HU194377B - Method and device for inhibiting the damages and loss in efficiency of hydrocarbon-fired steam boilers resulting from abnormal operation - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás szénhidrogéntüzelésű, főként füstcsöves vagy láng- és füstcsöves gőzkazánok rendellenes üzemelésből, nevezetesen víz fogyásból tűztértúlterhelésből vagy utóégésből származó károsodásainak, sérüléseinek vagy szélső esetben robbanásának, valamint hatásfokromlásának megakadályozására, továbbá szerkezet az eljárás foganatosítására.

A szénliidrogéntüzelésű gőzkazánok üzemeltetési előírásainak egyik alapkövetelménye a folyadékszinthatároló vagy más néven vízőr alkalmazása.

A folyadékszint-határoló feladata az, hogy reteszeken leállítsa a gőzkazán égőjét, ha a gőzkazán vízszintje a megengedett érték alá csökken. Gyakorlati tapasztalatok szerint azonban mégis évente számos súlyos kazánsérülés következik be a vízőrök működésképtelenné válása miatti víz fogyás következtében. A működésképtelenséget elsősorban a vízőr belső felületeire rakódó szennyeződések (vízkő, iszap, sólerakódás) miatti beszorulás vagy fennakadás, illetve más mechanikus hiba idézi elő.

Az elégtelen működés rendszeres karbantartás ellenére is bekövetkezhet, de mivel ez kívülről nem észlelhető, a működési elégtelenség minden esetben váratlanul következik be, amit ilymódon a kezelő személyzet nem, vagy csak rendkívül ritkán képes idejében érzékelni. A vízőrök működésképtelenné válása a legkülönbözőbb típusú szerkezeteknél is előforult már.

A váratlanul bekövetkező tűztértúlterhelés (pl. rossz égőbeállítás vagy égőteljesítmény-megfutás miatt) vagy az utóégés (a füstjáratokban lerakodott éghető anyag begyulladása) is hasonlóan súlyos sérülést okozhat, de jelenleg ezek hatása ellen védelmi berendezés alkalmazását még semmiféle szabvány vagy szabályzat nem írja elő, így ilyennek az alkalmazására illetve felszerelésére még nem is került sor.

A víz fogyásnál, rűztértúlterhelésnél vagy utóégésnél bekövetkező kazánsérülések szélsőséges megnyilvánulása a kazánrobbanás, ami a kazán megsemmisülésén túl egyéb jelentős anyagi károsodásokat is okoz, sőt hatáskörzetében az ott tartózkodók életét is veszélyezteti, így kárhatása felmérhetetlen.

A találmány alapvető célja az említett veszélyeztető helyzetek megelőzése, illetve megakadályozása.

A találmány annak felismerésén alapul, hogy a vízőr működésképtelenné válást követő víz fogyás során az úgynevezett tűzvonalát érintő legfelső füstcső vagy esősor hűtése a nedves gőz és a hullámzó kazánvíz hűtőhatása miatt nem szűnik ugyan meg, de jelentős mértékben csökken, aminek egyenes következményeként a füstcső falhőmérséklete fokozatosan emelkedik, de ennél nagyobb mértékben növekszik a rajta átáramló füstgáz kilépő hőmérséklete. Mivel a füstcső felső ívszakaszának 20-40%-os túlmelegedése ipari kazánoknál a többszörös túlméretezettség miatt csupán elhanyagolható szilárdságcsökkenést okoz, ugyanakkor a füstcsőből kilépő füstgáz legalább ilyen mértékben bekövetkező hŐfokemelkedese szokványos eszközökkel nagy üzembiztonsággal érzékelhető, így a vízőr működésképtelenné válása miatti vízlefogyás még a veszélytelen kezdeti szakaszban a füstgázhőmérséklet hirtelen emelkedése alapján egyértelműen észlelhető és lehetőséget nyújt az időben történő beavatkozásra. így például valamely alkalmas reteszadó hőmérsékletérzékelő segítségével a beállított kritikus határhőmérséklet érzékelésekor a kazán égője reteszeken leállítható, megszüntetve ezzel a további vízfolyás miatt a kazán anyagára már veszélyes falhőmérséklet kialakulásának a lehetőségét.

Mivel a veszélyes tűztértúlterhelés és az utóégés ugyancsak a füstgázhőfok gyors emelkedését eredményezik, így az ezen üzemelési rendellenességekből fakadó sérülések is megakadályozhatók a vízfogyás hatását érzékelő reteszadó működésbe lépésével.

A kazánok üzemeltetésének további alapvető problémája a hatásfok romlása a fűtött felületek szennyeződése miatt. Ideális kazánhatásfok csak tiszta kazánnal érhető el, azonban a kazánok állapota megfelelő műszerezettség és jól képzett fűtők híján nem tartható megfelelő szinten. Ugyanakkor még szűkebb szakmai körökben sem tisztázott, hogy minek a figyelembevételével, illetve mikor kell házilagos vagy vegyszeres kazántisztítást végezni. A becslésen alapuló döntések miatt szélsőségesen nagyok a szórások. Általában elmaradnak a házilagosan is elvégezhető tisztítások, tetemes energiaveszteséget okozva. Ugyanakkor a túl korán vagy túl későn elvégzett vegyszeres tisztítások további energiaveszteséget, illetve többletköltséget okoznak, ezért a találmány további célja a kazántisztítás optimális idejének meghatározása.

A találmány ezzel kapcsolatom alapvető felismerése az, hogy a füstgázhőmérsékletnek a fűtött felületek elszennyeződéséből adódó lassúütemű emelkedéséből messzemenő következtetéseket lehet levonni a kazántisztítás optimális időpontjára vonatkozóan.

A találmány által megoldandó feladat tehát olyan megoldás kidolgozása gőzkazánok rendellenes üzemelésből származó sérüléseinek illetve hatásfokromlásának megakadályozására, amely a füstgázhőmérséklet-emelkedést megfelelő helyen és kellő időben érzékeli és ennek alapján lehetővé teszi a veszélyhelyzet megszüntetését, illetve a megfelelő kazánállapot biztosítását.

A kitűzött feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a füstjárat végtartományában folyamatosan ellenőrizzük a füstgázhőmérséklet változását és a füstgázhőmérséklet hirtelen vagy lassú változásának függvényében avatkozunk be a kazán üzemeltetésébe.

A rendellenes üzemelésből származó károsodás elkerüléséhez füstcsöves vagy láng- és füstcsöves gőzkazánoknál a füstgáz hőmérsékletét a füstjárat utolsó huzamához tartozó, a gőzkazán tűzvonalát érintő legfelső füstcső végtartományában folyamatosan érzékeljük és a füstgázhőmérséklet hirtelen, °K/perc nagyságrendű változása esetén egy előre beállított határhőmérséklet elérésekor a kazán égőjét reteszelve leállítjuk.

A kazán víz- és tűzoldali felületei elszennyeződésének hatására a távozó füstgázhőfok emelkedik, majd a kazántisztítás hatására visszaáll, így az elkerülhetetlen hőfokváltozás miatt a hőmérsékletérzékelő megszólalási határhőmérsékletét szükség szerint át kell állítani. Ezért ái találmány értelmében célszerű, ha a legfelső füstcső végtartományában a füsthőmérséklet folyamatos érzékelése mellett egy maximumjelzős hőmérő maximumjelzőjének időszakos leolvasásával folyamatosan figyelemmel kísérjük: az ott jelentkező maximális füstgázhőmérséklet lássú, °K/hét nagyságrendű változását és ennek alapján a reteszelési határ hőmérséklet értékét szükség szerint módosítjuk (növeljük). Ezen belül a reteszelési határhőmérsékletnek a maximális füstgázhőmérséklet lassú növekedése következtében szükségessé váló növelését fokozatonként, célszerűen 30 °K-os hőmérséklet-ugrásokkal végezzük.

A kazánüzem gazdaságosságának megállapításához a találmány értelmében célszerű, ha egy, a füstgázhőmérséklet lassú változását mérő maximumjelzős hőmérő maximumjelzőjének, elmozdulását időszakosan leolvasva nyomon követkjük,a fűtött felületek elszennyeződését és az ennek alapján felállított digramból meghatározzuk a kazántisztítás műszakilag és gazdaságilag optimális időpontját.

A találmány szerinti kazánvédelmi eljárás megvalósítására alkalmasszerkezetre az jellemző .hogy a védendő gőzkazán szénhidrogéntüzelésű égőjének reteszáramkörébe beiktatott reteszadó hőmérsékletérzékelő egységként van kialakítva, amelynek a megszólalási határhőmérséklet elérésekor megváltozó fizikai tulajdonságú érzékelő eleme a védendő gőzkazán tűzvonalát érintő füstcsövébe a füstkamrán keresztül benyúló védőburkolat végtartományában van elrendezve.

A hőmérsékletérzékelő egység megszólalási határhőmérsékletének megfelelő beállításához, illetve a fűtött felületek szennyezettségének ellenőrzéséhez célszerű, ha a reteszadó egy a füstcsonkba benyúló maximumjelzős hőmérő van hozzárendelve.

A találmány szerinti eljárás megvalósítására reteszadó hőmérsékletérzékelő egységként bármely olyan szerkezet alkalmas, amelyen a fokozatosan emelkedő, majd a kazántisztítás hatására újra lecsökkenő, 160—320 °C (433—593 °K) közötti megszólalási határhőmérséklet fokozat nélkül, de legalábbis 30 ’K-os lépcsőkben beállítható és amely ezen határhőmérséklet érzékelésekor elektromos kapcsolást végez (például reteszt ad), esetleg még a hőmérsékletet regisztrálja is.

E célra alkalmazhatók kontakt hőmérők, termosztátok, különféle hőmérsékleten kiolvadó vagy különböző Curie-pontú betétekkel rendelkező szerkezetek, termoelemmel vagy ellenálláshömérővel működtetett, elektromos, illetve elektronikus reteszadó hőmérsékletérzékelők stb.

A szóba jövő összetett szerkezetek jelentős része azonban a sűrűn változó hőmérséklet érzékelése és kimutatása közben meghibásodhat, mielőtt üzemszerűen megszólalhatnak, ugyanakkor ezen meghibásodást nem jelzi vissza, vagyis nem önellenőrző. A meghibásodás lehetősége fokozott, ha a megszólalás csak a beépítést követő 5—10 év múlva szükségszerű. A feladat bizontságos ellátására tehát csak olyan reteszadó hőmérsékletérzékelő egységek alkalmasak, amelyek a beépítést követő 5—10, esetleg több év után is teljes biztonsággal megszólalnak. Ennek egyik célszerű kiviteli alakja, az a találmány szerinti reteszadó hőméréklsetérzékelő egység, amelynek érzékelő eleme egy cserélhető, csavarba befogott, Wood-fémből készült, a megszólalási határhőmérsékleten megolvadva átszakadó tárcsa, amelyhez egy rugóterhelésű pálca szabad vége van támasztva, míg a pálca másik vége egy a reteszáramkört megszakító mikrokapcsoló mozgó érintkezőjével van összekötve.

A találmány további részleteit és előnyeit kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük. A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti reteszadó hőmérsékletérzékelő egység által védett kazán vázlatos felépítését mutatja, a 2, ábra a reteszadó hőmérsékletérzékelő egységnek a füstgázcsappantyú reteszkapcsolójával való villamos összeköttetését tünteti fel, a 3. ábra a találmány szerinti reteszadó hőmérsékletérzékelö egység egyik lehetséges kiviteli alakja hosszmetszetben, a 4. ábra egy másik reteszadó hőmérsékletérzékelő egység hosszmetszete, az 5. ábra egy további lehetséges reteszadó hőmérsékletérzékelő egység hosszmetszete, míg a 6-9. ábrák a füstgázveszteség, illetve a kazántisztítás optimális időpontjának meghatározására alkalmas digramokat tüntetnek fel.

Az-1.-ábrán egy találmány szerinti védelemmel ellátott szénhidrogéntüzelésű 1 gőzkazán látható. Amint az az ábrából jól kitűnik, a találmány szerinti szerkezet 2 reteszadó hőmérsékletérzékelő egysége úgy van felszerelve, hogy az 1 gőzkazán 3 füstkamráiának hátsó falába hegesztett 4 vezetőhüvelyen Keresztül mintegy 50—70 mm-re benyúlik a kazán szaggatott vonallal jelzett normál vízszintje alatt húzódó és a tűzvonalát érintő legfelső 5 füstcsőbe. A 2 reteszadó hőmérsékletérzékelő egységhez 6 maximumjelzős hőmérő van hozzárendelve, amely a 3 füstkamra felső részén van felszerelve. A 2 reteszadó hőmérsékletadó egység célszerűen a 7 füstgázcsappantyú 8 reteszkapcsolójához' van elektromosan bekötve és ilymódon az 1 gőzkazán 9 égőjének reteszáramkörbe van iktatva. A 2 reteszadó hőmérsékletérzékelő egység és a 8 reteszkapcsoló villamos összeköttetésének kapcsolási vázlata látható a 2. ábrán.

Az ábrákon látható védelmi szerkezet akkor lép működésbe, ha a vízőr működésképtelenné válása miatt vízfogyás következik be, vagy tűztértúlterhelés illetve utóégés jelentkezik. Ilyenkor az ellenőrzött füstcsőben a füstgázhőfok viszonylag gyorsan bekövetkező, kb 30 °K-os emelkedésének hatására a beállított határhőmérséklet elérésekor a 2 reteszadó hőmérsékletérzékelő egység reteszelten leállítja a 9 égőt.

A fűtött felületek elszennyeződése az előbbieknél lassúbb 1 °K/h-nál kisebb sebességű füstgázhőmérséklet-emelkedést vált ki, azonban erre való tekintettel a 2 reteszadó hőmérsékletérzékelő egység megszólalási hőmérsékletét időnként módosítani kell. A füstgázhőmérséklet ezen lassúbb ütemű növekedését a maximumjelzőS' hőmérő segítségével tudjuk követni.

A 3—5. ábrákon a 2 reteszadó hőmérsékletérzékelő egységek néhány célszerű és hosszabb idő elteltével is megbízhatóan működő kiviteli alakja látható.

A 3. ábra szerinti reteszadó hőmérsékletérzékelő egység érzékelő eleme egy cserélhető 11 csavarba befogott, Wood-fém-ből készült 12 tárcsa, ami a megszólalási hőmérsékleten megolvad és utat enged egy nekitámaszkodó, 13 rugó által terhelt 14 pálcának. A 14 pálca elmozdulásának hatására egy 15 mikrokapcsoló bontja a reteszáramkört. A reteszadó egység 5 füstcsőoe benyúló része célszerűen kerámiából készült 16 védőhüvelyben van elrendezve.

A 4. ábrán látható reteszadó hőmérsékletérzékeíő egység szintén 16 védőhüvelyben elrendezett érzékelőelemmel rendelkezik, amely ennél a kiviteli alaknál egy cserélhető, Wood-fémből készült 21 olvadó pogácsa. Ez a 21 olvadó pogácsa a megszólalási határhőmérsékleten megolvadva elektromos terhelést ad egy ezüstözött 22 érintkezőre, aminek hatására egy 23 biztosíték kiolvad és így megszakítja a reteszáramkört.

Az 5. ábrán látható reteszadó hőmérsékletérzékeíő egység érzékelő eleme egy a mágnesezhetöségét a megszólalási határhőmérsékleten elvezető, adott Curie •pontú 31 fémcsavar, amelyhez egy 32 közvetítőszárral összekötött 33 permanens mágnes van hozzáren-3194.377 delve. A 33 permanens mágnes másik oldalán egy 34 lágyacél gyűrű van elrendezve. A reteszáramkörbe egy álló 35 éríntkezőpárral együttműködő mozgó 36 érintkezőpár van beiktatva, amely a 32 közvetítőszár másik végével van összekötve.

A szerkezet úgy működik, hogy amikor a beállított határhőmérsékleten a 31 fémcsavar elveszti mágnesezhetőségét, a 33 permanens mágnes átcsapódik a 34 lágyacél gyűrűhöz, ezáltal a 32 közvetítőszár eltávolítja a mozgó 36 érintkezőpárt a 35 érintkezőpártól, így a reteszáramkör megszakad. Lehűlés után a reteszadó hőmérsékletérzékelő egység egy 37 rugós nyomógomb segítségével újra üzembe helyezhető.

A korábbiakban már említettük, hogy a 6 maximumjelzős hőmérő segítségével nyomon lehet követni a gőzkazán fűtött felületeinek elszennyeződését, és ennek megfelelően módosítani tudjuk a 2 reteszadó hőmérsékletérzékelő egység megszólalási határhőmérsékletét, hogy az feleslegeseni ne okozzon leállást.

A 6 maximumjelzős hőmérő azonban azon felül, hogy a határhőmérséklet átállításának szükségességét mutatja, állásának hetenkénti leolvasásával és az értékek diagramban való ábrázolásával értékes tájékoztatást a gőzkazán üzeme gazdaságosságának változásáról, aminek alapján a kazántisztítás optimális időpontja előre megállapítható. Ezt ez a módszer nyújtja elsőként, az üzemek jelenleg az ilyen adatokkal csak tapasztalati úton rendelkeznek. A mért adatokkal jelentős energiaveszteség megtakarítható, továbbá a karbantartás jól tervezhető, költsége minimalizálható.

A diagram lehetséges alapformáit és az abból nyerhető infomációk gazdasági hasznát a 6-9. ábrák mutatják be. Az ezeken szereplő koordinátarendszer vízszintes tengelyén a kazánban eltüzelt tüzelőanyag Ft értéke van feltüntetve, függőleges tengelyén a füstgázhőfok okozta kéményveszteség százalékos változása (Vfg) szerepel.

A 6. ábrán a legegyszerűbb diagram forma van feltűntetve. Ezen a vízszintes tengellyel párhuzamos egyenes a jól beállított égővel üzembe vett tiszta gőzkazán kéményveszteséget jelzi a tüzelőanyag költség százalékában. Az ezalatt levő (T-vel jelzett kazántisztaság terjedő) I. jelű terület az elkerülhetetlen kéményveszteség Ft értékét mutatja. Az emelkedő egyenes a tűz és vízoldali felületek elszennyeződése miatti kéményveszteség növekedést jelzi. Az ezalatt levő IIvel jelzett terület a kazán tűz és vízoldali elszennyeződése miatti kéményveszteség növekmény Ft-ben kifejezett értkét adja meg.

A 7. ábrán a veszteségnövekedés kiugró értéke a két legolvasás közti időszakban bekövetkezett elszennyeződési sebesség növekedést jelenti.

Ennek oka a füstgáz koromtartalmának növekedése miatti intenzívebb kormozódás tűzoldalon, vagy tápvízminőség romlás (pl. táptartályba nyersvíz betörés) miatti elrakódási sebesség növekedés a vízoldalon. A meredekség változás beavatkozásra a hiba felderítésének és kiküszöbölésének szükségességére hívja fel a figyelmet. Ha ez megtörténik a B-yel jelzett (beavatkozási) pontban, a veszteségemelkedés visszaáll a korábbi meredekségre (folytonos vonal) ellenkező esetben az új meredekség (szaggatott vonal) szerint változik a veszteség. Ez esetben a 111-al jelzett terület az elkerülhető többlet energiaveszteség Ft-értékét adja meg. Az ábra egyértelműen szemlélteti (a más módon nem érzékelhető) a jelzés hatására történt beavatkozás jelentős energiatakarékossági kihatását.

A 8. ábrán egy tűzoldali tisztítás (tűztér ledrótkefézése, füstcsövek csőkefével tisztítása) hatása látszik, de hasonlót mutat egy vízoldali kazánmosás, részleges vízsugaras vagy mechanikus tisztítás is. Itt a IV-el jelzett terület nagysága a felmerült tisztítási költség árán nyert energiaveszteség megtakarítást jelenti Ft-ban. A digram megalapozott kalkulációra nyújt lehetőséget!

A nagy költséget jelentő vegyszeres tűz és vízoldali kazántisztítás szüksgességének is időpontjának meghatározására nincs biztonságot és gazdaságosságot biztosító módszer. Kellően alá nem támasztott becslés alapján szokásos ilyen ügyben a döntés, ezért szélsőséges a szórás.

A 9. ábrán szereplő digramon Tj-ig teijedő szakasz veszteségnövekményét egységnyinek és kiadásnak, a kazán tisztítás költségét 4 egységnyi kiadásnak tekintve, a diagram látványszerűen bemutatja, hogy — a kazán (Ti) időszakonként végzett tisztítása esetén egységnyi veszteségre 4 egységnyi a ráfordítás, ami a felhasznált tüzelőanyagköltségre vetítve, karbantartási többletköltséget jelent, figyelmen kívül hagyva itt a vegyszeres kazántisztítás okozta kazánfogyás' kárt, — kellő időben (T₂-nél)' végzett tisztításnál a veszteségtöbblet 4 egységnyi, megszüntetésére a tisztítás költsége szintén 4 egység, a tüzelőanyagköltségre vetítve e pontban adódik a kiadások minimuma, — a későn (T₃-nál) végzett tisztítás esetében a veszteségtöbblet 9 egység, a tisztításra továbbra is 4 összesen 13 egységnyi a kiadás, ami fajlagosan az előzőnél nagyobb költséget jelent, vagyis az 5-el jelzett területnek megfelelő Ft összeg T₂-nél végzett tisztítás esetén megtakarítható.

Claims (10)

1. Eljárás szénhidrogéntüzelésű, főként füstcsöves vagy láng- és füstcsöves gőzkazánok rendellenes üzemeléséből, például vízfogyásból, tűztértúlterhelésből vagy utóégésből származó sérüléseinek, valamint hatásfokromlásának megakadályozására, amelynek során mérjük a keletkező füstgáz hőmérsékletét és adott hőmérsekletváltozás érzékelése esetén beavatkozunk a kazán üzemeltetésébe, azzal jellemezve, hogy a füstgáz hőmérsékletét a füstjárat utolsó huzamához tartozó, a gőzkazán (1) tűzvonalát érintő legfelő füstcső (5) végtartományában folyamatosan érzékeljük és a füstgázhőmérséklet hirtelen, °K/perc nagyágrendű változása esetén egy előre beállított határhőmérséklet elérésekor a gőzkazán (1) égőjét (9) reteszelve leállítjuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a legfelső füstcső (5) végtartományában a füsthőmérséklet folyamatos érzékelése mellett egy maximumjelzős, hőmérő (6) maximumielzőjének időszakos leolvasásával folyamatosan figyelemmel kíséijük az ott jelentkező maximális füstgázhőmérséklet lassú, ^eK/hét nagysSgrendű változását és ennek alapján a reteszelési határ hőmérséklet értékét módosítjuk (növeljük). ____ _

3, A 2. igénypont szerinti eljárás, a z z a l j ellemezve, hogy a reteszelési határhőmérsékletnek a maximális fűstgázhőmérséklet lassú növekedése következtében szükségessé váló növelését fokozatonként, célszerűen 30 ^eK-os hőmérséklet-ugrásokkal végezzük.

194.377

4. A 2. igénypont szerinti eljárás, a ζ z a 1 j éllé m e ζ v e , hogy egy, a füstgázhőmérséklet lassú változását mérő maximumjelzős hőmérő (6) maximumjelzőjének elmozdulását időszakosan leolvassuk és az ennek alapján felállított diagramból meghatározzuk a kazántisztítás műszakilag és gazdaságilag optimális időpontját.

5. Szerkezet az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítására, amely a védendő gőzkazán (1) szénhidrogéntüzelésű égőiének (9) reteszáramkörébe beiktatott reteszadó nőmérsékletérzékelőegységként (2) van kialakítva, azzaljellemezve, hogy a reteszadó hőmérsékletérzékelő egység (2) a megszólalási határhőmérséklet elérésekor megváltozó fizikai tulajdonságú, önmagában ismert érzékelő elemei a védendő gőzkazán (1) tűzvonalát érintő füstcsövében (5) a füstkamrán (3) keresztül benyúló védőhüvely (16) végtartományában vannak elrendezve.

6. Az 5. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a reteszadó hőmérsékletérzékelő egységhez (2) egy vele egybeépített maximumjelzős hőmérő (6) van hozzárendelve.

7. Az 5. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a reteszadó hőmérsékletérzékelő egységhez (2) egy, a füstkamra (3) felső részébe benyúló maximumjelzős hőmérő (6) van hozzárendelve.

8. Az 5—7. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy reteszadó hőmérsékletérzékelő egységének (2) érzékelő eleme egy cserélhető csavarba (11) befogott, Wood-fémből készült, a megszólalási határhőmérsékleten megolvadva átszakadó tárcsa (12) amelyhez egy rugóterhelésű pálca (14) szabad vége van támasztva,

5 míg a pálca (14) másik vége egy, a reteszáramkört megszakító mikrokapcsoló (15) mozgó érintkezőjével van összekötve.

91 Az 5-7. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy reteszadó hőmérsékletérzékelő egységének (2) érzékelő ele10 me egy cserélhető, Wood-fémből készült, a megszólalási határhőmérsékleten megolvadó pogácsa (21), amelynek közelében egy, a pogácsa (21) megolvadásakor villamos terhelés alá jutó ezüstözött érintkező (22) van elrendezve, amely egy a reteszáramkör^ be iktatott olvadó biztosítékkal (23) van villamosán összekötve.

10. Az 5-7. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal iellemezve, hogy a reteszadó hőmérsékletérzékelő egység (2) érzékelő eleme egy, a inágnesezhetőségét a megszólalási határλλ hőmérsékleten elvesztő fémcsavar (31), amelyhez egy közvetítőszárral (32) összekötött permanens mágnes (33) van hozzárendelve, amelynek másik oldalán egy lágyacél gyűrű (34) van elrendezve, míg a reteszáramkörbe egy álló érintkezőpárral (35) együttműködő, és a közvetítőszár (32) másik végé25 te felszerelt mozgó érintkezőpár (36) van beiktatva.

11. Az 5-10. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a reteszadó hőmérsékletérzékelő egység (2) gőzkazán (11 füstgázcsappantyújának (7) reteszkapcsolójához (8) van villamosán bekötve.