaszával határosán kampószerűen a vízvezető horonyba kapcsolódnak, másrészt a tető-alépítményen, főként a tetőlécen rögzíthetők vagy átfogják ezeket.

A „Braas Handbuch 91/93 Geneigte Dácher” (Braas kézikönyv 91/93, Ferde tetők) című kiadvány 103. oldalán ilyen jellegű viharkapcsok vannak bemutatva, szerelésükkel együtt, főként egy oldalhorony-kapocs. Ez az oldalhorony-kapocs kétrészesen van kialakítva és laposanyagból készült kampószerű fejrészével egy magassági irányban átfedő és oldalirányban átfedett hullámcserép vízvezető hornyába van beakasztva. Ez az ismert viharkapocs egy, a fejrésszel csuklósán összekötött huzalszerű lábrésszel rendelkezik, amelynek behajlított végszakasza egy tetőlécre szögelhető rá.

Ennek a viharkapocsnak a szerelése mindig az adott hullámcserép magassági irányban átfedő sorba való lefektetésekor történik. A szerelés nehézkes, mivel a viharkapocs lábrészét mindig arra a tetőlécre kell rászögelni, amely a magassági irányban átfedett sor hullámcserepeinek eresz felé eső peremszakasza alatt húzódik, így már le van fedve.

A 23 119 számú osztrák szabadalmi leírás alapján ismert egy viharkapocs, amely egy fekvő U alakúra hajlított felsőrésszel rendelkezik, amelynek felső szára egy átfedett tetőcserép felső oldalán fekszik fel. A tetőcserép alsó oldalán felfekvő alsó szár végére egy füllel ellátott, huzalból készült lábrész van ráakasztva. A lábrész szabad vége derékszögben be van hajlítva és egy csúccsal van ellátva. Ezt a behajlított részt teljesen behajtják egy tetőlécbe. A lábrész nincs rugózóan kialakítva, így szerszám nélkül nem szerelhető. Ennél a viharkapocsnál nem használható mindig ugyanaz a lábrész a különböző távolságokhoz, hanem a tető-alépítmény és a tetőcserép közötti kisebb távolságok esetén rövidebb lábrészt kell készíteni. Az sem lehetséges, hogy a lábrész hosszát a felszerelés során a tényleges építési adottságokhoz igazítsuk, mivel a füllel ellátott lábrészt még a szerelés előtt be kell akasztani a fejrészbe.

A 81 34 025 számú német használati minta alapján ismert egy rögzítőeszköz tetőcserepekhez, amelynél egy tetőcserép alsó oldalán kialakított nyílásba illeszkedő tartószerv egy spirálrugón keresztül egy, a tetőlécen rögzített rögzítőelemmel van összekötve. Ennek a rögzítőeszköznek az alkalmazása speciálisan kialakított tetőcserepek felhasználását tételezi fel. A tartóerőt kizárólag a rugóerő hozza létre, amely függ a tetőcserepek, a tető-alépítmény és a rugó méreteitől. Húzó igénybevétel esetén a rugó tetszőleges mértékben nyújtható, a rugóút nincs behatárolva.

A bevezetőben ismertetett viharkapocsnál hátrányos még, hogy a tetőlécen levő rögzítési pont és a kampószerű fejrész közötti távolság szerkezetileg eleve meghatározott. A hullámcserép mindenkori profilozásától függően azonban a hullámcserép taréjhoz közelebb eső fejoldali peremszakaszának a tető-alépítményen felfekvő alsó oldala és vízvezető hornyának felső oldala közötti távolság különböző. Ennélfogva a különböző típusú hullámcserepekhez mindig különböző viharkapcsokat kell készletezni, amelyek huzalszerű lábrésze hosszát tekintve a mindenkori típushoz van igazítva.

Ezt a hátrányt egy, az 1 174 891 számú brit szabadalmi leírásban ismertetett, rugózóan kialakított viharkapoccsal lehet kiküszöbölni, amelynek lábrésze egy tetőlécre tűzhető rá.

Az utóbbi időkben a tetőszarukat nagyobb távolságban helyezik el egymástól, mint korábban. Minél nagyobb a távolság két tetőszaru között, annál nagyobbnak kell lennie a tetőlécek teherbírásának. Ezeket tehát a tetőszaruk közötti távolság növekedésével vastagabbra és/vagy szélesebbre kell kiképezni. Ennélfogva az előbbiekben ismertetett viharkapocsból is a különböző méretű tetőlécekhez speciálisan hozzáigazított kiviteli alakokra van szükség.

Ezt a hátrányt kiküszöböli a 202 191 számú svájci szabadalmi leírás által ismertetett, különösen annak

1. ábráján feltüntetett viharkapocs, amely szintén rugó2

HU 214 479 Β zóan van kialakítva. Ez a viharkapocs U alakúra van kiképezve, körbefogja a tetőlécet és szárának mindkét végén kampószerűen kapcsolódik két, a taréjeresz irányban egymás felett elrendezett, magassági irányban átfedő, illetve magassági irányban átfedett hullámcserép vízvezető hornyába.

A G 88 00 485.6 számú német használati minta alapján ismert egy szintén rugózóan kialakított, huzalszerű, a tetőlécet alulról átfogó viharkapocs, amelynek egyik vége egy magassági irányban átfedő hullámcserép vízvezető hornyába kapcsolódik, míg másik vége több behajlítással van ellátva, amelyek közül az egyik egy tetőléc ereszoldali oldalfelületén fekszik fel. A különböző szélességű tetőlécekhez történő felhasználáshoz többféle behajlítás van előirányozva.

Ezenkívül ismertek még rugózó viharkapcsok az FOS, Fr. Ossenberg-Schule+Söhne KG (Altena) cég „Viharkapcsok” című prospektusából.

Egy rugózó viharkapocsnak az a hátránya, hogy a rugóerő függ mind az adott hullámcserép profilozásától, mind pedig az adott tetőléc méreteitől. Egy vékony tetőlécre lefektetett lapos hullámcserép ezért kisebb erővel van biztosítva a vihar által okozott leemelkedés ellen, mint egy erősen profilozott és vastag tetőlécre lefektetett hullámcserép.

A találmány által megoldandó feladat egy, a tető felső oldala felől szerszám nélkül könnyen szerelhető, mindig azonos kivitelű lábrésszel szállítható viharkapocs létrehozása, amely mind különféle profilozású hullámcserepekhez, mind pedig különböző méretű tető-alépítményekhez, főként különböző vastagságú és/vagy szélességű tetőlécekkel rendelkező tető-alépítményekhez felhasználható, és amely viharkapocs hossza helyszíni szereléskor tényleges építési méretekhez egyedileg pontosan hozzáigazítható, hogy a hullámcserép tető-alépítményen való rögzítése mindig a lehetséges legnagyobb húzóerővel történjen.

A kitűzött feladatot hullámcserép rögzítésére szolgáló olyan viharkapocsnál, amely egy átfedett hullámcserép felső oldalán, előnyösen annak vízvezető hornyába beakasztható, laposanyagból készült kampószerű fejrészből és egy ezzel közvetlenül, húzásnak ellenálló módon összeköthető, a tető-alépítményen rögzíthető, lényegében L alakúra kiképzett lábrészből áll, ahol a fejrész a lábrésszel a lábrész tető-alépítményen való rögzítési helyéhez képest változtatható távolságban összeköthetően van kialakítva, a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy az L alakú lábrész alapszárának szabad vége a tető-alépítménybe beakaszthatóan van kialakítva, emellett a fejrésznek a lábrész felé lehajlított szakaszán a lábrész hosszú szára számára egy befogóelem van kiképezve, ezenkívül a lábrész fejrészen túlnyúló felső végszakasza szereléskor egy közvetlenül a befogóelem feletti megfelelő helyzetben húzásnak ellenálló kapcsolatot képező módon be van hajlítva.

Szállítási állapotban a találmány szerinti viharkapocs fejrésze az L alakú lábrész hosszú szárának felső végszakasza közelében van elrendezve. Szereléskor a fejrészt a tető felső oldala felől beillesztjük az utoljára lerakott hullámcserép vízvezető hornyába, a lábrészt elvezetjük mellette, és a lábrész alsó végszakaszát beakasztjuk a tető-alépítménybe. A lábrész felső végszakasza oldalt túlnyúlik a hullámcserépen, mivel olyan hosszú, hogy még nagyon vastag tetőléc és nagyon erősen profilozott hullámcserép esetén is túlnyúlik a fejrészen levő befogóelemen. A felső végszakaszt kézzel olyan erősen húzzuk meg, hogy a lábrész alapszára felfeküdjön a tető-alépítményen. Ebben a helyzetben a lábrész felső végszakaszát közvetlenül a befogóelem felett behajlítjuk, így a két rész húzásnak ellenálló kapcsolata jön létre. A találmány szerinti viharkapocsnak előnye, hogy ily módon a tényleges építési méretektől függetlenül mindig megvalósítható a viharkapocs adott feltételekhez való pontos egyedi hozzáigazítása.

Az átfedő hullámcserép betolását az előzőleg felszerelt viharkapocs lényegében C alakban behajlított végszakaszába megkönnyíti, ha a fejrész rugórugalmasságú anyagból áll. A végszakasz felső szára a szabad végén ferdén felfelé lehet hajlítva.

A hullámcserepek közötti térközben a fejrész nem használódik el, ha vékonyfalú laposanyagból készül.

A találmány szerinti viharkapocs laposanyagból levő lábrésze például egy hosszú, függőlegesen húzódó, 90°ban elcsavart távtartó szakasszal rendelkezhet, így lehetőség van annak egy tetőléc taréj- vagy ereszoldali oldalfelületére való felszögelésére.

Az előbbiekben ismertetett viharkapocs lábrészének lényegében függőlegesen húzódó szakaszán egy lényegében derékszögben, előnyösen hegyesszögben behajlított végszakasz lehet kialakítva a tető-alépítmény alulról való átfogására. Egy ilyen viharkapocs járulékos rögzítőelem nélkül rátolható egy már lerakott hullámcserép felső oldalára és a tető-alépítmény alsó oldalára, ahol a behajlított végszakasz az alépítményen vagy az alsó oldalon, vagy az eresz felé eső oldalon akad be.

A viharkapocs egy különösen kedvező árú kiviteli alakját kapjuk, ha a lábrész huzalszerű anyagból van készítve.

Amennyiben a viharkapocs járulékos rugózó hatására van szükség, hogy például kiegyenlítse egy fából készült tetőléc száradása vagy duzzadása miatti kisebb hosszváltozásokat, a lábrész célszerűen rugórugalmasságú anyagból van készítve.

Mivel a lábrész behajlított végszakasza immár közvetlenül a tetőléc alsó oldalán fekszik fel, maximális húzóerő hat, ami egy erős húzó kapcsolatnak felel meg és jelentősen meghaladja a behajlítás rugóerejét. Amenynyiben azonban a száradás következtében csökken a fából készült tetőléc vastagsága, a hullámcserép a rugóerőnek megfelelően még mindig rögzítve van. Erős vihar esetén a hullámcserép csak annyira emelkedhet meg, amíg a lábrész behajlított végszakasza ismét fel nem fekszik a tetőléc alsó oldalán. Egy túl gyenge rugóerő miatti megemelkedés tehát lehetetlen. Itt tehát mindig legalább egy rugózó rögzítés hat és a rugóerő meghaladásakor egy igen csekély útszakasz után azonnal egy merev, húzásnak ellenálló kapcsolat jön létre. Egy nem rugózó viharkapoccsal szemben a találmány szerinti kiviteli alak azzal az előnnyel rendelkezik, hogy még viszonylag kis szélerősségek esetén sem következhet be a hullámcserepek zörgése.

HU 214 479 Β

A lényegében C alakban (fekvő U alakban) behajlított végszakasszal ellátott fejrésszel rendelkező viharkapocs különleges előnye abban van, hogy ez a viharkapocs egy tető taréjára vagy élgerincére lefektetett hullámos taréjcserepek rögzítésére is felhasználható. A fejrészt ebben az esetben két szomszédos hullámos taréj cserép homlokvégeire szereljük fel. Mivel a hullámos taréjcserepek általában a szomszédos felületlefedő hullámcserepekre fekszenek fel, a taréjléc vagy élgerinc elhagyható, ha a viharkapocs lábrésze a tető-alépítmény szomszédos építőelemein rögzíthető.

Egy különlegesen egyszerű rögzítés valósítható meg a taréjtartományban, ha a lábrész lényegében W alakúra van kiképezve. A lábrész végszakaszai a taréjjal párhuzamosan kétoldalt húzódó legfelső tetőléceken rögzíthetők, a középső szakasz pedig a fejrésszel köthető össze. A tető-alépítményen levő rögzítési helyek és a fejrész közötti különösen nagy távolság kiegyenlítésére például a W alakú lábrész középső tartománya magasabbra képezhető ki, mint az oldalsó szárak.

A találmányt részletesebben két előnyös kiviteli példa kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti viharkapocs egy első kiviteli alakját mutatja távlati nézetben, ferdén felülről, felszerelt állapotban, a 2. ábra a találmány szerinti viharkapocs egy második kiviteli alakját tünteti fel elölnézetben, szerelés közben, a 3. ábra a 2. ábra szerinti viharkapocs oldalnézetét mutatja, szerelés közben, míg a 4. ábra a 2. ábra szerinti viharkapocs fejrészét szemlélteti nagyobb méretarányban.

Az 1. ábrán egy találmány szerinti 10 viharkapocs látható, amely kampószerű, rugórugalmasságú laposanyagból készült 12 fejrészével egy magassági irányban átfedő és oldalirányban átfedett 16 hullámcserép 14 vízvezető hornyának felső oldalán van beakasztva és rugórugalmasságú huzalból készült L alakú 18 lábrészével egy tetőlécként kialakított 20 tető-alépítmény alsó oldalán van rögzítve.

A 12 fejrész egy, az oldalnézetét tekintve lényegében fekvő U alakban meghajlított 22 végszakasszal rendelkezik egy, az oldalirányban átfedett 16 hullámcserepet oldalról átfedő következő hullámcserép átfogására. A 22 végszakasz lényegében vízszintesen húzódó és a 14 vízvezető hornyot keresztező alsó 24 szára a 16 hullámcserép 14 vízvezető hornyának profilozásához igazodó módon van kialakítva. A 22 végszakasz felső szára a szabad végén ferdén felfelé van hajlítva.

A 12 fejrész 18 lábrész felé lehajlított 26 szakaszán a 18 lábrész számára egy 28 befogóelem van kiképezve. A 28 befogóelemmel ellátott, lehajlított 26 szakasz a 16 hullámcserép alsó oldalán kiáll a 20 tető-alépítmény irányában. Az L alakú 18 lábrész hosszú szárának felső 30 végszakasza közvetlenül a 28 befogóelem fölött derékszögben, a 16 hullámcserép 14 vízvezető hornyával párhuzamosan be van hajlítva, a 12 fejrész lehajlított 26 szakaszának egy 32 nyúlványa alatt arretálva van és helyzetét tekintve a 14 vízvezető horony szintje alatt húzódik.

Az L alakú 18 lábrész 34 alapszára hegyesszögben van behajlítva a 20 tető-alépítmény alsó oldala felé. A 34 alapszár 36 szabad vége ki van hegyezve és egy lényegében pontszerű rögzítési pontot képezve van beakasztva az itt tetőlécként kialakított 20 tető-alépítmény alsó oldalába.

A 2. ábra a találmány szerinti viharkapocs 110 hivatkozási számmal jelzett második kiviteli alakját tünteti fel szerelés közben, az eresz felől a taréj felé tekintve elölnézetben, míg a 3. ábra ugyanezen kiviteli alakot oldalnézetben mutatja. A kampószerű, rugórugalmasságú laposanyagból készült 112 fejrész itt egy magassági irányban átfedő és oldalirányban átfedett 116 hullámcserép 114 vizvezető hornyának felső oldalán van beakasztva és egy rugórugalmasságú huzalból készült L alakú 118 lábrésszel egy tetőlécként kialakított 120 tető-alépítmény alsó oldalán van rögzítve.

Ennek a 110 viharkapocsnak a 4. ábrán felnagyítva bemutatott 112 fejrésze egy különlegesen kedvező árú, rugóacél-szalagból készült kiviteli alakot képez. A 112 fejrész kampó alakú 124 végszakaszával a 116 hullámcserép 114 vízvezető hornyának felső oldalán van beakasztva. A kampó alakú 124 végszakasztól egy, a 120 tető-alépítmény felé lehajlított 126 szakasz indul ki, amely egy, az L alakú 118 lábrész megfelelő helyzetbe lehajlítható felső 133 végszakaszban végződő hosszú szárának befogadására alkalmas 128 befogóelemmel van ellátva. A 128 befogóelem tartományában a rugó-acélszalag a kampó alakú 124 végszakasszal ellentétes irányban ferdén lefelé van hajlítva és ehhez közvetlenül csatlakozva egy 129 hurkot képező módon, 180°-os ívben vissza van hajlítva. A 129 hurok tartományában átmérősen egymással szemben, a rugóacél-szalag egyik szélétől kiindulva két 130, 131 rés van elrendezve, amelyekbe a 118 lábrész bedugható. A 112 fejrész 129 huroktól kiinduló alsó 132 végszakasza a kampó alakú 124 végszakaszának szabad vége alá benyúló mértékben meg van hosszabbítva, így a 112 fejrész a 114 vízvezető horony tartományában kapocsszerűen át tudja fogni a 116 hullámcserepet.

Amint az a 3. ábrán jól látható, az L alakú 118 lábrész 134 alapszára nagyjából derékszögben van behajlítva a 120 tető-alépítmény felé. A 134 alapszár 136 szabad vége felfelé van hajlítva és ezen 136 szabad vég ki van hegyezve, így az itt tetőlécként kialakított 120 tető-alépítmény alsó oldalába egy lényegében pontszerű rögzítési helyet képező módon akad be.

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Viharkapocs hullámcserép rögzítésére, amely viharkapocs egy átfedett hullámcserép felső oldalán, előnyösen annak vízvezető hornyába beakasztható, laposanyagból készült kampószerű fejrészből és egy ezzel közvetlenül, húzásnak ellenálló módon összeköthető, a tető-alépítményen rögzíthető, lényegében L alakúra kiképzett lábrészből áll, ahol a fejrész a lábrésszel a lábrész tető-alépítményen való rögzítési helyéhez képest változtatható távolságban összeköthetően van kialakítva, azzal

   HU 214 479 Β jellemezve, hogy az L alakú lábrész (18, 118) alapszárának (34, 134) szabad vége (36, 136) a tető-alépítménybe (20, 120) beakaszthatóan van kialakítva, emellett a fejrésznek (12, 112) egy, a lábrész (18, 118) felé lehajlított szakaszán(26,126) a lábrész (18,118)hosszú szára számára egy befogóelem (28,128) van kiképezve, ezenkívül a lábrész (18,118) fejrészen (12,112) túlnyúló felső végszakasza (30,133) szereléskor egy közvetlenül a befogóelem (28, 128) feletti megfelelő helyzetben húzásnak ellenálló kapcsolatot képező módon be van hajlítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti viharkapocs, azzal jellemezve, hogy a fejrész (12, 112) a lábrésszel (18, 118) húzási irányban mereven össze van kötve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti viharkapocs, azzal jellemezve, hogy a fejrész (12, 112) vékonyfalú rugórugalmasságú laposanyagból van készítve.
4. 4. A 3. igénypont szerinti viharkapocs, azzal jellemezve, hogy a fejrész (12) egy, a szomszédos átfedő hullámcserép átfogására alkalmas, oldalnézetét tekintve lényegében fekvő U alakban meghajlított felső végszakasszal (22) rendelkezik.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti viharkapocs, azzal jellemezve, hogy a fejrészen (12, 112) és/vagy a lábrészen (18, 118) egy, a húzóerőt felvevő rögzítőtaggal ellátott állítószerkezet van elrendezve.
6. 6. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti viharkapocs, azzal jellemezve, hogy a lábrész (18, 118) felső végszakasza (30, 133) a fejrész (12, 112) befogóeleme (28, 128) fölött arretálhatóan van kialakítva.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti viharkapocs, azzal jellemezve, hogy a lábrész (18, 118) rugórugalmasságú anyagból van készítve.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti viharkapocs, azzal jellemezve, hogy a lábrész (18) huzalszerű anyagból van készítve.