HUT72627A - Új oxazolidin- és tiazolidin-2,4-dion-származékok - Google Patents

Abstract

A találmány áz új és tiazolidin-2,4-dion-származékok^aA és sóikra' iyonatkozik. V . A (IV) általános képletben ϊ és Y· egymástól függetlenül oxigén- vagy kénatomot jelent

Description

A (IV) általános képletben ϊ és Y· egymástól függetlenül oxigén- vagy kénatomot jelent ;

R jelentése hidrogénatom, alkilcsoport, alkoxicsoport, halogénatom, hidroxilesöpört, nitrocsoport, aralkilcsoport vagy -NR^aR^b általános képietü csoport, és az utóbbiban R^a és R*³ azonos vagy eltérő, továbbá mindegyik hidrogénatomot, alkilcsoportot, araikilesoportot, árucsoportot, alifás karbonsavból leszármaztatható acilcsoportot, arilcsoporttal szubsztituált alifás karbonsavból leszármaztatható acilcsoportot vagy aromás karbonsavból leszármaztatható acilcsoportot jelent;

m értéke 1, 2, 3, 4 vagy 5; és

Q jelentése rövid szénláncú alkoxi-karbonil-, formil-, védett formil-, karboxil- vagy hidroxilcsoport.

A (IV) általános képietü vegyületek diabétesz vagy hiperlipémia és ezek szövődményei kezelésére vagy megelőzésére alkalmas hatóanyagok előállításának értékes köztitermékei.

‘•Ή4

k.

Képviselő:

DANUBIA Szabadalmi és Védjegy Iroda Kft. Budapest

KÖZZÉ! É

EXt

n.<

* «V a'í I

ÚJ OXAZOLIDIN- ÉS TIAZOLIDIN-2,4-DION-SZÁRMAZÉKOK

Sankyo Company Limited, Tokió, JAPÁN

Feltalálók:

FUJITA Takashi, Tokió,

FUJIMOTO Koichi, Tokió,

YOSHIOKA Takao, Tokió,

YANAGISAWA Hiroaki, Tokió,

FUJIWARA Toshihiko, Tokió,

HORIKOSHI Hiroyoshi, Tokió,

OGUCHI Minoru, Tokió,

WADA Kunio, Tokió, JAPÁN

A bejelentés napja: 1995. 04. 11.

Elsőbbsége: 1994. 04. 11. (6-72083) JAPÁN

82451-3096A MR/kov

A találmány új oxazolidin- és tiazolidin-2,4-dion-származékokra vonatkozik. A találmány szerinti vegyületek felhasználhatók anti-diabetikus hatású heterociklusos vegyületek előállításánál.

A P 9501040 számú magyar szabadalmi bejelentésünkben anti-diabetikus hatású (I) általános képletű vegyületeket és ezek sóit ismertettük. Az (I) általános képletben

X jelentése indolil-, indolinil-, azaindolil-, azaindolinil-, imidazopiridil- vagy imidazopirimidinil-csoport, amelyek adott esetben helyettesítettek lehetnek a következőkben definiált a szubsztituensek alkotta csoportból megválasztott legalább egy helyettesítővel;

Y jelentése oxigén- vagy kénatom;

Z jelentése (i), (ii), (iii), (iv) vagy (v) képletű csoport;

R jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, 1-4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoport, halogénatom, hidroxilcsoport, nitrocsoport, az arilrészben 6-10 gyűrűbeli szénatomot és az alkilrészben 1-5 szénatomot tartalmazó aralkilcsoport vagy -NR^aR^ általános képletű csoport, és az utóbbiban

R^a és R^b azonos vagy eltérő, továbbá mindegyik hidrogénatomot, 1-8 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot, az arilrészben 6-10 gyűrűbeli szénatomot és az alkilrészben 1-5 szénatomot tartalmazó aralkilcsoportot, 6-10 gyűrűbeli szénatomot tartalmazó arilcsoportot, 1-11 szénatomot tartalmazó alifás karbonsavból leszármaztatható acílcsoportot, 6-10 gyűrűbeli

·. ι szénatomot tartalmazó arilcsoporttal szubsztituáit,

2-6 szénatomot tartalmazó alifás karbonsavból leszármaztatható acilcsoportot vagy az arilrészben 6-10 gyűrűbeli szénatomot tartalmazó aromás karbonsavból leszármaztatható acilcsoportot jelent;

m értéke 1, 2, 3, 4 vagy 5;

az a szubsztituensek mindegyike 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, 6-10 szénatomot tartalmazó aralcsoport, trifluor-metilcsoport, 1-4 szénatomot tartalmazó alkil-tio-csoport, 1-4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoport, benzil-oxi-csoport, halogénatom, hidroxilesöpört, acetoxicsoport, fenil-tio-csoport, nitrocsoport, aralkilcsoport vagy -NR^aR^ általános képletű csoport, és az utóbbiban R^a és Rk jelentése a korábban megadott;

az a szubsztituensek között említett arilcsoportok és az ugyancsak ott említett aralkilcsoportok arilrésze olyan, 6-10 gyűrűbeli szénatomot tartalmazó karbociklusos aromás csoport, amely adott esetben szubsztituálva van a következőkben definiált fi szubsztituensek alkotta csoportból megválasztott legalább egy helyettesítővel;

a fi szubsztituensek mindegyike 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, 1-4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoport, halogénatom, hidroxilcsoport, nitrocsoport, fenilcsoport, trifluor-metilcsoport vagy -NR^aRk általános képletű csoport, és az utóbbiban R^a és R*³ jelentése a korábban megadott.

Az (I) általános képletű vegyületek és gyógyászatiig elfogadható sóik felhasználhatók többek között diabé• · • ·

- 4 tesz vagy hiperlipémia és ezek szövődményei kezelésére vagy megelőzésére.

Felismertük, hogy az új (IV) általános képletű vegyületek - a képletben

Y, R és m jelentése az (I) általános képletnél megadott ;

Y' jelentése oxigén- vagy kénatom; és

Q jelentése rövid szénláncú alkoxi-karbonil-, formil-, védett formil-, karboxil- vagy hidroxilcsoport értékes köztitermékek az (I) általános képletü vegyületek közül a Z helyén (ii) vagy (iii) képletű csoportot, azaz 2,4-dioxo-tiazolidin-5-il-metil- vagy 2,4-dioxo-oxazolidin-5-il-metil-csoportot hordozó vegyületek, azaz az (V) általános képletű vegyületek - a képletben X, Y, Y', R és m jelentése a korábban megadott - előállításában.

így a találmány az új (IV) általános képletű vegyületekre - a képletben a helyettesítők jelentése a korábban megadott - vonatkozik.

A (IV) általános képletű vegyületeket a találmány értelmében úgy állítjuk elő, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet - a képletben Q és m jelentése a korábban megadott, míg Haló jelentése halogénatom - valamely (III) általános képletű vegyülettel - a képletben Y, Y' és R jelentése a korábban megadott - reagáltatunk.

A (IV) általános képletű vegyületek úgy alakíthatók át gyógyhatású (V) általános képletű vegyületekké, hogy egy, ^x jelentésének megfelelő vegyülettel, előnyösen egy

2,3-diamino-piridin-származékkal vagy egy 4,5-diamino-piri• ·· ····· φ ··· · ···« • · · · · ··· midin-származékkal végzünk reagáltatást.

A (IV) általános képletű vegyületek előállítását, illetve (V) általános képletű vegyületekké való átalakítását az A reakcióvázlatban mutatjuk be. Ebben a reakcióvázlatban X, Y, Y', R, m, Q és Haló jelentése a korábban megadott .

Al. lépés

Ebben a lépésben (IV) általános képletű vegyületeket állítunk elő úgy, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet valamely (III) általános képletű vegyülettel reagáltatunk egy bázis jelenlétében.

Az e célra alkalmazható bázis jellegét illetően nincs különösebb megkötés, így az ilyen típusú reakciókhoz szokásosan használt bázisok bármelyike azonos eredményekkel hasznosítható. Az ilyen bázisokra példaképpen megemlíthetünk szervetlen bázisokat, például hidrideket (így például a nátrium-hidridet vagy kálium-hidridet) és karbonátokat (például a kálium-karbonátot vagy nátrium-karbonátot); és szerves bázisokat, például a trietil-amint.

A reagáltatást rendszerint és előnyösen oldószer jelenlétében hajtjuk végre. Az e célra alkalmazható oldószer jellegét illetően nincs különösebb megkötés, feltéve, hogy az nem hat hátrányosan a reakcióra vagy a kiindulási anyagokra, illetve legalább egy bizonyos mértékben képes oldani az utóbbiakat. A célszerűen alkalmazható oldószerekre példaképpen megemlíthetünk szénhidrogéneket, így alifás vagy aromás szénhidrogéneket, például benzolt, toluolt, xilolt, hexánt vagy heptánt; étereket, például dietil-étert, di• · • ·· · « • · · · · · · «· * * · ♦ oxánt vagy tetrahidrofuránt; amidokat, például dimetil-formamidot, dimetil-acetamidot vagy hexametil-foszforsav-triamidot; és ezek közül az oldószerek közül bármely kettő vagy több elegyeit.

A reagáltatást széles hőmérséklettartományban végrehajthatjuk, a pontos reakcióhőmérséklet nem lényeges. Általában célszerűen a jeges hűtés hőmérséklete és melegítés, például a reakcióelegy forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérsékleteken dolgozunk. A reagáltatáshoz szükséges idő is széles tartományban változhat, számos tényezőtől, különösen a reakcióhőmérséklettől, valamint a kiindulási anyagok és az oldószer jellegétől függően. Általában azonban a fentiekben említett előnyös reakcióparaméterek betartása mellett 0,5 óra és néhány nap közötti idő elegendőnek bizonyul.

A reagáltatást a leginkább előnyösen hűtés közben, melegítés közben vagy szobahőmérsékleten amidokban vagy legalább egy amid és legalább egy másik szerves oldószer elegyében nátrium-hidrid jelenlétében 1 óra és 10 óra közötti reakcióidővel hajtjuk végre.

A2. lépés

Ebben a lépésben (V) általános képletű vegyületeket állítunk elő a következőkben ismertetett (a) és (b) módszerek valamelyike értelmében.

A2(a) lépés

Ebben a lépésben (V) általános képletű vegyületeket állítunk elő úgy, hogy valamely, Q helyén rövid szénláncú alkoxi-karbonil-csoportot hordozó (IV) általános képletű • ·· · · · · · • ·«· · ·· ·· • · · ····· vegyületet egy 2,3-diamino-piridin-származékkal vagy egy 4,5-diamino-pirimidin-származékkal reagáltatunk.

Ha Q jelentése rövid szénláncú alkoxi-karbonil-csoport, akkor ez előnyösen összesen 2-7 szénatomot, azaz az alkoxirészben 1-6 szénatomot tartalmaz, illetve egyenes vagy elágazó láncú lehet. Az ilyen csoportokra példaképpen a következőket említhetjük: metoxi-karbonil-, etoxi-karbonil-, propoxi-karbonil-, izopropoxi-karbonil-, butoxi-karbonil-, izobutoxi-karbonil-, szek-butoxi-karbonil-, terc-butoxi-karbonil-, pentil-oxi-karbonil-, izopentil-oxi-karbonil-, neopentil-oxi-karbonil-, 2-metil-butoxi-karbonil-, 1-etil-propoxi-karbonil-, 4-metil-pentoxi-karbonil-, 3-metil-pentoxi-karbonil-, 2-metil-pentil-oxi-karbonil-, 1-metil-pentil-oxi-karbonil-, 3,3-dimetil-butoxi-karbonil-,

2.2- dimetil-butoxi-karbonil-, 1,1-dimetil-butoxi-karbonil-,

1.2- dimetil-butoxi-karbonil-, 1,3-dimetil-butoxi-karbonil-,

2.3- dimetil-butoxi-karbonil-, 2-etil-butoxi-karbonil-, hexil-oxi-karbonil- és izohexil-oxi-karbonil-csoport. Ezel kőül előnyösnek tartjuk az 1-4 szénatomot tartalmazó alkoxi-karbonil-csoportokat, különösen előnyösnek a metoxi-karbonil-, etoxi-karbonil-, propoxi-karbonil-, izopropoxi-karbonil-, butoxi-karbonil- és az izobutoxi-karbonil-csoportot, és a leginkább előnyösnek a metoxi-karbonil- és etoxi-karbonil-csoportot.

A reagáltatást rendszerint és előnyösen oldószer jelenlétében hajtjuk végre. Az e célra alkalmazható oldószer jellegét illetően nincs különösebb megkötés, feltéve, hogy az nem hat hátrányosan a reakcióra vagy a kiindulási anyagokra, illetve legalább egy bizonyos mértékben képes oldani az utóbbiakat. A célszerűen alkalmazható oldószerekre példaképpen megemlíthetünk szénhidrogéneket, előnyösen aromás szénhidrogéneket, például benzolt, toluolt vagy xilolt; étereket, például dietil-étert, dioxánt vagy tetrahidrofuránt; amidokat, például dimetil-formamidot, dimetil-acetamidot vagy hexametil-foszforsav-triamidot; alkoholokat, például metanolt, etanolt vagy butanolt; savakat, például ecetsavat vagy propionsavat; és ezek közül az oldószerek közül bármely kettő vagy több elegyeit.

A reagáltatást széles hőmérséklettartományban végrehajthatjuk, a pontos reakcióhőmérséklet nem lényeges. Általában célszerűen melegítés közben, például a reakcióelegy forráspontjának megfelelő hőmérsékleten dolgozunk. A reagáltatáshoz szükséges idő is széles tartományban változhat, számos tényezőtől, különösen a reakcióhőmérséklettől, valamint a kiindulási anyagok és az oldószer jellegétől függően. Általában azonban a fentiekben említett előnyös reakcióparaméterek betartása mellett 3 óra és néhány nap közötti idő elegendőnek bizonyul.

A reagáltatást a leginkább előnyösen oldószer nélkül 50 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten 5 óra és 2 nap közötti reakcióidővel hajtjuk végre.

A2(b) lépés

Alternatív módon a (V) általános képletü vegyületek előállíthatok úgy, hogy egy megfelelő, Q helyén formilcsoportot hordozó (IV) általános képletü vegyületet először egy 2,3-diamino-piridin-származékkal vagy egy 4,5-diamino• ·

-pirimidin-származékkal reagáltatunk, majd ezután az így kapott köztiterméket egy oxidálószerrel kezeljük.

A reagáltatást rendszerint és előnyösen oldószer jelenlétében hajtjuk végre. Az e célra alkalmazható oldószer jellegét illetően nincs különösebb megkötés, feltéve, hogy az nem hat hátrányosan a reakcióra vagy a kiindulási anyagokra, illetve legalább egy bizonyos mértékben képes oldani az utóbbiakat. A célszerűen alkalmazható oldószerekre példaképpen megemlíthetünk szénhidrogéneket, így alifás vagy aromás szénhidrogéneket, például benzolt, toluolt, xilolt, hexánt vagy heptánt; étereket, például dietil-étert, dioxánt, tetrahidrofuránt vagy 1,2-dimetoxi-etánt; amidokat, például dimetil-formamidot, dimetil-acetamidot vagy hexametil-foszforsav-triamidot; alkoholokat, például metanolt, etanolt vagy izopropanolt; savakat, például ecetsavat vagy propionsavat; szulfoxidokat, például dimetil-szulfoxidot; és ezek közül az oldószerek közül bármely kettő vagy több elegyeit.

A reagáltatást széles hőmérséklettartományban végrehajthatjuk, a pontos reakcióhőmérséklet nem lényeges. Általában célszerűen szobahőmérséklet és melegítés, például a reakcióelegy forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérsékleteken dolgozunk. A reagáltatáshoz szükséges idő is széles tartományban változhat, számos tényezőtől, különösen a reakcióhőmérséklettől, valamint a kiindulási anyagok és az oldószer jellegétől függően. Általában azonban a fentiekben említett előnyös reakcióparaméterek betartása mellett 1 óra és néhány nap közötti idő elegendőnek bizo• ·

- ίο nyúl.

Egy így kapott köztiterméket ezután egy oxidálószerrel kezelünk. Az e célra alkalmazott oxidálószer jellegét illetően nincs különösebb megkötés, így az ilyen típusú reakciókhoz szokásosan alkalmazott oxidálószerek bármelyike azonos eredménnyel hasznosítható. Az ilyen oxidálószerekre példaképpen megemlíthetjük az elemi jódot, az ezüst-oxidot és az ólom-tetraacetátot, amelyek közül előnyösnek tartjuk az elemi jódot.

Az oxidálószerrel való kezelést rendszerint és előnyösen oldószer jelenlétében hajtjuk végre. Az e célra alkalmazható oldószer jellegét illetően nincs különösebb megkötés, feltéve, hogy az nem hat hátrányosan a reakcióra vagy a kiindulási anyagokra, illetve legalább egy bizonyos mértékben képes oldani az utóbbiakat. A célszerűen alkalmazható oldószerekre példaképpen az előző műveletnél említett oldószereket ismertethetjük, különösen előnyös azonban az éterek alkalmazása.

A reagáltatást széles hőmérséklettartományban végrehajthatjuk, a pontos reakcióhőmérséklet nem lényeges. Általában célszerűen melegítés közben hajtjuk végre a reagáltatást. A reagáltatáshoz szükséges idő is széles tartományban változhat, számos tényezőtől, különösen a reakcióhőmérséklettől, valamint a kiindulási anyagok és az oldószer jellegétől függően. Általában azonban a fentiekben említett előnyös reakcióparaméterek betartása mellett 1 óra és néhány nap közötti idő elegendőnek bizonyul.

Ha a (IV) általános képletű vegyületeknél Q jelenté11 se védett forrnilesöpört, akkor ezt a formil-védőcsoportot eltávolíthatjuk az A2. lépés szerinti reagáltatás végrehajtását megelőzően. Az ilyen védett forrnilesöpörtokra példaképpen megemlíthetjük a dimetoxi-metil-, dietoxi-metil-,

1.3- dioxán-2-il-, 1,3-dioxolán-2-il-, 1,3-ditián-2-il- és

1.3- ditiolán-2-il-csoportot. A forrni1-védőcsoport eltávolítható a szakirodalomból e célra jól ismert módszerekkel, például úgy, hogy valamely (IV) általános képletű vegyületet védőcsoport eltávolítására szokásosan alkalmazott reagenssel kezelünk a védőcsoport eltávolításához alkalmas körülmények között. Ilyen reagenseket, illetve körülményeket ismertet Green, T.W. Protective Groups in Organic Synthesis (John Wiley & Sons kiadó) vagy McOmie, J.F.W. Protective Groups in Organic Chemistry (Plenus Press kiadó) című könyvében.

A találmányt közelebbről a következő példákkal kívánjuk megvilágítani.

1. példa

5-Γ4-(Etoxi-karbonil-metoxi)-benzin -tiazolidxn-2.4-dion

100 g, a következőkben ismertetett módon előállított metil 4-[2-bróm-2-(butoxi-karbonil)-etil]-fenoxi-acetát és 22 g tiokarbamid 200 ml etanollal készült oldatát visszafolyató hűtő alkalmazásával 2,5 órán át forraljuk, majd ezután 2 N vizes sósavoldatot adunk hozzá. A visszafolyató hűtő alkalmazásával végzett forralást 5 órán át folytatjuk, majd a reakcióelegyet megszabadítjuk az oldószert csökkentett nyomáson végzett desztillálás útján. A kapott maradékot vízzel hígítjuk, majd etil-acetáttal extrahálást vég-

zünk. Az extraktumot vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A kapott maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként etil-acetát és hexán 2 : 5 térfogatarányú elegyét használva. így 19,4 g mennyiségben a 105-106 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk.

A kiindulási anyagként használt metil 4-[2-bróm-2-(butoxi-karbonil)-etil]-fenoxi-acetát úgy állítható elő, hogy jeges hűtés közben 25,8 g metil 4-amino-fenoxi-acetát metanol és aceton 2 : 5 térfogatarányú elegyéböl 263 ml-rel készült oldatához cseppenként hozzáadunk 98 g 47 vegyes%-os vizes hidrogén-bromid-oldatot, majd ezután 33 ml, 12,8 g nátrium-nitritet tartalmazó vizes oldatot. Az így kapott reakcióelegyet jeges hűtés közben 30 percen át keverjük, majd 18,2 g bútil-akrilátót adunk hozzá. Ezután jeges hűtés közben további 30 percen át keverést végzünk, majd 3,2 g réz(I)-bromidot adagolunk. Ezt követően a reakcióelegyet szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük, majd az oldószertől csökkentett nyomáson végzett desztillálással megszabadítjuk. A maradékot vizes nátrium-klorid-oldattal hígítjuk, majd etil-acetáttal extraháljuk. Az extraktumot vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, vízmentes nátriumszulfát fölött szárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ekkor 51,7 g mennyiségben a kívánt nyers terméket kapjuk, amelynek Rf-értéke 0,46 szilikagélen vékonyrétegkromatográfiásan meghatározva, futtatószerként hexán és etil-acetát 5 : 1 térfogatarányú elegyével.

« · · *

- 13 2. példa

5— Γ 4-(2,2—Dietoxi) -benzin-tiazolidin-2,4-dion

260 mg nátrium-hidrid (55 tömeg%-os ásványolajos diszperzió formájában, amelyet előzetesen toluoHal mostunk) 5 ml dimetil-formamiddal készült szuszpenziójához jeges hűtés közben hozzáadunk 530 mg 5-(4-hidroxi-benzil)-tiazolidin-2,4-diont, majd az így kapott reakeióelegyet szobahőmérsékleten 30 percen át keverjük. Ezután jeges hűtés közben beadagolunk 0,73 ml bróm-acetaldehid-dietil-acetált, majd az így kapott keveréket 50 °C-on 3 órán át keverjük. Ezt követően a reakeióelegyet a dimetil-formamidtól csökkentett nyomáson végzett desztillálással megszabadítjuk, majd a kapott maradékot vízzel hígítjuk, az így kapott vizes elegy pH-értékét pedig 2 és 3 közé 1 N vizes sósavoldattal beállítjuk. Ezután etil-acetáttal extrahálást végzünk, majd az extraktumot telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson végzett desztillálással eltávolítjuk. A kapott maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként hexán és etil-acetát 2 : 1 térfogatarányú eiegyét használva, fgy 600 mg mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk, amelynek Rf-értéke 0,46 szilikagélen vékonyrétegkromatográfiásan meghatározva, futtatószerként hexán és etil-acetát 2 : 1 térfogatarányú elegyével.

3. példa

5- Γ 4-(2-0xo-etoxi) -benzill-tiazolidin-2,4-dion

10,07 g, a 2. példában ismertetett módon előállított ·· ···· »· » • · · · · * « * · · · » » · · · ···· ···· »

5-(4-(2,2-dietoxi)-benzil]-tiazolidin-2,4-dion 80 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához hozzáadunk 20 ml 6 N vizes sósavoldatot, majd az így kapott keveréket szobahőmérsékleten egy éjszakán át állni hagyjuk. Ezt követően a reakcióelegyet az oldószertől csökkentett nyomáson végzett desztillálással megszabadítjuk, majd a maradékot vízzel hígítjuk, a vizes elegyet pedig etil-acetáttal extraháljuk. Az extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A kapott maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként hexán és etil-acetát 2 : 3 térfogatarányú elegyét használva. így 5,92 g mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk, amelynek Rf-értéke 0,37 szilikagélen vékonyrétegkromatográfiásan meghatározva, futtatószerként hexán és etil-acetát 1 : 2 térfogatarányú elegyével.

4. példa

5-Τ4-Γ2-(l,3-Dioxolán-2-il)-etoxil-benzill-tiazolidin-2,4-dion

A 2. példában ismertetett módszerhez hasonló módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy 15,0 g 5-(4-hidroxi-benzil)-tiazolidin-2,4-diont, 8,80 g nátrium-hidridet (55 tömeg%-os ásványolajos diszperzió formájában), 17 ml 2- (2-bróm-etil)-1,3-dioxolánt és 80 ml dimetil-formamidot használunk, továbbá a nyers terméket szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként hexán és etil-acetát 1 : 1 térfogatarányú elegyét használva. így 6,67 g mennyiségben a 102-104 °C olvadáspontú cím » · · « · · • «·· · ·· • · · · ···· ·«· ···· ·♦

- 15 szerinti vegyüietet kapjuk.

5. példa

5-Γ 4-(3-Oxo-propoxi)-benzin -tiazolidin-2,4-dion

6,30 g, a 4. példában ismertetett módon előállított

5-{4-[2-(1,3-dioxolán-2-il)-etoxi]-benzil}-tiazolidin-2,4-dion ecetsav és víz 4 : 1 térfogatarányú elegyéből 50 ml-rel készült oldatát 60 °C-on 6 órán át keverjük, majd a reakcióelegyet az oldószertói csökkentett nyomáson végzett desztillálással megszabadítjuk. A kapott maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként hexán és etil-acetát 1 : 1 térfogatarányú elegyét használva. így 2,20 g mennyiségben a 48-51 °C olvadáspontú cím szerinti vegyüietet kapjuk.

SZABADALMI IGÉNYPONT

Claims (2)

1. (IV) általános képietü vegyüietek és sóik - a képletben

   Y és Y' egymástól függetlenül oxigén- vagy kénatomot jelent;

   R jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, 1-4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoport, halogénatom, hidroxilcsoport, nitrocsoport, az arilrészben 6-10 gyűrűbeli szénatomot és az alkilrészben 1-5 szénatomot tartalmazó aralkilcsoport vagy -NR^aR^ általános képietü csoport, és az utóbbiban

   R^a és R^b azonos vagy eltérő, továbbá mindegyik hidrogénatomot, 1-8 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot, az arilrészben 6-10 gyűrűbeli szénatomot és az alkilrészben 1-5 szénatomot tartalmazó aralkilcsoportot, 6-10 gyűrűbeli szénatomot tartalmazó arilcsoportot, 1-11 szénatomot tartalmazó alifás karbonsavból leszármaztatható acilcsoportot, 6-10 gyűrűbeli szénatomot tartalmazó arilcsoporttal szubsztituált, 2-6 szénatomot tartalmazó alifás karbonsavból leszármaztatható acilcsoportot vagy az arilrészben 6-10 gyűrűbeli szénatomot tartalmazó aromás karbonsavból leszármaztatható acilcsoportot jelent;

   m értéke 1, 2, 3, 4 vagy 5; és

   Q jelentése rövid szénláncú alkoxi-karbonil-, formil-, ·· ···· • · · · • ··· • · • *

   - 17 védett formil-, karboxil- vagy hidroxilesöpört.

   Sankyo Company Limited helyett a meghatalmazott:

   Szaba

   DANUBIA ϊΐίήί és iy Iroda Kft.

   Molnár Imre szabadalmi ügyvivő
2. 2/1 £Goo 'Ί

   KÖZZÉTÉTELI PÉLDÁNY • »

   2/2

   ZQoo ou

   A) reakciovazlat

   Q —(CH₂)_m—Haló ( II )

   A1. lépés