HU184417B - Device for bleeding duct networks - Google Patents

Description

A találmány tárgya készülék csővezeték hálózatok légtelenítésére, amely folyadékot, főként vizet keringető csővezeték hálózatokban levő levegő és/vagy elnyelt gázok eltávolítására használható, és amelynek házában, ennek fölső végén egy, a házba benyúló szeleptűvel kiképzett szelep van elhelyezve, amelynek szeleptűjére egy úszótűvel kialakított úszó van magassági irányban mozgathatóan függesztve.

• Az ilyen készülékek zárt csővezeték hálózatoknál egyrészt arra szolgálnak, hogy a keringtető csővezeték hálózatok feltöltésekor és kiürítésekor, valamint a keringő víz hőmérsékletváltozástól függő térfogatváltozásaikor a belső és külső tér közötti, szükséges légcserét lehetővé tegyék, másrészt arra használhatók, hogy mind zárt, mind nyitott csővezeték hálózatoknál a hálózatban visszamaradt vagy üzemelés közben szabaddá vált levegőt vagy más, az üzemelés folyamán keletkező gázokat — amelyeket a keringő víz kisebb vagy nagyobb buborékok alakjában visz magával — összegyűjtsék és a hálózatból kiválasszák.

200 904 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás olyan készüléket ismertet, amelynek olyan zömök háza van, amelynek magassága csak lényegtelen mértékben tér el átmérőjétől. A ház alsó végén a csővezeték hálózathoz csatlakozó csőcsonk van és mintegy fél magasságig van keringő vízzel föltöltve, a ház további fölső részében pedig levegő van. A ház oldalfalában közvetlenül a fedele alatt egy szelep van elhelyezve, amelyből egy szeleptű mintegy a ház függőleges középtengelyéig nyúlik. A keringő vízen egy úszó úszik, amelyből függőlegesen olyan úszótű nyúlik ki, amely a szeleptűre van függesztve és ezáltal a vízfelszínnek egy meghatározott szint alá süllyedésekor a szelepet nyitja.

A vízfelszínnek szeleptől való távolsága aránylag kicsi, úgyhogy a vízfelszín lényeges fölemelkedését nem szabad megengedni, mert különben a vízen úszó szennyezésnek a szelepbe tudnak kerülni, amely esetben a szelep tömitetlen és ennek következtében használhatatlan lenne. Ez azt jelenti, hogy ez az ismert, egyébként kielégítően dolgozó készülék csak olyan csővezeték hálózatokban alkalmazható, amelyekben a nyomásingadozások viszonylag kicsik. A házban levő légpárna magassága és a szelepnek vízfelszíntől mért távolsága olyan, hogy a légpárna eredeti térfogatának csak mintegy felére szabad csökkenni ahhoz, hogy ne jöjjön létre annak veszélye, hogy a szelep szennyeződik. Ez szennyező részeket is tartalmazó folyadék keringtetése esetén azt jelenti, hogy a közegben uralkodó nyomás megengedhető ingadozásának nem szabad meghaladni az 1 bár értéket.

A 7 136706 számú Német Szövetségi Köztársaságbeli használati minta leírásban olyan szelep van ismertetve, amelynek becsavarható teste van és e test egy előfeszített rugón keresztül egy úszó tengelyével van összekötve. E test szelepüléket, az úszótengely pedig a szelepülékkel szemben elhelyezett zárólapot tart. Az úszótengely végén egy excentrikus úszó az úszótengelyen forgathatóan van ágyazva. A vízfelszín emelkedésekor az excentrikus úszó először elfordul az úszótengely körül majd a vízfelszín további emelkedésekor fölemelkedik, minek következtében a szelep zár. További nyomásnövekedéskor a vízfelszín a rajta levő szennyező anyagokkal együtt a szeleptömítés fölé emelkedik, minek következtében ez érintkezésbe kerül a szennyező anyagokkal és tömítetlenné válik.

A 7145 993 számú Német Szövetségi Köztársaságbeli használati minta leírásból ismertté vált légtelenítőnél egy úszó egy tartályban decentráltan van ágyazva. E tartály fedelében egy levegőt kibocsátó nyílás van, amely egyidejűleg szelepüléket és egy húzórugó fölfüggesztési pontját is képezi. Ha a vízfelszín valamivel a szelep zárólapja alá emelkedik, a szelepet az úszó lezárja. További nyomásnövekedéskor a vízfelszín is tovább emelkedik, úgyhogy a víz felszínén úszó szennyező anyagok állandóan érintkezésben vannak a szelep zárólapjával és ennek következtében a szelep tömitetlen, azaz használhatatlanná válik.

Sok technikai területhez hasonlóan a találmány szerinti típusú készülékeknél is az a helyzet, hogy műszaki szempontokból nincs akadálya annak, hogy pontosan dolgozó, elméletileg tartós készüléket állítsunk elő, azonban az ilyen bonyolult kialakítású készülékek — a legtöbb műszaki területhez hasonlóan — csak pontosan az előírt, legtöbbször ideális körülmények között dolgoznak a várt módon. így a légtelenítők esetében is állandó probléma a szennyeződési veszély, amelynek eddig még nem találták meg a megoldását. A probléma megoldásánál abból kell kiindulni, hogy mindig vannak a folyadékokban szennyező anyagok és még a legköltségesebb rendszabályokkal sem lehet teljesen szennyezésmentes környezetet létrehozni. A találmány szerinti típusú készülékeknél ez különösen nagy nehézséget okoz, mert a kiömlőszelepekkel szemben szükségszerű követelmény, hogy állandóan alkalmas és használható legyen a levegő vagy gáz tartós, megszakítás nélküli kibocsátására. Ezért a találmány szerinti típusú légtelenítő készülékeknek állandóan üzemelésre kész állapotban kell lenni, időszakonkénti kikapcsolásra nincs lehetőség.

A találmány feladata csővezeték hálózatok légtelenítésére szolgáló olyan készülék létrehozása, amely univerzálisan alkalmazható, azaz nem csak zárt vízkeringtető csővezeték hálózatokban használható, amely a szelepnek ötvözött és hosszú élettartamú anyagú alkatrészei által meghatározott időtartamra biztosítja a szelepnek megszakítás nélküli és kifogástalan működését az egyébként kiküszöbölhetetlen szennyező anyagok jelenlététől függetlenül, amely biztosítja, hogy a csővezeték hálózatban föllépő, aránylag nagy nyomásemelkedés esetén sem kerül a szelep a víz felszínén úszó szennyező anyagokkal érintkezésbe, ezenkívül könnyen szerelhető és kevés karbantartást igényel.

A találmány szerinti megoldás alapgondolata, hogy mind normál üzemelés folyamán, mind képzetlen kezelő személy hibás beavatkozása esetén biztonságosan (ehetetlenné tesszük azt, hogy a szelep belső vagy külső behatásra szándékolatlanul kinyíljon, ami ha megtörténne, a folyadékfelszín a szelepig emelkedne és ennek következtében a szelep és a vízfelszínen úszó szennyező anyag érintkezésbe kerülne.

A következőkben ismertetésre kerülő és különböző kiviteli lehetőségek szempontjából az aligénypontokban ismertetett, meglepően egyszerű és sokoldalúan alkalmazható megoldást azáltal értük el, hogy az úszót az úszótűn magassági irányban szabadon mozgathatóan helyeztük el és az úszótűt, valamint a házat (adott esetben) olyan hosszúra alakítottuk ki, hogy egy kívánt mértékig való nyomásnövekedésnél még elegendő biztonsági távolság maradjon a vízfelszín és a szelep között. Ebből kiindulva a találmány további, a következőkben részletesen ismertetett és előnyös tulajdonságokat eredményező olyan rendszabályokat is javasol, amelyek a találmány szerinti készüléket univerzálisan alkalmazhatóvá teszik, úgyhogy a mindenkori adottságokhoz, a nyomás- és hőmérsékletviszonyokhoz vagy a mindenkori folyadéktulajdonságokhoz egyszerű módosítások segítségével hozzáilleszthető a készülék.

Az előbb ismertetett megoldással egy olyan készülékhez jutunk, amelynél a vízfelszín fölötti légkamrában levő légpárna olyan nagy, hogy ez zárt vízkeringtető csővezeték hálózat esetén a nyomásingadozások révén az eredeti térfogatának töredékére, előnyösen ennek 1/5-ődére is összenyomható annak veszélye nélkül, hogy a vízen úszó szennyező anyagok vagy hasonló szilárd anyagok a szeleppel érintkezésbe kerülhetnének. Ez egyidejűleg azt is jelenti, hogy a csővezeték hálózatban föllépő nyomásingadozások a találmány szerinti kialakítású készülék működőképességét nem korlátozzák. Ez annak következménye, hogy az úszó messze a szelep alatt van. Ezáltal biztosítható, hogy szennyeződések ne tudjanak a szelephez jutni, és így várható, hogy a szelep és ezzel együtt az egész készülék élettartama hosszú lesz. Ezeknek a találmány révén meglepően egyszerű módon elért előnyös tulajdonságoknak biztosításához lényeges az úszótű elegendő hosszúsága és az úszónak ezen való magassági irányú mozgathatósága. Az úszónak úszótűn való szabad mozgathatósága fontos követelmény a vízfelszínnek állandó szintingadozása szempontjából is, amely szintingadozás üzemelés közben a hőmérsékletváltozások és más hatások következtében lép föl.

A találmány szerinti készüléknél a szeleptű és úszótű a végeiken levő szemek révén, ezeken keresztül vannak egymással összekötve. Ajánlatos, hogy a szeleptű szeme vízszintes síkban helyezkedjen el és lehetőleg kis átmérőjű legyen, az úszótű fölső végén levő szem pedig hosszúkásra legyen kiképezve.

A szeleptű szemének kis átmérője révén az úszó által kifejtett erő fölfogására egy lényegében állandó kart lehet biztosítani. Abban az esetben, ha az úszó az úszótűre ragadna, ami egyébként az úszó állandó mozgása következtében nagyon valószínűletlen, akkor az úszótű fölső, hosszúkás szeme alulról a házfedélhez ütközne anélkül, hogy a szeleptűre erővel hatna, sőt a szeleptűt nem is érintené.

Ettől eltérő más alakokban is kiformálhatók a szemek. így a találmány keretein belül lehető az is, hogy az úszótű fölső végén a szemet horogszerűen nyitott alakúra képezzük. Ebben az esetben ajánlatos a fölső házfalat egy központos, az úszótű felé nyúló mélyedéssel kiképezni, amely az úszó tű számára ütközőként szolgál például az előzőkben említett, abban a nagyon valószínűletlen esetben, amikor az úszó az úszótűn fölakad. Ezzel a kialakítással a szerelés jelentősen egyszerűbbé válik, mivel a két tű csupán tengelyük körüli, megfelelő elfordításuk révén hozható egymással kapcsolódó állapotba anélkül, hogy folyamatos működésükben fennakadás állna elő.

Beépített állapotban a szeleptűnek úszótűhöz való kapcsolódása szempontjából egy további egyszerűsítés hozható létre azáltal, hogy az úszótű fölső végén egy zárt vagy nyitott szemen fölfelé nyúló nyúlványt alakítunk ki, amely a ház fölső falában hossza irányában mozgathatóan van vezetve, és fölfelé mozgásában korlátozottan van tartva. Az ehhez tartozó szeleptű egyenesen nyúlik a házba, azaz kampó- vagy szemszerű hajlított rész nincs rajta, beépített állapotban keresztülnyúlik az úszótű szemén. Az úszótű szemének kialakítása például a 8. és 9. igénypontban meghatározott lehet, amely kialakítások nagyon előnyösen alkalmazhatók.

Előnyös módon az úszótű alsó vége ütközőként van meghajlítva, ami révén az úszónak szeleptűhöz viszonyított lehetséges legmélyebb helyzete határozható meg.

Szintén a szerelés megkönnyítésére az úszótűnek az úszó számára ütközőként meghajlított alsó vége előnyösen hegyes szögben, rugalmasan és ezáltal öngátlóan lehet meghajlítva, úgyhogy szereléskor az úszót csak alulról rá kell tolni az úszótűnek így meghajlított végére. A hajlított részén való túlhaladás után az úszótű alsó vége hegyesszögű alakjára hajlik vissza, ami által egy önbiztosító, adott esetben ismét szétszerelhető ütköző kialakítást kapunk.

Célszerű módon a ház az úszó számára egy alsó és egy fölső ütközővel lehet kialakítva, amelyek közül az alsó ütköző révén a szelep rugójának túlterhelése küszöbölhető ki, a fölső ütköző révén pedig az biztosítható, hogy az úszó egy meghatározottnál nem tud magasabbra emelkedni és így biztosan nem tud a szelephez ütközni.

Az utóbb említett hatás elérhető úgy is, hogy az úszó számára magán az úszótűn alakítunk ki egy fölső ütközőt úgy, hogy az úszótű fölső részén, előnyösen a szem alatt egy könyökös jellegű hajlított részt képezünk ki. Ha az úszó nem valószínű módon összeragadna az úszótűvel úgy, hogy egyidejűleg az úszótű hajlított részéhez feküdne és a vízfelszín még ekkor is tovább emelkedne, akkor az úszótű szeme fölütközik a ház fölső fedelén és így a szelep szándéktalanul ekkor sem nyílik.

A találmány szerinti készülék egy további kiviteli alakjánál a szelepet záró erő egy zárótestnek rugóval való összecsavarása révén fokozatmentesen állítható be, úgyhogy a záró erő a pillanatnyi viszonyoknak megfelelően optimálisra választható. Ezenkívül a rugó beállított előfeszítése révén a tömitő felület nagysága szintén beállítható, úgyhogy erősen előfeszített rugónál nagy tömitő felületet érünk el, kevésbé erősen előfeszített rugónál pedig megfelelően kisebb tömitő felületet kapunk.

A vízfelszínnek a szelepterhelés megszűnéséhez tartozó normál szint alá süllyedésekor a szelep nem titésszerűen nyílik, hanem a zárótestnek a tömitő fölfekvő résszel együtt való, szeleptesthez viszonyított elbillenésekor először csak a tömitő felület szélessége csökken az egyik oldalon és a tömitő felület szélessége a másik oldalon megfelelően nő mindaddig, amíg az egyik oldalon teljesen el nem válik, minek következtében a kezdeti „mikro” légtelenítés „normál” légtelenítésbe megy át. A „mikro” légtelenítés a levegőnek a szeleptest és az ellenidom, azaz a tömitő fölfekvő rész közötti rése, illetve határrétegen való átszivárgása.

A szeleptesten keresztül előnyösen belülről kifelé egy labirint furat, előnyösen egy derékszögben hajló furat (sarokfurat) van képezve. Ezzel biztosítjuk, hogy a szelepet kívülről szakszerűtlen beavatkozással, például tűvel vagy hasonlóval ne lehessen kinyitni, illetve megsérteni.

Ezenkívül ajánlatos, hogy az úszó úgy legyen méretezve, hogy az úszó és a ház belső fala között egy kívánt nagyságú vagy a követelményeknek megfelelő méretű szabad vízfelszín maradjon abból a célból, hogy az úszó ne akadjon el, illetve ne ragadjon a szemben levő házfalhoz a szennyeződés-lerakódások következtében, és hogy a fölemelkedő buborékoknak ne legyen robbanásszerű hatásuk.

Mind az egyszerűbb szerelési lehetőségek, mind a működés tartós megbízhatóságának további javítása céljából javasoljuk a háznak több részből való kialakítását, amely esetben a ház előnyösen egy fenékrészből és egy fejrészből lehet összetéve, amelyek egymással gáz- és folyadéktömör csavarmenettel vannak összerősítve.

A háznak ez a kettéosztása még szélesebb körű alkalmazást tesz lehetővé, amennyiben a fenékrész mint csatlakozórész vagy csak egy, előnyösen a fenékrész aljában levő, függőleges és egytengelyű körfolyamat csatlakozóval, illetve csatlakozó csőcsonkkal van kialakítva vagy csatlakozó részként és leválasztóként legalább két körfolyamat csatlakozója van és egy gázkiválasztó szerkezetrészt is tartalmaz. Mindkét esetben a fejrész légtelenítőként a szelepet tartja és az úszót fogadja be az úszótűvel együtt. Az előbb említett esetben a készülék előnyösen nagy-légtelenítőként és nyomástartóként alkalmazható, a második kiviteli alak abszorpciós gáztalanítóként használható. Az előbb említett típusú kiviteli alakot a következőkben az egyszerűsítés kedvéért „Spirotop” szóval, az utóbb említett kiviteli alakot pedig „Spirovent” szóval jelöljük. E két kiviteli típus a következőképpen határozható meg:

A „Spirotop” készüléket a berendezés legmagasabb pontjára szereljük és ez főként a külső légtérhez viszonyítva nagyobb nyomásszinten tartott körfolyamatoknál a berendezés legmagasabb pontján egy minimális túlnyomást tart megszakítás nélkül és ellenőrzötten. Ha például a keringtető csővezeték hálózatban vízhiány lép fel, akkor a vízfelszín süllyed és az úszó fölött a kibocsátó szelep nyílik. Az így kiváltott nyomásesés az egész hálózatban egy nyomásellenőrzőn keresztül lekapcsolást vált ki, például egy fűtőberendezés tüzelő szerkezetének kikapcsolását.

A „Spirotop” készüléktípus jól kiegészíthető egy „Spirovent” típusú készülék beépítésével is, amelynek az előzőkben ismertetett módon a fenékrészében egy gázkiválasztó szerkezet van. Ez előnyösen egy zárt huzalhálóból áll, amely különösen az úgynevezett „Spirocső” alakjában vált be. A „Spirocső”-nél a magcső körül spirál alakban egy huzalfonat van elhelyezve. Ez a huzalháló egészen különleges módon fontos feladatokat végez. A magcső körül a¹huzalháló úgy van kiképezve, hogy ez a víz mozgásával szemben alig fejt ki ellenállást, másrészt a „Spirovent” típusú készüléknek az áramlási irányra merőleges főtengelyében egy a folyadékot tökéletesen nyugtató teret hoz létre, úgyhogy itt a legkisebb, szemmel már nem is észlelhető buborékok, sőt az úgynevezett mikrobuborékok is föl tudnak emelkedni azért, hogy azután megfelelő módon a fejrészbe és innen a szelepen keresztül ki tudjanak jutni. Ezzel kapcsolatban és az általános működés szempontjából utalunk még az előzőkben ismertetett, 2200904 számú Német Szövetségi Köztársaságbeli szabadalmi leírásra is, amely utalás kizárólag csak a buborékok, illetve buborékocskák kiválasztásának elvére vonatkozik. A találmány szerinti készülék nem csak különféle folyadékok kezeléséhez és különféle keringtetési folyamatokhoz, azaz az eddig ismert készülékeknél szélesebb körben használható sikeresen, hanem konstrukciós szempontokból is a kellő hatások optimális kihasználása révén kielégíti mindazokat a követelményeket, amelyeket a legmodernebb készülékekkel szemben támasztanak, így például a szennyező anyagok káros hatásának kiküszöbölésével szinte határtalanná növeli az élettartamot és a működőképességet is jelentősen javítja.

Ebben az értelemben a találmány azt is javasolja, hogy a „Spirovent” és „Spirotop” egyes alkatrészeit úgy válasszuk meg, hogy a készülék e két típusa csupán a csatlakozó rész szempontjából különbözzön egymástól, a fejrész mindkettőhöz azonosan legyen kialakítva és az alkatrészeket a megfelelő méretekben kell gyártani és/vagy raktáron tartani. Ehhez egy különösen előnyös rendszabály egy elválasztó és elzáró sapkának fenékrész és fejrész közé helyezése, amely sapka a fejrésszel tömítetten és oldhatatlanul van összeerősítve, előnyösen összeragasztva, és amely sapkában legalább egy összekötő, illetve folyadékot és/vagy gázt átbocsátó nyílás van.

E kialakítás révén a találmány szerinti készülék biztonsága a hatástartósság szempontjából még tovább nő, mivel a készüléknek egy quasi lecsavarható feje és ebbe ragasztott, a fenékrész felé kinyúló fedele van, amely quasi tokozást képez, amelyben csupán folyadékot és gázt, előnyösen levegőt bebocsátó nyílás van. Mind a „Spirovent”, mind a „Spirotop” készülékhez a fejrész azonosan van kialakítva, a nagyon érzékenyen dolgozó légtelenítő szerkezetrész majdnem teljesen tokozott, védett helyen van a fejrészben. A fejrész, mint már említettük, építőszekrény elven kialakítva mind a „Spirotop”, mind a „Spirovent” féle készülékekhez alkalmazható. Ezzel kapcsolatban még utalunk arra, hogy a találmány keretében arra is van lehetőség, hogy a mindenkori adottságoknak megfelelően, vonatkozzanak ezek a szennyezés különleges fajtájára vagy a körfolyamatban áramló közegre, a fejrész méreteit, főként a hosszát különfélére választhatjuk, úgyhogy ezáltal a belső elszennyeződés elleni biztonság mértékét a fejrészben levő folyadékmentes térfogat megfelelő megválasztása révén beállíthatjuk.

A nem kívánatos benyúlásokat elvileg az említett tokozás akadályozza meg, azonban a hozzáférhetetlenség további fokozására a találmány javasolja, hogy a sapkán egy központos mélyedést alakítsunk ki, amely beépített állapotban lefelé a fenékrészbe, és itt adott esetben a „Spirocső” magcsövébe nyúlik és az úszótű alsó vége számára vezetékként van kialakítva. Ezáltal egy, az úszó lengését megakadályozó vezetéket kapunk, amely az úszótű fölső felfüggesztésével együttdolgozva biztosítja az úszó egyenesvonalú mozgását, minek eredményeként az úszó számára a ház fölső ütközője fölöslegessé válik, másrészt kiküszöböljük azt, hogy az úszótűt kívülről szándékolatlanul megérintsük, illetve a működést nem kívánatos beavatkozással megzavarhassuk.

Mivel a fejrész és fenékrész között minden esetben gáz és/vagy levegő és/vagy folyadék cserének kell len-41 ni, a mélyedés körül átbocsátó nyílások vagy furatok vannak, és maga a mélyedés alul vagy zárt, vagy nyitott lehet.

Maga a sapka különféle kialakítások esetén nagyon alkalmas arra, hogy már a fenékrészben szennyezésgyűjtő teret hozzunk létre, úgyhogy ilyen esetben szennyező anyagok egyáltalán nem vagy csak rendkívül kis mennyiségben juthatnak a fejrészbe. A sapkának erre a célra szolgáló, találmány által javasolt kialakításait a leírás következő részében és egyes aligénypontokban ismertetjük. A fejrész tokozása révén arra is lehetőség nyílik, hogy a fejrész és fenékrész közötti csavaros összekötést bizonyos időközökben megbontsuk és a fenékrészben, illetve csatlakozó részben összegyűlt szennyező anyagokat eltávolítsuk anélkül, hogy a fejrészt fölnyitnánk és ezáltal a nagyon érzékeny szelep működésének megbízhatóságát veszélyeztetnénk, csökkentenénk.

A szelephez tartozó alkatrészek korróziónak ellenálló és hőhatásoknak ellenálló anyagokból vannak.

A találmány szerinti, csővezeték hálózatok légtelenítésére szolgáló készüléket részleteiben a rajzokon vázolt példaképpeni kiviteli alakokkal kapcsolatban ismertetjük.

Az 1. ábra a találmány szerinti készülék „Spirotop” típusú, példaképpeni kiviteli alakjának,vázlatos metszete, amelynél a fejrész tokozva van.

A 3. ábra a találmány szerinti készülék egy olyan „Spirovent” típusú, példaképpeni kiviteli alakjának metszete, amelynél a fejrész ugyanolyan módon van sapkával kiképezve, mint a 2. ábrán látható megoldás.

A 4. ábra a fejrész és sapka egy további kiviteli alakját metszetben mutatja.

Az 5a. ábra egy „Spirovent” típusú készüléknél a fejrész és sapka egy a 4. ábrán láthatótól némileg eltérő kiviteli alakját metszetben szemlélteti.

Az 5b. ábra az 5a. ábrán is látható sapkát fölülnézetben mutatja, amely fölülnézeten jól látható a sapka alakja és az átbocsátó nyílások elosztása.

a 6a. ábra egy „Spirovent” típusú készülék egy előnyös példaképpeni kiviteli alakjának metszete, amelynek sapkája lényegében a 4. ábrán látható kialakítású, azonban laposabb kivitelben, továbbá ennél a kialakításnál a gyűrű alakúnak tekinthető sapka fölött, az úszó alján tömítőgyűrűk vannak.

A 6b. ábra az 5b. ábrához hasonló fölülnézet, itt azonban az átbocsátó nyílások másként vannak kialakítva.

A 6c. ábra olyan úszótű fölső végének nézete, amilyen a találmány szerinti készülék 4. vagy 6a. ábrán látható kiviteli alakjainál használható. _t

A 6d. ábra szeleptűt körülfogó típusú úszótű fölső végének nézete, amely a 6c. ábrán látható kiviteli alaktól eltérően zárt szemet képez.

A találmány szerinti, 1. ábrán vázolt „Spirotop” típusú készülék egy, a rajzon nem ábrázolt, zárt vízkeringtető csővezeték hálózat légtelenltésére szolgál, amilyen csővezeték hálózat például épületek központi fűtésénél használható. A készüléknek függőleges 1 háza van, amelynek serleg, illetve pohár alakú 2 fenékrészéből 3 csatlakozó csőcsonk nyúlik ki. A 2 fenékrész a 3 csatlakozó csőcsonk révén egy, a rajzon nem látható csővezeték hálózathoz csatlakozik.

A 2 fenékrészre 4 tömítés közbeiktatásával 5 fejrész van 6 belső csavarmenet segítségével erősítve. Az 5 fejrész fölső végébe egy, a ház hossztengelyére merőleges 7 csőcsonk belső nyílása torkollik, amely belső nyílásba 8 szeleptest van helyezve. A 8 szeleptest belső végén 9 vékonyított rész van, amelyre 10 külső menet van munkálva.

A 8 szeleptesttel szemben és ezzel egytengelyűén 11 zárótest van, amely megfelelő anyagból kiképzett 12 tömítő fölfekvő idomot tart. All záró testre 13 külső csavarmenet van munkálva, amely a 8 szeleptest 10 külső csavarmenetével folyamatos menetet képez. A zárótest 13 külső csavarmenetére és a 8 szeleptest 10 külső csavarmenetére 14 csavarrugó van csavarva. A 14 csavarrugónak 10 és 13 külső csavarmenetekre való többé vagy kevésbé erős fölcsavarása révén a 14 csavarrugó megfelelő előfeszítését lehet elérni, minek eredményeként a 8 szeleptest 9 vékonyított része és a tömítő fölfekvő idom között egy megfelelő záró nyomás jön létre.

A 11 zárótestből 15 szeleptű nyúlik az 5 fejrész által határolt 16 légkamrának mintegy közepéig. A 15 szeleptű belső szabad végén 17 szem van kialakítva, amely (a rajzon látható helyzetétől eltérően) vízszintes síkban van és amelynek átmérője aránylag kicsi. A 17 szembe 18 úszó tűnek hosszúkás, fölső 19 szeme van függesztve. A 18 úszótű az alsó végén szögben meg van hajlítva és e meghajlított rész a 18 úszótűn szabadon mozgatható 21 úszó számára alsó 20 ütközőként szolgál. A 21 úszóban, középen 22 furat van, amelynek átmérője úgy van megválasztva, hogy a 21 úszó magassági irányban a vízfelszín szintje mindenkori változásának megfelelően egy, a 2 fenékrészben levő alsó 23 ütköző és egy, az 5 fejrészben levő fölső 24 ütköző között szabadon tud mozogni. A 21 úszó az 5 fejrésztől és a 2 fenékrésztől oly nagy távolságra van, hogy ezek az úszót mozgásában nem tudják gátolni, továbbá a 21 úszó nem tud a szomszédos falakkal összeragadni még akkor sem, ha érintkezésbe kerül a 25 és 26 vízfelszínen úszó szennyező anyagokkal.

Sgy előnyös kiviteli alaknál a fölső ütköző feladatát betöltheti, illetve elvégezheti egy 24a ütköző is, amely a 18 úszótű anyagának oldalirányban való kihajlítása révén állítható elő.

A szeleptestben egymásra merőleges két részből kialakított 27 furat van annak érdekében, hogy a 8 szeleptestet, 11 záró testet és 12 tömítő fölfekvő idomot egy tűvel vagy hasonlóval kívülről ne lehessen nyitni, illetve megrongálni.

A készüléknek egy központi fűtőberendezés fölszállócsövén való elhelyezése esetén az első üzembehelyezéskor, a fűtőberendezés föltöltése folyamán a 21 úszó alsó helyzetében van, tehát a 2 fenékrész alsó 23 ütközőjére fekszik. Ekkor a 8 szeleptestből, 11 zárótestből és 12 fölfekvő idomból álló szelep a 18 úszótű és 15 szeleptű révén nyitott állapotban van tartva. A csővezeték hálózatnak föltöltése folyamán a levegő a 16 légkamrából a 8, 11, 12 szelepen keresztül távozik. Ez a légtelenítési folyamat abban a pillanatban marad abba, amelyben az 1 házban kialakuló vízfelszín a 21 úszót a teljes vonallal kihúzott alsó helyzetébe emelte föl, azaz létrejött a 25 vízfelszín. Ebben a helyzetben a szelep zár. Ebben az időpontban a 16 légkamrában uralkodó nyomás azonos a környezetben uralkodó nyomással. Ettől az időponttól kezdve a csővezeték hálózatban túlnyomás kezd kialakulni. Amikor a 16 légkamrában uralkodó nyomás például eléri a 6 bar értéket, akkor a 21 úszó a vázolt példaképpeni kiviteli alaknál a szaggatott vonalakkal foltüntetett fölső helyzetben lehet, azaz a víz magassága megfelel a 26 vízfelszínnek.

Amikor a továbbiakban levegő lép be a 16 légkamrába, az ekkor légkamrában uralkodó nyomásra való tekintet nélkül a 25 vízfelszín süllyed, amivel együtt süllyed a 21 úszó is és a 18 úszótűn, valamint 15 szeleptűn keresztül nyitja a 8, 11, 12 szelepet. A szelep addig marad nyitott állapotban, azaz addig bocsát ki levegőt, amíg az úszó ismét a teljes vonallal kihúzott alsó helyzetébe nem emelkedik.

Ha a 8, 11, 12 szelep zárva van, a 16 légkamrában elegendő túlnyomás tud kialakulni. E folyamat közben a 16 légkamrában levő levegő összenyomódik, miáltal a 25, illetve 26 vízfelszín és a 21 úszó megfelelő mértékben a 18 úszó tű mentén szabadon fölfelé mozog.

A 16 légkamra méretei úgy vannak meghatározva, hogy egy, a 25, illetve 26 vízfelszínen úszó szennyezőréteg 5 bar-ig terjedő nyomásváltozásnál biztos távolságban van tartva a 8, 11, 12 szeleptől. Egy 5 bar körüli nyomásnövekedésnél az 5 fejrészben levő légpárna térfogata megfelelő módon 1/5-ére csökken, miközben a 25 vízfelszín a 26 vízfelszínig emelkedik és magával viszi a 21 úszót is. Ennek eredményeként a 25 vízfelszín, amely eredetileg H távolságra volt a fölső 24 ütközőtől, ettől 1/5 H távolságra került.

A készülék vízhiánnyal szembeni biztosítóul is szolgálhat. Ha egy központi fűtőberendezésnek a rajzon nem ábrázolt kiegyenlítőedénye valamilyen vízveszteség következtében kiürült és a kiegyenlítőedény már nem tölti utána a csővezeték hálózatban hiányzó vízmennyiséget, akkor a vízveszteség további növekedése közben a 25 folyadékfelszín az 1 házban süllyed. Ekkor a 8, 11, 12 szelep nyílik, minek következtében az eddig 1 házban levő túlnyomás például 0,5 bar-ra lecsökken. Ennek eredményeként a nyomás az egész csővezeték hálózatban 0,5 bar körüli értékre esik, aminek hatására a csővezeték hálózatban levő, rajzon nem ábrázolt nyomógombos kapcsoló működésbe lép és/vagy a kazán égőjét kapcsolja le és/vagy egyidejűleg beindítja a friss víz utántöltését.

Mivel a készülék már azelőtt lekapcsol, mielőtt a csővezeték hálózatban a keringő vízben hiány lépne föl, a szükséges túlnyomás az egész berendezésben biztosítva van, úgyhogy levegőnek kívülről való beszívása biztonságosan ki van küszöbölve. A találmány szerinti készülékkel fölszerelt berendezéseknél a levegő vagy más gázok biztos elvezetése következtében korróziók és/vagy kavitációs eróziók már nem fordulhatnak elő.

Ezek az előnyös tulajdonságok és viselkedési viszonyok különösen előnyösen hasznosíthatók akkor, ha a találmány szerinti készüléket „Spirotop” készülékként egy, a csővezeték hálózattal összekötött, vízkészlettel ellátott, illetve vízkészlethez való „holtcsőág”-ra, lehetőleg a keringtető csővezeték hálózat fölé több méterre szereljük. A légtelenítő házában is észlelhetővé tehető vízveszteségek következtében előálló lekapcsolás pillanatában a nyomásesés — többek között — egy figyelmeztető jelzés, például a szobatermosztátban levő jelzőlámpa felvillantására is használható, amivel jelzi, hogy vízhiány fenyeget. A légtele6 nítő és a keringő víz közötti „holt-csőág”-ban a tartalék vízkészlet pufferként elegendő időt biztosít az utántöltéshez úgy, hogy levegőnek berendezésbe jutása biztonságosan ki van küszöbölve.

A további példaképpeni kiviteli alakok következő ismertetése során az azonos, kialakítás szempontjából lényegében az előzőkben ismertetettekkel egyforma alkatrészeket azonos hivatkozási számokkal jelöljük.

A 2. ábrán a találmány szerinti készüléknek szintén egy „Spirotop” kivitelét szemléltetjük. Ennek 30 fejrészébe fölül szintén szelep van beépítve, amelyet ennél és a következő példaképpeni kiviteli alakoknál részletesen nem ismertetünk, mert mind elhelyezése, mind szerkezeti kialakítása szempontjából egyezik az

1. ábra szerinti kiviteli alakkal. A 31 fenékrész — az

1. ábra szerinti 2 fenékrészhez hasonlóan — szintén pohár alakúra van kiképezve, amely 30 fejrésszel szintén csavarmenet révén van összeerősítve, és amelynek aljából központosán kialakított, függőleges 3 csatlakozó csőcsonk nyúlik ki.

A 30 fejrész és 31 fenékrész között 32 sapka van, amely a 30 fejrész tokozásaként a nagyon érzékeny szelep és az úszó-fölfüggesztés védelmére szolgál. A sapka a 30 fejrésszel mereven van összeerősítve, előnyösen össze van ragasztva a 30 fejrész alsó peremével. A vázolt példaképpeni kiviteli alaknál a sapka lefelé kidomborodik és középen 33 mélyedés van, amely alul nyitott és úgy van kiképezve, hogy a 18 úszótű lesüllyesztett helyzetében alsó részével be tud nyúlni a mélyedésbe. Ebben a helyzetben a mélyedés a 18 úszótű oldalirányú lengését megakadályozza. így a mélyedés az úszótű számára mintegy alsó vezetést képez. A 33 mélyedésben a folyadékcsere céljára alul nyílás van, ezenkívül a 32 sapkában a mélyedés körül több átbocsátó nyílást képező 35 furat van kiképezve.

A 32 sapka domborított alakjával két kívánatos hatást érünk el. Az egyik hatás, hogy a 21 úszó az alsó, szelepet nyitó, szaggatott vonalakkal föltüntetett helyzetében a kör alakú 32 sapkának rajz síkjára merőleges metszetében levő 36 körre pontszerűen fekszik föl, minek következtében a folyadékfelszín emelkedésekor a minimális tapadás eredményeként az úszó nagyon könnyen fölemelkedik, a másik hatás, hogy a sapka ív alakú terében a sapka és a 31 fenékrész sapkával szemben levő falrésze között egy gyűrű alakú 37 szennyezéstér van képezve, és ebben a 37 szennyezéstérben a folyadékon úszó szennyező anyag, amelynek a folyadékkal együtt a 3 csatlakozó csőcsonkon keresztül a 31 fenékrészbe kell jutni, összegyűjthető anélkül, hogy a 30 fejrészbe tudna hatolni.

A 33 mélyedés körül kör alakban elosztottan kialakított 35 furatokon keresztül a kiválasztott levegő magasra tud emelkedni a fejrészbe. A 35 furatok a 31 fenékrészbe jutó nagyobb légbuborékokat — az 1. ábrán látható kiviteli alaktól eltérően — felosztják, még mielőtt ezek az úszó és szelep terébe jutnának. Ennek következtében a buborékok az aránylag nagy felhajtóerejüket elvesztik, ami szabályos vízrobbanáshoz vezethetne, ami által azt is megakadályozzuk, hogy a buborékkal együtt haladó szennyező anyagrészecskék robbanásszerűen a szelep terébe repüljenek. A nagy buborékok, illetve az ilyen „vízrobbanást” kiváltó levegőmennyiségek csak aránylag lassan tudnak a 35 furatokon áthaladni és ezenkívül az áthaladást köve-61 tőén az úszót is körül kell áramolni, úgyhogy az ismertetett, veszélyes robbanásszerű jelenség elmarad.

A 21 úszónak említett alsó, szaggatott vonalakkal jelölt helyzetében a szelep nyitva van és a fejrész belseje a 21 úszónak 32 sapkára való fölfekvése következtében el van választva a fenékrész belsejétől. Amikor a csővezeték hálózatban a nyomás ismét nő, a 31 fenékrészben túlnyomás jön létre, miközben a fejrész belseje a környező légtérrel van összeköttetésben. A nyomáskülönbség az úszót alsó helyzetéből fölfelé hajtja. A nyomásnak egy ütésszerű növekedése esetén a 24a ütköző megakadályozza, hogy az úszó a szeleptesttel érintkezésbe kerüljön, azaz az úszót a 24a ütköző az úszónak ütésszerű fölfelé mozgása esetén is fölfogja. Mivel a 18 úszótűt az alsó végén oldalirányú kitérés ellen a 33 mélyedés tartja, a 21 úszónak — az 1. ábra szerinti kiviteli alaktól eltérően — nincs szüksége a házon levő fölső ütközőre.

Ha a 21 úszó minden várakozás ellenére összeragadna a 18 úszó tűvel, akkor a nyomás növekedésénél és ezzel együtt a folyadékfelszín emelkedésénél a 18 úszótű a 21 úszóval együtt emelkedik,· azonban csak korlátozott mértékben, mivel a találmány szerint a fejrész fölső részében, azaz a ház fölső falában egy központosán kiképzett, a 18 úszótű felé nyúló 38 mélyedés van, amely az úszótű ütközőjeként szolgál úgy, hogy az úszótű fölfelé mozgása során a 15 szeleptűt nem érinti. Az úszótű a fölső végén egy nyitott 39 szemmel van kiképezve, amely belenyúlik a rajzon vízszintes helyzetben ábrázolt 17 szembe, amely a szeleptű belső végén van kiképezve. A nyitott 39 szem lehetővé teszi az úszótű egyszerű és gyors szerelését. Az úszó beszerelése és kiszerelése szintén nagyon egyszerűen és gyorsan végezhető, mivel a találmány szerint a 18 úszótű alsó vége, a 41 vég hegyesszögben van visszahajlítva, úgyhogy a 21 úszót csupán alulról rá kell tolni a 41 végre, amely ezután valamennyire ismét szétnyílik, úgyhogy ezután a 21 úszó biztosan ül az úszótű alsó végén, A 18 úszótűnek ez az alsó 41 vége — mint már említettük — kis mértékben benyúlik a mélyedésbe, úgyhogy az úszó bármilyen körülmények között csak egy központos tengely menti függőleges mozgásokat tud végezni és a 32 sapkán kívül a készülék más alkatrészével nem érintkezik.

Az előző kiviteli alakok mutatják, hogy üzemelés közben a szelep csak akkor nyílhat, ha az úszó a föltüntetett helyzet alá süllyed, maximálisan az alsó, szaggatott vonalakkal jelölt helyzetig, azaz a 32 sapkával való érintkezésig.

Ha a szeleptűt például az úszó és az úszótű nagymértékű lesüllyedése következtében túlságosan nagymértékben lefelé húztuk, akkor a szelep 14 csavarrugója esetleg túlnyújtott állapotba kerül, ami a zárási tulajdonságokat megváltoztathatja. A találmány szerinti 32 sapka ebből a szempontból is jelentős előnyöket biztosít, mert a 33 mélyedés nem csak a 18 úszótű alsó vezetésére szolgál, hanem a szeleptűre való minden hatást is kizár, mivel azt a legalsó helyzetet, amelybe a 18 úszótű kerülni tud, az úszó legalsó helyzete határozza meg, amely a 32 sapkára való fölfekvés révén jön létre. A 15 szeleptű visszaállító ereje gondoskodik arról, hogy a 21 úszónak 32 sapkára való fölülésénél a 18 úszótű a 33 mélyedésből a 34 nyíláson keresztül ne tudjon tovább lefelé süllyedni. Ezért ebben a helyzetben a 18 úszótű alsó 41 vége még a 33 mélyedésen belül marad, úgyhogy a 18 úszótűt még a fejrész levétele után sem lehet kívülről húzni, azaz a 15 szeleptűnek maximális kitérését az az út határozza meg, amelyet a 21 úszónak a 32 sapkára való fölfekvéséig meg kell tenni.

A 3. ábra szerinti példaképpeni kiviteli alak az ismertetett, 2. ábra szerinti kiviteli alaktól csupán a fenékrész kialakításában különbözik, amely itt — „Spirovent” típusú készülék esetében — már nem serleg, illetve pohár alakú, hanem ennél hosszabb és lényegében hengeres alakúra van kiképezve. A „Spirovent” kivitelnél a 42 fenékrész aljában két egymással szemben levő, beépített állapotban vízszintes és egytengelyű 43 csatlakozó csőcsonk van, amelyek azért vannak egy vonalban, hogy a „Spirovent” típusú készüléket egy átmenő csővezetékbe lehessen behelyezni. A fenékrészben az úgynevezett „Spirocső” van, amelynek szerkezeti kialakítását az előzőkben már ismertettük, és amely lényegében 44 magcsőből és erre tekercselt 45 huzalfonatból áll, amely elősegíti ebben a térben a vízáram nyugtatását és még a mikrobuborékoknak 42 fenékrész fölső terébe való fölszállását is anélkül, hogy a 43 csatlakozó csőcsonkokon áthaladó, keringtetett közeg áramlásával szemben említésre méltó ellenállást fejtene ki.

A kiválasztott levegő, illetve más, eltávolítani kívánt gáz a 42 fenékrész fölső részéből a 35 furatokon keresztül jut a 30 fejrészbe. A „Spirocső hossza úgy van meghatározva, hogy a 33 mélyedés belenyúlik a 44 magcsőbe. A 35 furatok a 44 magcsövön kívül torkollnak a 42 fenékrész belsejébe.

A 4. ábrán a 30 fejrész alatti fenékrész nincs teljesen fölrajzolva. A fenékrész a 2. ábrán vagy a 3. ábrán vázolthoz hasonló kialakítású lehet. A 30 fejrész a

2. és 3. ábrákon láthatótól abban különbözik, hogy itt a 38 mélyedés helyett a némileg másképpen kialakított úszótű fölső vége számára 46 vezetőfurat van kialakítva. Ennél a kialakításnál a 47 szem fölött — amely zártan vagy nyitottan lehet kiképezve — egy egyenes 48 nyúlvány van, amely a 46 vezetőfuratban hosszirányban a fölső ütközéséig csúsztatható. Az úszótű kiképzési lehetőségeit a 6c. és 6d. ábrákkal kapcsolatban még részletesen ismertetjük. Ebben az esetben a 15 szeleptű egyenesvonalú anélkül, hogy a végén szem vagy hajlítás lenne. Ez a szerelés további egyszerűsítését teszi lehetővé anélkül, hogy a szelep megbízhatósága és működésképessége csökkenne, mivel a 18 úszó tű és 15 szeleptű közötti kapcsolódás — az előzőkhöz hasonlóan — a kívánt pontossággal meg van valósítva.

Az előzőkben ismertetett példaképpeni kiviteli alakokkal szemben további különbséget képez a fejrészhez erősített sapka kialakítása. Ez a 48 sapka úgy van kiképezve, hogy a 33 mélyedést körülvevő összekötő nyílások mélyhúzással előállított 51 hüvelyrészként vannak kialakítva, amely gyűrű alakú 52 átbocsátó nyílást vesz körül.

A sapkának ilyen kialakítása következtében egy quasi állandó 53 légtér jön létre, amelyben a szennyezés össze tud gyűlni, és amely légtér alul az 51 hüvelyrész alsó széle révén van határolva. Ez az 53 légtér a sapka mindenkori alakja segítségével a kívánt módon megnövelhető. Azt találtuk, hogy bizonyos üzemidő után a zsír, szennyezőanyagok és víz között 54 határréteg képződik, amelyen a kis légbuborékok alig tud7 nak áthaladni. E jelenség következtében a határréteg alatt a kis légbuborékok összegyűlnek, mégpedig ugyanabban a síkban, amelyben az 52 átbocsátó nyílás 51 hüvelyrésze is végződik, amelyen keresztül ezután a kis légbuborékok föl tudnak emelkedni a 30 fejrészbe. A szennyezést összegyűjtő tér megnövelése és ezáltal a szennyezés 30 fejrészbe való jutástól való visszatartása mellett a 49 sapkának ez a kialakítása abból a szempontból is előnyös, hogy biztosítja a kis légbuborékoknak nyugodt, lassú fölemelkedését.

Az 5. ábrán egy további „Spirovent” típusú készülék van föltüntetve, amelynek fejrésze a 2. és 3. ábrákon vázolt módon van kialakítva. A 49 sapka lényegében a 4. ábrán láthatóhoz hasonló, azzal az eltéréssel, hogy itt az összekötő nyílások több, egy koncentrikus körön egyenletesen elosztva elhelyezett, kör alakú 55 átbocsátó nyílásokból állnak, amelyek a 49 sapka megfelelő mélyhúzással való alakítása révén létrehozott 56 hüvelyrésszel vannak határolva, amely a 4. ábrán látható 51 hüvelyrésznél valamivel alacsonyabb, aminek következménye, hogy az 54 határréteg, amelynél az 57 kis buborékok vannak és az 55 átbocsátó nyílások felé vándorolnak, valamivel magasabban van és így a szennyezés befogadására szolgáló légtér valamivel kisebb.

Az 55 átbocsátó nyílásoknak a 33 mélyedés 34 nyílásához viszonyított elhelyezkedését az 5b. ábra mutatja.

A 6a. ábrán egy további „Spirovent” típusú készülékkivitel van szemléltetve, amelynél a 44, 45 „Spirocső” melletti 42 fenékrész lényegében a 3. és 5a. ábrán vázolt módon van kialakítva. E példaképpeni kiviteli alaknál a fejrész a 4. ábrán láthatóhoz hasonló kialakítású. A 15 szeleptű itt is egyenes tűként van kiképezve, amely a 18 úszótűnek egy zárt vagy nyitott szemén nyúlik keresztül.

A 6c. és 6d. ábrán a 18 úszó tű szemének kialakítására vannak példaképpeni kiviteli alakok szemléltetve. A 6c. ábra a nyitott kiképzésű 47a szem oldalnézetét, a 6d. ábra pedig a zárt kialakítású 47b szem oldalnézetét mutatja. Ez egyszerű módon előállítható úgy, hogy a 18 úszótű végét a kívánt szemátmérő figyelembevételével az úszótű tengelyére merőlegesen, azonban ezt tartalmazó síkban 360°-os szögben egy menetté hajlítjuk. Az ezután visszamaradó szabad vég a 6c. és 6d. ábrán látható módon a fejrész fölső falában kialakított lyukban, szabad végként vezethető. A szemeknek mindkét kialakítási módja lehetővé teszi az úszótűn levő fölső 24a ütköző elhagyását, mert az átmérő megfelelő megválasztása esetén maga a szem képezi az ütközőt, úgyhogy a 21 úszó a legfölső helyzetében a szem alsó széléhez fekszik £s ezáltal még a szeleptest alatt van tartva, úgyhogy a 21 úszó a szelepre, illetye ennek szeleptestére nem tud mechanikus hatást kifejteni.

A 6a. ábrán vázolt példaképpeni kiviteli alaknál az 58 sapka — az eddigi példaképpeni kiviteli alakoktól eltérően — nem domborúan nyúlik be a fenékrészbe, hanem lapos alakban van kiképezve azzal a céllal, hogy visszacsapó szelepként szolgáljon. Ennek eléréséhez egyrészt a 33 mélyedés alul zárt, úgyhogy ez csupán az úszótű alsó csúcsának tartására és vezetésére szolgál, másrészt a 21 úszó alsó felületén megfelelően méretezett 59 tömítőgyűrűk vannak, amelyek gondoskodnak arról, hogy az úszó az 58 sapkára fölfekvő helyzetében a fenékrész terét a fejrész terétől légmentesen elzárja.

Ez a kiviteli alak főként telítetlen, abszorbeáló folyadékok keringtetéséhez alkalmas, mivel itt a szabad vízfelszínt minimálisnak kell tartani annak érdekében, hogy a magában a készülékben lezajló gázabszorpciós, illetve levegőabszorpciós folyamat következtében a 21 úszót tartó folyadékfelszín fölött tartani kívánt légtér, illetve gáztér ne tűnjön el. A nyomástól és ezzel együtt az úszó mindenkori helyzetétől függetlenül az úszó és a fejrész fala közötti 61 rés megfelelően kicsire való választása révén a levegőabszorpció minimális értéken tartható. A vízhiány elleni biztosításként való alkalmazásnál (Spirotop) a szelep nyitási reakciója annál gyorsabb és pontosabb, minél kisebb a 21 úszó körüli víztérfogat.

Amint a 6b. ábrából kitűnik, itt az átbocsátó nyílások két egymással szemben levő, lényegében félkör ^vagy sarló alakú kimunkálásokként vagy mélyhúzás:.al előállított 62 átbocsátó nyílásokként vannak kiképezve, amelyek a 33 mélyedés körül koncentrikusan helyezkednek el. A tömítőgyűrűk alakja és helyzete az átbocsátó nyílások alakjához és helyzetéhez alkalmazkodó an van meghatározva.

Mint már említettük, valamennyi találmány szerinti fejrész mind „Spirovent”, mind „Spirotop” típusú készülékhez használható. A 6a. ábrán vázolt fejrésznél, amelynél az 58 sapka alul zárt 33 mélyedéssel van kialakítva, a 21 úszó és 58 sapka annyiban dolgoznak együtt visszacsapó szelepként, hogy a sapka a legalsó helyzetében a két teret egymástól légmentesen elzárja, úgyhogy a szelep nyitott állapotában és nyomásesésnél a fejrészből nem tud levegő a körfolyamatba jutni, amivel elejét lehet venni a levegő szándékolatlan bejutásának. A visszacsapó szelepre jellemző hatás nyitott 33 mélyedés esetén nem érhető el, mivel ebben az esetben a 21 úszónak középső furatán keresztül gáz, illetve levegő tud a fenékrészbe áramlani, legyen a fenékrész „Spirotop” típusú készülékekhez a 2. ábrán látható serleg alakú vagy akár a „Spirovent” típusú, „Spirocső”-vel ellátott készülékekhez használatos alakú. A 21 úszóban levő középső furat mindig nagyobb átmérőjű a 18 úszótű átmérőjénél, mert a 21 úszónak a 18 úszótűn mindig szabadon mozgathatónak kell lenni.

Az előnyös példaképpeni kiviteli alakok ismertetése egyértelműen mutatja, hogy a készülék különböző alkatrészei egymással milyen előnyösen kombinálhatok és milyen előnyösen alakíthatók ki mindig attól függően, hogy a keringtetési körfolyamatnak milyenek a paraméterei és milyenek a folyadék tulajdonságai. Főként mindegyik fejrész akár abszorpciósgáztalanítóként például a 6a. ábra szerint („Spirovent”) egy fenékrészre csavarható, akár a 2. ábra szerinti fenékrészre („Spirotop”) erősíthető.

Claims (5)

Szabadalmi igénypontok

1. Készülék csővezeték hálózatok légtelenítésére, amely folyadékot, főként vizet keringtető csővezeték hálózatokban levő levegő és/vagy elnyelt gázok eltávolítására használható, és amelynek házában, ennek fölső végén egy a házba benyúló szeleptűvel kiképzett szelep van elhelyezve, amelynek szeleptűjére egy úszó-81 tűvel kialakított úszó van magassági irányban mozgathatóan függesztve, azzal jellemezve, hogy fejrészből (5), fenékrészből (2) és ezek között levő záró sapkából (32, 49, 58) levő háza (1) van, az úszó (21) az úszó tűn (18) magassági irányban szabadon mozgathatóan van elhelyezve és az úszótű (18), valamint a fejrész (5) olyan hosszúra van kialakítva, hogy a nyomás növekedésekor a vízfelszín (26) és a szelep (8, 11, 12) között biztonsági távolság marad. (Elsőbbsége: 1980. 03. 28.)

2. Az 1. igénypontban meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a biztonsági távolság a kívánt, 6 bar-ig terjedő nyomásnövekedésnek megfelelően van meghatározva. (Elsőbbsége: 1980. 03. 28.)

3. Az 1. vagy 2. igénypontban meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szeleptű (15) és az úszótű (18) a végeiken levő és egymásba nyúló szemek (17, 19) révén vannak egymással összekötve. (Elsőbbsége: 1980. 03. 28.)

4. Az 1—3. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szeleptű (15) szeme (17) vízszintes síkban van és átmérője az úszótű (18) befogadását még lehetővé tevő lehető legkisebb. (Elsőbbsége: 1980. 03. 28.)

5. Az 1—4. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az úszótű (18) fölső végén levő szem (19) hosszúkásra van kialakítva. (Elsőbbsége: 1980. 03. 28.)

6. Az 1—4. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az úszótű (18) fölső végén levő szem (39, 47a) kampó alakban, nyitottan van kiképezve és a ház fölső falában egy központos, az úszótű (18) felé nyúló és ennek számára ütközőként szolgáló mélyedés (38) van.

7. Az 1. igénypontban meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az úszótű (18) fölső végén egy zárt vagy nyitott szeme (47) és e fölött egy nyúlványa (48) van, amely egy a ház fölső falában levő vezetőfuratban (46) hosszirányban mozgathatóan, azonban fölfelé mozgásában korlátozottan van tartva, és hogy a készüléknek egyenes vonalban elnyúló kialakítású, az úszótű szemén keresztülnyúló szeleptűje (15) van.

8. Az 1. vagy 7. igénypontban meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a lényegében függőleges síkban levő szem (47b) az úszótű anyagának 360°-os meghajlítása révén van képezve, és hogy a menetszerű meghajlítás után szabadon maradó úszótűvég a hosszirányban vezetett fölső nyúlványt (48) képezi.

9. Az 1. vagy 7. igénypontban meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szem (47a) az úszótűnek (18) egy ív alakú, előnyösen félkörnél nagyobb szögben hajlított, oldalra kinyúló, lényegében függőleges kihajlított részéből áll, és hogy az úszótűnek a kihajlított rész fölött meghagyott szabad vége a hosszirányban mozgathatóan vezetett fölső nyúlványt (48) képezi.

10. Az 1—9. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az úszótű (18) alsó végén előnyösen visszahajtás alakjában kiképzett ütközője (20) van. (Elsőbbsége: 1980. 03. 28.)

11. Az 1—10. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az úszótű alsó vége (41) hegyes szögben és rugalmasan mint öngátló, az úszó (21) szerelésekor ezt csak egy oldalról, éspedig alulról magára engedő biztosítóvá hajlítva van kiképezve.

12. Az 1—5. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a háznak (1) az úszó (21) számára egy alsó és egy fölső ütközője (23, 24) van. (Elsőbbsége: 1980. 03. 28.)

13. Az 1—12. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az úszótűn (18), ennek fölső részén az úszó (21) részére fölső ütköző van. (Elsőbbsége: 1980. 03. 28.)

14. Az 1. vagy 13. igénypontban meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ütköző a szem (19) alatt van az úszótűn (18) kialakítva. (Elsőbbsége: 1980. 03. 28.)

15. Az 1., 13. vagy 14. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ütköző (24a) az úszótűnek alakváltoztatása révén nyert formából, előnyösen ennek oldalra való kihajlításából vagy meghajlításából áll. (Elsőbbsége: 1980. 03. 28.)

16. Az 1—15. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy egy zárótest (11) csavarrugóra (14) csavarása révén beállítható záróerejű szelepe (8, 11, 12) van. (Elsőbbsége: 1980. 03. 28.)

17. Az 1—16. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szeleptestben (8) kialakított, belülről kifelé labirintszerűen, előnyösen egymásra merőleges részekből állóan kialakított furata (27) van. (Elsőbbsége: 1980. 03. 28.)

18. Az 1—17. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az úszó (21) méretei úgy vannak meghatározva, hogy az úszó (21) és a ház (1) belső fala között kivánt mértékű nagy vagy kis szabad vízfelszín (25, 26) marad. (Elsőbbsége: 1980. 03. 28.)

19. Az 1—18. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fenékrész (2, 31, 42) a fejrésszel (5, 30) gáz- és folyadéktömören van összecsavarva.

20. Az 1—19. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fenékrész (31) egy keringtető csővezeték hálózathoz csatlakozó részként van kialakítva, a fejrész (30) pedig lételenitőként a szelepet (8,11,12) tartja és az úszót (21), valamint ennek úszótűjét (18) fogadja be.

21. Az 1. vagy 20. igénypontban meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a keringtető csővezeték hálózathoz csatlakozó, a fenékrész (31) aljában függőlegesen és egytengelyűén kialakított csatlakozó csőcsonkja (3) van.

22. Az 1—19. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fenékrésznek (42) mint csatlakozó résznek és leválasztónak a keringtető csővezeték hálózathoz csatlakozó legalább két csatlakozó csőcsonkja (43) van, a fejrész (30) pedig légtelenítőként a szelepet (8, il, 12) tartja és az úszót (21) fogadja be úszótűjével (18) együtt.

184^17

23. Az 1. vagy 22. igénypontban meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a gázleválasztó szerkezet egy huzalkalitkából áll.

24. Az 1., 22. vagy 23. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fenékrész (31) alsó terében két, egy vízszintes tengely mentén egyvonalban levő és egymással szemben kialakított csatlakozó csőcsonkja (43), valamint huzalkalitkaként a ház (1) tengelyével azonos tengelyűén elhelyezett tartó magcső (44) van, amelyre 1 — önmagában ismert módon — egy huzalfonat (45) több menete csavarvonal alakban van föltekercselve.

25. Az 1—24. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fenékrész (31) és fejrész (30) között egy elvá- 1 lasztó és elzáró sapka (32, 49, 58) van.

26. Az 1. vagy 25. igénypontban meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a sapka (32, 49, 58) tömítően és oldhatatlanul van a fejrésszel (30) összeerősítve, előnyösen össze van ragasztva és a 2 sapkán legalább egy összekötő, illetve folyadékot és/vagy gázt átbocsátó nyílás van.

27. Az 1., 25. vagy 26. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a sapkában (32, 49, 58) egy központos mé- 2 lyedés (33) van, amely beépített állapotban lefelé a fenékrészbe (31, 42) és itt adott esetben a tartó magcső (44) nyúlik, továbbá az úszó tű alsó vége számára vezetékként van kialakítva.

28. Az 1. vagy 27. igénypontban meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mélyedés (33) átbocsátó nyílásként van kialakítva.

29. Az 1. vagy 25—28. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a sapkában (32, 49) legalább egy koncentrikusan kialakított összekötő nyílás van.

30. Az 1. vagy 29. igénypontban meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mélyedést (33) átbocsátó nyílás (52), illetve átbocsátó nyílások (35, 55, 62) fogják körül.

31. Az 1., 29. vagy 30. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemez5 ve, hogy két félkör vagy sarló alakú, szimmetrikusan kialakított átbocsátó nyílása (62) van.

32. Az 1., 29. vagy 30. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy több, egy koncentrikus körön előnyösen

0 egyenletesen elosztva kialakított, előnyösen kör alakú átbocsátó nyílása (55) van.

33. Az 1. vagy 29—32. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az átbocsátó nyílások (55) mélyhúzással úgy

5 vannak kialakítva, hogy ezek mindig egy peremmel vagy hüvelyrésszel (56) vannak körülvéve, és amelyek a sapka beépített állapotában lefelé, a fenékrészbe (31, 42) nyúlnak.

34. Az 1—33. igénypontok bármelyikében megha’θ tározóit készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a sapka (32, 49) beépített állapotban domborúan nyúlik lefelé a fenékrészbe (31, 42).

35. Az 1—33. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, '5 hogy a sapka (58) sík alakúra van kiképezve.

36. Az 1—35. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a sapkának a fejrész felé levő oldalán az úszó legalsó helyzetében a fölfekvést elősegítő több dudor !9 vagy szem van.

37. Az 1—36. igénypontok bármelyikében meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az úszó alsó felületén előnyösen gyűrű alakú, főként kettős gyűrű alakú tömítőgyűrű (59) van.

!5 38. Az 1. vagy 37. igénypontban meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tömítőgyűrű (59) műanyag gyűrűtömítésekből áll.