HU178444B - Process for coating without solvents - Google Patents

Process for coating without solvents Download PDF

Info

Publication number
HU178444B
HU178444B HU78BA3734A HUBA003734A HU178444B HU 178444 B HU178444 B HU 178444B HU 78BA3734 A HU78BA3734 A HU 78BA3734A HU BA003734 A HUBA003734 A HU BA003734A HU 178444 B HU178444 B HU 178444B
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
polyurethane
foam
coating
layer
weight
Prior art date
Application number
HU78BA3734A
Other languages
English (en)
Inventor
Karl-Arnold Weber
Kurt Walter
Helmuth Prochaska
Original Assignee
Bayer Ag
Mobay Chemical Corp
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Bayer Ag, Mobay Chemical Corp filed Critical Bayer Ag
Publication of HU178444B publication Critical patent/HU178444B/hu

Links

Classifications

    • B—PERFORMING OPERATIONS; TRANSPORTING
    • B32—LAYERED PRODUCTS
    • B32B—LAYERED PRODUCTS, i.e. PRODUCTS BUILT-UP OF STRATA OF FLAT OR NON-FLAT, e.g. CELLULAR OR HONEYCOMB, FORM
    • B32B5/00—Layered products characterised by the non- homogeneity or physical structure, i.e. comprising a fibrous, filamentary, particulate or foam layer; Layered products characterised by having a layer differing constitutionally or physically in different parts
    • B32B5/18—Layered products characterised by the non- homogeneity or physical structure, i.e. comprising a fibrous, filamentary, particulate or foam layer; Layered products characterised by having a layer differing constitutionally or physically in different parts characterised by features of a layer of foamed material
    • B—PERFORMING OPERATIONS; TRANSPORTING
    • B32—LAYERED PRODUCTS
    • B32B—LAYERED PRODUCTS, i.e. PRODUCTS BUILT-UP OF STRATA OF FLAT OR NON-FLAT, e.g. CELLULAR OR HONEYCOMB, FORM
    • B32B37/00—Methods or apparatus for laminating, e.g. by curing or by ultrasonic bonding
    • B32B37/04—Methods or apparatus for laminating, e.g. by curing or by ultrasonic bonding characterised by the partial melting of at least one layer
    • B—PERFORMING OPERATIONS; TRANSPORTING
    • B32—LAYERED PRODUCTS
    • B32B—LAYERED PRODUCTS, i.e. PRODUCTS BUILT-UP OF STRATA OF FLAT OR NON-FLAT, e.g. CELLULAR OR HONEYCOMB, FORM
    • B32B5/00—Layered products characterised by the non- homogeneity or physical structure, i.e. comprising a fibrous, filamentary, particulate or foam layer; Layered products characterised by having a layer differing constitutionally or physically in different parts
    • B32B5/22—Layered products characterised by the non- homogeneity or physical structure, i.e. comprising a fibrous, filamentary, particulate or foam layer; Layered products characterised by having a layer differing constitutionally or physically in different parts characterised by the presence of two or more layers which are next to each other and are fibrous, filamentary, formed of particles or foamed
    • B—PERFORMING OPERATIONS; TRANSPORTING
    • B32—LAYERED PRODUCTS
    • B32B—LAYERED PRODUCTS, i.e. PRODUCTS BUILT-UP OF STRATA OF FLAT OR NON-FLAT, e.g. CELLULAR OR HONEYCOMB, FORM
    • B32B2266/00—Composition of foam
    • B32B2266/02—Organic
    • B32B2266/0214—Materials belonging to B32B27/00
    • B32B2266/0278—Polyurethane
    • B—PERFORMING OPERATIONS; TRANSPORTING
    • B32—LAYERED PRODUCTS
    • B32B—LAYERED PRODUCTS, i.e. PRODUCTS BUILT-UP OF STRATA OF FLAT OR NON-FLAT, e.g. CELLULAR OR HONEYCOMB, FORM
    • B32B2305/00—Condition, form or state of the layers or laminate
    • B32B2305/02—Cellular or porous
    • B32B2305/022—Foam
    • B—PERFORMING OPERATIONS; TRANSPORTING
    • B32—LAYERED PRODUCTS
    • B32B—LAYERED PRODUCTS, i.e. PRODUCTS BUILT-UP OF STRATA OF FLAT OR NON-FLAT, e.g. CELLULAR OR HONEYCOMB, FORM
    • B32B2310/00—Treatment by energy or chemical effects
    • B32B2310/04—Treatment by energy or chemical effects using liquids, gas or steam
    • B32B2310/0445—Treatment by energy or chemical effects using liquids, gas or steam using gas or flames
    • B—PERFORMING OPERATIONS; TRANSPORTING
    • B32—LAYERED PRODUCTS
    • B32B—LAYERED PRODUCTS, i.e. PRODUCTS BUILT-UP OF STRATA OF FLAT OR NON-FLAT, e.g. CELLULAR OR HONEYCOMB, FORM
    • B32B2310/00—Treatment by energy or chemical effects
    • B32B2310/08—Treatment by energy or chemical effects by wave energy or particle radiation
    • B32B2310/0806—Treatment by energy or chemical effects by wave energy or particle radiation using electromagnetic radiation
    • B32B2310/0825—Treatment by energy or chemical effects by wave energy or particle radiation using electromagnetic radiation using IR radiation

Landscapes

  • Synthetic Leather, Interior Materials Or Flexible Sheet Materials (AREA)
  • Laminated Bodies (AREA)
  • Lining Or Joining Of Plastics Or The Like (AREA)
  • Molding Of Porous Articles (AREA)

Description

A találmány tárgya eljárás különösen bőr, hasított bőr és textíliák bevonására. A találmány szerinti bevonás kopásálló fedőrétegből és poliuretánhab-rétegböl álló kétrétegű fólia segítségével történik.
Bevonatok készítésére mind közvetlen, mind pedig úgynevezett fordítós bevonó eljárásokat alkalmaznak. A közvetlen bevonó eljárás során a bevonatot azonnal a végső hordozófelületre viszik fel, míg a közvetett eljárásnál a bevonat először egy védőfelületen helyezkedik cl, és erről viszik át egy későbbi időpontban a végső hordoi/>felületre. A gyakorlatban védőfelületként papírt, szövetet vagy acélszalagot alkalmaznak. A bevonat felvitele például permetezéssel, bedörzsöléssel, öntéssel, kalanderezéssel, szórással stb. történhet. A gyakorlatban különösen az öntéssel és a bedörzsöléssel történő bevonatfelvitel fontos.
A bevonatok egyszeri vagy többszöri felhordással alakíthatók ki. A bevonatot az alap egyszeri bevonásával hozzuk létre például akkor, ha a cél a vattafelület megkeményítése, szőnyegekben a csomók megkeményítése, vagy könnyű, vízhatlan textíliák (esőkabátok) előállítása. A bevonatok előállítása során azonban többnyire először egy lágyabb tapadóréteget viszünk fel az alapfelületre, amely réteg mintegy a kötő- illetve pufferreteg 25 szerepét tölti be az alapfelület és az általában keményebb, ellenállóbb második réteg, az úgynevezett fedőréteg között. A fedő- és a kötőréteg sok esetbem eltérő kémiai összetételű. Például a különféle poliuretánok kombinációi, poliuretán és poliakriiát kombinációi, po- 30 liurctán és PVC kombinációi jönnek számításba erre a célra.
Ha a bevonatot két vagy több rétegből alakítjuk ki, a rétegek sorrendjének, a rétegvastagságoknak és a réte5 gck kémiai összetételének megválasztásával a végtermék felhasználásának legjobban megfelelő tulajdonságokat biztosíthatjuk.
Textíliák és bőrtermékek bevonására általában előnyben részesítik a poliuretánokat, mivel ezek az anyagok 10 jelentős számú változatban állíthatók elő, cs többnyire kedvező tulajdonságokkal rendelkeznek. Például az úgynevezett kétkomponensű poliuretánokat alkalmazzák. Ezek reakcióképes rendszerek, amelyek például izocianát-csoportokat tartalmazó elöadduktból és alkalmas 15 láncnövelőszerből (többnyire aromás diaminból) állnak.
A két komponenst — oldószerrel hígítva — együttesen vagy külön-külön a bevonni kívánt alapra öntik vagy permetezik. Ilyen eljárást ismertet például a 838 826 és 872 268 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi 20 leírás, az 1 023 449 és I 240 656 sz. német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat, valamint az 1 570 524 sz. német szövetségi köztársaságbcli közrebocsátást irat. Természetesen arra is lehetőség van, hogy a kétkomponensű poliuretánokat viszonylag nagymolekulájú, izocianát-csoportokból mentes, azonban izocianátokkal reakcióba lépő csoportokat tartalmazó elöadduktból és kismolekulájú izocianátokból készítsék el. Ilyen eljárást például a 2 221 756 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátást irat ismertet.
A fentebb tárgyalt kétkomponensű poliuretánokkal szemben viszonylag újabbak az úgynevezett egykomponensíi poliuretánok. Ezeket a nagymolekulájú termékeket polihidroxi-vegyületek, a gyakorlatban elsősorban dihidroxi-poliészterek vagy dihidroxi-poliéterek, és glikolok, célszerűen etilénglikol és/vagy butándiol elegyeinek valamint aromás diizocianátoknak, előnyösen 4,4'-difenil-metán-diizocianátnak a reakciójával állítják elő. Ezeket az akár ömledékben, akár oldatban előállítható, lényegében lineáris poliuretánokat dimetilformamidot és/vagy egyéb erősen poláros vegyületet tartalmazó oldatok alakjában alkalmazzák. Az egykomponensű poliuretánok előnye a gyakorlatilag korlátlan eltarthatóságuk.
Az aromás diizocianátokból előállított úgynevezett aromás egykomponensű poliuretánokon kívül ismertek az úgynevezett alifás egykomponensű poliuretánok is. Ez utóbbi esetben nagymolekulájú dihidroxi-vegyületekből, alifás diizocianátokból és láncnövelő reagensekként alifás diaminokból, illetve bisz-hidrazidokból, bisz-szemikarbazidokból és bisz-karbazinsavészterekből nyert poliuretán-karbamidokról van szó. Ezeket az alifás egykomponensű poliuretánokat aromás szénhidrogének mellett primer vagy szekunder alkoholokat is tartalmazó oldószerelegyekből viszik fel a bevonni kívánt felületre.
Újabban a már ismertetett poliuretán rendszereken kívül vizes poliuretán diszperziókat is alkalmaznak bőr vagy textíliák bevonására.
Valamennyi fentebb tárgyalt hagyományos bevonó eljárás közös jellemzője az, hogy a bevonatot képező anyagot oldott vagy paszta alakban viszik fel az alapfelületre, majd az oldószer, illetve diszpergálószer elpárologtatósával rögzítik a bevonatot. Ennek a bevonatkészítési módszernek — különösen abban az esetben, ha a bevonatot több réteg felvitelével alakítjuk ki — a feldolgozó számára az a hátránya, hogy viszonylag költséges felszerelésre van szükség, amely az egyes rétegek egyenletes felvitelét biztosító berendezésekből és az egyes felvitt rétegek szárítását biztosító szárítózónákból áll. Ezen túlmenően olyan berendezéseket is fel kell állítani, amelyekben a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően a felhasznált oldószert, illetve oldószerelegyet visszanyerik.
A technika állásához tartozik az alapfelületnek előre elkészített műanyagfóliával történő rétegelése is. Ennél az ismert eljárásnál a fentieknek megfelelő módon alkalmas kötőréteggel látják el a műanyagfóliát (a kötőanyag például egykomponensű poliuretán, poliuretán diszperzió vagy akrilát diszperzió lehet), majd ezt követően a műanyagfóliára rétegelik például a textil alapanyagot. Az eljárásnál változatlanul hátrányos az, hogy oldószerek, illetve diszpergálószerek alkalmazására van szükség, amelyeket a rétegelés után el kell távolítani a bevonatból.
A találmány célja olyan egyszerű, oldószer nélküli bevonó eljárás kidolgozása, amely egyformán alkalmazható textíliák (a flieszt is ideértve), bőrök és hasított bőrök bevonására, és amely a feldolgozó üzemben megtalálható szokásos gépekkel kivitelezhető, s az előállított bevonat kopásálló, puha fogású és egyenletesen tapad az alapanyag egész felületéhez.
A találmány szerint a fenti célt úgy érjük el, hogy kopásálló fedőrétegből és poliuretánhab rétegből álló kétrétegű fóliát infravörös sugárzás vagy láng segítségével a poliuretánhab-réteg felületét a lágyuláspontja fölé melegítjük, majd a bevonni kívánt alapfelületre rétegeljük.
A találmány tárgya tehát eljárás textíliák, bőr vagy hasított bőrök oldószer nélküli bevonására, oly módon hogy
a) valamilyen 20—300 g/m2 súlyú — adott esetben színezett — egy- vagy kétkomponensű poliuretán fedőrétegből és
b) valamilyen — vizes poliuretán-diszperzióba levegő bevezetése, majd szárítás útján vagy nagy molekulasúlyú polihidroxil-vegyület, poliizocianát és hevítéskor gázt leadó vegyület keverékének kikeményítésével előállított — 0,2—0,5 mm vastag 500—800 g/1 térfogatsúlyú poliuretánhab-rétegből álló kétrétegű fóliának a habrétegét infravörös sugárzással vagy lánggal a lágyulási tartományánál magasabb hőmérsékletre melegítjük, majd a kétrétegű fóliát a bevonandó anyagra kasírozzuk és ennek során a habréteg meglágyított felületét érintkeztetjük a bevonandó anyaggal.
Az 1 016 680 sz. német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat és a 2957 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás eljárása szerint habanyagokat textíliákkal rétegeinek, olyan módon, hogy műanyaghab felületét láng segítségével vagy infravörös sugárzással megömlesztik, majd a textíliát az így létrehozott ragacsos felületre illesztik. Az ismert eljárásoknál alkalmazott müanyaghab-fóliák azonban viszonylag vastagok, és nem biztosítanak fedőréteget. Emellett az ismert eljárásoknál nem a találmány szerint alkalmazandó, különleges módon előállított poliuretánhabokról van szó, hanem olyan fóliákról, amelyeket a szokásos módon előállított müanyaghabtömbök szélvágásával nyernek. Az ilyenfajta műanyaghab-fóliák alkalmazásával csekély mértékben tapadó bevonatokat kapnak. Ezen túlmenően, ezek, az ismert eljárásoknál alkalmazott habanyagok túlságosan durva pórusúak, és ez kedvezőtlen a kész termék ellenállóképessége szempontjából.
A 2 651 392 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerint textíliák felületét 160—350 °C közötti hőmérsékleten ezen a hőmérsékleten lágyuló, vízben oldhatatlan színezékekkel színezett és/vagy nyomott műanyaghab-fóliával sajtolják. Ebben az esetben azonban a műanyaghab-fólia nem a textília bevonására szolgál, hanem a színezékátadó szerepét tölti be. A sajtolás olyan körülmények között történik, hogy a poliuretán gyakorlatilag teljesen behatol a textil alapanyagba.
Münch eljárást ismertet bőr appretálására [Das Leder, 22, 269 (1971)]. Ennek során vékony (3—5 mikron vastagságú) poliuretán appretúrát visznek fel papír segítségével a bőrre. Ebben az esetben azonban nem arról van szó, hogy a bőrfelületet többrétegű fóliával vonják be, mint a találmány szerinti eljárásnál tesszük, csupán a bőrt appretálják.
A technika állásához tartozik egy, textíliák melegen történő védőbevonására szolgáló eljárás is, amelynél a textil alapanyag felületét alacsony hőmérsékleten olvadó poliuretánból, poliészterből, poliamidból vagy PVC-ből álló porral, szuszpenzióval vagy diszperzióval impregnálják, majd egy másik textilanyaggal sajtolják. A poli' mer ebben az esetben nem alapfelület bevonására, hanem különböző textíliák összeragasztására szolgál.
A találmány szerint alkalmazott kétrétegű fólia kopás- és karcolásálló fedőrétegének a lágyuláspontja — illetőleg lágyulási tartománya — célszerűen 130
250 °C között van, amint ezt már fentebb említettük. Meglepő módon a fedőréteg lágyulási tartománya — a rétegelés során fellépő hőhatás ellenére is — akár alacsonyabb is lehet a műanyaghab-réteg lágyuláspontjánál, anélkül, hogy a fedőréteg a rétegelés során sérülne.
A fedőréteg súlya általában 20—300 g/m2, előnyösen 30—200 g/m2 között van. A célszerűen poliuretánból álló fedőréteg előállításához a kereskedelmi forgalomban levő egy- és kétkomponensű poliuretánok jönnek rendszerint számításba. Ilyen poliuretánokat használnak általában textíliák és bőrök bevonásához.
A műanyaghab-réteg, amely elsősorban a bevonattal ellátott anyag fogásának és teltségének a javítására szolgál, rendkívül finom pórusú és vékony. A vastagsága célszerűen 0,2—0,5 mm, a térfogatsúlya pedig előnyösen 500—800 g/1, különösen előnyösen körülbelül 600 g/1. A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosítási módja szerint, a műanyaghab-réteget közvetlenül a felhasználáskor állítjuk elő a fedőrétegen. Erre a célra egyrészt olyan poliuretánhabok jönnek szóba, amelyek levegőnek ionos vagy nem-ionos poliuretánok vizes diszperzióiba történő bekeverésével, majd ezt követő szárítással állíthatók elő. Ilyenfajta poliuretánhab-készítő eljárást a 2 231 411 sz. és a 2 343 294 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat ismertet.
A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazható poliuretánhabok előállításának másik lehetőségét az úgynevezett reakcióképes habok alkalmazása képezi. Ilyen eljárást például az 1 444 170 sz. és az 1 794 006 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat ismertet.
A találmány szerint alkalmazott kétrétegű fólia legalább két bevonófejjel ellátott szokásos bevonó berendezéseken állítható elő, célszerűen a közvetett eljárás alkalmazásával. Először a fedőréteget készítjük el egy védőfelületen, célszerűen papírfelületen — amely adott esetben megfelelően kialakított — öntéssel, permetezéssel vagy bedörzsöléssel, végül hő alkalmazásával kikeményítjük. Ezután közvetlenül a felhasználás helyén készítjük el a fedőrétegen a poliuretán-habréteget. Erre a célra a 2 343 294 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat eljárása szerint állíthatjuk elő a poliuretánhabot. Eszerint legalább 45 súly% szilárdanyagtartalmú, 1 mikronnál kisebb részecskeméretű, nemionos poliuretán diszperziót használunk, amelynek a viszkozitása azzal jellemezhető, hogy 10—70 másodperc a kifolyási ideje a 4 mm-es nyílással ellátott Fordcsészéből. A poliuretán diszperzió a szilárd poliuretánra számított 0,1—10 súly% sűritöszert is tartalmaz. A diszperziót kenhető, nem-ionos poliuretánlatexhabbá dolgozzuk fel, a habot a kívánt vastagságban felvisszük az előzetesen elkészített fedőrétegre, végül a habréteget megszárítjuk.
A poliuretánhab előállításának egy másik lehetősége az, hogy a 2 231 411 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat eljárása szerint az előzetesen elkészített fedőrétegre ionos poliuretánlatex-habot viszünk fel. A habot habfejlesztéssel állítjuk elő 45—62 súly/ο szilárd poliuretán-tartalmú, 0,05—1,0 mikron közötti részecskeméretű, ionomer poliuretán diszperzióból, amelynek a viszkozitása azzal jellemezhető, hogy 10—70 másodperc a kifolyási ideje a 4 mm-es nyílással ellátott Ford-csészéből. A diszperzió ionos csoporttartalma 3— 40 milliekvivalens/100 g szilárd poliuretán, és a belőle térhálósítószer, töltőanyag és habosítószer nélkül elő állított homogén poliuretánfólia minimális húzószilárdsága 40 kp/cm2. Az alkalmazott ionos poliuretán diszperzió a szilárd poliuretán mennyiségére számított 1— 10 súly% habosítószert és 0,1—10 súly% sűritöszert, továbbá adott esetben töltőanyagokat és térhálósítószert tartalmaz.
A találmány szerint előnyösen olyan reakcióképes poliuretánhab-rendszert alkalmazunk, amely lényegében nagymolekulájú polihidroxi-vegyület, poliizocianát és hevítés hatására gázt leadó vegyület reakcióképes keveréke. Ezt a reakcióképes keveréket fel visszük az előzetesen elkészített fedőrétegre, majd az anyagot szárítócsatornán vezetjük át, ahol a poliuretánhab képződéséhez szükséges reakciók lejátszódnak.
A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott kétrétegű fólia teljes vastagsága legalább körülbelül 0,25 mm, hogy az alapanyag felületi egyenetlenségeit elfedje (erre különösen a hasított bőr esetén van szükség). A legnagyobb vastagság előnyösen körülbelül 0,6 mm.
A találmány szerint előnyösen alkalmazott reakcióképes habrendszer poliizocianátból, 400—10 000 közötti molekulasúlyú polihidroxi-vegyületből, illetve poliizocianátok és polihidroxi-vegyületek hidroxil-csoportokat tartalmazó reakciótermékéből áll, amelynek a molekulasúlya 400—5000 között van, a viszkozitása pedig körülbelül 10 000—30 000 cP 25 °C-on legfeljebb 10% közömbös oldószer alkalmazása esetén. A rendszer emellett habosítószert, gyorsítót és habstabilizátort is tartalmaz.
A polihidroxi-vegyületek molekulasúlya előnyösen 800—6000 közötti, különösen előnyösen 1000—4000 közötti. E vegyületek a homogén cs sejtszerű poliuretánok előállításához szokásosan alkalmazott poliészterek, poliéterek, politioéterek. poliacetálok, polikarbonátok vagy poliészteramidok lehetnek, amelyek legalább 2, általában 2—4, előnyösen 2 vagy 3 hidroxil-csoportot tartalmaznak.
A szóba jövő, hidroxil-csoportokat tartalmazó poliészterek többértékű, célszerűen kétértékű és adott esetben további háromértékü alkoholoknak többértékű, célszerűen kétértékű karbonsavakkal képezett reakciótermékei. A szabad polikarbonsavak helyett a megfelelő polikarbonsavanhidrideket vagy a megfelelő, kisszénatomszámú alkoholokkal előállított polikarbonsavésztereket vagy ezek elegyeit is felhasználhatjuk a poliészterek előállításához. A polikarbonsavak alifás, cikloalifás, aromás és/vagy heterogyűrűs szerkezetűek lehetnek, adott esetben szubsztituenseket (például halogénatomokat) is hordozhatnak és/vagy telítetlenek [ehetnek.
Polikarbonsavkén*, illetve polikarbonsav-származékként például az alábbi vegyületeket alkalmazhatjuk: borkösav, adipinsav, parafasav, azelainsav, szebacinsav, ftálsav, izoftálsav, trimellitsav, ftálsavanhidrid, tetrahidroftálsavanhidrid, hexahidroftálsavanhidrid, tetraklórftálsavanhidrid, endometilén-tetrahidroftálsavanhidrid, glutársavanhidrid, maleinsav, maleinsavanhidrid, fumársav, dimer és trimer zsírsavak, például olajsav, adott esetben monomer zsírsavakkal együtt, tereftálsav-dimetilészter és tereftálsav-bisz-glikolészter.
Többértékű alkoholként például etilénglikol, propilénglikol-(l,2), propilénglikol-(l,3), butilénglikol-(l,4), butilénglikol-(2,3), hexán-1,6-diol, oktán-l,8-diol, neopentilglikol, ciklohexán-dimetanol (1,4-bisz-hidroximetil-ciklohexán), 2-metil-l,3-propándiol, glicerin, trimetilol-propán, hexán-1,2, 6-triol, bután-l,2,4-triol, tri178444 metilol-etán, pentaeritrit, kinit, mannit, szerbit, metilglikozid, továbbá dietilénglikol, trietilénglikol, tetraetilénglikol, polietilénglikol, dipropiiéngiikol, polipropilénglikol, dibutilénglikol és polibutilénglikol, dipropilénglikol, polipropilénglikol, dibutilénglikol és polibutilénglikol jöhet számításba.
A poliészterek részben láncvégi karboxil-csoportokat is tartalmazhatnak. Laktonokból, például epszilon-kaprolaktonból vagy hidroxi-karbonsavakból, például omega-hidroxi-kapronsavból előállított poliészterek is felhasználhatók.
A találmány szerinti eljáráshoz szóba jövő, legalább 2, általában 2—8 előnyösen 2-—3 hidroxil-csoportot tartalmazó poliéterek önmagukban ismertek, és az előállításuk például epoxidok, így etilénoxid, propilénoxid, butilénoxid, tetrahidrofurán, sztiroloxid vagy epiklórhidrin polimerizációjával történhet, amelyet például bórtrifluorid jelenlétében végzünk. Ügy is eljárhatunk, hogy a felsorolt epoxidokat — adott esetben az elegyüket vagy az egyes vegyületeket egymás után — reakcióképes hidrogénatomot tartalmazó vegyületekre addicionáljuk. Reakcióképes hidrogénatomot tartalmazó vegyületként vizet, alkoholokat, ammóniumhidroxidot vagy aminokat, például etilénglikolt, propilén-!,3-glikolt, propilén-1,2-glikol, trimetilol-propánt, 4,4'-dihidroxi-difenil-propánt, anilint, etanolamint vagy etiléndiamint alkalmazhatunk. Szacharóz-poliétereket is használhatunk, amelyeket például az 1 176 358 és 1 064 938 sz. német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat ismertet.
Előnyösek azok a poliéterek, amelyek túlnyomórészt primer hidroxil-csoportot tartalmaznak (azaz a pcliéterben található hidroxil-csoportok akár 90°o-a primer). Hidroxil-csoport tartalmú polibutadiének is alkalmasak, valamint vinil-polimerizátumokkal módosított poliéterek, amelyek például sztirol és akrilnitril poliéterek jelenlétében végrehajtott polimerizációjával képződnek [3 383 351, 3 304 273, 3 523 093 és 3 110 695 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, 1 152 536 sz. német szövetségi köztátsaságbeli szabadalmi leírás].
A politioéterek közül elsősorban tiodiglikolnak önmagával és/vagy más glikolokkal, dikarbonsavakkal, formaldehiddel, amino-karbonsavakkal vagy aminoalkohoiokkal képezett kondenzációs termékei alkalmazhatók előnyösen. Az alkalmazott komponensektől függően keverék politioéterekről, politioészterekről vagy politioéter-észter-amidokról van szó.
Poliacetálokként például glikolokból, így dietilénglikolból, trietilénglikolból, 4,4'-dioxetoxi-difenil-dimetil-metánból vagy hexándiolból és formaldehidből előállítható vegyületeket alkalmazhatunk. Gyűrűs acetálok polimerizálásával is előállíthatunk a találmány szerinti eljáráshoz megfelelő poliacetálokat.
Hidroxil-csoportokat tartalmazó polikarbonátokként önmagukban ismert termékeket alkalmazhatunk, amelyek például diolok. így propán-l,3-diol, bután-1,4-diol és/vagy hexán-1,6-diol,dietilénglikol, trietilénglikol vagy tetraetilénglikol és diarilkarbonátok, például difenil-karbonát vagy foszgén reakciójával állíthatók elő.
A poliészteramidok és a poliamidok közül célszerűen azokat alkalmazzuk, amelyek előállítása többértékű telített és telítetlen karbonsavak, illetve karbonsavanhidridek valamint többértékű telített és telítetlen aminoalkoholok, diaminok, poliaminok vagy elegyeik reakciójával történik, és amelyek túlnyomórészt lineáris kondenzátumok.
Uretán- és karbaniid-csoportokat tartalmazó polihidroxi-vegyületek, valamint adott esetben módosított természetes poliolok, például ricinusolaj, szénhidrátok vagy keményítő is alkalmazhatók. A találmány szerinti eljáráshoz alkilénoxidok és fenil-formaldehid-gyanták vagy karbamid-formaldehid-gyanták reakciótermékei is használhatók.
A találmány szerinti eljáráshoz felhasználható vegyületek egyes képviselőit például az alábbi irodalmi helyek írják le: High Polymers, Vol. XVI. „Polyurethanes, Chemistry and Technology”, szerkesztő Saunders— Frisch, Interscience Publishers, New York, London, I. kötet, 32—42 és 44—54(1962), II. kötet, 5—6 és 198— 199 (1964); Kunststoff Handbuch, VII. kötet, ViewegHöchtlen, Carl-Hanser-Verlag, München, 1966, 45— 71. oldal.
Természetesen a fenti, legalább két, izocianátokkal szemben reakcióképes hidrogénatommal rendelkező és 400—10 000 közötti molekulasúlyú vegyületek keverékeit is alkalmazhatjuk, például poliéterek és poliészterek keverékét.
A reakcióképes poliuretánhab-rendszerek előállításához kiindulási anyagként alifás, cikloalifás, aralifás, aromás és heterociklusos poliizociánátok is számításba jöhetnek. Ilyen vegyületeket például Siefken ír le [Justus Liebigs Annáién dér Chemie, 562, 75—136], és példaképpen az alábbiak említhetők: etílén-diizocianát, 1,4-tetrametilén-diizocianát, 1,6-hexametilén-diizocianát, 1,12-dodekán-diizocianát, ciklobután-1,3-diizocianát, ciklohexán-1,3-di izocianát, ciklohexán-1,4-diizocianát és ez utóbbi izomerek tetszés szerinti keverékei, 1-izocianáto-3,3,5-trimetil-5-izocianáto-metil-ciklohexán [1 202 785 sz. német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat, 3 401 190 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás], 2,4- és 2,6-hexahidrotoluilén-díizocianát és ez utóbbi izomerek tetszés szerinti keverékei, hexahidro-l,3-fenilén-diizocianát és/vagy hexahidro-1,4-fenilén-diizocianát, perhidro-2,4'-difenil és 1,4-fenilén-diizocianát, 2,4- és 2,6-toluilén-diizocianát és ez utóbbi izomerek tetszés szerinti keverékei, difenil-metán-2,4'-diizocianát és/vagy difenil-metán-4,4'-diizocianát, naftilén-1,5-diizocianát, ti ifenií-metán-4,4',4-triizocianát, polifenil-polimetilén-poliizocianátok, amelyek anilin-formaldehid kondenzációval és ezt kővető foszgénezéssel állíthatók elő [874 430 és 848 671 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás], m- és p-izocianáto-fenil-szulfonil-izocianát [3 454 606 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás], kimerítően klórozott aril-poliizocianátok [1 157 601 sz. német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat], karbodiimid-csoportokat tartalmazó poliizociánátok [1 092 007 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás], diizocianátok [például a 3 492 330 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban szereplő vegyületek], allofanát-csoportokat tartalmazó poliizociánátok [például a 994 890 sz. nagybritanniai szabadalmi leírásban, a 761 626 sz. belga szabadalmi leírásban és a 71 02 524 sz. publikált holland szabadalmi bejelentésben szereplő vegyületek], izocianurát-csoportokat tartalmazó poliizociánátok [például a 3 001 973 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban, az 1 022 789, 1 222 067 és 1 027 394 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásban, az 1 929 034 és 2 004 048 sz. német szövetségi köz178444 társaságbeli közrebocsátási iratban ismertetett vegyületek], uretán-csoportokat tartalmazó poliizocianátok [például a 752 261 sz. belga szabadalmi leírásban vagy a 3 394 164 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett vegyületek], acilezett karbamidcsoportokat tartalmazó poliizocianátok [1 230 778 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás], biuret-csoportokat tartalmazó poliizocianátok [1101394 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás, 3 124 605 és 3 201 372 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, 889 050 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás], telomerizációs reakciókkal előállított poliizocianátok [3 654 106 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás], észter-csoportokat tartalmazó poliizocianátok [965 474 és 1 072 956 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás, 3 567 763 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, 1 231 688 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás], a fenti izocianátok és acetálok reakciótermékei [1 072 385 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás], valamint polimer zsírsav-maradékokat tartalmazó poliizocianátok [3 455 883 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás].
Az ipari izocianátgyártásnál képződő, izocianát-csoportokat tartalmazó desztillációs maradékokat is alkalmazhatjuk, adott esetben egy vagy több fentebb felsorolt poliizocianátban feloldva. A fenti poliizocianátok tetszés szerinti keverékeit is használhatjuk.
Előnyös poliizocianátok a következők: dimer 2,4-touilén-diizocianát, 1 mól trimetilol-propán és 3 mól
2,4- és/vagy 2,6-toluilén-diizocianát reakcióterméke, továbbá 4,4'-difenil-mctán-diizocianát, amely kis menynyiségü kismolekulájú glikollal reagáltatva cseppfolyóssá tehető.
Habosítószerként olyan vegyületek jönnek szóba, amelyek magasabb hőmérsékleten gázok, például nitrogéngáz leadása közben bomlanak, például az azovegyületek, így az azo-izovajsav-nitril-, azo-dikarbonsav-amid, p-toluol-szulfoazid. Különösen előnyösen azo-dikarbonsav-amidot alkalmazunk.
A habosítószer bomlását gyorsítószer alkalmazásával segíthetjük elő. Gyorsítószerként általában többértékű nehézfémsók jönnek számításba. Előnyösek a cink és a kadmium sóinak keverékei, különösen előnyösek a hosszúláncú zsírsavakkal képzett ilyenfajta sók.
Előnyös habstabilizátorok például a poliéter-sziloxánok, amelyek általában olyan szerkezetűek, hogy egy etilénoxidból és propilénoxidból készült kopolimerizátum polidimetilsziloxán-maradékhoz kapcsolódik. Ilyen típusú habstabilizátorokat például a 2 834 748,2917 480 és 3 629 308 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetnek. Különösen előnyös vegyületek erre a célra a láncvégi szerves funkciós csoportokat tartalmazó szilikonolajok [például az 1 114 632, 1 190 176 és 1 248 287 sz. német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat).
A fentebb ismertetett módon elkészített kétrétegű fóliát célszerűen nem választjuk el a védőrétegtől, hanem azzal együtt juttatjuk el a végső feldolgozás helyére. Ennek egyrészt az az előnye, hogy a szállítás során nem sérül a kétrétegű fólia, másrészt pedig lehetőség nyílik arra, hogy a végső feldolgozáskor, a bevonni kívánt alapfelületre történő rétegelésnél a kétrétegű fóliát a védőréteggel együtt alkalmazzuk, és ezáltal elkerüljük a fedőrétegnek a sajtolás során esetleg bekövetkező deformálódását, illetve sérülését.
A találmány szerinti eljárásnál a habréteg felületét infravörös sugárzással vagy lángot alkalmazó rétegelő berendezéssel [1 016 680 sz. német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat, 2 957 793 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás] melegítjük a lágyuláspontja feletti hőmérsékletre, majd ezt követően a bevonni kívánt alapfelületre (textília, bőr, hasított bőr) rétegeljük.
Annak érdekében, hogy a bevonatnak a bőrhöz, illetve a hasított bőrhöz való tapadását megjavítsuk, azok felületét a találmány szerint célszerűen előkezelésnek vetjük alá a rétegelés előtt. Az előkezeléshez vizes poliuretán-diszperziót használunk. A bőrt, illetve a hasított bőrt körülbelül 40%-os nem-ionos vagy kationos poliuretán-diszperzióval impregnáljuk. A diszperziót a kezelendő bőr felületére számítva körülbelül 5—10 g/m2 mennyiségben vesszük. A fenti előkezeléshez valamcnynyi kereskedelmi forgalomban levő és vizes poliuretándiszperzión alapuló bőrimpregnáló- és appretálószer használható. A bőr, illetve a hasított bőr felületének előkezelését adott esetben más polimer diszperziókkal is végezhetjük, például akrilsav-észtereken, illetve akrilsavészterek és további olefinszerűen telítetlen monomerek valamint akrilnitril-butadién-sztirol-kopolimerek elegyein alapuló diszperziókkal.
A találmány szerinti eljárást az alábbi példákkal részletesen ismertetjük.
1. példa
a) Kétrétegű fólia előállítása
Fordítós rétegelő berendezésben védőpapirra cikloalifás poliuretán-karbamid dimetilformamid, toluol és izopropanol elegyével készült 30%-os oldatát visszük fel. A berendezést úgy állítjuk be, hogy a védőpapír felületének minden négyzetméterén 40 g szilárd poliuretán helyezkedjen el. Az így kialakított fedőréteget 8 percig szárítjuk száritócsatornában, 80 °C-ról 150 C-ra emelt hőmérsékleten. A rögzített fedőrétegre habosítható reakcióképes poliuretánkeveréket viszünk fel olyan menynyiségben, hogy a felület minden négyzetméterén körülbelül 150—200 g szilárd poliuretán helyezkedjen el. A rétegelt anyagot 4 percig 170 °C hőmérsékletű száritócsatornában tartjuk, ahol a habosodás lejátszódik és a polimer kikeményedik.
A poliuretán-karbamidot 120 súlyrész 1,4-butándiol/adipinsav-poliészterböl (molekulasúly 2000) és 30 súlyrész izoforon-diizocianátból álló előpolimer és 6 rész izoforon-diamin (láncnövelöszer) reakciójával állítjuk elő. Lágyuláspontja körülbelül 210 °C.
A habosítható reakcióképes poliuretánkeverék összetétele:
140 súlyrész dimerizált 2,4-toluilén-diizocianát,
1000 súlyrész poliol komponens, amely súly% lineáris polipropilénglikolból (hidroxilszám 27), súly% kevéssé elágazó, uretán-csoportokat tartalmazó polipropilénoxidból (hidroxilszám 32), súly% biszfenol A és epiklórhidrin reakciójával előállított, láncvégi hidroxil-csoportokat tartalmazó epoxidgyantából, súly% szervetlen fehér pigmentből, súly°4 azodikarbonsav-amidból, súly% szilikonolajból és súly°4 hosszúláncú zsírsavak kadmium/cink keveréksójából áll.
A habréteg lágyuláspontja körülbelül 220 CC.
b) A találmány szerinti eljárás
A habréteggel lefelé fordított kétrétegű fóliát körülbelül 3 méter/perc sebességgel 4 m hosszúságú infravörös sugárzási téren vezetjük át. Az infravörös sugárzást 12 darab, egyenként 2 kW teljesítményű fűtőpálcával biztosítjuk. Közvetlenül ezután a fóliát tűzött pamutflieszre rétegeljük. Telt, kellemes fogású műbőrt kapunk, amely cipőfelsőrész készítéséhez alkalmas.
2. példa
Az 1. példa a) részében ismertetett módon készült kétrétegű fóliát lángot alkalmazó rétegelő berendezésben olyan sebességgel vezetjük el a gázláng felett, hogy a habréteg ne égjen meg, csupán kissé megolvadjon. Közvetlenül ezt követően tűzött pamutflieszre rétegeljük. Telt, kellemes fogású műbőrhöz jutunk, amely cipőfelsőrész készítéséhez alkalmas.
3. példa
a) Kétrétegű fólia előállítása
Ide-oda mozgatható szórópisztolyos gép segítségével egy reakcióképes keverék toluolos oldatát permetezzük a védőpapírra. A reakcióképes keverék m-toluilén-diaminból és izocianát-csoportokat tartalmazó előpolimerből áll. Az előpolimert 120 súlyrész adipinsav/1,6-hexándiol/neopentilglikol-poliészterből (molekulasúly
1700) és 25 súlyrész 2,4-toluilén-diizocianátból (NCO/ NH2 = l,04) állítjuk elő. A védöpapír felületén filmszerű bevonat jön létre, amely a felszórástól számított körülbelül 1 perc elteltével kötni kezd. 80 °C hőmérsékletű 5 szárítócsatornán vezetjük át, és a felszórástól számított perc elteltével felvisszük a kikeményedett fedőrétegre az 1. példa a) pontja szerinti habosítható reakcióképes rendszert olyan rétegvastagságban, hogy minden négyzetméter felületen körülbelül 150—200 g szilárd poli10 uretán helyezkedjen el.
A fedőréteg lágyuláspontja körülbelül 220—230 °C.
bj A találmány szerinti eljárás
Az a) pont szerint előállított kétrétegű fóliát hasított bőrre rétegeljük az 1. példa b) részében ismertetett módon. Viszonylag keményebb fogású műbőrt kapunk, amely cipőfelsőrész készítéséhez alkalmas.

Claims (1)

  1. Szabadalmi igénypont
    Eljárás textíliák, bőrök vagy hasított bőrök oldószer 25 nélküli bevonására, azzal jellemezve, hogy
    a) valamilyen 20—300 g/m2 súlyú — adott esetben színezett — egy- vagy kétkomponensű poliuretán fedőrétegből és
    b) valamilyen — vizes poliuretán-diszperzióba levegő 30 bevezetése, majd szárítás útján vagy nagy molekulasúlyú polihidroxil-vegyület, poliizocianát és hevítéskor gázt leadó vegyület keverékének kikeményítésével előállított — 0,2—0,5 mm vastag, 500—800 g/1 térfogatsúlyú poliuretán-habrétegből álló kétrétegű fóliának a hab35 rétegét infravörös sugárzással vagy lánggal a lágyulási tartománynál magasabb hőmérsékletre melegítjük, majd a kétrétegű fóliát a bevonandó anyagra kasírozzuk és ennek során a habréteg meglágyított felületét érintkeztetjük a bevonandó anyaggal.
HU78BA3734A 1977-12-08 1978-12-08 Process for coating without solvents HU178444B (en)

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
DE19772754593 DE2754593A1 (de) 1977-12-08 1977-12-08 Verfahren zur loesungsmittelfreien beschichtung von substraten

Publications (1)

Publication Number Publication Date
HU178444B true HU178444B (en) 1982-05-28

Family

ID=6025552

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU78BA3734A HU178444B (en) 1977-12-08 1978-12-08 Process for coating without solvents

Country Status (8)

Country Link
EP (1) EP0002464B1 (hu)
JP (1) JPS5517593A (hu)
AR (1) AR219141A1 (hu)
BR (1) BR7808040A (hu)
DE (2) DE2754593A1 (hu)
ES (1) ES475828A1 (hu)
HU (1) HU178444B (hu)
IT (1) IT7852208A0 (hu)

Families Citing this family (5)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
DE3720776A1 (de) * 1987-06-24 1989-01-12 Helmuth Schmoock Ledermaterial sowie verfahren und vorrichtung zu seiner herstellung
FI904212A (fi) * 1990-08-21 1992-02-22 Ahlstroem Oy Foerfarande foer framstaellning av fiberstaerkt plastmaterial.
DE102015220116A1 (de) * 2015-10-15 2017-04-20 Hofer Textilveredelungs GmbH Verfahren und Vorrichtung zum Herstellen eines mehrlagigen Materials sowie ein derart hergestelltes mehrlagiges Material
CN106049084A (zh) * 2016-07-01 2016-10-26 黄瑶 一种天然乳胶与水性聚氨酯发泡合成革的配方及工艺
JP7094849B2 (ja) * 2018-09-26 2022-07-04 大日精化工業株式会社 多孔層構成体及びその製造方法

Family Cites Families (3)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
DE2009338C3 (de) * 1969-03-17 1979-09-13 Dainippon Ink And Chemicals, Inc., Tokio Verfahren zur Herstellung einer wäßrigen, Luftblasen enthaltenden Dispersion und deren Verwendung
DE2108194A1 (de) * 1971-02-20 1972-11-16 Koepp AG, 6227 Oestrich; Kalle AG, 6202 Wiesbaden-Biebrich Verbundkörper aus Polyurethanschaumstoff und normalerweise schlecht darauf haftenden Kunststoff-Formteilen und ihre Herstellung
DE2651392A1 (de) * 1976-11-11 1978-05-18 Bayer Ag Verfahren zum faerben und bedrucken von flaechengebilden

Also Published As

Publication number Publication date
BR7808040A (pt) 1979-08-07
DE2754593A1 (de) 1979-06-13
AR219141A1 (es) 1980-07-31
EP0002464B1 (de) 1981-10-28
DE2861272D1 (en) 1982-01-07
ES475828A1 (es) 1979-04-16
JPS5517593A (en) 1980-02-07
EP0002464A1 (de) 1979-06-27
IT7852208A0 (it) 1978-12-06

Similar Documents

Publication Publication Date Title
US8288006B2 (en) Artificial leather
US6642303B2 (en) Polyurethane-polyurea dispersions as coating compositions
US4652466A (en) Coating agents of polyurethane dispersions and the use thereof for top coats and finishes
US5872182A (en) Water-based polyurethanes for footwear
KR102477958B1 (ko) 적어도 부분적으로 코팅된 물품을 제조하는 방법
JPH0252666B2 (hu)
KR20060052159A (ko) 성형성 플라스틱 복합 필름 및 연질 코팅으로 코팅된플라스틱 복합 요소, 및 그의 제조방법
US10745591B2 (en) Method for adhesively bonding substrates using adhesives
US20210388559A1 (en) Synthetic leather article and method for preparing same
HU178443B (en) Process for coating materials without solvents
JP4266721B2 (ja) ポリウレタン−ポリ尿素分散物
JP2015504957A (ja) 布地被覆用ポリウレタン分散体
US3891785A (en) Process for forming a flexible polyurethane coating
HU178444B (en) Process for coating without solvents
US3400173A (en) Urethane polymers containing graft copolymer of vinyl chlordide or saponified ethlene-vinyl ester copolymer
JP2003049147A (ja) 合成皮革用無溶剤型湿気硬化性ホットメルトウレタン樹脂接着剤及びそれを用いた合成皮革構成体
JP2003073984A (ja) 皮革状物の製造法
JPS6316406B2 (hu)
CH669500A5 (hu)
JPS58215415A (ja) 連続塗工用ウレタンゴム組成物
CS208722B2 (en) Method of coating the leather or or hide split by the transmitting method
Schmelzer Polyurethanes for flexible surface coatings and adhesives
WO2022000762A1 (zh) 一种耐高温高湿水解的水性灌注鞋胶及其应用
CA1175310A (en) Impregnation of leather with polyurethane dispersions
JP2886194B2 (ja) 反応性ホットメルトフィルム