HU206415B - Method for recording travel data of a motor vehicle into the memory of electronic tachograph, and device for implementing said method - Google Patents

Description

A leírás terjedelme: 10 oldal (ezen belül 3 lap ábra)

HU 206 415 Β vételi lépésnél, például 2 méter megtett út után, az adatmemóriát (32) pedig minden periódus során egy rekesznek megfelelően továbbléptetik.

Az eljárás foganatosítására alkalmas berendezésben bemeneti egység (12), mikroszámítógép (20) és memóriaegység (30) van és a memóriaegység (30) tartalmaz baleseti memóriát (31), amelynek címvonalai (34) és adatbusza (35) a mikroszámítógéphez (20) tartozó baleseti memória címvezérlővel (22) kapcsolódik, adatmemóriát (32), amelynek adatbusza (36) és címbusza (37), a mikroszámítógéphez tartozó adattömörítő és memóriavezérlő egységgel (23) van összekapcsolva, és a mikroszámítógép tartalmaz óragenerátort (24) és bemeneti adatregisztert (21).

A találmány tárgya eljárás gépjármű menetadatainak elektronikus tachográf memóriájába való rögzítésére és előírt felbontású megjelenítésére, amelynek során a gépjármű haladását útérzékelővel érzékeljük, ennek jeleiből a megtett úttal és a pillanatnyi sebességgel arányos digitális út- és sebesség jeleket állítunk elő, ezeket adott időközökben a tachográf adatmemóriájának egymást követő rekeszeibe írjuk be.

Atalálmány tárgyát képezi az eljárás foganatosítására alkalmas berendezés is, amelynek a jeladók impulzusvonalaival és statikus jel vonalakkal összekötött bemenetű bemeneti egysége van, amely jelformáló áramköröket, továbbá impulzusgenerátort és ehhez, valamint a jeladókkal társított jelformáló áramkör kimenetéhez csatlakoztatott bemenetű frekvenciamérőt, a bemeneti egységhez kapcsolt mikroszámítógépet és ehhez kapcsolt memóriaegységet tartalmaz.

A 192600 lajstromszámú HU szabadalmi leírásunkban az elektronikus tachográf biztonságos megvalósításához szükséges feltételekkel foglalkoztunk, beleértve a memória védelmét a tápfeszültség zavarai és az esetleges téves processzorműködés ellen. A szabadalom kitért a tárolt adatok fénykibocsátó diódákon keresztül történő kiolvasására és az azonosítás kérdéseire. Mindezen szempontok alapvetőek a tachográf funkció megvalósítása szempontjából, de hasonlóképpen alapvető jelentősége van annak is, hogy a rögzítendő nagymennyiségű információt milyen módon kell letárolni ahhoz, hogy a memória kihasználása optimális legyen. A rendelkezésre álló memória területtel való takarékosság nemcsak gazdaságossági kérdés, hanem a tárolható menetadatok mennyisége határozza meg, hogy milyen hosszú időtartamra lehet a tachográfot kiolvasási kötelezettség és adatvesztés veszélye nélkül használni. A mai követelmények 1-2 heti menetadat tárolását igénylik.

Bár számos mintavételezési és adattömörítési megoldás ismert, azok elemzése kimutatta, hogy tachográf funkció megvalósításánál problémák lépnek fel.

Az egyik ismert adatrögzítésnél csak a változásokat rögzítik a hozzájuk tartozó időpontokkal együtt. Ez a módszer tömör adatrögzítést tesz lehetővé, ha a mért folyamat elég lassú. Járműveknél azonban ez a feltétel nem áll fenn, azok sebessége széles határok között változhat, így ez a módszer nem használható.

A szokásos mintavételt az nehezíti, hogy a járművek sebessége sűrűn változik, ezért a sebesség-idő diagram hű reprodukálásához nagyon gyakran kellene mintát venni és az adatokat tárolni. Ilyen mennyiségű adat rögzítése azonban redundáns.

Delta kód moduláció alkalmazása esetén minden mintavétel csak 1 bit információt jelent, amely a mintavételenként tárolandó információ mennyiségét csökkenti. Az így eltárolt adatokból a jármű sebességének változásai követhetők. A nehézséget itt is a szükséges magas mintavételi szám okozza, mert például a jármű a sebességét 10-20 másodperc alatt 30-60 km/ó értékkel is változtathatja, így a reprodukcióhoz 1-2 másodperces mintavételre lenne szükség, ami a kéthetes jeltároláshoz viszonyítva még mindig nagy memóriakapacitást igényel.

A megfelelő adattároláson kívül másik probléma a tárolt adatok kiolvasása. Számos ismert adatrögzítő berendezésnél az információt tároló adathordozót (memóriát vagy kazettát) a szerkezetből kiveszik és a telephelyhez viszik kiolvasás céljából. Az adathordozó sérülése esetén a fontos információ elvész. Gondot okoz az is, hogy az egyetlen adathordozó adatai illetéktelen kezekbe kerülve manipulálhatók.

Az elektronikus tachográf funkció megvalósításánál további követelményként támasztható az esetleges baleseteket megelőző menetadatok nagypontosságú rekonstrukciója. A nagy pontosság eléréséhez a tachográfról leolvasható információnál egy vagy több nagyságrenddel pontosabb sebesség-idő diagram generálására van szükség.

A találmány feladata olyan eljárás és azt megvalósító berendezés létrehozása, amely legalább a papírkorongos kijelzéssel egyenértékű információt képes gazdaságos tárfelhasználással rögzíteni, és alkalmas az említett speciális követelmények kielégítésére is.

A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a papírkorongos tachográfok írószerkezetének vonalvastagsága miatt csak mintegy félperces felbontás érhető el, ezért elegendő ilyen gyakorisággal adatokat tárolni, de ezen gyakoriságú periódusok alatt szükség van a sebesség alakulásának szélső értékeire is.

A találmány szerint az előírt felbontáshoz szükséges mintavételnél lényegesen nagyobb gyakorisággal az út és sebesség adatokat egy, az adatmemőriánál lényegesen kisebb kapacitású baleseti memória egymást követő rekeszeibe írjuk be, majd az előírt felbontáshoz tartozó egyenletes időperiódusokban megvizsgáljuk a sebesség maximális és minimális értékét, továbbá a megtett utat, és az adatmemóriába minden időperiódusban legalább a két sebesség szélső értékét és a megtett út értékét írjuk be, és a baleseti memória tartalmát minden mintavételi lépésnél, az adatmemóriát pedig minden periódus során egy rekesznek megfelelően továbbléptetjük.

A baleseti memóriába célszerűen adott, példá.ul 2 m út megtétele után írunk be és abban egy esetleges

HU 206 415 Β baleset rekonstrukciójához szükséges megtett útra, például 500 m-re vonatkozó adatokat tárolunk.

Lényeges felbontás növekedés érhető el, ha az adatmemóriába a sebesség szélső értékeit az adott időperiódusban való előfordulásuk sorrendjében rögzítjük.

A felbontás kiegészítő delta moduláció alkalmazásával tovább növelhető.

Egy előnyös foganatosítási módnál a tárolt adatok kiolvasásához az alkalmazott memóriák, de legalább az adatmemória tartalmát egy gyűjtő memóriába beírjuk, eközben azonban az eredeti memóriatartalmat megőrizzük.

Az eljárás foganatosítására alkalmas berendezésre jellemző, hogy a memória egysége tartalmaz baleseti memóriát, amelynek címvonalai és adatbusza a mikroszámítógéphez tartozó baleseti memória címvezérlővel kapcsolódik, adatmemóriát, amelynek adatbusza és címbusza a mikroszámítógéphez tartozó adattömörítő és memóriavezérlő egységgel van összekapcsolva, és a mikroszámítógép tartalmaz óragenerátort és bemeneti adatregisztert.

A berendezés egy előnyös kiviteli alakjánál a memória egység tartalmaz kiegészítő memóriát, amelynek adatbusza és címbusza a mikroszámítógépben realizált delta kódmodulátorral kapcsolódik.

A találmány szerinti megoldás a baleseti memóriában tárolt sűrű mintavétellel lehetővé teszi a félperces intervallumokon belül az előjelhelyes szélsőértékek meghatározását, a tömör adattárolást és a baleseti rekonstrukciót.

A találmány szerinti megoldást a továbbiakban kiviteli példák kapcsán, a rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti berendezés funkcionális tömbvázlata, a

2. ábra sebesség-idő diagram nagyított időléptékben, a

3. ábra a 2. ábrának megfelelő diagram tömör időléptékben, a

4. ábra a növelt felbontást szemléltető diagram, és az

5. ábra a delta kódmodulációt szemléltető diagram.

Az 1. ábrán a találmány szerinti berendezés funkcionális tömbvázlatát tüntettük fel, amely három fő részből, úgymint (12) bemeneti egységből, (20) mikroszámítógépből és (30) memóriaegységből áll. A (12) bemeneti egységhez (10) impulzusvonalon keresztül a gépjármű haladását érzékelő út jeladó impulzusai és az üzemanyagfogyasztást érzékelő üzemanyag jeladó impulzusai csatlakoznak. A menetrögzítéshez az impulzusjeleken kívül meghatározott állapotjelekre (például az indítókulcs helyzetére, a féklámpák állapotára, esetleg a gépjárművezető azonosító adataira) szükség van, ezeket az adatokat (11) statikus jel vonalak továbbítják a (12) bemeneti egységhez. A (10) impulzusvonalak (13) jelformáló áramkörökön keresztül (15) frekvenciamérő kapubemeneteihez csatlakoznak. A (15) frekvenciamérők impulzusbemenetei állandó frekvenciájú impulzusokat előállító (14) impulzusgenerátor kimenetével kapcsolódnak. A (15) frekvenciamérők a kapubemenetükhöz vezetett impulzusok között eltelt időperiódusok alatt a (14) impulzusgenerátor ütemimpulzusait kimenetűkre engedik, és ezen impulzusok száma így a kapuimpulzusok között eltelt idővel arányos. A kialakított impulzusmérő csatornák száma a mérendő mennyiségekével azonos, a példakénti esetben egy csatorna a gépjármű által megtett út (és az ebből származtatott sebesség). méréséhez, egy másik csatorna pedig az üzemanyagfogyasztás méréséhez tartozik. A (11) statikus jel vonalak (16) jelformáló áramkörök bemenetéhez csatlakoznak.

A (20) mikroszámítógép például általános rendeltetésű mikroprocesszorból kialakítható, az 1. ábrán csak a működés szemléltetéséhez szükséges, funkcionális részeket tüntettük fel. A (12) bemeneti egység kimeneti jeleit (21) adatregiszter fogadja. A (20) mikroszámítógéphez tartozik egy (24) óragenerátor, amely például 30 másodperces időközökben ad kimeneti impulzust, (22) baleseti memória címvezérlő, (23) adattömörítő és memóriavezérlő egység, továbbá (25) delta kódmodulátor.

A (30) memória egység három részből áll, (31) baleseti memóriából, (32) adatmemóriából és (33) kiegészítő memóriából, ez utóbbira csak nagyobb pontosságú adattárolás iránti igény esetében van szükség.

A (31) baleseti memória (34) címvonalai a (22) baleseti memória címvezérlő kimenetével és adatvonalai a (20) mikroszámítógép adatbuszával vannak összekötve. A (21) adatregiszter meghatározott kimenetel (29) vonalon keresztül a (31) baleseti memória adatvonalaihoz csatlakoznak, további (28) kimenete pedig a (25) delta kódmodulátor bemenetéhez csatlakozik. A (24) óragenerátor (26) vonalon át a (25) delta kódmodulátorhoz, (27) vonalon át pedig a (23) adattömörítő és memóriavezérlő egységhez csatlakozik.

A (31) baleseti memória adatvonalai (35) buszon át a (23) adattömörítő és memóriavezérlő egység bemenetéhez csatlakoznak, ezen egység kimenete pedig a (32) adatmemória (36) adatbuszához, illetve (37) címbuszához csatlakozik. A (33) kiegészítő memória (38) címbusza és (39) adatbusza a (25) delta kódmodulátorral van összekötve.

A találmány szerinti berendezés működését és a találmány szerinti eljárást a 2-5. ábrák idődiagramjai kapcsán ismertetjük.

A legáltalánosabb feladatot a tachográf funkció kiváltása képezi. Ehhez olyan tömörségű adatrögzítésre van szükség, amelynek eredményeként a tachográf diagram felrajzolható. A tachográfoknál alkalmazott írószerkezet vonalvastagsága általában olyan, hogy legfeljebb 30 másodperces finomságú felbontást enged meg. Ezzel összhangban a (24) óragenerátor is 30 másodperces időközönként bocsát ki órajeleket.

A gépjármű haladása során az út jeladó például minden 2 m megtett út után ad egy kapuimpulzust. A (21) adatregiszterbe a 2 m út megtételéhez szükséges idővel arányos impulzusok száma íródik be. A (20) mikroszámítógép minden 2 m-es szakaszra kiszámítja a gépjármű sebességét, és ezt a sebességadatot beírja a

HU 206 415 Β (31) baleseti memória egymás után következő címein lévő rekeszekbe. A sebesség rögzítéséhez 7 bit általában elegendő, ezzel 0-128 km/óra sebességtartomány km/ó pontossággal beírható. A (31) baleseti memória 256 rekeszt tartalmaz és ennek megfelelően az utolsó 512 m út adatait nagy pontossággal tárolja. A (22) baleseti memória címvezérlő gondoskodik arról, hogy az összes rekesz megtöltése után, a mindenkori új adat az első rekeszbe íródjék és a (31) baleseti memória tartalma egy rekesszel továbblépjen. A legrégebbi adat ekkor természetesen elvész.

Az ilyen nagy felbontású adattárolás a menetadatok hosszúidejű tárolásához szükségtelen és balesetek rekonstruálásához az utolsó néhány száz méter menetadatainak rögzítése elegendő, amihez a (31) baleseti memória nagysága megfelelő.

A menetadatok hosszúidejű tárolásánál a (32) adatmemória hatékony kihasználására és a megfelelő rekonstrukcióhoz szükséges optimális adattömörítésre van szükség. Minden 30 másodperces periódus során a (20) mikroszámítógép részére rendelkezésre állnak a m-es távolságokban vett sebesség adatok. Ebből a (23) adattömörítő és memóriavezérlő egység meghatározza az adott periódusra jellemző maximális és minimális sebességet, valamint a megtett utat, és ezeket az adatokat a (32) adatmemória mindenkori legelső címén lévő rekeszbe beírja, majd a memória tartalmát eggyel továbblépteti. Azt is beláthatjuk, hogy a (31) baleseti memóriában tárolt adatok alapján a (20) mikroszámítógép tudja, hogy a félperces perióduson belül a sebesség maximuma és minimuma milyen sorrendben következett be.

A 2. ábrán az i-1, i, i+1 és i+2 periódusokban felrajzoltuk a sebesség tényleges alakulását, valamint az egyes periódusokra érvényes minimum és maximum adatokat és az átlagos sebességet, amely a megtett útból számítható. Az i+2 periódusban a görbe alatti vonalkázott terület a megtett utat jelöli, amelyet ismerünk. Ha az egyes periódusokban csak a két szélső sebesség adatot tároljuk, akkor a sebesség menetdiagram a 3. ábrán vázolt vonalas alakú lesz, amely megfelelő írószerkezettel kördiagramként is ábrázolható. A vonalvastagság fél percnek megfelelő, így a felbontás megfelel a hagyományos tachográfokénak.

Célszerű az egyes félperces periódusokban 4 byte mennyiségű információt tárolni. Egy előnyös megoldásnál a (32) adatmemória egy ilyen 4 byte-os rekesze az alábbi felépítésű:

M m

G, s

M m

θ₂ s

M m

G₃ s

ahol F jelöli a fogyasztásmérő impulzusainak számát deciliter egységben, azaz maximum 8 dl/perc fogyasztás mérhető, M jelöli a maximális sebesség értékét km/ó egységben, a rendelkezésre álló 7 biten max. 128 km/ó sebesség rögzíthető, ehhez hasonlóan m jelöli a minimális sebesség értékét ugyancsak 7 biten, K jelöli az indító kulcs állapotát, a G!-G₃ bitek pedig szabadon megválasztható állandók.

Amennyiben a sebességmérés maximális értéke nem elegendő, úgy az adatokat nem 1 km/ó egységekben, hanem pl. 2 km/ó egységekben rögzíthetjük, ekkor 0256 km/ó sebesség tárolható, de a felbontás természetesen csökken. Papírkorongos rendszerekben is így növelhető a mérési tartomány a pontosság rovására.

Az időadatokat például hetenként egy alkalommal külön rekeszben rögzíthetjük, ezt követően a rekeszek sorszáma a félperces lépések számát adja.

A regisztrátum felbontását a találmány egy előnyös foganatosítása szerint háromszorosra növelhetjük anélkül, hogy a tárolt adatok mennyiségét növelnénk. Ehhez arra van szükség, hogy az első és második byte-ban eltárolt szélsőértéket nem kötötten (tehát az első byteon a maximum, a másodikon a minimum), hanem a valóságnak megfelelő sorrendben írjuk be. Ha az adott periódusban előbb következett be a minimum, akkor az első byte-ba ezt írjuk és utána a maximumot, fordított esetben pedig fordítva. Amint említettük, a részletes adatok birtokában ez a tárolás minden nehézség nélkül megoldható.

Az ilyen sorrendhelyes szélsőérték tárolás esetén az eltárolt adatokból a pontosabb menetadatokat a gépjárműre jellemző további adatok, úgymint maximális gyorsulás és lassulás (fékezés) figyelembevételével a 4. ábrán szemléltetett módon lehet meghatározni (természetesen számítógép segítségével).

Az x-edik periódus maximális és minimális sebességét meghatározó intervallum kezdete az előző x-l-edik periódussal egymást adott szakaszon átfedi. Első iterációs lépéskor feltételezzük, hogy a sebesség alakulását leíró görbe ezen átfedő szakasz közepére esik, majd az x-edik intervallumot három egyenlő részre osztjuk, amelyek egyenként 10-10 másodpercesek. Az első osztáshoz az első szélsőértéket rendeljük hozzá (amely esetünkben a minimum), a másodikhoz pedig a másikat (tehát a maximumot), a görbét pedig az x és x+1 periódus átfedő szakaszának közepén fejezzük be.

Az itt vázolt első közelítés két korlátba ütközhet. Az első az, hogy az így konstruált görbe alatti terület nem egyenlő a mért úttal, a másik pedig, hogy a változások sebessége nagyobb, mint a gépjármű megengedett gyorsulása vagy lassulása. Ez utóbbi esetben a 4. ábrán vázolt 1. és 2. pont helyzetét addig változtatjuk, ameddig az adott gyorsulás, illetve lassulás feltételeket nem teljesíti. A görbe alatti területet a 3. pont helyzetének le-fel való eltolásával lehet beállítani. Ha ez a változtatás még mindig nem elegendő, akkor a minimum vagy maximum területeken vízszintes szakaszokat iktatunk be aszerint, hogy a kiadódó terület kisebb vagy nagyobb a mértnél. Minden lépés után a gyorsulás és lassulás adatokat is ellenőrizni kell. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy általában már 3-4 iterációs lépésben a valóságos sebességet jól közelítő görbét kapunk. A háromszoros pontosságnak megfelelően a regisztrátum időléptékét is változtatni kell, mert ha egy kördiagram pl. 1 napnak felel meg, akkor az írószerkezet vonalvastagsága nem engedi az ilyen finom felbontást. A helyes lépték ekkor 8 óra/kör.

Amennyiben az így elért felbontásnál is nagyobbra

HU 206 415 Β vagy szükség, akkor félpercenként egy további byte tárolásával, azaz 25%-os memória kapacitás növelésével az időbeli felbontást körülbelül 4 s-ra lehet növelni delta kódmoduláció segítségével. Ehhez az 1. ábrán vázolt opcionális egységekre, tehát a (25) delta kódmodulátorra, továbbá a (33) kiegészítő memóriára van szükség.

A megoldás lényege, hogy az analóg sebesség-idő görbét lineáris szakaszokkal közelítjük, melynek jellemzője adott meredekség, azaz gyorsulás vagy lassulás. Ha az intervallum végén a valós jel a közelítő jel felett van, akkor 1-es értékű bitet, ha pedig alatta van, akkor 0 értékűt tárolunk. Az 5. ábrán predikciós delta kódmodulációra adtunk példát, amelynél a fenti elv azzal változik, hogy ha több intervallumban ugyanazt az értékű bitet találjuk, akkor a közelítő szakasz meredekségét vagy lejtését is növeljük (pl. duplájára), vagy csökkentjük.

Az 5. ábrán a 30 másodperces periódus (8) intervallumának megfelelő lineáris közelítő függvényt teljes vonallal rajzoltuk, a valóságos görbét pedig szaggatottal. Az a, b, c, d, e, f, g és h intervallumoknak megfelelő rekesz tartalmát az egyes intervallumok alatt láthatjuk. Az a intervallum után a görbe még a közelítő függvény felett van, ezért kétszeres meredekséggel közelítünk. A c intervallum végén a helyzet egészen az f intervallum végéig változik, a közelítést egyre csökkentjük, majd ezt követően ismét növeljük és csökkentjük.

Annak ellenére, hogy a delta kódmoduláció önmagában csak a változásokat adja vissza megközelítő helyességgel, a közelítés nagyon pontos lesz, mert a korábbiakhoz hasonlóan a (32) adatmemóriában a szélső adatokat és az út értékét tároljuk, így a rekonstrukciónál ezek a mennyiségek az iterációnál figyelembe veendők. A (25) delta kódmodulátor működése azonban az 5. ábra alapján érthető. A tárolt adatok kiértékelése központi helyeken, megfelelő gépi háttér birtokában történik, ezért a találmány szerinti megoldás elsősorban a megfelelő pontossággal rekonstruálható adatok szolgáltatására és tárolására irányul.

A találmány szerinti berendezés egy további jellegzetessége a tárolt adatok központi tárolási helyre való továbbításában van. Az a tény, hogy a (30) memória egységnek minden része minden ciklusban továbblépteti a benne tárolt információt, azt eredményezi, hogy a mindenkori tártartalom állandóan frissül, és például az utolsó két hét adatát tartalmazza. A kiolvasáskor nem kell és nem is lehet a memóriatartalmat nullázni, hanem egy megfelelő csatlakoztató memóriába kell a (30) memóriaegység állapotát beírni. Ez a beírás a csatlakoztatandó memóriaegység adat- és címvonalainak a (20) mikroszámítógép megfelelő adat- és címbuszára való csatlakoztatásával és ciklusonként egy memória átmásolást parancs végrehajtásával könnyen megoldható.

A menetről nyert adatok megőrzése a párhuzamos memória beírással biztonságossá válik, mert az eredeti memóriatartalom megmarad, az ellenőrzés lehetősége az adattovábbítás után is fennáll, a kiolvasás pedig nem avatkozik be a berendezés belső működésébe, amivel az adatokkal való manipulálás lehetetlenné válik.

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás gépjármű menetadatainak elektronikus tachográf memóriájába való rögzítésére és előírt felbontású megjelenítésére, amelynek során a gépjármű haladását útérzékelővel érzékeljük, ennek jeleiből a megtett úttal és a pillanatnyi sebességgel arányos digitális út és sebesség jeleket állítunk elő, ezeket adott időközökben a tachográf adatmemóriájának (32) egymást követő rekeszeibe írjuk be, azzal jellemezve, hogy az előírt felbontáshoz szükséges mintavételnél lényegesen nagyobb gyakorisággal az út és sebesség adatokat, egy az adatmemóriánál lényegesen kisebb kapacitású baleseti memória (31) egymást követő rekeszeibe írjuk be, majd az előírt felbontáshoz tartozó egyenletes időperiódusokban megvizsgáljuk a sebesség maximális és minimális értékét, továbbá a megtett utat, és az adatmemóriába (32) minden időperiódusban legalább a két sebesség szélső értéket és a megtett út értékét írjuk be, és a baleseti memória (31) tartalmát minden mintavételi lépésnél, az adatmemóriát (32) pedig minden periódus során egy rekesznek megfelelően továbbléptetjük.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a baleseti memóriába (31) adott például 2 m út megtétele után írunk be és abban egy esetleges baleset rekonstrukciójához szükséges megtett útra, például 500 m-re vonatkozó adatokat tárolunk.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az adatmemóriába (32) a sebesség szélső értékeit az adott időperiódusban való előfordulásuk sorrendjében rögzítjük.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy minden időperiódust adott, például nyolc egyenlő időtartamú intervallumra osztunk és a sebesség alakulását delta modulációnak vagy prediktív delta modulációnak megfelelően lineáris jelekkel közelítjük és intervallumonként egy-egy bit értékével rögzítjük, hogy a közelítés a tényleges sebesség jelnél nagyobb vagy kisebb, és időperiódusonként az intervallumra jellemző bitek sorozatát egy kiegészítő memóriának (33) az adatmemőria (32) adott periódushoz rendelt rekeszével társított rekeszébe rögzítjük.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az adatmemóriában (32) minden időperiódusban négy, egyenként nyolcbites byte-nak megfelelő információt tárolunk, amelynek meghatározott néhány bitjén a gépjármű fogyasztásának az adott időperiódusra vonatkozó mintavett értékeit, továbbá néhány állapotjellemzőjét tároljuk.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy á tárolt adatok kiolvasásához az alkalmazott memóriák, de legalább az adatmemória (32) tartalmát egy gyűjtő memóriába beírjuk, eközben azonban az eredeti memóriatartalmat megőrizzük.
7. 7. Berendezés az 1-6, igénypontok bármelyike sze5

   HU 206 415 Β rinti eljárás foganatosítására, amelynek a jeladók impulzusvonalaival (10) és statikus jel vonalakkal (11) összekötött bemenetű bemeneti egysége (12) van, amely jelformáló áramköröket (13,16), továbbá impulzusgenerátort (14) és ehhez, valamint a jeladókkal társított jelformáló áramkör (13) kimenetéhez csatlakoztatott frekvenciamérőt (15), a bemeneti egységhez (12) kapcsolt mikroszámítógépet (20) és ehhez kapcsolt memóriaegységet (30) tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a memóriaegység (30) tartalmaz baleseti memóriát (31), amelynek címvonalai (34) és adatbusza (35) a mikroszámítógéphez (20) tartozó baleseti memória címvezérlővel (22) kapcsolódik, adatmemóriát (32), amelynek adatbusza (36) és címbusza (37) a mikroszámítógéphez tartozó adattömörítő és memóriavezérlő egységgel (23) van összekapcsolva, és a mikroszámítógép tartalmaz óragenerátort (24) és bemeneti adatregisztert (21).
8. 8. A 7. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a memóriaegység (30) tartalmaz kiegészítő memóriát (33), továbbá adatbusza (39) és címbusza (38) a mikroszámítógépben (20) realizált delta kódmodulátorral (25) kapcsolódik.