HUT72894A

HUT72894A - Inhibitors of herpes viral ribonucleotide reductase

Info

Publication number: HUT72894A
Application number: HU9502570A
Authority: HU
Inventors: Robert Deziel; Neil Moss
Original assignee: Bio Mega Boehringer Ingelheim
Priority date: 1993-03-03
Filing date: 1994-02-28
Publication date: 1996-06-28
Also published as: CZ224295A3; LV11037B; FI954048A; ES2152269T3; GR3035295T3; BR9406346A; ZA941449B; NO953437L; WO1994020528A1; SK106095A3; IL108818A0; KR960701090A; EP0618226B1; ATE197802T1; US5476841A; FI954048A0; PT618226E; NZ262073A; DE69426337T2; CA2157196A1

Description

A találmány vírusellenes tulajdonságokkal rendelkező peptidszármazékokra, valamint a származékok vírusfertőzések kezelésére történő felhasználására vonatkozik. Közelebbről a találmány a herpeszvírusokkal szemben aktív peptidszármazékokra (a továbbiakban röviden peptidek-re), valamint a peptideket tartalmazó gyógyszerkészítményekre vonatkozik. A peptidek felhasználhatók a herpeszvirus replikációjának gátlására és a herpeszfertőzések kezelésére.

A herpeszvírusok igen sokféle humán és állati megbetegedés okozói. Például a herpes simplex vírusok 1 és 2 típusai (HSV-1 és HSV-2) — az előbbi sorrendnek megfelelően — ajaksömört (herpes labiális), illetve genitális elváltozásokat okoznak; a varicella zoster vírus (VZV) a bárányhimlő (varicella) és az övsömör (herpes zoster) okozója; az Epstein—Barr-vírus (EBV) felelős a mononucleosis infectiosa kialakulásáért.

A herpeszvírus-fertőzések kezelésére szolgáló új terápiás szerek kutatásában az utóbbi két évtizedben a legnagyobb figyelmet a purin- és pirimidinnukleozid-analógok vegyületosztályának szentelték. Ennek eredményeként vírusellenes szerként számos új nukleozidanalóg került kifejlesztésre. Ezek közül napjainkig a legsikeresebbnek az aciklovir bizonyult, amely a genitális herpes simplex fertőzések kezelésére nyújt lehetőséget .

Az eddigi, valóban jelentős eredmények ellenére továbbra is szükség van a herpeszvírus-fertőzések kezelésére alkalmas új, hatékony és ugyanakkor biztonságos gyógyszerek kifejlesztésére. Az ezen a területen jelenleg alkalmazott terápiás ható

• · anyagokról áttekintő összefoglalás található a következő szakirodalmi helyen: M. C. Nahata, Antiviral Drugs: Pharmacokinetics, Adverse Effects and Theraoeutic Use, J. Pharm. Technoi., 3, 100 (1987).

A jelen találmányban herpeszvírusokkal szemben aktív peptidszármazékokat ismertetünk. Ezeknek a peptideknek a herpeszvírusokkal szembeni szelektív hatásmódja és biztonságos felhasználhatósága együttesen lehetőséget nyújt arra, hogy a peptideket eredményesen alkalmazhassuk a herpeszfertőzések leküzdésére .

Az alábbi szakirodalmi, illetve szabadalmi dokumentumok herpeszellenes aktivitással rendelkező peptideket vagy peptidszármazékokat ismertetnek:

Β. M. Dutia et al., Natúré, 321, 439 (1986);

E. A. Cohen et al., Natúré, 321, 441 (1986);

185 024. számú nagy-britanniai szabadalmi bejelentés;

P. Gaudreau et al., J. Bioi. Chem., 262, 12413 (1987);

795 740., 4 814 432., 4 837 304., 4 845 195. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás;

P. Gaudreau et al., J. Med. Chem., 33, 723 (1990);

408 973., 411 332., 411 333., 411 334., 412 595., 438 873.,

461 546. számú európai szabadalmi bejelentés;

P. Gaudreau et al., J. Med. Chem., 35, 346 (1992);

033 488. számú kanadai szabadalmi bejelentés; és

L. L. Chang et al., Bioorganic & Medicinái Chemistry Letters,

2, 1207 (1992).

A korábbiakban ismertetett peptidek és a jelen találmány • ·

- 4 szerinti peptidek a köztük lévő jellegzetes szerkezeti és biológiai különbségek alapján jól megkülönböztethetők.

A jelen leírásban alkalmazott rövidítések és szimbólumok jelentését a későbbiekben, a találmány részletes tárgyalása során ismertetjük.

A találmány szerinti peptideket és gyógyászatilag elfogadható sóikat az (1) általános képlettel írhatjuk le, ahol a képletben

A jelentése diszubsztituált, rövid szénláncú alkanoilcsoport, ahol a szubsztituensek egymástól függetlenül adott esetben rövid szénláncú alkilcsoporttal, halogénatommal, hidroxicsoporttal vagy rövid szénláncú alkoxicsoporttal monoszubsztituált fenilcsoportot jelentenek;

B jelentése -N (CH₃)CHR⁴C(0) - általános képletű csoport, amelyben

R jelentese rövid szenláncú alkilcsoport;

D jelentése -NH-CHR⁵C(0) - általános képletű csoport, amelyben

R⁵ jelentése adott esetben karboxi-, hidroxi-, merkaptovagy benzil-oxi-csoporttal monoszubsztituált rövid szénláncú alkilcsoport;

R¹ jelentése rövid szénláncú alkilcsoport, rövid szénláncú cikloalkilcsoport, 1-(rövid szénláncú alkil)-(rövid szénláncú cikloalkil)-csoport vagy -NR R általános képletű csoport, ahol

R⁶ jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú alkilcsoport, és

R jelentése rövid szénlancu alkilcsoport, vagy

7

R és R azzal a nitrogénatommal együtt, amelyhez kapcsolódnak, 1-pirrolidinil-, piperidino-, morfolino- vagy

4-metil-piperazino-csoportot képeznek;

R jelentése hidrogénatom vagy rövid szénlancu alkilcsoport, és

R jelentése rövid szénláncú alkilcsoport, vagy

3

R és R azzal a szénatommal együtt, amelyhez kapcsolódnak, egy rövid szénláncú cikloalkilcsoportot képeznek; és o

E jelentése -NHR általános képletü csoport, amelyben o

R jelentése 4-9 szénatomos alkilcsoport; rövid szénláncú cikloalkilcsoport; rövid szénláncú alkilcsoporttal vagy (rövid szénláncú alkil)-(rövid szénláncú cikloalkil ) -csoporttal monoszubsztituált vagy diszubsztituált rövid szénláncú cikloalkilcsoport; vagy

Q

E jelentése -NHCH(R )-Z általános képletú csoport, amelyben

Q

R jelentése 4-9 szénatomos alkilcsoport, rövid szénláncú cikloalkilcsoport vagy (rövid szénláncú cikloalkil) -(rövid szénláncú alkil)-csoport, és

Z jelentése hidroxi-metil-, karboxi-, karbamoilcsoport vagy -C(O)OR¹⁰ általános képletú csoport, amelyben R¹⁰ jelentése rövid szénláncú alkilcsoport.

A találmány szerinti peptidek egyik előnyös csoportját azok a vegyületek és gyógyászatilag elfogadható sóik alkotják, amelyeknek az (1) általános képletében

A jelentése fenilcsoporttal, 4-(rövid szénláncú alkil)-fenil-csoporttal, 4-halogén-fenil-csoporttal vagy 4-(rövid .·· ·· :··. ··· • · «. · ··♦· szénláncú alkoxi)-fenil-csoporttal diszubsztituált rövid szénláncú alkanoilcsoport;

B jelentése (N-Me)Val, (N-Me)Ile vagy (W-Me)Tbg képletű aminosavcsoport;

D jelentése (S)-2-amino-3-hidroxi-3-metil-vajsav vagy (R)-2amino-3-merkapto-3-metil-vajsav aminosavcsoport, vagy egy, a Val, Ile és Tbg közül kiválasztott aminosavcsoport;

R¹ jelentése rövid szénláncú alkil-, rövid szénláncú cikloalkil-, 1-(rövid szénláncú alkil)-(rövid szénláncú cikloalkil)-, N, M-dimetil-amino-, N, Ν-dietil-amino-, 1-pirrolidinil- vagy morfolinocsoport;

R és R jelentése a fentiekben meghatározott; es

Q

E jelentése -NHR általános képletű csoport, amelyben o

R jelentése 4-9 szénatomos alkilcsoport; rövid szénláncú cikloalkilcsoport; rövid szénláncú alkilcsoporttal monoszubsztituált vagy diszubsztituált rövid szénláncú cikloalkilcsoport; vagy (rövid szénláncú alkil)(rövid szénláncú cikloalkil)-csoport; vagy g

E jelentése -NHCH(R )-Z általános kepletu csoport, amelyben

R⁹ jelentése 4-9 szénatomos alkilcsoport vagy (rövid szénláncú cikloalkil)-metil-csoport, és

Z jelentése a fentiekben meghatározott.

Az (1) általános képletű vegyületek egy még előnyösebb csoportját azok a vegyületek és gyógyászatilag elfogadható sóik képezik, amelyek képletében

A jelentése 2-benzil-3-fenil-propionil-, 4-(4-fluor-benzil)-

3-(4-fluor-fenil)-propionil-, 2- (4-metoxi-benzil)-3-(4-me-

·· ·♦..

toxi-benzil)-3-fenil-propionil- vagy 2-(4-metoxi-benzil)-

3-(4-metoxi-fenil)-propionil-csoport;

B jelentése (N-Me)-Val vagy (W-Me)-Ile képletű aminosavcsoport;

D jelentése Val, Ile vagy Tbg aminosavcsoport;

R¹ jelentése izopropil-, terc-butil-, 1,1-dimetil-propil-, ciklobutil-, ciklopentil-, ciklohexil-, 1-metil-ciklopentil-, N, V-dimetil-amino-, N, Ν-dietil-amino-, 1-pirrolidinil- vagy morfolinocsoport;

R² jelentése hidrogénatom, és ugyanakkor

R³ jelentése metil-, etil-, izopropil-, terc-butil- vagy propilcsoport, és az R és R szubsztituenst hordozó szénatom (R)-konfigurációjú, vagy

3

R és R mindegyikének jelentése egymástól függetlenül metilvagy etilcsoport, vagy

R és R azzal a szénatommal együtt, amelyhez kapcsolódnak, ciklobutil-, ciklopentil- vagy ciklohexilcsoportot képeznek; és

Q

E jelentése -NHR általános képletű csoport, amelyben

R⁸ jelentése neopentil-, 1(R),2,2-trimetil-propil-, 1(R)-etil-2,2-dimetil-propil-, 2,2-dimetil-butil-,

3, 3-dimetil-butil-, 1(R),2,2-trimetil-butil-, 1- (R),3,3-trimetil-butil-, 1(R)-etil-3,3-trimetil-butil- vagy ciklohexil-metil-csoport; vagy g

E jelentése -NHCH(R )-Z általános kepletű csoport, amelyben g

az R szubsztituenst hordozó szénatom (S)-konfigurációjú,

·»·· és amelyben

R⁹ jelentése terc-butil-, szek-butil-, izobutil-, neopentil- vagy ciklohexil-metil-csoport, és

Z jelentése hidroxi-metil-, karboxi-, karbamoilcsoport vagy -C(0)OR¹⁰ általános képletű csoport, amelyben R¹⁰ jelentése metil-, etil- vagy propilcsoport.

Az (1) általános képletű peptidek legelőnyösebb csoportjába azok a vegyületek és gyógyászatilag elfogadható sóik tartoznak, amelyek képletében

A jelentése 2-benzil-3-fenil-propionil-csoport;

B jelentése (N-Me)-Val képletű aminosavcsoport;

D jelentése Tbg aminosavcsoport;

R¹ jelentése izopropil-, terc-butil-, szek-butil-, 1,1-dimetil-propil-, neopentil-, ciklobutil-, ciklopentil-, ciklohexil-, 1-metil-ciklopentil-, 1-pirrolidinil- vagy morfolinocsoport;

R jelentése hidrogénatom, és ugyanakkor

R jelentése metil-, etil-, izopropil- vagy propilcsoport, és

3 az R és R szubsztituenst hordozó szénatom (R)-konfigurációjú, vagy

3

E jelentése -NHR általános képletű csoport, amelyben o

R jelentése neopentil-, 1(R) , 2,2-trimetil-propil-, 1- 9 (R)-etil-2,2-dimetil-propil-, 2,2-dimetil-butil- vagy 1(R)-etil-3,3-trimetil-butil-csoport; vagy g

E jelentése -NHCH(R )-Z altalános kepletu csoport, amelyben az R szubsztituenst hordozó szénatom (S)-konfigurációjú, és amelyben

R jelentése neopentilcsoport, es

Z jelentése hidroxi-metil-, karboxi-, karbamoilcsoport vagy -C(O)OR¹⁰ általános képletű csoport, amelyben R¹⁰ jelentése metil-, etil- vagy propilcsoport.

A találmány oltalmi körébe tartozik egy olyan gyógyszerkészítmény is, amely egy (1) általános képletű peptidnek vagy gyógyászatilag elfogadható sójának herpeszvirus-fertőzéssel szemben hatásos mennyiségéből, továbbá egy gyógyszerészetileg vagy állatgyógyászatilag elfogadható hordozóból áll.

Ugyancsak a találmány részét képezi egy olyan kozmetikai készítmény is, amely egy (1) általános képletű peptidből vagy gyógyászatilag elfogadható sójából, továbbá egy helyileg történő felvitelre alkalmas, élettanilag elfogadható hordozóból áll.

A találmány lényeges részét alkotja egy olyan, emlősök herpeszvirus-fertőzéseinek kezelésére szolgáló eljárás, amelynek során az emlősnek egy (1) általános képletű peptidnek vagy gyógyászatilag elfogadható sójának herpeszvirus-fertőzéssel szemben hatásos mennyiségét adjuk be.

A találmánynak további, ugyancsak fontos tárgya egy eljárás a herpeszvirus replikációjának gátlására, amelynek során a vírust egy (1) általános képletű peptidnek vagy gyógyászatilag

- 10 elfogadható sójának egy herpeszvírus ribonukleotid reduktázt gátló mennyiségével hozzuk érintkezésbe.

A találmány lényeges részét alkotja egy olyan, emlősök herpeszvirus-fertőzéseinek kezelésére szolgáló eljárás, amelynek során az emlősnek egy (1) általános képletű peptid vagy a peptid egy gyógyászatilag elfogadható sója és egy vírusellenes nukleozidanalóg kombinációjának herpeszvírus-fertőzéssel szemben hatásos mennyiségét adjuk be. Az ilyen kombinációt tartalmazó gyógyszerkészítmény szintén a találmány oltalmi körébe tartozik.

A jelen leírásban az aminosavakkal vagy az aminosav-származékokkal kapcsolatban alkalmazott aminosavcsoport kifejezés egy olyan csoportra vonatkozik, amely a megfelelő a-aminosavból a karboxicsoport hidroxilcsoportjának, valamint az a-aminocsoport egyik hidrogénatomjának az eltávolításával alakul ki.

Az aminosavak és a védőcsoportok jelölésére a jelen leírásban alkalmazott rövidítések általában a IUPAC-IUB Commision of Biochemical Nomenclature ajánlásain [lásd: European Journal of Biochemistry, 138, 9 (1984) ] alapulnak. Például a Val, Ile, Asp és Leu rövidítés — az előbbi sorrendnek megfelelően — az l-valin, az L-izoleucin, az L-aszparaginsav és az L-leucin aminosavcsoport j át jelenti.

Az A és az (E szubsztituens részét képező) Z terminális csoportok kivételével az (1) általános képletű peptidek lineáris főláncában elhelyezkedő aszimmetriás szénatomok — köztük az

Q

R szubsztituenseket hordozó szénatomok, amikor E jelentése -NHCH(R⁹)-Z általános képletű csoport — (S)-konfigurációval

- 11 rendelkeznek.

Azok az aszimmetriás szénatomok, amelyek az A terminális g csoportban és — amikor E jelentése -NHR általános képletű csoport — az E termináliscsoportban egy aminosav vagy egy aminosav-származék oldalláncában helyezkednek el, (S)- vagy (R)-konfigurációjúak lehetnek.

A Tbg rövidítés az (S)-2-amino-3,3-dimetil-vajsav aminosavcsoportját jelenti. A yMeLeu rövidítés az (S)-2-amino-4,4dimetil-pentánsav aminosavcsoportjára vonatkozik. A yMeLeucinol az olyan (S)-2-amino-4,4-dimetil-pentanolt jelenti, amelynek az α-aminocsoportjából az egyik hidrogénatom el van távolitva.

A leírásban még a további rövidítéseket használjuk, a következő jelentésekkel: az (N-Me)Val rövidítés az (S)-3-metil-2(metil-amino)-vaj sav aminosavcsoportját jelenti; az (Ν-Me)Ile rövidítés az (S)-3-metil-2-(metil-amino)-pentánsav aminosavcsoportjára vonatkozik; az (N-Me)Tbg rövidítés az (S}-2-(metilamino) -3,3-dimetil-vajsav aminosavcsoportját jelenti; az Asp(cyBu) rövidítés az (S) -cc-amino-l-karboxi-ciklobutánecetsav aminosavcsoportjára vonatkozik; az Asp(cyPn) rövidítés az (5)a-amino-l-karboxi-ciklopentánecetsav aminosavcsoportját jelenti; és az Asp[(R)-Me] rövidítés a 3- (A) -metil-L-aszparaginsav {azaz az [S-(R*,S*)]-2-amino-3-metil-borostyánkősav} aminosavcsoportjára vonatkozik.

A jelen leírásban alkalmazott halogénatom kifejezés bróm-, klór-, fluor- vagy jódatomot jelent.

A jelen leírásban alkalmazott rövid szénláncú alkanoil• · · · csoport kifejezés egy egyenes láncú, 2-6 szénatomos 1-oxo-alkil-csoportot, vagy egy elágazó láncú, 4-6 szénatomos 1-oxo-alkil-csoportot jelent, amilyen például az acetil-, a propionil(1-oxo-propil-) és a 2-metil-l-oxo-propil-csoport.

A jelen leírásban alkalmazott 4-9 szénatomos alkilcsoport kifejezés 4-9 szénatomot tartalmazó, egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportokra vonatkozik; ezek közé tartoznak — egyebek mellett — például a következők: szek-butil-, izobutil-, neopentil-, 1,2,2-trimetil-propil-, 3,3-dimetil-butil-, 1-etil2,2-dimetil-butil- és 4,4-dimetil-pentil-csoport.

Az önmagában vagy egy másik csoporttal kombinálva alkalmazott rövid szénláncú alkilcsoport kifejezés egyenes láncú, 1-6 szénatomot tartalmazó alkilcsoportokra, valamint elágazó láncú, 3-6 szénatomos alkilcsoportokra vonatkozik; ebbe a csoportba tartozik például a metil-, etil-, propil-, butil-, hexil-, izopropil-, szek-butil-, izopropil- és a terc-butil-csoport.

A jelen leírásban alkalmazott 1-(rövid szénláncú alkil)(rövid szénláncú cikloalkil)-csoport kifejezés egy olyan, rövid szénláncú cikloalkilcsoportot jelent, amely az egyes helyzetében egy rövid szénláncú alkilcsoport szubsztituenst hordoz; például 1-etil-ciklopropil-, 1-propil-ciklopentil- és 1-propilciklohexil-csoport.

Az önmagában vagy egy másik csoporttal kombinálva alkalmazott rövid szénláncú cikloalkilcsoport kifejezés egy 3-6 szénatomot tartalmazó, telített, ciklusos szénhidrogéncsoportot jelent, amilyen például a ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopen- 13 til- és a ciklohexilcsoport.

A jelen leírásban alkalmazott rövid szénláncú alkoxicsoport kifejezés egyenes láncú, 1-4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoportokat és elágazó láncú, 3-4 szénatomos alkoxicsoportokat jelent; az ilyen csoportok példái közé tartozik — egyebek mellett — a metoxi-, etoxi-, propoxi-, izopropoxi-, butoxi- és a terc-butoxi-csoport (az utóbbi csoport más néven 1,1-dimetiletoxi-csoport).

A jelen leírásban alkalmazott gyógyszerészetileg elfogadható hordozó vagy az állatgyógyászatilag elfogadható hordozó kifejezés a hatóanyagnak egy olyan, nemtoxikus, általában inért vivőanyagára vonatkozik, amely a hatóanyagra nem gyakorol hátrányos hatást.

A jelen leírásban alkalmazott élettanilag elfogadható hordozó kifejezés egy olyan, egy vagy több nemtoxikus kiegészítőanyagból álló, elfogadható kozmetikai vivőanyagot jelent, amely a benne lévő hatóanyaggal nem reagál, illetve annak hatékonyságát nem csökkenti.

A jelen leírásban alkalmazott állatgyógyászatilag elfogadható hordozó kifejezés egy olyan, egy vagy több nemtoxikus, gyógyszerészetileg elfogadható kiegészítőanyagból álló, gyógyszerhatóanyagok háziállatoknak történő beadására szolgáló, élettanilag elfogadható vivőanyagot jelent, amely a gyógyszerhatóanyaggal nem reagál, illetve annak hatékonyságát nem csökkenti .

A hatásos mennyiség kifejezés a vírusellenes hatóanyag előre meghatározott vírusellenes mennyiségét jelenti, azaz a

• · ·

- 14 hatóanyag olyan mennyiségét, amely in vivő kielégítő eredményt biztosít a virális organizmusokkal szemben.

A jelen leírásban alkalmazott kapcsolószer kifejezés egy olyan szerre vonatkozik, amely alkalmas arra, hogy egy aminosav vagy peptid szabad karboxicsoportját vízkilépés közben összekapcsolja egy másik aminosav vagy peptid szabad aminocsoportjával, és így a reaktánsok között egy amidkötést hozzon létre. Az ilyen kapcsolószerek hatásosan elősegíthetik egy savnak és egy alkoholnak a megfelelő észterré történő összekapcsolódását is. A kapcsolószerek a kapboxicsoport aktiválása útján gyorsítják, illetve segítik elő a vízkilépés közbeni kapcsolást. Az említett kapcsolószerek és aktivált csoportok ismertetése a peptidkémiával foglalkozó kézikönyvek legtöbbjében megtalálható; lásd például: E. Schröder and K. L. Lübke, The Peptides, Vol. 1, Academic Press, New York, N.Y., 1965, pp. 2-128; és K. D. Kopple, Peptides ans Amino aceids, W. A. Benjámin, Inc., New York, N.Y., 1966, pp. 33-51. A kapcsolószerek példái közé tartozik a difenil-foszforil-azid, 1,1'-karbonil-diimidazol, N,N'~ diciklohexil-karbodiimid, N-hidroxi-szukcinimid vagy 1-hidroxibenztriazol Ν,Ν'-diciklohexil-karbodiimid jelenlétében. Az egyik legpraktikusabb és legjobban alkalmazható kapcsolószer a Castro és munkatársai, illetve Hudson által leírt (1-benztriazolil-oxi)-trisz(dimetil-amino)-foszfónium—hexafluor-foszfát [B. Castro et al., Tetrahedron Letters, 1219 (1975); és D. Hudson, J. Org. Chem., 53, 617 (1988)], amelyet önmagában vagy 1hidroxi-benztriazol jelenlétében alkalmazhatunk. Egy másik, a gyakorlatban igen jól felhasználható kapcsolószer a kereskedel- 15 • · · · • · · · · · · • · · · · • · · · ···· · mi forgalomból beszerezhető 2- (lH-l-benztriazolil'i -Ν, Ν,Ν', N'~ tetrametil-urónium—tetrafluor-borát.

Eljárások

Az (1) általános képletű peptideket a peptidszintézisekben általánosan alkalmazott módszerekből álló eljárások útján állíthatjuk elő; az ilyen szokásosan felhasznált módszerek közé tartozik például az aminosavcsoportok és/vagy peptidfragmentumok klasszikus, oldatban végzett kapcsolása. Az ilyen eljárások ismertetése megtalálható például a következő szakkönyvekben: E. Schröder and K. L. Lübke, The Peptides, Vol. 1, Academic Press, New York, N.Y., 1965, pp. 2-128; The Peptides: Analysis, Synthesis, Biology, E. Gross et al., Eds., Academic Press, New York, N.Y., 1979-1987, Volumes 1 to 8; és J. M.

Stewart and J. D. Young, Solid Phase Peptide Synthesis, 2nd ed., Pierce Chem. Co., Rockford, IL, USA, 1984.

A fentiekben említett, peptidek előállítására szolgáló eljárások közös jellemzője, hogy a különféle aminosavak vagy aminosav-származékok aminosavcsoportjainak (vagy kívánt esetben a peptid nempeptid jellegű fragmentumainak) reaktív oldallánccsoportjait olyan, alkalmas védőcsoportokkal kell védeni, amelyek a védőcsoportok eltávolításáig megakadályozzák, hogy az adott helyeken kémiai reakció történjen. Ugyancsak közös az említett eljárásokban, hogy miközben az egység karboxicsoportja reagál, az aminosavban vagy a fragmentumban lévő α-aminocsoportot védeni kell, majd ezt követően az aminocsoport védőcsoportját szelektíven el kell távolítani, hogy lehetővé váljanak ezen a

- 16 • · « · · · · ·· ·· ···· · helyen a további reakciók. A fenti eljárások további közös jellemzője, hogy — amennyiben jelen van — az aminosavnak vagy a peptidfragmentumnak a peptid C-terminális funkciós csoportjává váló C-terminális kaprboxilcsoportját kezdetben egy olyan, alkalmas védőcsoporttal védeni kell, amely megakadályozza, hogy a védőcsoportnak a kívánt peptidszekvencia összeállítását követő eltávolításáig ezen a helyen kémiai reakció történjen.

Egy (1) általános képletü peptidet általában a megfelelő aminosav vagy aminosav-származék aminosavcsoportjának és a peptid nempeptid jellegű fragmentumainak (például a kulcsintermediereknek) a peptid szekvenciájának megfelelő sorrendben végzett lépésenként kapcsolásával állíthatjuk elő; a reaktánsok kívánt esetben védettek, és az (1) általános képletü peptid kinyerése érdekében a lépésenként! kapcsolás befejezésekor a jelen lévő valamennyi védőcsoportot eltávolítjuk. Az egyedi eljárásokat a későbbi előállítási példákban részletesen ismertetjük .

Az intermedierek legtöbbjének, illetve az ezek előállítására szolgáló eljárásoknak az ismertetése megtalálható a következő szabadalmi dokumentumokban: 411 332. és 411 334. számú európai szabadalmi bejelentés, valamint 2 033 448. számú kanadai szabadalmi bejelentés.

A jelen találmány szerinti peptidek N-terminálisának kialakításához szükséges, fenilcsoporttal vagy monoszubsztituált fenilcsoporttal diszubsztituált rövid szénláncú alkánsavak ismertek, illetve ismert eljárásokkal előállíthatok; lásd például: L. L. Chang et al. , Bioorganic & Medicina! Chemistry Let• · • · · • · · · · · • · · · ·

- 17 ters, 2, 1207 (1992). A dibenzil-ecetsav leírása például a következő szakirodalmi helyeken található meg: M. R. Dolique, Ann. Chim. (Paris), 15 (10), 425 (1931); és F. Krollpfeiffer und A. Rosenberg, Chem. Bér., 69, 465 (1936).

Az (1) általános képletű, találmány szerinti peptidek előállíthatok gyógyászatilag elfogadható sók formájában is. Abban az esetben, ahol egy egyedi peptid bázisként funkcionáló csoportokkal rendelkezik, a bázis ilyen sóinak példái közé tartoznak azok, amelyeket szerves savakkal, például ecetsavval, tejsavval, borostyánkősavval, metánszulfonsavval vagy p-toluolszulfonsavval, továbbá polimer savakkal, például csersavval vagy (karboxi-metil)-cellulózzal alakítunk ki, illetve azok a sók is ebbe a körbe tartoznak, amelyek előállításában szervetlen savakat, például hidrogén-halogenideket, így hidrogén-kloridot, vagy kénsavat, illetve foszforsavat használunk fel. Kívánt esetben egy adott savaddíciós sót átalakíthatunk egy másik savaddíciós sóvá, például egy nemtoxikus, gyógyszerészetileg elfogadható sóvá, amelynek során a következő szakirodalmi helyen ismertetett módszert követve, az átalakítandó sót a megfelelő ioncserélő gyantával kezeljük: R. A. Boissonnas et al., Helv. Chim. Acta, 43, 1849 (1960).

Abban az esetben, ahol egy egyedi peptid egy vagy több szabad karboxicsoporttal rendelkezik, a karboxicsoport ilyen sóinak példái közé tartoznak azok a sók, amelyeket nátrium-, kálium- vagy kaciumionokkal, illetve szerves bázisokkal, így trietil-aminnal vagy N-metil-morfolinnal képezünk.

• · · • · ·

- 18 Herpeszellenes aktivitás

Az (1) általános képletű peptidek vírusellenes aktivitását olyan biokémiai, mikrobiológiai és biológiai eljárások alkalmazásával igazolhatjuk, amelyek bemutatják a vegyületeknek az 1es és 2-es típusú herpes simplex vírus (HSV-1 és HSV-2), valamint egyéb herpeszvírusok, például a varicella zoster vírus (VZV) és az Epstein—Barr-vírus (EBV) replikációjára gyakorolt gátló hatását.

A későbbiekben bemutatandó példákban megadjuk az egyes (1) általános képletű peptideknak a herpesz ribonukleotid reduktázra gyakorolt gátló hatását. A herpesz ribonukleotid reduktáz ezen specifikus gátlásával kapcsolatban figyelemre méltó, hogy a peptideknek nincs vagy csak viszonylag csekély hatásuk van a normális sejtreplikációhoz szükséges celluláris ribonukleotid reduktáz aktivitásra.

Az (1) általános képletű peptidek vírusreplikációra gyakorolt gátló hatásának bemutatására alkalmas módszerek egyikét az úgynevezett sejttenyésztési technika jelenti (lásd például a 2 033 488. számú kanadai szabadalmi bejelentést).

A peptidek terápiás hatásait laboratóriumi állatokban szemléltethetjük, például egy, a herpes simplex vírus által indukált szembetegség egér/patkány (murine) modelljén alapuló, vírusellenes hatóanyagok tesztelésére szolgáló vizsgálat alkalmazásával [C. R. Brandt et al., J. Virol. Meth., 36, 209 (1992)] .

Amikor egy találmány szerinti pepiidet vagy gyógyászatilag elfogadható sóinak egyikét vírusellenes szerként alkalmazzuk,

embereknek és meleg vérű állatoknak, például sertéseknek vagy lovaknak a vegyületet egy vagy több gyógyszerészetileg elfogadható hordozóból álló vivőanyagban helyileg vagy szisztémásán adjuk be, ahol a készítményben a hatóanyag részarányát a peptid oldékonysága és kémiai jellege, a választott beadási mód, valamint a standard biológiai gyakorlat határozza meg. Helyileg végzett beadás esetén a peptidet gyógyszerészetileg elfogadható vivőanyagokkal olyan készítményekké formálhatjuk, amelyek a hatóanyagot 0,1-5 tömeg%, előnyösen 0,5-2 tömeg% mennyiségben tartalmazzák. Ezek a készítmények oldat, krém vagy lóció formájában lehetnek.

Szisztémás beadásnál az (1) általános képletü peptidet gyógyszerészetileg elfogadható vivőanyagokkal vagy hordozókkal készített kompozíciók formájában intravénás, szubkután vagy intramuszkuláris injekció útján adjuk be. Az injekcióval végzett beadás esetén a peptidet előnyösen olyan, steril vizes vivőanyaggal készített oldat formájában alkalmazzuk, amely oldat további oldott anyagokat is tartalmazhat, például puffereket vagy tartósítószereket, valamint az oldat izotóniássá tételéhez elegendő mennyiségben gyógyszerészetileg elfogadható sókat vagy glükózt.

A fentiekben említett készítmények számára alkalmas vivőanyagok és hordozók leírása megtalálható a legtöbb gyógyszerészeti kézikönyvben, például a következő helyen: Remington's Pharmaceutical Sciences, 18th ed, Mack Publishing Company, Easton, Penn., USA, 1990.

A peptid dózisának nagysága függ a beadási módtól és az

adott, egyedi hatóanyagtól. Emellett a dózis nagyságát befolyásolja a kezelés alatt álló egyedi befogadószervezet is. A kezelést általában a vegyület optimális dózisánál lényegesen kisebb dózisokkal kezdjük. Ezt követően a dózist kis lépésenként az adott körülmények között megvalósítható optimális hatás eléréséig növeljük. Általában a peptidet legelőnyösebben olyan koncentráció mellett adjuk be, amely anélkül eredményez vírusellenes hatást, hogy emellett bármilyen káros vagy ártalmas mellékhatás lépne fel.

Helyileg történő felhasználás esetén a peptidet egy megfelelő helyileg alkalmazható készítmény formájában visszük fel a test fertőzött területére, például a bőrre vagy a szájüregbe, illetve a genitalis testüregbe, mégpedig olyan mennyiségben, ami elegendő a fertőzött terület lefedésére. Ezt a kezelést a sérülés gyógyulásáig például minden 4-6. órában meg kell ismételni .

Szisztémás beadás esetén az (1) általános képletű peptidet naponként és testtömeg-kilogrammonként 10 μg és 500 μg közötti mennyiségben alkalmazzuk, ugyanakkor a fenti változatok is felhasználhatók. A hatékony eredmény elérése érdekében legelőnyösebben naponként és testtömeg-kilogrammonként körülbelül 10 Ug és 200 ug közötti dózismennyiséget használunk.

A találmány további részét képezi egy olyan kozmetikai készítmény, amely az (1) általános képletű pepiidnek vagy egy gyógyászatilag elfogadható sójának herpeszvírussal szembeni profilaktikus mennyiségét egy élettanilag elfogadható kozmetikai hordozóval együtt tartalmazza. A készítmény további kompo- 21 nenseket, például bőrlágyítókat is magában foglalhat. A találmány szerinti kozmetikai készítményt profilaktikus jelleggel a herpeszvírus-eredetű bőrelváltozások megjelenésének megelőzésére alkalmazzuk. A készítményt például éjszakánként vihetjük fel a bőr ilyen elváltozásokra hajlamos részeire. Általában a kozmetikai készítmény kevesebb peptidet tartalmaz, mint a megfelelő, helyileg történő alkalmazásra szolgáló gyógyszerkészítmények. A kozmetikai készítményben a peptid mennyisége előnyösen 0,01 tömeg% és 0,2 tömeg% közötti értékű.

Jóllehet a fentiekben ismertetett készítmények a herpeszvírus-fertőzések esetén hatásos és meglehetősen biztonságos gyógyászati kezelést biztosítanak, nem zárható ki, hogy ezeknek a készítményeknek más vírusellenes gyógyszerekkel vagy hatóanyagokkal történő egyidejű alkalmazása még jobb eredményeket biztosít. Az ilyen más vírusellenes gyógyszerek vagy hatóanyagok magukban foglalják — egyebek mellett — például a vírusellenes nukleozidokot, például az aciklovirt, valamint a vírusellenes felületaktív anyagokat vagy a vírusellenes interferonokat, amilyeneket például a 4 507 281. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetnek.

A herpeszvírus-fertőzések párhuzamos beadással végzett kezelésével kapcsolatban megfigyeltük, hogy ha egy vírusellenes nukleozidanalógot egy (1) általános képletü peptiddel kombinálunk, a vírusellenes nukleozidanalóg herpeszellenes aktivitása szinergetikusan fokozható, mégpedig anélkül, hogy a toxikus hatások egyiejűleg felerősödnének. Ennek megfelelően a találmány kiterjed az olyan, emlősök herpeszvírus-fertőzéseinek kezelésé- 22 re szolgáló gyógyszerkészítményre is, amely egy gyógyszerészetileg vagy állatgyógyászatilag elfogadható hordozóból, valamint egy vírusellenes nukleozidanalóg vagy egy gyógyászatilag elfogadható sója és egy (1) általános képletü, ribonukleotid reduktázt gátló peptid vagy egy gyógyászatilag elfogadható sója kombinációjának hatásos mennyiségéből áll.

A találmány magában foglalja az emlősökben előforduló herpeszvírus-fertőzések kezelési eljárását is. Az eljárás során az emlősnek egy (1) általános képletü vegyület vagy egy gyógyászatilag elfogadható sója és egy vírusellenes nukleozidanalóg vagy egy gyógyászatilag elfogadható sója kombinációjának herpeszvírussal szemben hatásos mennyiségét adjuk be.

A kombinációban alkalmazott vírusellenes nukleozidanalóg egy olyan vegyület, amely enzimatikusan (in vivő) egy herpesz DNS polimeráz virális DNS polimeráz inhibitorává és/vagy egy herpesz DNS polimeráz alternatív szubsztrátjává alakítható át. A vírusellenes nukleozidanalógot az ismert nukleozidanalógok közül választhatjuk ki. A találmány szerinti megoldásban felhasználható előnyös nukleozidanalógok közé tartoznak — egyebek mellett — az aciklovír és analógjai. Ezeknek a vegyületeknek és gyógyászatilag elfogadható sóiknak a (2) általános képletében

R jelentése hidrogénatom, hidroxicsoport vagy aminocsoport [az aciklovír esetén a (2) általános képletben R¹¹ jelentése hidroxicsoport].

A jelen találmány szerinti megoldásban felhasználható további előnyös vírusellenes nukleozidanalógok a következő vegyületeket foglalják magukban: vidarabin, idoxuridin, trifluridin, ganciklovir, edoxudin, brovavir, fiacitabin, penciklovir, famciklovir, valamint rociklovir.

A nukleozidanalóg és az (1) általános képletű peptid fentiekben meghatározott kombinációjának vírusellenes vagy herpeszellenes aktivitásával kapcsolatban alkalmazott szinergetikus hatás kifejezés arra utal, hogy a kombináció vírusellenes vagy herpeszellenes hatása nagyobb, mint a kombináció két egyedi komponensének várható additív hatása.

Amikor a találmány kombinációt herpeszvírus-fertőzések kezelésére alkalmazzuk, a kombinációt embereknek és meleg vérű állatoknak, például sertéseknek vagy lovaknak, egy vagy több gyógyszerészetileg elfogadható hordozóból álló vivőanyagban adjuk be, ahol a készítményben a kombináció részarányát a nukleozidanalóg és az (1) általános képletű peptid oldékonysága és kémiai jellege, a választott beadási mód, a standard biológiai gyakorlat, valamint a két hatóanyagnak a szinergetikus vírusellenes hatás kiváltásához szükséges egymáshoz viszonyított menynyisége határozza meg. A kombinációt előnyösen helyileg alkalmazzuk. Pédlául a két hatóanyagot [azaz a vírusellenes nukleozidanalógot és az (1) általános képletű peptidet] gyógyszerészetileg elfogadható vivőanyagokkal oldatokká, emulziókká, krémekké vagy lóciókká formálhatjuk. Az ilyen készítmények a nukleozidanalógot vagy egy gyógyászatilag elfogadható sóját 0,011,0 tömeg% mennyiségben, míg az (1) általános képletű peptidet vagy gyógyászatilag elfogadható sóját körülbelül 0,05-1 tömeg?; mennyiségben tartalmazzák.

Bármely esetben a két hatóanyag a szinergetikus herpeszei• ·

- 24 lenes hatás biztosításához elegendő mennyiségben van jelen a gyógyszerkészítményben.

A találmány további ismertetését az alábbi példák segítségével mutatjuk be. A hőmérsékleti értékeket Celsius-fok (°C) egységben adjuk meg. Az oldatok százalékos vagy arányokban megadott összetétele — ettől eltérő vonatkoztatási alap hiányában — térfogatszázalékra, illetve térfogatarányra vonatkozik. A magmágneses rezonanciaspektrumokat Bruker 200 MHz vagy 400 MHz spektrométeren vettük fel (a 400 MHz-es spektrumok esetén erre külön utalunk a spektrum bevezető részében); a kémiai eltolódásokat (δ) ppm (parts per millión) egységben adjuk meg. A példákban alkalmazott rövidítések vagy szimbólumok jelentése a következő: Boc: terc-butil-oxi-karbonil-csoport; Bzl: benzilcsoport; EtOH: etanol; EtOAc: etil-acetát; Et2O: dietil-éter; HPLC: nagyteljesítményű folyadékkromatográfia; FAB/MS: gyorsatombombázásos tömegspektrometria; MeOH: metanol; THF: tetrahidrofurán.

1. példa

A kapcsolási reakciók általános eljárása [lásd még: R. Knorr et al., Tetrahedron Letters, 30, 1927 (1989)]

Az első reaktánst, azaz a szabad amint (vagy hidrokloridsóját) feloldjuk metilén-dikloridban vagy acetonitrilben, és az oldatot 4 °C hőmérsékletre hűtjük. A kevertetett oldathoz nitrogénatmoszféra alatt hozzáadunk 4 ekvivalens N-metil-morfolint. Húsz perc elteltével a keverékhez hozzáadjuk a második • ·

- 25 reaktáns, azaz a szabad karbonsav 1 ekvivalensét és a kapcsolószer 1,05 ekvivalens mennyiségét. [Erre a célra hatékonyan alkalmazhatjuk kapcsolószerként az (1-benztriazolil-oxi)-trisz(dimetil-amino)-foszfónium—hexafluor-foszfátot vagy előnyösen a 2- (lJf-l-benztriazolil) -Ν, Ν,Ν', N'-tetrametil-urónium—tetrafluorborátot]. A reakció lefutását vékonyréteg-kromatográfiás úton követjük nyomon. A reakció befejeződése után a metilén-dikloridot (vagy az acetonitrilt) csökkentett nyomás alatt eltávolítjuk. A maradékot feloldjuk etil-acetátban. Az oldatot egymás után 0,33 M vizes citromsavoldattal, 10 tömeg% vizes nátriumkarbonát-oldattal, majd telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk. A maradékot a Still-féle gyorskromatográfiás (flash chromatography) módszer alkalmazásával szilikagélen (SiO₂) tisztítjuk [W. C. Still et al. , J. org. Chem., 43, 2923 (1978)].

. példa

A H-Asp(cyPn) (Bzl)-NH-(S)-CH [CH₂C (CH₃) ₃] CH₂OBzl képletü intermedier előállítása (a) (S)-α-azido-l-[(benzil-oxi)-karbonil]-ciklopentánecetsav

A vegyületet 2-oxo-spiro[4.4]nonán-1,3-dionból [Μ. N. Aboul-Enein et al., Pharm. Acta Helv., 55, 50 (1980)] az Evansféle reagens [D. A. Evans et al., J. Amer. Chem. Soc., 112, 4011 (1990)] felhasználásával végzett aszimmetriás azidképzési eljárás szerint állítottuk elő.

Ennek megfelelően a királis reagens, azaz a 4(S)-izopro- 26 pil-2-oxazolidinon [L. N. Pridgen and J. Prol, J. Org. Chem., 54, 3231 (1989)] 96,8 grammjának (750 mmol) vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatát -40 °C hőmérsékletre hűtöttük, majd az oldathoz argonatmoszféra alatt cseppenként hozzáadtunk 469 ml (750 mmol) 1,6 M hexános butil-lítium-oldatot. A keveréket 30 percen keresztül -40 °C hőmérsékleten kevertettük, majd -78 °C-ra hűtöttük. A lehűtött keverékhez cseppenként 2-oxospiro[4.4]nonán-1,3-diont adtunk. A reakciókeveréket ezt követően egy órán keresztül 0 °C hőmérsékleten kevertettük, majd hozzáadtunk 600 ml 20 vegyes% vizes citromsavoldatot. A szerves fázist elkülönítettük, és a vizes fázist etil-acetáttal extraháltuk. Az egyesített szerves fázisokat telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, magnézium-szulfát felett szárítottuk és csökkentett nyomás alatt betöményítettük. Maradékként rózsaszín, szilárd anyag formájában és 300 g mennyiségben 3—[2—(l— karboxi-ciklopentil)-1-oxo-etil]-4(S)-izopropil-2-oxazolidinont nyertünk.

Az előbbi lépésben nyert szilárd anyag körülbelül 750 mmol-ját feloldottuk 1 liter acetonitrilben. Az oldathoz hozzáadtunk 128,3 g (89,2 ml, 750 mmol) benzil-bromidot és 114 g (112 ml, 750 mmol) 1,8-diaza-biciklo[5.4.0]undec-7-ént. A keveréket argonatmoszféra alatt 16 órán keresztül kevertettük. Az illékony anyagokat csökkentett nyomás alatt eltávolitottuk. A maradékot víz és etil-acetát keverékében feloldottuk. A szerves fázist elkülönítettük, 10 vegyes% vizes citromsavoldattal és telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, magnézium-szulfát felett szárítottuk, majd csökkentett nyomás alatt szárazra

- 27 pároltuk. A maradékként nyert olajat hexán/etil-acetát oldószerelegyből kristályosítottuk, és így fehér, szilárd anyag formájában és 204 g mennyiségben (73 %-os kitermeléssel) nyertük a megfelelő benzilésztert.

g (187 mmol) benzilészter 200 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatát -78 °C hőmérsékletre hűtöttük. A lehűtött oldathoz 15 perc alatt hozzáadtunk 286 ml (189 mmol) olyan 0,66 M tetrahidrofurános 1,1,1,3,3,3-hexametil-diszilazán-oldatot, amely 6 vegyes% kumolt tartalmazott. A keveréket 45 percen keresztül -78 °C hőmérsékleten kevertettük. A hideg keverékhez egy részletben hozzáadtuk 67 g (216 mmol) 2,4,6-triizopropil-benzolszulfonil-azid 100 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatát, majd két perccel később 50 ml (860 mmol) jégecetet adtunk az előbbi keverékhez. Az így nyert keveréket felmelegítettük, majd egy órán keresztül 35-45 °C hőmérsékleten melegítettük. Az illékony anyagokat csökkentett nyomás alatt eltávolítottuk. A sárga maradékot 1,7 liter 4:1 térfogatarányú hexán/etanol oldószerelegy alatt eldörzsöltük. Az így kapott fehér, szilárd anyagot kiszártük. A szűrletet összekevertük 230-240 mesh méretű szilícium-dioxiddal. Az illékony anyagokat csökkentett nyomás alatt eltávolítottuk, és a maradékként nyert szilárd anyagot a kumol eltávolítása érdekében csökkentett nyomás alatt 35 °C hőmérsékleten szárítottuk. A visszamaradt szilárd anyagot szilikagéloszlopra vittük. Eluensként 9:1 térfogatarányú hexán/etil-acetát oldószerelegyet alkalmazva 66 g mennyiségben (86 %-os kitermeléssel) a 3-[2(S)azidő-1-oxo-2-{1-[(benzil-oxi)-karbonil]-ciklopentil}-etil]-4(S)-izopropil-2-oxazolidinont nyertük.

13,42 g (32,4 mmol) 3-[2(S)-azido-l-oxo-2-{1-[(benziloxi )-karbonil]-ciklopentil}-etil]-4(S)-izopropil-2-oxazolidinon 608 ml 3:1 térfogatarányú tetrahidrofurán/víz oldószereleggyel készített oldatát 0 °C hőmérsékletre hűtöttük. A lehűtött oldathoz előbb 16,3 ml (518 mmol hidrogén-peroxid) 3:7 térfogatarányú hidrogén-peroxid/víz elegyet, majd ezt követően 2,86 g (68,2 mmol) litium-hidroxid—víz (l/l)-et adtunk. A keveréket 45 percen keresztül 0 °C hőmérsékleten kevertettük, majd a reakciót 400 ml 10 vegyes% vizes nátrium-szulfit-oldat hozzáadásával leállítottuk. A keverékhez 1,93 g nátrium-hidrogénkarbonátot adtunk, majd csökkentett nyomás alatt betöményítettük. A királis reagenst 20 órán keresztül vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat/kloroform rendszerrel végzett folyamatos extrakcióval nyertük ki. Ezt követően a vizes fázist 0 °C hőmérsékletre hűtöttük, tömény sósavval megsavanyitottuk, majd etil-acetáttal extraháltuk. Az extraktumot telített, vizes nátriumklorid-oldattal mostuk, magnézium-szulfát felett szárítottuk és csökkentett nyomás alatt betöményítettük. Fehér, szilárd anyag formájában és 8,2 g mennyiségben (84 %-os kitermeléssel) nyertük a kívánt (S)-α-azido-l-[(benzil-oxi)-karbonil]-ciklopentánecetsavat. ¹H-NMR (CDC1₃) : δ 1,6-1,8 (m, 5H) , 1,95-2,05 (m,

2H) , 2,20-2,30 (m, 1H) , 4,55 (s, 1H) , 5,12 (s, 2H) , 7,4 (m,

5H) .

A vegyületet ennek a példának a (c) szekciójában használtuk fel.

(b) H₂N-(S) -CH [CH₂C (CH₃) 3] CH₂OBz1 képletű vegyület

- 29 Giannis és Sandhoff módszere szerint [A. Giannis and K. Sandhoff, Angew. Chem. Int. Ed. Engl., 28, 218 (1989)] lítium[tetrahidrido-borát](1-)/trimetil-szilil-klorid reagenssel Η-γMeLeu-OH képletü vegyületet redukáltunk, és így a H₂N-(5)-CH[CH₂C(CH₃)3] CH_?OH képletü amino-alkoholt nyertük.

812 mg (6,2 mmol) előbbi amino-alkohol, 659 mg (6,51 mmol) trietil-amin, 1,42 g (6,51 mmol) di(terc-butil)-dikarbonát és 15 ml vízmentes tetrahidrofurán keverékét nitrogénatmoszféra alatt 15 percen keresztül 4 °C hőmérsékleten, majd 4 órán át szobahőmérsékleten kevertettük. A tetrahidrofuránt csökkentett nyomás alatt lepároltuk. A maradékot feloldottuk etil-acetátban, majd az oldatot 10 % vizes citromsavoldattal, 5 % vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk. A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítottuk és csökkentett nyomás alatt szárazra pároltuk. A maradékot szilikagélen gyorskromatografálva tisztítottuk, amelynek során eluensként 2:1 térfogatarányú hexán/etil-acetát oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként 1,23 g menynyiségben (86 %-os kitermeléssel) a Boc-NH-(S)-CH[CH₂C(CH₃) ₃] CH₂OH képletü vegyületet nyertük.

1,23 g (5,35 mmol) Boc-NH-(S)-CH[CH₂C(CH₃)₃]CH₂OH képletü vegyület 13 ml benzil-kloriddal készített oldatához előbb 106 mg (tetrabutil-ammónium)-hidrogén-szulfátot, majd 3 ml 50 % vizes nátrium-hidroxid-oldatot adtunk. A kapott keveréket 90 percen keresztül 35-40 °C hőmérsékleten kevertettük, majd meghígítottuk etil-acetáttal, és vízzel, valamint telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk. A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítottuk, majd az illékony anyagokat csökkentett nyomás alatt eltávolítottuk. A maradékot feloldottuk hexánban, és az oldatot szilikagéloszlopra vittük. A benzil-klorid eltávolítása érdekében az oszlopot előbb hexánnal eluáltuk, majd a elúciót 2:1 térfogatarányú hexán/etil-acetát oldószereleggyel folytatva a Boc-NH-(S)-CH [CH₂C (CH₃) ₃ ] CH₂OBzl képletű vegyületet nyertük. ¹H-NMR (CDC1₃) : δ 0,95 (s, 9H) , 1,42 (s, 9H) , 1,30-

1,55 (m, 2H), 3,42 (d, J = 4 Hz, 2H) , 3,88 (széles, 1H) , 4,54 (m, 3H), 7,23-7,4 (m, 5H) .

1,28 g (3,99 mmol) Boc-NH- (S) -CH [CH₂C (CH₃) ₃] CH₂OBzl képletű vegyületet feloldottunk 10 ml 6 M dioxános hidrogén-kloridoldatban. Az oldatot nitrogénatmoszféra alatt 45 percen keresztül 4 °C hőmérsékleten kevertettük. Az oldószert lepároltuk, és így 1,05 g mennyiségben a kívánt vegyület hidrokloridsóját, azaz a H₂N-(S)-CH[CH₂C(CH₃)₃]CH₂OBzl—HC1 képletű vegyületet nyertük. A vegyületet további tisztítás nélkül használtuk fel a példa következő szakaszában.

(c) H-Asp(cyPn) (Bzl)-NH-(S)-CH [CH₂C (CH₃) ₃] CH₂OBzl képletű vegyület

Az 1. példa szerinti eljárást követve, első reaktánsként a H₂N-(S)-CH[CH₂C(CH₃)₃] CH₂OBzl képletű vegyület hidrokloridsóját, második reaktánsként pedig a 2. példa (a) szekciójában nyert (S)-α-azido-l-[(benzil-oxi)-karbonil]-ciklopentánecetsavat alkalmazva az N-{(S)-1-[(benzil-oxi)-metil]-3,3-dimetil-butil}-(S)-α-azido-l-[(benzil-oxi)-karbonil]-ciklopentánacetamidot állítottuk elő. Ezt a vegyületet Maiti módszere szerint [N. Maiti et al., Tetrahedron Letters, 27, 1423 (1986)] metanolban

- 31 ón(II)-kloriddal redukáltuk, és igy a példa címvegyületét nyertük. ¹H-NMR (CDC1₃) : δ 0,98 (s, 9H) , 1,22-2,25 (m, 12H) , 3,4 (d, J = 4 Hz, 2H) , 3,64 (s, 1H) , 4,18 (széles ni, 1H) , 4,52 (s,

2H) , 5,12 (s, 2H), 7,18 (d, J = 7 Hz, 1H), 7,22-7,38 (széles m, 10H) .

3. példa

A (PhCH₂) ₂CHC (O) - (W-Me) -Val-Tbg-Asp (pirrolidino) -Asp (cyPn) yMeLeucinol képletű vegyület előállítása [(1) általános képlet: A = 2-benzil-3-fenil-csoport; B = W-MeVal képletű csoport; D = Tbg csoport; R¹ = pirrolidinocsoport; R² és R³ a közös szénatommal együtt ciklopentilcsoportot képez;

Q Q és E = -NHCH(R )-Z általános képletű csoport, amelyben R = neopentilcsoport, és Z = hidroxi-metil-csoport] (a) A Boc-(N-Me)-Val-Tbg-Asp(pirrolidino)-Asp(cyPn)(Bzl)-NH(S)-CH[CH₂C(CH₃)3]CH₂OBzl képletű intermedier előállítása

Az 1. példa szerinti kapcsolási eljárásban első reaktánsként a 2. példa szerinti címvegyületet, míg második reaktánsként a Boc-Asp(pirrolidino)-OH képletű vegyületet alkalmaztuk [a második reaktáns a 461 546. sz európai szabadalmi bejelentésben került ismertetésre]. A reaktánsok kapcsolása után a Boc-Asp (pirrolidino) -Asp (cyPn) -NH- (S) -CH [CH₂C (CH₃) 3] CH₂OBzl képletű vegyületet nyertük. A következő lépésben ezt a vegyületet 45 percen keresztül 4 °C hőmérsékleten 6 M dioxános hidrogén-klorid-oldattal reagáltattuk, és a Boc védőcsoport ily módon végzett eltávolítása után a vegyületet a fenti kapcsoláshoz hasonló körülmények között Boc-Tbg-OH képletű vegyülettel kap-

csoltuk, amelynek eredményeként a Boc-Tbg-Asp(pirrolidino)-Asp(cyPn)-NH-(S)-CH[CH₂C(CH₃) ₃] CH₂OBzl képletü vegyületet nyertük.

A vegyület Boc védőcsoportjának ezt követő eltávolítása (6 M HCl/dioxán, 4 °C, 45 perc) után a megfelelő hidroklorid savaddíciós só formájában lévő, megfelelő szabad W-terminális aminoszármazékot nyertük. Ezt követően ezt az aminoszármazékot hasonló kapcsolási körülmények között Boc-(N-Me)-Val-OH képletü vegyülettel kapcsoltuk, és így a kívánt intermediert kaptuk.

(b) A címvegyület előállítása

Az előbbi (a) szekció termékét 45 percen keresztül 4 °C hőmérsékleten 6 M dioxános hidrogén-klorid-oldattal reagáltatva átalakítottuk a megfelelő szabad N-terminális aminoszármazékká. Az aminoszármazék hidroklorid savaddíciós sójának 447 mg-ját (0,490 mmol) feloldottuk 1,5 ml metilén-dikloridban. Az oldathoz nitrogénatmoszféra alatt hozzáadtunk 200 μΐ (1,83 mmol) Nmetil-morfolint és 269 mg (1,04 mmol) dibenzil-acetil-kloridot. A reakciókeveréket 7 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertettük. Ezt követően az illékony anyagokat csökkentett nyomás alatt eltávolítottuk. A maradékot feloldottuk etil-acetátban. Az oldatot egymás után 1 M vizes sósavoldattal, telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, magnézium-szulfát felett szárítottuk és csökkentett nyomás alatt betöményítettük. A maradékot feloldottuk 5 ml etanolban. Az oldatot 100 mg 10 tömeg% palládium (II)-hidroxid/szén katalizátor jelenlétében 0,1 MPa (1 atmoszféra) nyomású hidrogénatmoszféra alatt 22 órán keresztül mágneses keverővei kevertettük. A katalizátort kiszűrtük és a

- 33 szűrletet szárazra pároltuk. A maradékot HPLC-vel C-18 fordított fázisú oszlopon tisztítottuk, amelynek során acetonitril és víz gradienst alkalmaztunk (az oldószerek mindegyike 0,06 1 trifluor-ecetsavat tartalmazott). Ennek eredményeként fehér, szilárd anyag formájában és 220 mg mennyiségben nyertük a címvegyületet, azaz a (PhCH2)2^CHC(°)^_(N-Me)-Val-Tbg-Asp(pirrolidino)-Asp(cyPn)-yMeLeucinol képletü vegyület. ¹H-NMR (DMSO-d₆, 400 MHz; megjegyzés: a vegyület dimetil-szulfoxidban rotamerek 4:1 arányú keverékének formájában van): δ 0,16 (d, J = 6,5 Hz,

0,6H), 0,22 (d, J = 6,5 Hz, 2,4H), 0,71 (d, J = 6,5 Hz, 2,4H),

0,75 (d, J = 6,5 Hz, 0, 6H) , 0,80 (s, 1, 8H) , 0,82 (s, 7,2H),

0,87 (s, 9H) , 1, 40-1,55 (m, 7H) , 1,65-2,00 (m, 8H) , 2,52-3,90 (m, 13H), 2,70 (s, 2, 4H) , 2,89 (s, 0, 6H) , 4,21 (d, J = 9,5 Hz, 0,8H), 4,34 (d, J = 9,5 Hz, 0,2H), 4,43 (d, J = 11 Hz, átfedésben a kisebb rotamerből származó szignállal, 1H), 4,65-4,73 (m,

1H)	, 4,82 (d,	J =	10	Hz,	átfedésben a	kisebb	rotamerből	szárma-
zó	szignállal,	1H)	f	7, 04-	-7,40 (m, 10,	8H), 7,	57 (d, J =	8,5 Hz,
1H)	, 8,01 (d,	J =	10	Hz,	átfedésben a	kisebb	rotamerből	szármá-
zó	szignállal,	1H)	1 ,	8,25	(d, J = 9,5	Hz, 0	,2H), 8,30	id, J =

7,5 Hz, 0,8H), 8,51 (d, J = 7,5 Hz, 0,2H). FAB tömegspektrum m/z: 939 (M + Na)⁺.

4. példa

Az (1) általános képletü peptidek C-terminálisának kialakítására szolgáló intermedierek néhány példájának előállítása (a) H₂N-(J?)-CH (C₂H₅) C (CH₃) ₃ képletü vegyület • · ·

- 34 106 g (0, 928 mól) 4,4-dimetil-3-pentanon, 513 ml (3,68 mól), 114 g (0,940 mól) (R) -a-metil-benzil-amin és 1 liter vízmentes benzol 0 °C hőmérsékletre hűtött oldatához hozzáadtuk

50,5 ml (0,459 mól) titán(IV)-klorid 200 ml benzollal készített oldatát; a beadagolást olyan sebességgel végeztük, hogy a hőmérséklet értéke mindvégig 10 °C alatt maradjon. Ezt követően a keveréket mechanikus keverővei 3 órán keresztül 40 °C hőmérsékleten kevertettük, majd szobahőmérsékletre hútöttük és diatómaföldön szűrtük keresztül. A diatómaföldet dietil-éterrel mostuk. A szűrletet és a mosófolyadékot egyesítettük, és az oldatot betöményítettük. A maradékot feloldottuk 2 liter metanolban. Az oldatot 0 °C hőmérsékletre hútöttük, majd részletekben 20 g (0,53 mól) nátrium-[tetrahidrido-borát](1—) reagenst adtunk hozzá, miközben a keverék hőmérsékletének értékét mindvégig 5 °C alatt tartottuk. A reakciókeverékhez hozzáadtunk körülbelül 2 liter 10 % vizes sósavoldatot, majd a metanolt lepároltuk. A maradékot feloldottuk dietil-éterben. Az oldatot telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, magnézium-szulfát felett szárítottuk, majd szárazra pároltuk. A maradékként nyert vöröses olaj az NMR spektrum szerint diasztereomerek 1:18 arányú keverékéből állt. Az olajat szilikagél-gyorskromatográfiával tisztítottuk, amelynek során eluensként 7:93 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként folyadék formájában és 110 g mennyiségben (54 i-os kitermeléssel) Ν- [1(R)-fenil-etil]-1(R)-éti1-2,2, -dimetil-propilamint nyertünk. Ezt a vegyületet feloldottuk 1,5 liter hexánban. Körülbelül 15 perc alatt 90 ml 6 M dioxános hidrogén-klo• · «

- 35 rid-oldatot adtunk az előbbi oldathoz. Az így kapott fehér, szilárd anyagot kiszűrtük, majd hexánnal mostuk. Ily módon 125 mennyiségben (97 %-os kitermeléssel) N-[1(R)-fenil-etil]-1 (A) etil-2,2,-dimetil-propil-amin—hidrokloridot állítottunk elő. ¹H-NMR (CDC1₃) : δ 0,55 (t, J = 7,5 Hz, 3H) , 1,14 (s, 9H) , 1,54-

1,95 (m, 2H) , 2,23 (d, J = 6,5 Hz, 3H) , 2, 36-2,44 (m, 1H) , 4,31-4,49 (m, 1H), 7,30-7,48 (m, 3H) , 7,74-7,79 (m, 2H) .

41,5 g N-[1(A)-fenil-etil]-1(R)-etil-2,2,-dimetil-propilamin—hidroklorid 120 ml metanollal készített oldatát összekevertük 4,0 g 10 tömeg% palládium/szén katalizátorral, majd a keveréket Parr-hidrogénezőben 344,75 kPa (50 psi) nyomású hidrogénatomoszféra alatt 48 órán keresztül szobahőmérsékleten rázattuk. A reakciókeveréket szűrtük és a szűrletet betöményítettük. Ennek eredményeként fehér, szilárd anyagként és 25 g menynyiségben (100 %-os kitermeléssel) a kívánt vegyületet a hidroklorid savaddíciós sójának formájában nyertük. ¹H-NMR (CDCI3): δ 1,10 (s, 9H) , 1,22 (t, J = 7 Hz, 2H) , 1,58-1,90 (m, 2H) ,

2,70-2,85 (m, 1H), 8,10-8,40 (széles s, 3H).

(a) H₂N-(J?)-CH (CH₃) C (CH₃) 3 képletü vegyület

Hasonló módon, de az előbbi eljárásban a 4,4-dimetil-3pentanon helyett 3,3-dimetil-2-butanont alkalmazva a H₂N-(R)CH (C₂H₅)C(CH₃) 3 .HCI képletü vegyületet nyertük.

5. példa

A herpes simplex vírus (HSV-1) ribonukleotid reduktáz gátlása (a) Az enzim preparálása

A (részlegesen tisztított) HSV-1 ribonukleotid reduktázt

- 36 Cohen és munkatársai eljárása szerint [E. A. Cohen et al., J. Gén. Virol., 66, 733 (1985)] HSV-1 vírus F törzzsel 10 plakkképző egység (PFU)/sejt mennyiségben megfertőzött nyugvó BHK21/C13 sejtekből nyertük.

(b) Vizsgálat

A találmány szerinti vegyületek HSV-1 ribonukleotid reduktáz aktivitást gátló képességének értékelésére a Gaudreau és munkatársai által ismertetett [P. Gaudreau et al., J. Bioi. Chem., 262, 12413 (1987)] vizsgálatot alkalmazzuk. Az eredményeket az enzimaktivitás maximális gátlásának 50 %-át eredményező vegyületkoncentrációk (IC5Q) formájában fejezzük ki. Az enzimpreparátumok egységszámainak értéke — az enzimpreparátum aktivitása alapján — valamennyi vizsgálatban állandó volt. Az eredmények a tesztvegyületek nélkül végzett kontrollkisérletekben nyert aktivitásokra vonatkoztatott relatív értékeket jelentik, és négy olyan vizsgálat átlagát fejezik ki, amelyek eredményei egymástól legfeljebb 10 %-os mértékben tértek el.

Amikor az előbbi vizsgálattal a 3. példa szerinti, (PhCH₂) 2^chc “ (N“Me) -Val-Tbg-Asp (pirrolidino) -Asp (cyPn) -yMeLeucinol képletű vegyületet értékeltük, azt találtuk, hogy a vegyületnek a HSV-1 ribonukleotid reduktáz aktivitás 50 %-os csökkenését okozó koncentrációja, azaz IC50 értéke 0,17 μΜ volt.

6. példa

A herpes simplex vírus (HSV-2) replikáció gátlása sej ttenyészetben

- 37 *♦ -Μ • · • · * · · » · * · · ·

Vizsgálat

BHK-21/C13 sejteket (ATCC CCL 10) 150 cm²-es T-lombikokban (1,5 x 10⁶ sejt/lombik) 8 térfogati magzati borjúszérummal (fetal bovin serum, FBS; Gibco Canada Inc., Burlington, Ontario, Kanada) kiegészített alfa-MEM közeggel (Gibco Canada Inc.) két napon keresztül inkubálunk. A sejteket tripszinizáljuk, majd egy 24 lyukú lemezben lévő friss közegre visszük, ahol lyukanként 750 μΐ közegbe 2,5 * 10⁵ sejtet adunk. A sejteket 37 °C hőmérsékleten 6 órán keresztül inkubáljuk, és így a sejtek a lemezhez tapadnak. Ezt követően a sejteket egy alkalommal 500 μΐ, 0,5 térfogati magzati borjúszérummal kiegészített alfa-MEMmel mossuk, majd ugyanennek a közegnek 750 μΙ-ével 3 napon keresztül inkubáljuk. A 3 nap elteltével a szérumot eltávolítjuk, és a sejteket 500 μΐ BBMT közegben 2-3 órán keresztül inkubáljuk [a BBMT közeg ismertetése a következő szakirodalmi helyen található: P. Brazeau et al. , Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 79, 7909 (1982)]. Ezt követően a sejteket 100 μΐ BBMT közegben HSV2 vírusokkal megfertőzzük (infekciós multiplicitás = 0,02 PFU/sejt). [Megjegyzés: az alkalmazott HSV-2 a HG-52 törzs volt; lásd: Y. Langelier and G. Buttin, J. Gén. Virol., 57, 21 (1981); a vírust -80 °C hőmérsékleten tároltuk]. Egyórás 37 °C hőmérsékleten végzett vírusadszorpció után a közeget eltávolítjuk, és a sejteket háromszor 250 μΐ BBMT közeggel mossuk. Az egyes lyukakban lévő sejteket a tesztvegyület megfelelő mennyiségének 200 μΐ BBMT közeggel készített, megfelelő koncentrációjú oldataival vagy enélkül (kontroll) inkubáljuk. A 29 órán keresztül 37 °C hőmérsékleten végzett inkubálás után a megfertő- 38 zött sejteket leszüreteljük, mégpedig oly módon, hogy a lemezeket először -80 °C hőmérsékletre hűtve lefagyasztjuk, majd felolvasztjuk. Az egyes lyukakban lévő sejteket az olvadó jégdara✓ bök segítségével lekaparjuk a lyukak felületéről. A teljes felolvadás után a sejtszuszpenziót kinyerjük, és a lyukakat 150 μΐ BBMT közeggel átöblítjük. A vírusmintát (szuszpenzió és mosófolyadék) 4 °C hőmérsékleten 4 percen keresztül enyhén szonikáljuk. A sejttöredékeket 4 °C hőmérsékleten 10 percen keresztül 1000 g értékkel végzett centrifugálással eltávolítjuk. A felülúszót kinyerjük és a vírustiter meghatározásáig -80 °C hőmérsékleten tároljuk.

A vírustitrálást a Langlois-féle kolorimetriás vizsgálati eljárásnak [M. Langlois et al., Journal of Biological Standardization, 14, 201 (1986) ] egy módosított változatával végeztük; a módosított változat részletes ismertetése a 2 033 488. számú kanadai szabadalmi bejelentésben található.

Ennek megfelelően a tezstvegyület különböző koncentrációi mellett meghatározzuk a vírusnövekedés gátlásának százalékos értékét, majd kiszámíthatjuk a teszvegyületnek [azaz az (1) általános képletű peptidnek] a vírusreplikáció 50 %-os gátlását eredményező koncentrációját, azaz IC₅q értékét.

Amikor a sejttenyészet-vizsgálattal a 3. példa szerinti, (PhCH₂) ₂CHC í°) “ (N-Me) -Val-Tbg-Asp (pirrolidino) -Asp (cyPn) -yMeLeucinol képletű vegyületet értékeltük, azt találtuk, hogy a vegyületnek a HSV-2 vírus replikációjának 50 %-os csökkenését eredményező koncentrációja, azaz IC₅₀ értéke 3 μΜ volt.

A találmány szerinti megoldásban felhasználható (1) álta- 39 lános képletű peptidek további egyedi példáiként megemlítjük a következő vegyületeket:

(PhCH₂)₂CHC(0)-(N-Me)-Val-Tbg-Asp(pirrolidino)-Asp-(cyPn)yMeLeu-OH;

(PhCH₂)₂CHC“(N-Me)-Val-Tbg-Asp(pirrolidino)-Asp-(cyPn)NHCH₂C(CH₃) ₃; és (PhCH₂)₂CHC(0)-(N-Me)-Val-Tbg-Asp(pirrolidino)-Asp-(cyPn)NH-(R)-CH(C₂H₅)C(CH₃) ₃.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Egy (1) általános képletű peptid — amelynek képletében

A jelentése diszubsztituált, rövid szénláncú alkanoilcsoport, ahol a szubsztituensek egymástól függetlenül adott esetben rövid szénláncú alkilcsoporttal, halogénatommal, hidroxicsoporttal vagy rövid szénláncú alkoxicsoporttal monoszubsztituált fenilcsoportot jelentenek;

B jelentése -N(CH₃)CHR⁴C(0)- általános képletű csoport, amelyben

R⁴ jelentése rövid szénláncú alkilcsoport;

D jelentése -NH-CHR⁵C(0)- általános képletű csoport, amelyben

R⁵ jelentése adott esetben karboxi-, hidroxi-, merkaptovagy benzil-oxi-csoporttal monoszubsztituált rövid szénláncú alkilcsoport;

R¹ jelentése rövid szénláncú alkilcsoport, rövid szénláncú cikloalkilcsoport, 1-(rövid szénláncú alkil)-(rövid szénláncú cikloalkil)-csoport vagy -NR⁶R⁷ általános képletű csoport, ahol £

R jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú alkilcsoport, és

R jelentese rövid szénlancú alkilcsoport, vagy

R és R azzal a nitrogénatommal együtt, amelyhez kapcsolódnak, 1-pirrolidinil-, piperidino-, morfolino- vagy

4-metil-piperazino-csoportot képeznek;

R jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú alkilcsoport,

- 41 és

R³ jelentése rövid szénláncú alkilcsoport, vagy
2 3

R és R azzal a szénatommal együtt, amelyhez kapcsolódnak, egy rövid szénláncú cikloalkilcsoportot képeznek; és

Ö

E jelentése -NHR általános képletű csoport, amelyben

R⁸ jelentése 4-9 szénatomos alkilcsoport; rövid szénláncú cikloalkilcsoport; rövid szénláncú alkilcsoporttal vagy (rövid szénláncú alkil)-(rövid szénláncú cikloalkil)-csoporttal monoszubsztituált vagy diszubsztituált rövid szénláncú cikloalkilcsoport; vagy

E jelentése -NHCH(R⁹)-Z általános képletű csoport, amelyben

R⁹ jelentése 4-9 szénatomos alkilcsoport, rövid szénláncú cikloalkilcsoport vagy (rövid szénláncú cikloalkil)-(rövid szénláncú alkil)-csoport, és

Z jelentése hidroxi-metil-, karboxi-, karbamoilcsoport vagy -C(O)OR¹⁰ általános képletű csoport, amelyben R¹⁰ jelentése rövid szénláncú alkilcsoport — vagy egy gyógyászatilag elfogadható sója.

2. Egy 1. igénypont szerinti peptid — amelynek képletében

A jelentése fenilcsoporttal, 4-(rövid szénláncú alkil)-fenil-csoporttal, 4-halogén-fenil-csoporttal vagy 4-(rövid szénláncú alkoxi)-fenil-csoporttal diszubsztituált rövid szénláncú alkanoilcsoport;

B jelentése (N-Me)Val, (N-Me)Ile vagy (N-Me)Tbg képletű aminosavcsoport;

D jelentése (S)-2-amino-3-hidroxi-3-metil-vajsav vagy (R)-2- 42 -amino-3-merkapto-3-metil-vajsav aminosavcsoport vagy egy, a Val, Ile és Tbg közül kiválasztott aminosavcsoport;

R¹ jelentése rövid szénláncú alkil-, rövid szénláncú cikloalkil-, 1-(rövid szénláncú alkil)-(rövid szénláncú cikloalkil)-, V, V-dimetil-amino-, V, V-dietil-amino-, 1-pirrolidinil- vagy morfolinocsoport;

R és R jelentése az 1. igénypontban meghatározott; és

E jelentése -NHR⁸ általános képletü csoport, amelyben

R⁸ jelentése 4-9 szénatomos alkilcsoport; rövid szénláncú cikloalkilcsoport; rövid szénláncú alkilcsoporttal monoszubsztituált vagy diszubsztituált rövid szénláncú cikloalkilcsoport; vagy (rövid szénláncú alkil)(rövid szénláncú cikloalkil)-csoport; vagy

E jelentése -NHCH(R⁹)-Z általános képletü csoport, amelyben

R⁹ jelentése 4-9 szénatomos alkilcsoport vagy (rövid szénláncú cikloalkil)-metil-csoport, és

Z jelentése az 1. igénypontban meghatározott — vagy egy gyógyászatilag elfogadható sója.
3. Egy 2. igénypont szerinti peptid — amelynek képletében

A jelentése 2-benzil-3-fenil-propionil·-, 4-(4-fluor-benzil)-

3-(4-fluor-fenil)-propionil-, 2-(4-metoxi-benzil)-3-(4-metoxi-benzil)-3-fenil-propionil- vagy 2-(4-metoxi-benzil)-3-(4-metoxi-fenil)-propionil-csoport;

B jelentése (N-Me)-Val vagy (N-Me)-Ile képletü aminosavcsoport;

D jelentése Val, Ile vagy Tbg aminosavcsoport;

• · • · · · · · • · ·

- 43 R¹ jelentése izopropil-, terc-butil·-, 1,1-dimetil-propil-, ciklobutil-, ciklopentil-, ciklohexil-, 1-metil-ciklopentil-, N, Ν-dimetil-amino-, N, Ν-dietil-amino-, 1-pirrolidinil- vagy morfolinocsoport;

R² jelentése hidrogénatom, és ugyanakkor

R³ jelentése metil-, etil-, izopropil-, terc-butil- vagy propilcsoport, és az R² és R³ szubsztituenst hordozó szénatom (R)-konfigurációjú, vagy

R² és R³ mindegyikének jelentése egymástól függetlenül metilvagy etilcsoport, vagy

R² és R³ azzal a szénatommal együtt, amelyhez kapcsolódnak, ciklobutil-, ciklopentil- vagy ciklohexilcsoportot képeznek; és

E jelentése -NHR⁸ általános képletű csoport, amelyben

R⁸ jelentése neopentil-, 1(R),2,2-trimetil-propil-,

1(R)-etil-2,2-dimetil-propil-, 2,2-dimetil-butil-,

3,3-dimetil-butil-, 1(R),2,2-trimetil-butil-,

1(R),3, 3-trimetil-butil-, 1(R) -etil-3,3-trimetil-butil- vagy ciklohexil-metil-csoport; vagy

E jelentése -NHCH(R⁹)-Z általános képletű csoport, amelyben Q az R szubsztituenst hordozó szénatom (S)-konfigurációjú, és amelyben

R⁹ jelentése terc-butil-, szek-butil-, izobutil-, neopentil- vagy ciklohexil-metil-csoport, és

Z jelentése hidroxi-metil-, karboxi-, karbamoilcsoport vagy -C(Q)OR¹⁰ általános képletű csoport, amelyben • · » • · · «

- 44 R¹⁰ jelentése metil-, etil- vagy propilcsoport vagy egy gyógyászatilag elfogadható sója.
4. Egy 3. igénypont szerinti peptid — amelynek képletében

A jelentése 2-benzil-3-fenil-propionil-csoport;

B jelentése (N-Me)-Val képletű aminosavcsoport;

D jelentése Tbg aminosavcsoport;

R¹ jelentése izopropil-, terc-butil-, szek-butil-, 1,1-dimetil-propil-, neopentil-, ciklobutil-, ciklopentil-, ciklohexil-, 1-metil-ciklopentil-, 1-pirrolidinil- vagy morfolinocsoport;

R² jelentése hidrogénatom, és ugyanakkor

R³ jelentése metil-, etil-, izopropil- vagy propilcsoport, és az R² és R³ szubsztituenst hordozó szénatom (R)-konfigurációjú, vagy

R² és R³ mindegyikének jelentése egymástól függetlenül metilvagy etilcsoport, vagy

R² és R³ azzal a szénatommal együtt, amelyhez kapcsolódnak, ciklobutil-, ciklopentil- vagy ciklohexilcsoportot képeznek; és

E jelentése -NHR⁸ általános képletű csoport, amelyben

R⁸ jelentése neopentil-, 1(R),2,2-trimetil-propil-, 1(R) -éti1-2,2-dimetil-propil-, 2,2-dimetil-butilvagy 1 (R)-etil-3, 3-trimetil-butil-csopor't; vagy

E jelentése -NHCH(R⁹)-Z általános képletű csoport, amelyben az R⁹ szubsztituenst hordozó szénatom (S)-konfigurációjú, és amelyben

- 45 Q

R jelentése neopentilcsoport, és

Z jelentése hidroxi-metil-, karboxi-, karbamoilcsoport vagy -C(O)OR¹⁰ általános képletű csoport, amelyben R¹⁰ jelentése metil-, etil- vagy propilcsoport — vagy egy gyógyászatilag elfogadható sója.
5. Egy 1. igénypont szerinti peptid a következő csoportból :

(PhCH₂) ₂CHC (0) - (N-Me) -Val-Tbg-Asp (pirrolidino) -Asp- (cyPn) yMeLeucinol;

(PhCH₂) ₂CHC (°) “ (W-Me) -Val-Tbg-Asp (pirrolidino) -Asp- (cyPn) yMeLeu-OH;

(PhCH₂) ₂CHC (0) - (N-Me) -Val-Tbg-Asp (pirrolidino) -Asp- (cyPn) NHCH₂C(CH₃)₃; és (PhCH₂) ₂CHC (0) - (N-Me) -Val-Tbg-Asp (pirrolidino) -Asp- (cyPn) NH-(R)-CH(C₂H₅)C(CH₃)₃.
6. Gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy egy l.igénypont szerinti peptid vagy gyógyászatilag elfogadható sója herpeszvírus-fertőzés ellen hatásos mennyiségét és egy gyógyszerészetileg vagy állatgyógyászatilag elfogadható hordozót tartalmaz.
7. Egy 6.igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy a következő csoportból kiválasztott peptidet tartalmaz:

(PhCH₂)₂CHC(0)-(N-Me)-Val-Tbg-Asp(pirrolidino)-Asp-(cyPn)yMeLeucinol;

(PhCH₂)₂CHC(0)-(N-Me)-Val-Tbg-Asp(pirrolidino)-Asp-(cyPn)yMeLeu-OH;

• · ·

- 46 (PhCH₂)2^chc (0)~(N-Me)-Val-Tbg-Asp(pirrolidino)-Asp-(cyPn)NHCH₂C(CH₃)₃; és (PhCH₂)₂CHC“(N-Me)-Val-Tbg-Asp(pirrolidino)-Asp-(cyPn)NH-(R)-CH(C₂H₅)C(CH₃) 3 .
8. Kozmetikai készítmény, azzal jellemezve, hogy egy 1. igénypont szerinti peptidet vagy ennek gyógyászatilag elfogadható sóját, továbbá egy helyi alkalmazásra megfelelő, fiziológiásán elfogadható hordozót tartalmaz.
9. Egy 8.igénypont szerinti kozmetikai készítmény, azzal jellemezve, hogy a következő csoportból kiválasztott peptidet tartalmaz:

(PhCH₂)₂CHC(0)-(N-Me)-Val-Tbg-Asp(pirrolidino)-Asp-(cyPn)yMeLeucinol;

(PhCH₂)₂CHC(0)-(N-Me)-Val-Tbg-Asp(pirrolidino)-Asp-(cyPn)yMeLeu-OH;

(PhCH₂)₂CHC(0)-(N-Me)-Val-Tbg-Asp(pirrolidino) -Asp-(cyPn) NHCH₂C(CH₃)₃; és (PhCH₂) ₂CHC (0) - (N-Me) -Val-Tbg-Asp (pirrolidino) -Asp- (cyPn) NH-(R)-CH(C₂H₅)C(CH₃)₃ .
10. Gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy egy gyógyszerészetileg vagy állatgyógyászatilag elfogadható hordozót és egy vírusellenes nukleozidanalóg vagy egy gyógyászatilag elfogadható sója és egy 1.igénypont szerinti, ribonukleotid reduktázt gátló peptid vagy egy gyógyászatilag elfogadható sója hatásos mennyiségét tartalmazza.
11. Egy 10. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy nukleozidanalógként egy (2) általános képletű

- 47 vegyületet - amelynek képletében R¹¹ jelentése hidrogénatom, hidroxicsoport vagy aminocsoport — vagy egy gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazza.
12. Egy 10.igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy a vidarabin, idoxuridin, trifluridin, ganciklovir, edoxudin, brovavir, fiacitabin, penciklovir, famciklovir és a rociklovir által alkotott csoportból kiválasztott vírusellenes nukleozidanalógot tartalmaz.
13. Egy 10.igénypont szerinti, helyileg alkalmazható gyógyszerkészítmény.
14. Egy 10. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy az aciklovir, 6-dezoxi-aciklovir, 2,6-diamino-9-[(2-hidroxi-etoxi)-metil]-purin, vidarabin, idoxuridin, trifluridin, ganciklovir, edoxudin, brovavir, fiacitabin, penciklovir, famciklovir és a rociklovir által alkotott csoportból kiválasztott vírusellenes nukleozidanalógot tartalmaz.
15. Egy 6.igénypont igénypont szerinti, emlősök 1-es típusú vagy 2-es típusú herpes simplex vírus által okozott fertőzéseinek kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy 1. igénypont szerinti pepiidként (PhCH₂) ₂chc (0) - (W-Me) -Val-Tbg-Asp (pirrolidino) -Asp- (cyPn) -yMeLeucinolt tartalmaz .
16. Eljárás egy 1.igénypont szerinti peptid vagy gyógyászatilag elfogadható sójának előállítására, azzal jellemezve, hogy

a) a peptid aminosavainak vagy aminosav-származékainak aminosavcsoport j ait és a peptid nem-peptid jellegű fragmentumait a peptid szekvenciájának megfelelő sorrendben lépésen» ·

- 48 ként összekapcsoljuk, amelynek során

i) az aminosavcsoportok vagy fragmentumok reaktív oldallánccsoportjait olyan alkalmas védőcsoportokkal védjük, amelyek a lépésenkénti kapcsolás befejezése után történő eltávolításukig megakadályozzák, hogy az adott helyeken kémiai reakció történjen; és ii) miközben egyik kapcsolódó reaktáns szabad karboxicsoportját egy második reaktáns szabad a-aminocsoportjával kapcsoljuk, az első reaktáns a-aminocsoportját egy olyan megfelelő védőcsoporttal védjük, amely szelektíven eltávolítható, lehetővé téve ezen az α-aminocsoporton történő későbbi kapcsolási lépés végrehajtását; és iii) az aminosavcsoport vagy a peptidfragmentum aminosavcsoportjának a védett peptid C-terminális funkciós csoportjává váló C-terminális kaprboxilcsoportját egy olyan alkalmas védőcsoporttal védjük, amely megakadályozza, hogy a védőcsoportnak a kívánt peptidszekvencia öszszeállítását követő eltávolításáig ezen a helyen kémiai reakció történjen; és

b) a kapcsolás teljes befejezése után a védőcsoportokat eltávolítjuk, és kívánt esetben az 1.igénypont szerinti peptid kialakításához szükséges standard átalakításokat hajtunk végre, és kívánt esetben a peptidet egy gyógyászatilag elfogadható sójává alakítjuk át.