HU206629B

HU206629B - Process for producing pharmaceutical compositions containing sulfatated vinyl-polymeres for treating retrovirus infections

Info

Publication number: HU206629B
Application number: HU90886A
Authority: HU
Inventors: Masanori Baba; Clercq Erik Desire Alice De; Sandor Goeroeg; Miklos Loew; Miklos Nagy; Sandorne Gyoergyi
Original assignee: Stichting Rega V Z W; Richter Gedeon Vegyeszet
Priority date: 1989-02-22
Filing date: 1990-02-21
Publication date: 1992-12-28
Also published as: JP3120989B2; ES2059985T3; DE69003408D1; NL8900442A; US5292505A; HU900886D0; US5152978A; DE69003408T2; DK0384532T3; EP0384532B1; EP0384532A1; HUT53807A; JPH02288833A; ATE94760T1

Description

A találmány tárgya eljárás új gyógyászati készítmények előállítására, retrovírusfertőzések, például AIDS és AIDS-szel kapcsolatos betegségek kezelésére.

Az AIDS, vagy szerzett immunhiány betegség széles körben elterjedt járványos immunszupresszív betegség, amely a segítő T-limfocita-sejtek emberi szervezetből való kiürülésének következménye. A betegséget kiváltó faktort mint retrovírust azonosították, amelyet humán immunhiány vírusnak, rövidítve HIV-nek neveznek. Jelenleg a fenti retrovírusnak két különböző típusát (HIV-1 és HIV-2) ismerik, mindkét típus képes AIDS vagy AIDS-szel kapcsolatos betegség kiváltására, azonban a HIV-1 elterjedtebb, mint a HIV-2.

A HÍV ellen alkalmas szerek kutatására számos kísérlet történt, és sok különféle anyagról és vegyületről leírták, hogy gátolja a HÍV replikációját (rendszerint az 1-es típusú HIV-ét) in vitro.

A számos feltételezett HIV-ellenes vegyület közül egyedül a 3’-azido-2’,3’-didezoxi-timidin (azido-timidin vagy AZT) jelenleg az egyetlen olyan vegyület, amely klinikailag is hatásosnak bizonyult AIDS-es betegek kezelésében [Fischl és munkatársai, New Engl. J. Med. 317, 185-191 (1987)]. Az AZT hatása - 5’-trifoszfáttá alakulása után - valószínűleg a reverz transzkriptáz gátlásán alapul, amely enzimnek szerepe van a HIV-1 replikációjában T-limfocita-sejtekben.

Ismert az is, hogy a szulfátéit poliszacharidok, például a dextrán-szulfát, heparin és pentozán-poliszulfát igen erősen és szelektíven gátolják a HIV-1 replikációját in vitro vizsgálatokban [Ito és munkatársai, Antiviral Rés. 7, 361-367 (1987); Baba és munkatársai, Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 85, 6132-6135 (1988); és Baba és munkatársai, Antiviral Rés. 9, 335-343 (1988)].

A fenti szulfátéit poliszacharidok aktivitása valószínűleg abban áll, hogy gátolják a vírus-részecskék adszorpcióját a T-limfocita-sejtek sejtmembránján.

A fentiek ismeretében más anyagokra és vegyületekre is szükség van, amelyek képesek gátolni a HÍV szaporodását. Célunk ennek megfeleló'en ilyen gátlóanyagok felfedezése, valamint az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítása.

Azt tapasztaltuk, hogy a szulfátéit vinil-polimerek, mint például a szulfátéit poli(vinil-alkohol) és a (meí)akrilsav vinil-alkohollal alkotott, szulfatált kopolimerjei, valamint ezek gyógyászatilag elfogadható sói erősen és szelektíven gátolják mind a HIV-1, mind a HIV-2 replikációját in vitro, és így előnyösen alkalmazhatók retrovírusfertőzések, például AIDS és AIDSszel kapcsolatos betegségek kezelésére alkalmas gyógyászati készítmények hatóanyagaként.

A szulfatált poli(vini 1-alkohol) alatt olyan különféle molekulatömegű és polimerizációs fokú polimereket értünk, amelyek vizes folyadékokban jól oldódnak, és kémiai jellemzőjük, hogy számos -OSO₃H csoportot és néhány -OH csoportot tartalmaznak a normális szénhidrogén (polivinil) alapvázon. A fenti vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy vinil-acetátot, vagy bármely egyéb hidroxil-védett vinil-alkohol-származékot polimerizálunk, majd a hidroxil-védőcsoportot eltávolítjuk a kapott polimerből, és a szabad hidr2 oxilcsoportokat szulfatáljuk. A szulfatálás foka 50% és 100% közötti érték lehet.

A (met)akrilsav és vinil-alkohol szulfatált kopolimerjei alatt olyan különféle molekulatömegű és polimerizációs fokú polimereket értünk, amelyek vizes folyadékokban meglehetősen jól oldódnak, és amelyek kémiai jellemzője, hogy a normál (polivinil) szénhidrogén alapvázon számos -OSO₃H csoportot, néhány szabad -OH és -COOH csoportot, és adott esetben metilcsoportokat tartalmaznak. A fenti vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy akrilsavat vagy metakrilsavat, vagy azok megfelelő származékát hidroxil-védett vinil-alkohol-származékkal polimerizálunk, majd a kapott polimer hidroxil-védőcsoportját, és adott esetben karboxilvédőcsoportját eltávolítjuk, és a szabad hidroxilcsoportokat szulfatáljuk. A szulfatálás foka ekkor is 50% és 100% közötti érték lehet.

Az -OSO₃H csoportok és (adott esetben) -COOH csoportok gyógyászatilag elfogadható sóik formájában is létezhetnek; az ilyen sók szintén használhatók a találmány szerinti eljárásban.

Szulfatált vinil-polimerek alatt szulfatált polí(vinilalkohol)-okat, szulfatált (met)akrilsav-vinil-alkoholkopolimereket és ezek gyógyászatilag elfogadható sóit értjük.

Megjegyezzük, hogy a fenti szulfatált vinil-polimerek kémiailag azáltal különböznek a szulfatált poliszacharidoktól, hogy a molekulák szénhidrogén-vázában nem tartalmaznak ciklusos csoportokat.

A szulfatált vinil-polimerek ismert vegyületek. Szulfatált vinil-polimereket ismertetnek például Chargaff és munkatársai [J. Bioi. Chem. 115, 160 (1936)] és ismertetik ezen vegyületek antikoaguláns hatását is. A fenti vegyületek kereskedelmi forgalomban is kaphatók. Szulfatált (met)akrilsav-vinil-alkohol-kopolimereket és azok sóit a 0093 489 számon közzétett európai szabadalmi leírásban ismertetnek, és ismertetik ezek antikoagulánsként való alkalmazását is. Az antikoaguláns hatás azonban a retrovírus elleni hatástól teljesen független [M. Baba és munkatársai: J. Infect. Diseases 767,208-213 (1990)].

A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a szulfatált vinil-polimerek 0,8 pg/ml koncentrációban teljesen gátolják a HIV-1 MT-4 sejtekre kifejtett citopatogén hatását, és a HIV-1 antigén-expresszióját CEMsejtekben. A fenti vegyületek körülbelül azonos aktivitást fejtenek ki a HIV-2 replikálódása ellen is. Ez igen jelentős tény, mivel a T-sejtek pusztulását elsősorban a HIV-T sejtekben való replikációjából eredő citopatogén hatásnak tulajdonítják.

Ezenkívül, az azido-timidinnel ellentétben a szulfatált vinil-polimerek teljesen gátolják a HIV-1 indukálta óriássejtek (többmagvú syncytinum sejtek) keletkezését a nem fertőzött T-sejtekből, 4 pg/ml koncentrációban. Ez azért jelentős, mivel a HIV-vel fertőzött sejtek gpl20 felületi antigénjei és a fertőzetlen sejtek CD4 receptorai közötti kölcsönhatás következtében fellépő óriássejt-képződés másik lehetséges mechanizmusa lehet a T-sejtek pusztulásának.

Az óriássejt-képződés ' gátlásának köszönhetően a

HU 206629 Β szulfatált vinil-polimerek nyilvánvalóan előnyösebbek, mint az azido-timidin, amely nem rendelkezik ilyen hatással.

Ezenkívül, a találmány szerinti szulfatált vinil-polimerek teljesen gátolják a HIV-részecskék adszorpcióját a CD4 pozitív sejteken, körülbelül 4 gg/ml koncentrációban. Ez valószínűleg a fenti polimerek HIV-replikáció elleni erős aktivitásának tulajdonítható.

Ha a találmány szerinti szulfatált vinil-polimereket szulfatált poliszacharidokkal - például dextrán-szulfáttal - összehasonlítjuk, kitűnik, hogy mindkét fenti vegyületcsoport képes gátolni a HIV-replikációt, óriássejt-képződést, és a vírus adszorpcióját T-sejtekhez. Azonban a két vegyületcsoport aktivitása között jelentős különbség van.

Az óriássejt-képződés gátlásának meghatározására végzett összehasonlító vizsgálatokban azt tapasztaltuk, hogy a dextrán-szulfát csak 100 gg/ml koncentrációban képes teljesen gátolni az óriássejt-képződést. Ez a koncentráció igen magas, és humán plazmában alig érhető el.

Ezzel szemben a találmány szerinti szulfatált vinilpolimerek már 4 gg/ml koncentrációban képesek teljesen gátolni az óriássejtek képződését, és az a koncentráció könnyen biztosítható a plazmában.

Ezért a találmány szerinti szulfatált vinil-polimer hatóanyagok előnyösebbek, mint a szulfatált poliszacharidok, mint például a dextrán-szulfát.

A retrovírusfertőzések, például AIDS és AIDS-szel kapcsolatos betegségek kezelésére alkalmas, hatóanyagként szulfatált vinil-polimereket tartalmazó humán gyógyászati készítmények, például porok, szuszpenziók, oldatok, spray-k, emulziók, balzsamok és krémek lehetnek, amelyeket lokálisan, intranazálisan, rektálisan, vaginálisan, de orálisan vagy parenterálisan (azaz intravénásán, intradermálisan, intramuszkulárisan, intratracheálisan stb.) is alkalmazhatunk. A fenti készítményeket úgy állíthatjuk elő, hogy a szulfatált vinil-polimereket gyógyászatilag elfogadható, semleges segédanyagokkal (például vizes vagy nemvizes oldószerekkel, stabilizátorokkal, emulgeálószerekkel, detergensekkel, additívokkal), továbbá kívánt esetben színezőanyagokkal és aromaanyagokkal kombináljuk (például keverjük, oldjuk stb.). A hatóanyag koncentrációja a találmány szerinti eljárással előállított készítményekben tág határok között - 0,1 és 100% között - változhat, az alkalmazási módtól függően. A hatóanyag dózisa testtömeg kg-onként 0,1 és 100 mg között változhat.

A szulfatált vinil-polimerek HIV-ellenes aktivitását az alábbiakban bizonyítjuk a korlátozás szándéka nélkül. Összehasonlító anyagként dextrán-szulfátot használtunk.

A példákban hivatkozott 1-3. ábrák jelentése az alábbi:

- az 1. ábrán látható a HIV-1 citopatogén aktivitásának gátlására vonatkozó vizsgálati eredmények diagrammos árbázolása, a vírus antigénexpressziójának gátlására vonatkozó eredményekkel együtt;

- a 2. ábra az óriássejt-képződés gátlására vonatkozó vizsgálati eredmények grafikus ábrázolása;

- a 3. ábra a HIV-adszorpció gátlására vonatkozó vizsgálatok eredményeinek grafikus ábrázolása.

A példákban használt vírusok a HIV-1 és HTV-2. Ezeket HlV-Ugyel maradandóan fertőzött HUT-78 sejttenyészet felülúszójából, illetve a HIV-2-vel maradandóan fertőzött CEM sejttenyészet felülúszójából nyertük. A HIV-1 és HIV-2 törzsoldatok titere 2x 10⁵, illetve 5 x 10⁴ CCID₅o (egy CCID₅₀ a sejttenyészet 50%-át fertőző dózist jelenti), ml-enként.

A példákban alkalmazott sejtek az MT-4, CEM és Molt-4 (8. klón) sejtek. Az MT-4 sejteket [I. Miyoshi és munkatársai, Gann Monogr. 28, 219-228 (1982)] a HTV citopatogén aktivitásának gátlására és a vírus adszorpciójának gátlására vonatkozó vizsgálatokban használjuk. A CEM sejteket [Foley és munkatársai, Cancer 18, 522-529 (1965)] a virális antigén expreszsziójának vizsgálatára, míg a Molt-4 (8. klón) sejteket [Kikukawa és munkatársai, J. Virol. 57, 1159-1162 (1986)] az óriássejt-képződés gátlásának vizsgálatára használjuk. Az összes sejt mikoplazmától mentes volt. A sejteket 10% hőaktivált magzati borjúszérummal, 100 egység/ml G-penicillinnel és 20 gg/ml gentamicinnel kiegészített RPMI 1640 tápközegben tartjuk fenn és tenyésztjük. A fenti RPMI tápközeg egy standard tápközeg, amely szervetlen sókat, például nátrium-kloridot, nátrium-hidrogén-karbonátot, dinátriumhidrogén-foszfátot stb., valamint glükózt, néhány aminosavat és néhány vitamint tartalmaz.

A vizsgálatokban négy különböző anyagot használtunk, mégpedig:

- PAVAS (móltömeg 10000), akrilsav és vinil-alkohol szulfatált kopolimerje (monomer arány 1:2), amelynek móltömege 10000 és szulfatálási foka 60%;

- PAVAS (móltömeg 20000), akrilsav és vinil-alkohol szulfatált kopolimerje (monomer arány 1:9), amelynek móltömege 20000 és szulfatálási foka 50%;

- PVAS (móltömeg 20000), szulfatált poli(vinil-alkohol), amelynek móltömege 20000 és szulfatálási foka 50%;

- dextrán-szulfát (móltömeg 5000), szulfatált dextrán, amelynek móltömege 5000 és szulfatálási foka kb. 67%.

/. példa

HIV-1 citopatogén hatásának gátlása A vizsgálandó vegyületek HIV-1 citopatogén hatását gátló aktivitását MT-4 sejteken vizsgáltuk, R. Pauwels és munkatársai módszere szerint [J. Virol. Methods 16, 171-185 (1987)].

Az első vizsgálat-sorozatban az MT-4 sejteket 3 x 10⁵ sejt/ml koncentrációban szuszpendáljuk a tápközegben, és 1000 CCID₅₀/ml HIV-1-gyei fertőzzük. Közvetlenül a fertőzés után a sejtszuszpenziókból 100 μΐ mennyiségeket mérünk a mikrotitráló lemez lyukaiba, amelyek különböző koncentrációkban tartalmazzák a vizsgálandó vegyületeket. A lemezeket 5 na3

HU 206 629 Β pon keresztül 37 °C-on inkubáljuk, majd minden egyes lyukban meghatározzuk az élő sejtszámot, kolorimetriás vizsgálattal (MTT módszer), színezőanyagként 3(4,5-dimetil-tiazol-2-il-(2,5-difenil-tetrazólium-bromidot használva. A kolorimetirás meghatározást Pauwels és munkatársai [J. Virol, Methods, 20,309-321 (1988)] módszerével végezzük.

A második vizsgálat-sorozatot - az elsővel párhuzamosan - ál-fertőzött sejtekkel végezzük, amelyeket a vizsgálandó vegyületek különböző koncentrációinak jelenlétében inkubálunk. Kontroli-vizsgálatot is végzünk, amelyben az ál-fertőzött sejteket vizsgálandó vegyület távollétében inkubáljuk.

A fenti vizsgálatok eredményeit az 1. ábra diagrammjain ábrázoljuk, amelyeket az 5 napos inkubálás után mért élő sejtszámok (kontroll %-ában) vizsgálandó vegyület koncentrációjának függvényében való ábrázolásával kapunk, az egyes vizsgálatokban. A fekete oszlopok a vírussal fertőzött sejtekkel végzett vizsgálatokra, a fehér oszlopok az ál-fertőzött sejtekkel végzett vizsgálatokra vonatkoznak. Az 1. ábra A, B és C részei a PAVAS (móltömeg 10000)-rel, PAVAS (móltömeg 20000)-rel és a PVAS (móltömeg 20000)-rel végzett vizsgálatokra vonatkoznak.

Az 1. ábrából látható, hogy mindhárom vizsgált vegyület tökéletes védelmet biztosít a sejteknek a vírusindukálta károsodás ellen, 0,8 pg/ml koncentrációban.

A vizsgált három vegyület egyike sem csökkenti az ál-fertőzött MT-4 sejtek életképességét még 2500 pg/ml koncentrációban sem. így a vizsgált vegyületek 50%-os citotoxikus dózisa (CD₅₀) MT-4 sejtekre nagyobb, mint 2500 pg/ml.

2. példa

Virális antigén expresszió gátlása

A teszt-vegyületeket HIV-vel fertőzött CEM sejtekben a virális antigének kifejeződését gátló hatásuk szempontjából is vizsgáltuk.

A CEM sejteket 1 X 10^{2 * * 5} sejt/ml koncentrációban szuszpendáljuk a tápközegben, és HIV-l-gyel fertőzzük, a fertőzés gyakorisága 0,04. A fertőzött sejteket a vizsgálandó vegyületek különböző koncentrációi jelenlétében inkubáljuk, 4 napon keresztül. Ezután a virális antigén kifejeződését indirekt immunfluoreszcencia és lézer citofluorográfia segítségével mérjük, próbaként poliklonális antitesteket használva, Pauwels és munkatársai módszere szerint [J. Virol. Methods, 16, 171-185 (1987)].

A kontroll vizsgálatot vizsgálandó vegyület nélkül végezzük.

A fenti vizsgálatok eredményeit az A, B és C görbéi mutatják, amely görbéket (o - o) úgy kapjuk, hogy az antigén-pozitív sejtek számát (a kezeletlen, vírussal fertőzött sejtek számának %-ában kifejezve) a vizsgálandó vegyület koncentrációjának függvényében ábrázoljuk az egyes vizsgálatokban. Az 1 ábra A, B és C részei itt is a PAVAS (mőltömeg 10000)-rel, PAVAS (móltömeg 20 000)-rel és PVAS (móltömeg 20 000)-rel végzett vizsgálatokra vonatkoznak.

Az 1 ábra A, B és C részeinek görbéi azt mutatják, hogy a három vizsgált vegyület csaknem teljesen meggátolja a HIV-1 virális antigénjének kifejeződését CEM sejtekben, 0,8 pg/ml, és annál nagyobb koncentrációban.

Egy párhuzamos vizsgálat-sorozatból kitűnik, hogy a vizsgált vegyületek egyike sem csökkenti az ál-fertőzött CEM-sejtek életképességét, még 500 pg/ml koncentrációban sem. így a vizsgált vegyületek citotoxikus dózisa (CD₅₀) CEM sejtekre 500 p.g/ml-nél nagyobb.

3. példa

HlV-indukálta citopatogén hatás és HIV-antigcn kifejeződés gátlása

Az 1. és 2. példákban ismertetett vizsgálatokat bővítjük úgy, hogy teszt-vírusként mind a HIV-1, mind a HIV-2 vírusra, vizsgált sejtként pedig mind az MT-4, mind a CEM sejtre kiterjedjen. A vizsgált anyagok a PAVAS (móltömeg 10000), PAVAS (móltömeg 20000) és PVAS (móltömeg 20000), valamint a dextrán-szulfát (móltömeg 5000).

Az eredményeket ED_J0 (50%-os vírusellenes hatást biztosító dózis) és CD₅₀ (50%-os citotoxikus dózis) értékekben kifejezve az 1. táblázatban ismertetjük. Minden egyes adat két egymástól független kísérlet adatainak átlagértéke.

/. táblázat

Vegyület	Sejt	ED_SO (gg/ml)	cd₅₀ (ag/ml
HIV-1	HIV-2
PAVAS (móltömeg 10000)	MT-4	0,15	0,29	2500
CEM	0,10	0,14	500
PAVAS (móltömeg 20000)	MT-4	0,11	0,31	2500
CEM	0,14	0,19	500
PVAS (móltömeg 20000)	MT-4	0,18	0,28	2500
CEM	0,23	0,93	500
dextrán-szulfát (móltömeg)	MT-4	0,39	0,07	2500
CEM	1,40	0,12	500

Az 1. táblázat adataiból látható, hogy mind a négy vizsgált vegyület antivirálisan hatásos dózisa sokkal kisebb, mint citotoxikus dózisuk. Látható továbbá, hogy a PAVAS és PVAS mind MT-4, mind CEM sejtekben azonos mértékben gátolják a HIV-2 és HIV-1 replikációját. A PAVAS és PVAS valamivel hatásosabb HIV-1 ellen, mint a dextrán-szulfát, és valamivel kevésbé hatékony HIV-2 ellen, mint a dextrán-szulfát.

4. példa

Oriássejt-képződés gátlása

Molt-4 sejteket együtt tenyésztünk azonos számú (5 x IQ⁴) HlV-fertőzött HUT-78 sejtekkel a mikrotitráló lemez lyukaiban, amelyek a vizsgált vegyületek különböző koncentrációit tartalmazzák. 24 órás inkubálás után a setjcsomókat óvatos pipettázással felszuszpen4

HU 206 629 Β dáljuk és az óriássejtek számát (többmagvú syncytium sejteket) mikroszkóposán megszámláljuk. A kontroll vizsgálatot vizsgált vegyület nélkül végezzük.

A kontroll vizsgálatban megfigyelhető az óriássejtek képződése. Ilyen óriássejtek nem figyelhetők meg, ha a Molt-4 sejteket fertőzetlen HUT-78 sejtekkel együtt tenyésztjük.

A vizsgált vegyületek különböző koncentrációinak jelenlétében kapott vizsgálati eredményeket grafikusan a 2. ábra mutatja, ahol a 24 órás inkubálás után számlált óriássejtek számát (a kontroll vizsgálatban kapott szám %ában kifejezve) ábrázoljuk a vizsgált vegyület koncentrációjának függvényében, minden vizsgálatban.

A 2. ábra görbéi az alábbiak szerint azonosíthatók:

• - · PAVAS (móltömeg 10000)

A-A PAVAS (móltömeg 20000)

- PVAS (móltömeg 20 000)

0-0 dextrán-szulfát (móltömeg 5000).

A 2. ábrán látható, hogy a PAVAS és PVAS 4 pg/ml koncentrációban teljesen meggátolja az óriássejtek képződését. Még alacsonyabb - 0,8 pg/ml koncentrációban is kb. 50%-os csökkenést okoz a PAVAS (móltömeg 10000) és a PAVAS (móltömeg 20000) az óriássejtek számában.

Ezzel szemben a dextrán-szulfát 4 pg/ml koncentrációban nem gátolja az óriássejt-képződést. A dextrán-szulfátból 100 pg/ml koncentráció szükséges az óriássejt-képződés teljes gátlásához.

Másik vizsgálat-sorozatban a PAVAS (móltömeg 10000), PAVAS (móltömeg 20000) és PVAS (móltömeg 20000) a HIV-2-indukálta óriássejt-képződést is gátolják, hasonló koncentrációban, mint ami a HIV-1indukálta óriássejt-képződés gátlásához szükséges.

Fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a PAVAS és PVAS erősen gátolják a HIV-1 és HIV-2 által indukált óriássejt-képződést.

5. példa

Vírus-adszorpció gátlása

A vizsgált vegyületek vírus-adszorpciót gátló hatását az eme a célra kifejlesztett indirekt immunfluoreszcencia/lézer folyadék-citográfiás módszerrel mérjük.

A vizsgálatban MT-4 sejteket HIV-1 virionokkal reagáltatunk - amelyeket HÍV-1-gyel fertőzött HUT-78 sejtek felülúszójában koncentráltunk - a vizsgált vegyületek jelenlétében, vagy anélkül. 37 °C-on 30 percen át végzett inkubálás után a sejteket 4 °C-on alaposan átmossuk foszfáttal pufferolt sóoldattal, az adszorbeálatlan vírusrészecskék eltávolítása céljából. Ezután a sejteket HIV-1-re specifikus poliklonális antitesteket alkalmazva indirrekt immunfluoreszcenciás eljárással feldolgozzuk, és a sejthez kötött virionokat lézer folyadék-citofluorográfiás eljárással analizáljuk. A kontroll vizsgálatban az MT-4 sejteket nem reagáltatjuk HIV-1 virionokkal.

Az eredményeket a 3. ábrán látható fluoreszcenciás hisztogramok mutatják, amelyeket úgy kapunk, hogy egy bizonyos zöld fluoreszcenciás intenzitáshoz tartozó sejtszámot az intenzitás logaritmusának függvényében ábrázoljuk.

Az összefüggő vonallal kihúzott hisztogram az MT4 sejtek fluoreszcenciáját mutatja a kontroll vizsgálatban, míg a pontozott vonallal jelölt hisztogram az adott vizsgálatban jelenti az MT-4 sejtek fluoreszcenciáját. A

3. ábra A, B és C részei a vizsgált vegyület nélkül végzett vizsgálatra, a 20 pg/ml dextrán-szulfát (móltömeg 5000) jelenlétében végzet vizsgálatra, illetve a 4 pg/ml PAVAS (móltömeg 20000) jelenlétében végzett vizsgálatra vonatkoznak.

A 3. ábra A részén látható a vizsgált vegyület távollétében fellépő különbség a HIV-1 Villonoknak kitett MT-4 sejtek és az azokkal nem reagáltatott MT-4 sejtek fluoreszcenciás tulajdonsága között. Lényegében a HIV-1 virionokkal való reakció eredményeként a hisztogram nagyobb fluoreszcenciás intenzitások felé tolódik el.

A 3. ábra B része azt mutatja, hogy ha a vizsgálatot 20 pg/ml dextrán-szulfát jelenlétében végezzük, a két hisztogram egybeesik, azaz nincs többé különbség a HIV-1 virionoknak kitett, vagy azokkal nem reagáltatott MT-4 sejtek fluoreszcenciás tulajdonsága között. Ez azt jelenti, hogy a HIV-1 virionok MT-4 sejtekhez való kötődését 20 pg/ml dextrán-szulfát teljesen meggátolja.

Ehhez hasonlóan a 3. ábra C részén látható, hogy a vírus MT-4 sejteken való adszorpcióját 4 pg/ml PAVAS (móltömeg 20000) teljesen meggátolja.

Ugyanezt az eredményt érhetjük el PAVAS (móltömeg 10000) és PVAS (móltömeg 20000) alkalmazásakor is.

Claims

1. Eljárás hatóanyagként vízben oldódó szulfatált poli(vinil-alkohol)-t vagy szulfatált (met)akrilsav-vinil-alkohol kopolimert, vagy ezek egy gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására, azzaljellemezve, hogy az ismert módon előállított hatóanyagot a gyógyszerkészítésben szokásos hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverjük és retrovírus-okozta AIDS és AIDS-szel kapcsolatos betegségek gyógyítására alkalmas gyógyászati készítménnyé alakítjuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy hatóanyagként szulfatált akrilsav-vinil-alkohol kopolimert használunk, amelyben a monomerek aránya 1:9.

3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy szulfatált kopolimerként előnyösen 10000 móltömegű, és 60% szulfatálási fokú polimert használunk.

4. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy szulfatált kopolimerként 20000 móltömegű és 50% szulfatálási fokú polimert használunk.

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy hatóanyagként szulfatált poli(vinil-alkohol)-t használunk, amelynek móltömege 20000, és szulfatálási foka 50%.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy a hatóanyagot 0,1-100 tömeg% mennyiségben használjuk.

7. A 3-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy a készítményt por, szuszpenzió, oldat, spray, emulzió, balzsam vagy krém formává alakítjuk.