HUT75250A

HUT75250A - Pharmaceutical compositions containing carbohydrates obtained from plants of the family cactacea

Info

Publication number: HUT75250A
Application number: HU9502383A
Authority: HU
Inventors: Meza Victoria Maria Fuentes
Original assignee: Chile Lab Sa
Priority date: 1994-08-16
Filing date: 1995-08-14
Publication date: 1997-05-28
Also published as: EP0706797A3; BR9503163A; CA2156197A1; SG44322A1; NO953200L; FI953855A; HU9502383D0; IL114848A0; AU698399B2; US5747462A; JPH08198766A; AU2859295A; CN1127116A; EP0706797A2; NZ272781A; FI953855A0; KR960006916A; ZA956792B; NO953200D0

Description

j&j-készítmények és el járás az előállításukra

LABORATORIO CHILE S.A., Santiago, Chile

Feltaláló:FUENTES Victoria Maria, Santiago, Chile

A bejelentés napja: 1995. 08. 15.

Elsőbbsége: 1994. 08. 16. (117.694) Chile

A találmány az emlősökben, így humán egyedekben és különféle állatfajtákban előforduló gyulladások, fájdalmak, pruritus . V -7 . .. . '· , ·- ' - 7 .

és lokális hyperthermia kezeléséve-l kapcsolatos technikai problémák megoldására vonatkozik.' A találmány szerinti készítményt és ennek alkészítményeit a kaktuszfélék — Cactaceae — családjába tartozó növényekből, ía következő lépésekből álló eljárásnak (megfelelően nyerik: előállítás, tisztítás fizikai-kémiai meghatározás, bioterápiás értékelés, biogyógyszerészeti formálás és molekulaszerkezeti azonosítás,. A molekulaszerkezeti azonosítás eredményeként egy szénhidrátokból és aromás aminból álló molekulacsoportót azonosítottak, amelynek tagjai az alábbiak:

ribóz

C_€H₁₂O₅ fukóz

G^H_TjO₂N 2-amino-l-hidroxi-l-(hidroxi-fenil)-etán €l(jH₁₈Og ribofuranozil-ribóz

X '

KÖZZÉTÉTELI

PÉLDÁNY

1511M

Képviselő: Gödölle, Kékes, Mészáros & Szabó Szabadalmi és Védjegy Iroda 1024 Budapest, Keleti Károly u. 13/b.

Újkészítmények és eljárás az előállításukra

LABORATORIO CHILE S.A., Santiago, Chile

Feltaláló:FUENTES Victoria Maria, Santiago, Chile

A bejelentés napja: 1995. 08. 15.

Elsőbbsége: 1994. 08. 16. (117.694) Chile

A találmány a kaktuszfélék (Cactaceae) családjának növénytani fajaiból nyert készítményre és ennek alkészítményeire, a készítmény és alkészítményei előállítási eljárásaira, valamint a készítmény és alkészítményei alkalmazásával végzett gyógyászati eljárásra vonatkozik.

A farmakológia és ezzel együtt a biofarmakológia egyik elsődleges feladata a különféle patológiás állapotokat jellemző okok és hatások vagy tünetek kezelésére szolgáló gyógyászati megoldások kutatása. Ennek megfelelően valamennyi olyan hatóanyag, gyógyászati termék vagy új alkalmazás, amely ennek a feladatnak és ipari alkalmazásának egy-egy megoldását jelenti, önálló találmány. Amennyiben az új ipari alkalmazás műszaki/gazdasági vagy pénzügyi szempontból megalapozott, az eredmény egy tényleges találmány, amelynek előnyei — a műszaki és gazdasági szférára gyakorolt hatásai mellett — ténylegesen hozzájárulnak az élő szervezetek jólétének és életminőségének javításához .

A gyulladásellenes, fájdalomcsillapító és hőmérséklet-csökkentő hatóanyagok gyakran egymással összefüggésben nem álló vegyületek heterogén csoportját alkotják, bár a legtöbbjük egy terápiás hatással és mellékhatással rendelkező szerves sav vagy kortikoid [Flórez J., Armijo J. A. Mediavilla.: Farmacología Humana (Humán Pharmacology), 2nd edition, Ediciones Científicas y Técnicas Masson-Salvat Medicina, Spain, 1992; Ameri,can Society of Hospital Pharmacists: Drug Information 1995, thirty-sixth edition, published by the American Society of Hospital Pharmacist Inc., USA, 1995]. Az utóbbi időben jelentős előrehaladás történt ezeknek a hatóanyagoknak az esetében a hatásmechanizmus felderítésének területén, és így lehetővé vált egy olyan hipotézis felállítása, amely magyarázatot adhat arra a kérdőre, hogy az ennyire heterogén szerkezetű hatóanyagoknak miért vannak alapvetően ugyanolyan gyógyászati hatásaik, és ezzel egyidejűleg lényegében megegyező mellékhatásaik. Jelenlegi ismereteink alapján úgy tűnik, hogy a terápiás hatás nagymértékben függ egy meghatározott, a prosztaglandinok és az ezekkel rokon autakoidok bioszintéziséért felelős biokémiai útvonal (pathway) gátlásától [Goodman and Gilman: Las Bases Farmacoló-

gicas de la Terapéutica (The Pharmacology Bases of Therapy), 5tf edition, published by Médica Panamericana, Buenos Aires, Argentína, 1991; Velő G.P. et al.: La Inflamación, Compendio de Trabajos, 1980].

Noha meglehetősen bonyolult a gyulladásos jelenségnek egy igazán jó fiziopatológiai ismertetését megadni a sérült szövetben lezajló sejtszintű történések alapján, a jelenség mégis leírható azon egymás utáni lépések sorozataként, amely a mikroszkopikus méretű véredények fenesztrációjával kezdődik, majd a vérelemeknek a szövetközi résbe történő beszűrődésével folytatódik, végül a leukocytáknak a gyulladásos szövetbe történő bejutásával fejeződik be. Makroszkopikus szinten általában ezeknek a lépéseknek mindegyike együttjár az ismert klinikai tünetekkel: erythema (bőrpír), ödéma, hiperszenzibilitás és fájdalom [Goodman and Gilman: Las Bases Farmacológicas de la Terapéutica (The Pharmacology Bases of Therapy), 5th edition, published by Médica Panamericana, Buenos Aires, Argentína, 1991; Velő G.P. et al. : La Inflamación, Compendio de Trabajos, 1980].

Ennek az összetett válaszreakciónak az ideje alatt lokálisan kémiai mediátoranyagok, például hisztamin, 5-hidroxi-triptamin (5-HT), lassan reagáló anafilaxiás anyag (slow-reacting substance of anaphylaxis, SRS-A) , különféle kemotaktikus faktorok, bradikinin és prosztaglandinok szabadulnak fel. Fagocitasejtek vándorolnak az adott területre, és előfordulhat a sejtek lizoszomális membránjainak a litikus enzimek felszabadulásával együttjáró töredezése is. Az előbbiekben felsorolt események mindegyike hozzájárulhat a gyulladásos válaszreakcióhoz.

Ugyanakkor a szalicilátokból származó hatóanyagoknak nincs vagy nagyon kicsi a hisztamin, az 5-HT, az SRS-A vagy a lizoszomális enzimek felszabadulására vagy aktivitására gyakorolt hatásuk, és hasonlóképpen az 5-HT vagy a hisztamin potens antagonistáinak sincs (vagy csak nagyon csekély) a gyulladásra gyakorolt terápiás hatásuk. A gyulladásos válaszreakciók iniciálásában vagy fenntartásában ezeknek a mediátoranyagoknak a jelentősége erősen megkérdőjelezhető. Az aszpirin esetében a korábbiakban már bebizonyították, hogy az aszpirinnek a folyamat

• · · 4 • ·· egyik vitális enzimének gátlása útján nincs a prosztaglandinszintézis sebességét csökkentő hatása.

Az arthritis rheumaticában szenvedő betegekben a gyulladásos folyamat némileg eltérő. Ebben az esetben a folyamat feltehetően magában foglalja egy antigénnek (gamma-globulinnak) egy antitesttel (reumatoid faktorral) és komplementjével történő kombinálódását, és lokálisan olyan kemotaktikus faktorok szabadulnak fel, amelyek vonzást gyakorolnak a leukocytákra. Ezek a leukocyták fagocitálják az antigén-antitest komplexeket és komplementjüket, és felszabadítják a lizoszómáikban lévő enzimeket. A lizoszomális enzimek ezt követően károsítják a porc- és egyéb szöveteket, fokozva ezáltal a gyulladás mértékét. Sejtmediált immunreakciók is a folyamat részét képezhetik. Az előbbiek mellett lényeges hangsúlyozni, hogy a folyamat ideje alatt a kemotaktikus faktorokkal együtt prosztaglandinok ugyancsak felszabadulnak.

A prosztaglandinok intradermális, intravénás vagy intraarteriális injekciói a gyulladásos folyamatokra erősen emlékeztető hatásokat váltanak ki. A gyulladás ideje alatt feltehetően nanogrammnyi mennyiségekben képződő prosztaglandin E₂ (PGE₂) és prosztaciklin I₂ (PGI₂) erythemát okoz és a helyi véráramlás fokozódását váltja ki. Az E sorozatba tartozó prosztaglandinoknak az előbbieken túlmenően két lényeges vascularis hatásuk van, amelyek általában nem azonosak a gyulladás egyéb mediátoranyagainak hatásaival: tartós vasodilatatiós hatás, valamint képesség az olyan anyagok vasoconstrictor hatásainak az ellensúlyozására, amilyen például a noradrenalin és az angiotenzin. A prosztaglandin intradermális injekciója által indukált erythema jól mutatja a prosztaglandin elnyújtott hatását (akár 10 óra) . Ezzel szemben a prosztaglandinok által a bőr erein és felszíni vénákon kiváltott vasodilatatio néhány perc elteltével eltűnik.

A gyulladás szempontjából igen lényeges mozzanat a leukocytáknak a gyulladásos területhez történő migrálása. Jelenleg még nem tisztázott, hogy a prosztaglandinok milyen mértékben járulnak hozzá ehhez a folyamathoz. Néhány kutató szerint a prosztaglandinok fehérvérsejteket vonzanak a sérült területhez, • · · · ·

megindítva ezáltal a gyógyulási folyamatot. Ez kemotaktikus jelleggel ruházná fel a prosztaglandinokat. Ezzel szemben, az arachidonsav-metabolizmus elsődleges kemotaktikus termékeként ismert 12-hidroxi-arachidonsavat (HETE) a szintézisében nem blokkolják a gyulladásellenes hatóanyagok, például az indometacin és a szalicilszármazékok.

Vannak olyan kutatók is, akik a gyulladás problémájának megoldását abban látják, hogy egy megfelelő hatóanyagnak egy egyedi receptorhoz történő hozzákötésének útján blokkolni kell az interleukin-1 szintézisét vagy közvetlenül az interleukin-1 működését. Az interleukin-l-ről ismert, hogy ez az anyag iniciálja a prosztaglandintermelést a sejtekben, illetve kivált egy olyan eseménysorozatot, amelynek eredményeként számos egyéb gyulladási mediátor, például többféle leukotrién és vérlemez aktivációs faktor (piatelet activation factor, PAF) termelődik. Ezzel összhangban, az interlukin-1 szintézisébe történő beavatkozás eredményeként megnő a gyulladásos folyamat megakadályozásának az esélye. Amennyiben az események előbbi láncolatát prosztaglandinok mediálják, a folyamat leáll, bár a folyamat akkor is blokkolttá válik, ha a gyulladást leukotriének mediálják, illetve PAF mediálja.

Egy másik, jelenleg is vizsgált stratégia nem a citokinvagy lymphocyta-szintézis közvetlen gátlására, hanem annak következményeire összpontosít. Dr. Howard Grey (CYTEL Co., La Jolla/ Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok) véleménye szerint az interleukin-1 szekréciójának egyik igen lényeges következményeként bizonyos molekulák indukálódnak az endothelialis felületen, aminek rendkívül fontos szerepe van a leukocytáknak a gyulladásos helyhez történő odavonzásában, megtapadásában és extravasatiójában. Dr. Grey és munkatársainak kísérletei arra irányulnak, hogy beavatkozzanak az endothelialis sejtek felületén előforduló lektin típusú LEC-CAM molekulák és a célsejtek közötti kölcsönhatás folyamatába. A LEC-CAM molekulák a szénhidrát jellegű molekulákra nézve specifikusak.

Ennek az óriási jelentősége abban rejlik, hogy néhány egyszerű oligoszacharid, sztereospecifikus szénhidrát elegendően nagy affinitással rendelkezhet ahhoz, hogy alkalmas legyen fi-

ziológiás úton beavatkozni a LEC-CAM-kötő sejtek és a szénhidrát ligandjaik közötti kölcsönhatás folyamatába, megvalósítva ezáltal a gyulladási folyamat gátlását, egyúttal elkerülve'azokat a potenciális toxicítási problémákat, amelyek minden esetben fellépnek, ha a citokineket közvetlenül gátoljuk.

A fájdalom egy másik olyan fiziológiás folyamat, amelyet jelenleg még igen nehezen tudunk csak értelmezni. Az utóbbi évszázadban a fájdalommal kapcsolatos legjelentősebb előrelépést az idegrendszer reakciójában közreműködő neurotranszmitterek azonosítása jelentette. Ezekről ismert, hogy két fázisban, egy úgynevezett aszcendens (növekvő) fázisban és egy úgynevezett deszcendens (csökkenő) fázisban vesznek részt a fájdalom folyamatában. Az izolált neurotranszmitterek két legfontosabb képviselője a szerotonin és az enkefalin. Az enkefalin az endorfinokhoz hasonló, amelyeket a test normális esetben választ ki; az endorfinok nagymértékben hasonlítanak a morfinhoz, és ugyanolyan fájdalomcsillapító hatásuk van, mint a morfinnak. A fájdalomcsillapító szerek hatásmódja sem tisztázott még. A szalicilszármazékok migrén elleni fájdalomcsillapító hatásának esetében a világ egyik egyik legnagyobb fájdalomkutatója, Dr. Clifford Rose (Academic Neuroscience Unit of Charing Cross & Westminster Medical School) azon a véleményen van, hogy ez alapvetően egy neurotranszmitter szintű működéssel áll kapcsolatban. Ez a működés kétségtelenül a fájdalom folyamatának az első lépésében vesz részt, megakadályozva a fájdalom folyamatának az aszcendens úton történő folytatódását.

Vannak olyan megfigyelések is, amelyek szerint a prosztaglandinok is szerepet játszanak a fájdalom folyamatában. A fájdalom kísérleti úton is kiváltható. Egy ilyen vizsgálatban azt figyelték meg, hogy nők esetében a terhesség megszakítása céljából intramuszkuláris vagy szubkután beadott milligrammos mennyiségű PGEg és PGF2_a igen erőteljes lokális fájdalmat okoz. A prosztaglandinok férfiaknak intravénás infúzió útján történő beadása fejfájást és vascularis fájdalmat is okozhat. Jóllehet a prosztaglandinoknak a fájdalom kiváltásához alkalmazott dózisai lényegesen nagyobbak, mint a prosztaglandinok in vivő várható koncentrációi, mégis úgy tűnik, hogy a hyperalgesia (foko····

♦ · • · ·· ···· • ·· ··· zott fájdalomérzékenység) indukciója a prosztaglandinok alacsony koncentrációira adott jellegzetes válaszreakció.

Hosszú ideig tartó hyperalgesia alakul ki abban az ésetben, ha férfiaknak rendkívül kis mennyiségű PGE^-et adunk be intradermális úton. Ezenkívül azokban a humán kísérletekben, amelyekben egymástól elkülönítve szubdermális infúzió, útján PGE^-et, bradikint vagy hisztamint, illetve bradikin és hisztamin keverékét adtuk be, nem lépett fel egyértelmű fájdalom, ugyanakkor azonban igen erős fájdalmat figyeltünk meg azokban az esetekben, ahol a bradikinhez vagy a hisztaminhoz PGE₁-et adtunk. Amikor a PGE₁-et hisztaminnal együtt adtuk be infúzió útján, viszketegséget észleltünk.

Az utóbbi megfigyeléssel összhangban áll, hogy a gyulladásos folyamatban részt vevő valamennyi biológiai faktor jelen van a fájdalom folyamatában is, így egy olyan gyógyszerészeti beavatkozás, amely gátolja az említett molekulákat, a prosztaglandinok és a hozzájuk kapcsolódó kofaktorok szintézisét, egyúttal csökkenti mind a gyulladást, mind pedig a fájdalmat.

A cukorkémiát és ennek biológiai vonatkozásait vizsgáló tudományág, a glikobiológia új fejezetet nyitott a századvég farmakológiai elméleteinek vitájában. Ez az új terület számos olyan hipotézist foglal magában, amelyeket várhatóan megerősítenek majd az olyan új molekulaszerkezeti felismerések, amelyek révén megfejthetőkké válnak a legnagyobbrészt glikobiológiai szinten meghatározott kódok, és amely hipotézisek a gyakorlatba átültetve kézzelfogható eredményként a hatóanyagok olyan, új, sokoldalú, heterogén és sztereospecifikus generációját nyújtják, amelyeknek az említett jellemzőit a szénhidrátok családja és ezek asszociátumai határozzák meg.

Az úgynevezett sejtfelismerési (Cell Recognition) mechanizmus (amelyben a felületi cukrok felismerési jeleket nyújtanak az egyéb sejtek számára) elméletét részben alátámasztotta az a tény, hogy bizonyos cukrok a toxinsejtek, vírussejtek, baktériumsejtek és a sejt-sejt celluláris kapcsolási mechanizmus mediátoraiként működnek; ugyanakkor továbbra is létezik egy olyan elméleti probléma, amely még nincs megoldva, és amely a jelen találmány alapjául szolgál, nevezetesen az olyan biológi• · · ·

·· ···· « • · · · • · · ·· · ai mediátoroknak a működése, amelyek a gyulladási folyamatot iniciálják és triggerelik, és amely mediátorokat szénhidrátokként és ezek asszociátumaiként azonosítottak. A feltételezés az, hogy ha léteznének olyan kémiai vegyületek, amelyeknek molekulaszerkezete hasonló a szénhidrátokéhoz és amelyeknek a sejtreceptorokkal szembeni sztereospecifitása igen nagy, az ilyen molekulák blokkolnák a gyulladási és fájdalmi folyamatot iniciáló gyors és lassú biokémiai reakciók sorozatát; ennek megfelelően az olyan hatóanyagok, amelyek eleget tesznek az előbbi követelménynek, a feladat megoldásának új megközelítési módjára nyújtanának lehetőséget.

Náthán Sharon és Halina Lis [Carbohidratos en el Reconocimiento Celular (Carbohydrates in Cell Recognition), Investigación y Ciencia, Marzo, 20-27 (1993)] kijelentik, hogy vannak olyan sejtek, amelyek a felületi cukraiknál elhelyezkedve felismertető jeleket bocsájtanak ki más sejtek számára, így az ezekre a (cukor) molekulákra irányuló gyógyszertermékek a fertőzés és a gyulladás megakadályozását szolgálják, valamint bármely hatóanyag, amely blokkolja a leukocyták megtapadását és a véredényekből történő ezt követő kiszabadulását, gyulladásellenes tulajdonságokkal rendelkezik; ebből következően az ilyen hatóanyagok kifejlesztésének kulcsa a szelektin (szelektív lektin) molekulák kötőrégiójának szerkezetében és az ezekhez kapcsolódó szénhidrátok szerkezetében rejlik. Az antiadhezív sejtfelismerési terápia maximális hatékonyságának felkutatásához olyan hatóanyagokat kellene tervezni vagy találni, amelyek eleget tesznek a következő kettős követelménynek: egyrészt el kell kerülni a leukocyták idő előtti szabaddá válását, másrészt meg kell könnyíteni, hogy egy alkalmas helyen lehessen őket hagyni.

A sejtfelismerés folyamatát irányító hatásmechanizmust az 1890-ben Emil Fischer által javasolt, majd a jelen században számos más kutató által kiegészített és módosított, úgynevezett klasszikus kulcs-zár illeszkedési hipotézis segítségével magyarázzák. Az 1991 és 1994 között végzett vizsgálatok eredményeként több, a sejtfelismerés folyamatában mediátoranyagokként működő szénhidrátot írtak le; ezek a mediátoranyagok jelentős

• ·· · • ·· ···♦ molekuláris eltéréseket mutatnak, és egymással kombinálódva különféle konfigurációkat alkothatnak, például: négy eltérő monoszacharidból akár 35 560 féle tetraszacharidot állíthatunk'öszsze; vagy két monoszacharid 11 egymástól eltérő diszacharidot képezhet; ugyanakkor két azonos aminosav csak egyetlen dipeptidet hozhat létre. A cukrok nyelvén megfogalmazva ez azt jelenti, hogy a szavakat nemcsak a monoszacharidok és ezek kombinációinak az alapján lehet írni, hanem a szavak írásakor figyelembe kell venni a monoszacharidokat összekapcsoló kötéseket és az oligoszacharidok elágazásainak jelenlétét vagy hiányát is; ennek alapján a sejtfelismerés során a gyulladásos folyamat lépéssorozatában iniciáló faktorként működő kulcs-zár mechanizmus biológiai jelzéseit közvetítő különféle kódok kombinációinak a lehető leggazdagabb tárháza hozható létre.

A gyulladás, a fájdalom, a hipertermia és a pruritus kezelésére szolgáló jelenlegi terápiás arzenálba tartoznak például a következő anyagok: nemszteroid gyulladásellenes szerek, különféle fájdalomcsillapító, hőmérséklet-csökkentő és gyulladásellenes hatóanyagok, valamint a szteroid gyulladásellenes szerek; az olyan, hat szénatomot tartalmazó aromás vegyületekből származó alap molekulaszerkezetű anyagok, amelyek a következő típusú csoportokkal rendelkeznek: karboxilcsoport vagy hasonlók, pirazolonilcsoport vagy hasonlók, hidroxicsoport vagy hasonlók, propionilcsoport vagy hasonlók, antranilcsoport vagy hasonlók, pirrolilcsoport vagy hasonlók; vagy 21 atomos szteroidokból származó, komplex molekulaszerkezetű anyagok, más néven glikokortikoidok, amelyek nagy molekulatömeggel és nagy térkitöltésű szerkezettel rendelkeznek. Ezek a szerek az elsődleges céljuknak ugyan megfelelnek, azonban alkalmazásukkor két olyan technikai probléma jelentkezik, amelyek ma még meg nem oldottak: ezek egyikét a nemkívánatos, kísérő mellékhatások jelentik, míg a másik problémát a megfelelő terápiás ablak (therapeutic window) hiánya okozza.

Az akut és krónikus jellegű nemkívánatos, kísérő mellékhatások közé tartoznak — egyebek mellett — például a következők: káros máj-, vese-, cardiovascularis, hematológiás, dermatológiás, légzőszervi, immunológiai elváltozások (érzékenységi reak·· ···· · ♦ · · · • · ··· · « · • · ····«· · «· ··· · ··

····

- 10 ciók és fertőzési hajlam), glandularis elváltozások (adrenokortikoid elégtelenségek), izomvázrendszeri, hemodinamikus elváltozások (káros folyadék- és elektrolitváltozások), okuláris, endokrin, központi idegrendszeri elváltozások, valamint olyan további elváltozások, amelyeket a következő helyen ismertetnek: American Society of Hospital Pharmacists: Drug Information 1995, thirty-sixth edition, published by the American Society of Hospital Pharmacist Inc., USA, 1995.

A terápiás ablak fogalma definiálja a minimális és a maximális dózisnak azokat a paramétereit, amelyek a kívánt terápiás hatás elérésének érdekében beadhatók egy élő szervezetnek, így azokat a mennyiségeket, amelyeket túllépve súlyosbodnak a kísérő toxikus hatások és a nemkívánatos mellékhatások. A jelen találmány egy, az állatgyógyászatban vagy a humán gyógyászatban történő felhasználásra szolgáló, elsődlegesen gyulladásellenes, és ebből következően fájdalomcsillapító, helyi hőmérséklet-csökkentő és viszketéscsillapító gyógyszerre vonatkozik, amelynek az a viszonylagos előnye, hogy széles terápiás ablakkal és funkcionális szélsőértékekkel rendelkezik, mégpedig anélkül, hogy az alkalmazott kísérleti dózisok esetén nemkívánatos kísérő hatásokat, valamint szenzitizáló, citotoxikus vagy genotoxikus hatásokat vonna maga után, továbbá amelynek a klinikai alkalmazása biológiai szempontból biztonságos és ártalmatlan gyógyszerválasztásra nyújt lehetőséget.

A TALÁLMÁNY KITÜNTETETT TERÜLETEI

1. HUMÁN- ÉS ÁLLATGYÓGYÁSZATI FELHASZNÁLÁSRA SZOLGÁLÓ GYULLADÁSELLENES, FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ, HELYI HŐMÉRSÉKLET-CSÖKKENTŐ ÉS VISZKETÉSCSÖKKENTŐ HATÓANYAGOK FARMAKOLÓGIÁJA

i) FARMAKOGNÓZIA ii) FARMAKODINAMIKA iii) FARMAKOKINETIKA

Ív) PREKLINIKAI ÉS KLINIKAI FARMAKOLÓGIA

v) FARMAKOTERÁPIA vi) TOXIKOLÓGIA vii) MOLEKULÁRIS FARMAKOLÓGIA

2. KÉMIAI TECHNOLÓGIAI SZERVEZÉS

- 11 • ·«·« ·

i) GYÓGYSZERTECHNOLÓGIA ii) GYÓGYSZERGÉPÉSZET

3. NÖVÉNYTAN

i) NÖVÉNYKÉMIA

Az új készítmény és ennek az alkészítményei egy egyszerű szerkezetű és kis molekulatömegű aromás aminból, valamint olyan, egyszerű szerkezetű és kis molekulatömegű szénhidrátmolekulák csoportjából állnak, amely szénhidrátok közé 5 vagy 6 szénatomos, furanóz és piranóz típusú monomerek tartoznak, valamint egy 10 szénatomos, a D-, l-, a- és β-izomerek keverékeinek formájában jelenlévő monomerek alapkombinációiból álló dimer tartozik; az előbbi komponensek a következő képletekkel j ellemezhetők: C5^H10°5 < ribóz) ; C₆H₁₂O₅ (fukóz) ; C₆H₁₂O₆ (galaktóz, mannóz, glükóz); C₈H₁₁O₂N [2-amino-l-hidroxi-l-(4-hidroxi-fenil) -etán] ; C₁₀H₁₈Og (ribofuranozil-ribóz). A készítmény és az alkészítmények nagy terápiás hatással rendelkeznek, nem okoznak nemkívánatos, káros mellékhatásokat, és a kaktuszfélék (Cactaceae) családjának egy növényéből származó természetes extraktumból nyerhetők; ilyen forrás például az Opuntia ovata, az Opuntia ingenescens, az Opuntia miquelli és más hasonló növények föld feletti része, nem zárva ki azonban ezzel más növényrészeket, illetve növényeket. A készítmény és az alkészítmények a humán és állati szervezetekben gyulladásellenes, fájdalomcsillapító, viszketéscsillapító és lokális hőmérséJclet-csökkentő hatást fejtenek ki.

A KÉSZÍTMÉNY ÉS ALKÉSZÍTMÉNYEINEK ELŐÁLLÍTÁSI ELJÁRÁSA A készítmény kinyerésének metodikája

A KÉSZÍTMÉNY kinyerésének metodikája magában foglal egy olyan extrakciós eljárást, amelynek során a kaktuszfélék (Cactaceae) családjának egy növényét azzal a céllal extraháljuk, hogy egy standardizált száraz extraktumot nyerjünk. A standardizált száraz extraktum előállításánál mintát veszünk, a fizikai sérülés, a pigmentáció és az érettségi fokozatok osztályozásával szelektálunk, ezt követően mosást végzünk, majd az anyagot kontrollált körülmények között, alacsony hőmérsékleten, «« ··«· ·

- 12 • * · ·» ··* • · »· ♦**

-10 °C és -33 °C között tároljuk. A tisztítás első fokozatában a növényi anyagot 5 °C hőmérsékleten 24 órán keresztül kondicionáljuk, majd szobahőmérsékleten tartjuk addig, amíg az anyag eléri a 15 °C és 20 °C közötti munkahőmérsékletet. A növényi anyagot 1000 és 5000 fordulat/perc közötti sebességű vágó és ütő műveletekkel végzett mechanikai eljárások útján felaprítjuk. Ezt követően 500 és 1500 fordulat/perc közötti sebességű kevertetés közben, valamint 40 °C és 90 °C közötti hőmérsékleten egy erőteljes primer savas feltárást végzünk. A leszűrt oldatot hidroxidok oldatával semlegesítjük. Szerves oldószerrel, például acetonnal és/vagy rövid szénláncú alifás alkoholokkal kicsapást hajtunk végre. A keveréket 1000 és 2000 fordulat/perc közötti fordulatszámon centrifugáljuk, majd vákuum alatt szűrjük. A maradékot vízoldékony szerves oldószerek és víz 30:70 1:99 térfogatarányú keverékében feloldjuk, az így nyert oldatot szerves oldószerekkel, például acetonnal és/vagy rövid szénláncú alifás alkoholokkal kicsapjuk, 1000 és 2000 fordulat/perc közötti fordulatszámon centrifugáljuk, majd vákuum alatt szűrjük. Az így nyert maradékot 80:20 - 99:1 térfogatarányú szerves oldószer/víz keverékekkel szűrőn mossuk. Ezt követően az anyagot liofilizáljuk vagy fluidizált ágyon szárítjuk, majd oszcilláló rendszerek alkalmazásával szitáljuk, amelynek eredményeként 20 mikrométer és 1000 mikrométer közötti részecskeméretű anyagot állítunk elő.

A következő-példák a találmány jobb megértését szolgálják; a példák a találmány terjedelmét semmilyen vonatkozásban nem korlátozzák.

1. PÉLDA

A példa célja annak az eljárásnak a bemutatása, amelynek segítségével a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó növények föld feletti részeiből standardizált száraz extraktumot, KÉSZÍTMÉNY-t nyerünk. Ennek során a következő eljárást alkalmazzuk .

A kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó növényből származó kiválogatott növényi anyag 10 kilogrammját mossuk, majd kontrollált körülmények között tároljuk. A fagyott nyers···« *

anyagot 24 órán át 5 °C hőmérsékleten kondicionáljuk, majd 8 órán keresztül szobahőmérsékleten tartjuk, és amikor az anyag hőmérséklete elérte a 18 °C-os értéket, 2000 fordulat/perc sebességgel aprítjuk, ezt követően pedig kénsavval, 1000 fordulat/perc sebességű kevertetés közben, 50 °C hőmérsékleten 24 órán keresztül primer savas feltárást végzünk. A keveréket alacsony hőmérsékleten szűrjük, majd az oldatot alkálifém-hidroxidokkal semlegesítjük, 20 liter rövid szénláncú alifás alkohollal kicsapjuk, 15 percen keresztül 1230 fordulat/perc fordulatszám mellett centrifugáljuk, majd vákuum alatt szűrjük. A csapadékot 10 liter 95:5 térfogatarányú víz/alifás alkohol keverékkel kevertetve feloldjuk, az így nyert oldatot 20 liter rövid szénláncú alifás alkohollal kicsapjuk, 15 percen keresztül 1230 fordulat/perc fordulatszám mellett centrifugáljuk, majd vákuum alatt szűrjük. A maradékot 95:5 térfogatarányú szerves oldószer/víz keverékkel szűrőn mossuk, majd fluidizált ágyon szárítjuk, amelynek eredményeként száraz extraktumot nyerünk. A száraz extraktumot ezt követően 15 °C-on szabályozott hőmérsékleten nagysebességű aprítással őröljük, majd oszcilláló rendszerekkel szitáljuk, amelynek eredményeként a KÉSZÍTMÉNY-t 10 gramm mennyiségben 40-500 mikrométer közötti részecskemérettel nyerjük.

2. PÉLDA

A példa célja annak az eljárásnak a bemutatása, amelynek segítségével a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó növények föld feletti részeiből standardizált száraz extraktumot, KÉSZÍTMÉNY-t nyerünk. Ennek során a következő eljárást alkalmazzuk.

A kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó növényből származó kiválogatott növényi anyag 10 kilogrammját mossuk, majd kontrollált körülmények között tároljuk. A fagyott nyersanyagot 24 órán át 5 °C hőmérsékleten kondicionál juk, majd 8 órán keresztül szobahőmérsékleten tartjuk, és amikor az anyag hőmérséklete elérte a 18 °C-os értéket, 2000 fordulat/perc sebességgel aprítjuk, ezt követően pedig sósavval, 1000 fordulat/perc sebességű kevertetés közben, 60 °C hőmérsékleten 24 ·>*··

- 14 ·· • · b ·· ·«· • ·

4· ··· • 4 *··· órán keresztül primer savas feltárást végzünk. A keveréket alacsony hőmérsékleten szűrjük, majd az oldatot alkálifém-hidroxidokkal semlegesítjük, 40 liter rövid szénláncú alifás alkohollal kicsapjuk, 15 percen keresztül 1230 fordulat/perc fordulatszám mellett centrifugáljuk, majd vákuum alatt szűrjük. A csapadékot 10 liter 95:5 térfogatarányú víz/alifás alkohol keverékkel kevertetve feloldjuk, az így nyert oldatot 40 liter rövid szénláncú alifás alkohollal kicsapjuk, 15 percen keresztül 1230 fordulat/perc fordulatszám mellett centrifugáljuk, majd vákuum alatt szűrjük. A maradékot szerves oldószer/viz keverékkel, például 95:5 térfogatarányú alifás alkohol/víz vagy keton/víz keverékkel vagy 47:47:6 térfogatarányú alifás alkohol/keton/víz keverékkel szűrőn mossuk, csökkentett nyomás alatt betöményítjük, majd liofilizáljuk, amelynek eredményeként száraz extraktumot nyerünk. A száraz extraktumot ezt követően 15 °C-on szabályozott hőmérsékleten nagysebességű aprítással őröljük, majd oszcilláló rendszerekkel szitáljuk, amelynek eredményeként a KÉSZÍTMÉNY-t 15 gramm mennyiségben 40-500 mikrométer közötti részecskemérettel nyerjük.

Az alkészítmények kinyerésének metodikája

Az ALKÉSZÍTMÉNYEK-nek a KÉSZÍTMÉNY-ből történő kinyerésére szolgáló metodika a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó növények föld feletti részéből származó standardizált száraz extraktum elválasztási és molekuláris ultraszeparúciós eljárásait foglalja magában. A KOMPOZÍCIÓ mintáját kétszer desztillált vízben hidratáljuk, 1-2 órán keresztül kevertetjük, 1000-2000 fordulat/perc fordulatszám mellett 15 percen keresztül centrifugáljuk, majd az oldhatatlan anyagot elkülönítjük az oldatból. Az oldatot 3500-nál kisebb MWCO értékű cellulóz- és/vagy cellulóz-észter-membránokon keresztül dializáljuk. A dializált vizes oldatokat csökkentett nyomás alatt betöményítjük, és így egy szilárd frakciót nyerünk. A dializálatlan (a membránon belül lévő) vizes oldatokat csökkentett nyomás alatt betöményít jük, amelynek eredményeként egy maradékot kapunk.

A szilárd frakciót megfelelő oldószerrendszerek, például 4:1:1 térfogatarányú 1-butanol/etanol/víz, 6:15:25 térfogatarát

- 15 nyú 1-butanol/ecetsav/víz és 4:10:3 térfogatarányú etil-acetát/piridin/víz oldószerelegy alkalmazásával 96 órán keresztül preparatív papírkromatográfiás elválasztásnak vetjük alá'. Az így nyert ALKÉSZÍTMÉNYEK-et kétszer desztillált vízzel eluáljuk, szűrjük, csökkentett nyomás alatt betöményítjük és liofilizáljuk.

A következő példák a találmány jobb megértését szolgálják; a példák a találmány terjedelmét semmilyen vonatkozásban nem korlátozzák.

3. PÉLDA

A példa célja annak az eljárásnak a bemutatása, amelynek segítségével a KÉSZÍTMÉNY-ből kinyerjük az ALKÉSZÍTMÉNYEK-et.

g KÉSZÍTMÉNY-t 2 órán keresztül folyamatosan végzett kevertetés közben 2,5 liter kétszer desztillált vízben szolubilizálunk. A keveréket 1500 fordulat/perc fordulatszám melleett 15 percen keresztül centrifugáljuk, az oldhatatlan anyagot elkülönítjük, és így 3,87 g anyagot nyerünk. Az oldatot 3500 MWCO értékű cellulózmembránon keresztül dializáljuk. A dilalizált vizes oldatokat csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk, amelynek eredményeként 3,34 g mennyiségben egy szilárd frakciót kapunk. A dializálatlan vizes oldatokat csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk, és így 2,37 g mennyiségben nyerünk egy maradékot.

A szilárd frakció 1 grammját 4:1:1 térfogatarányú 1-butanol/etanol/víz oldószerrendszer alkalmazásával Whatman No. 36 papíron preparatív kromatográfiának vetjük alá, amelynek során a kifejlesztést 100 órán keresztül, leszálló függőleges kamrában hajtjuk végre. Az így nyert, elválasztott frakciókat kétszer desztillált vízzel eluáljuk, szűrjük, csökkentett nyomás alatt betöményítjük és liofilizáljuk. A készítményre vonatkoztatva az egyes alkészítmények esetén nyert tömegszázalékos értékek a következők:

első alkészítmény:	1,0 2,0	t% t%	és és	5, 0 3, 0	t% t%	között, között;	előnyösen
második alkészítmény:	0,	5	t%	és	3, 0	t%	között,	előnyösen
	1,	0	t%	és	1,0	t%	között;

- 16 • · · harmadik alkészítmény: 2,0

3, 0 negyedik alkészítmény: 1,5

2,5

t%	és	9,	0	t%	között,	előnyösen
t%	és	5,	5	t%	között;
t%	és	8,	0	t%	között,	előnyösen
t%	és	5,	0	t%	között.

ELJÁRÁS A KÉSZÍTMÉNY ÉS AZ ALKÉSZÍ TMÉNYEK MOLEKULÁRIS AZONOSÍTÁSÁRA

Eljárás a készítmény azonosítására

A molekuláris azonosítási eljárások egy olyan lépéssorozatból állnak, amelyek során hagyományos módszerekkel mérjük a KÉSZÍTMÉNY fizikai-kémiai jellemzőit (amilyenek például a következők: mikroszkopikus leírás, pH, égetési maradékok, víz (Kari Fischer) , nehézfémek, részecskeméret, oldékonyság, viszkozitás, FTIR spektroszkópia), valamint korszerű kromatográfiás elválasztási és azonosítási módszerek, például HPGLC alkalmazásával végezzük a szénhidrátok azonosítását, illetve mennyiségi meghatározását.

4. PÉLDA

A példa célja annak az eljárásnak a bemutatása, amelynek segítségével elvégezzük a KÉSZÍTMÉNY fizikai-kémiai jellemzését .

A KÉSZÍTMÉNY 1,0 grammját a következő fizikai-kémiai analíziseknek vetettük alá:

Mikroszkopikus analízis: borostyánsárga szemcsés por, 40 és 800 mikrométer közötti mérettartományban szabálytalan formájú kristályokat figyelünk meg. Vízben kisméretű diszpergált szemcséket tartalmazó kocsonyás szuszpenziót képez. Alkoholban részlegesen oldható, amelynek eredményeként tiszta oldatot és bézsszínű, kiülepedő részecskéket nyerünk.

pH (0,01 tömeg% oldat forró vízben) - 6,59. pH (0,01 tömeg% oldat forró alkoholban) = 7,30.

Víz (Kari Fischer) = 6,4 %.

Identitás = pozitív: kalcium, foszfát, magnézium és vas.

Teszt arzénre =: USP tesztnek megfelelő IR spektroszkópia (6 % KBr):

50-65 % (T)

750-800 (cm ^τ)

1000-1200 (cm^-1)

45-50 (T)

1300-1350

1600-1750 [cm¹) lem^-1)

43-55 % (T)

30-40 (T)

3300-3600 (cm^-1) (T) egyedi szignál oxidált anyagok szignálja egyedi szignál karboxilesoportot tartalmazó anyagok szignálja (1740) aromás anyagok szignálja (1620) egyedi szignál

30-55

A minőségi és mennyiségi elemzések során hidrolízist, redukciót és acetilezést végzünk, majd az hidrolízistermékeket alditol-acetátok formájában HPGLC kromatográfiás úton analizáljuk .

A készítmény mintáját 1-3 M közötti koncentrációjú trifluor-ecetsav-oldatban 12-24 órán keresztül 60-90 °C hőmérsékleten hidrolizáljuk. A keveréket csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk, majd a maradékot kétszer desztillált vízzel ismételten addig mossuk, amíg 4 és 6 közötti értékű pH-t érünk el. A hidrolízistermékeket minimális mennyiségű vízben feloldjuk, majd folyamatos kevertetés közben 0,1 g nátrium-[tetrahidrido-borát](1—)-ot adunk az oldathoz, és a kevertetést szobahőmérsékleten 2-5 órán keresztül folytatjuk. Ezt követően a keveréket savas gyantával semlegesítjük, majd csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk. A redukció termékeit a képződött borátok tökéletes eltávolításáig metanollal ismételten mossuk, majd 24 órán keresztül exszikkátorban szárítjuk. A redukált hidrolízistermékeket feloldjuk minimális mennyiségű piridinben, majd a piridinnel azonos térfogatú ecetsavanhidridet adunk az oldathoz. A piridin feleslegét csökkentett nyomás alatt eltávolítjuk, majd a termékeket etanollal többször mossuk. A mintákat Varian 3700 gázkromatográfon analizáljuk, a következő kísérleti körülmények alkalmazásával: lángionizációs detektor; ECNSS-M kolonna 3 % Chromosorb-on; Hewlett-Packard integrátor; 20 ml/perc áramlási sebességű nitrogén vivőgáz; 1 μΐ injektált térfo- 18 gat; 160-210 °C kolonna-hőmérséklet.

Az alditol-acetátok meghatározását úgy végezzük, hogy az eredményeket, azaz a retenciós időket összehasonlítjuk alditol-acetát standardoknak az azonos körülmények között mért retenciós idejével, majd másféle kromatográfiás vizsgálattal megerősítjük az így nyert azonosítási eredményeket. Az oldhatatlan anyag mennyiségét tömegméréssel határozzuk meg, azonosítását pedig FTIR segítségével végezzük el.

5. PÉLDA

A példa célja annak az eljárásnak a bemutatása, amelynek segítségével elvégezzük a KÉSZÍTMÉNY-ben lévő kis molekulatömegű szénhidrátok azonosítását és mennyiségi meghatározását.

A KÉSZÍTMÉNY 0,1 grammját 2 M trifluor-ecetsav-oldattal 16 órán keresztül 90 °C hőmérsékleten hidrolizáljuk. A keveréket csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk, majd a maradékot kétszer desztillált vízzel addig mossuk, amíg 5-ös pH-értéket érünk el. A hidrolízistermékeket minimális mennyiségű vízben feloldjuk, majd folyamatos kevertetés közben 0,1 g nátrium-[tetrahidrido-borát](1—)-ot adunk az oldathoz, és a kevertetést szobahőmérsékleten 2,5 órán keresztül folytatjuk. Ezt követően a keveréket savas gyantával semlegesítjük, majd csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk. A redukció termékeit a képződött borátok tökéletes eltávolításáig metanollal ismételten mossuk, majd 24 órán keresztül exszikkátorban szárítjuk. A redukált hidrolízistermékeket feloldjuk minimális mennyiségű piridinben, majd a piridinnel azonos térfogatú ecetsavanhidridet adunk az oldathoz. A piridin feleslegét csökkentett nyomás alatt eltávolítjuk, majd a termékeket etanollal többször mossuk. A minták 0,1 μΐ-nyi mennyiségét a fentiekben ismertetett körülmények alkalmazása mellett injektáljuk; injektor-hőmérséklet = 220 °C; detektor-hőmérséklet - 260 °C; kezdeti kolonna-hőmérséklet = 160 °Cx3'; növekedés = 8 °Ο1', végső kolonna-hőmérséklet = 210 ^oC*10’. A következő szénhidrátokat azonos!ft

- 19 tottuk: fukóz (R_T = 7,04 perc, ABC = 20,0 %), galaktóz (R_T 12,94 perc, ABC = 29,2 %), glükóz (R_T = 13,65 perc, ABC = 21,3 %) ·

Az oldhatatlan anyag FTIR spektruma nagyon hasonlít a cellulóz standard azonos körülmények között felvett spektrumához. Az anyag mennyisége 0,025 g (a készítményre vonatkoztatva 25 tömeg%).

Eljárás az alkészítmények minőségi azonosítására

Az ALKÉSZÍTMÉNYEK azonosítását kvalitatív kémiai tesztekkel, például a papírkromatográfiában alkalmazott fenol-kénsav-reagenssel, Molisch-próbával (α-naftollal) és p-anizidin—hidroklorid-reagenssel végeztük.

A 3. Példa szerinti eljárással nyert szilárd frakció 1 grammját 4:1:1 1-butanol/etanol/víz oldószerrendszerrel Whatman No. 36 papíron preparatív kromatográfiának vetettük alá (kifejlesztési idő: 100 óra; leszálló, függőleges kamra) . Az így nyert elkülönült frakciókat fenol-kénsav-reagenssel, Molisch-próbával (α-naftollal) és p-anizidin-hidroklorid-reagenssel azonosítottuk. A következő eredményeket kaptuk:

Fenol-kénsav-reagens és Molisch-próba: cukrokra pozitív. p-Anizidin—hidroklorid: uronsavakra negatív.

Eljárás az alkészítmények minőségi és mennyiségi meghatározására

Az alkészítmények minőségi és mennyiségi meghatározását az alditol-acetátok HLPC elemzésével, valamint a következő NMR technikák alkalmazásával végeztük: ^TH 1-D NOESY-presat, 2-D NOESY-presat és TOCSY-presat, COSY, ¹³C-NMR stb. Az utóbbiak során a következő berendezéseket alkalmaztuk:

NMR-200 proton ¹H és a szén C¹³ rezonanciához.

Flow (áramló) és stop flow (megállított áramlású) LC-NMR-500 proton ¹H rezonanciához.

NMR-600 proton ¹H rezonanciához.

«· ··«·· · ··· • · · · · • · · · · ·· · • · ······ · ·· · · · · ··

- 20 NMR-750 proton ·*·Η rezonanciához.

A következő példák a találmány jobb megértését szolgálják;

a példák a találmány terjedelmét semmilyen vonatkozásban nem korlátozzák.

7. PÉLDA

A példa célja annak az eljárásnak a bemutatása, amelyben NMR segítségével elvégezzük a 1. ALKÉSZÍTMÉNY (1AK) molekulaszerkezeteinek azonosítását.

mg lAK-t meghígítunk megfelelő mennyiségű kétszer desztillált vízzel vagy víz/D₂0 eleggyel, majd a keveréket a teljes oldódásig rázatjuk, ultrcentrifugáljuk, majd közvetlenül az LCNMR és/vagy az NMR készülékbe injektáljuk. Az LC-NMR vizsgálat során a frakciókat HPLC útján szétválasztjuk, majd egy közvetlenül kapcsolt NMR-500 készülék segítségével az elválasztott frakciókat elemezzük; az 1AK vegyületeinek keverékét NMR-rel közvetlenül is analizáljuk.

2-AMIN0-1-HIDR0XI-(4-HIDROXI-FENIL)-ETÁN

Flow LC-NMR-500 és stop flow LC-NMR-500; 1AK frakció: R_T = 36 perc; proton ¹H rezonancia (¹H-NMR) spektrum δ:

aromás szignál	7,13 ppm	(d, 2H)
aromás szignál	6,80 ppm	(d, 2H)
CH szignál	4,58 ppm	(d, 1H)	X rész, ABX
			.rendszer, 1H
CH₂ szignál	3,00 ppm	(m, 2H)	AB rész, ABX

rendszer, 2H

Az 1AK keverék jellemzéséhez további 1D (egydimenziós) és 2D (kétdimenziós) NMR-600 vizsgálatokat is végeztünk.

GALAKTÓZ

Flow LC-NMR-500 és stop flow LC-NMR-500; 1AK frakció: R_T = 16,04 perc; proton ¹H rezonancia (¹H-NMR) spektrum δ:
a-izomer
CH szignál	5,29 ppm	(d,	1H)
CH szignál	4,39 ppm	(d,	1H)
CH szignál	3,90 ppm	(dd,	1H)

·· ···· · • · · ·

CH szignál	3,78 ppm	(dd, 1H)
β-izomer
CH szignál	4,58 ppm	(d, 1H)
CH szignál	4,24 ppm	(d, 1H)
CH szignál	3,69 ppm	(dd, 1H)
CH szignál	3,47 ppm	(dd, 1H)
Megjegyzés:	Ezeket a spektrális	szignálokat	egy kétdimenziós
spektrum kivetítésével nyertük.
Az 1AK	keverék jellemzéséhez	további 1D	(egydimenziós) és

2D (kétdimenziós) NMR-600 vizsgálatokat is végeztünk.

MANNÓZ

A szénatomok ¹³C {1H} CPD besugárzással protonlecsatolt

NMR-200 rezonanciája.

α-pirán izomer Cl szignál	96, 79	PPm
C2 szignál	73,22	PPm
C3 szignál	73, 00	PPm
C4 szignál	70, 13	PPm
C5 szignál	74,59	PPm
C6 szignál	63, 41	PPm
β-pirán izomer Cl szignál	96,20	PPm

A β-pirán vegyület anomerprotonjainak megfelelő szignálok intenzitása arra utal, hogy a β-pirán vegyület kisebb arányban van jelen.

8. PÉLDA

A példa célja annak az eljárásnak a bemutatása, amelyben NMR segítségével elvégezzük a 2. ALKÉSZÍTMÉNY (2AK) molekulaszerkezeteinek azonosítását.

mg 2AK-t meghígítunk megfelelő mennyiségű kétszer desztillált vízzel vagy víz/D₂O eleggyel, majd a keveréket a teljes oldódásig rázatjuk, ultrcentrifugáljuk, majd NMR-rel elemezzük. Az NMR készülékben végzett közvetlen analízis a 2AK vegyületeinek keverékére vonatkozik.

* * * · • · · · · ·· ··· ·· · • · ······ · • · »·· · · ·

NMR-750; proton ¹H rezonancia (¹H-NMR) spektrum δ:

α-furán izomer

- 22 RIBÓZ

CH	szignál	5, 40	ppm	Hl
CH	szignál	4,10	ppm	H2
CH	szignál	4,15	ppm	H3
CH	szignál	3, 80	ppm	H4
CH	szignál	—	ppm	H5A
CH	szignál	—	ppm	H5B

β-furán izomer

CH	szignál	5,25	ppm	Hl
CH	szignál	4,00	ppm	H2
CH	szignál	4,15	ppm	H3
CH	szignál	4,00	ppm	H4
CH	szignál	3, 81	ppm	H5A
CH	szignál	3, 67	ppm	H5B

RIBOFURTVNOZIL-RIBOFURANÓZ

NMR-750; proton •'ή rezonancia (¹H-NMR) spektrum δ:

CH	szignál	5, 42	ppm	(d, 1H)
CH	szignál	4,22	ppm	(d, 1H)
CH	szignál	4,06	ppm	(t, 1H)
CH	szignál	3, 90	ppm	(dt, 1H)
CH	szignál	3,80-3,87	ppm	(m, 5H)
CH	szignál	3,77	ppm	(t, 1H)
CH	szignál	3, 69	ppm	(AB, 2H)
CH	szignál	3,57	ppm	(dd, 1H)
CH	szignál	3,48	ppm	(t, 1H)

A szignálok az a- és diszacharidok keverékének β-konfigurációban lévő monomerek és felelnek meg.

9. PÉLDA

A példa célja annak az eljárásnak a bemutatása, amelyben NMR segítségével elvégezzük a 3. ALKÉSZÍTMÉNY (3AK) molekulaszerkezeteinek azonosítását.

106 mg 3AK-t meghígítunk megfelelő mennyiségű kétszer desztillált vízzel vagy víz/D₂O eleggyel, majd a keveréket a

- 23 • ···· · «· ···♦ · teljes oldódásig rázatjuk, ultrcentrifugáljuk, majd NMR-rel elemezzük. Az NMR készülékben végzett közvetlen analízis a 3AK vegyületeinek keverékére vonatkozik.

GLÜKÓZ

NMR-750; proton ¹H rezonancia (^H-NMR) spektrum δ:

α-pirán izomer (34 %)

CH szignál	5,24 ppm	Hl
CH szignál	3,54 ppm	H2
CH szignál	3,72 ppm	H3
CH szignál	3,50 ppm	H4
CH szignál	3,83 ppm	H5
CH szignál	3,83 ppm	H6A
CH szignál	3,77 ppm	H6B
β-pirán izomer	(65 %)
CH szignál	4,65 ppm	Hl
CH szignál	3,25 ppm	H2
CH szignál	3/47 ppm	H3
CH szignál	3,41 ppm	H4
CH szignál	3,73 ppm	H5
CH szignál	3,90 ppm	H6A
CH szignál	3,73 ppm	H6B
a- és β-furán	izomer

Az a- és β-anomerprotonoknak megfelelő szignálok csak nyomokban vannak jelen.

10. PÉLDA

A példa célja annak az eljárásnak a bemutatása, amelyben alditol-acetátok formájában, HPGLC segítségével elvégezzük a 4. ALKÉSZÍTMÉNY (4AK) molekulaszerkezeteinek azonosítását.

A 4. ALKÉSZÍTMÉNY (4AK) 0,1 grammját minimális mennyiségű vízben feloldjuk, majd folyamatos kevertetés közben 0,1 g nátrium- [tetrahidrido-borát] (1—) -ot adunk az oldathoz, és a kevertetést szobahőmérsékleten 2,5 órán keresztül folytatjuk. Ezt követően a keveréket savas gyantával semlegesítjük, majd csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk. A redukció termékeit a képződött borátok tökéletes eltávolításáig metanollal ismétel4» · ··· « • · · ·

- 24 • · · • ·« ten mossuk, majd 24 órán keresztül exszikkátorban szárítjuk. A redukált hidrolízistermékeket feloldjuk minimális mennyiségű vízmentes piridinben, majd a piridinnel azonos térfogatú ecetsavanhidridet adunk az oldathoz. A piridin feleslegét csökkentett nyomás alatt eltávolítjuk, majd a termékeket etanollal többször mossuk. A minták 0,1 μΐ -nyi mennyiségét a fentiekben ismertetett körülmények alkalmazása mellett injektáljuk; injektor-hőmérséklet = 220 °C; detektor-hőmérséklet = 260 °C; kezdeti kolonna-hőmérséklet = 160 ^OC*3’; növekedés = 8 ^OC*1’, végső kolonna-hőmérséklet = 210 ^oC*10'. A következő szénhidrátot azonosítottuk: fukóz (R_T = 7,04 perc).

FORMÁLÁSI ELJÁRÁS ÉS BIOFARMAKOLÓGIAI LEÍRÁS

A találmány szerinti keverékeknek (azaz a készítménynek és alkészítményinek) a fájdalommal, lokális hyperthermiával és/vagy pruritusszal együttjáró gyulladásos betegségektől szenvedő emlősöknek, köztük humán betegeknek történő beadása során a készítmény terápiás szempontból hatásos mennyiségét előnyösen topikális, enteralis vagy parenterális úton adjuk be a betegeknek. A kívánt terápiás hatás eléréséhez szükséges megfelelő napi dózis a készítményre vonatkoztatva hozzávetőleg 185-3 mg/testtömeg-kilogramm, azonban az anyag optimális dózisát a gyakorlott szakember állapítja meg a betegek életkorának, testtömegének és általános egészségi állapotának figyelembevételével. A napi dózist beadhatjuk egy vagy több kezelés útján, például naponként egy vagy több beadást végezhetünk, illetve felhasználhatunk késleltetett hatású gyógyszerkészítményeket is.

A hatóanyagokat (Készítmény és Alkészítmények) badhatjuk önmagukban, illetve gyakrabban olyan gyógyszerkészítmények formájában, amelyek a hatóanyag gyógyászatilag hatásos mennyiségét egy hordozóanyaggal vagy gyógyszerészetileg elfogadható hígítószerrel együttesen tartalmazzák. A hígítószer vagy a hordozóanyag megválasztását a beadás módja, a hatóanyag oldékonysága és a szokásos gyógyszerészeti gyakorlat határozza meg.

A topikális beadáshoz az aktív komponenseket kenőccsé, pasztává, géllé, lóciókká, krémekké vagy oldatokká formálhatjuk, amelynek során a hatóanyagokat hagyományos formálási mód·· ··»· · ··· ·

- 25 ·· · · · ·· · • · ·«·«·· « ·· ·«· · ·» szerekkel egy gyógyszerészetileg elfogadható inért folyadékkal, például vízzel, vagy félszilárd gélekkel, például vazelinnel, valamint — kívánt esetben — emulgeálószerrel, gélesítőszerrel, felületaktív anyaggal, gumikkal, tartósítószerekkel stb. keverjük össze. Például a topikális gélek a hatóanyagot (készítményt vagy alkészítményeket) egy olyan, gélképző hidrofil alapban tartalmazzák, amely gélképző hidrofil alap például a következő összetevőkből áll: akrilsav-polimerek, nedvesítőszerek és lágyítószerek, például glicerin, propilénglikol, polietilénglikol 300-400-1000, tartósítószerek, például parabének, injekciós steril víz. Ezeket a topikális géleket — értelemszerűen — helyileg alkalmazzuk.

Az orális beadáshoz a dózisokat standard módszerek alkalmazásával állíthatjuk elő; az ilyen dózisok állhatnak csak a hatóanyagból, illetve a hatóanyag formálásával előállított gyógyszerkészítményekből. A szilárd készítményekformák, például tabletták, pirulák, bevont tabletták, drazsék, kemény kapszulák, lágy kapszulák, porok és granulák, normál és késleltetett felszabadulású készítményformák előállításához inért vivőanyagokat (excipienseket), például mikrokristályos cellulózokat, dipac-ot, ditab-ot, laktózt, keményítőt, direkt tablettázó laktózt, poli(vinil-pirrolidon)-t, talkumot, magnézium-sztearátot, aeroszolt, propilénglikolt, polietilénglikolokat, vagy késleltetett hatáshoz szükséges hígítószereket, például viaszos mátrixokat, ionos gyantákat, természetes vagy szintetikus észtereket, zsírokat, granuláló és/vagy bevonó akrilfilmeket stb. alkalmazunk. Például a standard eljárásokkal előállított Készítménynek, mint hatóanyagnak a 100 mg mennyiségét tartalmazó bevonat nélküli tablettákat egy gyógyszerészetileg elfogadható száraz módszerrel inért hígítószerben, például mikrokristályos cellulózban, ditab-ban, dipac-ban, direkt tablettázó laktózban, kenőanyagokban (lubrikánsokban), tapadásgátló anyagokban és síkosítóanyagokban, például talkumban, magnézium-sztearátban, polietilénglikol 6000-ben formáljuk, majd az így előállított tablettákat orálisan adjuk be. A folyékony gyógyszerformák, például a szirupok, szuszpenziók, elixírek, cseppek, a helyreállítandó porok előállítása során olyan inért vivőanyagokat, példá«« «*·♦ * ···* • · · · · ······« ·

Λ · «·««·· « «· «·· · «·

- 26 ul vizet és vízzel elegyedő oldószereket, dextrózt, szorbitot, glicerint, propilénglikolt, polietilénglikolt, alifás alkoholokat stb., valamint vízzel nem elegyedő oldószereket, például ásványolajokat, növényi olajokat stb. alkalmazunk, amelyekben a hatóanyag oldható vagy egy ismert felületaktív anyag segítségével szuszpendálható.

A parenteralis beadásra szolgáló dózisokat standard eljárások alklmazásával állíthatjuk elő; az ilyen dózisok a hatóanyagot a gyógyszerkészítmény fő komponenseként tartalmazzák. A folyékony gyógyszerkészítmények, például az injektálható steril oldatok előállítás során olyan, inért hígítószerket, például kétszer desztillált vizet, ásványolajokat, növényi olajokat, propilénglikolt, polietilénglikol 300-400-at, alifáés és aromás alkoholokat, illetve többféle vízzel elegyedő vagy vízzel nem elegyedő oldószereket alkalmazunk, amelyekben a hatóanyag oldható vagy szuszpendálható. Például a 3. Alkészítményként jelölt hatóanyagot 0,039 tömeg% mennyiségben tartalmazó, gyógyszerészetileg elfogadható, injektálható gyógyszerkészítményt standard módszerek alkalmazásával, injekciós steril vízben állíthatjuk elő, majd az így előállított gyógyszerkészítményt intraperitonealis úton adhatjuk be. Például a Készítményként jelölt hatóanyagot 1 tömeg% mennyiségben tartalmazó, gyógyszerészetileg elfogadható, injektálható gyógyszerkészítményt standard módszerek alkalmazásával, injekciós steril vízben állíthatjuk elő, majd az így előállított gyógyszerkészítményt«intraperitonealis úton adhatjuk be. A különféle szilárd készítményformákat, például a steril porokat egy gyógyszerészetileg elfogadható oldószerben szuszpendáljuk vagy oldjuk.

A buccalis és sublingualis beadás céljaira a hatóanyagot vizoldékony kötőanyagokkal, például laktózzal vagy más, kellemes ízű szénhidrátokkal tablettákká fomálhatjuk.

A rectalis vagy vaginalis, illetve egyéb, kevésbé gyakori beadási módokhoz a hatóanyagot inért anyagokban, például kakaóvajban, félszintetikus gliceridekben, vazelinben vagy más természetes kenőanyagokban, illetve szintetikus lágyítószerekben, például polietilénglikol 1000-ben vagy polietilénglikol 4000ben szuszpendáljuk, majd kúpokká, pesszáriumokká vagy inzertek····

- 27 ·· ··« ké formáljuk. A találmány szerinti transdermalis készítményeket felhasználhatjuk a hatóanyag diszkrét dózisainak a bőrön keresztül, szabályozott sebességgel történő eloszlatására, amelynek eredményeként szisztémás hatást hozhatunk létre. Az egyik ilyen transdermalis rendszer a következő részekből áll: egy védőrétegként működő külső borítás; a hatóanyagot tároló mátrix, amely egy szabályozott kibocsátásáú membránt tartalmazhat; egy, a rendszer rögzítésére szolgáló kontaktragasztó; valamint egy védőréteg, amelyet az eszköznek a bőrön történő elhelyezése előtt el kell távolítani. A hatóanyag-tároló szokásosan egy olyan polimermátrix, például poli(vinil-pirrolidon) vagy szilikonpolimer mátrix, amelyből a hatóanyag lassan felszabadul. A hatóanyag-felszabadulás sebességének szabályozására egy mikroporózus membrán, például egy polipropilén film szolgálhat.

TOXIKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK

A toxikológiai vizsgálatokat a következő intézetben hajtottuk végre: Institute of Public Health of Chile, Department F.A.S.I. A toxikológiai vizsgálatok során a szem irritációs tesztet és a bőr toxicitási tesztet (módosított Draize-tesztet) végeztük el.

Okuláris irritáció

Az okuláris irritációs vizsgálatok során hat darab, 2500-3000 gramm testtömegű nyúl bal szemébe becsepegtetjük a minta (0,1 g minta/0,1 ml) 0,1 milliliternyi mennyiségét; a jobb szemet mindegyik esetben meghagyjuk egészséges kontrollnak. Megfigyelést végzünk 24, 48 és 72 óra elteltével. A reakciót akkor tekintjük pozitívnak, ha a megfigyelések valamelyike a szaruhártyában észrevehető átlátszatlanságot és/vagy a szaruhártya fekélyesedését és/vagy a szaruhártya diffúz irritációját mutatja [az előbbiek magukban foglalják az egyszerű megtekintés során pirosodást és észrevehető vérereket mutató szaruhártyagyulladást (conjuctivitist) és/vagy a szemhéj gyulladást (blepharitist)]. Egy terméket akkor tekintünk szemet irritáló anyagnak, ha a hat nyúl közül legalább négy esetében jelentkezik a fenti tünetek közül egy vagy több.

**·· • · · · · ·· ··* · · · • · · ·«*· * * «· ··· · ··

- 28 A Készítménnyel kezelt hat nyúlszemet a megfelelő kontrollszemekkel összehasonlítva a 24., 48. és 72. órában látottak alapján értékeltük. A teszt eredményeként megállapítottuk,'hogy a termék ártalmatlan.

Bőrtoxicitás

A bőrtoxicitási vizsgálat (módosított Draize-teszt) négy darab, 2500-3000 gramm testtömegű nyúl bőrreakciójának értékeléséből áll. Az egészséges és a bemetszett bőrön 24 óra elteltével megfigyeljük a kialakult károsodásokat, amelynek során — figyelembe véve a károsodás intenzitását is — értékeljük az erythema, az ödéma és necrosis előfordulását. A termék vagy a minta akkor tekinthető ártalmatlannak, ha semmiféle erythema, ödéma és necrosis nem jelentkezik. A termék vagy a minta enyhén toxikus, ha alig észrevehető erythema és ödéma alakul ki. A termék vagy a minta toxikus abban az esetben, amikor az erythemás és ödémás károsodás egyértelműen meghatározott. A termék vagy a minta erősen toxikus, ha a károsodás súlyos erythemában, ödémában és necrosisban nyilvánul meg.

A Készítmény mintájával kezelt négy bemetszett bőr és négy egészséges bőr értékelését 24 óra elteltével hajtottuk végre. A vizsgálat eredményei szerint nem alalkult erythema, ödéma vagy necrosis, így a KÉSZÍTMÉNY-ként jelzett termék ártalmatlan minősítést kapott.

A toxiko-lógiai vizsgálatok a következő teszteket foglalták magukban: LD₅₀/7, citotoxicitás/7 és genotoxicitás (micronucleusok/30 óra). A toxikológiai vizsgálatokat a következő intézetben végeztük el: University of Chile, Faculty of Chemical and Pharmaceutical Sciences.

Akut toxicitás (LD₅₀/7)

Az akut toxicitás vizsgálata során egyetlen dózis alkalmazása mellett a 7 napos közepes letális dózist határoztuk meg; 30 gramm átlagos testtömegű, CF1 törzsbe tartozó egereknek intraperitonealis úton 250 mg/testtömeg-kg és (a maximálisan beadható) 750 mg/testtömeg-kg dózisban beadtuk a Készítmény fiziológiás sóoldattal készített oldatát. Valamennyi kezelésnél (250

- 29 mg/kg minta, 750 mg/kg minta, pozitív kontroll és negatív kontroll) 20 állatot alkalmaztunk.

Az értékelést a Készítménnyel végzett kezelés utáni 7 napon keresztül a viselkedési jegyek alapján végeztük. A 250 és a 750 mg/testtömeg-kg dózisokkal végzett intraperitonealis kezelés esetén a mortalitás 0 % volt, és semmiféle különbséget nem tapasztaltunk az olyan kontrollcsoporttal összahasonlítva, amelynek tagjai ugyanolyan kísérleti körülmények között csak fiziológiás sóoldatot kaptak. Az így nyert eredményekből az a következtetés vonható le, hogy a KÉSZÍTMÉNY-ként jelölt termék a vizsgált kísérleti dózisok mellett nem okoz mortalitást.

Akut citotoxicitás

Az akut citotoxicitás vizsgálata során egyetlen dózis alkalmazása mellett a 7 napos citotoxicitást határozzuk meg; 30 gramm átlagos testtömegű, CF1 törzsbe tartozó egereknek intraperitonealis úton 30 mg/testtömeg-kg dózisban beadjuk a Készítmény fiziológiás sóoldattal készített oldatát. Valamennyi kezelésnél (250 mg/kg minta, 750 mg/kg minta, pozitív kontroll és negatív kontroll) 20 állatot alkalmazunk. A makroszkopikus megfigyelés célszervei a következők: máj, tüdő, vese, szívizomzat, vázizomzat, pajzsmirigy, mellékvese és lép. A makroszkopikus megtekintés után elvégezzük ugyanezeknek a szerveknek a hisztológiai vizsgálatát is.

A célszervek, azaz a tüdő, vese, szívizomzat, vázizomzat, pajzsmirigy és mellékvese normál hisztológiát és makroszkopikus megjelenést mutat az elvégzett értékelés szerint. A vizsgált egerek 95 %-a esetén a májban és a lépben fehér csomók láthatók. A hisztológiai vizsgálat idegentest-károsodást tár fel, amely azonban csak a Glisson-tokot és a capsula lienis-t fenyegeti. Az így nyert eredményekből az a következtetés vonható le, hogy a KÉSZÍTMÉNY-ként jelölt termék a vizsgált kísérleti dózisok mellett nem citotoxikus.

Akut genotoxicitás (Micronucleusok)

Az akut toxicitási vizsgálatot egyetlen dózis alkalmazásával végezzük, amelynek során a genotoxicitást harmincórás keze• ·

- 30 • · · · · ·* ··· ·· ·

léses micronucleus-teszttel határozzuk meg. A kísérletben CF1 törzsbe tartozó, 32 gramm átlagos testtömegű egereknek intraperitonealis úton 500 mg/testtömeg-kg dózisban beadjuk a Készítmény fiziológiás sóoldattal készített oldatát. Valamennyi kezelésnél (minta, pozitív kontroll és negatív kontroll) 10 állatot alkalmazunk.

Megállapítjuk az 1000 polikromatikus erythrocytában (PCE) lévő micronucleussal rendelkező polikromatikus erythrocyták (polychromatic erythrocytes with micronucleus, PCEMN) számát, valamint a 300 polikromatikus erythrocytában lévő érett erythrocyták (mature erythrocytes, ME) számát.

A beadott kísérleti dózisok mellett a százalékos formában kifejezett PCEMN értékek a miconucleusokra elfogadott normál tartományba esnek, a kísérleti negatív kontrolihoz és a Toxikológiai Genetikai laboratórium hosszú élettartamú negatív kontrolljához képest nincs különbség. A sejtszámlálás reprezentatív, mivel a a toxicitás mértékéből az következik, hogy a KÉSZÍTMÉNY-ként jelzett tesztkeverék nem citotoxikus az értékelt sejtpolulációkra, azaz a polikromatikus erythrocytákra ás az érett erythrocytákra.

A TALÁLMÁNY PREKLINIKAI GYÓGYÁSZATI FELHASZNÁLÁSA

A tengerimalacokkal végzett preklinikai kísérletek ismertetése

A szakirodalomból ismert hagyományos nagyobb érzékenységi teszt az intradermoplantaris ödéma kvantitatív értékelésére szolgáló eljárás, amelynek alapmódszerét Harris és Spencer [Harris, J. M. and Spencer, P. S. J., A modified plethysmographic apparátus fór recording volume changes in the rat paw, J. Pharm. Pharmacol., 14, 464-466 (1962)], ennek carrageenan patkányokban történő alkalmazásával kidolgozott módosítását pedig Ohnishi [Ohnisi, H. et al., Anti-inflammatory Properties of newly synthesized compounds, 6-chloro-4-oxyimino-l-phenyl-l,2,3,4-tetrahydroquinoline (M-7074), Japan J. Pharmacol., 31, 747-756 (1981)], valamint Chu és Kovács [Chu, D. and Kovács, B. A., Anti-inflammatory Activity in Oak Gall Extracts, Arch. Int. Pharmacodyn., 230, 166-176 (1977)] ismertette. Ezt a módszert a jelen találmány egyik feltalálója (Fuentes, V.) 1992- 31 ben módosította, és kidolgozta a λ-carrageenan tengerimalacok talpába történő inokulációjával indukált biológiai válaszreakció vizsgálatát és értékelését. A jelen preklinikai vizsgálatban ezt a módosított változatot alkalmazzuk. Az inokuláció egy gyulladási folyamatot indít meg; ezt tekintjük az összes preklinikai kísérlet során standard gyulladási konstansnak.

Egy hatóanyag vagy gyógyszerkészítmény gyulladáscsökkentő hatását klinikailag egy standardizált gyulladási folyamat kiváltásának útján értékeljük. Ehhez szükség van egy olyan biológiai modell kidolgozására, amelynek segítségével értékelhetők egy standardizált gyulladáskiváltó beadása után a gyulladásos válaszreakciók. A preklinikai kísérletet úgy kell megtervezni, hogy lehetőség nyíljon a gyulladásos folyamat értékelésére azt követően, hogy egy ismert gyulladáscsökkentő hatóanyagot vagy gyógyszerkészítményt — gyulladáscsökkentő összehasonlító anyagot — vagy egy (találmány szerinti) gyulladáscsökkentő készítményt és/vagy alkészítményt alkalmazunk, és így lehetővé váljon, hogy összehasonlítást tegyünk a gyulladást kiváltó anyag, az összehasonlító anyagok és a találmány szerinti minták között .

Egy hatóanyag gyulladáscsökkentő reakciója a standard gyulladáskeltő és az összehasonlító anyagok, illetve a minták közötti kölcsönhatás eredményeként jön létre. Az eredmények analízise során összehasonlító értékelést végzünk a különféle beadási módokon alkalmazott hatóanyagminták és gyógyszerészeti dózisformák válaszreakciói között. Az összehasonlító értékelést úgy végezzük, hogy egy pletizmométer segítségével megmérjük a higany-milliliterekben kifejezett térfogatváltozást, majd az eredményeket az idő függvényében (óra) abszolút térfogatban (ml) és relatív százalékban (°/l vagy %) fejezzük ki.

Mérési eljárás

Egy hatóanyag gyulladáscsökkentő hatékonyságának vizsgálatát a patkánytalpban indukált intradermoplantaris ödéma kvantitatív értékelési módszerének [Harris, J. M. and Spencer, P.

S. J., A modified plethysmographic apparátus fór recording volume changes in the rat paw, J. Pharm. Pharmacol., 14, 464-466 • · · · · · · • · · · ·· ··· · · · • · ··*··· *

- 32 (1962); valamint Chu, D. and Kovács, B. A., ”Anti-inflammatory Activity in Oak Gall Extracts, Arch. Int. Pharmacodyn., 230, 166-176 (1977)] alkalmazásával végezzük.

A carrageenan-nak az állat talpába történő inokulálásával gyulladásos válaszreakciót indukálunk, majd egy pletizmométerrel mérjük a térfogati változást, amelynek értékét higany-milliliterben adjuk meg. Az eredményeket a teljes mértékben begyulladt térfogatnak és a részlegesen begyulladt térfogatnak az idő függvényében felvett értékeiként fejezzük ki [Ohnisi, H. et al., Anti-inflammatory Properties of newly synthesized compounds, 6-chloro-4-oxyimino-l-phenyl-l,2,3,4-tetrahydroquinoline (M-7074), Japan J. Pharmacol., 31, 747-756 (1981)].

Az alkalmazott módszert tengerimalac biológiai modellhez adaptáljuk. Az ödéma intenzitását a viszonylag gyulladt térfogat részarányában fellépő növekedésként vagy csökkenésként értékeljük. A változást leíró egyenlet a következő: posztinokulációs térfogat mínusz preinokulációs kontrolltérfogat osztva a preinokulációs kontrolltérfogattal.

A mérési eljárás a következő három alaplépést foglalja magában:

Megmérjük egy gyulladáskeltő anyag inokulációjával nyert gyulladás térfogatának klinikai paramétereit. Ez az eljárás képezi a gyulladásos standardot (gyulladásos kontrollt).

Megmérjük a gyulladásos térfogat klinikai paramétereinek változását abban az esetben, amikor a gyulladásos standardhoz egy gyulladáscsökkentő összehasonlító anyagként ismert hatóanyagot (gyulladáscsökkentő kontrollt) adunk.

Megmérjük a gyulladásos térfogat klinikai paramétereinek változását abban az esetben, amikor a gyulladásos standardhoz egy (találmány szerinti) gyulladáscsökkentő készítményt és/vagy alkészítményeket adunk.

• · · · · · • · · · ·

A találmány preklinikai felhasználási példáinak összefoglalása

Az alábbiakban a tengerimalacok alkalmazásával kialakított biológiai modellen végzett preklinikai gyógyászati alkalmazások összefoglaló táblázatát mutatjuk be.

n •rl

N '0

Q

0»

I p

P (0 <D

P

O dP u ~

I (0 NO b (0 r-1 »o

P

Φ

Λί

Λί =0 (0 ü

σι

0*

Λ!

Ö>

(0 &

(0

Ό

P (0

Λ

P

H

0)

NO

Ό (0

Φ

Λ co

I i

co co co co a a b b Ή -Η

Φ	•Η
Ν	Ρ	Λ	P	P
W	φ	V Ii a	(ti	(ti
>1	Ν	Md	b	b
&	01	VJ	rd	i—!
Ό δ¹	'Φ Ρ	ózi	o	o
		b

*0 Ρ ι—I φ

Λ!

Ο>

(0 £

(0

Ό

Ρ (0 ρ

Ρ ίθ

Ό

ΡΖ ΡΖ § § υ υ η

χφ

Ρ c

<» rd

Φ b

(0

ΝΟ

Μ χΗ

Ό Ό Ρ Ρ (0 (0 b Ό

Ρ (0

CN ιΡ CN ω ω ρ

ο ρ

χ(0 b

(0 b

ρ (ti b

Ρ (0 ρ

ρ

- 33							• · • ·
CN	00	LO
V	V	κ.	LD			θ'
ο	LT)			CO	co		κ
σ	Ο	CO	,—1			<\)	co
	rd	rd	co	CN	Lf)	Γ-	Γ-
τ^-1	00		co	CN	Γ	LO	Cd
	κ				K.	X.	κ.
00		CN	LO	CN	co	CN	CN
γ^-1	σ	Γ				(X)	Γ
		»—!
25		Ο	o	rd	i—1	ο	ο
			«κ		«,	*,
ΙΟ		LO	t—1	Ο	o	ι—1	rd
			ω				Ρ
			•H				•rd

a	á	á	'í0 Λί	á	á	a	Nti Λί
Ή	•Η	-Η	•rd a	•rd	Ή	Ή	•rd a
			o				ο
			P				Ρ
Ρ	Ρ	Ρ		Ρ	P	Ρ
(Ö	Γ0	(ti	ι—1	(ti	(ti	(Ö	1—1
Ό	Ό	Ό	χφ	Ό	b	b	'φ
Γ—1	«—1	Ρ	0	Ρ	ι-1	ι—1	0
ο	ο	Ο		Ο	o	ο
		>1	>1	>,		>1	Σ>1
		Ρ	P	Ρ	P	Ρ	Ρ
	ο . Ί	'φ	χφ	'φ	χφ	'φ	'φ
ω	β	β	β	β	β	β
DIC1	Ρ	Ρ	Ρ	Ρ	Ρ	Ρ
Ή	Ή	Ή	\rd	\rd	Ή
Ν	Ν	Ν	Ν	Ν	Ν
	Ρ	Ρ	Ρ	Ρ	Ρ	Ρ
		'φ	'φ	'φ	'φ	'φ	'φ
		&		Μ			tó
ρζ	ΡΖ	ΡΖ ρί	ρΖ	ΡΖ (X	ΡΖ Λ	ΡΖ tó	ΡΖ
ο	0	ο	υ	3 ο	3 υ	ο	ο
Ρ	Ρ						Ρ
Ρ φ	Ρ φ	ta	Ρ Ρ	Ρ Ρ	Ρ Ρ	Ρ Ρ	Ρ Ρ
Ρ φ Ρ φ	Ρ Φ Ρ φ	Min	Ρ •Η £	Ρ •rd £	Ρ •Η £	Min	élmá
ΡΖ	ρζ						0
		rd	CN	co		LO
ι—1	CN						ι—1
γ—1	CN	rd	(Ν	CO	’χΓ	tO	<—1
(Ρ	Ρ\|	s	£	£	£	£	0
Ό	Ό		Ο				>1
Ρ	ι—1		γ—d				Ρ
Ή	Ρ		Ρ				χφ
ι—1	'Ρ		Ν0				β
Ρ	θ'	>1	CT'				Ρ
ο	Ρ	Ρ	Ρ				Ή
ω	'Ρ	'φ	>Ρ				Ν
Ρ	Ό	β	η				Ρ
Ρ	Ρ	Ρ	Ρ				'φ
φ	Γ—\|	Ή	ι—1	(ti			tó
Ν	Γ—1	Ν	rd	Ρ
ρ	Ρ	Ρ	Ρ	Ρ			Γ—1
Ρ	t>1	χφ	>1	•rd			'φ
Ο	tP		θ'	β			0

CN

LO > ri

CN ω tn Η -Η 'Ρ λ:

Η

Ρι

Ο

-Ρ

Λί

-Η &

Ο

Ρ 'φ ρ

'Φ β

Ρ χΗ

Ν ρ

χφ >1

Ρ χφ β

Ρ χΗ

Ν ρ

'φ

Ρ ρ

Ρ

-Η β

rp χφ (ti

Ρ

-Η β

«—d 'φ ο

CN CO

CN co ο ο ρ

'Ρ σ

ρ 'Ρ

Ό ρ

Ρ >1 θ'

Ρ

Ρ =g= • · · · · · · • · · ·

cn	44 1 0» e
•H	^:0
N	44
'0	44
D	(0
	Φ 44

O <*> O ~

I m

'rt

Ό rt *0 c

<D =0 m

ü tn rt &

rt

Ό

4-1 rt

Λ

4->

'3 •H

TO 'rt

Ό rt

Φ

cn	r·*·
	*.	X
o I	o I	r—1 1	τ—1 I
1 00	1	1 co	1 CM
V		·».
o	o	rH	<—1

CO	co co	σ	r-
CM	co	co
o	o	o	o
o	o	o	o

á *r| a a a •P -P -P <D P

N 44 m <l) & s '0 '0) & ^M o

TO •H

N

44	44	44	44
(ti	(ti	(ti	(ti
Ό	Ό	Ό	Ό
(—1	(—1	i—1	(—1
o	o	O	o

i (0 '(0 Ό rt rd i—I % '0

C <D

Λ!

υ

O>

rt >1 rt

Ό

4-1 rt x:

1 Ό	>1	1 'Φ	>1	1 'Φ	>1	1 'Φ	>1 3
44	'Φ	44	'Φ	44	'Φ	Λί	'Φ
1-1	β	Γ—\|	β	.—1	β	1—1	β
ÍÖ	44	ÍÖ	44	(ti	44	(Ö	44
	mH		Ή				Ή
•	N	•	N	•	N	•	N
,—1	W	CM	W	CO	W		cn

I cn

Ό rt

I

Ό

P

ÍÖ

Λ »0

P

I—) 0) 44

0» rt >1	44 rt Ό	Cá	oí g	cá g	íb %
c rt<	·—1 Λ	o	υ	o	o

« 'Φ

4-1 c <D r—I 0) ►o

Táblázat (folytatás)

CM <o '(0

P \rl

Ό t—1
>1	44
3	'(ti
'Φ	σ
β	cn
44	'(ti
Ή	τ)
N	rt
cn		(ti
'Φ	r—1	44
44	3	3
c—1		•H
	Cn	&

	> (ti cn i—1	β 3 •H P 44 '(ti	cn -P P (ti 44 3 (ti	W •H i—l ÍÖ
3	•P	3		1-1	Φ	Cn
(ti	u	1		o	3	Φ
0	Ή	υ		β	0	I—1
Φ	1—1	(0	>,	P	44	-P
Φ	(ti	3	3	Φ	Ή	>1
σ	N	Φ	'Φ	Ό	P	r—1
(0	w	(p	β	(ti	Φ	Φ
P	1	O	44	P	a	-3
P	i—1	r-H	'Ή	44	(0
(ti	P	o	N	3	P	II
o	44	•H	cn	•H	P
1	Φ	Ό	χφ		3	cn
r<	O			II	•H	Ή
	(0	II	rH			f—1
II			ÍÖ	•	II	'<Ö
	II	o		a
cá		31	II			Ή
pú		υ		Ί3	a	a
(¾	V)	M		•	•	o
O		Q	2;	-H	H	44

• · » · · · · • · · · · ······· · • · ······ ·

- 35 A következő példák a találmány jobb megértését szolgálják; a példák a találmány terjedelmét semmilyen vonatkozásban nem korlátozzák.

11. PÉLDA

A készítmény szisztémás gyulladáscsökkentő hatásának értékelése, összehasonlítva az ASA és a gyulladásos standard értékeivel

A készítmény intraperitonealis alkalmazása állatokban

Tárgy: A hatóanyagként a KÉSZÍTMÉNY jelzésű anyagot tartalmazó 5. Minta gyulladáscsökkentő hatásának és letalitásának mérése, összehasonlítva egy gyulladáscsökkentő kontroll referencia-hatóanyaggal, az acetil-szalicilsavval (Pl), továbbá mindkettőt összehasonlítva egy kontroll standard gyulladáskeltő anyaggal, a λ-carrageenannal (S2). A vizsgálat során 3-5 hét közötti korú, 250-350 gramm közötti testtömegű, Pirbright törzsbe tartozó, nem rokon tengerimalacokat használtunk. Az állatok száma: 45. A leolvasások száma: 330.

Metodika: Az intradermoplantaris ödéma csökkenésének öszszehasonlító értékelése tengerimalacokban.

Standard (S2): 0,1 ml gyógyszerészetileg elfogadható injektálható készítményforma, amely 1 % λ-carrageenant tartalmaz. Ennek előállítását injekciós steril vízben, standard eljárással végezzük. A beadást intradermoplantaris úton hajtjuk végre. A carrageenant egyetlen dózisban, az állat 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 3,6 és 3,9 mg közötti mennyiségben adjuk be.

Összehasonlító anyag (Pl): 2,0 ml gyógyszerészetileg elfogadható injektálható készítményforma, amely 6,25 % acetil-szalicilsavat (ASA) tartalmaz. Ennek előállítását injekciós steril vízzel, standard eljárás alkalmazásával végezzük. A beadást intraperitonealis úton hajtjuk végre. Az acetil-szalicilsavat egyetlen dózisban, az állat 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 418,1 és 490,2 mg közötti mennyiségben adjuk be.

5. Minta (M5): 2,0 ml gyógyszerészetileg elfogadható injektálható készítményforma, amely hatóanyagként a Készítmény jelzésű anyagot 1 % mennyiségben tartalmazza. Ennek előállítását injekciós steril vízzel, standard eljárás alkalmazásával • · · · · · · • · · ·

- 36 végezzük. A beadást intraperitonealis úton hajtjuk végre. A Készítményt egyetlen dózisban, az állat 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 62,5 és 72,7 mg közötti mennyiségben adjuk bé.

Eredmények

Százalékos gyulladás és letalitás az idő (óra) függvényében

Idő (óra)	%-os gyulladás Carrageenan (S2)	%-os gyulladás ASA (Pl)	%-os gyulladás 5. Minta (M5)	%-os letalitás
0, 00	00, 000	00,000	00,000	0
1, 00	09, 142	05,620	03,479	0
2,00	22,480	13,700	05,130	0
3, 00	23,168	10,450	04,245	0
4,00	52,411	12,020	06,545
5, 00	57,107	12,100	05,307	0
6, 00	18,284	10,450	04,363	0
7, 00	—	09,810	—	0

Az adatok elemzése alapján megállapítható, hogy a carrageenan standarddal (S2) szemben az alkalmazott kísérleti dózisokban mind az 5. Minta (M5), mind pedig az összehasonlító acetil-szalicilsav (ASA) (Pl) jelentős gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik [a szórásnégyzet egytényezős elemzése szerint és a Tukey-féle többszörös összehasonlítás alapján (0,01 értékű hibahatár mellett) p < 0,000],

Megállapítható az is, hogy az alkalmazott kísérleti dózisokban az 5. Minta (M5) lényegesen nagyobb gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik [a szórásnégyzet egytényezős elemzése szerint és a Tukey-féle többszörös összehasonlítás alapján (0,01 értékű hibahatár mellett) p < 0,000], mint az acetil-szalicil- 37 sav.

Az 5. Minta (M5) az injektálható gyógyszerészeti dózisformában 0 % letalitás mellett intraperitonealisan (szisztémásán) igen jól tolerálható.

12. PÉLDA

A készítmény intraperitonealis alkalmazása állatokban

Tárgy: A hatóanyagként a KÉSZÍTMÉNY jelzésű anyagot tartalmazó 5. Minta gyulladáscsökkentő hatásának és letalitásának mérése, összehasonlítva egy gyulladáscsökkentő kontroll referencia-hatóanyaggal, a diclofenac-nátriummal (P2), továbbá mindkettőt összehasonlítva egy kontroll standard gyulladáskeltő anyaggal, a λ-carrageenannal (S2). A vizsgálat során 3-5 hét közötti korú, 250-350 gramm közötti testtömegű, Pirbright törzsbe tartozó, nem rokon tengerimalacokat használtunk. Az állatok száma: 30. A leolvasások száma: 200.

Standard (S2): 0,1 ml gyógyszerészetileg elfogadható injektálható készítményforma, amely 1 % λ-carrageenant tartalmaz. Ennek előállítását injekciós steril vízzel, standard eljárás alkalmazásával.’ végezzük. A beadást intradermoplantaris úton hajtjuk végre. A carrageenant egyetlen dózisban, az állat 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 3,6 és 3,9 mg közötti mennyiségben adjuk be.

Összehasonlító anyag (P2): 1,1 ml gyógyszerészetileg elfogadható injektálható készítményforma, amely 2,5 % diclofenacnátriumot (DICLO) tartalmaz. Ennek előállítását injekciós steril vízzel, propilénglikollal és injektálható benzil-alkohollal, standard eljárás alkalmazásával végezzük. A beadást intraperitonealis úton hajtjuk végre. A diclofenac-nátriumot egyetlen dózisban, az állat 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 94,8 és 105,8 mg közötti mennyiségben adjuk be.

5. Minta (M5): 2,0 ml gyógyszerészetileg elfogadható in- 38 • · · · · · · • · · · · ·· · · · · · · • · ······ » ·· ··· · ·· jektálható készítményforma, amely hatóanyagként a Készítmény jelzésű anyagot 1 % mennyiségben tartalmazza. Ennek előállítását injekciós steril vízzel, standard eljárás alkalmazásával végezzük. A beadást intraperitoneális úton hajtjuk végre. A Készítményt egyetlen dózisban, az állat 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 62,5 és 72,7 mg közötti mennyiségben adjuk be.

Eredmények

Százalékos gyulladás és letalitás az idő (óra) függvényében

Idő (óra)	%-os gyulladás Carrageenan (S2)	%-os gyulladás DICLO (Pl)	%-os gyulladás 5. Minta (M5)	%-os letalitás
0, 00	00,000	00,000	00,000	0
1,00	09,142	12,500	03,479	0
2,00	22,480	12,600	05,130	0
3, 00	23,168	14,300	04,245	0
4, 00	52,411	14,500	06,545	0
5, 00	57,107	11,400	05,307	0
6, 00	18,284	12,300	04,363	0

Az adatok elemzése alapján megállapítható, hogy a carrageenan standarddal (S2) szemben az alkalmazott kísérleti dózisokban mind az 5. Minta (M5), mind pedig az összehasonlító diclofenac-nátrium (DICLO) (P2) jelentős gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik [a szórásnégyzet egytényezős elemzése szerint és a Tukey-féle többszörös összehasonlítás alapján (0,01 értékű hibahatár mellett) p < 0,000].

Megállapítható az is, hogy az alkalmazott kísérleti dózisokban az 5. Minta (M5) lényegében hasonló gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik [a szórásnégyzet egytényezős elemzése szerint és a Tukey-féle többszörös összehasonlítás alapján (0,01 ·· · ·

- 39 • · · · » • · » · · *0 * • · ···«·· «. ·· ··« · «« értékű hibahatár mellett) p < 0,000], mint a diclofenac-nátrium.

13. PÉLDA

A készítmény topikális gyulladáscsökkentő hatásának értékelése, összehasonlítva az ASA és a gyulladásos standard értékeivel

A gél formájában felhasznált készítmény topikális alkalmazása állatokban

Tárgy: A hatóanyagként a KÉSZÍTMÉNY jelzésű anyagot tartalmazó G3. Gélminta gyulladáscsökkentő hatásának és allergiás reakciójának mérése, összehasonlítva egy gyulladáscsökkentő kontroll referencia-hatóanyaggal, az acetil-szalicilsavval (Pl), továbbá mindkettőt összehasonlítva egy kontroll standard gyulladáskeltő anyaggal, a λ-carrageenannal (S2) . A vizsgálat során 3-5 hét közötti korú, 250-350 gramm közötti testtömegű, Pirbright törzsbe tartozó, nem rokon tengerimalacokat használtunk. Az állatok száma: 45. A leolvasások száma: 330.

Összehasonlító anyag (Pl): 2,0 ml gyógyszerészetileg elfogadható injektálható készítményforma, amely 6,25 % acetil-szalicilsavat (ASA) tartalmaz. Ennek előállítását injekciós steril vízzel, standard eljárás alkalmazásával végezzük. A beadást intraperitoneális úton hajtjuk végre. Az acetil-szalicilsavat egyetlen dózisban, az állat 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 418,1 és 490,2 mg közötti mennyiségben adjuk be.

3. Gélminta (G3): 2,0 g gyógyszerészetileg elfogadható

- 40 »· ··* » · • · · • · · · · · * • · ···· gélkészítmény, amely hatóanyagként a Készítmény jelzésű anyagot 1 % mennyiségben tartalmazza. Ennek előállítását gélképző hidrofil alappal, például akrilsav-polimerekkel, nedvesítőszerekkel és lágyítószerekkel, például glicerinnel, propilénglikollal, polietilénglikol 300-400-1000 felhasználásával, tartósítószerekkel, például parabénekkel, valamint injekciós steril vízzel, standard eljárás alkalmazásával végezzük. A beadást topikálisan hajtjuk végre. A Készítményt egyetlen dózisban, az állat 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 68,2 és 75,2 mg közötti mennyiségben adjuk be.

Eredmények

Százalékos gyulladás és allergiás reakció az idő (óra) függvényében

idő	%-os gyulladás	%-os gyulladás	%-os gyulladás	%-os
(óra)	Carrageenan (S2)	ASA (Pl)	3. Gélminta (G3)	allergiás reakció
0, 00	00,ooo	00,000	00,000	0
1, 00	09,142	05,620	03,479	0
2,00	22,480	13,700	05,130	0
3, 00	23,168	10,450	04,245	0
4,00	52,411	12,020	06,545	0
5, 00	57,107	12,100	05,307	0
6, 00	18,284	10,450	04,363	0
7,00	--	09,810	—	--

Az adatok elemzése alapján megállapítható, hogy a carrageenan standarddal (S2) szemben az alkalmazott kísérleti dózisokban mind a 3. Gélminta (G3), mind pedig az összehasonlító acetil-szalicilsav (ASA) (Pl) jelentős gyulladáscsökkentő ha·· ··· · · · « · « ««·· · · «« ·♦♦ · · » ·· ·*

- 41 tással rendelkezik [a szórásnégyzet egytényezős elemzése szerint és a Tukey-féle többszörös összehasonlítás alapján (0,01 értékű hibahatár mellett) p < 0,000].

Megállapítható az is, hogy az alkalmazott kísérleti dózisokban a 3. Gélminta (G3) lényegesen nagyobb gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik [a szórásnégyzet egytényezős elemzése szerint és a Tukey-féle többszörös összehasonlítás alapján (0,01 értékű hibahatár mellett) p < 0,000], mint az acetil-szalicilsav összehasonlító anyag és a carrageenan standard (S2).

A 3. Gélminta (G3) a gél gyógyszerészeti dózisformában 0 % allergiás reakció mellett dermatológiásan (topikálisan) igen jól tolerálható.

14. PÉLDA

Az alkészítmények szisztémás gyulladáscsökkentő hatásának értékelése, összehasonlítva az ASA és a gyulladásos standard értékeivel

Az első, második, harmadik és negyedik alkészítmény intraperitonealis alkalmazása állatokban

Tárgy: A hatóanyagként az 1. ALKÉSZÍTMÉNY, 2. ALKÉSZÍTMÉNY, 3. ALKÉSZÍTMÉNY ÉS 4. ALKÉSZÍTMÉNY jelzésű anyagot tartalmazó — az előbbi sorrendnek megfelelően - 1AK minta (1AK), 2AK minta (2AK), 3AK minta (3AK) és 4AK minta (4AK) gyulladáscsökkentő hatásának és letalitásának mérése, összehasonlítva egy gyulladáscsökkentő kontroll referencia-hatóanyaggal, az acetil-szalicilsavval (Pl), továbbá mindkettőt összehasonlítva egy kontroll standard gyulladáskeltő anyaggal, a λ-carrageenannal (S2). A vizsgálat során 3-5 hét közötti korú, 250-350 gramm közötti testtömegű, Pirbright törzsbe tartozó, nem rokon tengerimalacokat használtunk. Az állatok száma: 75. A leolvasások száma: 540.

Standard (S2): 0,1 ml gyógyszerészetileg elfogadható injektálható készítményforma, amely 1 % λ-carrageenant tartalmaz. Ennek előállítását injekciós steril vízben, standard eljárással végezzük. A beadást intradermoplantaris úton hajtjuk végre. A

- 42 • «··· « ·* ···· carrageenant egyetlen dózisban, az állat 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 3,6 és 3,9 mg közötti mennyiségben adjuk be.

1AK minta (1AK): 1,0 ml gyógyszerészetileg elfogadható injektálható készítményforma, amely hatóanyagként az 1. Alkészítmény jelzésű anyagot 0,023 % mennyiségben tartalmazza. Ennek előállítását injekciós steril vízzel, standard eljárás alkalmazásával végezzük. A beadást intraperitonealis úton hajtjuk végre. Az 1. Alkészítményt egyetlen dózisban, az állat 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 0,8 és 0,9 mg közötti mennyiségben adjuk be.

2AK minta (2AK): 1,0 ml gyógyszerészetileg elfogadható injektálható készítményforma, amely hatóanyagként a 2. Alkészítmény jelzésű anyagot 0,0183 % mennyiségben tartalmazza. Ennek előállítását injekciós steril vízzel, standard eljárás alkalmazásával végezzük. A beadást intraperitonealis úton hajtjuk végre. A 2. Alkészítményt egyetlen dózisban, az állat 1 testtömegkilogrammjára vonatkoztatva 0,6 és 0,7 mg közötti mennyiségben adjuk be.

3AK minta (3AK): 1,0 ml gyógyszerészetileg elfogadható injektálható készítményforma, amely hatóanyagként a 3. Alkészítmény jelzésű anyagot 0,039 % mennyiségben tartalmazza. Ennek előállítását injekciós steril vízzel, standard eljárás alkalmazásával végezzük. A beadást intraperitonealis úton hajtjuk végre. A 3. Alkészítményt egyetlen dózisban, az állat 1 testtömegkilogrammjára vonatkoztatva 1,3 és 1,4 mg közötti mennyiségben adjuk be.

4AK minta (4AK): 1,0 ml gyógyszerészetileg elfogadható injektálható készítményforma, amely hatóanyagként a 4. Alkészítmény jelzésű anyagot 0,037 % mennyiségben tartalmazza. Ennek előállítását injekciós steril vízzel, standard eljárás alkalma*«··

- 43 • · · * 9 ·· »·· · « 9

9 > »··« · «

999 9 ·» zásával végezzük. A beadást intraperitonealis úton hajtjuk végre. A 4. Alkészítményt egyetlen dózisban, az állat 1 testtömegkilogrammjára vonatkoztatva 1,2 és 1,4 mg közötti mennyiségben adjuk be.

* · · ·

- 44 C

Φ &

'φ θ’ :0 <W nt β

Ό *0

Ό

Ή

Ν nt η 'Π» -υ Η γ—1 ni +J

Φ (0 'φ

W 'Φ (β ·—I

Λ!

φ &

w ο

Λ!

'Φ

Γ—ί

η]

Ν

Ίβ

Ν η

%-os	letalitás	ο	ο	ο	ο	Ο	ο	ο	1 1
		ο	ο	ο	ο	ο	ο	ο
		ο	ο		(Μ	ο	ο	σ
		ο	γό		VO		σ	σ	,
			Κ.				V	κ.
	<53<	ο	ΙΌ		ο	rH	ω	<ο
Λ4		ο	Ο	ο	ο	ο	Ο	ο
Ό5			1	1	1	1		1
4-J
η		ο	Γ-	σ	σ	ο	σ	ΙΌ
g		ο		ιΌ	C0			C4
		ο		00	Γ		ω	>£>
W			κ	V	V	•κ		V
'ίΰ	ω	ο	C0	C0	σ	σ	ιΌ	(Ό
Ό		ο	ο	«—I	Ο	Ο	Ο	Ο
η)			1	1	1	1	1	1
«-Η
γ—Η		ο	ο	ο	σ	ο	ο	ο
0		ο	ο			ο	ω	ΙΌ
>1		ο	ο	04	C4			00
θ'	jCT	κ	V		V	V	κ
C4	ο	04	L0	L0	rH	η	ΙΌ
ω		ο	Ο	ο	Ο	Ο	ο	Ο
Ο				1		1	I	1
ο\ο		ο	Ο	ο	ο	ο	Ο	Ο
		ο	ο	σ	CM	ο	ΟΊ
	is!	ο		04	<—1		σ	ΙΌ	1
		*»			*»	V	*»	Κ.	1
	r^-1	ο	ΓΌ	04		ο	C4	<ο
		ο	Ο	ο	ο	ο	Ο	ο
W
'(Ό
Ό
(0	,—.
1-1	ι—1	ο	Ο	ο	ο	ο	Ο	ο	ο
1—1	(1)	ο	04	ο	L0	04	ο	ΙΌ	rH
ο	*—	ο	Ό	r-		Ο	rH		00
>1		*»	Ι<	κ.	V				*.
θ'	<	ο	m	ω	ο	04	04	ο	σ
	ω	ο	ο	rH	rH	ι—1	rH	rH	Ο
ω
Ο
dp

ω	(Ν
'(Ü	ω
Ό
nj
ι—1	β	ο	04	ο	00	ι—1	Γ-	'tT
1—1	(0	ο	’FT	00	Μ>	rH	ο	00
ο	β	ο	rH	-=tr	ι—1		1—1	04	1
	φ			κ.				*.	I
θ'	φ	ο	σι	C4	(Ό	04	Γ-	00
	θ'	ο	ο	04	Ο]	LO	ΙΌ	rH
W	(Ü
ο	β
1	β
ο\ο	fO
	ο
		ο	ο	Ο	Ο	Ο	Ο	ο	ο
'Ο Ό	ÍÜ Pl	ο	Ο	Ο	Ο	Ο	ο	ο	Ο
Η-1	ο	*» ο	S rH	S CN	ω		ιη	κο	Γ~

• · · · • · ··· · · · • · ··«··· » » ··· · · ·

- 45 Az adatok elemzése alapján megállapítható, hogy a carrageenan standarddal (S2) szemben az alkalmazott kísérleti dózisokban az 1AK minta (1AK), a 2AK minta (2AK) , a 3AK minta (3AK), a 4AK minta (4AK) és az összehasonlító acetil-szalicilsav (ASA) (Pl) egyaránt jelentős gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik [a szórásnégyzet egytényezős elemzése szerint és a Tukey-féle többszörös összehasonlítás alapján (0,01 értékű hibahatár mellett) p < 0,000].

Megállapítható az is, hogy az alkalmazott kísérleti dózisokban az 1AK minta (1AK), a 2AK minta (2AK), a 3AK minta (3AK) és a 4AK minta (4AK) lényegesen nagyobb gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik [a szórásnégyzet egytényezős elemzése szerint és a Tukey-féle többszörös összehasonlítás alapján (0,01 értékű hibahatár mellett) p < 0,000], mint az acetil-szalicilsav.

Az 1AK minta (1AK), a 2AK minta (2AK), a 3AK minta (3AK) és a 4AK minta (4AK) az injektálható gyógyszerészeti dózisformában 0 % letalitás mellett intraperitonealisan (szisztémásán) igen jól tolerálható.

A TALÁLMÁNY PREKLINIKAI GYÓGYÁSZATI FELHASZNÁLÁSA

A lovakkal végzett klinikai kísérletek ismertetése

A gyulladáscsökkentő hatás lovak esetén történő kvalitatív meghatározására alkalmazott I. fázisú klinikai mérések alapját egy olyan közvetett módszer képezi, amely a fájdalom klinikai paramétereinek mérésére szolgál; az indirekt módszer egy algoritmus segítségével értékeli a kezelési körülményeket.

15. PÉLDA

A topikális gyulladáscsökkentő hatás összehasonlító értékelése

A gél formájában felhasznált készítmény topikális alkalmazása állatokban, I. fázis

Tárgy: A hatóanyagként a KÉSZÍTMÉNY jelzésű anyagot tar• ·

- 46 talmazó 4. Gélminta (G4) gyulladáscsökkentő hatásának és allergiás reakciójának kvalitatív klinikai értékelése. A vizsgálat során olyan, 5-10 év közötti korú, 400-550 kilogramm közötti testtömegű, csődör TB versenylovakat alkalmazunk, amelyek mellső és hátsó lábának csüdjében traumás íngyulladás (tendinitis) van. Az állatok száma: 4. A leolvasások száma: 28.

Metodika: A végtagok (mellső és hátsó lábak) csüdjeiben lévő ödéma csökkenésének kvalitatív összehasonlító értékelése lovakban.

4. Gélminta (G4): 10,0 g gyógyszerészetileg elfogadható gélkészítmény, amely hatóanyagként a Készítmény jelzésű anyagot 5 % mennyiségben tartalmazza. Ennek előállítását gélképző hidrofil alappal, például akrilsav-polimerekkel, karboxi-vinil-gyantákkal, nedvesítőszerekkel és lágyítószerekkel, például glicerinnel, propilénglikollal, polietilénglikol 300-400-1000 felhasználásával, tartósítószerekkel, például benzoátokkal, parabénekkel, valamint injekciós steril vízzel, standard eljárás alkalmazásával végezzük. A beadást topikálisan hajtjuk végre. A Készítményt hét napon keresztül, minden 4. órában ismételt dózisokban, az állat 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 0,90 és 1,25 mg közötti mennyiségben adjuk be.

A kvalitatív állatgyógyászati klinikai analízis alapján megállapíthatjuk, hogy a 4. Gélminta az alkalmazott dózisok mellett jelentős gyulladáscsökkentő hatást eredményez, ugyanakkor semmiféle helyi (topikális) allergiás reakciót nem figyeltünk meg.

A II. fázishoz (a kvantitatív vizsgálathoz) előírt dózis az állat 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 1,0 mg minden 4. órában.

* · « ·

- 47 KLINIKAI GYÓGYÁSZATI FELHASZNÁLÁSAI HUMÁN SZERVEZETEKBEN ni cn '(0 (0 rH öl o

«w (1)

N (0 (0

Ό

A fO β

•rl '(0 Ό »—I '<D •r| tn ίο ·—ι 'te β N M te λ

I—I <D «Η •rl te

A •rl β

•rl ι—I A >1 β

r—I '(0 te

4J

Eh

TESZTELT DÓZIS

(mg/testtömeg-kg)

n o 1 τ—1 «Κ. O

CT) o 1 co Ό

0,3-0,9

00 CM 1 VT »» x—1

00 CM 1 x—1

0,3-0,9-2,7

0, 3

ιΓ) · <—1

MÉNY-

I—1

t—4

1-1

Letta

ι—1

ι—I

r—1

E-i

2

Ό)

'Φ

'φ

M-Η NI tn Ή

o Cq

Öl

Öi

Ö7

A 05 44

A β 44

Ö

a

Ό

Eh 4-1 A £ O

Ü g

Η Εη

W

§

1

ι

o

W

w A cn cn

a

a Ο Εη ω

G

CH

>4

Ch

>4

o

£

Eh

Ή

£

Eh

A

Eh

Α

1

4—1

Μ—1

4—1

4-4

4—1

4-1

4—1

1

£

G

a

IXJ

A

tS3

NI

Α

ΝΙ

Eh

cn

tn

cn

tn

cn

j-f¹

«

Ά

«

Ά

Ή

«

Ή

cd

Cd

£

Cd

£

Cd

cn

tn

cn

tn

cn

A

•H

rf

•H

tn

•Η

-Η

cn

ι—1

i—1

r—1

<—1

t—1

Γ—1

Q

'β

'05

'(ti

'β

Ό

a

A

At

-05 β O

'(0

A

Α

ω

£

•H a

-H a

•H a

Ή a

-Η a

•Η a

CQ

o

ο

4-1

44

Ό

«Ο

*o

O

Ό

«Ο

Ό

«ο

4-1

+4

44

Ή

β

mH

Ή

β

Ή

β

Ή

β

a

φ

Φ

a

φ

a

Φ

a

φ

cn

(ti

a:

A

β

(ti

Α

β

Α

β

Α

1-1

a

a:

A

1

|—1

Α

ι—1

Α

•—1

Α

cn

r—I

o

=O

«ο

:O

1“1

Γ—1

:Ο

ι—1

:Ο

r—1

:Ο

•H

cn

co

44

cn

Ή

cn

Ή

cn

•Η

cn

O-i t]

Eh

cn

o

υ

β

υ

tn

υ

tn

υ

tn

υ

o

cn

tn

Φ

tn

υ

Ο

cn

υ

tn

υ

ω

►Jj

β

'(0

ό

A

'β

β

'β

β

'β

β

'β

ο

Ό

44

A

Ό

ο

Ο

Ό

ο

τ5

ο

Ό

H

|—1

(0

CD

:O

(ti

Γ—1

β

»—1

(ti

1—1

(ti

«—1

a

tn

l—1

β

ι—1

β

ι—1

β

ι—1

Ό

•—l

n

υ

Γ—1

Ό

Γ—1

Ό

1-1

Ό

t—1

·Γ~>

β

tn

N

β

Τ~ϊ

-Γ“ϊ

β

*Γ“)

β

•m

β

'0)

>1

•H

'05

>1

'β

>1

'β

»β

ί>Ί

a

Öl

>

A

O

ύ-1

t-l

Öl

a

M

H rtl

tn

cn •Η

á

cn

•Η

Ν

S

u

•Η

Ν

'β

í±

N

'β

Α

£

CG

'(ti

4-4

M

N3

A

•

A

H

•

Μ

&

>

•

Μ

M

Hl

Μ

• · · ·

- 48 A következő példák a találmány jobb megértését szolgálják; a példák a találmány terjedelmét semmilyen vonatkozásban nem korlátozzák.

16. PÉLDA

A topikális gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatás klinikai értékelése; I. fázis

A készítmény gél formájában történő topikális alkalmazása humán egyedekben

Tárgy: A hatóanyagként a KÉSZÍTMÉNY jelzésű anyagot tartalmazó 3. Gélminta (G3) gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatásának, valamint allergiás reakciójának (tolerálhatóságának) kvalitatív értékelése. A vizsgálat során patológiás állapotú személyeket alkalmazunk, párhuzamos kezelés nélkül. Növekvő dózisok. Egyszeres klinikai vakpróba, tájékoztatás utáni hozzájárulással.

Páciensek: 3 nő és 1 férfi, 35-58 év közötti életkor.

Diagnózis: a bokákban és/vagy térdekben és/vagy fejen ödémával, hematomával, rándulással és fájdalommal együttjáró poszttraumás sérülés.

Klinikai paraméterek: gyulladás, algesia (fájdalom) és lokális allergiás reakció.

3. Gélminta (G3): 0,7 és 2,1 g gyógyszerészetileg elfogadható gélkészítmény, amely hatóanyagként a Készítmény jelzésű anyagot 1 % mennyiségben tartalmazza. Ennek előállítását gélképző hidrofil alappal, például akrilsav-polimerekkel, nedvesítőszerekkel és lágyítószerekkel, például glicerinnel, propilénglikollal, polietilénglikol 300-400-1000 felhasználásával, tartósítószerekkel, például parabénekkel, valamint injekciós steril vízzel, standard eljárás alkalmazásával végezzük. A beadást topikálisan hajtjuk végre.

Adagolás: A Készítmény növekvő, a beteg 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 0,1 és 0,3 mg közötti dózisai minden 4. órában. Legalább 2 beadás 0,1 mg/testtömeg-kg dózis mellett; ezt követően a további beadások során 0,3 mg/testtömeg-kg dózist alkalmazunk.

Eredmények
A Készítmény dózisa:	gyulladáscsökkenés:	negatív
0,1 mg/testtömeg-kg	érzéstelenítés:	negatív
	allergiás reakció:	negatív
A Készítmény dózisa:	gyulladáscsökkenés:	pozitív
0,1 mg/testtömeg-kg	érzéstelenítés:	pozitív
	allergiás reakció:	negatív

Megáilapí tások

Az analízis alapján megállapíthatjuk, hogy a 3. Gélminta (G3) a Készítmény minden 4. órában beadott 0,3 mg/testtömeg-kgos dózisa mellett jelentős gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatást eredményez. Ezt a dózist és adagolást rendeljük a II. fázisú klinikai próbához.

A Készítmény minden 4. órában beadott 0,1 és 0,3 mg/testtömeg-kg-os dózisai mellett a 3. Gélminta (G3) nem okoz topikális allergiás reakciót, dermatológiai szempontból jól tolerálható .

17. PÉLDA

A topikális gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatás klinikai értékelése; II. fázis

Tárgy: A hatóanyagként a.·KÉSZÍTMÉNY jelzésű anyagot tartalmazó 3. Gélminta (G3) gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatásának, valamint allergiás reakciójának (tolerálhatóságának) kvalitatív értékelése. A vizsgálat során patológiás állapotú személyeket alkalmazunk, párhuzamos kezelés nélkül. Növekvő dózisok. Egyszeres klinikai vakpróba, tájékoztatás utáni hozzájárulással.

Páciensek: 11 nő és 9 férfi, 31-81 év közötti életkor.

Diagnózis: a bokákban és/vagy térdekben és/vagy vállakban és/vagy karokban és/vagy könyökökben és/vagy kezekben és/vagy ujjakban és/vagy gerincoszlopban és/vagy arcon és/vagy combokon és/vagy lábakon és/vagy az anorectalis régióban ödémával együttjáró poszttraumés, reumás, idiopathiás sérülések, post·· · ·

- 50 phlebiticus szindróma.

3. Gélminta (G3) : 2,1, 6,3 és 18,9 g gyógyszerészetileg elfogadható gélkészítmény, amely hatóanyagként a Készítmény jelzésű anyagot 1 % mennyiségben tartalmazza. Ennek előállítását gélképző hidrofil alappal, például akrilsav-polimerekkel, nedvesítőszerekkel és lágyítószerekkel, például glicerinnel, propilénglikollal, polietilénglikol 300-400-1000 felhasználásával, tartósítószerekkel, például parabénekkel, valamint injekciós steril vízzel, standard eljárás alkalmazásával végezzük. A beadást topikálisan hajtjuk végre.

Adagolás: A Készítmény növekvő, a beteg 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 0,3, 0,9 és 2,7 mg közötti dózisai minden 4. órában. Legalább 2 beadás 0,1 mg/testtömeg-kg dózis mellett; ezt követően a további beadások során 0,3 mg/testtömeg-kg dózist alkalmazunk.

Eredmények

A Készítmény dózisa:	gyulladáscsökkenés:	pozitív
0,3 mg/testtömeg-kg	érzéstelenítés:	pozitív
	allergiás reakció:	negatív
A Készítmény dózisa:	gyulladáscsökkenés:	pozitív
0,9 mg/testtömeg-kg	érzéstelenítés:	pozitív
	allergiás reakció:	negatív
A Készítmény dózisa:	gyulladáscsökkenés:	pozitív
2,7 mg/testtömeg-kg	érzéstelenítés:	pozitív
	allergiás reakció:	negatív

Megállapítások

Az analízis alapján megállapíthatjuk, hogy a 3. Gélminta (G3) a Készítmény minden 4. órában beadott 0,3, 0,9 és 2,7 mg/testtömeg-kg-os dózisa mellett jelentős gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatást eredményez. Ezt a dózist és adagolást rendeljük a III. fázisú klinikai próbához.

A Készítmény minden 4. órában beadott 0,3, 0,9 és 2,7 mg/testtömeg-kg-os dózisai mellett a 3. Gélminta (G3) nem okoz to- 51 • · ·· · · · pikális allergiás reakciót, dermatológiai szempontból jól tolerálható .

18. PÉLDA

A Készítmény topikális gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatásának etofenamate-tal szembeni összehasonlító klinikai értékelése; III. fázis A készítmény gél formájában történő topikális alkalmazása humán egyedekben

Tárgy: A hatóanyagként a KÉSZÍTMÉNY jelzésű anyagot tartalmazó 3. Gélminta (G3) gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatásának, valamint allergiás reakciójának (tolerálhatóságának) kvantitatív értékelése, összehasonlítva egy kontroll referencia gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatóanyag, az etofenamate 5 %-os géljének (P3) hatásával. A vizsgálat során patológiás állapotú személyeket alkalmazunk, párhuzamos kezelés nélkül. Ismételt, növekvő nagyságú dózisok. Kétszeres klinikai vakpróba, tájékoztatás utáni hozzájárulással; a végtagoknak az általános vizsgálat, a vérnyomás, a vér biokémiai profilja, a Doppler-plethysmographia és a photoplethysmographia alapján végzett folyamatos klinikai megfigyelése mellett.

Páciensek: n - 34; 30 nő és 4 férfi, 24-85 év közötti életkor; átlagos életkor: 65,3 év.

Diagnózis: a bokákban és/vagy térdekben és/vagy lábakban és/vagy combokban és/vagy csuklókban és/vagy kezekben ödémával, hematomával, rándulással, dermatocellulitisszel, varicophlebitisszel és bursitisszel együttjáró traumás, töréses sérülések, postphlebiticus szindróma.

Kezelés: előzetes kezelés nélküli, otthon pihenő, folyamatosan rugalmas kötést viselő ambuláns betegek; klinikai kontroll a 0., 2., 4., 7., 10. és 15. napon. A betegek közül 18-at a 3. Gélmintával (G3) kezeltünk, míg 16 beteg a kontroll (P3) összehasonlító készítménnyel végzett kezelésben részesült.

Gyulladásos paraméterek: a begyulladt régió kerületének, területének és térfogatának mérése.

A fájdalom paraméterei: a fájdalom mérése a fájdalom algoritmus alapján történt; ennek során az univerzális klinikai ·· · ·

- 52 skála fokozatait alkalmaztuk: nagy, spontán fájdalom; kis spontán fájdalom; elmozdulással járó nagy fájdalom; elmozdulással járó kis fájdalom; mesterségesen kiváltott (provokált) 'nagy fájdalom; mesterségesen kiváltott kis fájdalom; csaknem fájdalommentes; és fájdalommentes.

A tolerancia oaraméterei: lokális allergiás reakció.

3. Gélminta (G3) : 2,1 g gyógyszerészetileg elfogadható gélkészítmény, amely hatóanyagként a Készítmény jelzésű anyagot 1 % mennyiségben tartalmazza. Ennek előállítását gélképző hidrofil alappal, például akrilsav-polimerekkel, nedvesítőszerekkel és lágyítószerekkel, például glicerinnel, propilénglikollal, polietilénglikol 300-400-1000 felhasználásával, tartósítószerekkel, például parabénekkel, valamint injekciós steril vízzel, standard eljárás alkalmazásával végezzük. A beadást topikálisan hajtjuk végre.

A 3. Gélminta adagolása: A Készítmény ismételt, a beteg 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 0,3 mg közötti dózisai minden 4. órában a teljes javulásig, de legfeljebb 15 napon keresztül .

Összehasonlító kontrollanyag (P3) : 2,1 g gyógyszerészetileg elfogadható gélkészítmény, amely az etofenamate hatóanyagot 5 % mennyiségben tartalmazza (az Institute of Public Health of Chile által regisztrált nemzetközi kereskedelmi termék).

Az összehasonlító kontrollanyag (P3) adagolása: Az etofenamate ismételt, a beteg 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 1,5 mg közötti dózisai minden 4. órában a teljes javulásig, de legfeljebb 15 napon keresztül.

Megállapítások

A vizsgálat egyik fő célja annak legalább 95 %-os biztonsággal történő eldöntése, hogy a két gél, azaz a 3. Gélminta (G3) és összehasonlító kontrollanyag (P3) közül melyik idézi elő hatékonyabban a gyulladás enyhülését. A statisztikai eredmények alapján megállapítható, hogy a kerületet, a területet és a térfogatot tekintve a 3. Gélminta (G3) gyulladáscsökkentő hatása lényegesen nagyobb [az előbbi sorrendnek megfelelően (p < 0, 063), (p < 0, 054) és (p < 0, 046)], mint az összehasonlító

·· · « kontroll gyógyszertermék (P3) gyulladáscsökkentő hatása.

A vizsgálat másik fő célja annak legalább 95 %-os biztonsággal történő eldöntése, hogy a két gél, azaz a 3. Gélminta (G3) és összehasonlító kontrollanyag (P3) közül melyik csökkenti hatékonyabban a fájdalmat. A statisztikai eredmények alapján megállapítható, hogy a fájdalom algoritmust tekintve a 3. Gélminta (G3) fájdalomcsillapító hatása lényegesen nagyobb (p < 0,078), mint az összehasonlító kontroll gyógyszertermék (P3) fájdalocsillapító hatása.

Az analízis alapján megállapíthatjuk, hogy a 3. Gélminta (G3) a Készítmény minden 4. órában beadott 0,3 mg/testtömeg-kgos dózisa mellett nem okoz topikális allergiás reakciót, dermatológiai szempontból jól tolerálható.

19. PÉLDA

A topikális viszketéscsökkentő hatás klinikai értékelése;

I. fázis

Tárgy: A hatóanyagként a KÉSZÍTMÉNY jelzésű anyagot tartalmazó 3. Gélminta (G3) viszketéscsökkentő hatásának, valamint allergiás reakciójának (tolerálhatóságának) kvalitatív értékelése. A vizsgálat során patológiás állapotú személyeket alkalmazunk, párhuzamos kezelés nélkül. Ismételt dózisok. Egyszeres klinikai vakpróba, tájékoztatás utáni hozzájárulással.

Páciensek: 2 lány és 3 fiú, 2-10 év közötti életkor.

Diagnózis: Varicella zoster által okozott, bőrkiütésekkel, papulákkal és hólyagokkal együttjáró bőr-, fejbőr- és nyálkahártya-károsodás .

Klinikai paraméterek: viszketés és lokális allergiás reakció .

3. Gélminta (G3): 2,1 és 6,3 g gyógyszerészetileg elfogadható gélkészítmény, amely hatóanyagként a Készítmény jelzésű anyagot 1 % mennyiségben tartalmazza. Ennek előállítását gélképző hidrofil alappal, például akrilsav-polimerekkel, nedvesítőszerekkel és lágyítószerekkel, például glicerinnel, propilénglikollal, polietilénglikol 300-400-1000 felhasználásával, tar• · · · · ·· ··· · · · • · · ···· · · ·· ·«· · ·· • ··· · ···«

- 54 tósítószerekkel, például parabénekkel, valamint injekciós steril vízzel, standard eljárás alkalmazásával végezzük. A beadást topikálisan hajtjuk végre.

Adagolás: A Készítmény ismételt, a beteg 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 0,3 és 0,9 mg közötti dózisai minden 4. órában.

Eredmények

A Készítmény dózisa:	viszketéscsökkenés:	pozitív
0,3 mg/testtömeg-kg	allergiás reakció:	negatív
A Készítmény dózisa:	gyulladáscsökkenés:	pozitív
0,9 mg/testtömeg-kg	allergiás reakció:	negatív

Megállapi tások

Az analízis alapján megállapíthatjuk, hogy a 3. Gélminta (G3) a Készítmény minden 4. órában beadott 0,3 és 0,9 mg/testtömeg-kg-os dózisa mellett jelentős viszketéscsökkentő hatást eredményez. Ezt a dózist és adagolást rendeljük a II. fázisú klinikai próbához.

A Készítmény minden 4. órában beadott 0,3 és 0,9 mg/testtömeg-kg-os dózisai mellett a 3. Gélminta (G3) nem okoz topikális allergiás reakciót, dermatológiai szempontból jól tolerálható .

20. PÉLDA

A topikális lokális hőmérséklet-csökkentő hatás klinikai értékelése; I. fázis

Tárgy: A hatóanyagként a KÉSZÍTMÉNY jelzésű anyagot tartalmazó 3. Gélminta (G3) lokális hőmérséklet-csökkentő hatásának, valamint allergiás reakciójának (tolerálhatóságának) kvalitatív értékelése. A vizsgálat során patológiás állapotú személyeket alkalmazunk, párhuzamos kezelés nélkül. Ismételt dózisok. Egyszeres klinikai vakpróba, tájékoztatás utáni hozzájárulással .

Páciensek: 2 nő, 35-52 év közötti életkor.

- 55 • ·« · «

• ··

Diagnózis: ödémával, hematomákkal és lokális hipertermiával együttjáró poszttraumás sérülések a térdeken.

Klinikai paraméterek: lokális erythema caloricum, lokális magas hőmérséklet és lokális allergiás reakció.

3. Gélminta (G3): 2,1 és 6,3 g gyógyszerészetileg elfogadható gélkészítmény, amely hatóanyagként a Készítmény jelzésű anyagot 1 % mennyiségben tartalmazza. Ennek előállítását gélképző hidrofil alappal, például akrilsav-polimerekkel, nedvesítőszerekkel és lágyítószerekkel, például glicerinnel, propilénglikollal, polietilénglikol 300-400-1000 felhasználásával, tartósítószerekkel, például parabénekkel, valamint injekciós steril vízzel, standard eljárás alkalmazásával végezzük. A beadást topikálisan hajtjuk végre.

Eredmények

A Készítmény dózisa 0,3 mg/testtömeg-kg A Készítmény dózisa 0,9 mg/testtömeg-kg helyi hőmérséklet-csökkenés: pozitív allergiás reakció: negatív helyi hőmérséklet-csökkenés: pozitív allergiás reakció: negatív

Megállapítások

Az analízis alapján megállapíthatjuk, hogy a 3. Gélminta (G3) a Készítmény minden 4. órában beadott 0,3 és 0,9 mg/testtömeg-kg-os dózisa mellett jelentős lokális hőmérséklet-csökkentő hatást eredményez. Ezt a dózist és adagolást rendeljük a II. fázisú klinikai próbához.

21. PÉLDA

Az enterális szisztémás gyulladáscsökkentő hatás klinikai értékelése; I. fázis

A készítmény tabletta formájában történő enterális alkalmazása humán egyedekben

Tárgy: A hatóanyagként a KÉSZÍTMÉNY jelzésű anyagot tartalmazó 1. Készítményminta (1K) gyulladáscsökkentő hatásának, • · · · '· · ·· · ·

- 56 • · · · · ·· ··· · · · • « · ···· · « «« ««· · * · valamint allergiás reakciójának (tolerálhatóságának) kvalitatív értékelése. A vizsgálat során patológiás állapotú személyeket alkalmazunk, párhuzamos kezelés nélkül. Növekvő dózisok. 'Egyszeres klinikai vakpróba, tájékoztatás utáni hozzájárulással.

Páciens: 1 nő, 46 éves életkorú.

Diagnózis: postoperativ (20 napos) unilateralis diffúz idiopathicus intramammalis ödéma a bal mellben.

Klinikai paraméterek: gyulladás és allergiás reakció.

1. Készítményminta (1K) : gyógyszerészetileg elfogadható száraz eljárással formált, bevonat nélküli tabletta, amely hatóanyagként a Készítmény jelzésű anyagot 100 mg mennyiségben tartalmazza. Ennek előállítását inért hígítószerrel, például mikrokristályos cellulózzal, ditabbal, dipac-kal, direkt tablettázó laktózzal, kenőanyagokkal (lubrikánsokkal), tapadásgátló anyagokkal és síkosítóanyagokkal, például talkummal, magnézium-sztearáttal, polietilénglikol 6000 alkalmazásával, standard eljárás alkalmazásával végezzük. A beadást orálisan hajtjuk végre.

Adagolás: A Készítmény növekvő, 100 és 200 mg közötti (a beteg 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 1,4-2,8 milligrammal ekvivalens) dózisai minden 8. órában.

Eredmények

A Készítmény dózisa:	gyulladáscsökkenés:	pozitív
100 mg	allergiás reakció:	ne-gatív
A Készítmény dózisa:	gyulladáscsökkenés:	pozitív
200 mg	allergiás reakció:	negatív

Megállapítások

Az eredmények analízisének alapján megállapíthatjuk, hogy az 1. Készítményminta (1K) a Készítmény minden 8. órában beadott 100 és 200 mg nagyságú (a beteg 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 1,4-2,8 milligrammal ekvivalens) dózisai mellett jelentős gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatást eredményez. Ezt a dózist és adagolást rendeljük a II. fázisú klinikai próbához.

Az eredmények analízisének alapján azt is megállapíthat• · · ·

- 57 • · · · · ·· ··· · · · • · ·····« · ·« ··♦ · ·· juk, hogy az 1. Készítményminta (IK) a Készítmény minden 8. órában beadott 100 és 200 mg nagyságú (a beteg 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 1,4-2,8 milligrammal ekvivalens)' dózisai mellett nem okoz allergiás reakciót, enteralisan és/vagy szisztémásán jól tolerálható.

22. PÉLDA

Az enterális szisztémás fájdalomcsillapító hatás klinikai értékelése; I. fázis

Tárgy: A hatóanyagként a KÉSZÍTMÉNY jelzésű anyagot tartalmazó 1. Készítményminta (IK) gyulladáscsökkentő hatásának, valamint allergiás reakciójának (tolerálhatóságának) kvalitatív értékelése. A vizsgálat során patológiás állapotú személyeket alkalmazunk, párhuzamos kezelés nélkül. Növekvő dózisok. Egyszeres klinikai vakpróba, tájékoztatás utáni hozzájárulással.

Páciensek: 2 nő és 2 férfi, 35 és 37 év közötti életkor.

Diagnózis: idiopathicus fejfájás.

Klinikai paraméterek: algesia (fájdalom) és allergiás reakció .

1. Készítményminta (IK): gyógyszerészetileg elfogadható száraz eljárással formált, bevonat nélküli tabletta, amely hatóanyagként a Készítmény jelzésű anyagot 100 mg mennyiségben tartalmazza. Ennek előállítását inért hígítószerrel, például mikrokristályos cellulózzal, ditabbal, dipac-kal, direkt tablettázó laktózzal, kenőanyagokkal (lubrikánsokkal), tapadásgátló anyagokkal és sikosítóanyagokkal, például talkummal, magnézium-sztearáttal, polietilénglikol 6000 alkalmazásával, standard eljárás alkalmazásával végezzük. A beadást orálisan hajtjuk végre.

• ••-9

- 58 «· *··· * • · · · ·· · · · · · · • · ······ · · · ·· · ··

Eredmények

A Készítmény dózisa:	fájdalomcsillapítás:	pozitív
100 mg	allergiás reakció:	negatív
A Készítmény dózisa:	fájdalomcsillapítás:	pozitív
200 mg	allergiás reakció:	negatív

Megáilapítások

Az eredmények analízisének alapján megállapíthatjuk, hogy az 1. Készítményminta (1K) a Készítmény minden 4. órában beadott 100 és 200 mg nagyságú (a beteg 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 1,4-2,8 milligrammal ekvivalens) dózisai mellett jelentős fájdalomcsillapító hatást eredményez. Ezt a dózist és adagolást rendeljük a II. fázisú klinikai próbához.

Az eredmények analízisének alapján azt is megállapíthatjuk, hogy az 1. Készítményminta (1K) a Készítmény minden 4. órában beadott 100 és 200 mg nagyságú (a beteg 1 testtömeg-kilogrammjára vonatkoztatva 1,4-2,8 milligrammal ekvivalens) dózisai mellett nem okoz allergiás reakciót, enterálisan és/vagy szisztémásán jól tolerálható.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

- 59 1. Új készítmény és alkészítményei, azzal jellemezve, hogy a kaktuszfélék — Cactaceae — családjának növénytani fajaiból nyerjük, különféle eredetű gyulladás, fájdalom és viszketés kezelésére, valamint lokalizált régiók hőmérsékleti szabályozására alkalmas gyógyászati hatással rendelkeznek, emlősöknek, köztük humán egyedeknek beadhatók önmagukban vagy gyakrabban olyan gyógyszerkészítményeik formájában, amely gyógyszerkészítmények a Készítményként és/vagy Al készítményként jelölt hatóanyag vagy hatóanyagok hatásos mennyiségét egy gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal vagy inért hígítószerrel együtt tartalmazzák, ahol a Készítmény és az Alkészítmények jelentős terápiás hatással rendelkeznek, nem okoznak nemkívánatos, káros mellékhatásokat, valamint a következő képletű, illetve szerkezetű aromás aminból és szénhidrátokból állnak:

a) C₈H_nO₂N (A)-2-amino-l-hidroxi-l-(4-hidroxi-fenil)-etán (S)- 2-amino-l-hidroxi-l-(4-hidroxi-fenil)-etán

HO ?

b) c₆h₁₂o₆

D-galaktóz; α-D-galaktopiranóz; β-D-galaktopiranóz; a-D-galaktofuranóz; β-D-galaktofuranóz;

L-galaktóz; a-L-galaktopiranóz; β-L-galaktopiranóz; a-L-galaktofuranóz; β-L-galaktofuranóz;