HU185320B

HU185320B - Process for producing biologically active encephaline analogous compounds

Info

Publication number: HU185320B
Application number: HU812999A
Authority: HU
Inventors: Paul D Gesellchen; Robert T Shuman
Original assignee: Lilly Co Eli
Priority date: 1980-10-20
Filing date: 1981-10-16
Publication date: 1985-01-28
Also published as: FI813198L; GB2085893A; IL64083A; ZA817063B; PL233498A1; JPS57108052A; AU547221B2; DK461481A; US4322340A; ES8306713A1; RO83301B; DD200798A5; RO83301A; BG36928A3; NZ198628A; GB2085893B; KR830007518A; YU249081A; ES506316A0; AR230046A1

Description

' A találmány tárgya eljárás egy új, fájdalomcsillapító hatást mutató vegyüíetcsalád előállítására.

A közelmúltban emlősök agyából és agy-gerincvelői folyadékából morfinszerű tulajdonságokkal rendelkező endogén anyagokat vontak ki. E vegyületeket enkefalinoknak nevezik, szerkezetüket Hughes és munkatársai [Natúré 258, 577 (1975)1 derítették fel; e szerint az enkefalinok az alábbi összetételű pentapeptidek:

H-Tyr-Gly-Gly-Phe-Met-OH

H-Tyr-Gly-Gly-Phe-Leu-OH.

E két vegyületet metionin-enkefalinnak, illetve ' - leucin-enkefaliniiak nevezik.

Habár kimutatták, hogy a metionin-enkefalin és a leucin-enkefalin fájdalomcsillapító hatást mutat, ha egerek agykamrájába adjuk be őket [Duscher és munkatársai, Natúré 261, 423 (1976)], gyakorlatilag mégis használhatatlanok, mivel parenterálisan (a gyomor- és bélrendszer megkerülésével) adagolva nincs fájdalomcsillapító hatásuk.

Ezért az enkefalinok felfedezése óta sok új enkefalinanalógot állítottak elő, abban a reményben, hogy hatásuk nagyobb lesz és, hogy parenterális vagy orális (szájon át) adagolás esetén biológiai hozzáférhetőségük (biovailability) révén a gyakorlatban is alkalmazhatók lesznek.

Dutta és munkatársai, Life Sciences 21, 559—562 (1977) leírtak bizonyos szerkezeti változtatásokat, amelyek szerintük megerősítik az új származékok biológiai * hatását. Szerintük az enkefalin-származékok hatását az alábbi szerkezeti változtatások egyikének vagy összességének bevezetésével lehet felerősíteni:

a) A 2-iielyzetben lévő glicin helyettesítése bizonyos D- vagy a-aza-aminosavakkal;

b) a terminális karboxilcsoport átalakítása metilészterré vagy amiddé;

c) a 4 helyzetben lévő fenil-alanin módosítása a-aza helyettesítéssel, N-metilezéssel vagy az aromás gyűrű hidrogénezésével.

Felfedeztük az enkefalin-analógoknak egy olyan családját, amelynek tagjai erős fájdalomcsillapító hatást mutatnak, és ugyanakkor kicsi a fizikai dependenciát (hozzászokást) okozó hatásuk (más néven fizikai dependencia kapacitásuk). Ezek az analógok egy gyűrűben helyettesített fenil-alanint tartalmazó tetrapeptidek. E vegyületek nagymértékben specifikusak a helyettesítőnek mind anyagi minősége, mind helyzete tekintetében. Különösen hatékonyak az olyan tetrapeptidek, amelyek 4-helyzetű aminosavja egy meta-helyzetben helyettesített L-fenil-alariiri.

Az irodalom ismertet más, gyűrűben helyettesített 4-fenil-alanil-enkefaIín-analógokat is; ezek azonban nem meta-helyzetben helyettesített 4-fenil-alanil-enkefalinanalógok. A. R. Day és munkatársai [Rés. Comm. in Chem. Path. and Pharmacol. 14 (4), 597 -603 (1976)] leírják a H-Tyr-Gly-Gly-pCIPhe-Nle-OH-t. R. J. Miller és _: , munkatársai [Vitamins and Hormones 36, 297-382,

Academic Press (1978)] megemlítik az alábbi vegyü; leteket: H-Tyr-D-Ala-Gly-p'ClPhe-D-Leu-OH; H-Tyr-DAla-Gly-pCIPhe-D-Leu-OMe; és H-Tyr-D-Ala-Gly-pClPheD-Leu-NHEt. Pless és munkatársai a 15. Európai Pcptidszímpózhimon tartott előadásukban („Enkcfalin-analógok ópiumszerű hatása”, 1978. szeptember 4-9., Gdansk, Lengyelország) beszámoltak a H-Tyr-D-Ala-Gly-pClPheMet(O)-OH összetételű vegyületükről. D. H. Coy és 2 munkatársai [BBRC 83 (3), 977-983 (1978)] említik a H-Tyr-D-Ala-Gly-F_sPhe-Met-NH₂-t. A 77/0579. számú dél-afrikai szabadalmi leírás általánosan ismertet olyan, az enkefalinokkal analóg pentapeptideket, amelyek fenil-alanin csoportjának gyűrűjén különböző helyettesítők vannak. A 886.679. számú belga szabadalmi leírás leír és igényel p-fluor-helyettesített fenil-alanint tartalmazó tetrapeptid-enkefalin-analógokat. A 870.819. számú belga szabadalmi leírás, a 77/4479. számú dél-afrikai szabadalmi leírás, továbbá McGregor és munkatársai [Life Sciences 23, 1371—1378 (1978)] leírnak tetrapeptid-enkefalin-analógokat, de ezek közül egyik sem tartalmaz a peptidlánc 4-es helyzetében gyűrűben helyettesített fenil-alanint. R. Miller az Amerikai Kémiai

1:5 Társaság 176. országos kongresszusán (Miami Beach, Florida, 1978. szeptember 11-14.) tartott, „Enkefalinés endorfin-származékok szerkezeti farmakológiája és neurobiológiája” című előadásában ismertetett egyes olyan enkefalin-analógokat, amelyek a peptidlánc 4-es helyzetében p-helyettesített fenil-alanint tartalmaznak, és különösen a p-klór- és p-bróm-helyettesített származékokról beszélt. Meltzer és munkatársai [Life Sciences 22, 1931 — 1938 (1978)] leírtak több enkefalin-analógot, és különösen két p-klór-helyettesített és egy p-metoxi25 helyettesített fenil-alanin-analógot.

A fenti irodalmi források egyike sem ír le az alábbiakban meghatározott I általános képletü vegyületeket. Azt találtuk, hogy az L-fenil-alanin helyettesítőjének mind anyagi minősége, mind pedig helyzete lényeges szerepet játszik az adott enkefalin-analógnak mind a fájdalomcsillapító hatása, mind pedig a fizikai dependencia kapacitása tekintetében.

Ennek megfelelően a találmány tárgya eljárás az I általános képletü, ahol

R jelentése hidrogénatom, metil- vagy etilcsoport; Rí jelentése 1- 3 szénatomot tartalmazó primer alkilcsoport vagy ciklopropil-metil-csoport; és X jelentése bróm-, jód- vagy klóratom vagy metilcsoport, vegyületek, és ezek gyógyászatilag elfogadható, nemtoxikus savaddíciós sói előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelően védett I általános képletü vegyületekroí valamely peptidkémiában ismert reagens segítségével lehasítjuk a védőcsoportokat, és kívánt esetben egy keletkezett szabad bázist savaddíciós sójává alakítunk.

A védett pepiidben jelenlévő védőcsoportok a peptidszintézisben az aminosavak védésére szokásosan alkalmazott védőcsoportok lehetnek, továbbá a szilárd fázisú szintézisek során alkalmazott gyantahordozó is lehet.

A találmány szerinti gyógyászati készítmények valamely hígítószert és hatóanyagként valamely, a fenti I általános képletü vegyületet tartalmaznak.

A találmány oltalmi körébe tartozik az I általános 55 képletü vegyületek gyógyászatilag elfogadható, nemtoxikus savaddíciós sói előállítása is. A gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sók lehetnek szerves vagy szervetlen savakkal képzett sók; ilyen savak például a sósav, kénsav, szulfonsav, borkősav, fumársav, brómhidrogén60 sav, glikolsav, citromsav, maleinsav, foszforsav, borostyánkősav, ecetsav, salétromsav, benzoesav, aszkorbinsav, p-toluol-szulfonsav, bcnzol-szulfonsav, naftalinszulfonsav, propionsav és más hasonlók. A savaddíciós sókat előnyösen sósavval, ecetsawal vagy borostyánkő65 _sawal képezzük. A találmány szerinti vegyületek sóit

185 320 a fenti savakkal önmagában ismert módszerekkel állítjuk elő.

Az I általános képletű vegyületekben szereplő egyes helyettesítők meghatározásából kitűnik, hogy e vegyületek olyan tetrapeptidek, amelyek C-terminális része egy primer alkohol vagy ennek éter-származéka, primer amid vagy rövidszénláncú alkil-észter.

Az I általános képletű vegyületekben lévő aszimmetriacentrumok konfigurációja e vegyületek igen lényeges vonása. Kényelmi okokból az I általános képletű pentapcptidekben szereplő aminosav-egységeket a terminális aminocsoporttól kezdve megszámozzuk. Az egyes aminosav-egységek aszimmetriacentrumának konfigurációja az 1-helyzettől a 4-helyzet felé haladva: L, D, - és L. A 3-helyzetben glicin szerepel, és ezért ezen egység esetében nem beszélhetünk aszimmetriacentrumról.

Az Rj jelentése a fentiek szerint lehet „1-3 szénatomot tartalmazó, primer alkilcsoport” is. Az „1-3 szénatomot tartalmazó, primer alkilcsoport” lehet metil-, etil- vagy n-propilcsoport.

Az I általános képletű tetrapeptidekben szereplő egyes aminosav-egységek tekintetében a következő szempontok érvényesülnek:

1-helyzet

Ez a peptid N-terminális része. Ezt az egységet az L-tirozinból származtatjuk le. Ezen egység aminocsoportja lehet helyettesítetlen, ekkor R jelentése hidrogénatom. Ezenkívül ezen aminosav-egység aminocsoportja lehet egyszeresen helyettesített, tehát lehet valamely N-metil- vagy N-etil-származék. Althoz, hogy parenterális adagolás mellett rendkívül erős fájdalomcsillapító hatású vegyületeket kapjunk, az 1-helyzetben lévő tirozilcsoportnak előnyösen az aminocsoportján helyettesítetlennek kell lennie. Ahhoz, hogy orális adagolás mellett rendkívül erős fájdalomcsillapító hatású vegyületeket kapjunk, az 1-helyzetben lévő tirozilcsoport aminocsoportjának előnyösen helyettesítettnek kell lennie. E helyettesítő előnyösen metiiesoport.

2-helyzet

Az I általános képletű peptidek 2-helyzetében lévő aminosav a D-alanin (D-Ala).

3-helyzet

A peptid ezen helyzetében glicin (Gly) áll.

4-helyzet

A peptidlánc 4-helyzetében meta-helyzetben helyettesített L-fenil-alanin [Phe(X)j áll. E csoport aminocsoportjának helyettesítője (RJ például metil-, etil-, n-propil- vagy ciklopropil-mctil-csoport lehet. R! jelentése előnyösen 1—3 szénatomot tartalmazó primer alkilcsoport vagy ciklopropil-metil-csoport. Legelőnyösebben Rí jelentése etil- vagy ciklopropil-metil-csoport.

Továbbá az L-fenil-alanin a gyűrű meta-helyzetében is helyettesített. A helyettesítő bróm-, jód- vagy klóratom, vagy metiiesoport lehet. Előnyösen e helyettesítő brómvagy jódatom, és legelőnyösebben brómatom.

A jelen leírásban az alábbi, jól ismert és a szakirodalomban széles körben alkalmazott további rövidítéseké: használjuk:

BOC - tercier-butoxi-karbonil-csoport

Gly — glicin

Phe — fenil-alanin

IBCF — klórhangyasav-izobutil-észter

NMM — N-metil-morfolin.

Az I általános képletű vegyületeket a peptidszintézis szokásos módszereivel állítjuk elő. Egyes 1 általános képletű vegyületek előállítása során részleges racemizáció következhet be. Ha ilyen racemizáció be is következik, ez sohasem olyan mértékű, hogy az I általános képletű vegyületek fájdalomcsillapító hatása ezáltal szignifikánsan megváltozzék.

Az I általános képletű vegyületeket előállíthatjuk szilárd fázisú, vagy klasszikus, oldatban lefolytatott peptidszintézis útján. Ha a szilárd fázisú módszert követjük, akkor a peptidláncot valamely gyantahordozón lépésenként építjük fel, általában valamely p-metilbenzhidril-amin típusú gyantán, vagy klór-metilezett polisztirol-gyantán. Végül a terméket 0 °C hőmérsékleten hidrogén-fluoriddal vagy ecetsavval hasítjuk le a gyantáról, és általában kromatográfiás úton tisztítjuk. Az oldatban lefolytatott szintézis során a peptidláncot úgy építjük fel, hogy a különböző aktivált és védett aminosavakat majdnem tetszés szerinti sorrendben kapcsoljuk össze, majd a termékről a védőcsoportokat valamely alkalmas reagenssel, például valamely savval, mint például trifluor-ecetsawal (TFA), p-toluol-szulfonsawal (TS \), benzol-szulfonsawal (BSA), metán-szulfonsavval (MSA), naftalin-szulfonsavval, sósavval telített ecetsavval vagy hangyasavval hasítjuk le, A védőcsoportok lehasítását általában valamely, a karbonium-ionokat megkötő szer, például anizol, tioanizol vagy trietil-szilán jelenlétében, előnyösen anizol jelenlétében végezzük. E reakciókat az átlagosan képzett peptid-kémikus számára jól ismert, szokásos körülmények között végezzük. így például a trifluor-ecetsawal végzett hasítási reakciót körülbelül -10 °C és körülbelül +30 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre.

Bármelyik módszert is követjük, az I általános képlete vegyületek előállítása abban áll, hogy aminosavakat, vagy peptidfragmenseket reagáltatunk egymással oly módon, hogy az egyik aminosav vagy peptidfragmens karnoxilcsoportját a másik aminosav vagy peptidfragmens aminocsoportjával reagáltatjuk, s így amidkötést hozunk létre. A hatékony kapcsolás érdekében kívánatos. hogy egyrészt a reakcióban közvetlenül részt nem vevá valamennyi reakcióképes csoportot megfelelő védőcsoportok segítségével inaktiváljuk, másrészt pedig, hogy a kapcsolni kívánt karboxilcsoportot a kapcsoláshoz megfelelő módon aktiváljuk. Ennek érdekében gór dósán kell meghatározni mind az egymást követő reakciók sorrendjét és reakciókörülményeit, továbbá megfelelő védőcsoportokat kell alkalmaznunk althoz, hogy a kívánt peptidet elő tudjuk állítani. Az I általános kcpletű vegyületek előállítása során felhasznált valamennyi aminosavat, amely a szükséges védőcsoportokat és aktiváló csoportokat tartalmazza, a peptidszintézisben szokásos, ismert módszerekkel állítjuk elő.

Az I általános képletű vegyületek totálszintézisének 3

-3185 320 minden egyes lépéséhez a védőcsoportok meghatározott kombinációját alkalmazzuk. Azt találtuk, hogy a szintézist ezen kombinációk alkalmazásával lehet a legkönnyebben végrehajtani. Alkalmazhatnánk az I általános képletü vegyületek szintézise során más kombinációkat is; azonban feltehetőleg kevesebb sikerrel. így például az I általános képletü vegyületek szintézise során amin-védőcsoportként használhatunk például benziloxikarbonil-, tercier-butoxi-karbonil-, tercier-amiloxi-karbonil-, ρ-metoxi-benziloxi-karbonil-, adamantiloxi-karbonilés izoborniloxi-karbonil-csoportot, továbbá a tirozin hidroxilcsoportjának védésére általában benzilcsoportot (Bzl) alkalmazunk, bár jó eredménnyel alkalmazhatunk más csoportokat is, például p-nitrobenzií- (PNB), p-metoxi-benzilcsoportot (PMB) és más hasonló csoportokat.

Az I általános képletü vegyületek előállítása során a karboxilcsoportok védésére használhatunk bármilyen tipikus észterképző csoportot, így például metil-, etil-, benzil-, p-nitrobenzil-, ρ-metoxibenzil-, 2,2,2-triklór-etilcsoportot és más hasonló csoportokat.

Az 1 általános képletü vegyületek előállítása során valamely, az aminocsoportján (vagy aminocsoportjain) megfelelően védett aminosavat vagy peptidfragmenst úgy kapcsolunk össze valamely, a karboxilcsoportján védett aminosavval vagy peptidfragmenssel, hogy az aminocsoportján (vagy aminocsoportjain) védett aminosav vagy peptidfragmens szabad karboxilcsoportját aktiváljuk. Ezt végrehajthatjuk többféle ismert módszer bármelyikével. Az egyik ilyen aktivális módszer során a karboxilcsoportot vegyes anhidriddé alakítjuk. E célból a szabad karboxilcsoportot valamely más sav, általában a szénsav valamely származékával, például savkloridjával reagáltatjuk. A vegyes anhidridek előállításához savkloridként használhatunk például klórhangyasavetil-észtert, klórhangyasav-fenil-észtert, klórhangyasavszekunder-butil-észtert, klórhangyasav-izobutil-észtert, pivaloil-kloridot. vagy más hasonlókat. Előnyösen klórja ángy as a v- izo b u til- észt ért alk almazu nk.

Egy másik módszer szerint a kapcsolási reakcióhoz úgy aktiváljuk a karboxilcsoportot, hogy valamely aktív észterré alakítjuk. Ilyen aktív észterek például a 2,4,5-triklór-fenil-észt.er, a pentaklór-fenil-észter, a pnitro-fenil-észter és más, hasonló észterek. Egy további alkalmazható kapcsolási módszer a jól ismert amidos kapcsolási módszer.

A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint az I általános képletü vegyületek előállítása során a szabad karboxilcsoportokat Ν,Ν'-diciklohexil-karbodiimiddel (DCC) aktiváljuk a kapcsoláshoz. Ezt az aktiválást és kapcsolást úgy végezzük, hogy a kapcsolni kívánt aminosav vagy peptidfragmens mennyiségével molárisán azonos mennyiségű DCC-t használunk, és az átalakítást i-hidroxi-benzotriazol (HBT) molárisán azonos mennyiségének jelenlétében végezzük. Az 1-hidroxi-benzotriazol segítségével visszaszoríthatjuk a nemkívánatos mellékreakciókat, így a racemizációt is.

Az I általános képletü vegyületek előállításának bizonyos fázisaiban le kell hasítanunk a védőcsoportokat. A védőcsoportok lehasítására önmagában ismert reagenseket használunk. Egy átlagosan képzett peptidkénrikus könnyen ki tudja választani a védőcsoportok közül azon csoportokat, amelyek egymással összeférhetek olyan értelemben, hogy az adott aminosavon vagy peptidfragmensen lévő egy vagy több védőcsoportot (de nem az összesét) szelektíven le lehessen hasítani. Ezek a mód4 szerek a peptidkémiában jól ismertek. A védőcsoportok szelektív lehasításának módszereit az irodalom részletesen ismerteti, lásd például Schröder és Lübke, The Peptides (A peptidek), 1. kötet, Academic Press, New York, 1965; és különösen az idézett mű 72—75. oldalán található táblázatát.

A karboxil-védőcsoportokat lúgos hidrolízis útján hasíthatjuk le. A védett karboxilcsoportok szabaddá tételére viszonylag erősen lúgos reagenseket használunk, általában valamely alkálifém hidroxidját, például nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, litium-hidroxidot és más hasonlókat. E hidrolízis körülményei a szakemberek által jól ismertek. Számos karboxil-védőcsoportot katalitikus hidrogenolízis útján is lehasíthatunk, például csontszenes palládium katalizátor jelenlétében. Ezenkívül, ha a karboxil-védőcsoport p-nitrobenzil- vagy 2,2,2-triklór-etil-csoport, akkor e csoportokat cinkkel és sósavval végzett redukció útján is lehasíthatjuk.

Az amin-védőcsoportok közül sokat lehasíthatunk úgy, hogy a védett aminosavat vagy pepiidet valamely savval, például hangyasavval, trifluor-ecetsawal (TFA), p-toluol-szulfonsawal (TSA), benzol-szulfonsawal (BSA), naftalin-szulfonsawal vagy más hasonlókkal kezeljük, és ilyenkor a termék megfelelő savaddíciós sója keletkezik. Más védőcsoportokat például oly módon hasíthatunk le, hogy a védett aminosavat vagy pepiidet hidrogén-bromid és ecetsav elegyével kezeljük, akkor a megfelelő hidrobromid keletkezik. Egy adott, védett aminosav vagy peptidfragmens védőcsoportjainak eltávolítására kiválasztott módszer az adott vegyület kémiai és fizikai sajátságaitól függ. A reakcióban keletkező savaddíciós sót átalakíthatjuk valamely, gyógyászatilag inkább elfogadható sóvá oly módon, hogy a sót valamely alkalmas ioncserélő gyantával kezeljük, például DEAE Sephadex A25-tel, Amberlyst A27-tel és más hasonlókkal.

A hidroxil-védőcsoportot a termék előállítása során végig megtarthatjuk, és a szintézis utolsó lépésében, az amin-védőcsoportokkal együtt hasíthatjuk le, a karboxilvédőcsoport lehasítása során alkalmazott reakciókörülmények függvényében azonban korábban is lehasíthatjuk. Ha a karboxil-védőcsoportot lúgos hidrolízis útján hasítjuk te, akkor a hidroxil-védőcsoport rajta marad a molekulán; ha azonban a karbonil-védőcsoportot katalitikus hidrogenolízis útján távolítjuk el, akkor a hidroxil-védőcsoport is lehasad. Ez azonban nem okoz problémát, mivel az I általános képletü vegyieteket előállíthatjuk szabad hidroxilcsoportot viselő tirozilcsoport jelenlétében is.

A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint az I általános képletü vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy a peptidlánc 2-es és 3-as helyén lévő aminosavakból álló dipeptidet először a C-terminális aminosavval vagy ennek megfelelő származékával kapcsoljuk, majd a kapott tripeptidet az N-terminális tirozinnal kapcsoljuk. A C-terminális aminosav származéka lehet valamely amid, alkohol, éter vagy észter. Egy másik módszer szerint úgy is eljárhatunk, hogy a C-terminális aminosav valamely olyan csoportot tartalmaz, amely a kívánt aminosav-származék prekurzora. A jelen eljárásváltozatot az A-reakcióvázlattal szemléltetjük. Az A-reakcióvázlatban Z jelenti a C-terminálison lévő végcsoportot, akár végső formájában, akár prekurzora formájában, az AA jelzés valamely aminosavegységet jelent, és ezen AA jelzés alsó indexeként meg1

185 320 adott szám az illető aminosav-egységnek a végtermékként előállított peptidláncban elfoglalt helyét jelöli.

Az A-reakcióvázlat az I általános képletü vegyületek előállításának egyik lehetőségét szemlélteti. A találmány szerinti vegyületeket előállíthatjuk azonban más úton is. 5 így például kapcsolhatjuk az előre elkészített N-terminális tripeptidet az előre elkészített C-terminális aminosavval, majd ezután a terméken jelenlévő védőcsoportokat lehasítjuk. Egy másik, szintén oldatban végrehajtott szintézismódszer szerint a peptidláncot úgy építjük fel, 10 hogy a C-terminális aminosavból kiindulva az egyes aminosavakat egyenként kapcsoljuk a már meglévő részletre. Akár a fentiekben ismertetett, akár valamely más reakciósorozatot alkalmazunk, az egyes reakciókat a fentiekben ismertetett módszerekkel hajtjuk végre. 15

Egyes I általános képletü vegyületekben R illetve R! jelentése lehet alkil- vagy ciklopropil-metilcsoport. Ezen vegyületek előállítása során a megfelelő N-helyettesített aminosavakat alkalmazzuk. Az aniinocsoportjukon egyszeresen helyettesített aminosavakat az aminocsoportju- 20 kon védett aminosavakból mint kiindulási anyagokból a B-reakcióvázlaton szemléltetett módon állítjuk elő.

Amint ezt a B-reakcióvázlat szemlélteti, az aminosavat először kálium-hidriddel kezeljük, valamely alkalmas koronaéter jelenlétében, és így a megfelelő dianion 25 (kétszeres negatív töltésű ion) keletkezik. Ezután ezt a dianiont a megfelelő ciklopropil-metil vagy alkil-jodiddal kezeljük, és így a kívánt N-helyettesített aminosavhoz jutunk.

Egy átlagosan képzett peptidkémikus előtt nyilván- 30 való, hogy erősen lúgos körülmények között, például a fent ismertetett alkilezés körülményei között az a-szénatomon racemizáció játszódhat le. A racemizáció mértéke az adott aminosavtól függ. A racemizáció mértékét minimálisra szoríthatjuk vissza oly módon, hogy az 35 alkilezőszert fölöslegben alkalmazzuk, és a reakciót a lehető legrövidebb idő alatt végezzük el. Ha azonban nemkívánatos mértékű racemizáció következik be, akkor a terméket úgy tisztíthatjuk meg, hogy valamely alkalmas királis aminnal, például d-(+)-a-fenil-etil-amin- 40 nal képzett sóját átkristályosítjuk.

Az I általános képletü vegyületek értékes gyógyászati hatással rendelkeznek. E vegyüieteknek fájdalomcsillapító és neuroleptikus hatásuk van. Emlősöknek, beleértve az embert is, parenterálisan vagy orálisan adagolva 45 különösen alkalmasak a fájdalom enyhítésére és érzelmi zavarok kiküszöbölésére.

Az I általános képletü vegyületek további igen előnyös tulajdonsága az, hogy fájdalomcsillapító és neuroleptikus hatásuk mellett igen csekély a fizikai depen- 50 dencia kapacitásuk.

Az I általános képletü vegyületeket adagolhatjuk önmagukban, vagy gyógyászatilag elfogadható vivőanyagokkal együtt, amely vivőanyagok mennyisége az adott vegyület oldhatóságától és kémiai természetétől, 55 az adagolás módjától és a szokásos gyógyszerészeti gyakorlattól függ.

Előnyösek a parenterálisan adagolható gyógyászati készítmények, vagyis az izomba (intramuszkuláris), bőr alá (szubkután) vagy vénába (intravénás) adható készít- θθ rnények. Ilyenek a steril, injektálható oldatok vagy szuszpenziók, és a steril, injektálliató depót- (lassan felszívódó) készítmények. Különösen kényelmesen alkalmazhatók az izotóniás (a vérrel azonos ozmózis nyomású) konyhasó-oldattal, vagy izotóniás dextróz-oldattal 65 készült steril injektálható oldatok. A steril injektálható készítményeket elkészíthetjük előre, és tárolhatjuk őket kész állapotban, vagy pedig elkészíthetjük őket közvetlenül a felhasználás előtt oly módon, hogy valamely steril közeget — például vizet - adunk valamely, egy fiolában vagy ampullában lévő, ismert mennyiségű steril hatóanyaghoz. Ez esetben a fiola vagy ampulla sterilen tartja a készítményt. A steril hatóanyag mellett jelen lehet olyan mennyiségű steril dextróz vagy nátriumklorid, amely biztosítja, hogy a steril közeg hozzáadása után az oldat vagy szuszpenzió a vérrel izotóniás legyen.

Előnyösek az orálisan adagolható készítmények is. Ezek lehetnek például kapszulák, tabletták és más hasonló gyógyszerformák, amelyekben a hatóanyag meghatározott mennyisége van jelen. Alkalmas orális készítmények még például a porok, granulátumok, valamely vizes vagy nem vizes közeggel készült oldatok, szuszpenziók vagy emulziók.

A tablettákat préselés útján állíthatjuk elő, általában egy vagy több segédanyag felhasználásával. A tablettákat úgy készítjük el, hogy .a hatóanyagot por vagy granulátum formájában általában összekeverjük egy vagy több segédanyaggal, például kötőanyagokkal, csúsztatószerekkel, semleges hígítószerekkel, felületaktív anyagokkal, sú'rító'szerekkel, konzerváló szerekkel, pufferoló anyagokkal, ízesítő anyagokkal, diszpergáló szerekkel vagy más hasonlókkal, és ezt a keveréket préseljük.

Az I általános képletü vegyületek pontos dózisát a kezelőorvos állapítja meg. A kiválasztott dózis az adagolás módjától, az adott hatóanyagtól, a kezelt betegségtől és a kezelés módjától függ. Általában azonban, ha a hatóa ryagot intramuszkulárisan vagy szubkután adagoljuk, akkor a dózis testsúly-kilogrammonként körülbelül 0,5 pg és körülbelül 2 mg között van, és előnyösen körülbelül 10 pg és körülbelül 100 pg között. Ha viszont a hatóanyagot intravénásán adagoljuk, akkor a dózis testsúly-kilogrammonként körülbelül 0,1 pg és körülbelül 200 pg között van és előnyösen körülbelül 1 pg és körülbelül 50 pg között. Ha a hatóanyagot orálisan adagoljuk, akkor a dózis testsúly-kilogrammonként körülbelül 100 pg és körülbelül 100 mg között, és előnyösen körülbelül 500 pg és körülbelül 50 mg között van. Még előnyösebben az orális dózis testsúly-kilogrammonként körülbelül 1 mg, és körülbelül 10 mg között van.

A találmány szerinti eljárást a továbbiakban, a találmány oltalmi körének szűkítése nélkül, példákkal szemléltetjük.

7. példa

L-'N-Metil)-tirozil-D-alanil-glicil-L-(N-ciklopropilin ’til)-m-bróm-fenil-alaiiiii-amid ecetsavas sója

a) lépés

N^-Acetil-frciano-DL-m-bróm-feml-alanin-etil-észter ló,8 g (0,35 mól) nátrium-hidrid (50%-os, ásványi olajjal készült diszperzió) 260 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült szuszpenzíójához, keverés közben, szobahőmérsékleten, kis részletekben hozzáadunk 59,56 g (0,35 mól) acetamido-ciánecetsav-etil-észtert. Utána az elegyhez hozzácsepegtetjük 87,48 g (0,35 mól) m-brómbenzil-bromid 50 ml vízmentes tetrahidro-furánnal 5

-5185 320 készült oldatát. A reakcióelegyet eleinte enyhén hűtjük, majd 72 órán át szobahőmérsékleten keverjük, és ezután 4 órán át forraljuk. Lehűtés után hozzáadunk 80 ml etilalkoholt, az elegyet további fél órán át keverjük, majd 1 normál sósavra öntjük. A vizes elegyet etil-acetáttal kirázzuk, az etil-acetátos részt elválasztjuk, és vízzel, utána 1 normál nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, végül megint vízzel mossuk, magnézium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon 107 g olajos terméket kapunk.

NMR-spektrum: δ 2,0 (acetil), 3,4-3,5 (metilén) és 7,1— 7,5 (m-bróm-fenil).

b) lépés

DL-m-Bróm-fenilalanin

107 g (0,32 mól), az a) lépésben leírt módon kapott termék, 58,8 g (1,47 mól) nátrium-hidroxid és 220 ml víz elegyét 24 órán át forraljuk Utána az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük és pH-ját 6 normál sósavval 6,5-re állítjuk. A kivált csapadékot kiszűrjük és megszárítjuk, ily módon 41,01 g (hozam: 53%) cím szerinti vegyületet kapunk.

c) lépés

N^-Trifluor-acetil-DL-m-bróm-fenil-alanin

200 ml trifluor-ecetsavhoz hozzáadunk 46,53 g (0,19 mól) DL-m-bróm-fenil-alanint. Az elegyet 0 °C hőmérsékletre híítjük, majd 5 perc alatt hozzáadunk 29,3 ml (0,21 mól) trifluor-ecetsav-anhidridet. Az elegyet másfél órán át 0 °C hőmérsékleten, majd 3 órán át szobahőmérsékleten keverjük, és utána az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, A maradékot 400 ml vízzel hígítjuk, a kapott csapadékot kiszűrjük és megszárítjuk. A szilárd terméket dietil-éter és petroléter elegyéből átkristályosítva 28,4 g (hozam: 44%) cím szerinti vegyületet kapunk.

Analízis a CnH₉NO>BrF₃ (340,1) képlet alapján: számított: C: 38,85%, H:2,67%, N:4,12%;

talált: C: 39,09%, H:2,46%, N:4,32%.

d) lépés

L-m-Bróm-fenil-alanin

500 ml vízhez hozzáadunk 28 g (0,082 mól), a c) lépésben leírt módon kapott terméket. Az elegyhez keverés közben mindaddig adunk 2 normál nátriumhidroxid-oldatot, míg tiszta oldatot nem nyerünk (pH = 7,2). Ezután hozzáadunk 25 g karboxi-peptidáz A enzimet, és az elegyet 5 napon át enyhe keverés közben, termosztátban 37 °C hőmérsékleten és egy Radiometer gyártmányú pH-szabályozó segítségével pH = 7,2-n tartjuk. Utána az elegy pH-ját 5,0-ra állítjuk, szenezzük, és a szenet kiszűrjük. A szűrlet pH-ját 1 normál sósavval 3,0-ra állítjuk, és etil-acetáttal háromszor kirázzuk. Ezután a vizes oldat pH-ját 2 normál nátriumhidroxid-oldáltál 7,0-ra állítjuk, majd csökkentett nyomáson addig töményítjük, míg az L-iz.omcr cl nem kezd kristályosodni. Ezután hagyjuk az elegyet szobahőmérsékletre hűlni, a csapadékot kiszűrjük és megszárítjuk. Ily módon 10,9 g (109%) cím szerinti vegyületet kapunk.

e) lépés

N^a-Tercier-butoxi-karbonil-L-m-bróm-fenil-alanin ml tercier-butil-alkohol és 20 ml víz elegyéhez hozzáadunk 9,9 g (0,041 mól), a d) lépésben leírt módon kapott terméket, majd 20,5 ml (0,041 mól) 2 normál nátrium-hidroxid-oldatot és 8,9 g (0,041 mól) di-tercier butil-karbonátot. A reakcióelegyet 5 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd hozzáadunk 150 ml vizet. A vizes elegyet dietil-éterrel kirázzuk, majd a vizes rész pH-ját hideg 1 normál sósavval 2,5-re állítjuk. Ezután dietil-éterrel megint kirázzuk, az utóbbi dietil-éteres részeket vízzel mossuk, magnézium-szulfáton megszárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékként kapott olajat feloldjuk petroléterben, és az oldatot éjszakán át 4 °C hőmérsékleten állni hagyjuk. A kivált kristályokat kiszűrjük és megszárítjuk, ily módon 11,3 g (hozam: 80%) cím szerinti vegyületet kapunk, op.: 124-125 °C.

[ajo = +16,7° (c = 1,0, etil-alkohol).

Analízis a C_]4H₁₈NO₄Br (344) képlet alapján: számított: C: 48,85%, H:5,27%, N:4,07%;

talált: C: 49,25%, H:5,59%, N:4,04%.

f) lépés

N^a-Tercier-butoxi-karbonil-L-m-bróm-fenil-alamnamid ml dimetil-formamidhoz hozzáadunk 11,5 g (0,033 mól) N“-tercier-butoxi-karbonil-L-m-bróm-fenilalanint. Az elegyhez 15 °C hőmérsékleten hozzáadunk 3,63 ml (0,033 mól) N-metil-morfolint és 4,33 ml (0,33 mól) klórhangyasav-izobutil-észtert, majd az elegyet 5 percig -15 °C hőmérsékleten keverjük. Ezután 1 órán át vízmentes, gáz alakú ammóniát vezetünk az elegybe, és további 4 órán át —15 °C hőmérsékleten keverjük. Ezután az elegyet jég és 1 normál nátriumhidrogén-karbonát elegyére öntjük, és a vizes elegyet etil-acetáttal kirázzuk. A szerves részt először vízzel, utána 1,5 normál citromsav-oldattal, végül megint vízzel mossuk, magnézium-szulfáton megszárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A szilárd maradékot dietil-éterrel eldörzsöljük, a csapadékot kiszűrjük és megszárítjuk. Ily módon 11,3 g (hozam: 100%) cím szerinti vegyületet kapunk, op.: 146-147 °C.

[ajp = +9,8° (c = 0,5, metil-alkohol).

Analízis a C₁₄Hi₉N₂O₃Br (343,2) képlet alapján: számított: C: 48,99%, H:5,58%, N:8,16%; talált: C: 48,85%, H:5,33%, N:7,91%.

g) lépés

L-m-Bróm-fenil-alanin-amid, sósavas sója ml frissen készített 1 normál ecetsavas sósav-oldat és 5 ml anizol elegy éhez hozzáadunk 11,1 g (0,032 mól), az f) lépésben leírt módon kapott terméket. Az elegyet fél órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd diet.iléterbe öntjük, és a kivált csapadékot kiszűrjük és megszárítjuk. Ily módon 8,75 g (hozam: 98%) cím szerinti vegyületet kapunk.

[a]p = +13,46° (c = 0,5, metil-alkohol).

185 320

Analízis a C₉H]₂N₂OClBr (279,6) képlet alapján: számított: C: 38,67%, H: 4,33 %, N: 10,02%;

talált: C: 38,55%, H:4,41%, N: 10,00%.

h) lépés

N^a-Ciklopropil-metil-L-m-bróm-fenil-alanin-amid ml vízmentes etil-alkoholhoz hozzáadunk 4,2 g (0,015 mól), a g) lépésben leírt módon kapott terméket, majd 5,4 g (0,06 mól) szilárd, vízmentes nátrium-hidrogén-karbonátot és 2,04 g (0,015 mól) ciklopropil-metilbromidot. A reakcióelegyet 7 órán át forraljuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Az olajos maradékot feloldjuk 20 ml kloroformban, és a kloroformos oldatot felvisszük egy 3X40 cm méretű, Grace and Davison grade 62 szilikagél kloroformmal készült szuszpenziójával töltött oszlopra. Az oszlopot kloroform és metanol olyan clcgyévél eluáljuk, amelyben a metanol mennyiségét fokozatosan, 10%-ig növel- 2 jük. A kromatografálást vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálattal követjük, és a megfelelő frakciókat egyesítve 2,2 g (hozam: 49%) cím szerinti vegyületet kapunk.

NMR-spektrum: δ 1,6 (-NH—), és 7,0-7,4 (m-brómfenil). ²

i) lépés

N^a-tercier-butoxi-karbonil-D-alanil-glicil-L(N^a-ciklopropil-metil)-m-bróm-fenil-alamn-amid ^c ml dimetil-formamidlioz hozzáadunk 2,1 g (7,1 mmól), a h) lépésben leírt módon kapott terméket.

A termékhez 0 °C hőmérsékleten hozzáadunk 1,87 g _r(7,1 mmól) N+tercier-butoxi-karbonil-D-alanil-glicint, ^;majd 0,96 g (7,1 mmól) 1 -hidroxi-benzotriazolt és 1,46 g (7,1 mmól) diciklohexil-karbodiimidet. Az elegyet 4 órán át 0 °C hőmérsékleten, majd 72 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután 0 °C hőmérsékletre hütjük, a kivált csapadékot kiszűrjük, és a szú'rlet- ^Lről az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk.

A maradékot feloldjuk etil-acetátban, és az oldatot először 1 normál nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, utána vízzel, ezután 1,5 normál citromsav-oldattal, és végül megint vízzel mossuk, magnézium-szulfáton megszárít- ‘ juk, és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon olaj formájában 1,5 g (hozam: 40%) cím szerinti vegyületet kapunk.

j) lépés '

N^a-Tercier-butoxi-karboiiil-N^a-metil-L-tirozilD-alanil-glicil-L-(N^a-ciklopropil-metil)-m-bróinfenil-alamn-amid ⁵⁰ ml trifluor-ecetsav és 5 ml anizol elegyéhez hozzáadunk 1,5 g (2,9 mmól), az i) lépésben leírt módon kapott terméket. Az elegyet fél órán át 0 °C hőmérsékleten keveijük, majd az oldószert melegítés nélkül, csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradék olajat dietil-éterrel eldörzsöljük, a felülúszót leöntjük, és a maradék olajat csökkentett nyomáson megszárítjuk.

ml dimetil-formamidhoz hozzáadunk 0,856 g (2,9 mmól) N^Q-tercier-butoxi-karbonil-N“-metil-L-tirozint. Az elegyhez —15 °C hőmérsékleten, keverés közben, gyorsan hozzáadunk 0,32 ml (2,9 mmól) N-metilmorfolint és 0,38 ml (2,9 mmól) klórhangyasav-izobutilésztert. A reakcióelegyet -15 °C hőmérsékleten keverjük, és ez alatt elkészítjük az alábbi elegyet:

A jelen reakciólépés első bekezdésében leírt módon kapott tripeptid-trifluor-ecetsavas sót feloldjuk 10 ml dimetil formamidban. Az oldathoz 0 °C hőmérsékleten egyszerre hozzáadunk 0,32 ml (2,9 mmól) N-metilmorfol nt, és az elegyet a reakció teljessé tétele céljából keverjük. Az így kapott elegyet ezután hozzáadjuk a jelen reakciólépés második bekezdésében leírt módon kapott vegyes anhidrid oldatához. A reakcióelegyet 4 órán át —15 °C hőmérsékleten keverjük, majd hagyjuk lassan szobahőmérsékletre melegedni, és éjszakán át tovább keverjük. Utána 1 normál nátrium-hidrogénkarbonát-oldatra öntjük, és a vizes elegyet etil-acetáttal kirázzuk. A szerves részt elválasztjuk, és vízzel, utána 1,5 normál citromsav-oldattal, majd megint vízzel mossuk, magnézium-szulfáton megszárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Az olajos maradékot (súlya: 1,6 g) acetonban oldva felvísszük két preparatív vékonyréteg-kromatográfiás lemezre. A lemezeket kloroform és metanol 9:1 elegyében futtatjuk. A főterméket tartalmazó sávot lekaparjuk a lemezekről, és a terméket a szilikagélről leoldjuk. Ily módon 0,8 g (hozam: 39 %) cím szerinti vegyületet kapunk.

k) lépés

N⁰Aleti}H-tirozild}-a!anil-glicédNN^a-ciklopropilmetil)-m-bróm-fenil-alanin-amid ecetsavas sója ml trifluor-ecetsav és 3 ml anizol elegyéhez hozzáadunk 0,8 g (1,2 mmól), a j) lépésben leírt módon kapott terméket. Az elegyet félórán át 0 °C hőmérsékleten keverjük, majd fagyasztva szárítjuk. Az ily módon kapott szilárd anyagot feloldjuk 9,0 ml, 31% acetonitrilt tartalmazó, 0,1 mólos ammónium-acetát-oldatban. Az oldatot felvisszük egy 4X72 cm méretű, C₁₈ fordított fázisú szilikagéllel töltött, nagy nyomású folyadék-kromatográfiás oszlopra. Az oszlopot 4,2 kg/cm² nyomás mellett eluáljuk, és a kromatografálást 280 nm hullámhossznál spektrofotometriásán követjük. A megfelelő frakciókat egyesítjük, és fagyasztva szárítjuk. A kapott szilárd anyagot feloldjuk 10 ml, 0,2 mólos ecetsavban, és az oldatot felvisszük egy 2,5X100 cm méretű G-10 Sephadex oszlopra, amelyet előzőleg ugyanezzel az oldattal hoztunk egyensúlyba. Az elúciót 280 nm hullámhossznál spektrofotometriásán követjük, a megfelelő frakciókat egyesítjük, és fagyasztva szárítjuk. Ily módon 773 mg (hozam: 97 %) cím szerinti vegyületet kapunk.

[a]p = +6,64° (c = 0,5, 1 normál sósav).

Analízis a C₃oH4₀N₅0₇Br (662,6) képlet alapján: számított: C:54,38%, H:6,09%, N: 10,57%;

talált: C:54,30%, H:5,99%, N: 10,28%.

A ninosav-analízis: Alá, 0,97; Gly, 1,03; NH₃, 0,99.

Az 1. példában leírt módon állítjuk elő az alábbi vegyileteket:

2. példa

L-(N-metil)-tirozil-D-alanil-glicil-L-(N-etil)-m-brómfenil-alanin-amid ecetsavas sója = +7,1° (c = 0,5, 1 normál sósav).

-7185 3 20

Analízis a C₂8H3₈N₅O₇Br (636,5) képlet alapján: számított: C: 52,83%, H:6,02%, N: 11,00%;

talált: C: 53,09%, H:6,13%, N: 11,18%.

Aminosav-analizis: Alá, 0,99; Gly, 1,01; NH₃, 1,04.

3. példa

L tirozil-D-alanil-glicil-L-(N-etil)-m-bróm-fenil-alaninamid ecetsavas sója [α]θ = —8,3° (c = 0,5, 1 normál sósav).

Analízis a C₂₇H₃₆NsO₇Br (623) képlet alapján:

számított: C: 52,09%, H:5,83%, N: 11,25%;

talált: C:52,13%, H:6,09%, N:ll,39%.

Aminosav-analizis: Tyr, 1,01; Alá, 0,99, Gly, 0,99; NH₃, 1,01.

4. példa

L-(N-metil)-tirozil-D-alanil-giicil-L-(N-etil)-m-metilfenil-alanín-amid ecetsavas sója [ajp = +9,2° (c = 0,5, 1 normál sósav).

Analízis a C₂₉H_4!NsO₇ (571,7) képlet alapján:

számított: C: 60,93%, H:7,23%, N: 12,25%; talált: C: 60,68%, H:7,00%, N: 12,46%.

Aminosav-analizis: Alá, 0,98, Gly, 1,02; NH₃, 0,96.

5. példa

L-Tirozil-D-;)lanil-glici!-L-(N-eti])-ni-k]ór-fenilalanin-amid ecetsavas sója [α]β = -13,7° (c = 0,5, 1 normál sósav).

Analízis a C₂₇H3₆N₅O7C1 (578,1) képlet alapján:

számított: C: 56,10%, H:6,28%, N: 12,12%; talált: C: 55,84%, 11:6,37%, N: 12,35%.

Aminosav-analizis: Tyr, 1,02; Alá, 0,99; Gly, 0,98; NH₃,0,88.

6. példa

L-(N-Metii)-tij(ozil-D-alanil-glicii-L-(N-etil)-m-klórfenil-alanin-amid ecetsavas sója [α]β — -9,2° (c = 0,5. 1 normál sósav).

Analízis a C₂₈H₃₈N₅O₇C1 (592,1) képiét alapján:

számított: C: 56,80%, H:6,47%, N: 11,83%;

talált: C: 57,11%, H:6,45%, N: 12,15%.

Aminosav-analizis: Alá, 0,99; Gly, 1,00; NH₃, 1,01.

7. példa

L-Tirozii-D-aIanil-glicil-L-(N-etil)-m-jód-fenil-alaninamid ecetsavas sója [a]p = -14,0° (c = 0,5, 1 normál sósav).

Analízis a C₂₇H₃₆N₅O₇I (669,5) képlet alapján:

számított: C:48,44%, 11:5,42%, N: 10,46%;

talált: C: 48,40%, 11:5,25%, N: 10,66%.

Aminosav-analizis: Tyr, 1,01; Alá, 0,99; Gly, 0,99; NH_3j 1,05.

8. példa

L-Tirozil-D-alanil-glicil-L-(N-ciklopropil-metil)-m-jódfenil-alanin-amid ecetsavas sója [α]θ = +1,18° (c — 0,5, 1 mólos ecetsav).

Analízis a G₂₉H₃₈N₅O₇I képlet alapján: számított: C: 50,08%, H:5,51%, N: 10,07%;

talált: C:50,0%, H:5,22%, N: 10,23%.

Aminosav-analizis: Tyr, 0,99; Alá, 1,01; Gly, 0,99; NH₃, 0,95.

9. példa

L-(N-Metil)-tirozil-D-alanil-glicil-L-(N-ciklopropilmetil)-m-jód-fenil-alanin-amid ecetsavas sója ' [α]^ =+0,787° (c = 0,5, 1 mólos ecetsav).

Analízis a C₃oH4₀N₅0₇I képlet alapján: számított: C: 50,78%, H:5,68%, N:9,81%;

talált: C: 50,50%, H:5,40%, N:9,88%.

Az I általános képletü vegyületek fájdalomcsillapító hatását egéren hot-plate-(fűtőlapos)-módszerrel mutatjuk ki. E célból a kísérleti állatot egy függőlegesen álló, plexiüvegből készült hengerbe helyezzük, amelynek alaplapja egy 52 °C hőmérsékletre felmelegített fűtőlap. Az egereknek szubkután injekció formájában beadjuk a vizsgálandó anyag megfelelő mennyiségének valamely vivőanyaggal készült oldatát vagy szuszpenzióját, és az állatot 15 perc múlva rátesszük a fűtőlapra. Meghatározzuk azt a másodpercekben mért késleltetési időt, amelynek elteltével az egér felugrik a forró felületről. Ha valamely anyagnak fájdalomcsillapító hatása van, akkor ezt beadva hosszabb késleltetési időt mérünk, mint azoknál az egereknél, amelyek csak a vivőanyagot kapják. A mérést olyan dózistartományban kell végeznünk, amely dózis még nem zavarja meg az állatok mozgásának koordináltságát, és nem teszi őket mozgásképtelenné.

Az alábbi táblázatban megadjuk a fent leírt módon mért EDfo-értékeket. Az ED₅₀-érték az a dózis, amelyben a vizsgált vegyület a vizsgált egerek 50%-ánál fájdalomcsillapító hatást mutat. Fájdalomcsillapító hatásként értékeljük azt, ha a vizsgált vegyületet beadva a kísérleti állat késleltetési ideje azonos vagy nagyobb, mint a kontroll állatok késleltetési ideje, plusz a standard szórás kétszerese. A fájdalomcsillapító hatás %-os értékeit probit-értékekké alakítottuk, és az ED₅₀-értéket a dózis-hatás adatpkból regressziós analízissel számítottuk ki. Minden egyes dózis-hatásgörbe legalább négy pontból áll, és minden egyes pontot legalább tíz kezelt és tíz kontroli-egér adataiból határoztuk meg.

I. táblázat

Fájdalomcsillapító hatás, hot-plate módszer

Vegyület	EDso, mg/kg
1. példa	l,2X10~^{7 8}
2. példa	0,003
3. példa	0,0049
4. példa	0,003
5. példa	0,0003
6. példa	0,0018
7. példa	0,0019

Ezenkívül az egyes 1 általános képletü vegyületek fizikai dependencia kapacitása csekély. Ezt egereken a spontán motoros aktivitás mérésével mutathatjuk ki.

185 320

Megállapították, hogy valamely vegyület fizikai dependencia kapacitása szoros összefüggésben áll e vegyületnek az egerek spontán motoros aktivitására kifejtett hatásával; lásd Goldstein és munkatársai [The Journal of Pharmacology and Experimental Therapeutics, 169, ⁵175—184 (1969)]; Rethy és munkatársai [The Journal of Pharmacology and Experimental Therapeutics, 176, 472—479 (1971)]; és Brase és munkatársai [The Journal of Pharmacology and Experimental Therapeutics 201 (2),368-374(1977)]. ’O

Az egerek spontán motoros aktivitásának méréséhez henger alakú, dróthálóból készült, 2 hüvelyk magas és 11 hüvelyk átmérőjű ketreceket használunk. Hat ilyen ketrecet helyezünk egy szellőztetett, hangtompított és egyenletesen megvilágított kamrába. A ketrecek ¹⁵középpontjában fénysugarat bocsátunk a ketrec másik oldalán található fotocellára. Minden ketrecbe két egeret teszünk és hagyjuk, hogy az egerek hozzászokjanak a környezetükhöz. Ezután öt pár egérnek szubkután beadjuk a vizsgálandó anyag meghatározott dózisát, a hatodik párnak pedig csak fiziológiás sóoldatot adunk. Az egereket visszatesszük a ketrecükbe, és három órán át benne tartjuk őket. Minden negyedórás időszakban, és a háromórás megfigyelés teljes tartama alatt is feljegyezzük, hogy az egerek hányszor szakítják meg a fénysugarat. Az alábbi II. táblázatban megadjuk egyes vegyületekre a fénysugár-megszakítások átlagos számát. Minden vegyületet minden dózisban 10-10 egérből álló csoporton vizsgáltunk. A táblázatból kitűnik, hogy a találmány szerinti I általános képletű vegyületek lényegesen kisebb spontán motoros aktivitást idéznek elő, mint a korábban ismert vegyületek.

II. táblázat

R-Tyr-D-Ala-Gly-N-RJ (R₂)Phe-NH₂

Vegyület	Dózis, mg/kg
R	Rr	Ra	4	8	16	32	64	128
H	Ét	m-Cl	125	613	819	2388	3667	2807
Me	Et	m-Cl	148	304	796	1978	4477	3476
H	Ét	m-Br	—	200	512	1092	2820	-
Me	Et	m—Br	142	235	358	701	2523	5153
Me	Cpm	m-Br	171	140	276	320	1888	2159
H	Et	m-I	178	174	363	852	1630	2871
Me	Et	m-Me	173	255	537	1176	3231	3852
H	Et	H*	704	1204	2916	3528	-	-
Me	Et	p-F*	431	1425	2415	2033	—	—

* = Ismert vegyületek.

Claims

1. Eljárás az I általános képletű, ahol

R jelentése hidrogénatom, metil- vagy etilcsoport; Rí jelentése 1-3 szénatomot tartalmazó primer alkilcsoport vagy ciklopropil-metil-csoport; és X jelentése bróm-, jód- vagy klóratom, vagy metilcsoport;

enkefalin-analógok, és ezek gyógyászatilag elfogadható, savaddíciós sói előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely megfelelően védett I általános képletű vegyületről a védőcsoportokat valamely peptidkémiában ismert reagenssel lehasítjuk és kívánt esetben egy keletkezett szabad bázist savaddíciós sójává alakítunk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja L-(N-metil)-tirozil-D-alanil-giicil-L-(N-ciklopropilmetil)-m-bróni-fenil-alanin-annd előállítására, azzal jellemezve, hogy az N“-tercier-butoxi-karbonil-N“-metilL-tirozil-D-alanil-glicil-L-(N ^α -ciklopropil-metil)-m-brómfenil-alanin-amidot trifluor-ccetsawal reagáltatjuk.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja L-(N-metil)-tirozil-D-alanil-glicil-L-(N-etil)-m-bróm-fenil-alanin-amid előállítására, azzal jellemezve, hogy az N “-tercier-butoxi-karbonil-N “ -me t il-L-t irozil-D-alan il-glicil-L-(N“-etil)-m-bróm-fenil-alanin-amidot trifluor-ecetsawal reagáltatjuk.

4 Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja L-tirozil-D-alanil-glicil-L-(N-etil)m-bróm-fenil-alaninamid előállítására, azzal jellemezve, hogy N“-tercier-butoxi-karbonil-L-tirozil-D-alanil-glicil-L-(N^Q-etil)-m-brómfenil alanin-amidot trifluor-ecetsawal reagáltatjuk.

5 Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja L-(N-metil)-tirozil-D-alanil-glicil-L-(N-metil)-mmetil-fenil-alanin-amid előállítására, azzal jellemezve, hogy az N“-tercier-butoxi-karbonil-N“-metil-L-tirozil-Dalanil-glicil-L-(N“-metil)-m-metil-fenil-alanin-amidot trifluor-ecetsawal reagáltatjuk.

6 Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja L-tirozil-D-alanil-glicil-L-(N-etil)-m-klór-fenil-alaninamid előállítására, azzal jellemezve, hogy az N“-tercierbutoxi-karbonil-L·tiΓozil-D-alanil-glicil-L·(N^α-etil)-m-klórfenil alanin-amidot trifluor-ecetsawal reagáltatjuk.

7. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja L-(N-metil)-tirozil-D-alanil-glicil-L-(N-etil)-m-klórfenil alanin-amid előállítására, azzal jellemezve, hogy az N“-tercier-butoxÍ-karbonil-N^0l-metil-L-tirozil-D-alanilglici!-L-(N“-etil)-m-klór-fenil-aÍanin-amidot trifluor-ecetsawal reagáltatjuk.

8. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási

-9185 320 módja L-tirozil-D-alanil-glicil-L-(N-etil)m-jód-fenii-alaninamid előállítására, azzal jellemezve, hogy az N®-tercierbutoxi-karbonil-L-tirozil-D-alanil-glicil-L-(N“-etil)-m-jódfenil-alanin-amidot trifluor-ecetsawal reagáltatjuk.

9. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja L-tirozil-D-alanil-glicil-L-(N-ciklopropil-metil)-mjód-fenil-alanin-amid előállítására, azzal jellemezve, hogy az N“-tercier-butoxi-karbonil-L-tirozil-D-alanil-giicil-L(N“-ciklopropi]-metil)-m-jód-feni!-alanin-amidot trifluorecetsawal reagáltatjuk.

10. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja L-(N-metil)-tirozil-D-alanil-glicil-L-(N-ciklopropil5 metil)-m-jód-fenil-alanin-amid előállítására, azzal jelle mezve, hogy az N“-tercier-butoxi-karbonil-N“-metil-Ltirozil-D-alanil-glicil-L-(N“-ciklopropil-metil)-m-jódfenilalanin-amidot trifluor-ecetsawal reagáltatjuk.