HU186585B - Process for producing new muramil-peptide derivatives - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás gyógyászati célra alkalmazható új N-alkilezett muramil-peptidek és ezek származékainak előállítására.

A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek főleg olyan antigén-származékok előállítására alkalmazhatók, melyeket a 182 011 számú magyar szabadalmi leírásunkban ismertettünk, és amelyek egy antigénből és egy ahhoz - adott esetben hidtagon keresztül - kovalens kötéssel kapcsolódó muranül-peptidböl állnak. Ezen az antigén-származékok például az A-(Z₀ ] -MP) általános képlettel jellemezhetők, ahol A antigént, Z egy hidtagot (spacer), MP valamely niuramil-peptidgyököt és n valamely 0-nál nagyobb egész számot jelent.

A találmány szerinti eljárással előállítható N•alkilezett muramil-peptidek olyan (1) általános képletü vegyületek, ahol a képletben

R₂ rövidszénláncú alkilcsoportot,

R₃ hidrogénatomot vagy metilcsoportot,

R₇ rövidszénláncú alkilcsoportot,

R_s hidrogénatomot vagy rövidszénláncú alkilcsoportot ,

Rio karbamoil- vagy rövidszénláncú alkoxikarbonilcsoportot és

Rí ₂ karboxil- vagy karbamoilcsoportot jelent.

A találmányhoz tartozik a szóbanforgó muratnil-peptidek gyógyászatilag elfogadható sóinak előállítása is.

Az olyan (1) általános képietű vegyületek konfigurációját, ahol R₃, R_a és/vagy R,_o jelentése más, mini hidrogénatom, az adott aszimmetriacentrumon (D), illet ve (L) betűvel jelöljük.

A „muramil-peptid elnevezés szigorúan véve csak arra a muramilsav-származékra vonatkozik, melynél R₃ metilcsoportot jelent. A jelen leírásba azonban olyan vegyületeket is „muramil-peptid nek nevezünk, ahol R₃ hidrogénatomot jelent, bár ezeket pontosabban normuranül- peptid-származékoknak kellene nevezni.

Az előzőekben és az ezután következőkben említett általános fogalmak a következő jelentéssel rendelkeznek:

A rövidszénláncú alkilcsoport legfeljebb 4 szénatomos,‘ilyen például az n-propil-, η-butil-, izobutil-, szek-butil-, vagy lerc-butil-csoport, elsősorban metil- vagy etilcsoport.

Rövidszénláncú alkoxiesoport például az n-propoxi-, η-butoxi-, izobutoxi-, szek-butoxi-, vagy terc-butoxi-csoport és elsősorban a metoxi- vagy az etoxiesoport,

A találmány szerinti új vegyületek izomerkeverékek vagy tiszta izomerek alakjában állíthatók elő.

A találmány szerinti eljárással előállítható (l) általános képietű vegyületek közül előnyösen alkalmazhatók azok, melyeknél a képletben R₃ és R₉ hidrogénatomot vagy metilcsoportot jelent és R₈ metil-, etil-, n-propil- vagy i-propil-csoportot jelent. A vegyületek közül különösen előnyösek azok, amelyeknél R, jelentése metiiesoport.

A gyakorlatban legelőnyösebben alkalmazhatók a példákban ismertetett vegyületek és azok homológjai.

Az (1) általános képietű vegyületek önmagukban ismert módszerekkel állíthatók elő. Például, ha Ismert módon egy (II) általános képietű vegyületet - ahol R, és R₃ a fent megadott jelentésű, Rj,

R4⁰ és jelentése hidrogénatom vagy egy könynyen lehasítható védőcsoport - vagy egy ilyen vegyület valamely származékát egy (ΠΙ) általános képlett} vegyülettel - ahol R7 jelentése a fenti, Ra^O, Rio°es Ríj az Rs, R_lo és Ru csoportnál megadott jelentésű, azzal a megkötéssel, hogy az adott esetben jelenlévő karboxilcsoportok könnyen lehasítható védőcsoportokkal védettek - kondenzáljuk, és az adott esetben jelenlévő védőcsoportokat lehasítjuk.

A kondenzációt például úgy végezzük, hogy a (II) általános képietű vegyületet aktív karbonsav alakjában reagáltatjuk a (ΙΠ) általános képietű aminovegyülettel, vagy a (II) általános képietű karbonsavat olyan (III) általános képietű vegyülettel reagáltatjuk, melynek aminocsoportja aktivált alakban van jelen. Aktivált karboxilcsoport például egy savanhidrid, előnyösen egy vegyes anhidrid, például egy savazid, egy savamid, például egy imidazolid, izoxazolid vagy egy aktivált észter. Aktivált észterekként főként a következők említhetők: ciánmetilászter, karboximetilészter, p-nitrofeniltioészter, p-nitrofenilészter, 2,4,5-triklórfenilészter, pentaklótfenilészter, N-hidroxi-szukcinimidészter, N-hidroxiftál:midészter, 8-liidroxikinolinészter, 2-hidroxi-l^-dílidio-l -karboetoxi-kinolínészter, N-bidroxipiperidinIszter vagy enolészter, melyet N-etil-5-feml-izoxa;olin-3’-szulfonáttal nyerünk. Aktivált észtert nyerhetünk adott esetben egy karbodiimiddel N-hidroxiízukcinimid hozzáadása közben, vagy egy szubiztituálatlan vagy például halcgínatominal, metilcsoporttal vagy metuxicsoporttal szubsztituált 1hidroxi-benzotriazollal, 3-hidroxi-4-oxo-3,4-dihidro|!enzo(d)-l,2,3-triazinnal.

Az aminocsoportot például egy foszfitamlddal reagáltatva aktiválhatják.

Az aktivált észterekkel történő reakciók közül főként azok említendők, melyeket N-etil-5-fenil-^:zoxazolium-3-szulfonáttal (Woodward reagens K) vagy 2-etoxi-l ,2-dihidro-l -karboetoxi-kinolinnal vagy karbodiimiddel végzünk.

Könnyen lehasítható védőcsoportok olyanok, melyek a peptid-, illetve cukorkémiában ismertek. A karboxilcsoport védőcsoportjaiként a tercier-butil-, a bénái- vagy a benzhidril-csoport és a hidroxilcsoport védőcsoportjaiként főként az acilcsoportok, például a rövidszénláncú alkanoilcsoportok, például at acetilcsoport, aroilcsoportok, például a benzoilcsoport és mindenek előtt a szénsavból levezethető csoportok, például a benáloxikarbonil- vagy a rövidszénláncú alkoxikarbonilcsoportok, vagy alkilcsoportok, főként a terc-butil-csoport, adott esetben nitrocsoporttal, rövidszénláncú alkoxicsoporttal vagy halogénatommal szubsztituált bénái- vagy tetrahidropiranilcsoport, vagy adott esetben szubsztituált alkilidéncsoportok, melyek az oxigénatomot 4vsgy 6-helyzetben tartalmazzák, említendők. Ilyen alkilidéncsoportok főként a rövidszénláncú alkilldrnesoportok, elsősorban az etilidén-, az izopropiliden- vagy a propilidéncsoport, vagy akár egy adott esrtben szubsztituált, előnyösen p-helyzetben szubsztiluált benálidéncsoport.

A védöcsoportokat önmagukban ismert módszerek szerint hasíthatjuk le. így például hidrogénezéssel, például egy nemesfém-katalizátor, Így palládiumvagy platinakatalizátor jelenlétében történő hidro3 géné zéssel, vagy savas körülmények között végzett hidrolízissel.

• Az alkalmazott kiindulási anyagok ismertek, vagy ismert módszerek szerint állíthatók elő.

Az új vegyületek előállitására szolgáló másik eljárás lényege az, hogy egv (IV) általános képletű vegyületet - ahol R3, R/j R₂, R4, Rj°, R₇ és Re a fent megadott jelentésű.- egy (V) általános képletű vegyülettel - ahol R,o° és R12 a fent megadott jelentésű, azzal a megkötéssel, hogy az adott esetben jelenlévő karboxilcsoportok könnyen lehasítható védőcsoportokkal védettek - kondenzálunk majd az adott esetben jelenlévő védőcsoportokat lehasítjuk.

A kondenzációt például úgy végezzük, hogy a (IV) általános képletű vegyületet aktivált karbonsav alakjában reagáltatjuk az (V) általános képletű aminovegyülettel, vagy a (IV) általános képletű karbonsavat olyan (V) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, melynek aminocsoportja aktivált alakban van jelen. Aktivált karboxilcsoport lehet például egy savanhidrid, előnyösen egy vegyes savanhidrid, egy savamid vagy egy aktivált észter. Ilyen vegyületként a fent említett savanhidridek, savamidok vagy észterek jönnek számításba. Az aminocsoportok például egy foszfitamiddal történő reagáltatással aktiválhatjuk.

Könnyen lehajtható védőcsoportok a fentiekben már említett csoportok lehetnek. Ezeket önmagukban ismert módszerek szerint hasíthatjuk le, például hidrogénezéssel, igy egy nemesfém-katalizátor például palládium- vagy platina-katalizátor jelenlétében hidrogénnel vagy savas körülmények között végzett hidrolízissel.

A kiindulási anyagok ismert eljárásokkal állíthatók elő. Például a 3-helyen szubsztituenst nem tartalmazó cukrot egy lnlogén-R₃ -acetamido-Rj °-ecetsawal átalakítjuk vagy egy (II) általános képletű vegyületet egy amino-R₇-ecetsavval, ahol a karboxilcsoport védve van, a fenti módon átalakítunk, majd a védó'csoportot lehasítjuk.

A cukorcsoporthoz 3-helyzetben kapcsolódó oldallánc bevezetésére egy további módszer lényege az, hogy egy (VI) általános képletű vegyületet, ahol R₂, Ri i R,°, R«^o a fent megadott jelentésű, és az adott esetben jelenlévő hidroxilcsoportok könnyen lehasltható védőcsoportokkal védettek, egy (Vll) általános képletű vegyülettel reagáltatunk, mely képletben R₃, Ry R_a°, R₁₀ ^d, és Ru° a fent megadott jelentésű és Z egy reakcióképes észterezett hidroxilcsoportot képvisel. A reakció befejeződése után az adott esetben jelenlévő védőcsoportokat lehasítjuk.

A reakcióképes, észterezett hidroxilcsoport főként olyan csoportot jelent, mely erős szervetlen vagy szerves savval, elsősorban valamely halogénhidrogénsawal, például sósavval, bróm- vagy jódhidrogénnel észterezett.

Könnyen lehasítható védőcsoportokként a már fent említettek a megfelelőek. Ezek önmagukban ismert módszerek szerint hasíthatók le, például hidrogénezéssel, így hidrogénnel egy nemesfém-katalizátor, például palládium- vagy platina-katalizátor jelenlétében vagy savas körülmények között végzett hidrolízissel.

A szóbanforgó új vegyületek, attól függően, hogy milyen szubsztituenst tartalmaznak, lehetnek semleges, savas vagy bázikus kémhatásúak. Ha a vegyület több savas csoportot tartalmaz, akkor valamely bázissal reagáltatva só képezhető, például anunónlumsó vagy alkáli- vagy alkáliföldfém-só, így nátrium·, kálium-m kálcium- vagy magpéziumső. Ha többségében bázikus csoportokat tartalmaz, akkor savaddiciós só képezhető.

Gyógyászati célra különösen jól alkalmazhatók a nemtoxikus savaddíeiós sók, melyek például az alábbi savakkal képezhetők: szervetlen savak, így sósav, biómhidrogén, salétromsav, kénsav és foszforsav, vagy szerves savak, így szerves karbonsavak, mint az ecetsavm propionsav, glikolsav, borostyánkősav, malinsav, hidroximaleinsav, fumársav, almasav, borsav, citromsav, benzoesav, fahéjsav, mandulasav, szalicilsav, 4-amino-szalicilsav, 2-fenoxibenzoesav, 2-acetoxi-benzoesav, nikotinsav és izonikotinsav, vagy szerves szulfonsavak, mint a metánszulfonsav, etánszulfonsav, 2-hidroxi-etánszulfonsav, etán-1,2-diszulfonsav, benzolszulfonsav, p-toluol-szulfonsav és naftalin-2-szulfonsav. A gyakorlatban más savaddíeiós sók is alkalmazhatók, például közbenső termékként, igy a szabad vegyületek tisztításakor vagy más sók előállításakor, mint például a pikrin-, pikrolon-, flavian-, foszforwolfrám-, foszformolibdén-, klórplatina- és perklórsavval képzett sók.

A találmány szerinti eljárással előállítható (I) általános képletű muiomil-peptidek közbenső termékként és végtermékként is felhasználhatók. Például a 79100513.5 számú európai szabadalmi bejelentés, valamint a 182 011 számú magyar szabadalmi leírás muramll-peptid-antigén-konjugátumokat ismertet.

Az új (I) általános képletű vegyületek egyidejű antigénadagolás nélkül is képesek am, hogy embereknél és állatoknál az igen kismértékű immunreakciókat elősegítsék, növeljék. E szerint a vegyületek különösen alkalmasak a testi védekezőrendszer stimülálására, igy például krónikus és akut infekciók vagy Szelektív (antigénspecifikus) immunológiai zavarok, mint a veleszületett, valamint a szerzett általános (azaz nem antigénspecifikus) immunológiai zavarok kezelésére, valamint az idős korban lejátszódó súlyos primer-megbetegedéseknél és mindenek előtt olyan utókezeléseknél, melyek ionizáló sugarakkal vagy iínmunoszüpresszív hatású hormonokkal való kezeléskor szükségesek. Továbbá a szóbanforgó anyagokat az immunológiái károsodások csökkentése céljából antibiotikumokkal, különböző kemoterápikumokkal és más gyógyszerekkel együtt is alkalmazhatjuk. Végül a szóbanforgó anyagok embereknél és állatoknál fertőző betegségek megelőzésére, profilaktikus kezelésre is felhasználhatók.

Az (I) általános képletű vegyületek gyógyászati készítmény hatóanyagként is alkalmazhatók. A gyógyászati készítmények melegvérűeknek orálisan vagy rektálisan, valamint parenterálisan adagolhatók és a gyógyászati hatóanyagot önmagában vagy egy gyógyászatban felhasználható hordozóanyaggal együtt tartalmazzák. Az alkalmazott hatóanyag mennyiség függ attól, hogy milyen melegvérű-fajndl alkalmazzuk, annak korától, egyedi körülményektől, az alkalmazás módjától és a betegségtől, illetve az elérni kívánt hatástól.

így egy 70 kg-os melegvérűnél a napi, parenterálisan adagolt dózis 0,5-100 mg, előnyösen 1-50 mg, például S mg, és orális alkalmazás esetén 11500 mg, előnyösen 5-750 mg, például 50 mg.

A fenti mennyiséget napi egy vagy több, előnyösen 1-3 alkalommal történő adagolással alkalmazzuk.

A gyógyászati készítmények körülbelül 10-95%, előnyösen körülbelül 20-90% hatóanyagot tartalmaznak. A találmány szerinti gyógyászati készítmények drazsé, tabletta, kapszula, kúp, vagy ampulla alakban formulázhatók.

A gyógyászati készítmények önmagukban ismert módszerek szerint, például a szokásos keverő-, granuláló-, drazsírozó-, oldó- vagy liofllizálő-eljárással állíthatók elő. így például orális adagolásra alkalmas gyógyászati készítményt úgy állíthatunk elő, hogy a hatóanyagot egy szilárd hordozóanyaggal kombináljuk, a keletkezett keveréket adott esetben granuláljuk, és a keveréket, illetve granulátumot kívánt esetben vagy szükség esetén megfelelő segédanyagok hozzáadásával tabletta vagy drazsé-mag alakúra dolgozzuk fel.

Megfelelő hordozóanyagok, főként a töltőanyagok, például a cukrok, így a laktóz, a szacharóz, a mannit vagy a szorbit, a cellulóz-készítmények és/ vagy kálciurnfoszfátok, például trikalciumfoszfát vagy kálciumhidrogénfoszfát, továbbá a kötőanyagok, például a keményítő-csirizek, melyek kukorica-, búza-, rizs- vagy burgonyakeményítő felhasználásával készültek, a zselatin, a tregant, a metücellulóz, a hidroxipropil-metilcellulóz, a nátriumkarboxinietilcelhilóz és/vagy a polivinilpirrolidon, és/ vagy kívánt esetben szétesést elősegítő anyagok, például a fent említett keményítők, továbbá a karboximetilkeményítök, a négyzethálós polivinilpirrolidon, az agaT, az alginsav vagy valamely sója, például nátriumalginát, segédanyagok, elsősorban a folyástszabályozó és a tapadást elősegítő anyagok, pádéul a kovasav, a talkum, a sztearinsav vagy valamely sója, például magnézium- vagy kalciumsztearát és/ vagy polietilénglikol. A drazsé-magok megfelelő, adott esetben gyomomedv rezisztens bevonattal ellátottak, mely bevonat készítéséhez adott esetben gumiarábikumot, talkumot, poliviniipirroljdont, polietilénglikolt és/vagy titándíoxidot tartalmazó cukoroldatokat, megfelelő szerves oldószerrel vagy oldószer-eleggyel készített lakkoldatokat, vagy a gyomornedv rezisztens bevonatok készítésére egy megfelelő cellulóz-készítmény, például acetilcellulózftalát vagy hidroxipropil-metilcellulózftalát oldatait alkalmazzuk. A tabletták vagy a drazsé-mag bevonatok színezőanyagokat vagy pigmentet tartalmazhatnak, például a különböző hatóanyagokat tartalmazó készítmények azonosítása vagy könnyebb felismerése céljából.

Bizonyos esetekben a lipsomális alkalmazási forma különösen megfelelő.

Az alábbi példák (az 5. páda kivételével) a találmány részletesebb szemléltetésére szolgálnak anélkül azonban, hogy korlátoznák annak oltalmi körét. Az Rf értékeket Kiesegel-vékonyréteg lemezeken (Merck cég) határoztuk meg.

1. példa

7,12 g (20 mmól) benzil-2-acetilamino-3-0-karboxi-metil-2-dezoxi-3,ó-0- izopropilén-a-D-glukopiranozid nátriumsót 60 ml dimetilformamidban szuszpendálunk. 6,46 g (20 mmol) L-(N-metil)-alanil-Dizoglutamin-y-terc-butilészter-hidrokloríd hozzáadása után az elegyet 5,91 g (24 mmol) EEDO-val (2-etoxi-N-etoxikarbonfl-l ,2-dihidro-kinolin) elegyítjük és 24 órán át szobahőméisékleten keverjük. A szuszpenziót 30°C-on vákuumban bepároljuk, a maradékot 100 ml ecetsavas etilészterben felvesszük és először hideg 2 n káliumhidrogén· karbonát oldattal, azután 2n citromsav oldattal extraháljuk, végül vízzel semleges kémhatásúvá mossuk és vízmentes nátriumszúlfát felett való szárítás után bepároljuk. A jelenlévő melléktermékeket Kieselgélen (toluol/aceton = 7/3) való kromatográfiás eljárással eltávolítjuk. A bepárolt eluátumból

7,7 g (57%) benzfl-2-aceti]amino-4,6-o-izopropilidén-3-0 /L-l -(D-l -karbamoil-3-terc-butoxi-karbonil-propil)-karbamoil-etil/-N-metil-karbamoil-metiI -2-dezoxi-a-D-glukopiranozidot nyerünk.

[ajp* - +66 (c =1,1, metanol).

Rr = 0,81 (ecetsavasetilészter/n-butanol/piridin/ecetsav/víz = 42/21/21/6/10).

Rr = 0,56 (n-butanol/ecetsav/víz = 75/7,5/21),

Rr = 0,30 (kloroform/izopropanol/ecetsav = 70/8/2). Elemanalizis a C33HS0N4Ö11 képlet alapján (678,80):

számított: C 58,39,H 742,N 8,25% mért: C 58,01, H 7,50, N 8,20%.

A kapott termékről a védőcsoportok lehasítását az alábbiak szerint végezzük:

7,60 g (11,1 mmol) benzil-2-acetíIamino-4,6-Ízopropilidén-3O- /L-l -(D-l -karbamoil-3-terc-butoxikatbonil-propil)-karbamoil-etil/-N-metil-karbamoilmetil -2-dezoxi-a-D-gIukopinozidot 80 ml hideg 95%os trifluorecetsavban oldunk. 15 percig 0°C-on keverjük és azután 1,1 lizer éter/petroléter = 9/1 elegygyel vegyítjük. Az olajos csapadékot friss eleggyel többször eldörzsöljük, amíg egy tömör csapadékot kapunk. Az utolsót, a trifluorecetsav eltávolítása céljából 30 ml vízben oldjuk és 20 ml gyengén bázikus ioncserélő gyantán (Dowex-3, acetát formában) szűrjük, az oszlopot vízzel mossuk, majd az egyesített eluátumot liofilizáljuk. így 4,95 g (85%) benzil-2-acetilamino-3-o- /L-l -(D-l -karbamoil-3-katboxi-propil)-karbamoil-etil(-N-metil-katbamoUmetU -2-dezoxi-a-D-glukopiranozidot nyerünk.

[«]}?= +45 (c = 1,2, víz),

Rr = 0,28 (n-butanol/ecetsav/víz = 75/7,5/21),

Rf - 0,10 (kloroform/metanol/víz = 70/30/5).

4,65 g (80 mmol) benzü-2-acetilamino-3-0- /L-1 -(D-l -karbamoil-3-karboxi-propil)-karbamoil-etil/-N-metil-karbamoilmetil -2-dczoxi-a-D-glukopiranozidot 100 ml metanolban oldunk, 4,6 g 10%-os palládium-szén katalizátorral elegyítjük és 2 napon át hidrogénnel kezeljük. A katalizátort kiszűrjük és a szürletet szobahőmérsékleten bepároljuk.

A maradékot 50 ml vízben oldjuk, n-butanollal többször extraháljuk és a vizes fázist a butanol elpárologtatása után liofilizáljuk. Ily módon 3,2 g (81,4%) 2-acetilamino-3-o- /L-l-(D-l-karbamoil-3-karboxi-propi!)-karbamoil-etil/-N-rnetil-karbamoHmetil -2-dezoxi-D-glukózt nyerünk.

[α]ρ° · -19° (c = 1,1, metanol).

Rf = 0,20 (ecetsavasetilészter/n-butanol/piridm-ecetsav/víz = 42/21/21/6/10),

Rf = 0,10 (n-butanol/ecetsav/víz = 75/7,5/21),

Rf - 0,45 (acetonitril/viz = 3,1).

Elemanalízis a C|₉H₃₁N₄0i ι . 2H_a0 képlet alapján (514,46) számított: C 44,36, H 6,78, N 10,89%. mért: C 44,32, H 6,75, N 10,79%.

*» Kiindulási anyagok (muramilsav-származék és dipeptiJ) a következő módon állíthatók elő:

8,0 g benzil-2-acetílamino-2-tlezoxi-4,6-o-lzopropilidén-a-D-glukopiranzidnak 80 ml acetonitrillel készített oldatát 1,2 g nátriunihidriddel (Fluka) elegyítjük és 2 órán át keveijük. Ezután a reakcióelegyet -5° és -10°C hőmérsékletre lehűtjük és 5,2 g bróm-ecetsavasetilészterrel elegyítjük. További 30 percig -5ⁿC-nál kevertetjük. 10 ml metanolt adunk hozzá és 30 percig -5°C-nál kevertetjük. 10 ml metanolt adunk hozzá és 10 perc elteltével ecetsavval semlegesítjük. A reakcióelegyet szárazra bepároljuk és a maradékot desztillált viz és éter között megosztjuk. Az éteres oldatot vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk és szárazra bepároljuk. Az így kapott maradékot éter/petroléterből átkristályosítjuk. Ily módon nyerjük a benzil-2-acetilamino-3-o-metoxikarbonil -2-dezoxi-4,6-0 izopropilidén -a-D-glukopiranozidot.

[«]??- *150° + 1° (c = 0,875, kloroform). Olvadáspont: 122-123¾.

4,2 g benz>l-2-acetilamino-3-0-metoxikarbonilmetil-2-dezoxi-4,6-o-izopropilidén-a-D-glukopiranozidnak 20 ml metanollal készített oldatát 15 ml 1 n nátronlúggal elegyítjük és egy órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezután kevertetés közben, cseppenként 5 ml 1 n sósavat adunk hozzá, majd az oldatot szárazra bepároljuk. A kapott pornak erős vákuumban való teljes szárításával 10 mmol benzil-2-acetilamino-3-0-karboximetiI-2-dezoxi-4,6-0-izopropilidén-a-D-glukopiranozid nátriumsót állítunk elő.

18.5 g (43,9 mmol) N-karbohenzoxi-N-metil-L-alanil-U-izoglutaniin-y-terc-butilésztert 150 ml metanolban oldunk, 4 g 10%-os palládium-szén katalizátort adunk hozzá és 0,65 n metanolos sósav jelenlétében pH 4,5-nél hidrogénezzük. A katalizátort kiszűrjük, a szürletet vákuumban bepároljuk és a maradékot 25 ml dimetoxietán és 100 ni éterből kikristályosítjuk. Így 11,6 g (82%) L-/N-metil/-alanil-D-izoglutamin-7-terc-butilésztcr hidrokloridot nyerünk melynek olvadáspontja 210-212°C.

²⁰

Mn = *5° (c = 986, metanol).

Rr = 0,15 (n-butanol/ecetsav/víz = 75/7,6/21). Eremanalízis a C)3H_2ÓC1N₃O₄ képlet alapján (323,82) számított: C48,22, H 8,10, N 12,98, Cl 10,95% mért: C 48,20, H 8,10,N 12,90,Cl 10,70%.

11.6 g (50 mmol) N-karbobenzoxi-N-metil-L-alanínt (j. R. Coggins und N.L. Benoiton, Canad. J. Chem. 49. 1968 /1971/), 10,1 g (50 mmol) D-izoglutamin-y-terc-butilésztert és 14,9 g (60 mmol) EEDO-t 110 ml dimetoxietánban oldunk és 20 órán át szobahőmérsékleten keveijük. A reakcióelegyet bepároljuk, a maradékot 250 ml ecetsavasetilészterben felvesszük, majd hideg 2 n káliumltidrogénkarbonát oldattal és 2 n citromsav oldattal extraháljuk. Az ecetsav-etilészteres fázist vízzel semlegesre mossuk, vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk, és bepároljuk. A szilárd maradéknak dimetoxietán/ petroléterből való átkristályosítása után !8,4g(86%)

N-karbobenzoxi-L/N-metil/alanil-D-izoglutamln-y-terc-butilésztert kapunk, melynek olvadáspontja 83—85°C [ajr? = -8° (c = 1,1, metanol),

Rc = 0,63 (n-butanoí/ecetsav/víz = 75/7,5/21). Etemanalízis a C₂,H₃ iN₃O₆ képlet alapján (421,49).

számított: C 60,12, H 6,96, N 10,01%.

mért: C 60,10, H 6,90, N 9,95%.

2. példa

3,55 g (9,6 mmol) benzil-2-acetamido-3O-karboximetil-2-dezoxi-a-D-^ukopiranozidnak 40 ml abszolút dimetilformamíddal készített oldatához hozzáadunk 2,21 g (9,6 mmol) L-N-(metil)-alanin-benzilészter-hidrokloridot, 1,07 ml N-metilforfolint és 3,00 g (12,1 mmol) 2-etoxi-N-etoxlkarbonii-l ,2-dilűdroklnolint (EEDO) és szobahőmérsékleten 24 órán át kevertetjük. Az oldószerek elpárologtatása után visszamaradó olajos anyagot kloroform/metanol - 9/1 elegyben oldjuk és az oldatot először vízzel, azután jéghideg 2 n sósawal, vízzel, telített nátriumhidrogénkarbonát oldattal és újból vízzel mossuk, majd szárítjuk. Az oldószerek elpárologtatása után 4,18 g benzil-2-acetamido-3-0- /L-l-karboxietil/N-metil-karbamoil-inetil -2-dezoxi-a-D-glukopiranozid-benzilészter marad vissza.

Rj - 0,70 (acetonitril/víz = 3/1) és

Rf = 0,89 (ecetsavasetilészter/n-butanol/piridin/ecetsav/víz = 42/21/21/6/10).

ml etilénglikoldimetiléter/víz = 9/1 elegyben oldott 4,32 g (8 mmol) benzil-2-acetanúdo-3-/(L-l-karboxietil)-N-metil-karbamoil metil/-2-dezoxi-a-D-glukopiranozid-benzilésztert 2 órán át 0,4 g palládium-szén (10%-os) katalizátor jelenlétében hidrogénnel kezelünk. A katalizátort kiszűrjük és a szürletet szárazra bepároljuk. A foszforpentoxid felett szárított maradékot 40 ml abszolút dimetilformamidban felvesszük, majd 2,18 g (8 mmol) D-izoglutarnin-y-benzilészter-hidrokloridot 0,89 g (8,8 mmól) N-metll-morfolint és végül 2,16 g (8,73 mmol) EEDOt adunk hozzá és az egészet 23 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A fentiekhez hasonló feldolgozás után 3,93 g benzil-2-acetiamido-3-0- /L-l-{D-l -karbamil-3-karboxi-propil)-karbamoil-etil/-N-metil-karbamotilmetil -2-dezoxi-a-D-glukopiranozld-benzilésztert nyerünk.

Rj- = 0,65 (acetonitril/víz = 3/1).

A védőcsoportok lehasítása céljából az utóbbi vegyület 3,9 g-ját (5,8 mmól) 80 ml metanolban 0,4 g 5%-os palládium-szénen katalizátor jelenlétében, normál nyomáson és szobahőmérsékleten, a reakció leállásáig hidrogénezzük. A katalizátort kiszűrjük, kis mennyiségű metanollal mossuk és a szürletet vízlégszivattyúval szárazra bepároljuk. A visszamaradó anyag Ff értékei:

Rf = 0,28 (n-butanol/ecetsav/víz = 75/7,5/21).

Rf = 0,10 (kloform/metanol/víz = 70630/5.)

A maradékot 50 ml desztillált vízben oldjuk és 1 g 5%-os palládium-szén katalizátor jelenlétében, normál nyomáson és szobahőmérsékleten a reakció leállásáig (2 nap) tovább hidrogénezzük. A katalizátort kiszűrjük, kis mennyiségű vízzel mossuk és a szürletet szárazra bepároljuk.

A visszamaradó anyagot 50 ml vízben oldjuk, n-butanollal többször extraháljuk és a vizes fázist a

186 585 butanol elpárologtatása után liofilizáljuk. Ily módon 2,4 g 2-acetilamino-2O- /L-l-(D-l-karbamoil-3-karboxi-propil)-karbamoil-etil/-N-metil-karbamoilmetil -2-dezoxi-D-glukozt nyerünk.

[a]r? -19° (C -1,1, metanol),

Rr = 0,20 (ecetsavasetilészter/n-butanol/piridin/ecetsav/viz = 42/21/21/6/10).

Rr = 0,10 (n-butanol/ecetsav-víz = 75/7,5/21),

Rf - 0,45 (acetonitril/víz = 3/a).

Elemanalizis a CijHj ₂N₄0i i .' 1.2H₂O képlet alapján (514,46) számított.· C 44,36, H 6,78, N 10,89%, méri: C 44,32, H 6,75,N 10,79%.

3. példa

4,1 g (10,3 mmol) benzil-2-acetamido-2-dezoxi-4,6-0-benzilidén-a-D-glukopiranozidot 30 ml N,N-dimetilformamidban oldunk, majd szobahőmérséklet és 40°C között hőmérsékleten 0,5 g nátriumhidridásványolaj diszperzióval addig keverjük (a nedvesség kizárásával^ míg egy homogén oldatot kapunk. Ezután 10°C-ra való hűtés közben egy oldatot csepegtetünk hozzá, mely 15 ml N,N-dimetilformamidban oldott 4,89 g (10 mmol) N-jódacetil-L-/N-metil/-a!anil-D-izoglutamin-7-benzil-észter, és 24 órán át szobahőmérsékleten keveijük. Vákuumban való bepárlás után egy szirup marad vissza.

Ennek a vegyületnek 7 g-ját (9/2 mmol) 400 ml 60%-os ecetsavban oldjuk, 1 órán át 80°C-on tartjuk, majd lehűlés után az oldatot szárazra bepároljuk. A maradékot kétszer 50 ml vízzel elegyítjük és mindkétszer szárazra bepároljuk. A kapott kristályos maradékot kevés vízzel összekeverjük, majd a víz leszivatása után megszárítjuk. így nyerjük a benzii· -2-acetilamino-3-0- /L-l-(D-l-karbamoil-3-karboxi-propU)-karbamoiletil/-N-metü-karbamoilmetil } -2-dezoxi-a-D-glukopiranozid-benzil észtert.

A fenti vegyület 4 g-jának (5,3 mmol) 80 ml metanollal készített oldatát 0,4 g 5%-os palládiumszén katalizátor jelenlétében, normál nyomásnál és szobahőmérsékleten a reakció leállásáig hidrogénezzük. A katalizátort kiszűrjük és a szürletet vízlégszivattyúval szárazra bepároljuk.

Rf - 0,28 (n-butanol/ecetsav/víz = 75/7,5/21).

A fenti maradékot 50 ml desztillált vízben oldjuk és 1 g 5%-os palládium-szénen katalizátor jelenlétében, normál nyomásnál és szobahőmérsékleten a reakció leállásáig tovább hidrogénezzük. A katalizátort kiszűrjük, kevés vízzel mossuk és a szürletet szárazra bepároljuk. A kapott 2-acetilamino-3-0- ( /L-l-(D-l-karbamoil-3-karboxi-propil)-karbamoil-etil/-N-metil-karbamoil-metil ) -2-dezoxi-D-glukozt 50 ml vízben oldjuk, n-butanallal többször extraháljuk és a vizes fázist a butanol elpárologtatása után liofilizáljuk jniáltal egy színtelen port kapunk.

!“][) ' -19° (c = 1,1, metanol),

Rf = 0,20 (ecetsavasetilészter/n-butanol/piridin/ecetsav/víz = 42/21/21/6/10).

R_f = 0,10 (n-butanol/ecetsav/vlz = 85/7,5/21).

Rf = 0,45 (acetonitril/víz - 3/1).

Elemanalizis a CuHjjNíOu '. 1,2 HjO képlet alapján (514,46) számított: C 44,36, H 6,78, N 10,89%.

mért: C 44 32,H 6,75,N 10,79%.

4. példa

Hasonló módon állíthatjuk elő az alábbi vegyületeket is: .

2-acetilamino-3-0-{/(D-l-karbamoil-3-karboxi-propil)-karbamoil-metil/-N-metil-karbamoil-metil} -2-dezoxl-D-glukóz, [a] d = *6 (c = 1, metanol) R_f = 033 (acetonitril/ víz = 3(1),

2-acetilamino-3O- /(D-l(D-l-n-butiloxikarbonll-3-aminokarbonil-propil)-karbamoil-etil/-N-metil-karbamoil-etil -2-dezoxi-D-glukóz, [ajp = 5,5° (jégecet) 2-acetilamíno-3-0- /L-l (D-l -karbanioil-3-karboxi-ρτορ11)4ί3ΗΜηιο11φΓορ1]/-Ν-βΙί1-^3ΰ>3ΐηο11-Γηειί1 -2dezoxi-D-glukóz, - -23° (c = 0,9, víz), Rf » 0,37 (acetonitril/víz = 3/1),

2-acetilamino-3-0- í /L-l(D-l-karbamoil-3-karboxlpropil)-karboil-eti]/sty-metil-karbamoil-metil í -2-dezoxii-D-glukóz, [a] j}=+19,8° (jégecet) ' 2-acetilamino-3-0- D-l -/(D-l -karbamoil-3-karboxi-propil)-karbamoil-metil/-N-metil-karbamoil-eti) -2-dezoxi-D-glukóz, Rf = 0,31 (acetonitril/víz 3 : 1)

5. példa

4,2 g benzil-2-n/N-acetil-N-metil/-amino-3-0í /L-1 (D-l -karbamoil-3-karboxi-propil)-karbamoil-etit/-karbamoil-metil J -2-dezoxi-D-glukopiranozidnak 75 mi metanol és víz 1/1 arányú elegyével készített oldatát 0,5 g 10%-os palládiumszén katalizátor je lenlétében, normál nyomáson és 45°C hőmérsékleten hidrogénezzük. A katalizátort kiszűrjük és a szürle tét szárazra bepároljuk. A maradékot kevés desztillált vízben oldjuk, fagyasztva szárítjuk és így fehér porként nyerjük a 2-/N-acetil-N-metil/amino-3-0-/L-l(D-l-karbamoίl-3-karboxi-propil)-karbamoil-etil/-karbamoilmetil -2-dezoxi-D-glukózt.

A megfelelő kiindulási anyagot a'következő módon nyerjük:

8,5 g benzil-2-aceti!amino-2-dezoxi-4,6,0-izopropilidén-3-O-metoxikarbonilmetil-a-D-glukopiranozid· nak 80 ml abszolút acetonitrillel készített oldatát, nitrogén atmoszférában, kevertetés közben, a nedvesség kizárásával 0,75 g nátriumhidridde] elegyítjük és 1 órán át 40°C- hőmérsékleten keverjük. Ezután a reakcióelegyet szobahőmérsékletre lehűtjük és 4 óra alatt egy oldatot csepegtetünk hozzá, mely 50 ml abszolút acetonitrilben oldott 6,0 g metiljodid. Három óra múlva a reakcióelegyet szűrjük és a szürletet szárazra bepároljuk. A maradékot etilacetátban oldjuk, az oldatot vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk és szárazra bepároljuk. így sárga olajként nyerjük a benzil-2-/N-aceti1-N-metil/-amino-2-dezoxi4,6-0-izpropilidén-3-0-metoxikarbonÍImetil-a-D-glukopiranozidot, Rf = 0,45 (metilénklorid/etilacetát = 85/15).

4,4 g benzil-2-/N-acetil-N-metil/-amino-2-dezoxl•4,6-0-izopropolidén-3-0-metoxi karbonil metil-a-D-glukopiranozidnak 60 ml metanollal és 15 ml 1 n nátronlúggal készített oldatát 1 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, 5 ml 1 n sósavval elegyítjük és szárazra bepároljuk. A kapott benzil-2-/N-acetil-N-metil/-amliio-3-0-karboximetil-2-dezoxi-4,6-o-izopropiIidén-a-D-glukopiranozid-nátriumsót 50 ml Ν,Ν-dimetil-formamidban oldjuk és 3,2 g L-alanil-D-izoglutamln7

186 585

-terc-butilészter-hidrokloriddal 2,5 EEDO jelenlétében kondenzáljuk. Az oldatot vákuumban szárazra bepároljuk és a maradékot etilacetátban oldjuk. Ezt az oldatot először vízzel, azután jéghideg 1 n sósavval, vízzel, telített nátriumhidrogénkarbonát oldattal és végül vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk és szárazra bepároljuk. Ily módon sárgás habként nyerjük a benzil-2-/N-acetil-N-meti!/-ainino-3-0- { jL-l-(D-l-karhamoil-3-karboxi-propil)-karbainoil-etil/-karbamoil-metil j -2-dczoxi-4,6-0-izopropilidén-a-D-glukopiranozid-terc-butilésztert. Ezt a terméket 45 rn) 0°C-ra lehűtött 95%-os trifluorecetsavban oldjuk és 1 órán át 0°C-on keverjük. Ezután a reakcióelegyet 400 ml abszolút éterbe öntjük, a kivált capadékot leszivatjuk, éterrel mossuk és szárítjuk.

Ezt az anyagot ioncserélő gyantával (Dowex-3, acetát formájú) kezeljük és így fehér porként nyerjük a trifluorecetsavmentes benzil-2-/N-acetil-N-metil/-amino-3-0-1 /L-l(D-l-karbamoil-3-karboxi-propil)-karbamoil-etiV-karbamoil-metil) -2-dezoxi-a-D-glukopiranozidot.

6. példa

95,96 mg (0,1843 mmol) 2-acetilamino-3-0-í D-l[(D-l-karbamoil-3-karboxi-propi!)-karbamoil-eti!J-N-nietil-karbamoil-etil ) -2-dezoxi-D-glukóz. 0,79 g H₂O-t 20 ml desztillált vízben oldunk, és 0,1 n nátrium-hidroxiddal lassan pH = 7 értékig titrálunk (Gázelektródos titrátor, pK = 4,32) A reakcióelegyet 0,46 p pórusú Miliipore szűrőn szűrjük, és liofilizáljuk. Ily módon színtelen porként 94 mg 2-acetilamino-3-0- { D-l-[(D-l-karbamoil-3-karboxi-propil)-karbamoil-etílj-N-metil-karbamoil-etil J -2-dezoxi-D-glukóz-nátriumsó, 1,99 H₂O-t kapunk;

Rz- = 0,51 (etilacetát/n-buta]on/piridin/ecetsav/viz = = 42/21/21/6/10).

Elemanaiízis a C₂oH₃₃N₄O_t ,Na . 1,99 H2O képlet alapján: (564,4):

számított: C: 42,52, H: 5,8, N: 9,92, Na: 4,075,

Hj 0:6,34.

mért: C: 42,31, H: 6,08, N: 9,56, Na: 4,21,

H₂ 0:6,34.

Claims (4)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás (1) általános képletü vegyületek mely képletben

   R₂ rövidszénláncú alkilcsoportot,

   R₃ hidrogénatomot vagy metilcsoportot,

   Rí rövidszénláncú alkilcsoportot,

   R_fl hidrogénatomot vagy rövidszénláncú alkilcsoportot ,

   Rio karbamoil- vagy rövidszénláncú alkoxikarbonilcsoportot és

   Rí ₂ karboxil- vagy karbamoilcsoportot jelent - és e vegyületek sóinak előállítására, azzal j el 1 e m ez ve, hogy

   a) egy (II) általános képletü vegyületet - mely képletben R₂ és R₃ a fent megadott jelentésű, R| .

   R4^ü és Ro° hidrogénatom vagy egy könnyen lehasítható védőcsoportot jelent - vagy reakcióképes származékát egy (III) általános képletü vegyülettel

   - mely képletben R, a fent megadott jelentésű és

   R_e°, Rio, és Rl2° M Re, Rio, Ru « Ril csoportoknál megadott jelentésű, azzal_ajnegkötéssel, hogy az adott esetben jelenlévő karboxil csoportok könnyen lehasítható védőcsoportokkal védettek kondenzálunk, és az adott esetben jelenlévő védőcsoportokat lehasítjuk vagy

   b) egy (IV) általános képletü vegyületet - mely képletben R₂, R₃, R,, R, , R₄°, R₈ és R₃ a jelen igénypontban megadott jelentésű — egy (V) általános képletü vegyülettel _ mely képletben Rio° és Rí₂ a jelen igénypontban megadott jelentésű, azzal a megkötéssel, hogy az adott esetben jelenlévő karboxilcsoportok könnyen lehasítható védőcsoportokkal védettek - kondenzálunk, és az adott esetben jelenlévő védöcsoportokat lehasitjuk, vagy

   c) egy (VI) általános képletü vegyületet - mely képletben R₂, R,°, R₄° és R₆° a jelen igénypontban megadott jelentésű - egy (VII) átalános képletü vegyülettel - mely képletben Z egy reakcióképes észtejezett hidroxilcsoportot jelent és R₃, R,, R_B°, Rio és R, ₂ a jelei génypontban megadott jelentésű reagáltatunk, és az adott esetben jelenlevő védőcsoportokat lehasítjuk és kívánt esetben egy keletkezett szabad vegyületet sójává alakítunk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja olyan (I) általános képletü vegyület — ahol a képletben R₂ metilcsoportot, R₃ hidrogénatomot vagy metilcsoportot, R₇ metil- vagy etilcsoportot, R_s hidrogénatomot, metil- vagy etilcsoportot, R_lo karbamoilcsoportot és R, ,' karboxicsoportot jelent,

   - vagy valamely sójának előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási anyagokat alkalmazunk.
3. 3. Az I. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja olyan (I) általános képletü vegyület, ahol a képletben R₃ metilcsoport és R₂, R7, R_e, Rio és Rí, jelentése az 1. igénypontban megadott, vagy valamely sójának előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulás! anyagokat alkalmazunk.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja az N-acetil-normuramil-L-(N-metil)-alanil-D-izoglutamin=2-acetil-amino-3-0-{/L-l (D-l -karbamoil-3-karboxi-propil)-karbatnoil-etil/-N-metil-karbamoif-metil j -2-dezoxi-D-glukóz vagy valamely sójának előállítására, azzal j e 1 1 e m ez v e, hogy benzil-2-acetilamino-3-0-karboximettl-2-dezoxi-3,6,O-izopropilidén-a-D-glukopiranozidot és L-(N-metil)-alanil-D-izoglutamin-8-terc-butilészter-hídrokloridot vagy benzil-2-acetamido-3-0-karboximetil-2-dezoxi-a-D-glukopiranozidot, és L-N-ímetil-alanin-benzilészter-hidrokloridot, vagy benzil-2-acetamido-2-dezoxi-4,6-0-benzilidén-a-D-glükopiranozidot és N-jódaceti!-L-(N-metil)-alanin-D-izoglutamin-7-benzilésztert reagáltatunk.