HU199663B - Holding frame - Google Patents

Description

A találmány tárgya tartókeret, célszerűen háton történő teherhordozáshoz négy, előnyösen egy hasáb peremei mentén elrendezett, tartóoldali és teheroldali párokat képező hosszirányú főtartókkal, aholis a teheroldali pár csúszósíkot képezően, és a két pár egy-egy hosszirányú főtartója egy-egy keskenyebb oldalt meghatározóan van elrendezve, a hosszirányú főtartók kereszttartókon keresztül vannak egymással összekapcsolva, továbbá a tartóoldali hosszirányú főtartókhoz a teheroldalon vagy tartóoldalon öszekapcsolható, a teher felerősítésére szolgáló eszközök, előnyösen rugalmas anyagból kiképzett oldalfalrészek vannak társítva, a tartókeret továbbá tartókötélzettel és szükség esetén két tartókeretből egy hordfelület kiképzésére szolgáló, a tartókereteket összekapcsoló kapcsolóelemekkel van ellátva.

Ilyen jellegű tartókeretet ismertet az FR 25 20 610 sz. FR szabadalmi leírás, amely tartókeret tartóoldali hosszirányú főtartói között tömlő van kifeszítve, amelyen keresztül szalagok vannak átfűzve. A szalagok végei a sebesültnek a rögzítésére szolgálnak, például akkor, amikor a tartókeretet szánkóként üzemeltetjük, míg a teheroldali hosszirányú főtartók a szánkótalpakat képezi. Kapcsolóelemként keresztbe fútó, a hosszirányú főtartókat minden oldalon összekötő csőelemek szolgálnak, amelyek egymásba tolhatok, és amelyek csavarokkal kapcsolhatók össze. Ezen tartókeret hosszirányú főtartói által körülhatárolt térben alátámasztás nélkül hátizsák rögzíthető.

Az US 3.897.894 sz. szabadalmi leírás tartóállványhoz csatlakoztatható felső zárókengyelt ismertet, amely szárainak lehajlított végei a két nyitott hosszirányú főtartóba dugaszolhatók és sasszeggel rögzíthetők. A kengyel akár a tartóoldalon akár a teheroldalon kiállóan rögzíthető, és például egy időjárás ellen védő szerkezet felerősítésére, vagy pedig a szállítandó teher jobb eloszlására szolgál.

Az FR 2.108.434 sz. FR szabadalmi leírás két részből összeszerelhető, illetőleg két egymással csuklósán összekötött részből álló saroglyát ismertet, ahol mindegyik rész négy hosszirányú főtartóval van ellátva. A felső pár között van egy alátámasztás, amely a sebesültnek a megtámasztására szolgál, míg az alsó pár között egy, a csúszási tulajdonságokkal javító, a szállítandó sebesült számára védőréteg van kiképezve. Ennél az elrendezésnél a tartószerkezet nem használható hátizsák tartókereteként.

A találmány feladatául tűzte ki egy olyan tartókeret kialakítását, amely széles használati lehetőségeket kínál, mégpedig két tartókeret kombinációja segítségével, és amely tartókeret akár hátra szerelhető tartókeretként, akár pedig két tartókeret egymáshoz való erősítésével egyéb célokra is felhasználható. Feladat, hogy a különböző célokra való 9 alkalmazhatóságot különösen olyan vonatkozásban javítsuk, hogy a hordozandó teher rögzítésére és a szállítási tulajdonságok javítására az eddig ismert megoldásokhoz képest előnyösebb megoldást biztosítsunk, és a tartókeret hátizsákként, saroglyaként vagy akár szánkóként való felhasználására alkalmassá tegyük.

A feladat megoldására olyan tartókeretet hoztunk létre, amelynél a találmány szerint a csúszósíktól tartóoldali távolságban mindegyik keskenyebb oldalon legalább egy-egy tartóelem van a tartókereten kiképezve, és legalább egy, a teheroldali hosszirányú főtartók által meghatározott csúszósíkon túlnyúló kengyel van elrendezve, amelynek oldalszárai a keskenyebb oldalt átfogóan vannak elrendezve és a tartóelemekben, onnan lehetőén vannak megfogva.

Ezzel egy olyan tartókeret áll rendelkezésünkre, amelynél a négy hosszirányú főtartó térbeli elrendezésével egy olyan üreg képződik, amely az egyébként szokásos tartókötélzet feszítését és rögzítését biztosítja, de magát a terhet nem veszi fel. A keskenyebb oldalaknak a szélessége ily módon igen csekély lesz, ami a hordozást kényelem szempontjából előnyös. A teherfelvevő tér háton történő szállítás esetén a csúszósíkon kívül van és változtatható térfogatúra van kiképezve. A kengyel a keskenyebb oldalon, tehát oldalt van rögzítve, mivel ott a tartóelemeknek a kiképzése tetszőleges módon valósítható meg. Természetesen több tartóelemet is lehet egymás fölé elhelyezni, azaz a kengyel magasságában állítható, és két vagy több kengyelt egymás fölött egyszerűen lehet elhelyezni. Amennyiben a tartókeretet a szánkóként kívánjuk alkalmazni, a csúszósík, amire egyébként a szánkónál szükség van, nincsen megtörve, és így a szánkónak igen kiváló csúszási tulajdonságai lesznek. Ezenkívül egyetlenegy tartókeret mint kis szánkó használható, míg kettőből tükörképszerűen egymáshoz illesztve egy nagyobb szállító-, illetőleg mentőszánkó állítható elő. A flexibilis teherrögzítő részek segítségével — a hátizsákként való alkalmazás esetén — a teher a teheroldalon helyezkedik el, ha viszont szánkóként alkalmazzuk a találmány szerinti tartókeretet vagy saroglyaként, a teher, illetőleg a szállítandó személy a tartóoldalon van rögzítve, és egy változtatható térfogatú felfogótér alakul ki lényegében a hosszirányú főtartók által képezett üregen kívül. Abban az esetben, ha több tartóelem kerül alkalmazásra, amelyeket természetesen az oldalfalrészek nem fedhetnek le, az egyes tartóoldali hosszirányú főtartón több oldalfalrész is elhelyezhető egymás fölött. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy az oldalfalrész pároknak a palásthossza jobban illeszthető az adott teher vagy személy méretéhez. Ha különleges kedvezőtlen alakú teher szállítására használjuk a találmány szerinti tartókeretet, akkor az egymással szemben lévő oldalfalrészek adott esetben

-2HU 199663 Β egymáshoz képest cltoihatók és így kapcsolni Á < A tartókeretet mind hátizsákként, nnikókeiS használva kedvező, ha a tariooidali hosszirányú főtartók egymástól való távolsága nagyobb, mint a teheroldali főtartók közötti távolság, mivel ekkor egy megfelelő alakú vályút tudunk kiképezni.

A hosszirányú főtartóknak a tartóelemekkel — a tartókeret keskenyebb oldalán — való térbeli elrendezésével kialakítható a találmány szerinti tartókeret úgy, hogy a teheroldali hosszirányú főtartók között csúszólapot rendezünk el, és ebben az esetben a tartókeretnek a szánkóként való alkalmazása nehezen járható utakon is könnyedén valósítható meg. A csúszólap lényegében rugalmasan hajlítható műanyagból van kiképezve, úgy hogy a teheroldali hosszirányú főtartók erősítő, szélső szántalpat képeznek, ami a jelentős területen megkönnyíti a tartókeret szánkóként való alkalmazását, ugyanis hosszirányú vezetést biztosít. Annak érdekében, hogy a szánkóként való alkalmazás esetén a hó ne hatoljon be a tartóoldalon kiképzett teherhordó térbe, előnyös, ha a csúszólapot a keskenyebb oldalon felfelé hajlítjuk.

Ehhez a hosszirányú keskenyebb oldalon nyílások lehetnek kiképezve, ezáltal a tartóoldali hosszirányú főtartókon fogantyúk alakulnak ki.

A találmány szerinti tartókeret további kiviteli alakja úgy van kiképezve, hogy a csúszólap a kapcsolóoldali keskenyebb oldalon ferdén felhajlított, és két kereszttartó között szabadon átnyúló szegélysávval van ellátva, és szemben fekvő keskeny oldalon lévő kereszttartókra van rögzítve. Ez a megoldás feleslegessé teszi, hogy a csúszólapra összekötőelemeket rendezzünk el, mivel a felhajlított szegélysávok egymáson fekszenek fel. Ebben az esetben két tartókeret illesztési helye hullámszerűen fel van emelve és a talajtól távol, a csúszósík fölött képződik, ezáltal az illesztési hely a csúszási tulajdonságokat csak minimális mértékben befolyásolja. A találmány szerinti tartókeretet katonai célokra is lehet alkalmazni, ebben az esetben a csúszólapot olyan anyagból kell kiképezni, amely lövedék- vagy szilánkfékező hatást fejt ki, a csúszólap célszerűen olyan szövetbetétet tartalmaz, amelyet katonai sisakokhoz is alkalmaznak.

Műanyagból kiképzett csúszólap olyan vastag lehet, hogy a teheroldali hisszirányú főtartók a csúszólap peremtartományában erősítőelemként vannak beágyazva. Mivel a csúszólapnak nagy szilárdságúnak és kis súlyúnak kell lennie, a csúszólap például több rétegből is kialakítható, ahol a két külső réteg üvegszála erősített, UV-sugárzással kikeményített duroplasztból, a belső réteg pedig poliuretán habból van kiképezve. Természetesen ennél a kiviteli alaknál is kiegészíthető a csúszólap lövedék-, ill. szilánkfékező szövött betéttel.

A tartóelemek előnyösen a kereszttartók tartományában vannak kiképezve, amelyek a keskenyebb oldal tartóoldali hosszirányú főtartóját és teheroldali főtartóját egymással összekapcsolják. Előnyös az a kiviteli alak, ahol minden tartóelemet egy üreges kereszttartó képez, amely a két hosszirányú főtartót egymással összekapcsolja, és amely a teher oldalon dugaszolható nyílásokkal van ellátva, míg a kereszttartó teheroldalon émelkedően van elhelyezve, és a kengyel mindegyik vége tartóelemhez dugaszolható csappal van ellátva. Ezáltal a kengyel különleges rögzítése elhagyható, ha a találmány szerinti tartókeretet hátizsákhoz alkalmazzuk. A kereszttartók emelkedésének a szöge előnyösen 10° a vízszinteshez képest. Ha szánkóként alkalmazzuk a találmány szerinti tartókeretet, akkor a kengyelt célszerű levenni, és húzókengyelként elhelyezni. Ebben az esetben síbotok tartókötélzet vagy egyéb hevederek segítségével rögzíthetők a kengyelre, vagy a tartókeretre. A húzókengyelnek a dugaszoló csatlakozására kialakítható egy olyan kiviteli alak, ahol a teheroldali hosszirányú főtartók felső végtartómányában nyílások vannak kiképezve, és a végtartomány, a kereszttartók és a kengyel dugaszolható csapjai ugyanabban a térbeli elrendezésben vannak egymáshoz képest elrendezve, pl. kismértékben divergálnak (széttartanak).

Előnyös az a kiviteli alak is, ahol a két tartóoldali hosszirányú főtartónak legalább egy tartó alátámasztása van, amely a teheroldali hosszirányú főtartón túlnyúló kengyel tartóeleme, és ezekbe a tartóelemekbe a kengyel beakasztható.

A tartó alátámasztások adott esetben a teheroldalon kinyúló és a tartóoldali hosszirányú főtartón kiképzett bordaként is kialakíthatók, ahol az a bordázott tartomány a kereszttartón keresztül a szomszédos teheroldali hosszirányú főtartón támaszkodik meg. Ennél a kiviteli alaknál előnyös, ha a kengyel ferdén le van csapva, és U-alakú kampókkal van ellátva. Szánkóként történő alkalmazás esetén ezen kiviteli alaknál a kengyelt célszerűen a tartóoldali hosszirányú főtartó elülső végébe kell beakasztani.

Az előbbiekben említett kiviteli alakok esetében a kengyel két oldalszára összekötőrúddal van ellátva, amely a teheroldali hosszirányú főtartókon, illetőleg a csúszólapon támaszkodik.

A rugalmas, előnyösen textil jellegű anyagból kiképzett oldalrészek palást kiképzésére szolgálnak, és egymást átlapolva önmagában ismert összekapcsoló elemekkel, például szíjjal, szalaggal vagy gurtnival, adott esetben csattal vannak ellátva. A palást kerületének hossza jelentős mértékben a szállítandó teher méretéhez illeszthető, ha az egymással szemben lévő oldalfalrészek páronként legalább egy kihajtható, meghosszabbított résszel vannak ellátva, és a meghosszabbított résznek a szabad peremcsíkja, valamint a hajtáspe3

-3HU 199663 Β remhez csatlakozó hosszirányú csík egymást átlapoló kötési tartományokat képeznek, amelyekben összekötőelemek vannak elrendezve. Itt az Összekötőelemek előnyösen tépőzár csíkok. Az oldalfalrészek kerület hosszát célszerű úgy méretezni, hogy az oldalfalrészek sebesült szállítása esetén a sebesült rögzítésére egymást átlapolják, hogy a sebesültet legalább részben kettős falú burkolat vegye körül. Ennek további előnye, hogy hőszigetelést is biztosít a sebesült számára.

A találmány szerinti tartókeret kialakítható úgy is, hogy két tartókeretet egymáshoz kapcsolunk, mégpedig úgy, hogy mindkét keskenyebb oldal mindkét hosszirányú főtartójának az alsó végszelvénye egy közös kapcsolóelemben végződik, ahol az egyik kapcsolóelem kapcsolóhüvelyként, a másik pedig a kapcsolóhüvelybe bevezethető dugaszolható részként van kiképezve, és így egy húzásbiztos kapcsolat és összekötés valósítható meg a két tartókeret között.

A fent említett kiviteli alak két tartókeret tartókötélzettel való összekapcsolásához további összekötőelemek alkalmazását teszi feleslegessé, mivel a tartókötélzet egyébként is különféle összekötőelemekkel, kapcsokkal stb. van ellátva. Ezen összekötőelemek, valamint a tartókőtélzet a tartókeret szánkóként történő alkalmazása esetén feleslegesek. (A tartókötélzettel két tartókeret egymás mellé is elrendezhető és összekapcsolható.) A húzásbiztos összekapcsoláshoz alkalmazott tartókötélzet szakaszait a kapcsolóelemek belsejében is lehet vezetni, ha mindkét kapcsolóelem, azaz a kapcsolóhüvely és a dugaszolható rész csőszerűén vannak kiképezve, és a hosszirányú főtartók kívülről illesztett felfogó nyílásokban végződnek.

A kapcsolóelemeknek különösen kicsi lesz a csúszási ellenállásuk akkor, ha a teheroldali hosszirányú főtartók kapcsolóelemben végződő végszelvényei tartó oldal irányában vannak hajlítva.

Abban az esetben, ha a két tartókeretet egymáshoz illesztjük, és szállító, illetve mentőszánkóként kívánjuk alkalmazni, biztosítani kell azt is, hogy a csúszólapok illesztési helyén a hó ne tudjon a szállítótérbe behatolni. Ennek elkerülésére előnyös az a kiviteli alak, ahol a csúszólap rugalmas műanyagból van kiképezve, és a csúszólapnak a szabadon lévő szegélysávja hosszabbra van kiképezve, mint a dugaszolható rész betolási hosszának fele. A két szabadon lévő szegélysáv egymással szemben ferdén van hajlítva, és a kapcsolat létrehozásakor rugalmasan még tovább felhajlík, ezáltal egymáshoz nyomódnak, és egy megfelelő tömítést képeznek az illesztési helyen, amely akkor is megmarad, ha az egyébként megfelelő húzásbiztos kapcsolat a használat során kismértékben fellazul.

A kapcsolóelemek egymással történő öszszekapcsolására alkalmazott szíj vagy kötélzet előnyösebb, ha a kapcsolóelemeket egy4 máshoz közvetlenül rögzítjük. Ez a találmány egyik példakénti kiviteli alakjánál úgy van megoldva, hogy a dugaszolható résznek a belsejében legalább egy, a dugaszolás irányába elhelyezett rugózó nyelv van elhelyezve, amelynek szabad végén egy horogszakáll van kiképezve, míg a kapcsolóhüvelyben egy keresztrúd -van kiképezve, amelybe a horogszakáll beakaszkodik, ahol a horogszakáll a kapcsolóhüvely második, nyitott oldala felől hozzáférhetően van elrendezve. A kapcsolat oldása egy rúddal, ággal van akár az újjal is történhet úgy, hogy a kapcsolóhüvelynek a második nyitott oldala felől a két rugózó nyelvet szétfeszítjük, és így a horogszakáll a keresztrúdról leemelődik.

A dugaszolható rész és kapcsolóhüvely közvetlen összekapcsolására egy további példakénti kiviteli alak úgy van kiképezve, hogy a dugaszolható rész oldalfalában legalább egy reteszelő csap van rugózóan elhelyezve, míg a kapcsolóhüvelyben minden reteszelő csaphoz megfelelő átmenő furat van kiképezve.

A találmány szerinti tartókeretet a továbbiakban példakénti kiviteli alakjai segítségével, a mellékelt ábrákon ismertetjük részletesebben. Az

1. ábrán látható a találmány szerinti tartókeret egy példakénti kiviteli alakja felülnézetben, mégpedig a tartóoldal felől, a

2. ábrán az 1. ábrán bemutatott példaként! kiviteli alak oldalnézete látható, a

3. ábrán pedig az 1. ábrán bemutatott, hátizsákhoz alkalmazható példakénti kiviteli alak III—III vonal mentén vett metszete látható, a

4. ábrán a találmány szerinti tartókeret azon kiviteli alakja látható, ahol két tartókeretből van egy szállítószánösszeállítva, és ezen az ábrán ez hosszmetszetben látható, az

5. ábrán a szánkóként alkalmazható tartókeret keresztmetszete látható, a

6. és 7. ábrán a kapcsolóelem egyik legegyszerűbb példakénti kiviteli alakja látható hossz-, ill. keresztmetszetben, a

8. ábrán a találmány szerinti tartókeret egy további kiviteli alakja látható felülnézetben, a

9. ábrán a 8. ábrán bemutatott kiviteli alak látható oldalnézetben, a

10. ábrán a 8. ábra félnézeti kinagyított rajza látható, a

11. ábrán a találmány szerinti tartókeret hátizsákként történő kialakítása látható felülnézetben, a

12. ábrán a kapcsolóelem egy további kiviteli alakja látható hosszmetszetben, a

-4HU 199663 Β

13. ábrán a 12. ábrán bemutatott példakénti kiviteli alak látható keresztmetszetében, a

14. ábrán a kapcsolóelem dugaszolható részének egy további kiviteli alakja látható felülnézetben, mégpedig a dugaszoló végénél, a

15. ábra a 14. ábra XV—XV vonal mentén vett metszetét mutatja, a

16. ábra a 14. ábra XVI—XVI vonal mentén vett metszetét mutatja, a

17. ábrán az előbb említett kiviteli alaknak a kapcsolóhüvelye látható felülnézetben, a második nyitott oldala felől, a

18. ábrán a 17. ábrán bemutatott kiviteli alak XVIII—XVIII vonal mentén vett metszete látható, míg a

19. ábrán a 17. ábrán bemutatott kiviteli alak XIX—XIX vonal mentén vett metszete látható.

A találmány szerinti, célszerűen háton hordozhatóként kiképzett 1 tartókeret négy darab 3 és 4 hosszirányú főtartóval van ellátva, amelyek térbeli módon úgy vannak elrendezve, hogy egy trapéz alapú hasább peremei mentén vannak elhelyezve (3. ábra, 12. ábra). A tartóoldali 3 hosszirányú főtartók egymástól nagyobb távolságra vannak elhelyezve, mint a teheroldali 4 hosszirányú főtartók. Egy-egy teheroldali 4 hosszirányú főtartó és egy-egy tartóoldali 3 hosszirányú főtartó között 13 kereszttartók vannak elrendezve, és a teheroldali 4 hosszirányú főtartók egymással 10 kereszttartókkal vannak összekapcsolva. A teheroldali 4 hosszirányú főtartók, ahogyan ez az 5. ábrán is látható, adott esetben szántalpakat és/vagy — ahogy ez a 10. ábrán látható — 5,5’ csúszólap perem megerősítését képezően vannak kiképezve, amely 5,5’ csúszólap célszerűen műanyagból van kiképezve, és a középső részén az ábrán nem szereplő bordák, illetve középszántalp van kiképezve. A teheroldali 4 hosszirányú főtartók elülső végszelvénye és az 5,5’ csúszólap elülső része a tartóoldal felé felfelé van hajlítva. A 3 és 4 hosszirányú főtartók kapcsolóelemekben végződnek, amelyeknek segítségével, ahogy ez a 4. ábrán is látható, két 1 tartókeret kapcsolható össze.

A találmány szerinti 1 tartókeret egyik példakénti kiviteli alakja az 1—7. ábrákon látható., ahol a tartóoldali 3 hosszirányú főtartók könnyűfém csövekből vannak kiképezve és 7 kengyel .számára több 6 tartóelemmel vannak ellátva. Minden 6 tartóelem egy üreges 13 kereszttartóból van kiképezve, amely a teheroldali 4 hosszirányú főtartóhoz kívülről rá van hegesztve úgy, hogy a teheroldalon egy lecsapott dugaszolható nyílás adódjon. Ez a 3. ábrán jól megfigyelhető.

A tartóoldal felől a 3, 4 hosszirányú főtartók elrendezéséből adódóan egy mélyedés képződik, amelyben a háton való teherszállításhoz az 1. ábrán szaggatott vonallal jel8 zett 31 tartókötélzet szokásos módon van elhelyezve és megfeszítve. A 31 tartókötélzet arra a célra szolgál, amikor az 1 tartókeretet háton kívánjuk felerősíteni. A tartóoldali 3 hosszirányú főtartók között egy további 29 hálóbetét is el van helyezve, illetőleg állíthatóan befeszítve annak érdekében, hogy a teherviselés kényelmesebb legyen (3. ábra), illetőleg adott esetben egy sebesültnek a fekvése kényelmesebb legyen (5. ábra). A 3. ábrán látható a hátizsákként való kialakítás az 5. ábrán pedig a hordágyként való kialakítás. Az üreges 13 kereszttartók nyílásaiban 7 kengyel helyezhető be (3. ábra). Adott esetben előnyösen egy olyan kiviteli alak. ahol több 7 kengyel van egymás felett elhelyezve. Mindegyik 7 kengyel lényegében U-alakúra van kiképezve, és az oldaiszárai divergálóan (széttartóan) vannak lehajlítva, míg a 7 kengyel oldalszárainak végei célszerűen párhuzamos 30 dugaszolható csapokat képezően vannak kiképezve, amelyeknek hoszsza hozzávetőlegesen a 13 kereszttartó hosszának felel meg. Egy további 14 összekötőrúd is található a találmány szerinti 1 tartókeretnél, amely a 7 kengyelnek az oldalszárait köti össze. Háton történő viseléshez a szállítandó 2 tehertől függően a 7 kengyel 30 dugaszolható csapjai a kívánt magasságban egymással szemben lévő 13 kereszttartókba bevezethetők, míg a 14 összekötőrúd a teheroldali 4 hosszirányú főtartókon és ezzel az 5 csúszólap külső oldalán fekszik fel. A 7 kengyel középső része a teheroldalon íly módon kiáll. A 2. és 3. ábrán láthatóan a 2 teher a 7 kengyel kiálló részére, mint alapzatra helyezhető el. A 2 teher rögzítésére az 1. és 2. ábrán szaggatott . vonaljai jelzett 9 oldalfalrészek szolgálnak, amelyek célszerűen rugalmas anyagból, például vitortavászonból vagy hasonló kopásálló és vízálló anyagból vannak előállítva, és egyoldalt hüvelyszerüen vagy burokszerűen vannak behajlítva, ill. szalaggal vagy kapcsokkal oldhatóan vannak rögzítve. A 9 oldalfalrészek közötti összeköttetést biztosító 15 tartomány összekötőelemekkel, például szíjjal, szalaggal vagy csatokkal látható el. A tartóoldali 3 hosszirányú főtartó mindegyik — a 6 tartóelemhez csatlakozó — része egy-egy 9 oldalfalrész mozgatható felvételére alkalmasan van kialakítva, azaz a 3 hosszirányú főtartónak a 9 oldalfalrész hurokján keresztül vezetett része a 9 oldalfalrész számára lengőtengelyt képez. Ily módon a 9 oldalfalrészek páronként akár a teheroldalon, akár pedig a tartóoldalon egy zárt palástot (burkolatot) képezően összekapcsolhatók. Előnyös az a kiviteli alak, ahol egy-egy 3 hosszirányú főtartóhoz négy 9 oldalrész van társítva, amelyekből kettő látható az 1. és 2. ábrán. A tartóoldalon a felső végénél behajlított 5 csúszólap a hátizsákot hordozónak a feje fölé nyúlik. Ha az oldalfalat három-négy 9 oldalfalrészre osztjuk fel, abban az esetben olyan 2 terheket is szilárdan befoghatunk és rögzíthetünk, (amely 2 terhek5

-5HU 199663 Β nek a kerületi mérete magasságban változó) illetőleg több 7 kengyel által hordozott teher is megfelelően rögzítetten tartható az egyes palástszakaszokban, mivel az egyes oldalfalrészpárok átlapolási mérete változtatható. Ugyancsak szilárd kötés valósítható meg akkor is, ha magasságban eltolt 9 oldalfalrészeket képezünk ki, mivel ekkor a teljesen szabálytalan külső formájú 2 teher is jól rögzíthető és tartható.

Ha a 7 kengyelt levesszük, az 1 tartókeret mindenféle változtatás nélkül, például talajon történő teherszállításra mint szánkó alkalmazható. A 9 oldalfalrészek a 2 teher rögzítésére szolgálnak, ahol a fentiekben említett összekötőelemek alkalmazhatók (5. ábra).

Szánkóként történő alkalmazás esetén különösen jól megfigyelhetők az alapkonstrukció előnyei. Az 5 csúszólap teljesen zárt csúszófelületet képez, és ezáltal, hogy a 7 kengyelt a keskenyebb oldalon rögzítjük, semmilyen szerkezeti rész nem áll ki a csúszósíkon kívüli részre. A korábban levett 7 kengyel az 1 tartókeret elülső részére ismét bedugható (4. ábra), és szalaggal vagy egyébbel ott rögzíthető, és a szánkóhoz mint húzókengyel vagy kocsirúd használható. A végénél felhajlított, műanyagból álló 5 csúszólap mindkét oldalon igen kis csúszási ellenállással jellemezhető. Az 5 csúszólap középső tartománya a teheroldali 4 hosszirányú főtartók között kissé fel van hajlítva, és így a 4 hosszirányú főtartók a nyomvonal jobb követését lehetővé tevő szélső szántalpakat képeznek.

Nagyobb méretű szállítószán, pl. sebesültek szállítására, ill. nagyobb méretű hordágy megvalósításához két 1 tartókeretet egymással összekapcsolunk (4. ábra). A két 1 tartókeret közötti kapcsolatot két egymásba dugható kapcsolóelem biztosítja. Erre mutat példát a 6. és 7. ábra, ahol az 1 tartókeret az egyik oldalán 18 kapcsolóhüvellyel, a másik oldalán pedig 17 dugaszolható résszel van ellátva, amelyek váltakozva egymásba kapcsolódnak, mivel a két 1 tartókeretet tükörképet képezően egymással összeillesztjük. Keresztmetszetben mindkét kapcsolóelem lényegében négyszögletesre van kiképezve, és oldalt 25 és 26 befogónyílásokkal vannak ellátva, amelyekbe a 3 és 4 hosszirányú főtartók végei behelyezhetők. Mivel a 17 dugaszolható rész hüvelyszerűen is kialakítható, a kapcsolóelemekben átvezetett, húzásbiztos 33 kapcsolat valósítható meg. Ez a húzásbiztos 33 kapcsolat szíjjal, szalaggal, illetőleg a 31 tartókötélzet részeivel biztosítható, amelyek a szánkóként történő alkalmazáskor egyébként nem szükségesek, különösen előnyösek a 12., 13., vagy akár a 14—19. ábrákon bemutatott példakénti kiviteli alakok, amelyek önelreteszelést valósítanak meg. Enné] a kiviteli alaknál az 5 csúszólap hajlítható, rugalmas anyagból van kiképezve, amely a kapcsolóelem oldalán két 10 kereszttartó között szabadon és ferdén felfelé állóan kiképezett 24 szegélysávval van ellátva, amely a kapcsolóelemeknek a végső 6 fele által meghatározott tartományba nyúlóan előrenyúlik. Amikor két 1 tartókeretet egymáshoz csatlakoztatunk, a két 1 tartókeret 24 szegélysávja egymáson felfekve felhajlik oly módon, hogy egy lényegében tömített kapcsolat jön létre, amelynek előnye, hogy a hó nem tud a szállítótérbe bekerülni.

Az 5.-ábrán bemutatott alaknak, ahol a teherrögzítés a tartóoldalon valósul meg, különösen sebesült szállítása esetén van jelentősége, mivel a sebesültet a 9 oldalfalrészekkel többször a testméretéhez igazodóan lehet becsatolni, és ezáltal számára megfelelő melegítő betakarást is biztosítani lehet. Mivel 1 tartókeretenként legalább egy 7 kengyel van kiképezve, így mindkét oldalon egy húzó-, illetőleg tartókengyel képezhető, ahol a 7 kengyel a teheroldali 4 hosszirányú főtartók nyitott felfelé hajlított végébe dugható be. Szintén szíjjal, szalagokkal vagy kötélzettel valósítható meg 32 összekötés, ahol a szíj, szalagok, kötélzet, stb. az 1 tartókeret végső 10 kereszttartóját és a 7 kengyel 14 összekőtőrúdját fogják össze. A tartó-, illetőleg húzókengyelre például síbotok erősíthetők fel szükség esetén. A sebesült számára kiképezett fekvőfelület a 31 tartókötélzet beállítható részeiből, valamint a 29 hálóbetétből van kialakítva, ahogyan ez a 3. és 5. ábrákon is látható. A havon való csúszási tulajdonságokat az illesztési hely gyakorlatilag nem befolyásolja, mivel maga az illesztési hely nem fekszik a csúszósíkban. A sebesült számára kiképzett fekvőfelület adott esetben párnázattál is ellátható. Az 5 csúszólap az 1 tartókeret keskenyebb oldalán is felfelé van hajlítva, és célszerűen a tartóoldali 3 hosszirányú főtartókra van rögzítve, az ily módon kialakított, felfelé hajlított 34 oidalrészekben a 13 kereszttartók helyén továbbá 28 nyílások vannak a 7 kengyel számára kiképezve. A 34 oldalrészekben továbbá fogantyút képező 27 nyílások vannak, ezáltal a két egymáshoz rögzített 1 tartókeret könnyen kezelhető hordozható saroglyát, illetőleg hordágyat képez. A 31 tartókötélzetnek azon részei, amelyek a 27 nyílásokon keresztül vannak vezetve, és amelyek a tartóoldali 3 hosszirányú főtartókhoz vannak rögzítve, szükség esetén fülecsekkel is elláthatók, és négy ilyen jellegű rész segítségével adott esetben helikopter mentőkötelének kampójára is felelrősíthető a hordágy.

A találmány szerinti tartókeret egy további kiviteli alakja a 8—13. ábrákon látható, aholis az 5’ csúszólap célszerűen megerősített, többrétegű műanyagból van kiképezve, és a teheroldali 4 hosszirányú főtartók az 5’ csúszólapnak a hosszirányú peremeibe vannak beágyazva. Az 5’ csúszólap 11 elülső része lapátszerűen van a teheroldal irányába hajlítva. A teheroldali 4 hosszirányú főtartók hátsó, illetőleg alsó végszelvényei a tartóoldal irányába meg vannak hajlítva, és a teheroldali és tartóoldali 3 és 4 hosszirányú főtartók ennél a kiviteli alaknál is kapcsolóelembe

-6HU 199663 Β végződnek. A kapcsolási tartományban (illesztési tartományban) az 5’ csúszólapot is a 4 hosszirányú főtartók görbületét követően meg lehet hajlítani. A tartóoldali 3 hosszirányú főtartók több alátámasztással vannák ellátva, amelyeket teheroldalt kihajlított bordák képeznek. Minden, bordával ellátott tartomány egy-egy 13 kereszttartón is meg van támasztva. A bordaként kiképezett alátámasztások egy vagy több 7’ kengyel 6’ tartóelemeként szolgálnak. Mindegyik 7’ kengyel lényegében U-alakúra van kiképezve, amelynek az oldalrészei le vannak hajlítva, és a szabad végei 8 kampót képezően vannak meghajlítva, amelyek a bordákba beakaszthatók. A lehajlítási tartományban van a 14 összekötőrúd elhelyezve, amely a teheroldali 4 hosszirányú főtartón és ezáltal az 5’ csúszólap külső oldalán fekszik fel. A 9 oldalfalrészek az átlapolható 15 tartományban 19 tépőzár csíkokkal vannak ellátva, aholis a két dimenziós csatlakozáshoz a két átlapolandó 15 tartományban lévő 19 tépőzár csíkok egymáshoz képest 90°-kal elforgatva vannak elhelyezve. A 10 ábrán láthatóan a 19 tépőzár csíkok, amelyek a baloldali 9 oldalfalrészhez vannak kiképezve, természetesen a belső oldalon vannak.

A 10. ábrán látható példakénti kiviteli alak arra az esetre alkalmazható, amikor igen nagyméretű 2 terhet kell a találmány szerinti 1 tartókerettel szállítani. Ekkor a baloldali 9 oldalfalrész egy befelé behajlított 16 meghosszabbított résszel van ellátva. A befelé behajlított 16 meghosszabbított rész belső oldalán a hajtáspereméhez csatlakozóan átlapolható kötési 15 tartomány van kiképezve, míg egy további kötési 15’ tartomány a 16 meghosszabbított rész szabad pereme mentén a 9 oldalfalrész felé irányuló kiképzendő, ha nagyméretű terhet kívánunk átfogni (11. ábra). Ennél a kiviteli alaknál a 19 tépőzár csíkok a 10. ábrán látható baloldali 9 oldalfalrész belső oldalán is megtalálhatók, és célszerűen a behajtott 16 meghosszabbított rész rögzítésére szolgálnak. Természetesen a jobboldali 9 oldalfalrészen is kialakítható a 16 meghosszabbított rész, adott esetben a két 9 oldalfalrész egyike többszörösen behajlított 16 meghosszabbított résszel is kiképezhető. A szánkóként történő alkalmazáskor is jól zárhatók a 19 tépőzár csíkok segítségével a 9 oldalfalrészek, ekkor csupán az átlapolás cserélődik fel, azaz a 11. ábrán kívül átlapolódó 9 oljalfalrész belül helyezkedik el.

A végénél felhajlított 5’ csúszólap, ahogyan ezt már korábban is említettük, előnyösen többrétegű szálerősítésű műanyagból van kiképezve és katonai célokra járulékosan lövedék- és szilánkfékező betéttel látható el, amely lövedék- és szilánkfékező hatás különösen hatékony, ha háton történő betegszállítás esetén az 5’ csúszólapnak a vége a sebesült feje fölé is hajlik. Az 5’ csúszólap például üvegszállal erősített duroplasztból álló külső rétegekből és poliuretán rabból a!ló közbenső rétegből van kialakítva.

A 12. és 13. ábrákon egy olyan példák 'nti kiviteli alak látható, ahol a kapcsolóelemek önelreteszelően kapcsolódnak egymáshoz. Ennél a példakénti kiviteli alaknál a 18 kapcsolóhüvely keresztmetszete négyszögletesre van kialakítva, míg a két 3 és 4 hosszirányú főtartók végei a 18 kapcsolóhüvelySe tartóoldalról behelyezhetők. A keskenyebb oldalon egy-egy 22 nyílás van kiképezve. A 17 dugaszolható részben értelemszerűen a másik oldal mindkét 3, 4 hosszirányú főtartói végződnek, ahol a 17 dugaszolható rész fedett 23 üreggel van ellátva, amelyben U-alakú 20 rugó van elhelyezve, amelynek két végénél egy kifelé nyúló 21 reteszelő csap van elhelyezve. Amikor a kapcsolóelemek egymáshoz kapcsolódnak, a 21 reteszelő csapok a 22 nyílásokba rögzítődnek és ezáltal a két 1 tartókeret megfelelő összekapcsolása biztosítva van. A kapcsolat a 21 reteszelő csapoknak a benyomásával könnyen oldható.

A 14—19. ábrákon az önzáró és megfelelően kapcsolódó kapcsolóelemek további kiviteli alakja látható. Ennél a példakénti kiviteli alaknál a 17 dugaszolható rész és a 18 kapcsolóhüvely lényegében az 1—7. ábrákon bemutatott kiviteli alaknál alkalmazott kapcsolóelemeknek felel meg, azaz mindkét kapcsolóelem hüvelyszerűen van kiképezve és az oldalánál 25 és 26 befogónyílások vannak kialakítva, amelyben a 3 és 4 hosszirányú főtartók végződnek. A 18 kapcsolóhüvelyben kb. középen 35 keresztrúd van kiképezve, amely rugózó 36 oldalrészeket köt össze. Ezek a 36 oldalrészek a 18 kapcsolóhüvelynek a és 4 hosszirányú főtartókkal összekötött oldalánál, annak 40 oldalfalaiból kiállóan vannak elrendezve. A 35 keresztrúd a 17 dugaszolható rész bevezetésekor a rugózó 38 nyelvek végén kialakított 39 horogszakállba akaszkodik bele (18. ábra). A rugózó 38 nyelvek a 17 dugaszolható rész teljes hosszára kiterjedően vannak kiképezve és a 37 keresztrudakból kiállóan vannak elrendezve, amely keresztrúdak a 17 dugaszolható rész 3 és hosszirányú főtartókkal összekötött oldalánál, annak 41 oldalfalait kötikössze. A 18 kapcsolóhüvely az 1 tartókeret felől nyitott, így a már reteszelt 38 nyelvek efelől a nyitott oldal felől szétfeszíthetők, és így a kapcsolat oldhatóvá válik. A 39 horogszakállal ellátott nyelvek a nemkívánatos szétfeszítés ellen úgy vannak biztosítva, hogy az ábrán nem szereplő fedéllel vagy tolórésszel vagy egyéb hasonló elemmel vannak ellátva, amely a 17 dugaszolható részen vagy a 18 kapcsolóhüvelyen hajlíthatatlanul van megfogva. A találmány szerinti 1 tartókeret tehát egy többcélú kombinálható szerkezet, és minden egyes funkciójához, akár hátizsákként történő használathoz, akár szánkóként történő használathoz, akár hordágyként történő használathoz az adott célnak legjobban megfelelő és leg7

-7HU 199663 Β célszerűbben alkalmazható kiegészítő elemekkel van ellátva.

Claims (24)

1. Tartókeret, célszerűen háton történő teherhordozáshoz négy, előnyösen egy hasáb peremei mentén elrendezett, tartóoldali és teheroldali párokat képező hosszirányú főtartókkal, aholis a teheroldali pár csúszósíkot képezően, és a két pár egy-egy hosszirányú főtartója egy-egy keskenyebb oldalt meghatározóan van elrendezve, a hosszirányú főtartók kereszttartókon keresztül vannak egymással összekapcsolva, továbbá a tartóoldali hosszirányú főtartókhoz a teheroldalon vagy tartóoldalon összekapcsolható, a teher felerősítésére szolgáló eszközök, előnyösen rugalmas anyagból kiképzett oldalfalrészek vannak társítva, a tartókeret továbbá tartókötélzettel, és szükség esetén két tartókeretből egy hordfelület kiképzésére szolgáló, a tartókereteket összekapcsoló kapcsolóelemekkel van ellátva, azzal jellemezve, hogy a csúszósíktól tartóoldali távolságban mindegyik keskenyebb oldalon legalább egy-egy tartóelem (6, 6’) van a tartókereten (1) kiképezve, és legalább egy, a teheroldali hosszirányú főtartók (4) által meghatározott csúszósíkon túlynúló kengyel (7, 7’) van elrendezve, amelynek oldalszárai a keskenyebb oldalt átfogóan vannak elrendezve, és a tartóelemekben (6, 6’), onnan levehetően vannak megfogva. (Elsőbbsége: 1985.06.28.)

2. Az 1. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy a tartóoldali hosszirányú főtartók (3) közötti távolság nagyobb, mint a teheroldali hosszirányú főtartók (4) közötti távolság. (Elsőbbsége: 1985.06.28.)

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy a teheroldali hosszirányú főtartók (4) között csúszólap (5, 5’) van elhelyezve. (Elsőbbsége: 1985.06.28.)

4. A 3. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy a teheroldali hosszirányú főtartók (4) a csúszólap (5) szélső szántalpai. (Elsőbbsége: 1985.11.05.)

5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy a csúszólap (5) a tartókeret (1) keskenyebb oldalán felfelé van hajlítva. (Elsőbbsége: 1985.11.05.)

6. A 3. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy a csúszólap (5) a hosszirányú keskenyebb oldalon kapaszkodó és/ /vagy átmenő nyílások (27, 28) szabadon hagyásával a tartóoldali hosszirányú főtartókra (3) van rögzítve. (Elsőbbsége: 1985.11.05.)

7. Az 5. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy a teheroldali hosszirányú főtartók (4) között csúszólap (5, 5’) van elhelyezve, ahol a csúszólap (5) a kapcsolóoldali keskenyebb oldalon ferdén felfelé hajlított és két kereszttartó (10) között szabadon átnyúló szegélysávval (24) van ellátva, 8 és a szemben lévő keskenyebb oldalon lévő kereszttartóra (10) van rögzítve. (Elsőbbsége: 1985.11.05.)

8. A 3. vagy 4. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy a csúszólap (5, 5’) műanyagból van kiképezve, és a teheroldali hosszirányú főtartók (4) a csúszólapban (5,5’) elhelyezett peremerősítésként vannak kiképezve. (Elsőbbsége: 1985.06.28.)

9. A 8. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy a csúszólap (5’) több rétegből van kiképezve, aholis a két külső réteg üvegszállal erősített és UV-sugárzással kikeményített duroplastból, a közöttük lévő réteg pedig poliuretán habból van kiképezve. (Elsőbbsége: 1985.06.28.)

10. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy minden egyes tartóelem (6) egy tartóoldali hosszirányú főtartót (3) és egy teheroldali hosszirányú főtartót (4) összekötő kereszttartón (13) van elhelyezve. (Elsőbbsége: 1985.11.05.)

11. A 10. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy mindegyik tartóelem (6) a két hosszirányú főtartót (3, 4) összekötő üreges kereszttartóként (13) van kialakítva, és teheroldalon dugaszolható nyílással van ellátva, ahol a kereszttartó (13) a teheroldalon emelkedőén van kiképezve, és a kengyel (7) mindegyik vége a tartóelemhez (6) dugaszolható csappal (30) van ellátva. (Elsőbbsége: 1985.11.05.)

12. A 11. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy a teheroldali hosszirányú főtartók (4) felső végtartományában nyílások vannak kiképezve, és a végtartományok, a kereszttartó (13) és a dugaszolható csapok (30) egymáshoz képest azonos térbeli elrendezésben vannak elhelyezve. (Elsőbbsége: 1985.11.05.)

13. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy a két tartóoldali hosszirányú főtartó (3) a teheroldali hosszirányú főtartón (4) túlnyúló kengyelt (7) tartó tartóelemet (6’) képező, legalább egy-egy alátámasztással van ellátva. (Elsőbbsége: 1985.06.28.)

14. A 13. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy minden egyes tartóelem (6) egy tartóoldali hosszirányú főtartót (3) és egy teheroldali hosszirányú főtartót (4) összekötő kereszttartón (13) van elhelyezve, ahol a tartóoldali hosszirányú főtartóban (3) teheroldalon kinyúló, egy-egy alátámasztást képező borda van kiképezve, és a bordával kiképzett tartomány a kereszttartón (13) keresztül a szomszédos teheroldali hosszirányú főtartón (4) van megtámasztva. (Elsőbbsége: 1985.06.28.)

15. A 13. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy a kengyel (7’) be van hajlítva és U-alakú végkampókkal van ellátva. (Elsőbbsége: 1985.06.28.)

16. A 11. vagy 15. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy a kengyel (7,

-8HU 199663 Β

7’) két oldalszárát összekötő, a tartókereten (1) a teheroldal felől felfekvő összekötőrúddal (14) van ellátva. (Elsőbbsége: 1985.06.28.)

17. Az 1. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy a tartóoldali hosszirányú főtartókra (3) több oldalfalrészre (9) osztott, rugalmas anyagból kiképezett, teher felerősítésére szolgáló palást van felerősítve. (Elsőbbsége: 1985.06.28.)

18. A 17. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy az egymással szemben lévő oldalfalrészek (9)páronként legalább egy kihajtható meghosszabbított résszel (16) vannak ellátva, ahol a meghosszabbított rész (16) szabad peremcsíkja, valamint egy, a hajtásperemhez csatlakozó hosszirányú csík egymást átlapolóan kötési tartományokat (15, 15’) képezően vannak elrendezve, amely kötési tartományokban (15, 15’) összekötőelemek vannak elhelyezve. (Elsőbbsége: 1985.06.28.)

19. A 18. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy az összekötőelemek tépőzár csíkok (19), ahol az egyik oldalfalrész (9) kötési tartományának (15, 15’) tépőzár csíkjai (19) a második oldalfalrész (9) kötési tartományának (15) tépőzár csíkjaihoz (19) képest 90°-kal elforgatva vannak elrendezve. (Elsőbbsége: 1985.06.28.)

20. Az 1. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy mindegyik keskenyebb oldal mindkét hosszirányú főtartójának (3,

4) alsó végszelvénye ismert módon egy-egy közös kapcsolóelembe végződően van kiképezve, aholis az egyik kapcsolóelem kapcsolóhüvely (18), a másik pedig a kapcsolóhüvelybe (18) betolható dugaszolható rész (17), ahol a két kapcsolóelem húzásbiztos kapcsolat képzésére alkalmasan van kialakítva, továbbá mindkét kapcsolóelem csőszerűén van kiképezve, a betolási irány párhuzamos a hosszirányú főtartókkal (3, 4), továbbá a hosszirányú főtartók (3) kívülről illeszkedő befogónyílásokban (25, 26) végződően vannak elrendezve. (Elsőbbsége: 1985.11.05.)

5

21. A 20. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy a teheroldali hosszirányú főtartó (4) kapcsolóelembe végződő végszelvénye tartóoldalon be van hajlítva. (Elsőbbsége: 1985.06.28.)

10

22. A 20. igénypont szerinti tartókeret, azzal jellemezve, hogy a dugaszolható rész (17) belsejében a betolás irányába elrendezett rugózó nyelvvel (38) van ellátva, amelynek szabad végén horogszakáll (39) van kiképezve, míg a kapcsolóhüvely (18) a horogszakállra (39) csatlakoztatható keresztrűddal (35) van ellátva, ahol a dugaszolható rész (17) horogszakálla (39) a kapcsolóhüvely (18) második, nyitott oldala felől hozzá20 férhetően van elrendezve. (Elsőbbsége: 1986.03.28.)

23. A 20. igénypont szerinti keret, azzal jellemezve, hogy a dugaszolható rész (17) oldalfalában legalább egy reteszelő csap

25 (21) van rugozóan elrendezve, míg a kapcsolóhüvelyben (18) reteszelő csaponként (21) átmenő nyílások (22) vannak kiképezve. (Elsőbbsége: 1985.06.28.)

24. A 20. igénypont szerinti tartókeret, „ azzal jellemezve, hogy a teheroldali hosszirányú főtartók (4) között csúszólap (5, 5’) van elhelyezve, ahol a csúszólap (5) a kapcsolóoldali keskenyebb oldalon ferdén felfelé hajlított és két kereszttartó (10) között sza35 badon átnyúló szegélysávval (24) van ellátva, és a szemben lévő keskenyebb oldalon lévő kereszttartóra (10) van rögzítve, ahol a csúszólap (5) szabadon lévő szegélysávja (24) hosszabb, mint a dugaszolható rész _4n (17) betolási hosszának a fele. (Elsőbbsége: 1985.11.05.)

5 lap rajz, 19 ábra