HU205661B - Method and device for detecting mass of a liquid, in particular of such drinks, as milk or beer, and for metering the said liquid according to mass - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás és berendezés folyadék tömegmeghatározására és tömeg szerinti adagolására, amelynél a folyadék legalább egy első tárolótartályból legalább egy második tárolótartályba van átvezetve, és a második tárolótartály elé egy erőmérő szervvel ellátott mérőtartály van kapcsolva, amelybe az első tárolótartály felől a mérőtartályt töltő becsatlakozó vezeték torkollik, ill. amelyből a második tárolótartály felé a mérőtartályt ürítő kiömlővezeték-szakasz indul ki, a vezetékbe a folyadék szállításához szükséges nyomáskülönbséget előállító szállítóegységek vannak beiktatva; a mérőtartály egy támasztófelületre támaszkodik, amely a mérőtartályt legalább részben körülveszi, és párhuzamos a mérőtartály súlyának az erőmérő szervre ható komponenseinek a hatásvonalával, az erőmérő szerv a mért komponensekből a tényleges súlyt a támasztófelületnek a függőlegessel bezárt - és egy mérőkészülékkel megállapított - szögének figyelembevételével meghatározó kiértékelő készülékkel van összekötve.

A berendezés bevezetésben leírt kialakítása lényegében már a 3 545 160 lajstromszámú DE szabadalmi leírásban is szerepel. A régi szabadalom szerinti berendezéstől a jelenlegi berendezés abban különbözik, hogy ennek legalább egy mérőtartálya van, a mérőtartály pedig a benne felgyülemlő folyadék be- és kivezetésére becsatlakozó és kiömlővezeték-szakasszal van ellátva.

A 3 545 160 lajstromszámú DE szabadalmi leírásban szereplő berendezés legalább két mérőtartályra korlátozódik, amelyek vezérelhető szeleprendszeren keresztül egymással mindenkor összeköttetésben vannak, egyrészt a szállítótartályokból való töltésre a betáplálóvezetékkel, másrészt a gyűjtőtartályokba való ürítés céljára a kiömlővezetékkel. A jelenlegi találmány nem tartalmaz ilyen korlátozást. A találmány figyelemre méltó jellegzetessége egyrészt a betáplálóvezeték és a mérőtartály, másrészt a kiömlővezeték és a mérőtartály közötti állandó, fix csővezetékes összeköttetés elmaradása.

Mint bevezetésképpen már megállapítottuk, a 3 545 160 lajstromszámú DE szabadalmi leírás sze rínti berendezés legalább két mérőtartályra korlátozódik, amelyek egy-egy betápláló- és kiömlővezetékkel vannak összekötve. Azért, hogy a mérés alatt a vezetékeken keresztül a mérőtartályokra semmiféle erő ne hasson, e mérőtartályok összeköttetéseinek és a hozzárendelt vezetékszakaszoknak a mérőtartályok és alátámasztások között rendkívül rugalmasnak kell lenniük.

A találmány szerinti mérőtartályoknak csak a támasztőfelületekkel párhuzamos, csekély mértékű eltolódása lehet, így ezekkel a vezetékszakaszokkal szemben korántsem kell olyan magas igényeket támasztani, mint a technika állása szerinti berendezéseknél, melyet a lengő felüggesztésű, ún. bölcsőtartály jelent (DE 3 332 434 C_b DE-OS 28 21 372). A mérőtartályban összegyűlt folyadék súlymeghatározásánál nagy pontosság, azoknál a mérőtartályoknál, amelyekre a betápláló- és kiömlővezetékek a mérés folyamán is rá vannak kapcsolva, általában csak magas konstrukciós költségekkel realizálható.

A technika állása szerinti berendezéseknek, a lengve felfüggesztett tartályoknak - figyelmen kívül hagyva a tartályra rácsatlakoztatott vezetékek következtében létrejövő erőhatásokból fakadó hátrányokat - még további hátrányai is vannak mind a jelenlegi találmánnyal, mind a 3 545 160 lajstromszámú DE szabadalommal szemben. Először is egy lengve felfüggesztett tartálynak nagyobb helyigénye van, szemben az összberendezés belsején belül elhelyezett rögzített mérőtartállyal, másodszor pedig a lengőtartály esetében viszonylag hosszú idő szükséges ahhoz, hogy a méréshez a kellő nyugalmi állapot létrejöjjön. A berendezés használatakor azonban ennyi idő általában nem áll rendelkezésre.

Atalálmány feladata, hogy a 3 545 160 lajstromszámú DE szabadalmi leírás szerinti berendezést egyrészt összességében leegyszerűsítse, másrészt oly módon javítsa és fejlessze, hogy a mérőtartályban felgyűlt folyadék súlymeghatározása pontosabb, továbbá a mérési eredményt torzító külső és belső erőhatásoktól mentes legyen.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti berendezés folyadék tömegmeghatározására és tömeg szerinti adagolására, főleg italok számára, mint tej vagy sör, oly módon van kialakítva, hogy a mérőtartály a támasztófelülethez képest csak az erőmérő szervvel mérhető súlyerőkompnensének irányában mozgathatóan van elhelyezve, továbbá a mérőtartály töltésére szolgáló becsatlakozó vezetékszakasz a mérőtartályhoz érintkezésmentesen van hozzávezetve, vagy ama rugalmasan vagy oldhatőan van rákapcsolva, a mérőtartály ürítésére szolgáló kiömlővezetéks-zakasz pedig a mérőtartályból érintkezésmentesen van kivezetve, ill. továbbvezetve, vagy arra oldhatőan van rákapcsolva.

A találmánynál a mérőtartály nem lenghet ki, hiányoznak a mérőtartályhoz kapcsolódó nagy rugalmasságú vezetékcsatlakozások, amelyek a technika állása szerinti tartályoknál elengedhetetlenek. A mérőcella terhelésekor a mérőtartálynak csupán egy csekély emelőmozgása, ill. eltolódása van, amely néhány milliméter tartományon belül marad. A mérőtartálynak csak ezt a csekély elmozdulását kell - a mérés ideje alatt is rákapcsolt vezetékek esetén - megfelelő rugalmasságú vezetékszakaszokkal biztosítan i.

A főigénypont jellemzői között megadott más alternatívák szerinti vezetékelrendezések már eleve erőhatásmentes mérést eredményeznek.

Ahhoz, hogy a találmány szerinti berendezés egyetlen mérőtartállyal legyen kialakítva - anélkül hogy le kellene mondani legalább egy első tárolótartályból legalább egy második tárolótartályba való folytonos szállításáról -, a becsatlakozó vezetékszakasz az első tárolótartályból jön ki, és a kiőmlóvezeték-szakasz a második tárolótartályba torkollik be.

A mérőtartály elé kapcsolt tárolótartály úgy van méretezve, hogy a mérés és az egyetlen mérőtartály leürítése alatt a folyamatosan szállított folyadék abban összegyűlhessen. A mérőtartály után kapcsolt tárolótartály pedig biztonsági okokból úgy van méretezve, hogy az a teljesen teletöltött mérőtartály összűrtartalmát befogadhassa.

HU 205 661 Β

A berendezés egy előnyös kiviteli alakjánál a támasztófelület keretszerűen van kialakítva, és a kereten belül a mérőtartály egyetlen eltolási szabadságfokkal van csapágyazva.

A berendezés jellegzetessége az is, hogy a mérőtartály megtámasztására szolgáló radiális rögzítés, a mérőtartályt megfogva, kizárólagosan csak húzóerőt visz át. Ilyen megoldás például a kötél vagy a lánc alkalmazása. Mindkét utóbb említett ágyazási változatról elmondhatjuk, hogy kicsi a korróziós hajlama, és nem igényel említésre méltó karbantartást.

Egy másik előnyös csapágyazási változatnál a felső és az alsó tartócsap legalább három-három támasztógörgővel van megvezetve, amelyek gördülőtestekkel vannak csapágyazva. Ezzel az elrendezéssel elérhető, hogy a tapadó súrlódás és a gördülő ellenállás csekély, miáltal a berendezés mérésérzékenysége - különösen kis tömegváltozásoknál - jelentősen megemelkedik. Az ilyen kis tömegváltozások a mérőtartály hitelesítésénél játszanak szerepet, amikor ellentétben a berendezés normál mérési üzemállapotával, a mérőtartály az erőmérő szervet állandó, statikus jelleggel terheli.

Normál mérési üzemállapotban a berendezés üzemelésében részt vevő összes részegység működik, és a fellépő rezgések legyőzik a csapágyazásokban a tapadó súrlódást, másrészt a mérőtartály minden ismételt felfüggesztése az erőmérő szervre - a tartócsapok megmozdításával - megszünteti a tapadást.

A normál mérési üzemállapottal szemben a méréshitelesítés a fennálló előírások alapján megkívánja az előbb említett összes szerkezeti rész - amelynek rezgést létrehozó hatása van - nyugalmi állapotát, továbbá hogy a mérőtartály állandóan terhelje az erőmérő szervet úgy, hogy a hitelesítés során a hitelesítő súly felhelyezésével létrejövő súlyerőváltozásoknak minden ellenőrző lépésnél le kell győzniük a tapadó súrlódást.

Különösen a nagyon kicsi súlyerőváltozások befolyásolják észrevehetően a szokásos ágyazási megoldásoknál a berendezés mérésérzékenységét. Ebből nyújtanak kiutat az előzőekben ismertetett találmány szerinti csapágyazási változatok.

A találmány egy másik előnyös ismérve a rugós csillapító elemek elrendezése a kereten oly módon, hogy a csillapítandó keretnek a súlypontja a rugalmas csillapító elemeken átfektetett képzeletbeli síkban legyen. Ezáltal különösen a keresztirányú lengésnél és a keresztirányú mozgásnál létrejövő nyomatékok - amelyek a rugós csillapításban és a súlypontban ható erőkből képződnek - minimálisak lesznek.

Ahhoz, hogy a mérés eredményét a megengedett tűrésen belül a kiértékelő egység a lehető leggyorsabban elfogadja és feldolgozza, nemcsak a kívülről jövő lengések és a rendszer saját frekvenciája közötti rezonanciát kell elkerülni, hanem azt is meg kell akadályozni, hogy a mérőtartályba bevezetett folyadék lengő és áramló mozgásai hosszabb időn keresztül fennálljanak.

Ebből kiindulva, a találmány szerinti berendezés további előnyös kiviteli alakjánál a mérőtartály legalább egy terelőlemezzel van ellátva, amely a mérőtartály hossztengelye irányába van tájolva. Több terelőlemez esetén azok radiálisán a tartály közepe felé irányulnak, és valamennyi az egyik végén a mérőtartály köpenyén van rögzítve, a másik végén pedig a mérőtartály közepén egymással össze van fogva.

A radiális rögzítések - amelyeket a találmány szerinti berendezés más kiviteli alakjánál már említettünk - a terelőlemezek radiális irányában és azok folytatásában kifelé helyezkednek el, így sikerült viszonylag egyszerű módon a mérőtartály megtámasztásához szükséges erőket - a tartály alaktartását megőrizve bevezetni.

Azért, hogy az erőmérő szerv (mérőcella) csak a mérőtartály mérése alatt legyen terhelve, a mérőtartály váltakozva az erőmérő szervet súlyával terhelő vagy attól mentesítő helyzetbe hozható. Ez többek között azáltal lehetséges, hogy a támasztófelületen, ill. a kereten közvetlenül vagy közvetve támaszkodó emelőegység vagy az erőmérő szerven keresztül, vagy közvetlenül csatlakozik a mérőtartályhoz, úgy, hogy a mérőcella a mérőtartály súlyerejével terhelhető, vagy attól mentesíthető.

Ahhoz, hogy a mérést torzító külső erőhatásokat kiküszöböljük, azzal egyidejűleg, hogy a mérőtartályt az erőmérő szervet a súlyerővel terhelő helyzetbe hozzuk, a betápláló vezetékszakaszt és/vagy a kiömlő vezetékszakaszt a mérőtartályról leválasztjuk.

A találmány további jellegzetessége, hogy a támasztófelület lejtési szögét a leürített mérőtartálynak az erőmérő szervvel mért súlyerőkomponenséből és a tényleges súlyából határozzuk meg. Különösen egy mérőtartályból álló berendezés esetében eredményezi az előbbi mérési eljárás az elképzelhető legegyszerűbb berendezést.

A lejtési szög torzulása kétségtelenül a tartály ürítése után, a tartály falán elkerülhetetlenül megtapadó tejből adódik. Ez a megtapadó tejmaradék csökken, ha nő a rendelkezésünkre álló ürítési idő, másrészt a fent említett ürítési időtől függ, és így első közelítésben meghatározható egy korrekciós tényező. így a tejmaradékból származó - a mérési eredményt torzító hatás kiküszöbölhető.

A találmány szerinti eljárás előnyös továbbfejlesztése az, hogy a súlyerőkomponenst egy definiálható, reprodukálható ürítési idő után lemérjük, és az ugyanilyen feltételek mellett leürített függőleges helyzetű mérőtartály tényleges súlyával együtt a mérési eredményeket feldolgozzuk. így a tejmaradékmérést eltorzító hatása számítással messzemenően kompenzálható.

A 3 545 160 lajstromszámú DE szabadalmi leírásból már ismert az a berendezés, amelynél a becsatlakozó és a kiömlővezeték-szakasz mindegyike egy rugalmas csővezetékszakasszal van a mérőtartályhoz csatlakoztatva.

A berendezés célszerű továbbfejlesztése, hogy a becsatlakozó és kiömlővezeték-szakaszok mindegyike egy oldható csatlakozón keresztül van a mérőtartályra rákapcsolva. Ezáltal sikerült a mérőtartályban összegyűlt folyadék súlyerő-meghatározását a mérési eredményt torzító külső erőhatásoktól megszabadítani.

HU 205 661 Β

Ugyanezt az előnyt érjük el, ha a becsatlakozó vezetékszakaszt egy tartálynyíláson keresztül érintkezésmentesen csatlakoztatjuk a mérőtartályba, és a kiömlővezeték-szakaszt vagy egy felfogóedény útján a mérőtartálytól érintkezésmentesen vezetjük tovább, vagy a mérőtartályból közvetlenül érintkezésmentesen vezetjük ki.

A találmány szerinti berendezéssel megvalósított eljárás ismérve, hogy az átvezetendő folyadékkal egy legalább két mérőtartályból kialakított mérőrendszert váltakozva, ill. ciklikus sorrendben feltöltünk, leürítünk vagy részben leürítünk, és a feltöltött vagy leürített, valamint részben leürített mérőtartály tömegét meghatározzuk.

Egy ilyen eljáráskombináció egyrészt a találmány szerinti berendezés előnyeit használja ki, másrészt a mérési rendszer alkalmazása legyőzi azokat az eddig fennálló problémákat, amelyeket a nem folytonos üzemmód okoz.

A találmány szerinti eljárás további előnye az egyetlen mérőtartályból, az elé kapcsolt első és az utána kapcsolt második tárolótartályból álló rendszer esetében az, hogy a folyadék folyamatosan kerül az első mérőtartályba, és folytonosan lesz a második mérőtartályból kiszállítva, mialatt a feltöltött és leürített vagy részben leürített mérőtartály tömege meghatározható.

A találmány szerinti berendezéssel megvalósított előnyös eljárás ismérve, hogy az átvezetendő folyadék tárolása - a nem folytonosan tölthető mérőtartály előtt és után - a folytonos folyadékáramot biztosítja, amelynél a teljes berendezés, vonatkoztatva a mérőtartályra és az erőmérő szervre is, az elképzelhető legegyszerűbb konfigurációt képezi.

Abban az esetben, ha a támasztófelület lejtési szögét - mint korábban már ismertettük - az erőmérő szerven keresztül mérhető leürített tartály súlyerőkomponense és annak tényleges súlyereje alapján határozzuk meg, a találmány szerinti berendezésnél megoldható egyetlen egy erőmérő szervvel, amely a mérőtartály mérését éppen úgy szolgálja, mint a lejtési szög meghatározását.

A találmány szerinti berendezéssel megoldható egy régi probléma, amely ez ideig a tej átvételénél és a mennyiség behatárolásánál lépett fel az eddig ismert berendezések esetében. Az úgynevezett maradékmennyiség problémájáról van szó, mégpedig a mennyiségadagoláshoz a berendezés elé kapcsolt szállítóegységben, és a berendezés után kapcsolt vezetékekben maradó mennyiségekről, amennyiben ezekben a vezetékekben mintavételező készülék van elhelyezve.

Az említett maradékmennyiséget az ismert berendezéseknél a soron következő szállító tejébe, és ezzel együtt tejmintájába vitték át, holott minden esetben követelmény, hogy a mintavétel szigorúan reprezentatív legyen.

Egy - csak a találmány szerinti berendezéssel elvégezhető - eljárás ismérve, hogy az első szállítóegységet, az utána csatlakozó becsatlakozó vezetékszakaszt és a mérőtartályt erőhatásmentesen, lezárható ürítővezetékeken keresztül a mérőtartályon elhelyezett felfogótartályba ürítjük, a felfogőtartályba átvezetett maradékmennyiséget a következő szállítónál lemérjük, és erőhatásmentesen egy lezárható kiömlővezetéken át a kiömlővezeték-szakaszba vezetjük. A találmány szerinti eljárással az aktuális szállító maradékmennyiségét az átvevő rendszerből eltávolítjuk anélkül, hogy az a mennyiségi mérleg szempontjából veszendőbe menne.

A következő szállító egy „száraz” átvevőrendszert talál, és egy „nedves” rendszert hagy maga mögött A megtapadó tejmennyiség jó közelítésben egy rendszerállandót képez. Ezt a találmány szerint úgy határozzuk meg, hogy a maradékmennyiséget a mérőtartályon levő fefogótartályba ürítjük és ott lemérjük. Az ismert berendezéseknél, amelyek térfogati rendszerben dolgoznak, ugyanez az eljárásmód nem realizálható, ugyanis ebben az esetben a maradékmennyiséget a tejátvétel és a mennyiségadagolás befejeztével a berendezésbe kellene juttatni, és ott az a lekapcsolási szintet megengedhetetlen módon megváltoztatná.

A találmány szerint javasolt eljárás nemcsak a maradékmennyiség meghatározását teszi lehetővé, hanem biztosítja azt is, hogy ez a maradékmennyiség, legalábbis nem a mintavevő hely előtt keveredik a következő szállító tejével. Ez azáltal érhető el, hogy az előbbi maradékmennyiség egy kifolyóvezetéken keresztül a kiömlővezeték-szakaszba átvezethető.

A találmány szerinti berendezéssel a tej átvételénél és a mennyiség szerinti elkülönítésnél fellépő mintavétel-probléma is közel ideális módon megoldható. Itt a mérőtartályból nagy ráfordítás nélkül elvehető a folyadék mennyiségét és a benne levő anyagokat reprezentáló részmennyiség. Ehhez eljárástechnikailag javasolható, hogy minden lemért mérőtartályból a töltésmennyiséget és az anyagtartalmat reprezentáló mintamennyiséget elvegyenek, majd egy mintaelőtartályba átvezessék, ahol a részmennyiségek összegyűlnek és egymással összekeverednek, azután az összmennyiségből egy mintamennyiség a mintaelőtartályba kitöltődjön, végül a megmaradó maradékmennyiség a kiömlővezeték-szakaszba leürüljön.

Egy mennyiség- és anyagtartalommal arányos részmennyiség elvétele a mérőtartályból nem ütközik nagyobb nehézségekbe. Erre szolgál például a pipettás elvétel ismert módszere, vagy egy javított készülék, mint amelyet például a 3 440 365 l.-sz. DE közzétételi iratban találunk. Abban az esetben, ha a folyadékátvételhez több mérőtartályt kell egymás után megtölteni, úgy mindegyik feltöltött mérőtartályból egy reprezentatív mintamennyiséget kell elvenni az előbbiek szerint.

Az ismertetett eljárás és berendezés nem csupán italok számára, mint a tej vagy a sör használható, hanem mindenütt alkalmazható, ahol a folyadék egzakt tömegmeghatározása és tömeg szerinti adagolása szükséges. A találmány szerinti berendezés megoldja a folyadék átvezetésének, tömegmeghatározásának és tömeg szerinti adagolásának problémáját, mégpedig függetlenül attól, hogy a folyadék több tartályból van egybegyűjtve, és egy közös tartályba átvezetve, vagy pedig a folyadék egy tartályból több tartályba van szétosztva.

HU 205 661 Β

Klasszikus alkalmazási példa a tej begyűjtése a szállítóktól tartálykocsiba, vagy sör szétosztása tartálykocsiból viszonteladóknak, például vendéglősöknek. Mind a begyűjtésnél, mind a szétosztásnál jelentkezik a tömeg szerinti mennyiségmeghatározás előnye a térfogat-meghatározással szemben, ugyanis a tej begyűjtése során nem csekély levegőmennyiséget is beszívnak, a sör adagolásánál pedig a benne oldott szénsav szabadul fel jelentős mennyiségben.

A találmány szerinti berendezést kiviteli példák kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről.

A mellékelt rajzokon az

1. ábra a találmány szerinti berendezés elvi vázlata, amelynél a mérőtartály egy elékapcsolt első tárolótartályon keresztül tölthető, és az utána kapcsolt második tárolótartályon át üríthető; a

2. ábra a találmány szerinti további berendezés elvi vázlata, az emelőegységgel eltolható mérőtartállyal; a

2a) ábra a 2. ábra szerinti berendezés felülnézeti képe; a

3. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak a maradékmennyiség kezelésére és a reprezentatív minta vételére szolgáló berendezésekkel; a

4a) ábra és a 4b) ábra két különböző változat a találmány szerinti berendezés megtámasztására; az

5a)-5c) ábrák a találmány szerinti berendezés további kiviteli példái, amelyeknél a mérőtartály be- és kivezetései különbözőképpen vannak kialakítva; a

6-6c) ábrák a találmány szerinti berendezés további kiviteli példái, amelyeknél a be- és kivezetés a tartály felső részén van, és különféle változatokban az 5—5c) ábrákon látható kialakításokkal azonos módon van megoldva.

Az 1. ábrán bemutatott (1) mérőtartály lent és fent (li és lj) tartócsapokkal a keretszerű (21) támasztófelületre a (22a és 22b) radiális csapágyak útján van ágyazva. Az (1) mérőtartály csak a csapágyazás tengelyirányába eső eltolási szabadságfokkal rendelkezik. A súlyerőnek a csapágyazás tengelyirányába ható súlyerőkomponensét a (18) erőmérő szerve, ún. erőmérő cella érzékeli és méri. A vázlatosan ábrázolt, gördülővagy siklócsapágy segítségével történő hagyományos ágyazás mellett, a találmány szerinti berendezés megtámasztására a 4. ábra más változatot is bemutat, ahol például az (1) mérőtartály (44) radiális rögzítéssel mint például az erőátviteli tagként alkalmazott lánccal vagy kötéllel - van ellátva, amely a (21) támasztófelület és az (1) mérőtartály között kizárólag húzóerőt visz át.

A tengelyirányú súlyerőkomponens egy kiértékelő készülékbe kerül továbbításra, amelyet a rajzon nem ábrázoltunk. A folyadékot, főleg tejet vagy sört szállító (4) betáplálóvezeték az első (16) szállítóegységhez van hozzárendelve. Egy - a rajzon nem ábrázolt - első tartályból a folyadék a (4b) első tárolótartályba, és onnan a (4a) becsatlakozó vezetékszakaszon át az (1) mérőtartályba jut. A (4a) becsatlakozó vezetékszakasz érintkezésmentesen a (10) tartálynyíláson keresztül az (1) mérőtartályba torkollik; úgyhogy a (4) betáplálóvezeték vagy a (4a) becsatlakozó vezetékszakasz nem fejt ki erőt az (1) mérőtartályra. A (4b) első tárolótartály a (4a) becsatlakozó vezetékszakaszban levő (4c) elzárószervvel lezárható.

A (1) mérőtartály fenekén egy (ln) zárószeleppel vezérelhető (lm) kifolyónyílás van, amely érintkezésmentesen egy (47) felfogóedénybe torkollik. Ez utóbbi az (5 a) kiömlő vezeték-szakaszon keresztül egy (5b) második tárolótartállyal van összekötve, amelyhez a második (17) szállítóegység csatlakozik. A (18) erőmérő szervet csupán a mérés folyamán terheli az (1) mérőtartály súlya'. Egyébként a (43) emelőegység az (1) mérőtartályt leengedi, így az az alsó (lj) tartócsapon át az (52) alátámasztásra nehezedik. Az E belépő áramlás a (4) betáplálóvezetéken keresztül az első (16) szállítóegységbe, és azon keresztül a (4b) tárolótartályba jut. A felfüggesztésre szolgáló szerkezeti részeket és funkciójukat a 2. és a 2a) ábrák kapcsán ismertetjük.

A találmány szerint az (1) mérőtartályhoz való hozzá vezetés, vagy az (1) mérőtartálytól való elvezetés másképpen is kialakítható. Az erce vonatkozó kiviteli alakokat a későbbi, 5-6c ábrák kapcsán ismertetjük. Nem feltétlenül szükséges, hogy a (4a) becsatlakozó vezetékszakasz az 1. ábra szerint - az (1) mérőtartály felső felébe csatlakozzon be. Ezzel szemben elképzelhető az is, hogy az (1) mérőtartályba alulról belépő vezeték az (1) mérőtartály belső terében például a tartály tetejéig folytatódjon. Éppen így az (5a) kiömlővezeték-szakasznak nem kell feltétlenül az (1) mérőtartály aljához csatlakoznia. Ha a második (17) szállítóegységen keresztül az (1) mérőtartályból a folyadék leszívható, úgy az is lehetséges, hogy az (5a) kiömlő vezetékszakasz az (1) mérőtartályból felülről legyen kivezetve, amint ezt a 6a)-6c) ábrák mutatják.

A 2. és 2a) ábrák a találmány szerinti berendezés egy további kiviteli alakját szemléltetik. A 2. ábra a berendezést függőleges metszetben mutatja, a metszősíkba beforgatott (34) tartóállvánnyal és (33) rugalmas csillapítással. A berendezés több (1, 2, 3) mérőtartályt is tartalmazhat. A 2a) ábra az előbbi elrendezés felülnézete.

A találmány szerint a (4a) becsatlakozó vezetékszakasz a (10) tartálynyíláson keresztül az (1) mérőtartályba van vezetve. Az (5a) kiömlővezeték-szakasz egy (45) oldható csatlakozón keresztül - amely a (45a) felső csatlakozófélből és a (45b) alsó csatlakozófélből, valamint a közöttük levő (45c) tömítésből áll - az (1) mérőtartályhoz csatlakozik. Az (1) mérőtartálynak a (45a) felső csatlakozófélben levő (lm) kifolyónyílását a benne elhelyezett (ln) zárószelep vezérli.

Az (1) mérőtartály ágyazása a (44) radiális rögzítéssel oldalirányban merev megfogású, de a szimmetriatengely irányában erőmentesen korlátozott elmozdulási lehetőséggel rendelkezik. A (44) radiális rögzítés egyrészt az (1) mérőtartályt, másrészt a (21) támasztófelü5

HU 205 661 Β letet megfogva, kizárólag húzóerőt visz át. Előnyösen alkalmazható az acélkötél, amelynek ágyazására és rögzítésére szolgáló végkiképzés ismertetésére később kerül. sor. A (44) radiális rögzítés az (1) mérőtartály köpenyét fogja meg, és az ugyancsak radiális irányú (11) terelőlemez folytatásában kifelé van elhelyezve. Itt az (11) terelőlemezek csillag formában vannak elrendezve, radiálisán az (1) mérőtartály közepe felé irányítva, ahol egymással össze vannak kötve, ami kedvező erőátadást biztosít az (1) mérőtartályra anélkül, hogy annak köpenye deformálódna.

A (4a) becsatlakozó vezetékszakasz és az (5a) kiömlővezeték-szakasz, ill. a (21a) és (21b) felerősítések a keretszerű (219) támasztófelülettel össze vannak kötve úgy, hogy az (1) mérőtartály a (43) emelőegységen át tengelyirányban eltolható. A (43) emelőegység a (43a) hengerből, a (43b) dugattyúból és a (43c) dugattyúméból áll. A (43c) dugattyúmé a (18) erőmérő szervvel, egy ún. erőmérő cellával van összekötve. A (18) erőmérő szerv másik oldalán az (1) mérőtartály függ. Az összeköttetés egyik oldalon a (18) erőmérő szerv és a (43c) dugattyúmé között, a másik oldalon pedig a (18) erőmérő szerv és az (1) mérőtartály között hajlékony kialakítású, és csupán húzóerőt visz át.

A (43a) hengeren belül levő (43b) dugattyút a beáramló D nyomóközeg felfelé löki, úgyhogy az (1) mérőtartály egy meghatározott mértékben tengelyirányban felfelé elmozdul. Abban az esetben, ha a (43) emelőegység nincs vezérelve, az (1) mérőtartály összsúlya - beleszámítva a benne levő folyadékmennyiséget is - a (45) oldható csatlakozón keresztül az (5a) kiömlővezeték-szakaszt terheli. Ezáltal a (45a) felső csatlakozófél és a (45b) alsó csatlakozófél között levő összeszorított (45c) tömítés biztos tömörséget eredményez. A (18) erőmérő szerv ebben a helyzetben teljesen tehermentesítve van.

Az (1) mérőtartályt a (43) emelőegység a (18) erőmérő szervet az (1) mérőtartály súlyával terhelő mérőhelyzetbe hozza. Ezzel egyidejűleg az (5a) kiömlővezeték-szakasz az (1) mérőtartályról lekapcsolódik. Ebben az immár elért mérőhelyzetben az (1) mérőtartály teljesen mentesül a torzító külső erőktől, mivel a (4a) becsatlakozó vezetékszakasz is a (10) tartálynyíláson keresztül érintkezésmentesen torkollik az (1) mérőtartályba. Természetesen vannak olyan megoldási lehetőségek is, amelyeknél az (1) mérőtartály a (18) erőmérő szervet nyomással terheli, ahol a (43) emelőegység is az (1) mérotartály alatt helyezkedhet el.

Ahhoz, hogy az (1) mérőtartályt és a (18) erőmérő szervet a külső erőhatásoktól elhatároljuk, továbbá, elkerüljük a lengő, kilocsogást okozó mozgásokat, amelyeket az (1) mérőtartályba bevezetett folyadék a rendszer belsejében esetleg gerjeszt - a találmány szerinti valamennyi berendezésnél - a keretszerű (21) támasztófelületet a (34) tartóállványra a (33) rugalmas csillapításon keresztül kell ágyazni. A (33) rugalmas csillapítás oly módon van kialakítva, hogy a valamennyi alkatrészével együtt figyelembe vett csillapított (21) támasztófelület S súlypontja a (33) rugalmas csillapításokon átfektetett képzeletbeli síkban van. Ezzel az elrendezéssel a tömegközéppontban támadó tehetetlenségi erőkből és a (33) rugalmas csillapításban ébredő reakcióerőkből képződő nyomatékok a minimálisra csökkenthetők.

Az E belépő áramlás a (4a) becsatlakozó vezetékszakaszon át jut az (1) mérőtartályba. Az (1) mérőtartály töltése és töltésének korlátozása a 3 545 160 I. -számú DE szabadalmi leírásban is szerepel. Mint már említettük, a mérés folyamán a (4a) becsatlakozó vezetékszakasz és az (5a) kiömlővezeték-szakasz nincs hatással az (1) mérőtartályra, mivel az előbbi a töltő-ürítő folyamat minden fázisában érintkezésmentesen van az (1) mérőtartályba bevezetve, míg az utóbbi a mérés ideje alatt az (1) mérőtartályról le van kapcsolva.

Az (1) mérőtartályt ürítés céljából a (43) emelőegység segítségével az (5a) kiömlővezeték-szakasszal ismét össze kell kapcsolni úgy, hogy az A kilépő áramlás az (In) zárószeleppel ellátott (lm) kifolyónyíláson át az (5a) kiömlővezeték-szakaszba, és onnan tovább, az utána bekötött berendezésbe kerüljön. Az ábrán látható K nyíl a teljes berendezés, ill. a (34) tartóállvány billenthető-dönthető kivitelét jelzi.

A 2a) ábra szerinti felülnézeten egy második (2) mérőtartály látható, amely az (1) mérőtartállyal váltakozva tölthető és üríthető, vagy részben üríthető, így kvázifolytonos folyadékátvitel, tömegmeghatározás és tömeg szerinti adagolás valósítható meg.

A 3. ábra az 1. ábrán látott berendezést mutatja, kiegészítve — bal oldalon — egy maradékmennyiség kezelésére szolgáló és egy további - jobb oldalon -, reprezentatív mintavétel nyerésére kialakított készülékkel. Az önmagában ismert (az ábrán nincs feltüntetve) mintavételező egység rendszerint az első (16) szállítóegység mögött van elhelyezve.

A rendszerbe történő folyadékátvezetés befejeződését követően főleg az első (16) szállítóegységben és az utána kapcsolt (4a) becsatlakozó vezetékszakaszban visszamaradó folyadékmennyiség van, amelyet az alatt az idő alatt, mialatt a berendezés a következő szállítóhoz kerül, önműködően egy első (54) ürítővezetéken át egy (53) felfogótartályba lehet üríteni. Az első (54) ürítővezeték az első (16) szállítóegység mélypontjához csatlakozik, és eséssel az (53) felfogótartályba vezet.

Előnyösen a (4b) első tárolótartályban maradó, a tartályfalról lecsorgó és a legmélyebb helyen, például a (4a) becsatlakozó vezetékszakaszban - amely érintkezésmentesen torkollik az (1) mérőtartályba - összegyűlő tejet egy második (54a) ürítővezeték szintén az (53) felfogótartályba juttatja. Az (53) felfogőtartály az első (55) kifolyóvezetéken keresztül az (5a) kiömlővezetékszakasz (47) felfogóedényébe ürül. Az előbbi vezetékek az (56, 57 és 58) elzárószervekkel zárhatók le. A maradékmennyiség kezelésének okai a korábbiakban leírtak szerint már ismertek.

A maradékmennyiség mérése a következő szállítónál, célszerűen az átvezetett folyadék első részmennyiségének tömegmeghatározásával egy időben történik. A maradékmennyiség találmány szerinti eljárással való meghatározása minden egyes szállító számára kifogástalan mennyiségi mutatót jelent anélkül, hogy a folya6

HU 205 661 Β dék - főleg a különböző szállítóktól származó eltérő minőségű tej - mintavétel előtt egymással keveredne.

Az előzőekben ismertetett találmány szerinti berendezés nem korlátozódik az (1) mérőtartállyal az azt megelőző (4b) első tárolótartállyal, ill. az (1) mérőtartályt követő (5b) második tárolótartállyal összekötött elrendezést módra, hanem azok valamennyi találmány szerinti elrendezésre integrálhatók, ahol az első (16) szállítóegységből és az utána kapcsolt vezetékekből származó maradékmennyiség önműködően, vagy külső beavatkozással az (53) felfogótartályba jut, majd onnan az (1) mérőtartályban való mérést követően az (5a) kiömlővezeték-szakaszban kerül kivezetésre.

Ha a mintavétel az (1) mérőtartályból történik, a maradékmennyiség gyűjtését az (1) mérőtartályra is kiterjesztjük (lásd a 3. ábra jobb oldali részét).

Az (1) mérőtartály legmélyebb pontjához egy további (66) elzárószervvel elzárható (54b) ürítővezeték csatlakozik, amely a következő szállítóig vezető út alatt az ebben a térben összegyűlt, az (1) mérőtartály faláról lecsurgó tejmaradékot az (53) felfogótartályba juttatja.

Ebben az esetben az utóbbi elrendezésnek olyan mélyen kell lennie, hogy egyrészt az (1) mérőtartály önműködő ürítése lehetséges legyen, másrészt pedig az (53) felfogótartály önműködő ürítése az első (55) kifolyóvezetéken át az (5a) kiömlővezeték-szakaszba ugyancsak biztosított legyen.

A 3. ábra jobb oldali részén ábrázolt mintavételező egység a következőkből épül fel: egy (60) mintavételező készülékből, egy (62) átvezető vezetékből, amely az (1) mérőtartályhoz a (62a) rugalmas csővezetékszakaszon keresztül csatlakozik, egy (59a) érzékelőszervvel ellátott (59) mintaelőtartályból, egy (59b) injektáló és leeresztő készülékből, végül egy (65) elzárószerven keresztül az (5b) második tárolótartályba torkolló, második (63) kifolyóvezetékből.

A (60) mintavételező készülék lehet például egy olyan ismert mintavevő, amely az (1) mérőtartály töltési magasságán túlnyúló mintavételező csővel rendelkezik. A mintavételező cső falán egy hosszanti nyílás van, amelyet valamilyen hajtóközeggel működtetett elzárószerv a tartály töltése alatt szabaddá tesz, majd a tartálytartalmat a reprezentáló minta elvételének ideje alatt zárt állapotba hozza. Ennek a részmennyiségnek az (1) mérőtartályból az (59) mintaelőtartályba való átvezetése egy (64) elzárószervvel vezérelt (62) átvezető vezetéken keresztül történik meg.

Az (1) mérőtartály minden egyes töltése egy ilyen mennyiséggel és anyagtartalommal arányos részmennyiséget is szolgáltat, amely az (59) mintaelőtartályba jut, és ott összegyűlik. Az összes folyadékmennyiség átvezetésének befejeződése után az (59) mintaelőtartályban készletezett részmennyiségek egymással keverednek, a megfelelelő keveredés után a (61) mintagyűjtő edénybe a mintamennyiség kitölthetővé válik. Az (59) mintaelőtartályban visszamaradó maradékmennyiség az (5b) második tárolótartályba ürül le. Az (59) mintaelőtartály célszerűen úgy van elhelyezve, hogy a (60) mintavételező készüléken keresztül kinyerendő részmennyiség önműködően belefolyik, ill. a benne levő visszamaradó mennyiség önműködően leürül az (5b) második tárolótartályba.

Ha már az (1) mérőtartály töltetének módja biztosítja, hogy a benne található folyadék homogén eloszlású, az (1) mérőtartály töltetének mennyiségarányos része más módon is kinyerhető. Mivel az (1) mérőtartályban található folyadékmennyiség a részmennyiség elvételének időpontjában ismert, például ezzel arányosan lehet vezérelni a (62) átvezetővezetékbe épített (64) elzárószerv nyitási idejét, és így az (1) mérőtartály töltetének mennyiségarányos részét az (59) mintaelőtartályba vezetni.

A 4a) és 4b) ábrákon az (1) mérőtatály kétféle alátámasztási változata látható elvi vázlatban. A találmány szerinti berendezésnél az (1) mérőtartály oly módon van alátámasztva, ill. ágyazva, hogy a (21) támasztófelülethez képest csak a (18) erőmérő szerv (ún. mérőcella) útján mért súlyerőkomponens irányában rendelkezik eltolási szabadságfokkal. A megkövetelt eltolási úthossz rendkívül csekély, csupán milliméter nagyságrendben mozog. Ez a követelmény kielégíthető a klasszikus gördülő- vagy siklócsapágyazás melletti hajlékony, rugalmas membránon való alátámasztással, vagy pedig a (44) radiális rögzítés esetében a csupán húzóerőt átvivő kötél, ill. lánc alkalmazásával. Az utóbb említett megtámasztást a 4a) ábra mutatja.

Az (1) mérőtartály a (21) támasztófelületen belül a (44) radiális rögzítéssel van megtámasztva. Áz előbbiekben említett acélkötél, kötélszerű kiképzés vagy lánc előnyösen alkalmazható, mert ezek kizárólag húzóerő átvitelére képesek, különben hajlékonyak, ill. minden más irányú erőhatásra alakváltozást szenvednek.

Az ábrázolt kiviteli példán a (44) radiális rögzítés az (1) mérőtartály közepe felé radiálisán irányuló acélkötél, amelynek (44a) és (44b) végei kiszélesednek, és előnyösen alak- és/vagy erőzáróan külön vannak a kötélre felerősítve. A (44b) vég az (1) mérőtartály oldalát a (49) kötélmegtámasztásban fogja meg, amely például hozzá van hegesztve az (1) mérőtartály köpenyéhez.

A kötél másik (44a) vége egy (48) feszítőrészhez kapcsolódik, amely a kötél tengelyirányában a (21) támasztófelülethez rögzített (50) anyában állíthatóan van beépítve. Az (51) ellenanya az egyszer már beállított tartálymegtámasztást és tartálybeállítást biztosítja.

A (44) radiális rögzítés célszerűen úgy van beállítva, hogy méréskor, amikor az (1) mérőtartály súlya teljesen a (18) erőmérő szervet terheli, merőleges az (1) mérőtartály tengelyére, és annak függőleges normál helyzetében éppen feszültségmentes. Ha az egész berendezés ferde helyzetben van, akkor a (44) radiális rögzítés kizárólag a súlyerő normális irányú komponensét veszi fel (vö. a 354 160 l.-számú DE szabadalmi leírással). Ezáltal messzemenően ki van zárva, hogy a (44) radiális rögzítésben ébredő saját feszültségek a mérési eredményeket eltorzítsák.

A felső és alsó (li és lj) tartócsapok legalább három-három (69) támasztógörgővel vannak a keretszerű (21) támasztófelületen megvezetve [4b) ábra]. A (69) támasztógörgők előnyösen hordó alakúak, és belülről

HU 205 661 Β célszerűen tűgörgő alakú (68) gördülőtestekkel egy (72) villában elhelyezett (67) csapon vannak csapágyazva.

A (68) gördűlőtesttel való csapágyazás karbantartást nem igénylő, tartós kenéssel van ellátva, a (70) zárótömítéssel pedig a külső hatásokkal szemben hermetikusan le van zárva. A (69) támasztógörgő, a (68) gördülőtest, a (67) csap és a (72) villa együtt képezi a (22a) és (22b) radiális csapágyat, amely afelső és alsó (li és lj) tartócsap helyzetbeállítása céljából a (21) támasztófelületen belül a (71) illesztőelemmel pozícionálható.

Az 5-5c) és a 6-6c) ábrák a találmány szerinti berendezést vázlatosan mutatják, ahol az (1) mérőtartályhoz a folyadék hozzávezetése és elvezetése különféleképpen van kialakítva. Az (1) mérőtartály megtámasztása a (21) támasztófelületen belül csak vázlatosan van feltüntetve, mivel ezzel csupán az (1) mérőtartály megtámasztásának szükségességére utalunk anélkül, hogy egy speciális csapágyazási formát mutatnánk be.

Az 5. ábrán minden lényeges, az értelmezéshez szükséges hivatkozási jelet feltüntettünk. A további ábrákon csak az 5. ábra kiviteli példájától eltérő változásokat jelöltük.

Az (1) mérőtartály (5. ábra) a keretszerű (21) támasztőfelületen a (18) erőmérő szerven keresztül van felfüggesztve. A (4a) becsatlakozó vezetékszakasz egyrészt a (21a) felerősítésen keresztül a (21) támasztófelülethez, másrészt az (lp) felerősítéssel az (1) mérőtartályhoz vanrrőgzítve. A (39) rugalmas csővezetékszakasz gondoskodik a (4a) becsatlakozó vezetékszakasznak az (1) mérőtartállyal való további erőhatásmentes összeköttetéséről. Az (5a) kiömlő vezetékszakasz ugyanezen a módon, egyrészt a (21b) felerősítéssel a (21) támasztófelülethez, másrészt a (39) rugalmas csővezetékszakasz közbeiktatásával az (1) mérőtartályhoz van rögzítve.

A keretszerű (21) támasztófelület a (34) tartóállvánnyal közvetlenül vagy közvetve, lényegileg saját mozgásszabadságfok nélkül, de mindenképpen a (33) rugalmas csillapítás közbeiktatásával van összekötve. A (21) támasztófelület ezáltal az (1) mérőtartállyal és minden más tartórésszel együtt a K nyíllal jelölt térbeli billenőmozgást szinte változatlanul követni tudja. Az E belépő és Akilépő áramlást szintén feltüntettük.

Az 5a) ábra egy olyan találmány szerinti berendezést mutat, amelynél mind a (4a) becsatlakozó vezetékszakasz, mind az (5a) kiömlővezeték-szakasz különkülön a (46) oldható csatlakozón keresztül kapcsolható az (1) mérőtartályhoz.

Az 5b) ábra szerinti elrendezésnél a (4a) becsatlakozó vezetékszakasz az (1) mérőtartályba a (10) tartálynyíláson keresztül érintkezésmentesen van bevezetve. Az (5a) kiömlővezeték-szakasz - ahogy ezt az 5a.) ábra is mutatja - a (46) oldható csatlakozón át van az (1) mérőtartályba bekötve.

Az 5c) ábra szerint az (1) mérőtartály sem a (4a) becsatlakozó vezetékszakasszal, sem az (5a) kiömlővezeték-szakasszal semmilyen időpontban sincs összekapcsolva. A (4a) becsatlakozó vezetékszakasz az 5b.) ábra szerinti elrendezésben, az (1) mérőtartályba érintkezésmentesen van bevezetve. Az (5a) kiömlővezetékszakasznak az (1) mérőtartály felőli végén a (47) felfogóedény helyezkedik el, amelybe az (1) mérőtartály (lm) kifolyónyílása torkollik.

A 6-6c.) ábrák szerinti elrendezések megfelelnek az 5—5c.) ábráknak azzal a különbséggel, hogy az (5a) kiömlővezeték-szakasz nem az (1) mérőtartály fenekén keresztül, hanem felül van kivezetve. A 6., a 6a) és a 6b) ábrákon bemutatott megoldások a (4a) becsatlakozó vezetékszakasz és az (5a) kiömlővezeték-szakasz kialakítása tekintetében az (1) mérőtartály és a (21) támasztófelület közötti térben azonosak az 5., az 5a) és az 5b) ábrák megoldásaival.

A 6c) ábra szerinti elrendezésnél az (5a) kiömlővezeték-szakasz éppen úgy, mint a (4a) becsatlakozó vezetékszakasz, a (10) tartálynyíláson keresztül az (1) mérőtartály tetején van kivezetve.

A mérőkészülék a találmány szerinti berendezésnél a gravitációs tömegmeghatározás értelmében mindenkor a meghatározandó tömeg súlyerejét regisztrálja. A (18) erőmérő szerv kialakítása ennek megfelelő. A legegyszerűbb esetben egy rugós mérleg is megfelel. A korszerű, nagy érzékenységű és nagyon pontos mérőkészülékek nyúlásmérő bélyeggel működnek, amely súlyerővel arányos, kiértékelhető jelet ad. Erőmérő szerven mindenkor olyan készüléket értünk, amely a közvetlen tömeg-összehasonlítás elvén működik. A legegyszerűbb esetben ez akár egy kétkarú mérleg is lehet, amivel a közvetlen tömeg-összehasonlítás lehetséges, és amivel a meghatározandó tömeg egzakt módon mérhető, függetlenül a csekély mértékben különböző helyi körülményektől (nehézségi gyorsulás).

Claims (25)

1. Berendezés folyadék, főleg italok, mint tej vagy sör tömegmeghatározására és tömeg szerinti adagolására, amelynél a folyadék legalább egy első tárolótartályból legalább egy második tárolótartályba van átvezetve, és a második tárolótartály elé egy erőmérő szervvel ellátott mérőtartály van kapcsolva, amelybe az első tárolótartály felől a mérőtartályt töltő becsatlakozó vezeték torkollik, illetve amelyből a második tárolótartály felé a mérőtartályt ürítő kiömlővezeték-szakasz indul ki, a vezetékben a folyadék szállításához szükséges nyomáskülönbséget előállító szállítóegységek vannak beiktatva, a mérőtartály egy támasztófelületre támaszkodik, amely a mérőtartályt legalább részben körülveszi, és párhuzamos a mérőtartály súlyának erőmérő szervre ható komponenseinek a hatásvonalával, az erőmérő szerv a mért komponensekből a tényleges súlyt a támasztófelületnek a függőlegessel bezárt - és egy mérőkészülékkel megállapított - szögének figyelembevételével meghatározó kiértékelő készülékkel van összekötve, azzal jellemezve, hogy a mérőtartály (1) a támasztófelülethez (21) képest csak az erőmérő szervvel (18) mérhető sűlyerőkomponensének irányában mozgathatóan van elhelyezve, továbbá a mérőtartály (1) töltésére szolgáló becsatlakozó vezetékszakasz (4a) a

HU 205 661 Β mérőtartályhoz (1) érintkezésmentesen van hozzávezetve, vagy arra rugalmasan vagy oldhatóan van rákapcsolva, a mérőtartály (1) ürítésére szolgáló kiömlővezetékszakasz (5a) pedig a mérőtartályból (1) érintkezésmentesen van kivezetve, ill. továbbvezetve, vagy arra oldhatóan van rákapcsolva.

2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a becsatlakozó vezetékszakasz (4a) az első tárolótartályból (4b) indul ki, és a kiömlővezeték-szakasz (5a) pedig a második tárolótartályba (5b) torkollik be.

3. Az 1. vagy 2. igénypontok szerinti berendezés, azzaljellemezve, hogy a mérőtartály (1) váltakozva az erőmérő szervet (18) a súlyával terhelő vagy attól mentesítőhelyzetbe hozható.

4. A 3. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a támasztófelületre (21) közvetlenül vagy közvetve támaszkodó emelőegység (43) vagy az erőmérő szerven (18) át vagy közvetlenül csatlakozik a mérőtartályhoz (1).

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a mérőtartály (1) a támasztófelületen (21) az eltolás irányában messzemenően erőhatásmentesen, minden más irányban pedig mereven van ágyazva.

6. Az 5. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a mérőtartály (1) kizárólag húzóerőt átadó radiális rögzítéssel (44) van ellátva.

7. Az 5. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a mérőtartály (1) egy felső és egy alsó tartócsappal (li, lj) rendelkezik, amelyek legalább három-három támasztógörgővel (69) vannak megvezetve, a támasztógörgők (69) pedig gördülőtestekkel (68) vannak csapágyazva.

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a mérőtartályban (1) legalább egy terelőlemez (11) van elhelyezve, amely a mérőtartály (1) hosszanti tengelyirányába van beállítva.

9. A 8. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a terelőlemez (11) radiális irányban a mérőtartály (1) közepe felé van irányítva.

10. A 9. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy több tereló'Iemez (11) egyrészt a mérőtartály (1) köpenyén van megfogva, másrészt a mérőtartály (1) közepében egymással össze van kötve, és a radiális rögzítések (44) a terelőlemezek (11) radiális irányú folytatásában, azoktól kifelé vannak elhelyezve.

11. A 3-10. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzaljellemezve, hogy a mérőtartálynak (1) az erőmérő szervet (18) terhelő helyzetében a becsatlakozó vezetékszakasz (4a) és/vagy a kiömlővezeték-szakasz (5a) a mérőtartálytól (1) el van különítve.

12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a támasztófelület (21) keretszerüen van kiképezve.

13. A 12. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a keretszerű támasztófelület (21) a teljes berendezéssel, ill. egy tartóállvánnyal (34) lényegében saját szabadságfoktól mentesen össze van kötve.

14. A 12. vagy 13. igénypontok szerinti berendezés, azzaljellemezve, hogy a keretszerű támasztófelület (21) rugalmas csillapításon (33) keresztül van a teljes berendezésben, ill. a tartóállványon (34) ágyazva.

15. A 14. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a támasztófelület (21) és a hozzákapcsolt alkatrészek súlypontja a rugalmas csillapításon (33) keresztülfektetett képzeletbeli síkban van.

16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a becsatlakozó vezetékszakasz (4a) és a kiömlővezeték-szakasz (5a) rugalmas csővezetékszakasszal (39) van a mérőtartályhoz (1) csatlakoztatva.

17. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a becsatlakozó vezetékszakasz (4a) és a kiömlővezeték-szakasz (5a) oldható csatlakozón (45, 46) keresztül van a mérőtartályhoz (1) csatlakoztatva.

18. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a becsatlakozó vezetékszakasz (4a) egy tartálynyíláson (10) át érintkezésmentesen van a mérőtartályba (1) bevezetve, a kiömlővezeték-szakasz (5a) pedig oldható csatlakozón (45, 46) keresztül van a mérőtartályhoz (1) csatlakoztatva.

19. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a becsatlakozó vezetékszakasz (4a) egy tartálynyíláson (10) át érintkezésmentesen van a mérőtartályba (1) bevezetve, a kiömlővezeték-szakasz (5a) pedig vagy egy felfogóedény (47) útján érintkezésmentesen, vagy közvetlenül a mérőtartályból (1) ugyancsak érintkezésmentesen van kivezetve.

20. Eljárás az 1. vagy a 3-19. igénypontok bármelyike szerinti berendezéssel folyadék, főleg italok, mint tej vagy sör tömegmeghatározására és tömeg szerinti adagolására, azzal jellemezve, hogy a folyadékot legalább két mérőtartályból (1, 2, 3) kialakított mérőrendszerbe kvázifolyamatosan adagoljuk, a mérőtartályokat váltakozva vagy ciklikus sorrendben feltöltjük és leürítjük vagy részben ürítjük le, továbbá meghatározzuk a feltöltött és leürített vagy részben leürített mérőtartályok (1,2,3) tömegét.

21. Eljárás a 2-19. igénypontok bármelyike szerinti berendezéssel folyadék, főleg italok, mint tej vagy sör tömegmeghatározására és tömeg szerinti adagolására, azzal jellemezve, hogy a folyadékot egy mérőtartállyal (1) ellátott mérőrendszerbe adagoljuk, a folyadékot folyamatosan az első tárolótartályba (4b) szállítjuk, és folyamatosan a második tárolótartályból (5b) leürítjük, továbbá meghatározzuk a feltöltött és leürített, vagy részben leürített mérőtartály (1) tömegét.

22. A 20. vagy 21. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a leürített mérőtartálynak (1) az erőmérő szerve (18) útján mért súlyerőkomponenséből és tényleges súlyából meghatározzuk a támasztófelület (21) lejtésszögét.

23. A 22. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a súlyerőkomponenst egy meghatározott, reprodukálható ürítési idő után mérjük, és a függőleges elrendezésű, ugyanilyen feltételek között leürített mérőtartály (1) tényleges súlyával együtt számítással feldolgozzuk.

24. A 20-23. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mérőtartályt (1,2,3) és a hozzá

HU 205 661 Β csatlakozó első szállítóegységet (16), a becsatlakozó vezetékszakaszt (4a), ill. az első tárolótartályt (4b) erőhatásmentes, elzárható ürítovezetékeken (54, 54a) keresztül a mérőtartályon (1, 2, 3) elhelyezett felfogótartályba (53) ürítjük le, a felfogótartályba (53) vezetett 5 maradékmennyiséget a kővetkező szállítónál lemérjük, és egy erőhatásmentes, elzárható kifolyóvezetéken (55) át a kiömlővezeték-szakaszba (5a) vezetjük be.

25. A 20-24. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy minden lemért mérőtartályból (1, 2) a töltet mennyiségét és a benne levő anyagokat reprezentáló részmennyiséget veszünk el és egy mintaelőtartályba (59) vezetünk, ott a részmennyiségeket gyűjtjük és egymással elkeverjük, majd a minta előtartály (59) összmennyiségéből egy mintamennyiséget egy mintagyűjtő edénybe (61) töltünk, a többit pedig a kiömlővezeték-szakaszba (5a) ürítjük.