HU193884B

HU193884B - Process for preparing highly nutritive flours of protein content suitable for feeding ruminants

Info

Publication number: HU193884B
Application number: HU833621A
Authority: HU
Inventors: Edwin W Meyer
Original assignee: Central Soya Co
Priority date: 1982-10-21
Filing date: 1983-10-20
Publication date: 1987-12-28
Also published as: ES8601663A1; EP0107049A1; EP0107049B1; DK163908C; US4664905A; HUT37713A; CA1236328A; DE3364977D1; FI833803A0; ES526574A0; MX165336B; FI833803A; IE56030B1; DK482883A; PT77522B; PT77522A; DK163908B; DK482883D0; FI78226C; DE107049T1

Description

A találmány tárgya eljárás kérődzők takarmányozására alkalmas szójaliszt és egyéb növényi magvakból származó fehérjetartalmú lisztek tápértékének növelésére. Közelebbről, a találmány tárgya egyrészt eljárás, amellyel a növényi magvakból származó lisztek fehérjetartalma a bendőben végbemenő emésztéstől megvédhető, másrészt eljárás magasabb tápértékü liszt előállítására a fenti védelem révén.

Ismert tény, hogy a bendőben emésztődő fehérjetartalmú takarmányok tápértéke az emésztés során hátrányosan változik. Megoldásként javasolták, hogy a kérődzők takarmányának fehérjetartalmát védeni kell a bendőben végbemenő oldódás vagy átalakulás ellen oly módon, hogy a szarvasmarha vagy birka bendőjén lényegében lebomlás nélkül áthaladhasson, míg a bendő utáni emésztőrendszerben emészthető és metabolizálható legyen. A fenti elmélet gyakorlati megoldása kérőd zők takarmányozása esetén bonyolultnak bizonyult. A 3 619 200. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint a növényi lisztet vagy egyéb, kérődzők takarmányozására alkalmas fehérjetartalmú anyagot a bendőnek ellenálló bevonattal látják el. A fenti bevonat célja, hogy a fehérjetartalmú tápanyagot megvédje a bendőben végbemenő mikrobiológiai lebomlástól, ugyanakkor az oltógyomorban és a vékonybélben a takarmány le tudjon bomlani és emészthető legyen.

Az is ismert, hogy a kérődzők takarmányában lévő fehérje oldhatóságát a takarmány tanninos, formaldehides vagy egyéb aldehides kezelésével csökkenteni lehet. A fentieken kívül a fehérje oldhatósága melegítéssel is csökkenthető. A fenti eljárások a 4 186 213. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás irodalmi utalásaiban vannak öszszefoglalva. A takarmányokat — többek között a különböző növényi liszteket is — egy vagy több fenti eljárással kezelve elérhető, hogy fehérjetartalmuk a bendőben kevésbé oldódjon, és így a bendőben kevésbé bomoljon le.

Tekintettel a bendőben bekövetkező lebomlás miatti tápérték csökkenésre, a szójabab fehérjetartalma viszonylag alacsony Klopfenstein [Feedstoffs, 1981. július, 23—24. o.] szerint. Mivel a szójaliszt egyike a legfontosabb proteintartalmú takarmányoknak kérődzők etetésére, különösen előnyös lenne olyan gyakorlatban alkalmazható eljárást találni, amelynek segítségével a szójababliszt bendőben történő lebomlása elkerülhető, míg a bendőt elhagyva a protein emészthető és metabolizálható marad. A nagyüzemi gyártásra alkalmas módszernek egyszerűnek, hatékonynak, és viszonylag olcsónak kell lennie. A fenti módszer a jelenleg használt szójababfeldolgozási eljárással együtt előnyösen alkalmazható lenne szójabab alapú takarmányok előállítására.

Hudson és munkatársai [J. Anim. Sci. 30, 609—613 (1970)] kísérletesen összehasonlították a birka bendő utáni emésztési szakaszában végbemenő nitrogénhasznosítást kereskedelmi forgalomban lévő szójababtiszt (oldható nitrogéntartalma 72%) és olyan liszt esetén, melyet 4 órán át 140°C-on hőkezeltek (oldható nitrogéntartalma 35%). Az eredmények azt mutatták, hogy a hőkezelt lisztet a bendőben lévő mikroorganizmusok kisebb sebességgel bontották le, mint a kezeletlen lisztet.

Tangari és munkatársai [Brit. J. Nutr. 16, 327—243 (1962)] különböző hőmérsékleten kezelt oldószerrel extrahált szójababliszteket hasonlítottak össze. A vizsgálatok során az oldószer eltávolítását szobahőmérsékleten; 80°C-on J0 perc alatt; illetve gyári körülmények között, azaz 120°C-on 15 percen át gőzzel pörkölve végezték. A lisztet kosokkal megetették, és megvizsgálták a bendőből vett folyadékmintát. Az ammónia félsz? badítását mesterséges bendővel végzett kísérletekben is megvizsgálták. A kísérletek eredményéből világosan látszott, hogy a fő tényező, ami meghatározza a kezelt és kezeletlen szójabablisztek különböző hatékonyságát, azok különböző oldékonyságát a bendő-folyadékban. Azt is kimutatták, hogy a különböző mértékű hőkezeléssel előidézett oldhatóság-változás a szójaliszt esetén viszonylag nagyobb, mint egyéb eredetű lisztek esetén.

Anderson a 3 463 858. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban (1969) ismertetett egy eljárást háziállatok és baromfik táplálására alkalmas növekedési faktor előállítására. Az eljárás szerint valamely cinksó vizes oldatát — például cink-kloridot vagy cink-szulfátot — proteintartalmú takarmányban levő szabad aminosavakkal reagáltatták. A reakciót vizes oldatban, 60— 70°C-on pH 3,5 értéken folytatták le, a fenti pH-t a cink-klorid esetén sav adagolása nélkül biztosították, egyéb cinksók esetén hidrogén-kloriddal állították be. A reakcióelegyet 2—8% nedvességtartalomig szárították, és a takarmányhoz keverték. A kérődzők etetésére, és a bendőben bekövetkező fehérje-védelemre nem történt utalás.

Emery és munkatársai a 2 295 643. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban (1942) olyan eljárást ismertettek, amelynek értelmében ásványi anyagokat, többek között cink- és egyéb többértékű fémoxidokat, -hidroxidokat és -sókat fehérjetartalmú takarmányanyagokkal reagáltattak, víz és valamely fehérjehidrolizáló sav, például foszforsav, sósav vagy kénsav jelenlétében. A reakcióelegyet levegőn melegítve szárították. A szójabablisztet, mint előnyős takarmányanyagot említették, és a fémek közül a cink használatára utaltak, oxid, hidroxid vagy karbonát formájában. Egyéb sók — például a kobaltsók — használatát kloridok vagy szulfátok formájában javasolták. A példák-2193884 bán nagy mennyiségű fémsót reagáltalak szójababliszttel, például az I. példában 35%, a III. példában 17% fémsót használtak, a lisztre számolva. A fenti szabadalmi leírásban nincs utalás sem a bendőben való védelemre, sem a takarmány tápértékére vonatkozóan.

Ashmead a 4 172 072. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban fém-proteinátok használatát javasolja emberi és állati ásványianyag-hiányok pótlására. A proteinátokat úgy állítja elő, hogy a kétértékű fémsókat lúgos pH-η enzimesen hidrolizált proteinekből származó szabad aminosavakkal reagáltatja.

A jelen találmány lényegét az a felismerés képezi, hogy a cinksók — például a cink-klorid vagy cink-szulfát —, mint kémiai reagensek alkalmasak a fehérjetartalmú, zsírtalanított növényi maglisztek — például a szójaliszt — bendőben végbemenő emésztésének gátlására. A cinksó-reagens — azaz a cink-klorid — védőhatása különösen szójababliszt esetén szembetűnő, mivel a szójaliszt nagyon hajlamos a bendőben való lebomlásra. A cinksó-oldatot a takarmányhoz adjuk és azzal összekeverjük, ezáltal az oldat a takarmányban abszorbeálódik, és a cinkion szoros kapcsolatba kerül a takarmányban lévő proteinnel. A védőhatás növelhető, ha a cinksó-tartalmú lisztet melegítjük. A melegítés valószínűleg elősegíti a cinkion és a protein közötti reakciót. Az eljárás egyszerű és hatékony, és a kérődzők takarmányának elkészítésére szokásosan használt műveletekkel — .különösen a szójababliszt feldolgozására használt műveletekkel — együtt kivitelezhető. A találmány további részleteit az alábbiakban ismertetjük.

A találmány szerinti eljárást az 1. folyamatábra szerint valósíthatjuk meg. A fenti elrendezésben a találmány szerinti eljárás a szójaliszt-takarmány szokásos előállítási eljárásába beépíthető, és így alkalmas kérődzők táplálására használható, védett szójaliszt-takarmány előállítására.

A találmány szerinti eljárás bármely növényi mag eredetű, zsírtalanított, proteintartalmú liszt esetén alkalmazható, így az árpa, kukorica, vagy egyéb gabonamagvak fermentálásának melléktermékeként keletkező sörtörköly vagy pálinkatörköly esetén is. Többek között szójababliszt, gyapotmagliszt, földimogyoróliszt, napraforgóliszt, repceliszt, pálmamagliszt, vagy egyéb magas proteintartalmú, zsírtalanított maglisztek és ezek keveréke esetén alkalmazható a találmány szerinti eljárás. A liszt vagy pörköletlen fehér pehely formájában, vagy pörkölt formában lehet, ahogyan éppen gyártják. A találmány szerinti eljárás szempontjából a pörkölt szójababliszt az előnyös kiindulási anyag.

A kívánt reakció a cink-reagens és a növényi fehérje között játszódik le, de a reakció pontosan nem ismert. A lisztnek nem kell szabad aminosavat tartalmaznia. A szabad ami4 nosavak jelenléte nem lényeges a találmány szempontjából. A találmány szerinti eljárással kezelhető növényi lisztek és egyéb fehérjetartalmú, zsírtalanított növényi magból származó anyagok rendszerint nem tartalmaznak 5%-nál több szabad aminosavat, és a legtöbb növényi magból származó liszt — például a szójaliszt is — 1%-nál kevesebb szabad aminosavat tartalmaz, a liszt száraz súlyára vonatkoztatva.

A cinksó-reagens előnyösen cink-klorid vagy cink-szulfát, de egyéb, kérődzők számára elfogadható vízolaékony cinksókat is használhatunk, például cink-acetátot. Ügy tűnik, hogy a cinksó tökéletes oldódása — noha ez kedvező —, nem elengedhetetlen feltétele az alapvetően előnyös hatásnak. Ezen túlmenően, a vízoldékony cinksót in situ is kialakíthatjuk például oly módon, hogy cink-oxidot és sósavat adagolunk a takarmányhoz, amelyekből cink-klorid képződik. Az egyik eljárás szerint a só cinkionjait közvetlen kapcsolatba hozzuk a bendőben lebomló liszt fehérjéjével. Ezt úgy érjük el, hogy a vizes oldat formájában lévő cinksót összekeverjük a liszttel, amely abszorbeálja a fenti oldatot. \ cinksót szárazon is összekeverhetjük a liszttel. A liszt nedvességtartalma vagy elegendő a cinksó oldásához, vagy a cinksó jelentős mennyiségének feloldásához elegendő vizet adunk hozzá.

A cinksó-reagenst oly módon hozhatjuk érintkezésbe a liszttel, hogy a liszt tartalmazza a cinksó vizes oldatát, és az abban lévő cinkionok kerülnek közvetlen érintkezésbe a liszt fehérjetartalmával. A vizes oldat koncentrációja nem kritikus, de a cinksót előnyösen v iszonylag tömény vizes oldat formájában alkalmazzuk, hogy a kezelés befejező műveleteként végzett szárítás során az eltávolítandó nedvességtartalom minél alacsonyab legyen. A szójaliszt nedvességtartalma raktározás közben például 10—13%. A fenti liszthez olyan mennyiségű vizes cinksó-oldatot adunk, hogy a hozzáadott vízzel a szójaliszt nedvességtartalma 15—25%-ra növekedjen. A kezelés befejeztével a lisztet szárítjuk, míg nedvességtartalma az eredeti raktározási nedvességtartalomra, azaz 10—13%-ra csökken.

A cinksó-oldat mennyisége olyan csekélyre korlátozható, amennyit a liszt abszorbeálni képes, de legyen egy kevés oldatfelesleg, a tökéletes keveredés biztosítására. A cink-kloridot például a szójaliszthez vagy egyéb növényi liszthez 1—50% koncentrációban adagoljuk. Csak annyi nedvességnek kell lennie, amely elegendő a cinksó oldásához, hogy az abszorbeálódhasson a lisztben. Azonban előnyösen olyan mennyiségű oldatot használunk, amely alkalmazásával a cinksó jól elkeverhető, ugyanakkor nem használunk túl nagy felesleget, csak annyit, amennyit a liszt könynyen abszorbeálni képes, így elkerüljük a végső szárítási műveletnél a túlzott feleslegben lévő víz eltávolításával járó többletkölt3 séget. A liszt vagy elegendő mennyiségű nedvességet tartalmaz, vagy külön adunk vizet hozzá, például oly módon, hogy a lisztbe gőzt kondenzálunk, ekkor a cinksó-reagenst por formájában is összekeverhetjük á liszttel.

Cink-klorid-reagens alkalmazása esetén 0,6—2,7% cinksót használunk, a kezelendő liszt száraz súlyára számolva. Másfajta cinksóból a megfelelő moláris ekvivalens mennyiség használandó. Az előnyös koncentrációtartomány a cink-kloridra nézve 0,8—2,2%, a liszt száraz súlyára számolva. Általánosabban, cinkre vagy cinkionra nézve 0,25—1,3% cinktartalomnak megfelelő mennyiségű cinksót használunk, a liszt száraz súlyára számítva, a koncentráció-tartomány előnyösebben 0,4-1,10% között változik, a fenti alapon. A cink nagyobb koncentrációban is alkalmazható de ez nem szükséges. A túl nagy cinkfelesleget viszont kerülni kell. A cinksónak nem szabad olyan mennyiségben jelen lenni: amely már toxikus az állatra nézve, vagy amelyből toxikus maradékok képződhetnek a vágóállat húsában, vagy a tejtermelő állat tejében.

A cink-reagenst a pH beállítása nélkül is reagáltathatjuk a liszttel. Ha azonban a kapott elegy pH-ja a liszt izoelektromos pH-jánál alacsonyabb, a cinkionok és a protein közötti reakció bázikus reagens, például nátrium-hidroxid hozzáadásával, vagyis a pH növelésével elősegíthető. A szójaliszt fehérje-komponense például savval kicsapható globulin, amelynek átlagos izoelektromos pontja 4,5— 4,6. Ezért a szójalisztet előnyösen pH 4,6-nál magasabb értéken, például pH 6,4—6,9 értéken reagáltatjuk a cink-reagenssel.

A cinksó-oldat és a liszt kezdeti összekeverését és abszorpcióját szobahőmérsékleten — azaz 15,5 32,2°C-on végezhetjük. Általában a fenti lépést 1,6 és 93,3°C közötti hőmérsékleten folytathatjuk le. Előnyösen azonban nem alkalmazunk hőkezelést a kezdeti keverési és abszorpciós szakaszban, ezért általában nem dolgozunk 37,7°C-ot meghaladó hőmérsékleten.

A keverés, abszorpció és a cinksó-oldat és a protein közötti szoros érintkezés következtében a cink valószínűleg reagál a fehérjével, és a reakció eredményeként a fehérje a bendőben végbemenő emésztési folyamattal szemben ellenálló lesz. Valószínűleg a kívánt reakció a továbbiakban még nagyobb mértékben végbemegy, ha a por formájában adott cinksó tovább oldódik. A reakció mechanizmusa azonban még nem ismert. Kísérleti adataink szerint a kívánt reakció, amely valószínűleg a cinkionok és a fehérje között játszódik le, a takarmánynak a cinksó-oldat abszorbeálása utáni melegítésével meggyorsítható. A melegítést általában szobahőmérsékletnél magasabb hőmérsékleten, például legalább 37,7°C közelében hajtjuk végre, de a hőmérséklet nem haladhatja meg a fehérje bomlási hőmérsékletét. A hőkezelést előnyösen 93,3 és 4

110°C közötti hőmérséklet-tartományban végezzük. A szójalisztet az abszorbeált cinksó-oldattal olyan hőmérsékleten is hőkezelhetjük, amelyet a fehér szójababpehely pörkölésére szokásosan használnak, azaz 93,3 és 107,2°C közötti hőmérséklet-tartományban, 10—30 percen keresztül. Abban az esetben, ha szemcsés takarmányt kívánunk előállítani, a keveréket az extrudálás előtt és alatt is melegítjük, de alacsonyabb hőmérsékleten, például 48,8 és 71,1°C közötti hőmérséklet-tartományban.

A találmány szerinti eljárást a szokásos ipari szójababliszt gyártási eljárásokkal együtt alkalmazhatjuk. Jelenleg a nem pörkölt szójababpehelyből először oldószeres extrakcióval eltávolítják a szójababolajat, majd a további műveletek során eltávolítják az oldószert, és a pelyhet pörkölik. A pörköletlen pelyhet a kereskedelemben fehér pehelynek nevezik. A fenti eljárást, azaz a fehér pehely előállítását, majd az oldószer eltávolítását és a pehely pörkölését például a 3 268 335 2 710 258, és 2 585 793. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban ismertetik. Az eljárás alkalmazható a nem zsírtalanított, pörköletlen szójababpehely és „ pörkölt szójaliszt esetén is.

A cinksó vizes oldatát és a növényi lisztet porlasztásos keveréssel is összekeverhetjük. A fenti eljárás különféle módszerekkel valósítható meg. Egyik egyszerű eljárási mód szerint a lisztet egy vagy több szórófejjel, a cinkoldat adagolására szolgáló oldatadagoló tartállyal és egy megfelelő méretű szivattyúval felszerelt keverőberendezésbe (ribbon blender) mérjük be. A keverés folyamán a beadagolt oldat abszorbeálódik a lisztben. A keverés befejeztével az abszorbeált sóoldatot tartalmazó lisztet a fentiek szerint hőkezeljük. Az eljárást az alábbiakban részletesen ismertetjük.

Az 1. folyamatábrán látható, hogyan alkalmazható a találmány szerinti eljárás a szójababliszt ipari előállításában. Mint az ábrán látható, a pörköletlen, zsírtalanított szójababliszt (fehér pehely) a 10 tárolótartályban van. A 10 tárolótartályban a szokásos módon előállított pörkölt szójababliszt is tartható, az eljárás céljának megfelelően.

A pörköletlen vagy pörkölt szójababliszt a 10 tárolótartályból a tartály lefelé hegyesedé alján keresztül a 11 szállítószalagra kerül, amely a 12 keverőberendezés etetőnyílásához továbbítja az anyagot. A 12 keverőberendezés etetőnyílása felé eső végén egy másik bevezetés is van, amely egy szórófej-sorozatból áll, amelyen át a 13 oldatkészítő kamrában előállított 10%-os cink-klorid-oldatot befúvatjuk a 12 keverőberendezésbe. A cink-klorid-oldatot fokozatosan adagoljuk, ahogy a liszt áthalad a 12 keverőberendezésen. Az arányt úgy állítjuk be, hogy egy rész oldatra egy rész szójababliszt jusson. Mire a liszt eléri a 12 keverőberendezés kivezetőnyílását, a pehely abszorbeálja az oldatot, és az abszorbeált oldatot tartalmazó liszt a 14 pörkölőbe-4193884 rendezésbe kerül további feldolgozásra. Az oldattal kezelt lisztet a 14 pörkölőberendezés felső végén vezetjük be, és a berendezés alján vezetjük el, mint az az ábrán látható. A pőrkölőberendezést egy gőzbevezetésre alkalmas köpennyel is elláthatjuk, amelybe forró gőzt vezethetünk, és/vagy a forró gőzt közvetlenül a 14 pörkölőberendezésbe vezetjük, hogy közvetlenül érintkezzen a liszttel, és a gőz lekondenzálhasson a lisztszemcsék felületén. A berendezésben megvalósítható fenti változatok részletesebben a 2 585 793. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban vannak ismertetve. A liszt tartózkodási ideje a 14 pörkölőberendezésben 10 és 30 perc között változhat, például 15—20 perc lehet, ezalatt a liszt közel 101 — I04°C-ra melegszik

A 14 pörkölőberendezés aljáról a pörkölt liszt a 15 szárítóberendezés bevezetőnyílásán keresztül a 15 szárítóberendezésbe kerül, ez egy szállítószalagból áll, ami a takarmányt a szárítón keresztülviszi, ahol is a szárítandó anyagot meleg levegővel szárítjuk. A szárító levegőt a 15 szárítóberendezés bevezetőnyílásán a 16 ventillátor segítségével juttatjuk be a szárítóba, a 16 ventillátor a szobahőmérsékletű levegőt a 17 szűrőn keresztül beszívja és a megszűrt levegőt a 18 közvetett hőcserélőn át fújja be a 15 szárítóberendezésbe. A 15 szárítóberendezést előnyösen úgy alakítjuk ki, hogy mire a liszt a berendezés középpontját eléri, a száradás teljes. Bizonyos eszközökkel, például a 19 ventillátorral hűtő levegőt juttatunk a 15 szárítóberendezés középső részébe, a 19 ventillátor a szobahőmérsékletű levegőt beszívja, és a 15 szárítóberendezésbe befújja. A szárító és hűtő levegő együtt távozik a 15 szárítóberendezés felső részén lévő kivezetőnyíláson át, az elszívást a 20 ventillátorral biztosítjuk, majd a levegőben lévő szilárd szennyeződést a 21 ciklonban leválasztjuk, mielőtt a gázt a környezetbe engednénk.

A fehérjetartalmú takarmány zsírtalanítás utáni hőkezelését pörkölésnek szokás nevezni. A pörkölés ismertetése például a [Sípos és Witte: „The Desolventizer-Toaster Process fór Soybean Oil Meal, J. Am. Oil. Chem. Soc. 38, 11(1981)] vagy a [Mustakas, Moulton, Baker és Kwolek: „Critícal Processing Factors in Desolventizing-Toasting Soybean Meal fór Food, J. Am. Oil. Chem. Soc. 58, 300 (1981)] irodalmi helyeken található. Az egyéb maglisztek kezelésére vonatkozó utalások például a [Processed Plánt Foodstoffs, A.M. Altschul ed., Academic Press New York, 1958] irodalmi helyen találhatók. Kísérleteink alapján megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb mértékű fehérjevédelem a bendőben akkor érhető el, ha a találmány szerinti eljárást zsírmentesített, pörkölt, magas fehérjetartalmú növényi eredetű lisztek, különösen pörkölt szójabablíszt esetén alkalmazzuk.

A találmány további részleteit — a korlátozás szándéka nélkül — az alábbi kiviteli példákban ismertetjük.

I. példa

Az alábbiakban ismertetett kísérletek többségében a kísérleteket egy sarzsból származó (15 tonna mennyiségű) kereskedelm'i forgalomban lévő szójababliszttel végeztük. Célunk ezzel az volt, hogy az azonos kiindulási anyagok alkalmazásával összehasonlítható adatokat nyerjünk. A fenti kereskedelmi forgalomban lévő pörkölt szójababliszt összetétele az alábbi:

nedvességtartalom 10,64% fehérje (Ν x 16,25) 50,86% nyers rost 3,00% hamu 5,78% nitrogén oldhatósági index 8,5% (az American Oil Chemists Society előírt eljárása szerint meghatározva).

Egy jellemző kísérletben 4,54 kg standard szójabablisztet keverünk össze kisméretű, szórófejjel és takarmányadagolóval ellátott keverőberendezésben, porlasztásos keverési eljárással. A befecskezendő oldatot úgy elütjük elő, hogy a sókat egy liter vízben oldjuk. A porlasztásos keverés időtartama körülbelül 10 perc. A nedves tömeget a kísérleti oldószermentesítő pörkölőberendezésbe viszszük, és keverés közben 93,3°C-on, vagy ennél magasabb hőmérsékleten (közepes hőmérséklet) 15 percen át hőkezeljük. A nedves, hőkezelt lisztet ezután alsó befdvású kemencében 90 percen át 82°C-on a tároláshoz szükséges állandó nedvességtartalom eléréséig szárítjuk.

Az alábbi táblázatokban az alkalmazott só mennyiségét %-ban adjuk meg, a 10,64% nedvességtartalmú, standard szójababliszt súlyára számolva. Kontrollként standard szójabablisztet (SBM) használunk.

A táblázatokban szereplő analitikai adatokat a következő eljárások szerint határozzuk meg:

(1) ADIN

A sav-detergensben oldhatatlan nitrogéntartalmat Goering és munkatársai [„Analitical Measures of Heat Damaged Forage and Nitrogén Digestibility, Annual Meeting of the ADSA, Gainesville, FI, 1970 június]; illetve a [Forage and Fiber Analyses, Agrícultural Handbook, 379. szám, 11 oldal, ARS, USDA, Jacket No. 387—598] irodalmi helyen található leírás szerint végezzük. Az ADIN azt a takarmányban lévő nitrogénmennyiséget (fehérje) jelenti, amely az állati táplálkozás szempontjából hasznosíthatatlan.

(2) NH₃ felszabadulás (24 óra alatt)

Másik hasznos kiértékelési eljárás a fehérje tápanyagból képződő ammónia-felszabadulás meghatározása a bendőfolyadékban, in vitro, Britton és munkatársai [„Effect of Complexing Sodium Bentonite With Soybean Meal or Urea on in vitro Ruminál Ammónia

-5193884

Release and Nitrogén Utilization in Ruminants”, J. Anim. Sci, 46, 1738 (1978)] módszere szerint. Minél nagyobb mértékű az ammónia felszabadulása, annál nagyobb a fehérje mikrobiológiai eredetű enzimatikus bőm- 5 lásának mértéke a bendőben. A felszabadult ammónia vagy eltűnik a bendőben történő abszorpció révén, vagy a vese- és húgyutakon keresztül kiürül a szervezetből, vagy mikrobiális fehérjévé alakul, amelynek tápértéke ¹⁰kisebb, mint az eredeti fehérje tápértéke volt.

(3) Enzimatikus emészthetetlenség (2 óra alatt)

Az enzimatikus emészthetetlenség, mely- 15 nek sebességét és mértékét in vitro határozhatjuk meg proteázokkal végzett fehérjelebontás révén, igen hasznos eszköz annak becslésére, hogy egy adott fehérjetartalmú tápanyag milyen mértékben képes átjutni a ben- 20 dőn. A vizsgálatokat például az alábbi irodalmi helyeken leírt módon végezhetjük ér. [Poos és munkatársai: „A Comparison oí

Laboratory Techniques to Predict Ruminál Degradation of Protein Supplements, J. Anim. Sci. Abstr. 79, 379 (1980)]; és [Rock és munkatársai: „Estimation of Protein Degradation with Enzymes”, J. Anim. Sci. Abstr. 121, 118 (1981)]. Az in vitro enzimatikus lebontás mértékét, mint a bendőben végbemenő lehetséges lebomlás mértékének becslésére használható adatot egy sor standard fehérje-tápanyaggal végzett kísérletre alapoztuk, amely kísérletekben a fehérje bendőn való áthaladását oltógyomor-fisztulával ellátott szarvasmarhán határoztuk meg.

Az alábbiakban közölt A. és B. táblázatokból látható a cinksók, különösen a cink-klorid és cink-szulfát védőhatása a bendőn áthaladó magas fehérjetartalmú növényi eredetű lisztekre. Különösen a pörkölt szójababliszt esetén jelentős a védőhatás, és a cinksó-kezelés reprodukálhatósága. A táblázatokból a kontroll SBM% fejléc a kontroll szójababliszt enzimatikus emészthetőségéhez viszony' tott %-os értékét jelöli.

A. táblázat

Só-kezelés	AD IN	NH3 lás	felszabadu- Enzimati-	Kont- roll SBM «7 /0
(24 óra)	kug emészthetetlenség (2 óra)
Kontroll SBM	2,15		37,58	19,73
0,5% ZnCl₂	2,06		38,70	27,61	139,9
1,0% ZnCl₂	2,24		28,87	33,73	170,9

B. táblázat

Só-kezelés	AD IN	ΝΗ3 felszabadu- Enzimati-	Kont- roll SBM %
lás (24 óra)	kus emészthetetlenség (2 óra)
Kontroll SBM	2,61	39,65	19,21
0,5% ZnS04	2,98	39,79	24,46	127,3
1,9% ZnS<%	2,18	33,01	30,74	160,0

II. példa

A következő kísérletsorozatban az 1. példában leírt eljárásokkal tovább tanulmányoztuk a cinksók — cink-szulfát és cink-klorid — szerepét. A C. táblázatban közölt eredményekből látható, hogy a kezelés, különösen 1% eiriksó-koncentráció esetén csökkenti a szójahabliszt bendőben történő emészthetőségét.

-6193884

C. táblázat

Só-kezelés	ADIN	NH3 felszabadu- Enzimati-	Kont- roll SBM %
lás (24 óra)	kus emészthetetlenség (2 óra)
1,0 ZnSOit	2,50	26,32	26,80	145,7
1,0% ZnSOu	2,31	28,88	28,55	155,2
Kontroll SBM	3,24	34,05	18,39	-
1,0% ZnCl₂	2,41	16,31	42,65	231,9
1,0% ZnCl₂	2,92	19,86	36,35	197,6
1,0% ZnCl₂	2,75	23,03	38,68	210,3
1,0% ZnCl₂	1,97	19,32	39,11	212,6

III. példa

A következő kísérletsorozatban az l. példában leírt eljárások szerint 1% és 2% cinkkloriddal — 10,64% nedvességtartalmú 25 lisztre számolva — kezelt liszt és a kontroll

D. táblázat liszt (kontroll SBM) emészthetőségét hasonlítottuk össze. A standard lisztet ugyanolyan módon hőkezeltük, mint a cink-kloriddal kezelt lisztet, ily módon további kontrollt (pörkölt kontroll) kaptunk. Az eredményeket a

D. táblázatban foglaltuk össze.

Só-kezelés	ADIN	NH3 felszabadu- Enzimati-	Kont- roll SBM %
lás (24 óra)	kus emészthetetlenség (2 óra)
1,0% ZnCl₂	3,12	26,10	29,72	232,9
2,0% ZnCl₂	2,65	19,39	32,46	254,4
pörkölt kont-
roll	2,82	36,21	11,95	-
kontroll SBM	3,09	39,38	12,76	—

IV. példa ₄₅

A cink-klorid-koncentráció, a hőmérséklet és az idő hatását fehérje emészthetőségére a következők szerint állapítjuk meg. 4,54 kg standard szójababliszt mintát 0; 1,0 és 2,0% cink-kloriddal kezelünk, minden esetben 50 1000 ml vízben. A keverési idő minden esetben 20 perc. A mintákat autoklávban 10, 20, és 30 percen át hőkezeljük, 100,6; 103,4; 108,9; Í14,4; 119,1 illetve 125,4°C-on. A hőkezelt mintákat ezután alumínium tálcákon 81,4°C- 55 -on szárítjuk alsó befúvású kemencében, míg állandó (10—13%) nedvességtartalmú terméket kapunk. A fenti módon kezelt minták emészthetetlen nitrogéntartalmát enzimes vizsgálattal határozzuk meg, az eredmények θθ az E. táblázatban láthatók. Az eredményeket úgy adjuk meg, hogy a kezeletlen szójababliszt emészthetetlen nitrogéntartalmát 30%-nak vesszük.

Az eredmények azt mutatják, hogy az adott kísérleti elrendezésben, a hőkezelés vagy pörkölés 10 percen túli folytatása egy adott hőmérsékleten nem javítja lényegesen a liszt fehérjetartalmának emészthetetlenségét. A 0 és 1,0% cink-klorid tartalom esetén kapott védőhatás a hőmérséklet növelésével kifejezetten növekszik. Minden hőmérsékleten jelentős hatása van a cink-kloridos kezelésnek, különösen jelentős ez a hatás 108,9°C-on vagy kevéssel efölötti hőmérsékleten. Ez a tény igen jelentős, mivel a szokásos takarmányliszt-hőkezelő (pörkölő) .készülékekben nem könnyen érhető el ennél magasabb hőmérséklet. Ipari méretű gyártási eljárásban a magasabb hőmérsékletek alkalmazása nagyobb berendezés- és energiaköltséggel járna.

Az alkalmazott hőmérsékletek és tartózkodási idők esetén megállapítható, hogy a cinkklorid optimális mennyisége 1,0 és 2,0% között van, 10,64% nedvességtartalmú lisztre számolva. Száraz liszt esetén ez a mennyiség 1,1—2,2% eink-kloridnak felel meg, ami 0,53—1,06% cinktartalommal egyenértékű.

-7193884

E. táblázat: A hőmérséklet, Idő, és cink-klorid koncentráció hatása a szójababliszt fehérjetartalmának enzimatikus emészthetőségére*

Hőmérséklet Idő Enzímatikusan emészthetetlen nit(°C) (perc) togén (Z)

Cink-klcrid koncentráció (Z)

	0	1,0	2,0
110,6	10	30,1	49,5	57,8
100,6	20	32,4	50,2	59,9
100,6	30	32,4	50,3	53,7
103,4	10	30,6	48,3	63,0
103,4	20	37,8	54,2	57,6
103,4	30	37,1	54,1	62,2
108,9	10	38,0	55,1	61,4
108,9	20	42,8	57,2	65,2
108,9	30	40,0	58,4	64,9
114,4	10	41, a	58,5	62,7
114,4	20	46,4	59,7	65,7
114,4	30	46,4	59,2	63,8
119,1	10	47,7	60,0	63,3
119,1	20	52,5	62,8	64,4
119,1	30	51,7	62,9	65, 1
125,4	10	55,4	62,8	66,3
125,4	20	56,9	63,0	66,4
125,4	30	57,1	62,3	64,5

^Xaz emészthetetlenség azt jelenti, hogy hány 7. nitrogén marad (száraz anyagra számolva) a 30Z emészthetetlen nitrogént tartalmazó standard SBM-hez képest.

X. példa

A találmány szerinti eljárás egyéb fehérjetartalmú takarmányok esetén is alkalmazható. Az alábbi kísérletekben földimogyoró ⁴⁰lisztet és kukoricasikérlisztet kezelünk olyan mennyiségű vizes cink-klorid-oldattal, hogy a lisztben a cinksó-koncentráció 1% legyen.

A liszteket ezután laboratóriumi pörkólőberendezésben 92,4—97,9°C-on 20 percen ke- ₄₅resztül hőkezeljük. A kezelt lisztet ezután

F. táblázat

81,4°C-on 10—13% állandó nedvességtartalomig szárítjuk.

A kezelt takarmánylisztet és a kezeletlen kontrollt az előzőekben ismertetett enzimatikus emészthetőségi vizsgálatnak vetjük alá. A vizsgálat korrelációban van az in vivő bendőn való áthaladáskor észlelt emészthetőséggel. Az eredményeket az F. táblázatban adjuk meg.

Vizsgált anyag Kezelés Enzimatikus Kontroll emészthetőség liszt 7„-a 2 óra alatt földimogyoró-

liszt földimogyóro- liszt	1 ,oz	ZnClj	9,07 30,49	336
kukoricasikér-
liszt		-	74,53
kukoricasikér-
liszt	1,0Z	ZnCl^	98,79	132,6

A 2 órán át tartó enzimatikus kezelés után emésztetlenül maradt nitrogén mennyisége, a kiindulási nitrogéntartalom 7,—ában kifejezve.

-8193884

A fenti adatok alapján megállapítható, hogy a kezelések hatására jelentősen fokozódik az enzimatikus lebontással szembeni ellenállás. Még a jó bendőn való áthaladási tulajdonságokkal rendelkező kukoricasikér- 5 liszt esetén is jobb eredmény érhető el. A földimogyoróliszt — amely a bendőben könnyen emészthető — esetén még nagyobb fokú védőhatást érünk el a bendőben történő emésztéssel szemben. A bendőben viszonylag jól át- ¹θ haladó, kérődzők számára alkalmas fehérjetartalmú takarmányok esetén kisebb fokú a védőhatás, mint a bendőben könnyen lebomló takarmányok esetén. A bendőben könnyen lebomló takarmányokra példaként ¹⁵a gyapotmaglisztet, napraforgólisztet, repcemaglisztet és a Cenola-lisztet (alacsony glukozinolát) említhetjük.

XI. példa ²⁰

A találmány szerinti kezelés előnyeinek további bizonyítására fiatal szarvasmarhákat cink-kloriddal kezelt szójababliszttel etetve hízlalási kísérletet végzünk. A kísérletekben 32 db Holstein-fajta 58,9—204,3 kg súlyú, előzőleg legelőn tartott szarvasmarhát használunk. Az állatokat 4 csoportra osztjuk fel, minden csoport 8 állatból áll, és elkülönített állásokon tartjuk azokat. 14 napon át tartó előkísérleti szakaszban az állatokat alacsony 30 fehérjetartalmú (8% nyers standard protein) kukorica-szója táppal etetjük abból a célból, hogy fehérjetartalékukat kimerítsük. A négy csoportnak adott szójababliszt és annak proteintartalma a következő: ³⁵ (1) 8% nyers protein — közönséges szójababliszt (2) 8% nyers protein — kezelt szójababliszt

G. táblázat (3) 11% nyers protein — közönséges szójababliszt (4) 11% nyers protein — kezelt szójababliszt

A fenti tápok proteintartalma kisebb, mint az állatok szokásos protein-igénye — amely

12,5—13,0% proteintartalomnak felel meg —, így proteinhiányos hatást váltunk ki. A kezelt szójababliszt 2% cink-kloridot tartalmaz, és a hőkezelést 103,4°C-on 20 percen keresztül végezzük, mint azt előzőleg leírtuk. A vizsgálatban kukorica-szója tápokat használunk, amelyek ismert mikro- és makro-adalékokat tartalmaznak. Az állatoknak testsúlyuk 2,5%-ának megfelelő szárazanyagtartalmú takarmányt adunk, hogy csökkentsük az áthaladás mértékének, és a felvett tápláléknak, mint független változóknak szerepét.

Az állatok kiindulási súlyát közvetlenül a kísérlet megkezdése előtt mérjük, és a kísérlet során két hetenként újra lemérjük az állatokat. A takarmányt délutánonként elvesszük az állatok elől, mielőtt azt teljesen elfogyasztották volna. A takarmányt minden esetben a testsúly lemérése után helyezzük az állásokba. A súlyokat minden vizsgált csoportnál napi átlagos súlygyarapodásként adjuk meg a G. táblázatban.

A kísérlet eredményeit a G. táblázatban közöljük.

A G. táblázat adatai azt tükrözik, hogy a kezelt szójababliszttel elért súlygyarapodás nagyobb, mint a kezeletlen liszttel elérhető, még nroteinhiányos körülmények között is. A 11% nyers proteintartalmú kezelt takarmány esetén a napi átlagos súlygyarapodás 21%-kal nagyobb, mint kezeletlen takarmány esetén, a 42. napon a többlet 19%.

Napok

Takarmány

Átlagos napi súlygyarapodás (kg)

87, nyers	protein	-	kezeletlen
liszt				-0,04
87, nyers	protein	-	kezelt liszt	-0,06
1 17, nyers	protein	-	kezeletlen
liszt				-0,08
117, nyers	protein	-	kezelt liszt	+0,05
87, nyers	protein	-	kezet etlen
1 iszt				0,22
87, nyers	protein	-	kezelt liszt	0,23
1 17, nyers	protein	-	kezeletlen
1 iszt				0,24
117, nyers	protein	-	kezelt liszt	0,29
87, nyers	protein	-	kezeletlen
liszt				0,18
87, nyers	protein	-	kezelt liszt	0,25
1 17, nyers	protein	-	kezeletlen
liszt				0,28
117, nyers	protein	-	kezelt liszt	0,34

-9193884

XII. példa

Az alábbi kísérletben négy kereskedelmi forgalomban lévő, pörkölt növényi lisztet használunk: szójabablisztet, repcemaglisztet (Canola), gyapotmaglisztet és napraforgólisztet. A lisztekből vett mintákat 1,5% cink-kloridos kezelés után, vagy anélkül tálcákon autoklávban 10 percen át 103,4°C-on hőkezeljük. A hőkezelt nedves takarmányt a végső 2—14%-os nedvességtartalom eléréséig 81,9°C-on 2 órán keresztül szárítjuk. Az ADIN és az enzimatikus emészthetetlenség! vizsgálatot a fentebb leírt módon végezzük. Az eredményeket a H. táblázatban foglaljuk össze.

H, táblázat: Becsült 7-os bendőn való áthaladás (enzimatikus emészthetetlenség)

Olajos magliszt	Kezelet- len	Hőke- zelt	1,57 cink-kloriddal hőkezelt
Szőj abab	25,7	32,9	55,0
Repce	54,5	60,5	72,6
Gyapot-
mag	27,0	37,9	60,5
Napra-
forgó	13,7	16,5	57,9

XIII. példa

Három különböző cinksó védőhatását hasonlítjuk össze, azonos — a lisztre számítva 0,96%-nyi — cinktartalom esetén, azonos pH-n (5,01) szójababliszt esetén. A cinksó cink-klorid, cink-szulfát és cink-acetát. A pörkölt szójabablisztet porlasztva keverjük a vizsgált cinksó-oldatokkal, és a mintákat autoklávban tálcán 10 percen keresztül 100,6°C-on hőkezeljük. A hőkezelt nedvestakarmányt a végső 5—6%-os nedvesség tartalom eléréséig 81,9°C-on 2 órán át szárítjuk. A fenti módon kezelt terméket ADIN és enzimatikus emészthetetlenségi vizsgálatnak vetjük alá. Az eredményeket az I. táblázatban adjuk meg.

I. táblázat

Kezelés Becsült 7-os áthaladás a bendőn (enzimatikus emészthetetlenség)

1.	Kezeletlen, szokásos SBM	28,2
2.	Hőkezelt, szokásos SBM	35,1
3.	Hőkezelt SBM 2,07 cink-klorid (0,967 cink) jelenlétében	57,4

I. táblázat (folytatás)

Kezelés Becsült 7-os áthaladás a bendőn (enzimatikus emészthetetlenség)

4. Hőkezelt SBM 2,47 cink-szulfát (0,967 cink) jelenlétében 56,6

5. Hőkezelt SBM 2,77 cink-acetát (0,967 cink) jelenlétében 61,2

A fenti vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a vizsgált cinksók azonos hatásúak a bendőn való áthaladás szempontjából. Ebből arra következtethetünk, hogy a cink-kationnak köszönhető a védőhatás, és az anion ezt a hatást csak kis mértékben befolyásolja A fenti kísérletekben a cink-oldatok pH-ját a cink-klorid-oldat pH-jának megfelelő értékre, azaz 5,01-re állítottuk, 10%-os hidrogén-klorid-oldattal vagy 10%-os nátrium-hidroxid-oldattal, hogy az oldatok pH-értéke azonos legyen.

XIV. példa

A következő kísérletben a kontrollt két cink-kloriddal kezelt, szemcsézett, tehenészetekben használt takarmánnyal hasonlítjuk össze, a takarmányok proteintartalma (N x x 6,25) 20% körüli érték.

A takarmányok alapösszetétele az alábbi:

Komponens Mennyiség (kg)

őrölt kukorica	51,39
standard búza közép-
frakció	52,66
pörkölt szójababliszt	46,67
lignin-szulfát	6,90
őrölt mészkő	1 ,68
kalcium-szulfát	1,50
magné z ium-ox id	0,45
nátrium-hidrogén-kar-
bonát	2,72
zsír	3,08
melasz	14,16
nyomelemek és vitamin-
keverék	0,29

A kontroll (kezelés nélküli) takarmány elkészítésénél az alkotórészeket — a zsír és a melasz kivételével — függőleges kettős csigás keverőben keverjük össze. A keverést 6 percen át folytatjuk, majd hozzáadjuk a zsírt és a melaszt. A keverést összesen 12 percen át folytatjuk. A keveréket egy gőzkondicionálásra szolgáló adagolótartályba viszszük. A beadagolás sebességét 23-ra állítjuk

-10193884 (egy 1 és 50 közötti skálán). A kondicionálást direkt gőzbevezetéssel biztosítjuk, egy gőzszabályozó szelepen keresztül, amelyet 1,1 fordulatra (16,34 kg gőznyomás) állítunk. A szemcsézést szemcséző malomban végezzük, 11/64” és 2 1/4” sajtolást alkalmazva. A kondicionálóban a keverés hőmérsékletét 23,3°C-ra állítjuk, a sajtolást 52,8°C körüli hőmérsékleten végezzük. A sajtolás közben a keverék hőmérsékletét további 10,8—16,3°C-kal, vagyis 63,8—69,3°C-ra emeljük. A szemcséket ezután egy függőleges hűtőbe, majd egy tartályba vezetjük, ahol a szemcsék hőmérséklete legfeljebb 8°C-kal magasabb, mint a szobahőmérséklet.

Két további 181,6 kg-os sarzsot készítünk a fenti módon, azzal az eltéréssel, hogy az egyiket 0,454 kg (0,25%) vízmentes cinkJ. táblázat

-kloriddal, a másikat 0,908 kg (0,5%) vízmentes cink-kloriddal kezeljük. A cinksókat száraz por formájában adjuk a keverékhez. A kondicionáló gőz elegendő nedvességet szolgáltat ahhoz, hogy a beadagolt cinksók részben vagy teljesen oldódjanak. Minden esetben 10 percen át keverjük a cinksókat a fehérjetartalmú komponensekkel (kukorica, búza középfrakció, szójababliszt), mielőtt a fentebb ismertetett eljárást lefolytatnánk.

A fenti, tehenészetben használt takarmányszemcséket őröljük, és megvizsgáljuk az enzimatikus emésztéssel szembeni ellenállásukat a fentebb ismertetett ADIN és en15 zimatikus emészthetetlenség! vizsgálatokkal. Gyorselemzést és cink-elemzést is végzünk. Az eredményeket az alábbi J. táblázatban adjuk meg.

Takarmány kezelése	H₂0 %	Protein %	Zsír %	Cink ppm
Kontroll	11,36	20,82	4,12	50
0,25% ZnCl₂	11,2	21,46	3,72	940
0,50% ZnCl₂	9,92	21,85	3,66	1719

Takarmány kezelése	Enzimatikus emészthetetlenség % N^a)	ADIN^b)
Kontroll	36,25	3,58
0,25% ZnCl₂	45,30	3,45
0,5% ZnCl₂	59,62	3,34

'enzimátikusan oldhatatlan nitrogén az összes nitrogén %-ában - a bendőn való áthaladásra jellemző érték

Sav-detergens oldhatatlan nitrogén az összes nitrogén %-ában - a kérődzők számára teljesen hasznosíthatatlan nitrogénre (fehérje) jellemző érték.

XV. példa

Kis csoportos tejtermelési kísérletet végzünk a XIV. példa szerint előállított szemcsézett, 0,5% cink-kloriddal kezelt tehenészeti takarmánnyal. A csoport 32 db Holstein tehénből áll, az állatok szülés utáni ideje különböző. A szemcsézett takarmányt az állatok tetszés szerint (ad libitum) fogyaszthatják. Kukoricasilótakarmányt is adunk, szintén ad libitum. Ezenkívül minden egyes állat naponta 2,72 kg lucerna-csomós ebir szénatakarmányt is kap. A kondicionáló és azonos szintre hozó szakaszban a teheneket 10 napon át 18% fehérjetartalmú kezeletlen takarmánnyal etetjük. Az átlagos tejhozam naponta 26,6 kg tehenenként, a tejben a cinktartalom 4,82 ppm.

A következő 40 napos időszakban a teheneket a 0,5% cink-kloriddal kezelt takarmánnyal etetjük, amelynek összes fehérjetartalma Í5%. Az átlagos tejhozam naponta tehenenként 26,4 kg, a tej cinktartalma 5,55 ppm.

A kísérlet végén 27 tehénből állt a csoport, mivel a többi állat teje elapadt.

A kísérlet eredményéből látható, hogy a tejhozam nem csökken annak ellenére, hogy a takarmány proteintartalma lényegesen kisebb, (18% helyett 15%) a cink-kloriddal ^ö kezelt takarmány esetén. Ezenkívül a tejbe nem kerül be lényegesen több cink, mint a kezeletlen takarmány esetén.

XVI. példa

További kísérletben vizsgáljuk a cinksóval kezelt, tehenészetben használt fehérjekoncentrátum takarmány tejhozamra gyakorolt hatását kérődzők esetén.

A kísérletben 26 db késői laktációs szakaszban lévő Holstein tehenet használunk. Az etetési program két részből áll:

(1) 30 napos kontroll fázis, kezeletlen takarmánnyal, hogy kialakuljon a normális tejhozam;

(2) ebben a szakaszban kezelt fehérjével etetjük az állatokat, hogy meghatározzuk a kezelés hatását a tejtermelésre.

Az állatok mind a két szakaszban 5,45 kg lucernaszénát és kukoricasilótakarmányt kapnak ad libitum.

-11193884

Az (1) fázisban 36% nyers fehérje-tartalmú, szemcsézett, gyárilag előállított tehenészeti takarmánykoncentrátumot keverünk kukoricával, zabbal, melasszal, nyomelemekkel és adalékanyagokkal, ily módon 14,5% nyers fehérje-tartalmú takarmányt nyerünk. Ezzel a takarmánnyal átlagosan 9 kg/tehén/nap mennyiségben etetjük az állatokat.

A kísérlet (2) fázisában 1,5 cink-kloridot tartalmazó, XIV. példa szerint előállított szemcsézett, pörkölt szójabablisztből készült takarmánykoncentrátummal etetjük az állatokat. A takarmány nyers fehérje-tartalma 38%. A takarmányt ugyanazokkal a komponensekkel keverjük össze, mint amelyeket az (1) fázisban használtunk, olyan mennyiségben, hogy a takarmányban a fehérje végkoncentrációja 13,2% nyers protein legyen. A takarmányból ugyanannyi mennyiséget adunk, mint az (1) fázisban. Az összes többi tényező is azonos.

A kísérleti eredmények az alábbiak:

1. fázis: 22,33 kg tej/tehén/nap átlagosan napon át

2. fázis: 23,47 kg tej/tehén/nap átlagosan napon át.

A kísérlet eredménye szerint a cinksóval kezelt takarmány esetén növekszik a tejhozam. Ezenkívül ez a növekedés annak ellenére jön létre, hogy a takarmány kevesebb nyers fehérjét tartalmaz, azaz 13,2%-ot, szemben a 14,5%-os kezeletlen táppal.

Claims

1,3% cinket tartalmaz, a liszt száraz súlyára számolva; és (b) a fenti oldatot tartalmazó lisztet 92,4—

108,9°C hőmérsékleten hőkezeljük a cink- ³⁵ionok és a liszt proteinje közötti reakció elősegítésére. Elsőbbsége: 1982.10.21.

1. Eljárás fehérjetartalmú, zsírtalanított, növényi maganyagok fehérjetartalmának bendőbeli emészthetőségének csökkentésére, azzal jellemezve, hogy a fenti maganyagot kérődzők számára elfogadható vfzoldékony cinksóval érintkeztetjük nedvesség jelenlétében, az érintkeztetést addig folytatjuk, míg a maganyag a cinksót vizes oldat formájában tartalmazza, és az oldatban lévő cinkionok közvetlen kapcsolatba kerülve a maganyag fehérjetartalmával, reagálnak azzal, a fenti cinksó koncentrációja 0,25—1,3 t% összes cinktartalomnak felel meg a liszt száraz tömegére számolva, és a fenti fehérjetartalmú maganyag szabad aminosavtartalma 5%-nál kevesebb a liszt száraz tömegére számolva. Elsőbbsége: 1983.08.15.

2. igénypont szerinti eljárással előállított, bendőben emészthetetlen fehérjetartalmú anyaggal etetjük. Elsőbbsége: 1982.10.21.

2. Eljárás fehérjetartalmú, zsírtalanított, növényi maganyagok fehérjetartalmának bendőbeli emészthetőségének csökkentésére, azzal jellemezve, hogy a fenti maganyagot kérődzők számára elfogadható cinksó vizes oldatával érintkeztetjük, az érintkeztetést addig folytatjuk, míg a maganyag a cinksót vizes oldat formájában tartalmazza, és az oldatban lévő cinkionok közvetlen kapcsolatba kerülve a maganyag fehérjetartalmával, reagálnak azzal, a fenti cinksó koncentrációja 0,25—1,3 t% összes cinktartalomnak felel meg a liszt száraz tömegére számolva. Elsőbbsége: 1982.10.21.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy maganyagként zsírtalanított szójabablisztet használunk. Elsőbbsége:

1982.10.21.

4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy maganyagként zsírtalanított, pörkölt szójabablisztet használunk. Elsőbbsége: 1982.10.21.

5. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy cinksóként cink-kloridot, cink-szulfátot vagy cink-acetátot használunk. Elsőbbsége: 1982.10.21.

6. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy cinksóként cink-szulfátot használunk. Elsőbbsége: 1982.10.21.

7. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy cinksóként cink-kloridot használunk. Elsőbbsége: 1982.10.21.

8. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 0,6-2,7 t% cink-kloridot vagy azzal ekvivalens mennyiségű cink-szulfátot adunk a liszthez, a liszt száraz tömegére számolva. Elsőbbsége: 1982.10.21.

9. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a cinksó-oldat abszorpciója után a fenti fehérjetartalmú anyag proteinje és a cinkionok közötti reakciót hőkezeléssel segítjük elő, a hőkezelést legalább 92,4°C-on, de a fehérje bomlási hőmérséklete alatti hőmérsékleten végezzük. Elsőbbsége:

1982.10.21.

10. Eljárás kérődzők takarmányozására, azzal jellemezve, hogy a kérődzőket az 1. vagy

11. Eljárás zsírtalanított szójababliszt fehérjetartalmának bendőbeli emészthetőségének csökkentésére, azzal jellemezve, hogy a fenti lisztet kérődzők számára elfogadható vfzoldékony cinksó-oldattal érintkeztetjük annyi nedvesség jelenlétében, amennyi az oldat kialakításához szükséges, a fenti érintkeztetést addig folytatjuk, míg a liszt a fenti cinksót vizes oldat formájában tartalmazza, és az oldatban lévő cinkionok közvetlen kapcsolatba kerülve a liszt fehérjéjével reagálnak azzal, a cink koncentrációja 0,25—1,3 t% a liszt száraz tömegére számítva, és a szójababliszt szabad aminosavtartalma 5%-nál kevesebb a liszt száraz tömegére számítva. Elsőbbsége: 1982.10.21.

12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 0,6—2,7 t% cink-kloridot vagy azzal ekvivalens mennyiségű cink-szulfátot használunk, a liszt száraz tömegére számítva. Elsőbbsége: 1982.10.21.

13. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a cinksó-oldat abszorpciója után a cinkionok és a szójababliszt proteinje közötti reakciót hőkezeléssel segítjük elő. a hőkezelést legalább 37,4°C-on, de a fehérje bomlási hőmérsékletét meg nem haladó hőmérsékleten végezzük.

Elsőbbsége: 1982.10.21.

-12193884

14. Eljárás kérődzők takarmányozására alkalmas szójababliszt bendőbeli emészthetőségének csökkentésére, azzal jellemezve, hogy (a) a zsírmentesített szójabablisztet vízoldékony cinksóval érintkeztetjük annyi ⁵nedvesség jelenlétében, amennyi a só oldattá alakításához elegendő,a fenti érintkeztetést addig folytatjuk, míg a szójababliszt a cinksót vizes ódat formájában tartalmazza, és a cinkionok közvetlen kapcsolatba kerülnek a takarmány fehérjetartalmával, a cink mennyisége 0,25—1,3 t% a liszt száraz tömegére számolva; és (b) a fenti cinksó-oldattal érintkezésbe hozott lisztet legalább 92,4°C-on, de a fe- 15 hérje bomlási hőmérsékletét meg nem haladó hőmérsékleten hőkezeljük, a cinkionok és a protein közötti reakció elősegítésére. Elsőbbsége: 1983.08.15.

15. Eljárás kérődzők takarmányozására, ²⁰azzal jellemezve, hogy a kérődzőket a 14. igénypont szerinti eljárással előállított, bendőben emészthetetlen szójababliszttel etetjük. Elsőbbsége: 1983.08.15.

16. Eljárás kérődzők takarmányozására ²⁵alkalmas, magasabb tápértékü szójababliszt előállítására, azzal jellemezve, hogy (a) a zsírtalanított szójabablisztet cink-szulfát vagy cink-klorid vizes oldatával érintkeztetjük, míg az oldat abszorbeálódik 30 a szójabablisztben, a fenti oldat 0,25—

17. A 16. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szójabablisztként pörkölt szójabablisztet használunk, és a hőkezeléshez ⁰a pehely szárítása is hozzátartozik. Elsőbbsége: 1982.10.21.

18. Eljárás emészthetetlen fehérjetartalmú takarmányok előállítására kérődzők etetésére, azzal jellemezve, hogy (a) a fehérjetartalmú zsírtalanított növényi maglisztet kérődzők számára elfogadható cinksóval keverjük nedvesség jelenlétében, a keverést addig folytatjuk, míg a cinksónak legalább egy része oldódik és abszorbeálódik a lisztben, és a cinkionok szoros kapcsolatba kerülnek a liszt fehérjéjével, ami ki van téve a bendőben lejátszódó emésztési folyamatnak, a fenti abszorpció során 0,25—1,3 t% cinket abszorbeálunk a lisztben, a liszt száraz tömegére vonatkoztatva; és (b) a cinksó-tartalmú lisztet a cinkionok és a fehérje közötti reakció elősegítése céljából legalább 37,4°C-on hőkezelj ük, de a hőmérséklet nem haladja meg a takarmány fehérjéjének bomlási hőmérsékletét.

Elsőbbsége: 1983.08.15.

19. A 18. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy (a) a fehérjetartalmú, zsírtalanított növényi maglisztet kérődzők számára elfogadható vizes cinksóoldattal keverjük nedvesség jelenlétében, a keverést addig folytatjuk, míg a cinksónak legalább egy része abszorbeálódik a lisztben, és a cinkionok szoros kapcsolatba kerülnek a liszt fehérjéjével, ami ki van téve a bendőben lejátszódó emésztési folyamatnak, a fent-i abszorpció során 0,4-1,1 t% cinket abszorbeálunk a lisztben, a liszt száraz tömegére vonatkoztatva; és (b) a cinksó-tartalmú lisztet a cinkionok és a fehérje közötti reakció elősegítése céljából legalább 37,4°C-on hőkezeljük, de a hőmérséklet nem haladhatja meg a takarmány fehérjéjének bomlási hőmérsékletét. Elsőbbsége: 1982.10.21.

20. A 18. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként szójabablisztet, repcemaglisztet, napraforgómaglisztet, gyapotmaglisztet, földimogyorólisztet, pórsáfránylisztet, pálmamaglisztet, vagy a fentiekből álló keveréket használunk. Elsőbbsége:

1982.10.21.