HU214330B - Eljárás antiretrovirális hatású izokinolinszármazékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgyát új, (I) általánős képletű antiretrővirális hatásúvegyületek, savaddíciós sóik és ezeket tartalmazógyógyszerkészítmények előállítása képezi. A találmány lényege, hőgyegy (II) képletű vegyületet egy (III) általánős képletű vegyülettel,ahől R1 1–4 szénatőmős alkanőil-, 1–4 szénatőmős alkőxi-(1–4szénatőmős)-alkanőil-, fűril-karbőnil- v gy piridil-karbőnil-csőpőrtőtjelent, vagy valamely reakcióképes származékával reagáltatnak éskívánt esetben a találmány szerinti eljárás sőrán kapőtt (I) általánősképletű vegyületet, mely legalább egy sóképző bázisős csőpőrtőttartalmaz, sav-addíciós sóvá és/vagy a keletkezett savaddíciós sót aszabad vegyületté vagy valamely más savaddíciós sóvá alakítják át. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás új, antiretrovirális hatású 2-acilezett N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-hidroxi-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamidszármazékok és az új vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására.

Mai ismereteink szerint számos olyan betegség létezik, melyeket retrovírusok okoznak.

Az AIDS eddigi ismereteink szerint egy, a HÍV retrovírus („Humán Immunodeficiency Vírus) által okozott immunrendszer-betegség. A WHO becslései szerint a betegség hozzávetőlegesen 10 millió embert érint, és egyre terjed. A betegség lényegében minden esetben a beteg halálához vezet.

Az eddigiekben a betegség okozójaként a HIV-1 és HIV-2 vírust (a HÍV rövidítés jelentése „Humán Insufficiency Vírus) sikerült azonosítani és molekulárbiológiai szempontból jellemezni. Terápiás szempontból az eddigi, az AIDS-tünetek gátlására és bizonyos megelőzésre nyújtott lehetőségeken kívül a kutatás főleg olyan készítmények kidolgozására irányult, melyek magának a vírusnak a szaporodását gátolták, anélkül, hogy a beteg sértetlen sejtjeit és szöveteit károsították volna.

A retrovírus-eredetü proteáz olyan proteolitikus enzim, mely az aktív centrumában jelenlévő aszpartátgyök következtében az aszpartát-proteázokhoz tartozik, és számos retrovírus szaporodási ciklusában működik a fertőzött sejteken belül az új fertőző virionok érésében.

A HIV-1 és HIV-2 genomjában egyaránt olyan tartománnyal rendelkezik, mely egy gag-proteázt kódol. Ez a gag-proteáz felelős az előproteinek korrekt proteolitikus hasításáért, mely a „Group Specific Antigen-t (gag) kódoló genom-részletből indul ki. így szabadulnak fel a vírusmag, angolul „Core” struktúrproteinjei. Maga a gag-proteáz a HIV-1 és HIV-2 pol-genomrésze által kódolt előprotein alkotórésze, amely a reverz transzkriptáz és integráz részleteit is tartalmazza, és valószínűleg autoproteolitikusan hasad.

A gag-proteáz a HIV-1 és HIV-2 p24 fő magproteinjét („Major Core Protein) előnyösen az N-terminálisnál, a prolin gyöktől hasítja, például a Phe-Pro, Leu-Pro vagy Tyr-Pro kétértékű csoportoknál. így ez a proteáz az aktív centrumban katalitikusán aktív aszpartátgyököt tartalmaz, azaz egy aszpartátproteáz.

A gag-proteináznak a „Core-proteinek” előállításában játszott központi szerepe miatt abból indultunk ki, hogy ennek az enzimnek hatékony in vivő gátlása megakadályozza az érett virionok összeépítését, így a megfelelő inhibitorok terápiásán alkalmazhatók.

Általában a retrovírus-betegségek, például az AIDS kezeléséhez olyan vegyületeket próbáltak meg létrehozni, melyek in vivő gátolják a fenti retrovírus gag-proteázokat, főleg a HIV-1 gag-proteázát (HIV-1-proteáz), azonban a HIV-2 és más AIDS-vírusok proteázaival szemben is hatékonyak.

A találmány célkitűzése ezért olyan vegyületek előállítása, melyek a lehető legelőnyösebb farmakokinetikai tulajdonságokkal rendelkeznek.

Az in vivő terápiás hatás eléréséhez jó biológiai összeférhetőség, például jó reszorpciós képesség és/vagy magas vérkoncentráció szükséges, enterális, például orális adagolás esetén is, hogy a fertőzött sejtekben megfelelő magas koncentráció legyen elérhető, és/vagy megfelelő hatóanyag-eloszlás jöjjön létre a szervezetben.

így a találmány szerinti feladat olyan szerkezetileg új retrovírus-ellenes vegyületek létrehozása, melyek javított farmakodinamikai hatásúak, előnyösen jobb reszorpciós képességgel rendelkeznek, mint a megfelelő módosítatlan retrovírus-ellenes vegyületek enterális, főleg orális adagolás esetén, és/vagy legalább a módosítatlan retrovirusellenes hatású anyagok vérszintjét, illetve annál magasabbat biztosítanak.

A találmány szerinti vegyületek és savaddíciós sóik az (I) általános képlettel írhatók le, mely képletben R] 1-4 szénatomos alkanoil-, (1-4 szénatomos)alkoxi-(l-4 szénatomos)-alkanoil-, furil-karbonil- vagy piridil-karbonil-csoportot jelent.

Az EP 0 432 695 számú európai közzétett szabadalmi bejelentésben említik a (II) képletű vegyületet, melyet általánosságban az EP 0 346 847 számú közzétett szabadalmi bejelentés is magába foglal és az EP 0 432 694 számú közzétett európai szabadalmi bejelentésben szintézismódot ismertetnek e vegyület előállítására. A (II) vegyületet a következőkben felsorolt publikációkban is megemlítik és vizsgálták e vegyület sejtkultúrákra in vitro gyakorolt hatását, valamint in vivő vizsgálták a vegyület szerkezetének és hatásosságának kapcsolatát: Tucker, T. J. és munkatársai, J. Med. Chem. 35, 2525-2533 (1992); Roberts, N. A. és munkatársai, Biochem., Soc. Transact. 2, 513-516 (1992); Krausslich, H.-G., J. Virology 66, 567-572 (1992); Martin, J.A., és munkatársai, Biochem. Biophys. Rés. Commun. 176, 180-188 (1991); Krohn és munkatársai, J. Med. Chem. 34, 3340-3342 (1991); Holmes, H. C. és munkatársai, Antiviral Chem. & Chemother. 2, 287-293 (1991); Craigh, J. C. és munkatársai, Antiviral Chem. & Chemother. 2, 181-186 (1991); Craigh, J. C. és munkatársai, Antiviral Rés. 16, 295-305 (1991); Roberts, N. A. és munkatársai, Science 248, 358-361 (1990); Overton, H. A. és munkatársai, Virology 179, 508-511 (1990); Muirhead, G. J. és munkatársai, Brit. J. Clin. Pharmacol. 34 (2), 170P (1992); Williams, P.E.O. és munkatársai, Brit. J. Clin. Pharmacol. 34 (2), 155P (1992); Shaw és munkatársai, Brit. J. Clin. Pharmacol. 34 (2), 166P (1992); Johnson, V. A. és munkatársai, J. Infectious Dis. 166 (5), 1143 (1992); Phylip, L.H., FEBS Lett. 314 (3), 449 (1992); EP 0 432 695; EP0 513 917; Thompson, W. J., J. Am. Chem. Soc. 115, 801 (1993); és EP 0 346 847.

Ezen publikációk egyikében sem említettek olyan vagy hasonló (II) képletű vegyületeket, melyekben a szabad hidroxicsoportnál a hidrogénatom helyett más csoport szerepel. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a (II) képletű vegyületek emlős állatoknak, mindenekelőtt orálisan, adagolva, a vérben jelentősen nagyobb koncentrációban fordulnak elő akkor, ha R) csoportként egy, módosított hidroxicsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet adagolunk a megfelelő szabad (II) képletű vegyület helyett.

HU 214 330 Β

A találmány leíró részében említett általános kifejezések és jelölések előnyösen a következő jelentésűek:

Amennyiben az Rí csoport különböző izomer-alakokban fordulhat elő, az (I) általános képletű vegyületek különböző izomer alakokban fordulhatnak elő. így például az R_t csoportban előforduló aszimmetrikus szénatomok egymástól függetlenül (R)-, (S)- vagy (R, S)konfigurációjúak lehetnek és/vagy többszörös, például kettős kötések előfordulása esetén cisz/transz izoméria is felléphet. Az említetteknek megfelelően az (I) általános képletű vegyületek izomerelegyek, főként diasztereomer elegyek alakjában vagy racemátokként, vagy tiszta izomerek, főként tiszta enantiomerek alakjában fordulhatnak elő.

A csoportok vagy gyökök, például a rövidszénláncú alkil-, rövidszénláncú alkoxi-karbonilcsoport és más hasonlók, meghatározásánál alkalmazott „rövidszénláncú” kifejezés azt jelenti, hogy az így definiált csoportok vagy gyökök - ha nincs kifejezetten másképp említve legfeljebb 7, előnyösen legfeljebb 4 szénatomot tartalmaznak.

Az (I) általános képletű vegyületek sóiként a savaddíciós sók említendők.

Az (I) általános képletű vegyületek sói közül elsősorban a gyógyászatilag elfogadható, nem toxikus sók előnyösek.

Bázisos csoportot, például egy tercier aminocsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sókat alkothatnak, például szervetlen savakkal, például sósavval, kénsavval vagy foszforsavval, vagy szerves karbon-, szulfon-, szulfo- vagy foszfosavakkal vagy N-szubsztituált szulfamminsavakkal, így például ecetsavval, propion-, glikol-, borostyánkő-, malein-, fumár-, alma-, borkő-, glükon-, glükár-, glükuron-, citrom-, benzoe-, fahéj-, mandula-, szalicil-, 4-amino-szalicil-, 2-fenoxi-benzoe-, 2-acetoxi-benzoe-, embon-, nikotinvagy izonikotinsavval, vagy aminosavakkal, például az előzőekben említett a-aminosavakkal, valamint a metánszulfon-, etánszulfon-, 2-hidroxi-etánszulfon-, etán-1,2-diszulfon-, benzolszulfon-, 4-metil-benzolszulfon-, naftalin-2-szulfonsawal, 2- vagy 3-foszfo-gliceráttal, glükóz-6-foszfáttal, N-ciklohexil-szulfaminsawal (a ciklamát képződése közben) vagy egyéb savas jellegű szerves vegyületekkel, például az aszkorbinsavval. A savas és bázisos csoportokat egyaránt tartalmazó (I) általános képletű vegyületek belső sókat is képezhetnek.

A találmány szerinti vegyületek izolálására és tisztítására a gyógyászatilag nem elfogadható sók is alkalmasak.

A találmány szerinti vegyületek és sóik elnevezés alatt a megfelelő savaddíciós sók illetve szabad vegyületek is értendők.

Az (I) általános képletű vegyületek értékes gyógyászati tulajdonságokkal rendelkeznek. így ezek melegvérüeknek, például embereknek történő adagolása után metabolitikus úton (II) képletű vegyületek szabadulnak fel, melyeket mint az aszpartat-proteázok, például a HIV-proteázok gátlására alkalmas anyagokként írtak le és főként az AIDS kezelésénél a HIV-1 és/vagy HIV-2 aszpartatproteázait gátló anyagokként (és adott esetben további retrovírusok, melyek az AIDS-hez hasonló szimptómákat okoznak, hatását gátló anyagokként) alkalmasak [lásdEPO346 847/1991. június 19.-én publikálták/ és további fent említett publikációkat]. A (II) képletű vegyület HIV-l-proteázokhoz történő kapcsolódását például a J. Med. Chem. 34, 3340-3342 (1991) irodalmi helyen írják le, a HIV-1- és HIV-2-protezáokra gyakorolt gátlóhatását és a sejtkultúrákban kifejtett antivirális gátlóhatását a Science 248, 358-361 (1990) helyen ismertetik. SIV-fertőzött sejtekre gyakorolt hatását is említik a Biochem. Biophys. Rés. Commun./76, 180-188 (1991) helyen.

A (II) képletű vegyületek a kezelendő állat, előnyösen egy melegvérű - ideértve az emberi testet is - szervezetében az (I) általános képletű vegyületekből szabadulnak fel.

Az (I) általános képletű vegyületek segítségével főként enterális, előnyösen orális adagolás esetén is elérhető az (I) általános képletű vegyületek (II) képletű vegyülettel szembeni jobb reszorpciója és/vagy a (II) képletű vegyület magasabb vérkoncentrációja, az olyan élj árással szemben mikor magát a (II) képletű vegyületet, egyébként hasonló körülmények között, adagoljuk. Az is előfordulhat, hogy az R| csoport bevezetésével a hatóanyag szervezetben történő eloszlását hasznosan befolyásoljuk. Tehát a bevezetőben említett feladatokat, azaz, hogy jobb farmakodinamikai tulajdonságokkal rendelkező antiretrovirális hatású vegyületeket bocsássunk rendelkezésre retrovirális megbetegedések, például az AIDS kezelésére, a találmány az új (I) általános képletű vegyületekkel oldja meg.

Az előnyös farmakodinamikai tulajdonságok például következő vizsgálatokkal igazolhatók:

A vizsgálandó (I) általános képletű vegyületeket vagy kontrollként a (II) képletű összehasonlító-vegyületet dimetil-szulfoxidban oldva 240 mg/ml koncentrációjú oldatokat készítünk. Ezeket 20%-os (tömeg/térfogat) hidroxipropil-B-ciklodextrinnel hígítjuk, hogy a vizsgálandó anyag koncentrációja 12 mg/ml legyen. Ezt az oldatot egereknek 120 mg/kg dózisban mesterséges táplálással adagoljuk. 30, 60, 90 és 120 perc eltelte után az állatokat elpusztítjuk és tőlük vért veszünk. Időpontonként 3^4 állatot vizsgálunk. A vért heparinnal kezeljük és vizsgálat céljára az alábbi két módszer valamelyike szerint készítjük elő: az első módszer szerint a teljes vért deprotonizáljuk egy térfogatrész vér és egy térfogatrész acetonitril összekeverésével centrifugálás után a felül lévő részt reverz-fázis-HPLC módszerrel vizsgáljuk;

a másik módszer szerint egy belső standardot adunk 4 μΜ végkoncentrációban a heparinnal kezelt vérhez. A vért centrifugáljuk. 0,25 ml plazmát leveszünk és azonos térfogatú acetonitrillel deprotonizáljuk. Centrifugálás után a felül levő részt vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot 20 μΐ 3 mólos nátriumkloridoldat és 100 μΐ 0,05 mólos 3,0 pH-jú ftalátpuffer elegyében szuszpendáljuk. A szuszpenziót először 1 ml, majd 0,2 ml diizopropiléterrel extraháljuk. Az izopropiléteres fázist szárazra pároljuk és a maradékot 50 %-os (v/v) vizes acetonitrilben oldjuk. Ezt az oldatot vizsgáljuk reverzfázis-HPLC módszerrel.

HU 214 330 Β

A reverz-fázis-HPLC módszerrel történő vizsgálatot egy 125 x 4,6 mm Nucleosil^R Cis-oszlopon végezzük (reverz-fázis-anyag a Firma Macherey-Nagel, Düren, NSZK készítménye, 18 szénatomos szénhidrogénekkel derivatizált szilikagél), mely egyensúlyban van egy 40% acetonitril vízben/0,1 % trifluorecetsav mobil fázissal. Az átfolyási sebesség 1 ml/min, a detektálás 215 nm-nél történik. A vérben levő vegyületek esetében a standardokat a vérpróbákhoz hasonlóan dolgozzuk fel és standard-görbét rajzolunk, melynek alapján ezek in-vivo koncentrációi megállapíthatók.

Az (I) általános képletű vegyületeket a (II) képletűekkel (aktív komponensek) összehasonlítva a következők állapíthatók meg: A (II) képletű aktív komponensek koncentrációja az egerek vérében egy (I) általános képletű vegyület, például egy olyan (I) általános képletű vegyület, ahol R] acetilcsoportot jelent, orális adagolása után a legtöbb időpontban, előnyösen minden fent említett időpontban lényegesen nagyobb, például háromszorosánál is nagyobb mint az észterezetlen (II) vegyület adagolása esetén. Változatként vagy az előzőeket kiegészítve az (I) általános képletű vegyületek, például az Rí csoportként acetilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek abszorpciója lényegesen, például négyszeresénél is nagyobb, mint a (II) vegyület abszorpciója. Az (I) általános képletű vegyületekkel hosszabb ideig tartó, magasabb vérkoncentráció érhető el, mint a (II) vegyülettel.

A találmány szerinti vegyületek egyik felhasználási területe lehet ezek más aszpartát-proteázok vizsgálatánál összehasonlító anyagként történő alkalmazása, mely vizsgálatban gyakorlatilag standard anyagokként használhatók, például más kísérleti állatokkal végzett vizsgálatoknál, amennyiben a vérszint az állat fajától függ. Erre a célra egy adott vegyületet a fentiekben ismertetett egérmodellben vizsgálunk, és egy, a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületet a vizsgálandó vegyülettel együtt valamely más állatmodellen vizsgálunk.

Különösen előnyösek az olyan (I) általános képletű vegyületek és gyógyászatilag elfogadható sóik, ahol R| rövidszénláncú alkanoil-, például acetilcsoport, vagy füril-karbonil-, például fúran-2-il-karbonilcsoport.

Szintén egész különösen előnyösek az olyan (I) általános képletű vegyületek és gyógyászatilag elfogadható sóik, ahol R, rövidszénláncú alkoxi-/rövidszénláncú/alkanoil-, például metoxi-acetil- vagy piridil-karbonil-, például piridin-2-il-karbonilcsoport.

Nagyon előnyösek az olyan (I) általános képletű vegyületek és gyógyászatilag elfogadható sóik, ahol Rí rövidszénláncú alkanoil-, főként acetilcsoport.

Különösen előnyösek a példákban említett (I) általános képletű vegyületek és gyógyászatilag elfogadható sóik.

Az (I) általános képletű vegyületek és az ilyen legalább egy sóképzö csoportot tartalmazó vegyületek sói önmagukban ismert eljárásokkal, például úgy állíthatók elő, hogy egy (II) képletű vegyületet egy (III) általános képletű vegyülettel, ahol R, a tárgyi körben megadott jelentésű, vagy valamely reakcióképes származékával reagáltatunk és kívánt esetben a találmány szerinti eljárás során kapott (I) általános képletű vegyületet, mely legalább egy sóképző bázisos csoportot tartalmaz, savaddíciós sóvá és/vagy a keletkezett savaddíciós sót a szabad vegyületté vagy valamely más savaddíciós sóvá alakítjuk át.

Acilezett vegyület előállítása

Egy acilezett vegyület előállítása önmagában ismert módon történik olyan (III) általános képletű savnak vagy valamely reakcióképes származékának felhasználásával, ahol Rí, az amino-karbonilcsoport vagy valamely Nszubsztituált karbaminsav csoportja kivételével, az említett jelentésű. Reakcióképes származékként például egy (Illa) általános képletű vegyület jön számításba, ahol R| a megadott jelentésű és Z] főként reakcióképes, aktivált hidroxicsoport. A szabad (III) általános képletű karbonsavat például erős savakkal, például halogénhidrogénsavakkal, kén-, szulfon- vagy karbonsavval vagy savas ioncserélő segítségével, például sósavval, brómvagy jódhidrogénnel, kénsavval, egy, adott esetben például halogénatommal szubsztituált alkánkarbonsavval vagy egy (III) általános képletű savval, előnyösen a (III) általános képletű savat feleslegben véve, szükség esetén a reakció során képződött víz vízkötő szerrel történő megkötése közben, a reakcióvíz azeotrop ledesztillálás, a vagy extraktív észterezés közben, savanhidridekkel, foként szerves savanhidridekkel, például karbonsav-anhidridekkel, például rövidszénláncú alkánkarbonssavanhidridekkel (a hangyasav-anhidrid kivételével), például ecetsav-anhidriddel, vagy megfelelő aktiváló vagy kapcsoló reagensekkel a későbbiekben leírt módon, főként in situ aktiválhatjuk. Az R,-Z| (Illa) általános képletű vegyület lehet egy karbonsavazid (a megfelelő savésztert reagáltatva, a megfelelő hidrazidon keresztül, ez utóbbit salétromossavval kezelve nyerhető), karbonsavhalogenid, melyet főként egy savklorid vagy -bromid, melyet például szerves savhalogenidekkel, főként oxalil-halogenidekkel, például oxalilkloriddal, vagy mindenekelőtt szervetlen savhalogenidekkel, például a foszfor vagy a kén savhalogenidjeivel, például foszfortrikloriddal, foszfortribromiddal, foszforpentakloriddal, foszforpentabromiddal, foszforoxikloriddal, foszforoxibromiddal, tionilkloriddal vagy tionilbromiddal, vagy mindenekelőtt kíméletes körülmények között tetra-/rövidszénláncú/-alkil-a-halogén-enaminokkal, például tetrametil-a-halogén-enaminokkal, főként l-klór-N,N,2-trimetil-l-propenaminnal [előnyösen inért oldószerekben, foként klórozott szénhidrogénekben, például metilénkloridban vagy kloroformban, vagy éterekben, például dietiléterben, dioxánban vagy tetrahidrofuránban, előnyösen -78 °C és 50 °C foként -60 °C és 30 °C, például -10 °C és szobahőfok közti hőmérsékleten reagáltatva (lásd Devos,A., és munkatársai, J. C. S. Chem. Commun. 1979, 1180-1181, és Haveaux, B., és munkatársai, Org. Synth. 59, 26 /1980/)] - ahol a keletkezett (Illa) általános képletű savhalogenidet, például savkloridot in situ is feldolgozhatjuk, például a (II) képletű vegyülettel tercier nitrogénbázis, például piridin és/vagy 4-dimetilamino-piridin (/DMAP/, melyet előnyösen katalitikus mennyiségben

HU 214 330 Β adunk a reakcióelegyhez), előnyösen -20 °C és 50 °C, főként 0 °C és szobahőmérséklet közti hőfokon) reagáltatva - nyerhetünk; a (Illa) általános képletű vegyület lehet továbbá egy aktív észter, mely esetben Z| főként ciánmetoxi-, nitrofenoxi-, például 4-nitro-fenoxi- vagy 2,4-dinitro-fenoxicsoportot, vagy polihalogén-fenoxi-, például pentaklór-fenoxicsoportot jelent; vagy egy szimmetrikus vagy főként aszimmetrikus savanhidrid, melyet például úgy nyerhetünk, hogy a (III) általános képletű savnak vagy reakciópartnerének, előnyösen egy rövidszénláncú alkánkarbonsavnak, például az ecetsavnak alkálifém-, például nátrium- vagy káliumsóját reagáltatjuk, egy megfelelő savhalogeniddel, főleg a (III) általános képletű karbonsav sójának reakciója esetén étén egy (Illa) általános képletű savhalogeniddel, ahol Zj halogénatom, például klór- vagy brómatom, egy rövidszénláncú alkánkarbonsavval, főleg nátrium- vagy káliumacetáttal. A (III) általános képletű karbonsavak aktiválásához aktiváló- és kapcsoló-reagensekként in situ főként karbodiimidek, például N,N’-di-/lN szénatomos/-alkil- vagy N,N’-di-/5-7 szénatomos/-cikloalkil-karbodiimidek, például a diizopropil-karbodiimid vagy az Ν,Ν’-diciklohexil-karbodiimid, előnyösen egy aktiváló katalizátor, például N-hidroxi-szukcinimid hozzáadása közben vagy adott esetben például halogénatommal, 1-7 szénatomos alkil- vagy 1-7 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituált N-hidroxi-benzotriazol vagy N-hidroxi-5-norbomén-2,3-dikarbox-amid, egy 1-4 szénatomos alkil-halogén-formiát, például az izobutil-klórformiát, megfelelő karbonil-vegyületek, például az Ν,Ν-karbonil-diimidazol, megfelelő 1,2,3-oxazólium-vegyületek, például a 2-etil-5-fenil-l,2-oxazólium-3’-szulfonát vagy a 2-terc-butil-5-metil-izoxazólium-perklorát, megfelelő acilamino-vegyületek, például a 2-etoxi-l-etoxi-karbonil-l,2-dihidro-kinolin vagy megfelelő foszforil-ciánamidok illetve -azidok, például a dietil-foszforil-ciánamid vagy a difenilfoszforilazid, továbbá a difenil-foszfin-triszulfíd vagy egy 1-/1—4 szénatomos/-alkil-2-halogén-piridiniumhalogenid, például az 1 -metil-2-klórpiridinium-jodid alkalmazhatók.

Z] jelentése előnyösen halogénatom, például klórvagy brómatom, valamint aciloxi-, például rövidszénláncú alkanoiloxi-, például acetiloxicsoport.

A reakciók során önmagukban ismert körülmények között, a szokásos hőmérsékleti értékeknél, inért oldó vagy hígítószerek jelenlétében - vagy főként rövidszénláncú alkanoil-anhidridek (III) általános képletű karbonsavak aktiválásához történő felhasználása esetén azok nélkül - például savamidok, például karbonsavamidok, például dimetilformamid, dimetil-acetamid vagy 1,3-dimetil-3,4,5,6-tetrahidro-2( 1 H)-pirimidinon (DMPU), vagy szervetlen savak amidjai, például hexametil-foszforsavtriamid, éterek, például ciklusos éterek, például tetrahidrofurán vagy dioxán, vagy aciklusos éterek, például dietiléter vagy etilénglikol-dimetiléter, halogénezett szénhidrogének, például halogén/rövidszénláncú/alkánok, például metilénklorid vagy kloroform, ketonok, például aceton, nitrilek, például acetonitril, savanhidridek, például ecetsavanhidrid, észterek, például ecetsavetilészter, bisz-alkán-szulfmok, például dimetilszulfoxid, heterociklusos nitrogén-vegyületek, például piridin vagy az említett oldószerek elegye, főként vízmentes oldószerek vagy oldószer-elegyek jelenlétében dolgozunk, és minden esetben a fenti reakcióknak leginkább megfelelő oldószert választhatjuk ki. Esetenként ész- és célszerűen a reakcióban a reakciópartnereket valamely sójuk alakjában, a karbonsavakat főként valamely fémsójuk, például alkálifém-, például nátrium- vagy káliumsójuk alakjában, katalizátorok, kondenzálószerek vagy semlegesítő szerek jelenlétében vagy azok nélkül alkalmazzuk, és a reakció és/vagy a reakciópartnerek jellegétől függően atmoszférikus nyomáson vagy zárt edényben, normál nyomáson vagy emelt nyomáson, például olyan nyomás értéken, mely a reakcióelegyben egy zárt edényben végzett reakció körülményei közt fellép, és/vagy inért atmoszférában, például argon- vagy nitrogén-atmoszférában dolgozunk. Az olyan reakciókörülmények előnyösek, melyek hasonlóak a példákban említettekhez. Egy acilezőszer, például egy karbonsavhalogenid vagy karbonsav-anhidrid egyidejűleg oldószerként is szolgálhat. A reakciófolyamatot célszerűen a szokásos analitikai módszerek segítségével, főként vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatot végezve követjük.

A találmány szerinti reakciót, amennyiben nincs másképp megadva, előnyösen enyhe körülmények között főként 0 °C és 60 °C közti hőmérsékleten, vagy kissé emelt hőfokon, például legfeljebb 45 °C-on, például legfeljebb szobahőmérséklet körüli hőfokon végezzük. Amennyiben a reakció során egy olyan R]-Z[ általános képletű vegyületet használunk, ahol Z| halogénatomot jelent, vagy a (II) képletű vegyület egy aktivált származékát, mint például a megfelelő klórszénsavésztert reagáltatjuk olyan (I) általános képletű vegyület előállítása céljából, ahol R] amino-karbonilcsoport vagy egy Nszubsztituált karbaminsav csoportja, előnyösen savkötőszer, például egy nem acilezhető bázis, főként egy tercier nitrogén-bázis, például N-metil-morfolin, 4dimetil-amino-piridin, trietilamin vagy etil-diizopropilamin jelenlétében dolgozunk. Azokban az esetekben, mikor a reakciót akár olyan (Illa) általános képletű karbonsavkloriddal végezzük, ahol Z[ halogénatom, például klór- vagy brómatom, akár egy anhidridet, főként egy szimmetrikus anhidridet (Z_t = O-Ri) használunk, ezeket a megfelelő (Illa) általános képletű vegyületeket (halogenid illetve Ri-O-Rj) feleslegben, például 1,05szörösnél nagyobb feleslegben véve alkalmazzuk. Mindenkor a specifikusnak említett reakció körülmények előnyösek.

A kiindulási anyagokban előforduló funkciós csoportok, a főként a karboxi- , amino- és hidroxicsoportok védelmére - amennyiben azok reakcióban való részvétele elkerülendő - főként azok a védőcsoportok jönnek számításba, melyeket a peptid-vegyületek, vagy akár a cefalosporinok és penilllinek, valamint a nukleinsavszármazékok és cukrok szintézise során szokásosan alkalmazunk (conventionel protecting groups). A védőcsoportok előfordulhatnak már a kiindulási anyagokban is és az illető funkciós csoportokat a nemkívánatos mel5

HU 214 330 Β lékreakciókkal, mint például az acílezéssel, éterezéssel, észterezéssel, oxidációkkal, szolvolízissel és más hasonlókkal szemben védik. Meghatározott körülmények között a reakciók folyamán a védöcsoportok hatása szelektív, például sztereoszelektív is lehet. A védőcsoportokra jellemző, hogy könnyen, azaz nemkívánatos mellékreakciók nélkül, például szolvolízissel, reduktív módon, fotolízissel vagy akár enzimatikus, például fiziológiás körülmények között hasíthatok. Védőcsoportokként csak az olyan csoportok jönnek számításba, melyek a végtermékekben nem fordulnak elő.

A funkciós csoportok ilyen védőcsoportokkal történő védelmének, maguknak a védőcsoportoknak, valamint lehasítási reakcióiknak ismertetése például a következő alapmüvekben található: J. F. W. McOmie, „Protectíve Groups in Organic Chemistry, Plenum Press, London és New York 1973; Th.W. Greene, „Protectíve Groups in Organic Synthesis, Wiley, New York 1981, „The Peptides, 3. kötet (E. Gross és J. Meienhofer, Herausg.), Academic Press, London ésNew York 1981; „Methoden dér organischen Chemie. Houben-Weyl, 4. kiadás, 15/1 kötet, Georg Thieme Verlag, Stuttgart 1974; H.-D. Jakubke és H. Jescheit, „Aminosauren Peptide, Proteiné, Verlag Chemie, Weinheim, Deerfield Beach és Basel 1982; és Jochen Lehmann, „Chemie dér Kohlenhydrate: Monosaccharide und Derivate, Georg Thieme Verlag, Stuttgart 1974.

Egy karboxicsoportot például észtercsoport alakban védhetünk, és kíméletes körülmények között szelektív módon hasíthatunk. Eszterezett alakban védett karboxicsoport elsősorban egy olyan rövidszénláncú alkilcsoporttal észterezett csoport, mely rövidszénláncú alkilcsoport 1-helyzetében elágazó láncú vagy 1- vagy 2-helyzetében megfelelő szusztituenseket tartalmaz.

Egy rövidszénláncú alkilcsoporttal észterezett alakban védett karboxicsoport jelentése például metoxikarbonil- vagy etoxi-karbonilcsoport.

Egy 1-helyzetben elágazó láncú rövidszénláncú alkilcsoporttal észterezett karboxicsoport jelentése például terc-/rövidszénláncú/-alkoxi-, például terc-butoxi-karbonilcsoport.

Egy, a rövidszénláncú alkilcsoport 1- vagy 2-helyzetében megfelelő szubsztituenseket tartalmazó, rövidszénláncú alkilcsoporttal észterezett, védett karboxicsoport jelentése például aril-metoxi-karbonilcsoport mely egy vagy két arilcsoportot tartalmaz, mely arilcsoport(ok) szubsztituálatlan(ok) vagy például rövidszénláncú alkil-, például terc-/rövidszénláncú/-alkil-, például terc-butilcsoporttal, rövidszénláncú alkoxi-, például metoxicsoporttal, hidroxicsoporttal, halogénatommal, például klóratommal és/vagy nitrocsoporttal mono-, di- vagy triszubsztituált fenilcsoport - például benziloxikarbonil-, például 4-nitro-benziloxi-karbonil- vagy 4-metoxi-benziloxi-karbonilcsoport, difenil-metoxi-karbonilcsoport vagy az említett szubsztituensekkel szubsztituált difenil-metoxi-karbonilcsoport, például di(4-metoxi-fenil)-metoxi-karbonilcsoport; továbbá egy, a rövidszénláncú alkilcsoport 1- vagy 2-helyzetében megfelelő szubsztituenseket tartalmazó rövidszénláncú alkilcsoporttal észterezett kaboxicsoport például egy 1/rövidszénláncú/-alkoxi-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonil-, például a metoxi-metoxikarbonil-, 1-metoxi-etoxikarbonil- vagy az 1-etoxi-etoxi-karbonilcsoport, egy 1/rövidszénláncú/-alkiltio-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonil-, például az 1-metiltio-metoxi-karbonil- vagy az 1etiltio-etoxi-karbonilcsoport, egy aroil-metoxi-karbonilcsoport - ahol az aroilcsoport adott esetben például halogénatommal, például brómatommal szubsztituált benzoilcsoportot jelent például fenaciloxi-karbonilcsoport, egy 2-halogén-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonil-, például a 2,2,2—tnklóretoxi-karbonil-, 2-brómetoxi-karbonilvagy a 2-jódetoxi-karbonilcsoport, valamint egy 2-(triszubsztituált szilil)-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonilcsoport, ahol a szubsztituensek egymástól függetlenül egy adott esetben például rövidszénláncú alkil-, rövidszénláncú alkoxi-, arilcsoporttal, halogénatommal és/vagy nitrocsoporttal szubsztituált alifás, aralifás, cikloalifás vagy aromás szénhidrogéncsoportot, például adott esetben például a fent megadottak szerint szubsztituált rövidszénláncú alkil-, fenil-/rövidszénláncú/-alkil-, cikloalkil vagy fenilcsoportotjelentenek. Ilyen megfelelő csoport például egy 2-tri-/rövidszénláncú/-alkil-szilil-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonil-, például egy tri-/rövidszénláncú/-alkil-szilil-etoxi-karbonil-, például a 2-trimetil-szilil-etoxi-karbonil- vagy a 2-(di-nbutil-metil-szilil)-etoxi-kabronilcsoport vagy egy triarilszilil-etoxi-karbonil-, például a trifenil-szilil-etoxi-karbonilcsoport.

Egy karboxicsoport szerves szililoxi-karbonilcsoporttal is védhető. Szerves szililoxi-karbonilcsoport például egy tri-/rövidszénláncú/-alkil-szililoxi-karbonil-, például a trimetil-szililoxi-karbonilcsoport. A szililoxikarbonilcsoport szilícium atomja rövidszénláncú alkil-, például metilcsoporttal és egy második (I) általános képletű molekula amino- vagy karboxicsoportjával is szubsztituált lehet. Az ilyen védőcsoportokat tartalmazó vegyületeket szililezőszerként például dimetilklórszilánt használva állíthatjuk elő.

Egy karboxicsoport belső észter, azaz lakton, előnyösen gamma-lakton alakjában is védhető, így például ha a molekulában a karboxicsoporthoz képest megfelelő például gamma-helyzetű hidroxicsoport fordul elő.

Egy, védett alakban előforduló karboxicsoport jelentése előnyösen terc-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonil-, például terc-butoxi-karbonil-, benziloxi-karbonil-, 4-nitro-benziloxi-karbonil-, 9-fluorenil-metoxi-karbonilvagy difenil-metoxi-karbonilcsoport.

Egy védett aminocsoport egy megfelelő amino-védőcsoporttal védett alakban, például egy acil-amino-, aril-metil-amino-, éterezett merkapto-amino-, 2-acil-/rövidszénláncú/-alk-l-enil-amino- vagy szilil-aminocsoport vagy azidocsoport alakjában is előfordulhat.

Egy acil-aminocsoportban az acil-rész például egy legfeljebb 18 szénatomos szerves karbonsavnak, főként egy, adott esetben például halogénatommal vagy arilcsoporttal szubsztituált rövidszénláncú alkán-karbonsavnak vagy adott esetben például halogénatommal, rövidszénláncú alkoxi- vagy nitrocsoporttal szubsztituált benzoesavnak, vagy főként egy szénsav-félésztemek az acilcsoportja. Ilyen acilcsoportokként előnyösen rövid6

HU 214 330 Β szénláncú alkanoilcsoportok, például a formil-, acetil-, propionil- vagy pivaloilcsoport, halogén-/rövidszénláncú/-alkanoil-, például 2-halogén-acetilcsoportok, például a 2-klór-, 2-bróm-, 2-jód-, 2,2,2-triíluor- vagy a 2,2,2—triklóracetilcsoport, adott esetben például halogénatommal, rövidszénláncú alkoxi- vagy nitrocsoporttal szubsztituált benzoilcsoportok, például a benzoil-, 4-klór-benzoil-, 4-metoxi-benzoil- vagy a 4-nitro-benzoilcsoport, rövidszénláncú alkoxi-karbonilcsoportok, előnyösen a rövidszénláncú alkilcsoport 1 -helyzetében elágazó vagy 1- vagy 2-helyzetében megfelelően szubsztituált rövidszénláncú alkoxi-karbonil-, például terc-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonilcsoportok, például a terc-butoxi-karbonilcsoport, aril-metoxi-karbonilcsoportok, melyek egy vagy két arilcsoportot tartalmaznak, mely arilcsoportok adott esetben például rövidszénláncú alkil-, például terc-butil-, rövidszénláncú alkoxi-, például metoxicsoporttal, hidroxicsoporttal, halogénatommal, például klóratommal és/vagy nitrocsoporttal mono- vagy poliszubsztituált fenilcsoportot jelentenek, ilyen aril-metoxi-karbonilcsoport például a benziloxi— karbonil-, 4-nitro-benziloxi-karbonil-, difenil-metoxi-karbonil-, 9-fluorenil-metoxi-karbonil- vagy a di-(4-metoxi-fenilj-metoxi-karbonilcsoport, aroil-metoxi-karbonilcsoportok, ahol az aroil-rész előnyösen adott esetben halogénatommal, például brómatommal szubsztituált benzoilcsoportot jelent, ilyen aroil-metoxikarbonilcsoport például egy fenaciloxi-karbonilcsoport, megfelelő acilcsoport például egy 2-halogén/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonil-, például a 2,2,2-triklóretoxi-karbonil-, 2-bróm-etoxi-karbonil- vagy a 2-jódetoxi-karbonilcsoport, egy 2-(triszubsztituált szilil)/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonil-, például egy 2-tri-/rövidszénláncú/-alkil-szilil-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonil-, például a 2-trimetil-szilil-etoxi-karbonil- vagy a 2-(di-n-butil-metil-szilil)-etoxi-karbonilcsoport vagy egy triaril-szilil-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonil-, például a 2-trifenil-szilil-etoxi-karbonilcsoport.

Valamely aril-metil-aminocsoportban, például egy mono-, di- vagy főként triaril-metil-aminocsoportban az arilcsoportok főként adott esetben szubsztituált fenilcsoportokat jelentenek. Ilyen csoportok például a benzil-, difenil-metil- vagy főként a tritil-aminocsoport.

Valamely éterezett merkapto-aminocsoportban a merkaptocsoport elsősorban szubsztituált ariltio- vagy aril-/rövidszénláncú/-alkiltiocsoport, ahol az arilcsoport például adott esetben például rövidszénláncú alkil-, például metil- vagy terc-butilcsoporttal, rövidszénláncú alkoxi-, például metoxicsoporttal, halogénatommal, például klóratommal és/vagy nitrocsoporttal szubsztituált fenilcsoportot, például 4-nitro-feniltiocsoportot jelent.

Valamely amino-védőcsoportként alkalmazható 2-acil-/rövidszénláncú/-alk-l-enilcsoportban az acil-rész például egy rövidszénláncú alkán-karbonsav, egy adott esetben például rövidszénláncú alkil-, például metilvagy terc-butilcsoporttal, rövidszénláncú alkoxi-, például metoxi-csoporttal, halogénatommal, például klóratommal és/vagy nitrocsoporttal szubsztituált benzoesav vagy főként egy szénsav-félészter, például egy szénsav/rövidszénláncú/-alkil-félészter megfelelő acilcsoportja. Megfelelő védőcsoportok elsősorban az l-/rövidszénláncú/-alkanoil-/rövidszénláncú/-alk-l-en-2-il-, például az 1 -/rövidszénláncú/-alkanoil-prop-1 -en-2-ilcsoportok, ilyen például az l-acetil-prop-l-en-2-ilcsoport, vagy a rövidszénláncú alkoxi-karbonil-/rövidszénláncú/-alk-1 en-2-il-, például a rövidszénláncú alkoxi-karbonil-prop-l-en-2-ilcsoportok, mint például az 1-etoxi-karbonil-prop-1 -en-2-ilcsoport.

Egy szilil-aminocsoport jelentése például tri-/rövidszénláncú/-alkil-szilil-amino-, például trimetil-szilil-amino vagy terc-butil-dimetil-szilil-aminocsoport. Az is előfordulhat hogy a szilil-aminocsoport szilíciumatomja szubsztituensként csak két rövidszénláncú alkil-, például metilcsoportot tartalmaz és a további szubsztituens egy második (I) általános képletű vegyület amino- vagy karboxicsoportja. Az ilyen védőcsoportokat tartalmazó vegyületeket szililezőszerként klórszilánt használva állíthatjuk elő.

Egy aminocsoportot protonált alakban is védhetünk; megfelelő anionokként elsősorban erős szervetlen savak, például a kénsav, foszforsav vagy a halogénhidrogénsavak anionjai, például a klór- vagy brómanion vagy szerves szulfonsavak - mint például a p-toluol-szulfonsav - anionjai jönnek számításba.

Amino-védőcsoportokként a következők előnyösek: a rövidszénláncú alkoxi-karbonil-, fenil-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonil-, íluorenil-/rövidszénláncú/-alkoxikarbonil-, 2-/rövidszénláncú/-alkanoil-/rövidszénláncú/-alk-l-en-2-il- vagy a rövidszénláncú alkoxi-karbonil-/rövidszénláncú/-alk-l-en-2-ilcsoportok; a tercbutoxi-karbonil- vagy a benziloxi-karbonilcsoport különösen előnyös.

Egy hidroxilcsoportot például egy acilcsoporttal, például szubsztituálatlan vagy halogénatommal, például klóratommal szubsztituált rövidszénláncú alkanoilcsoporttal, például acetil- vagy 2,2-diklóracetilcsoporttal vagy főként az aminocsoportok védelménél említett szénsav-félészter-acilcsoportok egyikével védhetünk. Előnyös hidroxi-védőcsoport például a 2,2,2-tri-klóretoxi-karbonil-, 4-nitro-benziloxi-karbonil-, difenilmetoxi-karbonil- vagy a trifenil-metoxi-karbonilcsoport. Egy hidroxicsoport védhető továbbá egy tri-/rövidszénláncú/-alkil-szilil-, például trimetil-szilil-, tri-izopropil-szilil- vagy terc-butil-dimetil-szililcsoporttal, egy könnyen lehasítható éterező, például egy alkil-, például terc-/rövidszénláncú/-alkil-, például terc-butilcsoporttal, egy oxa- vagy tia-alifás vagy -cikloalifás, főként 2-oxa- vagy 2-tia-alifás- vagy -cikloalifás szénhidrogén csoporttal, például egy l-/rövidszénláncú/alkoxi-/rövidszénláncú/-alkil- vagy l-/rövidszénláncú/-alkiltio-/rövidszénláncú/-alkil-, például metoxi-metil-, 1-metoxi-etil-, 1-etoxi-etil-, metiltio-metil-, 1-metiltio-etil vagy 1-etiltio-etilcsoporttal vagy egy 5-7 gyürüatomot tartalmazó 2-oxa- vagy 2-tia-ciklo-alkil-, például 2-tetrahidroíúril- vagy 2-tetra-hidro-piranil-csoporttal vagy egy megfelelő tia-analóggal, valamint egy l-fenil-/rövidszénláncú/-alkil-, például benzil-, difenil-metil- vagy tritilcsoporttal, ahol a fenilcsoportok például halogénatommal, például klór7

HU 214 330 Β atommal, rövid szénláncú alkoxi-, például metoxiés/vagynitrocsoporttallehetnekszubsztituáltak.

Egy molekulában előforduló, főként szomszédos helyzetű hidroxicsoportok vagy egy szomszédos helyzetű hidroxi- és aminocsoport például kétértékű védőcsoportokkal, például egy előnyösen egy vagy két rövidszénláncú alkil- vagy oxocsoporttal szubsztituált metiléncsoporttal, mint például egy szubsztituálatlan vagy szubsztituált alikilidén-, például rövidszénláncú alkilidén-, például izopropilidén-, cikloalkilidén-, például ciklohexilidéncsoporttal, egy karbonil vagy benzilidéncsoporttal védhető.

Egy karboxicsoporttal szomszédos helyzetben előforduló hidroxicsoportot belső észter (lakton), főként gamma-lakton alakjában védhetünk.

Egy hidroxicsoportot előnyösen egy rövidszénláncú alkil-szililcsoporttal vagy lakton-alakban főként terc-butil-dimetil-szililcsoporttal védhetünk.

Az olyan védőcsoportok hasítását, melyek nem képezik a kívánt végtermék alkotórészét, így például a karboxi-, amino-, hidroxi- és/vagy merkapto-védőcsoportok hasítását az önmagában ismert módon például szolvolízissel, főként hidrolízissel, alkoholízissel vagy acidolízissel, vagy redukcióval, főként hidrogenolízissel vagy más redukálószer segítségével, valamint fotolízissel végezzük, adott esetben fokozatosan vagy egyidejűleg, miközben enzimatikus módszereket is alkalmazhatunk.

így például egy védett karboxicsoportot, például egy terc-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonilcsoportot, 2-helyzetben egy triszubsztituált szililcsoporttal vagy 1-helyzetben rövidszénláncú alkoxicsoporttal vagy rövidszénláncú alkiltiocsoporttal szubsztituált rövidszénláncú alkoxi-karbonilcsoportot vagy egy adott esetben szubsztituált difenil-metoxi-karbonilcsoportot egy megfelelő savval, például hangyasavval, sósavval vagy trifluorecetsavval, adott esetben egy nukleofil vegyület, például fenol vagy anizol hozzáadása közben kezelve alakíthatunk szabad kaboxicsoporttá. Egy adott esetben szubsztituált benziloxi-karbonilcsoportot például hidrogenolízissel, azaz, hidrogénnel egy fémes hidrogénező katalizátor, például palládium-katalizátor jelenlétében kezelve szabadíthatunk fel. Továbbá egy megfelelő szubsztituált benziloxi-karbonil-, például a 4-nitro-benziloxi-karbonilcsoportot is redukcióval, például egy alkálifém-, például nátrium-ditionittal, vagy egy redukáló tulajdonságú fémmel, például cinkkel vagy redukáló tulajdonságú fémsóval, például króm-II-sóval, például króm-II-kloriddal, szokásos módon egy hidrogént leadó szer - mely a fémmel együtt naszcens hidrogént képezhet - például egy sav, elsősorban egy megfelelő karbonsav, például egy adott esetben például hidroxicsoporttal szubsztituált rövidszénláncú alkán-karbonsav, például ecetsav, hangya-, glikol-, difenil-glikol-, tej-, mandula-, 4-klór-mandula- vagy borkősav, vagy egy alkohol vagy tiol - melyhez előnyösen vizet adunk - jelenlétében kezelve alakíthatunk szabad karboxicsoporttá. A fentiekben említett redukáló tulajdonságú fémekkel vagy fémsókkal kezelve a 2-halogén-/rövidszénláncú/alkoxi-karbonilcsoportokat (adott esetben egy 2-bróm/rövidszénláncú/alkoxi-karbonilcsoport megfelelő 2j ód-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonilcsoporttá történő átalakítása után) vagy az aroil-metoxi-karbonilcsoportokat is szabad karboxicsoportokká alakíthatjuk. Az aroil-metoxicsoportok egy nukleofil, előnyösen sóképző reagenssel, például nátriumtiofenoláttal vagy nátriumjodiddal kezelve is hasíthatók. A 2-(tri-szubsztituált)-szilil-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonilcsopor tok, mint például a tri-/rövidszénláncú/-alkil-szilil-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonilcsoportok a fluorhidrogén egy fluoridaniont szolgáltató sójával, például egy alkálifémfluriddal, például nátrium- vagy kálium-fluoriddal, adott esetben egy makrociklusos poliéter („koronaéter) jelenlétében vagy egy kvatemer bázis fluoridjával, például tetra-/rövidszénláncú/-alkil-ammóniumfluoriddal vagy tri-(/rövidszénláncú/-alkil-aril)-/rövidszénláncú/-alkil-ammóniumfluoriddal, például tetraetil-ammóniumfluoriddal vagy tetrabutil-ammóniumfluoriddal, aprotikus oldószer, például dimetilszulfoxid vagy Ν,Ν-dimetil-acetamid jelenlétében kezelve alakíthatók szabad karboxicsoporttá. Szerves szililoxi-karbonil-, például tri-/rövidszénláncú/-alkil-szililoxi-karbonil-, például trimetil-szililoxi-karbonilcsoport alakjában védett karboxicsoportot a szokásos módon, szolvolitikusan, például vízzel, egy alkohollal vagy savval, vagy ezeken kívül egy fluoriddal az előzőekben leírtak szerint kezelve szabadíthatunk fel. Az észterezett karboxicsoportok enzimatikus úton, például észterázokkal vagy megfelelő peptidázokkal, például az észterezett arginin vagy lizin, mint például a lizin-metilészter tripszin segítségével szabadítható fel. Belső észter, például gamma-lakton alakjában védett karboxicsoportot egy hidroxicsoportot tartalmazó bázis, például egy alkáliföldfém-hidroxid vagy főként egy alkálifém-hidroxid, például nátrium-, kálium- vagy lítiumhidroxid, főként lítiumhidroxid jelenlétében végzett hidrolízissel szabadíthatunk fel, eközben egyidejűleg a megfelelően védett hidroxicsoportok is szabad hidroxicsoporttá alakulnak.

Egy védett aminocsoportot önmagában ismert módon a védőcsoportok jellegétől függően különböző módszerekkel, előnyösen szolvolízissel vagy redukcióval szabadíthatunk fel. A rövidszénláncú alkoxi-karbonil-aminocsoportok, például a terc-butoxi-karbonil-aminocsoport, savak, például ásványi savak, főként brómhidrogén vagy kénsav vagy foszforsav, előnyösen sósav jelenlétében, poláros oldószerben, például vízben vagy egy karbonsavban, például ecetsavban vagy egy éterben, előnyösen egy ciklusos éterben, például dioxánban kezelve, a 2-halogén-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonil-aminocsoportok (adott esetben egy 2-Bróm-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonil-aminocsoport megfelelő 2-jód-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonil-aminocsoporttá történő átalakítása után), az aroil -metoxi-karbonil-amino- vagy a 4-nitro-benziloxi-karbonil-aminocsoport például egy megfelelő redukálószerrel, például cinkkel egy karbonsav, például ecetsav jelenlétében kezelve hasíthatók. Az aroil-metoxi-karbonil-aminocsoportokat egy nukleofil-, előnyösen sóképző reagenssel, például nátrium8

HU 214 330 Β tiofenoláttal, és a 4-nitro-benziloxi-karbonil-aminocsoportot egy alkálifém-ditionittal, például nátrium-ditionittal kezelve is hasíthatjuk. Az adott esetben szubsztituált difenil-metoxi-karbonil-amino-, terc-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonil-amino- vagy 2-(triszubsztituált)-szilil-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonil-amino-, mint például a 2-(tri-/rövidszénláncú/-alkil-szilil)-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonil-aminocsoportokat egy megfelelő savval, például hangya- vagy trifluorecetsavval kezelve, az adott esetben szubsztituált benziloxi-karbonil-aminocsoportokat például hidrogenolízissel, azaz hidrogénnel egy megfelelő hidrogénező katalizátor, például egy palládiumkatalizátor jelenlétében, előnyösen poláros oldószerekben, például di-/rövidszénláncú/alkanoil-amidokban, például dimetil-formamidban, éterekben, például ciklusos éterekben, például dioxánban vagy alkoholokban, például metanolban, etanolban vagy propanolban, különösen előnyösen metanolban kezelve, az adott esetben szubsztituált triaril-metil-aminocsoportokat vagy a formil-aminocsoportot, például egy savval, például ásványi savval, például sósavval, vagy egy szerves savval, például hangya-, ecet- vagy trifluorecetsavval, adott esetben víz jelenlétében kezelve, vagy egy szili-aminocsoport alakjában védett aminocsoportot például hidrolízissel vagy alkoholízissel szabadíthatunk fel. Egy 2-halogén-acetil-, például 2klóracetilcsoporttal védett aminocsoport tiokarbamiddal, egy bázis jelenlétében, vagy egy tiolátsóval, például a tiokarbamid egy alkálifémtiolátjával kezelve, majd a képződött szubsztitúciós tennék ezt követő szolvolízisével, például alkoholízisével vagy hidrolízisével szabadítható fel. Egy 2-(triszubsztituált szilil)-/rövidszénláncú/alkoxi-karbonil-, például 2-(tri-/rövidszénláncú/-alkil-szilil-rövidszénláncú/-alkoxi-karbonilcsoporttal védett aminocsoportot a fluorhidrogén egy fluoridaniont szolgáltató sójával kezelve, például úgy ahogy a fentiekben a hasonló módon védett karboxicsoport felszabadításánál említettük, alakíthatunk szabad aminocsoporttá. Ugyanígy, fluoridinonok segítségével hasíthatunk egy, közvetlenül a heteroatomnál, például nitrogénatomnál, kapcsolódó szililcsoportot, például trimetil-szililcsoportot.

Egy azidocsoport alakjában védett aminocsoportot pl. redukcióval alakíthatunk szabad aminocsoporttá. A redukciót katalitikus hidrogénezéssel, hidrogénnel egy hidrogénező katalizátor, például platinaoxid, palládium vagy Raney-nikkel jelenlétében végzett hidrogénezéssel, merkapto-vegyületekkel, például ditiotreitollal vagy merkaptoetanollal vagy akár cinkkel egy sav, például ecetsav jelenlétében kezelve végezzük. A katalitikus hidrogénezésnél előnyösen inért oldószer, például egy halogénezett szénhidrogén, például metilén-klorid, vagy akár víz, vagy víz és egy szerves oldószer, például egy alkohol vagy dioxán elegye jelenlétében, 20 °C és 25 °C közti hőmérsékleten, vagy hűtés vagy melegítés közben is dolgozhatunk.

Egy megfelelő acilcsoporttal, pl. egy tri-/rövidszénláncú/-alkil-szililcsoporttal vagy adott esetben szubsztituált 1 -fenil-/rövidszénláncú/-alkilcsoporttal védett hidroxicsoportot egy megfelelően védett aminocsoporthoz hasonlóan szabadítunk fel. Egy 2,2-diklóracetilcsoporttal védett hidroxi- illetve merkaptocsoportot bázisos hidrolízissel, egy terc-/rövidszénláncú/-alkil- vagy egy 2-oxa- vagy 2-tia-alifás vagy -cikloalifás szénhidrogén csoporttal védett hidroxi- illetve merkaptocsoportot acidolízissel, például egy ásványi savval vagy egy erős karbonsavval, például tri-fluorecetsavval kezelve szabadíthatunk fel. Egy tri-/rövidszénláncú/-alkil-szililcsoportot szintén acidolízissel, például ásványi savval, előnyösen fluorhidrogénsavval, vagy egy erős karbonsavval kezelve hasíthatunk. A 2-halogén-/rövidszénláncú/-alkoxi-karbonilcsoportokat a fent említett redukálószerekkel, például redukáló tulajdonságú fémekkel, például cinkkel, redukáló tulajdonságú fémsókkal, például króm-II-sókkal vagy kén-vegyületekkel, például nátriumditionittal vagy különösen nátriumszulfiddal és széndiszulfiddal kezelve távolíthatjuk el. Az észterezett hidroxicsoportokat, például a rövidszénláncú alkanoiloxicsoportokat, például az acetiloxicsoportot észterázokkal is felszabadíthatjuk, az acilezett aminocsoportokat megfelelő peptidázokkal kezelve alakíthatjuk szabad aminocsoporttá.

A védett csoportok felszabadításánál előnyösen -80°C és 100 °C, előnyösen főként -20 °C és 50 °C, például 10 °C és 35 °C közti hőmérsékleti tartományban dolgozunk.

Több védett funkciós csoport előfordulásakor a védőcsoportokat úgy választjuk meg, hogy egyidejűleg egynél több ilyen csoport legyen lehasítható, például acidolízissel, például trifluorecetsavval, vagy hidrogénnel egy hidrogénező katalizátor, például palládium-szén katalizátor jelenlétében kezelve. Fordítva a csoportokat úgy választhatjuk meg, hogy egyidejűleg ne az összes védőcsoport hasadjon le, hanem azok kívánt sorrendben legyenek eltávolíthatók; eközben a megfelelő közbenső termékek képződnek.

A (II) képletű kiindulási vegyület 2-[3(S)-amino-2(R)-hidroxi-4-fenil-butil]-N-terc-butil-dekahidro-(4aS, 8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamidból (az EP 0432 695 számú szabadalmi bejelentés 33. példájában leírtakhoz hasonlóan állítható elő) nyerhető, mely például úgy is előállítható, hogy egy (VIII) általános képletű vegyületet - ahol P] egy amino-védőcsoport, például az előzőekben az a) eljárásnál említettek egyike, főként terc-butoxi-karbonil- vagy benziloxi-karbonilcsoport melyet Evans és munkatársai által a J. Org. Chem. 50, 4615-4625 (1985) helyen ismertetett módon állíthatunk elő, N-terc-butil-dekahidro-(4aS, 8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamiddal (az EP 0432 694 számú szabadalmi bejelentésben leírtak szerint állítható elő) például egy poláros oldószerben, például egy alkoholban, például metanolban vagy etanolban, emelt hőmérsékleten, például 40-90 °C-on például visszafolyási hőmérsékleten reagáltatunk, miközben egy (IX) általános képletű vegyületet nyerünk - ahol P, a legutóbb említett jelentésű - majd a P, csoportot hasítjuk. Amennyiben P| jelentése tercbutoxi-karbonilcsoport, a hasítást egy savval, például ásványi savval, például halogénhidrogénsavval, például sósavval, vagy egy erős szerves sav, például hangyasav jelenlétében szerves oldószerekben, például egy ciklusos

HU 214 330 Β éterben, például dioxánban, vagy folyékony szerves sav, például hangyasav használata esetén oldószer nélkül kezelve végezzük; amennyiben P, benziloxi-karbonilcsoportot jelent a hasítást egy katalizátor, például egy nemesfém-katalizátor, például egy hordozón például szénen szilikagélen vagy alumíniumoxidon eloszlatott katalizátor, előnyösen palládium-aktívszén katalizátor jelenlétében, normál vagy emelt nyomáson, előnyösen körülbelül normál nyomáson, egy poláros oldószerben, például egy alkoholban, például metanolban vagy etanolban, 0-50 °C-on, előnyösen szobahőmérsékleten történő hidrogénezéssel végezzük, majd az így képződött [N-terc-butil-dekahidro-2-[/2(R)-hidroxi-4-fenil-3(S)-a mino/-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid]-ot vagy ennek valamely sóját, például egy utóbb említett savval alkotott sóját vagy egy P₂ amino-védőcsoporttal N-védett L-aszparaginnal, például a-(N-benziloxi-karbonil)-L-aszparaginnal vagy ennek valamely reakcióképes származékával amidáljuk előnyösen egy tercier nitrogén-bázis, például trietilamin vagy N-etil-diizoporpilamin jelenlétében, főként egy savamidban, például dimetilformamidban, 0-50 °C-on, előnyösen körülbelül szobahőmérsékleten, eközben a (X) általános képletű vegyületet nyerjük, ahol P₂ egy amino-védőcsoport, főként benziloxi-karbonilcsoport, mely (X) általános képletű vegyületet a védőcsoportok lehasítása közben a megfelelő szabad amino-vegyületté alakítunk. Amennyiben Pi benziloxi-karbonilcsoportot jelent, a hasítást egy katalizátor, például egy nemesfém-katalizátor, például egy hordozón, például szénen, szilikagélen vagy alumíniumoxidon eloszlatott katalizátor, előnyösen palládiumaktívszén katalizátor jelenlétében, normál vagy emelt nyomáson, előnyösen normál nyomáson, egy poláros oldószerben, például egy alkoholban, például metanolban vagy etanolban, 0-50 °C-on, előnyösen körülbelül szobahőmérsékleten történő hidrogénezéssel végezzük.

A szabad amino-vegyületet aztán kinolin-2-karbonsawal reagáltatva amidáljuk, és így a (II) képletű vegyületet nyerjük.

A (II) képletű vegyületet az EP 0 432 695 számú szabadalmi bejelentésben említett élj árás változat szerint is előállíthatjuk.

A (III) általános képletű vegyületek a kereskedelemben kaphatók, ismertek vagy az önmagukban ismert eljárások szerint előállíthatók.

Példaként említhető egy heterociklil-metilcsoporttal ahol a heterociklilcsoport egy gyürü-nitrogénatomon keresztül kapcsolódik - szubsztituált aril-/rövidszénláncú/-alkanoilcsoport kialakítása, melyet előnyösen úgy nyerünk, hogy egy halogén-metilcsoporttal, például klór- vagy brómmetilcsoporttal szubsztituált aril-/rövidszénláncú/-alkanoilcsoportot, például klórmetil-benzoil- vagy brómmetil-benzoilcsoportot reagáltatunk egy megfelelő heterociklusos nitrogén-bázissal, például piperidinnel, piperazinnal, l-/rövidszénláncú/-alkil-piperazinnal, 1 -/rövidszénláncú/-alkanoil-piperazinnal vagy főként morfolinnal vagy tiomorfolinnal, a halogénatom nukleofil szubsztitúciója közben.

Az olyan (III) általános képletű aminosav-származékok előállítása, melyekben az α-aminocsoport egy fenil/rövid-szénláncú/-alkil- vagy heterociklil-/rövidszénláncú/-alkilcsoporttal alkilezett, egy aminosav (melyben szükség esetén a reakcióban részt nem vevő további csoportok védettek), mely egy primer vagy szekunder aminocsoportot tartalmaz, egy fenil -/rövidszénláncú/alkil-ketonnal vagy -aldehiddel, például benzaldehiddel, vagy egy heterociklil-/rövidszénláncú/-alkil-ketonnal vagy -aldehiddel, például egy heterociklil-aldehiddel, például egy furánaldehiddel, például furan-2-il-aldehiddel, vagy egy piridin-aldehiddel, például piridin-3-il-aldehiddel vagy imidazolil-aldehiddel, például imidazol4-il-aldehiddel (adott esetben N-védett, például tritilcsoporttal védett, melyet az előzőekben a (III) általános képletű vegyületeknél vagy az (I) általános képletű védett végtermékeknél említettünk, és az előzőekben leírtak szerint hasítható] például katalitikus hidrogénezés közben, például egy nehézfém-katalizátor, például Raney-nikkel jelenlétében, normál nyomáson vagy 1-100 bar nyomáson, előnyösen körülbelül 100 bar nyomáson történő reduktív alkilezésével vagy egy komplex bórhidrid, például nátriumciano-bórhidrid jelenlétében történő reduktív alkilezésével történik.

A (Illb) általános képletű izocianátok a megfelelő amurokból nyerhetők, úgy, hogy az aminocsoportot izocianátcsoporttá alakítjuk, például foszgénnel melegítés közben, például visszafolyatás közben reagáltatva, vagy a folyékony halmazállapotú amint vagy egy oldószerben oldott primer, szekunder vagy tercier amint egy megfelelő oldószerben (toluol, xilol, Ugróin, klórbenzol, a-klómaftalin és más hasonlók) oldott és feleslegben alkalmazott foszgénhez csepegtetünk hűtés közben (például -50 °C és 0 °C közti hőfokon). Eközben közbenső termékként karbamoilklorid és aminhidroklorid keverék képződik, melyet aztán emelt hőmérsékleten (például 50 °C és a visszafolyatási hőmérséklet közti hőfokon) teljes oldat képződéséig foszgénezünk sósav-eliminálás közben.

Utólagos eljárási műveletek

Az utólagos eljárási műveletek során - melyeket kívánt esetben végzünk - a kiindulási vegyületek funkciós csoportj ai, melyek a reakcióban nem vesznek részt, szükség esetén például egy vagy több amlített védőcsoporttal lehetnek védettek. A védőcsoportokat az előbbiekben említett módszerek szerint hasíthatjuk.

Az (I) általános képletű vegyületek sóit ismert módon állíthatjuk elő. Az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sóit a szokásos módon például egy savval, például egy szerves vagy szervetlen savval, vagy egy megfelelő ioncserélővel kezelve állítjuk elő. A savas és bázisos csoportot, például egy szabad karboxicsoportot és egy szabad aminocsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek belső sóit például úgy nyerhetjük, hogy a sókat, például a savaddíciós sókat például egy gyenge bázissal, vagy ioncserélővel kezelve az izoelektromos pontig semlegesítjük.

A sók a szokásos módon alakíthatók szabad vegyületekké, pl. megfelelő bázisos szerekkel vagy bázisos ioncserélőkkel való kezeléssel.

Egy (I) általános képletű vegyület valamely sóját egy másik sóvá például úgy alakíthatjuk, hogy a sót először

HU 214 330 Β az imént említett módon szabad vegyületté alakítjuk, és ebből a szabad vegyületből egy másik sót képzünk, szintén az utóbbiakban említett módon. Az átalakítás történhet azonban közvetlen módon is, például kromatografálással, például gél-áteresztő kromatografálással végzett átsózással, vagy egy olyan oldatból, mely az új só kialakításához szükséges elleniont feleslegben tartalmazza.

A találmány oltalmi körébe tartoznak az eljárás során azon kiviteli módjai is, melyek során az eljárás egy tetszőleges lépésben nyert közbenső termékből indulunk ki és a hiányzó eljárási lépéseket hajtjuk végre vagy az eljárást egy tetszőleges lépésben megszakítjuk vagy egy kiindulási anyagot a reakció körülményei közt képzünk vagy valamely reakcióképes származéka vagy valamely sója alakjában alkalmazunk, vagy egy találmány szerinti vegyületet az eljárás körülményei közt hozunk létre és in situ dolgozunk fel. Előnyösen olyan kiindulási anyagokat alkalmazunk, melyek a bevezetőben különösen értékesnek említett vegyületekhez vezetnek.

Gyógyászati készítmények

A találmány lehetővé teszi az (I) általános képletű vegyületeket (továbbiakban hatóanyagok) tartalmazó gyógyászati készítmények előállítását is.

A találmány szerinti gyógyászatilag elfogadható vegyületek például olyan gyógyászati készítmények előállítására alkalmasak, melyek a hatóanyag egy hatásos mennyiségét egy gyógyászatilag elfogadható, szervetlen vagy szerves, szilárd vagy folyékony hordozóanyaggal együtt vagy keverékben tartalmazzák.

A gyógyászati készítmények enterális, például nazális, bukkális, rektális vagy orális, vagy parenterális, például intramuszkuláris vagy intravénás adagolásra alkalmasak melegvérüeknek (emberek és állatok), és ezek gyógyászati készítmények a gyógyászati hatóanyag meghatározott mennyiségét tartalmazzák egymagukban vagy egy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyag szignifikáns mennyiségével együtt. A hatóanyag adagolásának mértéke függ a melegvérű fajától, testsúlyától, korától és egyéni állapotától, egyéni farmakokinetikai adottságaitól, a kezelendő betegségtől, valamint az adagolás módjától.

A találmány lehetővé teszi retrovírusok okozta megbetegedések, például AIDS, főként ha azt HIV-1 vagy HIV-2 vírus idézte elő, kezelésére irányuló gyógyszerkészítmények előállítását, azzal jellemezve, hogy valamely találmány szerinti (I) általános képletű vegyület antiretrovirálisan hatásos mennyiségét, főként egy melegvérűnek, pl. embernek adagolunk, aki az említett betegségek egyike, főként AIDS miatt ilyen kezelést igényel. A melegvérünek, például egy körülbelül 70 kg testsúlyú embernek, adagolandó mennyiség körülbelül 3 mg és körülbelül 10 g, előnyösen körülbelül 10 mg és körülbelül 4 g, például körülbelül 25 mg és 2, 0 g közt változik személyenként és naponta. Ezt a mennyiséget előnyösen 1-5, főként 1-3 dózisra elosztva adagoljuk, mely dózisok egyenlő nagyságúak lehetnek. A gyermekeknek adagolandó dózis szokásos módon a felnőtt adag fele.

A gyógyászati készítmények körülbelül 1-95%, előnyösen körülbelül 20-95% hatóanyagot tartalmaznak.

A találmány szerint előállított gyógyászati készítmények például ampulla, fiola, kúp, drazsé, tabletta vagy kapszula alakúak lehetnek.

A gyógyászati készítményeket önmagában ismert módon a szokásos oldó, liofilizáló, keverő, granuláló vagy drazsírozó eljárásokkal állítjuk elő.

Előnyösen a hatóanyag oldatait, emellett szuszpenzióit vagy diszperzióit, éspedig izotonikus vízzel készített oldatait, diszperzióit vagy szuszpenzióit alkalmazzuk, melyek például liofilizált készítmények esetén - melyek a hatóanyagot egymagában vagy egy hordozóanyaggal, például mannittal együtt tartalmazzák - közvetlenül a felhasználás előtt állíthatók elő. A gyógyászati készítmények sterilizáltak lehetnek és/vagy segédanyagokat, például konzerváló, stabilizáló, nedvesítő és/vagy emulgeáló anyagokat, oldódást elősegítő anyagokat, az ozmózisnyomás szabályozására sókat és/vagy puffért tartalmaznak és önmagában ismert módon, például a szokásos oldó- vagy liofilizáló eljárásokkal állíthatók elő. Az említett oldatok, diszperziók vagy szuszpenziók viszkozitást növelő anyagokat, például nátrium-karboximetilcellulózt, karboximetil-cellulózt, dextránt, polivinilpirrolidont vagy zselatint tartalmaznak.

Az olajos szuszpenziók olaj-komponensekként az injekciós célra szokásosan alkalmazott növényi eredetű, szintetikus vagy félszintetikus olajokat tartalmazzák. Ilyenekként főként a folyékony zsírsavészterek említendők, melyek sav-komponensekként egy hosszú, 8-22, főként 12-22 szénatomot tartalmazó láncú zsírsavat, például laurinsavat, tridecilsavat, mirisztin-, pentadecil-, palmitin-, margarin-, sztearin-, arahidin- vagy behénsavat, vagy megfelelő telítetlen savakat, például olajsavat, elaidinsavat, eruka-, brazidin- vagy linolsavat tartalmaznak, adott esetben antioxidánsok, például E-vitamin, B-karotin vagy 3,5-di-terc-butil-4-hidroxitoluol jelenlétében. Ezeknek a zsírsavésztereknek az alkohol-komponense legfeljebb 6 szénatomot tartalmaz és egy-, kettővagy többértékü, egy-, kettő- vagy háromértékű alkohol, például metanol, etanol, propanol, butanol, pentanol vagy ezek valamely izoméi] e, mindenekelőtt azonban a glikol és a glicerin. így zsírsavészterekként például a következők említendők: etiloleát, izopropilmirisztát, izopropilpalmitát, „Labrafil M 2375” (polioxietllénglicerintrioleát, Firma Gattefossé, Paris), „Mygliol 812” (8-12 szénatomot tartalmazó láncú telített zsírsavak trigliceridjei). Különösen előnyösek azonban a növényi olajok, például a gyapotmagolaj, mandula-, oliva-, ricinus-, szezám-, szójabab- és mindenekelőtt a földimogyoró-olaj.

Az injekciós készítmények előállítása, ugyanúgy mint ampullákba vagy fiolákba való töltése, valamint ezek lezárása a szokásos módon steril körülmények között történik.

Orális adagolásra alkalmas gyógyászati készítményeket úgy állíthatunk elő, hogy a hatóanyagot szilárd hordozóanyagokkal kombináljuk, egy így keletkezett keveréket adott esetben granulálunk és kívánt esetben vagy szükség esetén, megfelelő segédanyagok hozzáadása

HU 214 330 Β után tabletta, drazsémag vagy kapszula alakúra dolgozunk fel, vagy például foszfolipidekkel készített diszperziók előállításánál üvegcsékbe töltjük. Emellett a hatóanyagot műanyag hordozókba is beépíthetjük, melyek a hatóanyagot adagolhatják vagy diffundáltathatják.

Megfelelő hordozóanyagok elsősorban a cukrok, például a laktóz, szaharóz, mannit vagy a szorbit, cellulózkészítmények és/vagy kalciumfoszfátok, például a trikalciumfoszfát vagy a kalciumhidrogénfoszfát, továbbá kötőanyagok, például a kukorica-, búza-, rizs- vagy burgonyakeményítő felhasználásával készített keményítőcsirizek, zselatin, tragant, metilcellulóz, hidroxipropilmetilcellulóz, nátrium-karboximetil-cellulóz és/vagy polivinilpirrolidon és/vagy szétesést elősegítő anyagok, például a fent említett keményítők, továbbá karboximetil-keményítők, térhálósított polivinilpirrolidon, agar, alginsav vagy valamely sója például a nátriumalginát. Segédanyagok elsősorban a folyást szabályozó és kenőnyagok, például a kovasav, talkum, a sztearinsav vagy valamely sója, például a kalcium- vagy magnéziumsztearát és/vagy polietilénglikol. A drazsémagok megfelelő, adott esetben gyomomedv-rezisztens bevonattal lehetnek ellátva, melyek többek között tömény cukoroldatok, melyek adott esetben gumiarábikumot, talkumot, polivinilpirrolidont, polietilénglikolt és/vagy titánoxidot tartalmaznak, megfelelő szerves oldószerrel készített lakkoldatok, vagy gyomomedv-rezisztens bevonatok készítésénél megfelelő cellulóz-készítmények, például az etilcellulózftalát vagy a hidroxipropilmetilcellulózftalát oldatait használjuk. A kapszulák lehetnek zselatinból készült csappantós kapszulák, vagy zselatinból egy lágyítóanyaggal, például glicerinnel vagy szorbittal készült puha, zárt kapszulák. A csappantós kapszulák a hatóanyagot granulátum alakjában, például töltőanyagokkal, például laktózzal, kötőanyagokkal, például keményítőkkel és/vagy csúsztatóanyagokkal, például talkummal vagy magnéziumsztearáttal és adott esetben stabilizátorokkal együtt tartalmazhatják. A puha kapszulákban a hatóanyag előnyösen megfelelő olajos segédanyagokban, például zsíros olajokban, paraffinolajban vagy folyékony polietilénglikolokban oldott vagy szuszpendált, és szintén tartalmazhat stabilizátorokat és/vagy antibakteriális anyagokat. A tablettákhoz, drazsémag bevonatokhoz és a kapszula-borításokhoz színezőanyagot vagy pigmentet adagolhatunk a különböző hatóanyag-mennyiséget tartalmazó készítmények könnyebb felismerése és azonosítása céljából.

Orálisan adagolható gyógyászati készítményekként különösen előnyösek a hatóanyag foszfolipidekkel stabilizált diszperziói, melyek

a) egy vagy több (A) általános képletü foszfolipidet, ahol Ra 10-20 szénatomos acilcsoport, R_B hidrogénatom vagy 10-20 szénatomos acilcsoport, R_a, Rb és Rc hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport és n egész szám, melynek értéke 2-4; kívánt esetben

b) egy vagy több további foszfolipidet,

c) hatóanyagot és

d) egy gyógyászatilag elfogadható hordozó folyadékot és kívánt esetben további segédanyagokat és/vagy konzerválószert tartalmaznak.

Ezeknek a diszperzióknak az előállítása azzal jellemezhető, hogy az a) és c) vagy az a), b) és c), előnyösen az a) és b) komponensek 2 : 1 -1:5, főként 5:1-1:1 tömegarányban vett oldatát vagy szuszpenzióját vízzel hígítva diszperzióvá alakítjuk, végül a szerves oldószert, például centrifugálással, gélszűréssel, ultraszüréssel vagy főként dialízissel, például előnyösen vízzel szemben végzett tangenciális dialízissel eltávolítjuk, a keletkezett diszperziót előnyösen segédanyagok vagy konzerválószerek hozzáadása után, szükség esetén gyógyászatilag elfogadható pufferekkel, például foszfátpufferekkel vagy szerves savakkal (egymagukban vagy vízben oldva), például ecetsavval vagy citromsavval történő elfogadható, előnyösen 3-6, például 4-5 pH érték beállítása közben, amennyiben a koncentráció még nem a megfelelő, koncentráljuk, például 2-30 mg/ml, főként

10- 20 mg/ml töménységűre. Ezt a koncentrációt előnyösen a szerves oldószerek eltávolítására a legutóbb említett módszerek valamelyikével, főként ultraszűréssel végezzük egy olyan berendezés segítségével, mely tangenciális dialízis és ultraszűrés végzésére alkalmas.

Az ezzel az eljárással előállítható, foszfolipidekkel stabilizált diszperziók szobahőmérsékleten minimum több órán át stabilak, a komponensek részarányát illetően reprodukálhatók, toxicitásuk elhanyagolható, így embereknek orális adagolásra alkalmasak.

A diszperzióban keletkezett részecskék nagyságrendje változó és előnyösen körülbelül 1,0x10 ⁸ és körülbelül l,0*10“⁵ m, főként körülbelül 1 x]0 ⁷ és körülbelül 2 χ 10^-6 m közt mozog.

Az (A) általános képletü foszfolipideknomenklatúrája és a szénatomok számozása az Eur. J. of Biochem. 79.

11- 21 (1977) „Nomenclature of Lipids” helyen ismertetett, a IUPAC-IUB Comission on Bichemical Nomenclature (CBN) által megadott ajánlások (snNomenklatur, stereospecific numbering) alapján történik.

Valamely (A) általános képletü foszfolipidben Ra és R_b 10-20 szénatomos acilcsoport, előnyösen egyenes láncú, páros számú szénatomot tartalmazó 10-20 szénatomos alkanoilcsoport és egyenes láncú, 10-20 szénatomos, páros számú szénatomot és egy kettős kötést tartalmazó alkenoilcsoport.

Egyenes láncú 10-20 szénatomos R_A és Rg alkanoilcsoport, mely páros számú szénatomot tartalmaz, például a η-dodekanoil-, η-tetradekanoil-, n-hexadekanoilvagy a n-oktadekanoilcsoport.

R_a és Rb egyenes láncú 10-20 szénatomos, egy kettős kötést és páros számú szénatomot tartalmazó alkenoilcsoport például a 6-cisz-, 6-transz-, 9-cisz- vagy 9-transz-dodecenoil, -tetradecenoil-, -hexadecenoil-, -oktadecenoil- vagy -ikozenoilcsoport, főként a 9-cisz-oktadecenoilcsoport (oleoilcsoport).

Valamely (A) általános képletü foszfolipidban n értéke egész szám és kettőtől négyig terjed, előnyösen kettő. A -(C_nH2n)- képletü csoport egyenes láncú vagy elágazó láncú alkiléncsoport, például 1,1-etilén-, 1,1-, 1,2- vagy 1,3-propilén vagy 1,2-, 1,3 vagy 1,4-butiléncsoport. Az

1,2-etiléncsoport előnyös (n=2).

Az (A) általános képletü foszfolipidek például a természetben előforduló kefalinok, melyekben R_a, Rb és R_c

HU 214 330 Β hidrogénatomot jelent vagy a természetben előfoduló lecitinek, melyekben R_a, Rb és R< metilcsoport, így például a szójababban, marhaagyban, marhamájban vagy a tyúktojásban előforduló azonos vagy egymástól eltérő jelentésű R_A és R_B acilcsoportokat tartalmazó kefalin vagy lecitin vagy ezek keveréke.

Előnyösek a szintetikus, lényegében tiszta (A) általános képletű foszfolipidek, melyek azonos vagy egymástól eltérő jelentésű R_A és R_B acilcsoportokat tartalmaznak.

A „szintetikus foszfolipid” fogalommal definiált (A) általános képletű foszfolipidek, olyanok, melyek az R_A és R_b csoportokat illetően egységes összetételüek. Ilyen szintetikus foszfolipidek az alábbiakban definiált kefalinok és lecitinek, melyek R_a és R_B acilcsoportjai határozott szerkezettel rendelkeznek és egy definiált, körülbelül 95 %-osnál magasabb tisztasági fokú zsírsavból vezethetők le. Az R_A és R_B csoportok azonosak vagy egymástól eltérő jelentésűek és telítettek vagy telítetlenek lehetnek. Az R_A csoport előnyösen telített és például n-hexadekanoilcsoportot jelent, és R_B telítetlen, és például 9—cisz-oktadecenoilcsoportot (oleoilcsoport) jelent.

A „természetben előforduló” fogalommal definiált (A) általános képletű foszfolipidek olyanok, melyek az R_a és R_b csoportjaikat illetően nem rendelkeznek egységes összetétellel. Az ilyen természetes foszfolipidek szintén lecitinek és kefalinok, de ezek R_A és R_B acilcsoportjai szerkezetileg nem definiálhatók és a természetben előforduló zsírsav-elegyekből vezethetők le.

A „lényegében tiszta” fogalommal jellemzett foszfolipid egy 70%-nál (tömegszázalék) magasabb tisztasági fokú (A) általános képletű foszfolipid, mely tisztasági fok megfelelő meghatározási módszerek segítségével, például papírkromatográfiásan igazolható.

Különösen előnyösek a szintetikus, lényegében tiszta olyan (A) általános képletű foszfolipidek melyekben R_A 10-20 szénatomos acilcsoport, előnyösen egyenes láncú, páros számú szénatomot tartalmazó, 10-20 szénatomos alkanoilcsoport és R_B egy egyenes láncú, 10-20 szénatomos, páros számú szénatomot és egy kettős kötést tartalmazó alkenoilcsoport. R_a, Rb és R_c j elentése metilcsoport és n értéke kettő.

Különösen előnyösek az olyan (A) általános képletű foszfolipidek, melyekben R_A η-dodekanoil-, n-tetradekanoil-, n—hexadekanoil- vagy n-oktadekanoilcsoport és R_b 9-cisz-dodecenoil-, 9-cisz-tetradecenoil-, 9-ciszhexadecenoil-, 9-cisz-oktadecenoil- vagy 9-cisz-ikozenoilcsoport, R_a, Rb és R_c metilcsoport és n értéke kettő.

Egy egészen különösen előnyös, az (A) általános képletnek megfelelő foszfolipid a szintetikus 1 -n-hexadekanoil-2-(9-cisz-oktadecenoil)-3-sn-foszfatidilkolin, melynek tisztasági foka nagyobb, mint 95%.

Előnyös, természetes, lényegében tiszta (A) általános képletű foszfolipid főként a szójababban vagy a tyúktojásban előforduló lecitin (L-a-foszfatidilkolin).

Az (A) általános képletű foszfolipidekben levő acilcsoportok elnevezésére a zárójelekben említettek is használatosak: 9-cisz-dodecenoilcsoport (lauroleoilcsoport), 9-cisz-tetradecenoilcsoport (mirisztoleoilcsoport), 9-cisz-hexadecenoilcsoport (palmitoleoilcsoport), 6-cisz-oktadecenoilcsoport (petrozeloil-csoport), 6-transz-oktadecenoilcsoport (petrozeladoilcsoport), 9-cisz-oktadecenoilcsoport (oleoilcsoport), 9transz-oktadecenoilcsoport (eladoilcsoport), 11-cisz-oktadecenoilcsoport (vakcenoilcsoport), 9-cisz-ikozenoilcsoport (gadoleoilcsoport), n-dodekanoilcsoport (lauroilcsoport), n-tetradekanoilcsoport (mirisztoil-csoport), n-hexadekanoilcsoport (palmitoilcsoport), n-oktadekanoilcsoport (sztearoilcsoport), n-ikozanoilcsoport (arakidoilcsoport).

További előnyös foszfolipidek a foszfatidsav (3 sn-foszfatidsav) - említett acilcsoportokat tartalmazó észterei, például a foszfatidilszerin vagy a foszfatidil-etanolamin.

Nehezen oldódó hatóanyagok vízoldható, gyógyászatilag elfogadható sók-például az előzőekben definiáltak - alakjában is alkalmazhatók.

A d) hordozó-folyadékban az a), b) és c) vagy az a) és c) komponensek liposzómákként úgy fordulnak elő, hogy több napon, sőt heteken át sem lép fel szilárd anyaggá vagy aggregátumokká, például micellákká történő visszaalakulás és az említett komponenseket tartalmazó folyadék, adott esetben szűrés után, előnyösen orálisan adagolható.

A d) hordozó-folyadék gyógyászatilag elfogadható, nem toxikus segédanyagokat tartalmazhat, mint például izotonikus körülmények létrehozására alkalmas vízoldható segédanyagokat, például ionos adalékokat, például nátriumkloridot vagy nem-ionos adalékokat (vázképzők), például szorbitot, mannitot vagy glükózt, vagy liposzóma-diszperziók létrehozására, vízoldható stabilizátorokat, így például laktózt, fruktózt vagy szukrózt.

A vízoldható segédanyagokon kívül a hordozó-folyadékban folyékony gyógyászati készítmények előállításánál használható emulgeátorok, nedvesítő anyagok vagy tenzidek lehetnek jelen, főként emulgeátorok, például olaj savak, zsírsav-polihidroxialkoholészter típusú tenzidek, például a szorbitánmonolaurát, - oleát vagy palmitát, szorbitántrisztearát vagy -trioleát, zsírsav-polihidroxi-alkoholészterek polioxietilén-adduktjai, például polioxietilén-szorbitánmonolaurát, -oleát,-sztearát, -palmitát, -trisztearát vagy -trioleát, polietilénglikol-zsírsavészterek, például polioxi-etilsztearát, polietilén-glikol-400-sztearát, polietilénglikol2000-sztearát, főként Pluronic^R (Wyandotte Chem. Corp.) vagy Synperonic^R (ICI) típusú etilénoxid-propilénoxid tömbpolimerek.

Előnyös konzerválószerek például az antioxidánsok, például az aszkorbinsav, vagy mikrobicidek, például a szorbinsav vagy a benzoesav.

A következő példák közelebbről mutatják be a találmányt, anélkül azonban, hogy az csak a példákra korlátozódna. A hőmérsékleti értékeket Celsius-fokokban (°C) adtuk meg. Amennyiben más hőmérsékleti értéket nem említettünk, a reakciót szobahőmérsékleten végeztük. A Rf értékek a mindenkori vizsgált anyag futási-távolságának és a futattó-folydék által megtett távolságnak az aránya. A vizsgálatokat szilikagél vékonyréteg leme13

HU 214 330 Β zeken, vékonyrétegkromatografálással a következő oldószer-rendszerekben vizsgáltuk:

A etilacetát

B metilénklorid/etanol/tri etilamin 90 : 10:2 C metilénklorid/THF 1 : 1

Az „R_f (A)” rövidítés például azt jelenti, hogy az Rf értéket az A oldószer rendszerben vizsgálva állapítottuk meg.

Az oldaó- és eluálószerek egymáshoz viszonyított mennyiségi arányát minden esetben térfogatrészek arányaként adtuk meg.

HPLC-gradiensek:

I 20% —> 100% a) b)-ben 35 percen át

II 20% —> 100% a) b)-ben 20 percen át

Futtatószerek: a): acetonitril+0,05 % trifluorecetsav, b): víz+ 0,05% trifluorecetsav.

Oszlop (250*4,6 mm) C)₈-Nucleosil^R „reverz-fázisanyaggal töltött (átlag 5 pm szemcsenagyságú oktadecil-szilánokkal kovalensen derivatizált szilikagél, Macherey & Nagel, Düren, BRD).

Detektálás UV-abszorpcióval 215 nm-nél. A retenciós időt (t_Ret) percekben adtuk meg. A folyási sebesség 1 ml/min.

A továbbiakban alkalmazott rövidítések a következő jelentésűek:

atm	fizikai atmoszféra (nyomásegység); atm 1,013bar-nak felel meg
Boc	terc-butoxi-karboxilcsoport
BOP	benzotriazol-1 -iloxi-trisz-(dimetil-amino)-foszfónium-hexafluorfoszfát
DIPE	diizopropiléter
DMAP	4-dimetil-aminopiridin
DMF	dimetilformamid
HOBt	1 -hidroxi-benztriazol
HPLC	nagy felbontású folyadék-kromatográfia
MS	tömeg-spektroszkópia
NMM	N-metilmorfolin
THF	tetrahidrofürán
Z	benziloxikarbonilcsoport

A tömegspektroszkópiás mérés értékeit vagy a szokásos MS módszerrel vagy a FAB-MS („Fast-AtomBombardment) módszerrel állapítottuk meg. A mérési adatok elsősorban a nem-protonált molekulaionra (M)⁺ vagy a protonált molekulaionra (M+H)⁺ vonatkoznak.

A proton-magrezonancia-spektroszkópiás (’HNMR) értékeket ppm (part per millión) egységekben a trimetilszlánra, mint inért standardra vonatkoztatva adtuk meg.

s = singulett, d = dublett, t = triplett, q = quartett, m = multiplett, dd = kettős dublett.

1. példa

N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-acetiloxi-4-fenil-3-(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-aminol]-butil]-(4a, 8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid Nitrogén atmoszférában 81 mg (0,12 mmol) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-hidroxi-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS, 8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamidot oldunk 2 ml vízmentes THF és 50 μΐ (0,36 mmol) trietilamin elegyében és szobahőmérsékleten 2 kristály 4-dimetilamino-piridint és 17 μΐ (0,18 mmol) ecetsavanhidridet adunk hozzá. 18 óra múlva a reakcióelegyet jégre öntjük, 3 rész etilacetáttal extraháljuk, a szerves fázist telített nátriumhidrogénkarbonátoldattal, vízzel és nátriumkloridoldattal mossuk,, vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A nyersterméket diizopropiléterrel digerálva nyeljük a cím szerinti vegyületet. Vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat: Rf(A) = 0,44; t_ret 18,9 perc; FAB-MS (M+H)⁺=713;

'H-NMR (200 MHz, CD₃OD): 1,34 (s, /H3C/3C),

1.2- 2,0 Cm, ca. 13H), 2,08 (s, H₃CCO), 2,2-2,44 (m, 2H), 2,6-2,8 (m, 5H), 2,95-3,13 (m, 2H), 4,43 (m, HC), 5,30 (m, HC), 6,89 (m, 1H), 7,04 (t, J=7 Hz, 2H), 7,24 (d, J=7 Hz, 2H); 7,70 (m, 1H), 7,85 (m, 1H), 8,02 (d, J=7 Hz, 1H), 8,17 (m, 2H), 8,47 (d, J= 7Hz, 1H).

A kiindulási anyagokat a következőképpen állítjuk elő:

la) N tere butil-dekahidro-2-[2(R)-hidroxi-4-fenil-3 (S)-[terc-butoxi-karbonil)-amino]-butil]-(4aS, 8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid

Nitrogén atmoszférában egy ampullában 1,105 g (4,195 mmol) 2(S)-[l(S)-(Boc-amino)-2-fenil-etil-oxiránt (előállítása a 0346847 /1989/ számú közzétett európai szabadalmi bejelentésben ismertetett eljáráshoz hasonlóan történik, úgy, hogy a benziloxi-karbonilvédőcsoport helyett a terc-butoxi-karbonil-védőcsoportot használjuk vagy az Evans és munkatársai által a J. Org. Chem. 50, 4615-4625 /1985/ helyen ismertetett eljárás szerint) és 1,18 g (4,95 mmol) N-terc-butil-dekahidro-(4a5,8a5)-izokinolin-3(S)-karboxamidot (előállítását lásd a 0432694 /1990/ számú közzétett európai szabadalmi bejelentésben) 21 ml etanolban 16 órán át melegítünk 90 °C-on. A bepárlási maradékot oszlopkromatografáljuk (SiO₂, hexán/etilacetát 5:1+ 2% trietilamin); így a cím szerinti vegyületet nyerjük.

tret =18,1 perc; FAB-MS (M+H)+ = 502 'H-NMR (200 MHz, CD₃OD): 1,1-2,23 (m, 14H), 1,26 és 1,33 (2s, 2 /H3C/3C), 2,57-2,70 (m, 2H), 2,73-2,84 (m, 1H), 2,93-3,14 (m, 2H), 3,73-3,90 (m, 2H), 7,1-7,3 (m, HC_arom).

lb) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-hidroxi-4-fenil-3(S)-amino-butill-(4aS, 8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid. HCl

Nitrogén atmoszférában 0,6 g (1,2 mmol) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-hidroxi-4-fenil-3(S)-[terc-butoxi-karbonil)-amino]-butil]-(4aS, 8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamidot oldunk 12 ml dioxánban, 12 ml 4 n dioxánnal készített sósavoldatot adunk hozzá és két órán át keverjük szobahőmérsékleten. Liofílizálás után a cím szerinti vegyületet nyerjük.

'H-NMR (300 MHz, CD₃OD): 1,37 (s, /H3C/3C),

1.2- 1,9 (m, 10H), 1,9-2,2 (m, 4H), 2,81-3,03 (m, 2H), 3,14-3,27 (m, 2H) 3,44 (m, 1H) 4,07 (m, 1H), 4,53 (m, 1H), 7,27-7,43 (m, HC_arom).

Egy másik eljárás szerint:

A cím szerinti vegyületet szabad alakban (és nem hidrokloridja alakjában) nyeljük, ha 109 mg (0,21 mmol) la)

HU 214 330 Β példában leírtak szerint előállított vegyületet 0,75 ml tömény hangyasavban oldunk és keverünk. 16 óra múlva a hangyasavat nagyvákuumban szobahőmérsékleten lepároljuk és a maradékot 3 rész etilacetát, telített nátriumhidrogénkarbonát-oldat és nátriumkloridoldat közt megosztjuk. A szerves fázist vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk és így a cím szerinti vegyületet nyerjük.

’H-NMR (200 MHz, CD₃OD): többek között 1,32 (s, 9H), 2,27 (d, 12 Hz, 1H), 2,37 (dd, 12 Hz, 4 Hz 1H), 2,57-2,78 (m, 3H), 2,99 (d, 12 Hz, 1H), 3,1-3,4 (m, 2H), 3,68 (m, 1H).

lc) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-hidroxi-4-fenil-3-(S)-[[N-benziloxi-karbonil-L-aszparaginil]-aminol-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid

0,624 g (1,35 mmol) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-hidroxi-4-fenil-3(S)-amino-butil]-(4aS, 8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid.HCl-ot oldunk 13 ml 0,3 n, dimetilformamiddal készített N-metilmorfolinoldat és 2,24 ml (13 mmol) N-etil-diizopropilamin elegyében és 0,762 g (1,97 mmol) Z-aszparagin-p-nitro-fenilészterrel (Bachem, Bubendorf/Svájc) 4 órán át reagáltatjuk szobahőmérsékleten. A reakcióelegyet ezután nagyvákuumban bepároljuk, a maradékot 3 rész metilénklorid, 2 rész 5%-os káliumkarbonátoldat és nátriumkloridoldat között megosztjuk. Kevés dimetilformamidban történő többszöri oldás és jéghideg izopropiléterrel történő leválasztás után nyerjük a cím szerinti vegyületet.

t_Re, = 15,7 perc; FAB-MS (M+H)⁺ = 650.

ld) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-hidroxi-4-fenil-3

-(S)-[[L-aszparaginil]-amino] -butil]-(4aS, 8aS)-izokinolin-3 (S)-karboxamid

0,69 g (1,06 mmol) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)hidroxi-4-fenil-3(S)-[[N-benziloxi-karbonil-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamidot oldunk 20 ml metanolban és 140 mg 10%-os palládium-szénen katalizátor jelenlétében 1 atm hidrogén-nyomáson és szobahőmérsékleten hidrogénezzük 5 órán át. A katalizátort kiszüljük és a szűrletet bepároljuk, így a cím szerinti vegyületet nyerjük.

’H-NMR (300 MHz, CD₃OD): 1,33 (s, /H₃C/₃C),

1,2-2,24 (m, 15H), 2,54 (dd, Jj=15 Hz, J₂=5 Hz, 1H), 2,55-2,80 (m, 3H), 3,02-3,14 (m, 2H), 3,54 (dd, J, = 8 Hz, J₇ = 5 Hz, 1H), 3,87 (m, 1H), 4,22-4,32 (m, 1H), 7,1-7,34 (m, HC_arom).

le) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-hidroxi-4-fenil-3-(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3 (S)-karboxamid mg (1,42 mmol) kinaldinsavat, 487 mg (0,945 mmol) N-terc-butil-dekahidro-2-(2(R)-hidroxi-4-fenil-3(S)-[[L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamidot, 627 mg (1,42 mmol) BOP-ot és 192 mg (1,42 mmol) HOBt-t oldunk 7,5 ml 0,3 mólos, dimetilformamiddal készített N-metil-morfolinoldatban és 18 órán át keverjük szobahőmérsékleten. A reakcióelegyet nagyvákuumban bepároljuk és a maradékot 3 rész metilénklorid, 2 rész telített nátriumhidrogénkarbonátoldat és nátriumkloridoldat között megosztjuk. A szerves fázist vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk, bepároljuk és oszlopkromatografáljuk(SiO2,metilénklorid/etanol/ecetsav90 : 10 : 1metilén-klorid/etanol/NH_3aq 90 :10 :1) így a cím szerinti vegyületet nyerjük.

Vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat: Rf(B) = 0,50: t_Ret 16,0 perc; FAB-MS (M+H)” = 671;

’H-NMR (300 MHz, CD₃OD): 1,31 (s, /H₃C/₃C), 1,1-2,4 (m, 14H), 2,6-2,9 (m, 5H), 3,04 (m, 2H), 3,92 (m, 1H), 4,23 (m, 1H), 4,92 (t, J=7Hz, 1H), 6,74 (t, J = 7Hz, 1H) 6,91 (t, J= 8Hz, 2H), 7,19 (d, J = 8Hz, 2H), 7,69 (m, 1H), 7,84 (m, 1H), 7,99 (t, J= 8 Hz, 1H), 8,14 (d, J = 9 Hz, 1H), 8,17 (d, J = 9 Hz, 1H), 8,48 (d, J = 9Hz, 1H).

Egy másik eljárás szerint a cím szerinti vegyületet úgy is előállíthatjuk hogy (a 0 432 695 számú, publikált európai szabadalmi bejelentés 3. példájához hasonlóan) N-(2-kinolil-karbonil-M8M L-aszparagin és N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-hidroxi-4-fenil-3(S)-aminobutil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid /az lb) példában leírt eljárás szerint állítható elő/ tetrahidrofuránnal készített oldatát -10 °C-ra hütjük le és 3-hidroxi-l,2,3-benzotriazin-4(3H)-ont (Fluka, Svájc) és diciklohexilkarbodiimidet adunk hozzá; a keveréket az említett hőmérsékleten 2 órán át és 20 °C-on további 16 órán át keverjük, majd etilacetáttal hígítjuk és szűrjük. A szűrletet aztán telített nátriumhidrogénkarbonátoldattal és nátriumkloridoldattal mossuk és bepároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, 4 térfogatszázaléknyi metanolt tartalmazó diklórmetánnal eluálunk és így a cím szerinti vegyületet nyerjük.

2. példa

N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-(furán-2-karboniloxi)-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3 (S)-karboxamid mg (0,06 mmol) N-terc-butil-dekahidro-2-(2(R)-hidroxi-4-fenil-3(S)-((N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamidot /le) példa/ reagáltatunk 8,8 μΐ (0,06 mmol) fürán-2-karbonsavklorid, 0,5 mg 4-dimetil-aminopiridin és 34 μΐ (0,2 mmol) N-etil-diizopropilamin 5 ml dioxánnal készített oldatával. Két nap múlva a reakcióelegyet 3 rész etilacetát, telített nátriumhidrogénkarbonátoldat és nátriumkloridoldat között megosztjuk. A szerves fázist vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk, bepároljuk és oszlopkromatografáljuk (S1O2, metilénklorid/THF 5:1). így a cím szerinti vegyületet nyerjük.

t_Ret= 19,0 perc; FAB-MS (M+H)⁺=765.

3. példa

Az előzőekben leírt példákhoz vagy az előzőekben említett eljárásokhoz hasonlóan állíthatjuk elő az N-terc-butil-dekahidro-2-[2-(2)-hidroxi-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]15

HU 214 330 Β (4aS, 8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid következő acilszármazékait is:

3a) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-pivaloiloxi-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid,

3b) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-(3-piridil-karbonil-oxi)-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid.

4. példa

Az előzőekben leírt példákhoz vagy az előzőekben említett eljárásokhoz hasonlóan állíthatjuk elő az N-terc-butil-dekahidro-2- [(R)-hidroxi-4-fenil-3 (S)- [ [N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS, 8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid következő acilszármazékait is:

4a) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-propioniloxi-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kmolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid,

4b) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-butiriloxi-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid,

4c) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-metil-propionil-oxi-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil] - (4a5, 8aS)-izokinolin-3 (S)-karboxamid,

4d) N-terc-butil-dekahidro-2-[2)(R)-pentanoiloxi-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid,

4e) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-(3-metoxi-propioniloxi)-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-izokinolin-3(S)-karboxamid,

4f) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)- {n-butiloxi-acetiloxi}-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid,

4g) N-terc-butil-dekahidro-2- [2(R)-piridin-4-karboniloxi-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karbox-amid,

4h) N-terc-butil-dekahidro-2-[(R)-piridin-2-karboniloxi-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid.

példa

N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-metoxi-acetiloxi-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonií)-L-aszparaginil)-aminol-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid mg (0,015 mmol) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-hidroxi-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS, 8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid /le) példa/ 0,24 ml dioxán/piridin 5:1 eleggyel készített oldatához nitrogén-atmoszférában, 0°C-on 4 μΐ (0,046 mmol) metoxi-ecetsavkloridot és 0,2 mg (0,002 mmol) 4-dimetilamino-piridint adunk. Amennyiben a HPLC vizsgálat 18 óra eltelte után - szobahőmérsékleten reagáltatunk - még kiindulási anyag jelenlétét mutatja, két részletben összesen 35 pl piridint és 35 μΐ metoxi-ecetsavkloridot adunk a reakcióelegyhez. Amikor a HPLC vizsgálat szerint az összes kiindulási anyag reagált, a reakcióelegyet 3 rész etilacetát, telített nátriumhidrogénkarbonátoldat, víz és nátriumkloridoldat között megosztjuk, a szerves fázist vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot hexán/diizopropiléter elegyből ultrahang-fürdőben digeráljuk és 0 °C-on állni hagyjuk. így a cím szerinti vegyületet nyerjük.

t_Re,=13,1 perc; FAB-MS (M+H)⁺=743.

6. példa

N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-(piridin-2-karboniloxil-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil]-(4aS,8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamid

Nitrogén-atmoszférában 30 mg (0,24 mmol) 2-pikolinsav-(piridin-2-karbonsav) 1,6 ml metilénkloriddal készített oldatát 0 °C-on 20 μΐ (0,144 mmol) l-klór-N,N,2-trimetil-1-propénamiddal [B. Haveaux, A. Dekoker, M. Rens, A.R. Sidani, J. Toye, L. Ghosez, M. Murakami, M. Yoshioka és W. Nagata, Organic Syntheses, 59, 26 (1980)] reagáltatjuk és szobahőmérsékleten 45 perc alatt savkloriddá alakítjuk. Ezután 0,4 ml piridint, katalitikus menynyiségű 4-dimetil-amino-piridint és 4 mg (0,06 mmol) N-terc-butil-dekahidro-2-[2(R)-hidroxi-4-fenil-3(S)-[[N-(2-kinolil-karbonil)-L-aszparaginil]-amino]-butil)-(4aS, 8aS)-izokinolin-3(S)-karboxamidot /le) példa/ adunk a reakcióelegyhez és 18 órán át keverjük szobahőmérsékleten. Amennyiben a HPLC vizsgálat szerint a reakcióelegy tartalmaz még kiindulási anyagot további 0,12 mmol 2-pikolinsavklorid 0,8 ml metilénkloriddal - az előzőekben leírtak szerint - készített oldatát adjuk hozzá 0,2 ml piridinnel együtt. További 18 óra elmúltával a reakcióelegyet 3 rész metilénklorid, 2 rész telített nátriumhidrogénkarbonátoldat, víz és nátriumkloridoldat között megoszlatjuk, a szerves fázist nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. Oszlopkromatografálás (SiO₂, metilénklorid/THF 1:1) és diizopropiléterből végzett digerálás után a cím szerinti vegyületet nyeljük.

Vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat: Rf(C) = 0,28; t_Re,(II)= 13,2 perc; FAB-MS (M+H)⁺=776.

7. példa

Zselatin-oldat

Valamely 1-6. példában leírtak szerint nyert (I) általános képletű vegyület 20% ciklodextrint tartalmazó, vízzel készített oldatát steril körülmények között szűrjük és egy steril, fenollal konzervált zselatinoldattal melegítés közben, aszeptikus körülmények között úgy keverjük össze, hogy a keletkezett oldat 1,0 ml-e a következő összetételű legyen:

Hatóanyag 3 mg

Zselatin 150,0 mg

Fenol 4,7 mg

20% ciklodextrint tartalmazó desztillált víz 1,0 ml

HU 214 330 Β

8. példa

Steril szárazanyag injekciókhoz:

Valamely 1-6. példában leírtak szerint nyert (I) általános képletű vegyület 5 mg-ját oldjuk 20 mg mannitot és oldódást elősegítő anyagként 20 % ciklodextrint tartalmazó 1 ml vizes oldatban. Az oldatot steril körülmények között szűrjük és aszeptikus körülmények között egy 2 ml-es ampullába töltjük, mélyhűtjük és liofilizáljuk. Felhasználás előtt a liofilizátumt 1 ml desztillált vízben vagy 1 ml fiziológiás nátriumkloridoldatban oldjuk. Az oldatot intramuszkulárisan vagy intravénásán adagoljuk. Ezt a készítményt kétkamrás injekciós-ampullákba is tölthetjük.

9. példa

Orrspray

3,5 ml Myglyol 812^R és 0,08 g benzilalkohol keverékében 500 mg finomra őrölt (<5,0 pm) por alakú, valamely, az előző 1-6. példák bármelyike szerint nyert (I) általános képletű vegyületet szuszpendálunk. Ezt a szuszpenziót egy adagolószeleppel ellátott tartályba töltjük. Ebbe a tartályba nyomás alatt a szelepen keresztül 5,0 g freon 12^R-t töltünk. A „Freont” összerázással oldjuk a Myglyol-benzilalkohol elegyben. Ez a spray-tartály körülbelül 100 egyszeri dózist tartalmaz.

10. példa

Lakkozott tabletták

Hatóanyagként egyenként 100 mg (I) általános képletű vegyületet tartalmazó lakkozott tablettákat a következőképpen állíthatunk elő:

Összetétel (10 000 tablettára)

Hatóanyag 1000 g

Kukoricakeményítő 680 g

Kolloidális kovasav 200 g

Magnéziumsztearát 20 g

Sztearinsav 50 g

Nátrium-karboximetil-keményítők 250 g

Víz szükség szerint

Valamely, az 1-6. példák bármelyike szerint nyert (I) általános képletű vegyület, 50 g kukoricakeményítő és a kolloidális kovasav keverékét 250 g kukoricakeményítöből és 2,2 kg ionmentesített vízből készült keményítőcsirizzel egy nedves masszává dolgozzuk fel. Ezt egy 3 mm lyukméretü szitán törjük át és egy rázótálcás szárító berendezésben 45°-on, 30 percen át szárítjuk. A szárított granulátumot egy 1 mm lyukméretü szitán törjük át, majd 330 g kukoricakeményítő, a magnéziumsztearát, a sztearinsav és a nátrium-karboximetil-keményítők egy előzőleg egy 1 mm lyukméretü szitán átszitált keverékével összekeverjük és enyhén ívelt formájú tablettákká préseljük.

11. példa

Orálisan adagolható diszperzió (1)

Valamely, az 1-6. példák bármelyike szerint előállított (I) általános képletű vegyület 625 mg-ját és 625 mg 1 -palmitoil-2-oleoil-fosufatidil-kolint (1 -hexadekanoil2-(9-cisz-oktadecenoil)-3-sn-foszfatidil-kolin) oldunk 25 ml etanolban. Az oldatot kétszeres mennyiségű vízzel hígítjuk. Ezt úgy hajtjuk végre, hogy az etanolos oldatot szobahőmérsékleten 10 ml/min sebességgel az előkészített megfelelő mennyiségű vízhez csepegtetjük. A keverékből az etanolt 1750 ml vízzel szemben végzett tangenciális dialízissel („Cross Flow Filtration” System: Minitan^R, 700 cm² poliéterszulfon-membrán 100 kD kizárási-határ, Firma Millipore /USA/) távolítjuk el. A keveréket ennek a rendszernek az alkalmazásával 15 mg hatóanyag-koncentrációjúvá töményítjük. 1,24 mg/ml citromsav és 1,24 mg /ml dinátrium-hidrogénfoszfát 2H₂O hozzáadásával a pH-t 4,2 értékre állítjuk és antibakteriális konzerválószerként 1 mg/ml szorbinsavat adagolva a diszperzió koncentrációját ismét 15 mg/ml-re állítjuk és például 20 ml ürtartalmú üvegcsékbe töltjük. A diszperziós részecskék átmérőj e 0,1 -2 pm. Ezek +2 °C és +8 °C közti hőmérsékleten legalább egy féléven át stabilak és orális adagolásra alkalmasak.

12. példa

Orálisan adagolható diszperzió (2)

Az előállítást a 11. példában leírtakhoz hasonlóan végezzük, azonban az etanolos oldat előállításához 25 mg (I) általános képletű vegyületet és 50 mg 1palmitolil-2-oleoilfoszfatidilkolint használunk.

13. példa

Orálisan adagolható diszperzió (3)

Az előállítást a 11. példában leírtakhoz hasonlóan végezzük, azonban az etanolos oldat előállításához 25 mg (I) általános képletű vegyületet és 125 mg 1-palmitolil-2-oleoilfoszfatidilkolint használunk.

14. példa

Orálisan adagolható diszperzió (4)

Az előállítást a 11. példában leírtakhoz hasonlóan végezzük, azonban az etanolos oldat előállításához 50 mg (I) általános képletű vegyületet és 50 mg 1palmitolil-2-oleoilfoszfatidilkolint használunk.

15. Példa

Orálisan adagolható diszperzió (5)

Az előállítást a 11-14. példákban leírtakhoz hasonlóan végezzük, azonban az etanolos oldat előállításához (I) általános képletű vegyületet és az l-palmitolil-2-oleoilfoszfatidilkolin helyett szójababból vagy a tojássárgájából származó (70-100%-os tisztasági fokú) foszfatidilkolint használunk. A készítményhez kívánt esetben antioxidánst, például aszkorbinsavat adagolunk 5 mg/ml töménységben.

Claims (6)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás gyógyászatilag elfogadható (I) általános képletű vegyületek, mely képletben Rí 1-4 szénatomos alkanoil-, 1—4 szénatomos alkoxi-(l—4 szénatomos)-alkanoil-, furil-karbonil- vagy piridil-karbonil-csoportot jelent, és savaddíciós sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy

   HU 214 330 Β egy (II) képletű vegyületet egy (III) általános képletű vegyülettel, ahol R, a tárgyi körben megadott jelentésű, vagy valamely reakcióképes származékával reagáltatunk és kívánt esetben a találmány szerinti eljárás során kapott (I) általános képletű vegyületet, mely legalább egy sóképző bázisos csoportot tartalmaz, savaddíciós sóvá és/vagy a keletkezett savaddíciós sót a szabad vegyületté vagy valamely más sav addíciós sóvá alakítjuk át.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek és gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik előállítására, mely képletben R| acetilcsoportot jelent, azzal jellemezve, hogy a megfelelően szubsztituált kiindulási anyagokat használjuk.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek és gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik előállítására, mely képletben R] furan-2-ilkarbonilcsoportot jelent, azzal jellemezve, hogy a megfelelően szubsztituált kiindulási anyagokat használjuk.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek és gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik előállítására, mely képletben R_t metoxiacetilcsoportot jelent, azzal jellemezve, hogy a megfelelően szubsztituált kiindulási anyagokat használjuk.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek és gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik előállítására, mely képletben Rl piridin-2-il-karbonilcsoportot jelent, azzaljellemezve, hogy a megfelelően szubsztituált kiindulási anyagokat használjuk.
6. 6 . Eljárás a HIV-1 és HIV-2 gag-proteázát gátló hatású gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1-5. igénypontok bármelyike szerint előállított (I) általános képletű vegyületet, ahol R] jelentése az 1-5. igénypontokban megadott, vagy valamely gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóját önmagában ismert módon legalább egy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyaggal, töltőanyaggal, foszfolipiddel, kötőanyaggal, szétesést elősegítő anyaggal vagy folyást szabályozó vagy kenőanyaggal tabletta, drazsémag, kapszula, kúp, infúziós oldat, diszperzió vagy más ismert gyógyászati készítmény alakúra dolgozunk fel.