HU203349B

HU203349B - Process for producing dimidazo and imidazopyrazolopyrimidines having a selective effect on adenosine receptors as well as pharmaceutical compositions comprising same

Info

Publication number: HU203349B
Application number: HU901857A
Authority: HU
Inventors: Norton Paul Peet; Nelsen Lowell Lentz
Original assignee: Merrell Dow Pharma
Priority date: 1989-03-29
Filing date: 1990-03-27
Publication date: 1991-07-29
Also published as: DE69012388T2; KR900014390A; FI95133B; HUT54160A; JPH02289574A; CN1045974A; KR0150635B1; NO173997B; IE63545B1; CA2013381A1; AU5218290A; NO901424L; PT93589B; AU623755B2; DE69012388D1; ZA902282B; NZ233077A; ES2063851T3; ATE111466T1; NO901424D0

Description

A találmány (1) általános képletű vegyületek előállítására vonatkozik, amely vegyületek adenozin-analógok, és amelyek szelektíven hatnak az adenozin-receptorokra.

Az adenozin erőteljes vérnyomáscsökkentő, nyugtató, görcsoldó és értágító hatását több mint 50 évvel ezelőtt ismerték fel először. Ezt követően az adenozinnak tulajdonított biológiai szerepek száma jelentékenyen nőtt. Úgy tűnik, hogy az adenozin-receptorok sok sejtben az adenilát-ciklázhoz kapcsolódnak. Különféle adenozin-analőgokat vezettek be az utóbbi években e receptor-funkciók tanulmányozására. Az alkil-xantinok, úgymint a koffein és a teofillin a legjobban ismert adenozin-receptor-antagonisták.

Lehetséges, hogy az adenozin egy általános regulátor-anyagot képvisel, mivel úgy tűnik, hogy egyetlen speciális sejttípus vagy szövet sem felelős egyedülállóan a képződéséért. Ebben a tekintetben az adenozin eltér a különféle endokrin hormonoktól. Ugyancsak nincs semmilyen bizonyíték az adenozin tárolására és felszabadulására idegsejtekből vagy más sejtekből. Ennélfogva az adenozin eltér a különféle neurotranszmitter anyagoktól.

Az adenozin fiziológiai regulátoiként a prosztaglandinokhoz hasonlítható. Mindkét esetben mindenütt jelen vannak a metabolikus képződésben részt vevő enzimek, és úgy tűnik, hogy ezek a felelősök a sejt fiziológiai állapotában bekövetkező változásokért. Az adenozin-receptorok, a prosztaglandin-receptorokhoz hasonlóan, széles körben elterjedteknek bizonyulnak. Végül úgy tűnik, hogy mind a prosztaglandinok, mind az adenozin részt vesz a kalcium-ionokhoz kötődő funkciók szabályozásában. A prosztaglandinok természetesen membrán-prekurzoroktól származnak, míg az adenozin citoszol-prekurzorokból származik.

Bár az adenozin számos fiziológiai funkciót befolyásolhat, különleges figyelmet fordítottak az évek folyamán azokra a hatásokra, amelyek klinikai alkalmazásokhoz vezethetnek. Ezek között kiemelkedőek voltak az adenozin kardiovaszkuláris hatásai, amelyek értágítást és alacsony vérnyomást eredményeznek, de amelyek szívdepresszióhoz is vezetnek. Az adenozin antílipolitikus, antitrombotikus és antiszpazmodikus hatásait szintén figyelemmel kísérték. Az adenozin stimulálja a szteroidképződést a mellékvesesejtekben, szintén valószínűleg az adenilát-cikláz aktivációja útján. Az adenozinnak inhibeáló hatása van a neutrotranszmisszióra és a centrális neutronok spontán aktivitására. Végül az adenozin hörgőszűkítő hatása és ennek antagonizmusa a xantinok által fontos kutatási területet képez.

Felismerték, hogy az extracelluláris receptoroknak nem egy, hanem legalább két osztálya létezik, amely részt vesz az adenozin hatásának kifejtésében. Ezek egyikének nagy az affinitása az adenozin iránt, és legalább néhány sejtben inhibitor módon kapcsolódik az adenilát-ciklázhoz. Ezeket A-l receptoroknak nevezik. A receptorok másik osztályának kisebb affinitása van az adenozinnal szemben, és számos sejttípusban stímulátor módon kapcsolódik az adenilát-ciklázhoz. Ezeket A-2 receptoroknak nevezték el.

Az adenozin-receptorok jellemzésére ma már lehetőség van számos szerkezeti analógok útján. Hozzáférhetővé váltak a metabolizmussal vagy a felfogó mechanizmusokkal szemben ellenálló adenozin-analógok. Ezek különösen értékesek, mivel megnyilvánuló hatásukat kevésbé befolyásolja az effektor rendszerből való metabolikus eltávolítás. Az adenozin-analógok eltérő sorrendet mutatnak az A-l és A-2 adenozin-receptorokon fellépő hatásuk tekintetében, így egy egyszerű módszert nyújtanak arra, hogy egy fiziológiai választ kategóriába soroljunk az adenozin-receptor természetét illetően. Az adenozin-receptorok blokádja (antagonizmus) egy másik módszert nyújt arra, hogy kategorizáljunk egy választ az adenozin-receptorok részvételét illetően. Meg kell jegyeznünk, hogy az A-l vagy A-2 adenozin-receptorokkal szemben specifikus antagonisták kifejlesztése jelentősebb áttörést képvisel ezen a kutatási területen és az olyan adenozin-receptor szelektív farmakológiai szerek előállításában, amelyeknek specifikus fiziológiai hatásuk van állatokban.

A találmány az (I) általános képletű vegyületekre vonatkozik, ahol

Rl jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy β-D-ribofuranozil-csoport;

R2 jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos rövidszénláncú alkoxicsoport;

Y jelentése -N- vagy -CH- csoport;

Z jelentése -N- vagy -CH- csoport, azzal a megkötéssel, hogy Y és Z jelentése egymástól eltérő;

n értéke 1, 2, 3;

L jelentése hidrogénatom és

M jelentése fenilcsoport, vagy

L jelentése fenilcsoport és

M jelentése hidrogénatom.

A találmány szerinti vegyületeket általában a következő eljárások szerint állítjuk elő.

Az (Ih) általános képletű vegyületeket amelyekben Rí jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy β-D-ribofuranozil-csoport, R₂ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos rövidszénláncú alkoxicsoport; n értéke 1, 2, 3; Y jelentése -N- vagy -CH- csoport; és Z jelentése -N- vagy -CH- csoport, azzal a megkötései, hogy Y és Z jelentése egymástól eltérő, előállíthatjuk úgy, hogy valamely (Va) általános képletű vegyületet, amelyben Rí jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy β-D-ribofuranozil-csoport; R’₂ jelentése hidrogénatom vagy klóratom; Y jelentése -N- vagy -CHcsoport; és Z jelentése -N- vagy -CH- csoport, azzal a megkötéssel, hogy Y és Z jelentése egymástól eltérő, reagáltatunk egy (III) általános képletű vegyűlettel melyben n értéke 1, 2, 3 - az alábbi példákban ismertetett módon. A keletkezett (Via) általános képletű vegyületek, melyekben Rí jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy β-D-ribofuranozil- csoport; R’₂ jelentése hidrogénatom vagy klóratom; Y jelentése -N- vagy -CH- csoport; Z jelentése -N- vagy -CH- csoport azzal a megkötéssel, hogy Y és Z jelentése egymástól eltérő; és n értéke 1, 2, 3, a továbbiakban tionil-kloriddal reagáltatjuk vagy valamely hasonló reagenssel, így kapjuk a (VHa) általános képletű vegyületeket,

HU 203 349 Β ahol Rí jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy βD-ribofuranozil-csoport; R’₂ jelentése hidrogénatom vagy klóratom; Y jelentése -N- vagy -CH- csoport; és Z jelentése -N- vagy -CH-, azzal a megkötéssel, hogy Y és Z jelentése egymástól eltérő, és n értéke 1,

2, 3. A továbbiakban azokat a (VHa) általános képletű vegyületeket, melyekben R’₂ jelentése klóratom, valamely 1-4 száiatomos alkohollal, úgymint n-propanolIal reagáltatjuk, így kapjuk az (Ii) általános képletű vegyületeket, melyekben Rí jelentése hidrogénatom, 10 fenilcsoport vagy β-D-ribofuranozil-csoport; R₃ jelentése 1-4 szénatomos röviszénláncú alkilcsoport; Y jelentése -N- vagy -CH- csoport és Z jelentése -Nvagy -CH- csoport azzal a megkötéssel, hogy Y és Z jelentése egymástól eltérő; és n értéke 1, 2, 3. 15

Hasonlóképpen az (Ij) általános képletű vegyületeket, melyekben Rt jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy β-D-ribofuranozil-csoport; IL jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos rövidszénláncú alkoxicsoport; R3 jelentése 1-4 szénatomos rövid- 20 szénláncú alkilcsoport; Y jelentése -N- vagy -CHcsoport; és Z jelentése -N- vagy -CH- csoport azzal a megkötéssel, hogy Y és Z jelentése egymástól eltérő, úgy állítjuk elő, hogy valamely (Va) általános képletű vegyületet, melyben Rí jelentése hidrogénatom, fenil- 25 csoport vagy β-D-ribofuranozil-csoport; R’₂ jelentése hidrogénatom vagy klóratom; Y jelentése -N- vagy -CH- csoport és Z jelentése -N- vagy -CH- csoport, azzal a megkötéssel, hogy Y és Z jelentése egymástól eltérő, reagáltatunk a (IHa) képletű norefedrin kívánt 30 enantiomerjével - annak ismeretében, hogy a képletben két szénatom kiralitást mutat -, így egy (VIb) általános képletű vegyületet kapunk, ahol Rí jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy β-D-ribofuranozilcsoport; R’₂ jelentése hidrogénatom vagy klóratom; Y 35 jelentése -N- vagy -CH- csoport; és Z jelentése -Nvagy -CH- csoport, azzal a megkötéssel, hogy Y és Z jelentése egymástól eltérő. A fenti (VIb) általános képletű vegyületeket reagáltatjuk továbbá tionil- kloriddal vagy valamely hasonló reagenssel, így a (Vüb) 40 általános képletű vegyületeket kapjuk, ahol Rí jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy β-D-ribofiiranozil- csoport; és R*₂ jelentése hidrogénatom vagy klóratom; Y jelentése -N- vagy -CH- csoport; és Z jelentése -N- vagy -CH- csoport, azzal a megkötéssel, 45 hogy Y és Z jelentése egymástól eltérő. A továbbiakban azokat az így kapott (VHb) általános képletű vegyületeket, amelyekben R’₂ jelentése klóratom, reagáltatjuk valamely 1-4 szénatomos n-alkohollal, úgymint n-propanollal és így az (Ik) általános képletű vegyü- 50 leteket kapjuk, amelyekben Rí jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy β-D-ribofuranozil-csoport; és R₃ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport.

A találmány szerinti vegyületeknek lehetnek sztereoizomerjeik és a fenti szerkezeti képlet magában foglalja az összes lehetséges szteroizomert és a sztereoizomerek racém elegyeit.

A találmány szerinti vegyületekre példák a következők:

I. (R)-2,7-dihidro-7-fenil-2-(fenil-metil)-5-propoxi3H-imidazo[l,2-c]pirazolo[4,3-e]pirimidin, 2. (S)-2,7-dihidro-7-fenil-2-(fenil-metil)-5-propoxi-3H-imidazo [1,2-c]pirazolo[4,3-e]pirimidin,

3. (R)-2,7-dihidro-7-fenil-2-(fenil-metil)-3H-imidazo[ 1,2-c]pirazolo[4,3 -ejpirimidin,

4. (S)-2,7-dihidro-7-fenil-2-(fenil-metil)-3H-imidazo[l,2-c]pirazolo[4,3-ejpirimidin,

5. (S)-7,8-dihidro-3-fenil-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[l,2-c:4’,5’-e]pirimidin,

6. (R)-7,8-dihidro-3-fenil-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[lí-c:4’^’-e]pirimidin,

7. (2R-transz)-2,7-dihidro-2-metil-3,7-difcnil-5-propoxi-3H-imidazo[l,2-c]pirazolo[4,3-ejpirimidin,

8. (2S-transz)-2,7-dihidro-2-etil-3,7-difenil-5-propoxi-3H-imidazo[l ,2-c]pirazolo[4,3-e]pirimidin,

9. (R)-7,8-dihidro-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[l,2-c:4’^’-e]pirimidin,

10. (S)-7,8-dihidro-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[ 1,2-c: 4’ $ ’-e]pirimidin,

II. (R)-7,8-dihi<lro-3-fenil-8-(fenil-metil)-5-propoxi-3H-diimidazo[l^-c:4’,5’-e]pirimidin,

12. (S)-7,8-dihidro-3-fenil-8-(fenil-metil)-5-pro poxi-3H-diimidazo[l/2-c:4’,5’-e]pirimidin,

13. (S)-7,8-dihidro-3-(P-D-ribofuranozil)-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[l,2-c:4’,5’-e]pirimidin,

14. (R)-7,8-dihidro-3-$-D-ribofuranozil)-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[l,2-c:4’,5’-e]pirimidin,

15. (R)-2,7-dihidro-2-(fenil-metil)-7-$-D-ribofuranozil)-3H-imidazo[lí-c]pirazolo[4,3-e]pirimidin,

16. (S)-2,7-dihidro-2-(fenil-metil)-7-$-D-ribofuranozil)-3H-imidazo[l,2-c]pirazolo[4,3-e]pirimidin,

17. (R)-2,7-dihidro-7-$-D-ribofuranozil)-2-(fenil-metil)-5-propoxi-3H-imidazo[l,2-c]pÍrazolo[4,3-e] pirimidin,

18. (S)-2,7-dihidro-7-$-D-ribofuranozil)-2-(fenil-metil)-5-propoxi-3H-imidazo[l,2-c]pirazolop(l*e] pirimidin. W

Az 1. táblázat részletesebben mutatja be a tsÜlmány szerinti szelektív, adenozin-receptorokra ható anyagok potenciális terápiás felhasználhatóságát

1. táblázat

A találmány szerinti vegyületek lehetséges felhasználása

Terület	Hatás	Receptor korreláció
Kardiovaszkuláris Kardiovaszkuláris Kardiovaszkuláris Kardiovaszkuláris	szívműködést fokozó tachikardia kontroll koronaér véráram növelése értágító	A-l antagonizmus A-l agonizmus A-2 agonizmus A-2 (atipikus) agonizmus

HU 203 349 Β

Terület	Hatás	Receptor korreláció
Pulmonális	hörgőtágulat	A-l antagonizmus
Pulmonális	hízósejtekből, bazofilekből	új adenozin-receptor-
	autocoid kibocsátás közvetítése	kölcsönhatás a sejtfelületen
Pulmonánis	a légzés serkentése; paradox légzési válasz kezelése (csecsemők)	Adó antagonizmus
Renális	renin-kibocsájtás-gátlás	A-l agonizmus
Központi idegrendszer	opiát-elvonás elősegítése	Adó agonizmus
Központi idegrendszer	fájdalomcsillapító	A-l agonizmus
Központi idegrendszer	görcsoldó	A-l agonizmus
Központi idegrendszer	depresszióellenes	A-l agonizmus
Központi idegrendszer	antipszichotikus	Adó agonizmus
Központi idegrendszer	anxiolitikus agonizmus
Központi idegrendszer	öncsonkitási magatartás (Lesch-Nyhan szindróma) gátlása	Adó agonizmus
Központi idegrendszer	nyugtató	A-2 agonizmus

A kardiovaszkuláris, pulmonális és renális rendszer célpontokban a megtervezett vegyületeket, amelyeket receptorkötődési vizsgálatokban azonosítottunk, olyan funkcionális in vivő tesztekben értékelhetjük, amelyek közvetlenül mutatják a humán fiziológiai választ. A purin-receptorok farmakológiájának és funkcionális jelentőségének jó leírását adja közre: M. Williams az Ann. Rév. Pharmacol. Toxicol: 27, 31 (1987) közleményben. A „Therapeutic Targeting of Adenosine Receptor Modulators” című részben megállapítja, hogy „az adenozin-agonisták hatékonyak lehetnek antihipertenzív szerekként, az opiát-elvonás kezelésében, az immunkompetencia és reninkibocsájtás modulátoraiként, antipszichotikumokként és hipnotikumokként. Ezzel szemben az antagonisták hasznosak lehetnek, mint centrális stimulánsok, inotropikumok, kardiotonikumok, antistressz szerek, antiasztmatikumok, továbbá a légzési rendellenességek kezelésében”. Az adenozinreceptor szerek által kifejtett hatások nagy választéka aláhúzza nagy potenciális hasznosságukat a terápiában és a centrális szerek szükségességét.

Az adenozin különféle biológiai hatásait a sejtfelületeken lévő receptorokra való hatás révén fejti ki. Ezeknek az adenozin-receptoroknak két típusa van: Al és A-2. Az A-l receptorokat működésük szerint úgy definiáljuk, mint olyan receptorokat, amelyeken számos N6-szubsztituált adenozin-analóg, úgymint az Rfenil-izopropil-adenozin (R-PIA) és a cikloadenozin (CHA) hatékonyabb, mint a 2-klór-adenozin és az N5’-etil-karboxamido-adenozin (NECA). Az A-2 receptorokon a hatékonysági sorrend ehelyett NECA>2klór-adenozin>R-PIA>CHA.

Mint azt az 1. sz. táblázat is illusztrálja, az adenozin- receptorok számos fiziológiai funkciót szabályoznak. Az adenozin-receptorok két fő osztályát már definiáltuk. Ezek a következők: az A-l adenozin-receptor, amely az adenilát-cikláz inhibitora és az A-2 adenozin-receptor, amely az adenilát-ciklázt stimulálja. Az A-l receptornak nagyobb az affinitása az ade4 nozinnal és az adenozin-analógokkal szemben, mint az A-2 receptornak. Az adenozin és az adenozin-analógok fiziológiai hatásait bonyolulttá teszi az a tény, hogy a nem szelektív adenozin-receptor szerek először lekötik a nagyjából mindenütt előforduló, alacsony affinitású A-2 receptorokat, majd ahogy a dózis növekszik, a nagyaffinitású A-2 receptrok kötődnek le, és végül, sokkal nagyobb dózisoknál kötődnek a nagyon nagy affinitású A-l adenozin-receptrok [lásd J. W. Daly és társai „Subclasses of Adenosine Recetors in the Central Nervous System: Interaction with Caffein and Related Methylxanthines” c. közleménye: Cellular and Molecular Neurobiology 3, (1), 69-80 (1983)].

Az adenozin fiziológiai hatásait általában vagy az adenilát-cikláz stimulációja vagy az adenilát-cikláz inhibiciója közvetíti. Az adenilát-cikláz aktivitása növeli a ciklusos AMP intracelluláris koncentrációját, amely vegyületet általában intracelluláris második messengerként ismerünk. Az adenozin-analógok hatásait ezért mérhetjük tenyésztett sejtvonalakban vagy a ciklusos AMP növelésének képessége vagy a ciklusos AMP növelésének gátlási képessége alapján. Két fontos sejtvonal ebben a tekintetben: a VA 13 (WI-38 VA 13 2RA), SV-40 transzfonmált WI-38 humán tüdő fibroblasztok, amelyekről tudjuk, hogy az adenozin- receptor A-2 altípusát hordozzák, és a zsírsejtek, amelyekről ismert, hogy az adenozin-receptor A-l altípusát hordozzák [lásd R. E Bruns „Adenosine Antagonism by Purines, Pteridines and Benzopteridines in Humán Fibroblasts” c. közleményét, Chemical Pharmacology, 30, 325-33 (1981)].

In vitro vizsgálatokból jól ismert, hogy a8-fenil-l,3dipropil-xantin karbonsavszármazéka (XCC) adenozinreceptoira nem szelektív, esetében a Ki értéke az agymembrán A-l receptorokon 58 ±3 nM és a Ki értéke az agyszeletvizsgálat A-2 receptorain 34±13 nM. Máss részről, a 8-fenil-l,3-dipropil-xantin aminoszármazét kának (XAC) 40-szer nagyobb az affinitása az A-1 adeÖ nozin-receptorokkal szemben, ahol a Ki értéke l,2±0,5

HU 203 349 Β nM, ugyanakkor az agyszeletvizsgálat A-2 receptorokon mért Ki értéke 49±17 nM. Ezen túlmenően az XAC sokkal hatékonyabban antagonizálja az adenozin-analógoknak a szívfrekvenciára gyakorolt hatását, mint a vérnyomásra gyakorolt hatását. Mivel általánosan is- 5 mert, hogy úgy túnik, az adenozin-analógok által a szívre gyakorolt hatást A-l receptorok közvetítik, és a vérnyomásra gyakorolt hatást az A-2 receptorok közvetítik, az XAC in vivő körülmények közötti szelektivitása arra enged következtetni, hogy az in vitro körűimé- 10 nyék között tapasztalható adenozin-receptor-aktivitás összefügg az in vivő körülmények közötti adenozin-receptor-aktivitással, és hogy megkülönböztethetünk specifikus fiziológiai hatásokat ezen szelektivitás eredményeként [lásd B.B. Fredholm, K.A. Jacobsen, B. Jón- 15 zon, K.L. Kiik, Y.O. Li és J.W. Daly Evidence that a Növel 8-Phenyl-Substituted Xanthine Derivative is a Cardioselective Adenosine Receptor Antagonist In Vivő” c. közleményét, Journal of Cardiovascular Pharmacology, 9, 396-400 (1987), K.A. Jacobsen, K.L. Kiik, 20 J.W. Daly, B. Jonzon, Y.O. Li és B.B. Fredholm „Növel

8-Phenyl-Substituted Xanthine Derivative Is Selective Antagonist At Adenosine Receptora In Vivő, Acta Physiol. Scand., 341-42 (1985)].

Szintén ismert, hogy az adenozin jelentős vémyo- 25 más-csökkenést okoz. Ez a vérnyomás-csökkenés valószínűleg egy, az A-2 receptor által közvetített perifériás rezisztanciától függ. Az adenozin-analógok szintén képesek csökkenteni a szívfrekvenciát. Ezt a hatást valószínűleg az A-l altípusú adenozin-receptorok köz- 30 vetítik.

Ennélfogva nyilvánvaló, hogy az itt ismertetett adenozin-receptor szelektív adenozin-analógok farmakológiai adagolása szelektív kötődést eredményez vagy az A-2 vagy az A-l receptorhoz, ami ezzel szemben 35 szelektív módon vagy a vérnyomás csökkenését vagy a szívfrekvencia csökkenését eredményezi, például ezáltal ezen fiziológiai hatásoknak az in vivő szétkapcsolását. Az ilyen adenozin-receptor szelektív szerek kiválasztását az alábbiakban részletezett módszerekkel 40 határozhatjuk meg.

Az alábbiakban ismertetett vizsgálatot alkalmazzuk arra, hogy meghatározzuk a vizsgált vegyületeknek a [3H]5’-N-etil-karboxamido-adenozin (NECA) ligandummal való versengési képességét az adenozin A-2 45 receptorokért, amely receptorokat állati agyi membránokból preparálunk [lásd szintén R.R. Bruns, G.H. Lu és TA. Pugsley „Characterization of the A-2 Adenosine Receptor Labelled by [3H]NECA in Rat Striatal Membranes” c. közleményét Mól. Pharmacol., 29, 50 331-346 (1986)].

Fiatal hím patkányokat (C-D törzs), melyeket Charles Rivertől szerzünk be, lefejezéssel megölünk és az agyukat eltávolítjuk. A patkányok agyi sritátumából membránokat izolálunk ligandumkötésre. A szövetet 55 homogenizáljuk 20 térfogatnyi jéghideg 50 mM-os Tris-HCl-pufferben (pH-7,7), polytront alkalmazva (beállítás 6; 20 másodpercre).

A homogenizátumot 50 000 xg értéken 10 percig 4 *C-on centrifugáljuk. A pelletet ismét homogeni- 60 záljú, polytronban 20 térfogatnyi pufferben, és az előbbiek szerint centrifugáljuk. A pelletet végül ismételten szuszpendáljuk 40 térfogatnyi 50 mM-os Tris-HCl-pufferben (pH-7,7) a szövet eredeti nedves súlyának egy grammjára számítva.

Inkubációs csövekbe - három párhuzamost alkalmazva - töltünk 100 μΐ [3H]NECA-t (94 nM a vizsgálatban), 100 pl 1 pM-os ciklohexil-adenozint (CHA), 100 pl 100 mM-os MgCl₂-t, 100 μΐ 1 IV/ml adenozin-deaminázt, 100 pl vizsgálandó vegyületet, amely különböző koncentrációban a 10¹⁰—10⁴ M tartományban, pufferben van oldva (50 mM-os Tris-HCl, pH-7,7) és 02 pl membrán-szuszpenziót (5 mg nedves súly), és 1 ml végtérfogatra töltjük fel 50 mM-os Tris-HCl (pH-7,7) pufferrel. Az inkubációt 25 ’C-on végezzük 60 percen át A csövek tartalmát GF/B üvegszálas szűrőn át vákuumban leszűrjük. A leszűrt anyagokat kétszer öblítjük 5 ml jéghideg pufferrel. A szűrőkön lévő membránokat szcintillációs edényekbe visszük át, amelyekhez 8 ml Omnifluort - amely 5%

Protosolt tartalmaz - adunk. A szűrők radioaktivitását folyadékszcintillációs spektrometriás módszerrel mérjük meg.

A [3HJNECA specifikus kötődését a vakpróbákét meghaladó értékként mérjük 100 pM 2-klór-adenozm $ jelenlétében. Az összes membránhoz kötött aktivitás kb. 2,5%-a annak, mint amit a kémcsövekbe adunk, s

Mivel ez a feltétel az összes kötést a radioaktivitásnak kisebb, mint 10%-ára korlátozza, a szabad ligandum » koncentrációja nem változik észrevehetően a kötés Λ meghatározása folyamán. A membránokhoz való spé- s cifikus kötődés az összes kötésnek mintegy 50%-a. A $ membránszuszpenzió proteintartalmát O.H. Lowry, i·

NJ. Rosebrough, A.L. Farr és RJ. Randall „Protem á

Measurements With Folin Phenol Reagent” c. J. Bioi. »

Chem., 193, 265-275 (1951) helyen megjelent közleményében leírt módszere szerint határoztuk meg.

Ha egy vizsgálandó vegyület kiszorítja a [3H]NECA kötés 15%-át vagy annál többet, az az adenozin A-2 hely iránti affinitását mutatja. Egy vegyületnek az a moláris koncentrációja, amely a ligandum-kötések 50%-át inhibeálja, az IC» érték. 100-1000 nM tartoamányba eső érték igen hatékony vegyületre utal.

Az alábbiakban ismertetett vizsgálatot arra alkalmazzuk, hogy meghatározzuk a vizsgált vegyületnek a [3H]cikloadenozin-ligandummal való versengése képességét az adenozin A-l receptorokért, amely^ receptorokat patkány agyi membránokból preparálunk. Hím Sprague-Dawley patkányokat lefejezéssel leölünk, és a teljes állati agyakból izoláljuk a membránokat [lásd R. Goodman, M. Cooper, M. Gavish és S. Synder „Guanine Nucleotide and Cation Reguládon of the Binding of [3H] Diethylphenilxanthine to Adenosine A-l Receptora in Brain Membráné” c. közleményét:

Molecular Pharmacology, 27, 329-336 (1983)].

A membránokat homogenizáljuk (polytron alkalmazásával, beállítás 7; 10 másodpercre) 25 térfogatnyi jéghideg 50 mM-os Tris-HCl-pufferben, pH-7i,7 értéken. A homogenizátumot 19 000 rpm értéken centrifugáljuk 10 percig 4 ’C-on. A pelletet mossuk úgy,

HU 203 349 Β hogy reszuszpendáljuk 25 térfogatnyi pufferben, amely ml-enként 2 IV adenozin-deaminázt tartalmaz, és 30 percig inkubáljuk 37 ’C-on. A homogenizátumot ismét centrifugáljuk. Az utolsó pelletet 25 ml jéghideg puffeben reszuszpendáljuk.

Inkubációs csövekbe - három párhuzamost alkalmazva - töltünk 100 pl [3H]ciklohexil-adenozint, amely 0,8 nM-os a meghatározásban, 200 pl vizsgálandó vegyületet, amely különböző koncentrációban a ΙΟ'ΜΟ⁶ M tartományban 50 nM-os Tris-HCl-pufferben (pH-7,7) van oldva, 0,2 ml membrán- szuszpenziót (8 mg nedves súly), és 2 ml végtérfogatra töltjük fel Tris-pufferrel. Az inkubációt 25 ’C-on 2 órán át végezzük, és 10 másodpercen belül leállítjuk úgy, hogy az elegyet GF/B üvegszálas szűrőn vákuumban leszűrjük. A szűrőkön lévő membránokat szcintillációs edényekbe visszük át. A szűrők radioaktivitását folyadékszcintillációs spektrometriás módszerrel méljük meg 8 ml Omnifluorban, amely 5% Protosolt tartalmaz.

A [3H]cikloadenozin specifikus kötődését a vakpróbákét meghaladó értékként méijük 10’ M 2-klór-adenozin jelenlétében. A membránhoz kötött radioaktivitás kb. 5%-a annak, mint amit a kémcsövekbe adunk. A membránhoz való specifikus kötődés az összes kötésnek kb. 90%-a. A membránszuszpenzió proteintartalmát Lowry és társai előbb említett közleményének 265. oldalán leírt módszer szerint határozzuk meg.

Ha egy vizsgálandó vegyűlet kiszorítja a [3H]ciklohexil-adenozin kötés 15%-át vagy annál többet, az az adenozin-kötéshely iránti affinitást mutatja.

A 2. táblázatban az előbbiekben felsorolt vegyületek adenozin-receptor kötő affinitásának értékeit adjuk meg. Az affinitás értékeit a fenti vizsgálatok eredményeiből nyerjük. A vegyületek sorszáma az előbbi felsorolásbeli sorszámmal azonos.

2. táblázat

A találmány szerinti vegyületek adenozin-receptor kötő affinitás! értékei

Vegyűlet A-l	A-2 Receptor Ki	A-2 Ki/A-1 Ki
	Receptor Ki
1.	1,2440^-6	> 6,9940^-6	-
2.	2,6840^-6	5,0840^-7	0,18
3.	1,9040^-6	23040’	13,20
4.	1,0040³	> 1,9940*	-
5.	4,4640-⁵	> 1,9940⁴	-
6.	8,4040-⁶	1,0040⁴	16,40
7.	13140’	1,4240’	1,17
8.	2,6440³	2,8540’	1,07
9.	1,9940^-4	> 1,9940-⁴	-
10.	1.994O⁴	> 1,9940^-4	-
11.	N/A	N/A	—
12.	9,0040-⁶	1,6040^-6	0,18
13.	43040⁶	1,0640’	1,70
14.	63040’	4,6840’	530

A nukleotid-guanozin-trifoszfátról (GTP) kimutatták, hogy differenciálisán hat agonistáknak és antagonistáknak számos neutrotranszmitter receptorhoz való kötődésére. A guanin-nukleotidok általában csökkentik az agonistáknak a receptorok iránti affinitását anélkül, hogy az antagonista affinitást egyúttal csökkentenék. Ennek megfelelően kimutatták, hogy a GTP csökkenti az agonisták hatékonyságát, de nem csökkenti az antagonisták, mint inhibitorok hatékonyságát a [3H]3dietil-8-fenil-xantin adenozin-antagonista kötődésében. A GPP általában nagymértékben csökkenti a purin-agonisták hatékonyságát, de nem csökkenti az antagonisták, mint inhibitorok hatékonyságát a [3Hjfenil-izopropil-adenozin kötődésében, és ezért hatékony szer az agonisták és antagonisták megkülönböztetésére [lásd L.P. Davies, S.C. Chow, J.H. Skerrit, DJ. Brown és GA.R. Johnston „Pyrazolo[3,4-d]Pyrimidines as Adenosine Antagonists” c. közleményét: Life Sciences 34, 2117-28 (1984)]. Általában megállapítható, hogy az adenozin-analógok agonistaként hatnak, ha a molekulában β-D-ribofuranozil-csoport van az Rí helyén és antagonistaként, ha Rí jelentése hidrogénatom vagy fenilcsoport.

Az adenozin-receptorokra szelektíven ható adenozin-analőgokból gyógyszerkészítményeket állíthatunk elő.

Az alkalmazandó vegyűlet vagy vegyületek pontos mennyisége, vagyis a találmány szerinti vegyüietnek vagy vegyületeknek az a mennyisége, amely elegendő a kívánt hatás elérésére, számos tényezőtől függ, úgymint az alkalmazott vegyülettől, az adagolás típusától, az állat fajától, nagyságától, korától, az adagolás módjától, idejétől és gyakoriságától, és a kívánt fiziológiai hatástól. Különleges esetekben az adagolandó menynyiséget szokásos tartománymérő módszerekkel állapíthatjuk meg.

A vegyületeket előnyösen olyan kompozíció formájában adjuk be, amely a vegyületet gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal készített elegyben tartalmazza, vagyis olyan hordozóval, amely kémiailag inért a hatóanyaggal szemben, és amelynek nincsenek káros mellékhatásai vagy nem toxikus a felhasználás körülményei között. Az ilyen kompozíciók hatóanyagtartalmának szélső értékei: 0,1 pg vagy kevesebb, illetve 500 mg, a hordozó 1 ml-ére számítva és 99 tömeg% hatóanyag egy gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal készült elegyben.

A kompozíciók lehetnek szilárd formában, úgymint tabletták, kapszulák, granulátumok, takarmánykeverékek, takarmánykiegészítők és koncentrátumok, porok, granulák vagy hasonlók; vagy folyadékformában, úgymint steril injektálható szuszpenziók, orálisan adagolható szuszpenziók vagy oldatok. Gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyagok lehetnek az excipiensek, úgymint felületaktív diszpergáló anyagok, szuszpendáló szerek, tabletta-kötőanyagok, kenőanyagok, ízanyagok és színanyagok. Alkalmas excipienseket ismertet például a Remington’s Pharmaceutical Manufacturing, 13. Ed., Mack Publishing Co., Easton, Pennsylvania (1965).

HU 203 349 Β

A következőkben pédákkal mutatjuk be a találmányt, ezek azonban nem korlátozzák az oltalmi kört.

1. példa

Először 2,81 g l-fenil-4,6-diklór-pirazolo[3,4-d]pirimidint 60 ml etanolban szuszpendálunk. Majd keverés közben hozzáadunk 32 g R-(+)-2-amino-3-fenil1-propánok. 48 óra múlva az oldószert vákuumban eltávolítjuk és az olajat flash-kromatografáljuk (2-5-7 % MeOH/CHCb), úgy 3,80 g (R)-p-[(l-fenil-6-klór-lHpirazolo[3,4-d]pirimidin-4-il)-amino)-fenil-propanolterméket nyerünk (95%).

Ezután 1234 g (R)-|i-[(l-fenil-6-klór-lH-pirazolo[3,4-d]pirimidin-4-il)amino]-fenil-propanolt feloldunk 50 ml CHCb-ban és keverés közben hozzáadunk

1,69 ml SOCb-t 6 óra múlva fagyasztóba tesszük és -28 C-on tartjuk egy éjjelen át Ezután megszűrjük és a fehér csapadékot 50 ml hideg CHCb-mal átmossuk. A fehér szilárd anyagot összegyűjtjük és vákuumkemencében szárítjuk 70 *C-on 24 ólán keresztül.

650 mg (R)-2,7-dihidro-7-fenil-2-(fenil-metil)-5klór-3H-imidazo[ 1,2-c]pirazolo[4,3-e]pirimidin-terméket kapunk.

mg nátriumot reagáltatunk 20 ml n-propanolban. Utána 650 mg (R)-2,7-dihidro-7-fenil-2-(fenil-metil)-5-klór-3H-imidazo[12-c]pirazolo[4,3-e]pirimidint adunk hozzá keverés közben nitrogénatmoszférában.

1,5 óra múlva szobahőmérsékleten a zavaros fehér reakcióelegyet 100 ml telített NaCl-ba öntjük és 200 ml CHCb-mal extraháljuk A szerves fázist MgSO«-on szárítjuk, szűrjük és besűrítjük, így egy olajat kapunk, melyet radiális kromatográfiás módszerrel (10-20-30% izopropil-alkohol/hexán, 4 mm-es lemez) tisztítunk és 200 mg terméket kapunk. Vékonyréteg-kromatográfiás módszer két elkülönített rendszerben egy tiszta terméket mutat. A fenti tennék átkristályosítása 132 mg (R)2,7-dihidro-7-fenil-2-(fenil-metil)-5-propoxi-3H-imidazo[l,2-c]pirazolo[4,3-e]pirimidin-tennéket ad, fehér szilárd alakban (op.: 45-48 *C).

2. példa

Először 5,0 g 6-klór-purin-ribozidot szuszpendálunk 100 ml száraz CH₂Cb-ben, majd hozzáadunk 8,02 ml trietil-amint A reakcióelegyet 0 ’C-ra hűtjük, utána cseppenként hozzáadunk 6,68 ml benzoil-kloridot. A benzoil-klorid hozzáadása után a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni és 24 órán keresztül keverjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot feloldjuk 500 ml etil-alkoholban. A szerves fázist 300 ml vízzel, 300 ml telített NaHCOjtal, háromszor, 300 ml telített NaCl-dal mossuk, MgSCL-on szárítjuk, szűrjük és besűrítjük, míg barna olajat kapunk. Ezt flash-kromatográfiásan tisztítjuk (10-30-60% etil-alkohol/hexán) és 10,3 g 6-klór-9- (βD-2,3,5-tribenzoil-ribofuranozil)-9H-purint nyerünk.

Ezután 4,0 g 6-klór-9-(3-D-2,35-tribenzoil-ribofuranozil)-9H-purint elegyítünk 1,01 g (R)-(+)-2-amino-3-fenil-l-propanollal, 0,92 ml EtjN-nal és 100 ml absz. etanollal és refluxhőmérsékleten melegítjük 4 órán keresztül. Ezután az oldószert eltávolítjuk vákuumban és a maradékot flash-kromatográfiásan (5-1020% metanol/CHCb) tisztítjuk, kb. 35 g tennék képződik szennyezett anyagként. Ezt ismét kromatografáljuk (5-10% metanol/CHCb), ekkor 3,35 g terméket kapunk. Ezt újból kromatografáljuk és 1,78 g tiszta terméket, (R)-3-{[9-(p-D-2,35-tribenzoil-ribofuranozil)-9H-purin-6-il]-amino}-feniI-propanolt és 1,26 g szennyezett anyagot nyerünk.

Ezután a fenti (R)-P-([9-(3-D-2,35-tribenzoil-ribofuranozil)-9H-purm-6-il]-amino)-fenil-propanol tiszta termék 1,78 g-ját feloldjuk 60 ml száraz CHCb-ban és 1,3 ml SOCb-dal kezeljük. Refluxhőmérsékleten melegítjük 4 órán keresztül és azután szobahőfokra hűtjük egy éjjelen át Ezután az oldószert vákuumban eltávolítjuk, 1,94 g terméket kapunk. Ezt flash-kromatográfiásan tisztítjuk (5% MeOH/CHCb), 300 mg első terméket és 1,200 mg második terméket nyerünk. A második terméket kétszer radiálisán kromatografáljuk (2-4-6% MeOH/CHCb, 2 mm-es lemez) és 1,10 g habtermék képződik, R-7,8-dihidro-3-(P-D-2,35-ttibenzoil-ribofuranozil)-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[12-c:4’, 5’-e] pirimidin.

A következőkben a habtermék, az R-7,8-dihidro-3(P-D-2,3,5-tribenzoil-ribofuranozil)-8-(fenil-metil)-3H -diimidazo[12-c:4’, 5’-e]pirimidin 580 mg-ját feloldjuk 20 ml metanolban és katalitikus mennyiségű NaOMe-tal kezeljük. 2 óra múlva a vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat azt jelzi, hogy a reakció teljesen , végbement. Az oldószert eltávolítjuk és a maradékot radiális kromatográfiás módszerrel tisztítjuk (20-50% MeOH/CHCb, 1 mm-es lemez) ezzel kb. 300 mg habot kapunk. Ezt átkristályositjuk kb. 30% izopropil-alkohol/hexán elegyből és vákuumban, 39 ‘C-on, 144 órán történő szárítás után a hozam 168 mg R-7,8-dihidro-3-(P-D-ribofuranozil)-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[12-c:4’5’-e]pirimidin (op.: 140-143 ’C).

3. példa

Először 1,13 g kiindulási anyagot, 4-klór-l-fenil-pirazolo[3,4-d]pirimidint elegyítünk 0,67 ml Et3N-nal, hozzáadunk 0,74 g (R)-(+)-2-amino-3-fenil-l-propanolt 60 ml absz. etanolban és az elegyet négy órán keresztül hevítjük gőzfürdőben. Ezután az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot flash-kromatográfiásan tisztítjuk (10-20% izopropil-alkohol/hexán), 124 g (R)-P-[(l-fenil-lH-pirazolo[3,4-<^rimidin-4-il)-amino]-fenil-propanolt nyerünk (74% hozam).

Ezután 124 g (R)-P-[(l-fenil-lH-pirazolo[3,4-d]piridin-4-il)-amino]-fenil-propanolt feloldunk 60 ml száraz CHCb-ban, hozzáadunk 1,82 ml SOCb-t és a reakcióelegyet 4 órán keresztül melegítjük refluxhőmérsékleten. Lehűtés után az oldószert eltávolítjuk, és a csapadékot butanonban felvesszük. A fehér szuszpenziót szűrjük, fehér port kapunk, melyet átkristályositunk kb. 5% MeOH/butanon elegyből. Vákuumkemencében szárítjuk 85 ’C-on 4 órán keresztül és igy 229,4 mg hosszú, lapos, áttetsző kristályokat nyerünk, mely (R)2,7-dihidro-7-fenil-2-(fenil-metil)-3H-imidazo[í,2-c] pirazolo[4,3-e]pirimidin (op.: 270 ’C). w·.

HU 203 349 Β

4. példa

Először 2,0 g 6-klór-9-fenil-purint elegyítünk 1,38 g (S)-(-)-2-amino-3-fenil-l-propanollal, 1,27 ml EtjNnal, 50 ml abszolút etanollal, majd refluxhőmérsékleten melegítjük 5 órán át. Az oldószert ezután vákuumban eltávolítjuk, és amaradékot flash-kromatográfiásan tisztítjuk (2,5-5% MeOH/CHCb), így 2,27 g terméket nyerünk (76%-os hozam). Ezt átkristályosítjuk kb. 10%-os izopropil-alkohol/hexán elegyből és az anyagot három napig 90 *C-on vákuumban szárítjuk, így 0,87 g fehér szilárd anyagot kapunk, ami (Sj-β- [(9-fenil-9Hpurin-6-il)-amino]-fenil-propanol (op.: 130-132 ’C).

Ezután 1,13 g (S)-P-[(9-fenil-9H-purin-6-il)-amino)-fenil-propanolt feloldunk 50 ml CH₂Cl₂-ban 1,7 ml SOCb-vel együtt, és refluxhőmérsékleten melegítjük 6 órán át. Az oldószert ezután vákuumban eltávolítjuk, a maradékot felvesszük butanonban és szikjük. A fehér csapadékot átkristályosítjuk kb. 5% MeOH/butanon elegyből a terméket vákuumban 39 ’C-on 2 napon át szárítjuk, és így 530 mg (S)-7,8- dihidro-3-fenil-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[l,2-c:4’4’-e]pirimidint kapunk (op.: 270’C).

5. példa

Először 5,0 g 6-klór-purin-ribozidot szuszpendálunk 100 ml száraz CH₂Cl₂-ben, azután hozzáadunk 8,02ml trietil-amint. A reakcióelegyet 0 ’C-ra hűtjük, majd 6,68 ml benzoil-kloridot adunk hozzá cseppenként. A klorid hozzáadása után a reakcióelegyet hagyjuk felmelegedni szobahőmérsékletre és 24 órán keresztül keverjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot feloldjuk 500 ml etil-alkoholban. A szerves fázist 300 ml vízzel, 300 ml telített NaHCCb-mal mossuk, majd háromszor 300 ml telített NaCl-dal, MgSO<on szárítjuk, szűrjük és besűrítjük, míg egy barna olaj képződik. Ezt flash-kromatográfiásan (10-30-60% etilalkohol/hexán) tisztítjuk, 10,3 g 6-klór-9-(p-D-2,3,5tribenzoil-ribofuranozil)-9H-purint nyerünk.

Ezután 4,0 g 6-klór-9-(P-D-2,3,5-tribenzoiI-ribofuranozil)-9H-purint összehozunk 1,01 g (S)-(-)-2-amino-3-fenil-l-propanollal és 0,9 g EtjN-nal 100 ml absz. etanollal és 4 órán keresztül melegítjük refluxhőmérsékleten. Az oldószert ezután vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot flash-kromatográfiásan (5% MeOH/CHCb) tisztítjuk, így 2,36 g (S) 3-([9-(3-D-2,3,5tribenzoil-ribofuranozil)-9H-purin-6-il]-amino}-fenil-propanolt és 1,73 g szennyezett anyagot nyerünk.

Utána 2,36 g (S)-3-{[9-(3-D-2,3,5-tribenzoil-ribofuranozil)-9H-purin-6-il]-amino )-fenil-propanolt feloldunk 80 ml száraz CH₂Cl₂-ben és 1,7 ml SOCl₂-vel reagáltatjuk. A reakcióelegyet 4 órán keresztül melegítjük refluxhőmérsékleten, szobahőmérsékletre hűtjük, egy éjjelen át keverjük és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot flash-kromatográfiásan (5% MeOH/CHCb) tisztítjuk, így 1,77 g S-7,8-dihidro-3(P-D-2,3,5-tribenzoil-ribofuranozil)-8-(fenil-metil)-3 H-diimi-dazo[l,2-c:4’,5’-e] pirimidint nyerünk (hozam 77%).

Az 1,77 g S-7,8-dihidro-3-(P-D-2,3,5-tribenzoilribofuranozil)-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[l,2-c:4’ ^’-e]pirimidint 60 ml metanolban feloldjuk és katalitikus mennyiségű NaOMe-vel kezeljük. 24 óra múlva az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot flash-kromatográfiásan (10-20-50 % Me5 OH/CHCb, 1 mm-es lemez) tisztítjuk, így 700 mg terméket kapunk. Ezt trituláljuk (kb. 5%) éter/hexán eleggyel, vákuumban szárítjuk 39 ’C-on 6 napon keresztül és 470 mg S-7,8-dihidro-3-(p-D-ribofuranozil)-8-(fenil-metil)-3 H-diimidazo[ 1,2-c:4’, 5 ’ -e]pi10 rimidint nyerünk.

6. példa

2/5 g l-fenil-4,6-diklór-pirazolo[3,4-d]pirimidin kiindulási anyagot 60 ml etanolban szuszpendálunk. Ez15 után 4,28 g (S)-(-)-2- amino-3-fenil-l-propanolt adunk hozzá és a reakcióelegyet 24 órán át keverjük. Az oldószert ezután vákuumban eltávolítjuk és a nyers olajat flash-kromatográfiásan (10-15-20% izopropil-alkohol/hexán) tisztítjuk és 3,5 g (S)-P-[(l-fenil-6-klór20 1 H-pirazolo[3,4-d]pirimidin-4-il)-amino]-fenil-propanolt kapunk (97%).

1,037 g fenti terméket (S)-3-[(l-fenil-6-klór-lH-pirazolo[3,4-d]pirimidin-4-il)-amino]-fenil-propanolt feloldunk ezután 25 ml CHCb-ban. Utána 1,38 ml ti25 onil-kloridot adunk hozzá és a reakcióelegyet egy éjjelen át keverjük. Utána fagyasztóba helyezzük -28 ’Con. 5 óra múlva a csapadékot szűrjük és összegyűjtjük, hideg CHCb-mal mossuk. A fehér szilárd anyagot vákuumkemencében szárítjuk 70 ’C-on, 24 órán keresz30 tül, így 550 mg (S)-2,7-dihidro-7-fenil-2-(fenil-metil)5-klór-3H-imidazo[ 1,2-c]pirazolo[4,3-e]pirimidint nyerünk (56%).

Ezután 20 mg nátriumot reagáltatunk 3 ml n-propanollal. Az oldatot jégfurdőben lehűtjük és 209 g fen35 ti terméket, (S)-2,7-dihidro-7-fenil-2-(fenil-metil)-5-klór-3H-imidazo[ 1,2-c]pirazolo[4,3-e]pirimidint adunk hozzá keverés közben. 1 óra múlva a reakcióelegyet 100 ml telített NaCl-oldatba öntjük és 200 ml CHCb-mal extraháljuk. A szerves fázist MgSCb-on szárítjuk, szűrjük és besűrítjük, hogy egy olajat kapjunk, melyet radiális kromatográfiás módszerrel (510% MeOH/CHCb, 1 mm-es lemez) tisztítunk, így 168 mg (S)-2,7-dihidro-7-fenil-2-(fenil-metil)-5-propoxi-3H-imidazo[l,2-c]pirazolo[4,3-e]pirimidint nye45 rönk (75%).

7. példa

Először 2 g kiindulási anyagot, l-fenil-4,6-diklórpirazolo[3,4-d]pirimidint 50 ml etanolban szuszpen0 dállunk, ezután 5,6 g lS,2R-norefedrint adunk hozzá. 24 órai keverés után az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a nyersanyagot flash-kromatográfiásan (10% izoporpil-alkohol/hexán) tisztítjuk. 1,9 g [R-(S*,R*)Jα-{ 1 -[(l-fenil-6-klór- lH-pirazolo[3,4-d]pirimidin-4-il) amino]-etil}-fenil-metanolt nyerünk.

Ezután 1,9 g fenti terméket, [R-(S*,R*)]-a-{l-[(1 -fenil-6-klór-1 H-pirazolo[3,4-d]pirimidin-4-il)? /amino]-etil}-fenil-metanolt 2,2 ml SOCl₂-vel elegyítünk 150 ml CH₃CN-ben keverés közben. 20 óra múlva az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a barü

HU 203 349 Β na maradékot felvesszük 250 ml CHCb-ban. A szerves fázist 200 ml vízzel, 200 ml telített NaCl-dal mossuk, MgSCh-on szárítjuk, szűrjük és besűrítjük, míg barna olaj képződik melyet flash-kromatográfiásan (50% etanol/hexán) tisztítunk, igy 850 mg tiszta viszkózus olaj, (2R-transz)-2,7-dihidro-2-metil3,7 -difenil-5-klór-3H-imidazo[ 1,2-c]pirazolo[4,3-e] pirimidin keletkezik.

g nátriumot feloldunk 5 ml n-propanolban, 670 mg fenti terméket (2R-transz)-2,7-dihidro-2metil-3,7-difenil-5-klór-3H-imidazo[l,2-c]pirazolo [4,3-e]pirimidint 15 ml n-propanolban oldva adunk a propoxi-oldathoz keverés közben. 1 óra múlva a reakcióelegyet 200 ml telített NaCl-ba öntjük és az extraktumokat MgSO₄-on szárítjuk, szűrjük és besűrítjük míg egy olaj keletkezik, melyet radiális kromatográfiás módszerrel (30-50-70-90% etanol/hexán, 2 mm-es lemez) tisztítunk, így 600 mg (2R-transz)-2,7-dihidro-2-metil-3,7-difenil-5-propoxi-3H-imidazo[ 1,2-c]pírazolo[4,3-e]pirimidin keletkezik. M+H*-386 (A kémiai ionizációs tömegspektrum alapján a molekulasúly megfelel a képletnek.)

8. példa

Először 2,0 g 6-klór-9-fenil-purint elegyítünk 1,38 g (R)-(+)-2-amino-3-fenil-l-propanollal, 1,27 ml EtjNnal, 50 ml absz. etanollal és refluxhőmérsékleten melegítjük 5 órán át. Az oldószert ezután eltávolítjuk és a maradékot flash-kromatográfiásan (5% MeOH/CHCb) tisztítjuk, ezt követi egy második tisztítás (2,5-5% MeOH/CHCb) ekkor 2,66 g fehér habot nyerünk (hozam 88%). Ezt átkristályosítjuk kb. 10% izopropil-alkohol/hexán elegyből és vákuumban szárítjuk 90 *C-on 4 napon keresztül. 1,28 g fehér szilárd anyag (Κ)-β-[(9-fenil-9H-purin-6-il)-amino]-fenil-propanol keletkezik (op.: 130-132 ’C).

Ezután 1 g fenti terméket, (R)^-[(9-fenil-9H-purin6-il)-amino]-fenil-propanolt feloldunk 50 ml CHjChben, mely 1,5 ml SOCb-t tartalmaz, és 6 órán keresztül melegítjük refluxhőmérsékleten. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, a maradékot butanonban felvesszük és szűrjük. A fehér csapadékot átkristályositjuk kb. 5% metanol/butanon elegyből és vákuumban szárítjuk 3 napon keresztül. 430 mg (R)-7,8-dihidro3-fenil-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[l,2-c:4’4’-e]pirimidint nyerünk.

9. példa

Először 2,5 g 6-klór-purint feloldunk 60 ml abszolút etanolban, majd hozzáadunk 2,25 ml EtjN-t és 2,45 g R-(+)-2-amino-3-fenil-l-propanolt keverés közben. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot flashkromatográfiásan (10-15% MeOH/CHCb) tisztítjuk, így 3,35 g termék képződik. Ezt átkristályosítjuk kb. 40% izopropil-alkohol/hexán elegyből, 2,23 R-P-[(1H- purin-6-il)-amino]-fenil-propanolt nyerünk 80 ’C-on, 48 órán át tartó vákuumban történő szárítás után.

Ezt követően 1,5 g fenti terméket, R-P-[(lH-purin6-il)-amino]-fenil-propanolt 60 ml száraz CH₂Cb-ben szuszpendálunk, majd hozzáadunk 2,85 ml SOCb-t. A reakcióelegyet refluxhőmérsékleten melegítjük 4 órán át és ezután hagyjuk lehűlni szobahőmérsékletre egy éjjelen át. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot felvesszük 100 ml butanonban. Ezt leszűrjük és 1670 mg sárga szilárd anyagot kapunk. Ezt átkristályositjuk 10% MeOH/butanon elegyből és kemencében, vákuum alatt, 85 *C-on történő szárítás után 690 mg terméket kapunk. A szabad bázist úgy készítjük, hogy NaHCCh-tal kezeljük és a maradékot radiális kromatográfiás módszerrel (10-20% MeOH/CHClj, 2 mm-es lemez) tisztítjuk. Nagyvákuumban, 39 ’C-on 6 napig tartó szárítás után 97,0 mg (R)7,8-dihidro-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[ 1,2-c: 4’ ,5 ’-e] pirimidint nyerünk (op.: 140 ’C).

10. példa

Először 1 g kiindulási anyagot, 4-klór-l-fenil-pirazolo[3,4-d]pirimidint reagáltatunk 651 mg (S)-(-)-2-ammo-3-fenil-l-propanolIaI és 0,6 ml EtjN-nal 60 ml abszolút etanolban és refluxhőmérsékleten melegítjük 5 órán keresztül. Ezután az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot flash- kromatográfiásan (1015-20% izopropil-alkohol/hexán) tisztítjuk és egy szilárd fehér anyagot kapunk, melyet átkristályosítunk kb. 20% izopropil-alkohol/hexán elegyból és vákuumkemencében történő szárítás után 1,06 g (S)-P-[(l-fenil-lH-pirazolo[3,4-d]pirimidin-4-il)-amino]-fenil-propanolt nyerünk (op.: 114-117 ’C).

Ezután 300 mg-ot a fenti termékből, (S)-P-[(l-fenillH-pirazolo[3,4-d]pirimidin-4-il)-amino j-fenil-propanolból, feloldunk, 15 ml CftCb-ban, ezt követően 0,44 ml SOCb-t adunk hozzá. A reakcióelegyet refluxhőmérsékleten melegítjük 3,5 órán keresztül. Az oldószert nitrogénáramban eltávolítjuk. A fehér szilárd anyagot átkristályosítjuk kb. 30% izopropil-alkohol/hexán elegyből, majd egy második átkristályosítás következik kb. 5% MeOH/butanon elegyből, így 45 mg (S)-2,7-dihidiO-7-fenil-2-(fenil-metil)-3H-imidazo[l,2-c]pirazolo[4,3-e]pirimidin képződik 39 ’C-on 5 napig tartó vákuumban történő szárítás után (op.: 255 ’C).

11. példa

Kezdetben 25 g 6-klór-purint szuszpendálunk 60 ml etanolban. Utána 2,45 g (S)-(-)-2-amino-3-fenil-l-propanolt és 2,25 ml EtjN-t adunk hozzá és a reqfecióelegyet 16 órán keresztül keverjük szobahőmérsékleten. Vékonyréteg-kromatográfiás módszer nem mutat változást Ezután az elegyet 20 órán keresztül melegítjük refluxhőmérsékleten. Az oldószert ezután vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot flash-kromatográfiásan (10% MeOH/CHCb) tisztítjuk, így kb. 3 g terméket kapunk. Ezt kétszer átkristályosítjuk kb. 40% izopropilalkohol/hexán elegyből és vákuumkemencében, 80 ’Con történő, 72 órai szárítás után 2,13 g fehér, szilárd SP-[(lH-purin-6-il)-amino]-fenil-propanolt nyerünk (op.: 207-209 ’C).

Ezután 300 mg fenti terméket, S-6-[(lH-put»-6-il)amino]-fenil-propanolt ismét szuszpendálunk^O ml CHíCb-ben. Majd hozzáadunk 0,57 ml SOCb-bfe a re9

HU 203 349 Β akcióelegyet 4 órán keresztül melegítjük reflux-hőmérsékleten. Ezután az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a fehér szilárd anyagot butanonban felvesszük. A szuszpenziót szűrjük és a fehér csapadékot átkristályosítjuk 5% MeOH/butanon elegyből, így 116,9 g kissé sárgás kristályokat kapunk. Ezeket vákuumban szárítjuk 80 ’C-on 24 órán keresztül és 88 mg (S)-7,8-dihidro-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[ 1,2-c:4* 3 ’-e]pirimidint kapunk (op.: 268-270 ’C).

12. példa

Először 1,5 g kiindulási anyagot, l-fenil-4,6-diklórpirazolo[3,4-d]pirimidint szuszpendálunk 40 ml etanolban. Utána hozzáadunk 2,6 g lR,2S-(-)-norefedrint és a reakcióelegyet 48 órán keresztül keverjük. Az oldószert eltávolítjuk és az olajat flash-kromatografáljuk (50-70% Et₂O/hexán) és 2,1 g [S- (R*,S*)]-a-{l-[(lfenil-6-klór-ÍH-pirazolo[3,4-d]pirimidin-4-il) amino]etil)-fenil-metanolt kapunk.

Utána 700 mg fenti terméket, [S-(R*,S*)]-a-{l-[(l-fenil-6-klór-lH-pirazolo[3,4-d]pirimidin-4-il)-amino] -etil)-fenil-metanolt feloldunk 50 ml CH₃CN-ben, majd keverés közben hozzáadunk 0,26 ml SOCl₂-t. A reakcióelegyet 24 órán keresztül keverjük. Ezután az oldószert eltávolítjuk és a maradékot flash-kromatografáljuk (2-4-8-10% MeOH/CHCb) így 840 mg anyagot kapunk, mely a termék és a kiindulási anyag elegye. Ezt ismét tisztítjuk radiális kromatográfiás módszerrel (20-30-50% etanol/hexán elegy, 4 mm-es lemez) és 210 mg (2S- transz)-2,7-dihidro-2-metil-3,7difenil-5-klór-3H-imidazo[l,2-c]pirazolo [4,3-e]pirimidint nyerünk.

Ezt követően 210 mg fenti terméket, (2S-transz)2,7-dihidro-2-metil-3,7-difenil-5-klór-3H-imidazo[l,2-c]pirazolo[4,3- ejpirimidint, 4 ml n-propanolban oldva, keverés közben hozzáadunk 16 mg nátriumból és 1 ml n-propanolból készített oldathoz és fehér csapadék (NaCl) képződik. 3 óra múlva a reakcióelegyet 100 ml telített NaCl-ba öntjük és CHCb-mal extraháljuk (2-szer, 100 ml). Az egyesített szerves fázisokat vákuumban besűrítjük, egy olajat kapunk, melyet radiális kromatográfiás módszerrel tisztítunk (2% MeOH/CHCb, 2 mm-es lemez) így 217 mg fehér habot kapunk. Ezt 8 napig szárítjuk P₂Oj-on vákuumban és kb. 180 mg (2S-transz)-2,7- dihidro-2-metil-3,7-difenil-5-propoxi-3H-imidazo[l ,2-c]pirazolo[4,3-e]pirimidint nyerünk. M+H⁺-386

13. példa

100 g violursavat adunk 1 liter vízhez heves állandó keverés mellett és 70 ’C-ra melegítjük. 200 g nátrium-hidrogén-szulfítot adunk hozzá részletekben 15 perc alatt. 2,5 óra múlva szúrjük a reakcióelegyet és a csapadékot vízzel mossuk. A szilárd anyagot vákuumban 98 ’C-on 3 órán keresztül szárítjuk, így 75 g 5-amino-2,4,6-trihidroxi-pirimidin képződik.

g 5-amino-2,4,6-trihidroxi-pirimidint feloldunk 1,5-5% nátrium-hidroxidban erős, állandó keverés közben és egy ibolyaszínű oldat keletkezik. A reakcióelegyet 60 ’C-ra melegítjük és 63 ml fenil-izotiocia10 nátot adunk hozzá cseppenként, 13 óra alatt. A reakcióelegy színe halvány sárgára változik. Az elegyet további 2 órán keresztül keveijük 60 ’C-on, lehűtjük és megsavanyítjuk jégecettel, ekkor kissé sárga csapadék képződik. Ezt szűrjük és kb. 75 g N-(2,4,6-trihidroxi-5-pirimidil)-N’-fenil-tiokaibamid keletkezik

Kb. 75 g N-(2,4,6-trihidroxi-5-pirimidil)-N’-fenil-tiokarbamidot 600 ml konc. sósavval hozunk össze, és refluxhőmérsékleten 5 órán át melegítjük (jelentős habzás keletkezik). Ezt azután 2 liter vízzel felhígítjuk és közvetlenül szúrjük és vízzel mossuk. Ezt vákuumban szárítjuk 80 ’C-on 2 napon keresztül, és 50,08 g terméket lapunk (34%-os hozam a violursavra számítva). Egy kis mintát triturálunk meleg jégecettel és 2,6dihidroxi-9-fenil-8-purintiol-intermediert nyerünk.

g 2,6-dihidroxÍ-9-fenil-8-purintiolt feloldunk kb. 100 ml 1 n nátrium-hidroxidban, utána hozzáadunk kb. 30 g Raney-nikkelt. Enyhe habzás lép fel. A reakcióelegyet lassan melegítjük refluxhőmérsékletre (olajfürdő, kb. 120 ’C). 13 óra múlva leszűrjük az elegyet. A szűrletet lehűtjük kb. 4 ’C-ra és megszűrjük. A fehér sziláid anyagot meleg vízben feloldjuk és szenet adunk hozzá, szűrjük és konc. sósavval kezeljük, mire fehér csapadék képződik. Ezt szűrjük, vákuumban szárítjuk 80 ’C-on három órán keresztül és 3,3 g 2,6-dihidroxi-9-fenil-purint nyerünk (38%-os hozam).

3,3 g 2,6-dihidroxi-9-fenil-purint adunk keverés közben egy szuszpenzióhoz, mely 17 g PCb-öt tartalmaz 83 ml POCb-ban. A reakcióelegyet refluxhőmérsékleten melegítjük 26 órán keresztül (120 ’C-os olajfürdő). Lehűtés után az oldószert vákuumban eltávolítjuk, a maradékot gondosan lehűtjük jeges vízben és a vizes oldatot extraháljuk Et₂O-val (3-szor 200 ml). Az egyesített szerves fázist MgSO₄-on szárítjuk, szűrjük és bepároljuk, 332 g terméket kapunk. Ezt, miután etanol/víz elegyből átkristályosítottuk, vákuumban szárítjuk 80 ’C-on 3 napon keresztül, így 1,40 g 2,6diklór-9-fenil-purint nyerünk.

1,24 g 2,6-diklőr-9-fenil-purint 50 ml absz. etanollal, 0,7 ml trietil-aminnal, 0,71 g R-(+)-2-amino-3-fenil-l-propanollal elegyítünk és 5 órán keresztül melegítjük refluxhőmérsékleten. Ezután az oldószert eltávolítjuk vákuumban és a maradékot flash-kromatográfiásan tisztítjuk (5% metanol/triklór-metán) és 1,47 g (R)-p-[(9-fenil-2-klór-lH-purin-6-il)-amino]-fenil-propanolt nyerünk.

340 mg nátriumot feloldunk 40 ml n-propanolban. Hozzáadunk 1,4 g (R)-B-[(9-fenil-2-klór-lH-purin-6il)-amino]-fenil-propanolt és a reakcióelegyet 4 órán kersztül melegítjük refluxhőmérsékleten. Lehűtés után a reakcióelegyet kb. 200 ml 95 %-os telített nátriumklorid-oldatba öntjük és extraháljuk tríklór-metánnal (3-szor 200 ml). Az egyesített szerves extraktumokat MgSOvon szárítjuk, szűrjük és besűrítjük. A maradékot flash-kromatográfíásan tisztítjuk, (2%-os metanol/triklór-metán) és 1,4 g tennék keletkezik. Ezt átkristályosítjuk kb. 5%-os izopropil-alkohol/hexán elegyből és 1,05 g szennyezett terméket kapunk. Ebből 300 mg-ot ismét átkristályosítunk 5%-os izopropil-alkohol/hexán elegyből és 80 ’C-on, 168 órán keresztül

-101

HU 203 349 Β vákuumban szárítjuk, így 211 mg (R)-p-[(2-propoxi-9-fenil-lH-purin-6-il)-amino]-fenil-propanolt nyerünk.

750 mg (R)-P-[(2-propoxi-9-fenil-lH-purin-6-il)-aminoj-fenil-propanolt feloldunk 40 ml száraz diklór- 5 metánban, hozzáadunk 0,95 ml SOCb-t és három órán át melegítjük refluxhőmérsékleten. Az oldószert ezután vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot radiális kromatográfiás módszerrel (5%-os metanol/triklór-metán) tisztítjuk. 10

A terméket ezután kb. 20% izopropil-alkohol/hexán elegyből átkristályosítjuk és 180 mg termék keletkezik.

Ezt ismét tisztítjuk radiális kromatográfiás módszerrel (3-6% metanol/triklór-metán, 2 mm-es lemez) és egy maradékot kapunk, melyet éterrel triturálunk. A szilárd 15 anyagot összegyűjtjük és vákuumban szárítjuk 39 ’Con 168 órán keresztül, igy 114,2 mg világos barna szilárd terméket kapunk. Ezt radiális kromatográfiás módszerrel tisztítjuk (3-6% metanol/triklór-metán) és 60mg (R)-7,8-dihidro-3-fenil-8-(fenil-n»til)-5-propoxi-3H- 20 -diimidazo[1^2-c:4’5’-e]pirimidint nyerünk.

14. példa

100 g violursavat adunk 1 liter vízhez erős állandó keverés mellett és az elegyet 70 ’C-ra melegítjük. 200 g 25 nátrium-hidrogén-szulfitot adunk hozzá részletekben 15 perc alatt. 2,5 óra múlva a reakcióelegyet szűrjük, és a csapadékot vízzel mossuk. A szilárd anyagot vákuumban szárítjuk 98 ’C-on 3 órán keresztül, így 75 g 5-amino-2,4,6-trihidroxi-pirimidint kapunk. 30 g 5-amino-2,4,6-trihidroxj-pirimidint feloldunk 15-5% nátrium-hidroxidban erős állandó keverés közben és egy ibolyaszínű oldat képződik. Az elegyet 60’C-ra melegítjük és hozzáadunk 63 ml fenil-izotiocianátot cseppenként 15 órán keresztül. Az elegy szí- 35 ne halvány sárgára változik. Az elegyet további 2 órán át keverjük 60 ’C-on, lehűtjük és megsavanyítjuk jégecettel, mire halvány sárga csapadék keletkezik. Ezt leszűrjük és kb. 75 g N-(2,4,6-trihidroxi-5-pirimidil)N’-fenil- tiokarbamidot kapunk. 40

Kb. 75 g N-(2,4,6-trihidroxi-5-pirimidil)-N’-fenil-tiokarbamidhoz 600 ml konc. sósavat adunk és refluxhőmérsékleten melegítjük 5 órán keresztül (jelentős habzás képződik). Az elegyet ezután felhígítjuk 2 liter vízzel és közvetlenül szűrjük és vízzel mossuk. Váku- 45 umban szárítjuk 80 ’C-on 2 napon keresztül és 50,08 g terméket kapunk (34%-os hozam a violursavra számítva). Kevés mintát triturálunk meleg jégecettel és 2,6-dihidroxi-9-fenil-8-purin-tiolt kapunk.

g 2,6-dihidroxi-9-fenil-8-purin-tiolt feloldunk 50 250 ml 1 n nátrium-hidroxidban és hozzáadunk 75 g Raney-nikkelt. Az elegyet refluxhőmérsékleten melegítjük 2 órán keresztül és ezután még melegen szűrjük celiten keresztül. A szűrletet kb. 4 ’C-ra hűtjük, a fehér csapadékot összegyűjtjük, forró vízben feloldjuk, sze- 55 net adunk hozzá, szűrjük, jégfürdőben lehűtjük és konc. sósavval megsavanyítjuk. A fehér terméket összegyűjtjük és vákuumban szárítjuk 70 ’C-on 2 napon keresztül és így 11,3 g 2,6-dihidroxi-9-fenil-purint nyerünk. 60

11.2 g 2,6-dihidroxi-9-fenil-purinhoz 280 ml POC1₃at és 57 g PCls-ot adunk és refluxhőmérsékleten hevítjük 24 órán keresztül (olajfürdő, 120 ’C). Az oldószert ezután eltávolítjuk vákuumban és a maradékot jégben hirtelen lehűtjük. A vizes réteget éterrel extraháljuk (4szer 500 ml), az egyesített szerves fázisokat MgSO<-on szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. Kb. 4 g sárga szilárd termék keletkezik. Ezt etanol/viz elegyből átkristályosítjuk és 2,39 g 2,6-diklór-9-fenil-purint kapunk vákuumban szárítva 80 ’C-on 48 órán keresztül.

2,0 g 2,6-diklór-9-fenil-purinhoz hozzáadunk 1,15 g

S-(+)-2-amino-3-fenil-l-propanolt, 1,13 ml trietilamint és 70 ml absz. etanolt A reakcióelegyet ezután refluxhőmérsékleten melegítjük 4 órán át Ezután az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot flashkromatográfiásan tisztítjuk (3-5% metanol/triklór-metán). Ekkor 2,77 g (S)-P-[(9-fenil-2-klór-lH-purin-6il)-amino]-fenil-propanolt nyerünk.

836 mg nátriumot feloldunk 60 ml n-propanolban.

2,76 g (S)-p-[(9-fenil-2-klór-lH-purin-6-il)-amino]-fenil-propanolt, 20 ml n-propanolban adunk a reakcióelegyhez és 5 órán keresztül melegítjük refluxhőmérsékleten. Lehűtés után 200 ml 95 %-os nátrium-kloridba öntjük és triklör-metánnal extraháljuk (3-szor 200 ml). Az egyesített szerves extraktumokat MgSO₄-on szárítjuk, szűrjük és besűrítjük, így egy maradék képződik, melyet flash-kromatográfiásan tisztítunk. Ez 2,15 g terméket eredményez. Ezt átkristályosftjuk 5% izopropilalkohol/hexán elegyből, és vákuumban, 70 ’C-on, 24 órán át tartó szárítás után 1,78 g (S)-p-[(2-propoxi-9-fenil-1 H-purin-6-il)-amino]-fenil-propanolt nyerünk (op.: 126-128 ’C).

1.2 g (S)-P-[(2-propoxi-9-fenil-lH-purin-6-il)- amino]-fenil-propanolt feloldunk 60 ml száraz diklór-metánban és 153 ml SOCb-t adunk hozzá. A reakcióelegyet refluxhőmérsékleten hevítjük nitrogénatmoszférában 4 órán keresztül. Az oldószert ezután vákuumban eltávolítjuk és a maradékot flash-kromatográfiásan tisztítjuk (5% metanol/triklór- metán), így 0,99 g termék keletkezik. Ezt nagyvákuumban szárítjuk 39 ’Con 7 napon keresztül és 437,8 mg (S)-7,8-dihidro-3fenil-8-(fenil-metil)-5-propoxi-3H-diimidazo[ 1,2-c:4’, 5’-e]pirimidint nyerünk (op.: 74-80 ’C).

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás az (I) általános képletű vegyületek és gyógyszerészetileg elfogadható sóik előállítására, ahol Rl jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy β-D-ribofuranozil-csoport;

R2 jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoport;

Y jelentése -N- vagy -CH- csoport;

Z jelentése -N- vagy -CH- csoport azzal a megkötéssel, hogy Y és Z jelentése egymástól eltérő;

n értéke 1, 2, vagy 3;

L jelentése hidrogénatom és

M jelentése fenilcsoport, vagy

L jelentése fenilcsoport és

M jelentése hidrogénatom; azzal jellemezve, hogy

-111

HU 203 349 Β

a) az olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R₂ jelentése hidrogénatom, M jelentése fenilcsoport, L jelentése hidrogénatom, Rí, Y, Z és n jelentése a tárgyi körben megadott, valamely (Π) általános képletű vegyületet - amelyben Rí jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy védett β-D-ribofuranozil-csoport; R₂ jelentése hidrogénatom, Y és Z jelentése a tárgyi körben megadott - egy (IH) általános képletű vegyülettel - melyben n értéke 1, 2 vagy 3 1-24 órán át, 25 “C-140 ’C hőmérsékleten reagáltatunk; és a keletkezett (IV) általános képletű intermediert - melyben Rí, R₂, Y, Z és n jelentése a fenti elkülönítjük; és megfelelő klórozószerrel, úgymint tionil-kloriddal 1-24 órán át, 25 'C-140 ’C hőmérsékleten kezeljük; majd a védőcsoportot eltávolítjuk, ha Rí jelentése védett β-D- ribofuranozil-csoport; és a keletkezett (I) általános képletű vegyületet elkülönítjük; vagy

b) az olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R₂ jelentése 1-4 szénatomos alkoxicsoport, M jelentése fenilcsoport, L jelentése hidrogénatom, Rí, Y, Z és n jelentése a tárgyi körben megadott, valamely (V) általános képletű vegyületet - melyben Rí jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy védett βD-ribofuranozil-csoport; Y és Z jelentése a tárgyi körben megadott - egy (IH) általános képletű vegyülettel

- melyben n értéke 1, 2 vagy 3 - 1-24 órán át, 25 ΤΙ 40 ’C hőmérsékleten reragáltatunk; a kapott (VI) általőános képletű intermediert - melyben Rí, Y, Z és n jelentése a fenti - elkülönítjük; és megfelelő klórozószeirel, úgymint tionil-kloriddal kezeljük; a kapott (VH) általános képletű vegyületet - melyben Rí, Y, Z és n jelentése a fenti - 1-4 szénatomos alkohollal kezeljük; majd a védőcsoportot eltávolítjuk, ha Rí jelentése védett β-D-ribofuranozil-csoport; és a kapott (I) általános képletű vegyületet elkülönítjük, vagy

c) az olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol L jelentése fenilcsoport, M jelentése hidrogénatom, Rí, R₂, Z, Y és n jelentése a tárgyi körben megadott, valamely (Va) általános képletű vegyületet

- melyben Rí jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy védett β-D-ribofuranozil-csoport, R’2 jelentése hidrogénatom vagy klóratom, Y és Z jelentése a tárgyi körben megadott - reagáltatunk a (Hla) képletű norefedrin kívánt enantiomerjével; a kapott (VIb) általános képletű vegyületet - melyben Rí, R’₂, Z és Y jelentése a fenti - megfelelő klórozószerrel, úgymint tionil-kloriddal reagáltatjuk; adott esetben a kapott (VHb) képletű vegyületet - amelyben R’₂ jelentése klóratom, Rí, Z és Y jelentése a fenti - 1-4 szénatomos alkohollal kezeljük; majd a védőcsoportot lehasítjuk, ha Rí jelentése védett β-D-ribofuranozil-csoport; és a kapott (I) képletű vegyületet elkülönítjük.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás az (la) általános képletű vegyületek előállítására, ahol Rí jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy β-D-ribofuranozil-csoport; R₂ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos rövidszénláncú alkoxicsoport; Y jelentése -N- vagy -CH- csoport; Z jelentése -N- vagy -CH- csoport, azzal a megkötéssel, hogy Y és Z jelentése egymástól eltérő, azzal jellemezve, hogy megfelelőén helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás az (Ib) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R_t jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy β-D-ribofuranozil-csoport; R₂ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos rövidszénláncú alkoxi- csoport, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás (R)-7,8-dihidro-3-fenil-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[ 1,2-c:4’ ,5 ’-e]pirimidin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk
5. Az 1. igénypont szerinti eljárás (S)-7,8-dihidro-3-fenil-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[ 1,2-c: 4’ ,5 ’-e]pirimidin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
6. Az 1. igénypont szerinti eljárás (S)-7,8-dihidro-3$-D-ribofuranozil)-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[ 1,2-c: 4’,5’-e]pirimidin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
7. Az 1. igénypont szerinti eljárás (R)-7,8-dihidro-3(6-D-ribofuranozil)-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[l,2-c: 4’,5’-e]pirimidin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
8. Az 1. igénypont szerinti eljárás az (Ic) általános képletű vegyületek előállítására, ahol Rí jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy β-D-ribofuranozil-csoport, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
9. Az 1. igénypont szerinti eljárás (R)-7,8-dihidro-8- (fenil-metil)-3H-diimidazo[ 1,2-c: 4 ’ ,5 ’ -e]pirimidin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
10. Az 1. igénypont szerinti eljárás (S)-7,8-dihidro-8-(fenil-metil)-3H-diimidazo[l ,2-c: 4’ ,5 ’ -ejpirimidin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
11. Az 1. igénypont szerinti eljárás (R)-7,8-dihidro-3-fenil-8-(fenil-metil)-5-propoxi-3H-diimidazo[l,2-c: 4’,5’-e]pirimidin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
12. Az 1. igénypont szerinti eljárás (S)-7,8-dihidro3-fenil-8-(fenil-metil)-5-propoxi-3H-diimidazo[ 1,2-c: 4’,5’-e]pirimidin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
13. Az 1. igénypont szerinti eljárás az (Id) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R₂ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos rövidszénláncú alkoxicsoport; és Rí jelentése hidrogénatom, fenilcsoport, vagy β-D-ribofuranozil-csoport, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
14. Az 1. igénypont szerinti eljárás az (le) általános képletű vegyületek előállítására, ahol Rí jelentése hid-121

HU 203 349 Β rogénatom, fenilcsoport vagy β-D-ribofuranozil-csoport, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
15. Az 1. igénypont szerinti eljárás (R)-2,7-dihidro-7-fenU-2-(fenü-metU)-5-propoxi-3H-imidazo[l ,2-c] pirazolo[4,3-e]pirimidin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
16. Az 1. igénypont szerinti eljárás (S)-2,7-dihidro-7-fenil-2-(fenil-metil)-5-propoxi-3H-imidazo[l,2-c] pirazolo[4,3-e]pirimidin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
17. Az 1. igénypont szerinti eljárás (R)-2,7-dihidro-7-fenil-2-(fenil-metil)-3H-imidazo[l,2-c]pirazolo[4,5-ejpirimidin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
18. Az 1. igénypont szerinti eljárás (S)-2,7-dihidro-7-fenil-2-(fenil-metil)-3H-imidazo[l,2-c]pirazolo[4,5-ejpirimidin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
19. Az 1. igénypont szerinti eljárás, az (If) általános képletű vegyületek előállítására, ahol Rt jelentése hidrogénatom, fenilcsoport vagy β-D-ribofuranozil-csoport; és Rí jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos rövidszénláncú alkoxicsoport, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
20. Az 1. igénypont szerinti eljárás az (lg) általános képletű vegyületek előállítására, ahol Rt jelentése hidrogénatom, fenilcsoport, vagy β-D-ribofuranozil-csoport, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
21. Az 1. igénypont szerinti eljárás (2R-transz)-2,7-dihidro-2-metil-3,7-difenil-5-propoxi-3H-imidazo[l, 2-c]pirazolo[4,3-e]pirimidin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
22. Az 1. igénypont szerinti eljárás (2S-transz)-2,7-dihidro-2-metil-3,7-difenil-5-propoxi-3H-imidazo[l, 2-c]pirazolo[4,3-e]pirimidin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
23. Eljárás az adenozin-receptorokra szelektíven ható gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként valamely, az 1. igénypont szerint előállított (I) általános képletű vegyületet, vagy gyógyszerészetüeg elfogadható sóját, melyben R_b R2, Y, Z, n, L és M jelentése az 1. igénypontban megadott a gyógyszerészeiben szokásosan alkalmazott vivő- és segédanyagokkal együtt, ismert gyógyszer-technológiai eljárásokkal gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.