HU208590B - Hiperfast circuit breaker - Google Patents

Description

A találmány tárgya hipergyors megszakító, amely áramkorlátozásra alkalmas, közepesen nagy feszültségű készülék, és elsősorban vasúti villamos vontatójárműveken, vagy helyhezkötött berendezésekben alkalmazható. Még pontosabban a találmány egy elektronikus vezérlő áramkörrel ellátott hipergyors megszakító mechanikus részére vonatkozik.

Ismeretes, hogy a villamos vontatásban és az iparban egyre bonyolultabb és egyre nagyobb teljesítményű villamos hálózatokat alkalmaznak. A megszakítókat úgy tervezik, hogy képesek legyenek egyre nagyobb áramok megszakítására, de ezzel egyidejűleg csökkenjenek a fenntartási költségek. A korszerű megszakítók az áram korlátozása, a berendezést érő mechanikai és termikus hatások csökkentése, valamint az érintkezők és az oltókamra elhasználódásának érdekében gyors működésűek. Ezek a megszakítók az érintkezők nyitásához gyors vagy ultragyors működésű mechanizmusokat, valamint olyan oltókamrát tartalmaznak, amelyben a létrejött villamos ívet korlátozzák és hűtik. Az említett berendezések a karbantartási munkák és a tönkrement alkatrészek gyakori cseréje miatt meglehetősen költségesek.

Nehézséget okoz az is, hogy a villamos áramkör megszakításakor a megszakító egyes alkatrészei rendkívül gyors mozgást végeznek. Az áram megszakítása után ezeket az alkatrészeket nagyon rövid idő alatt le kell fékezni. Minél nagyobb a sebesség, annál hatékonyabb fékezési módszert kell alkalmazni.

Az FR-A-2438333 sz. irat például egy olyan hagyományos megszakítót ismertet, amely egy csillapító szerkezettel van felszerelve. A csillapító szerkezet egy olajjal teljesen megtöltött hengert tartalmaz, amelyben a megszakítóval csuklósán összekötött dugattyú van elhelyezve. A dugattyú nyílásokkal van ellátva, és a hengerben történő elmozdulása folyamán fékhatást fejt ki, amely független az elmozdulás irányától.

A DE-U-6606297 sz. irat egy csillapító szivattyút ismertet megszakítókhoz. A szivattyú csillapító folyadékot tartalmazó hengerében visszacsapószelepekkel lezárható, nyílásokkal ellátott dugattyú van elhelyezve. Ez a berendezés a szétkapcsoláskor lehetővé teszi az intenzív villamos ívek gyors kioltását, és egyidejűleg megfelelő kioltási távolságban - a kis intenzitású kritikus villamos ívek kioltását is.

A mechanikus részek és a félvezetős vezérlőáramkörök kapcsolatának számos változatát javasolták.

Az EP 0184566 sz. európai szabadalmi bejelentés egy olyan berendezést ismertet, amelyben a megszakítás számottevő ívhúzás nélkül történik, és amely félvezető elemekkel vezérelt oszcillátort, kapcsolótekercsként alkalmazott önindukciós tekercset, valamint mágneses működtetésű hipergyors mechanikát tartalmaz, amelyben ugyanaz az elem képezi a kapcsolótekerccsel mozgatott tárcsát és a mozgó érintkező hidat. A mechanika nagy teljesítményű félvezető elemeken át van összekötve az oszcillátorral, és a következőket tartalmazza:

- az oszcillátor önindukciós tekercsét képező sprilásian kialakított kapcsolótekercset, amely szigetelőanyagban van elhelyezve,

- egy fémtárcsát, amely együttműködik a kapcsolótekerccsel, és egyidejűleg érintkező hídként is szolgál,

- egy váltakozó mozgásirányú egységet,

- a mozgóegységben elhelyezett permanens mágnest, vagy egy tartótekercset járommal,

- a járommal együttműködő és a tárcsával összekötött armatúrát.

A fent leírt berendezésnél nagyon gyorsan jelentős taszítóerő keletkezik. A mozgótárcsát egy deformálható anyagból álló csillapítóréteg állítja meg.

Az EP 0348584 sz. európai szabadalmi bejelentés egy olyan hipergyors megszakítót ismertet, amely félvezetős vezérlőáramkörrel, kapcsolótekerccsel, mozgóérintkezőket hordozó érintkező híddal ellátott, a kapcsolótekerccsel együttműködő tárcsával, továbbá az érintkezőket zárt állapotban tartó eszközzel rendelkezik. Ez az eszköz egy rugó, amely az érintkezőhíddal ellátott tárcsával egy reteszelő szerkezeten át van kapcsolatban. A reteszelő szerkezet olyan erőt fejt ki a tárcsa szárára, hogy lehetővé válik a zárt érintkezők érintkezési nyomásának átvitele, viszont amikor a kapcsolótekercs visszalöki a tárcsát, a reteszelő szerkezet kiold. Az említett szabadalmi bejelentés nem foglalkozik részletesen a csillapító vagy fékező eszközökkel, de az ábrákon hagyományos csillapító látható.

Tekintettel arra, hogy a megszakító érintkezőinek lehető leggyorsabb szétválasztásához nagyon nagy gyorsulás szükséges, a csillapító vagy fékező eszközöket úgy alakítják ki, hogy azok a mozgó rész elmozdulásának első szakaszában még nem fejtik ki hatásukat. Ezért a csillapító szerkezet mozgó részét elkülönítik, amely így a lassítás előtt szabadon mozoghat. Ennek következtében károsodások léphetnek fel, amikor a nagyon gyorsan mozgó rész a csillapító vagy fékező eszköznek ütközik, mivel 30 000 g nagyságrendű gyorsulás és 30 m/s nagyságrendű sebesség is lehetséges.

A hagyományos csillapító eszközökben folyadékot alkalmaznak, amelyet egy vagy több nyíláson kényszerítenek át, miközben a növekvő sebesség miatt veszteségek keletkeznek. Tekintettel a lefékezendő mozgórész nagy gyorsulására és sebességére, a folyadék sebessége olyan nagy lehet, hogy a folyadéksugár károsítja a különböző alkatrészeket, pl. a tömítéseket és a nyílásokat. Ilyen káros jelenségek léphetnek fel a korábban már említett DE-U-6660297 sz. iratban ismertetett csillapító szivattyúnál is.

Ezen kívül, miután megtörtént az áramkör megszakítása, a megszakító mozgó része és a csillapító eszköz mozgó része végállásban van, amikor a megszakítót működésre alkalmas állapotba kell hozni és az áramkört újra zárni kell. A fentiekben leírt csillapítóeszköznél a csillapítóeszköz aktív részének elmozdulása általában lassúbb, mint a megszakító mozgó részéé, ez utóbbinak ugyanis olyan gyorsnak kell lenni, hogy ne jöjjenek létre előkisülések. Ezért ha a megszakítót újra indítjuk még azelőtt, hogy a csillapítóeszköz aktív része visszatért volna kiinduló helyzetébe, a megszakító mozgó része fékezés nélkül nekicsapódik a csillapítóeszköz aktív részének.

Kísérleteket tettek ennek a nehézségnek a kiküszö2

HU 208 590 Β bölésére oly módon, hogy a mozgó részeket a szabad úthossznak megfelelő játékkal összekötötték, vagy a csillapítóeszköznél egy visszatérítő rugót alkalmaztak. Ezek a megoldások azonban nagyon kevés eredménynyel jártak, és gyakori karbantartást és/vagy cserét igényeltek.

Célunk a találmánnyal egy olyan hipergyors megszakító létrehozása, amely mentes az említett hátrányoktól, még pontosabban egy olyan, a bevezetőben említett típusú megszakító létrehozása, amelynek csillapítószerkezete a megszakító mozgó részének elmozdulása kezdetén nagy gyorsulást tesz lehetővé, majd fokozatos fékezést biztosít anélkül, hogy a mozgórész az elmozdulási út végén visszapattanna, vagy mechanikus ütközőt alkalmaznánk. A csillapítószerkezetet úgy kell kialakítani, hogy legalább 30000 g gyorsulás és akár 40 m/s sebesség legyen elérhető 2-3 mm úthoszszon, majd a mozgórész fokozatosan fékeződjön le, 30-40 mm úthosszon, mérsékelt igénybevétel mellett. A csillapítószerkezet egyszerű, robusztus és olcsó legyen, és ne igényeljen gyakori karbantartást.

A találmány szerinti hipergyors megszakító félvezetős vezérlőáramkörrel, kapcsolótekerccsel, mozgó érintkezőket hordozó érintkező híddal ellátott, a kapcsolótekerccsel együttműködő tárcsával, továbbá az érintkezőket egy érintkezési nyomással zárt állapotban tartó, a tárcsának a kapcsolótekercstől eltaszított helyzetében pedig szabadon elhelyezkedő szerkezettel, valamint csillapítószerkezettel rendelkezik. A csillapítószerkezet a tárcsával egybefüggően kialakított búvárdugattyút, valamint a kapcsolótekerccsel visszalökött tárcsa és búvárdugattyú mozgási energiáját elnyelő folyadékot befogadó tartályt tartalmaz. A búvárdugattyú és a tartály olyan alakú, hogy a búvárdugattyú mozdulásának függvényében változik a folyadék kiszorítási keresztmetszet.

A fenti módon a találmány szerint egy olyan egyszerű csillapítószerkezettel ellátott hipergyors megszakítót hozunk létre, amely lehetővé teszi a megszakító mozgórészének lefékezését anélkül, hogy az egy mozgó vagy rögzített mechanikus ütközőnek ütközne, a fékezés egy rövid úthosszon történik, és egyidejűleg az érintkezők gyorsan nyitnak az elmozdulás kezdetén. Ha a tartály és a búvárdugattyú ilyen alakú, az elmozdulás kezdetén a folyadék kiszorítási keresztmetszet viszonylag nagy, majd amint a búvárdugattyú egyre mélyebbre hatol a tartályban, az említett keresztmetszet szűkül, a fékező hatás fokozatos, és így az elmozdulás kezdetén nagy gyorsulás lehetséges. Mivel a búvárdugattyú és a tárcsa egybefüggően van kialakítva, nem léphetnek fel azok a hátrányok, amelyek abból adódnak, hogy a megszakító mozgó része a csillapítószerkezet egy aktív részének ütközik.

A tárcsa/búvárdugattyú egység célszerűen egy darabban van kialakítva. így ezek között az elemek között nem lehetséges mechanikai játék és a visszalökődés után egyforma sebességgel mozognak. Ez a kiviteli alak különösen jól alkalmazható azokhoz a hipergyors megszakítókhoz, amelyekben a nagyon nagy gyorsulás és sebesség az egymással mechanikusan egy vagy több szabadságfokkal összekötött elemek gyors elhasználódását okozná. A tárcsa/búvárdugattyú egység készülhet eleve egy darabból, de állhat több, hegesztéssel vagy más alkalmas módon egyesített darabból is. Ezek a darabok például össze is csavarozhatok, mégpedig olyan erővel, hogy a hipergyors megszakító működése során sem léphet fel játék az alkotórészek között.

Megjegyezzük, hogy a találmány szerinti készülék nem igényel olyan speciális szerkezeteket, mint például a szabályozó fúvókák, vagy olyan mozgószerkezeteket, mint például a szelepek, amelyek általában hajlamosak a meghibásodásra, továbbá nem alkalmaz rugót, amelynek hátrányait a korábbiakban már említettük. A fékezésre egy folyadék mozgását használjuk fel, amely nincs kitéve kopásnak vagy törésnek. A megszakító újbóli üzembehelyezésekor a csillapítószerkezet azonnal használatra kész állapotban van, akkor is, ha az elmozdulás még nem fejeződött be.

További előnyt jelent az, hogy a találmány szerinti készülék önmagát központosítja.

Egy egyszerűen gyártható kiviteli alaknál a tartály lényegében hengeres alakú, a búvárdugattyú pedig a végpontja felől szélesedő profilos véggel rendelkezik.

Egy másik kiviteli alaknál a búvárdugattyú profilos vége több különböző hajlásszögű csonka kúp alakú szakaszból áll, vagy lényegében állandó fékező erőt biztosító folyamatos görbülettel van kialakítva. A fékezési tulajdonságok ennek a görbének a változtatásával állíthatók be. Egy további kiviteli alaknál a búvárdugattyú lényegében egyenes hengeres vagy négyszögletes alakú, a tartály belső felülete pedig profilos, például több különböző hajlásszögű csonka kúp alakú szakaszból áll, vagy lényegében állandó fékezőerőt biztosító folyamatos görbületű profillal van kialakítva.

Mint már említettük, EP 0348584 sz. európai szabadalmi bejelentésben a hipergyors megszakító mozgó része a tehetetlenség csökkentése érdekében viszonylag könnyű anyagból van. Hasonló módon a búvárdugattyú szintén könnyű anyagból készíthető, elsősorban nagy szilárdságú alumínium ötvözetből. A mozgórész tömege így viszonylag kismértékben növekszik az EP 0184566 vagy az EP 0348584 sz., már említett európai szabadalmi bejelentésben ismertetett megszakítóhoz képest.

Meg kell még említeni, hogy a fékezési út független a találmány szerinti megszakító mozgórésze által elért maximális sebességtől.

A találmány tárgyát a továbbiakban kiviteli példák és rajzok alapján részletesebben ismertetjük. A rajzokon az

1. ábra: a találmány szerinti megszakító hosszmetszete, a

2. ábra: a hipergyors megszakító mozgórészének vázlata, amelyről az áttekinthetőség kedvéért elhagytuk a bekapcsolást szolgáló eszközöket, valamint a megszakító házát, és a

3. ábra: egy másik kiviteli alak vázlata.

A rajzokon az egyes vonatkoztatási számok azonos vagy hasonló alkatrészeket jelölnek. A találmány szerinti (1) megszakító a (3) hengerrel rendelkezik, amelynek egyik vége az (5) fenéklappal van lezárva. Az (5)

HU 208 590 Β fenéklap a (7) karima és a (3) henger (11) hornyába illesztett (9) gyűrű, valamint a (13) csavarok segítségével van a (3) hengerhez rögzítve. A (3) henger másik végét a (15) fedél zárja le a (17) karima, a (19) gyűrű és a (21) csavarok segítségével.

A (3) henger belsejében eltolhatóan a (25) dugatytyú, továbbá az (5) fenéklap és a (25) dugattyú (29) válla között a (27) nyomórugó van elhelyezve. A (25) dugattyú fölött a (31) hüvely van kialakítva, amely áthalad a (15) fedél központi (16) nyílásán. A (31) hüvely szabad vége fölött van kialakítva a (33) reteszelőszerkezet.

A találmány szerinti megszakító fölé van szerelve a (35) kapcsolótekercs, amely előnyösen a (35’) gyantával van kiöntve, és az egész a (36) csavarok vagy menetes rudak segítségével van összefogva.

A megszakító részét képezi még a (37) tárcsa, amely a (41) mozgó érintkezőket hordozó (39) érintkezőhíddal, valamint a (43) szárral és a (95) búvárdugattyúval van ellátva.

A (31) hüvely végére például csavarokkal felszerelt (33) reteszelőszerkezet több (51) golyót vagy görgőt tartalmaz, amelyek beállítható erővel a (37) tárcsa (43) zárához nyomódnak. Az (51) golyóra vagy görgőre az (55) rugóval terhelt (53) nyomóelem fejti ki a nyomóerőt. Az (53) nyomóelem egy előnyösen hengeres (57) vezetékben van elhelyezve, amely az (59) fedéllel van lezárva és az (53) nyomóelem túlzott benyomását megakadályozó (61) ütközővel van ellátva.

A (43) szár a (37) tárcsával egybefüggően van kialakítva. A (43) száron négy ferde (62) sík van kialakítva, amelyek a (37) tárcsától távolodva egyre távolodnak a (38) tengelytől, továbbá a (43) szárnak a (37) tárcsához közeli végénél a (63) váll van kiképezve, a másik végénél pedig a (65) horony. A megszakító még egy csillapítószerkezetet is tartalmaz, amelyet a továbbiakban részletesen leírunk.

A nyugalmi helyzetben a célszerűen előfeszített (27) nyomórugó a (25) dugattyút és következésképpen a (31) hüvelyt a felső helyzetben tartja, a tárcsa pedig az alsó helyzetben van, a kapcsolótekercstől eltávolítva.

A találmány szerinti megszakítót úgy készítjük elő a bekapcsolásra (az 1. ábra bal oldali része), hogy a (15) fedélben kialakított (75) csatornán vagy csatornákon át sűrített levegőt vezetünk be. A sűrített levegő kitölti a (3) henger fala, a (15) fedél és a (25) dugattyú által határolt teret és a (27) nyomórugó összenyomódása közben lenyomja a (25) dugattyút, amellyel együtt lefelé mozog a (31) hüvely és a (33) reteszelőszerkezet is. A (31) hüvely és a (15) fedél közötti légmentes zárást a (77) tömítés biztosítja. Hasonlóképpen, a (25) dugattyú és a (3) henger között a (79) tömítés van elhelyezve.

Annak érdekében, hogy a (33) reteszelőszerkezet a (38) tengelyhez képest ferde helyzetű (62) síkokra támaszkodó (51) golyók vagy görgők segítségével ne vigye magával a (37) tárcsát, ez utóbbit a rögzített (83) ütközők tartják vissza.

A (25) dugattyú hengeres fala a (27) nyomórugó összenyomását korlátozó ütközőt alkot, amely az öszszenyomást legfeljebb addig engedi meg, amíg a rugó menetei összeérnek. A hengeres fal ezenkívül úgy van méretezve, hogy amikor a (27) nyomórugó maximálisan össze van nyomva, az (51) golyók vagy görgők beilleszkednek a (65) horonyba.

A találmány szerinti (1) megszakító optimális, azaz viszonylag gyors zárásához az szükséges, hogy a (27) nyomórugóban tárolt energia gyorsan felszabaduljon. Ennek érdekében a sűrített levegőt a (85) csatornákon át lehet kivezetni, amelyek gyors működésű szelepekkel szerelhetők fel. Ezen a módon korlátozható az előkisülések keletkezése.

A (25) dugattyúval egybefüggően kialakított (31) hüvely a reteszelőszerkezet, pontosabban az (51) golyók vagy görgők segítségével magával viszi a (43) szárat, a (95) búvárdugattyút és ezáltal a (37) tárcsát mindaddig, amíg a (41) mozgóérintkezőket hordozó (39) érintkezőhíd érintkezésbe nem kerül az állóérintkezőkkel (az 1. ábra jobb oldali része).

Az (55) rugóknak tehát olyan erőt kell kifejteni, hogy az (51) golyókat vagy görgőket a folyamat során a (65) hornyokban tartsák, és optimális érintkezési nyomást biztosítsanak.

Tételezzük fel, hogy túláram lép fel abban az áramkörben, amelyben a találmány szerinti megszakító van elhelyezve. Ebben az esetben az elektronikus vezérlőáramkör egy csúcsos áramimpulzust ad a (35) kapcsolótekercsre, aminek következtében áram indukálódik a (37) tárcsában. Ennek eredményeként rendkívül nagy taszító erő keletkezik. Ez a nagy erő kimozdítja az (55) rugókkal terhelt (51) golyókat vagy görgőket a (65) hornyokból, és így a mozgórész szabadon elmozdulhat. A (37) tárcsa a (39) érintkezőhíddal, a (43) szárral és a (95) búvárdugattyúval együtt a taszítóerő hatására rendkívül nagy gyorsulással mozog; ez csökkenti a villamos ív kialakulásának lehetőségét, valamint az érintkezők kopását, mivel nagyon gyorsan kellő távolságot hoz létre az álló és a mozgó érintkezők között.

Az ezen a módon gyorsított tárcsa 1-5 mm úton 20000-40000 g gyorsulást és 10-50 m/s sebességet ér el, majd a tárcsát 20-40 mm úthosszon le kell fékezni. A fékezést a (97) csillapítószerkezet végzi, de az elmozdulás vége felé az (51) golyók vagy görgők is segítenek a (37) tárcsa megállításában.

A 2. ábrán látható, hogy a (97) csillapítószerkezet a (37) tárcsával egybefüggően kialakított (95) búvárdugattyút, valamint egy folyadék számára a (99) tartályt tartalmazza. A (95) búvárdugattyú és a (99) tartály alakja olyan, hogy miközben a (95) búvárdugattyú bemerül a (99) tartályba, a (95) búvárdugattyú és a (99) tartály fala közötti gyűrű alakú folyadék kiszorítási keresztmetszet változik. Az ábrázolt kiviteli alaknál a (99) tartály lényegében hengeres alakú, amelyhez egy (100) kúpos szakasz csatlakozik, míg a (95) búvárdugattyú vége több különböző hajlásszögű csonkakúp alakú szakaszból áll. Ennek eredményeként a gyűrű alakú folyadék kiszorítási keresztmetszet, amelyen keresztül a (99) tartályban levő (101) folyadék kiszorul, fokozatosan csökken a visszalökődés során, és így annak ellenére fennmarad a jelentős fékező erő, hogy a mozgórész sebessége csökken.

HU 208 590 Β

A (99) tartály előnyösen a (103) hüvelyben van elhelyezve, amely a (104) fedéllel van lezárva. A (104) fedél tömítésekkel, mégpedig a (105) tömítéssel, az álló (106) tömítéssel, és a csúszó (107) tömítéssel van ellátva. A tömítések önmagukban ismert eszközökkel vannak rögzítve, például rugalmas gyűrűkkel, csavarokkal vagy ragasztással.

A (95) búvárdugattyú előnyösen az önkenő (110) betéttel ellátott (109) vezetőgyűrűben van megvezetve. A (109) vezetőgyűrű célszerűen a (99) tartály, valamint a (105) és (107) tömítések között van elhelyezve.

A (109) vezetőgyűrű előnyösen (113) védőköpennyel van ellátva, amely megakadályozza, hogy a felcsapódó folyadék károsítsa az Önkenő (110) betétet és/vagy (105) és (107) tömítést.

A (101) folyadék szintje felett (102) levegő helyezkedik el. Mivel a (99) tartályt a (109) vezetőgyűrű zárja le, a (101) folyadék és a (102) levegő által elfoglalt teljes térfogat állandó. Amikor a visszalökődés folyamán a (95) búvárdugattyú bemerül a (101) folyadékba, a (101) folyadék szintje megemelkedik a (99) tartályban, és ezt a szintemelkedést a (102) levegő térfogatának csökkenése kompenzálja.

Az ábrázolt kiviteli alaknál a (99) tartály egy darabban van kialakítva. Egy másik előnyös kiviteli alaknál a tartály két részből áll, és a (95) búvárdugattyú lefékezésére szolgáló részek egy távolságtartó gyűrű közbeiktatásával vannak összeszerelve.

Egy előnyös kiviteli alaknál a búvárdugattyú nagy szilárdságú könnyű ötvözetből készül, amelynek felülete legalább az önkenő gyűrűvel, valamint a (105) és (107) tömítésekkel érintkező szakaszon simára van munkálva. Példánkban alumíniumötvözetet használtunk, amelynek felületét eloxáltuk.

A (95) búvárdugattyú a (37) tárcsával és/vagy a (43) szárral egybefüggően alakítható ki. Lehetséges azonban olyan megoldás is, amelynél az egyes alkotórészeket csavarozással vagy ragasztással erősítjük össze.

A különböző alkatrészeket tartalmazó (103) hüvelyt célszerűen alulról helyezzük be a hipergyors megszakítóba, és a (115) karima segítségével rögzítjük az (5) fenéklap külső felületéhez.

Az alkatrészek alakjának köszönhetően a folyadékkal töltött tartályt tartalmazó hüvelyt szükség esetén vízszintesen is be lehet helyezni a megszakítóba anélkül, hogy a folyadék kiömlene.

A 3. ábra szerinti kiviteli alaknál a (37) tárcsával egybefüggően kialakított (95) búvárdugattyú lényegében egyenes hengeres vagy négyszögletes alakú, a (99) tartály belső felülete pedig felfelé bővülő (100’) profillal van kialakítva.

Claims (11)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Hipergyors megszakító, amely félvezetős vezérlőáramkörrel, kapcsolótekerccsel, mozgóérintkezőket hordozó érintkezőhíddal ellátott, a kapcsolótekerccsel együttműködő tárcsával, továbbá az érintkezőket egy érintkezési nyomással zárt állapotban tartó, a tárcsának a kapcsolótekercstől eltaszított helyzetében pedig szabadon elhelyezkedő szerkezettel, valamint csillapítószerkezettel rendelkezik, azzal jellemezve, hogy a csillapítószerkezet (97) a tárcsával (37) egybefüggően kialakított búvárdugattyút (95) valamint a kapcsolótekercssel (35) visszalökött tárcsa (37) és búvárdugattyú (95) mozgási energiáját elnyelő folyadékot (101) befogadó tartályt (99) tartalmaz, továbbá a búvárdugattyú (95) és a tartály (99) olyan alakú, hogy a búvárdugattyú (95) elmozdulásának függvényében változik a folyadék kiszorítási keresztmetszet.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti hipergyors megszakító, azzal jellemezve, hogy a tárcsa (37)/búvárdugattyú (95) egység egy darabban van kialakítva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti hipergyors megszakító, azzal jellemezve, hogy a tartály (99) lényegében egyenes hengeres vagy négyszögletes alakú, a búvárdugattyú (95) vége pedig a végpontja felől szélesedő profillal van kialakítva.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti hipergyors megszakító, azzal jellemezve, hogy a búvárdugattyú (95) profilos vége több különböző hajlásszögű csonka kúp alakú szakaszból áll, vagy lényegében állandó fékező erőt biztosító folyamatos görbülettel van kialakítva.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti hipergyors megszakító, azzal jellemezve, hogy a tartály (99) egy kúpos szakasszal (100) rendelkezik.
6. 6. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti megszakító, azzal jellemezve, hogy a búvárdugattyú (95) lényegében egyenes hengeres vagy négyszögletes alakú, a tartály (99) belső felülete pedig a nyílása felé bővülő profillal (100’) van kialakítva.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti hipergyors megszakító, azzal jellemezve, hogy a tartály (99) lényegében állandó fékező erőt biztosító folyamatos görbületű profillal (100’) van kialakítva.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti hipergyors megszakító, azzal jellemezve, hogy a tárcsa (37) és a búvárdugattyú (95) könnyű anyagból, célszerűen nagy szilárdságú alumíniumötvözetből van.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti hipergyors megszakító, azzal jellemezve, hogy a tartály (99) egy hüvelyben (103) van elhelyezve, amely tömítésekkel, mégpedig egy tömítéssel (105), egy álló tömítéssel (106) és egy csúszó tömítéssel (107) van ellátva.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti hipergyors megszakító, azzal jellemezve, hogy a búvárdugattyú (95) egy önkenő betéttel (110) ellátott vezető gyűrűben (109) van megvezetve, amely vezetőgyűrű (109) előnyösen a tartály (99) és a tömítések (105,107) között van elhelyezve, és egy védőköpennyel (113) van ellátva.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti hipergyors megszakító, azzal jellemezve, hogy a búvárdugattyú (95) felülete legalább a vezetőgyűrű (109) betétjével (110) és a tömítésekkel (105, 107) érintkező részen simára van munkálva.