HU181603B - Lock plate unit for gate valve - Google Patents

Description

f Gzsbadalmi í ár. )

Feltalálók:	Szabadalmas:
Hafner Alfréd, gépészmérnök, Wádenswií, Svájc, Muschner Udo, öntödei mérnök, Tönisvorst, NSZK.	Stopinc Aktiengesellschaft, Baar, Svájc

Zárólapegység tolózárhoz

A találmány tárgya zárólapegység tolózárhoz, amelynek csúszófelülettel és legalább egy átömlőnyílással ellátott tűzálló lapja olyan fémlemezköpenybe van beleillesztve, melynek az említett csúszófelülettel átellenes oldalán az átömlőnyílás környezetében áttört alapfelülete és azzal összefüggő, a tűzálló lap kerületét körülfogó pereme van.

A fémkohászati olvasztóedényeknél a tolózárak tűzálló, erős elhasználódásnak kitett zárólapjainak (rögzített alaplapjának, vagy mozgatható tolólapjának) a cserélhető beépítésére lényegében két eljárás alkalmazása szokásos: a lezárás fém keretébe (beleértve a kazettás keretet) a tűzálló lapok kitörhető bevakolása, vagy a tűzálló lapok beágyazása fémburkolatba és ezután az így előkészített lemezegységek behelyezése habarcsmentesen a tartókeretbe. A találmány az igénypontoknak megfelelően, a másodikként említett zárólap egységre vonatkozik.

A fémköpeny alapvető célja az, hogy a tűzálló lapoknak megbízható összetartást kölcsönözzön, ha a lezárás üzemi igénybevételénél a lemezen repedések jelentkeznek. Az ilyen repedések a rendkívül nagy hőmérsékleti és mechanikai igénybevételnél gyakorlatilag elkerülhetetlenek és végzetes következményei lennének, ha az eltört lapdarabok kihasadnának, illetve, ha a zár működtetésekor egymáshoz képest el tudnának mozdulni. Azért, hogy ezt biztosan megakadályozzuk, szükséges a tűzálló lapokat körülvevő lemezperem csatlakoztatása valamilyen alapfelülethez, mig a csupán a lapperem köré feszített abroncs-szerű lemezcsik nem tekinthető kielégítőnek.

Az ilyen lapegységek tömeggyártásánál minden esetre nehezen oldható meg, hogy a tűzálló lapokat és a lemezkö181603 penyt a szükséges pontossággal egyesítsük. Különösen a lemezfeneket kell nagyon pontosan beállítani a tűzálló lapnak a vele szemben lévő simára csiszolt vezető felületéhez képest, amivel a két lap közötti tömítettség megvalósul és működtetéskor a tolózár nem szorul meg. A tűzálló lemeznek és a lemezköpenynek a meglévő tömegeltéréseit azonban nem lehet tökéletesen kiegyenlíteni az őket összekötő habarcsréteggel, mert az a száradáskor, illetve a kötéskor nem állandó mértékű zsugorodást szenved. Kifogástalan elhelyezést és párhuzamosságot ezért gyakran csak nehézkes és drága utólagos munkával lehet elérni.

Végül maga a habarcsréteg sem jelent mindig teljesen biztonságos alapot a tűzálló lapoknak, illetve ezek letört darabjainak, mert a lapok benyomása következtében a tömítésben helyi különbségek jöhetnek létre és üzem közben a habarcs némelykor lágyulásig hévül fel.

A találmány alapját az a feladat képezi, hogy úgy képezzük ki az em! ítétt jellegű zárólapegységeket, hogy—a lemezköpeny lényeges támasztószerepének megtartása mellett — a beépítési pontosság biztosításával lehetséges legyen a gazdaságos tömeggyártás.

A feladatot a találmány értelmében a bevezetőben ismertetett típusú zárólapegységnél úgy oldjuk meg, hogy a lemezköpeny alapfelületén több olyan, egymástól és a peremtől lemezcsíkok <al elválasztott áttörést alakítunk ki, amelyekben szabadon helyezkednek el a tűzálló lapnak azok, a csúszófelülethez képest pontosan beállított tartományai, melyek a lapegységet felfogó fém tartószerkezeten való felfekvésére szolgálnak. Mivel a lemezköpeny alsó felülete így többénem képezi a lapegység alapját, a beépítési pontosság már csak

-1181603 egyetlen alkatrésznek, nevezetesen a tűzálló lapnak az előállítási pontosságától függ, a lemezköpeny sík voltával, valamint a lapok és a köpeny összeépítésének pontosságával szemben pedig alacsonyabb követelmény áll fenn. A találmány szerinti kivitelnél a tűzálló lapok közvetlen felfekvése a fém tartószerkezeten egyidejűleg megold minden olyan bizonytalanságot, ami a habarcsréteg nyomásigénybevétélével függ össze. A találmány egyenlő módon alkalmazható síkban mozgó forgatható és billenthető tolózárak zárólap egységeihez.

A lemezköpenyeknek, illetve ennek támasztó hatásának a merevségét a tűzálló lap szempontjából alig csökkentik az alapfelületben lévő áttörések. Ebből a szempontból előnyös ellátni az alaplapot egy áttört, a lemezperemmel összefüggő peremerősítéssel (2. igénypont) és/vagy az áttöréseket úgy elrendezni, hogy egymáshoz mindig több felületcsík csatlakozzon és összességében olyan hálózatot képezzen, ami az alapfelületre kiterjed (3. igénypont). A találmányt úgy lehet megvalósítani, hogy az egyes, szabadon maradó tartományok a tűzálló lap olyan kiemelkedésein feküdjenek, amelyeknek a magassága úgy van méretezve, hogy azok a lemezköpeny alapfelülete fölé kiemelkednek (5. igénypont), vagy a 6. igénypont egyik változatának megfelelően úgy lehet megoldani, hogy az említett részek a lemezalaphoz képest mélyebben fekszenek. A második esetben magát a tűzálló lapot, az elsőben pedig ezzel szemben a lapegységet tartó keretet lehet valamivel egyszerűbben előállítani. Mindenesetre előnyös, ha a 4. igénypont szerint valamennyi szabad tartomány közös, a csúszófelülettel párhuzamos síkban helyezkedik el, aminek következtében ezeket például egyszeri átcsiszolással lehet megmunkálni. Ahhoz a gyűrüalakú felületi zónához, ami az átfolyónyílást körülveszi, a 7. igénypont szerint az egyik szabadonálló, a tartószerkezeten való felfekvésre szolgáló tartományt lehet közvetlenül csatlakoztatni.

Az alábbiakban a találmány szerinti záralapegység kiviteli példáját ismertetjük ábrákhoz kapcsolódva.

Az 1. ábra forgatható tolózárhoz készített lapegység nézetét mutatja be;

a 2. ábra az 1. ábra II—II vonala mentén készített metszet;

a 3. ábra síkban mozgó tolózárhoz készített lapegység nézete, és a 4. ábra a 3. ábra IV—IV. vonala mentén készített metszet.

Az 1. és a 2. ábra szerinti forgatható tolózárhoz készített zárólapegység — ez a rögzített alaplap, vagy a forgatható tolólap is lehet — az ismert módon lényegében köralakú és két egymással szemben lévő, egyenes 2a peremrésze van az elforgatás elleni rögzítés, illetve a forgatás átadása céljából. A 10 lapegységen van a 12 tűzálló lap, amely a 2 peremből és 3 alapfelületből álló 1 lemezköpenybe van beleillesztve és ehhez a 9 habarcsréteggel hozzákötve. A 12 tűzálló lapnak az egyik, a lemezköpennyel körül nem vett 14 felülete csúszófelületként pontosan van megmunkálva (lecsiszolva) és az összeépített tolózárban szoros kapcsolatban van a szemben lévő zárólapegység megfelelő csúszófelületével. A 12 tűzálló lap átömlö nyílása 13-al van jelölve; a tolólap egység esetében a szokásos módon egy további, pont-vonallal jelölt 13a átömlő nyílás is van azonos, vagy eltérő átmérővel. A 12 tűzálló laphoz csatlakozó, az átömlő csatornát folytató tűzálló 19 hüvely, valamint a lapegységet befogadó fém 18 tartókeret a 2. ábrán pont-vonallal van jelölve. A 18 tartókereten a 10 lapegység rögzítése az ismert módon például ékkel, közhagyóval vagy nyomócsavarral történik és nincs ábrázolva.

A 12 tűzálló lapot a kerülete mentén a 2, 2a perem fogja körül. A 2 lemezperemmel az 1 lemezköpenynek a 14 csúszófelülettel szemben lévő, az 1. és 2. ábrán összességében 3-al jelölt alapfelülete függ össze; az 1 lemezköpenyt szokásos módon egy megfelelően kivágott lemezből mélyhúzzák. A 3 alapfelületen több, 7 és 8 áttörés van, amelyeket egymástól, valamint a 2 lemezperemtől a 3 alapfelület megmaradó 4, 6 csíkjai választanak el. Előnyös módon egyik 7 és 8 áttörés sem ér a 2 peremig, úgyhogy az alapfelületnek körben futó, azaz meg nem szakított és a peremmel összefüggő 4 peremsíkja marad. A 7 és a 8 áttörés úgy van kiképezve, hogy a 4 és 6 csíkok egymással össze vannak kötve és olyan jellegű hálózatot alkotnak, ami a 3 alapfelületre terjed ki. A 7 és a 8 áttöréseken belül a 12 tűzálló lapnak azok a 15 és 17 tartományai szabadon maradnak, amelyek a 14 csúszófelülethez képest pontosan vannak kiképezve és a közvetlen felfekvést képezik a 18 tartókereten. A jelen esetben a 15 és 17 tartományok olyan magasságú egyedi, elválasztott 16 kiemelkedései a tűzálló lapnak, hogy ezek a kiemelkedések a 7 és a 8 áttöréseken keresztül az I lemezköpeny 3 alapfelülete felé kiugranak. Előnyös módon valamennyi szabad 15 és 17 tartomány egy síkban és például a 14 csúszófelülethez képest párhuzamosan van csiszolva; a kifogástalan felfekvés feltétele természetesen a fém 18 tartókereten a felfekvőfelület megfelelően sík volta is. A leírt kiképzéssel elérhető az, hogy a 3 alapfelületnek valamennyi része (a 4 és 6 csíkok) „A” távolságban legyenek a 18 tartókerettől és igy ne képezzék a 10 lapegység felfekvési helyeit. Azon 8 áttörésen belül, amely a 13 átömlő nyílást veszi körül, a szabadon lévő 15a tartomány közvetlenül csatlakozik a 19a gyűrüalakú mezőhöz, amely a 19 hüvely átmérőjének felel meg és a tűzálló lap csatlakoztatására szolgál ehhez a szomszédos tűzálló elemhez. Az említett 19a gyűrűalakú mező emellett a 15a tartományhoz képest magasságban el lehet tolva vagy, amint ábrázolva van, azonos síkban helyezkedhet el.

A síkban mozgó tolózárhoz készített 30 lapegység (alaplap, vagy tolólap) is, a 3. és a 4. ábra szerint, a 32 tűzálló lapból és az ezt körülfogó, 22 peremből és 23 alapfelületböl álló 21 lemezköpenyből tevődik össze úgy, hogy ezeket az alkatrészeket a 29 habarcsréteg köti össze. A 21 lemezköpenynek a 22 lemezperemmel összefüggő, a 34 csúszófelülettel ellentétes oldalon lévő 23 alapfelületén ismét bizonyos számú olyan 27 áttörés van, amelyeket a hálóvá egyesített 26 lemezcsíkok választanak el, ezek pedig előnyös módon a 22 lemezperemmel összefüggő és a 23 alapfelületben elhelyezkedő meg nem szakított 24 peremcsíkokból állnak. A 23 lemezalapban lévő további 28 áttörés a 33 átömlö nyílás körül van kiképezve.

A tűzálló lapnak a 27 áttörésen belül szabadon maradó 35 tartománya ismét a 34 csúszófelülethez képest pontosan van kiképezve és a fém 38 tartókereten való felfekvést képezi, ami az ismert módon a 30 zárólapegységet tartja. Eltérően azonban az l. és a 2. ábra szerinti előző példától itt a 35 Tartományok a 21 lemezköpeny 23 alapfelületéhez képest mélyebben fekszenek; előnyös módon folyamatos, a 34 csúszófelülethez képest párhuzamosan megmunkált síkot képeznek. Ezzel szemben a 28 áttörésen belül lévő, a 33 átömlő nyílást övező 35a gyűrű-alakú mező, amely a 39 hüvely csatlakoztatásához kisebb pontosságot tesz szükségessé, a 35 tartományhoz képest mélyebben fekszik. A 32 tűzálló laprak a 38 tartószerkezetre való közvetlen ráfektetéséhez ez utóbbi a 35 tartományokban megfelelő, a felfekvő felületen pontosan megmunkált 37 kiemelkedések vannak. A 23 alapfelület, illetve ennek 24 és 26 felületi csíkjai itt sem alkotnak semmilyen felfekvőfelületet a 38 tartókereten, hanem

-2181603 ehhez képest előnyös módon kis „A” távolságban helyezkednek el.

A két kiviteli példa közötti különbség, különösen a megmagasított, vagy a lemezalaphoz képest mélyebben lévő szabadon maradó tartomány, valamint a szomszédos, az átömlő csatornát folytató tűzálló alkatrész tekintetében, természetesen nincs az illető variációkhoz hozzárendelve, hanem ezek a jellemzők az egyik, vagy a másik kiviteli formánál is megvalósíthatók. Az is lehetséges, hogy az ismert módon a különálló szomszédos 19, illetve 39 tűzálló alkatrész helyett a tűzálló lapot látjuk el egy szilárd, hüvelyalakú nyúlványnyal, amit a lemezköpeny vesz körül. Ezen kívül elképzelhető olyan kivitel is, amelynél a 15, 17 illetve a 35 szabadon maradó tartomány nem párhuzamos a csúszófelülettel, hanem ehhez képest más módon van pontosan beállítva.

A 10, illetve 30 lapegység leírt felépítésénél nem szükséges a 3, illetve 23 lemezalapnál nagy pontosság és a lemezköpeny, valamint a tűzálló lap pontos összeépítése, mert a 14, illetve 34 csúszófelületnek a tartókeretre vonatkozó helyzetét kizárólag a tűzálló lap határozza meg. Ezt a helyzetet sem a szabálytalanságok, sem a habarcsréteg utólagos hatása nem befolyásolhatja.

Ezenfelül a lemezköpeny a tűzálló lap megbízható „összefogását” biztosítja, úgyhogy a tűzálló lapban repedések jelentkezése esetén (amik többnyire az átömlő nyílásból indulnak ki) a törött darabok egymáshoz képesti helyzetükben biztosan össze vannak fogva annak a nagy tolófeszültségnek az ellenére, ami a lapegységen belül fellép a tolózár működtetése közben.

Claims (7)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Zárólapegység tolózárhoz, csúszófelülettel és legalább egy átömlő nyílással ellátott tűzálló lappal, ami olyan fémköpenybe van beleillesztve, amelynek az említett csúszófelülettel ellentétes oldalon az átömlő nyílás környezetében áttört alapfelülete és vele összefüggő, a tűzálló lapot a kerüle- tén felfogó pereme van, azzal jellemezve, hogy a lemezköpeny alapfelületén (3,23) több olyan egymástól és az említett peremtől (2, 22) lemezcsikokkal (4, 6, 24, 26) elválasztott áttörés (7, 8, 27) van, amelyekben szabadon helyezkednek el a tűzálló lapnak (12, 32) azok a csúszófelülethez (14, 34) képest pontosan beállított tartományai (15,17, 35), amelyek a lapegységet felfogó fém tartószerkezetre való felfekvést szolgálják.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti zárólapegység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a lemezköpeny alapfelületén (3, 23) a peremmel (2,22) összefüggő, megszakítás nélkül körbehaladó peremcsík (4, 24) van.
3. 3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti zárólapegység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy néhány, vagy valamennyi peremcsík (4, 6, 24, 26) egymással össze van kötve és ezek az alapfelület (3, 23) fölé emelkedő hálózatot képeznek.
4. 4. Az 1.—3. igénypontok bármelyike szerinti zárólapegység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tűzálló lap említett szabadon maradó tartományai (15, 17, 35) egyetlen, a csúszófelülethez (14, 34) képest párhuzamos síkban fekszenek.
5. 5. Az 1.—4. igénypontok bármelyike szerinti zárólapegység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az említett szabadon maradó tartományok (15, 17) a tűzálló lap elkülönített kiemelkedéseire (16) illeszkednek, amelyek az áttöréseken (7, 8) keresztül a lemezköpeny alapfelülete (3) fölé kiemelkednek (1. és 2. ábra).
6. 6. Az 1.—4. igénypontok bármelyike szerinti zárólapegység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az említett szabadon maradó tartományok (35) a lemezköpeny alapfelületéhez (2.3) képest mélyebben helyezkednek el (3. és 4. ábra).
7. 7. Az 1.—6. igénypontok bármelyike szerinti zárólapegység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az említett szabadon maradó tartományok (15a) egyike közvetlenül az átömlő nyílást (13) környező gyűrűalakú mezőhöz csatlakozik, ami a zárólapegységgel szomszédos, az átömlő nyílást folytató tűzálló alkotórész (19) csatlakoztatására alkalmas.

   2 db rajz

   A kiadásért felel a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója

   84.5413.66-4 Alföldi Nyomda, Debrecen Felelős vezető: Benkő István igazgató

   -330