HU186996B - Mesh reinforcement for reinforsed concrete structures - Google Patents

Description

A találmány tárgya hálós vasalás vasbeton szerkezetekhez, mely egymást keresztező és a kereszteződési pontokban egymással összehegesztett hossz- és keresztirányú huzalokból áll, melyek felülete recézés, bordázás révén vagy más módon a betonnal fokozott együttdolgozást eredményező módon van kialakítva.

A 2 315 520. és a 2 350 806. számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírásokból megismerhető tárgyi jellegű vasbeton hálóknál a keresztirányú huzalok a hálók mindkét, oldalán a szélső hosszirányú huzalokhoz képest előreállnak, és az együttdolgozás javítása céljából a hozzácsatlakozó szomszédos hálóhoz minden hálóperemen a peremet képező mindkét hosszirányú huzal és még további hosszirányú huzalok fölé is vissza vannak hajlítva, és ezekkel össze vannak kötve. Hasonló javított erőátviteli hatás a keresztirányú huzalok irányában a hálószélekből kinyúló, és csupán a peremet képező hosszirányú huzalokig visszahajlított keresztirányú huzal végződések megnövelésével volna elérhető. Mindkét esetben az erőátvitel, ill. együttdolgozás megjavítása azonban csak a kereszt iránvm huzalanyag jelentős többletfelhasználásával lehetséges.

A hosszú, kiálló keresztirányú huzalvégződések további hátránya, hogy — az ez idő szerint érvényes szabványok által előírt hálószélesség megtartása esetén — ilyen nagy keresztirányú Kiálló huzalvégekkel rendelkező huzalhálók a jelenleg ismert és alkalmazott automatikus rácshegesztő gépekkel nem állíthatók elő.

A vasbetét hálók erőátvitelének és együttdolgozásának megnövelése kereszt irányban önmagában ismert módon úgy is elérhető, hogy a szomszédos hálókat legalább egy hurokszélességben átlapolva helyezzük egymás mellé. Ebben az esetben azonban a hálók átfedés tartományában nem csak kétszer annyi kereszt irány huzalanyag van, mint amennyi a teherhordáshoz szükséges, hanem a hosszirányú huzalok is párosával szorosan egymáshoz túl közel kerülnek, és ez a hosszirányú huzalanyag felhalmozódását és szükségtelen, pazarló többletfelhasználását is eredményezi. A vasbetét hálókat viszonylag nagy hosszúságokban, de tekintettel a könnyebb kezelhetőségre, valamint közúton és vasúton történő szállításukra, csak korlátolt szélességekben állítják elő. ígv minden hálós vasalást a helyszínen a hálók kcreszthuzaljaínak irányában a hálóbetéttel bevasalandó tartószerkezetek különböző méreteihez illesztve több egymás mellé helyezett hálóból kell összeállítani, miáltal a vázolt anyagveszteségek az átfedési tartományok nagy száma miatt halmozódnak.

A találmány célja, hogy egy a bevezetőben megadott jellegű vasbetét hálót alakítsunk ki oly módon, hogy egyrészt optimális erőátvitelt és együttdolgozást biztosítsunk a szomszédos hálók keresztirányú huzaljai között, másrészt a találmány szerinti hálókból gyakorlatilag anyagveszteség nélkül tetszőleges felületnagyságú hálós vasalásokat állíthassunk össze, amelyek a különböző méretű betonszerkezetekhez széles mérethatárok között a hálók kereszthuzaljainak irányában is a mindenkori méretekhez illeszthetők.

A találmány alapgondolata abból az ismert tényből indul ki, hogy egy lemez jellegű hordozószerkezet teherhordó képességének helyi növelése nemcsak abban a közvetlen környező tartományban hatásos, amelyben létrehozták, hanem hatása bizonyos távolságra kiterjed ennek a tartománynak mindkét oldalán (úgvneve2 zett egyiitthordó lapszélesség). Ha egy lemez jellegi tartószerkezetben helyileg a szélességegységre jutó va salás-keresztmetszetet a teherhordó lemezszerkezei környező, többi tartományaihoz képest megnöveljük akkor az erősebben, koncentráltan bevasalt tartomá nyok a kevésbé bevasalt felületrészek illetve lemeztár tományok teherhordó szerepét is részben átveszik. Gya korlatilag ez azt jelenti, hogy a vasbetét háló olyan értékkel vehető számításba, mely az erősen hevasalt tartományok vasbetétháló-erőssége és a gyengébben hevasalt tartományok vasbetétháló-erőssége középértékének felel meg.

Ezt az önmagában már régebbről ismert tényt a gyakorlatban eddig azért nem hasznosították, mert ekkor a tervezett átfedési méreteket, melyeket természetszerűleg az összeillesztési terveken meg kell adni, az építkezés helyszínén igen pontosan be kell tartani, ami a hál '»k nagyon gondos és ezáltal időigényes, gyakorlatilag gazdaságtalan Összeillesztését teszi szükségessé. Ezen túlmenően az eddig ismert vasbetét hálóknál, különösképpen két irányban behálózott lemez jellegű tartószerkezeteknél, egy háló kezdete és vége összeillesztett állapotban csak nagyon nehezen volt megállapítható, így az összeillesztés jóságának utólagos ellenőrzése az átvevő minőségellenőr számára csaknem lehetetlen volt. Voltak tehát megfontolások egyrészt a megkövetelt pontos összeillesztés gazdaságossága, másrész*· az ellenőrizhetetlen összeillesztési hibákból eredő teherhordási hiányosságok biztonságtechnikai vonatkozásában, melyek alapján úgy tűnt, hogy a fent kifejtett felismerés gyakorlati hasznosítása az ismert hálószerkezetekkel nem tanácsos.

A találmány továbbá, abból a második felismerésből indul ki, hogy ha több hegesztési pontot vonunk be egy kereszt irányú huzal erőátviteli szakaszába, az illető kereszt irányú huzal egyes hegesztési pontjai annál különbözőbb módon vesznek részt az erőátvitelben, minél nagyobb a hosszirányú huzalok közötti kölcsönös távolság. Ez különösen érvényes bordázott, vagy más módon javított együttdolgozási tulajdonságokkal bíró huzalanyagok esetében, mert ezek a bennük ébredő erőket viszonylag rövid úton átviszik a betonba, miáltal két egymás után következő hegesztési pont közül a második a teherhordásban már nem vesz részt.

Csak abban az esetben érhető el egyenletes terhelésmegoszlás a hegesztési pontok között, ha mindkét szélenfekvő hosszirányú huzal, és ennek folytán egy-egy keresztirányú huzal mindkét legkülső hegesztési pontja, mindegyik hálóperemen, lehetőleg kis, kölcsönös távolságban van egymástól.

A vázolt felismerések alapján a kitűzött célt olyan hálós vasalás kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelyben a találmány szerint a kereszt irányú huzalok a szélső hosszirányú huzalokon kétoldalt túlnyúló, és a háló síkjában, a szélső hosszirányú huzalok felé visszahajütött kiálló végrészekkel vannak kiképezve. A hosszirányú huzalok a háló hosszanti középtengelyére szimjnetriknsan, részben nagyobb és részben kisebb kölcsönös távolságokban vannak elrendezve, miközben mindegyik l.álószélen egy csoport, de legalább két, egymástól csekély kölcsönös távolságban futó hosszirányú huzalt he’vezünk el.

A keresztirányú huzalok végződéseinek az erőátvitelt, illetve együttdolgozást., keresztirányban javító visszahajlítása és mindegyik hálóperemen előnyösen, két egymáshoz közeli, hosszirányú huzal egyidejű alkalmazása révén, ami általában biztosítja legalább a második hosszirányú huzal aktív részvételét a teherhordozásban. Amennyiben gyártási hiba, vagy egy háló utólagos megsérülése esetén, a hálóperemen levő két hegesztési pont közül az egyik megszűnik, a keresztirányéi huzalok együttdolgozása a betonnal kielégítő lesz még akkor is, ha a keresztirányú huzalok kiálló végeit olyan rövidre választjuk meg. hogy a találmány szerinti hálós vasalások hagyományos rácshegesztőgépek segítségéve] szabványos szélességekben állíthatók elő.

Ezen túlmenően — a háló találmány szerinti peremkialakítása révén — a szomszédos hálók átfedési tartományában levő, egymás mellett fekvő, keresztirányú huzalszakaszok; és ezáltal a keresztirányú huzalanvagveszteségek minimumra csökkennek.

A hosszirányú huzalok találmány szerinti elrendezésével a hál·) belsejében (szimmetrikusan a háló hosszirányú középtengelyére részben nagyobb, részben kisebb kölcsönös távolságokban) jól érzékelhető és ellenőrizhető módon eleve kijelöljük a szomszédos hálók átlapoló összeillesztését is. Ezáltal a hálók az építkezés helyszínén gyorsan és racionálisan, különösebb segédeszközök nélkül oly módon illeszthetők össze, hogy az adott mindenkori vashetonszerkezet méreteihez a háló a keresztirányú huzalok irányában könnyen hozzáilleszthető. A választott összeállítási alak és átlapolás utólag is mindig könnyen ellenőrizhető marad, mert a peremen levő hosszirányú huzalok irányában visszahajlított keresztirányú hnzalvégrészek a készen összeállított hálóelrendezésben pontosan felismerhető geometriai alakzatokat képeznek. Így az a vasalástartomány, amelyben a szomszédos hálók peremei átlapolnak, mindig könnyen utánmérhető marad.

Annak érdekében, hogy a hurokká visszahajlított keresztirányú huzalvégek szükséges hosszirányú szakaszát megrövidítsük, és így további vasanyagot takarítsunk meg, a keresztirányú huzalvégek minden hálóperemen legalább a legkülső peremen levő, legkülső hosszirányú pereinlmzalig vannak célszerűen visszahajlitva és ezzel a gyártóműben összehegeszthetők.

Erősen bordázott felületű acéloknál a hnzalfeliílet együttdolgozása a betonnal annyira jó, hogy a peremen levő hosszirányú huzalokig visszahajlított keresztirányú huzalvégek összehegesztése a peremen levő hosszirányú huzalokkal statikai okokból nem is szükséges. Ezekben az esetekben elegendő leliet csupán L-alakú kampóik kialakítása is, amelyek a hosszirányú huzalok felé csupán a párhuzamos helyzetig vannak vissza- ill. behajlítva.

Ennek ellenére előnyösnél; bizonyult a keresztirányú huzalok kiálló részeit teljes lS0°-kal visszahajlítani, mert az így hajtott hurkok körív alakjuk következtében az összeállított vasalásban lényegesen egyértelműbben felismerhetők, mint az olyan kampók, amelyeknek mindkét szára lényegében jtárhuzamosan halad mindkét búza lesöpört huzaljaival. Ezenfelül mindegyik, egy peremen levő, hosszirányú huzal felé visszahajlított, keresztirányú huzalvégződés előnyösen legalább egy „heftelt hegesztéssel a ],eremen levő hosszirányú huzalhoz van célszerűen rögzítve azért, hogy biztosítsuk, hogy a hurkok a háló szállítás közben és az éj>ítkczési helyen történő kezelésekor ne nyílhassanak ki Ezáltal ugyanis elveszítenék azt a funkciójukat, bőgj pontosan jelezzék a szomszédos hálók átlapolási helveit és tartományait.

Hogy a hosszirányú huzalok eltérő kölcsönös távolságait egymástól világosan megkülönböztethetővé tegyük, a találmány egy további ismérve szerint, az egvmáshoz közeli hosszirányú huzalok kis távolságainak egyenlőnek vagy kisebbnek kell lenniük, mint a nagyobb hosszirányéi huzaltávolságok fele. Előnyösen a kis távközre kb. 50 mm-t választunk, mert ebben az eset ben a jelenleg használatban levő rácshegesztőgépekkel a keresztirányéi huzal hozzáhegesztése mindkét, ebben a távközben elhelyezett hosszirányéi huzalhoz még két független, különálló elektródával lehetséges. Ha ennél kisebb hegesztési ponttávolság alá megyünk, akkor a két hegesztési jiontot egy közös elektródával kell előállítani. Ez azonban azt jelentené, hogy a keresztirányú huzal összehegesztései két kis kölcsönös távolságban elhelyezett hosszirányú huzallal általában bizonytalanabbak lennének, mint egy ugyanolyan keresztirányú huzal hegesztései egymástól nagy kölcsönös távolságban elhelyezett hosszirányéi huzalokkal, független elektródákkal, ami nyilvánvalóan ellentétben állna a találmány révén elérni kívánt előnyös hatással.

A találmány szerinti hálós vasalás egyes konkrét, célszerű kiviteli alak jai a későbbiekben részletesen ismertetésre kerülő módon lehetőséget nyújtanak átlapolt hálóösszeállítás esetén arra, hogy a helyi vasfelhalmozódásokat az átlapolási tartományokban egyenletesen elosztottnak tekinthessük. Ugyancsak kialakíthatók találmányunk szerint olyan hálókivitelek, amelyek adott hálószélesség mellett a hosszirányú huzalok közötti távolságok megfelelő megválasztásával lehetővé teszik hálós vasalások automatikus gépi előállítását könnyen be- és átállítható, többpontos rácshegesztőgépeken, az elektródák kívánt optimális, egyenlő távolságéi elrendezése mellett. Végül — a találmány szerint —, a hálók olyan kiviteli alakjai is kiképezhetők, amelyek átlapolt összeállítású, nagy szélességű de kis átlajtoláséi hálóknál is messzemenően egyenletes acélkeresztmet-szetet eredményeznek.

A találmány lényegét, a rajzokra hivatkozással kiviteli példák kapcsán, az alábbiakban részletesebben is ismertetjük. A csatolt rajzon az

7—ő. ábrák különböző találmány szerinti hálók feliilnézetben feltüntetett vonalas elvi elrendezési vázlatai, a

7—12. ábrák a 6. ábra szerinti példaképpen! hálók különböző összeállítási, csatlakoztatási lehetőségeit felülnézetben érzékeltető vázlatok, a

13. és 14. ábra a találmány szerint hálós vasalás két további kiviteli alakját felülnézetben bemutató elvi vázlat, míg végül

7-5. cs 1fi. ábra még két célszerű találmány szerinti háló kialakítást keresztmetszetben feltüntető vázlatrajz. Az 7. ábrán jól érzékelhető, hogv* a háló belsejében hosszirányéi huzalok, míg mindkét jieremtartoniányban 3,4 hosszirányéi huzalok vannak párhuzamosan elrendezve. Az 5 hosszirányú huzalok a háló belsejében egymástól egyenlő távolságban vannak elhelyezve. Az egyszerűség kedvéért a hálót nem tüntettük fel teljes terjedelmében. Ugyanis n—1 számú hosszirányú

«.I huzalt a belső tartományban mindig elhagytunk, amire az „n.a” távolságadattal utaltunk a háló szimmetriatengely-tartományában.

A két .széltartományban elhelyezkedő 3, 4 hosszirányú huzal egymástól b távolságban van elhelyezve, amely lényegesen kisebb, mint a többi hosszirányé] huzal közötti a távolság, és előnyösen kb. 20—50 mm nagyságú.

Az 1 keresztirányú huzalok egymástól ugyancsak egyenlő r távolságban vannak, mely azonban rendszerint nagyobb a belső hosszirányú huzalok közötti távolságnál. Az 1 keresztirányéi huzalok 2 végrészei minden hálóperemen a háló A—A hosszirányú tengelyére szimmetrikusan hurokká vissza vannak hajlítva, és 11 hegesztési helyen a peremen elhelyezett, legkülső 3 hosszirányú huzallal rendre össze vannak begesztve. A hurkok azonban visszahajlíthatók a második, belső peremelhelyezésű 4 hosszirányú huzalig is, és csak ezzel, vagy mindkettő peremtartománvi 3, 4 hosszirányéi huzallal összebegeszthetők.

Ha az J. ábra szerinti hálóknál a belső c távolság a szomszédos 1 keresztirányú huzalok között nagyobb, mint a visszahajlított keresztirányú huzalvégek által képzett 2 végrésznek az 5 hosszirányú huzalok irányában mért s kiilméretének kétszerese, akkor a hálók váltakozva lS0°-kal összefordított helyzetben jó helykihasználással egymásrahalmozhatók. Ebben az esetben ugyanis, mint arra az 1. ábrán szaggatott vonallal utaltunk, egy megfordított hálónak minden 1’ keresztirányú huzalja a meg nem fordított háló egyik 1 keresztirányú huzalja mellé fekszik be, ésa megfordított háló 1’ keresztirányú huzaljának 2’ végrésze az egyik 1 keresztirányú huzal és a meg nem fordított háló szomszédos 1 keresztirányú huzaljának 2 végrésze között foglal helyet.

A 2. ábrán látható kiviteli alak szerint az 1 keresztirányú huzalok 2 végrészei akár lekerekített horog alakban (bal oldali hálóperem), akár L alakú kampó alakban (jobb oldali hálóperem), lehetnek a szélen elhelyezkedő 3 hosszirányú huzalok irányában vissza ha jlítva, és nincsenek szükségszerűen hegesztéssel rögzítve.

A 3. ábra olyan hálót tüntet fel, amely hasonló felépítésű mint a 2. ábrán látható háló. Itt azonban mindegyik hálóperemen el van helyezve egy további G hosszirányú huzal is, csekély távolságban a 4 hosszirányú huzaltól. A 3. ábra szerinti hálóknál mindegyik hálóperemen van egy-egy csoport, az adott esetben mindig három, egymástól kis távolságban elhelyezett hosszirányú huzal. Ily módon felépített, találmány szerinti hálós vasalásokat előnyösen akkor alkalmazunk, amikor a keresztirányú huzalok egyiittdolgozási tulajdonságai a jó teherhordáshoz csupán két hegesztési ponttal nem kielégítőéi; pl. azért, mert a különösen nagy szakítószilárdság követelménye miatt, a keresztirányú huzalok csak mérsékelt bordázottsággal vagy recézéssel láthatók el. Három, szorosan egymás mellett levél hegesztési pont kialakításával azonban, minden egyes humkszerűen visszahajlított keresztirányú huzalvégződés közelében, a keresztirányú huzalból a szükséges erőátvitel a betonba, és ennek révén: a csatlakozó szomszédos háló kereszt· irányú huzaljába biztosítva van.

A 4. ábra olyan hálót tüntet fel, amelynek felépítése a 3. ábrán látható háló felépítésétől csak abban külön4 bözik, hogy a háló A'—A hosszirányú középtengelyének mindkét oldalán két, 7, 8 hosszirányú huzal van elhelyezve. Ezek egymástól kis távolságban vannak. Az így felépített hálók a két, 7, 8 hosszirányú huzal közötti tartományban szétvághatók, és így szimmetriájúi. következtében, két azonos nagyságú, félszélességű llátó keletkezik. Ezzel az intézkedéssel lehetővé válik, hogy az alkalmazási területhez rugalmasabban igazodva, a hálót különböző lemezjellegű tartószerkezetszélességekhez gazdaságosabban használhassuk. Az a tény, hogy az ily módon kettévágott hálók csupán az egyik oldalon rendelkeznek visszahajlított 2 régészekkel, nem hátrányos, mert a félháló olyan közel helyezhető el a lemezjellegű teherhordó vasbeton szerkezet alátámasztásához, hogy a 7 vágj’ 8 hosszirányú huzal közül az egyéb közvetlenül az alátámasztáson nyugszik. Ez elegendő ahhoz, hogy a hálót az alátámasztáson a betonba lerögzítsük, mert a hajlítónyomaték a tartószerkezet ezen tartományában, és ezáltal a támaszon levő acélban ébredő húzóerők, gyakorlatilag nulla értékűek. A félháló visszahajlított 2 végrészekkel rendelkező oldala ugyanakkor a teherhordó lemez közepén fekszik, ily módon a csatlakozó, szomszédos hál·Itoz van hozzáfordítva, ésa találmány szerinti előnyös hatásokat teljesmértékben biztosítja.

Megjegyezzük, hogy a 7 és S hosszirányú huzalok közötti távolságnak nem kell feltétlenül egyenlőnek lenni a 3, 4 és δ hosszirányú huzalok közötti távolsággal, mert a 7 és 8 hosszirányú huzalok bemutatott elhelyezésénél egy előírt kettévágási tartomány létrehozásáról, és nem a keresztirányú huzalok jobb rögzítéséről kívántunk gondoskodni.

A-5 ábra olyan hálót mutat, mely hasonló a 2. ábrán látható hálóhoz. Ennél azonban a hálószéleken levő, egymástól kis távolságban futó, 3, 4 hosszirányú huzalok szomszédságában van egy további csoport, egymáshoz viszonyítva kis távolságban elhelyezett 9, 10 hosszirányú huzal is. A bálóperemen elhelyezett 3, 4 hosszirányú huzalok közül — a belső 4 hosszirányú huzal és a további 9, 10 hosszirányú huzalok közül, a 4 hosszirányú huzal mellett levő 10 hosszirányú huzal között azonban viszonylag nagy távolság van.

Az ilyen hálók úgy fektethetek le, hogy két szomszédos háló 4 hosszirányú huzaljai mindig egymás mellé kerüljenek. A háló úgy is lefektethető, hogy az egyik háló 4 hosszirányú huzalja mindig a csatlakozó szomszédos háló 9 hosszirányú huzalja mellé kerüljön. Ez tróbbi esetben a két háló által lefedett lemezszélesség kisebb, mint az elsőként említett elhelyezési alak esetében. Ezek a hálók ezért bizonyos határok között, illesztési rugalmasságot biztosítanak a különböző szélességű vasbetét hálóval ellátandó teherhordó vasbeton szerkezetei; jobb kialakíthatóságához.

A találmány szerinti háló egv különleges kiviteli a lakj át mutatja be a C. ábra. Ez egy olyan háló, amelynél a keresztirányú huzalok 2 végrészei, pl. a peremen levő 3 hosszirányú huzalokig vannak visszahajlítva és ezekkel 11 hegesztési helyeken „heftelő-hegesztéssel is összeköthetők, rendelkezik még az A—A hosszirányú középtengely mindkét oldalán elhelyezett, előírt kettévágási tartományt képező 7, 8 hosszirányú huzalokon túlmenően még két további kitüntetett huzalcsoporttal is, nevezetesen egymástól kis távolságokban elhelyezett 12, 13 és 14, 15 hosszirányú huzalokkal. A 12,

18699 6 hosszirányú huzalok közelítőleg a hálószélesség egvnegj’edében, a 14, 15 hosszirányú huzalok pedig közelítőleg a hálószélesség egyharmadában fekszenek. A 7—12. ábrákból jól érzékelhető, hogy az ilyen hálók — az összeállítási alak és mód alkalmas megválasztásával — kis fokozatokban, széles határok között, igen rugalmasan illeszthetők a különböző vasbeton tartószerkezet-méretekhez. A jobb megkülönböztetés végett a 7—12. ábrákon az egyik háló minden alkatrészének hivatkozási számait a csatlakozó szomszédos másik háló alkatrészeinek hivatkozási számait pedig „b” betűvel láttuk el.

A 7. ábra szerint a két szomszédos háló úgy van elhelyezve, hogy az egymáshoz képest kis távolságokban elhelyezett 3a, 4« illetve 3b, 4b hosszirányú huzalok közül, amelyek a peremesoportokat képezik, a két 4« és 4b hosszirányú huzal egymáshoz ér. Ennél az illesztett alaknál a hálók a lehetséges legnagyobb lemezszélességet fedik le. A két háló egvmás felé fordított szélei a kereszt irányú huzalok hurok alakban visszahajlított 2«, 2b végrészei révén egyértelműen felismerhetők.

A 8. ábra szerinti illesztési mód esetén a 4a, 4b hosszirányú huzalok a 13b és 13« hosszirányt! huzalok mellett fekszenek. A két háló egymást kb. negyedszélességben fedi. Ezáltal a bevasalt felület keskenyebb lett mint az a 7. ábrán látható esetben volt. A 7. ábrán látható esethez viszonyítva a háló itt nagyobb acélkeresztmetszettel vehető számításba, és így gyakorlatilag nincs anyagveszteség.

Egy további lehetséges összeállítási alakot mutat be a 9. ábra, amely szerint a 4«, 4b hosszirányú huzalok a lob, 15a hosszirányú huzalok mellé kerülnek. Ennél az összeállítási alaknál a hálók szélességük egyharmadában átlapolják egymást, és ezért a bevasalt tartószerkezet még keskenyebb tartományát fedik be. Itt is világosan felismerhetők a keresztirányú huzalok hurok alakban meghajlított 2a és 2b végrészei, melyek segitségével az egyes hálók határai az összeállított vasalásban is jól megállapíthatók, felismerhetők és ellenőrizhetők,

A 10—12. ábrákon a 7—9. ábrák összeállítási alakjai megismétlődnek. Itt azonban a bal oldali háló X—X szimmetriatengelye hosszában el van vágva. A 12. ábrán bemutatott módon összeállított hálók így olyan bevasalt tartószerkezet szélességet fednek le, mely csak csakély mértékben nagyobb egy egyedi hálóval lefedhetőnél, viszont az aeélkeresztmetszet lényegesen nagyobb.

A 15. ábrán feltüntetett háló messzemenően hasonlít az 5. ábrán mutatotthoz. Minthogy nem lehetséges tetszőleges hálószélességeket mindig lehetőleg egészszámú kis és nagy egymás közötti huzaltávolságokkal olymódon felépíteni, hogya nagy hnzaltávolságok mindig a kis Imzaltávolságok egyenlő, egész számú többszörösei is legyenek, az egyes országokban alkalmazott szabványos hálószélességek pedig nagyon különböző, eltérő szempontok alapján kerültek kiválasztásra, célszerű lehet a mindegyik hálószélen elhelyezett 3, 4 és 9, 10 hosszirányú huzalokat, melyek egymástól b távolságban vannak, mint azt a 13. ábra mutatja, egymástól e távolsággal elválasztani, amely nagyobb az 5 hosszirányú huzaloknak a háló belsejében levő egymás közötti távolságánál.

Ha feltételezzük, hogy a szabványos hálószélesség

2400 mm (ez idő szerint ez érvényes pl. Ausztriában), a keresztirányú huzalok hurokszerűen visszahajlított 2 végrészei mindkét oldalon 50 mm-rel túlnyúlnak a peremen levő 3 hosszirányii huzalokon. A kis egymás közötti b távolságok 3 és 4, ill. 9 és 10 hosszirányú huzalok között ugyancsak 50 mm-re vannak kialakítva, és a kölcsönös « távolság a belső 5 hosszirányú huzalok között mindig 150 mm. A fenti méretekkel egy 6x 50 mm-es távolságokkal rendelkező 300 mm-es háló és egy 14x150=2100 mm-es háló együtt 2400 mm szélességre is összeépíthető. Ennél a hálónál a 4 és IC hosszirányú huzalok közötti távolság 150 mm, és a háló megfelel az 5. ábrán bemutatottnak.

Ha azonban a hálóknak 2050 mm szélesnek kell lenni, ahogy az pl. Svájcban szokásos, akkor a hálók felépítése általában 50 mm-es b távolságokkal és 150 mmes a távolságokkal már nem lehetséges. Ebben az esetben a 3, 4 és 9,10 hosszirányú huzalok között 50 mm-es b távköz és ugyanígy a hurkok számára 50 mm kinyúlás biztosítható. A távolság a 4 és 10 hosszirányú huzalok között 200 mm lehet, és végül a háló belsejében nyolc darab 5 hosszirányú huzal helyezhető el egyenként egymástól 150 mm távolságban. Ezzel kiadódik a 6χ50+2χ200-|-9χ150=2050 mm teljes szélesség.

Általában fennáll annak követelménye, hogy a hálószállítás gazdaságossága miatt a hálókat a megengedett maximális szélességben állítsuk elő. Ez azáltal vehető számításba, hogy a 14. ábra szerint az 5 hosszirányú huzalok a hálók belsejében (eltekintve az adott esetben a 4. ábra szerint a háló kettévágásának megkönnyítésére biztosított 7, 8 hosszirányú huzaloktól a háló közepén) egymástól azonos a távolságban, és mindegyik háló szélén két 4, 5 hosszirányú huzal egymástól e távolságban van elhelyezve, amely nagyobb, mint a peremen levő 3, 4 hosszirányú huzalok közötti b távolság, és különbözik a háló belsejében levő. 5 hosszirányú huzalok a egymás közötti távolságától.

Az 5. ábra szerinti hálóknál, melyekben mindegyik hálóperemen két csoport, egymástól b távolságban elhelyezett 3, 4 és 9, 10 hosszirányú huzal van, ez a követelmény, mint az a 15. ábrán feltüntetett keresztmetszetből is megismerhető, teljesül. Az egymással szomszédos 4. és 10 hosszirányú huzal egymástól e távolságra van, mely nagyobb a peremen levő hosszirányú huzalok egymás közötti b távolságánál és nagyobb a háló belsejében levő hosszirányú huzalok egymás közötti a távolságánál is.

Hasonló háló adódik a 16. ábra szerint, ha az e₁ távolságok a 3, 4 és 9, 10 hosszirányú házalókból álló csoport szomszédos 4 és 10 hosszirányú huzaljai között, és az e, távolság a belső 9, 10 hosszirányú huzaloktól álló csoport belső 9 hosszirányú huzalja és a háló belsejében levő vele szomszédos 5 hosszirányú huzal között egymástól különbözik.

Ezzel az intézkedéssel, valamint a találmánynak a 15. és 16. ábrák segítségével érzékeltetett további kiviteli lehetőségével a teherviselésbe bevont acélkeresztmetszet jobb egyenletessége érhető el az egymással átlapoltan összeillesztett hálókból kialakított vasalásokban.

Széles hálók átlapolt összeillesztése esetén a peremátlapolások által okozott helyi acélfelhalmozódásokat a nemzeti előírások szerint többnyire csak akkor sza5

-510 bad egyenletesen eloszlottként számításba venni, ha a szomszédos hálók perenitartományai oly szélességben átlapolják egymást, hogy egy háló jobb oldali szélén levő átlapolási tartomány bal oldali lehatárolásának távolsága ugyanannak a hálónak bal oldali peremén levő átlapolási tartomány jobb oldali lehatárolásától egyenlő vagy kisebb, mint egy előírt határérték-. Minden olyan esetben azonban, amikor a szomszédos hálók szélei kisebb mértékben lapolják át egymást, az átlapolási tartományban az acélfelesleg elveszne.

Ez a veszteség a találmány szerinti hálós vasalás alkalmazásával úgy előzhető meg, hogy legalább a peremen levő hosszirányú huzalcsoport 3, 4 hosszirányú huzaljainak átmérőjét, előnyösen azonban a 15. és 16. ábrák szerint az egymástól kis b távolságban elhelyezett 9, 10 hosszirányú huzalok további csoportját képező huzalok átmérőit is kisebbre választjuk mint- a háló belsejében levő 5 hosszirányú huzalok átmérője. Ezzel az intézkedéssel az egyedi háló hálóperemén levő teherviselésbe bevont acélkeresztmetszet is csökken.

Hasonló célból akár önmagában, akár a hálóperemen levő huzalkeresztmetszet csökkentésével együtt, a már kifejtett módon a 4 hosszirányú huzalnak a 10 hosszirányú huzaltól mért e távolsága is, és adott esetben a 9 hosszirányú huzalnak a háló belsejében levő vele szomszédos 5 hosszirányú huzaltól mért távolsága is megnövelhető. A legtöbb hálónál, legalábbis azoknál, melyeknél az egyes huzalok átmérője nagyobb annál a legkisebb átmérőnél, melyet korróziós okokból minden esetben be kell tartani, ezekkel az intézkedésekkel a teherviselésbe bevont acélkeresztmetszet egy háló peremén addig csökkenthető, amíg két szomszédos háló olyan átlapolásakor,amikora peremen levő huzalcsoportok közül csupán a 3, 4 hosszirányú huzalok kerülnek fedésbe, a teherviselésbe bevont acélkeresztmetszet legalább közelítőleg egyenletes eloszlása adódik a teljes bevasalt felületben. Az ilyen átlapolt hálóillesztéseknél egyáltalán nem keletkezik anyagveszteség, ha a hálóknak egj’mást átfedő tartományai egymástól kellően távol vannak ahhoz, hogy az együttdolgozás eredményeként az átlapolási tartományban kettősen fekvő huzalok éppen akkora teherviselésbe bevont acélkeresztinetszctre egészítik ki egymást, mint amilyen a háló belső tartományúnak acélkeresztmetszete.

Claims (15)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Hálós vasalás vasbeton-szerkezetekhez, amely egymást keresztező, a keresztezési pontokban egymással összehegesztett hosszirányú és keresztirányú huzalokból áll, amelyek felülete bordázás, recézés útján vagy egyéb, ettől eltérő módon a betonnal fokozott együttdolgozást eredményező módon van kialakítva, azzal j e 1 1 e m c z v e, hogy a keresztirányú huzalok (1) a szélső hosszirányú huzalokon 3, 4) kétoldalt túlnyúló és a háló síkjában a szélső hosszirányú huzalok (3, 4) felé visszahajlított kiálló végrészekkel (2) vannak kiképezve, a háló hosszirányú középtengelyére (X—X) szimmetrikus elrendezésű hosszirányú huzalok (3, 4, ő, 6, 7, 8, 9. 10, 12, 13, 11, 151 egymástól különböző, eltörő távolságokban vannak elhelyezve, és a háló mindkét hálószél-tartományában meghatározott számú, de legalább kettő egymáshoz közel elhelyezett hosszanti huzalt (3, 4, 3, 4, 6) tartalmaz. (Elsőbbsége: 1982. 02.

   17.)
2. 2. Az 1. igénypont szerinti hálós vasalás azzal j e 1 1 e m e z v e, hogy a keresztirányú huzalok (1) kiálló végrészei (2) mindkét hálószélen legalább a széltartományokban egymáshoz közel elhelyezkedő hosszirányú huzalcsoport legkülső hosszirányú huzaljáig (3) vannak hurok alakban visszahajlítva, és ezen huzalcsoport hosszirányú huzaljainak (3, 4) legalább egyikével rendre össze vannak hegesztve. (Elsőbbsége: 1981. 11. 20.)
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti hálós vasalás azza' jellemezve, hogy a széltartományokban futó hosszirányú huzalok (3, 4; 3, 4, 6) egymástól mért távolsága (b) a belső tartomány hosszirányú huzaljai (5) közötti nagyobb távolságok (a) legfeljebb felével egyenlő. (19S2. 11. 19.)
4. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti hálós vasalás azzal jellemezve, hogj· a háló szomszédos keresztirányú huzaljai (1) közötti belső távolság (c) a keresztirányú huzalok (1) visszahajlított végrészei (2) által alkotott hurkok hosszirányú huzalok (3, 4) irányában mért külső mérete (s) kétszeresénél nagyobb, (Elsőbbsége: 19S1, 11, 20.)
5. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike a hálós vasalás azzal j ellemezve, hogy a háló belső tartományában elrendezett hosszirányú huzalok (5; 5, 7, 8; 5, 9, 10 legalább többsége a széltartományokban futó hosszirányú huzalok (3, 4; 3, 4, 6) egymástól mért távolságánál nagyobb egymástól mért kölcsönös távolságokban van elhelyezve. (Elsőbbsége: 1981. 11. 20.)
6. 6. Az 1—5. igénypont bármelyike szerinti hálós vasalás azzal jellemezve, hogy a háló hosszirányú középtengelyével (X—X) szomszédos két hosszirányú huzal (7, S) egymás közelében, egymástól csökkentett távolságban van elhelyezve. (Elsőbbsége: 19S2. 02. 17.)
7. 7. Az 5. vágj’ 6. igénypont szerinti hálós vasalás azzal jellemezve, hogy a háló belső tartományában levő hosszirányú huzalok (5) adott esetben a legbelső két hosszirányú huzal (7, 8) kivételével, egymástól egyenlő távolságokban (a) vannak elhelyezve, és a háló széltartományaiban két-két hosszirányú huzal (4, 10; 4,5a) van, amelyek egj’mástól mért távolsága (e) a legszélső hosszirányéi huzalok (3, 4) egymástól mért távolságnál (b) nagyobb, és különbözik a háló belső tartományában levő hosszirányéi huzalok (5) egymástól mért távolságától (a). (Elsőbbsége: 1982. 02. 17.)
8. 8. Az 1—7. igénypontok bármelyike szerinti hálós vasalás azzal jellemezve, hogj’ az egymás közelében futó hálószéli hosszirányú huzalok (3, 4) csoportja mellett a háló belső tartománya felőli oldalon egy további csoport, de legalább kettő egymáshoz közel elhelyezett hosszirányú huzal (9, 10) van, és a hálószél hosszirányéi huzalcsoport belső hosszirányéi huzalja (4) és az említett további huzalcsoport külső oldali hosszirányéi huzalja (10) között mért távolság az egyes huzalcsoportok hosszirányú huzaljainak (3, 4; 9, 10) egymás közti távolságainál nagyobb. (Elsőbbségé: 19S2. 02. 17.)
9. 9. A S. igénypont szerinti hálós vasalás azzal jelleme z v e, hogy az egjunás közelében intő háloszeli hosszirányú huzalok (3, 4) csoportjának belső hosszirányéi huzalja (41 és a további, egymáshoz hozd elhelyezett hosszanti huzalokból (9, ÍÓ) álló csoport külső oldali huzalja (10) közötti távolság (c) az. említett liu-612 zalcsoportok hosszirányú huzaljainak (3, 4; 9, 10) egymás közötti távolságainál(h) nagyobb, és különbözik a háló belső tartománvában levő hosszirányú huzalok (5) egymás közötti távolságától (u). (Elsőbbsége: 19S2. 11. 19.)
10. 10. A 9. igénypont szerinti hálós vasalás azzal j e 1 lcmczv c, hogy a hálószéli hosszirányú huzalok (3, 4) csoportjának belső hosszirányú huzalja (4) és a további, egymáshoz közeli hosszirányú huzalokból (9, 10) álló huzalcsoport külső oldali huzalja (10) közötti távolság (e,) különbözik az említett további hosszirányú huzalokból (!), 10) Álló huzalesoport belső oldali hosszirányú huzaljának (9) a háló belső tartományában elrendezett hosszirányéi huzalok (5) legkülső huzaljától mért távolságától (ej. (Elsőbbsége: 1982. 11. 19.)
11. 11. Az 1—10. igénypontok bármelyike szerinti hálós vasalás azzal jellemezve, hogy az egymás közelében futó hálószéli hosszirányú huzalok (3, 4) csoportja és az egymáshoz közel elhelyezett hosszanti huzalokból (9, 10) álló további huzalcsoport a háló szélén vagy szcltartományában, előnyösen a teljes hálószélesség hálószéltől mért egyharmadáig, különösen egynegyedéig terjedő hálószél-tartományban van elhelyezve (Elsőbbsége: 1982. 02. 17.)
12. 12. A 8. igénypont szerinti hálós vasalás azzal jellemezve, hogy az egymás közelében futó hálószéli hosszirányú huzalok (3, 4) csoportjának legbelső hosszirányú huzalja (4) is a mellette levő, egymáshoz közeli hosszirányú huzalokból (9, 10) álló további huzalcsoport külső széli hosszanti huzalja (10) közötti távolság

    5 (e) a háló belső tartományában levő hosszanti huzalok (5) egymás közti távolságánál (a) nagyobb. (Elsőbbsége:' 1982. 02. 17.)
13. 13. Az 1—12. igénypontok bármelyike szerinti hálós vasalás azzal jellemezve, hogy a keresztirá10 nyú huzalok (1) hálószélén túlnyúló legalább egyik végrészei (2) a háló síkjában célszerűen derékszögű kampószerűen vannak meghajlítva. (Elsőbbsége: 1982. 02. 17.)
14. 14. Az 1—13. igénypontok bármelyike szerinti hálós vasalás azzal jellemezve, hogy a háló széltarto15 mányaiban levő hosszirányú huzalok (3, 4; 3, 4, 6) átmérője a többi hosszirányú huzal (5) átmérőjénél kisebb. (Elsőbbsége: 19S2. 02. 17.)
15. 15. A S—14. igénypontok bármelyike szerinti hálós vasalás azzal jellemezve, hogy a hálószéli hossz20 irányú huzalok (3, 4) csoportjait és az ezek mellett a háló belső tartománya felőli oldalakon elrendezett további, egymáshoz közel futó hosszirányú huzalokból (9, 10) álló huzalcsoportokat alkotó hosszirányú huzalok (3, 4; 9, 10) átmérője egyaránt kisebb mint a többi

    2g hosszirányú huzal (5) átmérője. (Elsőbbsége: 19S2. 11.