HU200987B

HU200987B - Process for production of derivatives of gem-dihalogene-1,8-diamin-4-aza-octane and medical compositions containing them

Info

Publication number: HU200987B
Application number: HU863619A
Authority: HU
Inventors: Fritz Gerhart; Pierre Mamont
Original assignee: Merrell Dow Pharma
Priority date: 1985-08-21
Filing date: 1986-08-18
Publication date: 1990-09-28
Also published as: ZA866181B; US4851448A; FI863352A0; KR900006132B1; CN86105154A; NO863343L; CA1265159C; KR870002045A; US4695654A; JPH0667880B2; NO863343D0; ES2001108A6; NO164972C; EP0215319A3; FI863352A; ATE68471T1; JPS6245564A; NZ217248A; IL79752A0; GR862149B

Description

A találmány tárgya eljárás (I) általános képletű, sejtburjánzást gátló és tumorelleni hatással rendelkező vegyületek és gyógyszerkészítmények előállítására.

Jól ismert az a megfigyelés, hogy bizonyos természetes poliaminok, (gy a putreszcin, spermidin és spermin bioszintézise a normál, nyugalomban levó sejtekhez viszonyítva gyorsan szaporodó sejtekben mutatkozik meg. Ezzel szemben az is ismeretes, hogy a putreszcin* és spernudin-készlet kimerítése csökkenti a sejtszaporodást.

Az omitin metabolikus előanyaga (prekurzora) a putreszcinnek, amely viszont metabolikus előanyaga a spermidinnek és ez metabolikus előanyaga a spermjnnek. Ezeket a biokémiai átalakulásokat metabolikusan az ornitia-dekarbonláz, a spermidin-szintáz, illetve a spermin-szintáz enzimek katalizálják. A spermidin- és spermin-szintáz enzimek továbbá ko-szubsztrátumként dekarboxilezett

S-adenozil-L-metionmt használnak, ami az S-andenozil-L-metionm-dekarboxíláz enzim reakcióterméke. Ezeknek az enzimeknek az inhibitorai, beleértve tehát az S-adenozil-L-metionm-dekarboxiláz inhibitorait is, arra szolgálnak, hogy meggátolják a putreszcin és az ebből származó nagyobb molekulasúlyú poliaminok, vagyis a spermidin és spermin bioszintézisét, és így elméletileg hatásosak mint sejtburjánzást gátló és/vagy tumor elleni szerek.

A múltban azonban az irreverzibilis omitin-dekarboxiláz inhibitorok vagy az S-adenozil-L-metionin-dekarboxiláz, spermidin-szintáz és sperminszintáz inhibitorok alkalmazása nem bizonyult egész hatásosnak. így például a putreszcin és a spermidin nem eszenciálisak a sejtek életképességének fenntartásához, amíg a már meglévő sperminkészletet egy bizonyos kritikus szint felett tartjuk. Másfelől a dekarboxiláz enzimek tökéletes in vivő gátlása azok gyors átalakulása miatt nehéz.

A jelen találmány feltalálói felfedeztek egy vegyületcsoportot, amely kimeríti a sejtekben a természetes sperminszintet. Ezek a vegyületek nagyhatású inhibitorai a sejtek szaporodásának gyorsan burjánzó sejtekben.

A találmány tárgyát a spermidin bizonyos szelektív gem-dihalogén-származékainak az előállítása képezi. Közelebbről a találmány az (I) általános képletű gem-dihalogén-í,8-diamino-4-aza-oktánszármazékok és szervetlen savakkal képzett, gyógyszerészetileg elfogadható savaddiciós sóik előállítására vonatkozik, a képletben X és Y hidrogénvagy halogénatom, azzal a feltétellel, hogy egyidejűleg két halogénatom van jelen és azok geminális helyzetben találhatók.

A találmány tárgyát képezi továbbá a fenti vegyületeket hatóanyagokként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítása, melyek sejtburjánzást gátló és tumor elleni szerekként alkalmazhatók.

Amint azt már említettük, a találmány szerint előállított (I) általános képletű vegyületek és gyógyszerészetileg elfogadható sóik a gem-dihalogénspermidineknek egy speciális csoportját képezik. A leírásban azonban jobban definiált nomenklatúrát alkalmazunk, és a vegyületeket a gem-dihalogénl,8-diamino-4-aza-oktánok származékainak nevezzük. A leírásban a halogén kifejezés kizárólag a klór- és fluor-szubsztituensekre vonatkozik.

Valamennyi, a találmány szerint előállított vegyület gem-halogén-származék. Vagyis a vegyületek az l,8-diamino-4-aza-oktán 2$. dihalogén-, 6.6dihalogén- vagy 7,7-dihalogén-származékaira vannak korlátozva, amint azt a bevezetésbe és az igénypontokba illesztett feltételes korlátozással jeleztük, így az 1. igénypont szerint előállítható vegyületek a következők:

2.2- difluor-l,8-diamino-4-aza-oktán,

2.2- diklór-l,$-diamino-4-aza-oktán,

2-klór-2-fluor-13-diamino-4-aza-oktán,

6.6- difluor-l,8-diamino-4-aza-oktán,

6.6- diklór-l,8-diamino-4-aza-oktán,

6- klór-ó-fluor-l,8-diamino-4-aza-oktán,

7.7- difluor-l,8-diamino-4-aza-oktán,

7.7- diklór-1^8-diamino-4-aza-oktán,

7- klór-7-fluor-l,8-diamino-4-aza-oktán.

A találmány szerint előállított (I) általános képletű bázisok gyógyszerészetileg elfogadható sói azok nem-toxikus szervetlen savaddiciós sói. Erre a célra megfelelő szervetlen savak például a sósav, hidrogén-bromid, kénsav és foszforsav.

A találmány szerint valamennyi vegyületet az [A] vagy [B] reakciósorozattal állítjuk elő, kiindulva a megfelelő (II) általános képletű 2,2-dihalogén-l,4butándiolokból, amelyek képletében X’ és Y* jelentése klór- vagy fluoratom. A fenti vegyületeket könynyen előállíthatjuk úgy, hogy a megfelelő 2,2-dihalogén-borostyánkősavat trifluor-ecetsawal reagáltatva először a megfelelő 2,2-dihalogén-borostyánkősav-anhidridet képezzük. Az anhidridet metanollal hasítva képezzük a megfelelő metil-2,2-dihalogén-szukcinátot. A szabad savcsoportot boránmetil-szulfid-komplexszer redukálva képezzük a megfelelő alkoholt, vagyis a metil-2,2-dihalogén-4hidroxi-butanoátot. Az észtercsoportot például nátrinm-bórhidrid alkalmazásával redukálva kapjuk az előállítani kívánt vegyületet, a megfelelő (Π) általános képletű 2£-dihalogén-l,4-butandioIt.

A 6,6-dihalogén- és 7,7-dthalogén-származékokat az [A] reakcióvázlat szerint állítjuk elő. A reakcióvázlaton az X’ és Y* szimbólumok jelentése klórvagy fluoratom, az X és Y szimbólumoké hidrogén-, klór- vagy fluoratom, Pht az (a), Bz a (b), Tos a (c) és Mes a (d) képletű csoport.

Az [A] reakcióvázlat szerint egy (Π) általános képletű 2,2-dihalogén-l,4-butándiolt egy benzilhalogeniddel, így benzil-bromiddal káüum-tercbutoxjd jelenlétében ellenőrzött alkilezésnek vetünk alá, (gy a primer alkoholok megfelelő védett formáját kapjuk. Mivel két primer alkoholcsoport van jelen, íjjy az l-benzil-oxi-2,2-dihalogén-4-hidroxi-bután (Illa) és az l-benil-oxi-3,3-dihalogén-4hidroxi-bután (IUb) keverékét kapjuk.

Az izomerkeverék kromatográfiásan könnyen szétválasztható. Ha a következő reakciósorozatban a (Illa) általános képletű l-benzil-oxi-2,2-dihalogén-4-hidroxi-bután izomert használjuk, akkor a gem-7,7-dihalogén-l,8-diamino-4-aza-oktánokat kapjuk. Mivel a reakciósorozat pontosan ugyanaz, az általános reakcióvázlaton úgy látszik, hogy tetrahalogén-szubsztitúció áll fenn, holott, valójában egy adott időpontban csupán a szénatomok egyike van diszubsztituálva.

-2HU 200987 Β

A megfelelő i-benzil-oxi-geni-dihalogén-4-hid roxi-bután szabad hidroxicsoportját megvédhetjük metánszulfonil-kloridot alkalmazva, vízmentes aprotikus oldószerben, így diklór-metánban, s így a megfelelő (IV) általános képletű 1-benzil-oxi-gemdihalogén-4-metánszulfonil-oxi-butánt kapjuk.

Az izomerkeverés kromatográfiásan könnyen szétválasztható. Ha a következő reakciósorozatban a (IHa) általános képletű l-benzil-oxi-2,2-dihaIogén-4-hidroxi-bután izomert használjuk, akkor a gem-7,7-dihalogén-l,8-diamino-4-aza-oktánokat kapjuk. Ezzel ellentétben, ha a (HIb) általános képletű l-benzil-oxi-3,3-dihalogén-4-hidroxi-bután izomert használjuk, akkor a gem-6,6-dihalogénl,8-diamino-4-aza-oktánokat kapjuk. Mivel a reakciósorozat pontosan ugyanaz, az általános reakcióvázlaton ágy látszik, hogy tetrahalogén-szubsztitúció áll fenn, holott, valójában egy adott időpontban csupán a szénatomok egyike van disszubsztituálva.

A megfelelő l-benzil-oxi-gem-dihalogén-4-hidroxi-bután szabad hidroxicsoportját megvédhetjük metánszulfonil-kloridot alkalmazva, vízmentes aprotikus oldószerben, így diklór-metánban, s így a megfelelő (IV) általános képletű 1-benzil-oxi-gemdihalogén-4-metánszulfonil-oxi-butánt kapjuk. A (IV) általános képletű vegyületet oldószerben, így dimetilformamidban kálium-ftálimiddel reagáltatva képezzük a megfelelő (V) általános képletű N(4-benzil-oxi-gem-dihalogén-butil)-ftálimidet. Ezt a ftálimidet oldószerbendgy etanolban hidrazinnal reagáltatva kapjuk a megfelelő (VI) általános képletű 4-benzil-oxi-gem-dihalogén-butil-ammt, ami legelőnyösebben hidroklorid sója alakjában izolálható.

Abból a célból, hogy az elkövetkező alkilezési műveletben ne kapjuk az izomerek keverékét, a (VI) általános képletű primer amint a szokásos módon, p-toluolszulfonil-kloriddal megvédjük, így kapjuk a megfelelő (VH) általános képletű N-(4benzil-axi-gem-dihalogén-butil)-p-toluolszulfona midot. Ezt a (VH) általános képletű védett amint vízmentes körülmények között, megfelelő aprotikus oldószerben, (gy dimetil-formamidban, nátrium-jodid és kálium-terc-butoxid jelenlétében 3bróm-propil-ftálimiddel alkilezzük, (gy kapjuk a megfelelő (VIII) általános képletű l-ftálimido-4-ρtoluolszulfonil-gem-dihalogén-8-benzil-oxi-4-aza z-oktánt.

A (VIII) általános képletű vegyület benzilcsoportját trimetil-szilil-jodiddal lehasítva kapjuk a megfelelő (IX) általános képletű l-ftálimido-4-ρtoluolszulfonil-gem-dihalogén-8-hidroxi-4-aza-ok tán. A (IX) általános képletű vegyületet piridin-jelenlétében, vízmentes oldószerben, (gy diklór-metánban metánszulfonil-kloriddal reagáltatjuk, (gy képezzük a megfelelő (X) általános képletű 1-ftálimido-4-p-toluolszulfonil-gem-dihalogén-8-metán -szulfonil-oxi-4-aza-oktánt.

A (X) általános képletű vegyületet vízmentes dimetil-formamidban kálium-ftálimiddel reagáltatjuk, így kapjuk a megfelelő (XI) általános képletű l,8-diftálunido-4-p-toluolszulfonil-gem-dihalogén-4-aza-oktán. A (XI) általános képletű vegyületet - célszerűen oldószerben, (gy etanolban, hidrazinnal melegítve - eltávolítjuk a ftaloil-védőcsopor4 tokát, ezt követően az így kapott terméket - célszerűen vizes hidrogén-bromiddal melegítve - eltávolítjuk a tozil-védőcsoportot, s (gy kapjuk a megfelelő (la) általános képletű 6,6- vagy 7,7-dihalogénl,8-diamino-4-aza-oktánt, célszerűen hidrogénbromid sójaként.

A megfelelő 23-dihalogén-származékokat a [B] reakcióvázlat szerint állítjuk elő, amelyben X és Y kiőr- vagy fluoratom, Pht, Tos és Mes az [A] reakcióvázlat szerinti jelentésüek.

Először egy (II) általános képletű 23-dihalogén1,4-butándiolt piridin jelenlétében két ekvivalens metánszulfonil-kloriddal kezelünk, (gy képezzük a megfelelő (Xla) általános képletű l,4-bisz(metánszulfonil-oxi)-2,2-dihalogéo-bután. A (Xla) általános képletű vegyületet oldószerben, így dimetil-formamidban diaza-bicikloundecénnel melegítjük, így kapjuk a megfelelő (ΧΠ) általános képletű 1-metánszulfonil-oxi-2,2-dihalogén-3-bután.

A (XII) általános képletű vegyületet oldószerben, így dimetil-formamidban kálium-ftálimiddel reagáltatjuk, így képezzük a megfelelő (ΧΙΠ) általános képletű l-ftálimido-23-dihalogén-3-butánt. A (XIII) általános képletű ftaloil-származékot alkoholos oldószerben hidrazinnal hasítva kapjuk a megfelelő (XIV) általános képletű l-amino-2,2-dihalogén-3-butént.

A (XTV) általános képletű primer amint a szokásos módon p-toluolszulfonil-kloriddal reagáltatva megvédjük, így kapjuk a megfelelő (XV) általános képletű N-(2,2-dihalogén-3-butenil)-p-toluolszulfonamidot. A (XV) általános képletű védett amint kálium-terc-butoxid jelenlétében, vízmentes körülmények között, megfelelő oldószerben, (gy dimetil-formamidban 4-bróm-butil-ftálimiddel alkilezzük, így képezzük a megfelelő (XVI) általános képletű N-(4-ftálimido-butil)-N-(2,2-dihalogén-3butenil)-p-toluolszulfonamidot.

A vegyület kettős kötését vizes ecetsavas oldatban kálium-permanganáttal oxidáljuk, így kapjuk a megfelelő (XVn) általános képletű (23-dihalogén8-ftálimido-4-p-tohjolszulfonil-4-aza-oktánsavat, amit borán-metil-szulfid-komplexszer redukálva képezzük a megfelelő (XVHI) általános képletű

2,2-dihalogén-8-ftálimido-4-p-toluolszulfonil-4-a za-oktanolt.

A (XVHI) általános képletű vegyületet piridin jelenlétében vízmentes oldószert, (gy diklór-metánt használva metánszulfonil-kloriddal reagáltatjuk, és így képezzük a megfelelő (XIX) általános képletű 23-dihalogén-l-metán-szulfonil-ori-8-ftálimido-4 -p-toluolszulfonil-4-aza-oktánt.

A (XIX) általános képletű vegyületet vízmentes dimetil-formamidban kálium-ftálimiddel reagáltatjuk így állítjuk elő a megfelelő (XX) általános képletű 2,2-dihalogén-l,8-diftálimido-4-p-toluolszulfonil-4-aza-oktánt. A (XX) általános képletű vegyületet - célszerűen oldószerben, így etanolban, hidrazinnal melegítve - a ftaloil-védőcsoportokat eltávolítjuk, majd az így kapott terméket - célszerűen vizes hidrogén-bromiddal melegítve - eltávolítjuk a tozil-védőcsoportot, s így kapjuk az előállítani kívánt (Ib) általános képletű 2,2-dihalogén-l,8diamino-4-aza-oktánt, célszerűen mint hidrogénbromid sóját.

-3HU 200987 Β

A találmány szerint előállított vegyületek mint sejtburjánzást gátló és tumor elleni szerek alkalmazhatók. A vegyületek hatásmechanizmusa nem ismeretes. Amit azonban tudunk, az az, hogy ha a találmány szerint előállított vegyületeket patkány hepatoma szövettenyészet (HTC) szaporodó sejtjeinek táptalajához adjuk, akkor ezek az újbóli spermin-szintézist tökéletesen blokkolják. A sperminkészlet kimerülése következtében jelentős csökkenés következik be a sejtszaporodásban. Ha a vegyületeket ismert ornitin-dekarboxiláz inhibitorokkal, így a 2-difluor-metil-2,5-diamino-pentánsawal (DFMO) vagy a [2R,5R]-6-heptin-2,5-diaminnal (R,R-MAP) kombináljuk, akkor a sperminkészlet gyorsabb és hatásosabb kimerülése figyelhető meg.

Azt találtuk továbbá, hogy standard állati tumormodellekben vizsgálva, a találmány szerinti vegyületek lassítani tudják a daganatos sejtburjánzást. A vegyületeket előnyösen 2-difluor-metil-2,5-diamino-pentánsawal vagy [2R,5R]-6-heptin-2,5-diaminnal vagy más terápiás eljárásokkal vagy szerekkel kombinálva használjuk, amelyekről ismeretes, hogy állatok daganatainak kezelésénél a poliaminanyagcserét befolyásolják. A leírásban az állat kifejezés a szokásos melegvérű emlősökre, így egerekre, patkányokra, kutyákra, macskákra, tengerimalacokra, tehenekre, lovakra és ezeken kívül emberekre is vonatkozik.

A találmány szerint előállított vegyületek mind megelőzés, mind gyógykezelés céljából alkalmazhatók. A terápiás alkalmazásra szolgáló hatóanyag mennyisége tág határok között változhat és különböző faktoroktól függ, így a kezelt állat fajától, korától, egészségi állapotától, nemétől, súlyától és a kezelt állapot jellegétől és súlyosságától. A beadandó hatóanyag terápiásán hatásos mennyisége általában körülbelül 0,2-5 g, előnyösen 0,5-3 g naponta. Megelőzés céljából megfelelően kisebb, így 0,05-2 g/nap dózisokat használunk.

Ha a találmány szerinti hatóanyagokat más ornitin-dekarboxiláz inhibitorokkal, így 2-difluor-metil-2,5-diamino-pentánsawaI vagy [2R,5R]-6-hepíin-2,5-diaminnál kombinálva alkalmazzuk, akkor naponta 0,l-4g gem-dihalogén-l,8-diamino-4-azaoktánt és 0,5-lö g omitin-dekarboxiláz inhibitort adunk be.

A találmány szerinti vegyületek beadhatók orálisan. Orális beadásra szolgáló dózisszintek például: 2-50 mg/kg testsúly. Előnyösen 10-20 mg/kg gem-dihalogén-l,8-diamino-4-aza-oktánt adunk be orálisan, naponta, osztott dózisokban. Azokban az esetekben, amikor a hatóanyagot parenterálisan adjuk be, megfelelően kisebb dózisokat alkalmazunk. Ha a vegyületeket ornitin-dekarboxiláz inhibitorokkal kombinálva használjuk, a vegyületek beadhatók a szokásos dózisegység-formákban, így tabletták, kapszulák, drazsék, cukorkák, elbdrek, emulziók, szuszpenziók és különböző intravénás, intramuszkuláris vagy intradermális szuszpenziók alakjában.

Az előnyös dózisforma a tabletta vagy kapszula. Az egyes dózisegységek hatóanyagtartaíma természetesen változik az alkalmazott 7,7-dihalogén-l,8diamino-4-aza-oktán-speciális fajtájától és az al4 kalmazolt speciális dózisfomiától. Egy beadott dózisegység általában 10-500 mg hatóanyagot tartalmaz a benne lévő különböző gyógyszerészeti segédanyagok mellett. Az előnyös dózisegységek a 100400 mg hatóanyagot tartalmazó tabletták és ezek b.i.d., t.i.d. vagy q.i.d. beadhatók.

Szilárd dózisfonnák, így tabletták elkészítése céljából a hatóanyagot általában keverjük a szokásos gyógyszerészeti hordozó- és kötőanyagokkal, így zselatinnal, különböző keményítőkkel, laktózzal, kalcium-foszfáttal vagy porított cukorral. A „gyógyszerészeti hordozóanyag kifejezés magába foglalja a sikosító anyagokat is, amelyek javítják a tabletták gramjlálhatóságát és megakadályozzák, hogy a tabletták anyaga a tablettázó vágó- és nyomófonnák felületéhez tapadjon. Megfelelő sikosító anyagok például a talkum, sztearinsav, kalciumsztearát, magnézium-sztearát és cink-sztearát. A gyógyszerészeti hordozóanyag definíció magába ^foglalja továbbá a szétesést elősegítő anyagokat, amelyeket azért adunk a tabletták anyagához, hogy azok a beadást követően elősegítsék a tabletták szétesését és oldódását, valamint a színező- és/vagy •Ízesítő anyagokat, amelyeket azért adunk a tablet dákhoz, hogy azokat esztétikusabbá és a beteg részére elfogadhatóbbá tegyük.

Folyékony dózisegység-formák készítéséhez megfelelő kötőanyagok, a víz és az alkoholok, így az etanol, benzil-alkohol és a polietilén-alkoholok, felületaktív anyagok hozzáadásával vagy anélkül. Előnyös folyékony kötőanyagok, főképpen az injektálható készítményekhez, általában a víz, sóoldat, dextróz- és glikololdatok, így a vizes propilénglikol vagy a polietilénglikoi vizes oldata.

A steril, injektálható oldatokként használható folyékony készítmények általában körülbelül 0,525 tömeg%, előnyösen körülbelül 1-10 tömeg% hatóanyagot tartalmaznak oldatban. Bizonyos helyi alkalmazásra szolgáló és parenterális készítményekben hordozó- vagy kötőanyagokként különböző olajokat használhatunk. Ilyen olajok lehetnek például az ásványi olajok, gliceridolajok, így a disznózsír, csukamájolaj, földimogyoróolaj, szezámolaj, kukoricacsíraolaj és szójababolaj. Az oldhatatlan vegyületekhez adhatunk szuszpendáló anyagokat, valamint a viszkozitás szabályozására szolgáló szereket, így péládul magnézium-alumínium-szilikátot vagy karboxi-metil-cellulózt. Ezeken a kötőanyagokon kívül a folyékony készítményekhez adhatunk még pufferokat, konzerváló és emulgeáló anyagokat.

A parenterális beadásra szolgáló dózisegységekben alkalmazott hatóanyag mennyisége 0,05 - kb. 20 tömeg%, előnyösen körülbelül 0,1-10 tömeg%, a teljes folyékony készítményre számítva, a többi komponens valamely fent említett gyógyszerészeti kötőanyagból áll. Az injekció helyén az irritálás elkerülése vagy a minimumra csökkentése céljából a készítmények körülbelül 12-17 hidrofil-lipofil egyensúlya, nem-ionos felületaktív anyagot tartalmazhatnak. A felületaktív anyag mennyisége a készítményekben körülbelül 5-15 tömeg%. A felületaktív anyag lehet a fenti hidrofil-lipofil egyensúllyal bíró egyetlen komponens vagy két vagy több komponensnek a kívánt hidrofil-lipofil egyensúllyal ren-4HU 700987 Β

Ί delkező keveréke. A parenterális célokra szolgáló készítményekben alkalmazható felületaktív anya gok a polioxietilén-szorbitán-zsírsavészterek csoportja, például a szorbitán-monooleát és az etilénoxid nagy molekulasúlyú adduktumai egy hidrofób bázissal, amelyet propilén-oxid és propilén-glikol kondenzációjával képeztünk.

A találmány szerinti eljárás kiviteli módját közelebbről a példákkal szemléltetjük, anélkül, hogy a találmány oltalmi körét ezekre korlátoznánk.

1. példa

7,7-Difluor-l,8-dianúno-4-aza-oktán

2,2-Difluor-í,4-butándiol

120 g (0,78 mól) 23-diíluor-borostyánkősavat és 540 ml trifluor-ecetsavanhidridet 80 ’C fürdőhőmérsékleten 2 órán át visszafolyatással melegítünk. A trifluor-ecetsav legnagyobb részét rövid Vigreuxoszlopot használva ledesztilláljuk, az utolsó nyomokat 50 ’C-on vákuumban (16 njbar) eltávolítjuk és végül széntetrakloriddal kétszer sztrippeljük. Az olajos maradékot petroléterrel eldörzsöljük, ekkor megszilárdul. A terméket kiszűijük és petroléterrel mossuk, fgy kapjuk a 2,2-difluor-borostyánkősa vanhidridet, kissé lilás kristályok alakjában. A kitermelés 98 g (92%).

g (0,72 mól) 2,2-difluor-borostyánkősavanhidridet diklór-metánban feloldunk, és ezt az oldatot lassan, keverés közben, jégfurdőben lehűtött metanolhoz adjuk. A keveréket éjszakán át szobahőmérsékleten tartjuk, bepároljuk és széntetrakloriddal kétszer sztrippeljük. így 121 g (100%) metil2,2-difluor-szukcinátot kapunk mint kissé barnás olajat.

Visszafolyató hűtővel és 1 literes csepegtető tölcsérrel felszerelt 4 literes lombikban 120 g (0,714 mól) metil-2,2-difluor-szukönát száraz tetrahidrofuránnal készített oldatához 20 ’C-on keverés közben lassan, 2 óra alatt 10 M (88 ml) 1 liter száraz diklór-metánnal készített BH3.MeS-komplex-oldatot adunk. A reakciókeveréket körülbelül 15 órán át 80 ’C fürdőhőmérsékleten visszafolyatással melegítjük, majd hagyjuk szobahőmérsékletre lehűlni, lassan 1 Éter metanolt adunk hozzá és bepároljuk. Metil-2,2-diluor-4-hidroxi-butirátot kapunk olaj alakjában, ami 1 liter metanollal és végül széntetrakloriddal sztrippelünk. így sárga olajhoz jutunk, a kitermelés HX) g (92%).

g (036 mól) metil-2,2-difluor-4-hidroxi-butirát etanolos oldatát lassan 103 g (0,272 mól) nátrium-bór-hidrid 0 ’C-οβ etanolos oldatához adjuk, miközben a reakciókeverék belső hőmérsékletét -5 ’C és 0 ’C között tartjuk. A reakciókeveréket 1 órán át 0 ’C-on keverjük, majd elővigyázatosan hozzáadunk egy körülbelül 4 n metanolos sósavgáz-oldatot (200 ml). A kivált nátrium-kloridot kiszűrjük, a metanolt vákuumban eltávolítjuk és a maradékot etanolban feloldjuk. A még kivált nátrium-kloridot membránszűrőn újra kiszűijük és a szűrletet bepároljuk. így kapjuk a 2,2-difluor-l,4-butándiolt mint színtelen olajat, amit golyós hűtővel 150 ’C hőmérsékleten 0,07 mbar nyomáson desztillálunk. A kitermelés 41 g (90%).

l-Benzil-oxi-2,2-difluor-butil-amm g (0,476 mól) 2,2-difluor-l,4-butándiol és 81,8 g (0,476 mól) benzjl-bromid tetrahidrofurános oldatát nitrogénatmoszférában, sós jégfürdőben -5 0 ’C belső hőmérsékletre lehűtjük. Ezután az oldathoz 533 g (0,477 nyól) szilárd kálium-terc-butoxidot adunk részletekben, a belső hőmérsékletet körülbelül 0 ’C-on tartva. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd a kivált kálium-bromidot kiszűrjük és az oldószert lepároljuk. A maradékot diklór-metánban feldőljük, kétszer 1 n sósavval és kétszer vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton számítjuk és bepároljuk. így 106 g olajat kapunk, ami kissé több mint az elméleti kitermelés (némi diklór-metán maradt vissza).

A fenti anyag az l-benzil-o»-2,2-difluor-4-hidroxi-bután és az l-benzil-oxi-33-difluor-4-hidroxibután keveréke. A termék szétválasztását 1 kg szilikagélen kromatqgráfiásan végezzük, az eluens etil-acetát/petroléter 20:80 arányú keveréke, 250 ml-es frakciókat szedünk. A17-19. számú frakciók

12,85 g (12,5%) l-benzü-oxi-33-dífIuor-4-hidroxibután, a 25-40. számú frakciók 45,85 g l-benzil-4hidroxi-butánt, a 25-40. számú frakciók 45,85 g l-benzil-oxi-2,2-difluor-4-hidroxi-butánt és a 2024. számú frakciók 27,6 g izomerkeveréket tartalmaznak. Ezt a keveréket újra kromatografáljuk 1 kg szilikagélen, ugyanazzal az eluenssel mint fent, így még 16 g l-benzil-oxi-23-difluor-4-hidroxi-bután izomert kapunk mint olajat, teljes kitermelése 62 g (60%).

g (0,231 mól) l-benzil-oxi-2,2-difluor-4-hÍdroxi-bután és 100 ml száraz piridin jégfürdőben hűtött diklór-metános oldatához lassan 100 ml diklór-metánban oldott 2632 g (0,232 mól) metánszulfonil-kloridot adunk. Az elegyet egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd kétszer 1 liter 2 n sósavval és kétszer vízzel mossuk, szárítjuk és az oldószert bepároljuk, így sárga olaj alakjában 63,44 g (93%) l-benzil-oxi-2,2-difluor-4-metánszulfoniloxí-butánt kapunk.

63,44 g (0,216 mól) l-benzU-oxi-2,2-difIuor-4metánszulfonil-oxi-bután, 44 g (0,238 mól) káliumftálimid és CaH₂-ről desztillált 500 ml száraz dimetil-formamid keverékét 100 ’C-on tartjuk keverés közben. Rövid idő múlva a keverék megszilárdul, ekkor még 500 ml száraz dimetil-formamidot adunk hozzá. A reakcióelegyet még20 óráig 90-100 ’C-on tartjuk, a képződött sőt kiszűrjük, és a dimetil-formamidot olajszivattyúval létesített vákuumban ledesztilláljuk. A maradékot 800 ml diklór-metánban feloldjuk, kétszer 1 n kálium-hidroxiddal és kétszer 1 n sósavval mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. így 683 g (92%) N-(4-benzil-oxi-3,3-difluor-butil)-ftálimidet kapunk.

683 g (198,6 mmól) N-(4-benzil-oxi-33-difluorbutil)-ftálimidet és 10 g (2Ű0 mmól) hidrazin-hidrátot 200 ml etanolhan éjszakán át 90-100 ’C-on keverünk. Ezután a reakciókeverékhez 94 ml tömény sósav és 1130 ml etanol keverékét adjuk, majd az elegyet még 13 órán át 90-100 ’C-on tartjuk, A reakciókeveréket jégfürdőben lehűtjük, a kivált ftálhidrazidot kiszűrjük és a szűrletet bepároljuk. A maradékot vízzel felvesszük és 2 x 500 ml éterrel extraháljuk. Az extraktumot Millipore membránszűrőn megszűrjük, és a szűrletet bepároljuk, így

-5HU 200987 Β fehér kristályokat kapunk. Ezeket etanolban feloldjuk, az oldatot Millipore (organic) szűrőn megszűrjük és a szűrletet bepároljuk. Az így kapott maradék éter hozzáadására kikristályosodik. A kitermelés 34 g (68%). Az éteres extraktum bepárlása 20 g, részben kristályos anyagot eredményez, ami a kiindulási anyag. A hidrazinos hasítást megismételve még 9,lg 4-benzU-o»-3,3-difluor-butil-amint kapunk. A kitermelés összesen 43,1 g (86,5%).

l-Ftálimido-4-p-toluo!szulfonil-7,7-difluor-8-b enzil-oxi-4-aza-oktán

A fenti 4-benzil-oxi-3,3-difluor-butil-amint, 37 g (0,37 mól) trietil-amint és 33,8 g (0,177 mól) p-toluolszulfonil-kloridot 600 ml száraz diklór-metánban szobahőmérsékleten éjszakán át keverünk. Az oldatot 250 ml 1 n sósavval és 250 ml vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk és bepároljuk. így 63,17 g (99,5%) N-(4-benzil-oxi-3,3-diíluor-butil)-p-toluolszulfonil-amidot kapunk mint szilárd terméket.

63,17 g (171,2 mmól) N-(4-benzil-oxi-3,3-difluor-butil)-p-toluolszulfonamid és 3 g nátrium-jodid 400 ml száraz dimetil-formamiddal készített oldatához keverés közben, szobahőmérsékleten 19,2 g (171 mmól) 3-bróm-propil-ftálimidet adunk és éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. A sókat kiszűrjük és a szűrletet szárazra pároljuk. A maradékot 500 ml diklór-metánnal felvesszük, szűrjük és szárazra pároljuk. A maradékot 750 ml éterben feloldjuk, vizes nátrium-hidrogén-szulfit-oldattal (10 g/250 ml) és 3 x 400 ml vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk és bepároljuk. 95,0 g (99,8%) l-ftálimido-4-p-toluolszulfonil-7,7-difluor-8-benzil-oxi-4-aza-oktánt kapunk mint sárga olajat. Mielőtt a terméket a következő művelethez felhasználnánk, az éternyomokat kétszeri kloroformos sztrippeléssel eltávolítjuk.

7,7-Difluor-l,8-diamino-4-aza-oktán ml (182,8 mmól) trimetil-szilil-jodidot 100 ml száraz diklór-metánban feloldunk, és ezt az oldatot nitrogénatmoszférában, keverés közben, szobahőmérsékleten, lassan 95,0 g (170,8 mmól) 1-ftálimido-4-p-toluolszulfonil-7,7-difluor-8-benzil-oxi-4aza-oktán diklór-metános oldatához adjuk. Az elegyet egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, lassan 25 g (0,25 mól) trietil-amint adunk hozzá és még 1 órán át keverjük A keveréket 500 ml 1 n sósavval, 250 ml 10%-os vizes nátrium-hidrogénszulfitoldattal és2 x250 ml vízzel mossuk és vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. így 83,8 g barna olajat kapunk, amely az NMR-spektrum szerint elsősorban az l-ftáümido-4-p-toluolszulfonil-7,7difluor-8-hidroxi-4-aza-oktán 0-trimetil-szilil-származéka. Ezt az olajat 100 ml metanolban feldőljük, néhány csepp sósavgázzal telített étert adunk hozzá, mire a termék kikristályosodik. Az 1-ftálimido4-p-toluolszulfonil-7,7-difluor-8-hidroxi-4-aza-ok tán csaknem fehér kristályait kiszűrjük és petroléterrel mossuk. A kitermelés 56,0 g (70,4%).

56,0 g (120 mmól) l-ftálimido-4-p-toluolszulfonil-7,7-difluor-8-hidroxi-4-aza-oktán és 50 ml száraz piridin 400 ml száraz diklór-metánnal készített oldatához szobahőmérsékleten, lassan hozzáadjuk

14,4 g (1,05 ekvivalens) metánszulfonil-klorid-diklór-metános oldatát. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 500 ml 1 n sósavval, 250 ml 10%-os vizes nátrium-hidrogén-szulfit vizes nátrium-hidrogén-szulfit-oldattal és 250 ml vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk és bepároljuk. így olajat kapunk, amely olajszivattyúval létesített vákuumban megszilárdul. A terméket aceton és ciklohexán keverékével eldörzsöljük. Színtelen kristályok alakjában kapjuk az 1-ftálimido-4-p-toluolszulfonil-7,7-difluor-8-metánszu lfonil-oxi-4-aza-oktánt.

61,18 g (112,5 mmöl) l-ftálimido-4-p-toluolszulfonil-7,7-difluor-8-metánszulfonil-oxi-4-aza-oktá nt, 30,5 g (165 mmól) kálium-ftálimidet és 500 ml száraz dunetil-formamidot 120 *C-on 72 órán át keverünk. Ezután a keveréket lehűtjük, a sókat kiszűrjük és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot 500 ml diklór-metánnal felvesszük, 350 ml 1 n nátrium-hidroxiddal (emulziók) és 2 x 350 ml vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk és hepároljuk. így olajat kapunk, amit kloroform-ciklohexán keverékkel sztrippelünk, így szilárd hab képződik. A termék a higroszkópos 1,8diftálimido-4-p-toluolszulfonil-7,7-dífluor-4-azaoktán, a kitermelés 58,95 g (88%).

58,95 g (99,07 mmól) l,8-diftálimido-4-p-toluolszulfonil-7,7-difluor-4-aza-oktánt 1M hidrazinhidrátot 235 ml etanolban (235 mmól) éjszakán át 90 °C-on keverünk. Ezután a keverékhez 150 ml tömény sósavat adunk, 90 ®C-ra felmelegítjük és még 45 percig keverjük. Az elegyet szobahőmérsékletre lehűtjük, a kivált ftálhidrazidot kiszűrjük és az oldószert lepároljuk. A maradékot vízben feloldjuk, az oldatot szűrjük és bepároljuk, a maradékot acetonnal sztrippeljük, ekkor megszilárdul. Ezt a terméket 300 ml vízben feldőljük, vizes nátriumhidroxid-oldatot (25 g NaOH/150 ml víz) adunk hozzá, és a keveréket 3 x 400 ml diklór-metánnal extraháljuk, majd 200 ml vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szánjtuk és az oldószert lepároljuk. Sárga olajat kapunk (35,0 g), ezt 300 ml 6n sósavban feloldjuk, bepároljuk és kétszer etanollal, kétszer széntetrakloriddal és kétszer acetonnal sztrippeljük, (gy kapjuk az l,8-diamino-4-p-toluolszulfonil-7,7-difluor-4-aza-oktánt mint fehér szilárd terméket. A vegyületet minimális mennyiségű metanolban feloldjuk és aceton-éter keveréket adva hozzá átkristályositjuk, A kitermelés 31,3 g (78%).

Az így kapott l,8-diamino-4-p-toluolszuIfonil7,7-difluor-4-azaz-oktánt 100 ml 48%-os vizes hidrogén-bromiddal 20 órán át visszafolyatással melegítjük, majd szobahőmérsékeltre lehűtjük az oldatot és 5 x 300 ml éterrel elővigyázatosan extraháljuk. Az oldószert lepároljuk és a szabad hidrogén-bromid nyomokat vízzel kétszer sztrippelve eltávolítjuk, majd etanollal sztrippeljük, így kapjuk az előállítani kívánt 7,7-difluor-l,8-diamino-aza-oktánt trihidrogén-bromid-alakjában kristályosodva. A terméket acetonnal eldörzsölve fehér kritályokat kapunk, ezeket acetonnal, kevés alkohollal, végül éténél mossuk. A kitermelés 12,85 g (95%).

Elemanalízis a C7H2oBr;jF2N3 képletre: számított: C 19,89 H 4,75 N 9,91% talált: C 19,83 H 4,58 N 9,93%.

-6HU 200987 Β

2. példa

6,6-Difluor-l,8-<üamino-4-aza-oktán'\.- Benziloxi-3,3-difluor-buül-amin

Az előző példa szerint a 4-benzü-oxi-33-difluQrbutil-amin készítéséhez előállított 17 g (78,7 mmól) l-benzil-oxi-33-difluor-4-hidroxi'bután 35 ml száraz piridin és 100 ml diklór-metán keverékében feloldjuk, és az oldathoz keverés közben lassan 9 g (78,6 mmól) metánszulfoail-kloridot adunk. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten tartjuk, ezután még adunk hozzá diklór-metánt, kétszer 1 n sósavval és kétszer vízzel mossuk és vízmentes nátrium-szulfáton szárújuk. Az oldatot bepárolva kapjuk az l-metánszulfonil-oxi-2,2-difluor-4-benzil-oxi-bután mint olajat. A kitermelés 22,8 g (98%).

21,8 g (74,1 mmól) l-metánszulfonil-oxi-23-difluor-4-benzil-oxi-butánt, 100 ml száraz dimetil-formamidot és 15,26 g (10%-felesleg) kálium-ftálimidet nitrogénáramban, 120 ’C-on 5 napig keverünk. Ezután a keverékhez 500 ml vizet adunk és éterrel extraháljuk. A szerves fázist 1 n sósavval, majd kétszer vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk és kb. 100 ml térfogatra koncentráljuk. A koncentrátumhoz petrolétert adva a termék kikristályosodik. A terméket 3 érán át 5 ’C-on tartjuk, így bézs-színű kristályok alakjában kapjuk az N-(4benzil-oxi-2,2-difluor-butil)-ftálimidet, ezt kiszűrjük és petroléterrel mossuk. A kitermelés 18 g (70%).

8,97 g (26 mmól) N-(4-benzil-oxi-2,2-difluor-butil)-ftálimidet és 26 ml 1 mólos etanolos hidrazinhidrát-oldatot visszafolyatás körijén keverünk. Néhány perc múlva csapadék észlelhető. Az elegyet 90-100°C fürdőhőmérsékleten tartjuk keverés közben éjszakán át Ezután 220 ml etanolt és 18 ml tömény sósavat adunk a keverékhez és még 13 órán át visszafolyatással melegítjük. Az elegyet ezután jégben lehűtjük, a ftaloil-hidrazidot kiszűijük és a szűrletet bepároljuk. A maradékot vízben feldőljük, az oldatot megszüljük és újra bepároljuk. A maradék vizet eltávolítjuk úgy, hogy a terméket kétszer etanollal és kétszer széntetrakloriddal sztrippeljük. A maradékot minimális mennyiségű etanolban feloldjuk, vizet adunk az oldathoz, ekkor az kristályosodni kezd, 5 ’C-ra lehűtve fehér kristályokat kapunk, ez a 4-benzil-cűö-23-difluor-butilamin hidroklorid sója. A kitermelés 5,16 g (79%).

l-Ftálimido-4-p-toluolszulfonil-6,6-difluor-8-b enzil-oxi-4-aza-oktán

5,16 g (203 mmól) 4-benzil-oxi-2_?2-difluor-butilamin és 4,4g (43,4 mmól) trietil-amin száraz diklórmetánnal készúett oldatához 4,14 g (21,7 mól) toluolszulfonil-kloridot adunk. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keveijük, majd még adunk hozzá diklór-metánt, és a szerves fázist ln sósavval és vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárújuk és az oldószert lepároljuk. Fehér, szilárd anyagot kapunk, amit kis térfogatú éterben feloldunk, petrolétert adunk hozzá, így kapjuk az N-(4-benzil-oxi-2,2-difluor-butil)-p-toluolszülfon amidot fehér kristályok alakjában. A kitermelés 7,0 g(92%).

7,0 g (19 mmól) N-(4-benzil-oxi-2,2-difluor-butil)-p-toluolszulfonamid 20 ml száraz dimetil-for12 mamiddal készlett oldatához 2β4 g (21 mmól) . kálium-terc-butoxidot adunk, és a reakcióelegyet 30 percig keveijük. A keverékhez 5,1 g (19 mmól) N-3-bróm-propil-ftá}iinidet és 0,33 g nátrium-jodidot adunk, és az, elegyet éjszakán át nitrogénatmoszférában, «aobahőmérsékleten keveijük. Ezután a keverékhez sóoldatot adunk, éterrel extraháljuk, az extraktumot kétszer ln sósavval és kétszer sóoldattal mossuk, majd vízmentes nátriumszulfáton szárújuk. Az oldószert lepárolva olaj alakjában kapjuk az l-ftálsenido-4-p-toluolszulfonil-6,6-difluor-8-beozil-4-aza-oktánt, amely éterpetroléter keverékkel eldörzsölve fehér kristályok alakjában kikristályosodik· A kitermelés 93 g (90%).

l-Ftáhmido-4-p-|pluolszulfonil-63-difluor-8-b enzil-oxi-4-aza-pktáp és 2,7 ml (10% felesleg) trimetil-szilil-jodid száraz diklór-metánnal készített oldatát éjszakán át szobahőmérsékleten nitrogénatomoszférában keverjük. A keverékhez 3 g trietil-amint adunk és még 1 órán át keverjük szobahőmérsékleten. Ezután még adunk diklór-metánt a reakciókeverékhez <$ kétszer 1 n sósavval, kétszer vizes nátrium-hidrogén-szulfit-oldattal és kétszer sóoldattal mossuk és vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. Az oldószereket lepárolva olajat kapunk, ezt az olajat metanolban feloldjuk és 1 ml 9n metanolos sósavoldatot adunk hozzá, A reakciókeveréket bepároljuk és széntetrakloriddal kétszer sztrippeljük, így olajat kapunk, amit éter-petroléter keverékkel eldörzsölüak, így kissé lŰás kristályok alakjában kapjuk az l-ftáhmido-4-p-toluolszulfonil-6,6-difluor-8-hidroxi-4-aza-oktánt. A kitermelés 6,8 g (85%).

6,75 g (143 mmól) l-ftálimido-4-p-toluolszulfonU-6,6-difluor-8-hidrexi-4-aza-oktán, 25 ml száraz diklór-metán és 10 ml száraz piridin keverékéhez 25 ml diklór-metánhan oldott 1,7 g metánszulfonilkloridot adunk lassan, keverés közben. A reakciókeveréket éjszakán át szobahőmérsékleten tartjuk, még adunk hozzá cöklór-metánt, és a reakciókeveréket kétszer ln sósavval és kétszer sóoldattal mossuk. Az így kapott oldatot vízmentes nátrium-szulfáton szárújuk és az oldószert lepároljuk, így olajat kapunk. Ezt az olajat éter-petroléter keverékkel eldörzsöljük, igy kapjuk az l-ftálimido-4-p-toluolszulfonil-6,6-difluor-8-metánszulfonil-oxi-4-azaoktánt fehér kristályok alakjában. A kitermelés 7,64 g(79%).

6,6-Difluor-l,8-diammo4-aza-oktán

7,6 g (14 mmól) l-ftálimido-4-p-toluolszulfonil6,6-difluor-8-metán$zulfonil-oxi--4-aza-oktán, 2,85 g (10% felesleg) káhum-ftálimid és 20 ml száraz dimetil-formamid keverékét nitrogénatmoszférában, 90 ’C-on, 20 órán át keveijük. Ezután kb. 100 ml vizet adunk a reakciókeverékhez és diklór-metánnal extraháljuk, az extraktumot ln kálium-hidroxiddal kétszer mossuk és vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. Az oldószereket lepároljuk, így 8,7 g olajat kapunk, amit 300 g kovasavgélen flash-kromatográfiának vetünk alá, az eluens etil-acetát:petroléter = 5030,100 ml-es frakciókat szedünk. A15-29, frakciókat összeöntjük és az oldószert lepároljuk, (gy kapjuk az l,8-diftálamido-4p-toluolszulfonil-63-difluor-4-aza-oktánt, amely

-7HU 2O0987 Β állás közben kikristályosodik. A kitermelés 6,62 g (30%).

Az így előállított 6,62 g (11,1 mmól) 1,8-diftálimido-4-p-toluolszulfonil-6,6-difluor-4-aza-oktán

22,5 ml 1 mólos etanolos Údrazin-hidrát-oldattal nitrogénatmoszférában, 100 °C-on, éjszakán át keverjük. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, és a maradékot 30 ml etanollal és 30 ml tömény sósavval 1,5 órán át visszafolyatással melegítjük. A reakciókeveréket ezután jégben lehűtjük, a ftalil-hidrazidot kiszűrjük és a szürletet bepároljuk. A maradékot 20 ml vízzel felvesszük és Milliopre-membránszűrőn megszűrjük. A szűrletet vízzel mossuk, az oldószereket lepároljuk és a maradékot kétszer etanollal és kétszer széntetrakloriddal sztrippeljük. Ezután a termékhez acetont adunk, ekkor az l,8-diamino-4-p-toluolszulfonil6,6-difluor-4-aza-oktán kristályosodni kezd, amit éter hozzáadásával teljessé teszünk. 4,6 g (kvantitatív kitermelés) kissé bézs-színű kristályos terméket kapunk.

4,6 g l,8-diamino-4-p-toluolszulfonil-6,6-difluor-4-aza-oktánt 100 ml 47%-os vizes hidrogén-bromiddal 100 °C fürdőhőmérsékleten 20 órán át melegítünk. Az oldatot jéggel lehűtjük, majd éterrel háromszor extraháljuk. A vizes oldatot bepároljuk és a maradékot kétszer vízzel, kétszer széntetrakloriddal és kétszer etanollal sztrippeljük. A maradékot kevés etanollal és acetonnal eldörzsölve a kristályosodást megindítjuk. Az így kapott kristályokat etanollal, acetonnal és éterrel mossuk, így kapjuk az előállítani kívánt l,8-diamino-6,6-difluor-4-azaoktán-trihidrobromidot fehér kristályok alakjában. A kitermelés 4,2 g (88%).

Elemanalízis a C7H2oBr₃F2N₃ képletre: számított: C 19,83 H 4,75 N 9,91% talált: C 19,70 H 4,50 N 9,83%3. példa

2,2-Difluor-l,8-diamino-4-aza-oktán l-Ftáhmido-2,2-difluor-3-butén

12,97 g (103 mmól) 2,2-difluor-l,4-butándiol, 65 ml száraz piridin és 200 ml diklór-metán keverékéhez lassan keverés közben hozzáadjuk 23,6 g metánszulfonil-klorid 50 ml diklór-metánnal készített oldatát. Az elegyet éjszakán át keverjük, majd kétszer 2n sósavval és utána 10%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonáttal mossuk, amíg semleges lesz és végül vízzel. A szerves fázist vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk és az oldószereket lepároljuk, így kissé sárga olajat kapunk. Az olajat száraz éterrel eldörzsölve megindítjuk a kristályososádst. 22,3 g (77%) l,4-bisz(metánszulfonil-oxi)-2,2-dÍfluorbutánt kapunk fehér kristályok alakjában.

g (71 mmól) l,4-bisz(metánszulfonil-oxi)-2,2difluor-butánt és 21,6 g (142 mól) diaza-bicikloundecént 150 ml száraz tetrahidrofuránnal keverünk és a keveréket éjszakán át 80 °C-on tartjuk nitrogénatmoszférában. Az oldószereket vákuumban eltávolítjuk, a maradék olajat diklór-metánban feloldjuk, kétszer In sósavval és kétszer sóoldattal mossuk és vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. Az oldószereket lepárolva kapjuk az 1-metánszulfonil-2,2-difluor-3-butánt mint olajat. A kitermelés

11,2 g (85%).

11,2 g (60,2 mmól) l-metánszulfonil-2,2-difluor3-butént, 12,3 g (66,4 mmól) kálium-ftaÚdot és 30 ml száraz dimetil-formamidot 110 °C fürdőhőmérsékleten, nitrogénatmoszférában, 120 órán át keverünk Ezután az elegyet szobahőmérsékletre lehűtjük, a nyers reakciótennéket kb. 300 ml víz hozzáadásával kicsapjuk, kiszűijük és diklór-metánban feloldjuk. A diklór-metános oldatot kétszer In kálium-hidroxiddal és kétszer vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk és bepároljuk. így

11,9 g (83%) l-ftálimido-2,2-difluor-3-butánt kapunk bézs-színű kristályok alakjában.

l-p-Toluolszulfonamido-2,2-difluor-3-butén

11,4 g (48,1 mmól) l-ftálimido-2,2-difluor-3-butént 20 órán át melegítünk, majd jégfürdőben lehűtjük, a ftálsavat kiszűrjük és a szűrletet bepároljuk. Az így kapott maradékot vízben feloldjuk, éterrel kétszer extraháljuk, szárazra pároljuk és izopropanollal sztrippeljük. A terméket éterrel eldörzsövel higroszkópos kristályok alakjában kapjuk az 1-amino-2,2-difluor-3-butént mint hidroklorid sót. A kitermelés 6,12 g (88%).

6,1 g (42,5 mmól) l-amino-2,2-difluor-3-butén. ndroklorid, 50 ml száraz diklór-metán és 8,74 g (2 ekvivalens) trietil-amin jégfürdőben lehűtött keverékéhez lassú keverés közben hozzáadjuk 8,1 g (1 ekvivalens) toziklorid 50 ml diklór-metánnal készített oldatát. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, még adunk hozzá diklór-metánt, az így kapott szerves fázist kétszer In sósavval, kétszer vízzel mossuk és vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert lepároljuk, így 9,66 g barna, félig szilárd terméket kapunk, amit 300 g kovasavgélen flash-kromatográfiával tisztítunk, az eluens: etil-acetát:petroléter = 20:80, 100 ml-es frakciókat szedünk. A17-25. frakciókat egyesítjük és bepároljuk, (gy fehér kristályok alakjában kapjuk az l-p-toluolszulfonamido-2,2-diíluor-3-butént, a kitermelés 4,8 g (43%). Az előállítani kívánt vegyületet átkristályosíthatjuk éter-petroléter keverékéből, így finom, pamutszerű tűkristályokhoz jutunk.

Elemanalízis a CnHi₃F2NO2S képletre: számított: C 50,56 H 5,02 N 5,36% talált: C 50,93 H 50,02 N 5,45%.

A továbbiakban lényegileg ugyanúgy járunk el, mint a 7,7 difluor-l,8-diamino-4-aza-oktán, illetve a 6,6-difluor-l,8-diamino-4-aza-oktán előállításánál azaz hasonló reakciókörülmények között 1-metánszulfonil-2,2-difluor-butént 4-bróm-butil-ftálimiddel alkilezünk, a kettős kötést karbonsavvá oxidáljuk, a karbonsavat borán-metil-szulfid-komplexszer primer alkohollá redukáljuk, a primer alkoholt metilezzük, a mezil-származékot kálium-ftálimiddel reagáltatjuk, így kapjuk a megfelelő 1,8-diftálimido-származékot, eltávolítjuk a ftaloil- és tozilvédőcsoportokat, így kapjuk a 2,2-diíluor-l,8-diamino-4-aza-oktán. O.p. 285 °C.

A 7,7-difluor-l,8-diamino-4-aza-oktán sejtburjánzást gátló hatásának bemutatása

Morris patkány hepatoma 7288C sejteket (HTC) a szokásos módon, mint szuszpenzió-tenyészetet tenyésztünk Swín 77 táptalajon, amit a következő komponensekkel egészítünk ki: 10% (v/v) dializált lószérum, 11,0 mmól glükóz, 2 mmól glutamin, 0,57 mmól cisztin, 5,9 mmól nátrium-hidrogén-kar-8HU 200987 Β bonát és 50 mmól N-trisz(hidroxi-metil)-metil-giicin. A HCT sejttenyészeteket 10 μτη 7,7-difluorl,8-diamino-4-aza-oktán jelenlétében vagy enélkül inkubáljuk és 11 napig megfigyeljük.

A sejtek tenyészetéhez használt táptalajt a 2., 4.,

7. és 9. napon kicseréljük, hogy a sejtek logaritmikus fázisú szaporodását fenntartsuk. A tényleges sejtszámokat sejtszámlálással határozzuk meg, és a relatív sejtszaporodást kiszámítjuk, tekintetbe véve az alkalmazott különböző higítási faktorokat. A sejtszaporodás százalékos gátlását a következő egyenlet szerint számítjuk ki:

Ntn - ntO

100-100Nc-NcO az egyenletben:

N_CO a kontrolltenyészetek relatív szaporodása az O időpontban,

N_cn a kontrolltenyészetek relatív szaporodása n időpontban,

Nt a kísérleti tenyészetek relatív szaporodása O időpontban, és

Nt a kísérleti tenyészetek relatív szaporodása n időpontban.

' A klónozó hatásfok az életképesség mértéke, ezt használjuk annak meghatározására, hogy a kísérleti vegyület mint citosztatikus vagy citotoxikus szer működik. A klónozó hatásfokot úgy határozzuk meg, hogy 0,25-1,25 χ 10³ sejtet 60 mm-es műanyag petri csészében lévő 5-5 ml következő klónozó táptalajba oltunk: $wim Tt táptalaj, kiegészítve 10% (v/v) lószérummal, 11 mmól glikózzal,

2 mmól glutaminnal, 0,57 mmól cisztinnel, 1,8 mmól kalcium-kloriddal, 17,5 mmól nátrium-hidrogén-karbonáttal és 1 mmól N-trisz(hidroxi-metil)-metil-glicinnel. A petricsészéket 37 ’C-on, párásított inkubátorban, CO2-levegő atmoszférában (5%, v/v) 12 napig inkubáljuk, ekkor az élő sejtkolóniákat megszámoljuk és a kontrollal összehasonlítjuk. Az eredményeket az élő sejtkolóniák százalékos gátlásával fejezzük ki.

Az I. táblázat azt szemlélteti, hogy ha a táptalaj20 hoz 10 μΐηόΐ 7,7-difluor-l,8-diamino-4-aza-oktánt adunk, az a 11. nap végén a sejtszaporodást 97%kal gátolja. Négy nappal a kísérleti vegyület beadagolása után a sejtek életképessége 72%-kal csökken.

I. táblázat

A 7,7-difluor-l,8-diamino-4-aza-oktán hatása HTC sejtek szaporodására és életképességére

Idő (nap)	Relatív szaporodás	A sejtszaporodás gátlása (%)	Az életképes sejtkolóniák gátlása (%)
Kontroll	Kísérleti vegyület
0	1,00	1,00	0	—
1	1,83	1,46	45	21
2	3,67	2,92	28	-
3	7,29	5,57	27	-
4	14,1	5,99	62	42
5	—	—	—	—
6	55,8	12,5	78	-
7	100	13,4	91	-
8	209	18,9	91	-
9	362	20,7	95	-
10	747	26,1	97	-
11	1133	30,2	97	-

A II. táblázat a 7,7-difluor-l,8-diamino-4-azaoktán (A vegyület) hatásait szemlélteti kombinálva az irreverzibilis L-ornitin-dekarboxiláz inhibitorral, a [2R,5R]-6-heptin-2,5-diaminnal (B vegyület). Ez a kísérlet azt mutatja, hogy a 100 μηα [2R,5R]-6heptin-2^-diaminnak a táptalajhoz adásával kapott

-9HU 200987 Β

18 sejtszaporodást gátló hatást 10 μηι 7,7-difluor-l,8- sejtek életképessége a kombinációval az 1. nap védiamino-4-aza-oktán jelenléte növeli. így például a gén 44%-kal csökkent.

II. táblázat

A 7,7-difluor-l,8-diamino-4-aza-oktán (A) hatása HTC sejtek szaporodására és életképességére [2R3R]-6-heptin-23-diaminnal (B) kombinálva

Idő (nap)	Relatív szaporodás	Sejtszaporodás gátlása (%) Bve-A+B vegyü-	Életképes sejtkolóniák gátlása (%)
Kontroll	B vegyület	A + B vegyület	B vegyület	A+Bve- gyület
gyület	let
0	1,00	1,00	1,00	0	0	0	0
1	1,92	1,91	1,63	0	31	1	44
2	3,82	2,47	2,08	48	62	22	69
3	735	331	2,52	60	76	3	77
4	14,60	4,26	2,70	76	88	52	89

A III. táblázat 10 pm 7,7-difluor-l,8-diamino-4aza-oktán (A vegyület) hatásait szemlélteti, kombinálva 5mM irreverzibilis L-ornitin-dekarboxiláz inhibitorral, a LD-a-difluor-metil-ornitinnel (C vegyület). Ez a kísérlet azt mutatja be, hogy az A és C vegyületek kombinálásával kapott sejtszaporodást gátló hatások nagyobbak, mint akár az A vegyülettel, akár a C vegyülettel kapott hatások, ha az utóbbiakat magukban alkalmaztuk.

III. táblázat

A 7,7-difluor-l,8-diamino-4-aza-oktán (A) hatásai HTC sejtek szaporodására és életképességére DL-a-difluormetil-orinitinnel (C) kombinálva

Idő (nap)	Relatív szaporodás	A sejtszaporodás gátlása (%)
Kontroll	C vegyület	A + C vegyület	C vegyület	A+C vegyület
0	1,00	1,00	1,00	0	0
1	1,92	1,92	1,58	0	37
2	3,82	2,58	1,97	44	66
3	735	3,51	2,61	61	75
4	14,60	4,49	2,43	74	89

Továbbá az előállított fluorozott vegyületek al- 45 kalmazhatók mint magmágneses rezonancia ábrázoló szereké, amelyek tumorszövetek kimutatására és diagnózisára használhatók F¹⁹ MMR in vivő spektroszkópiával és tumorok ábrázolására F¹⁹MMR tomográfiával. Valamennyi, a találmány sze- 50 rint előállított fluorozott vegyület használható ugyan mint ilyen MMR szer, emlősökben előforduló, diagnózisra és/vagy kezelésre szoruló bármely tumor kimutatására és pontos helyzetének precíz meghatározására, azok a vegyületek azonban, ame- 55 lyek mint sejtburjánzást gátló és tumorok elleni szerek a leghatásosabbak, a legelőnyösebbek MMR tumor-ábrázoló szerekként. Valamely, emlősben előforduló tumor kumutatására és helyzeti megharozására használható MMR ábrázoló szerek 60 egy másik előnyös csoportját az (I) általános képletű fluorozott vegyületek előállításához használt köztitermékek alkotják, elsősorban a 2,2-difluor1,4-bután-diamin. Erre az utóbbi alkalmazásra a vegyületeket 0,2-5 g mennyiségben adjuk be. 65

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás az (I) általános képletű gem-dihalogén-l,8-diamino-4-aza-oktán-származékok és gyógyszerészetileg elfogadható, szervetlen savakkal képzett savaddiciós sóik előállítására - a képletben

X és Y hidrogén- vagy klór- vagy fluoratom, azzal a feltétellel, hogy egyidejűleg két halogénatom van jelen és azok geminális helyzetben találhatók azzal jellemezve, hogy

a) (la) általános képletű 6,6-dihalogén- vagy 7,7dihalogén-származékok előállítására egy (II) általános képletű 2,2-dihalogén-l,4-bután-diolt - képletben X’ és Y* klór- vagy fluoratom - benzil-bromiddal reagáltatunk, majd az így kapott megfelelő l-benzil-oxi-2,2-dihalogén-4-hidroxi-bután és l-benzil-oxi-33-dihalogén4-hidroxi-bután keverékéből a két izomert szétválasztjuk, a szabad hidroxilcsoportot metánszulfo-10HU 200987 Β nil-kloriddal reagáltatjuk, és az így kapott (IV) általános képletű l-benzil-oxi-gem-dihalogén-4-me tánszulfonil-oxi-butánt kálium-ftálimiddel reagáltatjuk, majd a kapott (V) általános képletú N-(4-benzil-oxi- 5 gem-dihalogén-butil)-ftálimid-származékot hidrazinnal reagáltatva képezzük a (VI) általános képletű 4-benzil-oxi-gem-dihalogén-butil-amint, melyet p-toluolszulfonil-kloriddal reagáltatunk, majd a kapott (VII) általános képletű N-(4-benzil-oxi- 10 gem-dihalogén-butil)-p-toluolszulfonamid-szárm azékot 3-bróm-propil-ftálimiddel alkilezzük, majd a kapott (VHI) általános képletű l-ftálimido-4-ρtoluolszulfonil-gem-dihalogén-8-benzil-oxi-4-aza -oktán-származék benzilcsoportját lehasítva (IX) 15 általános képletű primer alkoholt és az így kapott (X) általános képletű l-ftálimido-4-p-toluolszulfonil-gem-dihalogén-8-metánszulfonil-oxi-4-aza-ok tánt kálium-ftálimiddel reagáltatjuk, majd a kapott (XI) általános képletű 1,8-diftálimido- 20

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, a 7,7-difluor1.8- diamino-4-aza-oktán és gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sói előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás a 6,6-difluorl,8-diamino-4-aza-oktán és gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sói előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

4. Eljárás sejtburjánzást gátló vagy tuor elleni gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyület terápiásán hatásos mennyiségét gyógyszerészetileg elfogadható hordozó- vagy hígítóanyagokkal, és adott esetben nem-szinergetikus hatású ornitin-dekarboxiláz inhibitorral összekeverve gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.

4-p-toluolszulfonil-gem-dihalogén-4-aza-oktánról - előnyösen etanolban, hidrazinnal melegítve - eltávolítjuk a ftaloil-védőcsoportokat, ezt követően vizes savval előnyösen vizes hidrogén-bromiddal melegítve - eltávolítjuk a tozilvédőcsoportot; vagy '5

b) (Ib) általános képletű 2,2-dihalogén-származékok előállítására egy (Π) általános képletű 2,2-dihalogén-l,4-butándiolt a képletben X’ és Y* jelentése az a) eljárásban megadottakkal egyező két ekvivalens metán- 30 szulfonil-kloriddal reagáltatva képezzük a (XI) általános képletű l,4-bisz(metánszulfonil-oxi)-2,2dihalogén-butánt, ezt a vegyületet diaza-bicikloundecénnel melegítjük, majd a kapott (XII) általá nos képletű l-metánszulfonil-oxj-2,2-dihalogén-3- 35 butént kálium-ftálimiddel reagáltajtuk, és az így kapott ftaloilcsoportot lehasítjuk, majd a kapott (XIV) általános képletfi 2,2-dihalogén3-butenil-amint p-toluolszulfonil-kloriddal megvédjük, és a védett (XV) általános képletű szárma- 40 zékot 4-bróm-butil-ftálimiddel alkilezzük, majd a kapott (XVI) általános képletű N-(4-ftá!imido-butil)-N-(2,2-dihalogén-3-butenil)-p-to!uol-s zulfonamid kettős kötését oxidáljuk, majd a kapott (ΧΫΙΙ) általános képletű vegyületet borán-metilszulfid-komplexszer redukáljuk, majd a kapott (XVIII) általános képletű 8-ftálimido4-p-toluolszulfonil-l,2-dihalogen-4-aza-oktanolt metánszulfonil-kloriddal reagáltatva képezzük a (XIX) általános képletű l-metánszulfonil-oxi-8fáltimido-4-p-tolulszűlfonil-4-aza-oktánt és ez kálium-ftálimiddel reagáltatjuk, majd a kapott (XX) általános képletű 2,2-dihalogén1.8- di-ftálimido-4-o-toluolszulfonil-4-aza-oktánról - előnyösen etanolban, hidrazinnal melegítve - eltávolítjuk a ftaloil-védőcsoportokat, ezt követően vizes savval előnyösen vizes hidrogén-bromiddal melegítve - eltávolítjuk a tozil-védőcsoportot; majd kívánt esetben bármely fenti módon előállított savaddíciós sót szabad bázissá és a bázist kívánt esetben savaddíciós sóvá alakítjuk.

5. A 4. igénypont szerinti eljárás sejtburjánzást gátló vagy tumor elleni gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot megfelelő hordozó- vagy hígítóanyaggal, valamint a nem szinergista hatású 2-dif,uor-metul-2,5-diamÍno-pentánsav vagy a [2R,5R]-6-heptin-2,5-diamin terápiásán hatásos mennyiségével összekeverve gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.