HU213073B - Arrangement for connecting the edges of platelike parts - Google Patents

Description

A találmány tárgya elrendezés síkszerű részek éleinek összekötésére, melyek legalább egy közös szakasz mentén lényegében egymással párhuzamosan futnak, továbbá egy elrendezés, melynél a síkszerű részek olyan nyitott szorító bilincset képeznek, melyeknek csatlakozó éle a bilincsszalag hosszirányára nézve keresztben helyezkedik el.

Cső alakú elemeknek egy hengerszerű alaktest, például egy tengely megfelelő felső tartományában egy további csővel való összekapcsolására ismert módon úgynevezett szorító bilincseket alkalmaznak.

Az úgynevezett nyúlványokkal rendelkező szorító bilincseknek az alkalmazása az önmagában bevált gyakorlat szerint bizonyos esetekben nem megfelelő. Különösen akkor nem, amikor a rendelkezésre álló tér olyan, hogy nem engedhető meg kinyúló nyúlványok vagy fülek alkalmazása.

Ezekben az esetekben az úgynevezett szorító bilincsek vagy gyűrűk alkalmazása vált be, amelyeket az összeszorításhoz az összekötésre kívülről rázsugorítanak vagy rásajtolnak, vagy pedig a henger alakú alakos test kitágításával a két csövet egymáshoz sajtolják.

Az ilyen szorító bilincseket vagy gyűrűket úgy állítják elő, hogy a szükséges átmérőjű csövekből lefűrészelnek, kisajtolnak vagy levágnak ilyen szegmenseket. Ez a gyártási mód hátrányosnak bizonyult, éspedig a következők miatt·.

a) az újonnan előállított csöveket a gyűrűk hosszanti oldalainál sorjamentesíteni kell, ami további munkafázist követel meg,

b) csak rozsdamentes anyagokat lehet alkalmazni, és például ónozott csöveket nem lehet alkalmazni, mivel a gyűrűk a hosszanti oldalaknál megsérülnek, vagyis az ónozás hiányos lesz, és mivel

c) egy csőátmérővel csak egy gyűrűnagyságot lehet előállítani.

Egy további lehetőség az, hogy úgynevezett alátét tárcsákat hajtanak fel, ahol ehhez a folyamathoz nagyobb erőket kell alkalmazni, ezen felül a gyűrűs részben nagy belső feszültségek lépnek fel. Ezenkívül egy meghatározott nagyságú alátét tárcsa esetén nem lehet tetszőleges átmérőjű gyűrűket előállítani.

Egy további lehetőség egy megfelelő szalagszerű részből kialakított gyűrű előállítása lehetne, melyet egy végtelenített szalagból vágnának ki, és ezt a részt gyűrű alakban hajlítanák meg. Bebizonyosodott azonban, hogy a szalag két végrészének összekötése gyenge pontot képez, és hogy ez a kötés különösen a húzó és nyomó igénybevételeket nem bírja ki.

A találmány feladata tehát egy olyan berendezés kialakítása szalagok éleinek összekötésére, mellyel egy gyűrűt lehet előállítani, valamint általában két élnek az összekötésére szolgáló berendezés kialakítása, mely különösen a húzó- és nyomóerővel terhelhető. A találmány szerint olyan elrendezést alakítottunk ki a síkszerű részek éleinek összekötésére, melyek legalább egy közös szakasz mentén lényegében egymással párhuzamosan helyezkednek el, ahol az első síkszerű rész éléből a második síkszerű rész éle irányába azon túlnyúló rögzítőnyelv nyúlik ki és a második élben lévő kivágásba alakzáró módon kapcsolódik.

A találmány szerinti megoldásban új, hogy az első síkszerű rész éléből a rögzítőnyelvhez képest az él mentén eltoltan és a rögzítőnyelvvel megegyező irányban legalább egy nyúlvány nyúlik ki, mely a második síkszerű rész csatlakozó részéhez az élek irányában alakzáró módon kapcsolódik.

A találmány szerinti elrendezés egy előnyös kiviteli alakjánál a rögzítőnyelv a kivágásba az él irányában mindkét oldalon belekapaszkodik, és legalább két nyúlvánnyal rendelkezik, melyek közül egy-egy a síkszerű rész egyik-egyik oldalánál oldalirányban eltoltan van elrendezve.

Különösen két élnek egy viszonylag rövid közös szakasz mentén történő összekötésére alkalmas az a megoldás, ahol a rögzítőnyelv lényegében a közös szakasz közepénél kapcsolódik a kivágásba, és a nyúlvány vagy nyúlványok lényegében a közös szakasz végének vagy végeinek tartományában van vagy vannak elrendezve.

Egy további előnyös kiviteli változat szerint a síkszerű részek hosszirányban kiterjedt elemek, és az élek a hosszirányra nézve lényegében keresztirányban elhelyezkedő záróélek, és a síkszerű részek legalább az élek tartományában közel azonos szélességűek, és

- legalább egy rögzítőnyelve van az egyik élnél, mely egy, a másik élben lévő egybevágó kivágásba a rögzítőnyelvhez lényegében az él irányában formazáróan kapcsolódik, és

- az egyik élnél legalább egy nyúlványa van, mely a rögzítőnyelvhez képest a kapcsolódás irányában oldalirányban eltoltan van elhelyezve, mely a síkszerű résznél a kivágásba lényegében az él irányában alakzáróan kapcsolódik.

Egy másik további előnyös kiviteli változat szerint az egyik rögzítőnyelv, mely lényegében az egyik él közepénél van elrendezve, a rögzítőnyelv két oldalánál lényegében az él iránnyal párhuzamosan kinyúló nyúlványrészekkel rendelkezik, melyek egy, a másik élben lévő, hasonlóképpen lényegében központosán elrendezett kivágásba alakzáró módon kapcsolódnak, a rögzítőnyelv két oldalánál oldalirányban eltolva egy-egy nyúlvány van elrendezve az egyik élben, előnyösen az egyik él végrészénél, a nyúlványok a szalag alakú és kivágással ellátott síkszerű résznél lényegében az él iránnyal párhuzamosan a kivágás irányában alakzáróan helyezkednek el.

Ezekkel a kiviteli változatokkal a viszonylag keskeny szalagszerű részeknek záróélei mentén történő összekötése is lehetővé válik.

Amennyiben azonban két lemez rész összekötéséről van szó, melyek egy hosszirányban kiterjedt közös szakasz mentén vannak összekötve, akkor különösen előnyös az a változat, ahol az egyik élnél legalább kettő darab rögzítőnyelv van, melyek közül egy-egy a közös szakasz egy-egy felében van elrendezve, amelyek a másik élben kialakított megfelelő kivágásokba alakzáró módon kapcsolódnak, és - az egyik élnél a közös szakasz végének irányában legkívül lévő rögzí2

HU 213 073 Β tőnyelvhez képest oldalirányban elcsúsztatva legalább egy nyúlvány van elrendezve, mely a kivágásokkal ellátott síkszerű résznél lényegében az él irányában a legkülső kivágásba alakzáró módon kapcsolódik.

Annak érdekében, hogy a fent említett találmány szerinti kötéseket szilárdan rögzítsük, javasoljuk továbbá, hogy az élek közös szakasza mentén a rögzítőnyelvnél és/vagy a nyúlványoknál legalább egy préselő, összenyomási- és/vagy ponthegesztési hely legyen található.

Az említett találmány szerint leírt kötés létrehozására alkalmas berendezés különösen szorító kapcsok előállítására alkalmas, melynél a síkszerű részek olyan nyitott szorító bilincset képeznek, melyeknek csatlakozó éle a bilincsszalag hosszirányára nézve keresztben helyezkedik el.

Előnyös, ha a síkszerű részek egyetlen szorító bilincset képeznek.

Egy ilyen szorító bilincs különösen csőbilincs vagy szorítógyűrű előállítására alkalmas.

Az alábbiakban a találmány szerinti eljárást és berendezést a mellékelt rajzra való hivatkozással ismertetjük részletesebben. A rajzok a következő ábrákból állnak:

1. ábra a találmány szerinti, két síkszerö rész összekötésére szolgáló berendezés rajza, a

2. ábra a találmány szerinti berendezés egy további kiviteli változatát mutatja, a

3. ábra a találmány szerinti berendezés további újabb kiviteli változatát ábrázolja, a

4. ábrán két nagyméretű síkszerű résznek egy hoszszan kiterjedt közös él mentén történő találmány szerinti összekötését mutatjuk be, az

5. ábrán a találmány szerinti összekötés látható, mely besajtolási helyekkel van ellátva, a

6. ábra egy találmány szerinti szorítógyúrűt vagy bilincset ábrázol, nem összekötött vagy nyitott állapotban, és a

7. ábra egy tengelynek egy tömlőszerú csővel való összekötését ábrázolja a találmány szerinti szorító bilincs illetve szorítógyűrű alkalmazásával.

Az 1 - 3. ábrákon különböző lehetséges kiviteli változatait mutatjuk be a találmány szerinti kötésnek. A kötéseket felülről a síkszerű részekre illetve felülről az összekötendő záróélekre függőlegesen nézve ábrázoltuk.

és 5 síkszerű részek közös 3 illetve 7 éleik mentén vannak egymással összekötve. Ezek az 1 és 5 síkszerű részek lehetnek lemezek, szalagszerű részek, viszonylag vékony falú rudak, stb. Az egyik 3 élnél egy tartóelem vagy 9 rögzítőnyelv van elrendezve, mely oldalirányú, előreálló, hevederszerű elemeket foglal magába. Az 1. és 2. ábrák szerint a 9 rögzítőnyelv két ilyen 10 és 11 nyúlványt, míg a 3. ábrán csak egy darab 11 nyúlványt tartalmaz.

A 9 rögzítőnyelvek az 5 síkszerű részben lévő megfelelő egybevágó 13 kivágásokba akaszkodnak bele. A 9 rögzítőnyelv a két 10 és 11 nyúlvány segítségével belekapaszkodik a 13 kivágásba, az él irányában 14 és 15 részek mentén.

Ha most az 1. és 2. ábra szerinti összekötést húzó vagy nyomó igénybevételnek tesszük ki, az 5 síkszerű rész azon tartományában, mely a 14 és 15 részek mögött van elrendezve, a 9 rögzítőnyelvtől oldalirányban történő mozgások lépnek fel, ezáltal a 9 rögzítőnyelvet ki lehetne húzni vagy lökni a 13 kivágásból. Hogy ezen két tartomány oldalirányú elnyíródásának hajlamát megelőzzük, az egyik 3 él mentén 17 és 19 nyúlványokat alakítottunk ki. Ezek a 17 és 19 nyúlványok az 5 síkszerű rész 18 és 20 részeinél helyezkednek el, és így a 18 és 20 részek, illetve a 14 és 15 részek mögött lévő tartományok oldalirányú elnyíródása ellen hatnak. A két 17 és 19 nyúlvány ilyen elrendezésével az 1 és 5 síkszerű részeknek a 3 és 7 élek mentén való összekötését hatékonyan rögzítjük a húzás vagy nyomás ellenében. A 17 és 19 nyúlványokat elrendezhetjük a 3 él végeinél, vagy pedig a 3 él végei és a 9 rögzítőnyelv között is.

A 3. ábrán a 9 rögzítőnyelv csak egyetlen 11 nyúlványt foglal magába, mely a 13 kivágás mentén a 14 részbe kapaszkodik bele. Ebben a kiviteli változatban értelemszerűen csak egyetlen 19 nyúlványra van szükség, mely legalább az 5 síkszerű rész 20 része mentén helyezkedik el. A 19 nyúlvány ebben az esetben megint arra szolgál, hogy az 5 síkszerű résznek a 14 és 20 részek mögötti tartományának oldalirányú elnyíródását megakadályozzuk.

A 4. ábrán két olyan 1 és 5 síkszerű rész összekötését mutatjuk be egy hosszan elnyúló, közös 3 illetve 7 él mentén, ahol a 3 élnél csak két 29 rögzítőnyelv kapaszkodik bele a megfelelő 23 kivágásokba. A 4. ábrán bemutatott kiviteli változatnál a találmány szerinti kötésben a 29 rögzítőnyelvek között nincsenek nyúlványok elrendezve, mivel a két 29 rögzítőnyelv az 5 síkszerű résznek közöttük elhelyezkedő tartományának oldalirányú elnyíródása ellen hatnak. Ellenben a 3 él végrészeinél egy-egy 17 illetve 19 nyúlvány van elrendezve, melyek az 5 síkszerű rész 18 illetve 20 részeihez alakzáróan kapcsolódnak.

A fentiekben leírt kötések két 1 és 5 síkszerű részeinek rögzítésére javasoljuk úgynevezett benyomást vagy sajtolási helyek kialakítását. Az 5. ábrán elvileg az 1. ábra szerinti kiviteli változatot ábrázoljuk, de a 9 rögzítőnyelv mentén két darab 24 hely található, melyek a sajtolásra szolgálnak, és a 3 él mentén pedig két további besajtolásra szolgáló 25 hely található. Ezekkel a besajtolásokkal az 1 és 5 síkszerű részek egymással többé nem oldható módon szilárdan össze vannak kötve.

A benyomásra vagy sajtolásra szolgáló 24 vagy 25 helyek forrasztási helyek is lehetnek, de előnyösen csupán akkor, ha az 1 és 5 síkszerű részek rozsdamentes anyagból vannak kialakítva.

A 6. ábrán látható 31 és 35 síkszerű részeknél lévő 33 és 37 élek az 1. ábra szerinti kiviteli változathoz hasonlóan kötőelemekkel vannak ellátva. A 33 élnél egy kétoldalt előreálló 40 és 41 nyúlványrésszel rendelkező 39 rögzítőnyelv van elrendezve. Ezenkívül 47 és 49 nyúlványok vannak elrendezve. Ennek megfelelően a 37 élnél egy 43 kivágás, valamint 48 és 50 részek vannak kialakítva, amelyekbe illetve amelyek3

HU 213 073 Β nél ennek megfelelően a 33 él elemei vezethetők be vagy hozzá.

A szorító bilincs vagy gyűrű kívánt átmérőjének megfelelően egy végtelen szalagból le lehet vágni egy megfelelő szalagdarabot. Ezen szalagszerű szakasz végénél lévő 31 és 35 síkszerű részek ennek megfelelően a 33 és 37 élek mentén ki vannak vágva vagy sajtolva. A két 33 és 37 élnek a megfelelően kialakított kötőelemekkel való összeillesztésével és a szalagdarab meghajlításával állítjuk ezek után elő a szorítógyűrűt. A kötés rögzítésére, mint azt az 5. ábrán láthatjuk, további sajtoló vagy benyomási helyeket lehet elrendezni.

A 7. ábrán egy, a 6. ábra szerinti szorító- vagy rögzítőgyűrű látható egy gyakorlati alkalmazásban összekötött, zárt állapotban.

Egy 80 tengelynek van egy 82 végálló része, mely nagyobb átmérőjű, mint a 80 tengely. Ezzel a 80 tengellyel össze kell kötni egy 84 tömlőszerű csövet, amelyet a 86 végálló részével felcsúsztatunk a 82 végálló részre, hogy azt a 80 tengellyel mereven összekössük. Egy ilyen kötés például a gépjárműgyártásban fordulhat elő, ahol a keréktengelyeket, hajtó- vagy kardántengelyeket tömlőszerű csövekkel védik, vagy pedig azzal körülveszik. Ebben az esetben is a gumit vagy tömlőt egy ellendarab, például a tengely tartja.

Miután a 84 tömlőszerű csövet 86 végálló részével felcsúsztattuk a 82 végálló részre, felcsúsztatjuk a 86 végálló részre a szorító bilincset is. Itt is egy 109 rögzítőnyelv kapaszkodik bele egy 113 kivágásba, és

117 és 119 nyúlványok nyúlnak ki a 105 síkszerű rész

118 és 120 részeinél oldalra. Annak érdekében, hogy a szalag két végét mereven összekössük egymással, a kötés benyomási vagy sajtolási helyeket tartalmazhat, mint azt az 5. ábrán bemutattuk.

Miután a szorító- vagy kapcsológyűrűt a felcsúsztatott 86 végálló részen elrendeztük, megfelelő szerszámmal, például egy befogó- vagy szorítópofával (melyet az ábrán nem tüntettünk fel) a szorítógyűrűt körülvesszük, és a pofák összenyomásával a gyűrűt a 86 végálló részre rányomjuk. Ezen rányomási művelet után a szorítógyűrű átmérője kisebb lesz, és a szorítógyűrűnél 91 nyomászónák alakulnak ki. Ekkor a 84 tömlőszerű cső szorosan össze van kötve a 80 tengellyel.

Az összekötés azonban úgy is történhet, hogy a felsajtolás helyett a 82 végálló részt sugárirányban kifelé tágítjuk és végülis ezzel a szorítógyűrűt a 84 tömlőszerű cső külsejénél a rácsúsztatott 86 végálló résznél szorosan összefogjuk a belül lévő 82 végálló részszel. Mindenesetre ebben az esetben a belső 82 végálló rész előnyösen tágítható anyagból van kialakítva, például ólomból vagy pedig valamilyen vékony falú fémből.

A 7. ábrán bemutatott eljárással magától értetődően tetszőleges x számú tengelyszerű és cső alakú elemet lehet egy szorító- vagy rögzítőgyűrűvel összefogni.

Az 1-7. példákban bemutatott síkszerű részek és szalagvégek rögzítőgyűrűvel való összefogását számos különböző módon meg lehet változtatni. Például a rögzítőelem vagy nyelv oldalsó részeit, melyek a megfelelő kivágásba beleakadnak, tetszőleges módon lehet kialakítani. Ezek a részek lehetnek például menet alakúak, több hevederrel rendelkezhetnek, stb. A nyúlványokat is tetszőleges módon lehet kialakítani, ezek lehetnek például háromszög alakúak, kerek nyelvekkel lehet ezeket kialakítani, stb. A kötések alkalmazása is sokféle lehet, a találmány szenpontjából fontos, hogy a rögzítőelemnek vagy nyelvnek legalább egyik oldalánál egy nyúlvány van elrendezve, mégpedig azon az oldalon, ahol a rögzítőelem a megfelelő kivágásba belekapaszkodik.

Claims (10)

1. Elrendezés síkszerű részek éleinek összekötésére, melyek legalább egy közös szakasz mentén lényegében egymással párhuzamosan helyezkednek el, ahol az első síkszerű rész éléből a második síkszerű rész éle irányába azon túlnyúló rögzítőnyelv nyúlik ki és a második élben lévő kivágásba alakzáró módon kapcsolódik, azzal jellemezve, hogy az első síkszerű rész (1) éléből (3, 33, 103) a rögzítőnyelvhez (9, 29, 39, 109) képest az él (3, 33, 103) mentén eltoltan és a rögzítőnyelvvel (9, 29, 39, 109) megegyező irányban legalább egy nyúlvány ( 17,19, 47,49, 117, 119) nyúlik ki, mely a második síkszerű rész (5, 35, 105) csatlakozó részéhez (18, 20, 48, 50,118,120) az élek (3,7, 33, 37,103, 107) irányában alakzáró módon kapcsolódik.

2. Az 1. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a rögzítőnyelv (9, 29, 39, 109) a kivágásba (13, 23, 43, 113) az él irányában mindkét oldalon belekapaszkodik, és hogy legalább két nyúlványnyal (17, 19, 47, 49, 117, 119) rendelkezik, melyek közül egy-egy a síkszerű rész (1, 5, 31, 35, 101, 105) egyik-egyik oldalánál oldalirányban eltoltan van elrendezve.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a rögzítőnyelv (9, 29, 39, 109) lényegében a közös szakasz közepénél kapcsolódik a kivágásba (13, 23, 43, 113), és a nyúlvány vagy nyúlványok (17, 19, 47, 49, 117, 119) lényegében a közös szakasz végének vagy végeinek tartományában van vagy vannak elrendezve.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a síkszerű részek (31,35, 101, 105) hosszirányban kiterjedt elemek, és az élek (33, 37, 103, 107) a hosszirányra lényegében nézve keresztirányban elhelyezkedő záróélek, és a síkszerű részek (31, 35, 101, 105) legalább az élek (33, 37,103, 107) tartományában közel azonos szélességűek, és

- legalább egy rögzítőnyelve (39,109) van az egyik élnél (33, 103), mely egy a másik élben (37, 107) lévő egybevágó kivágásba (43, 113) a rögzítőnyelvhez (39,109) lényegében az él irányában alakzáróan kapcsolódik, és

- az egyik élnél (33,103) legalább egy nyúlványa (47, 49, 117, 119) van, mely a rögzítőnyelvhez (39, 109) képest a kapcsolódás irányában oldalirányban eltoltan van elhelyezve, mely a síkszerű résznél (35,

HU 213 073 Β

105) a kivágásba (43, 113) lényegében az él (33, 103) irányában alakzáróan kapcsolódik.

5. A 4. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve hogy az egyik rögzítőnyelv (39, 109), mely lényegében az egyik él (33, 103) közepénél van elrendezve, a rögzítőnyelv (39, 109) két oldalánál lényegében az él-iránnyal párhuzamosan kinyúló nyúlványrészekkel (40, 40) rendelkezik, melyek egy, a másik élben (37, 107) lévő, hasonlóképpen lényegében központosán elrendezett kivágásba (43, 113) alakzáró módon kapcsolódnak, a rögzítőnyelv (39, 109) két oldalánál oldalirányban eltolva egy-egy nyúlvány (47, 49, 117, 119) van elrendezve az egyik élben (33, 103), előnyösen az egyik él (33, 103) végrészénél, a nyúlványok (47, 49, 117, 119) a szalag alakú és kivágással (43, 113) ellátott síkszerű résznél (35, 105) lényegében az él iránnyal párhuzamosan a kivágással (43, 113) irányában alakzáróan helyezkedik el.

6. Az 1, vagy 2. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az egyik élnél (3) legalább kettő darab rögzítőnyelv (29) van, melyek közül egy-egy a közös szakasz egy-egy felében van elrendezve, amelyek a másik élben (7) kialakított megfelelő kivágásokba (23) alakzáró módon kapcsolódnak, és

- az egyik élnél (3) a közös szakasz végének irányában legkívül lévő rögzítőnyelvhez (29) képest oldalirányban elcsúsztatva legalább egy nyúlvány (17, 19) van elrendezve, mely a kivágásokkal (23) ellátott síkszerű résznél (5) lényegében az él irányában a legkülső kivágásba alakzáró módon kapcsolódik.

7. Az 1- 6. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az élek (3, 7) közös szakasza mentén a rögzítőnyelvnél (9) és/vagy a nyúlványoknál (17, 19) legalább egy préselő-, összenyomási és/vagy ponthegesztési hely (24, 25) található.

8. Az 1- 7. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a síkszerű részek (31, 35, 101, 105) olyan nyitott szorító bilincset képeznek, melyeknek csatlakozó éle (33, 37, 103, 107) a bilincsszalag hosszirányára nézve keresztben helyezkedik el.

9. A 8. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a síkszerű részek (31, 35, 101, 105) egyetlen szorító bilincset képeznek.

10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti elrendezés azzal jellemezve, hogy csőszorító vagy szorítógyűrű formájában van kialakítva.