HU186129B

HU186129B - Bsorptive wound ligament and process for the production thereof

Info

Publication number: HU186129B
Application number: HU823136A
Authority: HU
Inventors: Horst Dautzenberg; Fritz Loth; Bodo Borrmeister; Dieter Bertram; Herbert Lettau; Jiri Stamberg; Jan Peska
Original assignee: Leipzig Arzneimittel
Priority date: 1981-09-30
Filing date: 1982-09-29
Publication date: 1985-06-28
Also published as: FI72655C; FI72655B; FI823247L; ATE18995T1; EP0075791A1; US4599209A; EP0075791B1; RO88346A2; FI823247A0; DE3270438D1; US4664105A

Description

A találmány tárgya abszorbeáló képességű sebkötözőanyag, amely erősen nedvező, fertőző sebek, valamint bőr- és szövetmegbetegedésekkel sújtott felületek lefedésére és tisztítására alkalmas, valamint eljárás fenti anyag előállítására.

Ismeretes, hogy a különböző eredetű szövethiánnyal járó sebek, mint például az ulcus cruris, a felfekvéses fekély, a diabeteszes eredetű üszkösödés, a krónikus fertőzött sebek és a másod- és harmadfokú égési sebek kezelésében használható modern sebkötözőanyagnak toxikológiai szempontból megbízhatónak, immunológiailag elfogadhatónak, probléma mentesen előállíthatónak és tárolhatónak, valamint sterilezhetőnek kell lennie. Ezen kívül a sebkötözőanyagnak igen jó gázpermeabilitással kell rendelkeznie, hogy biztosítsa a seb szellőzését, jól kell tapadnia a sebhez anélkül, hogy a varba beleragadna, a sebgyógyulást zavaró anyagok — sebváladék, baktériumok, elhalt sejtanyagok — jó felszívása révén sebtisztító hatásúnak, ennek révén fertőzésgátló, illetve fertőzést késleltető — ezáltal sarjadzást és/vagy hámosodást elősegítő — hatásúnak kell lennie.

Ugyancsak ismeretes, hogy a szokásosan alkalmazott sebkötözőanyagok, melyek többnyire természetes vagy mesterséges rostokból, mindenekelőtt rövid- vagy hosszúrostos formájú regenerált cellulózból előállított szövetek vagy szövedékek, ezeknek a követelményeknek csak meglehetősen korlátozott mértékben tesznek eleget. Hibájuk, hogy hozzáragadnak a varhoz, a kötés cserélésekor a sebet védő pörköt felszakítják, a sebet irritálják, a gyógyulási folyamatot megszakítják és természetesen meghosszabbítják, ezen kívül folyadékfelvevő-képességük nem kielégítő, aminek következtében a fertőzésveszély elkerülése csak külön antibakteriális hatású anyagok, mint antibiotikumok vagy szulfonamidok alkalmazásával lehetséges. Ennek a hátránynak a kiküszöbölésére olyan sebkötözőanyagokat dolgoztak ki, amelyek seb felőli oldala nem tapadó, hajlékony, perforált, műanyagfólia alapú, például polietilén, polipropilén, poli(vinil-klorid), poli(vinil-acetát), poli(etilén-tereftalát), etilén(vinil-acetát)-kopolimer, poliakrilát, vagy poli(vinil-pirrolidon) alapú (lásd a 97 547. számú német demokratikus köztársaságbeli szabadalmi leírásban, az 1209702., 1254295.,

1492409. és 1629425. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratokban, valamint a 2 923 298.,3012918.,3043 301., 3 285245.,

3434472., 3438371., 3441021., 3446208.,

3457919., 3 579628. és 3 750666. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban) vagy a perforált műanyag helyett a seb felöli oldalon ahhoz hasonló módon vékony perforált fémfólia, például ezüst-alumínium- vagy cinkfólia alapúak (lásd az 1 161 384. és 1 417 379. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratokban, valamint a 2 934 066. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban.) Az ilyen sebkötözőanyagok nem ragadnak a sebbe, a sebváladékot a perforáción átengedik, melyet azután a felső oldalon lévő szívóréteg, cellulóz, préselt vatta vagy gyapotfilc, felszív. Eltekintve attól, hogy az ilyen sebkötözőanyagok nedvszívóképessége nem alapvetően nagyobb a korábban ismertetettekénél, gondot jelent, hogy az erősen fertőzött sebekből .2 szivárgó ragadós-gennyes váladék a kötözőanyag nyílásait eltömheti, ezáltal váladéklebenyek képződnek, melyek igen kedvező szaporodási lehetőséget nyújtanak a baktériumoknak. A fémfólia alapú kötözőanyagoknál ehhez a problémához járul még, hogy a fémfólia dörzsölő hatása sem teljesen kizárható.

A sebkötözőanyagok szívóképessége növelhető olyan természetes vagy mesterséges anyagokkal történő kiegészítéssel, melyek vízben nem oldódnak, de duzzadnak. Ilyen anyagok a kitin és a kitozán (lásd MIT Sea Grant Rep. Mit SG 1978, Proc. Int. Conf. Chitin/Chitosan 1977, 296—305), a kollagén (lásd az 56587. számú német demokratikus köztársaságbeli, az 1 195062. számú nagy-britanniai, a 3471598., a 3491760., a 3 800792., a 3 939831. és a 4089333. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban), a nedves eljárással térhálósított cellulóz-rostok, különösen a formáimnál kezelt gyapot- és műselyemrostok (lásd az 1492365. számú német demokratikus köztársaságbeli közrebocsátási iratban), melyek a célszerűen még 5—20 tömeg% karboxi-metil-celluIóz-nátriumsót (Na—CMC) is tartalmaznak (lásd a 2638654. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban), a regenerált cellulózból és Na—CMC-ból összetevődő keverékrostok 0ásd a 3 858585. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban), illetve a regenerált cellulózból és térhálós CMC-ból álló keverékrostok (lásd a

357 079. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban), vinil-észterek és telítetlen karbonsavak térhálós kopolimerjeinek hidrolízistermékei (lásd a 2653 135. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban), térhálós poliakrilamid és szulfonált polisztirol (lásd az 1617998, és az 1 642072. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratokban, valamint a 3 669193. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban), térhálós poli(vinil-pirrolidon) és -morfolinon (lásd a 3 810468. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban), térhálós dextrán, keményítő, dextrán- és keményítőszármazékok (lásd a 109513. számú német demokratikus köztársaságbeli szabadalmi leírásban és a 2403 269. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban), valamint habosított karbamid/formaldehid-, illetve melamin/formaldehid-gyanták (lásd az 1 246173. és az 1247553. számú német szövetségi köztársaságbeli iratokban, ezek a gyanták tartalmazhatnak még butadién/sztirol- vagy butadién/akrilnitril-kopolimert (lásd a 3 314425. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban), és ilyen poliuretán-gyantákat (lásd a 2103 590. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban, az 1 065 994. és az 1 253 845. számú nagy-britanniai szabadalmi leírásokban, valamint a 3 157178.,

648 692., a 3 975 567. és a 3 978 855. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban). A térhálós vinil-acetát/metakrilát-kopolimer hidrolízis-termékei, például súlyuk százszorosát, a térhálós poliakrilamid hidrolízis-termékei súlyuk hetvenszeresét, a térhálós poli(N-vinil-pirrolidon)hidrolízis-termékei pedig legalább súlyuk tizenötszörösét kitevő mennyiségű vizet, illetve sebváladékot képesek felvenni.

-2186129

A legtöbb sebkötözőanyag szövet, illetve szövedék kivitelű rostos termék, azaz előre elkészített lapkészítmények formájában kerülnek alkalmazásra. Ritkán alkalmaznak a sebek fedésére olyan anyagokat, mint például a hintőpor vagy hasonlók, bár ezek éppen az egyenetlen felszínű, hasadozott sebek esetén nagy előnyökkel bírnak a felületképző kötésekkel szemben.

Sebfedésre alkalmas anyagot ismertetnek például a 2403 269. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban. Ebben közvetlenül a sebre felvihető térhálós poli-szacharid- és poliszacharid-származék-, főként térhálós dextrán-mikrogy öngyök alkalmazásával foglalkoznak. Ezenkívül az is ismert, hogy hasonló célra gömbalakú regenerált-cellulóz-részecskék is alkalmazhatóak. Mindkét anyag képes a sebváladék hatékony felszívására, ezenkívül képesek arra, hogy a sebfelületről eltávolítsák a baktériumokat, gombákat, toxinokat, gyulladást kiváltó anyagokat (prosztaglandinokat) és plazmaproteineket (fibrinogén-hasadástermékeket).

A sok kimutatható előnyös tulajdonság mellett mindkét anyagnak van néhány hátrányos tulajdonsága is, melyek széleskörű elterjedésüket gátolják. A térhálós dextránból felépülő részecskék, melyek gélmátrixa sem száraz, sem nedves állapotban nem rendelkezik valódi pórusokkal, vízzel, illetve vizes oldatokkal való érintkezéskor jelentős térfogatnövekedés közben megduzzadnak, gélréteget képeznek, melynek belsejében a gázpermeabilitás lecsökken. A makroporózus szerkezetű, ennek folytán a vizet duzzadás nélkül felvevő regenerált-cellulóz-részecskék alkalmazásánál ez a hátrány ugyan nem jelentkezik, de ezek a nemvizes közeget, például a szerves oldószereket is felszívják, és ez a képességük egyes alkalmazási formák esetében előnytelen hatású. Hátrányuk még, hogy y-sugárzással történő sterilezés során elszíneződnek, színük sárgától barnáig változó. Az előbbiekben megnevezett anyagok ismert eljárással előállíthatóak. A cellulózrészecskék például előállíthatóak emulgeált cellulóz-oldat megsavanyításával Gásd a 382066. számú svéd és a 3 597 350. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban), viszkózoldat megfelelő koagulálófürdőbe való cseppentésével Gásd a 73 21738., 73 4082. és a 73 60753. számú japán szabadalmi leírásokban), egyes cellulóz-észterek, például cellulóz-acetát, szilikonolajban 290— 300 °C hőmérsékleten rövid ideig tartó melegítésével Gásd a 7807759. és a 78 86749. számú japán szabadalmi leírásokban), vagy viszkózdiszperziók termikus koagulálása útján Gásd a 172640. számú csehszlovák szerzői tanúsítványban, a 118887. számú német demokratikus köztársaságbeli szabadalmi leírásban, a 2 523 839. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban és a 4055 510. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban). Az ismertetett eljárásokkal létrehozott cellulózrészecskékből azonban csak akkor nyerhető a korábbiakban ismertetett minőségű sebkötözőanyag, ha szárításuk úgy történik, hogy eközben makroporozitásukat megtartsák. A technika eddigi állása szerint ez a feladat csak igen költséges, gazdasági szempontból előnytelen különleges szárítási eljárással valósítható meg.

A találmány célja tehát olyan sebkötözőanyagok létrehozása, amely nem toxikus szövedékalapú, a seb alakját, illetve a sérült bőr- és szövetfelületeket még egyenetlen felületű, hasadozott sebek esetén is jól követi, amely erősen nedvező sebek sevváladékát gyorsan és a beteg számára kíméletes módon távolítja el, amely a váladékon kívül baktériumok, gombák, toxinok, fehérjék és prosztaglandinok megkötésére is képes, sterilezhető és utósterilezhető, a sarjadzást és a hámosodást elősegíti, valódi, illetve latens makroporozitása folytán csak kismértékben duzzad, ennek következtében a sebet fedő réteg gázpermeabilitása változatlan marad, a kedvező nyersanyagbázis és az egyszerű előállítási eljárás következtében gazdaságilag előnyös és széleskörűen felhasználható.

A nyersanyaghelyzet és az ezekre az anyagokra vonatkozó gazdasági számítások jó eredményei alapján úgy találtuk, hogy a találmány által megvalósítandó feladat az, hogy az előbbiekben ismertetett minőségű formázott cellulózrészecske alapú sebkötözőanyagot és előállítására alkalmas technológiát hozzunk létre.

Meglepő módon azt találtuk, hogy regenerált cel'ulóz és karboxilátcsoportot tartalmazó poliszacharid-származék keverékéből álló — az utóbbit a továbbiakban egyszerűen poliszacharid-származékként említjük — száraz termékek törekvésünknek megfelelő minőségű, abszorbeáló sebkötözőanyag készítésére alkalmasak annak a meglepő ténynek a következtében, hogy a regenerált cellulózzal kevert poliszacharid-származék plazmakoaguláló és ezáltal vérzéscsillapító hatású. Ugyanakkor e hatás következtében a seb nem kívánt kérgesedése lép fel, elkerülhető azonban a kérgesedés, ha 10 μ-nál nagyobb átmérőjű gömbalakú részecskéket, vagy granulátumot használunk, ezek a vizes sebváladékot, bármilyen konzisztenciájú legyen is az, ezzel együtt a baktériumokat, gombákat, toxinokat, fehérjéket és gyulladást előidéző anyagokat is gyorsan és fájdalommentesen felszívják, így a seb fertőzését gátolják, illetve késleltetik, a sebet gyorsan szárítják, és emellett elasztikusak maradnak. A részecskék szemcsés szerkezete, mely váladékkal telített állapotban is megmarad, elősegíti a sarjadzást és a hámképződést, a jó alaktartó tulajdonság pedig — mely annak köszönhető, hogy a részecskék csak kevéssé duzzadnak — a seb jó levegőzését biztosítja.

Azoknak a poliszacharid-származékoknak, amelyek regenerált cellulózzal keverve és formázva a találmány szerinti sebkötözőanyagot alkotják, vízben legalább 50%-os oldhatósággal kell bírniuk, így körük korlátozott. Alkalmazható például a nátrium-karboxi-metil-cellulóz, a nátrium-karboxi-metil-keményítő és a nátrium-alginát. Részesedésük a polimerkeverékben 3—30% közötti.

A találmány szerint regenerált cellulóz és poliszacharid-származékok keverékéből készült termékek előnye a tisztán regenerált cellulózból készült gömbalakú részecskékkel szemben, hogy előbbiek esetében az előállítási eljárást kővetően szükséges szárítás szokásos eljárásokkal végezhető.

Bár a részecskék zsugorodása során az eredetileg meglévő pórusrendszer összeesik, de a felhasználás

-3186129 körülményei között vízzel nedvesítve teljes mértékben regenerálódik, olyannyira, hogy a részecske felszívóképessége nemcsak hogy eléri, hanem felül is múlja a tiszta cellulózrészecskéét.

Emellett az alkalmazott poliszacharid-származék megtartja hidrofil jellegét, és kromatográfiás elválasztóképessége is előnyösen észlelhető.

Míg a tisztán cellulózból álló készítmények a csírákat csak a részecskék közötti kapilláris térbe tudják felvenni, és azokat ott viszonylag lazán tartják meg, a találmány szerint előállított részecskék belső szerkezete is hatásos, és a poliszacharid-származék ionos karaktere révén jóval erősebb kötést hoz létre. További előnyt jelent, hogy a vízfelvevő képesség és a vízfelvétel, illetve a váladék felvételének kinetikája az előállítási eljárással viszonylag széles határok között beállítható, ezáltal a különböző követelményeknek jobban megfelelő készítmény állítható elő.

A találmány szerinti készítmények további előnye, hogy kedvező hatásukat glicerin vagy poli(alkilén-glikolok) jelenlétében is megtartják, így pép formájú készítmények előállítása is lehetséges belőlük.

Kismennyiségű, előnyösen 5—30% közötti, glicerin vagy polietilénglikol alkalmazása gátolja a besugárzással történő sterilezésnél fellépő elszíneződést, amely más esetben a termék paramétereinek romlását és sárga elszíneződést okoz.

A találmány szerinti különleges készítményt szokásosan 5 mm-t meg nem haladó rétegben visszük fel a sebre, és könnyű hagyományos nyomókötéssel rögzítjük. Amikor a részecskék a sebváladékkal megtelnek, de legkésőbb 14—20 óra elteltével a kötést kicseréljük. Ezt végezhetjük például a részecskeréteg vizes vagy fiziológiás sóoldatos lemosásával, majd tiszta kötözőanyag ismételt felvitelével. Az eljárás egyszerű és minden nehézség nélkül végrehajtható.

Az előzőekben ismertetett minőségű sebkötözőanyagot a találmány szerinti eljárással úgy állíthatjuk elő, hogy technikailag szokásos viszkózoldathoz a benne lévő polimerkeverék összmennyiségére vonatkoztatva 5—50% korábbiakban ismertetett poliszacharid-származékot keverünk, ezt a keveréket termikusán koaguláljuk, a koagulátumot tisztítjuk, 5—30% vízzel nedvesítjük és szárítjuk. A termék különleges szerkezete koagulálás előtt vagy utána is létrehozható. Egy speciális kivitelezési mód szerint, a részecskeképzést úgy hajtjuk végre, hogy a hozzáadott poliszacharid-származékot tartalmazó viszkózoldat alkalmas módon, ismert eljárással, például vízzel nem elegyedő szerves oldószerben való diszpergálással, cseppformában eloszlatjuk, és a hőmérséklet 50—100 °C értékre való emelésével 30—90 perc alatt termikusán koaguláljuk, majd regeneráljuk.

Az eljárás más kivitelezési módja szerint a poliszacharid-származékot tartalmazó viszkózoldatot hasonló körülmények között, de az anyag előzetes finom eloszlatása nélkül kezeljük, a koagulátumot lapok, rudak vagy tömbök formájában nyerjük, melyeket azután ismert módon mechanikusan aprítunk.

A kapott finom eloszlású, morzsalékos anyag mosás és szárítás után poros-szemcsés terméket eredményez, melyet a kívánt részecskespektrum elérése érdekében adott esetben még tovább aprítunk száraz őrléssel. A kapott terméket tisztítás céljából és a termék tulajdonságainak javítása érdekében egy sor mosási műveletnek vetjük alá, kismolekulasúlyú alkoholokkal, előnyösen metil-alkohollal vagy etil-alkohollal, ketonokkal, előnyösen acetonnal, ezen alkoholok és/vagy ketonok vizes oldataival és/vagy vízzel vagy vizes oldatokkal, például hígított savakkal és lúgokkal mossuk, a művelet során a bekevert poliszacharid-származékok 5—50%-át kimossuk.

Ezen termékek szárítása a szokásos egyszerű eljárásokkal megvalósítható, például örvényágyas szárítóban, oly módon, hogy előzőleg a részecskékről az utolsó, célszerűen nemvizes, vagy legalább részben nemvizes oldatból álló és adott esetben polialkilénglikol vagy glicerin adalékot tartalmazó mosófolyadékot centrifugálással vagy leszívatással eltávolítjuk.

Bekeverés céljára számításba jövő poliszacharidszármazékok a nátriumkarboxi-metil-cellulóz, a nátrium-karboxi-metil-keményítő és a nátrium-alginát.

Az eljárás előnyös kivitelezési módja szerint poliszacharid-származékként 0,4—1,0 átlagos helyettesítési fokú nátrium-karboxi-metil-cellulózt alkalmazunk.

A bekevert nátrium-karboxi-metil-cellulóz mennyiségétől és minőségétől, valamint az utókezelési eljárás és a szárítás lefolytatásának módjától függően jobban vagy kevésbé összezsugorodott, messzemenően izometrikus, grammonként 1,5—20 ml víz felvételére képes részecskéket kapunk. A diszpergálással nyert részecskék közelítőleg gömbalakúak, felületük sima, míg a másik előállítási eljárással készült anyag részecskéinek felülete durva, alakjuk szabálytalan, ezek az eltérések azonban nem befolyásolják hátrányosan a termék lényeges jellemzőit.

A találmány szerinti eljárással polimerkeverékből előállított részecskéket alapvetően a tisztán regenerált cellulózból készült anyaggal azonos kíméletességgel kell szárítani. Ilyen kezelésmód mellett kevéssé zsugorodott és már száraz állapotban is nagy makroporozitással bíró terméket nyerünk. Ha a poliszacharid-származékot oldott állapotban olyan koncentrációban adjuk a viszkózoldathoz, hogy ezzel az oldat teljes polimerkoncentrációját csökkentjük, vagy az ezt követő kezelési műveletek során nagyobb mennyiségű poliszacharid-származékot távolítunk el a nedves részecskéből, akkor az anyag kíméletes szárítását követően jóval nagyobb luktérfogattal bíró terméket kapunk, mint a tisztán regenerált cellulóz eredetű terméké.

1. példa

A találmány szerinti sebkötözőanyag előállítására 50 g viszkóz (8% cellulózt 6% nátrium-hidroxid jelenlétében cellulózra számított 35% szén-diszulfiddal xantogenálunk) és 50 g 0,3 átlagos helyettesítési fokú Na-CMC 4%-os vizes oldatának elegyét 0,05% olajsavat tartalmazó 150 ml klór-benzolban diszpergáljuk keveréssel. Az így kapott cseppecs-4kéket további keverés mellett 90 °C hőmérsékleten 30 percig koaguláljuk. Az így előállított, erősen duzzasztott gömbalakú részecskéket a klór-benzoltól és a víztől leszívatással választjuk el. A további feldolgozást — hasonlóan néhány ezután következő példához — 1,3 g polimertartalmú 20 g nedves nyerstermékből végezzük. A tisztítást különböző eljárásokkal végeztük, melyeket a következőkben ismertetünk.

a) A részecskéket négyszer 100 ml 80 tf%-os vizes metil-alkohollal alkáli- és sómentesre mossuk, majd 10 percig 70 ml etil-alkohollal kezeljük.

b) A részecskéket a következő eljárás szerint tisztítjuk.

100 ml víz, 10 perc, 90 °C,

100 ml víz, 10 perc, szobahőmérséklet, ml etil-alkohol, 10 perc, szobahőmérséklet.

c) A részecskéket a b) eljárással tisztítjuk, azzal az eltéréssel, hogy azokat harmadszor is eluáljuk 90 °C-os vízzel.

d) A részecskéket a következő eljárás szerint tisztítjuk:

100 ml 80 tf%-os vizes metil-alkohol, 100 ml 80 tf%-os vizes metilalkohol, 100 ml víz 100 ml víz, ml etil-alkohol, perc, szobahőmérséklet, perc, szobahőmérséklet, 10 perc, 90 °C, perc, szobahőmérséklet, 10 perc, szobahőmérséklet.

A tisztított gömbalakú részecskékről a folyadékot leszívatjuk, a részecskéket 105 °C hőmérsékleten szárítjuk. Ilyen kezelés után végzett analitikai vizsgálatuk eredményét a következőkben ismertetjük:

	CMC-tartalom	vízfelvevő képesség	Oldható rész
a)	33,3%	5,9 ml/g	7,4%
b)	26,4%	6,2 ml/g	3,2%
c)	15,9%	7,3 ml/g	1,5%
d)	28,1%	7,5 ml/g	1,0%

A vízfelvevő képességet a Cell. Chem. Technoi. 21 419—428. (1978) irodalmi helyen ismertetett centrifugálásos módszerrel határoztuk meg, az érték a cellulózrészecskék pórusrendszerében visszatartott folyadékmennyiséget — a víz visszatartási képességet — jelenti.

2. példa ₅₅

A találmány szerinti sebkötözőanyag előállítására szolgáló gömbalakú részecskéket az 1. példában leírthoz hasonlóan állítjuk elő, azzal az eltéréssel, hogy a keverékben 0,5 átlagos helyettesítési fokú θθ CMC-t alkalmazunk, az eljárást több sarzsban megismételjük. A kapott gömbalakú részecskéket az 1. példában szereplő b) eljárással tisztítjuk, szárítás utáni maradék oldhatóságuk 2—4%, mely értékek a következő, vízfelvételre vonatkozó érté- ₆₅kekkel a hibahatáron belül korrelációban vannak.

1.

2.

3.

4.

5. 6 7

	Vízfelvevő képesség
sarzs	6,1 ml/g
sarzs	6,1 ml/g
sarzs	5,9 ml/g
sarzs	6,5 ml/g
sarzs	6,9 ml/g
sarzs	6,6 ml/g
sarzs	6,3 ml/g

3. példa

A találmány szerinti sebkötözőanyag előállítására szolgáló gömbalakú részecskéket az 1. példában leint módon állítjuk elő, azzal az eltéréssel, hogy a keverékben 0,7 átlagos polimerizációs fokú CMC-t, és különböző, a következőkben felsorolásra kerülő utókezelési és tisztítási eljárásokat alkalmazunk.

a) A részecskéket a következő eljárás szerint tisz25

títjuk:
100 ml metil-
-alkohol,	10 perc,	szobahőmérséklet,
10(3 ml metil-
-alkohol,	10 perc,	szobahőmérséklet,
100 ml víz,	10 perc,	90 °C,
100 ml víz,	10 perc,	szobahőmérséklet,
70 ml etil-alkohol,	10 perc,	szobahőmérséklet.
0) A részecskéket	a következő eljárás szerint
tisztítjuk:
100 ml víz,	10 perc,	90°C,
100 ml víz,	10 perc,	90 °C,
100 ml víz,	10 perc,	szobahőmérséklet,
70 ml etil-alkohol,	10 perc,	szobahőmérséklet.

A tisztított, utókezelt részecskéket elválasztjuk a folyadékfázistól, 105 °C szárítjuk, jellemzőik az alábbiak, vízfelvevő képesség Oldható rész

a) 9,6 ml/g 3,4%

b) 5,2 ml/g 2,0%

4. példa

A találmány szerinti sebkötözőanyag előállítására 12,5 g viszkózból és 12,5 g 4%-os vizes, 0,5 átlagos helyettesítési fokú CMC-ből összetevődő 25 g elegyet körülbelül 10 mm belső átmérőjű hengeres edényben töltünk és 90 °C-on 90 percig koagulálunk. A kapott anyagot 1 mm-es, illetve annál finomabb granulátummá aprítjuk és a 3. példa a) eljárása szerint tisztítjuk. A 105 °C-on végzett szárítást követően nyert por-, illetve szemcseformájú termék vízfelvevő képessége 7,6 ml/g.

5. példa

A találmány szerinti sebkötözőanyag előállítására szolgáló gömbalakú részecskéket az 1. példában leírt módon állítjuk elő, azzal az eltéréssel, hogy a keverékben epiklórhidrinnel térhálósított, 0,7 átlagos helyettesítési fokú, körülbelül 50%-os oldhatóságú CMC-t alkalmazunk. A keverék komponen-5186129 seit, fenti CMC-t és viszkózt, normál nátrium-hidroxidban tökéletesen feloldjuk és összekeverjük. A kapott részecskéket az 1. példa d) eljárása szerint tisztítjuk, a 105°C-on végzett szárítást követően nyert termék vízfelvevő képessége 1,40 ml/g, maradék oldhatósága 0,6%.

6. példa

Az 1. példában leírt módon, de nátrium-karboxi-metil-keményítő és nátrium-alginát alkalmazásával nyerjük a gömbalakú részecskéket, melyeket azután az 1. példa d) eljárás változata szerint tisztítunk és 105 °C-on szárítunk. A termékek vízfelvevő képessége a következő:

Vízfelvevő	Oldható
	képesség	rész
Nátrium-karboxi-
-metil-keményítővel készült termék	5,7 ml/g	4,2%
Nátrium-algináttal
készült termék	3,1 ml/g	1,5%

1. Kísérleti példa

Egy ulcus crurisban szenvedő beteg erősen szecernálódó sebét a találmány szerinti sebkötözőanyag 3 mm vastag rétegével lefedtük. A kötés száraz, y-sugárzással sterilezett, gömbalakú, 10% nátrium-karboxi-metil-cellulózt tartalmazó regenerált cellulóz részecskékből készült, melyek átlagos részecskemérete 0,2 mm, vízfelvevő képessége 3,2 ml/g.

A kötést naponta cseréltük, azaz a felszívott anyagokkal telítődött anyagot fiziológiás sóoldattal lemostuk, és új 3 mm vastag kötésréteget vittünk fel. 5 nap elteltével a seb jelentősen megtisztult, és szárazabbá vált, 9 nap múltán már a szokásos kötés volt alkalmazható.

2. Kísérleti példa

Egy betegünknek sérülést követő csontgyulladásból származó nyílt, fertőzött felszíni sebét 3 mm vastag kötésréteggel fedtük, mely 20 % nátrium-karboxi-metil-cellulózt és 5% glicerint tartalmazó, száraz, y-sugárzással sterilezett granulátumszerű, 0,1—0,5 mm méretű, 4,6 ml/g vízfelvevő képességű regenerált cellulóz részecskékből állt.

A kötést naponta cseréltük, a kötést spatulával vittük fel. 5 nap múltán a gyulladásos tünetek jelentős csökkenését észleltük, a seb szemmelláthatóan tisztult és egészséges sarjadzás indult meg. 8 nap múltán a szokásos kötést lehetett alkalmazni.

3. Kísérleti példa

Nagyfelületű égést szenvedett beteg fertőzött, erősen nedvező sebét körülbelül 3 mm vastag kötéssel fedtük, amely száraz, y-sugárzással sterilezett, 10% nátrium-karboxi-metil-cellulózt és 20% polietilénglikolt (relatív molekulatömege 600) tartalmazó gömbalakú regenerált cellulóz részecskékből állt, a részecskék mérete 0,2—0,3 mm, vízfelvevő képességük 2,5 ml/g.

A kötést naponta cseréltük, a felszívott anyagokkal telítődött anyagot a seb megsértése nélkül tudtuk leszedni. 7 nap múltán a seb tiszta és száraz volt, a sebszélek felől megkezdődött a hiányzó bőrfelület hámosodása. 12 nap elteltével a seb bőrátültetésre alkalmas állapotúvá vált.

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Abszorbeáló képességű sebkötözőanyag, amely cellulóz tartalmú, azzal jellemezve, hogy regenerált cellulózt és a keverék mennyiségére számítva 3—30 % mennyiségben karboxilátcsoport tartalmú poliszacharid-származékot tartalmaz, vizes oldattal végzett nedvesítés után makroporózus szerkezetű részecskékből áll.
2. Az 1. igénypont szerinti abszorbeáló képességű sebkötözőanyag kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a részecskék gömbalakúak és átmérőjük > 10 μ.
3. Az 1. igénypont szerinti abszorbeáló képességű sebkötözőanyag kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az anyag részecskéi szemcsések.
4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti abszorbeáló képességű sebkötözőanyag kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy 5—90 tömeg% glicerint és/vagy polialkilénglikolt tartalmaz.
5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti abszorbeáló képességű sebkötözőanyag kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az 1,5—20 ml/g szárazanyag mennyiségben sebváladék, baktériumok, toxinok, fehérjék és gyulladást előidéző anyagok felszívására képes.
6. Eljárás abszorbeáló képességű sebkötözőanyag előállítására, azzal jellemezve, hogy technikailag szokásos összetételű viszkózoldathoz legalább 50%-ban vízoldható, karboxilátcsoportokat tartalmazó poliszacharid-származékot adunk szilárd vagy oldott állapotban, az elegyből formázott alakot képezünk, magasabb hőmérsékleten koaguláltatjuk, a kívánt > 10 μ méretű részecskéket adott esetben a szilárd anyag aprításával állítjuk elő, a kapott részecskéket mossuk, utókezeljük és szárítjuk.
7. A 6. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a viszkóz-poliszacharid-származék elegyet a viszkózzal nem keveredő diszpergálószerben emulgeáljuk, ezáltal a hőkezelést megelőzően gömbalakú, > 10 μ méretű részecskéket hozunk létre.
8. A 6. vagy 7. igénypontok szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a karboxilátcsoportot tartalmazó poliszacharid-származékok arányát a viszkózoldattal alkotott polimer keverék összmennyiségére vonatkoztatva 5—50%-ra állítjuk be.
9. A 6.—8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a kapott részecskéket kismolekulasúlyú alkohollal

-6186129 vagy ketonnal vagy ezek vízzel való keverékével és/vagy vízzel, illetve vizes oldatokkal mossuk, és a bevitt poliszacharid-származékok 5—50%-át kimossuk.
10. A 6.-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a részecskékre azok szárítása előtt vagy utána a száraz polimer végtermék tömegére vonatkozóan 5— 30%-os mennyiségben glicerint és/vagy polieti5 lénglikolt viszünk.