HU184600B - Dissection-table - Google Patents

Description

A találmány tárgya boncasztal, azaz egy holttetem elhelyezésére speciálisan kialakított asztal vagy tálca, melyen a boncolás ideje alatt a tetem elhelyezhető.

Napjainkban általánosan elfogadott az a vélemény, hogy ajánlatos valamilyen fajta, a boncasztallal összeköttetésben álló levegő-elszívó rendszer alkalmazása a tetem által kibocsájtott ártalmas anyagok — többek között gázok - eltávolítására a kórboncnok közeléből, hogy ezáltal a minimumra csökkentsük fertőződésének és beszennyeződésének veszélyét.

Minden bizonnyal a legismertebb és legrégebben bevezetett típusú, mostanáig használatban lévő boncasztal egy egyszerű márványlap, melynek egyáltalán nincs elszívórendszere. Újabban azonban nyílásokkal ellátott vagy lyukacsos felületű, rozsdamentes acélasztalokat vezettek be. Ezen asztaloknál a levegő elszívása általában függőleges irányban lefelé történik a felületen keresztül, a padlóban elhelyezkedő csőbe, majd ezután egy elszívó berendezésen és egy szűrőn át az épületből kifelé, a külső légtérbe.

A fent említett asztalok bármelyike együtt használható egy fej felett elhelyezett, levegő-bevezető kürtővel, mely steril vagy kondicionált levegőt juttat lefelé, az asztal irányába. Az alapos kutatás azonban kimutatta, hogy az ilyen elrendezésű levegő-áramlás nemkívánatos légörvénylést okoz az asztalon vizsgálatot végző személy arca körül. Ez a légörvénylés természetesen káros hatású lehet, mert növeli annak lehetőségét, hogy a kórboncnok a boncolás során a tetemből gyakran kikerülő veszélyes baktériumokat vagy gázokat lélegezzen be.

Továbbá, a boncasztal fent említett mindkét típusa általában a boncteremben meghatározott helyen rögzítve helyezkedik el. Bár az asztallap alatt elszívócsővel rendelkező asztalok az említett cső, mint függőleges tengely körül elfordíthatok, a csőről azonban nem távolíthatók el, mert a cső belseje mindig fertőzött, például baktériumok által.

Szükség van tehát egy olyan boncasztalra, mely egyik helyről a másikra, például a boncterem egyik részéből a másikba elmozdítható, és ezáltal az asztal használata könnyebbé válik, különösen, ha például az asztal oktatási célból történő boncolásra szolgál. Szintén előnyös lenne, ha a boncasztal szétválasztható volna a hozzá kapcsolódó alkotórészektől — azaz egy elszívócsőtől és/vagy egy lefolyótól, -, ezen alkotórészek karbantartása és javítása céljából. Azonban, mint azt már említettük, az asztalt csak akkor lehetne biztonságosan elmozdítani a vele összekapcsolódó elszívócsőtől, ha a cső belseje nem volna szennyezett.

Találmányunk elsődleges célja olyan boncasztal létrehozása, melynek levegő-elszívó rendszere a minimumra csökkenti annak valószínűségét, hogy a kórboncnok a vizsgált tetem által kibocsájtott ártalmas anyagokat és gázokat lélegezzen be, de ugyanakkor a tetem jó hozzáférhetőségét is biztosítja. További célunk olyan asztal létrehozása, melynek felszíne könnyebben tisztítható, mint az ismert lyukacsos vagy nyílásokkal ellátott felszínek, és amely biztonságosan elmozdítható a hozzá tartozó elszívócsőtől.

A fentieknek megfelelően a találmány szerinti boncasztal asztallapjának legalább az egyik oldala mentén számos üreg helyezkedik el, melyek egy járattal állnak öszszeköttetésben, a boncasztal tartalmaz továbbá számos bevezető csővéget, melyek közül legalább egy pontosan beleillik az egyik üregbe,továbbáegy elszívó berendezést, mely úgy működik, hogy a levegőt harántirányban az asztallap felszínén, a bevezető csővégen vagy cső végeken és a járaton keresztül elszívja.

Az asztallap előnyösen folytonos és lejtős, hogy ezál5 tál megkönnyítse a tisztítást, illetve a folyadék elvezetését.

A találmány szerinti boncasztal egyik előnyös kiviteli alakjánál számos téglalap alakú üreg helyezkedik el az asztallap mindkét szemben lévő hosszanti éle mentén.

o Tetszés szerint az asztallap egyik vagy másik végén is elhelyezhető egyetlen vagy egy sor üreg.

Láthatjuk, hogy a találmány témakörén belül sok, különböző magasságú és/vagy görbületü bemeneti csővég alkalmazható, melyek az üregekből eltávolíthatók és szük15 ség szerint felcserélhetők. Számos eltávolítható sapkára, fedélre vagy fedőelemre van szükség, hogy lezárhassuk azokat az üregeket, amelyekbe nem kell csővéget illeszteni.

Még előnyösebb azonban, ha számos csúsztatható be20 vezető csővéget alkalmazunk, oly módon, hogy a megfelelő üreg feletti magasságuk állítható legyen, továbbá egy, a cső végből kiálló tetőt, mely lezárja az üreget, amikor a bevezető csővéget az üreg alatti járatba visszahúzzuk, amennyire lehetséges.

A szűrő eszköz, mely lehetőség szerint egy elő-szűrőből és egy nagy hatékonyságú, lebegő-szemcsés levegőszűrőből, az úgynevezett HEPA-szűrőből áll, előnyösen a bevezető csővég vagy csővégek és az elszívó berendezés között helyezkedik el.

Az elszívó berendezés alkalmas módon egy elektromos ventillátor, mely előnyösen az asztal elszívó járatában van elhelyezve.

Az asztal tetszés szerint mozgatható az asztal-rendszer alsó sarkai közelében elhelyezett görgők segítségével. 35 Végül, az asztal hozzákapcsolható a szerviz-egység lefolyójához, egy lefelé fordított cső-rész segítségével, mely az asztal egyik végét és a lefolyó egyik oldalát köti öszsze.

A találmányt a továbbiakban annak példaképpeni ki40 viteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül:

— az 1. ábra a találmány szerinti boncasztal első példaképpeni kiviteli alakjának hosszmetszetét mutatja, a szerviz-egységgel együtt;

— a 2. ábra az 1. ábrán látható 2-2 vonal mentén készült nagyított metszet, melyre szaggatott vonallal a vizsgálandó tetem helyzetét is bejelöltük;

— a 3. ábra a találmány szerinti boncasztal második példaképpeni kiviteli alakjának térbeli képe;

— a 4. ábra a találmány szerinti boncasztal egy harmadik példaképpeni kiviteli alakjának hosszmetszete a szervizegységgel együtt; végül — az 5. ábrán a 4. ábra szerinti kiviteli alak részleges keresztmetszete látható, mely az asztalt és a szervjzegysé55 get egymástól elkülönítve mutatja.

Amint az 1. és 2. ábrán láthatjuk, a találmány szerinti boncasztal első kiviteli alakja egy lényegében négyszögletes rozsdamentes acél 11 asztallapból áll, melynek 12 hosszanti tengelye mentén all asztallap két fele szö60 get zár be, és mely az emb'tett 12 hosszanti tengely mentén lefelé is lejt, az egyik 13 végtől az ellentétes 14 vég felé. Három téglalap alakú 15 üregből álló üreg-sor helyezkedik el a 11 asztallap mindkét hosszanti éle mentén. Amint azt az 1. ábra mutatja, all asztallap egyik olda65 Ián elhelyezkedő 15 üregek mindegyikéből egy-egy köz-

184 600 ponti 16 bevezető csővég nyúlik ki felfelé, melyek a lényegében négyszögletes keresztmetszetű, meghajlított 17 csöveket tartalmazzák. A különböző magasságú, meghajlított 17 csöveket szükség szerint alkalmazzuk és helyezzük el, amint ezt a későbbiekben még kifejtjük. Minden 17 csőnek van egy felső 18 nyílása, mely befelé, a 10 boncasztal felé fordul. All asztallap másik oldalán, ahol a 16 bevezető csővégekre nincs szükség, egy-egy megfelelő fedőt vagy lefelé fordított csőrész formájú 19 fedőelemet illesztünk a három 15 üreg mindegyikébe.

A lejtős 11 asztallap a 20 tálca tetejére van ráhelyezve, s ezáltal egy közbenső 21 járat jön létre, mely a központi tengelye mentén a 11 asztallap 13 végétől a 14 vége felé fokozatosan elkeskenyedik. A 20 tálcát a 23 üreget tartalmazó 22 burkolat támasztja alá. A 20 tálca 24 alsó lapjáról a 42 perem nyúlik ki lefelé, és pontosan illeszkedik a 22 burkolat falainak felső széle köré. A 20 tálca 24 alsó lapja perforálva van a 42 perem által határolt 25 részen, mely közvetlenül a 23 üreg felett helyezkedik el. All asztallap és a 20 tálca eltávolítható a 22 burkolatról, hogy ezáltal hozzáférhessünk a 23 üregben elhelyezkedő 28 és 29 szűrőkhöz, ha például ezeket el kell távolítani, vagy újakra kell cserélni.

Egy további, meghajlított 26 cső formájú, felfelé néző 27 nyílással rendelkező 16 bevezető csővéget is elhelyezünk, mely a 20 tálca oldalán lévő 15 üregtől lényegében oldalirányba terjed, all asztallap felső 13 vége közelében, amint azt az 1. ábra mutatja.

A 23 üregben szűrőeszközt találhatunk, mégpedig előszűrőként a 28 szűrőt, mely a 29 szűrő (HEPA-szűrő) felett helyezkedik el. A 28 és 29 szűrők a 23 üreg teljes hosszát és mélységét kitöltik a 20 tálca 24 alsó lapja alatt, ahhoz közel és azzal lényegében párhuzamosan. A 28 és 29 szűrők alatt helyezkedik el a 30 elszívó berendezés, a 23 üreg egyik végénél. A 31 cső vezet a 30 elszívó berendezéstől a 22 burkolat falán keresztül a 32 elszívócsőhöz. A 31 cső és a 32 elszívócső pereme egymással össze van kapcsolva.

Amint az 1. ábrán látható, a 20 tálca 33 vége a 34 szerviz-egységgel határos, mely a 35 lefolyót tartalmazza, a meleg- és hidegvizes 36 csapokkal és a 37 lefolyócsővel. A 35 lefolyó alatt helyezkedik el a fent említett 32 elszívócső, mely szorosan hozzá van kapcsolva a 31 csőhöz. All asztallap 14 vége alsó végződésének középpontjában a 11 asztallap egyesül a 20 tálca 24 alsó lapjával, és itt található a 38 lefolyónyílás. A lefolyó 40 nyúlványában ennek megfelelően a 39 nyílás van elhelyezve úgy, hogy bármilyen anyag, például a 38 lefolyónyíláson át levezetett szennyezett folyadékok a 35 lefolyóba és ezáltal a 37 lefolyócsőbe kerüljenek.

Amikor a 10 boncasztalon a 41 tetem boncolására, illetve halál utáni vizsgálatára kerül sor, a 41 tetemet először all asztallap közepére helyezzük, fejjel a felső 13 véghez, amint azt a 2. ábra mutatja, vagy pedig azt a tálcát helyezzük rá a 11 asztallapra, melyen a tetem a hűtőben tartás alatt feküdt. Az előnyösen háromféle magasságú 17 csöveket, fedőket vagy 19 fedőelemeket a 15 üregekben a helyükre illesztjük, vagy egyik helyről a másikra helyezzük át őket, hogy a 16 bevezető csővégek kívánt elrendezését a 11 asztallap feletti legelőnyösebb szinteken hozzuk létre. Az esetek többségében feltehetően előnyösebb, ha a 11 asztallap egyik oldala mentén lévő 15 üregekbe csak fedőket vagy 19 fedőelemeket helyezünk, és ezáltal erről az oldalról a kórboncnok számára teljesen megközelíthetővé tesszük a 41 tetemet. A 17 csövek elhelyezése attól függ, hogy a 41 tetem melyik részének vizsgálatára kerül sor, valamint hogy ez a rész a 11 asztallap felett milyen magasságban helyezkedik el. A mellkas boncolása esetén például, feltehetően all asz5 tallap egyik oldalán lévő 15 üregekbe illesztünk be fedőket vagy 19 fedőelemeket, amint azt már említettük, valamint egy 15 üregbe a 11 asztallap másik oldalán, a 41 tetem lába közelében. A megfelelő 17 csöveket a mellkas és a határos területek melletti két fennmaradó 15 üregbe 10 helyezzük be, a 17 csövek magasságát úgy választva meg, hogy 18 nyílásaik körülbelül a mellkas felső felszínével egyszintben vagy valamivel afelett legyenek.

A 16 bevezető csővégek fent említett elrendezését találtuk a legkedvezőbbnek; amikor az elszívó berendezést 15 bekapcsoljuk, harántirányú levegőáram halad a tetemen keresztül, a kórboncnok felől távolodó irányba, s ezáltal a minimumra csökken annak a veszélye, hogy a kórboncnok ártalmas anyagokat, például baktériumokat vagy gázokat lélegezzen be.

A meghajlított 26 csövet, amint azt az 1. ábra mutatja, a 10 boncasztalnak a 41 tetem feje közelében lévő végére szereljük fel, ha a koponya fűrészelésére kerül sor, azaz csonttörmelék elszívása válik szükségessé.

A 30 elszívó berendezést a 41 tetem boncolásának megkezdése előtt bekapcsoljuk, és a vizsgálat egész időtartama alatt így is hagyjuk. A 30 elszívó berendezés a levegőt harántirányban keresztülszívja a 41 tetemen, a 17 csövek 18 nyílásaiba és ezáltal a 21 járatba, majd a 20 tálca 24 alsó lapjának lyukain, valamint a 28 szűrőn (elő30 szűrő) és a 29 szűrőn (HEPA-szűrő) keresztül. Miután a levegő a 30 elszívó berendezésen áthaladt, benyomódik a 31 csőbe, és a 32 elszívócsövön keresztül a külső légtérbe jut. A 28 és 29 szűrők mindenfajta szemcsés anyagot -például baktériumokat — visszatartanak, és így a 31 cső, va35 lamint a 32 elszívócső szennyeződésmentes marad.

A 41 tetem által a vizsgálat során kibocsájtott bármilyen szennyezett folyadék az alkalmazott öblítő folyadékkal együtt all asztallap 14 vége felé vezetődik le, és a 38 lefolyónyíláson, valamint a 39 nyíláson keresztül a 35 lefolyóba, onnan pedig a 37 lefolyócsőbe jut.

A 16 bevezető cső végek által elszívott levegő térfogata szabályozható az elszívó nyílások, azaz a 15 üregek elzárásával, amikor nincs rájuk szükség, és/vagy a 30 elszívó berendezés szívási sebességének beállításával. Kiterjedt füst- és levegő-minta vizsgálatok azt mutatják, hogy a fent leírt típusú boncasztalok mikrobiológiailag biztonságosabbak és egyben gazdaságosabbak is a levegő elszívásakor keletkező hőenergiaveszteség tekintetében, mint bármely eddig használt boncasztal.

Miután a fent ismertetett asztalt formaldehiddel megtisztítottuk, a 28 és 29 szűrők, vagy a 30 elszívó berendezés javítása vagy kicserélése céljából szétválaszthatjuk a 34 szerviz-egységtől oly módon, hogy a 31 csövet lekapcsoljuk a 32 elszívócsőről, és a 10 boncasztalt az em55 lített 34 szerviz-egységről leválasztjuk. A találmány szerinti boncasztal fent említett kiviteli alakja azonban nem alkalmas speciálisan arra, hogy a 34 szerviz-egységtől szétválasztható legyen.

A 3. ábra a találmány szerinti boncasztal egy második, valamelyest módosított kiviteli alakját mutatja be, amelyben négy 15 üreg helyezkedik el a 10 boncasztal mindkét oldala mentén, és mindegyik 15 üregbe egy 16 bevezető cső vég van beillesztve. Ebben az esetben minden 16 bevezető csővég egy lényegében függőleges helyzetű, négyszögletes keresztmetszetű 47 berendezésből áll,

-3I

184 600 melynek kiálló 48 teteje és téglalap alakú levegő-beeresztő 18 nyílása van, mely az egyik oldal mentén, közvetlenül az említett 48 tető alatt helyezkedik el. Az összes 47 berendezés egyforma magasságú és a megfelelő 15 üregbe pontosan beleillik úgy, hogy a 18 nyílások all asztallap felé fordulnak. Továbbá, a 47 berendezések helyzete számos ütközőpecek segítségével fel- és lefelé csúsztatással állítható a 15 üregekhez képest, s így a 18 nyílások asztallap feletti magassága szükség szerint változtatható. Amint azt a 3. ábrán bemutatott 10 boncasztal egyik oldalán láthatjuk, amikor a 47 berendezést egészen lenyomjuk, ennek 48 teteje teljesen elzáqa a 15 üreget, és igy különálló fedőre vagy fedőelemre nincs szükség. Bizonyos körülmények között, alkalomadtán azonban ezek a berendezések még úgy is használhatók, például ha ezen üregekbe néha bevezető nyílással rendelkező csővéget helyezünk be.

E kiviteli alak esetén all asztallap két fele nem zár be szöget a középvonalban, továbbá egy beépített 44 lefolyó található az asztal láb-közeli végénél. Tetszés szerint egy második 43 lefolyó is alkalmazható, ezt a lehetőséget a pont-vonallal jeleztük a 3. ábrán.

A 10 boncasztal fej-közeli végénél két kis, rugalmas 50 cső helyezkedik el, melyek arra szolgálnak, hogy a 11 asztallap vagy az arra helyezett másik tálca oldalai mentén vizet engedjenek a munka-felületnek mind a boncolás alatt, mind pedig szükség esetén máskor történő lemosásához.

A 10 boncasztalt alátámasztó 49 burkolat szilárdan a padlóhoz van rögzítve a vízhatlan 51 borítás segítségével, és az elszívott levegő vagy más gázok a 49 burkolatban lévő csöveken keresztül kerülnek elvezetésre a 10 boncasztalról lefelé. Az 52 ellenőrző műszerfalat, melyet a merev, átlátszó, felnyitható 53 fedél takar, a 10 boncasztal fej-közeli végénél helyezzük el. A műszerfal tartalmazhat egy, az elszívási sebesség beállítására szolgáló ellenőrző gombot és egy olyan mérőeszközt is, mely jelzi, ha a szűrőket ki kell cserélni. Más kiviteli alakok esetén az ilyen ellenőrző műszerfal elhelyezhető természetesen az asztal más helyein is, vagy az asztaltól távol, például a szomszédos falon.

Eltekintve az előbb mondottaktól, a találmány szerinti boncasztal ezen kiviteli alakja hasonló szerkezetű az első kiviteli alakhoz, és használati módja is hasonló.

A találmány szerinti boncasztal harmadik kiviteli alakját a 4. és 5. ábra mutatja be. Ebben az esetben öt 15 üreg helyezkedik el egymástól azonos távolságra, a 10 boncasztal mindkét hosszanti oldala mentén. A 16 bevezető csővégeket 58 nyílásokkal rendelkező, felcserélhető, meghajlított 57 csövek formájában alkalmazzuk, és fedőként, illetve 19 fedőelemként szolgáló lemezszerű 59 sapkákkal látjuk el.

A 10 boncasztal egyéb szerkezete, a csatlakozó 34 szerviz-egység és az asztal használata nagyon hasonló az első kiviteli alakkal kapcsolatban fent ismertetett leíráshoz, és a megfelelő alkatrészekre vonatkozóan is ugyanazon hivatkozási számokat használjuk, mint az 1. és 2. ábra esetében. Ez a harmadik kiviteli alak azonban speciálisan úgy van kialakítva, hogy a 22 burkolat alapzatán elhelyezett 60 görgők segítségével mozgatható legyen. Egy L-alakú 61 tartó is fel van függesztve a 20 tálcára, a 11 asztallap alsó, 14 vége alatt. Az említett 61 tartón, közvetlenül a 38 lefolyónyílás alatt egy 62 cseppgyűjtő edény is található, mely a 10 boncasztalról lefolyó minden folyadékot összegyűjt, amikor az említett asztalt a 34 szerviz-egységtől szétválasztjuk. A 20 tálca 33 végének és a 35 lefolyó oldalának összekapcsolására egy 63 csőrészt is alkalmazunk, ahogyan és amikor az szükséges. A 31 cső, valamint a 32 elszívócső úgy van kiala5 kítva, hogy könnyen egymásba illeszthetők, illetve szétkapcsolhatók legyenek.

A találmány szerinti boncasztalt úgy is meg lehet szerkeszteni, hogy az a szomszédos szerviz-egységtől elmozdítható és az elszívócsőtől szétválasztható legyen, mi10 vei az asztallal egybeépített szűrők alkalmazása önmagában is garantálja, hogy az elszívócső szétválasztott végei lényegében tiszták legyenek. A régebbi boncasztaloknál, melyekben nem voltak beépített szűrők, az elszívócsövek szennyezettek voltak.

Bár a találmány szerinti boncasztal további kiviteli alakjainál az asztallap egyik, vagy mindkét oldala mentén tartósan rögzített elszívónyilások is kialakíthatók, az elmozdítható bevezető csővégek - mint azt már leírtuk előnyösebbek, elsősorban hozzáférhetőségi okból, vagyis azért, mert a kórboncnok eldöntheti, melyik oldalról kíván dolgozni, másodszor pedig azért, mert csak a vizsgált testterületnél szükséges az elszívás, miáltal az elszívandó levegő mennyisége és az ehhez szükséges energia a minimumra csökkenthető. Ez az utóbbi szempont akkor is fontos, ha az egész tetemet vagy törzset boncoljuk, mivel a testméretekben igen nagyokaz eltérések. Továbbá, bizonyos kiviteli alakoknál csak egyféle hosszúságú, nem szabályozható bevezető csővégeket alkalmaznak oly módon, hogy a levegő elszívása egy átlagos, vagy megegye30 zás szerinti magasságban történik minden tetemnél. Hangsúlyozzuk, hogy ez nem olyan kedvező, mint amikor szabályozható csővégeket alkalmazunk, vagy pedig két, három vagy több különböző hosszúságú, eltávolítható, felcserélhető bevezető csővégeket használunk, és így a testméretek különbségeit figyelembe vehetjük, és ezáltal biztosíthatjuk az elszívás optimális szintjét.

Meg kell jegyeznünk, hogy a fenti leírás csak szemléltető jellegű, és nem korlátozza a találmány oltalmi körét, továbbá azon módosítások is végrehajthatók. Neveze40 tesen, a találmány szerinti boncasztal bármely pontjához egy, az asztal alatt elhelyezett másik asztal rögzíthető, például a felszerelés részeinek elhelyezésére, és alkalmas módon a bevezető csővégeket is elhelyezhetjük ezen az alsó asztalon vagy annak közelében. Továbbá, az asztal45 lap, az üregek és a bevezető csővégek a fent leírtaktól eltérő alakúak és méretűek is lehetnek, és az asztallap alatt - például a szűrők közelében - egy víz-kiürítő szerkezet is elhelyezhető. Továbbá, a szabadalmi leírás elején ismertetett egyszerű márványlapból álló boncasztalis átala50 kítható a találmánynak megfelelően úgy, hogy egy vagy több bevezető csővéget helyezünk el a lap közelében, és egy elszívó berendezést is alkalmazunk, mely a levegőt az említett asztalon keresztül harántirányban az említett cső végbe vagy cső végekbe vezeti.

Claims (10)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Boncasztal, azzal jellemezve, hogy asztallapjának θθ (11) legalább az egyik oldala mentén számos üreg (16) helyezkedik el, melyek egy járattal (21) állnak összeköttetésben, van továbbá számos bevezető csővége (16), melyek közül legalább egy pontosan beleillik az egyik üregbe (15), van végül egy elszívó berendezése (30) a levegő65 nek harántirányban az asztallap (11) felszínén, a beveze-

   184 600 tő csővégen (16) vagy csővégeken és a járaton (21) keresztül való elszívására.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti boncasztal azzal jellemezve, hogy az asztallap (11) folytonos és lejtős.
3. 3. Az 1vagy 2. igénypont szerinti boncasztal azzal 5 jellemezve, hogy az asztallap (11) lényegében négyszögletes, és mindkét szemben lévő hosszanti éle közelében számos téglalap alakú üreg (15) helyezkedik el.
4. 4. Az 1., 2. vagy 3. igénypont szerinti boncasztal azzal jellemezve, hogy a bevezető csővégek (16) csúsztatás- 10 sál állíthatók az üregekhez (15) képest.
5. 5. A 4. igénypont szerinti boncasztal azzal jellemezve, hogy a bevezető csővégen (16) egy kiálló tető található, mely arra szolgál, hogy elzárja a megfelelő üreget (15), amikor a bevezető csóváét (16) visszahúzzuk az üregen 15 (15) keresztül, amennyire lehetséges.
6. 6. Az 1., 2., vagy 3. igénypont szerinti boncasztal azzal jellemezve, hogy különböző magasságú és/vagy görbületű bevezető csővégek (16) sokaságával van ellátva, melyek az üregekből (15) kivehetők és kívánság szerint felcserélhetők.
7. 7. Az 1.6. igénypontok bármelyike szerinti boncasztal, azzal jellemezve, hogy számos sapka, fedő vagy fedőelem (19) szolgál bármelyik olyan üreg (15) elzárására, melybe nem szükséges bevezető csővéget (16) illeszteni.
8. 8. Az 1.7. igénypontok bármelyike szerinti boncasztal, azzal jellemezve, hogy szűrőeszköz (28, 29) van elhelyezve a bevezető csővég (16) vagy csővégek és az elszívó berendezés (30) közé.
9. 9. Az 1.8. igénypontok bármelyike szerinti boncasztal, azzal jellemezve, hogy az elszívó berendezés (30) az asztal elszívó járatában (23) van elhelyezve.
10. 10. Az 1.9. pontok bármelyike szerinti boncasztal, azzal jellemezve, hogy az asztal elmozdítható az asztalszerkezet alapzatára felszerelt görgők (60) segítségével.