HU176505B

HU176505B - Process for producing new n-bracket-2-comma above-carboxy-phenyl-bracket closed-4-chloro-antranylic acid derivatives

Info

Publication number: HU176505B
Application number: HU76CU152A
Authority: HU
Inventors: Mitsuru Tanemura; Teizo Shinozaki; Minoru Shindo; Shin-Ichi Hata; Koji Mizuno; Masayoshi Ono; Kiyoshige Wakabyashi; Toshiaki Nakano; Yasuho Nishii; Takashi Matsuno; Yoshiyuki Ohsugi
Original assignee: Chugai Pharmaceutical Co Ltd
Priority date: 1975-06-11
Filing date: 1976-06-03
Publication date: 1981-03-28
Also published as: JPS5212141A; BE842832A; JPS606355B2; CS210659B2; DE2526092C2; DE2526092A1

Description

A találmány tárgya eljárás az I általános képletű új N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsavszánnazékok és sóik, valamint ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására.

Az I általános képletben Rí és R₂ egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatomot vagy 1—6 szénatomos alkilcsoportot jelent.

A Yakugaku Zasshi (Japán) 89, 1392—1400 (1969) közlemény gyulladásgátló hatású N-fenil-antranilsavszármazékokat ismertet; a vegyületek N-fenilcsoportja például alkil-, amino-, nitro-, alkoxicsoportial vagy halogénatommal monoszubsztituált.

A találmány szerinti Összes antranilsav-származék új vegyület. Mivel ezek a származékok kitűnő hatásúak a májműködés javítására és az immunitás kialakítására és állandósítására, valamint vírusellenes hatásuk is kitűnő, hatásosan alkalmazhatók májműködést javító gyógyszerekként és az immunitás hiánya miatt keletkezett betegségek, például ízületi csúz, autoimmun-betegségek, rák, bakteriális fertőzés okozta betegségek és asztma kezelésére.

Az I általános képletű vegyületek közül például megemlíthetjük a következőket: N-(2'-karboxi-4'-klór-fenil)-4-klór-antranilsav, N-(2'-karboxÍ-fenil>-4-klór-antranilsav, N-(2'-karboxi-4'-metil-fenil)-4-klór-antranilsav, N-(2'-karboxi-4'-etil-fenil>4-klór-antranilsav, N-(2'-karboxi-4'-propil-fenil)-4-klór-antranilsav, N-(2'-karboxif4'-butíl-fenil>-4-klór-antranilsav, N-(2'-karboxw6'<netiI-feníl)-4-klór-antraniIsav,

N-(2'-karboxi-5'-metil-fenil)-4-klór-antranilsav, N-(2'-karboxi-3'-metil-fenil)-4-klór-antranilsav, N-(2'-karboxi-3',6'-dimetil-fenil)-4-kIór-antranil8av és N-(2'-karboxi-5'-klór-fenil)-4-klór-antranilsav.

A találmány szerint az I általános képletű új vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy egy II általános képletű 4-klór-benzoesavszármazékot — ebben a képletben X halogénatomot jelent — egy III általános képletű benzoesavszármazékkal reagáltatunk — ebben a kép10 letben R_t és R₂ a fenti jelentésű, és Y aminocsoportot jelent —.

A találmány szerinti eljárásban használható II általános képletű 4-klór-benzoesavszármazékok közé tartozik például a következő vegyület: 2,4-diklór-benzoesav.

A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként használható III általános képletű benzoesavszármazékok közé a következő vegyületek tartoznak: 4-klór-antranilsav, 5-klór-antranilsav, 4-klór-3-metil-antranilsav, 3-metil-antranilsav, 5-metil-antranilsav, 3,6-dimetil20 -antranilsav stb.

A találmány értelmében a II általános képletű 4-klór-benzoesavszármazék reakcióját a III általános képletű benzoesavszármazékkal oldószerben, 25 °C-nál magasabb, rendszerint 80 és 200 °C közötti hőmérsékleten, 25 1—10 óra alatt, előnyösen 120 és 150 °C közötti hőmérsékleten, 3—5 óra alatt hajtjuk végre.

A találmány szerinti eljárásban használható oldószer például az izoamilalkohol, dimetilszulfoxid, dimetilformamid, etanol, butanol, n-amilalkohol, dietilénglikol, 30 dimetiléter, nitrobenzol, víz stb.

A III általános képletű benzoesav-származékot a reakcióban előnyösen fölös mennyiségben, céfeeríkn a 2-halogén-benzoesav-származék 1 móljára számítva 1,2—2,0 mól mennyiségben alkalmazzuk. Annak érdekében, hogy a reakció simán menjen végbe, és hogy a 5 kívánt vegyület kitermelését növeljük, katalizátorként előnyösen bázikus vegyületet, például káliumkarbonátot, nátriumkarbonátot vagy rézkarbonátot és fémet vagy fémtartalmú vegyületet, például rézport, réz(I)-kloridot, réz(I)-bromidot, réz(II)-acetátot stb. használ- 1Θ hatunk. A bázikus anyagot előnyös a II és III általános képletű vegyületek összegezett mólmennyisége alapján számított mól-egyenérték vagy ennél nagyobb mennyiségben használni, míg a fémet vagy fémtartalmú vegyületet nagyon kis mennyiségben előnyös alkalmazni. 15 Ezen kívül, ha az említett katalizátoron kívül katalitikus mennyiségben még jódot vagy jódtartalmú vegyületet, például nátriumjodidot vagy réz(I)-jodidot is alkalmazunk, úgy a kívánt vegyület kitermelését jelentősen fokozhatjuk. 20

A találmány szerinti vegyületeket, azaz az I általános képletű vegyületeket szokásos eljárásokkal a megfelelő sókká, például alkálisókká, például nátriumsókká, káliumsókká és más hasonló sókká alakíthatjuk.

A találmány szerinti I általános képletű aminobenzoe- 25 sav-származékok segédanyaggal, valamint farmakológiailag elfogadható vivőanyaggal együtt a májműködést javító gyógyszerkészítménnyé és az immunitás hiánya okozta betegségek elleni gyógyszerkészítménnyé alakíthatók, és ezek a gyógyszerkészítmények tablettaként, 30 granulátumként és porral vagy granulátummal töltött kapszulaként stb. perorális beadásra alkalmas alakban vagy vízben oldva parenterális injekcióra alkalmas alakban állíthatók elő. A tabletták, granulátumok, porok vagy kapszulák készítésére előnyösen farmakológiailag 35 elfogadható vivőanyagot, például tejcukrot, keményítőt, dextrint, szacharózt, mikmkristíHyoe cellulózt, kaolint, kalcium karbonátot, talkumot stb. használhatunk, és a parenterális injekciók előállítására a találmány szerinti vegyületet előnyösen nátrhimklorid, káliumklorid és 40 hasonlók izotóniás vizes oldatában oh^iík.

A gyógyszerkészítményben az I általános képletű aminobenzoesáv-szárrnazék olyan mennyiségben van jelen, ami a májmfikodés javítására és ta. immunitás kialakítására és állandósítására elegendő’. Ha a gyógy- 45 szerkészítményt perorálisan adjuk be, úgy a hatóanyag adagmennyisége rendszerint 0,5—3000 mg/kg, előnyösen 10—300 mg/kg, és ha a vegyületet parenterálisan injekcióként adjuk be, ügy a hatóanyag adagmennyisége rendszerint 0,5—1000 mg/kg, előnyösen 1—10® mg/kg. 50 Az 1. ábra grafikonja a találmány szerinti vegyületnek az ízületicsúz kezelésében tapasztalt hatását szemlélteti.

A 2. ábra grafikonja a vegyület autohnimm modéllbetegség kezelésében mutatott hatását szemlélteti.

A 3. ábra grafikonja a vegyületnek átültetett daganat- 55 sejtek (szarfcóma-180) ellen mutatott daganatellenes hatását szemlélteti.

A 4. ábra grafikonja a vegyületnek nyiroksejtek blasztogenézisét elősegítő hatását (in vitro) szemlélteti.

Az 5. ábra grafikonja a vegyületnek a nyiroksejtek 60 blasztogenézisét elősegítő hatást in vivő szemlélteti.

A 6. ábra grafikonja a vegyületnek immwiitáshiány megszüntetésére gyakorolt hatását szemlélteti.

A 7. ábra grafikonja a vegyületnek salmonella-fertőzés ellen gyakorolt hatását szemlélteti.

A 8. ábra grafikonja a vegyületnek allergia kezelésében mutatott hatását (IgE-képző reakció) szemlélteti.

A grafikonokban a------— jel a statisztikus átlagérték eltérését jelenti.

A következő vizsgálatok szemléltetik a vegyületek hatását.

1. kísérlet

A májban a triglicerid mennyiségének csökkentésére irányuló hatás

Sprague Dawley törzsbeli, 170—200 g súlyú, nőstény patkányokat 15 óra hosszat tartó koplaltatás után 4 patkányból álló csoportokra osztottuk. A patkányokba a különféle vizsgálandó vegyületeket testsúly-kilogrammonként 100 mg mennyiségben adtuk be, majd a beadás után 30 perccel 6 g/kg mennyiségben etanolt adtunk be. Az etanol beadása után 24 órával mindegyik patkány máját kivettük, és szokásos módon mértük a májban a közömbös kémhatású lipoidszintet, hogy kiszámíthassuk a máj triglicerid tartalmának növekedését gátló hatást. Az egyik kontrollcsoportnak csak etanolt adtunk be, és a másik kontrollcsoportnak úgy, mint a vizsgálandó vegyületet kapott csoportnak ugyanennyi etanollal egyenértékű kalóriájú vizes glukóz-oldatot adtunk be, és a pozitív kontrollcsoportnál a vizsgálandó vegyület helyett a kereskedelemben kapható 2-merkaptopropionilglicint használtunk.

1. táblázat

Vizsgálandó vegyület	lékos védelem
N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav	67,1
N-(2'-karboxi-4'-metil-feml)-4-kiór-aritramlsav	53,2
N-C2'-karboxi-6'-metil-fenil)-4-klór-anítranilsav	25,2
N-(2'-karboxi-5'-klór-fenfi)-4-klór-antraniIsav	57,2
N-(2'-karboxi-3',6'-dimeíil-fenil)-4-klór-
-antranilsav	45,8
N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav-
-dütátriumsó	63,6
Kontroll: 2-merkapto-propioml-glicin	9,3

A százalékos védelmet a kö vetkező egyéniét segítségével számítottuk ki;

(az etanolt kapott csoport (az etanolt és vizsgálanmáfában taíflt triglice- — dó vegyületet kapott rid mennyisége) csoport májában talált tfigí-icerid mennyisége) Védefem% = .....................

(az etanolt kapott csoport (a glükózt kapott Csornájában talált tríglíeerid — port májában talált trimennyísége) gl-iceridmennyisége)

2. kísérlet

Epekiválasztásra gyakorolt hatás

a) Brómszulfoftalein [(BSP)] próba

Sprague—Dawley törzsbeli, 150—190 g súlyú nőstény patkányokat 15 óra hosszat tartó koplaltatás után 4 patkányból álló csoportokra osztottuk. A patkányokba a vizsgálandó vegyületet testsúly-kilogrammonként 100 mg mennyiségben perorálisan adtuk be, és a beadás után 60 perccel mindegyik patkány farokvénájába 28 mg brómszulfoftaleint fecskendeztünk. A beadás után 30 perccel mindegyik patkány szívéből vérmintát vettünk, és szokásos kolorimetriás módszerrel meghatároztuk a brómszulfoftalein koncentrációját. A kontrollkisérletekben a vizsgálandó vegyület helyett perorálisan fiziológiás nátriumklorid-oldatot adtunk be.

A kapott eredményeket a 2. táblázat szemlélteti.

2. táblázat

Vizsgált vegyület	brómszulfoftaleinmaradék (%)
Kontroll	51,9 ±6,7
N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-	17,3 ±8,4**
-antranilsav	(P 0,01)

** Student-féle T-próba átlagértéke

b) Indocianozöld (ICG) próba

Sprague—Dawley törzsbeli, 180—210 g súlyú nőstény patkányokat 15 óra hosszat tartó koplaltatás után 4 patkányból álló csoportokra osztottuk. A patkányokba a vizsgálandó vegyületet testsúly-kilogrammonként 100 mg mennyiségben perorálisan adtuk be, és a beadás után 60 perccel mindegyik patkány farokvénájába 2 mg indocianozöldet fecskendeztünk. A beadás után 15 perccel mindegyik patkány szívéből vérmintát vettünk, és szokásos kolorimetriás módszerrel meghatároztuk benne az indocianozöld koncentrációját. A kontrolikísérletekben a vizsgálandó vegyület helyett fiziológiás konyhasó oldatot használtunk.

A kapott eredményeket a 3. táblázatban foglaltuk

össze. 3. táblázat
Vizsgált vegyület	indocianozöld* maradék (%)
Kontroll (fiziológiás sóoldat)	7,8 ±1,5
N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-	5,1 ±0,2**
-antranilsav	(P0.02)

** Student-féle T-próba átlagértéke ej Bilirubin kiválasztásra gyakorolt hatás

Sprague—Dawley törzsbeli, 160—200 g súlyú nőstény patkányokat 15 óra hosszat tartó koplaltatás után 4 patkányból álló csoportokra osztottuk. A patkányokba a vizsgálandó vegyületet testsúly-kilogrammonként 100 mg mennyiségben perorálisan adtuk be, és’a beadás után 60 perccel mindegyik patkány farokvénájába 150 g bilirubint fecskendeztünk. A beadás után 20 perccel mindegyik patkány szívéből vérmintát vettünk, és a bilirubin koncentrációját a vérben szokásos módon meghatároztuk.

A kontrolikísérletben a vizsgálandó vegyület helyett fiziológiás nátriumklorid-oldatot használtunk. Az eredményeket a 4. táblázat mutatja.

4. táblázat

Vizsgált vegyület	bilirubin-maradék (%)
Kontroll (fiziológiás nátriumklorid-oldat) N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav	85,4 ±9,8 39,7 ±13,3** (P 0,01)

** Student-féle T-próba átlagértéke

3. kísérlet ízületi gyulladás (ízületi csúz modellbetegség) kezelésében tapasztalt hatékonyság

Kísérleti állatként 8 hetes Sprague—Dawley törzsbeli hím patkányokat használtunk. Az ízületi gyulladást úgy váltottuk ki, hogy mindegyik patkány farkába elölt tuberkulózis bacilusok Freund-féle segédanyaggal készült szuszpenzióját szubkután fecskendeztük. Az injek25 ció utáni tizenhetedik napon a hátsó mancs térfogatának mérésével meghatáróztuk mindegyik patkány hátsó mancsának duzzadását, és a patkányokat úgy osztottuk tízes csoportokba, hogy a csoportokon belül a duzzadás átlagos mértéke nagyjából azonos legyen. Mindegyik patkánycsoportnak a vizsgálandó vegyületet, az N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav-dinátriumsót, az 5. táblázatban feltüntetett mennyiségben a szenzitizálás utáni tizenhetedik naptól kezdve, naponta ötször egy héten át perorálisan beadtuk. A vizsgálandó vegyület adagolásának befejezése után egészen a szenzitizálás utáni harmincegyedik napig minden második vagy második napon megmértük mindegyik patkány hátsó mancsának duzzadását. A hátsó mancs térfogatának csökkenését használtuk a farmakológiai hatékonyság értékelésében mutatószámként. Az eredményeket az 1. ábra grafikonja szemlélteti. Bebizonyosodott, hogy a találmány szerinti vizsgált vegyület testsúly-kilogrammonként 5 vagy 10 mg mennyiségben való adagolásával a patkány ízületi gyulladásának kezelésében jelentékeny javulás érhető el.

Az 5. táblázatban azokat a statisztikai kísérleti eredményeket tüntetjük fel, amelyeket a szenzitizálás utáni 24. és 31. napon kaptunk.

5. táblázat

Adag (mg/kg)	Szenzitizálás óta eltelt 24	napok száma 31
Kontroll	3,693 ±0,130 (ml)	3,646 ±0,170 (ml)
0,1	3,524 ±0,170	3,762 ±0,216
1	3,214 ±0,161	3,289 ±0,223
5	3,175 ±0,100**	3,102 ±0,141*
10	3,027 ±0,126**	3,121 ±0,176*
100	3,350 ±0,168 I	3,482 ±0,170

* Átlagértéken alapuló Student-féle T-próba (P 0,05) ** Átlagértéken alapuló Student-féle T-próba (P 0,01)

4. kísérlet

Autoimmun modellbetegség kezelésében tapasztalt hatékonyság

A vizsgálandó vegyilletnek, az N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav-dinátriumsónak farmakológiai hatékonyságát úgy tanulmányoztuk, hogy autoimmun modell betegség ként új-zélandi fekete/fehér Fj törzsbeli nőstény egerek glomerulonefritiszét kezeltük. A kísérleti állatokat 8 egérből álló csoportokra osztottuk, és 8 hetes koruktól kezdve naponta egyszer perorálisan 5 mg/kg vagy 50 mg/kg vizsgálandó vegyületet adtunk be. A betegség lefolyását úgy ellenőriztük, hogy Combistix kémlőpapírral (Ames Co., Inc. készítmény) mértük a vizeletben a proteinszintet. Megállapítottuk, hogy a kémlőpapírral végzett meghatározás eredményei teljesen megfelelnek a szulfoszalicilsavat használó mennyiségi elemzéssel kapott eredményeknek. A 2. ábra grafikonjai szemléltetik minden csoport vizeletében a proteinszint átlagos változását az egerek 20 hetes korától kezdve 35 hetes korukig. A 2. ábrából látható, hogy a kontroll állatok vizeletében a proteinszint körülbelül 27 hetes koruktól kezdve lányegesep emelkedik, míg azoknak a csoportoknak a vizeletében, amelyeknek a vizsgált vegyületet beadtuk, a protein mennyisége viszonylag állandó szinten maradt. így tehát a találmány szerinti vizsgált vegyület az autoimmun glomerulonefrifiaz leküzdésében jelentős farmakológiai hatékonyságúnak bizonyult. Ezen kívül a kontrollcsoportban 8 egér közül 3 a születésük utáni 35. és 40. hét közötti időszakban a glomerulonefritisz következtében elpusztult, míg azokban a csoportokban, amelyek a vizsgált vegyületet kapták,elhullás nem fordult elő.

5. kísérlet

Átültetett daganatsejtékkel (szarkóma-180) szemben mutatott daganatellenes hatás

Kísérleti állatokként ddY-törzsbeli, 20—25 g súlyú hím egereket használtunk, és ezeket 9 vagy IQ tagból álló csoportokra osztottuk. A tömör daganat előidézésére a hátsó mancs tövénél mindegyik egérbe 10* szarkóma-180 típusú daganatsejtet ültettünk be. Az átültetés napjától kezdve 11 napon át naponta egyszer a vizsgálandó vegyületet, az N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav-dinátriumsót perorálisan beadtuk. Az átültetés utáni tizennegyedik napon mindegyik egérből kivettük a daganatot, és a vizsgált vegyület daganatellenes hatásának értékelésére megmértük a daganat nedves súlyát. Az eredményeket a 3. ábra mutatja. A 10 mg/kg adagmennyiség a daganat növekedésének gátlásában jelentékeny hatást mutatott. Ugyanezeknek a daganatsejteknek in vitro növekedését a vizsgált vegyült neawgáteij*, és a sejtekre közvetlenül nem gyakorol daganatellenes hatást. Ezen ©kok alapján feltételezzük, hogy a vizsgált vegyület hatása vírusgazda által közvetítettdaganatellenes hafitómralapszik.

6. kísérlet

Átültetett ráksejtekkel (AH—13) szemben mutatott daganatellenes hatás

Kísérleti állatokként Donryu törzsbeli, 8 hetes nőstény patkányokat használtunk, és ezeket 10 tagból álló csoportokra osztottuk. Mindegyik patkánynak a daganatsejtekkel való beoltás előtti tizenhatodik naptól kezdve 10 napon át naponta intraperitoneálisan beadtuk az N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav-dinátriutnsó vizsgálandó vegyületet. Az első beadás utáni tizenhatodik napon mindegyik patkányt 10⁶ AH—13 jelű daganatsejttel intraperitoneálisan beoltottuk, hogy vízkóros hasüregi rákot idézzünk elő. A 6. táblázatban feltüntetjük a patkányok daganatsejtek beadása utáni túlélésének időtartamát. Az ábrából látható, hogy a vizsgált vegyületnek 50 mg/kg mennyiségben való adagolásával vírusgazda által közvetített daganatellenes hatást értünk el.

6. táblázat

Adag (mg/kg)	Túlélési idő (napok)	Átlagos túlélési idő (napok)	T/C* (”/.»
200	7 7 7 6 7 7 8 6 7	6,9	97 ( '·
100	7 6 6 7 7 6 613	7,3	103
50	7 13 11 15 11 17 8 10 12 12	11,6	163
Kontroll	6 7 7 7 7 7 6 7 11 6	7,1	100

kísérleti csoport átlagos túlélése napokban kontrollcsoport átlagos túlélése napokban

7. kísérlet

Nyiroksejtek blasztogenézisét elősegítő hatás (sejtimmunitás aktiválása)

Ebbén a kísérletben az N-(2'-karboxi*fenil)-4-klór-antranilsav-dinátriumsó vegyületnek a nyiroksejtek blasztogenézisére gyakorolt hatását egerek és patkányok lépsejtjein és nyiroksejtjöin tanulttiáftyöztük. Az ift vitro próbákban C₃H/He törzsbeli hím egereket, illetve in vivő próbákban Wistar—Imamichi törzsbeli hím patkányokat használtunk. Az in vitro próbákban blasztogén tényezőként a Sigma Cég által gyártott ccmeavallin A-t használtunk, és e nyiroksejteket a Grand Island Biological Co. áltál előállított REMI 1640 táptalajt használva tenyésztettük. A nyiroksejteket ebben a táptalajban 5% széndioxidot tartalmazó atmoszférábbn 37 °C-on, 48 óm hoesaát tenyésztettük, éfc (KS (puC^ml ³H-timidin hozzáadása után a Sejteket 16 óra böószat inkubáhuk, majd a nyiroksejteketeiválasatötttik. Az elválasztott sejtek radioaktivitását szcintillációs felviltanás-azámlálóval mértük, és* feapottérfékűket ablasztogenézfe fokának jelzéseként értékeltük. Az In vivő próbákban az in vitro próbát ismételtük meg azzal & különbséggel, hogy & vizsgáUmdó wgyfilótet mindegyik patkánynak perorálisan 5 mg/kg vagy 50 mg/fegmennyiséftea adtuk be. Ebbe» •Ecsetben'» viZEgiÚdfíd&'Vtgyületet kapott -patkányokat 3 állatból álló csoportokra osztottuk, és mindegyik csoportbeli patkányokból vett, tenyésztésre kerülő sejteket azonos körülmények között tenyésztettük. Az in vitro végzett kísérlet eredményeit a

4. ábrán és az in vivő végzettek eredményeit az 5. ábrán mutatjuk be.

A 4. ábrán látható, hogy a találmány szerinti vizsgált vegyület 10^_1 pg/ml és 10^-2 ug/ml koncentrációkban javítja a concavallin A hatékonyságát. Az 5. ábra azt mutatja, hogy azoknak a patkányoknak lépsejtjeinél és nyiroksejtjeinél, amely patkányoknak a concavallin A beadása előtt egy nappal a vizsgált vegyületet beadtuk, a hatás fokozása (S. I. érték) kétszer olyan nagy, mint a kontrollkísérletekben, és a concavallin A hatékonysága a kontrolihoz képest nagyjából kétszeresre növekedett. Azokban a patkány- vagy egércsoportokban, amelyeknek a vizsgált vegyületet a concavallin A beadása előtt 4 nappal adtuk, a hatékonyság javulását megfigyeltük ugyan, de amint a vizsgált vegyületet korábban adtuk be, a hatékonyság növekedésének mértéke csökkent.

A fenti eredményekből arra következtethetünk, hogy a vizsgált vegyület nemcsak in vitro, hanem in vivő is javítja a nyiroksejtek concavallin A-n alapuló blasztogenézisét, és elősegíti a sejtimmunitás kialakulását.

8. táblázat Antitest titer a vérben

Beadás napja a szenzitizálástól	Hemolízist mutató végső hígítás
-1	29,5
0	210,8* (p 0,05)
+1	2¹³** (P 0,01)
+2	29,5
+3	29.8
+4	₂8,7
Kontroll	₂9,0

* szignifikáns ** nagyon szignifikáns

A 7. táblázat adatai azt mutatják, hogy ha a patkányoknak a szenzitizálás napján vagy az ezt követő napon adtuk be a vizsgált vegyületet, úgy a vérlemezkeképző sejtek száma jelentékenyen növekedett. A növekedés a kontrollcsoport megfelelő értékének mintegy hatszorosát érte el.

8. kísérlet

Normális állatok immunreakciójának kialakulására gyakorolt hatás (bakteriális fertőzés ellen védő hatás)

Kísérleti állatokként Sprague Dawley törzsbeli, 200—220 g súlyú hím patkányokat használtunk, és ezeket 5 vagy 6 patkányból álló 7 csoportra osztottuk.

Ezek közül 6 csoportnak 6 különböző napon, még pedig az antigénnel (birka vörös vértest—SBRC) való szenzitizálás előtti napon, a szenzitizálás napján, 1, 2, 3, illetve 4 nappal a szenzitizálás után perorálisan egy adag, azaz 100 mg/kg vizsgálandó vegyületet, vagyis N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsavat adtunk be. A birka vörösvérsejteket 1 ml, 2%-os vizes szuszpenzió alakjában a patkányok farokvénájába intravénásán fecskendeztük. A kontroll csoportokba a szenzitizálás napján ugyanilyen módon, ugyanilyen mennyiségű fiziológiás konyhasó oldatot adtunk be.

A szenzitizálás utáni ötödik napon a patkányokat megöltük, mindegyik állat lépét kivettük, és mindegyik állatból vérmintát vettünk.

A vérlemezke-képző sejtek számát a Jeme-féle vérlemezkemódszerrel és a vér literét hemolizáló módszerrel határoztuk meg.

Az eredmények az alábbi, 7. és 8. táblázatokban láthatók.

7. táblázat

A vérlemezke-képző sejtek számának növekedése

Beadás napja a szenzitizálástól	Vérlemezkeképző sejtek
-1	93,2 ±28,6
0	193,4 ±26,6** (P 0,01)
+ 1	316,8 ±38,2** (P0,01)
+2	76,5 ± 16,3
4- 3	101,0 ±11,2
+4	95,5 ±35,3
Kontroll	49,7 ± 16,0

A 8. táblázat azt mutatja, hogy ha a patkányoknak a birka vörösvértestekkel való szenzitizálása napján vagy az ezt követő napon adtuk be a vizsgált vegyületet, úgy a vérben az antitest literének jelentős növekedését figyelhettük meg.

9. kísérlet

Azelveszett immunitás visszanyerésére gyakorolt hatás (bakteriális fertőzés ellen védő hatás)

Kísérleti állatként IV CS törzsbeli, 5 hetes hím egereket használtunk, és ezeket 5 tagból álló csoportokra 40 osztottuk.

Mindegyik egérnek 5 napon át naponta egyszer intraperitoneálisan 60 mg/kg kortizon-adagot adtunk be. Az első beadás után 3 nappal birka vörösvértest antigén45 nel érzékennyé tettük az állatokat azáltal, hogy farokvénájukba fecskendeztük az antigént. A szenzitizálás utáni napon mindegyik egérnek perorálisan beadtuk az N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav-dinátriumsóvizsgálandó vegyületet. A szenzitizálás után 5 nappal a szo50 kásos módon mértük a lépben a vérlemezkeképző sejtek számát. Az eredményeket a 6. ábrán mutatjuk be.

A kizárólag kortizonnal kezelt egerek lépjében levő vériemezkeképző sejtek száma egyharmadára csökkent 55 a kortizon-kezelés nélküli kontrollcsoportokhoz képest. Másrészt azokban a csoportokban, amelyeknek 10 mg/kg adagmennyiségben adtuk be a vizsgált vegyületet, a vérlemezkeképző sejtek száma jelentékenyen növekedett. Az eredmények világosan mutatják, hogy a 60 vizsgált vegyület hatása abból áll, hogy gátolja a kortizonnak immunitást csökkentő hatását, és az elveszett immunitás visszanyerésének irányában hat.

A hemolizáló módszerrel meghatározott antitest tite65 reket a vérben a 9. táblázat mutatja.

9. táblázat

11. táblázat

Kezelés	Antitest titer*
Kezelés nélkül	10¹²
Kortizon	10³
Kortizon+vizsgált vegyület (10 mg/kg)	10¹⁰
Kortizon+vizsgált vegyület (50 mg/kg)	10⁶

♦ A vérben az antitest titert 50% hemolízis hígításfokéval jelöljük.

10. kísérlet

A neutrociták baktériumölő képességét javító hatás (bakteriális fertőzés ellen védő hatás)

Kísérleti állatokként JW/CSK törzsbeli, 3,0—3,9 kg testsúlyú fehér hím házinyulakat használtunk, és ezeket 5 állatból álló csoportokra osztottuk. Mindegyik házinyúlnak perorálisan 100 mg/kg adagmennyiségben adtuk be az N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav-dinátriumsó vizsgálandó vegyületet és a beadás után 24 órával a perifériás vérerek vérében a neutrocitákat nitrokék-tetrazoniummal (NBT) reagáltattuk, majd a formazanpozitív sejtek arányát mikroszkóppal meghatároztuk. Kontrollként ugyanazzal az állattal pontosan 3 nappal a vizsgálandó vegyület beadása előtt kapott érték szolgált. Az eredményeket a 10. táblázat tartalmazza.

Az eredmények azt mutatják, hogy a formazan-pozitív neutrocita sejtek aránya a vizsgált vegyülettel való kezelés következtében jelentékenyen nagyobb lett, és hogy a találmány szerinti vizsgált vegyület a neutrociták baktériumölő képességét javítja.

10. táblázat

Kezelés	Nitrokék-tetrazonium érték* (%)
Vizsgált vegyülettel való kezelés előtt Vizsgált vegyülettel való kezelés után	11,4 ±1,8 33,3 ±7,8* (P 0,05)

* Nitrokék-tetrazonium értéket átlagos négyzetes eltérésként adjuk meg.

11. kísérlet

Bacillus pyocyaneus okozta fertőzés ellen védő hatás

Kísérleti állatként ddY törzsbeli, 5 hetes hím egereket 7 tagból álló csoportokra osztva alkalmaztunk. Mindegyik egeret intraperitoneálisan Bacillus pyocyaneusszal, Pseudomonas aeruginosa Pa-II-vel oltottuk be. A beoltás előtt 6, 5,4, illetve 1 nappal, naponta egyszer fejenként 2 mg N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav-dinátriumsót adtunk be perorálisan, és a beoltás után 54 óra hosszat megfigyeltük mindegyik egér túlélésének időtartamát. Ha fejenként 2/10⁵ baktériumot oltottunk be, úgy megfigyelhettük, hogy a vizsgált vegyület bakteriális fertőzés ellen védő hatást gyakorol. A vizsgált vegyület a bacillus-toxin csökkentésének irányában hat.

Beoltott baktérium (szám/állat)	Kontroll	Vegyület
túlélési idő (óra)	elpusztult állat/öszszes állat	túlélési idő (óra)	elpusztult állat/öszszes állat
2/10⁶	22, 24, 24, 24, 24, 26, 26	7/7	24, 24, 24, 24, 24, 29, 29	7/7
2/10⁵	45, 45, 45, 45, 45, 52, S	6/7	46, S, S, S, s, s,s	1/7
2/10⁴	52, S, S, S, s, s, s	1/7	s, s, s, s, s, s, s	0/7

LD_S0 (szám/állat) ΙΟ⁴’⁸ 10⁵·⁷

S: a baktériummal való fertőzés után 54 órával túlélt állatok.

12. kísérlet

Bacillus pyocyaneus okozta fertőzés ellen védő hatás

Kísérleti állatként ddY törzsbeli, 5 hetes hím egereket 9 tagból álló csoportokra osztva alkalmaztunk. Mindegyik egeret intraperitoneálisan 10⁶ Pseudomonas aeruginosa Pa-II bacilussal oltottuk be, majd a beoltás után 1,5 órával szubkután karbenicillin antibiotikumot adtunk be. A beoltás előtt egy, illetve két nappal naponta egyszer 2 mg mennyiségű N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav-dinátriumsót perorálisan beadtunk. A vizsgált vegyület hatékonyságát úgy állapítottuk meg, hogy a kísérleti állatokat a beoltás után 54 óra hosszat megfigyeltük. Az eredményeket a 12. táblázat szemlélteti. A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy ha az antibiotikumot a vizsgált vegyülettel együtt alkalmazzuk, úgy a baktériumölő hatékonyság javul.

12. táblázat
	Túlélt állatok	Vizsgált állatok
Karbenicillin (mg/állat)	szám	száma

adagja	Karbenicillin	Karbenicillin+ -1- vizsgált vegyület
40	9/9	9/9
20	2/9	7/9
10	0/9	4/9

ED⁵ ₀ (mg/állat)24,1 10,4

13. kísérlet

Salmonella okozta fertőzés ellen védő hatás

Kísérleti állatként ddY törzsbeli, 5 hetes hím egereket használtunk, és ezeket 7 egérből álló csoportokra osztottuk. Mindegyik egeret 10⁵ Salmonella entritidis TO-1 baktériummal oltottunk be, és a beoltás után 3 órával 0,5 mg adag-mennyiségű sztreptomicint szubkután adtunk be. A vizsgálandó vegyületnek, az N-(2'-karboxi-fenil>4-kiór-antranilsav-dmátriumsónak beadását úgy hajtottuk végre, hogy 5 különböző napon, még pedig a beoltás előtti harmadik és második napon, a beoltás szült szuszpenzió alakjában perorálisan adtuk be. A következő eredményeket kaptuk:

előtti napon, a beoltás napján és az ezutáni első napon perorálisan 2 mg-os adagot adtunk be. Az eredményeket a 7. ábra szemlélteti. Az eredmények azt mutatják, hogy az antibiotikumot a vizsgált vegyülettel együtt alkalmazva, jobb baktériumölő hatékonyságot érhetünk el.

14. kísérlet

Hatékonyság az allergiás reakció kezelésében (IgE-képző rendszer) (Hörgő-asztma elleni hatékonyság)

Kísérleti állatként Wistar—Imamichi törzsbeli, Ί hetes hím patkányokat 5 tagból álló csoportokra osztva használtunk. Mindegyik patkányt olyan antigénnel szenzitizáltunk, amely dinitrofenolcsoporthoz kötött galandféreg-proteinből (DNP-As) áll, és hatást erősítő szerként szamárköhögés vakcinát intradermálisan az állat hátába adtunk be. Az antigénnek és az immunreakció kiváltására alkalmazott Evans-kék oldatnak intravénás injektálása után 3 órával az IgE antitest titerét meghatároztuk. A szenzítizálás előtt az állatokat 400 röntgenegységgel besugároztuk. A vizsgálandó vegyületet a szenzitizálástól számított tizenötödik naptól a harmincadik napig terjedő időszakban naponta egyszer adtuk be. Az IgE antitest titereket a szenzítizálás utáni tizenhetedik, huszadik, huszonnegyedik és harmincadik napokon a bőr passzív anafilaxiás reakcióján alapuló bőrreakcióval határoztuk meg. Az eredményeket a 8. ábra szemlélteti. Az eredmények világosan mutatják, hogy a vizsgált vegyület visszaszorítja az IgE antitest keletkezését, és allergiás betegség gyökeres kezelésére használható.

	Az állat neme	LD_S0
5	hím nőstény 16. kísérlet	2,100 mg/kg 2,600 mg/kg.

Farmakoíógiai összehasonlító vizsgálat rokonszerkezetű, ismert vegyületekkel

A) A máj trigliceridszintjét csökkentő hatás

Az 1. kísérletben leírt módon vizsgáltuk a májban a 15 triglicerid mennyiségét csökkentő hatást. Összehasonlító vegyületként a Yakugaku Zasshi (Japán) 89, 1392—1400 (1969) közleményben leírt N-(2'-klór-3'-metil-6'-karboxi-fenil)-antranilsavat és N-(3'-trifluormetil-6'-karboxi-fenil)-antranilsavat alkalmaztuk.

A metanollal szembeni védő hatást az 1. kísérletben leírt módon értékeltük, és az eredményeket a 13. táblázatban ismertetjük.

13. táblázat száza-

Vizsgált vegyület	lékos védelem
N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav	65
N-(2'-karboxi-4'-metil-fenil)-4-klór-antranilsav	57
N-(2'-karboxi-5'-klór-fenil)-4-klór-antranil$av	56
N-(2'-klór-3'-metil-6'-karboxi-fenil)-antranilsav	24
N-(3'-trifluormetil-6'-karboxi-fenil)-antranilsav	9

B) ízületi gyulladásra gyakorolt hatás

15. kísérlet

Akut toxicitás

Az N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav akut toxicitását Wistar—Imamichi törzsbeli, 11 hetes hím és nőstény patkányokat használva határoztuk meg. A vizsgálandó vegyületet 5%-os, vizes arabmézga oldattal kéA 14. táblázatban felsorolt vegyületeket nátriumsó alakjában a 3. kísérletben leírt módszerrel vizsgáltuk, de a vegyületeket naponta egyszer 25 mg/kg adagban adtuk be a szenzítizálás utáni 17. naptól kezdve, és a patkányok hátsó mancsának duzzanatát a 17., 19., 21. és 25. napon ellenőriztük.

A kapott eredményeket a 14. táblázatban ismertetjük, megadva a statisztikai hibát is.

14. táblázat

Szenzítizálás után eltelt napok	17.	19.	21.	25.
Vizsgált vegyület	(ml)
Kezeletlen kontroll N-(3'-trifluormetil-6'-karboxifenil)-antranilsav N-(2'-klór-3'-metií-6'-karboxifenil)-antranilsav N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav	3,21 ±0,10 3,19 ±0,09 3,19 ±0,11 3,18 ±0,10	3,60 ±0,09 3,43 ±0,10 3,39 ±0,11 3,01 ±0,11**	3,92 ±0,12 3,78 ±0,13 3,62 ±0,11 3,20 ±0,09**	3,68 ±0,09 3,65 ±0,18 3,43 ±0,18 3,30 ±0,09*’

** szignifikáns: a Student-féle T-próba (P <0,01) átlagértéke

A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárást. A hőmérsékleti adatokat Celsius-fokban adjuk meg. 60

1. példa

Mechanikai keverővei és visszacsepegő hűtővel ellátott 500 ml-es, háromnyakú gömblombikba 250 ml 65 izoamilalkoholt, 12 g 2,4-diklór-benzoesavat, 17,5 g antraniísavat, 18 g káliumkarbonátot, 500 mg rézport és katalitikus mennyiségű jódot töltünk, és keverés és visszafolyatás közben 5 óra hosszat forraljuk. A reakciókeveréket ezután szobahőmérsékletre hagyjuk lehűlni, majd 500 ml vizet adunk hozzá, és szűréssel elválasztjuk. A szüredéket csökkentett nyomáson bepároljuk, és közben az amilalkohol eltávolítására vizet adunk hozzá, majd a kapott maradékot jeges vízben hűtjük, és 6 n sósavval megsavanyítjuk, mire kristályok válnak ki. A kristályokat etanolban szuszpendáljuk, és a keletkezett szuszpenziót 3—4 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk, majd lehűtjük. A kivált kristályokat szűréssel elválasztjuk, tetrahidrofuránban oldjuk, az oldatot aktív szénnel derítjük és 4—5 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. Az aktív szenet szűréssel eltávolítva, a szűredéket csökkentett nyomáson a tetrahidrofurán eltávolítására bepároljuk. A kapott maradékot etanolban újra szuszpendáljuk, a szuszpenziót 3—4 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk, majd szobahőmérsékletre hagyjuk lehűlni, mire a kristályos termék kicsapódik. A kapott kristályokat szűréssel elválasztva 14 g N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsavat kapunk. Olvadáspontja 306° fölött van.

2. példa

Az 1. példa szerint járunk el azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként 2,4-diklór-benzoesavat és

5-metil-antranilsavat használunk, mire N-(2'-karboxi-4'-metil-fenil)-4-klór-antranilsavat kapunk. Olvadáspontja 316—318° (bomlik).

Kitermelés: 71,5%.

3. példa

Az 1. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként

2,4-diklór-benzoesavat és 3-metil-antranilsavat használva, N-(2'-karboxi-6'-metil-fenil)-4-klór-antranilsavat kapunk. Olvadáspontja 302—304° (bomlik).

Kitermelés: 66%.

4. példa

Az 1. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként

2,4-diklór-benzoesavat és 4-klór-antranilsavat használva, N-(2'-karboxi-5'-klór-fenil)-4-klór-antranilsavat kapunk. Olvadáspontja 340 °C fölött van.

Kitermelés: 59%.

5. példa

Az 1. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként

2,4-diklór-benzoesavat és 3,6-dimetil-antranilsavat használva, N-(2'-karboxi-3',6'-dimetil-fenil)-4-klór-antranilsavat kapunk. Olvadáspontja 283 °C.

Kitermelés: 45%.

6. példa

2,48 g (0,012 mól) 3,5-diklór-antranilsavat és 2,52 g (0,013 mól) 2,4-diklór-benzoesavat feloldunk 50 ml izoamilalkoholban. Az oldathoz 5 g káliumkarbonátot, 50 mg porított rezet és katalitikus mennyiségű jódot adunk, majd a reakcióelegyet 5 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. A reakció befejeződése után a reakcióelegyet az 1. példában megadott módon feldolgozva N-(2'-karboxi-4',6'-diklór-fenil)-4-klór-antra16 nilsavat kapunk. Kitermelés: 52%. Olvadáspontja:

280—281 °C.

7. példa ml izoamilalkoholt, 2,4 g 2,4-diklór-benzoesavat,

3,5 g antranilsavat, 3,6 g vízmentes káliumkarbonátot és 0,4 g rézport 200 ml-es lombikba helyezünk, és a reakciókeveréket visszafolyatás és keverés közben 5 óra hosszat forraljuk. A reakció befejeződése után a reakciókeveréket szobahőmérsékletre hűtjük le, vizet adunk hozzá, és szűrőn szívatással elválasztjuk. A szűredéket csökkentett nyomáson bepároljuk, és bepárlás közben az izoamilalkohol eltávolítására vizet adunk hozzá. A kapott maradékhoz 6 n sósavat adunk, mire kristályos csapadék válik ki. A szűréssel elválasztott kristályokat tetrahidrofuránban oldjuk, az oldatot aktív szénnel derítjük, és az aktív szénnek szűréssel való eltávolítása után a szüredékből a tetrahidrofuránt csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékhoz metanolt adunk, és a kapott oldatot visszafolyatás közben forraljuk. Szobahőmérsékleten való hűtés közben sárga amorf anyagként 1,1 g N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav válik ki. Olvadáspontja 306° fölött van. Ez a termék azonos az 1. példa szerint előállított vegyülettel.

8. példa

110 g N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsavat hozzáadjuk 30 g nátriumhidroxid 2 liter vízzel készült oldatához, és a kapott oldathoz etilalkoholt adva, 88 g N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav-dinátriumsót kapunk. Olvadáspontja 388° (bomlik).

9. példa

GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK

a) Tabletták

100 g porított N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsavat, 46 g laktózt, 27 g mikrokristályos cellulózt, 5 g kukoricakeményítőt és 2 g magnéziumsztearátot alaposan összekeverünk, és a kapott keveréket tablettázó géppel 8 mm átmérőjű és 180 mg súlyú tablettákká sajtoljuk.

b) Tabletták

200 g porított N-(2'-karboxi-4'-metil-fenil)-4-klór-antranilsavat 0,5 mm lyukbőségű szitán átszitálunk, majd 173 g laktózzal és 20 g kalciumkarböximetilcellulózzal alaposan összekeverjük. A keveréket 4 g kukoricakeményítőnek vízzel készült pépjével összegyúrjuk, és a kapott gyurmát granuláló géppel granuláljuk, majd szárítjuk. A granulátumot 1,8 mm lyukbőségű szítán átszitálva, 3 g magnéziumsztearáttal összekeverjük, és 8 mm átmérőjű és 200 mg súlyú tablettákká sajtoljuk.

c) Porok

A poralakban alkalmazott gyógyszerkészítmény előállítására 149 g laktózt és 1 g magnéziumsztearátot 250 g porított N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsawal alaposan összekeverünk.

d) Kapszulák

Porított N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsavhoz hozzáadunk 358 g laktózt és 2 g magnéziumsztearátot, alaposan összekeverjük, és a 65 mg súlyú kemény zselatinból készült kapszulákat egyenként 230 mg ilyen porral megtöltjük, majd a kapszulákat lezárjuk.

e) Granulátum

200 g porított N-(2'-karboxi-5'-klór-fenil)-4-klór-antranilsavat 0,5 mm lyukbőségű szitán átszitálunk, 173 g laktózzal és 20 g kalciumkarboximetilcellulózzal összekeverjük, és a keveréket 4 g kukoricakeményítőnek vízzel készült pépjével összegyúrjuk. A kapott gyurmát granuláló extruder segítségével granuláljuk, és 1,8 mm lyukbőségű szitán átszitálva granulátummá alakítjuk.

f) Szuszpenzió

200 g szacharóz vízzel készült 400 ml oldatában 10 g kristályos cellulózt és 0,75 g nátriumkarboximetilcellulózt egyenletes eloszlású szuszpenzióvá szuszpendáljuk. Ettől elkülönítve 5 g N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsavat 0,5 g szacharózzal és 20 ml vízzel golyós malomban porítunk. A porhoz hozzáadjuk az előbb elkészített szuszpenziót, majd annyi vizet adunk hozzá, hogy a szuszpenzió teljes térfogata 500 ml legyen, és az egészet egyenletes szuszpenzióvá keverjük.

g) Parenterális injekció g tisztított N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsav-nátriumsót és 9 g nátriumkloridot injekcióra alkalmas desztillált vízben oldunk, és térfogatát 1 literre egészítjük ki. Az oldatot G4-es üvegszűrőn szívatással átszűrjük, 2 ml-es átlátszó ampullákba töltjük, az ampullákat leforrasztjuk, és 100°-on 30 percig sterilizáljuk.

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Eljárás az I általános képletű új N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsavszármazékok és sóik előállítására — ebben a képletben

Rj és R₂ egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatomot vagy 1—6 szénatomos alkilcsoportot jelent — azzal jellemezve, hogy egy II általános képletű 4-klór-benzoesavszármazékot — ebben a képletben X halogénatomot jelent — egy III általános képletű benzoesavszármazékkal reagáltatunk — ebben a képletben Rj és 5 R₂ a fenti jeíentésűek, és Y aminocsoportot jelent — és a kapott vegyületet kívánt esetben sójává átalakítjuk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy a reakciót 80 és 200 °C között

1—10 óra alatt végezzük.

10 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy a reakciót 120 és 150 °C között
3—5 óra alatt végezzük.
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási mód15 ja azzal jellemezve, hogy egy mól II általános képletű klór-benzoesav-származékot 1,2—2,0 mól III általános képletű benzoesavszármazékkal reagáltatunk.
5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási mód20 ja azzal jellemezve, hogy a reakciót a II és III általános képletű vegyületek összmennyiségére számítva legalább egy egyenérték bázis, előnyösen káliumkarbonát, nátriumkarbonát vagy rézkarbonát, és katalitikus mennyiségű fém vagy fémtartalmú vegyület, előnyösen rézpor, rézklorid, rézbromid vagy rézacetát jelenlétében végezzük.
6. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy a reakciót katalitikus mennyiségű jód vagy jódtartalmú vegyület jelenlétében a II és III általános képletű vegyületek összmennyiségére számítva legalább egy egyenérték bázis, előnyösen káliumkarbonát, nátriumkarbonát vagy rézkarbonát, és katalitikus mennyiségű fém vagy fémtartalmú vegyület, előnyösen rézpor, rézklorid, rézbromid vagy rézacetát jelenlétében végezzük.
7. Az 1. igénypont szerinti eljárás továbbfejlesztése hatóanyagként I általános képletű N-(2'-karboxi-fenil)-4-klór-antranilsavszármazékot vagy sóját — ebben a képletben Rj és R₂ a fenti jeíentésűek — tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot a gyógyszerkészítmények szokásos hordozó-, hígító-, töltő- és/vagy egyéb segédanyagaival együtt összekeverve kikészítjük.