HU184086B - Apparatus for spinning textile fibres - Google Patents

Description

A találmány tárgya berendezés textilszálak fonására egy első, sodróhengerré alakított forgó dobbal és egy ezzel „éket” képező, ugyancsak mozgatott második sodróhengerrel, ahol a két forgástest közül legalább az egyik az „ékterületen” belül szívózónával rendelkezik, és az „ékterületen” lebegve bevitt elemiszálakat egy - a dob hosszanti irányában elhelyezett kihúzóhengerpárral vezetett - alapfonalra tekeri rá.

Ismert olyan berendezés (AT-PS 333 631), melynél két, szorosan egymás mellé elhelyezett, azonos irányban forgó, perforált szívódob által alkotott „ékterületen” egymással szembefordított szívózónák vannak, egy feloldó agregáttól lebegve érkező szálak az „ékterületen” összefonódnak és azután mint fonalat - egyidejűleg egy kiadóhengerpár homlokfelületének segítségével forgásában akadályozva — vezetik el.

Az ilyen fonóberendezés előnye, hogy viszonylag kis szerkezeti ráfordítással elég magas fonó- illetve fonalszállítási sebességgel lehet dolgozni, mivel nincsenek olyan szerkezeti elemek, melyek magas fordulatszámától függne a fonás és ezzel a fonal haladási sebessége, hanem a két szívódob csak a képződő fonal legördítésére szolgál.

Az előállított fonal nagyobb szakítóhosszának és egyben a fonaltovábbítás sebességének további növelésével az időegység alatti nagyobb munkateljesítmény eléréséhez már javasolták a vázolt fonóberendezés átalakítását, olymódon, hogy egy szállítóforrástól - mely a kiadóhengerpár homlokfelületével szemben helyezkedik el — az ékterületen szintén áthaladó alapfonalat vezetnek be. (AT-AS a 2568/76). Alapfonalnak általában végtelenített filamentet, vagy már elkészített fonalat alkalmaznak, mely megnöveli a végtermék kopásállóságát, azonban a kész fonal szerkezete esetenként nem kívánt módon megváltozik, illetve nem érhető el olyan finom végfonal. Alapfonalként egy előfonalat is lehet alkalmazni, azonban ebben az esetben csak viszonylag vastag fonalat lehetne előállítani, mivel az előfonalak általában minimális súly mellett Nm 1—2 finomságúak és ennek megfelelően nagy átmérővel rendelkeznek. Az előfonalat meglehet nagyon erősen nyújtani, bár ezzel egyidőben a fonalat meg kell sodorni, mert megnyújtott laza állapotban nem lenne szállítható.

A találmány elé kitűzött cél a bevezetésben említett berendezés továbbfejlesztése olymódon, hogy nagy sebesség mellett is nagyon finom fonalat állíthassunk elő.

A találmány elé kitűzött célt úgy érjük el, hogy mindkét sodróhengert közvetlenül az alapfonalként szolgáló előfonalat forgásában akadályozó nyújtómű után helyezzük el. Az előfonalat tehát megnyújtjuk közvetlenül a két sodróhenger előtt — melyek mindegyike szívódobként lehet kialakítva, azonban az egyik forgótárcsa vagy más hasonló lehet és nem szükséges mindkettőt szívóberendezéssel ellátni — és így 300 m/perc vagy nagyobb sebességgel lehet dolgozni és 20—40-szeres nyújtás érhető el, anélkül, hogy tartani kellene a nyújtott előfonal nem kellő tömörségétől, mivel közvetlenül ezt követően a két forgástest „ékterületén” végbemegy az oda berepülő szálakkal való körbeburkolása.

A nyújtómű nagy munkasebessége természetesen a kész fonal ennek megfelelő nagy kihúzási sebességét teszi lehetővé és a nagy nyújtás következtében nagyon vékony fonalak is előállíthatok. Mivel a megnyújtott előfonalak forgása — egyrészt a nyújtóműben, másrészt a kiadó hengerpárnál — akadályozva van, azonban a két sodróhenger között összesodródik a berepülő elemiszálakkal, el kellene fogadnunk, hogy itt csak hibás száleloszlásról van szó. Meglepő módon kiderült azonban, hogy az előfonal a nyújtómű után a sodróhengerpártól kapott sodratot megtartja, mivel az „ékterületre” berepülő és az előfonalra csavarodó elemiszálak megakadályozzák, hogy a sodróhengerpár és a kihúzó hengerpár között ismét kicsavarodjon. Ilymódon optimális szakítóerejű fonal keletkezik, mivel a fonal magja lényegében a fonal hosszanti irányában fekvő nyújtott párhuzamos szálakból és megfelelő burkolatból áll, és még olyan bolyhos fonalak is előállíthatok, melyek a csekély sodrás ellenére is kielégítő szilárdsággal rendelkeznek.

Természetesen szükséges, hogy annál jobban párhuzamosított és nyújtott elemi szálakkal dolgozzunk, minél magasabb az előállítandó fonal finomsága - tehát minél finomabbra kell a fonalat kifonni. Ehhez jön még az, hogy a finomabb fonalaknál, illetve a nagyobb fonalfinomságoknál a fonal lehető legnagyobb egyenletessége szükséges - vagyis az egymást követő keresztmetszetekben a mindenkori elemiszálak azonos száma, mivel a keresztmetszetben lévő elemiszálak száma a nagyobb fonalfinomsággal csökken.

Az „előfonalnyújt ássál” - a találmányban szereplő berendezéssel — Nm80 és ennél is magasabb finomsági számozású fonal állítható elő, mivel éppen az előzőekben említett feltételeket biztosítottuk.

Míg a már említett módon, a találmányban szereplő berendezéssel mintegy 300 m/perc fonalsebességgel lehet fonni — a nyújtómű munkasebességének megfelelően -- addig a legmodernebb gyűrűsfonógépek legfeljebb 40 m/perc fonalsebességgel és a modern rotoros fonógépek a magasabb finomsági tartományokban (~ Nm 20-tól) 80—100 m/perc sebességgel dolgozhatnak, azonban a legfelső határuk Nm 40-es finomságnál van.

A találmányt a továbbiakban példaképpeni kiviteli alak kapcsán ismertetjük a csatolt rajz alapján. A rajzon az

1, ábra a fonóberendezés egy részét a keletkező fonal szerinti metszetben, a

2. ábra a berendezést oldalnézetben, az első sodróhenger elhagyásával, ábrázolja.

A szálakat a bontó bevonattal ellátott 1 bontóhengerről szabadon repülve vezetjük be a két fonóhenger közötti „ékterületre”, melyet a két szorosan egymás mellett fekvő, azonos irányban forgó 2 szívódobok alkotnak. Mindkét 2 szívódob 3 szjyóbetétet tartalmaz, melyek az „ékterületen” elhelyezett, egymással szembefordított szívózónát alkotják. A 2 fonóhengerpár homlokoldalán van egy 5 kihúzóhenger pár elhelyezve, az elkészült fonal,elvezetésére, ahol a fonal az 5 hengerpár közötti áthaladás után nem forog. Közvetlenül a 2 dobnak az 5 hengerekkel ellentétes homlokoldalán a 6, 7 és 8 hengerpárból álló háromhengerpáros nyújtómű van el3

-2184 086 helyezve, ahol a 6, 7 és 8 hengerek növekvő kerületi sebeséggel forognak a nyújtóhatás elérésére. A 6, 7 és 8 hengerekből álló nyújtóműhöz a 9 fonalat a 10 fonalvezetőn keresztül vezetjük, hogy a 2 hengerek segítségével összesodorjuk és az 1 bontódobból berepülő szálakkal körbeburkoljuk, ami megakadályozza az egyébként hibás száleloszlást.

Claims (1)

1. Berendezés textilszálak fonására egy sodróhengerré alakított forgódobbal és ezzel „éket”képező, ugyancsak forgatott második sodróhengerrel, ahol a két sodróhenger közül legalább az egyik az „ékterületen” elhelyezkedő szívózónával rendelkezik és a lebegő állapotban bevitt elemiszálakat az „ékterületen” — a dob hosszanti irányában a kihúzó hengerpáTon, vagy más hasonlóan áthaladó — fonállá fonja, azzal jellemezve, hogy mindkét sodróhenger közvetlenül az alapfonalul szolgáló előfonalat forgásában akadályozó nyújtómű (6, 7, 8) után van elhelyezve.