HU181442B - Process for preparing aminosugar derivatives - Google Patents

Process for preparing aminosugar derivatives Download PDF

Info

Publication number
HU181442B
HU181442B HU79HO2138A HUHO002138A HU181442B HU 181442 B HU181442 B HU 181442B HU 79HO2138 A HU79HO2138 A HU 79HO2138A HU HO002138 A HUHO002138 A HU HO002138A HU 181442 B HU181442 B HU 181442B
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
trestatin
water
isp
brown
light
Prior art date
Application number
HU79HO2138A
Other languages
English (en)
Inventor
Yasuju Suhara
Kiyoshi Ogawa
Kezuteru Yokose
Kimihiro Watanabe
Original Assignee
Hoffmann La Roche
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Hoffmann La Roche filed Critical Hoffmann La Roche
Publication of HU181442B publication Critical patent/HU181442B/hu

Links

Classifications

    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07H—SUGARS; DERIVATIVES THEREOF; NUCLEOSIDES; NUCLEOTIDES; NUCLEIC ACIDS
    • C07H15/00—Compounds containing hydrocarbon or substituted hydrocarbon radicals directly attached to hetero atoms of saccharide radicals
    • C07H15/20—Carbocyclic rings
    • C07H15/22—Cyclohexane rings, substituted by nitrogen atoms
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C12—BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12N—MICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA
    • C12N9/00—Enzymes; Proenzymes; Compositions thereof; Processes for preparing, activating, inhibiting, separating or purifying enzymes
    • C12N9/99—Enzyme inactivation by chemical treatment
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C12—BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12P—FERMENTATION OR ENZYME-USING PROCESSES TO SYNTHESISE A DESIRED CHEMICAL COMPOUND OR COMPOSITION OR TO SEPARATE OPTICAL ISOMERS FROM A RACEMIC MIXTURE
    • C12P19/00—Preparation of compounds containing saccharide radicals
    • C12P19/26—Preparation of nitrogen-containing carbohydrates

Landscapes

  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Genetics & Genomics (AREA)
  • Zoology (AREA)
  • Wood Science & Technology (AREA)
  • Biotechnology (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • Microbiology (AREA)
  • General Engineering & Computer Science (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Biomedical Technology (AREA)
  • Preparation Of Compounds By Using Micro-Organisms (AREA)
  • Pharmaceuticals Containing Other Organic And Inorganic Compounds (AREA)
  • Peptides Or Proteins (AREA)
  • Enzymes And Modification Thereof (AREA)
  • Saccharide Compounds (AREA)
  • Medicines That Contain Protein Lipid Enzymes And Other Medicines (AREA)
  • Low-Molecular Organic Synthesis Reactions Using Catalysts (AREA)
  • Nitrogen And Oxygen Or Sulfur-Condensed Heterocyclic Ring Systems (AREA)

Description

Basel, Svájc.
Eljárás aminocukor-származékok előállítására i
I
I i
Találmányunk közös szerkezeti egységként trehalózt tartalmazó új aminocukor-származékok és sóik előállítására vonatkozik.
A találmányunk szerinti eljárással előállítható új aminocukor-származékokat a továbbiakban „tresztatin”-oknak nevezzük.
Találmányunk továbbá egy vagy több tresztatint vagy sóját, illetve sóikat tartalmazó, amilázgátló készítmények előállítására vonatkozik. 10
Találmányunk előnyös foganatosítási módja tresztatin A, tresztatin B és tresztatin C, sóik és keverékeik előállítására, valamint tresztatin A, B vagy C vagy sóik közül egy vagy több komponenst tartalmazó készítmények előállítására vonatkozik.
c) Olvadáspont: Tresztatin A: Tresztatin B: Tresztatin C:
221—232 C’ (bomlás)
209—219 C’ (bomlás)
230-237 C° (bomlás)
d) Fajlagos forgatóképesség:
Tresztatin A: [a]2 D 4= +177 (c= 1,0, víz)
Tresztatin B: (a]2 D 6= +187’ (c= 1,0, viz)
Tresztatin C: [a]g= +169,5’(c= 1,0, víz)
e) Ultraibolya abszorpciós spektrum (vízben):
A tresztatin A, tresztatin B és tresztatin C vég-abszorpciót mutat.
A tresztatin A, tresztatin B és tresztatin C az alábbi fizikokémiai tulajdonságokkal rendelkező bázikus fehér porszerű anyagok:
a) Elemi analízis: N 0/ 0 0/
C 0/ H 0/
/0 Tresztatin A: 46,72 /o 7,13 /0 2,08 /0 43,28
Tresztatin B: 46,27 7,04 1,65 44,69
Tresztatin C: 47,55 7,15 2,29 42,66
b) Molekulasúly (ozmometria): Tresztatin A:1470
Tresztatin B:975
Tresztatin C:1890
í) Infravörös abszorpciós spektrum (káliumbromidban) Tresztatin A: (lásd 1. ábra)
Tresztatin B: (lásd 2. ábra)
Tresztatin C: (lásd 3. ábra).
g) *H NMR spektrum (D2O-ban 100 MHz-nél):
Tresztatin A: (lásd 4. ábra)
Tresztatin B: (lásd 5. ábra)
Tresztatin C: (lásd 6. ábra).
h) Oldószerekben való oldhatóság:
Tresztatin A, tresztatin B és tresztatin C és hidrokloridjaik vízben jól oldódnak; dimetilszulfoxidban oldhatók; etanolban és acetonban gyengén oldódnak; etilacetátban és kloro30 formban oldhatatlanok.
-1181442
i) Színreakció:
Tresztatin A, tresztatin B és tresztatin C pozitív permanganát-reakciót és antron-reakciót, valamint negatív Sakaguchi-reakciót adnak.
Az új tresztatinokat — azaz tresztatin A-t, tresztatin B-t és tresztatin C-t — a találmányunk szerinti eljárással oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely, a Streptomyces genusba tartozó tresztatin-termelő mikroorganizmust aerob körülmények között vizes közegben tenyésztünk, a tresztatinokat a fermentléből elkülönítjük és kívánt esetben a tresztatin A-t, tresztatin B-t és tresztatin C-t egymástól szétválasztjuk.
A találmányunk szerinti eljárásnál „tresztatin-termelő mikroorganizmusok” alatt a Streptomyces genusba tartozó, tresztatin termelésére képes valamennyi törzs, valamint ezek mutánsai és variánsai értendők. Előnyösen alkalmazható a Chichibu-shi, Saitama-ken (Japán) helyen talajmintából izolált Streptomyces dimorphogenes NR—320—0M7HB és Streptomyces dimorphogenes NR—320—OM7HBS törzs, valamint ezek mutánsai és variánsai.
A Streptomyces dimorphogenes NR—320—OM7HB és Streptomyces dimorphogenes NR—320—OM7HBS törzseket az Agency of Industrial Science and Technology Fermentations Research Institute (Japán) intézménynél „Ferm-P No. 3664”, illetve „Ferm—P No. 3665” számon deponáltuk. E törzseket továbbá az American Type Culture Collection (ATTCC) Parklawn Drive, Rockville, Maryland 20 852 (USA) intézménynél helyeztük letétbe:
ATCC-szám Deponálás napja
FERM—P No. 31484 79.1. 30.
3664
FERM—P No. 31485 79.1. 30.
3665
E törzsek mikológiái jellemzőit az alábbiakban foglaljuk össze:
I. Morfológia
A FERM—P No. 3664 törzs mikroszkopikusan túlnyomórészt egyenes és ritkán spirálalakú légmicéliumot képez, lánconként 10—50 spórával, jól elágazó micéliumból különböző ISP táptalajokon. A spórák sima felületűek, nagyságuk 0,6-1,0 x 0,8—1,4 μ. A spirálalakú micéliumokon elágazásokat vagy sporangium-képződést nem tapasztaltunk. A légmicélium morfológiájának tanulmányozása során spirálalakú légmicéliummal kis populációt (1%-nál kevesebb) figyeltünk meg, mely egy domináló populáción belül nyalábként egyenes spóraláncot mutat. A spirálalakú telepek egyedi izolálása során azt találtuk, hogy a klón a spirálalakú légmicéliumok morfológiáját generációkon át megtartja, mimellett egy kis rész (0,7—2%) konstans módon csomók vagy telepek alakjában egyenes légmicéliumot fejleszt. A FERM—P 3664 törzsből vett spirálalakú telepek egyedi izolálása útján kapott sub-speciest FERM—P 3665-nek nevezzük. A FERM —P 3664 és FERM—P 3665 törzsek között a légmicélium morfológiáján kivül más jellemző különbséget nem találtunk.
II. Tenyészeti jellemzők
A FERM—P 3664 és FERM—P 3665 törzsek az I. táblázatban felsorolt azonos tenyészeti jellemzőket mutatnak. Valamennyi tesztet 27 °C-on kifejlesztett tenyészetekben végezzük el, kivéve a soványtej-tesztet, melyet 37 ’C-on hajtunk végre. A színmeghatározásokat 14—21 napos tenyészetekkel a Color Harmony Manual 4. kiadás 1958 (Contaíner Cooperation of America, Chicago) alapján hajtjuk végre.
I. táblázat
Táptalaj Légmicélium Szubsztrátum micélium Hátoldal-szubsztrátum micélium Oldható pigment
Szacharóz-nitrát agar Bamásfehér — világosszürke (3dc, Natural) Jó, világos sárgásbarna — szürkés világosbarna (31g, Lt Brown) Sárgásbarna (3ng, Yellow maple) — erősen barna (4pl, Deep brown) Barnás
Glükóz-aszparagin agar Ritka, bamásszürke Közepes, világos sárgásbarna (2 le, Old Gold) — matt sárgás narancs Világos sárgásbarna (2 le, Old Gold)—matt sárgás narancs Nincs
Glicerin-aszparagin agar (ISP med. 5) Szürkésfehér — világosszürke (2dc, Natural — 2fe, Covert Gray) Jó, szürkés sárga — barna — sárgásbarna (3ng, Yellow Maple) Szürkés sárga barna — sötét sárgásbarna (3ni, Clove Brown) Barna
Szervetlen sók-keményítő agar (ISP med. 4) Világosszürke (2fe, Covert Gray) — világosbamás szürke (3fe, Silver Gray) Jó, sárgásbarna — barna (31g, Cinnamon Brown) Sárgásbarna — barna (31g, Cinnamon Brown) Barna
4irozin-agar (ISP med. 7) Világosszürke (2dc, Natural — 2fe, Covert Gray) — szürke Jó, világosbarna — sárgásbarna (3ng Yellow Maple) Világosbarna — sárgásbarna (3ng Yellow Maple) Gyengén barnás
Tápagar Vékony, fehér Gyenge, világos sárgásbarna Színtelen — világos sárgásbarna Nincs
Élesztőkivonat—kukoricakivonat—agar (ISP med. 2) Világosbarna (2fe, Covert Gray) — világos bamásszürke (3fe, Silver Gray) Közepes—jó, szürkés sárgásbarna — barna (31g, Cinnamon Brown) Szürkéssárga — barna — barna (31g, Cinnamon Brown) Gyengén barnás
Táptalaj Légmicélium Szubsztrátum micélium Hátoldal-szubsztrátum micélium Oldható pigment
Zabnyák-agar (ISP med. 3) Világoszürke (2fe, Covert, Gray) — világos bamásszürke (3fe, Silver Gray) Jó, világossárga — világos sárgásbarna (2gc, Bamboo — 2ie, LT Mustard Tan) Világosbarna — világos sárgásbarna (2gc, Bamboo — 2ie, LT Mustard Tan) Sárgás
Sovány tej — tápagar Nincs Színtelen — világossárga Színtelen — világossárga Nincs
Glükóz—pepton—zselatin adalék Nincs Színtelen — világossárga — Nincs
Sovány tej (37 ’C) Vékony, fehér Bamásszürke — világosbarna — Nincs
II. táblázat ázat/alazzük égre, lolor )n of itó :nt :én
NR—320—OM7HB és NR—32Q—OM7HBS törzsek morfológiai, tenyésztési és fiziológiai jellemzőinek összehasonlítása ismert törzsek megfelelő adataival
NR-320-OM7HB NR—320—OM7HBS S. nigrrfaciens ISP 5071 S. olivaceus ISP 5072 S. plicatus ISP 5319
Morfológiai szekció (ISP med. 2, 3,4, 5) RF, (S) Sb (RF) RF S, RAC, RF S, RA
Spórafelület sima sima sima sima sima
ISP médium 3 a.m.d Bőséges Bőséges Bőséges Vékony Közepes, kiterjedt
Világosbarna — vi- Világosszürke — vi- Olívaszürke Világos bamásszür- Világos bamásszür-
lágos bamásszürke lágos bamásszürke ke ke
s.m.e Világossárga — vi- Világossárga — vi- Zöldessárga — sö- Világos sárgásbarna Zöldessárga — bar-
lágos sárgásbarna lágos sárgásbarna tétsárga na
r.s.m.b Világossárga — vi- Világossárga — vi- Mattsárga Színtelen — világos Világos sárgásbarna
lágos sárgásbarna lágos sárgásbarna sárgásbarna
s.p.e Sárgás Sárgás Sárga Nincs Nincs
ISP médium 4
a.m. Bőséges Bőséges Bőséges Vékony Közepes, kiterjedt
Világosszürke — vi- Világosszürke — vi- Világos bamásszür- Világos bamásszür- Világos bamásszür-
lágos bamásszürke lágos bamásszürke ke ke ke
s.m. Sárgásbarna — bar- Sárgásbarna — bar- Sötétsárga — sár- Világossárgásbarna Sárgásbarna — sötét
na na gásbarna —sötét sárgásbarna sárgásbarna
r.s.m. Barna Barna Sárgásbarna Világos sárga — világos sárgásbarna Sárgásbarna
s.p. Barna Barna Barna Nincs Nincs
Melanin-képzésA ISP 1 táptalajon (-) (-)
ISP 6 táptalajon — — — — —
ISP 7 táptalajon (-) (-) — — —
Szép-hasznosítás® L-arabinóz + + + + + + + + +
D-xilóz + + h -r + + + +
D-glükóz -1- + + + + + + + + +
D-fruktóz + + + + + + + +
Szacharóz + + + + — — —
I-inozit + + + + — + + +
Ramnóz + + + + — — +J
Raffinóz + + + + + + + + —
D-mannit + + + + — — + +
+ + + +
Kazeinhidrolízis0 + + + + 4-
-3181442 >
NR—320-OM7HB NR—320—OM7HBS S. nigrifadens ISP 5071 S. olivaceus ISP 5072 S. plicatus ISP 5319
Keményítőhidrolízis + + + + +
Zselatinelfolyósítás + + + + —
Nitrát-redukció — — — — —
Tej-koaguláltatás — — + — +
Tej-peptonizálás + + + + +
Növekedés hőmérséklettartománya ISP 2 táptalajon fC) 20-45 20-45 20-37 20-37 20-45
i,e:
a: rektiflexibilis, b: spirális, c: retinaculiaperti, d: legmic f: hátoldal-szubsztrátum micélium, g: oldható pigment
A) —: nem képződik, (—): feltehetően nem képződik
B) + +: jól hasznosítja, +: hasznosítja, ±: hasznosítás kérdéses, —: nem hasznosítja
C) +: pozitív —: negatív
III. Fiziológiai tulajdonságok
Az alábbi jellemzők terén nem találtunk lényeges különbséget a FERM—P No. 3664 és 3665 törzsek között.
1. A növekedés hőmérséklet-tartománya.
ISP—2 táptalajon közepes-bőséges növekedést figyeltünk meg 20'C-on, 25’C-on, 27’C-on, 30’C-on, 37’C-on és 45 ’C-on; azonban nem tapasztaltunk növekedést 6 és 55 ’C- 30 on. Optimális növekedési hőmérséklet kb. 37 ‘C.
2. Zselatin-elfolyósítás glükóz—pepton—zselatin-agaron 27 ’C-on. Közepes intenzitású elfolyósítás a 12. napon lép fel.
3. Keményítőhidrolízis szervetlen só—keményítŐ-agar táptalajon 27 ’C-on. Közepes intenzitású hidrilízis lép fel. 35
4. Koaguláltatás és peptonizálás 10%-os soványtejes táptalajon 37 ‘C-on. Erős intenzitású peptonizálást az 5. napon figyeltünk meg. Koaguláltatás negatív.
5. Kazeinhidrolízis 10%-os soványtej-tápagaron 27 ’C-on. Közepes-erős intenzitású hidrolízist figyeltünk meg.
6. Nitrát-redukció ISP 8 táptalajon 27 ’C-on. Negatív.
7. Melaninképzödés 27 ’C-on.
Pepton—élesztő—vasagaron (ISP 6) nem képződik pigment, pigmentképződés tripton—élesztő táptalajon (ISP 1) és tirozm—agar táptalajon (ISP 7) is negatív. 45
8. Szénhidrát-hasznosítás Pridham—Gottlieb-agar táptalajon (ISP 9) 27’C-on.
Bőséges növekedést figyeltünk meg L-arabmóz, D-xilóz, Dglükóz, D-fruktóz, szacharóz, mozit, raffinóz, D-mannit és Lramnóz esetében. 50
A FERM—P No 3664 és 3665 törzsek fentemlített mikrobiológiai tulajdonságait az alábbiakban foglalhatjuk össze:
Actinomycetales törzsek melyek a Streptomyces genushoz tartoznak. A légmicélium egyenes és spirálalakú (az NR—320—OM7HB törzs esetében túlnyomórészt egyenes, míg az NR—320—OM7HBS törzs esetében túlnyomórészt spi rálalakú). Csavar-képződést nem figyeltünk meg- Mindkét törzs spóráinak felülete sima és 0,6—1,0 x 0,8—1,4 μ nagyságú A törzsek a különböző ISP táptalajokon világosszürke—vilá gosbama — szürke légmicéliumot képeznek, mely világossárgásbama — sárgásbarna növekedést ad; barnás oldható pigment. Melanoid pigmentet pepton—élesztő—vasagaron nem és tripton—élesztő táptalajon valamint tirozin-agaron valószínűleg nem képez. A törzsek a soványtejet erősen peptonizálják. A zselatin-elfolyósítás gyenge, keményitőhidrolízis közepes.
A fenti tesztek nem mutatnak különbséget az NR—320— OM7HBS és NR—320—ΌΜ7ΗΒ törzsek között.
A fenti jellemzők azt valószinűsitik, hogy a törzsek az S. nigrifacienshez hasonlítanak [Waksman, S. A. (1961) Classification, identification and description of genera and species, The Actinomycetes Vol. 2, The Williams and Wilkins Co., Baltimore. Shirling, E. B. and D. Gottlieb (1968). Streptomyces tenyészetek összehasonlító leírása, II. Species leírások az első tanulmányból, Inst. J. Syst. Bacteriol., 18:69—189. Buchanan, R. E. és N. E. Gibbons (1974) Bergey’s Manual of Determinative Bacteriology, 8. kiadás, The Williams and Wilkins Co., Baltimore. Waksman, S. A. (1919) Actinomyces speciesek tenyészeteinek tanulmányozása, Soil Sci., 8:167—171.], S. olivaceus [Waksman, S. A. (1961) Genusok és speciesek osztályozása, azonosítása és leírása, The Actinomycetes Vol. 2, The Williams and Wilkins Co., Baltimore. Shirling, E. B. és D. Gottlieb (1968) Streptomyces tenyészetek összehasonlító leírása, II. Spe40 cies leírások az első tanulmányból, Inst J. Syst. Bacteriol., . .9—189. Buchanan, R E. és N. E. Gibbons (1974) Berge3 s manual of Determinative Bacteriology, 8. kiadás, The Williams and Wilkins Co., Baltimore. Waksman, S. A. (1919) Actinomyces speciesek tenyészeteinek tanulmányozása, Soil Sci., 8:167— 71. Breed, R. S., E. G D. Murray és N. R. Smith (1957) Bergey’s Manual of Determinative Bacteriology, 7. kiadás, The Williams and Wilkins Co., Baltimore] és S. plicatus [Buchanan, R. E. és N. E. Gibbons (1974) Bergey’s Manual of Determinative Bacteriology, 8. kiadás, The Williams and Wilkins Co., Baltimore. Shirling, E. B. és D. Gottlieb (1969) Streptomyces törzsek tenyészeteinek összehasonlító leírása, IV. Species leírások a inásodik, harmadik és negyedik tanulmányból, Insi j Syst. Bacteriol., 19 391—512. Parké, Davis and Co. (1954)]. A jelen törzseknek ISP-törzsekkel való összehasonlítá55 sa a II. táblázatban látható. A táblázat adatai azt mutatják, hogy mindkét törzs—azaz a NR—320—0M7HB és NR—320 —OM7HBS — a felsorolt közeli rokonságban levő bárom speciestől különbözik.
A NR—320—OM7HB törzs a S. nigrifaciestől a soványtej60 peptonizálásban és a szacharóz-, inozit- és raffinóz-hasznositásban különbözik. Morfológiai téren a S. nigrifaciens sohasem képez spirálokat. A fenti tények, valamint az olívazöld légmicéiium termelése, zöldessárga szubsztrátum-micélium ISP-3táptalajon és az inhibitor-termelés elmaradása alapján valószí65 nűtlen, hogy a két törzs egyazon specieshez tartozna.
<20az S. issifi.The timoenyéanuln, R. :atíve 3altiészeiceus zása, liams ttlieb
Speriol., ergeVilliActiSci., >mith . kiaeatus lalof Wil.trepSpeyból, ICo. nlítáítják, -320 írom íytejsításasem micéSP-3lószíA S. plicatus ISP 5319 törzs spóralánca főként spirálalakban jelentkezik az ISP-2-, -3-, -4- és 5-táptalajon. Bár hurokalakü légmicélium kevésbé gyakran figyelhető meg, az ISP 5319 törzsnél egyenes légmicéliummal nem találkoztunk, s ez megkülönbözteti a S. plicatust az NR—320— 5 OM7HB törzstől. Ezenkívül alapvető különbséget láttunk a légmicélium elterjedése, a pigment-képződés, a koaguláltatás, zselatin-elfolyósítás valamint a szacharóz- és raflinózhasznosítás terén.
A három vizsgált species közül a S. olivaceus áll a legköze- 10 lebb az NR—320—OM7HB törzshöz. A S. olivaceus ISP 5072 törzs az ISP-2-, -3-, -4- és -5-táptalajon a legtöbb helyen spirálalakú kifejlődést mutat; a légmicéliumon részben hurokalakú-egyenes-spóraláncokkal. E törzs azonban mind a NR—320—OM7HB mind a NR—320—OM7HBS törzstől 15 abban különbözik, hogy egy nyaláb légmicéliumon belül egymásmellen spirálalakú, hurokalakú és egyenes spóraláncok vannak jelen, míg ez a jelenség a NR—320—0M7HB és NR—320—OM7HBS törzseknél nem figyelhető meg. Az ISP-5072 és NR—320—OM7HB törzsek között különbsége- 20 két figyeltünk meg az oldható pigmentképződés (ISP 5072 nem termel pigmentet ISP-2, -3-, -4- és -5-táptalajon), a légmicélium kialakulás (ISP 5072 esetében vékony légmicélium), a szénhidrát-hasznosítás (szacharóz-rafíinóz) és az a-amiláz-inhibitor termelés (ISP 5072 metabolitok nem gátolják) terén. A fenti eredmények azt mutatják, hogy az NR— 320—OM7HB és NR—320—OM7HBS törzsek legközelebbi rokonságban a S. olivaceus ISP 5072 törzzsel állnak, azonban nem azonosak e törzzsel.
Fentiek alapján e taxont jogosan tekintjük a Streptomyces genus új speciesének, melyet Streptomyces dimorphogenes nov.sp WATANABE és MARUYAMA 1978 jelöléssel láttunk el. A S. dimorphogenes típustörzse az NR—320— OM7HB (FERM—P No. 3664) törzs. Az etimológia — di (dual), (Gr.), morphe’ (Form)+Genesis — azon alapul, hogy a spóralánc morfológiájában két forma van jelen (azaz kisebbségként spirálláncalakú csomók helyenkénti eloszlása). Egy biotípus — NR—320—OM7HBS (FERM—P No. 3665) — melyben a spóraláncok spirálalakja dominál, egyenes spóraláncok helyenkénti megjelenésével — célszerű elnevezése S. 40 dimorphogenes subsp. spiroformatus, a légmicélium morfológiára való utalással. Ennek megfelelően a FERM—P No. 3664 típustörzs elnevezése S. dimorphogenes subsp. dimorphogenes.
A találmányunk szerinti eljárással a tresztatinokat oly mó- 45 dón állíthatjuk elő, hogy a Streptomyces genus valamely tresztatin-termelö mikroorganizmusát — pl. a Streptomyces dimorphogenes sp. nov. Watanabe és Maruyama (NR—320— OM7HB, FERM—P No. 3664) vagy Streptomyces dimorphogenes subsp. spiroformatus (NR—320—OM7HBS, FERM—P No. 3665) törzset — aerob körülmények között vizes táptalajon tenyésztjük.
A fermentációt a mikroorganizmusok által felhasználható szokásos tápanyagokat tartalmazó táptalajon végezhetjük el. Szénforrásként pl. keményítőt, dextrint, glükózt, glicerint, szacharózt, trechalózt, melaszt vagy ezek keverékét alkalmazhatjuk. Nitrogénforrásként pl. szójababport, húsextraktot, peptont, élesztöelextraktot, kukoricalekvárt, ammóniumszulfátot, nátriumnitrátot, ammóniumkloridot vagy ezek keverékeit alkalmazhatjuk. A táptalaj szükségeseién megfelelő szervetlen anyagokat (pl. kalciumkarbonátot, nátriumkloridot és/vagy cink-, réz-, mangán- vagy vas-sókat) tartalmazhat. A fermentációnál fellépő habképződés megakadályozása céljából habzásgátlókat (pl. szilikon vagy növényi olajok) adhatunk a rendszerhez. 65
A fermentációt aerob körülmények között vizes közegben, különösen előnyösen szubmerz fermentációs feltételek mellett végezhetjük el. A pH a fermentáció elején 7 körüli érték. A hőmérséklet előnyösen 20—40 ’C, különösen előnyösen 25 —30’C.
A fenti körülmények között végzett 1—5 napos fermentáció után a fermentléböl a tresztatinok kinyerhetők. A fermentációt célszerűen abban az időpontban hagyjuk abba, amikor maximális tresztatin-hatékonyságot értünk el. A kapott tresztatinok mennyiségét a következőképpen határozhatjuk meg:
Tresztatinok meghatározása
A tresztatinok az α-amilázt erősen gátolják. Meghatározásuk ezen alapul; a Bemfeld P. [Methods in Enzimology 1,149 (1955)] féle α-amiláz teszt szerint.
Két egység sertéspankreász-a-amiláz (egy egység a-amiláz az az enzimmennyiség, mely az alábbiakban ismertetésre kerülő körülmények között tresztatin nélkül 1 mg mól maltózzal egyenértékű mennyiségű redukáló cukor képződését katalizálja) és 0,1 ml 6,4 millimólos ammóniumszulfát elegyét 0,6 ml 20 millimólos foszfát-pufferhez (pH 6,9) adjuk, mely 10 millimól nátriumkloridot és különböző mennyiségű treszta25 tint tartalmaz. Az elegyet 37 ’C-on 5 percen át állni hagyjuk, majd 0,5 ml 4%-os keményítő-oldatot adunk hozzá és 37 ’C? on 5 percen át inkubáljuk. A reakciót 2 ml dinitro-szalicilsav- reagens (előállítása Bemfeld P. szerint) hozzáadásával megszakítjuk. Az elegyet 5 percen át forrásban levő vízfürdőn 30 melegítjük, majd 10 ml vízzel hígítjuk. A kapott megszíneződött oldat abszorpcióját (AJ 540nm-nél mérjük. Az aamilázgátló aktivitást az alábbi egyenlet segítségével számítjuk ki:
Ao=enzim nélkül mért abszorpció;
A2 = tresztatin nélkül mért abszorpció.
Gátlási egységként (IU) a fenti teszt-körülmények mellett 50%-os enzimgátlást előidéző tresztatin mennyiséget tekintjük.
A fermentáció befejezése után a képződő tresztatinokat a fermentációs oldatból önmagukban ismert módszerekkel izoláljuk pl. a kővetkezőképpen: a micéliumot centrifugálással vagy szűréssel elkülönítjük; a tresztatinok vízben oldható gyengén bázikus anyagok. A tresztatinok izolálására és tisztítására a vízoldható bázikus anyagok izolálására és tisztítására alkalmas szokásos módszereket alkalmazhatjuk. így pl.
abszorbensekkel (pl. aktivszén vagy kationcserélő gyanta) végzett adszorpciós módszereket; oldószerekkel (pl. egy alkohol vagy aceton) történő lecsapást; vagy kromatográfiás módszereket (pl. cellulóz vagy Sephadex alkalmazásával) vagy ezek kombinációit használhatjuk.
A tresztatin A, tresztatin B és tresztatin C komponenseket különálló vegyületek alakjában célszerűen oszlopkromatográfiás úton, gyengén savas kationcserélő gyanta H-formája és ammónium-formája keverékének felhasználásával izolálhatjuk a fermentlé szűrletéből. Előnyösen a következőkép60 pen járhatunk el:
A fermentlé szűrletének pH-ját bázissal (pl. nátriumhidroxid, káliumhidroxid, nátriumkarbonát vagy káliumkarbonát) 7-re állítjuk be. A szűrlethez aktív szenet adunk, majd az oldatot leszűijük. A tresztatinokat a szénről 30—70%-os előnyösen 50%-os vizes acetonnal eluáljuk. Az eluálószer
-5181442 pH-ját savval előnyösen 1—3 értékre állítjuk be és az eluálást 50—70 ’C-on végezzük el. Az eluátumot betöményitjük és a koncentrátumot kationcserélögyanta-oszlopra [pl. Dowex 50 (H-forma)] visszük fel. Az oszlopot vízzel mossuk és 1 n vizes ammóniumhidroxiddal eluáljuk. Az amilázgátló aktivitást mutató frakciókat összegyűjtjük, vákuumban bepároljuk és liofilizáljuk. A tresztatinokat tartalmazó poralakú nyersterméket a metanol-oldható szennyezések eltávolítása céljából metanollal kezeljük. A tresztatinok metanolban csaknem oldhatatlanok. A metanolban oldhatatlan, tresztatintartalmú maradékot vízben oldjuk. Az oldatot anioncserélőgyanta-oszlopra [pl. Dowex 1 (acetát-forma)] visszük fel. Az oszlop eluálását vízzel végezzük el és az eluátumot frakcionáljuk. Az aktív frakciókat összegyűjtjük, vákuumban bepároljuk és kationcserélögyanta-oszlopra [pl. Dowex 50 (ammónium-forma)] visszük fel. Az oszlopot vízzel eluáljuk. Az amilázgátló aktivitást mutató frakciókat összegyűjtjük, bepároljuk és liofilizáljuk. A kapott por nagynyomású folyadékkromatográfiás meghatározás szerint főleg tresztatin A-, tresztatin B-t és tresztatin C-t tartalmaz. A fenti tresztatinok vizes oldatát kationcserélögyanta-oszlopra [pl. Amberlit CG 50 (H- és ammónium-forma keveréke)] visszük fel. A H- és ammónium-forma aránya előnyösen 1 :9—9 :1 (térfogatrész). Az oszlopot vízzel eluáljuk, melynek során előbb a tresztatin B-t, majd a tresztatin-A-t, végül a tresztatin C-t kapjuk meg. Az ily módon nyert tresztatinokat ismét kromatografáljuk és így tiszta tresztatin A, tresztatin B, illetve tresztatin C komponenshez jutunk. A kapott tresztatinokat kívánt esetben különböző sóikká (pl. hidroklorid, szulfát, foszfát, acetát, oxalát stb.) alakíthatjuk.
A tresztatin-hidrokloridok olvadáspontja a következő:
Tresztatin A-hidroklorid 163—190’C (habzás közben bomlik).
Tresztatin B-hidroklorid 158—186’C (habzás közben bomlik).
Tresztatin C-hidroklorid 190—200’C (habzás közben bomlik).
A tresztatin-hidrokloridok fajlagos forgatóképessége a következő:
Tresztatin A-hidroklorid [<*]□ = +162,5° (c= 1,0, 0,01n sósav)
Tresztatin Β-hidroklorid [a]o = +169’ (c= 1,0, 0,01 n sósav)
Tresztatin C-hidroklorid [a]o = +160,5’ (c=l,0, 0,01n
sósav).
Titrálás (vízben): pKa’ Ekvivalens
Tresztatin A 5,0 720
Tresztatin B 5,0 960
Tresztatin C 5,0 650
A fenti adatok és a megadott molekulasúlyok azt mutatják, hogy a tresztatin A, tresztatin B és a tresztatin C két-, egy-, illetve háromértékű bázisok, összegképlet;
Tresztatin A: C56Hg4N204o
Tresztatin B: C37H63NO28
Tresztatin C: C75Hi25N3Oj2
A szabad bázis alakjában levő tresztatin A, tresztatin B és tresztatin C magrezonancia spektrumát (D2O-ban 100 MHz mellett) JEOL FX—100 spektrométerrel „homo gated decoupling” módszerrel (δ 4,71 ppm-nél végzett besugárzás) DSS belső standard felhasználásával határozzuk meg. A spektrumot a 4., 5. és 6. ábrán adjuk meg.
Vékonyrétegkromatográfia:
Lemez: szilikagél F254 (Merek)
Oldószer-rendszer: kloroform—metanol—25%-os vizes ammónia—víz (1 :4: 2 : 1)
Kimutatás: forró kénsav
A fenti körülmények között a tresztatin A, B és C R értéke 0,19,0,28, illetve 0,14.
Nagynyomású folyadék-kromatográfia:
Oszlop: μ-Bondapack/CH (30,5 x 0,6 cm, Waters Co., USA)
Oldószer: acetonitril—víz (63 : 37)
Folyási sebesség: 4,0 ml/perc
Kimutatás 210 nm-nél mért UV abszorpció.
A fenti körülmények között a tresztatin A, tresztatin B és tresztatin C retenciós ideje 5,5,3,4, illetve 8,8 perc. A kromatogrammot a 7. ábra tartalmazza.
Papírelektroforézis:
Papír: Toyo Roshi No. 51
Puffer: hangyasav—ecetsav—víz (25:75:900; pH = 1,8)
Feszültség: 3000 volt
Idő: 40 perc
A fenti körülmények között valamennyi tresztatin a katódhoz vándorol. Tresztatin A: 12 cm; tresztatin B: 9 cm; tresztatin C: 13 cm.
Szerkezet:
A tresztatin A, B és C 4n sósavval 80’C-on 3 órán át végzett hidrolízise glükózt és egy amint ad. Az amin pKa’ értéke 3,9 és összegképlete CI3H21NO7 (a „high resolution” tömegspektrum alapján). A tresztatin A, B és C 5,4 illetve 6 mól glükózt tartalmaz. Enyhe savas hidrolízis (80 ’C, 4 óra, H-formában levő Dowex 50 katalizátor alapján) trechalóz (α-D-glükopiranozil-a-D-glükopiranozid). A tresztatin A, B és C aminosavakat nem tartalmaz.
A fenti adatokból és tulajdonságokból következik, hogy a találmányunk szerinti eljárással előállítható tresztatin A, B és C közös szerkezeti elemként trechalózt tartalmazó gyengén bázikus aminoglükozidok. A fenti adatok alapján a tresztatin A és B általunk javasolt szerkezete a 8. ábrának felel meg.
A tresztatin A, B és C erős amilázgátló-aktivitást mutat és amilázgátló szerként alkalmazható. A hatást a leírás további részében igazoljuk.
Az alábbi fermentációs úton előállított hagyományos amilázgátló szerek ismertek:
1. Nojirimycin, Niwa és tsai [Agr. Bioi. Chem. 34, 966 (1970)]. A Nojirimycin monoszacharid és így egyértelműen különbözik a találmányunk szerinti eljárással előállítható tresztatinoktól.
2. Peptidcukor, Ueda S. és tsai: [Agr. Bioi. Chem. 37,2025 (1973) és Agr. Bioi. Chem. 40, 1167 (1976)].
A peptidcukor szerkezeti építőelemként aminosavakat tartalmaz.
3. Amilosztatin A, Murao S. és tsai: 123 891/1975. sz. nyilvánosságrahozott japán szabadalmi bejelentés (KORAI).
Az említett japán szabadalmi bejelentésben leírták, hogy az amilosztatin A-t 1—14 pH-tartományban erősen savas kationcserélőgyanták nem abszorbeálják. Ezzel szemben a tresztatin — mint már említettük — ilyen ioncserélőgyantákon adszorbeálódik.
4. Amiláz-inhibitor, Ueda K. és tsai: 54990/1976 sz. nyilvánosságrahozott japán szabadalmi bejelentés (KOKAI).
A fenti amilázgátló szer molekulasúlya kb. 600, ami eltér a tresztatin A, B és C molekulasúlyától.
5. Aminocukor-vegyületek, Frommer és tsai: 2 347 782 sz. NSZK-beli nyilvánosságrahozatali irat (DOS).
E vegyületek egyértékú bázisok, míg a tresztatin A kétértékű és a tresztatin C háromértékű bázis. A tresztatin B egyértékű bázis ugyan, azonban szerkezeti építőelemként trechalózt tartalmaz, tehát eltér a Frommer és tsai által leírt aminocukroktól.
Trechalóz szerkezeti építőelemet tartalmazó amilázgátlókat még nem írtak le.
A tresztatinok és sóik biológiai tulajdonságait az alábbiakban ismertetjük:
1. Akut toxicitás
Akut toxicitást nem tapasztaltunk, még akkor sem, amikor patkányoknak orálisan 500 mg/kg tresztatin A-t, B-t vagy C-t adtunk be (ez a hatásos dózis 65—700-szorosa). Az 1.
példában „III. lépésben nyert por” elnevezéssel jelölt készítménynek megfelelő tresztatin-keveréket egerek 8000 mg/kgig terjedő dózisban 10 napon át jól elviselik.
2. Antimikróbás spektrum:
A tresztatin A, B és C antimikróbás aktivitásának hiányát 10 agar-hígításos módszerrel határozzuk meg. Az eredményeket az alábbi táblázatban foglaljuk össze:
át la’ n” tve iáin gy A, na ik at oli56 _n tó at
z. )jy is a i1Tresztatin A, tresztatin B és tresztatin C antimikróbás spektruma
Teszt-organizmus Tresztatin A Tresztatin B Tresztatin C
E. coli NIHJ > 100 pg/ml > 100 pg/ml --- >100 gg/ml
E. coli NIHJ SMf >100 >100 >100
E. coli NIHJ STf >100 >100 >100
E. coli K—12 ML1630 >100 > 100 >100
E. coli CF17 >100 >100 >100
E. coli CF41 >100 >100 >100
Salmonella typhimurium IFO12529 >100 >100 >100
Salmonella paratyphi B >100 >100 >100
Citrobacter >100 >100 >100
Shigella flexneri >100 >100 >100
Klebsiella pneumoniae PCI602 >100 >100 >100
Pseudomonas aeruginosa IFO 12689 >100 >100 >100
Pseudomonas aeruginosa A3 >100 > 100 >100
Pseudomonas aeruginosa P2 >100 > 100 >100
Proteus vulgáris OX19 ATCC6898 >100 V >100 >100
Bordetella bronchiseptica Aichi 202 >100 >100 >100
Proteus rettgeri >100 >100 >100
Serratia marcescens IFO12648 >100 >100 >100
Staphylococcus aureus FDA209P >100 >100 >100
Staphylococcus aureus MS3937 >100 >100 >100
Staphylococcus aureus MS9261 >100 >100 >100
Staphylococcus aureus Smith >100 >100 >100
Bacillus subtilis PCI 219 >100 >100 >100
Sarcina lutea ATCC9341 >100 >100 >100
Candida albicans Yul200 >100 >100 >100
Mycobacterium smegmatis ATCC607 >100 >100 >100
3. Amilázgátló hatás:
A sertéspankreász-a-amilázra kifejtett gátló hatást a korábban említett módszerekkel határozzuk meg. Az alábbi eredményeket kaptuk:
Amilázgátló anyag Gátló aktivitás (IU)g
Tresztatin Komplex* 3,6 x 107
Tresztatin A 7,1 x 107
Tresztatin B 1,5 x 1L·6
Tresztatin C 4,9 x 10’ ->
Tresztatin A.HCI 6,3 x 107
Tresztatin B.HC1 1,3 x 106
Tresztatin C.HC1 4,5 > 10’
Főzött rizskeményítővel
előidézett hiperglikémia
gátlása
Patkány Egér
ED20** (mg/kg) p. 0.
Tresztatin A 1,0 1,1
Tresztatin B 7,7 3,2
Tresztatin C 3,0 0,7
♦ = A tresztatin komplex az 1. példa (II. lépésben nyert 45 por) szerint előállított, tresztatin A-t, tresztatin B-t és tresztatin C-t tartalmazó készítmény.
*♦ = ED20 értéknek azt a dózist tekintjük, mely a 2 g/kg testsúly főzött rizskeményítő által előidézett hiperglikémiát 20 perc után 20%-kal csökkenti.
A tresztatinok a Bacillus subtilisból és Aspergillus oryzaeből nyert α-amiláz és az Aspergillus niger-ből kapott amino-a-l,4-a-l,6-glükozidáz gátlására is képesek, azonban az édesburgonyából nyert β-amilázra nem fejtenek ki gátló hatást.
Az emberi szervezetben a keményítő — a fő szénhidrát — emésztését az α-amiláz hatása indítja meg. Ez az enzim a nyálban és a pankreász által kiválasztott szekretumban található. A keményítőnek a gyomor-bél-traktusban való teljes megemésztéséért a pankreász-amiláz felelős. Ez az en60 zim katalizálja a szénhidrát-polimer felszakadását, mely végül maltózzá alakul s a maltózt a bélrendszer diszaccharidáz enzimjei glükózzá hidrolizálják. Ennek következtében keményítőtartalmú élelmiszerek elfogyasztása után röviddel kifejezett hiperglikémia figyelhető meg, mely hiperinzulinémiá65 hoz vezet.
-7181442
Ismeretes, hogy a cukorbetegeknél ez a hiperglikémia kifejezetten erős és rendkívül nem-kivánatos jelenség. Súlyfelesleggel rendelkező egyéneknél a hiperglikémiát gyakran fokozott inzulin-kiválasztás kíséri, mely a pankreász β-celláinak kimerüléséhez vezethet. A hiperinzulmémia ezenkívül a lipogenézisnek kedvez s ez elősegíti a hiperlipidémia kialakulását.
A tresztatin A, B és C valamint egy vagy több fenti komponenst tartalmazó készítmények a poszt-prandiális hiperglikémiát és hiperinzulinémiát csökkentik; e hatást egéren és patkányon keményítőterhelés (lásd előző teszt és I. táblázat) vagy a táp elfogyasztása után mért adatok (IV. táblázat) igazolják.
Az orális szacharóz-adagolással előidézett hiperglikémia gátlás meghatározása (III. táblázat) az α-amiláz gátlásán kívül bizonyos szacharóz-gátlást is mutat. A tresztatinok a glükóz által előidézett hiperglikémiát nem befolyásolják.
A találmányunk szerinti eljárással előállítható tresztatinok diabetes, elzsírosodás, hiperlipidémia és éteroszklerózis kezelésénél értékes hatást fejtenek ki.
Minthogy a nyálban levő α-amiláz a keményítő-emésztés 10 miatt a fogak karieszét okozhatja, a tresztatinok a kariesz megelőzésére és csökkentésére is alkalmazhatók.
A tresztatinok továbbá biokémiai reagensként nyerhetnek felhasználást.
III. táblázat
Tresztatin hatása természetes keményítővel vagy szacharózzal történő orális terheléssel előidézett hiperglikémiára (hiperinzulinémia)
Plazmaglükóz és inzulin 20 perccel a szénhidrátok + tresztatin (1,6 g búzakeményitő/kg vagy 3,2 g szacharóz/kg) beadása után.
Az eredményeket a szénhidráttal terhelt kontroll értékek százalékában adjuk meg. *p 0,05; **p 0,01; ***p 0,001 a Kolmogorov— Szmirnov teszt szerint. NE = nemzetközi egység (IU)
Dózis/kg Keményítő-terhelés Szacharóz-terhelés
Glükóz Inzulin Glükóz
T resztatin-keverék* 6 600 NE 75*** 61* _
22 000 NE 60*** 59* —
t 66 000 NE 56*** 41** —
220 000 NE — - 90*
660000 NE — — 73***
2 200 000 NE — — 64***
Tresztatin A 0,3 mg 68*** 66* —
1,0 mg 56*** 42*** —
3,0 mg 55*** 42*** —
30,0 mg — — 84*
Tresztatin C 0,3 mg 71*** 51** —
1,0 mg 60*** 51** —
3,0 mg 58*** 63** —
30,0 mg — — 85*
♦ Az 1. példa szerint készített, a „IV. lépéssel nyert por”-nak felel meg, és Tresztatin A-t, B-t, C-t tart.
IV. táblázat
Tresztatin hatása patkányon a takarmány orális beadagolása útján előidézett hiperglikémiára és hiperinzulinémiára
Dózis Plazma-glükóz mg/100 ml-ben Középertéki standard hiba Plazma-inzulin μΕ/ml-ben Középérték ± standard hiba
20 perc 60 perc 120 perc 20 perc 60 perc 120 perc
Takarmány (kontroll)* 275 ±9 228±11 191 ±6 59 ±10 44±10 30±5
Takarmány+ 22 440 NE** 205 ±9** 190 ±14* 184±4 15± 2** 18± 3 I7±2
Takarmány Ι- ό? 320 NE 197±2** 173± 5** 175±3* 22 ± 8* 14± 1** 13± 1*
Takarmány+ 224 400 NE 189±5** 164± 2** 169±2* 18± 3* 8± 1** 9±1**
nősténypatkányból álló csoport állatai (85—95 g) 24 órás éheztetés után gyomorszondán át kaptak takarmányt (22 g/6 ml/ patkány) és adott esetben tresztatin-keveréket.
* 0,07%-os karrageninben szuszpendált szokásos laboratóriumi takarmány •♦Az 1. példa szerint készített „a IV. lépésnél nyert por”-nak felel meg, és tresztatin A-t, tresztatin B-t és tresztatin C-t tartalmaz Statisztikai értékelés Kolmogorov és Smirnov szerint: *: p 0,05, **: p 0,01, ·**: p 0,001
-’mia ásán ok a k.
'tatirózis ztés lesz tnek
A találmányunk szerinti eljárással előállítható tresztatinok és sóik a gyógyászatban a hatóanyagot és enterális adagolásra alkalmas, szerves vagy szervetlen iners hordozóanyagokat tartalmazó készítmények alakjában alkalmazhatók. Hordozóanyagként pl. vizet, zselatint, gumiarabikumot, laktózt, keményítőt, magnéziumsztearátot, talkumot, növényi olajokat és polialkilénglikolokat használhatunk. A gyógyászati készítmények szilárd (pl. tabletta, drazsé vagy kapszula) vagy folyékony (pl. oldat vagy szuszpenzió) alakban formulázhatók.
A készítmények adagolási (dózis) egységenként 20— 50 mg hatóanyagot tartalmazhatnak. A napi dózis felnőtteknél 10—200 mg lehet és az egyéni adottságoknak és követelményeknek megfelelően változtatható.
án.
'V—
A tresztatinokat és sókat élelmiszerekbe és diétás készítményekbe (pl. cukor, gyümölcslé, csokoládé, lekvár, burgonyatermékek és kenyér) bedolgozva is felhasználhatjuk. A fenti élelmiszerek és készítmények célszerűen 0,1 —1 súly% tresztatint tartalmazhatnak.
Eljárásunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk.
1. példa
I. Fermentáció ι Alábbi összetételű táptalajt készítünk:
Burgonyakeményitő 20g
Glükóz 20g
Élesztőextrakt 5g
Nátriumklorid2,5 g
Ásványi só-oldat*1 1ml
Ionmentesített víz 1 liter *> Az oldat 1 liter ionmentesitett vízre számítva 50 g cinkszulfát-heptahidrátot, 5 g kupriszulfát-pentahidrátot és 5 g mangáno-klorid-tetrahidrátot tartalmaz.
A fenti oldat pH-ját 6 n nátriumhidroxid hozzáadásával
6-ra állítjuk be, majd 3,2 g kalciumkarbonátot és 20 g szójabablisztet adunk hozzá és a tápoldatot 20 percen át 120 C’on gőzzel sterilezzük.
Streptomyces dimorphogenes sp. NR—320—OM7HB (FERM—P No. 3664) ferde-tenyészetének spóráit 10 db, 110—110 ml sterilezett táptalajt tartalmazó 500 ml-es Erlenmayci-lombikba oltjuk át. A lombikokat forgó rázatógépre helyezzük és percenként 185-ős fordulatszám mellett 72 órán át 27 C°-on rázatjuk. Az ily módon nyert tenyészetekkel oltjuk be az 50 literes fermentorokban levő 25 liter fenti összetételű táptalajt. A fermentációs ciklus 43 órán át tart, mialatt a hőmérsékletet 27 C-on tartjuk és szűrt levegővel (25 liter/perc) levegőztetünk. Rázatási sebesség: 300 mozgatás/perc. Egy tipikus tresztatin-fermentlé (pH 6,9) aktivitása
3,1 x 104 IU/ml.
1/ íz
II. Izolálás
1. Szénen örténő adszorpció
A fentiek szerint ismertetett tresztatin-fermentációnál nyert teljes fermentlevet 5 n nátriumhidroxid-oldattal pH 7,0 értékre állítjuk be, majd leszűrjük. A szürlethez (19 liter,
3,1 x 104 IU/ml, 5.9 x 108 IU összesen) 380g aktív szenet adunk és az elegyet 20 percen át szobahőmérsékleten keverjük, majd szüljük. A széntartalmú szűrőlepényt 4 liter csapvízzel mossuk és 10 liter forró 50%-os vizes acetonban szusz5 pendáljuk. A szuszpenziót 6 n sósavval pH = 2 értékre savanyítjuk, 20 percen át 60 C’-on keveijük, miközben 6 n sósav időnkénti hozzáadásával pH = 2 értéken tartjuk. Az elegyet szüljük, a szürölepényt további 10 liter 50%-os vizes acetonnal kezeljük a fenti módon. Az egyesített szűrleteket 10 6n nátriumhidroxid-oldattal pH = 7 értékre semlegesítjük, majd a kivált kevés csapadékot feszüljük. A szűrfetet (5,6 x 108 IU összesen) vákuumban kb. 3 literre bepároljuk. A koncentrátum egy részét liofilizáljuk. Sötétbarna por alakjában nyers tresztatin-komplexet kapunk (3,2 x 10* IU/g), 15 melyet a továbbiakban „I. lépésben nyert por”-nak nevezünk.
2. Dowex 50-en történő adszorpció
A koncentrátumot (kb. 3 liter, 5,6 x 108 IU összesen) Dowex 50 oszlopon (H-forma, 3,5 liter, 20—50 szemcse méretű) visszük fel kb. 10 ml/perc sebességgel. Az oszlopot
10.5 liter ionmentesitett vízzel mossuk, 1 n ammóniával eluáljuk és frakcionáljuk. A 3 χ 103 IU/ml értéknél több tresz- tatint tartalmazó frakciókat egyesítjük és vákuumban bepároljuk és liofilizáljuk. 75,4 g barna port kapunk (7,0 x 10® IU/ml, 5,3 χ 108 IU összesen), melyet a továbbiakban „II. lépésben nyert por”-nak nevezünk.
3. Metanolos kezelés
75.4 g, a II. lépésben nyert port 3,770 ml metanolban szuszpendálunk és 2 órán át szobahőmérsékleten keverünk.
Az oldhatatlan részt feszüljük, kevés metanollal mossuk és szárítjuk. 41,5 g barna port kapunk (1,1 x 10’ IU/g,
4.6 χ 108 IU összesen), melyet a továbbiakban „III. lépésben nyert por”-nak nevezünk.
4. Dowex 1-en történő kromatografálás
41.5 g, a III. lépésben nyert port 100 ml ionmentesitett vízben oldunk. Az oldatot Dowex l-t (acetát-forma,
2050 ml, 200—400 szemcseméretű) tartalmazó oszlopra (87 x 5,5 cm) visszük fel. Az oszlopot ionmentesitett vízzel
2.5 ml/perc sebességgel eluáljuk és az eluátumot 17 ml-es frakciókban gyűjtjük össze. A 35—70 sz. aktív frakciót egyesítjük, vákuumban bepároljuk és liofilizáljuk. 22,6 g sárga port kapunk (1,8 χ 10’ IU/g, 4,1 x 10’ IU összesen), melyet a továbbiakban „IV. lépésben nyert por”-nak nevezünk.
Dowex 50-n történő kromatografálás
22.6 g, a íV. lépésben nyert port 50 ml ionmentesitett vízben oldunk és az oldatot Dowex 50-t (ammónium-formí 2900 ml.,200—400 szemcseméret) tartalmazó oszlopra (85 χ 6,6 cm) visszük fel. Az oszlopot 2,5 ml/perc sebesség- gél ionmentesitett vízzel eluáljuk és az eluátumot 17 ml-es frakciókban gyűjtjük össze. A 65—89 sz. aktív frakciót egyesítjük, bepároljuk és liofilizáljuk. Világossárga por alakjában
10.6 g tresztatin-komplexet kapunk (3,6 x 107 IU/g,
3,8 χ 10’ IU összesen), melyet a továbbiakban „V. lépésben nyert por”-nak nevezünk.
-9181442
III. Tresztatin-komplex szétválasztása tresztatin A, B és C komponenssé
10,6 g, az V. lépésben nyert port 20 ml desztillált vízben oldunk és az oldatot Amberlit CG 50-t (keverékágy, mely 3,5 5 rész ammónium-formában és 6,5 rész H-formában levő gyantából áll, 1420 ml, I. típusú) tartalmazó oszlopra (78 x 4,8 cm) visszük fel. Az oszlopot desztillált vízzel 2,0 ml/perc sebességgel eluáljuk és az eluátumot 14 ml-es frakciókban gyűjtjük össze. Az aktív frakciókat az alábbi 10 paraméterek mellett nagynyomású folyadék kromatográfiának vetjük alá:
Oszlop:
Hordozó:
Átfolyási sebesség: Befecskendezett térfogat: Kimutatás:
u Bondapak/szénhidrát (1,4 x Γ, Waters Associate) 15
Metilcianid—víz (63 : 37)
4,0 ml/perc
2—10 μΐ
210 nm-nél mért ultraibolya abszorpció. 20
A megfelelő frakciókat egyesítjük, bepároljuk és liofilizáljuk. A kapott eredményeket az alábbi táblázatban foglaljuk össze:
Frakció száma Maradék súlya (8) Aktivitás (IU/8) Főkomponens (retenciós idő)
71— 90 1,40 9,4 x 106 Tresztatin B (3,4 perc)
131—165 1,88 5,9 x 107 Tresztatin A (5,5 perc)
311—380 0,79 4,4 x 10’ Tresztatin C (8,8 perc)
IV. Tresztatin A előállítása
Tiszta tresztatin A készítményt Amberlit CG 50-n történő re-kromatografálással állítunk elő. 1,17 g, a II. sz. bekezdés 40 szerint előállított tresztatin A-t 4 ml desztillált vízben oldunk, majd az oldatot Amberlit CG 50-t (keverékágy, mely 8 rész H-formában levő és 2 rész ammónium-formában levő gyantából áll; 300 ml, II. típusú) tartalmazó oszlopra (133 x 1,7 cm) visszük fel. Az oszlopot desztillált vízzel 45 eluáljuk és az eluátumot 7 ml-es frakciókban gyűjtjük össze. Az egyes frakciókat a korábbiakban ismertetett nagynyomású folyadékkromatográfiás módszerrel követjük nyomon. .. tresztatin A-t tartalmazó 245—465 sz. frakciót egyesítjük, bepároljuk és liofilizáljuk. Fehér por alakjában 649 mg, a 50 fent ismertetett tulajdonságokkal rendelkező tresztatin A-t kapunk.
V Tresztatin B előállítása 55
Tiszta tresztatin B készítményt Amberlit Co 50-n történő re-kromatografálással állítunk elő. 450 mg, a III. sz. bekezdés szerint előállított tresztatin B-t 2 ml desztillált vízben oldunk és az oszlopot Amberlit CG 50-t (keverékágy, mely 60 8 rész H-formában levő és 2 rész ammónium-formában levő gyantából áll; 280 ml, II. típusú) tartalmazó oszlopra (122 x 1,7 cm) visszük fel. Az oszlopot desztillált vízzel eluáljuk, az eluátumot 3 ml-es frakciókban gyűjtjük össze és a fentiekben leírt nagynyomású folyadékkromatográfiás 65 módszerrel követjük nyomon. A tresztatin B-t tartalmazó 121—129 sz. frakciót egyesítjük, bepároljuk és liofilizáljuk. Fehér por alakjában 170 mg, a fenti tulajdonságokkal rendelkező tresztatin B-t kapunk.
♦
VI. Tresztatin C előállítása
Tiszta tresztatin C készítményt Amberlit CG 50-n történő re-kromatografálással állítunk elő. 720 mg, a III. sz. bekezdés szerint előállított tresztatin C-t 3 ml desztillált vízben oldunk és az oldatot Amberlit CG 50-t (keverékágy, mely 6,2 rész H-formában levő és 3,8 rész ammónium-formában levő gyantából áll; 300 ml, II. típusú) tartalmazó oszlopra (133 x 1,7 cm) visszük fel. Az oszlopot desztillált vízzel eluáljuk és az eluátumot 6 ml-es frakciókban gyűjtjük össze, melyeket a fentiekben ismertetett nagynyomású folyadékromatográfiás módszerrel követünk nyonon. A tresztatin C-t tartalmazó 42—59 sz. frakciót egyesítjük, bepároljuk és liofilizáljuk. Fehér por alakjában 515 mg, a fentiekben leírt tulajdonságokkal rendelkező tresztatin C-t kapunk.
2. példa
Tresztatin A-hidroklorid előállítása mg tresztatin A-t 1 ml desztillált vízben oldunk és az oldat pH-ját 0,1 n sósav hozzáadásával 2,0 értékre állítjuk be. Az oldatot vákuumban kb. 0,5 ml-re bepároljuk, majd 6 ml etanolt adunk hozzá, a képződő fehér csapadékot centrifugálással összegyűjtjük, 2 ml etanollal mossuk és vákuumban szárítjuk. Fehér por alakjában 97 mg tresztatin A-dihidrokloridot kapunk.
3. példa
Tresztatin B-hidroklorid előállítása mg, az 1. példa szerint előállított tresztatin B-t 1 ml desztillált vízben oldunk és az oldat pH-ját 0,1 n sósavval 2,0 értékre állítjuk be. Az oldatot vákuumban kb. 0,5 ml-re bepároljuk, majd 7 ml etanollal elegyítjük. A kiváló csapadékot centrifugálással elválasztjuk, 2 ml etanollal mossuk és szárítjuk. Fehér por alakjában 91 mg tresztatin B-monohidrokloridot kapunk.
4. példa
Tresztatin C-hidroklorid előállítása mg, az 1. példa szerint előállított tresztatin C-t 1 ml desztillált vízben oldunk és az oldat pH-ját 0,1 n sósavval 2,0 értékre állítjuk be. Az oldatot 0,5 ml-re bepáioljuk 6m> etanollal elegyítjük, centrifugáljuk, a csapadékot 2 m. eu nollal mossuk és szárítjuk. Fehér por alakjáoan 91 mg tresz tatin C-trihidrokloridot kapunk.
5. példa
Az 1. példában ismertetett eljárással analóg módon Streptomycesdimorphogenes sp. NR—320—OM7HBS (FERM—
P No. 3665) törzs felhasználásával tresztatin A-t, tresztatin B-t és tresztatin C-t állítunk elő.
Az 1., 2. és 3. ábrán a tresztatin A, tresztatin B és tresztatin C infravörös abszorpciós spektrumát mutatjuk be.
A 4., 5. és 6. ábrán a tresztatin A, tresztatin B és tresztatin C D2O-ban 100 MHz mellett felvett Ή NMR spektrumát mutatjuk be. A 7. ábra a tresztatin A, B és C nagynyomású folyadékkromatogrammját tartalmazza.
e) ultraibolya abszorpciós spektrum (vízben): a tresztatin A, tresztatin B és tresztatin C vég-abszorpciót mutat;
f) infravörös abszorpciós spektrum (káliumbromidban) tresztatin A: (lásd 1. ábra) tresztatin B: (lásd 2. ábra) tresztatin C: (lásd 3. ábra);

Claims (2)

1. Eljárás tresztatin A, tresztatin B és tresztatin C és sóik valamint keverékeik előállítására, mely aminocukor-származékok közös szerkezeti építőelemként trechalózt tartalmaz- 15 nak és az alábbi tulajdonságokat mutatják:
a) elemi analízis tresztatin A: tresztatin B: tresztatin C; C. H,„ N„, O,z 46,72 7,13 2,08 43,28 46,27 7,04, 1,65 44,69 47,55 7,15 2,29 42,66 20 b) molekulasúly (ozmometria): tresztatin A: 1470 25 tresztatin B: 975 tresztatin C: 1890 c) olvadáspont: tresztatin A: 221—232 C’ (bomlás), 30 tresztatin B: 209—219 C’ (bomlás). tresztatin C: 230—237 C (bomlás); d) fajlagos forgatóképesség: 35 tresztatin A: [a]£ = +177’ (c = 1,0, víz), tresztatin B: Md = + 187’ (c = 1,0, víz), tresztatin C: [αβ5 = +169,5’ (c = 1,0, víz);
g) Ή NMR spektrum (D2O-ban 100 MHz-nél);I tresztatin A: (lásd 4. ábra)! ί tresztatin B: (lásd 5. ábra)ΐ tresztatin C: (lásd 6. ábra);I;
h) oldószerekben való oldhatóság:
tresztatin A, tresztatin B és tresztatin C és hidrokloridjaikj vízben jól oldódnak; dimetilszulfoxidban oldhatók; etanol-[ f bán és acetonban gyengén oldódnak; etilacetátban és kloroformban oldhatatlanok;
i) színreakció:í tresztatin A, tresztatin B és tresztatin C pozitív permanganát-reakciót és antron-reakciót, valamint negatív Sakaguchi-reakciót adnak azzal jellemezve, hogy valamely, a Streptomyces genusbai tartozó tresztatin-termelő mikroorganizmust — előnyösen aj
Streptomyces dimorphogenes NR—320—OM7HB (ATCC·.
31484) vagy NR—320—OM7HBS (ATCC 31485) törzset — aerob körülmények között vizes közegben tenyésztünk,;
a tresztatinokat a fermentléből elkülönítjük és kívánt esetben a tresztatin A-t, tresztatin B-t és tresztatin C-t egymástól!
szétválasztjuk.] i;
2. Eljárás gyógyászati készítmények előállítására azzal| jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti eljárással előállítottl[ tresztatin A-t, tresztatin B-t vagy tresztatin C-t vagy sóikatij vagy keverékeiket mint hatóanyagot iners szilárd vagy folyé-j kony gyógyászati hordozóanyagokkal összekeverünk és enterális adagolásra alkalmas formában kikészítünk.'
HU79HO2138A 1978-02-14 1979-02-12 Process for preparing aminosugar derivatives HU181442B (en)

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
GB583478 1978-02-14

Publications (1)

Publication Number Publication Date
HU181442B true HU181442B (en) 1983-07-28

Family

ID=9803510

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU79HO2138A HU181442B (en) 1978-02-14 1979-02-12 Process for preparing aminosugar derivatives

Country Status (26)

Country Link
US (1) US4273765A (hu)
EP (1) EP0003616B1 (hu)
JP (1) JPS54163511A (hu)
AR (1) AR219150A1 (hu)
AT (1) AT367451B (hu)
AU (1) AU527318B2 (hu)
CA (1) CA1121290A (hu)
DE (2) DE2905649A1 (hu)
DK (1) DK149599C (hu)
ES (1) ES477653A1 (hu)
FI (1) FI63062C (hu)
FR (1) FR2416901A1 (hu)
GR (1) GR72817B (hu)
HU (1) HU181442B (hu)
IE (1) IE47916B1 (hu)
IL (1) IL56626A0 (hu)
LU (1) LU80906A1 (hu)
MC (1) MC1253A1 (hu)
NL (1) NL7901182A (hu)
NO (1) NO153011C (hu)
NZ (1) NZ189625A (hu)
PH (1) PH15084A (hu)
PT (1) PT69218A (hu)
SE (1) SE7901276L (hu)
YU (1) YU41437B (hu)
ZA (1) ZA79528B (hu)

Families Citing this family (37)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
DE3166093D1 (en) * 1981-01-05 1984-10-18 Takeda Chemical Industries Ltd N-substituted pseudo-aminosugars, their production and use
JPS57146713A (en) * 1981-03-09 1982-09-10 Akira Endo Hypoglycemic
US4595678A (en) * 1982-03-19 1986-06-17 Takeda Chemical Industries, Ltd. N-substituted pseudo-aminosugars and pharmaceutical compositions containing same
US4762857A (en) * 1986-05-30 1988-08-09 E. I. Du Pont De Nemours And Company Trehalose as stabilizer and tableting excipient
US4678812A (en) * 1986-05-30 1987-07-07 E. I. Du Pont De Nemours And Company Trehalose as stabilizer and tableting excipient
US4885361A (en) * 1987-07-31 1989-12-05 Hoffmann-La Roche Inc. Sulfated oligosaccharides
AU667462B2 (en) * 1990-11-30 1996-03-28 Monoclonetics International Incorporated Methods for the diagnosis of chronic lower back and cervical pain
CA2128044C (en) * 1993-08-05 2007-02-20 Klaus-Dieter Bremer Pharmaceutical compositions comprising a glucosidase and/or amylase inhibitor, and a lipase inhibitor
US7022684B2 (en) * 2000-05-24 2006-04-04 Pfizer Inc. Treatment of rumen acidosis with α-amylase inhibitors
IL143225A (en) * 2000-05-24 2008-03-20 Pfizer Preparation of drugs containing α-amylase inhibitors to treat hyperacidity of the inner abdomen
WO2005051298A2 (en) 2003-11-19 2005-06-09 Metabasis Therapeutics, Inc. Novel phosphorus-containing thyromimetics
US7262318B2 (en) * 2004-03-10 2007-08-28 Pfizer, Inc. Substituted heteroaryl- and phenylsulfamoyl compounds
US20050288340A1 (en) * 2004-06-29 2005-12-29 Pfizer Inc Substituted heteroaryl- and phenylsulfamoyl compounds
AP2007003979A0 (en) * 2004-11-23 2007-06-30 Warner Lambert Co 7-(2h-pyrazol-3-yl)-3,5-dihyroxy-heptanoic acid derivatives as hmg co-a reductase inhibitors for thetreatment of lipidemia
US7741317B2 (en) 2005-10-21 2010-06-22 Bristol-Myers Squibb Company LXR modulators
US7888376B2 (en) 2005-11-23 2011-02-15 Bristol-Myers Squibb Company Heterocyclic CETP inhibitors
JP5498168B2 (ja) 2006-12-01 2014-05-21 ブリストル−マイヤーズ スクイブ カンパニー アテローム性動脈硬化および循環器疾患の治療のためのｃｅｔｐ阻害剤としてのｎ−（（３−ベンジル）−２，２−（ビス−フェニル）−プロパン−１−アミン誘導体
US8969514B2 (en) 2007-06-04 2015-03-03 Synergy Pharmaceuticals, Inc. Agonists of guanylate cyclase useful for the treatment of hypercholesterolemia, atherosclerosis, coronary heart disease, gallstone, obesity and other cardiovascular diseases
MX354786B (es) 2007-06-04 2018-03-21 Synergy Pharmaceuticals Inc Agonistas de guanilato ciclasa utiles para el tratamiento de trastornos gastrointestinales, inflamacion, cancer y otros trastornos.
CA2721051A1 (en) * 2008-04-11 2009-10-15 Astellas Pharma Inc. Aminosugar compound and process for production thereof
CA2726917C (en) 2008-06-04 2018-06-26 Synergy Pharmaceuticals Inc. Agonists of guanylate cyclase useful for the treatment of gastrointestinal disorders, inflammation, cancer and other disorders
WO2010009319A2 (en) 2008-07-16 2010-01-21 Synergy Pharmaceuticals Inc. Agonists of guanylate cyclase useful for the treatment of gastrointestinal, inflammation, cancer and other disorders
US20120046364A1 (en) 2009-02-10 2012-02-23 Metabasis Therapeutics, Inc. Novel Sulfonic Acid-Containing Thyromimetics, and Methods for Their Use
JP2013528172A (ja) 2010-05-21 2013-07-08 ファイザー・インク ２−フェニルベンゾイルアミド
US20130156720A1 (en) 2010-08-27 2013-06-20 Ironwood Pharmaceuticals, Inc. Compositions and methods for treating or preventing metabolic syndrome and related diseases and disorders
US9616097B2 (en) 2010-09-15 2017-04-11 Synergy Pharmaceuticals, Inc. Formulations of guanylate cyclase C agonists and methods of use
JP2014513923A (ja) 2011-03-04 2014-06-19 ファイザー・インク Ｅｄｎ３様ペプチドおよびその使用
US20150050371A1 (en) 2012-03-09 2015-02-19 Biotropics Malaysia Berhad Extract Formulations of Rhodamnia Cinerea And Uses Thereof
WO2014151200A2 (en) 2013-03-15 2014-09-25 Synergy Pharmaceuticals Inc. Compositions useful for the treatment of gastrointestinal disorders
EP2970384A1 (en) 2013-03-15 2016-01-20 Synergy Pharmaceuticals Inc. Agonists of guanylate cyclase and their uses
EP2986599A1 (en) 2013-04-17 2016-02-24 Pfizer Inc. N-piperidin-3-ylbenzamide derivatives for treating cardiovascular diseases
JP6606491B2 (ja) 2013-06-05 2019-11-13 シナジー ファーマシューティカルズ インコーポレイテッド グアニル酸シクラーゼｃの超高純度アゴニスト、その作成および使用方法
DK3186242T3 (da) 2014-08-29 2021-12-20 Tes Pharma S R L Alfa-amino-beta-carboxymuconsyre-semialdehyd-decarboxylasehæmmere
WO2016055901A1 (en) 2014-10-08 2016-04-14 Pfizer Inc. Substituted amide compounds
AR109950A1 (es) 2016-10-14 2019-02-06 Tes Pharma S R L INHIBIDORES DE LA ÁCIDO a-AMINO-b-CARBOXIMUCÓNICO SEMIALDEHÍDO DESCARBOXILASA
KR20210111248A (ko) 2018-11-20 2021-09-10 테스 파마 에스.알.엘. α-아미노-β-카르복시뮤콘산 세미알데하이드 데카르복실라제의 저해제
BR112021013807A2 (pt) 2019-01-18 2021-11-30 Astrazeneca Ab Inibidores de pcsk9 e seus métodos de uso

Family Cites Families (6)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
DE2064092C2 (de) * 1970-12-28 1983-06-01 Bayer Ag, 5090 Leverkusen Inhibitoren für Glykosidhydrolasen aus Actinomyceten
US4062950A (en) * 1973-09-22 1977-12-13 Bayer Aktiengesellschaft Amino sugar derivatives
DE2347782C3 (de) * 1973-09-22 1979-10-11 Bayer Ag, 5090 Leverkusen Aminozuckerderivate, Verfahren zu ihrer Herstellung sowie diese Verbindungen enthaltende Arzneimittel
US4065557A (en) * 1974-03-21 1977-12-27 Bayer Aktiengesellschaft Amino sugars and their use in improving the meat:fat ratio in animals
USRE29903E (en) 1975-03-19 1979-02-06 American Cyanamid Company Antibacterial antibiotics AM31α, AM31β and AM31γ
DE2614393C3 (de) * 1976-04-02 1980-04-03 Bayer Ag, 5090 Leverkusen Aminozucker-Derivate und diese Verbindungen enthaltende Arzneimittel

Also Published As

Publication number Publication date
AU527318B2 (en) 1983-02-24
LU80906A1 (de) 1980-09-24
DE2962165D1 (en) 1982-03-25
IL56626A0 (en) 1979-05-31
PH15084A (en) 1982-07-02
YU41437B (en) 1987-06-30
NL7901182A (nl) 1979-08-16
IE47916B1 (en) 1984-07-25
FI63062B (fi) 1982-12-31
FI790486A (fi) 1979-08-15
ES477653A1 (es) 1980-03-01
PT69218A (en) 1979-03-01
US4273765A (en) 1981-06-16
NO790469L (no) 1979-08-15
ZA79528B (en) 1980-02-27
DK61179A (da) 1979-08-15
FR2416901B1 (hu) 1980-10-24
DK149599B (da) 1986-08-04
CA1121290A (en) 1982-04-06
FR2416901A1 (fr) 1979-09-07
ATA108879A (de) 1981-11-15
DE2905649A1 (de) 1979-08-16
AR219150A1 (es) 1980-07-31
AT367451B (de) 1982-07-12
JPS643877B2 (hu) 1989-01-23
NO153011C (no) 1986-01-02
EP0003616A3 (en) 1979-09-05
NO153011B (no) 1985-09-23
EP0003616A2 (de) 1979-08-22
JPS54163511A (en) 1979-12-26
FI63062C (fi) 1983-04-11
MC1253A1 (fr) 1980-01-14
SE7901276L (sv) 1979-08-15
YU34879A (en) 1983-01-21
AU4402879A (en) 1979-08-23
GR72817B (hu) 1983-12-06
DK149599C (da) 1987-06-01
EP0003616B1 (de) 1982-02-24
IE790274L (en) 1979-08-14
NZ189625A (en) 1981-05-01

Similar Documents

Publication Publication Date Title
HU181442B (en) Process for preparing aminosugar derivatives
US4254256A (en) Amino sugar compound
AU612189B2 (en) New antibiotics, benanomicins a and b and dexylosylbenanomicin b, and production and uses thereof
US4990448A (en) Bu-4061T
US5071957A (en) Antibiotic BU-4061T
IE46236B1 (en) Antitumor anthracycline antibiotics
JPH0566394B2 (hu)
EP0871638B1 (en) Novel aminooligosaccharide derivative and process for preparing the same
JPH0689012B2 (ja) Ｃｌ‐１５７７‐ｂ▲下４▼化合物およびその製法
HU202591B (en) Process for producing antibiotic bu-3420t and pharmaceutical composition comprising such antibiotic
KR900008247B1 (ko) 새로운 생리활성물질 아르파메닌(Arphamenine)의 제조방법
KR920001448B1 (ko) Bbm-2478 항생제 착화합물
GB2060629A (en) Antibiotic substance and production and use thereof
US4550159A (en) Anthracycline compounds
US5041423A (en) Antibiotics of the mureidomycin group, their preparation, and their therapeutic use
US5109122A (en) Antibiotics, dexylosylbenanomicin B
WO2000032587A1 (fr) Substances sf2809-i, ii, iii, iv, v et vi presentant une activite d&#39;inhibition de la chymase
US4204038A (en) Process for preparing antibiotics MA 144-M1 and MA 144-M2
KR950013857B1 (ko) 신규 항생물질 무레이도마이신 a, b, c 및 d 그의 제조 방법 및 치료학적 용도
US4197292A (en) Novel amylase inhibitors
HU184846B (en) Process for producing homo-citric acid-oligoryboside derivatives
JPS60172985A (ja) 抗生物質ａ３９０７９因子ｓ−１およびその製造方法
US4565861A (en) Serirubicum
US4572895A (en) Process for preparing an antibiotic complex by culturing actinomyces strain ATCC 39417
KR830001068B1 (ko) 아미노당 유도체의 제조방법

Legal Events

Date Code Title Description
HU90 Patent valid on 900628
HMM4 Cancellation of final prot. due to non-payment of fee