HU187947B - Magnetic lock insert - Google Patents

Description

A találmány tárgya mágneses zárbetét, nyílászárók zárszerkezetei részére, amely permanens mágneses kulcscsal nyitó-záró helyzetbe elfordítható mágneses rotorokkal és retesszel ellátott belső hengerrel, valamint tolókavivővel van ellátva.

A nyílászárónak csak egyik oldalába beépíthető zárbetétekben egyetlen zárbetétekben egyetlen mágneses zártestet alkalmazunk, míg a nyílászáró mindkét oldalába beépített zárbetétekben tengelyszimmetrikusan egymáshoz rögzített és a zárszerkezet tolókavivőjét közrefogó egy-egy mágneses zártestet helyezünk el.

A találmány tárgyát képező mágnes zárbetét lényegében a 174 718 számú magyar szabadalom szerinti mágneses hengerzár jelentős korszerűsítésével, illetve továbbfejlesztésével az ismert mágneses zárbetétek erőszakos nyitási kísérleteinek hatástalanítását hivatott megoldani.

A mágneses zárbetétek kifejlesztése és elterjedése azért vált szükségessé, mert a zárszerkezetek erőszakos feltörésének és kinyitásának megakadályozása céljából azok a mechanikus zárszerkezetekhez képest lényegesen előnyösebbnek mutatkoztak. A mágneses zárszerkezet ugyanis kizárja az idegen kulcs használatát, mert a reteszelés vezérlése nem mechanikus, hanem mágneses térerősség kölcsönhatásán alapszik. Ennek következtében a mágneses zárak agyafúrt, nyom nélküli felnyitásának próbálkozásai sikertelenek. Ezért a fejlesztéseknek a roncsolásos betörési módszerek, zárbetét megfúrás, valamint más erőszakos felnyitás! lehetőségek számának csökkentésére, illetve ezek kizárására kell irányulnia.

Mint ismeretes, a mágneses rendszerű hengerzárbetétek konstrukciós megoldásaira már számos szabadalom vált ismeretessé. A szerkezetek előállításának bonyolultsága és a technológiai nehézségek miatt azonban lényegében csak két szabadalom szerinti megoldás volt realizálható, és került a kereskedelmi forgalomba. Az egyik ilyen megoldás a fent említett Elzett művek szolgálati szabadalmaként ismertté vált 174 718 számú magyar szabadalomnak megfelelő megoldás.

Vizsgálataink során nyilvánvalóvá vált, hogy a technika jelenlegi szintjén ismeretes, és a várható betörési módszerekkel szemben a 174 718 számú magyar szabadalom szerinti mágneses zárbetét belátható időn belül már nem tudja a maximális biztonságot nyújtani. A technika felgyorsulásának fejlődése ezen a téren is egyre jobban tapasztalható, a zárak erőszakos feltörésének módszerei jelentősen fejlődtek.

Elvileg hasonló probléma mutatkozhat a DE—OS 26 25 994 (E 05 B 47/00) számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátott szabadalmi leírás szerinti megoldás esetében is. Ennek a részben mechanikus, részben mágneses zárbetétnek szerkezete annyiban hasonlítható az említett 174 718 számú magyar szabadalom szerinti megoldáshoz, hogy ez is permanens mágneses rotorokkal nyitható—zárható. A mechanikus reteszelést egyrészt a csapok, másrészt a mágneses rotorokban lévő fészkekkel szabályozható reteszállás biztosítja. A reteszeken fogazás van kialakítva, hogy a rotorokban lévő fészek ezeket befogadhassa. A befogadás létrejöttét mágneses kulccsal lehet megvalósítani. Idegen kulcs erőszakos használata esetén ennél a zárbetétnél üzembiztos működtetés megszüntethető, és a felfúrásos zárnyitás ellen sincs biztonságos és hatékony védelem.

A fent elmondottak értelmében vált szükségessé az említett szabadalmunk szerinti megoldás jelentős továbbfejlesztése, amelynek alapja az a célkitűzésünk, hogy a 2 roncsolásos betörési módok lehetőségét csökkentsük, illetve az erőszakos zárfeltörések sikerességét lehetőség szerint kízáijuk.

A mágneses zárbetéteken villáskulccsal vagy nagy áttételű fogóval váltakozó irányú erőszakos elfordítással gyakorlatilag rendkívül nagy roncsolóerő hozható létre, ami a zárbetétek töréséhez vezethet. A mágneses zárbe-. tét erőszakos felnyitásának másik lehetősége — mint említettük - a zárbetét feifúrása volt. Megoldást kívántunk találni a felfúrás lehetőségének hatékonyabb védelmére.

Ismeretessé váltak ugyanis olyan zárnyitási módszerek, amikor a kulcscsatornában igen nagy szilárdságú idegen tárgyat helyeztek, és kívülről igen nagy forgatónyomatékot képeztek. A zárbetét kényes szerkezete elroncsolódott és bár ellenállt a további hengerelfordítási próbálkozásoknak, de a zárbetét működésképtelenné vált, tönkrement, és ennek következtében az illetéktelen beavatkozást követően a zárbetét saját kulcsával sem volt kinyitható.

A mágneses zárbetétek alkalmazásával a felhasználók részéről az az igény is jelentkezett, hogy adott felhasználási területeken, például a vendéglátóiparban — főleg szállodáknál — irodaházakban stb. az egyéni kulcsok mellett a zárak egy csoportjának nyitására-zárására szolgáló főkulcs, és valamennyi zár nyitására és zárására alkalmas úgynevezett vezérkulcs alkalmazása is lehetővé váljon.

Fenti célkitűzések alapján fejlesztettük tovább a találmány szerinti mágneses zárbetétünket.

A zárbetét erőszakos törésének meggátlására a találmány szerinti mágneses zárbetétet úgy alakítottuk ki, hogy elcsavarás vagy betörés ellen a zárbetét két, egymással szemben álló hengerét erőátviteli szempontjából összekötöttük.

A felfúrás elleni védelem növelése érdekében nemcsak vastagabb és nagyobb szilárdságú acélbetéteket alkalmaztunk, hanem az acélbetéteket olyan alakban képeztük ki, hogy ezáltal a védelem célját szolgáló acéllap minden oldalról burkolja a henger rotorházát és ezzel felfúrás elleni védelmet nyújt. Az említett acéllapok nemcsak a rotorházat, hanem a kulcscsatornát is védik attól, hogy abba menetet vágjanak, majd a csavar, illetve a menetemelkedés kihasználásával a hengert kihúzzák a zártestből. Az utóbb említett védelem céljából a tolókavivőt két félrészből képeztük ki, amely önmagában is meghiúsítja azt a lehetőséget, hogy a hengert a zártestből ki lehessen húzni. A szerkezet legkényesebb része maga a rotorház, amely a fent említett védelem (keményfém-burkolat) következtében semmilyen irányból nem fúrható meg. A henger eifordíthatóságát szabályozó retesz védelme a megfúrhatóság ellen, illetve a henger eltávolíthatatlansága azzal az igen előnyös megoldással volt megvalósítható, hogy az ezideig alkalmazott tájoló és kulcskivételt gátló csappantyús rendszereket egybeépítettük, és célszerű elhelyezésükkel működésüket illetően nem várt előnyöket hoztunk létre.

A mágneses zárbetét hengerének erőszakos elfordítási próbálkozása esetén a zárbetét roncsolásos tönkretételének megakadályozására szolgáló kísérleteink során rájöttünk arra, hogy a kulcscsatornát megvédhetjük, és a henger eifordíthatóságát megakadályozhatjuk, ha a henger idegen tárggyal való elfordulását két szabályozógyűrű segítségével két szakaszra bontjuk. Szabáiyozógyűrűkben kiképzett horony körszelet profilú, amely a saját kulcs behelyezése esetén, az első szakaszban lehetővé te-21

187 947 szi, hogy a zár hagyományos módon legyen nyithatózárható, a henger elfordításakor pedig a reteszek kényszerpályán nyomódjanak be a hengerpalást szintjéig. A második szakasz akkor lép hatékonyan működésbe, ha idegen tárgy segítségével kívánják elfordítani a hengert. Ebben az esetben a szabályozógyűrűk a hengerrel együtt fordulnak el, majd a reteszek a zártestben kialakított horony falában megakadnak, mert azok nem tudják elfoglalni a hengerben lévő helyüket. A reteszek ebben a helyzetben nyíró igénybevételnek vannak kitéve, azonban kísérleteink szerint a reteszek deformálásához, illetve roncsolásához szükséges nyíróerő nagysága sokszorosa annak a nyíróerőnek, amelyet a jelenleg ismert legszilárdabb anyagból készült idegen tárggyal lehet forgatónyomaték útján létrehozni.

Kísérleteink során rájöttünk arra, hogy a mágneses zárbetéteknél is meg lehet oldani tetszőleges számú egyedi kulccsal működtethető mágneses zárbetét esetében a főkulccsal, illetőleg vezérkulccsal működtetés lehetőségét is. Felismerésünk szerint ugyanis a mágneses zárbetét rotorjain egynél több reteszhornyot is kialakíthatunk, és a reteszhornyokat a rotoron a 360 fok tetszőleges osztásszögének megfelelő szöghelyzetekben alakíthatjuk ki. A rotoron kialakított reteszhornyok segítségével hozhatók létre a kulcs, illetve zárrendszerek. A rotoron az egyik reteszhorony az egyéni, a másik reteszhorony pedig a főés vezér-, vagy generálkulcsok számára van kialakítva. Alternatívaként elkészíthető úgy is, hogy az egyik horony a vezér-, illetve generál-, míg a másik a fő- és egyéni kulcsok számára kombinálható.

A találmány mágnestestekkel működtethető hengerzár, amely mágneses kulccsal záró, illetve nyitó helyzetbe forgatható belső hengert magába foglaló vagy egyetlen zártestből álló - a zárszerkezet tolókavivőjéhez csatlakozó - zárbetétként, vagy a tolókavivőt két oldalról közrefogó, egymással tengelyszimmetrikusan elrendezett két zártestből álló zárbetétként alkalmazható. A zártestben elhelyezett henger saját kulccsal elfordíthatóan úgy van elrendezve, hogy a henger két oldalán kialakított reteszhornyokban lévő reteszek a hengerrel együttesen forgathatók el a zártestben. A rotortartók fészekszerű bemélyedéseiben rotorokból alkotott egy-egy rotorsor van elhelyezve, ahol a rotorok tengelyeiken forgathatóan vannak ágyazva és a retesz befogadására alkalmas reteszcsatornával rendelkeznek. A kiékelt helyzetű retesz képezi a saját kulcstól idegen eszközzel való elforgatást gátló szervet. A rotortartók a rotorházzal együtt a henger átellenes palástfelületei oldalaiban besüllyesztett helyzetben vannak elrendezve. A hengernek a zártest elforgathatóságát és a saját kulcs kivehető állását meghatározó csappantyúval, vagy acélgolyóval ellátott tájolócsapja van. A henger furatokkal rendelkezik, amelyekbe eltérő hosszúságú - a saját kulcs lépcsőzetei által azonos hoszszúságúra beállítható — a henger elforgatását gátló ellencsapok nyúlnak be.

A találmány lényege abban van, hogy a henger és a zártest között két szabályzógyűrű van elhelyezve, amelyek egy-egy a henger elfordulását gátló a retesz részét —célszerűen a legömbölyített részét — befogadó reteszhoronnyal rendelkeznek. A rotor házában a retesz másik részét csak a saját kulcs és a rotor mágnestest által meghatározott mágneses egyensúlyi helyzetben befogadni képes a mágnestest húrja mentén kialakított reteszcsatornával rendelkezik. A saját kulcsnak a kulcscsatornába illesztett helyzetében a retesz részben a rotor házában, részben pedig a rotortartóban foglal helyet. A henger ebben az üzemi helyzetben akadálytalanul elfordítható. A saját kulcs eltávolított helyzetében a rotor házában lévő reteszcsatorna a retesz működésvonalán kívül helyezkedik el, a retesz pedig a rotortartóban és szabályozógyűrűk reteszhornyában helyezkedik el. A zártestben a reteszek reteszelt helyzetét biztosító reteszhorony van kiképezve a szabályozógyűrűk reteszhornyainak vonalában.

A találmány szerinti hengerzár előnyös kiviteli alakjai szerint a hengerek összekötőszervét egy kapcsolótengely képezi, amely behelyezhető tetszőleges eszközzel hossztengely irányában elmozdíthatóan van elrendezve. A kapcsoló tengely a két félből álló tolókavivőben, valamint a henger végén kialakított hornyok között kapcsolóelemmel kapcsolja össze a hengert a zárszerkezet tolókavivőjével, amely a henger végét karmosán rögzíti. A henger végén kialakított horonyba a két félből álló tolókavivő oldalán kialakított váll illeszkedik, amely a henger végét körbefogja. Az ellencsapok is a henger erőszakos kiemelését gátló szerként szolgálnak. A kulcscsatorna felfúrásának gátló szerveit a henger homloklapjaira, illetve a kulcscsatorna bevezető nyílásához illesztett védőlemezek, ezen védőlemezeket rögzítő csapok és/vagy a zártest nyúlványába illesztett keményfém zárócsap, valamint a kulcscsatorna oldalainál elhelyezett tájoló-, csapok alkotják. A henger kiindulási helyzetét pontosító szervet egy, a saját kuics fészkébe helyezett csappantyú vagy acélgolyó alkotja, amely egyben a hengerzár alaphelyzetétől elforgatott helyzetében a sajátkulcs kivételét gátló szervét alkotja. A rotor házában kialakított reteszcsatorna négyzet vagy befelé szűkülő csonkakúp keresztmetszetű. A két reteszcsatorna közül bármelyik reteszcsatorna alkothatja a saját-, fő- vagy vezérkulcs rendszer reteszcsatornáját. A reteszcsatornák közötti szöghelyzet megválasztása, valamint ezeknek a mindenkori változtatható mágneses mezők viszonylagos helyzete alkotja a milliós nagyságrendű zárlatszámú kulcs vagy zár rendszerei* variációs tényezőit. A komplett hengerzár körvonalrajza különféle profilú, zárházak hengerzár-furataiba illeszthetően van kialakítva. A hengerzár homloklapjainak és végeinek környezetében korroziv közegnek hermetikusan ellenálló szigeteléssel rendelkezik.

A találmány szerinti mágneses zárbetét nagy előnyei a következők:

A jelenleg ismert legkorszerűbb eszközökkel való erőszakos zárbetétek törését azzal gátolják meg, hogy a két tengelyszimmetrikusan szembenálló zártest hengerét erőátviteli szempontból egymással nagy szilárdsággal kötjük össze, és ilymódon a két zártest hengerei közötti összeköttetés a zárbetét erőszakos elfordításával nem törhető szét.

A mágneses zárbetétek fel fúrás elleni védelmét oly módon tökéletesítettük, hogy a felfúrás ellen védelmet szolgáló acéllapokkal egyben a kulcscsatornát is védjük attól, hogy abba menetet vágjanak, és ezután a henger kiemelkedő szerszámmal húzzák ki a zártestből.

A mágneses zártest hengerének erőszakos elfordításáva! való felnyitásának lehetőségét azzal gátoljuk meg, hogy az esetleges idegen tárggyal való elfordulást két szakaszra bontottuk két szabályozógyűrű alkalmazásával. Ezekkel a szabályozógyűrűkkel felépített szerkezet ellenáll a jelenleg ismert legjobb, azaz legszilárdabb anyagból készült, idegen tárggyal képezhető forgatónyomatéknak.

A találmány szerinti mágneses zárbetét igen jelentős

-3187 947 továbbfejlesztését jelenti az a lehetőség, hogy a mágneses zárbetétek találmányunk alapján számos felhasználási terület igényének megfelelően egyéni kulccsal, fökulccsal és vezérkulccsal is működtethetők.

A találmány szerinti mágneses zárbetét példaként kiviteli alakját rajzok alapján ismertetjük részletesebben, anélkül, azonban, hogy a rajzokon ábrázolt kiviteli alakok igénypontjainak oltalmi körét szűkítenék. Az oltalmi körön belül számos további kiviteli alak is készíthető. A rajzokon az

1. ábra a találmány szerinti mágneses zárbetét oldalnézetét szemlélteti kitöréssel; a

2. ábra az 1, ábrának A-A vonalak mentén vett metszetét mutatja; a

3. ábra az 1. ábrának Β—B vonalak mentén vett metszetében a henger tájolását ábrázolja; a

4. ábra az 1. ábrának B-B vonalak mentén vett metszetét szemlélteti a 3. ábrától eltérő golyós csappantyús kiviteli alakban; az

5. ábra az 1. ábrának A-A vonalak mentén vett metszetben az üzemi helyzetét szemlélteti; a

6. ábra az 1. ábrának E—E vonalak mentén vett metszetét mutatja reteszelt helyzetben; a

7. ábra a reteszelő lécet ábrázolja perspektivikus nézetben; a

8. ábra a 2. ábrának C—C vonalak mentén vett metszete; a

9. ábra az 1. ábrának D—D vonalak mentén vett metszete; a

10—12. ábrák két-két reteszcsatornával kialakított rotorházat szemléltetnek; a

13a—13c ábrák a rotorokon kialakított reteszcsatornák kialakításának néhány variációs kiviteli alakját ábrázolják; a

14a-14d ábrák saját főkulcsok és vezérkulcs kialakításának példakénti kiviteli alakjait szemléltetik a kulcsokhoz tartozó rotoros reteszcsatomáival és mágneses helyzetek kialakításával együttesen, és a

15. ábra a zárbetét hengerének perspektivikus képét szemlélteti.

A nyílászárók csak egyik oldalába beépített zárszerkezetekben csupán egyetlen találmány szerinti zártestet alkalmazunk. Ennek kivitele megegyezik az 1-9. ábrákon látható, a nyílászárók két oldalába beépíthető zárbetétekben alkalmazott kettős zártestből álló zárbetét egyik felével.

A találmány szerinti mágneses zárbetétnek a 174 718 számú magyar szabadalom szerinti zárbetéttel közös jellemzői a következők:

Az 1 zártestben elhelyezett 2 henger a 3 saját kulcscsal elforgatható. A 2 henger két oldalán kialakított üregekben 4 rotortartók helyezkednek el, amelyek a 2 hengerrel együtt forgathatók el az 1 zártestben. A 4 rotortartók fészekszerű bemélyedéseiben 5 rotormágnestesteket tartalmazó 6 rotorokból alkotott legalább két-két rotorsor van elhelyezve, ahol a 6 rotorok 7 tengelyein forgathatóan vannak ágyazva. A 6 rotorokkal felszerelt egy-egy 4 rotortartóban a 8 reteszek kiékelései gátolják a 2 hengernek idegen tárggyal való elforgathatóságát. A 4 rotortartók a 6 rotorokkal együtt a 2 henger átellenes palástfelüieti oldalaiban besüllyesztve vannak elrendezve. A 2 hengernek az 1 zártestnek elforgathatóságát és a 3 saját kulcs kivezető állását meghatározó 30 csappantyúval vagy 32 acélgolyóval ellátott 31 tájolócsapja van.

A találmány szerinti mágneses zárbetét a fent említett 4 ismert szerkezeti jellemzőkön túlmenően az alábbiak szerint van kialakítva.

A 15. ábrán látható módon a zárbetét 2 hengere szabványosított méretek figyelembevételével úgy van kiképezve, hogy az különböző célú és méretű záraknál a 2 henger részére kialakított furatba telepíthető és ily módon univerzálisan alkalmazható. A találmány szerint a 2. henger két végén kialakított hornyok lehetővé teszik, hogy tömítőgyűrűk beszerelésével a 2 henger például párás, savas közegben, tehát agresszív környezetben is védve legyen és így üzemképesen működjön.

További újdonságot jelent az a szerkezeti kialakításban, hogy a 6 rotor háza és az 1 zártest között két 29a és 29b szabályozógyűrűt alkalmazunk. A 2 hengert a 3 saját kulcs nélküli zárt helyzetben rögzítő 8 reteszek magasságának fele a 29a és 29b szabályotógyűrűben kiképzett 9 reteszhoronyban, másik fele a 4 rotortartóban helyezkedik el. A 2 henger a 3 saját kulccsal való elfordulásának kezdetekor a 6 rotor háza a mágneses mező helyzetének megfelelő állást veszi fel. Ez esetben a 6 rotor házán kialakított nyitott 11 reteszcsatorna a 8 retesz működési vonalában helyezkedik el (2. ábra). Az 5 rotormágnestest mágneses mezejének helyzete a 11 reteszcsatornához viszonyítva előre megtervezett módon változtatható. A 2 henger továbbfordításakor a 29a és 29b szabályozógyűrűkben lévő 9 reteszhorony a 8 reteszt arra kényszeríti, hogy a 6 rotor házán lévő 11 reteszcsatorna a 8 reteszt magába fogja. Ezután a 8 retesz már nem áll ki a 2 henger palástjának síkjából, ezért a 2 henger a 3 sajátkulcsával elfordítható.

Az 5. ábra a fentiek szerint elfordított 2 hengert szemlélteti.

A 6. ábrán jól látható, hogy ha a 10 kulcscsatornába a 3 sajátkulcstól eltérő 35 idegen testet helyeznek és meg nem engedett nyitási kísérlet történik, nyitás nem jöhet létre. A 2 henger kezdeti elfordításakor ugyanis a 29a és 29b szabályozógyűrűk nem mozdulhatnak el, mert a 18 golyóval menesztett 26 csappantyú nagyobb erővel tart ellen, mint a 2 henger elfordításához szükséges erő (lásd az 1. ábrát). Amennyiben a 6 rotorok közül akár csak egyiknél nem jön létre mágneses egyensúly vagy a 11 reteszcsatorna iránya nem esik egybe a 8 rete$2 működésének irányával, úgy a 1 ί reteszcsatorna nem tud a 8 retesz részére helyet biztosítani. Ekkor olyan nyomaték keletkezik, amelynek hatására a 29a és 29b szabályozógyűrűk helyükről elmozdulnak és a 2 hengerrel együtt fordulnak el, mert a keletkező nyomaték nagyobb, mint a 26 csappantyú 18 golyójának nyomóereje. Az elfordulás mértéke kicsi, miután a 8 retesz a 6 rotorház felé haladni nem tud, ezért a 2 henger palástjának síkjából a 8 retesz magasságának fele kiáll. Ennek következtében a 8 retesz felső fele az 1 zárttestben kialakított 33 reteszhorony (6. ábra) falába ütközik és meggátolja a 2 henger továbbfordítását. A 8 reteszek ily módon nyírási igénybevételnek vannak kitéve. A 8 retesz elnyírásához szükséges erőigény azonban többszöröse a 35 idegen test nyomatéka által létrehozható erőnek, ezért roncsolás nem jöhet létre.

Á 2 henger erőszakos elfordításának próbálkozása eredménytelen, roncsolás nem jöhet létre, a szerkezet nem deformálódhat, ezért további folyamatos működése zavartalan marad. Az erőszakos nyitási próbálkozás azt tételezi fel, hogy a 22 ellencsapokat valami idegen eszközzel kiiktassák, s mert ellenkező esetben ezeket is a feszitési nyomatékből származó erőknek kellene nyírni.

187 94

A 22 ellencsapok váltakozó hosszméretűek, a 2 hengerben illesztettek. A 2 henger elfordíthatóságát úgy biztosítják a 22 ellencsapok, hogy a 3 kulcson kialakított 21 kulcslépcsőzet mélységének segítségével egyenlítődik ki a 22 ellencsap hossza és kerül a 2 henger palástjának síkjáig. A 22 ellencsapok rugóval a 19a és 19b támon fekszenek fel.

A roncsolásos zárbetét-felnyitásnak egy másik szokásos lehetséges formája az, hogy a kulcscsatornába menetet fúrnak, és például az ismert csapágylehúzó módszerrel megkísérlik a hengert a zárbetétből kihúzni, majd segédeszközzel avatkoznak a zárszerkezetbe be.

A találmány szerinti szerkezeti kialakításnál a 10 kulcscsatornába menetet fúrni nem lehet, mert a 16a és 16b védőlemezek keménysége ezt meggátolja (lásd a 8. ábrát). A 10 kulcscsatornának felfúrás elleni elsődleges védelmét azonban az 1 zártest homloklapjára szerelt kemény acélból készült 23 betét biztosítja. A 10 kulcscsatorna továbbá megfúrást gátló nagy keménységű 16a és 16b védőlemezekkel rendelkezik, valamint a 38 fészkeibe illeszkedő 31 tájolócsapok ugyancsak megfúrásgátló nagy keménységű anyagból vannak kiképezve.

A találmány szerinti mágneses zárbetét két 2 hengerének összekötőszervét a 34 kapcsolótengely képezi, amely a behelyezett 3 saját kulccsal hossztengely irányban elmozdítható. A 34 kapcsolótengelyhez a 14 kapcsolóelemek vannak rögzítve, amelyek a 2 hengerek végein és a 15a, 15b tolókavivőben kialakított hornyokon keresztül kapcsolják össze a 2 hengert a két részből álló 15a és 15b tolókavivővel, amely a zárszerkezet reteszének mozgatószerve. A 15a és 15b tolókavivő kopásálló kemény fém 28 lemezfedővel van összefogva és 27 szegeccsel rögzítve. A 15a és 15b tolókavivők karmosán fogják össze a 2 hengerek végeit.

A találmány szerinti mágneses zárbetét két 2 hengerét (ajtón belüli belső henger és a külső henger) azon 34 kapcsolótengely köti össze, amely a 2 hengerek végein lévő furatokba illeszkedve esetleges külső csavaróerőkkel szemben tehermentesítik a két 2 hengerek közötti - törés szempontjából - kritikus keresztmetszetet, és ellenáll a törési kísérleteknek. A 34 kapcsolótengely másik szerepe, hogy a 3 sajátkulcsnak a 10 kulcscsatornába való behelyezésekor a 3 sajátkulcsot átvezesse a másik 2 hengerbe és hogy ekkor a 3 sajátkulcs menessze azon 14 kapcsolóelemeket, amelyek a 2 henger végén és a 15a, 15b tolókavivőben kialakított hornyokon keresztül összekapcsolja a két 2 hengert a 15a és 15b tolókavivővel. A 3 sajátkulcs, valamint a zárszekrényben lévő zár reteszének mozgatása ezen fenti mechanikai kapcsolaton át megy végbe (amit az 1. ábrán vastagon kihúzott kinetikai eredményvonal jelez). A 3 sajátkulcson egy a 29a és 29b szabályozógyűrűkben a 9 reteszhorony mélységének megfelelő mélységű 38 fészek van kialakítva, amely egy a 2 henger elfordított helyzetében abba bemerülő és a 3 sajátkulcsot rögzítő tájolócsappantyú befogadására szolgál.

A 3 sajátkulcsot ugyanis a 2 henger elfordítása után már nem lehet kivenni a 10 kulcscsatornából, mert a 2 hengert tájoló 30 csappantyú vagy a 32 acélgolyót nyomó 31 nyomórugó ezt azzal gátolja, hogy a 3 sajátkulcs 38 fészkébe helyeződik és ezzel a 3 sajátkulcsnak a 10 kulcscsatornából való kivehetőségét gátolja. A 2 henger elfordítása esetén az első kiviteli alak esetében a 30 csappantyú (3. ábra), a másodikként említett kiviteli alak esetében a 32 acélgolyó (4, ábra) kerül a 2 henger palástjának síkja alá a 31 nyomórugó hatásirányával szemben, amiáltal a 2 henger elforgathatóvá válik. Ilyenkor a 3 sajátkulcs kivétele azért nem lehetséges, mert a 30 csappantyú vagy a 32 acélgolyó beszorult a 3 sajátkulcs 38 fészkébe.

A 30 csappantyú vagy a 32 acélgolyó ily módon a 2 hengert pontosan tájoló és a 6 rotorok szabad elfordulását elősegítő szervvé válnak.

A 30 csappantyú vagy a 32 acélgolyó továbbá a 3 sajátkulcsnak csakis nulla fokos, azaz az alaphelyzetben való kivételét engedi meg.

Az 1 zártest két oldalán elhelyezett 30 csappantyú vagy 32 acélgolyó, felfúrási kísérletet akadályozó, fúrótovábbhaladását gátló szervet alkot.

A 8 retesz végei lépcsőzőttek, a középső rész kiemelkedik. Ez a középső rész az 1 zártestben lévő 33 reteszhoronnyal érintkezik, míg a 8 retesz lépcsőzött végei a 29a és 29b szabályozógyűrűn és a 4 rotortartón van megvezetve.

A 10 kulcscsatornát védő 16a és 16b védőlemezek felfúrást gátló keményacélból vannak kialakítva, amelyeknek rögzítőszerveit a 10 kulcscsatorna oldalainál elhelyezett 30 csappantyúk képezik, amelyek ugyancsak felfúrást gátló kemény acélból vannak kiképezve. Ugyancsak a felfúrás elleni védelem céljából a 2 henger homloklapjára, illetve a kulcscsatorna bevezetőnyílásához kemény acél 16a és 16b védőlemezekés ezen 16aés 16b védőlemezeket rögzítő 39 csapok és/vagy az 1 zártest nyúlványába illesztett keményfém 24 zárócsap, valamint a 10 kulcscsatorna oldalánál elhelyezett 30 csappantyúk vannak elhelyezve.

A találmány szerinti szerkezeti kialakításnál a 10 kulcscsatornába menetet fúrni nem lehet, mert a 16a és 16b védőlemezek keménysége ezt meggátolja. A 16a és 16b védőlemezek roncsolásos eltávolításának, valamint a megfúrás megakadályozására a 10 kulcscsatorna oldalainál elhelyezett tájoló 30 csappantyúkat is keményacélból készítjük. (Ezek a tájoló 30 csappantyúk illeszkednek a 3 sajátkulcs 38 fészkébe.) A 10 kulcscsatorna felfúrás elleni elsődleges védelmét azonban az 1 zártest homloklapján lévő kemény acél 23 betét biztosítja.

A 2 hengereknek idegen eszközzel való kihúzását még az is gátolja, hogy a 22 ellencsapok a 2 henger reteszelésére szolgálnak. További biztonság céljából a 2 henger az 1 zártestben úgy van rögzítve, hogy a két félből álló 15a és 15b tolókavivő (1. ábra) a 2 hengert karmosán öleli át.

A zárszerkezetnél általában fontos szerepet játszik a fő- és a vezérkulcsok kialakításának lehetősége, illetve az ismétlés nélküli variációk számának nagysága. Ezen a területen is jelentős előrehaladást értünk el. Nemcsak a sajátkulcsok zárlat számát növeltük, hanem a kiegyensúlyozott 6 rotorházak 11 reteszcsatornái lehetőséget biztosítanak nagy variációs zárrendszerek kialakítására, és b: ztonságos működtetésére.

A mágneses zárbetét tökéletesítésének nemcsak az volt a célja, hogy azt biztonságosabbá tegyük főleg a roncsolásos betörési módszerek ellen, hanem az is, hogy a reteszelő egységet adott zárrendszerekben szélesebb területen is alkalmazhassuk.

A korszerű zárbetétgyártás feltétele, hogy egyre nagyobb számú csoport, fő- és vezérkulcsos, valamint központi zárrendszerekben tömeggyártható legyen a megkívánt biztonsági fokozattal.

Magától értetődő, hogy adott alkalmazási területeken, például szállodáknál vagy középületeknél, rendkívül ké5

-5187 947 nyelmes, ha egyedi zárokat nyitó, nagy kulcstömeg helyett egyetlen fő- vagy vezérkulcs is alkalmazható. Ezen kulcs valamennyi egyedi kulcsával működtethető zárbetéteket is nyitni, illetve zárni képes. Korábban az is kézenfekvő volt, hogy az olyan zár, amelyet két különböző kulccsal, például saját- és főkulcsával zárnak, sok tagból álló főkulcsos csoportok esetén nem olyan biztonságos, mint amelyet csak a sajátkulcsára készítettek.

A mágneses rendszerű zárak a találmányunk szerinti zárrendszerben kiküszöbölik a mechanikus zárak e kényes hibáját, és egyben biztosítják az elvárt biztonsági követelményeket zárrendszerben alkalmazva.

A fő-, illetve vezérkulcsos találmány szerinti zárrendszer egyik példakénti kiviteli alakját rajz alapján ismertetjük. A 10-12. ábrákon olyan kétbázisú rotorházakat mutatunk be, amelyeken két-két reteszcsatorna van kialakítva abból a célból, hogy az egyik reteszcsatorna a saját, azaz az egyedi kulcsok rendszerét szolgálja, míg a másik reteszcsatornából a fő- vagy vezérkulcs rendszerét képezzük ki.

A zárrendszereket oly módon választhatjuk el egymástól, hogy a mágnesezés alaphelyzetét a koordinátarendszerben eltérő szöghelyzetben állítjuk be, és úgy a rotorkészletben nem szerepelhet szimmetrikus rotor.

A reteszcsatornák, valamint a mágneses helyek számának kombinációiból alakítunk ki jelentős nagyságú vezérkulcs rendszert. Ezen túlmenően még bővítjük is a záriparban szokatlanul magas igényű variációk számát a különböző hosszúságú 21 és 22 ellencsapok alkalmazásával, valamint a 10 kulcscsatorna eltérő vállainak száma és mérete alapján. A 10. ábrán lévő 100, 102, all. ábrán a 100, 103, a 12. ábrán a 100, 104 reteszcsatornák példája szerinti zárrendszer modell építhető ki, amelynek a 13. ábra szerinti rotorsorok mágnesezésének kombinációjával a 14. ábra szerinti kulcsmágnesek kombinációja párosítható és ily módon a kombináció azáltal növelhető, hogy a 100—104 reteszcsatornák helyzetének változtatásával, valamint a mágneses mező választott osztásának a koordináta rendszerben való forgatásával a kombinációk száma növelhető.

Tételezzük fel, hogy a kulcs egyoldalas és három mágneshellyel rendelkezik (14. ábra). A példaként bemutatott rotorkészlet közül a 13a-13c ábrán csak néhány lehetőséget mutatunk be, amellyel jói érzékeltethető, hogy a vezérkulcs rendszer elemei alapján nagyszámú alcsoport tagokkal hozható létre a zárrendszer. A modellezésnél a rotoroknál az első szám csatornája a vezérkulcs bázisát, a második szám pedig a fő- és sajátkulcsok rendszerét jelenti.

összefoglalva a találmány szerinti 6 rotor kialakítható egynél több. 100—104 reteszcsatornával, amelyek közül az egyik, például 100 reteszcsatorna az egyéni 3 sajátkulcs részére, egy második 102, 103 vagy 104 reteszcsatorna pedig főkulcs vagy vezérkulcs részére szolgál. A 100 reteszcsatorna egyidejűleg szolgálhat a 3 sajátkulcs és a főkulcs részére is, míg a további 101-104 reteszcsatornák a vezérkulcs vagy további kulcsok részére hasznosítható. A 100—104 reteszcsatornák a 360 fok tetszőleges osztásával alakíthatók ki. A 6 rotorok 5 rotormágnestestének mágnesezési iránya a 100-104 reteszcsatornák irányához képest a 360 fok tetszőleges osztásával választható. Ilyen módon a 100-104 reteszcsatornák és az rotormágnestestek mágneseinek aktuális szöghelyzetei határozzák meg a zárrendszer alapvető variációi számát, figyelembevéve, hogy az egyéni 3 sajátkulcsban lévő 12 mágnesek mágnesezési iránya a 6 rotor 100 egyéni reteszcsatornájához rendelt 5 rotormágnestestek mágnesezési irányával; a fő-, illetve vezérkulcsban lévő 12 mágnesek mágnesezési iránya pedig a 6 rotor 102—104 reteszcsatornáihoz rendelt 5 reteszmágnestestek mágnesezési irányával esik egybe.

A találmány szerinti zárrendszer variációjának száma fentieken túlmenően a 100—104 reteszcsatornák számának és/vagy a mágnesmezők alaphelyzetének szögeltolásával, vagy a mágneses mezők osztásszámának növelésével fokozható.

A 13a ábrán az ϊ—VII alaprotorok saját kulcs csatornáit és a mágnesezési irányait tüntettük fel.

A 13b ábrán látható rotorokat az I—VII rotorok kombinációja alapján készítettük, oly módon, hogy a 13b ábrán a római számokkal jelölt rotorok első számjegyét, például XII rotornál az I rotor szerinti vezérkulcsra, a második számjegyet XII rotornál a II alaprotor szerint képeztük ki a sajátkulcs alkalmazására.

A 13c ábra a fentiek szerint képezhető rotorsorok származtatásának példáját (modelljét) mutatja.

A 14a-14c ábrák a 13a-13c ábrák alapján képezhető rotorok példakénti kiviteli alakjait a hozzájuk rendelt kulcsok mágnesmezőinek helyzetével együttesen szemléltetik.

Claims (9)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Mágnestestekkel működtethető hengerzár, amely mágneses kulccsal záró, illetve nyitó helyzetbe forgatható belső hengert magában foglaló vagy egyetlen zártestből álló - a zárszerkezet tolókavivőjéhez csatlakozó - zárbetétként, vagy a tolókavivőt két oldalról közrefogó, egymással tengelyszimmetrikusan elrendezett két zártestből álló zárbetétként alkalmazható, a zártestben elhelyezett henger sajátkulccsal elforgathatóan úgy van elrendezve, hogy a henger két oldalán kialakított reteszhornyokban lévő reteszek a hengerrel együttesen forgathatók el a zártestben; a rotortartók fészekszerű bemélyedéseiben rotorokból alkotott egy-egy rotorsor van elhelyezve, ahol a rotorok tengelyeiken forgathatóan vannak ágyazva és retesz befogadására alkalmas reteszcsatornával rendelkeznek; továbbá hogy a kiékelt helyzetű retesz képezi a sajátkulcstól idegen eszközzel való elforgatást gátló szervet; továbbá hogy a rotortartók a rotorházzal együtt a henger átellenes palástfelületi oldalaiban besülylyesztett helyzetben vannak elrendezve; továbbá hogy a hengernek a zártest elforgathatóságát és a sajátkulcs kivehető állását meghatározó csappantyúval, vagy acélgolyóval ellátott tájolócsapja van; továbbá hogy a henger furatokkal rendelkezik, amelyekbe eltérő hosszúságú — a sajátkulcs lépcsőzetei által azonos hosszúságúra beállítható — a henger elforgatását gátló ellencsapok nyúlnak be, azzal jellemezve, hogy a henger (2) és a zártest (I) között két szabályozógyűrű (29a, 29b) van elhelyezve, amelyek egy-egy a henger (2) elfordulását gátló, a retesz (8) részét - célszerűen legömbölyített részét - befogadó reteszhoronnyal (9) rendelkeznek; továbbá hogy a rotor (6) házában a retesz (8) másik részét csak a sajátkulcs (3) és a rotormágnestest (5) által meghatározott mágneses egyensúlyi helyzetben befogadni képes a mágnestest húrja mentén kialakított reteszcsatornával (11) rendelkezik; és hogy a sajátkulcsnak (3) a kulcscsatornába (10) illesz-61

   187 947 tett helyzetében a retesz (8) részben a rotor (6) házában, részben pedig a rotortartóban (4) foglal helyet, és hogy a henger (2) ebben az üzemi helyzetben akadálytalanul elfordítható; továbbá hogy a sajátkuícs (3) eltávolított helyzetében a rotor (6) házában lévő reteszcsatorna (110 , a retesz (8) működésvonalán kívül helyezkedik el, a retesz (8) pedig a rotortartóban (4) és szabályozógyűrűk (29a, 29b) reteszhornyában (9) helyezkedik el; továbbá hogy a zártestben (1) a reteszek (8) reteszelt helyzetét biztosító reteszhorony (33) van kiképezve a szabályozógyűrűk (29a, 29b) reteszvonalainak (9) vonalában.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti mágnestestekkel működtethető hengerzár kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hengerek (2) összekötőszervét egy-egy kapcsoló tengely (34) képezi, amely behelyezhető tetszőleges eszközzel j hossztengely irányban elmozdíthatóan van elrendezve, és hogy a kapcsolótengely (34) a két félből álló tolókavivőben (15a, 15b), valamint a henger (2) végén kialakított hornyok között kapcsolóelemmel (14) kapcsolja össze a hengert (2) a zárszerkezet tolókavivőjével (15a, 15b), 2 amely a henger (2) végét karmosán rögzíti.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypontok bármelyike szerinti mágnestesttel működtethető hengerzár kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a henger (2) végén kialakított horonyba a két félből álló tolókavivő (15a, 15b) oldalán kialakított 2 váll illeszkedik, amely a henger (2) végét körbefogja.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti mágnestestekkel működtethető hengerzár kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ellencsapok (22) is a henger (2) erőszakos kiemelését gátló szervként szolgálnak. G
5. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti mágnestestekkel működtethető hengerzár kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kulcscsatorna (10) felfúrásának gátló szerveit a henger (2) homloklapjaira, illetve a kulcscsatorna (10) bevezetőnyílásához illesztett védőlemezek g (16a, 16b), ezen védőlemezeket (16a, 16b) rögzítő csapok (39) és/vagy a zártest (1) nyúlványába illesztett keményfém zárócsap (24), valamint a kulcscsatorna (10) oldalainál elhelyezett tájolócsapok (30) alkotják.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti mágnestestekkel működtethető hengerzár kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a henger (2) kiindulási helyzetét pontosító szervet egy, a sajátkulcs (3) fészkébe (38) helyeI zett csappantyú (30) vagy acélgolyó (32) alkotja, amely egyben a hengerzár alaphelyzetétől elforgatott helyzetében a sajátkulcs (3) kivételét gátló szervet alkotja.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti mágnestestekkel működtethető hengerzár kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rotor (6) házában (6) kialakított reteszcsatorna (11) négyzet vagy befelé szűkülő csonkakúp keresztmetszetű.
8. 8. Mágnestestekkel működtethető hengerzár, amely mágneses kulccsal, záró, illetve nyitó helyzetbe forgatható belső hengert magába foglaló zártestével betétként záiszerkezetekben alkalmazható, amely permanens mágneses kulccsal mágnesesen együttműködő ugyancsak permanens mágneses rotorokkal rendelkezik, és hogy a rotorházak retesz befogadására alkalmas reteszcsatornákka! vannak ellátva, azzal jellemezve, hogy a két reteszcsatorna (100, 102 vagy 100, 103 vagy 100, 104 stb.) közül bármelyik reteszcsatorna (11) alkothatja a saját-, fő- vagy reteszcsatornák (100, 102 vagy 100, 103 vagy 100, 104 stb.) közötti szöghelyzet megválasztása, valamint ezeknek a mindenkori változtatható mágneses mezők viszonylagos helyzete alkotja a milliós nagyságrendű zárlatszámú kulcs vagy zárrendszerek, variációs tényezőit.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyik szerinti mágnestestekkel működtethető hengerzár kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a komplett hengerzár körvonalrajza különféle profilú, a zárházak hengerzár-furataiba illeszthetően van kialakítva, és hogy a hengerzár homloklapjainak és végeinek környezetében korrozív közegnek hermetikusan ellenálló szigeteléssel rendelkezik.