HU207221B

HU207221B - Process for producing pharmaceutical composition for diminishing intraocular pressure

Info

Publication number: HU207221B
Application number: HU885915A
Authority: HU
Inventors: Theodore Krupin; Richard Stone
Original assignee: Krupin; Stone
Priority date: 1987-09-16
Filing date: 1988-09-16
Publication date: 1993-03-29
Also published as: HU885915D0; DE3850778T2; EP0380560A4; EP0380560B1; JPH03501254A; WO1989002270A1; US4853375A; DE3850778D1; HUT54051A; EP0380560A1; ATE108658T1

Description

A találmány tárgya hatóanyagként demeclocyclint vagy más meghatározott, tetracyclinszármazékot, így tetracyclint, oxytetracyclint, monocyclint, methacyclint, chlortetracyclint vagy doxycyclint tartalmazó, a szem belső nyomásának (intraokuláris nyomásának) csökkentésére alkalmas gyógyszerkészítmények előállítására.

A glaukóma néven ismert szembetegség a világ felnőtt népességének kb. 2%-át érintő betegség és egyike a három leggyakoribb, szerzett vakságot okozózó betegségeknek. A glaukóma úgy fejlődik ki, hogy az intraokuláris nyomás egy már nem elviselhető érték fölé növekszik. A szemen belül a pillás folyamatok révén tiszta folyadék válik ki, amelyet csarnokvíznek nevezünk és amely folyadék igen fontos szerepet játszik a szemlencse és szaruhártya táplálásában. A csarnokvíz bizonyos ellenállással szemben keresztülfolyik a trabeculáris hálón. Ez a cirkuláció és a vele szemben ható ellenállás révén alakul ki az intraokuláris nyomás. Ez tartja fenn a szem kerek formáját és gondoskodik a szem megfelelő optikai tulajdonságairól.

Glaukóma esetén a csarnokvíz-elvezetés csökkenése révén az intraokuláris nyomás megnövekszik és ez a megnövekedett nyomás átterjed a szem összes szöveteire. Az optikai idegek, amelyek révén a vizuális kép a fényérzékeny retináról az agyba jut, szintén károsodnak az intraokuláris nyomásnövekedés kiváltotta glaukóma esetén. Az abnormális nyomás miatt károsodik a vércirkulációs rendszer és/vagy mechanikai károsodás is fellép, amely miatt a látóidegek sorvadásnak indulnak és látáscsökkenés lép fel.

A glaukóma kezelésére ismert gyógymódok során az intraokuláris nyomást vagy a csarnokvíz-képződés sebességét csökkentik vagy az elvezetést növelik. A fejlett országokban, ahol a gyógyszerek általában könnyen hozzáférhetők, az első kezelési módozathoz alkalmaznak gyógyszereket. Ha a gyógyszeres kezeléssel nem csökkenthető kielégítően az intraokuláris nyomás, lézeres vagy konvencionális sebészeti kezelést alkalmaznak.

A glaukóma kezelésére számos gyógyszer ismert. Ezek egy részét helyi kezeléssel szemcseppként alkalmazzák, más részük szisztémás gyógyszer, orális adagolással. Sok esetben ezek a kezelések kielégítőek és az intraokuláris nyomást a kívánt, biztonságos értékre képesek csökkenteni.

Minden galukóma elleni szemek vannak azonban korlátái. Először is, mind a helyi, mind a szisztémás alkalmazású szerek, függően a típusoktól, a szemre bizonyos mellékhatásokkal rendelkeznek. Ilyenek például a helyi irritáció, a gyógyszer által kiváltott változás a törési indexben, valamint a retina-leválás. Néhány szer a pupillát olyan mértékben szűkíti, hogy az gátolja a fény bejutását a szembe és így látási nehézségek lépnek fel.

Néhány beteg esetében a szisztémás mellékhatások is jelentősek. Megváltoztatják a szérum elektrolitokat, az étvátgyat és a mentális állapotot. Még a helyi alkalmazású szerek esetében is a szer a vérben felszívódhat és komoly mellékhatásokat okozhat érzékenyebb egyéneknél. Ilyenek lehetnek például a fokozottabb pulzus, szívelégtelenség, gastrointestinális szimptómák és asztma súlyosbodás. Az ismert glaukóma ellenes szerek mindegyike rövid hatású, így naponta legalább egyszer adagolni kell, de sok esetben napi többszöri adagolás is szükséges.

Az okuláris és szisztémás mellékhatások, valamint a korlátolt hatásidőtartam miatt a legnagyobb probléma a betegek csekélymértékű hajlandósága arra, hogy a gyógyszert az orvos utasításai szerint szedjék.

Az ismert glaukóma-ellenes szerek hátrányai, valamint a sebészeti beavatkozások nagy rizikója miatt igen fontos további, hatásos szerek kifejlesztése.

A leíráshoz mellékelt ábrákon a következőket mutatjuk be:

1. ábra: az ábrán a desmopressin dózis függvényében felvett görbéje látható, amelyből kitűnik, hogy nyulak esetében a szer intravénás adagolását követően 6 órán belül következik be az intraokuláris nyomásnövekedés. Az adatok két szemen mért átlagot jelentenek, minden koncentrációértéknél 8-10 kísérleti állatot vizsgáltunk.

2. ábra: az ábrán a desmopressin adagolási időbeli lefutása látható, amelyből kitűnik, hogy 100 mU/kg dózis esetén 10 kísérleti nyúlnál növekszik az intraokuláris nyomás. A közölt adatok a két szem átlagát jelentik.

3. ábra: ezen az ábrán az intravitreális demeclocyclin intraokuláris nyomásra kifejtett hatását mutatjuk be 8 nappal az intravitreális injekció után (IOP kontroll szem, illetve IOP kezelt szem.) Minden koncentrációnál 8-14 kísérleti állatot vizsgáltunk.

4. ábra: intravitreális adagolási! demeclocyclin időbeli futása. Az IOP csökkenése 0,5 mg intravitreális demeclocyclin adagolással következik be. Az IOP kezelt szem - IOP kontroll szem értékek meghatározását 12 kísérleti nyúl esetében határoztuk meg.

5. ábra: az ábrán az intravitreális adagolású demeclocyclint hatását mutatjuk be macskáknál. Az intraokuláris nyomáscsökkenés 0,2 mg dózisnál következik be, 4 párhuzamos mérés átlagából meghatározva. A közölt értékek IOP kezelt szem - IOP kontroll szem értéknek felelnek meg.

Ismert, hogy a peptid hormonok széles skálája alkalmas az intraokuláris nyomás csökkentésére. Ezek egy része lokálisan jelen van a szemben a szemszöveten belüli peptidtartalmú idegszálakból való felszabadulás révén. Mások, így például a vasopressin szintémás hormonok, amelyek a véráram útján érik el a szemet.

A vasopressin (vagy diurektikus hormon) egy kilenc aminosavból álló peptid, amely a vérben választódik ki. A vasopressin intravénás infúziója növeli az intraokuláris nyomást nyulaknál. Izolált írisz-pillatest készítményekben a vasopressin fokozza a rövidzár (rövid kör) áramot a szöveten keresztül, jelezve, hogy a vasopressin befolyásolja az aktív nátrium-transzportot a pillatest hámján keresztül.

Az intravénás vasopressinnel végzett szemvizsgálatok nehezek. A vasopressin által kiváltott vasoconstricio növeli a szisztémás vérnyomást és így másodlagos

HU 207 221 Β hatásként az intraokuláris nyomást is. A gyors, a szérum peptidázok által végzett enzimhidrolízist miatt a vasopressin felezési ideje a vérben csupán 5-10 perc, így a csamokvíz dinamikáját befolyásolandó a vasopressint folyamatos infúzió formájában kell adagolni. E nehézség kiküszöbölésére a jelen találmány feltalálói tanulmányozták az intravénás adagolású desmopressin (l-dezamino-8-arginin vasopressin) hatását a csamokvíz dinamikájára nyulaknál. A desmopressin a vasopressin szintetikus analógja, egy specifikus diuretikus szer, amelynek vasopressor aktivitása 200:1 (a vasopressiné 0,9:1), továbbá a szérum peptidázok nem degradálják és hatásideje 6-20 óra.

A vizsgálatok a desmopressin intraokuláris nyomást befolyásoló hatására irányultak, a kísérleteknél éber nyulakat alkalmaztunk (2,5-4,0 kg), amelyeket kényelmesen, ruhák között vagy speciálisan kialakított plexiketrecekben tartottunk. Topikálisan adagolt 0,5% propacainnal végzett érzéstelenítés után megmértük az intraokuláris nyomást pneumotométerrel (Digilab Módéi 30R), amelyet a nyulak szeméhez manometrikusan kalibráltunk.

Stabilizálódott intraokuláris nyomásérték után desmopressin acetátot (Armour Pharmaceutical Company, Kenkakee IL) szűrt fiziológiás sóoldatban oldottuk (ozmolaritás 295-305 mosmol/liter pH=7) és a marginális fülvénába injekcióztuk 12,5-100 mU/kg dózisokban. Az intraokuláris nyomást ezután óránként mértük az első 8 órában, majd a 10. és 24. órában az injekció után. A csamokvíz kifolyási képességet tonográfiával követtük 9 nyúlnál Schiotz tonométerrel közvetlenül az injekció előtt és 5 órával a 200 mU/kg desmopressin beadagolása után. Episclerális vénanyomást mértünk episclerális venométer alkalmazásával 4 nyúlnál az i. v. adagolás előtt és a 200 mU/kg dózis adagolása után, különböző időkben. A desmopressin szisztémás vérnyomásra és a vérkémiára kifejtett hatásának a femorális artériába katétert vezettünk az állatok rögzített, éber állapotában, 1%-os lidocainnal végzet érzéstelenítés mellett. A szisztémás vérnyomást közvetlenül a kanülhöz kapcsolt nyomásátalakítóval és polygraphfal mértük. Az artériás vérmintákat, amelyeket ugyanezen kanülön keresztül vettünk O₂, CO₂ tartalomra, pH-ra és plazma ozmolitásra vizsgáltuk Corning 16 5,5 pH véranalizátor és Precision Osmette S automatikus ozmométerrel.

A csamokvíz mintákat az aszkorbát és protein meghatározásokhoz pungálással nyertük a belső és hátsó kamrákból 0,5%-os proparacainnal végzett érzéstelenítés után. A bázis csapolást az egyik szemen végeztük és intravénásán 200 mU/kg desmopressint adagoltunk. Az intraokuláris nyomás ismételten megmértük és a belső és hátsó kamra csapolását a másik szemen 1 vagy 5 óra elteltével végeztük. A csamokvíz mintákat rögtön 4%os metafoszfonsavba tettük és 2,6-diklór-fenol-indofenollal végzett titrálással meghatároztuk az azkorbinsav koncentrációt. A folyási koefficiens (k_fa) és a diffúziós koefficiens (k_dpa) aszkorbát arányának számításához a Kinsey-Palm egyenletet alkalmaztuk. A belső kamrából származó csarnokvíz proteinkoncentrációját Biuret és Folin fenolreagensekkel (Totál Protein Kit No. 690, Sigma Chemical Co., St. Louis, MO) határoztuk meg.

Azt tapasztaltuk - hasonlóan korábbi közleményekhez, amelyeknél vasopressint alkalmaztak -, hogy a desmopressin a koncentrációtól függő mértékben növeli az intraokuláris nyomást (1. ábra). Általában, a desmopressin által kiváltott intraokuláris nyomás statikusan szignifikánsan 3 órán át növekszik és a maximális értéket 6-8 órával a beadagolás után éri el. A hatásidő 12,5 mU/kg dózis esetében 3 óra, ennél nagyobb dózisok hosszabb hatást eredményeznek. Minden dózis esetén az intraokuláris nyomás 24 órával az adagolás után a bázisértékre visszatért. A 2. ábrán az intraokuláris nyomásváltozást mutatjuk be 100 mU/kg dózis esetén.

A bázis artériás vérnyomás átlagértéke (106 ± 4 Hgmm) nem változott jellemzően 4, 5, illetve 6 órával a 200 mU/kg dózis intravénás beadagolása után (107 + 2 Hgmm, 107 ± 2, p >0,5, illetve 107 ± 2, p >0,5, illetve 103 ± 2, p 0,5). A kiindulási artériás vér pH-ja (kiindulási érték 7,43 ± 0,02) szintén nem változott sem 4 órával (7,43 ± 0,02) sem 6 órával (7,44 ± 0,03) a desmopressin beadagolása után. A plazma ozmolaritás értéke lényegében szintén változatlan marad (285 + 2,1 mOsm kiindulási érték, 291 ± 1,4 p >0,1, n = 6 4 óra után és 289 ± 1,7 p >0,1, n = 6 6 óra után).

A tonográfiás vizsgálatok nem mutattak semmi változást a csamokvíz kifolyási képességen (C) 200 mU/kg intravénás desmopressin adagolás után, az intraokuláris nyomás növekedése ellenére (1. táblázat). A kísérletileg meghatározott intraokuláris nyomásértékek, a kifolyási képesség és episclerális vénás nyomás adataiból számítással, a Goldmann-egyenlet segítségével meghatároztuk a csamokvíz sebességét (1. táblázat). 5 órával a desmopressin adagolása után a számított csarnokvíz folyási sebessége 5%-kal nőtt (1. táblázat). A csarnokvíz proteintartalma csekély mértékben csökkent (2. táblázat), a megnövekedett folyási sebességnek megfelelően. Az, hogy a csamokvíz proteintartalma nem nőtt, bizonyítéka a desmopressin infúzió utáni változatlan vér-csamokvíz-gátnak.

1. táblázat

200 mU/kg iv. dózisú desmopressin hatása a csarnokvíz dinamikára

	Kiindulási	5 óra utáni	Állatok száma
Intraokuláris nyomás Hgmm	16,7+0,8	19,2+0,9*	9
Kifolyási képesség μΙ/perc/Hgmm	0,20±0,3	0,22±0,3	9
Episclerális vénás nyomás Hgmm	8,3±l,0	7,2±0,2	4
Számított csamokvíz folyási sebesség pl/perc⁺	1,67	2,64	9

* Jellemző eltérés a kiindulási értéktől, p >0,01 ⁺ Goldmann-egyenlet alapján számolva:

HU 207 221 Β

F= (P_O-P_V)C, ahol

F= csarnokvíz folyási sebesség μΐ/perc P_o= intraokuláris nyomás Hgmm-ben P_v= episclerális vénás nyomás Hgmm-ben C= csarnokvíz folyási képesség μΙ/perc/Hgmmben

2. táblázat

200 mU/kg i. v. dózisú desmopressin hatása a csamokvíz összetételre

Injekció utáni idő	Átlag +SEM	Állatok száma	Átlag ±SEM	Állatok száma
Kiindulási érték	15,2±2,0	17	66±10	9
1 óra	15,2±2,0^b	14
5 óra	20,2±1,0^a	17	52,5+3^A	9

A p értékeket a Student-teszt alapján határoztuk meg A_p<0 Q5 B jellegzetes eltérés nincs.

A Kinsey-Palm K_fn: K_dpa arány kiindulási értékeit az aszkorbát meghatározások alapján számítottuk. A kezdeti 2,12 ±0,23 érték 1 órával a 200 mU/kg. i. v. dózis beadagolása után 3,14 ± 0,47 (p <0,05; n=9) értékre emelkedett. 5 órával az i. v. adagolás után a k_fa: k_dpa arány a kiindulási 2,98 ± 0,32 (p <0,01; n=6) értékről 4,08 ± 0,38-ra emelkedett. A megnövekedett aszkorbát-arány értékek egybeesnek a megnövekedett folyadék-bejutással.

A vasopressin elsődleges hatásként csökkenti a vizelet mennyiségét a sejten belüli második messenger hormon, ciklusos adenozin 3’5’ monofoszfát (ciklusos AMP) képződésének stimulálásával. Ez a második messengeer hormon egy sor sejten belüli folyamatot indít meg, amelyek végül a vizelet-mennyiség csökkentéséhez vezetnek. A desmopressin hasonlóképpen hat a vesére.

A találmányunk értelmében hatóanyagként felhasznált tetracyclin-származékokok (antibiotikumok) gátolják a vasopressin vagy desmopressin által stimulált ciklusos AMP-képzó'dést a vesében és ily módon blokkolják a vasopressinnnek a vizeletre gyakorolt hatását. Azt tapasztaltuk, hogy a tctracyclinck közül különösen a dcmeclocyclin renális hatása kiemelkedő.

Korábbi közlemények szerint a vasopressinnek nincs hatása a ciklusos AMP szintre az in vitro pillás folyamatokra. Vizsgálatokat végeztünk annak megállapítására, hogy szisztémás hatású desmopressin in vivő befolyásolja-e a ciklusos AMP szintet a csarnokvízben. E célból 20 kísérleti nyúl szemének belső kamrájából csamokvíz mintát vettünk és analizáltuk a ciklusos AMP tartalomra, acetilezés után ciklusos AMP radioimmun vizsgálati (Du Pont speciality Diagnostics, Boston, MA) alkalmazásával. A kiindulási mintákat az egyik szemből nyertük. A desmopressint 200 mU/kg dózisban intravénásán adagoltuk és a csamokvíz-mintákat 1 és 5 óra elteltével vettük. Azt tapasztaltuk, hogy 1 óra elteltével a ciklusos AMPtartalom nem szignifikáns, de kismértékű csökkenést, míg 5 óra elteltével jelentős csökkenést mutatott a kiin10 dulási értékhez viszonyítva (2. táblázat). A csökkent ciklusos AMP a csamokvízben, mint ahogy a csökkent proteintartalom is, összefügg a megnövekedett csamokvíz mennyiségből eredő hígítással.

Bár nincs kimutatva a csarnokvíz ciklusos AMP tartalmának emelkedése, nem lehet kizárni a sejten belüli ciklusos AMP emelkedést a pillás folyamatokban, amelyet a sejten kívüli intraokuláris folyadékok vizsgálata nem mutat ki. Ezért vizsgálatokat végeztünk annak megállapítására, hogy a demeclocyclin vajon befolyásolja-e a desmopressin hatását a szemben, hasonlóan ahhoz, hogy gátolja a vasmopressin hatását a vesében. Éber nyulakat kezeltünk orálisan demeclocyclin-hidrokloriddal (Sigma Chemical Co., St. Louis, MO, 20 mg/kg) 2 órával a 200 mU/kg i. v. desmo25 pressin adagolás előtt. Az intraokuláris nyomást mértük a kezelés előtt, közvetlen a desmopressin adagolása előtt, majd 8 órán át óránként. Azt tapasztaltuk, hogy az orálisan adagolt demeclocyclin blokkolja a desmopressin által kiváltott intraokuláris nyomásnövekedést.

Az előzőekből az következik, hogy a szisztémás desmopressin, a vasmopressinhez hasonlóan növeli az intraokuláris nyomást nyitlak esetében és hogy ez a nyomásnövekedés azért következik be, mert a desmopressin stimulálja a csamokvíz szekréciót a pillás fo35 lyamatoknál. A szisztémás vérnyomásra vagy szérum ozmolitásra való hatás hiánya azt jelzi, hogy a desmopressin közvetlen a csamokvíz szekrécióra hat, bár e szintetikus hormon pontos hatásmechanizmusa még nem teljesen ismert. Ezek a megállapítások jelzik, hogy a tetracyclin-származék. a demeclocyclin hatásosan képes blokkolni a desmopressin által kiváltott intraokuláris nyomásnövekedést, hasonlóan a vasopressinnek a vesében kifejtett hatásának blokkolásához.

Miután még nincs bizonyíték a ciklusos AMP-des45 mopressin/vasopressinnek az intraokuláris nyomásra kifejtett hatásának vonatkozásában, a demeclocyclin szemmel kapcsolatos pontos hatásmechanizmusa még tisztázásra vár.

3. táblázat

Demeclocyclin előkezelés hatása desmopressin által előidézett intraokuláris nyomásnövekedésre x Intraokuláris nyomás változása xl02 Pa-ban±SEM

	1 Kiindulási	1 1 óra	3 óra 1	6 óra	Állatok száma
	i IOP	i	után
Desmopressin	19,7+1,3	i +1,9+0,9	3,2+1,06	4,79±1.06	11
Demeclocyclines előkezelés 20 mg/kg p. o.	j 22,3+1,5 1 i	j +0,13±0,2ó^A	+0,40+0,66^ j	1 ,06±0,40^a	7

X

Előkezelés 2 órával a 200 mU/kg i. v. dózisú desmopressin beadagolás előtt A jelentős különbség a desmopressinhez viszonyítva pi <0,05 Studenl-tesl·alapján.

HU 207 221 Β

A tetracyclin antibiotikumokat sok éve alkalmazzák helyileg a szem különböző fertőzéseinek kezelésére. Ezen hatóanyagokat olyan készítmények formájában használják, hogy azok a szembe behatolhassanak, [Hardberger és munkatársai, Effects of Drug Vehicles on Ocular Uptake of Tetracycline, Am. J. Ophthalmol 80:133-138 (1975) és Massey és munkatársai, Effect of Drug Vehicle on Humán Ocular Retention of Topically Applied Tetracycline, Am. J. Ophthalmol 81:151-156 (1976)]. Az intraokuláris nyomásra kifejtett hatásukról azonban eddig még nem tettek említést.

Mi most részletes kísérleteket végeztünk arra vonatkozóan - figyelmen kívül hagyva az alkalmazott készítményeknek a szembe való csekély behatolását hogy a demeclocyclin, tetracyclin és más tetracyclinszármazékok befolyásolják-e az intraokuláris nyomást. A kísérleteknél desmopressint nem alkalmaztunk és csak a tetracyclinek közvetlen hatását vizsgáltuk.

A demeclocyclin közvetlen hatásának vizsgálatára ΙΟμΙ-es mennyiségben 0,05-1,0 mg dózist adagoltunk intravitreálisan nyulaknak proparacainnal végzett érzéstelenítés közben. Az állatokat kényelmes ketrecekben tartottuk. Az egyik szemet kezeltük, a másik szem volt a kontroll, ebbe csak hordozóanyagot injekcióztunk.

Az intravitreálisan adagolt demeclocyclin határozottan csökkentette az intraokuláris nyomást késleltetett hatással és nyújtott hatásidőtartammal. A 3. ábrán a hatás dózisfüggését mutatjuk be (0,05-1,0 mg) 8 óra hatásidő alatt. 0,1 mg intravitreális demeclocyclin jelentősen csökkentette (p <0,05) az intraokuláris nyomást 6 napon át. Ennél nagyobb dózisok hosszabb időn át hatottak, a leghosszabb hatásidőt 0,5 mg dózisnál állapítottunk meg, amelynél az intraokuláris nyomás csökkenése 16 napon át tartott.

A demeclocyclin adagolásának a szemre káros hatását nem lehetett kimutatni. A pupilla mérete változatlan maradt, külső irritáció, vörösödés nem volt látható és a rés-lámpával való vizsgálatnál intraokuláris gyulladás sem volt észrevehető. Az esetleges patologikus szem-elváltozások vizsgálatára 0,5 mg dózisban demeclocyclint adagoltunk a kísérleti nyulaknak intravitreálisan. A6. napon az intraokuláris nyomás 15,9xl0² Pa-ra esett. Az állatokat ekkor leöltük, a szemüket eltávolítottuk és histopatologiai vizsgálatnak vetettük alá. Semmiféle gyulladás vagy más abnormálisnak tekinthető elváltozás nem volt megállapítható a kezelt szemeknél.

Vizsgáltuk a demeclocyclinnel csökkentett intraokuláris nyomás egyéb körülményeit is (4. táblázat). Ennél a táblázatnál a nyulaknak intravitreálisan 0,2 mg demeclocyclint adagoltunk az egyik szembe, a másik szembe kontrollként hordozóanyagot injekcióztunk. Tonográfiával meghatározva, a csamokvíz kifolyási képessége nem változott. A csamokvíz folyást a fentiekben ismertetett módon számoltuk, 8 Hgmm-es episclerális vénanyomást feltételezve. A demeclocyclin a csamokvíz folyási sebesség 70%-os csökkenését okozta, a csarnokvíz proteintartalma észrevehető mértékben nem változott. A kiindulási Kinsey-Palm K_fa: Κ,)_ρ3 arány azkorbátra, jelentős, 76%os csökkenést mutatott. Mindezek azt mutatják, hogy az intravitreálisan adagolt demeclocyclin a csamokvíz képződést csökkenti és ezen az alapon csökkenti az intraokuláris nyomást.

4. táblázat

0,2 mg dózisú intravitreális demeclocyclin hatása a szemre albínó nyulak esetében

	Kezelt szem	Kontroll szem	Állatok száma
Intraokuláris nyomás xlO² Pa	14,7+2,1^A	31,2±2,2	6
Csamokvíz kifolyási képesség μΙ/perc/Hgmm	0,21±0,01^b	0,21±0,02	6
Számított csarnokvíz menynyiség pl/perc^x	0,65^a	2,20	6
Csamokvíz proteintartalma mg/dl	110±17^b	77±17	10
Kfa’^dpa korbátra**	l,22±0,16^A	4,04 ± 0,87	10

Átlag ±SEM, A: p <0,05; B: nem szignifikáns ^x A csamokvíz mennyiségét a Goldmann-egyenlet alapján számítottuk: F - (P_O-P_V)C (1. 1. táblázat) ^xx A Kinsey-Palm-egyenlet alapján számolva

Az intraokuláris nyomásban változás nem volt kimutatható, ha a demeclocyclint a következő formában adagoltuk: 1 vagy 2%-os fiziológiás sóoldatban topikálisan a szembe; 1 vagy 2%-os optalmikus kenőcs formájában topikálisan a szembe; 20 mg/kg dózisban intravénásán. A tetrycyclin vegyületekről ismert, hogy a szembe való behatolásuk csekély. Az említett készítmények hatástalansága is ennek tulajdonítható.

Vizsgálatokat végeztünk más tetracyclin hatóanyagoknak az intraokuláris nyomásra kifejtett hatására is. Mindegyik hatóanyagot az intravitreálisan az egyik szemben adagoltuk 0,2 mg dózisban, kontrollként a másik szembe hordozóanyagot jutattunk. Két kivételiek az összes vizsgált hatóanyag jelentős mértékben csökkentette az intraokuláris nyomást (5. táblázat). Azonban még e két esetben is bizonyos hatás azért kimutatható. A demeclocyclinhez hasonlóan a maximális hatás néhány nappal a kezelés után jelentkezett és a hatás időtartama néhány nap és egy hét közötti érték volt. A legaktívabb vegyület a demeclocyclin volt a hatás mértékében és időtartamában egyaránt.

Hogy a hatást más állapotban is megvizsgáljuk, a demeclocyclint macskák szemébe is adagoltuk intravetriálisan 0,2 mg dózisban (5. ábra) és a nyulakhoz hasonló eredményeket kaptunk. Az intraokuláris nyomás néhány napon át csökkent, a minimális értéket 4-6 nap alatt érte el, a maximális csökkenés 14-16 Hgmm volt. A számottevően csökkent nyomásérték több héten át fennmaradt.

HU 207 221 Β

5. táblázat

Tetracycl inszármazékok intraokuláris nyomást (IOP) csökkentő hatása nyulak esetében

Vegyület intravitreális inj. 0,2 mg	Max.hatás*xl0² Pa	Legalacsonyabb nyomás (nap)^xl1	Hatás kezdete*	Hatás időtartama'*	Állatok száma
Demeclocyclin	16,6	7	2	9	12
Tetracyclin	9,2	4	1	5	6
Oxytetracyciin	6 5 4	8	1	11	6
Minocyclin	6,4	4	2	7	6
Methácyclin	4,1	8	7	3	6
Cholotetracyclin	3 7	2			6
Doxycyclin	3,5	3-4			6

Y

IOP max. csökkenése:

IOP kontroll szem- IOP kezelt szem

XX

A legalacsonyabb nyomás kialakulásának napja a kezelést kővetően

Bár kísérleteinkkel kimutattuk, hogy a tetracyclinszármazékok visszaszorítják a csamokvíz szekréciót, a pontos hatásmechanizmus még nem tisztázott. Nincs 20 bizonyíték normál állapotok esetében a vasopressinnek a csarnokvíz szabályozására kifejtett hatására. A desmopressin feltehetően nem a vasopressin hatás gátlása révén hat, valószínűleg ezek a hatóanyagok a csarnokvíz képződésének sejtfolyamataiban kritikus recepto- 25 rokkal lépnek kölcsönhatásba.

Vizsgálataink szerint a legtöbb - ha nem az összes - tetracyclin-származék csökkenti az intraokuláris nyomás nyulak esetében. Hasonló eredményeket kaptunk több mint egy származék esetében macskáknál is, és 30 ebből arra következtetünk, hogy ezen hatások embereknél is várhatók. Az intraokuláris nyomás csökkenésének megjelenése késleltetett és néhány nap szükséges a maximális hatás kialakulásához. A csökkenés mértéke jelentős, és messze meghaladja az eddig, nor- 35 mái nyulaknál és macskáknál alkalmazott hatóanyagok hatását. A nyulakon végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy mellékhatás nincs és ezek a hatóanyagok visszaszorítják a csamokvíz képződést. Az intraokuláris nyomást csökkentő hatás hosszantartó és már egyszeri al- 40 kalmazás esetén is legalább egy hétig tart a leghatásosabb származékok esetében.

A találmány értelmében alkalmazott tetracyclinszármazékok nagy lehetőséget jelentenek embereknél is a glaukóma kezelésére, az állatoknál kimutatott je- 45 lentős hosszantartó hatás, valamint a lokális toxieitás hiánya alapján. Továbbá ezek a szerek szisztémás antibiotikumként, valamint szemnél helyileg alkalmazott antibiotikumként már ismertek. Bár az allergia bármely szer esetén fennállhat, ezek a hatóanyagok az eddig glaukóma-ellenes alkalmazott szereknél ismert szisztémás toxikusságot nem mutatják. Ezen tulajdonságaik alapján ezek a hatóanyagok értékes glaukóma-ellenes szerek, a jelenleg ismert tetracycl in készítmények glaukóma kezelésénél nem hatolnak be megfelelően a szembe. A találmány értelmében azonban megfelelő készítmények állíthatók elő - szemcseppek, kenőcsök és néhány más készítmény - helyi alkalmazásra, bár bizonyos esetekben a hatóanyagok szisztémásán is adagolhatok, így például orálisan vagy intravénásán.

Kísérleteket végeztünk demeclocyclin topikális alkalmazására. Ezek során demeclocyclint nyulak egyik szemébe adagoltunk. Miután ismert, hogy a tetracyclin-származékok a szembe csekély mértékben képesek behatolni, két különböző módot alkalmaztunk a behatolás elősegítésére; az egyiknél lágy kontakt lencsét itattunk át a hatóanyaggal, a másiknál kenőcs hordozóanyagot a fentiekben említetteknél nagyobb dózisú hatóanyaggal kevertünk el. Mértük az intraokuláris nyomást az éber és megkötözött nyulak szemén kalibrált pneumatonométeirel proparacoin-hidrokloriddal végzett érzéstelenítés mellett.

A lángy kontakt lencse révén bejutott demeclocyclin csökkentette az intraokuláris nyomást. A lágy kontakt lencsét 1 órán át 1%-os demeclocyclin-oldatban (pH= =6,8) áztattuk, majd az egyik szembe helyeztük és 1 óra után eltávolítottuk. A kísérletnél 6 nyulat vizsgáltunk, a kapott eredményeket a következő 6. táblázatban foglaljuk össze.

6. táblázat

Intraokuláris nyomás demeclocyclinnel átitatott lágy kontakt lencsével való kezelés után xlO² Pa

		A kontakt lencse eltávolítás utáni
	Kiind.	5. óra	1. nap	2. nap	4, nap
Kezelt szem	24,5+2,6	25,3+2.6	16.612/%	17.6±1,5⁺	19,3±1,8⁺
Kontroli szem	24,2+2,5	26,9±2,1 :	25,5+2,0	26,0±2,l _	25.0+1,3

^x jelentős különbség a kontroll szemhez viszonyítva, p<0,05.

HU 207 221 B

A demeclocyclin kenőccsel (olajbázisú, 5 tömeg%os) végzett kísérleteink során is az intraokuláris nyomás csökkenését tapasztaltuk. A kenőcsöt nyulak egyik szemében alkalmaztuk napona kétszer, 7 napon át. Az intraokuláris nyomás csökkenés néhány nap múlva 5 kezdődött a kezelés kezdetét követően és a kezelés ideje alatt tartott. A nyomás a kezdeti értékre visszaállt a kezelés befejeztével. A kapott eredményeket a következő 7. táblázatban foglaljuk össze.

7. táblázat

Intraokuláris nyomás 5% demeclocyclint tartalmazó kenőccsel végzett kezelés után xlO² Pa

	A kezelés kezdete utáni
kiind. érték	1. nap	3. nap	4. nap	5. nap
Kezelt szem	27,9±2,5	27,4±1,7	26,7+l,6^x	19,4±2,8^X	21,l±2,l^x
Kontroll szem	28,2±2,1	29,5±3,1	31,1±2,5	31,9±3,1	30,9±2,9
	6. nap	7. nap
Kezelt szem	20,5±l,6^x	20,5±l,9^x	leállítva
Kontroll szem	25,8±0,9	29,8±1,9

	A kezelés befejezése Utáni
2. nap	6. nap
Kezelt szem	25,8±2,4	25,4±0,5,
Kontroll szem	29,8+2,5	26,6 +0,8

Y .

jelentős eltérés a kontroll szemhez viszonyítva, p <0,05

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására, 30 amelyek hatóanyagként demeclocyclint, tetracyclint, oxytetracyclint, minocyclint, methacyclint, chlortetracicyclint vagy doxycyclint tartalmaznak, azzal jellemezve, hogy az ismert módon előállított hatóanyagot gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal ősz- 35 szekeverjük és intraokuláris nyomás csökkentésére alkalmas gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként demeclocyclint alkalmazunk.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot a szemnél topikálisan alkalmazható készítménnyé, előnyösen szemcseppé vagy kenőcscsé alakítjuk.
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot injekció, előnyösen intravénás injekció vagy orális adagolású készítménnyé alakítjuk.